Hat hét függőben

Vendégposzt. Vicq olvasónk titkos örökbefogadással vitt haza egy újszülött kislányt, és most az első hetekről mesél. A csecsemő hathetes koráig a szülőanyának lehetősége van meggondolni magát és visszakapni a babát. Ez korábban csak a titkos lemondásokat érintette, újabban nyílt örökbefogadásnál is bevezették. Vicq írásából kiderül, milyen érzéseket váltott ki benne és férjében a bizonytalanság, és hogyan kezelték ezt.

Féltünk. A szülőanya lemondott, de elhangzott, hogy képben van egy nagymama, aki lehet, hogy mégiscsak akarná ezt a gyereket. Ugyan ő nem „igényelheti vissza”, de esetleg meggyőzheti a lányát. Féltünk. Főleg az időszak elején, mikor még friss volt az élmény a szülőanyának, meg a végén, mikor már lejáróban volt a határidő, és még utolsó pillanatban utána lehetett volna kapni. A kettő között napokra képes voltam elfelejteni, hogy elveszíthetem, de mikor bármi miatt eszembe jutott, a nyakamba folytak a könnyeim.

Erősítgettük egymást a férjemmel: mi vagyunk a felnőttek, mi ki fogjuk bírni, és azon kell lennünk, hogy a gyereknek minél jobb legyen minden, mert ő a kicsi. Ha visszakéri a szülőanyja, akkor kiderül, hogy ő mégsem a nekünk szánt gyerek, de ami jót indulásként meg tudtunk neki adni, azt akkor is megkapta. A férjem nélkül nem lettem volna képes végigcsinálni ezt a hat hetet.

DSCF1466

Nem tudom, hogyan lehetett volna kibírni, hogy többet nem látom, többet nem ölelem, többet nem hordozom, többet nem szoptatom, többet nem nézem, hogyan alszik – de arról győzködtem magam, hogy könnyebb lenne, mint azt kibírni, hogy valakinek meghal a babája. Mert tudnám, hogy ő nem halt meg, csak már nem az enyém. Szerintem a halálozás sem ritkább az első hat hétben, mint a visszakérés. Ha emberek túlélik azt is, és szülnek utána is, és szeretnek utána is, akkor én is képes vagyok visszaadni annak, aki világra hozta… ezt mantráztam magamnak. Segített, hogy komolyan gondoltam: joga van meggondolni magát, joga van mégis szeretni azt a gyereket, akit ő hordott ki, ő épített a saját testéből és ő adta neki az arcvonásait.

Tudtuk ezt, és vállaltuk. Választhattuk volna, hogy csak az után a hat hét után kapjuk meg, mikor már nem veheti el senki. De inkább vállaltuk a kockázatot, mint hogy lemaradjunk az élete elejéről. Hogy neki másvalaki legyen az első anya-élménye. Hogy miután megszokta a kis életét máshol, újra kelljen tanulnia nálunk. Nem akartunk vele ilyet tenni – de magunktól sem vontuk volna meg a kezdeti időszak örömeit. Nem bánom, hogy így döntöttünk. Csoda volt átélni vele az első napokat, látni, ahogy minden nappal gyönyörűbb. Figyelni az arcocskáját, mintha már megismerne minket. Szeretgetni, tanulni a közös életet. A félelemmel nekünk könnyebb mit kezdeni, mi vagyunk a nagyok. Ijesztő a lehetőség, hogy bárki elveheti őt. De még így is megéri minden perc. Nagy hiba lett volna „biztonsági játékból” elvesztegetni ezeket a gyönyörű pillanatokat.

Bungee jumping, de csak a földet érés előtti pillanatban tudom meg, hogy rögzítve volt-e a kötél felső vége. Bízhatok abban, hogy húsz évben egyszer van olyan, hogy elfelejtik kikötni, meg abban is, hogy aki fönt áll, az minden őt ismerő hivatali ember szerint nem olyan, de érdekes bizalmi játék, mikor én személyesen nem ismerem. Persze, mikor fent állok a tetőn, még választhatok. Lemehetek a lépcsőn is, ami sokkal lassabb, és kimarad az élmény java része. Vagy vállalom, hogy nem tudom, leesek-e, és ha netán összetojom magam, még az is a nyakamba folyik.

Dönthettünk volna úgy, hogy a létezéséről sem tudunk, míg be nem tölti a hat hetet; addig nevelőszülő nevelgetné, esetleg ritkább esetben a csecsemőotthon. A tanfolyamon tíz párból rajtunk kívül még egy választotta csak azt, hogy bevállalják az ugrást, mindenki más a lépcsőn indult lefelé.

Viszont: lehet észben tartani, hogy az első hat hét még bizonytalan, lehet piros betűvel írni a naptárban a napot, mikor már senki nem veheti el tőlünk a kislányunkat, de nem lehet addig másképp szeretni. Szülők lettünk. Igazán szülők. Nem fél szívvel, úgy nem is lehet.

Már csak attól félek, hogy felébredek.

Hat hét 2

Eleinte hallani sem akartam a szülőanyáról, azokat a dolgokat sem, amelyeket később mindenképp tudnom kell, ha már a gyerek kérdez, vagy ha egészségügyi gond van. Úgy éreztem, hogy most nem fér be még a gondolat sem, hogy van egy másik anyja. Hálás voltam mindazért, amit kaptunk tőle, de akkor sem akartam hallani róla. Irigyeltem azért a kilenc hónapért, amit ő töltött el a gyerekünkkel. Lerendeztem korábban magamban azt, hogy nem én fogom majd szülni a gyerekünket, de más volt ezt elméletben végiggondolni, meg a konkrét gyerekemnél átélni. Veszélyforrásként azonosítottam ösztönösen, hisz ez a frissen megtalált boldogság az ő kezében van még hat hétig. Nehéz bízni valakiben, akit nem ismerek, de még nehezebb valós emberré tenni azáltal, hogy megtudok róla részleteket.

Mikor a papírokat intéztük, kiderült, hogy a szülőanya igyekezett mindent úgy elrendezni, hogy minél gyorsabban örökbe adható legyen a pici. Itt jött el az a pont, amikor az elzárkózásomat kezdte alámosni a hála. Hisz ő sosem akarta a mi kislányunkat, minden bizonnyal örült, hogy megszabadult tőle, nem véletlenül ment haza idő előtt a kórházból – és mégis, amit tudott, megtett. Nem felejtem el neki, hogy időben lemondott a lányunkról, hogy kedves, szép nevet választott neki búcsúzóul. Mindezeket el fogom mondani a lányomnak, ha nagyobb lesz – és mire idáig jutottam a gondolatmenetben, már tudtam, hogy kész vagyok több információt is hallani róla. Elmúlt az ellenállásom.

 

vicq2

Azóta időnként sajnálom, hogy még egy köszönőlapot sem írhatok neki, pedig igazán szeretnék. Elmúlt a félelem és az irigység, csak a hála maradt és a kíváncsiság. Szerette? Mi volt a döntése hátterében? Bánja néha? Hiányzik neki? Gondol rá? Könnyebb lenne a szíve, ha látná a lányát, a lányomat, tulajdonképpen a közös lányunkat itt, nálunk, ahogyan vagyunk egymással? Ha tudná, hogyan öleli körül a mi kis családunk, és a tágabb család? Ha látná, hogy vesz le a lábáról mindenkit? Mostanában sokat gondolok a szülőanyára, akivel van egy közös lányunk. Nem is ismerem őt, de a gyerekem tőle kapta a szépségét és a temperamentumát, úgyhogy egy kicsit mégis ismerős.

Nagy örömünnep volt, mikor lejárt a hat hét. Majdnem akkora, mint a lányunk születése. Kéthónapos korában meg is tartottuk a névadóját. Nem volt egyszerű mindenkinek megmagyarázni, hogy nekünk most van ünnepelni valónk. Jól sikerült buli volt, a baba végigaludta az egészet. Akit most már senki nem vehetne ki a kezemből, már csak a mienk.

A hathetes meggondolási idő mindenkit érint, aki a jövőben újszülöttet fogad örökbe. Vicq írása talán segít a várakozóknak felkészülni erre a helyzetre. Vicq velünk van, kommentben tud felelni a kérdésekre.

134 gondolat “Hat hét függőben” bejegyzéshez

  1. Bajer Tiborné 2014. április 29. / 06:51

    Mi nevelőszülőként kaptunk egy 2,5 kg-os kislányt születésekor.Egy évig volt velünk,végig szorítottunk ,hátha maradna!De végül a nagyszülő családba fogadta.Nagyon nehezen vészeltük át a párommal!Annyi szerencsénk van,hogy továbbra is kapcsolatban maradhattunk és néha elhozhatjuk.Így talán az élete része maradunk,s Ő a mienknek!

    Kedvelés

  2. angéla 2014. április 29. / 09:02

    Kedves Vicq! Meghatóan szép a történetetek. Számomra nagyon jó érzés volt olvasni ilyen fokú önzetlenségről és elfogadásról: “Erősítgettük egymást a férjemmel: mi vagyunk a felnőttek, mi ki fogjuk bírni, és azon kell lennünk, hogy a gyereknek minél jobb legyen minden, mert ő a kicsi. Ha visszakéri a szülőanyja, akkor kiderül, hogy ő mégsem a nekünk szánt gyerek, de ami jót indulásként meg tudtunk neki adni, azt akkor is megkapta.”
    Nagyon megérintett és jól esett olvasni a szülőanyával kapcsolatos őszintén feltárt érzéseidről is, különösen ez a mondat áll közel hozzám : „Nem is ismerem őt, de a gyerekem tőle kapta a szépségét és a temperamentumát, úgyhogy egy kicsit mégis ismerős.”
    Nekem kicsit úgy tűnik, mintha nálatok a hat hét lejárta olyan mint egy „második” születésnap, hiszen csak akkor vált biztossá, hogy ő örökké veletek marad. Mit gondolsz, a kislányodnak fogsz mesélni erről a hat hetes függőségről?

