Visszatérő kérdés, milyen nehézségekkel jár a különböző életkorú gyerekek örökbefogadása. Efrájim Kishon örökbefogadási szakértő disszertációját idézem a témában.
****
Ezekben a koravén napokban beállítottak hozzánk Steinerék. Két rokonszenves lény, erősen középkorú, a szó nemesebb értelmében, egy szerény polgárember és hűséges élettársa. Azt hihetné az ember, hogy legalább nekik nincs semmi problémájuk ebben a faramuci életben.
– Ami igaz, igaz – erősítette meg Steiner bácsi –, nagyjában egészségesek volnánk, szépen elviseljük egymást, lakás van, kereset sem hiányzik, és a sógorom intézi az adóügyeket. De van egy bökkenőnk, kezicsókolom. Nincs gyerekünk. Kicsi korunk óta vágyakoztunk lemenő után, de ezen a téren a sors legmakacsabb ellenállásába ütköztünk eddigelé.
– Túl nagy a csend odahaza – tette hozzá Steiner néni -, hiányzik egy kis istenadta gőgicsélése…
– Értem – mondottam, és egy gyors, heveny mozdulattal letakartam számos gyermekem képét az asztalomon.
– Most aztán, hosszas dilemmázgatás után döntöttünk – közölte Steiner néni -, hogy örökbe fogadunk egy gyereket.
– Őszinte gratulációm.
– Fiút.
– Kétségtelen. Bravó!
– A dolog mégsem olyan egyszerű. Nem vagyunk már mai gyerekek. Kétséges, hogy el tudnám-e vállalni egy csecsemő gondozását. Ezért úgy gondoltuk, hogy talán célirányosabb egy két-három éves gyerek…
– Ez az – lelkesedtem -, ez az ideális kor! A gyerek még piciny és muris, de már tör-zúz, mint a nagyok.
– Éppen ettől tartunk – vallotta be Steiner néni -, egy ilyen kis emberke egész nap rohangál, az én lábaim pedig olyanok már, mint az ólmos bot. Ezzel szemben egy hatéves kölyök már éli a maga világát és megvannak a barátai.
– Ez a beszéd. Csak hatévest szabad örökbe fogadni.
– De pont akkor kezdi az iskolát. Ez mindig nagy megrázkódtatás, teccik tunni. Talán ajánlatosabb olyan gyereket venni, aki már nagyban folytatja a tanulmányait? Mondjuk, olyan tíz-tizenkét éves…
– Hogy mennyire igaza van, Steiner néni!
– Mi is így gondoltuk. Jóllehet ebben a korban a gyerek már elvárja, hogy az ember segítsen neki a házi feladatok elkészítésében. Nem emlékszem én már, kérem, semmire, amit az iskolában tanultunk…
– Ez oknál fogva – avatkozott bele Steiner bácsi – logikusnak tűnik, hogy a gyerek legyen az érettségi után.
– Ugyan – hördült fel a néni -, hogy elvigyék a katonasághoz?
– Jól van. Legyen utána. Huszonegy év szép kor.
– De nehéz időszak. Akkor kezd foglalkozás után nézni szegényke. Felnőtt ember, kereset nélkül. Ki fogja eltartani? Talán te?
– Sajnos ez ki van zárva – sóhajtott a bácsi. – Kár, hogy nem lesz ember az emberből harmincéves koráig.
– Na végre – jegyeztem meg -, harmincéves minden szempontból megfelel.
– Már hogy mondhat ilyet? – csattant fel Steiner néni. – Akkor házasodik a férfiember, és családot alapít. Ki törődik akkor a szülőkkel, akik egész életüket a gyereknek áldozták?
– Rendben – nyögtem -, akkor most mi van?
– Véleményünk szerint olyan fiúcskát kellene örökbe fogadni, aki már kivívta a helyét a társadalomban. Mert csak a Jóisten tudja, mi lesz a csecsszopóból, de ha már időközben szépen befutott, akkor úgyszólván nincs rizikó. Egy ilyen sikerült, kész gyerekkel el lehet dicsekedni. Még támogatja is a szüleit. Nem igaz?
– De igaz. Kire gondolnak?
– Magácskára…
*****
Megjelent Az eszed tokja! című kötetben.
Örökbe.hu 
Köszönöm, ez ma reggelre tökèletes volt! 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon jó! 🙂
KedvelésKedvelés
Jót röhögtem 🙂
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
csak gond ne legyen vele 🙂 reggelre pont jó volt 🙂
KedvelésKedvelés
” Ki törődik akkor a szülőkkel, akik egész életüket a gyereknek áldozták?”
KedvelésKedvelés
Lol
KedvelésKedvelés
Milyen szépen felneveltek fejben egy gyereket! 🙂
Nekem az a mozzanat tetszik nagyon, hogy “egy gyors, heveny mozdulattal letakartam számos gyermekem képét az asztalomon”. Ez annyira aranyosan és sután emberi…
KedvelésKedvelés
Most látom csak, mi mennyire elhamarkodottan fogadtunk örökbe, Steineréktől tanulhattunk volna ezt-azt 🙂
Ugye nem lehet véletlen, hogy épp’ bolondok napjára jutott ez a poszt? 😉
KedvelésKedvelés
😉
KedvelésKedvelés
Ó, én meg ezt el is felejtettem, bár én mindennap szívesen nevetek 🙂
KedvelésKedvelés
Az egész cikk szenzációs! A középkorú pár “a szó nemesebb értelmében”, jöhet a gyerek, mert a még az adóügyeket is intézi a sógor, “egy hatéves kölyök már éli a maga világát és megvannak a barátai”, minden mondat tele van humorral:)
KedvelésKedvelés
Az adóügyek nagyon fontosak az örökbefogadásban!
KedvelésKedvelés
Nekünk is a sógor intézi az adóügyeket!
KedvelésKedvelés
Szia! Üdvözöllek! Akkor a fő akadályok elhárultak a gyerekvállalás elől:-)
KedvelésKedvelés
Nagyon jópofa! 🙂
KedvelésKedvelés
Ezt ismertem, de teljesen elfelejtettem, de jó hogy előszedted! 🙂
KedvelésKedvelés
Amennyiben kedvetek támad még hasonló (nem örökbefogadással foglalkozó, de a szerző által írt) sztorikra, Efrajim Kishont itthon megjelent kötetei: Az eszed tokja, A Zanyja Krausz, és a Veszett ernyő nyele. Köszönöm, hogy elővetted. Mi ugyan kórusban mondtuk a férjemmel a slusszpoént, de mindig jó emlékezni ezekre a kedves történetekre. (Mivel tényleg van három gyereke, és némelyik novella róluk szól, ezért egyszer-egyszer bekerülhetnének majd azok is. )
KedvelésKedvelés
Jé, Efrájim Kishont nagyon szeretem, nem is tudtam, hogy van köze az örökbefogadás témaköréhez! 🙂
KedvelésKedvelés
Fantasztikus ez a bejegyzés, időről időre elolvasom és mindig mosolyt csal az arcomra.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés