Az ember szépen beadja a jelentkezést, aztán türelmesen vár, vár, esetleg évekig. És egyszer csak cseng a telefon, mikor téli gumit cserél az autón vagy sorban áll a boltban. Van egy ilyen és ilyen kisgyerek, érdekel-e minket? Ha igen, be kell menni a hivatalba, és elolvasni a gyermek aktáját. Ebben szerepel egy leírás, adatokkal, orvosi zárójelentések és fotó is. A jelentkező kap pár nap gondolkodási időt, és ha továbbra is érdekli, meg lehet nézni a gyermeket. Ha a gyerek intézetben él, oda kell menni, és a csoportjában rövid időre megtekinteni. Ha nevelőszülőknél, akkor az otthonában. Hogy a gyerek ne sérüljön, ilyenkor nem mondják meg neki, mi célból jött a pár, esetleg azt se, hogy őhozzá jöttek. Lehet beszélni az igazgatóval vagy a nevelőszülőkkel, újabb információk derülnek ki, majd ismét egy hét gondolkodási időt kapunk. Ha igent mond a jelentkező, akkor a papírok beszerzése után elkezdődhet a barátkozás: hozzászoktatni a kicsit leendő szüleihez.
Az örökbefogadók látogatni kezdik a gyereket, egyre jobban bekapcsolódnak az életébe. Ha kicsi a gyerek, akkor fürdetik, etetik, nagyobb gyerkőccel lehet játszani. Aztán idővel már eltávolodnak a lakhelyétől, kiviszik sétálni, esetleg megmutatják neki leendő otthonát. Ha nagyon nagy a fizikai távolság, akkor inkább odaköltöznek a szülők egy időre és tömbösítve barátkoznak. Ha a kicsi elfogadja új szüleit, akkor az örökbefogadók otthonába költözik. Mikor egy hónapja ott él, akkor fogadhatják örökbe, akkor kerül a nevükre és innentől saját gyerekként működik. (A gyakorlatban fél év szokott lenni, mire az összes papír átfut a rendszeren, de a gyerek akkor már ott van, lehet neki örülni.)
Mindez az állami, titkos örökbefogadásokra vonatkozik. A civil szervezeteknél szintén egy telefonhívással kezdődik. Van, ahol már a terhes nővel összeismertetik a jelentkezőt, van, ahol csak a szülés után szólnak. De mindenképp találkozik az örökbefogadó és a vér szerinti szülő, és persze meg kell nézni a kisbabát is a döntéshez. Ha mindenki egyetért, akkor együtt elvonulnak a gyámhivatalba nyilatkozni, haza lehet vinni az újszülöttet, és ilyenkor is van még pár hét próbaidő. Nyílt örökbefogadásnál az életadó is meggondolhatja magát a gyerek hathetes koráig.
Mint látjátok, a folyamatban elég sok ponton lehet nemet mondani. És kell is, ha az ember úgy érzi, nem tudja elfogadni a gyermek egészségi állapotát, történetét, vagy egyszerűen nem szimpatikus neki a gyerkőc. Vagy ha a párból az egyik fél nagy kételyekkel küzd. Ez egy életre szóló döntés.
