Miről olvasnál szívesen a blogban? Milyen témákat, kérdéseket, interjúalanyokat, műfajokat szeretnél?
Kommentben várom az ötleteket. Nincs rossz kérdés! Nemcsak örökbefogadók, de a többi olvasó is írjon bátran.
Köszönöm a válaszokat.
Miről olvasnál szívesen a blogban? Milyen témákat, kérdéseket, interjúalanyokat, műfajokat szeretnél?
Kommentben várom az ötleteket. Nincs rossz kérdés! Nemcsak örökbefogadók, de a többi olvasó is írjon bátran.
Köszönöm a válaszokat.
Örökbe.hu 
Engem az önismereti utak érdekelnek. Örökbefogadóké, akik rá tudtak nézni a meddőségük (ha volt ilyen) lelki hátterére. Az út, ahogy feldolgozták a veszteségeiket. A párjuk története, akik kísérték őket ebben. Az mindig kuriózum, ha egy férfi is mesél!
Felnőtt örökbefogadottak ilyen beszámolói arról, hogy miként hagyott nyomot rajtuk az, ahogyan az életük indult és hogyan tudták ezt kézbe venni…
Szívesen olvasnék az örökbefogadás területen dolgozó szakemberekről is: hogyan köteleződtek a hivatásuk mellett; hogyan viselik a látott sorsokat…
Szóval mélységesen érdekelnek a történetek – és minden, ami “mögöttük” van.
KedvelésKedvelés
Szia Rita! Kösz az ötleteket.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Lehet már szó esett róla,de ha nem akkor engem nagyon érdekelne az örökbefogadó apukák tapasztalatai ők miért választották ezt az utat,milyen élményeik vannak az összeszokással kapcsolatosan,ha van saját gyermek is az mennyire segített tapasztalt szülőként a folyamatokban…..
KedvelésKedvelés
Szia Andrea!
Tök jó téma, lesz róla szó!
Üdv a blogon.
Ne haragudj, lennél Andrea11 vagy valami más, már van egy másik Andrea nevű kommentelő… Remélem, maradsz és sokat kommentelsz majd.
KedvelésKedvelés
Engem például érdekelne olyan örökbefogadó, akinek most van tini gyermeke. Mi kerül elő, mi nem, hogyan kezelik az előkerülő problémákat, vannak-e egyáltalán komolyabb problémák, vagy “csak” az átlagos dolgok stb…
KedvelésKedvelés
Köszi, jó ötlet.
KedvelésKedvelés
Ez jó! Ez a vonal engem is nagyon érdekel – korosztályra való tekintet nélkül 🙂 A nagyobbik kölyköcskénk két éves. És örökbefogadott. És most kapott kistesót. És dackorszakos. Áááá. Szakembertől szívesen olvasnék okos gondolatokat, hogy mi tartozik a “normál tartományba”. Tapasztalatok, okosságok az arányok megtartásáról (következetesség, határok ÉS a kicsi traumáinak figyelembe vétele…)
KedvelésKedvelés
Engem is érdekelne olyan örökbefogadottak világlátása, akik már az új rendszerben nőttek fel, azaz nem titkolták el előlük a származásukat.
KedvelésKedvelés
Én sok-sok örökbe fogadott történetét szeretném itt olvasni.
KedvelésKedvelés
Szia Klára! Üdv a blogon:-)
Felnőtt örökbefogadottakra gondolsz?
KedvelésKedvelés
Igen, olyanokra gondoltam, akik meginterjúvolhatóak, és el tudják mesélni a történetüket.
KedvelésKedvelés
Szívesen olvasnék arról is, hogy a rokonság (nagyszülők, nagynéni stb.) hogy éli meg egy örökbefogadott gyerek érkezését a családba.
KedvelésKedvelés
Jó!
KedvelésKedvelés
Én a kötődési zavarról szeretnék többet tudni: mik a tünetei, jelei, mire kell figyelni, mi számít kórosnak, mi nem, milyen kezelési módok vannak (ha vannak egyáltalán). Ez nem túl vidám téma, bocs, de nagyon fontos kérdés.
KedvelésKedvelés
Jogos.
