Első randi a Tegyesszel

Általános

Olvasói kérdés érkezett.

“Most jelentkezünk a férjemmel örökbefogadó szülőnek, már van egy időpontunk a Tegyeszhez. A kérésem az lenne, hogy tudnál írni néhány könyvcímet vagy bármit, amit addig is feltétlenül olvassunk el a témában? Illetve leírnád, hogy ezen az első megbeszélésen miről szoktak kérdezni?”

1b

A Tegyesznél az első találkozáson rögtön nyilatkozni kell az elképzeléseitekről. Azaz: hány éves gyereket szeretnétek, milyen egészségi állapotút, elfogadtok-e testvéreket. Van, ahol rákérdeznek, de a papíron mindenképpen van lehetőség leírni, hogy van-e származási kikötésetek. Nyilatkozni kell arról is, a nyílt és a titkos örökbefogadás is elfogadható-e a számotokra, kéritek-e a felvételeteket az országos listára.

A tanfolyam után még lehet módosítani az elképzeléseken, a pszichológus pedig a jellemzésében az általatok leírtaknál szűkebb paramétereket is javasolhat (például ti testvéreket is elfogadtok, de ő csak egy gyereket javasol).

Az első megbeszélés előtt érdemes átgondolni

  • Milyen korú gyereket vállaltok? (Például 0-3 évesig)
  • Fiú, lány vagy mindkettő?
  • Csak egészséges lehet, elfogadtok kisebb problémákat vagy nagyobb betegségeket is? Van, ahol csak az egészséges, korrigálható, nem korrigálható jelzők közül lehet választani. Egyes megyékben egy hosszú listát adnak a betegségekről, rendellenességekről, és abból kell ikszelgetni, mit vállaltok.
  • Vállaltok roma gyermeket?
  • Testvéreket is elfogadtok? Hány éves korig?
  • Nyílt örökbefogadásra is vállalkoztok?
  • Meg tudjátok oldani, hogy országon belül utazzatok a gyerek kedvéért (országos lista)?
  • Mi az, ami kizáró tényező lehet? Mit nem vállalnátok?
  • Milyen egyéb elképzeléseitek vannak?

Elolvasásra ajánlom Bogár Zsuzsa: Az örökbefogadás lélektana című könyvét.

Reklámok

79 responses »

  1. Saját tapasztalat: szintén nem árt összeszedni magatokat a pszichológussal való találkozás előtt is. Bár van, ahol csak két kérdés, és mehettek, alkalmasak vagytok bármira (ilyet is meséltek), de van, ahol a szüleitek, családotok, barátaitokig bezárólag mindenbe beletúr .- ez volt nálunk. Nálunk nem csak tőlünk várták el a mintacsaládot, hanem a szüleim, testvéreim életvitelétől is (persze, ha készülsz, tudsz rá okosat mondani, akkor is, ha nem feltétlen tökéletes a család)

    Kedvelés

  2. Szintén saját tapasztalat: bizony, lesznek zavarba ejtő kérdések már az első találkozón, de ezt ügyintézője válogatja. Mi 3,5 órát csevegtünk a nénivel.
    Az sem árt, ha meg tudjátok indokolni, miért döntöttetek az örökbefogadás mellett, miért pont ezt a korosztályt szeretnétek, miért pont kisfiút/kislányt, miért (nem) szeretnétek kisebbségit.
    Tőlünk már az első találkozón faggatóztak a családról: ki, mikor született, mi a foglalkozása, hol él, mit csinál, milyen vele a kapcsolat, hogy tudnak-e a döntésünkről, hogyan fogadták, támogatóak-e. (Mi ezt már előre vázoltuk a családban, habár nem arattunk osztatlan sikert, azóta mindenki elfogadta, érdemes a pozitív dolgokat kidomborítani…).
    Valamint összesített véleményt kértek a házastársról és a házasságunkról úgy, hogy addig az érintett felet kiküldték. Beszélnünk kellett saját magunkról (jó és rossz tulajdonságok, és az örök kérés: indokold), arról, hogy érintette a házasságunkat a nemzésképtelenség kudarca, a kapcsolatunk minőségéről, a munkánkról és a céljainkról, betegségeinkről, de arról is, hogy részesei voltunk-e bűncselekménynek, esetleg álltunk-e pszichiátriai kezelés alatt korábban…
    Rákérdeztek egyenként, mit tartunk fontosnak egy gyermek nevelése kapcsán, mit gondolunk arról, hogy mikor kell elmondani a gyereknek, hogy nem a mi vérünk (azonnal!). De szó esett a rossz szokásokról, szenvedélybetegségekről, alkoholhoz való hozzáállásról is.
    Mindezt pepitában ugyanúgy el fogja kérdezni a pszichológus is (aki emellett még objektív teszteket is csinál pl.: Szondi, Lüscher tesztek), és két külön véleményből gyúrják a végleges képet és értékelést.
    Nem olyan félelmetes ám, mint ahogy itt leírva áll, ha az ember magát adja, nem lehet semmi probléma, és sose felejtsétek, hogy ezek a szakemberek nálatok sokkal nehezebb és bonyolultabb esetekkel is szembesülnek naponta, elítélni vagy lenézni pedig biztosan nem fognak, legfeljebb javasolni, gondolatokat ébreszteni.

