Milyen ember az, aki lemond a gyerekéről? – szokták kérdezni. A mai posztból megtudjuk.
Életadó, örökbeadó, vér szerinti szülő. Szerintem még a szülőanya titulus is őket illeti. Az édesanya viszont én vagyok!
Most a másik oldalra látogatunk. Örökbefogadó családot majdnem mindenki ismer. De olyan nőt, aki örökbe adta a gyerekét?
Személyesen én sem találkoztam még életadóval, mi titkosan fogadtunk örökbe, írásom mások elbeszélésein meg olvasmányokon alapul.
Magyarországon, amilyen jó az örökbefogadók megbecsültsége, olyan rossz az örökbeadóké. Nagyjából ez az, amit nyilvánosan nem lehet felvállalni. Egy netes portálra egy örökbeadó leírta történetét, kapott hideget-meleget az olvasóktól. Az örökbefogadós tanfolyamokon vetítik a Gólyamese című dokumentumfilmet, egy nyílt örökbefogadás történetét. A filmben a gyerekéről lemondani készülő szülő nővel a kórház személyzete igen barátságtalanul bánt, a kamera jelenlétében. Nem engedték neki, hogy a szülés után megnézze a csecsemőt, nem adtak információt a gyerekről, pedig akkor még nem írta alá a lemondó nyilatkozatot. Pedig a film mutatja, milyen helyes házaspár vitte haza a boldogan várt újszülöttet. A tanfolyamon megsúgták, hogy ők meg azóta elváltak, ennyit a klisékről. (A filmről itt beszélgetek Mórucz Lajosnéval, a közvetítő szervezet elnökével.)
A vér szerinti szülőtől több úton kerülhet az örökbefogadókhoz a gyerek.
- A klasszikus nyílt örökbeadás, mikor az életadó a szülés után lemond másvalaki javára, akivel találkoznak, ha máshol nem, a gyámhivatalban. Itt közvetítenek az alapítványok a krízisterhesek és a sorban állók között. A gyerek nem járja meg az intézetet, a kórházból már az új szülei vihetik haza. A legvidámabb eset egy keserű történetben.
- Innentől a titkos örökbefogadás esetei jönnek, a szülőanya nem tudja meg, kihez került a gyerek, abban sem lehet biztos, hogy örökbe fogadták. A szülő nő lemondhat titkosan is a gyermekről, be kell menni egy gyámhivatalba és lemondó nyilatkozatot tenni. Ekkor az életadó nem tudja, kihez fog kerülni a gyerek, a hatóság majd elrendezi. Van, hogy másnap családba kerül, van, hogy pár hónapig is tököl a hivatal, de a gyerek sorsa viszonylag hamar megoldódik.
- Ha a szülő egy kórház előtti inkubátorba teszi a csecsemőt, az is lemondásnak minősül, a gyerek örökbe adható.
- Az anya a kórházban hagyja a gyereket, nem érdeklődik utána, de nem is mond le róla. Ilyenkor a hatóság kivárja az időt, amíg megszűnik a szülő felügyeleti joga, aztán örökbefogadót keres a gyereknek, ez fél évtől akár két évig is eltarthat. Itt már nem a szülő “adja örökbe” a gyereket.
- Van az az eset, mikor a gyerek valamennyi időt eltölt a vér szerinti családjában, aztán kerül állami gondozásba. Vagy épp rögtön intézetbe, nevelőszülőkhöz kerül a család rossz helyzete miatt, ott egy darabig látogatják, aztán kisiklik a kezükből… Örökbe adható csak akkor lesz, ha a szülei három hónapig nem látogatják.
- Végül előfordul, hogy a hatóság a szülői jogot azonnal megvonja a vér szerinti szülőtől, például mert súlyosan bántalmazták ezt vagy egy másik gyereket, extrém esetben egy korábbi gyermek halálért felelősek. Ilyenkor a gyerek rögtön örökbe adható lesz.
- Oka lehet az örökbe adásnak a szülő halála is, de ez elég ritka, ilyenkor többnyire egy másik családtag neveli tovább a gyereket.
Néha megkérdezik, mi visz rá egy anyát, hogy lemondjon a gyerekéről?
Lemondásról csak az 1.-3. pontig beszélhetünk. És a gyerek akkor jár jól, ha lemondanak róla! Mert ha például nem mond le a szülőanya, csak egyszerűen nem látogatja, akkor a gyerek egy-másfél évesen kerülhet a végleges családjába. Azt gondolom, tisztelet illeti azt a nőt, aki belátja, hogy nem képes felnevelni a gyereket, és megadja neki a lehetőséget, hogy születésétől szerető családba kerüljön, és ezért a hatóságok és a leendő örökbefogadók szemébe is bele mer nézni.
Kezdjük az elején: ezek a nők az esetek többségében nem akartak gyereket. Aztán valahogy az abortuszról is lemaradtak, vagy nem vették észre időben a terhességet, vagy nem volt rá pénzük. Ritka, hogy valaki abortusz helyett tudatosan a gyerek örökbeadását válassza. A szegénység, a nyomorúság gyakran szerepel a történetekben. 2-3-4-6 gyereket még valahogy nevel a család, de egy sokadikról nem tudnak gondoskodni. Gyakori a párkapcsolati csapda is: a gyerek nem a partnertől van, aki nem hajlandó a másét nevelni, de már vannak közös gyerekek, akiknek érdekében a nő marad. Előfordulnak extrém helyzetek: az anya tizennégy éves, az anya ötven éves, az anya hajléktalan, drogos, börtönben ül, egy földbe vájt kunyhóban él, tízen laknak egy kis lakásban, a meglevő gyerekeket is az állami gondozás fenyegeti, vagy épp már onnan próbálja őket visszakapni, és nem vihet haza még egyet. Vagy ez mind nincs, de akkor sem akarja a gyereket. Vagy ő épp akarná, de a férje, a szülei, a család hallani sem akar róla. A lényeg: ezek a nők nehéz helyzetbe kerültek, és általában egyedül maradtak benne. Gyakori a titkolt terhesség, mikor a környezet, esetleg a család és a partner sem tud a magzatról. Ezek a nők végigrettegik a terhességet, hisz ha kiderül az örökbeadás, számíthatnak környezetük megvetésére, kapcsolatok megszakadására. Sztori: egy örökbeadásra készülő szülő nő annyira félt a lelepleződéstől, hogy a kórházban ugyanazt a nevet diktálta be az újszülöttnek, mint a nagyobb gyerekéé. Hogy ha kapna valami hivatalos papírt a gyerekről, azt kimagyarázhassa.
Anyákról írok. Az esetek többségében csak anya van, az apa nem szerepel a történetben. Ha az örökbeadó nő férjnél van, a férjnek is le kell mondania a gyerekről, még ha nem is ő az apa. A szakirodalom szerint a nők ijesztően egyedül maradnak a döntésükkel, s gyakran egy életen át nem tudják feldolgozni, hogy lemondtak a gyermekről, eltemetik magukban a titkot.
Az örökbefogadást szokták háromszögként ábrázolni, az egyik könyvnek is ez a címe: Az örökbefogadás háromszöge. A csúcson ott a gyerek, a szárak végén az életadó és az örökbefogadó. Ez a háromszög nem egyenlő szárú. Az örökbefogadó szülőt felmérik, képzik, eljárhat rendezvényekre, szakemberhez, könyvekhez, sorstársakhoz fordulhat. Ők a legaktívabbak a háromszögből, az ő hangjuk a leghangosabb. Az örökbefogadott gyerekeknek is vannak klubjaik, ritkábban, de lehet velük találkozni. Az életadók viszont láthatatlanok, egyedül cipelik traumájukat, pedig nekik is elkélne a segítség. A két nagy civil szervezet, az Ágacska és a Mózeskosár is fogad életadókat, mindkettőnél eddig kettő-kettő jelentkezett.
Szeretném, ha blogomat az életadók is olvasnák, és az ő szempontjaik, hozzászólásaik is megjelennének. Nagyon örülnék, ha egy életadó hajlandó lenne itt megosztani a történetét.
Örökbe.hu 
a csjt. hatályosan így szól (a három hónap nem látogatáshoz kapcsolódik)
48/A. § (1) A gyámhatóság a nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja, ha a szülőjének szülői felügyeleti joga nem szűnt meg és a szülő gyermekével önhibájából egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot, életvitelén, körülményein nem változtat, és emiatt a nevelésbe vétel nem szüntethető meg. Erre a jogkövetkezményre a szülőt a nevelésbe vételt elrendelő határozatban figyelmeztetni kell.
(2) A gyámhatóság a nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilvánítja abban az esetben is, ha szülőjének szülői felügyeleti joga nem szűnt meg vagy azt a bíróság nem szüntette meg, és
a) a szülő lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helye hátrahagyása nélkül megváltoztatja, melynek felderítésére irányuló intézkedések fél éven belül nem vezetnek eredményre, vagy
b) a szülő fél éven át gyermekével semmilyen formában nem tart kapcsolatot.
KedvelésKedvelés
Szia Árnika! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
üdv.
nagyon jó! gratulálok!