    Kedvelés

    • vicq 2014. április 29. / 14:57

      Köszönöm a kedves sorokat. Nem feltétlenül önzetlenség az, hogy az első pillanattól ismerni akarom a gyerekemet, sőt, önzés ez a javából 🙂 Viszont a nyílt/titkos örökbefogadással úgy voltunk, hogy amelyik előbb jön; és a titkos esetén csak így ismerhettük meg a babánkat újszülöttként (és ő is minket). Egyébként nem bánom, hogy “ez jött előbb”, nehéz volt az a hat hét, de ez az út vezetett a világ legtökéletesebb gyerekéhez 😉 És mivel már egyszer túléltük, a tesónál sem kell azon aggódnunk, hogyan lesz (ha nyíltan, ha titkosan jön előbb, akkor sem 🙂 ), hiszen már megtapasztaltuk. Persze, aggódni akkor is fogunk, hogy a mienk lesz-e végleg, de már az ismeretlentől nem kell félnünk, így nekünk ez a törvényi változás már nem olyan rémisztő.
      Igen, a hat hét lejárta nagy ünnep volt, sokat poénkodtunk azon, hogy “a nyakunkon maradt”, de nagyon nagy megkönnyebbülés volt átvenni az anyakönyvi kivonatát, amiben már mi vagyunk a szülei, örökre és megváltoztathatatlanul.
      Biztosan fogok neki mesélni az egészről, ez is hozzá tartozik az ő történetéhez. A saját örökbefogadós mesénkben azért is virágok szerepelnek, mert így könnyű volt belevenni azt a részt, mikor még nem ültethették át rögtön a rét földjébe, hanem cserépben kellett egy ideig maradnia. Ez a momentum majd lehetőséget ad arra, hogy beszéljünk erről.

      Kedvelés

      • Szilvia 2014. április 29. / 15:50

        Valahol el lehet olvasni a meséteket? (már ha nem túl indiszkrét a kérés, de ha az akkor nyugodtam mondj nemet, hiszen ez a Tiétek! )

        Kedvelés

          • Szilvia 2014. április 30. / 08:46

            vicq nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk. Nagyon tetszett, és nagyon jól összefoglalja az egész örökbefogadási folyamatot. Jó kis beszélgetős, bújós mese lett.

            Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 13:33

              Köszi 🙂

              Kedvelés

          • Aranykulcs 2014. április 30. / 11:28

            Nagyon aranyos a mese! Nekem is tetszik a cserép-hasonlat! (Nálunk még csak 1 hét volt a “cserepes” rész, és az sem a mi rétünkön, de a tesónál már valószínűleg így lesz. Szerencsénk volt, ezalatt is az örökbeadó és a kórházi személyzet is “szülőknek” nevezett minket, addig is saját gyerekként gondoltunk rá, persze ugyanúgy benne volt a pakliban, hogy meggondolhatja magát, nyilván fájt volna, ha így lett volna, de nem tudtunk volna haragudni rá, legalább babázhattunk kicsit.)

            Szerintem nem jó, hogy van nyíltnál is már a 6 hét, de ha már így van, ezt kell elfogadtatni, sajnos ez már nem olyan kis idő, mint az 1 hét. Nem szabad tragikusan felfogni, ebben segítenek az ilyen mesék, a tesónak is.

            Csak mondom mindenkinek, aki még előtte áll, tényleg kár lenne kihagyni az első 6 hetet, ez olyan időszak, amit nem lehet később visszahozni, a baba napról napra változik, egyre édesebb, és már megismeri a hangokat, érzi, hogy szeretik, stb.

            Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 13:34

              Az biztos, hogy nagy veszteség lenne kihagyni ezt az időszakot. Elmesélhetetlen, még ha kockázatos is.

              Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 15:16

              Köszi, a gyereknek igyekszik az ember 🙂

              Kedvelés

          • zenoli 2014. április 30. / 15:37

            Nagyon kedves kis mese 🙂 Én is tervezem egy hasonló megalkotását majd, bár szerintem többen vagyunk így ezzel 🙂

            Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 21:33

              Biztos vagyok benne, hogy többen szeretnék, és hogy menni is fog. Érdemes amúgy, nagyon megható, ahogy szereti a kis “célközönség” 🙂

              Kedvelés

          • Borsnéni 2014. április 30. / 19:21

            Nekem is nagyon tetszik a mesétek, köszi, hogy olvashattuk!
            Őrület, hogy cumi van a virág szájában 🙂 és onnantól kezdve már nem sír! Nagyon aranyos és találó az egész történet.

            Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 21:38

              A cumi egy hosszú történet… először szalvétadarabok dekupázsolásával állt össze egy (akkor még fél) sztori, eköré íródott a mese, aztán a gyerek megszületése után fejeződött be, és jóval-jóval később jelentkezett az igény, hogy a nagyon terjedelmes A4+os méretű mappa mellett (ami az én-könyve) legyen belőle egy könnyen hordozható “kézikönyv”-verzió, mert egyre többször kérte. Akkor rajzoltam a képeket úgy, hogy a másfél évesnek érthetőbbé tegye a szöveget, és akkor éppen a megnyugtatás annyira egyenlő volt a cumival, hogy muszáj volt, hogy a pillangó cumit dugjon a kis virág szájába megnyugtatásul, amikor éppen még nincs vele az anyukája 🙂
              Ezért mondom, hogy érdemes mindenkinek azt megtalálni, ami az ő gyerekének a szimbólumrendszere amúgy.

              Kedvelés

          • Dunavirag 2014. április 30. / 21:29

            Köszi, hogy megmutattad a meséteket, aranyos. Hogyan olvassátok, sikerült könyv formában megcsinálni valahogy?

            Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 21:44

              Csak füzet, a rajzok színes rajzlapon, egy félbehajtott rajzlap, egy félbehajtott géppapír, stb… a rajzlapon a rajzok, a papíron a kézzel írt meseszöveg, gyakorlatilag egy kép-egy szöveg jön ki minden oldalpárra, és össze van varrva a gerince. Most, hogy már be vannak fotózva a képek, tervezem végigvágni gerinc mentén, lelaminálni és lefűzni spirálosra, de még kicsit gondolkodom, a laminálás biztos, a rögzítésen hezitálok. Könyvre nem gondoltam eredetileg semmi ennél komolyabb formában, de épp ma elgondolkodtam, hogy ár-érték arányban a fotókönyv nem is lenne rossz a célra – de még nem döntöttem el biztosra. Amit eddig találtam egyedi könyv kinyomtatását, az drágább jóval.

              Kedvelés

        • Szilvia 2014. április 30. / 08:47

          Nem lehetne valahol összegyűjtögetni az ilyen meséket? Vagy nyitott kapukat döngetek? Létezik ilyen mesekönyv?

          Kedvelés

          • vicq 2014. április 30. / 13:42

            Vannak kiadott öf mesék, magyarul is azért, nem összegyűjtve, de vannak; szerintem itt a blogon is sorolgattuk már valamelyik poszt alatt, hogy ki mit ismer…
            Meg gondolom nagyon sok hasonló, “belső használatos” mese van családi forgalomban itt-ott-amott, amikről valószínűleg senki nem is tud; mondjuk a gyerekemen és a férjemen kívül Ti láttátok ezt először, gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek lapul ilyesmi polcon, vagy akár csak fejben; akár itt a fórumon is – bár nem biztos, hogy mindenki hajlandó kitenni a közösbe.
            Ja, amúgy köszi a kérést, nem tudom, mióta készülök a kézzel rajzolt-kézírásos füzetet bedigizni, hogy elrongyolódás esetére újranyomtatható legyen, de eddig mindig elmaradt. Most, hogy nektek begépeltem és a férjem befotózta, már biztosan megmarad a gyerekemnek is. Meg így le is laminálhatom, eddig az tartott vissza, hogy akkor macerásabb beszkennnelni/fotózni. Szóval, köszi, ennyi finom nógatásra volt pont szükségem hozzá 🙂

            Kedvelés

  3. osanna 2014. április 29. / 15:15

    Ez a cserépben maradt virág nagyon tetszik, remek ötlet! A tesónál egyébként ugyanígy fogtok aggódni szerintem, mégpedig amiatt, hogy hogyan érinti a kislányotokat, ha megjelenik, majd egyszer csak eltűnik a kistestvére…

    Kedvelés

    • Rave 2014. április 29. / 21:58

      Igen, ez bennem is felmerült, hogy én még csak-csak túlélek egy ilyen kört, de a meglévő gyerekek? Akik azt látják, hogy innen ki is lehet kerülni? (Kiderült ugye, írtam már itt, hogy az én fiam amúgy is attól szorongott, hogy ha ide oldalsó bejárat van, akkor oldalsó kijárat is.)

      Kedvelés

      • vicq 2014. április 29. / 22:03

        Biztosan nem lenne könnyű helyzet. Már most nyomatom a gyereknek, hogy az örökbefogadás azt jelenti, hogy ő most már mindig a mienk, és ebből nincs kiút. 🙂 Szóval, hogy ezentúl már mindig. Persze, nekünk könnyebb annyival, hogy neki nincsenek emlékei “előző életről”, szóval, remélem, mire időszerű lesz, arra teljesen benne lesz a kis fejében, hogy kifele innen nincsen lehetőség 🙂
        Át van ültetve, nem vihető 🙂

        Kedvelés

        • Rave 2014. április 29. / 22:35

          Az én gyerekem vér szerinti, és úgy szorongott a kikerülés lehetőségétől. 🙂 Szóval ez is előfordul, jó tudni, minket is baromira meglepett, mikor kiderült.

          Kedvelés

          • vicq 2014. április 29. / 23:03

            Mondjuk gondolom épp ezért nem is jutott eszedbe abban erősítgetni, hogy nem, mert fel sem merült benned, (bennem sem merült volna), hogy ő hiheti, hogy igen…

            Kedvelés

            • Rave 2014. április 29. / 23:40

              De, az az érdekes, hogy még beszéltünk is arról, hogy örökbe csak azt lehet fogadni, akinek senkije nincs. Nem olyan egyszerű ez, mint hinné az ember…

              Kedvelés

      • orokbe 2014. április 30. / 14:26

        Sajnos ez nem ilyen spéci esetekben is kérdés.
        Nekünk az országos listás, odaköltözős barátkozásra a nagy gyereket is vinni kellett, és előtt egyszer egy órát láttuk a kicsit.
        Valamit mondanunk kellett a nagynak. Másfelől, még simán lehetett volna, hogy nem jön össze a barátkozás, és mi lépünk vissza.

        Kedvelés

    • vicq 2014. április 29. / 23:16

      Másképp fogunk aggódni, nem kevésbé. Ugyanúgy azért, hogy elvihetik, új elemként bejön, hogy hogyan lehet ezt jól lekommunikálni a gyerekkel, viszont legalább az ismeretlentől nem kell félnünk.

      Kedvelés

  4. angéla 2014. április 29. / 15:56

    Nekem nagyon szimpatikus ez a fajta élethez való hozzáállás, nem találtam rá jobb szót mint az önzetlenség,de azt hiszem ez annál több. Tulajdonképpen te azt mondod, hogy ne veszteségként fogjuk fel, ha mégis meggondolja magát a szülőanya, hanem lássuk a saját szerepünket pozitívan, úgy, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk egy kisbabáért arra az időre, amíg ránk bízták őt. És abban is egyetértek, hogy nincs olyan, hogy félig szeretni, meg nem merjük szeretni, szeretni csak teljes szívvel lehet, pláne a világ legtökéletesebb gyerekét:)
    Nagyon tetszik a saját örökbefogadós meséd is a virágokról, nekünk is sokat segítenek a mesék.

    Kedvelés

    • vicq 2014. április 29. / 22:09

      Persze, hogy veszteség, azt nem lehetne ilyenkor megspórolni. Csak (asszem Moreno szerint) nem azt számít igazán, ami történik velünk, hanem amit kezdünk vele. Persze, veszteség, és gyász, de muszáj a jobbik oldalát látni, ha túl akarjuk élni, és lehetőleg élhető életet akarunk utána is. Szerencsére nem ez a forgatókönyv állt elő, de muszáj a “B” verziónak is valamilyen formában (túl)élhetőnek lenni.

      Kedvelés

        • vicq 2014. április 30. / 15:19

          A pszichodrámáró híres fickó (http://hu.wikipedia.org/wiki/Jacob_L._Moreno), nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ő mondta, csak ködös emlék, épp azért nem tudom szó szerint sem, (sőt, annyira sem, hogy megtaláljam újra a szó szerintit valahol), csak ködösen rémlik, hogy a mondat nem a saját fejemből jutott eszembe, és ez volt az értelme 😉

          Kedvelés

  5. Kata 2014. április 29. / 16:11

    Vicq, úgy örülök, hogy jó vége lett a történeteteknek, és a kis virág jól érzi magát a mezőn 🙂
    Ha magára a szituációra gondolok, összeszorul a gyomrom a félelemtől – hősök vagytok. Remélem, ha ebbe a helyzetbe kerülünk, bennünk is át tud majd fordulni a dolog, ahogy nálatok.

    Kedvelés

    • 3.14 2014. április 29. / 21:29

      Hősök lennénk? Nem hiszem, csupán álmodtunk magunknak egy világot, mert úgy éreztük csak így érdemes élnünk, akkor is, ha esetleg fájdalmas lesz… De nem lett 😀 Nem hősök vagyunk, csak szerencsések…nagyon szerencsések!
      Ha megfordítjuk a dolgot, Ti vagytok a hősök; Ti és ezen az oldalon mindenki, aki vállalkozik vállalkozott arra, hogy egy emberi lénynek valahol jobb legyen..tovább megyek, hogy valaki emberi lény lehessen!
      Ha odajuttok, nem lesz időd a hat héten gondolkodni és minden gondolatod e körül fog forogni. Ambivalens reggelek, napok, éjszakák…de megéri akármi lesz is!
      Két dolgot tanultam meg eddig:
      1) az örökbefogadás olyan mint a nemzetközi magánjog, azaz “ugrás a sötétbe” (Raabe)
      2) nem attól leszel jó szülő, hogy biológiailag össze tudsz hozni egy gyereket; inkább attól, hogy érzelmileg, értelmileg elismered, elfogadod a felelősséget és ezek szerint éled az életed.
      Biztos vagyok benne, ha eljön az idő, minden rendben lesz Nálatok is! 😀

      Kedvelés

      • vicq 2014. április 29. / 22:12

        Ja, igen, ha nem lenne ebből egyértelmű, ő a férj, aki nélkül mindez nem jöhetett volna létre 😉

        Kedvelés

  6. Andi 2014. április 29. / 20:47

    Kedves Vicq!
    Nagyon szép és megható a történet. Mi is vállaltuk a 6 hét meggondolási időt, amikor a Tegyesz közvetítésével egy pár napos babával ismerkedhettünk. 3 napon át gondoztuk a kórházban és egy hétvége alatt készültünk a fogadására őrületes tempóban. Hétfőre meggondolta magát az anyukája. Csak 3 nap telt el, nem 6 hét, de az maga volt a pokol. Egy hónapig nem tértünk magunkhoz a fájdalomtól. Az eset után 2,5 hónappal aztán megérkezett a mi kisfiúnk, nyílt örökbe adással és akkor megértettük azt is, hogy miért kellett átélnünk azt a fiaskót.
    A Tegyesz alapvető hibákat vétett ebben a mi esetünkben, de sajnálatos módon inkább minket hibáztatott. A tanácsadó hölgy szerint nem szabadott volna ennyire szeretnünk ezt a babát ilyen hamar és azt tanácsolta, hogy gyászoljuk el. Kb. egy évig nem akart újabb gyereket ajánlani nekünk. A fájdalmunkat csak tetézte ez a fajta érzéketlen, dilettáns hozzáállás és az előttünk álló bizonytalanság.

    Kedvelés

    • 3.14 2014. április 29. / 21:07

      Kedves Andi!
      Szívszorító a történeted..Vicqqel mi “szerencsések” voltunk Úgy értem efféle fájdalmat nem kellett átélnünk, bár hetekig görcsben éltünk, készültünk rá…
      Azért a “hivatal” packázása és ridegsége…az általad említett dilettantizmus, emberi hülyeség nálunk is megvolt. Tudnék róla mesélni, de én barom olyan fajta vagyok, aki nem akar másnak rosszat. Még annak sem, aki megérdemelné…

      Kedvelés

    • vicq 2014. április 29. / 22:27

      Részvétem a történeted miatt. Nagyon átérzem a fájdalmat, igen, mi is kötődtünk már 3 nap után is. Sőt, az első kis mosolya után is már (ld. fent, Zsuzsa, örülök, hogy beválogattad azt a képet, nagy kedvencem, ahogy a kórházban vigyorog, ott épp álmában, de ébren is, sokat, nagyon cuki volt). Én csodállak benneteket, hogy egy hónap elég volt magatokhoz térni. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk szerintem nem lehetett volna elég annyi, hanem azt, hogy nem tudom, elég lett volna-e, vagy nem.
      Mondjuk nekünk ebben a dologban szerintem korrektül állt a Tegyesz (akárhogy emlékszik is erre a Zuram 😉 ), azt mondta az ügyintéző, hogy akinél reális esély látszik a lemondásra, azt olyannal párosítja, aki nem vállalja a hat hetet, tehát nem is fog tudni a gyerekről, mire visszakérik – elmondása szerint egyszer saccolt rosszul a 20 éves pályafutása során, és azt az illetőt is a visszakérés után előre rakta vissza a sorba, nem hátra. Én nem vagyok benne biztos, hogy alkalmas lettem volna a sor elejére visszakerülni, mert nálam azért azt gondolom, hogy hosszabb lett volna a gyász – de azért biztosan nem egy egész év. Korrektnek éreztem azt is, hogy tájékoztatott minket arról, hogy bár az anyában nem érez bizonytalanságot, a nagymama lehet, hogy pályázik a gyerekre. Nehezebb volt így a 6 hét, de mégis így gondolom korrektebbnek az egészet.
      A keserűség szerintem benne is a második gyerek körüli dolgokkal kapcsolatos, (Pi, javíts ki, ha tévedek, ezzel a hat hetes dologgal kapcsolatban szerintem Te sem gondolsz semmi rosszat).

      Kedvelés

      • Kata 2014. április 29. / 22:58

        Andi, nagyon sajnálom, ami veletek történt – megsaccolni sem tudom, mit tettem/éreztem volna a helyedben. Örülök, hogy aztán végül boldog szülők lettetek.

        Te jó ég, Vicq, most esett le, mit jelent a Zurad nickneve :D:D:D Asszem, már nagyon este van 😀

        A hivatali ügyek mindig ennyire ridegek és érzéketlenek? Amikor Kafkát olvastam, azt hittem, ez csak amolyan szürreális képzelgés (höhö, boldog naivitás), de most már tudom, hogy kőkemény valóság. Nagy baj, hogy fordítva ülik meg azt a bizonyos lovat. Tudjátok, én is hiányolom az emberséget, a belátást, na meg az önkritikát a rendszerből. Mindenkinek komoly vesztesége van a szituban, nem esik jól, hogy megnehezítik, ami már amúgy is az.

        Kedvelés

      • 3.14 2014. május 1. / 21:56

        Nem a korrektségről van szó, hanem arról hogy olyan dolgokat is megtudtunk, amiket nem akartunk, mi több semmi közünk nem volt hozzá…

        Kedvelés

    • orokbe 2014. április 30. / 14:27

      Szia! Nagyon sajnálom.
      És ilyen gyorsan le is mondott róla az anya, aztán meg vissza?