    Kedvelés

      • Igazából márciustól júliusig keresgéltem és olvastam a szakkönyveket. Ott mindenhol hangsúlyozták, hogy nagyon fontos a reális és objektív önismeret, a feldolgozott gyász (meg hogy az örökgyerek nem pótlék, őt önmagáért kell “vágyni”), és hogy teljesen tisztában legyünk a választásunk okaival és következményeivel (ez a mi gyerekünk lesz, de nem átlagos szitu, mert csomó olyan szempont is belép a képbe, ami egy általam szült gyereknél fel sem merül). Ezzel párhuzamosan kutattam az alkalmassági vizsgálat folyamatát részletesen taglaló cikkeket, irományokat.
        Ráakadtam a 2012-es módszertani kiadványra (azóta már van változás az új törvény miatt!)
        http://mek.oszk.hu/11400/11415/11415.pdf
        ami az eljárás teljes menetére vonatkozó utasításokat tartalmazza. Néztem egy nagyot, mert szigorú kérdések és szempontok is voltak. Írtam egy e-mailt a hivatalos jelentkezésünk előtt, hogy eloszlassam a kétségeimet, miszerint nem fognak-e rögtön alkalmatlannak nyilvánítani. Nagyon korrekt válasz érkezett, nyugodjak meg, semmi gond nem lesz, hozzátéve, hogy nem teljesen eszerint a kiadvány szerint mennek a dolgok, de jó útmutató, jelentkezzünk, és mindent megbeszélünk – mire tényleg mindent megbeszéltünk, már február volt 😀

        Kedvelés

      • Nemcsak a megyén múlik, hanem az embereken is. Nekünk itt Budapesten minden szuper volt, nem is kérhettem volna jobbat. Mindenből a legjobbat kaptuk! Pszichológus, család-gondozó, mindenki …

        De a Tegyesz egy másik pszichológusa nagyon elfogadhatatlanul viselkedett két másik családdal is akit ismerünk, Mindenbe belekötött, és mikor kiderült hogy nagyon szeretnének egy kisfiút, csak kislányt engedélyezett a házaspárnak, mert a férj nagyon csendes és szerinte nem alkalmas egy kisfiú nevelésére. (Az én férjem is csendes, de mikor a kisfiammal együtt vannak lyukat beszélnek egymás hasába 🙂 )

        A másik esetben egy több gyerekes házaspár ismerősömmel viselkedett így. Mikor megtudta, hogy hány éves gyereket szeretnének, egy teljesen mást hagyott nekik jóvá. És nagyon megalázóan, tiszteletlenül beszélt velük.

        Szerintem ilyen esetben nem szabad hagyni, hogy valaki így hatalmaskodjon, hanem jelenteni kell a felettesének, és másik szakembert kell kérni.

        Kedvelés

  3. Veszprém megyében amikor mi jelentkeztünk alapos, de nem bántó vagy zavarbaejtő volt az első beszélgetés, sőt. Alapvetően teljesen normális hangnemben és légkörben zajlott, de az első találkozást megelőzte, hogy az ügyintéző postai úton küldött nekünk egy rakat cikket és tanulmányt az örökbefogadásról. Ez lassan 8 éve volt, nem tudom azóta mi változott, az ügyintéző tudtommal nem. A pszichológusnál is teljesen normális hangvételű beszélgetés volt, aki majdhogynem bocsánatot kért a brutál mennyiségű kérdésből álló teszt miatt, amit ki kellett tölteni a beszélgetés után. Ja, és nagyon tartották a határidőket. Bő két hónap alatt kezünkben volt a határozat. Egy dolog miatt húzták a szájukat, elmentünk az Ágacskához tanfolyamra, és nem vártuk meg, amíg ők idítanak. 🙂

    Kedvelés

  4. Budapesten nekünk mindenkivel jó tapasztalatunk volt, akivel csak az örökbefogadás kapcsán találkoztunk.
    Úgy éreztük, hogy nem akadékoskodás, csak alaposság, hogy minél biztosabban mondhassák ki az alkalmasságunkat, meg azért, hogy minél biztosabban állapíthassák meg, mi vagyunk a megfelelő család. Ez valahol megnyugtató volt.
    Az ügyintéző az első alkalommal tényleg mindent rögzít arról, hogy milyen gyermekre vágytok, de fontos tudni, hogy ez később is még változtatható. Alakulhat is a véleményetek a beszélgetések és a tanfolyam során. Nekünk alakult :). Ebben is sokat segítettek a munkatársak, igazi támasz volt az ügyintézőnk és a pszichológus is, akivel több körben lehetett beszélgetni, hogy a mi kérdéseinkre is megkapjuk a válaszokat. Négyszer lehet vele találkozni, erről érdemes tudni.