KedvelésKedvelés
Úgy tudom, a legújabb törvény szerint (ez mindenesetre feltétlenül egy pozitív változtatás), amennyiben 3 hónapig nincs meg a kapcsolattartás, már elindítható a bürokratikus eljárás, hogy aztán, ha a kapcsolattartás hiány eléri a fél évet, ne húzódjon még tovább az ügy, tehát ténylegesen azonnal örökbeadható legyen a gyermek! Tehát örökbeadható fél év hiány után lesz, de azt a 3. hónappal elkezd végigfutni a rendszeren, hogy a gyakorlatban a fél év ne 9 hónapot jelentsen.. Majd utánanézek egészen konkrétan, de Zsuzsával közös forrásból származik az információnk; én így értelmeztem, amit a szakembertől akkor hallottunk..
Számomra – bár posztként talán túl provokatív ezt boncolgatni -sarakalatosan az a legnagyobb ellentmondás az örökbeadó anyák megítélésében, ha összehasonlítom őket az akármilyen okból az abortuszt választó nők társadalmi megítélésével. Ha egy nő ma az abortuszt választja, hogy megszabaduljon a nemkívánt gyermekétől, az az önrendelkezés egy elfogadott, polkorrekten el nem ítélhető formája. Rengeteg nő veteti el az amúgy egészséges, csak épp nem kívánt gyermekét és ez alapvetően egy vállalható dolog, “becsúszásról” és “megoldásról” beszélünk, aztán az élet megy tovább. Ezzel szemben az a nő, aki végső soron – nem akarok belemenni, hogy a magzat él-e, vagy sem; szerintem igen, más szerint nem – nem öli meg a gyermekét, hanem jövőt, életet ad neki, egyben pl a nyílt örökbeadások esetében vállalja a plusz macerát, ügyintézést, hogy a gyermeknek a legjobb esélyeket biztosítsa, az szörnyetegnek, nem is embernek van bélyegezve. És ez szomorú, hiszen a “mi mit tennénk a helyében” kezdetű mondtaok teljességgel irrelevánsak, hiszen nem vagyunk az ő és a családja helyében, ahol a sorsok esetleg valami alapjában elcseszett mederben folydogállnak, amiből nemigen lehet kitörni..
KedvelésKedvelés
Igen, én is ezt akartam írni, mennyire nem fair ez a megítélésbeli különbség. Én valamilyen szinten az abortuszt is meg tudom érteni, meg (örökbefogadó létemre) égnek áll a szőr a hátamon a “szüldmeginkább” bűntudatkeltő kampánytól, mert igenis minden nőnek/családnak magának kell tudni eldönteni, hogy mit vállal fel és mi fér bele az integritásába hosszú távon; nagyon nem ugyanaz a tehertétel testileg sem, és lelkileg sem. Épp ezért NEM értem, hogyan eshet negatívabb megítélés alá a társadalomban az, aki a testi-lelki tehertétellel együtt vállalja azt, hogy nem öli meg azt a magzatot.
Én mindenesetre nagyon hálás vagyok az én gyerekem szülőanyjának, aki ugyan időbőlkicsúszás miatt nem is tudott volna a megtartás/meg nem tartás kérdésében dönteni, de bár titkos örökbefogadás volt, mégis mindent megtett a mielőbbi örökbeadhatóság érdekében. Lehet, hogy lekéste az abortuszt, meg nem járt terhesgondozásra, meg nem keresett alapítványt, meg nem tudom, milyen extra szülőket, de nagyon korrekten amellett volt, hogy minél előbb láthassuk és minél előbb elhozhassuk a lányt. Úgy, hogy nem is tudott rólunk semmit, csak annyit, hogy biztosan találnak szülőket a gyerekének. Meg hogy akit találnak, az biztosan nagyon szeretné őt. Ilyenkor, mikor elönt a hála, sajnálom, hogy nem írhatok neki egy pár sort arról, hogy a félig-meddig “közös gyerekünk” milyen klassz kiscsaj, hadd legyen jobb az ő lelkénk is; de igazából tudomásul veszem, hogy ő úgy döntött, ezt nem szeretné. Nagyobbrészt örültem a titkos örökbefogadásnak, amúgy, mert az első időszakban nem éreztem úgy, hogy találkozni tudnék a gyerekem “előző anyjával” (úgy volt, hogy mindegy a titkos, vagy a nyílt, amelyik előbb jön, de végül örültem, hogy így alakult, aztán mostanában néha kezdem sajnálni, mert úgy látom, annak is van előnye. De persze ennek is.
Olvasgatok amerikai örökbefogadós oldalakat is, az egész rendszerük nem tetszik igazán, de nagyon tetszik az, ahogy az örökbeadó anyákat látják, talán még a kapcsolattartási rendszerükkel együtt is (ami nehéz lehet, mégis, van benne szépség).
Szóval, lehet, hogy nálunk a társadalom elítéli őket, de ha nem lenne olyan, aki lemond arról a gyerekről, akit nem tud szerinte megfelelően felnevelni, szerintem én már nem élnék; nem lenne értelme.
Viszont azt is tudom, hogy nekik sem kisebb döntés és küzdelem ez, mint nekünk, eldönteni, hogy örökbe fogadunk. Szóval, részemről tisztelet mindenkinek, aki a nem kívánt/vállalni nem tudott gyerekéről tisztességesen lemond, és nem hagyja nevelőszülő/kórház/csecsemőotthon között hányódni hónapokig-évekig (mert 3havonta telefonál egyet, mondjuk); és nem teszi ki az utcára, nem fojtja meg.
KedvelésKedvelés
Csatlakozom…sokak fájdalmából ered a mi boldogságunk. Tisztelet mindenkinek, aki felelősen dönt gyermeke sorsáról!
KedvelésKedvelés
Szakemberektől hallottam, hogy a “ne menj abortuszra, inkább add örökbe” kampány azért sem működik, mert az a nő, aki az abortusz lehetősége alatt úgy dönt, hogy mégsem megy abortuszra, már magának tartja meg a gyereket. Nagyon ritka, hogy valaki terhességének első heteiben azt mondaná magában: inkább kihordom másnak. (Létezik ilyen, de ritka – és egyáltalán nem biztos, hogy ezt a kampány hatására tette/teszi.) Egy nő ritkán folytat úgy szexuális kapcsolatot, hogy azt gondolná magában: “hát, ha terhes leszek, nem baj, majd örökbe adom”.
Az interneten fellelhető adatok szerint, pl. 2011-ben cca. 38,000, majd pl. 2012-ben cca. 36,000 abortusz történt Magyarországon. (2013-ra egyelőre nem találtam adatokat, de feltételezzünk cca. 30,000 abortuszt.)
Tehát – elméletben – csak az elmúlt három évben kb. 100,000 gyerek születhetett volna meg, biológiai értelemben. Ha a kapmány csak 1%-ot változtatott volna ezen, már “plusz” 1000 örökbe adható csecsemőről beszélnénk, csak az elmúlt három év viszonylatában. Tudomásom szerint nem történt ennyi “plusz” – sem örökbeadásokat, sem csecsemőotthonokat illetően.
A megszületett gyermekek száma csökken Magyarországon. A demográfiai mutatók sajnos ebben az értelemben is igazak. Szakemberek szerint (statisztikai adatok szerint is), sem a gazdasági válság miatt, sem a devizahitelek bedőlése miatt, sem egyebek miatt nem nő az örökbe adható csecsemők száma. Van rengeteg olyan eset, hogy gazdasági tényezők befolyásolják a döntést, de az örökbe adásra került csecsemők száma nem nő folyamatosan (pláne nem évente cca. plusz 300 csecsemővel), hanem továbbra is “hullámzik”.
KedvelésKedvelés
Az “abortusz kontra örökbeadás” kérdésről még lesz szó a blogon, a szakembereket is meg fogom erről kérdezni.
Egyébként évi 1000 “plusz” csecsemőt nem is lenne egyszerű elhelyezni, évi kb. 600 ember jelentkezik örökbefogadásra.
KedvelésKedvelés
Csak engem zavar a Gólyamesében a kamera indiszkréciója? Miért kell a műtőben tocsognunk a vérben és kiömlő magzatvízben? Értem én, hogy ezzel akar hatni, csak valahogy tolakodónak érzem mégis a műtős jelenetsort.
KedvelésKedvelés
Engem nem zavart. Sőt, pont ott olyan volt, mint bármely szülési film. Az sokkal durvább, mikor az életadó beszél az érzéseiről.
KedvelésKedvelés
A Golyameset azert fontos ugy neznunk, hogy tudatositjuk magunkban, hogy az onmagaban egy filmmuveszeti alkotas, dramaturgiaval, rendezessel es a tobbivel, noha az alapsztorit az elet rita es a szereplok valosak. Nyilvan, naturalistan akarta a rendezo a dolgot megkozeliteni – vegso soron megiscsak egy szuletes all a film kozeppontjaban..:)
KedvelésKedvelés
Igen, lehet, hogy igazatok van, de talán pont azért, mert a film verbális része olyan erős önmagában, éreztem feleslegesnek ezt a fajta direkt naturalizmust. Valahogy az életadó anya még mélyebb, még szélesebb szintű (a nézők általi) megalázását jelentette nekem. Hangsúlyozom, nekem.