KedvelésKedvelés
Érdekelne az is, hogy a kevert családok pl. magyar-roma-egyéb milyen szituációkkal szembesülnek az évek során. Mennyire jellemző a kirekesztés a gyerekek között a származás alapján? Foglalkoznak-e ilyesmivel egyáltalán a gyerekek vagy az egymás kirekesztése máson múlik, ha megtörténik?
Egy másik téma, hogy a tanfolyamon azt “tanultuk”, hogy folyamatosan kell adagolni az információt a gyereknek az örökbefogadásról és ez így is van jól. De hogyan lehet elkerülni, hogy egy unokatestvér odamenjen hozzá “idő előtt” és azt mondja, hogy téged “pénzért vettek a szüleid”. Ez sajnos nem vicc, a fiam három hónapos korában az egyik 5 éves unokatestvére, akivel ritkán találkozunk, megkérdezte tőlünk, hogy “mennyiért vettük”. El lehet-e kerülni ezeket a szituációkat vagy nem kell előre stresszelni rajtuk, hanem az adott esetben jól reagálni majd?
KedvelésKedvelés
Cosima, mit értesz azon, hogy “idő előtt”? Mert szerintem akkor van esély arra, hogy a “pénzért vettek a szüleid” szöveg leperegjen a gyerekről, ha kezdettől, azaz a hazakerülésétől fogva az örökbefogadás nyílt és kvázi állandó, azaz tök természetes téma a családban.
KedvelésKedvelés
Arra gondolok, hogy mondjuk a gyerekem 3-4 éves korában bekap egy ilyen kommentet egy 6-7 éves rokon gyerektől. Nyilván kiskorában nem azzal indítunk, h te örökbe lettél fogadva és ez ezt és ezt jelenti meg a többi részlet, hanem életkor szerint a “másik néni hasából születtél” stb meg a mesekönyvekkel. De remélhetőleg ha ilyen előfordul, akkor a gyerekünk rögtön hozzánk fordul és helyre tudjuk tenni a lelkében a dolgokat.
KedvelésKedvelés
Hát nem tudom. Az én gyerekem most öt éves. És én már baba korában mondogattam neki, hogy örökbefogadtuk, meg egy csomó, az örökbefogadásához kapcsolódó örömteli, pozitív emléket emlegettem, és most ott tart, hogy alapból persze nem nagyon érti még (nem is kell), hogy pontosan mit is jelent ez, ellenben a buksijában az örökbefogadás egy abszolút pozitív töltetű kifejezés, és gyakorlatilag a szeretet szinonimájaként használja. 🙂
KedvelésKedvelés
Málnaflip, sztem ez azt jelenti, hogy tööööök jól csináltad! 🙂
Nálunk is bármikor lehet kérdezni, már nem dobok hátast a váratlan kérdésektől (közel 6 éves a kisfiam). Eleinte bizony ledöbbentem, meg a környezet kérdéseitől is, de meg lehet edződni, és bele lehet lazulni.
Ehhez nem rossz, ha az örökbefogadó foglalkozik magával, önismeretével… (Bíró Rita vetette fel feljebb)
KedvelésKedvelés
Bízom benne, hogy nálunk is így lesz, de ugye még nem sok tapasztalatunk van… Az örökbefogadást mi is nyíltan kezeljük a családban, de azért meghúzunk egy vonalat a külvilágban. Például naponta öten állítanak meg az utcán, buszon, játszótéren, hogy milyen szép a gyerek 🙂 és rögtön észre is veszik, hogy nem hasonlít rám. Akkor nem szoktam boldog-boldogtalannak elmondani, hogy adoptált baba.
KedvelésKedvelés
Belementünk a részletekbe, de eredetileg az volt a dilemmám, hogy hogyan kezeljük az esetleges inszenzitív beszólásokat.
KedvelésKedvelés
Most felfrissítettem a felkészítő tanfolyamot az Ágacskánál, és ott azt javasolták, hogy kezdettől mondja a szülő az “örökbefogadás” szót is, hogy a gyerek megszokja és jó élményhez kösse.