      Kedvelés

      • Andi 2014. május 3. / 08:23

        Igen, megszülte 1-én, 3-án elrohant a gyámhivatalba lemondani, külön hangsúlyozva, hogy keressenek neki gyorsan öf szülőket. Mi délután ott is voltunk, lelkesen készültünk. Hétvégén gondoztuk és hétfőn, amikor telefonáltam a gyhivatalba, hogy egyeztessem a környezettanulmányt, mondták, hogy ott van a hölgy az anyósával és visszavonja a nyilatkozatot. Úgy gondolom, hogy először az apa nem akarta elismerni, hogy tőle van a baba, de az anya meg tudta győzni, vagy legalább az anyósát, aki mellé állt. Sok-sok hiba volt ebben a történetben, de már én sem akarom ezeket felemlegetni. A mi kisfiúnk megérkezett hozzánk és nagyon boldogok vagyunk vele.
        A gyász időszaka nem volt túl hosszú, de nagyon intenzív. A részletekbe nem szeretnék belemenni, de borzasztó volt az a mélység, amibe belekerültünk.

        Kedvelés

  7. Stuffy 2014. április 29. / 21:33

    HU,, de jó, hogy rátaláltam erre az oldalra. Köszönöm, hogy van. Jó érzés olvasni hasonló sorsú emberek élményeit , beszámolóit. Kérdést esetleg lehet írni az oldal szerzőjének vagy itt kell feltenni ?

    Kedvelés

    • orokbe 2014. április 29. / 22:17

      Szia!
      Lehet itt is kérdezni, és írhatsz nekem is mailt, az oldalsávban ott a címem. De ha nem nagyon diszkrét a kérdésed, tedd fel bátran kommentben, mert van itt rajtam kívül még sok okos ember.
      Ja, és üdv a blogon!

      Kedvelés

  8. Kata 2014. április 30. / 06:37

    Vicq! Egy gyakorlati kérdés: a telefon csörrenésétől számítva, és felkészülve a dolgok számotokra esetleges negatív alakulására is, mikor kezdted el intézni a gyest és más juttatásokat? Visszamenőleg is jár ilyenkor?

    A munkahelyen milyen státuszba kerül az ember? Táppénz? Fizetés nélküli szabi? Vagy csak a főnök tudtával, és beleegyezésével járod az utad, és minden úgy van, mintha átlagosan dolgoznál?
    Előre is köszi a választ.

    Kedvelés

    • findusz 2014. április 30. / 07:26

      Szia Kata! Bar nem engem kerdeztel, de csak akkor lehet a csaladtamogatasi dolgokat intezni, ha kezedben van az anyakonyv. Azzal kell a lakcim kartyat, majd taj-t, utana johet a gyes/gyed, anyasagi, csaladi p. Visszamenoleg a csaladit es a gyest 2 honapra, az anyasagit 6 honapra. Szoval porgetni kell, mert 6 het a meggindolas, utana surgetni kell mindent, hogy a 2 honaoba benne legyen az ember. Nekunk pont sikerult, de en ezerrel porogtem. 🙂

      Kedvelés

      • Kata 2014. április 30. / 08:29

        🙂 Köszönöm a választ!
        Azt lehet tudni, hogy az anyakönyvet mikor adják először a kezünkbe? Gondolom talán akkor, amikor haza lehet vinni a babát. De mi van akkor, ha vissza kell adni őt, mert visszakérik? Akkor minden támogatásra be kell jelenteni a visszalépést?

        Kedvelés

        • zenoli 2014. április 30. / 09:34

          Húú, ez az ügyintézés engem is már előre kiborít. Én úgy tudom, hogy a gyereknek már lesz TAJ kártyája, csak azt még nem a leendő örökbefogadó címére küldik ki, hanem az éleadó címére(?). Így fogalmam sincs, hogyan és honnan lesz a babának olyan TAJ kártyája, amivel már intézhetem a dolgokat. Kicsit zavaros nekem.

          Kedvelés

          • cosima 2014. április 30. / 11:29

            Mi elmentünk a születési helyen az Oep-be és felvettük az ideiglenes TAJ-kártyát, majd a végleges anyakönyvvel szintén elmentünk a végleges TAJ-ért. Előre szóltunk, h hanyadikan vagyunk várhatoak es minden flottul ment.

            Kedvelés

            • cosima 2014. április 30. / 11:40

              Persze ezt csak azért tudtuk gyorsan elintézni, mert a gyámhivatali ügyintezo odaszóly XYnénak, h megyünk.

              Kedvelés

          • findusz 2014. április 30. / 11:31

            Hat nincs taja, illetve az oep-es ismerosom szerint a korhazban megis csak ki kellett volna adniuk a regit, de hatarozott keresemre sem adtak ki, mivel hogy ez titkos of.
            Szoval 2 honapos koraig a gyerekorvos mas baba tajara irt fel mindent, tapszert, vigantolt, lazcsillapitot stb.

            Kedvelés

        • findusz 2014. április 30. / 11:27

          Probalom akkor leirni nalunk, hogy volt. A masodik gyerkoc titkosan kerult hozzank, tehat itt volt a 6 hetes cidrizes. 1 hetes volt, mikor szolt a Tegyesz (elottunk egy csalad visszautasitotta). Rohantunk megnezni es igent mondtunk. Masnap gyamhivtalba be, kov. nap gyamhivatal hozzank ki korny. tanulmanyra, de mar hoztak magukkal a kihelyezo hatarozatot. Masnap reggel kis csalad indul a masod szulottert. Eddig gyors. De csak akkor kapjuk meg a vegleges hatarozatot ugye, ha letelik a 6 het. Akkor ujra be a gyamhivatalba nyilatkozni, ott egybol sajna nem lehet lemondani a fellebbezesi jogunkrol. Micsoda hulyeseg! Postan kikuldik nekunk a hatarozatot vagy be lehet menni szemelyesen. Abban a minutumban, ahogy kezemben a papir emailben csatolom a lemondast a fellebezesi jogunkrol. Plusz le kell mondania a Tegyeszes kirendelt gyamnak is. Ekkor kikuldik nekunk is a jogerot es az anyakonyvi hivatalnak is. Ok ott 2000 ft-os illetekbelyegert kiallitjak az uj anyakonyvet. A szuletes helye szerinti anyakonyvi hiv., de a vsz-i anya lakohelye szerinti gyamhivatal az illetekes. Mivel a bebi kb. 250 km-re szuletett a mi lakohelyunktol, nem igazan volt kedvem oda utazni megint, igy telefonon felhivtam oket, hogy levelben kuldok egy kerelmet, hogy nem szemelyesen veszem at az anyakonyvet, es kuldom az illetekbelyeget is. Foglaltam egy idopontot az okmanyirodaba “habokra”, hogy meglegyen a lakcimkartya. Az idopont elott egy oraval hozta a postas az anyakonyvet. Ezt hivjak mazlinak. 🙂 Utana oep-es ismerost felhivtam, mondta, hogy mindig penteken generaljak az uj tajokat es figyeli, ha meg van a bebie. Szombat szerencsere munkanap volt, igy a letoltott es kitoltott igenylolapokkal, plusz a szukseges dokumentumok fenymasolataval befutottunk a MAK-ba, es 10 perc alatt elinteztunk mindent. Kov. kedden telt volna le a 2 honap, ameddig visszamenoleg igenyelni lehetett az emlitett tamogatasokat.
          Bocsi, hogy ilyen hosszu volt. 🙂

          Azert azt meg leirnam, hogy a MAK-ban mennyi szerencsetlen volt, es meg utolag kuldhettem el emailben a papirokat, mert egyik irodabol nem voltak kepesek atvinni a masikba a papirt. Pl. az egyik ugyintezonek meg volt a hatarozat, de hianyzott a jogero, a masiknak megvolt a jogero, de hianyzott a hatarozat….Csak le kellett volna masolni, es atvinni a masik szobaba, de persze nincs dokumentum kezelo rendszeruk….

          Kedvelés

          • cosima 2014. április 30. / 11:43

            Akinek TB-kifizetohely q munkáltatoja-az enyém szerencsére ilyen-annak egyszerűbb az élete, mert csak a rengeteg papírt kell kitölteni és a szükséges dokumentumokat prezentalni. A tgyast, gyedet, gyest aztán a munkahely intézi.

            Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 13:46

              A gyest nem, pedig az enyém is tb-kifizető. De az más, az nem munkahelyhez kötött juttatás.

              Kedvelés

            • Cosima 2014. május 1. / 16:47

              Hm, érdekes. Ott még nem tartunk, de lehet, hogy nem is kerül gyesre sor, ha előbb visszamegyek dolgozni. Mindenestre jó tudni.

              Kedvelés

            • vicq 2014. május 1. / 22:08

              Tekintettel arra, hogy most a gyes mellett is tudsz akár teljes állásban is dolgozni, szerintem érdemes igénybe venni. Szerintem.

              Kedvelés

            • cosima 2014. május 3. / 22:57

              Ja, tényleg kiment a fejemből, hogy munka mellett is jár a gyes. Köszi az emlékeztetőt!

              Kedvelés

            • vicq 2014. május 3. / 23:14

              Nincs mit 🙂 legalább ennyi jár, ne hagyd ott 🙂

              Kedvelés

          • zenoli 2014. április 30. / 11:43

            És ebben a hat hétben a munkahelyen milyen státuszban szerepeltél? Táppénz, fizetés nélküli, vagy egyéb?
            A régi anyakönyvi mellett kaptál régi Taj-t is, régi liget is? Azokkal mehettél gyerekorvoshoz?
            Akkor ha jól értem a 6 hét papírmentes időszak után fennmaradó 2 hétben kell csináltatni új anyakönyvit, új TAJ-t, új liget?