KedvelésKedvelés
Engem a Gólyamesében nem ez zavart… Ahogyan a vér szerinti anya nyilatkozik, az sokkal inkább. Különösen, hogy olyasmiket mond, amit a gyerekének sosem lenne szabad hallani, és feltehetőleg mire oda kerül a sor 18-20 év múlva már nem is így fogja érezni, vagy nem mondaná így ki. A film pedig megörökíti, a gyerek akármi lesz, ezekkel a szavakkal, így filmről fog bizonyságot kapni arról, mit érzett a vér szerinti anyja iránta… holott valószínűleg az anya érzései a valóságban ennél árnyaltabbak voltak, csak az adott helyzetben, lelkiállapotban az dominált amit kimondott. Én az örökbefogadók helyében biztosan nem mentem volna bele egy ilyen helyzetbe, és azt gondolom, az Egyesület sem volt tekintettel a gyerekre aki felnőve egész biztosan látni fogja a filmet.
KedvelésKedvelés
Ez egy érdekes szempont, eddig nem jutott eszembe.
KedvelésKedvelés
Én már akkor sem értettem az örökbefogadókat, hogy hogyan hozhatták ilyen helyzetbe a saját gyereküket, de most hogy már Luca elmúlt 6 és komoly kérdései vannak, még inkább elborzaszt. Nálunk már elhangzott a kérdés: “De azért szeretett egy kicsit legalább?” És ez nagyon fontos neki. Számára ez most élete egyik központi kérdése, ezt kell erősítenem benne, hogy őt nemcsak mi szeretjük akik akartuk, hanem az is aki lemondott róla – neki fontos, hogy érezze, szerethető, hogy nem a rosszasága miatt mondtak le róla, hogy nem ő volt az oka. Amennyire látom, ez az egyik legnehezebb dolog, egy örökbefogadott gyereknek elhinnie, hogy nem ő tehet arról ami történt. És akkor jönne egy ilyen film, ahol a képernyőről a szemébe mondja a szülőanya, hogy gyűlöli, hogy csak a bajt hozta az életébe. Holott évekkel később, mire a gyerek ezzel szembesül, már nem is így érez (remélem)… tragikus következményei lehetnek… Én nagyon sajnálom ismeretlenül is azt a gyereket, és nem értem, hogy hogyan nem volt senkinek annyi agya, hogy észrevegye, ezt a történetet ebben a formában nem lett volna szabad filmre vinni…
KedvelésKedvelés
Hu, Adrienn, mennyire igazad van, ez most megrázott!
KedvelésKedvelés
Én is egyetértek Adriennel!.
Nálunk – különösen mióta a kisifiam iskolás – ez az egyik központi probléma. Hogy szerette-e a szülőanyja, de ha szerette, akkor hogy mondhatott le róla. És itt jön az, amiről Adrienn is beszélt, vajon én szerethető vagyok-e vagy rossz vagyok és azért nem kellettem.
Nagyon nehéz, mert a legkisebb kudarc vagy csak annak vélt (ha a dolgozat nem 100 %, csak 95%, tehát abszurd) kudarcból levezeti, hogy “anya, értsd meg, én rossz vagyok, igenis rossz vagyok, ezért hagyott el a szülőanyám.”
És százszor-ezerszer elmagyarázzuk, hogy nem a ő hibája, dehogy rossz, hogy számunkra ő a legkülönlegesebb, legdrágább, valahogy megnyugszik, de ha jön egy újabb olyan helyzet, amiben valami kudarc éri, újból előhívja ezt a fájdalmat.
Amúgy Steve Jobs életrajzi könyvében is sokszor van erről szó és számomra nagyon tanulságos volt, hogy maga az örökbefogadás milyen hatással volt a jellemének, a megküzdési módjainak az alakulására.
KedvelésKedvelés
Nem tudjuk, hogy a gyermek ezt hogy éli meg. Amit leírtál, az a mi felnőtt – többnyire örökbefogadói oldalú – feltevésünk. Úgy tudom, a kislány azóta látta a filmet. Móruczné a következő riportban hátha mesél róla, hogy hogyan fogadta! Engem nagyon érdekel!
KedvelésKedvelés
Az, hogy az örökbefogadott gyereknek mennyire fontos a tudat, hogy a vér szerinti anyja szerette, és hogy nem az ő rosszasága miatt mondtak le róla, nem feltevés, hanem tapasztalat. Azt gondolom, ha tényleg így is van (bár ezt a film alapján nem hiszem) hogy gyűlöletet és haragot érzett iránta, akkor sem kellene ezzel szembesíteni a gyereket. A film tanulságait szerintem másképpen is lehetett volna közvetíteni, nem kellett volna kiteregetni a konkrét történetet a valós szereplőkkel úgy hogy akit ez a legmélyebben érint, a gyerek még csak csecsemő… de ez csak az én véleményem, nem kell vele egyetérteni 🙂
KedvelésKedvelés
Ez egy más dolog. Én sem tettem volna. Nekem más “szereplő” szájából is elhangzott olyan, ami szerintem fájó lehet a gyereknek. Ezzel együtt valóban nyitott kíváncsisággal várom, hogy a főszereplő kislány, és más örökbefogadott gyerekek hogyan vélekednek erről.
KedvelésKedvelés
Engem az rázott meg a legjobban a filmben , hogy az életetadó először nem akarja megnézni a babát, de a műtőben amikor felsír, akkor kéri, és SENKI nem mond a babáról neki semmit, nem mutatják meg neki, pedig még nagyon is az övé, az ÖF szülők meg már fotózzák es küldik az mms-t a világba a leendő gyerekeükről. Ez úgy beégett a tanfolyamon, hogy sosem felejtem el. Amiket írtok a felnövő gyerekről, talán a szülei helyében ebből a jelenetből merítenék, mindegy mit mondott előre az örökbeadó, a szülésnél Anyaként a szeretete és aggódása jött elő.
KedvelésKedvelés
Igen, nem akarta a gyereket. Igen, a terhesség krízis volt neki. Az örökbeadók többsége így van ezzel. De ő
– felelősen gondoskodott a gyerek sorsáról
– segítette családhoz kerülni
– és elvállalta a filmszereplést, ami egész forradalmi, tekintve az életadók rossz társadalmi megítélését
– és most ezért van egy ilyen film, ami segít másoknak.
Szóval lehet egy csomó pozitívumot találni Tímeában. Én hálás vagyok neki, hogy vállalta.
Holnap egyébként megtudjuk a film keletkezésének részleteit az interjú második részéből.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Uj vagyok itt, es kicsit megszolitva erzem magam.
Az orokbeadottak csoportjat erositem, kisse faramucian fogalmaztam, orokbefogadott, ez talan elfogadottabb titulus.
Hogy mit erez a gyerek ezzel kapcsolatban?
Millioszor elmondtak mar, h milyen vacak, es igy meg szepen fogalmaztam, amikor az ember ( lanya) egyszercsak radobben/elmondjak neki, h orokbefogadott.
Pedig valahol mindig tudtam, h van vmi titok, kutattam, faggatoztam, hallgatoztam.
Mikor kiderult, csalodott voltam, es egyben meg is konnyebbultem.
Meg a “titok” kiderulese elott voltam korhazban egy kis mutet miatt. Akkori szokas szerint nem jottek be latogatni, mig bent voltam. Ot evesen az jart az eszemben, h nem fognak ertem jonni, ok is itthagytak. Nem tudtam, nem ertettem, h mi ez az ismeros erzes, de szornyen feltem, h ujra bekovetkezik.
Amit fent irtatok, en is ereztem, h kevesebb vagyok, h biztos rossz vagyok/ voltam, ezert hagytak el. Tizenevesen arra a kovetkeztetesre jutottam, h biztos a szuleim tok jol megvoltak, mig en bele nem pofatlankodtam az eletukbe. Hogy miattam mentek szet, es en tehetek mindenrol.
Hat ennyi.
Azota felnott no vagyok, van csaladom, az eletadommal talalkoztam, majdnem hogy heti kapcsolatban vagyunk. Az orekbefogado csaladombol nem el sajnos mar senki.
A korlataimat nehezen lepem at, sikeresnek nem mondhatom magam, kiveve a csaladom, de hiaba van diplomam, nehezen talalom a helyem, es nagyon nehez szerethetonek latni magam.
Ha van kerdes, szivesen valaszolok, lehet, h tul tomornek, sirankozonak tunik az irasom, pedig nem az akart lenni.
Vegezetul par sor tolem, egesz lenyegretoroen benne van minden.
Bánat
(nem számít hova születtem,
körém nem font hálót senki)
Megsajnáltak
felcímkéztek
ide tettek
oda tettek
elől hagytak
rám ismertek
megszerettek
megutáltak
és megbántak.
Ez a bánat.
Udv mindenkinek!
KedvelésKedvelés
Szia! Örülök, hogy megszólaltál. És szívszorító volt olvasni.
Hány évesen fogadtak örökbe? És hány éves voltál, mikor megtudtad?
Miért érezted úgy, hogy miattad mentek szét a szüleid? Van valami, amit rosszul csináltak?
Ismersz más örökbefogadottakat? Jársz ilyen találkozókra?
KedvelésKedvelés
Nem vagyok neten sírós fajta, de ez a vers… szorosabban kell fognom a majdnem-alvómat
KedvelésKedvelés
Jott egy par kerdes, most ennek orulok, nem szoktam ezekrol a dolgokrol beszelni, mert ha orokbefogadok tobbszor megkapjak, h ne valogasson, ez nem piac, amirol itt egy cikk is van, en szemely szerint azt kapom, h orulj, h csaladban nottel fel, vannak nalad sokkal szerencsetlenebbek. Biztos igy is van, csak sokszor vagtam vissza azzal, h masnak termeszetes, nekem meg orokre halas kell lennem, azert, amit valojaban NEM en akartam. Se megszuletni, sem azt, h orokbe fogadjanak.