    Kedvelés

  5. Húha, ez a betegséglista nagyon masszív! Ahogy végignéztem rajta, őszintén szólva jó párhoz odaírnám az igen-t….. Pl. egy heresérven elég könnyű segíteni, sőt, hogy egy durvábbat mondjak, a végtaghiány is elég tág fogalom…. Bizonyos fejlődési lemaradások pedig közvetlenül következnek a gyerek életkörülményeiből, az eddigi hányattatásaiból… Ezek is lehetnek múló dolgok. Persze vannak benne életet veszélyeztető állapotok is…. az ilyen gyerekeket külföldre viszik? Vagy maradnak állami gondozottak? Mit lehet tudni erről?
    Én már jártam tegyeszes vizsgálaton, elég sok időt eltöltöttem náluk, az a benyomásom alakult ki, hogy a “beléptető” ügyintéző korrekt és vérprofi, a pszichológus viszont mindenbe belekötött, a legfőbb baja valószínűleg az volt, hogy egyedülálló vagyok. Nemsokára nekifutok újra, ezért részletekbe nem szívesen megyek most bele. De abban egyetértek, hogy érdemes készülni a beszélgetésre, mint pl. egy állásinterjún, ahol előre végiggondoljátok miket kérdezhetnek és az arra adott válaszaitokat is. Arra számítani lehet, hogy a pszichológus majd megpróbálkozik mindenféle zavarba ejtő keresztkérdésekkel, hisz ez a dolga, de pszichés nyomás alá ne hagyjátok magatokat helyezni. Persze ketten könnyebb, mint egyedül. Hajrá 🙂
    Itt megragadnám az alkalmat kedves szerkesztőasszony, hogy lehet-e arról szó, hogy valahogy itt a blogon keresztül egy egyedülállóként örökbefogadós csoport alakuljon? Én vállalnám a szervezést, csak adatokra van szükségem. Esetleg akit érint, írhatna egy emailt az egyeduladoptalok@gmail.com-ra. Vagy esetleg van már ilyen, csak én nem tudok róla?

    Kedvelés

    • Nem tudok kifejezetten egyedülállóknak szóló fórumról. A blogon lehet fórumokat létrehozni, gondoltam már rá, ez persze akkor működik, ha már elég sokan olvasnak.
      Rendezvényeken mindig vannak egyedülállók, általában 1-2, a tanfolyamon is kettő volt, a mentorképzésen egy, itt a blogon eddig egy kommentelt rajtad kívül (de biztos sokan olvassák!). Ha aktív vagy, össze lehet vadászni társaságot, szívesen nyújtok otthont beszélgetéshez a blogon.

      Kedvelés

  6. Sziasztok!
    Nekünk sem volt vészes az első találkozó, bár ezt befolyásolta talán az, hogy az ügyintézőnek az volt az első hete, amikor ott voltunk.
    Nem kell félni a pszichológustól sem. Mi állítólag a budapesti TEGYESZ legszigorúbb dokiját kaptuk, és elég volt egy találkozó. Igaz, hogy elég érdekes kérdéseket tett fel, pl. olyat, hogy ha 3 évesen kiderül a gyerekről, hogy autista, akkor mit csinálok. Én meg automatikusan azt válaszoltam, hogy akkor megkeresem a világ legjobb orvosát, aki ezzel a betegséggel foglalkozik, és kerül, amibe kerül elviszem, és bízom benne, hogy javulni fog az állapota.
    Szóval semmi gond nem lesz, csak legyetek határozottak az elképzeléseteket illetően.

    Kedvelés

  7. Hogy melyik vizsgálat milyen, és mennyire kell félni, az nagyon személyfüggő. Az első gyerek előtt volt egy alapos, de teljesen normális pszichológiai vizsgálat, a másodikról meg asszem egyelőre inkább nem akarok mesélni, csak annyit, hogy közben személyi változás volt, meg hálistennek azóta megint… (ez a rosszemlékű vizsgálat úgy, hogy eközben van egy nagyszerű, biztonságos kötődésű, jól sikerült gyerekünk, bár mondjuk őrá pont nem volt kíváncsi, de ezek után nem is bánom annyira, hogy nem találkoztak)

    Kedvelés

    • mármint természetesen a gyerekem miatt nem bánom, hogy nem kellett ebben részt vennie, nem a vizsgálat menete miatt – annak ellenére, hogy az ajánlás szerint mint a családi rendszer részét, illett volna megtekinteni őt is

      Kedvelés

  8. Mi is a budapesti tegyesznél jelentkeztünk örökbefogadásra.
    Az első találkozónk (az ügyintézővel) olyan megnyugvást és elengedést hozott, amire évek óta nagyon vártam. Úgy jöttünk el kb. 2 óra beszélgetés után, hogy tudtuk, jó kezekben vagyunk és minden szuper lesz. Tényleg rögtön mindent be kellett diktálni (kora, neme, egészsége, ikrek is lehetnek-e, esetleges származási kikötés…), ez fura volt ott hirtelen, de nagyon jó kiindulási alapnak tűnt. Jó volt látni papíron is az elképzelésünket, azáltal, hogy megfogalmaztuk, leírtuk és aláírtuk, sokkal közelebb kerültünk a születendő gyerekünkhöz.
    A pszichológusi beszélgetésnél nekem egy kérdés maradt meg élesen: “Miért akarnak gyereket?” Végülis jogos kérdés… a sok év próbálkozás közben már el is felejtjük, hogy miért, csak nagyon akarjuk. Ott azt mondtam, hogy azért, mert normálisan működünk, szerintem az lenne a fura, ha nem akarnánk.

    Kedvelés

        • Ez nalunk is volt kerdes. 🙂 Mi azt mondtuk ra, hogy a gyerekkel ereznenk teljesnek a csaladunkat. Szeretnenk valakit elterelgetni az eletben, megmutogatni neki a szepsegeket, vigyazzni ra, ovni es nagyon-nagyon szeretni. Mi ugy erzekeltuk, hogy rendben volt a valasz.

          Nalunk a beszelgetes kb 3 ora volt szunet nelkul (fel se tunt egyebkent). Az nagyon erdekes volt, hogy mindkettonkkel kulon-kulon is beszelgettek. Ott voltunk egyutt, de nagyon fontos volt, hogy mind a kettonknek kellett valaszolni a kerdesekre. Eloszor egyutt kerdezgettek, majd nagyon kemenyen kulon-kulon. Nalunk nagyon feszegettek, h mivel hivatalosan nalam volt a “hiba”, a ferjem mert akar orokbefogadni. Nem fogja-e megbanni, s mivel egyedul tole lehetne verszerinti unoka, ez nem fog-e gondot okozni. Jol atgondolta-e?
          Egyaltalan nem volt banto, vagy serto a beszelgetes, en inkabb segitonek ereztem. Mi csak egyszer talakoztunk.
          Szerintem nagyon fontos, hogy mire odakerul az ember (ez vonatkozik az elso megbeszelesre is, amikor felveszik az adatokat) keruljon tisztaba, hogy tenyleg akarja az orokbefogadast es nem csak egy b verzio, ha az egyeb nem jon be. En nem erzem kizaronak a mellette probalkozast (pl. lombikozas), mi is tettuk, es nem is titkoltuk, de azt tudtuk, h az orokbefogadas nem egy b verzio, hanem mindenkeppen szeretnenk azt is.

          Kedvelés

  9. Szeretném megkérdezni, hogy van e itt valaki aki a győri TEGYESZ-nél indított örökbefogadást? Tapasztalatokra lennék kíváncsi! Köszönöm!

    Kedvelés

          • Sziasztok!

            Mi a párommal, most indulunk neki az örökbefogadásnak.
            A Pest-megyei Tegyeszhez kell jelentkeznünk, a lakhelyünk miatt. Az lenne a kérdésem, hogy valakinek van-e már tapasztalata az ottani pszichológusról, illetve a vizsgálat menetéről? A párom elég csendes típus, és több helyen olvastam már, hogy némelyik pszichológus elég negatívan értékeli az ilyen típusú embereket.
            Szóval, ha van esetleg köztetek valaki aki tud efféle információt, megköszönném ha írna róla!!
            Előre is köszönöm!

            Kedvelés

            • Szia Andi! 3 pszichologus is van, kozuluk mi mar talalkoztunk kettovel. Nem hiszem, hogy izgulnotok kene, miert lenne baj, ha vki csendes? Lesz egy teszt es egy szemelyes elbeszelgetes, ahol magatokrol kell meselni, pl. megismerkedes, csalad, of. motivacioja, elkepzelesek a leendo gyerekrol stb.

              Kedvelés

            • Szia!
              Amit tegnap írtam nem sikerült el küldeném, ujra írom mobilrol, elnézést nehány ékezetes hiányozni fog.
              Mi egy picivel járunk előttetek, szóval még friss az èlmèny. Vizsgálat menete nálunk 1 találkozó teljesen formális a személyes adatok megadása, tájékoztatataàs az öf. menetéről, majd a milyen gyereket szeretnél, milyen gyereket tudsz elfogadni kérdéskör. 2. találkozó nálunk terepszemle az otthonukban, nagyon empatikus ügyintézőnk korbenezete a lakást, de inkább mint egy vendég, aztán beszéltünk magunkról, családunkrol, baratainkrol, közben lakás adatainak, es bevételeinek, kiadásainak összegzése. 3. találkozó pszichologussal beszélgettünk először hármasban, magunkról, kapcsolatunkrol, családról, öf-rol, aztán egy feladat kettesben a pszichologussal, ahol színes képekről kell megmondani, hogy milyennek látod, aztán feleletválasztós teszt egyedül egy 4-5 oldalas tesztel, arról hogy bizonyos helyzetekben mi jellemző ràd! Nálunk a pszichológus folyamatosan hangsúlyozta hogy nincsenek jo vagy rossz válaszok, csak arra kíváncsiak milyenek vagytok! Egyelőre mi itt tartunk a folyamatban… 😉

              Kedvelés

            • Meg egy dolog itt korábban megtaláltam belinkelve a listát arról hogy milyen betegségeket tudtok elfogadni, talán segít, ha azt előre átnezitek…

              Kedvelés

    • Szia Ildi!

      Mi is a győri TEGYESZ-nél indítottuk el, de még nagyon az elején vagyunk. Májusba adtuk be a bemutatkozó levelünket, voltunk elbeszélgetésen és pszichologusnál.
      Ti hol tartotok?