            Kedvelés

            • Aranykulcs 2014. április 30. / 14:38

              Nálunk nyílt öf. volt, de szerintem titkosnál is így van, a gondozásba kihelyező határozattól kezdve szülési szabadságra mész, és TGYÁS-t kapsz (addig rendes szabadság, amíg nem biztos.) A TGYÁS-t és a családi pótlékot a gondozásba helyezéstől már igényeltem (az elsőt a munkahelyen, a másodikat a MÁK-tól ügyfélkapun), kellett hozzá a kihelyező határozat, a baba eredeti anyakönyvi kivonatának másolata, TAJ-kártyája másolata (ha titkos, akkor esetleg a gyám-tól elkérhető, bár az anyakönyviből én sem kaptam eredetit.) Titkosnál is, kell, hogy legyen nálad TAJ kártyája, különben hogy viszed orvoshoz? (A gyerekorvos receptet felírhat a tiedből képzett TAJ számmal, de beutalót már nem fogadnak el így.)
              Ha letelik a kötelező gondozási idő és 6 hetes elmúlt a baba, nyilatkozás a gyámhivatalban, párhuzamosan TEGYESZ-től beilleszkedési vélemény eljuttatása oda, azután 30 napon belül meglesz az örökbefogadást engedélyező határozat, azzal intézhető az új anyakönyvi kivonat a születési helye szerinti ak-vezetőnél (van ahol pénzt kérnek érte, de elvileg mivel részedre első alkalommal, hivatalból állítják ki, ingyenesen kellene, van azért, ahol máshogy értelmezik), azzal pedig a lakcímkártya, és csak e kettővel, és a régi TAJ kártyával (ha kaptatok…) az új TAJ kártya az OEP-nél (heti 1x gyártják), azzal pedig utólag az anyasági, és újra a családi pótlék és TGYÁS (gyermek neve változik), (168 napig TGYÁS van, utána a GYED/GYES.)
              Ezeket szinte lehetetlen 2 hónapos koráig elintézni, hacsak nem villámgyors a gyámhivatal és az anyakönyvvezető. Honnan veszitek a 2 hónapos határidőt, ez mire van? Nem csak a családi pótlékra vagy a TGYÁS-ra érvényes?

              Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 15:25

              Titkosnál az enyémből nem képezhetnek tajt, mert papíron nem vagyok senkije, a szülőanyáéból volt az első taj-száma, abban meg biztos vagyok, hogy azt nem tudhattuk (volna).

              Kedvelés

            • Aranykulcs 2014. április 30. / 16:24

              Úgy látszik ez sem egységes, ismerek titkosat, akinél képeztek TAJ-t. Titkosnál nem vagy a gyámja sem? Akkor a gyám TAJ számára képezhetnének?

              Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 21:47

              Titkosnál nem vagyok a gyámja sem, egy tegyeszes dolgozó a kirendelt gyám, aki szerintem szintén nem szeretné a saját taj-számát a kezembe adni úgy, hogy csak az első jegyet cserélik ki 9-esre, meg amúgy is, akkor minden gyámoltjának azonos lenne a száma?

              Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 21:48

              Ja, a két hónapot meg onan vesszük, hogy addig igényelhetők meg visszamenőleg a családtámogatási ellátások, azaz ennél később veszik egy hónapnyi pénz, ha csak visszamenőleg igényel az ember.

              Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 21:52

              Ja, és az ellátásokhoz nem taj kártya kell, hanem taj-szám, ez nagyon nem mindegy, mert az új kártyát mi sem azonnal kaptuk, de elég volt, hogy tudtuk a számot. (ugyanez igaz az orvosi ellátásra is, igazából oda is a szám kell főleg)

              Kedvelés

            • findusz 2014. április 30. / 21:54

              Mi se eredeti anyakonyvet, se taj-t nem lattunk, nem kaptunk. Persze tudtuk az anya nevet, cimet stb., pedig ugye titkos….

              Mi 2 honap alatt elinteztunk mindent. A csaladi es a gyes 2 honapra visszamenoleg igenyelheto, es a kihelyezes napjatol jar, az anyasagi a gyerek szuletesetol 6 honapig igenyelheto.

              Kedvelés

            • findusz 2014. április 30. / 21:58

              Nalunk a nyiltnal volt, hogy az elso szamot kicsereltek 8-ra, vagy 9-re, mar nem tudom. Ott nem is volt ilyen gond.

              Az anyakonyvert pedig azert kellett 2000 Ft illeteket, mert ugye neki mar volt egy, es ez a masodik. Hiaba, hogynekunk az elso. Total ledobbentem ezen is.

              Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 22:34

              Nálunk (titkosnál) az anyakönyvre azt mondták, hogy ő mint előző személy a korábbi adataival megszűnt létezni, és az új adataival új személy, és ennek az új személynek ez az első anyakönyve.
              Ezen viccelt utána édesapám, mikor elmeséltük neki a dolgot, hogy ez is csak olyan, mint a … nagyáruház, azt mondják, új, aztán csak átcsomagolták, hogy eladhatóbb legyen. 🙂

              Kedvelés

            • findusz 2014. május 1. / 02:50

              🙂 Szuper. En ra is kerdeztem, hogy van ez, meg hogy mindenhol igy van-e, azt mondtak igen. Pedig azt is emlitettem, hogy az elso gyereknel nem volt illetek. Es en is ezzel erveltem, hogy ez az elso anyakonyve ezen a neven, de nem hatottam meg oket. Mivel igyekezni kellett nem vacakoltam azon a 2000 Ft-on. Mondjuk azert rohej, hogy ez sem egyseges, annak ellenere, hogy a hivatal azt allitja, mindenhol igy van.

              Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 14:17

      No, nálunk úgy volt, hogy fizetetlen szabadságon voltam, a munkáltató tudta, hogy erre vagy visszamenőleg fogom megigényelni a családtámogatási juttatásokat (ami ugye a munkahely szempontjából továbbra is fizetés nélküli, csak nekem nem mindegy 😉 ) vagy szabin+fizetés nélküli szíbin leszek, de ez majd csak a végén derül ki. Egészen rugalmasan vették. Mivel tb-kifizetőhely, ezért az ellátásokat ott igényeltem meg visszamenőleg a gyerek új papírjaival, a csp-t és az egyszeri anyaságit meg a MÁKnál a gyerek új papírjaival. Természetesen ez azt jelentette, hogy az első két hónapban a tartalékokból éltünk, és utána kaptam meg visszamenőleg a 2 hónapot. 6 hét után lehet elkezdeni intézni, és ha nem akarunk elveszteni összeget, akkor a 2 hóba bele kell férni, igen.
      Nekünk megyén belül volt, csak a két külön csücskében, szóval én olyan nagy macerákra nem emlékszem, csak arra, hogy pörögtünk ezerrel. Pénteken lejárt a 6 hét, hétfőn voltunk a gyámhivatalban, mi ott akkor lemondhattunk a fellebbezési jogról, és asszem a gyám meg előre nyilatkozott erről, vagy hogy is volt; a lényeg, hogy megkaptuk egyúttal a jogerőt is, amivel vágtattunk egy várossal odébb az anyakönyvi hivatalba, ahol emlékeim szerint fizetni sem kellett az anyakönyvi kivonatért, ugyanis az “új személyiségével” az első anyakönyvezése volt.
      Mi a korábbi papírjait nem kaphattuk meg, az a gyámnál volt, ha bármire kellett volna, őt kellett volna mozgósítani; egyedül a korábbi TAJ-számát tudtuk, hogy addig is a háziorvos elláthassa (pl. tápszerrecepttel, mert 6 hétig mégsem lehet éhen hagyni); de igazából azt sem tudhattuk volna elvileg, nekik kellett volna lemeccselni egymással (mármint a háziorvosnak meg a gyámnak), de abban maradtunk, hogy egyszerűsíthetünk a körökön.
      Ha valaki meg akarja igényelni kezdettől a csp-t meg a tgyást, elvileg azt is megteheti ideiglenesen a régi papírokkal meg a gyám és a Tegyesz hathatós közreműködésével, de az ügyintéző szerint ez annyira macerás, hogy ha nem veszélyezteti a család fennmaradását, akkor inkább kérték, hogy visszamenőleg igényeljük az új papírokkal majd. Nekünk ez nem volt akkor gond, úgyhogy nem tudom, az ideiglenes intézkedés mekkora műsorral járt volna.
      Értelemszerűen visszakérés esetén csak az együtt töltött időre járnak a juttatások, ha többet utalnak ki, azt vissza is szedik, abban biztos vagyok. Azt nem tudom, hogy akkor járt volna-e nekünk valami úgy, hogy nem igényeltük meg ideiglenesen a régi papírjaira, de én azt gyanítom, hogy akkor nekem ez lett volna a legkisebb gondom, és biztos vagyok benne, hogy inkább azt mondtam volna, igényelje meg a szülőanya visszamenőleg, és költse a gyerekre.
      Szóval, miután hétfőn a kezünkbe kaptuk a gyerek anyakönyvét (tényleg úgy rémlik, hogy ingyen, de Pi, javíts ki, ha tévedek, Te akartad összegyűjtani az ügyintézés lépcsőit az utánunk jövők okulására, hátha emlékszel ilyen részletekre), kedden intéztünk minden mást, gyakorlatilag egy nap alatt, a harmadik városban (a mienkben). A lakcímkártya miatt volt kissé necces a dolog, mert kistelepülésen lakunk, ahol nincs külön okmányiroda, és a körjegyzőségen kell bejelenteni a lakcímigényt, és nem adnak rögtön kártyát, mert azt hetek múlva postázzák, csak a bejelentőlap visszaigazolószelvényét, a városi okmányirodában meg nem lehet bejelnetkezni a falura, mindenképp helyben kell, a tb-nél meg nem akarták elfogadni lakcímkártya helyett ezt a visszaigazolást, míg el nem kezdtem asztalt csapkodni és követelni az osztályvezetőt – nem csak azért, mert a gyerek taj-száma nélkül nem lehet intézni a juttatásokat, persze az is érzékenyen érintett volna, mert mire hetek múlva megjön a lakcímkártya, arra már nem tudtuk volna a visszamenőleges összegeket megigényelni, az érvágás lett volna; de sokkal érzékenyebben érintett az, hogy az előző taj-száma megszűnt előző nappal, következő meg még hetekig nem lesz, akkor hogy látják el, ha bármi van, hogyan kontrolláltatjuk az ortopédián, vese-uh-ra volt előjegyezve, stb., lehet akármi baja, akkor mi lesz, és addig nyafogtam, hogy nem hiszem el, hogy erre ne legyen törvényes megoldás, míg kiderült, hogy dehogynem, mégiscsak ki tudják adni a tajt erre a lakcímbejelentési visszaigazolásra is.
      Utána már ment minden gördülékenyen, aznap meglett mindenünk és elintéztünk minden juttatást; egyedül adószáma nem lett aznap, de kiderült, hogy az is lehetett volna, csak félreértés forgott fenn, igazából csak kártyát nem tudtak adni, de akkor valami hiba miatt a vsz. gyerekek is több hónap csúszással kapták meg, és addig csak szám volt, csak nem tudták, hogy azt mi nem tudjuk… de megoldódott az is, viszonylag hamar. Szóval, kicsit levegőben lógós volt a hat hét, de utána a maradék kettőben azért el lehet intézni a dolgokat, megyén belül nem is olyan vészesen.