Szamokat kertel, 2 voltam, mikor csecsemootthonba kerultem, 3, mikor anyuhoz kerultem, es 9 mikor elmeselte egy szomszed gyerek.
Anyuval a kapcsolatunkra kivalo pelda az a teny, h en nem kerdeztem ra azonnal. Egy evvel kesobb, egy veszekedesnel vagtam hozza, el sem tudom kepzelni, h mekkora fajdalmat okozva. Utana ez nagyszeru helyzetet teremtett, hol anyu, h en hasznaltam ezt, a masik megbantasara.
Visszaolvasva homalyosan fogalmaztam, tizenevesen az eletadoimrol gondoltam azt, h biztos miattam mentek szet, en tehetek arrol, h nem tudtak felnevelni.
Utolso gondolat, a nagyszulok. Hat igen, ha a nagyszulok nem akarjak, vagy nem pont azt az unokat, mert mondjuk nem fiu, hanem lany… Pocsek valasztasnak erzik, es soha de soha nem alakult ugy, h “alomszagom” legyen, es a csaladhoz tartozzak. Raadasul anyu egyedulallokent fogadott engem, es nagy szuksege volt a szuleire, akikkel egyutt is laktunk.
Volt meg egy kerdes, jarok-e talalkozokra? Azt sem tudtam, h vannak ilyenek, az en vilagomban ez a dolog szegyellni valo, vagy mas esetben jon a fenti kerdes, amit boncolgattam, szoval nem.
Nem is tudom, vannak rossz orokbefogadasok, az sem biztos, h az enyem az volt, max sok hibas dontessel telituzdelt, es nem haragszom, senkire, es ha csak a puszta tenyeket mezzuk, valoban szerencses vagyok, de lehetett vna jobb is.
Vigyazzatok a picikre, hisz komolyan toletek fugg, h milyen egeszseges lelekkel fognak felnoni, picit jobban figyeljetek oda rajuk, es ha kiskamasz/kamaszkoraban undok lesz, csak egy dolgot akar elerni, hogy magatokhoz huzzatok, es elmondjatok, hmindennel fontosabbak, es ugy szeretitek oket, ahogy vannak, minden hibajuk ellenere.
Vigyazzatok rajuk.
KedvelésKedvelés
Nagyon köszi az ôszinte hozzászólàsodat Eleven! Nagyon megerôsít abban ahogy èn is gondolom öf szülôkènt a gyerekek szeretetèt. Kívànom Neked a legjobbakat!
KedvelésKedvelés
Eleven, nagyon köszi az őszinteségedet.
Ma a tanfolyamon azt tanítják, el kell mondani a gyereknek, hogy örökbefogadott, méghozzá pici kortól kezdve, folyamatosan adagolva. Nem jó a titkolózás. Nem jó, ha kamaszként tudja meg, hisz akkor úgy érezheti, addig hazudtak neki egy ilyen fontos kérdésben. S nem szerencsés, ha ezt csúfolásból tudja meg, vagy ha vita hevében vágják a fejéhez a szülei. Azt mondták a tanfolyamon, az örökbefogadás egy olyan természetes, elementáris tény legyen a gyereknek, mint hogy barna haja van, semmi szégyellni- vagy csúfolnivaló nincs rajta, és ezzel ne lehessen megingatni.
Gondolom, téged a 70-es, 80-as években fogadtak örökbe, akkor sajnos még gyakori volt a titkolózás.
A másik horror, a szülői hála elvárása, kikövetelése. Vér szerinti családokban is előfordul. Hogy a gyerek legyen hálás, hogy megszülték, felnevelték. Szerintem a kikényszerített, kötelező hála elég jól tönkrevágja az őszinte szülő-gyerek viszonyt. Ahogy az is, ha valaki azért vállal gyereket, hogy saját kicsinyített mását kapja, hogy a gyerek majd megvalósítsa az ő meghiúsult álmait, hogy majd legyen, aki ápolja öreg korára. Nekem ez mind ellentétes a feltétel nélküli szeretettel. Majd fogom ezt is érinteni bejegyzésben. Örökbefogadásnál különösen fontos, hogy a szülő ne azt érezze, ő “megmentett egy kis árvát”.
Eleven, örülünk ha mesélsz és hozzászólsz. A Mózeskosár Egyesületnél működik egy felnőtt örökbefogadottak klubja. http://mozeskosar.blogspot.hu/2014/01/orokbefogadott-felnottek-csoport.html
Az Ágacska és a Mózeskosár “sima” programjaira is jöhetnek örökbefogadottak, de ritkán teszik.
Nem emlékeztél az örökbefogadásodra?
Milyen a kapcsolat a vér szerinti szüleiddel?
KedvelésKedvelés
Vannak-e rossz örökbefogadások? Kb. minden olyat felsoroltál, amit én a problémás történetekben hibának látok, talán csak az maradt ki, hogy az összes szülői tévedésünkre húzzuk rá bátran a gyerek genetikáját, és mossuk kezeinket… Ami miatt mégsem gondolom, hogy ez egy “rossz” örökbefogadás volt, az az, hogy akkoriban nem is kaptak az örökbefogadók a mostanihoz hasonló segítséget abban, hogyan kerüljék ki ezeket a buktatókat, és az örökbefogadások igen jelentős része ilyen volt, az öf szülő legnagyobb jószándéka mellett is. (Legalábbis amennyit én látok belőle, bár a férjem rendszeresen emlékeztet, hogy a jó történetekkel nem találkozom, ezért torzít a szűrőm.)
A verseden sírtam, annyira szépséges-kifejezően fájdalmas. A fenti soraidat olvasva úgy éreztem, hogy nagyon szeretném megszorítani a kezed.
Köszönöm, hogy mindezt leírtad nekünk, nem lehetett könnyű. Nagy segítség ez nekünk, hogy olyan úton haladjunk a gyerekünkkel, amin neki sem olyan nehéz végigmenni (persze azért midig nehezebb, mint egy vér szerinti családban, de remélem, azért tudjuk neki könnyebbé tenni).
Ami a sok fájdalom ellenére kifejezetten tetszik a történetedben, az az, hogy a sok nehézség ellenére szimpatikus, másoknak adni képes emberré fejlődtél. Szerintem sokat kaptunk Tőled már ezzel a néhány sorral is, remélem, hogy a továbbiakban is gazdagítod jelenléteddel és soraiddal az itt alakuló közösséget. 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Eleven!
Nagyon jó, hogy jöttél, jó volt olvasni fájdalmasan szép versedet a bánatról és az őszinte soraidat.
Maga a bevezetés, ahogy megszólaltál is szívszorító: örökbeadott, de az örökbefogadott az elfogadottabb titulus.
Tudod, nekünk örökbefogadóknak egy tanfolyamon kell részt vennünk örökbefogadás előtt, ahol nagyon jól megtanítják, hogy soha nem szabad eltitkolni a gyerek előtt az örökbefogadást. Régen tudom, hogy nem kaptak az örökbefogadók ilyen képzést, talán ezért fordulhatott elő ez a fatális hiba, hogy nálatok titokként kezelték és mástól kellett megtudnod. Biztosan iszonyú megrázó volt, Talán emiatt van az, hogy most is úgy érzed, hogy a Te világodban ez egy szégyellni való dolog.
Én arra szeretnélek bíztatni, hogyha jól esik leírni, kicsit írjál még róla, hogy miért érzed azt, hogy bár családod, diplomád van, de nem találod az életben a helyed, nem tudod átlépni a korlátaidat, nehéz szerethetőnek érezni magad, mik voltak azok a hibás döntések, amik annyira nehézzé tették az életed. Biztosan sokat tudnánk tanulni belőle.
Egyáltalán nem tűnnek siránkozásnak a soraid, legfeljebb néha elakad a szavunk…
KedvelésKedvelés
Huh, mennyi hozzaszolas.
Nem is szamitottam ekkora erdeklodesre, de komolyan nem.
A nyolcvanas evek elejen tortent az orokbefogadas, nem emlekszem semmire, inkabb erzesek maradtak meg, van egy kepem egy szurke-fekete kockas folyosorol, ahol alldogalok, es a rongyos szandalomat nezem, varok, mert azt mondtak, h itt az anyukam. Verszerinti sosem volt nalam, ez akkor lehetett, mikor anyu jott ertem, vagy latogatott.
Felre ne ertsetek, szerettem anyut, es o is szeretett, csak van itt meg egy dolog, amirol nem beszeltunk. Ha a verszerinti gyerek hulyeseget csinal, es a szulo ketsegbe esik, h hol rontottam vajon el, addig a fogadott gyereknel valaszthat egyszerubb megoldast a szulo, rafogja a genekre, esetleg az elszenvedett traumakra. Kvazi felmenti magat, hatradol, h o mindent megtett, es tessek, a gyerek megis ilyen… Mas hibaja, kesz.