KedvelésKedvelés
Szerintem az unokatestvérrel vagy inkább annak szüleivel kellene először elbeszélgetni. Hiszen a gyerek nem a kisujjából szívta ezt a kérdést! 😦
Úgy látszik nem csak az a fontos, hogy hogy tálaljuk a gyereknek, hanem az is nagyon fontos, hogy legalábba közvetlen környezetünk megértsen minket és az egész örökbefogadást. Sajnos “barátoktól” már mi is kaptunk, olyat hogy “Úristen, fúj” (itt mondtuk el azt, hogy nem zártuk ki cigány gyerek örökbefogadását).
KedvelésKedvelés
Rögtön rájöttünk, hogy nem véletlenül kérdezett ilyet, de sajnos csak egy évben egyszer találkozunk a családdal (másik országban élnek) és nincs sok módunk a témáró részletesen beszélgetni velük egy üveg bor mellett. Amúgy nagyon támogatóak és örültek, csak minden a pénz körül forog a gondolatvilágukban.
KedvelésKedvelés
Hasonló témákon gondolkodtam éppen én is… hogy szívesen olvasnék olyanokról/tól, akik csecsemőt fogadtak örökbe, és már nagyobbacska a gyerek; hogy hogyan oldották meg működőképesen a gyakorlatban a gyerek “felvilágosítását”. Nem gondolom, hogy rossz úton járunk, csak nem tudom, hogy jó úton-e. Két félelmem van, hogy nem tesszük bele elég időben eléggé a tudatába az egészet (hiszen a mienkben sem folyton ez van); a másik meg az, hogy túlságosan “beleszuszakoljuk”, és már ez lesz az identitása. Azt szeretném, ha a saját szintjén mindig tudná, hogy ő örökbefogadott, de nem szeretném, ha alapvetően így gondolna magára, mint ahogy eredendően mi sem így gondolunk rá. Nem az örökbefogadott gyerekünk, hanem a gyerekünk, akit örörkbe fogadtunk. Ezt szeretném valahogy átadni neki, de tele vagyok bizonytalansággal. És akiktől igazán kérdezni tudnék, az ő gyerekeik mind akkorák voltak már, hogy gyakorlatilag emlékeztek az “előző életükre”. Most egyelőre a 2 évesemmel az a taktika, hogy ha kéri a róla szóló mesét, akkor olvassuk, ha épp nem, akkor nem. Amikor olyan hetek vannak, hogy napi 10x kell elolvasni, akkor azon dilemmázom, hogy nem sok-e, amikor meg (mint most) hetekig nem kell, akkor meg azon, nem kéne-e jobban tukmálnom. Segítség, hogy csinálták ezt mások, hogy jó legyen? Ki mit és mennyit mondott mondjuk egy 2évesnek, akinek ráadásul hamarosan szeretnénk öf testvért?
Ja, igen, ez meg a másik téma, ami nagyon izgatna. Hogyan lehet felkészíteni egy gyereket egy öf testvér érkezésére jól? Azaz inkább az a kérdésem, hogy mikor… a hogyanról jobban vannak elképzeléseim, de mikortól kezditek ezt “bevezetni”, és mégis, mit lehet mondani a mikorról, mikor magunk sem tudjuk, hogy mikor is? Az elsővel teljesen jól működött, hogy miután tudomást szereztünk a létezéséről, egy hét múlva itthon volt. A ti tapasztalataitok szerint elég ennyi felkészülni a nagytesónak? (Persze, nem 0-ról, egyelőre azt tudatosítjuk, hogy egyáltalán mit is jelent az, hogy testvér, meg néha szóba hozom, hogy majd ha neki is lesz, akkor hogyan lesz, de nagyon erre még nem akarok rányomulni, de mikortól akarjak vajon jobban?)