      Adrienn

      Kedvelés

  10. Nekünk kb. 1,5-2 óra volt az első bejelentkezés a Tegyeszben (Budapest). Úgy éreztük, hogy nincs elég információnk ahhoz, hogy az alap kérdéseket meghatározzuk (életkor, nem, egészségi állapot és “egyéb” azaz származás) és azt gondoltuk, hogy az ügyintézővel majd beszélgetünk erről és az alapján töltjük ki a kérvényt. Ez persze nem így volt, egyedül kellett ezeket meghatároznunk, ami elég riasztó volt elsőre -bár gondolkoztunk rajta előtte-, de végülis megnyugodtunk, hogy lehet rajta még változtatni (de nem került rá sor). A pszichológusnál csak közös beszélgetés volt, külön-külön nem és egyetlen alkalom. A családlátogatások is jól teltek, a kedvencem az volt, amikor felírták az összes, a lakásban található bútort 🙂 Mi nem készültük magunkat agyon ezekre az eseményekre, alap dolgokat átbeszéltünk, de nem volt még ez a blog és csak ezt-azt találtunk a neten. Utólag azt mondom, hogy a legfontosabb tisztában lenni az öf motivációjával és magunkkal, amik eddig történtek velünk. Még ha nem is volt teljesen rózsás gyermekkorunk vagy megviselt annak felismerése, hogy gond van a reprodukcióval, szerintem a legfontosabb a hitelesség és a felelős rálátás az életünkre.

    Kedvelés

  11. Visszajelzés: Testvérek, kérdezz-felelek | Örökbe.hu

  12. Sziasztok! Teljesen új vagyok a témában. Tudok valakivel az örökbefogadásról beszélni esetleg? 4 éve várjuk a babát,szeretnénk örökbe fogadni egy picit de van már egy 10 éves kisfiam. Párommal 5 éve élünk együtt de még nem vagyunk házasok. Sok kérdésünk lenne,mert nagyon szeretnénk örökbe fogadni! Tud valaki segíteni?
    Ildikó

    Kedvelés

  13. Sziasztok!

    Az lenne a kérdésem, hogy ha albérletben élünk (szerződésünk van és be vagyunk jelentve ideiglenesre) az nem kizáró ok, ugye?
    Egyébként van saját tulajdonú ingatlanunk más városban, ahova majd (gyerekestül) szeretnénk költözni.

    A másik kérdés, hogy férjemmel egyikünk “szürkén” dolgozik: jó a fizetése amit kézbe kap, de papíron minimálbér-közelit csak. Ez gond lehet?

    A megtakarításokat (lakástakarék-pénztár, folyószámlán felhalmozott összegek, stb. is figyelembe veszik?) Hitelt is vizsgálnak?

    Kedvelés

  14. Visszajelzés: Orvosi alkalmasság | Örökbe.hu

  15. Visszajelzés: Mennyit tudsz az örökbefogadásról? | Örökbe.hu

  16. Visszajelzés: Milyen lakás kell az örökbefogadáshoz? | Örökbe.hu

  17. Sziasztok! A bemutatkozó levéllel kapcsolatban kérdeznék . Mit írjunk bele? Tapasztalat? Most jelentkeztünk a Tegyeszhez és kértek tőlünk külön külön bemutatkozó levelet. Meg egy rakás dolgot de azt megoldjuk 🙂

    Kedvelés

    • Szia!
      Egyet kell írnotok vagy kettőt külön?
      Nekünk anno kettőt kellett külön, kézzel írva, kb efy A4es lap két oldalát írtuk teli. Mindketten írtunk az addigi életünk mérföldköveiről, iskolákról, munkáról/hivatásról, jövőbeli terveinkről, a kapcsolatunk alakulásáról, igyekezve, h a nehézségek esetén is a pozitív hozadékot emeljük ki. Tárgyilagosan írtunk a végén a meddőségünk tényéről, és hogy miért szeretnénk örökbe fogadni.
      Remélem, ez kiindulópontnak jó lesz 😉

      Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Ez melyik megye?

      Én a mióta vagyunk együtt, mióta akarunk gyereket, milyen emberek vagyunk, hogy töltjük a szabadidőnket témákat megemlíteném. Ha van támogató tágabb család vagy szoros baráti kör, azt is.

      Kedvelés

      • Na, valami miatt, a nem kedveli gombot érzékelte a kütyüm, a másik lett volna a szàndèk… Nàlunk Pest megyében, a csalàdi ès a baràti kör èrdekelte őket a legjobban. Hogy milyenek a családi kapcsolataink, összejarunk-e ilyenek.

        Kedvelés

    • Szia, mi most voltunk a TEGYESZnél. Egy férfihez kerültünk, az volt az érzésünk, hogy ha a végén nem mondjuk, hogy hoztunk bemutatkozó levelet, akkor nem is kéri el. Talán a környezettanulmányhoz kérte volna – gondolom. Talán a hölgy ‘szokása’ kérni ezt a levelet, meg a fotókat magunkról és a környezetünkről. A srác igazából egy pillantást sem vetett rájuk, megköszönte és elrakta. Támogató volt és semmi olyan nem történt, amit itt nem olvastam volna. A betegséglistát itthon tölthetjük ki nyugodtan, mindent átgondolva. Megnyugtató és pozitiv volt az első találkozó. Kb. 1 órán át tartott. Remélem segít ez az infó, bár nem tudom, mi lenne az elvárás a bemutatkozó levéllel kapcsolatban.

      Kedvelés

  18. Visszajelzés: A nagy betegséglista | Örökbe.hu

  19. Visszajelzés: Az örökbefogadás feltételei | Örökbe.hu

  20. Visszajelzés: Roma gyerek nem roma családban | Örökbe.hu

  21. Sziasztok! Üdv MIndenkinek!
    Bejegyzett élettársi kapcsaolatban vagyunk 45 éves vagyok.0-2-3 éves korig szeretnénk örökbefogadni.Mi az első lépés? merre Induljunk! Békés Megye !Köszönettel:Iko

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Az alapok:
      – az élettársi viszony nem számít, egyedülállónak tekintenek a jelentkezésnél, és így hátrányban leszel a házasokkal szemben. Ha van rá mód, érdemes összeházasodni.
      – legfeljebb 45 évvel lehetsz idősebb a gyereknél, tehát a 0 éves gyerek már most kiesett. (hacsak nem fiatalabb a férjed).
      – Első lépés: Békés Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, 5700. Gyula, Ady E. u. 3.
      Telefon: 66/361-988, fax: 362-975

      Kedvelés

  22. Sziasztok!
    Van olyan a fórumozók között, aki meg tudná osztani a tapasztalatait a Komárom-Esztergom megyei ügyintézéssel kapcsolatban? Akár e-mailben… Egyedülállóként vágok bele.
    Előre is köszönöm!

    Kedvelés

    • Szia Mira!

      Én is egyedülállóként készülök beadni Komárom megyében a kérelmet. Te milyen korú gyermekre adod be? Származási kikötést teszel? Mennyi várakozást mondtak neked? Azt mondták hogy egyedülállónak is adnak és volt már rá példa a megyében? Azért kérdezem ezeket mert több elkeserítő történetet hallottam itt a fórumon, hogy egyedülálló régóta sorban áll és figyelmen kívül hagyják.
      Sok szerencsét neked is az örökbefogadáshoz.

      Blanka

      Kedvelés

      • Szia Blanka, üdv a blogon!

        Sokadszor is: aki egyedülálló az én ismeretségi körömben kapott gyereket, az szinte mind az országos listán került sorra, nem a saját megyéjében, és mind 1-4 év közti roma gyereket is elfogadtak.

        Kedvelés

      • Szia Blanka!

        Egyelőre még csak infót gyűjtök, de heteken belül tervezem beadni a kérelmet.

        Nincs infóm a megyei helyzetről, ezért is próbáltam itt érdeklődni. Én 0-3 év közötti, bármilyen nemű gyermeket kérvényeznék, származási kikötés nélkül. Az országos listára is kérném a felvételt, úgy tűnik, az jelentősen lecsökkentheti a várakozási időt.

        Mindenképp jelzek itt a tapasztalataimról, ha elindult a folyamat.
        Sok sikert Neked is!

        Kedvelés

    • Kedves Mira!
      Én Komárom-Esztergom megyében álltam sorba, két és fél éve fogadtam örökbe a kislányom országos listáról.
      Az ügyintézésről kizárólag jókat tudok mondani. Maximális emberség, segítőkészség és profizmus jellemezte a munkatárskat, akikkel kapcsolatba kerültem. Pedig nem vagyok egy egyszerű eset. 🙂
      Sok sikert kívánok. 🙂

      Kedvelés

      • Szia Anyuki!
        Először is gratulálok! 🙂 köszönöm szépen az infót, ez bíztató…
        Jól értem, hogy Te is egyedülállóként fogadtál örökbe? Mennyit vártál a kislányodra?
        Most egy jó nagy lendületet adtál… Bízom a legjobbakban… 🙂

        Kedvelés

    • Szia Cintia! Üdv a blogon!
      Egyedülállók is fogadhatnak örökbe, sok ilyen olvasó van a blogon.
      Viszont a te eseted más, mert
      – meglévő gyereknél sosem adnak idősebbet
      – és szerintem egyedülűllónak nem szívesen adnak második gyereket (bár az is tény, hogy nem is sokan jelentkeznek erre).

      Kedvelés

  23. Nálunk most indul a folyamat. Pest megyéhez tartozunk. Március 11-re van időpontunk tájékoztatásra és adatfelvételre. Tőlünk is kérték a kézzel írt bemutatkozó levelet. Szeretnék tanácsot kérni, hogy mit írjunk le, mit ne hagyjunk ki.