Nalunk ez bevett szokas volt. Mikor hat evesen eltettem vmit, ami nem az enyem volt, de nagyon szerettem vna, akkor az lett, h lopos vagyok. Hosszu eveken keresztul hallgattam, ha csereltem barmit vkivel, jott a nyomozas, h valoban ugy tortent-e.
Ha egy gyerek hazugaagban no fel, hazudni fog.
En is hazudtam, barmikor, szemrebbenes nelkul, dacoltam, tele voltam duhvel, agresszioval. 12 evesen mar logtam a sulibol, jeles tanulobol alig kettes lettem.
Ekkor kertem eloszor, h vigyenek vissza. Aztan kialakitottam egy alomvilagot, ahol szeretnek, meg kesobb elkezdtem varni. Varni, h ertem jonnek. Foleg aput vartam. Persze nem jott, de annyira belelovaltam magam, h csak az szamitott, h apu jon ertem. Naplot irtam neki, verseket, h tudja majd, ha jon, h mik tortentek velem, ne maradjon le semmirol.
Par eve egyszer talalkoztunk, semmitmondo talalkozas volt, o nem biztos benne, h o az apam, egyebkent sem akart engem.
Szuloanya, hibazott sokat, nem akarom kibeszelni, a kapcsolatunk anyukam halala utan kezdodott.
Tesverek mindket reszrol vannak, kapcsolat igazabol nincs, az egyiktol megkaptam a szokasos legyel halas dumat, mert mig ok nelkuloztek, addig nekem jo helyem volt, van csaladom, iskolazott vagyok, fogjam be.
Egyebkent abban az idokben is voltak tanfolyamok az orokbefogado szuloknek, max nem tertek ra ennyire reszletesen ezekre a dolgokra.
Oszinte leszek, nem fogadnek orokbe. Nem lennek kepes a berogzott mintak ellen dolgozni, arra gondolok, h amit en tapasztaltam, azokon nem hiszem, h valtoztatni tudnek.
Az en olvasatomban igenis tobbet er a verszerinti gyerek. Lehet ezzel most megbantottam itt valakit, nem allt szandekomban, aki kepes ra, az tegye meg, nekem nem menne.
Hozzateszem, h a sajat gyerekkel sem indult zokkenomentesen a dolog, vegig rettegtem, h vajon tudom-e majd szeretni, es mikor szules utan nem kapcsoltam azonnal anya-modba, rettegtem, szo szerint, h mi lesz, en is elhagyom talan???
En ilyen elcseszett vagyok…
Pedig nem torvenyszeru, h igy alakul, de nekem valoban sok volt a veszteseg, nem csecsemokent kerultem csaladba.
Fuuuu, volt meg kerdes? Telefonrol nem tudok a forumba innen benezni, igy is mindig elugrik ez az ablak is.
Talan benezek a masik oldal forumaba is, amit javasoltatok, bar nem gondolom, h irni fogok, tkp azon is csodalkozom, h ide irtam, viszont itt most erzem az elfogadast, alig vartam, h megnezzem, irtatok-e 🙂
KedvelésKedvelés
Eleven, ez a blog nem arról szól, hogy kötelező örökbe fogadni:-) Aki nem akar, aki nem tudná szeretni, az ne csinálja. Bűntudata se legyen miatta. Mint írtam, egy meddő pár előtt is sok egyéb lehetőség áll. Szeretném a sokszínűséget bemutatni.
Tanfolyam 2003 óta kötelező. Alkalmassági vizsgálat is csak a 80-as évektől van. A Mózeskosár 20 éves találkozóján elmondták, a korábbi évtizedekben az volt az elképzelés, hogy örökbe fogadni olyan nemes tett, hogy aki erre vállalkozik, annak ne firtassuk motivációit, alkalmasságát.
Ez a “meg kell mondani a gyereknek” elég friss dolog. Régen az volt a vélekedés, hogy el kell titkolni és az majd jó lesz a gyereknek. És nyilván lassan szivárgott át a köztudatba, hogy ez nem helyes.
KedvelésKedvelés
Oh, látom, megvolt a genetikás is, akkor tényleg mindent “megkaptál”, amit szerintem örköbefogadás során el lehet rontani. Tényleg nem ítélem el anyukádat, mert akkoriban tényleg nem tudtak ezekről a buktatókról, ahogy Zsuzsa is írja, és gondolom, igyekezett a legjobbat kihozni abból, amivel gazdálkodni tudott; csak az akkori viszonyok között ennyi volt a készlet. Viszont előtted még egyszer le a kalappal, hogy ebből indulva még működő családot is tudtál alapítani. Hidd el, aki gyerekként teljesen átlagos szülő-gyerek kapcsolatból indult, azok között is van olyan, akinek újdonsült anyaként hónapok kellenek ahhoz, hogy “összecuppanjon” a gyerekével. (meg van, akinek akkor sem sikerül). Szóval, tényleg büszke lehetsz magadra, meg azt hiszem, azért a családodra is, mert a sok hibázás mellett meg mégis kaptál olyan alapokat, amire építhetted magad, hogy ezek a dolgok működjenek.
Amúgy ez, hogy nem fogadsz örökbe, mert neked többet ér a vér szerinti gyerek, ez nagyon érdekes. Mindenki a maga “nyomorától” akarja megkímélni a leendőt. Te nem fogadnál soha örökbe, hogy ne add tovább neki azt, ami neked nehéz volt – én meg sosem mentem volna el a lombik-kezelésig, mert már én is nehezen jöttem össze, az én vér szerinti gyerekemet meg ha úgy “erőszakolták volna össze” a Petri -csészében, akkor én meg folyamatosan attól rettegtem volna, hogy az én önzésem miatt (hogy mindenképp az én génjeimet hordozza, bármi áron) hátha majd ő is ugyanezeket a kínokat állja ki, vagy még ilyenebbeket. Igazából meg mindketten csak azoktól a kínoktól akarjuk megkímélni a gyerekünket, amit már jól ismerünk. 🙂 Te megszülted, hogy ne legyen örökbe fogadott, én örökbe fogadtam, hogy ne legyen meddő. Mindenkinek a maga sárkánya van bezárva a pincébe… :’)
KedvelésKedvelés
Szia Eleven! Ha megengeded, én még kérdeznék. Azt írtad, hogy 12 éves korodig jó tanuló voltál, majd 12 éves korodtól lógtál a suliból rossz tanuló lettél, televoltál haraggal.
Meg tudsz esetleg olyan konkrét okokat nevezni pl. az iskolában, otthon vagy a közösségben, amik megtörténtek vagy mintegy kirobbantották ezt a helyzetet vagy úgy érzed szimplán maga a serdülőkori identitás keresés egy őszintétlen családi légkörben vezetett oda? (persze lehet is-is). És ami talán még fontosabb lehet, hogy mi segített abban, hogy a helyzettel végül is sikeresen megküzdöttél, hiszen utóbb diplomát szereztél.
KedvelésKedvelés
Orokbe, neked elhiszem, h nem volt 🙂
Anyu mondogatott dolgokat, h vizsgaltak, meg evente el kellett mennie pszichologushoz, talan.
Tobbet errol nem tudok, mert allando vitatema volt.
Mondjuk talan nem csak az orokbefogadoknak kellene ilyen tanfolyam, mert gyereket mindenki szulhet, es nem vizsgaljak azt, h alkalmas-e szulonek .
Bibi meg sajat gyerekkel is lehet, nyugis szuloknek egy temperamentumos gyerek, vagy forditva.
Nekem szerencsem van a gyerekkel, es a ferjemmel is, egy hullamhosszon vagyunk.
KedvelésKedvelés
Most megnéztem. 1997-től volt a jelentkezést megelőző alkalmassági vizsgálat. Előtte csak akkor vizsgálták a körülményeket, mikor a gyermek már a családba került.
Tanfolyam 2002 óta kell.
KedvelésKedvelés
Orokbe, lehet itt privit irni neked?
KedvelésKedvelés
Az oldalsávban kint van az e-mail címem, oda írhatsz.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Angéla és Vicq válaszát nem láttam eddig, bocsi, a megkésett válaszért.
Vicq:
Persze, hogy büszke vagyok a családomra 🙂 Anyu mindent megtett, amit tudott, ennyire volt képes, és ennek is nagyon örülök.Amolyan se vele, se nélküle kapcsolat volt a miénk, sokszor gondoltam azt, hogy sokkal jobb gyereket érdemelne, ő pedig sokszor elmondta, hogy mennyivel jobb szülőt érdemelnék… Ördögi kör, tele félelemmel, lelkiismeret furdalással, hibáztatásokkal, és könnyes megbocsájtásokkal.De azt bátran állíthatom, hogy szerettük egymást 🙂
Olyan szépen megfogalmaztad ezt a sárkányos hasonlatot, magamévá teszem 🙂
Angéla:
Az az igazság, hogy a nagyszüleim bántalmaztak. Mivel ezt a helyzetet nyilván el akartam kerülni, ezért nem jártam haza a suliból, anyu dolgozott, mindig előtte pár perccel értem haza. Tudtam, hogy a nagyszülők ezt nem merik elmondani anyunak, mert akkor kirobban a botrány, válaszokat keres majd, és nagy baj lesz, féltek ettől. Akkor már tőlem is. Szörnyen agresszív voltam, ha mégis úgy alakult, hogy velük voltam, már megvédtem magam tőlük.