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszenek az előttem szólók témaválasztásai, ezeken kívül még szívesen olvasnék:
– az örökbefogadott gyerekek érzelemregulációs fejlődésével kapcsolatos szakemberek által írt cikkeket (A téma iránti érdeklődésemet Dr. Bátki Anna: Az örökbefogadott gyerekek érzelemregulációs fejlődése címmel írt cikke keltette fel, amely a Család Gyermek Ifjúság folyóirat 2010/I. számában jelent meg. Ezen kívül a szerző e témában írt doktori disszertációját olvastam, ami borzasztóan hasznos volt abban, hogy értsem az egyes magatartási problémák mögöttes okait, de nagyon érdekelnének a fejlesztés, támogatás módjai is, de erre vonatkozó szakirodalmat sajnos egyáltalán nem találtam);
– Boldizsár Ildikó meseterapeutával egy interjút arra vonatkozóan, hogy milyen meséket, módszereket ajánl az örökbefogadott gyerekeknek és szüleiknek a veszteségekkel (pl. vér szerinti szülők, testvérek „gyásza”), az örökbefogadotti léttel való megküzdéshez ;
– örökbefogadott férfival és örökbefogadó férfival készített interjút illetve bármely szakemberrel arra vonatkozóan, hogy mennyiben más az örökbefogadói szerepekkel való megküzdése akár gyerekként, akár apaként a férfiaknak, mint nekünk nőknek, hogyan élik meg ők az örökbefogadó családok un.” normatív krízisét ”.
KedvelésKedvelés
Nagyon jók, köszi!
KedvelésKedvelés
Köszönöm! Ez engem is nagyon mozgat!
Angéla, tudnál néhány olyan könyvet/cikket ajánlani, amiket neked anno abban a fél évben adtak, amikor a fősulira jártál?
KedvelésKedvelés
Szerintem is nagyon jó ötletek!
KedvelésKedvelés
Szia! Én szívesen olvasnék nagyszülők – szívszerinti unokák témában, ŐF előtti ős utáni időszakra vonatkozóan is.
KedvelésKedvelés
Engem is a gyakorlati megoldások érdekelnek. Szakirodalmat rengeteget lehet olvasni, de konkrét problémamegoldásról nem. Továbbá lehet a szakirodalom vagy problémamegoldás angol, német, olasz nyelven is.
KedvelésKedvelés
Mire gondolsz? Milyen problémára?
KedvelésKedvelés
Önbizalom növelése, kistestvér elfogadása, beilleszkedés kisebb és nagyobb közösségbe. Ami nekem eddig lejött, az az volt, hogy álljunk biztosan a lábunkon (egy önbizalommal teli szülő a legjobb példa a gyerek számára). De mi van a dackorszakkal (énkép), a kamaszkorral, a vérszerinti szülőkkel való azonosulással?
Súlyosabb esetben pszichés és mentális problémák kezelésére a családban (nyilván ezt már nemcsak ott kell).
KedvelésKedvelés
…továbbá harag, frusztráció oldása. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de bármi, ami a gyereknevelés során előfordulhat. Most a Für Elise-t olvasom, biztosan lesz még ötletem. 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Engem egy olyan gyerek sorsa érdekelne, akit külföldre adtak örökbe. Mi lett vele, hogyan illeszkedett be, milyen nemzetiségűnek tartja most magát stb.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó!
És üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
teszt hozzászólás… remélem, most már működik
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv itt! Gondjaid voltak a hozzászólással?
KedvelésKedvelés
Szia! igen, tegnap nem ment át valamiért, internet kapcsolati probléma lehetett…
örülök, hogy vagy, nagyon élvezem a blogod!!
Örökmami vagyok, két csodálatos gyermekünk van, akikkel külföldre költöztünk. tudnék mesélni : )
KedvelésKedvelés
Mesélj:-)
KedvelésKedvelés
Engem a továbblépés gondolata foglalkoztat, jó lenne ha megszólalna egy szakértő, és gyakorlatias tanácsokkal tudna segíteni. Nyilván nem egyéni terápiára gondoltam :), csak valami iránymutatásra.
KedvelésKedvelés
Még az jutott eszembe, hogy jó lenne tudni olyan örökbefogadásban járatos pszichológusokról – azon kívül, akivel az alkalmassági vizsgálat során találkoztunk – akivel a gyereknevelés során konzultálni lehet, ha az ember szeretne egy szakértővel elbeszélgetni valamelyik dilemmájáról.
KedvelésKedvelés
Ágacska Alapítvány! Ott a legnagyobb az egy négyzetmérre eső örökbefogadásban jártas pszichológusok száma. 🙂
KedvelésKedvelés
Igyekszem majd a blogon bemutatni a szakmabelieket. Mészáros Krisztinával már volt interjú az Ágacskától.