    Kedvelés

    • Szia Ildi!
      Üdv a blogon! Majd írok erről posztot, röviden: érdemes bevenni a kapcsolat történetét, mióta akartok gyereket, miken mentetek keresztül, miért fogadtok örökbe, milyen gyereket szeretnétek. Én kidomborítanám mindazt, ami miatt alkalmas szülő vagyok 🙂

      Kedvelés

  24. Sziasztok!
    Sokat olvasgattam már ezt a honlapot, mert régóta foglalkoztat az örökbefogadás gondolata.Nekünk vannak már gyerekeink a férjemmel, mégpedig három kisfiú, akik most 12, 6 és 1,5 évesek.A fiaink nagyon jólelkűek, bújósak, elevenek és nyitottak.Nem mondom, hogy mindig minden rózsaszín, problémamentes és unatkozunk, mégis még egy kislánnyal éreznénk teljesnek a családot, s szeretnénk ha egy kislánynak igazi családja lenne.Terhességem alatt felmerült, hogy vállalunk még egy saját gyermeket, de ezt elvetettük több okból is.Bár természetesen nem adnánk semmiért a három kisfiunkat, mindig is vágytunk mindketten egy kislányra is.Csecsemőt nem szeretnénk,mert a napi logisztikát mellette már nehezen tudnánk megoldani.A legideálisabb 1,5-2 éves kislány lenne, de tudom, hogy 0-3 éves korig ugyanannyit kell várni egy gyermekre,ráadásul nekünk van már,ezért gondolom nem is lenne erre esélyünk.Ezért 3-5 éves korig gondolkodnék,csak sokat olvastam arról, hogy sok a lemaradásuk és lelki problémájuk az ennyi időseknek (nem csodálom).Vannak pozitív tapasztalatok is?Mert ez kicsit megrémiszt.Fehér, egészséges kislányt szeretnénk.Nincs bajom a roma gyerekekkel,de nehezen lenne beilleszteni a szőke, kék szemű gyerekeink közé,meg a környezetünk támadásait nehezen kezelném, a roma identitást is meg kellene adni neki, szóval ezt úgy érzem, nem tudnánk bevállalni.Mikor és hol kellene jelentkeznünk?Szerintetek mennyit kellene várnunk ilyen paraméterekkel?Tudom, hogy a legfiatalabb gyermeknél 2 évvel fiatalabbat ajánlanak csak ki….Piros megyében lakunk.

    Kedvelés

    • Szia!
      A megyei Tegyesznél kell jelentkezni.

      Kicsit nehéz ügynek hangzik. Persze, nem kizárt negyedik gyereket kapni, de nem feltétlenül egy háromgyerekes családnak adnak oda egy olyan gyereket, akiért mások is kapkodnak (a pici, fehér kislányokra elég nagy a sorállás. Másfelől 3 éves gyereket leghamarabb 3,5 év múlva kaphattok.
      Nem írtad a korotokat.
      Ha szeretnétek, meg kell próbálni, és majd esetleg 4-5 év múlva sorra kerültök, addigra “bele is nőttök” a vágyott korosztályba. Vesztenivaló nincs.

      Kedvelés

  25. Sziasztok! Ausztriában élünk a párommal, és szeretnénk Magyarországrol örökbe fogadni. Magyar állampolgárok vagyunk. Tud valaki segíteni, hogyan lehetséges ez?

    Kedvelés

  26. Sziasztok! Bemutatkoznék: a nevem Nita, most találtam rá erre a blogra, kicsit már körül is néztem, gyűjtögetem az információt. 🙂 Mi még csak fontolgatjuk a párommal, rálépjünk-e az örökbefogadás – egyelőre kanyargósnak és rémisztőnek tűnő – ösvényére, és meglátjuk, ez lesz-e a mi utunk.

    Nálam tizenéves korom elején diagnosztizáltak egy genetikai rendellenességet, ami miatt úgy tűnik, a petefészkeim üresek, a hormonértékeim erre utalnak, 99%, hogy petesejtdonorra lenne szükség. Párom is érdekes háttérrel rendelkezik, ő 20 évig hiába próbálkozott a feleségével (aki az örökbefogadásról hallani sem akart), ismeretlen eredetű meddőség, lombik, nem élték túl a beültetett embriók. (Többek között ez is vezetett a házassága megromlásához.) Úgyhogy két választásunk lesz, ha családot szeretnénk, vagy belemegyünk a lombikprogramba donor segítségével, vagy örökbe fogadunk. Az első igen kérdéses és költséges (túlságosan is), nem biztos, hogy érdemes belevágni, egyre inkább egy örökgyerek felé kezd húzni a szívem. Ha úgy működne ez az egész, mint a mesékben, például, hogy valaki otthagy nekünk egy kisbabát a küszöbön, akit egy “aláírással” meg is tarthatnánk, vagy mondjuk egy “árvaházban” (ami tudom, nem létezik már, csak lakásotthon) kinézne magának, odaszaladna és átölelne egy kedves, aranyos kisgyermek, akit vihetnénk is haza, azonnal belevágnék. Csakhogy tudom, ezek az idilli forgatókönyvek nem is állhatnának távolabb a valóságtól. :/ Az egész folyamat annyira bonyolultnak, hosszúnak, félelmetesnek és végeláthatatlannak tűnik… ott a tanfolyam, az alkalmassági vizsgálat, olyan sok dolognak kell megfelelni, és olyan sokat kell várni. Azért is írok ide, hátha megnyugtatást, biztatást, megerősítést kapok tőletek, hogy nem annyira borzasztó procedúra ez, és megéri végigcsinálni :).

    Az egyik dilemmánk, hogy milyen korú kicsit volna érdemes örökbe fogadnunk. Párom hajlana egy kicsivel nagyobb gyermek felé (kb 5 éves korig), a saját kora és a potenciálisan rövidebb várakozási idő miatt is, és tulajdonképpen nekem sem lenne ellene kifogásom, csakhogy… egy ekkora gyermek már gyakorlatilag kiforrott személyiség, és olyan súlyos lelki sebeket szerezhetett már (bántalmazás, elhanyagolás), amit nem tudom, mennyire tudnék jól kezelni, gyógyítani. Tudna-e egyáltalán bízni bennünk, szüleiként tekintetni ránk, szeretni minket, nem gyűlölne-e azért, amiért “elszakítjuk” a vér szerinti vagy nevelőszüleitől, mennyire könnyen vagy nehezen tudnánk családdá kovácsolódni.
    Emiatt az aggodalmak miatt én inkább egy újszülött felé húznék, nyílt örökbefogadással, még ha többet is kell rá várni. Ez esetben a nagy félelmem az a bizonyos 6 hét… azt hiszem, nem élném túl, ha a sok várakozás után, és miután megszerettem a kicsit, mégis visszavennék.
    Ha a nyílt utat választanánk, ti melyik alapítványt ajánlanátok? (A Fészek alapítványról olvastam pozitív tapasztalatokat.) Hogy működik ezeknél az alapítványoknál a várandós nők és az örökbefogadók “koordinálása” – a vér szerinti anya választ a szülőjelöltek közül, vagy az alapítvány tagjai tesznek neki javaslatot? Jelenthet-e bármilyen szempontból problémát, hátrányt a leendő örökbefogadó szülőpár közti korkülönbség – mi esetünkben 27 éves nő, 45 éves férfi – ráadásul még nem vagyunk házasok, így mire egyáltalán jelentkezni tudunk, lehet, még 1-2 év is beletelik… 😦 Talán még korai is ezen gondolkodni, de szeretek előre tervezni, és felkészülni a jövőre. Köszönöm előre is a válaszokat! 🙂

    Kedvelés

    • Szia Nita!
      Üdv a blogon, jó helyen vagy.

      Sok a kérdés… Próbálom röviden. Nem tudom, mennyire nehéz a donorszerzés. Az örökbefogadásnál maga a folyamat nem nehéz. Kevesen buknak meg, nem teljesíthetetlenek a feltételek, nem bonyibb az eljárás, mint a jogosítványé. A várakozás lehet hosszú. Ez leginkább attól függ, vállalsz-e roma gyereket. Ha nem, akkor 3-4-5-6 év. Ha igen, akkor 1-2 év.
      Egy 5 éves gyerek valóban hordoz magán sebeket, traumákat.
      Újszülöttnél meg ott a hat hét, amúgy is az újszülöttek aránya csökken a rendszerben, és nem lehet tudni, milyen lesz később a gyerek.
      Szerintem olvass itt sokat, és gyere el találkozóra, jövő szombaton lesz.
      Ha kikristályosodik, mit akarsz, már sokkal könnyebb lesz.
      Összeházasodni egy hónap alatt lehet.
      A 27 éves nő, 45 éves férfi (a Bölcsőt kivéve) teljesen jó kombó az alapítványoknál, ha házasok.

      Elsősorban a társaddal kell egyezségre jutni, hogy mit akartok.

      Civileknél az alapítvány tesz javaslatot a terhes anyának. Ha nagyon nem tetszik neki, akkor javasolnak egy másikat, de ez ritka.

      Ha eljössz egy rendezvényre, láthatsz többféle utat, mindenféle korú gyereket, mások történeteit.

      Sok sikert, jó gondolkodást!

      Kedvelés

  27. Sziasztok! Néhány hete már olvasgatom az oldalt, de írni most írok először. Megszületett a végső döntésünk, elindítjuk a folyamatot. Nagyon örülök, hogy itt ennyire sok hasznos infót megtalálok. Érdeklődnék, hogy van-e itt bárki Zala megyéből? Nagyon érdekelne, hogy itt hogy mennek a dolgok. Most szeretnék jelentkezni a helyi tegyeszhez, csak picit informálódnék előtte. Minden érdekel! 🙂 Egy félelmem van, a korom. Attól félek, hogy elítélnek majd, mert 23 éves vagyok. Így is mindenhonnan azt hallom, hogy ráérek még. De én egyáltalán nem így érzem. Férjem 38 éves, túl egy rosszindulatú heredaganaton, kemoterápián, túl vagyunk egy lombikon, de annyira rossz élményként maradt meg bennem, hogy nem szeretnénk többet. Úgy érzem, hogy az örökbefogadás a mi utunk. Pici érdekesség, férjem huszonévesen egy thaiföldi árvaházban önkénteskedett. Ott bőven gyakorolta a pelenkázást, és a többi, gyerkőcök körüli teendőket. Sőt, egy kisfiút annyira megszeretett, hogy haza szerette volna hozni, csak sajnos ő nem volt örökbefogadható. Huh, ez picit hosszúra sikerült, de jól esett leírni, és köszönöm, ha elolvastátok! 🙂

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s