      Kedvelés

      • zenoli 2014. április 30. / 15:19

        Aranykulcs, vicq nagyon köszönöm ezeket a részletes beszámolókat, mindjárt jobb egy kicsit! 🙂

        Kedvelés

        • orokbe 2014. április 30. / 15:24

          Nyugi. Tényleg. Akkor már ott lesz a gyerek.
          És lesz kitől kérdezni, ha máshol nem, itt:-)

          Kedvelés

      • findusz 2014. április 30. / 22:02

        Nekunk a lakcim kartyaval szerencsenk volt, bementem es azonnal a kezemben volt. 🙂

        Kedvelés

        • vicq 2014. április 30. / 22:31

          Ehhez nem szerencse kell, hanem okmányiroda ;), ott azonnal kiadják, csak ahhoz olyan településen kell élni, ahol van, mert az nem körzet szerint működik, hanem lakhely szerint. 🙂

          Kedvelés

          • findusz 2014. május 1. / 02:45

            Jo, de barmelyik okmanyirodaba bemehetsz, ami a legkozelebb van. Mondjuk az okmanyirodaban eloszor beprobalkoztak, hogy az anyakonyvi hivatalnak kellene ezt kiadni, ahol szuletett, de hatarozottan ravagtam, hogy ott nekem azt mondtak, hogy a helyi okmanyirodaban kell csinaltatnom. 🙂 Erre kis tanakodas es csak kinyomtak azt a kartyat. 🙂

            Kedvelés

            • vicq 2014. május 1. / 13:10

              Nálunk szóba sem jött sem a születési hely, sem az anyakönyvi hivatal. A leendő lakcíme szerinti illetékes önkormányzati hivatal is azt állította, hogy ezt csak ők adhatják ki (pedig ők szeretnek is engem, tényleg; persze attól még tudhatják rosszul), meg a legközelebbi okmányiroda is azt mondta, hogy ez a lakhely szerinti illetékes önkormányzat, ahol bejelenthetem lakni a gyereket, és nem a legközelebbi okmányiroda. Ilyen egységesek az egész ügyintézésben nem voltak sehol 🙂 Szóval, most már tényleg érdekelne az igazság 🙂
              De leginkább az érdekelne, hogy mi a jelen felállás, ugyanis azóta, mióta mi ezt intéztük, állíólag már egyszerűsödött minden eljárás, úgyhogy kíváncsian várom Zsuzsa idevágó cikkét.

              Kedvelés

            • findusz 2014. május 1. / 13:24

              Hat nem tudom mi az egyseges, leginkabb semmi… Nekunk ez eleg friss dolog, tavaly inteztuk.

              Kedvelés

            • vicq 2014. május 1. / 13:27

              Akkor ti már elvileg abba a csapatba tartoztok, akiknek elvileg minden papír intézése egyszerűbb öf gyereknél. (Nem sokkal utána, mint befejeztük az intézkedést, jöttek ezzel a médiában, hogy innentől majd milyen egyszerű lesz – ezt azért fenntartásokkal vegyes kíváncsisággal fogadom 🙂 )

              Kedvelés

            • findusz 2014. május 1. / 14:36

              Igazabol nem bonyolult volt, mert az anyakonyvet az illetekbelyeggel postan inteztem, a lakcimkartya a helyi okmanyirodaban, a tobbi meg a kozeli varosban levo MAK-nal. Es ezek pikk-pakk megvoltak. Nekem inkabb a gyamhivatal nem tetszett, hogy nem lehetett azonnal lemondani a fellebbezesrol, meg hangoztattak, hogy nekik van 30 napjuk. Ja csak ha azt kivarjak, mi lemaradunk a tamogatasokrol. A kihelyezestol szamitott 2 honapon belul kellett lennunk. Plusz ugye nem volt tajunk egy ideig. A gyamhivatal volt lassu a 6 het lejarta utan. Pl. En kertem hogy elore adjanak egy idopontot a 6. het utani elso napra. Azt nem lehet. (Az ugyintezo egyebkent meg nem tudta kiszamolni mikor jar le a hat het…. es engem nezett hulyenek.) Majd akkor telefonaljak, ha lejart a 6 het, plusz egy-ket nap, mert hogy a vsz-i anya meg bemehetett utolso nap a szuletes helye szerinti gyamhivatalba, es amig az ottaniak ertesitik a lakohely szerinti gyamhivatalt az ido…o_O es akkor ezzel is elment egy het. Na mindegy, ez mar a mult, szerencsere minden jo, ha a vege jo. 🙂

              Kedvelés

            • vicq 2014. május 1. / 22:36

              Nekünk a gyámhivatallal minden rendben volt (a vsz. anya lakhelye szerintihez kellett menni kihelyezés miatt is és az örökbefogadás miatt is, így nem vártak, hogy hol jelentget), a lejárat utáni következő munkanapra kaptunk időpontot (úgy, hogy kulturált időben indulva odaérhessünk ilyen távolságról), addigra a gyám (akivel mi csak telefonon beszéltünk, és soha nem is látta a gyámoltját…) már lenyilatkozott, hogy lemond a fellebbezésről, és meg is kaptuk a jogerőt. Útban hazafelé bementünk a másik városba a születés szerint illetékes anyakönyvi hivatalhoz, addigra velük lebeszélték telefonon, hogy érjék be a mi példányunkkal a határozatból, és majd postán érkezik az övék, addig használják a mienk másolatát, úgyhogy az anyakönyvet is ott kézbe kaptuk (csak sokat kellett várni, hogy bejussunk, de valamit valamiért, nem kellett visszamenni és postára várni).
              Ami nekünk a gond volt, hogy nincs helyi okmányiroda, csak szomszédvárosi, és minden mást ott kell intéznünk, kivéve a lakcímbejelentést, mert azt a helyi önkormányzatnál, ott meg csak postán tudják intézni a kártyát, de végül megoldódott ez a gond is.

              Kedvelés

            • findusz 2014. május 2. / 09:20

              Hat akkor nektek igazan olajozottan ment a dolog. A vszi anya lakohelye kozel volt a mienkhez, de 250 km-rel arrebb szult, igy kisse macerasabb volt a dolog. A gyammal mi nem is beszeltunk… Ha nalunk igy jart volna el a gyamhivatal kb. ket hettel elobb lett volna TAJ-a a babanak.

              Kedvelés

  9. angéla 2014. április 30. / 11:32

    Kata, Zenoli egy dolog biztos, a vonatkozó jogszabályok alapján valamennyi ellátás – egészségbiztosítás (terhességi-gyermekágyi segély, GYED), családtámogatás (GYES, családi pótlék) – attól a naptól kezdve jár, ahogy az örökbefogadó szülő a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, a gondozásba vétel napjától. Ezt a gyámhatóság által kiállított határozattal kell igazolni. Ettől a naptól lehet kérni a munkahelyen is a szülési szabadságot illetve fizetés nélküli szabadságot és megilletik ugyanazok a jogok az örökbefogadó anyát mint a szülőanyákat pl. felmondási védelem. (Mt. 294. § (1) h) szülő:ha) a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, továbbá az együttélő házastárs,hb) az, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van. 127. § (1) Az anya egybefüggő 24 hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből két hetet köteles igénybe venni.(2) A szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette.) Azt én nem tudom elképzelni, hogy a gyámhatóság úgy helyezzen ki gondozásba gyereket, hogy ne lenne születési anyakönyvi kivonata , igaz az még a vér szerinti szülők szerinti anyakönyvezést tartalmazza. Ez nálunk is így volt, hogy minden az ellátás ügyintézéséhez szükséges iraton (születési anyakönyvi kivonat, TAJ kártya és csak ez a kettő kellett) a gyerek eredeti adatai (név, anyja neve, Taj száma) szerepeltek, de ettől még nyugodtan lehetett igényelni mindent, csak csatolni kellett az ideiglenes kihelyezésről szóló gyámhatósági határozatot. Amúgy én a GYES-t és a csp-t (három évesnél idősebb gyereknél kizárólag csak ezt lehet igénybe venni) elektronikusan kb. fél óra alatt az államkincstár honlapján http://allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/csaladtamogatas
    található nyomtatványok kitöltésével igényeltem és három nap alatt (!) hoztak határozatot és küldték ki a lakásomra. Ezt követően csak annyi dolgom volt, hogy az örökbefogadás lezárultát követően, amikor újra anyakönyvezték a gyereket és új TAJ kártyája is lett, akkor ezeket lefénymásoltam és postán elküldtem ugyanoda, ahonnan a GYES és CSP határozatokat kaptam.
    Zenoli, azt sem tudom elképzelni, hogy a gondozásba kihelyezéskor a gyerek ne kapjon TAJ kártyát, mert bármilyen orvosi vizsgálatra viszed, márpedig egy csecsemőnél ez gyakori, ahhoz is feltétlenül szükséges. Hogy hova küldik, az OEP honlapján e tekintetben ezt találtam:

    Click to access TAJ_KARTYA.PDF

    Kata, ne gondolj a legrosszabbra, de ha a hat hetes meggondolási idő alatt esetleg visszakérik a gyereket, az ellátások visszamondása a legkisebb probléma. Nyilván erről is születik valamilyen gyámhatósági irat, és ezt kell beküldeni vagy a munkahelyedre vagy oda, ahonnan az ellátásokat igényelted jelezve, hogy attól a naptól nem kívánsz ilyen ellátásokat igénybe venni. (15 napos határidő van rá, hogy elküld az értesítést).
    Amúgy én az ügyintézések során inkább nagyfokú jóindulatot éreztem, még az APEH is haptákban állt és egy nap alatt kiállította három évre visszamenőleg a jövedelem igazolásomat, amikor ráírtam az adatlapra, hogy örökbefogadási célból szükséges 🙂

    Kedvelés

    • zenoli 2014. április 30. / 11:49

      Köszi, hogy leírtad!! Persze utólag olvastam el a hozzászólásodat, mint hogy írtam 🙂

      Kedvelés

    • Kata 2014. április 30. / 12:37

      Köszönöm!
      Eszméletlen ez a sok papír! Teljesen belekeveredtem – remélem, nem maradunk magunkra ezzel a halom ügyintézéssel, és legalább irányt mutatnak, hogy melyik lépésnél milyen irányba fussunk.
      Mihez kell az apeh? Nem elég az aktuális munkahely jövedelemigazolása?

      Kedvelés

      • angéla 2014. április 30. / 13:17

        Kata, olyan aranyosan meg tudsz ijedni, miközben pont az volt a szándékom, hogy megnyugtassalak, semmi szörnyűség nem volt az ügyintézésben, nálunk minden flottul ment minden ismeretség nélkül:) Ezt az APEH-ot kár volt ideírnom:) Nos, ha van munkahelyi jövedelem igazolásod, akkor semmi szükséged APEH igazolásra. Csak tudod van olyan, aki nem munkahelyen dolgozik, hanem önállóan pl. egyéni vállalkozó és akkor APEH igazolást kér, de kap is gyorsan:)

        Kedvelés

        • Kata 2014. április 30. / 13:21

          🙂 ahogy alább (vagy fent? nem tudom, ezt hová teszi) írva látod, a pánikolás a specialitásom 😀

          Kedvelés

    • Kata 2014. április 30. / 13:15

      Ja, még annyit, az én hibám, mindig először a legrosszabbra gondolok, mert valahogy úgy állt fel a rend a fejemben az eddigi élettapasztalataim alapján (nem sok, ezt is vállalom), hogy a legrosszabb után minden kevésbé rossz kellemes meglepetés, szinte ajándék… Kockázatkerülő vagyok és alapvetően túl óvatos csigaházas vagyok. Így védem magam a fájdalomtól/csalódástól/megaláztatástól több-kevesebb sikerrel. Már egy ideje keresem a jobb felállást, de egyelőre nincs más koncepcióm.
      Biztosan túl lehet élni, ha vissza kell adni a babát, fel lehet állni ebből a fájdalomból is, de most úgy látom és érzem, hogy óriási pofonként élném meg, és növelné a fájdalmamat, hogy 15 napon belül hosszas bőgések közepette/után bármilyen hivatalban meg kell jelenni, és be kell jelenteni, hogy “visszamiatyánk”, hát kérem ennyi volt.

      Kedvelés

      • vicq 2014. április 30. / 21:57

        No, pl. ezért is jobbnak gondoltam, hogy hallgassak az ügyintézőre, és visszamenőleg intézkedjünk 6 hét után… Én sem szívesen futotam volna a “mégsem” című köröket.

        Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 14:19

      Tényleg nem volt nálunk a régi taj-kártyája, csak a taj-szám, az sem hivatalosan, legalábbis én így emlékszem. Elvileg a gyámnak minden beavatkozásról tudni kell.

      Kedvelés

  10. angéla 2014. április 30. / 12:01

    Amúgy, ha majd ott tartasz, ne habozz kérdezni, ha bármi ilyesfajta probléma merül fel, örömmel segítek:)

    Kedvelés

    • zenoli 2014. április 30. / 12:17

      Máris kérdezek. Akkor mi is a jó eljárás? Findusz csak a 6 hét letelte után a végső határozattal intézte a TGYÁS-t, GYED-et, stb., Te pedig már az ideiglenes kihelyezővel. Mert azért nem mindegy, hogy 2 hetem van, és már az új adatokra szóló papírokkal intézem a dolgokat, vagy még a régi TAJ-jal, lig-el, és bőven minden beszerezhető, van idő.
      Vagy az újszülött esetében más lenne a módi? ÁÁ, kezdek még jobban megzavarodni 🙂

      Kedvelés

      • findusz 2014. április 30. / 12:30

        Nalunk ugye ujszulott volt es titkos, semmit nem kaptunk se szuletesi ak-ot, se taj-t. Kesobb kiderult, hogy a regi taj-a vegig elt, de nekunk nem voltak hajlandoak kiadni a korhazban, pedig en aztan eleg ramenos vagyok. Az igaz,hogy a kihelyezo hatarozat napjatol szamitott minden tamogatas, es visszamenoleg mindent megkaptunk.

        Az elso nyilt volt, ott teljesen mashogy volt.

        Kedvelés

        • zenoli 2014. április 30. / 12:55

          Tök jó, hogy nem egységes a dolog… 😦

          Kedvelés

        • vicq 2014. április 30. / 22:05

          Igen, titkosnál nem kapod meg a régi papírjait akkor sem, ha meg akarod igényelni az ideiglenessel már az ellátásokat, hanem akkor a tegyesz igazolást ad a jogosultságodról+a kihelyező határozat+a gyám is kell hozzá, mert a papírok meg nála vannak, aztán 6 hét után meg újra az egész az új papírokkal (legalábbis nekünk az ügyintéző így mesélte) – viszont ha eleve csak az újjal igényled meg visszamenőleg, és időben vagy, akkor is megkapod a kihelyezés napjától (amúgy a gyerek 6 hetes koráról, és a kihelyezés napjától számított 2 hónapról beszélünk, tehát nekünk pl. nem 2 hetünk lett volna intézni, hanem 3, mert egyet a kórházban töltött). A döntést egyébként abszolut ránk bízták, de azért pedzegették, hogy nekik is és nekünk is egyszerűbb lenne az utólagos verzió.

          Kedvelés

          • findusz 2014. április 30. / 22:11

            Pontosan igy van. Nekunk meg sem emlitettek, hogy lenne ez a masik verzio az ideiglenes papirokkal. Mondjuk en sem szivesen bonyolitottam volna. 3 nappal a lejarat elott igy is sikerult beernunk a celba. 🙂

            Kedvelés

            • vicq 2014. április 30. / 22:30

              Nálunk ebben tényleg korrektül tájékoztattak. Mondom, azért terelgettek a döntésben, de nem presszionáltak.

              Kedvelés

      • Aranykulcs 2014. április 30. / 14:55

        Azért így is, hogy már a kihelyezővel igényeltem amit lehetett, az én jövedelmem majdnem 2 hónapra kiesett. Nekünk ez nem volt gond, tartalékoltunk eleget, és férjem is keres, de ha csak most kezdenénk igényelni, még nagyobb kiesés lenne. Nekem kellett a TGYÁS, mert azzal a határozattal kedvezményes bérletet tudtam csináltatni, ami a sok orvosi vizsgálat és kezelések miatt jól jött.
        Az adókártyát kihagytam, természetesen azt is intézni kell (újat kap), ha megvan az új anyakönyvezés. És ha lejár a TGYÁS (újszülöttnél) akkor intézni lehet a GYED-et.
        Ha mégis visszakérik a babát, a TGYÁS és a családi pótlék ugyanolyan gyorsan lemondható, ez a legkisebb gond ilyenkor, az a nagyobb, hogy szülési szabadságról vissza kellene menni dolgozni, és akit esetleg azóta felvettek helyetted, ő is nagyon szomorú lesz, ha még próbaidőn van, valószínűleg elküldik…

        Kedvelés

        • vicq 2014. április 30. / 22:11

          Mondjuk nekem bérlet nem volt érdekes (szerintem itt nincs is, vagy nem is tudom, az első 6 hétben akkor sem akartam volna tömegközlekedni a babával, ha amúgy igen, asszem), de ez pl. egy nagyon érthető érv az ideiglenes elintézésre.
          Viszont úgy látszik, hivatalfüggő, mert mi 7 hetes korában elintéztünk mindent, és a köv. hónapban már megkaptam a visszamenőlegest is, simán. Tehát nekem így, az utólagossal esett ki 2 hónap (de az sem teljesen, mert ugye a fizum utólagos, az ügyeleti díj meg még utólagosabb, szóval gyakorlatilag hónap nem múlt el pénz nélkül), szóval nem volt több kiesés az utólagossal, mint neked az ideiglenessel.

          Kedvelés

  11. findusz 2014. április 30. / 12:33

    Szerintem mas a nyilt, mas a titkos es mas nagyobb gyereknel az eljaras.