KedvelésKedvelés
Like, az jó volt .)
KedvelésKedvelés
Mit értesz továbblépés alatt?
KedvelésKedvelés
Továbblépésen azt, hogy ne szóljon már bele az életembe ez az egész, ne ez a címke határozzon meg. Tudom, hogy ez csak az én fejemben van így, és mások a környezetemben nem foglalkoznak ezzel, de bennem ott van. Van erre valamilyen technika?
KedvelésKedvelés
Nem ezt nevezik úgy, hogy “feldolgozni”?
Az örökbefogadásnál főleg a szülők megelőző veszteségeinél esik szó róla, hogy milyen fontos, hogy feldolgozzák a meddőséget, kudarcokat.
KedvelésKedvelés
Nagyon sok mindent leírtatok már előttem, hogy mit érinthetnénk, de engem érdekelne az első 1-2 hónapot, ki hogy élte meg a család , ismerősök reakciójával együtt. Illetve kíváncsian várom a további riportokat az örökbefogadást segítő egyesületekről, alapítványokról is, hogy ki milyen téren aktív, miben segít. Több alapítványnál ugyanis nem sok infó van, illetve sokunk csak 1-2-el kerül kapcsolatba.
KedvelésKedvelés
Minden érdekel, amit az előttem szólók kértek, ezekhez sok-sok általános örökbefogadási történetet, riportot olvasnék (mert mindegyikben terítékre kerül ez vagy az a téma, legtöbbször több is – mindez a “gyakorlatba ágyazva”), ezeken kívül még a roma identitás kialakításának szükségessége (?) érdekelne.
KedvelésKedvelés
A roma identitás kérdése engem is érdekel. Bár van pár dolog, amit csinálgatunk, de biztos vannak más öteletek is. Erről a témáról az “interracial adoption” témakörben olvastam. Bár Angliában vagy Amerikában ez inkább ázsiai vagy afrikai öf. gyerekekre vonatkozik, az alapelvekből sok hasznosat lehet leszűrni.
KedvelésKedvelés
Ez engem is nagyon érdekelne, főleg azért is, mert nekem viszont az amerikai variációkból nem nagyon sikerült hasznosat levonnom.
KedvelésKedvelés
Köszi, máris rákattantam!
KedvelésKedvelés
Kathy Lancaster, Keys to Parenting an Adopted Child című könyvét vettem meg az angolszász szakirodalomból. Van benne egy olyan fejezet, hogy “Transracially Adopted Children” (rosszul írtam fent, “transracial” a helyes szó), ami foglalkozik ezzel pár oldalon. Persze ahogy írtam, figyelembe kell venni, hogy az amerikai öf rendszer más, de ettől függetlenül vannak a könyvben nagyon hasznos dolgok. Amúgy gondolom mindenki tudja, hogy szállítási költség nélkül nem az amazonról, hanem a Book depository-tól kell rendelni 😉
KedvelésKedvelés
Sziasztok!Engem a következő dolgok érdekelnének:
-milyen speciális problémák léphetnek fel,ha vér szerinti gyermek mellé fogadunk örökbe?vannak-e egyáltalán ilyenek? -léteznek-e vidéken olyan segítő szervezetek,mint például az Ágacska alapítvány? -olyan történetet is szívesen olvasnék,ahol a család egy része nehezen vagy egyáltalán nem tudta elfogadni az örökbefogadást,hogyan lehet ezt kezelni?
KedvelésKedvelés
Szia Gombócka, üdv a blogon! Jó témák.
KedvelésKedvelés
Nálunk nagy a féltékenység a vér szerinti és az öf. gyermek között – de azt mondják, ez normális édes testvérek között is. Nagy lányom nagyon várta a kistestvért (2 év van közöttük, anno, az örökbefogadáskor 9 ill. 7 évesek voltak), rettenetesen oda volt érte, aztán egy idő után annyira kétségbe esett, hogy “elveszített” engem, hogy pszichoszomatikus betegségeket produkált és hosszasan pszichológushoz kellett hordanunk. A kis öf. pedig hosszú időkig kételkedett a szeretetünkben, örökösen próbára tett és szenvedett, mert nem tudta/merte elhinni, hogy őt is ugyanúgy szeretjük. Az első év volt a legkeményebb, aztán lassan “helyére billent” mindenki. De sokszor még a mai napig is rivalizálnak.