Ekkor jött egy nagy botrány, ami miatt költözni kellett, kiderült minden. Elköltöztünk onnan, más városba, bár a történethez hozzátartozik, hogy végül utánunk jöttek a nagyszülők, és kezdődött minden elölről.
Hogy mi segített? Az álomvilágom, és egy nagyon fontos ember az életemben, aki látott is, nem csak nézett. Ő lett a pótapám, egy tanárom, hosszú éveken át mellettem állt, évente most is felkeresem.
Ő a mentsváram, ahogy Zsuzsának is megírtam, ez a pár bejegyzés annyira felzaklatott, hogy napokig kerestem a helyem, és megint ő lett az, akihez szaladtam. Már a puszta tény, hogy még mindig kereshetem, (ugyanis két éve nem beszéltünk, mégis szívesen fogadott), sokat segített helyre tenni a dolgokat.
Igen, jól gondoljátok, valójában még mindig nem vagyok felnőtt, érzelmileg semmiképp. Sokat dolgoztam ezen, és folyamatosan fejlődök, hogy megálljak a saját lábamon,
Még mindig a feltétlen szeretetet keresem.
Ez a blog is afféle terápia nekem 🙂
KedvelésKedvelés
Aki tudja, hova forduljon segítségért, mikor meginog, és ezzel együtt össze tudja rakni magát, az szerintem felnőtt. Igen, folyamatosan dolgoznunk kell magunkon, és fejlődnünk, ez szerintem nem gyerekség, ez a “normalitás”. Gáz inkább az, akinél ez nem működik, szerintem. A feltétlen szeretetre meg szerintem annyira szükségünk van, hogy csak az nem keresi, aki már megtalálta. És ez igaz arra is, aki babaként is megkapta ezt, nyilván aki nem, arra meg fokozottan.
KedvelésKedvelés
Kedves Eleven, nagyon sajnálom, ami veled történt. Éreztem, hogy volt valami oka a tanulmányi eredményed romlásának, de én valami iskolai történésre gondoltam, ez a nagyszülői gyerek bántalmazás egészen felfoghatatlan és szörnyű. Milyen jó, hogy rátaláltál a pótapádra egy pedagógus személyében, ez tényleg nagyszerű és hogy most is számíthatsz rá.
Ami pedig a felnőttséget illeti Vicq már nagyon jól kifejtette előttem, és szerintem egy percig nem gondolta senki sem, hogy te ne lennél felnőtt.
Kívánom, hogy mielőbb megtaláld az annyira vágyott feltétlen szeretetet!
És ha jól esik, bármikor írjál nekünk itt a blogon, sokat segítesz vele nekünk.
KedvelésKedvelés
Kedves Eleven!
Nagyon szeretni való vagy, és gyönyörű a versed, még ha szívet facsaró is! Örülök, hogy megismertelek – még ha így láthatatlanul is, és nagyon remélem, hogy még olvasok tőled!!!
KedvelésKedvelés
Eleven teljes történetét megismerhetjük: https://orokbe.hu/2014/03/17/szurok-mint-a-sundiszno/
KedvelésKedvelés
Ennek örülök 🙂
KedvelésKedvelés
Hadd mutassak be nektek egy (számomra 🙂 ) roppant szimpatikus örökbefogadó apukát. William Fitzsimmonsnak hívják, popsztár, és tavaly örökbefogadott a feleségével egy újszülött kislányt (Josie-t). Ha valaki ismeri, akkor esetleg onnan, hogy a Grey’s Anatomy sorozatban is az ő számai mennek.
A legújabb albumán (“Lions”) van egy szám, amit az életadó anyukához/-ról írt! Valószínűleg ez az első ilyen dal a poptörténelemben.
Dalszöveg: http://www.azlyrics.com/lyrics/williamfitzsimmons/josiessong.html
KedvelésKedvelés
Én ezen tudok mindig sírni, pedig nem is vagyok vallásos. Tudom-tudom, ez a másik oldal, de akkor is.
http://www.lyrster.com/lyrics/from-gods-arms-to-my-arms-to-yours-lyrics-marie-osmond.html
KedvelésKedvelés
csak most olvasom ezeket a hozzászólásokat… ennek a dalnak a szövege gyönyörű, vicq….
KedvelésKedvelés
Vessünk egy pillantást William Fitzsimmons jobb alkarjára is 🙂
KedvelésKedvelés
Nem tudom megnyitni. Mi van odatetoválva?
KedvelésKedvelés
A gyerek neve egy horgonnyal
KedvelésKedvelés
Köszi, Vicq – nem ismertem ezt a számot! Rákerestem az énekesnőre a wikipédián – véletlen lehet, hogy ő is Utah államából van? 😉 – ahol az életadó anyák találkozója volt… Nem tudom mennyi az életrajzi elem ebben a számban, de nagyon megható!
Ha már itt tartunk, Joni Mitchell is örökbeadta a lányát!
KedvelésKedvelés
Michael McLean írta felkérésre egy szülőanyának, azt tudom, de azt nem, hogy az a csaj énekli-e. Mindenesetre én akkor is bőgök rajta, ha nem 🙂
KedvelésKedvelés
Üdvözlet az olvasóknak! 12 hetes várandós vagyok. Ma mondták épp az ultrahangon hogy kislány növekszik a pocakomba. Én abba a helyzetbe kerültem hogy apuka távozott az életünkből és egyedül maradtam a terhessegemmel és előző házasságombol született 5 éves imádott fiammal. Viszont most 38.000 Ft a teljes bevételünk amiből csak az albérlet 35.000. Az én szüleim szegények, tehát anyagi biztonság csak akkor van ha én dolgozom. El gondoltam én is a születendő gyermek örökbe adasarol… Nagyon nehezen élünk a fiammal is. Nem tudnék 2 gyerkőcöt így nevelni. És ha már úton van, biztosan találunk neki szerető gondoskodó szülőket. Akik biztonságos élet formát biztosítanak neki a kis életében. Támogatást nem várok… Megvetés lesz bőven, de akkor is lenne és az a gyermeket is meg törné ha a hatóságok emelnék ki mellőlem mert már mondjuk a lakhatast sem tudom biztosítani. El vagyok keseredve. De tudom lesz megoldás…
KedvelésKedvelés
Szia Éva!
Üdv a blogon. Én írom ezt az oldalt. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Árad a szeretet a soraidból.
Még van hat hónap a szülésig, talán sikerül segítséget találni addig, hogy megtarthasd a babát.
Ha írsz nekem egy mailt, segítek körüljárni a lehetőségeidet, hova fordulhatsz.
KedvelésKedvelés
Ez pont az a hely, ahol senki nem fog téged megvetni, akárhogy is döntesz. Ha örökbe adod végül, valaki nagyon hálás lesz neked, hogy rábíztad.
Viszont tényleg az érződik a soraidból, hogy te szeretnéd ezt a kislányt! Gondold át ezerszer, hogy mik a lehetőségek, milyen támogatások járnak, járhatnak, hátha van rá mód, hogy veled maradjon! (A GYES-en és a családi pótlékon kívül helyben esetleg lakhatási támogatás, rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, alapítványi, egyházi segítség, ami hirtelen eszembe jutott, hogy meg lehetne kérdezni)
KedvelésKedvelés
Sziasztok. Elég régi a bejegyzés, de mindig aktuális. Nekem két fiam van, mindkettő nyílt örökbefogadással került hozzánk. A kisebbik fiam szülőanyjával éltem meg életem egyik legmegrázóbb, legmélyebb “asszonyi” találkozását. Ügyintézni voltam a kórházban, és ugyanezen okból ott volt a szülőanya is. Én úgy számítottam, hogy már vihetem is haza a fiamat (az idősebbiknél volt egy kerülőút, amivel megelőztük a papírokat), de még várnom kellett. Én ott elsírtam magam a csalódottságtól, és a szülőanya vigasztalt, átkarolva a vállamat. Nem is tudom, hogy beszéltünk e, de ez a pillanat nagyon mély volt. Köszönöm neki így 14 év távolából is.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Sajnos nem muszaj, hogy ilyen sotet feltetelek kozott legyen valaki (szegenyseg, sokadik gyerek, stb.) eleg ha a technikai apa konkretan letagadja az egeszet es a no nyakaba varrja. Hatat fordit es elsetal. Az en esetemben egy 6 hetes kapcsolatot tartott fontosabbnak, mint hogy egyaltalan leuljunk atbeszelni a dolgot. Vegigjatszottam magamban minden lehetoseget, de mivel a legjobb baratnom 15 eve jar beultetesre es sosem jarnak sikerrel a ferjevel, egyertelmu volt a dontes, hogy az en nyomorom az o oromukke valhat.
Nehez dontes-e? Nagyon nehez.
De ilyenkor a pici erdekeit kell nezni. Ha valaki tudja, hogy egyedul nem kepes felnevelni, hogy a baba csak egy kisirt szempart latna az anyjabol, a technikai apjabol pedig semmit, akkor szerintem ez a legkorrektebb dontes. Nincs jogunk meg egy eletet megnyomoritani azert, mert ez igy alakult. Egy ujszulott tiszta lap es egy uj remeny, hogy epelmeju, jo szivu, lelkileg es mentalisan is egeszseges felnott valjek belole. Velemenyem szerint ezt koteles minden szulo biztositani a gyerekenek.
KedvelésKedvelés
Tyúha. Le a kalappal előtted, minden téren. Önzetlen, és nagylelkű döntést hoztál. Biztos bírni fogod lelkileg? Egy csomó olyan kérdés van, amire ilyenkor nem biztos, hogy gondolunk, de nagyon kemény dolgok. Hogy tervezitek, mint egy nagynéni leszel jelen a gyerek életében? Mit teszel, ha nem értesz egyet a barátnőd nevelési elvével, vagy ő nem ért egyet azzal, amit mondjuk Te megengedsz a gyereknek? Mi van, ha megromlik a kapcsolatotok? A lemondással a gyerek teljesen az ő gyermekük lesz. Mi van, ha te szeretnél kapcsolatot tartani a gyerekkel, de a barátnőd nem akarja ezt? Nem elbizonytalanítani akarlak, mert hiszek abban, hogy felnőtt emberek képesek megfontolt döntéseket hozni. Nagyon nehéz helyzetbe vagy, talán érdemes lenne egy alapítványt megkeresni lelki támaszért.
KedvelésKedvelés
Nekem még az jutott eszembe, hogy több lemondó anya esetén előfordult az, hogy amíg a pici meg nem született, nem kötődött hozzá igazán. Úgy érezte, tartja magát a döntéséhez, majd mikor megszületett a gyerek, és a kezébe foghatta, elindult az érzelmi cunami. Sokan ilyenkor meggondolják magukat, amire van joguk a születéstől számított 6 héten belül, de Te nyilván fogsz valamilyen érzelmi felelősséget érezni a legjobb barátnőd felé, hogy amit megígértél neki, ahhoz tartod magad. Ha mégsem, és meggondolod magad (amihez jogod van), nekik borzasztó fájdalmat okozol, hiszen 9 hónap alatt keményen beleélték magukat, tervezgettek stb. Ez a kapcsolatotokra biztosan hatással lesz.
KedvelésKedvelés
Egyetértek Queen Missy-vel, ezt nagyon meg kell gondolni, mert életreszóló döntést készülsz hozni. Az exeddel szemben érzett csalódottságod egy idő múlva el fog múlni, és teljesen más szemmel fogsz tekinteni a gyerekre is. Érdemes abba is belegondolni, hogy ha lemondasz a gyerekről a barátnőd javára, akkor nap mint nap látni fogod, de nem lehet beleszólásod az életébe. Ez milyen érzés lesz?
Azt is érdemes végiggondolni, hogy döntésed nem inkább arról szól-e, hogy segíteni akarsz a barátnődnek. Ez nagyon szép dolog, de nem túl nagy ajándék-e ez?
Mindenképp beszéld át a dolgot 1-2 független emberrel, esetleg szakemberrel (pszichológussal, coach-csal), mert ebben a helyzetben nehéz hideg fejjel dönteni, márpedig most arra van szükség. Nagyon sok erőt neked!!
KedvelésKedvelés
Egyetértek én is Htb Andreával és Queen Missy-vel!
Az lehet még egy szempont, hogy másnak például odaadnád-e a babát?
De 2 olyan örökbeadót is ismerek, akik például, a veszteség ellenére is azt érezték jó döntésnek, hogy egy-egy rokon neveli az általuk szült gyermekeket, (picit hasonló helyzetek, mint a tiéd), és ők ott egyfajta nagynénik lettek, mert ők tényleg nem akartak saját gyereket és gyereket nevelni sem, és ott mindenkinek ez volt a jó megoldás. De sokan később meg nagyon megbánják a lemondást, az az oldal is van.
Szerintem is jó segítő szakember lenne jó (nem olyan, aki elfogult bármelyik irányba, hogy mondj le vagy tartsd meg, hanem tényleg abban segít, hogy neked és a babának mi lenne a legjobb, és nem akar a maga nézeteire rábeszélni, hanem abban segít, hogy mi a jó döntés számodra!
KedvelésKedvelés
Azt szeretném kérdezni ha valaki tudja rá a jogi megoldást ! Mit tehet a nagyszülő ha tudta nélkül adták örökbe unokáját ?A terhességet is el titkolták, Lehetővé teszi valamely jog hogy legalább láthatást kaphasson a nagyszülő.Mindenképp szeretnénk segíteni ,minden téren ! Sajnos a gyámügy telefonon azt a választ adta páromnak hogy az anya hozzájárulása nélkül nem tehetünk semmit. Az őrület határán vagyunk ! Köszönjük a hasznos válaszokat ! Tisztelettel: kétségbe esett Nagyszülők
KedvelésKedvelés
Szia Piroska!
Sajnos nem tudsz semmit tenni. Az anya és az apa döntheti el, mi legyen a gyerek sorsa, ha örökbe adták, azt te nem tudod visszavonni, láthatást sem tudsz kérni.
Mikor történt a dolog? És miért adták örökbe?
KedvelésKedvelés
hogy miért arra nincs magyarázat az ék szavuk annyi volt nincsenek felnőve hozzá. 42 napja történt születésekor amiről mi sajnos 3 napja 1 véletlen folytán szereztünk tudomást !
KedvelésKedvelés
ha mégis meg gondolnák magukat meddig tehetik ?
KedvelésKedvelés
Semmilyen formába nem segíthetem? Valami ajándék vagy 1 bank számla amire utalhatnék ! Valamilyen formában szeretném ha tudná hogy ismeretlenül is mellette állunk! Az őrület határán vagyunk hogy nem kívánhatunk majd boldog születésnapot nem ölelhetjük meg, Nem is tudom lehet e ezzel a tudattal élni 😦
KedvelésKedvelés
A szülők a szülés után 42 napig meggondolhatják magukat, de csak ők tehetik ezt meg.
Te semmit nem tehetsz, nem támogathatod.
Nyílt vagy titkos örökbeadás történt?
KedvelésKedvelés
Sajnos azt sem tudjuk biztosan.
KedvelésKedvelés
De nagy valószínűséggel titkos
KedvelésKedvelés
A fiad vagy a lányod gyereke? Rosszban vagytok?
KedvelésKedvelés
A lányomé nem nem vagyunk rosszba de el titkolta a terhességét nem velünk él ! De nem tartom kizártnak hogy befolyásolva lett !Viszont azt sem tudom megerősíteni hogy igen!mert tudja hogy mi mindent meg adtunk volna neki, már felajánlottunk nekik mindent akár külön lakást anyagi segítséget 1x szóval mindent süket fülekre talál !( Ami a legjobban el keserít bennünket a válaszodból ki indulva hogy sajnos már meg késtek mindennel mert sajnos 45 napja
KedvelésKedvelés
Nekünk már az is boldogságot jelentene ha legalább annyit lehetne még tenni hogy ne titkos örökbe adás legyen . Hogy tudjuk jó helyen van ,és tudjuk segíteni míg csak élünk
KedvelésKedvelés
A lányoddal kéne beszélned, hogy mi történt. Ha nyílt az örökbefogadás, akkor sem engedik az örökbefogadók, hogy támogasd a gyereket.
KedvelésKedvelés
hogy lehet ezzel a tudattal élni ? 😦
KedvelésKedvelés
Megértelek, nagyon nehéz lehet. Javaslom, hogy fordulj a Mózeskosár Egyesülethez, ott tapasztalt szakemberek vannak, akik foglalkoznak örökbeadókkal és családtagjaikkal is. Biztos beszélnek veled és kicsit tudsz könnyíteni a lelkeden.
Itt tudod őket elérni.
mozeskosaregyesulet@gmail.com
Még annyit tudok mondani, hogy az örökbefogadókat szigorúan szűrik, és aki oda eljut, az sok éve vár gyerekre, úgyhogy biztosan jó helyre került a kisbaba, ahol nagy örömmel fogadják és vigyáznak rá.
KedvelésKedvelés
nem akar erről beszélni azt mondja értsük meg és hagyjuk mert csak nagyobb fájdalmaz okozunk neki ezzel
KedvelésKedvelés
De jött 1 levél amiből végül is mind ezt meg tudtuk! Az állt benne hogy kézhezvételtől 30 napon belül Apasági nyilatkozatot tehet ennek még 4 napja !
KedvelésKedvelés
Annyira sajnálom, hogy ez így megtörtént!
Nekünk kb. a harmadik kérdésünk volt a szülőanyához annak idején, hogy mit szól a tervhez a családja. Persze hazudhatott volna, és nem mindenki jó emberismerő. De a védőnőnek, Tegyesznek vagy civilnek nem kötelessége ezt körbejárni? Vagy csak családból kiemelésnél elsődleges cél, hogy valahogy a család környékén maradjon a gyerek? Örökbeadásnál nem próbálnak ebbe az irányba indulni első körben?
nagy piroska, nem tudom, mit élhetnek át, az szinte biztos, hogy nem tehetnek semmit. (gondolom, a lányuk nagykorú, döntésképes, beszámítható, bár ha ebből az irányból támadnák az esetet, az valószínűleg mindannyiuk életét mérgezné meg végleg, beleértve a kicsiét is) Mérhetetlenül sajnálom, és csak azt tudom írni, amit Zsuzsa, hogy a gyermek jó helyen van, ha a lányáék így döntöttek, azt el kell tudni fogadni, hogy őt ne veszítsék el.