KedvelésKedvelés
Engem érdekelne olyan történet, amiben egy (potenciális) örökbefogadó, vagy egy pár ír arról, hogy mi vezette ő(ke)t odáig hogy a próbaidőn belül visszaadják az örökbefogadandó babát. Olyasmi sztori, mint itt:https://orokbe.hu/2014/04/11/baratkozas-bizalmatlan-gyerekkel/, az előző örökbefogdó-jelölt nézőpontjából.
Úgy tűnik, most éppen az a csoport az, akiket sokan elítélnek, mint olyanokak akik csak játszanak a gyerek érzéseivel, érdekelne ennek a másik oldala is.
KedvelésKedvelés
Jó kis téma, bár nehéz lesz alanyt találnom. Szakirodalom viszont van róla, igaz, nem az örökbefogadó nézőpontjából.
Ha olyanok is érdekelnek, akik próbaidőn túl “adják vissza” a gyereket, olvasd el A kakas évét.
KedvelésKedvelés
Engem kimondottan az örökbefogadó nézőpontja érdekelne, pont mert a másik nézőpontról sokat lehet olvasni. Mellesleg a párom nevelőszülei (= apjának örökbefogadói) folyamatosan azzal fenyegették, hogy visszaadják az intézetbe ha nem viselkedik úgy ahogy ők akarják, szóval a gyerek nézőpontját testközelből is jobban ismerem. Persze amúgy úgy gondolom hogy az ezzel való fenyegetőzés és a rövid próbaidő utáni egyszeri döntés nagyon nem emlegethető egy lapon morális szempontból, viszont a gyerek szempontjából valószínűleg hasonló.
A könyvről: köszönöm a javaslatot. Talán majd egyszer. De egy egész könyvnyi azért elég tömény lenne a témából
KedvelésKedvelés
Arról nagyon szívesen olvasnék, hogy hogyan kell pontosan felkészíteni a meglévő vér szerinti gyerekeket. Kiderült, hogy nálunk a nagy attól szorong, hogy ha át lehet kerülni egyik családból a másikba, akkor ő is kikerülhet innen. Erre nem számítottunk, tekintve hogy a saját szintjén 2 éves kora óta beszélünk vele örökbefogadástól. Biztos vannak még dolgok, amiket tehettünk volna. Esetleg mesék vér szerinti jövendő testvéreknek?
KedvelésKedvelés
Ez is jó téma. Érdekes, nálunk ez a kérdés még nem merült fel.
Mennyi idősek?
KedvelésKedvelés
Tipp, igaz, hogy német, de erről is szóló mese Der Findefuchs címmel.
Arról szól, hogy az anyaróka talál egy kicsi, elhagyott rókakölyköt a bozótban. Hezitál, mit tegyen, mert neki már otthon vannak kölykei, de úgy dönt, magával viszi haza, és dacol a veszéllyel, hogy hazatérhessen.
http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Korschunow_Irina_Der_Findefuchs&id=96413&type=200
KedvelésKedvelés
Köszi!
A Mazsola és Tádé még ilyen vér szerinti mellé örökbefogadós mese.
KedvelésKedvelés
Szívesen olvasnék arról hogy ki, melyik alapítványt kereste fel, mik voltak a tapasztalatok, mennyi idő után került sor a személyes találkozásra.
Illetve arról is szívesen olvasnék, hogy a hosszú várakozás alatt hogyan készültek a baba érkezésére a többiek, mivel tették elviselhetőbbé a várakozást.
Mi már több, mint 2 éve várunk, igaz a TEGYESZ-nél. Minden nagyobb ünnepkor vagy van, hogy csak úgy is, veszünk valamit a leendő gyerekünknek (játék, mesekönyv, stb), így ideig-óráig nem is tűnik fel, hogy várnunk kell 🙂
KedvelésKedvelés
Jó! Az alapítványokat bemutatom sorban, a Gólyahír már szerepelt.
KedvelésKedvelés