A gyerek 14 éves korától érdeklődhet a vérszerinti családja adatai felől. Ha nem titkolják előtte, hogy örökbefogadott, ha érdekelni fogja a vérszerinti családja, ha a lányuk nem zárkózik el a találkozás elől, akkor van esélyük rajta keresztül találkozni vele. Legkorábban 14 év múlva. De sokan felnőttként kezdenek el csak ezirányban nyitni… Sajnálom!
KedvelésKedvelés
Én úgy értem, amit Piroska írt, hogy négy nappal ezelőtt kaptak egy megkeresést a gyámhivataltól apasági nyilatkozat ügyében, amelyre a kézhez vételtől számított 30 napos határidőt kaptak. Ebből a levélből értesültek róla, hogy mi történt. Viszont, ha még nem rendezett a gyermek jogi státusza, és hogy egyáltalán az apa lemond-e róla, akkor nem indíthatták el az örökbefogadást, lehet, hogy ott tart még csak az ügy, hogy a lányuk lemondott a babáról és keresik a gyermek további közeli hozzátartozóit.
évi LXIV. törvény
a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről
“21. cikk
Azoknak a részes államoknak, amelyek elfogadják és/vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk kell azt, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekei érvényesüljenek, és ezért
a) gondoskodnak arról, hogy a gyermek örökbefogadását csakis az illetékes hatóságok engedélyezzék, amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljárások értelmében, valamint valamennyi megbízható adat alapján meggyőződtek arról, hogy figyelemmel a gyermeknek szüleivel, rokonaival és törvényes képviselőivel kapcsolatos helyzetére, az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz;”
Azt nem ismerem, hogy a gyakorlatban milyen részletszabályok vonatkoznak az anyai nagyszülőkre, akik vállalnák a gyermek gondozását, támogatását, de a fent idézett törvény keretében kihirdetett gyermekjogi egyezmény, egyértelműen nevesíti nemcsak a szülők, hanem a gyermek rokonokkal kapcsolatos helyzetéről való meggyőződést az örökbefogadást megelőzően.
KedvelésKedvelés
Rosszul másoltam ide a törvény címét, lemaradt az év, helyesen:
1991. évi LXIV. törvény
a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről
KedvelésKedvelés
Köszönöm átunna olvasok talán találok valami mentő övet.
KedvelésKedvelés
Esetleg van itt olyan aki halott már ez esetemhez hasonló példát ami számomra reményt adna ??
KedvelésKedvelés
Nem vagyok tisztában a részletekkel. A következőket tudni kéne:
– a lányod férjnél van? A lemondásnál megnevezett apát, vagy ismeretlen apát mondott be?
– egyáltalán tett lemondó nyilatkozatot a gyámhivatalban, vagy esetleg csak otthagyta a kórházban a babát?
– és hol van most a gyerek, kihelyezték már örökbefogadókhoz?
Ha a gyereket már örökbe fogadták, akkor nem sokat tudsz tenni.
Ha esetleg még nem, akkor talán lehet valamit tenni.
De a nagy kérdés: te mit szeretnél?
Szeretnéd te felnevelni az unokádat? És van ehhez jövedelmed, munkád, megfelelő lakásod, van társad? Miből fogsz élni, ha te otthon vagy vele? De főleg: ha a lányod akarata ellenére teszed ezt, az mennyire vágja tönkre a viszonyotokat? Vagy a lányodat akarod meggyőzni, hogy nevelje ő? Vagy csak biztos szeretnél benne lenni, hogy jó helyen van a gyerek?
KedvelésKedvelés
nincs férjnél ! szerintem ismeretlen apát jelölt. bár együtt laknak az Apával!Gyám hivatalba még nem csak ott hagyta a kórházba.Állítólag kihelyezték ilyen infót kaptunk .Hogy én mit szeretnék első sorban persze fel nevelni !Igen van munkám minden adott!Az lenne igazán a nagy öröm ha lányom rá tudnám venni én segíteném a szó szoros értelembe mindenbe !De el keseredésembe már az is vigasz lenne ha láthatnám és tudnám mi van vele nagyon aggódom a sorsáért,nem remény számomra hogy háát biztos jó helyen lesz.nálam most annyi a ?sok lenne leírni
KedvelésKedvelés
Ha a lányod nem mondott le a gyerekről, csak otthagyta a kórházban, akkor még nem lehet örökbe adni. Valószínűleg nevelőszülőhöz helyezték el, de ettől még állami gondozott a baba.
Örökbe akkor lehet adni
– ha az anya lemond róla hivatalosan is
– vagy ha fél éven át nem látogatja.
Ilyenkor félévente összeül egy értekezlet a gyámhivatalban megvizsgálni, mi legyen a gyerek sorsa. Megnézik a rokonságot is, hogy valaki tudja-e vállalni. Ha ebben gondolkozol, minél hamarabb lépj kapcsolatba a gyámhivatallal.
Azt jó tudni, hogy ha időnként látogatjátok a gyereket, de nem viszitek haza, akkor “beszorul” a rendszerbe, állami gondozott marad, ami nem egy fényes kilátás.
KedvelésKedvelés
Jött egy profi válasz is:
Ha az anya hozzájárult a gyermek (titkos vagy nyílt) örökbefogadásához és nem jelölt meg apaként senkit, illetve az apa az örökbefogadás hatályosulásáig nem jelentkezik, hogy vállalja az apaságot vagy pert kíván indítani, abban az esetben a gyermek hathetes korának betöltésével a szülői felügyeletet a gyámhivatal megszünteti. A nagyszülő ebben az esetben nem tehet semmit, akkor sem, ha vállalni tudná a gyermek nevelését. A családgondozónak az a feladata, hogy ilyen hozzájárulás kapcsán segítse az anyát, felvázolja neki a lehetőségeket, lehetséges következményeket, hogy az anya megfelelő döntést hozzon. Segíti az anyát továbbá a TEGYESZ v. az általa választott szervezet.
Ha nem történt meg az örökbefogadáshoz hozzájárulás, az anya “csak” a neveléséről mondott le a gyermeknek, akkor a hatóságnak elsődlegesen a vér szerinti családban kell keresnie olyan hozzátartozót, aki vállalni tudná és alkalmas is a gyermek nevelésére. Ha nincs ilyen, vagy nem alkalmas, abban az esetben (állami) nevelésbe kerül a gyermek és megilleti a kapcsolattartás az anyán kívül a nagyszülőt is, amennyiben ezt kéri a hatóságtól.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Èn èletadókènt “tèvedtem” az oldalra. Az ilyen ìràsok nagyon mèlyen èrintenek..most mèg csalàdon belül is kis vita kerekedett abból ,hogy szabad e ezt vàllalni?
Èn nem szègyelem,hogy ìgy törtènt. Fàj,de nem szègyennek èlem meg. Èn csalàdot ès lehetősèget adtam egy kisfiúnak…olyat amit èn akkor ott ès sajnos mèg most sem tudnèk megadni neki..nem mindig elèg a szeretet…vagyis pont ez kellett hozzà ,hogy letudjak mondani róla. Ha megkèrdezik hàny gyerekem van mindig nègyet mondok. Sokan tudjàk így hogy nàlunk ez törtènt. Voltak akik kőkemènyen ìtèltek ,de meglepő módon a többsèg megèrtette a mièrtet. Bàr èn szerencsès vagyok.Nyìlt örökbefogadàs volt. Bent volt velem az Anyukàja szülèsnèl is. Tudja ,hogy èn adtam neki èletet. Soha nem felejti el az anyàk napjàt a szülinapomat …igaz ezek amilyen szèp pont olyan fàjó pillanatok..de ìgy 6 èv utàn is mindig azt mondom ,hogy nem sok jó döntèsem volt èlezem soràn,sőt…rossz döntèsekben verhetetlen vagyok. Viszont az ,hogy őt örökbeadtam èletem legjobb döntèse volt.
Nagyon jó ilyen hangvètelű cikkeket olvasni…nem èrzi magàt olyan egyedül ezzel az ember.
KedvelésKedvelés
Szia Bea! Nagyon örülök, hogy olvasol. Örülnék, ha írnál nekem is, itt a címem az oldalsávban.
Zsuzsa
KedvelésKedvelés
Kedves Bea! Én szintén életadó anyuka vagyok. 11 éve már annak, hogy kiderült, 20 hetes iker terhes vagyok. Akkor már volt egy 4 és egy 1 éves kislányom, éppen váltam. Totális pánik lett urrá rajtam, és meghoztam a nehéz döntést: nyílt örökbefogadással családot kerestem az ikreimnek. Hosszú évek óta nem beszéltem erről senkivel, de mostanában nagyon nyomaszt ez a titok. A lányaim azóta megnőttek, lassan el kell mondanom nekik, viszont rettegek, hogy fogják fogadni. 4 éve új párom van, neki sem tudtam elmondani még 😦 . Bár úgy tudnám vállalni, ahogy te….
KedvelésKedvelés
Szisztok kérdésemvan ven egy ismerösöm aki csecsemö korába othagyta gyerekét korházba és már 10 éves és nem tudrola semit titkosan adta örögbe tudtok segiteni barát nömnek de nenézétekle
KedvelésKedvelés
Szia!
Sajnos, nem tudhat semmit a gyerekről, nincs joga keresni. A gyerek, majd ha felnőtt keresheti őt hivatalosan.
KedvelésKedvelés