    Kedvelés

  12. angéla 2014. április 30. / 12:46

    Szerintem semmi nem indokolja, hogy várjál a végleges papírokra és utána kapkodjál, minden jogviszonyod (munka, biztosítási) akkor rendezett, ha a gondozásba vétel első napjától bejelented a munkahelyed felé az örökbefogadást és igényeled az ellátásokat. Ha meg utóbb meglesz az új anyakönyv, lakcímkártya, TAJ akkor egyszerűen csak értesíted őket az adatváltozásról, semmilyen sürgető erő nincs. A TGYÁS-t és a GYED-et az 1997. évi LXXXIII. törvény szabályozza, az örökbefogadás kapcsán a következőket tartalmazza:
    40. § (4)Terhességi gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartam még hátralévő tartamára
    a) annak a nőnek is jár, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, a gondozásba vétel napjától,

    42/A. § (1) Gyermekgondozási díjra jogosult
    a) a biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését – a gyermeket szülő anya esetén a szülést – megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt,

    5/B. § E törvény alkalmazásában
    p) szülő:
    pa) a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, továbbá az együtt élő házastárs,
    pb) az a személy, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van,

    A jogszabályok minden oldalról ráerősítenek arra, hogy onnantól kezdve, hogy a gondozásodra bízták a gyereket ugyanazon jogosultságok illetnek meg mint egy szülőanyát. Nem az a lényeg, hogy a gyerek kinek a nevét viseli, hanem hogy ki gondozza őt 🙂

    Kedvelés

    • zenoli 2014. április 30. / 12:57

      Köszi még egyszer 🙂

      Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 14:22

      Igen, csak amíg semmi papír nem nálad van, hanem a gyámnál, addig ez elég problémás dolog, mert a gyámnak kell jelen lenni, meg tegyeszes igazolás, meg minden; meg lehet csinálni, ezt mondták nekünk is, csak nagyon macerás, ezt is mondták (pláne, hogy másik városban kellett volna mindezt, és az újat utána meg nálunk). Szóval, akinek anyagilag nem gond az utólagos, annak egyszerűbb így, azt tényleg tanusíthatom, hogy így nem volt nagyon macerás.

      Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 22:14

      Igen, aki utólag igényli meg, az is mindent megkap az első naptól (ha időben igényli), csak nem mindegy, hányszor intézi, és hány hivatalt kell ezügyben mozgaztni egyszerre. Nekem az szempont volt, hogy minél kevesebb időt vegyen el abból, amit amúgy a gyerekkel töltenék, úgyhogy nekem jó volt az utólagos intézkedés, egyszer, a kétszeri helyett. Viszont ha anyagilag nem lett volna úgy tartalékunk, akkor más lett volna a prioritás, akkor nyilván intézkedtünk volna duplán.

      Kedvelés

  13. angéla 2014. április 30. / 12:59

    Findusz, olyat senki nem tehet, hogy egy csecsemőt nem lát el TAJ kártyával és ezért arra kényszerültök, hogy más gyerek TAJ számára irattok fel neki gyógyszereket. Egy újszülött egészségbiztosítási ellátása egy olyan alapvető jog, amit nem lehet arra tekintettel elvenni, hogy titkos az örökbefogadás. Értem én, hogy ez megtörtént, de ilyen dolgoknak nem szabadna megtörténnie.

    Kedvelés

    • findusz 2014. április 30. / 14:04

      Hat lehet, hogy nem tehetnek, de nalunk igy volt sajnos. En meg a Tegyeszes ugyintezonek is szoltam, hogy jelezze a korhazi vedononek, hogy adjak ki a TAJ-t. Nem adtak. Azt mondta, hogy nem adhatja, es hogy taj nelkul is tudok tapszert venni, csak kicsit dragabban… Koszi.
      A hasi es csipo uh-t pl. maszekban csinaltattuk taj nelkul.
      Hihetetlen egyebkent, en ezen nagyon kiakadtam. De nem torhettem be a vedonoi szobaba ellopni a taj kartyat… :-\

      Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 14:24

      Nem, valóban nem lehetne más gyerekére, hanem a gyámnak kellene a háziorvossal közölni a tajt úgy, hogy te nem tudsz róla, miközben a receptre meg az orvosnak rá kell írni…. ami így egy vicc, de így van. Nem túl életszerű, hogy mindent egy másik városban lévő gyám kezébe adjon ki az orvos, és ő váltsa ki a patikában…
      Szóval, mi mégis tudtuk a taj-számot, még ha a kártya a gyámnál volt is.

      Kedvelés

      • orokbe 2014. április 30. / 14:32

        Mi megkaptuk a régi TAJ-kártyát (nagyobb volt a gyerek).

        Kedvelés

  14. Kata 2014. április 30. / 13:10

    Ez viszont nagyon jó hír!

    Kedvelés

  15. orokbe 2014. április 30. / 14:31

    Ne essünk pánikba:-) Lesz majd külön cikk a tb-juttatásokról, látom, igény van rá.

    Nekünk valahogy egyszerűbb volt minden. Semmi probléma nem volt.

    Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 22:16

      Probléma nálunk sem volt, csak az új taj-szám igényléssel akart lenni, de kiderült, hogy az sem az volt, csak ezt a tb-s ügyintéző nem tudta 😉 Szóval, ne hagyjátok magatokat 🙂

      Kedvelés

    • Cosima 2014. május 1. / 16:54

      Csatlakozom ide, hogy igaz, hogy sok papírmunkáról volt szó, mindenki nagyon segítőkész volt, minden szükséges dologról tájékoztattak és minden flottul ment. Ha van egy nagymama vagy más rokon, aki az öf utáni első napokban el tud jönni, meghatalmazással mindent meg tud ő is csinálni és nem a szülőknek kell szaladgálniuk hivatalból hivatalba az új családtaggal.

      Kedvelés

  16. orokbe 2014. április 30. / 14:37

    Azt beszélik a városban, hogy ezt a posztot gyerekvédelmi szakemberek osztogatják a Facebookon:-) Köszi Vicq!

    Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 15:20

      Ez boldoggá tesz, tudod, hogy nekem az a lényeg, hogy akinek szüksége van valamire a történetemből, az használja egészséggel. Jövök ennyivel a sorstárs-közösségnek, mert sokat kaptam sorstárs(ak)tól.

      Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 22:19

      (Ja, igen, az említett parám… úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó előre pánikolni a dolgon, ha mégis körbeér és kérdés lesz, remélem, meg tudjuk beszélni az illetékessel. Nem hiszem, hogy bármi olyan van benne, amibe beleköthetne. Pont. 🙂 )

      Kedvelés

  17. angéla 2014. április 30. / 15:08

    Vicq, Findusz, nekem ez hajmeresztő, amit leírtok a TAJ kártyával kapcsolatban. Nem tudom, hogy nálatok ez hogy van, de nálunk kizárólag háziorvosi rendelési időn kívül betegszik meg a gyerek, de leginkább valamilyen hosszú ünnepnapok éjszakáján lázasodik be nagyon, amikor csak az ügyeletes kórházba lehet szaladni. Akkor ilyenkor valamilyen gyámnak kellett volna intézkedni, hogy fogadják a gyereket, meg csináljanak neki egy röntgent, mert hát az első mikor belép az ember egy ilyen helyre a TAJ kártya, anélkül szóba sem állnak vele.
    Amúgy itt nem az örökbefogadókról van szó, hanem a gyerek (pláne egy csecsemő) alapvető jogáról, mert amikor azt mondja a védőnő, hogy vegyél teljes áron gyógyszert, orvosi szűrővizsgálatokat, akkor tulajdonképpen a gyereket fosztja meg az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó azon jogától,amely minden kiskorú gyereket megillet Mo-on, arra tekintettel, hogy a gyerek titkos örökbefogadási eljárás alá került. Szerintem ez egy nagyon durva diszkrimináció, van annak valamilyen jogszabályi alapja, hogy az öf. szülő miért nem kapja meg a gondozásba kihelyezéskor a TAJ kártyát? Ezen négy adat szerepel: TAJ szám, gyerek neve, születési ideje, kiállítás ideje és pecsét. Ezek miatt a nagy titkok miatt nem kaphat a gyerek egészségügyi szolgáltatásokat ugyanúgy mint bármely más gyerek vagy mi ennek az oka?

    Kedvelés

    • vicq 2014. április 30. / 15:24

      Most gondolkodom épp, hogy hogy is volt… az biztos, hogy a régi nevére szóló TAJ számát tudtuk, (emlékeim szerint kártya nem volt), de az biztos, hogy az nem lett meg, mire mi hazahozhattuk, és a képzetes taját, ami egy jegyben tér el az anyjáétól, azt tuti, hogy nem tudhattuk (volna), lehet, hogy a mizéria akörül volt? de mindenesetre volt valami ilyen, hogy csak a gyámon keresztül lehetne, de nem azok keresztül volt, azt is tudom.
      Remélem, hamarosan hazaér a Zuram, majd ő emlékszik pontosan.

      Kedvelés

    • Aranykulcs 2014. április 30. / 16:33

      Ez jó nagy hülyeség, titkosnál is, a TAJ kártya titkolása, ki az, akinek nem mondták meg a gyerek eredeti nevét, születési dátumát, esetleg anyja nevét, már a kiajánláskor, vagy kinek az aktájában nem volt benne? (Inkubátoros babánál ez azért hiányos lehet.) Akivel beszéltem eddig, mindenki tudott mindent, amit lehetett, a lényeg a titkosban, hogy a vér szerinti szülők nem tudhatják, hova került a gyerek, és valószínűleg ők nem a TB-nél dolgoznak magas beosztásban, így nem valószínű, hogy a képzett TAJ alapján, vagy a kiváltott receptek alapján kinyomozzák, hol van a gyerek…

      Kedvelés

      • vicq 2014. április 30. / 22:23

        Nem, a lényeg a titkosban az lenne, hogy kölcsönösen nem tudjuk egymás adatait, de ez valóban nem szokott megvalósulni, mert nagyon nem életszerű a szabályozás. Viszont tényleg nagyon kíváncsi lennék, ha a szülőanyák tudnák előre, hogy az elmélettel ellentétben gyakorlatban csak ők nem tudják a mi adatainkat, akkor is titkosan mondanának-e le? (Engem felháborít amúgy ez az egyenlőtlenség a dologban, meg eleve az, hogy hogyan kezeljek olyan adatot, amiről írott papírom van, de hivatalosan nem tudhatom?)

        Kedvelés

        • vicq 2014. április 30. / 22:26

          A gyerek nevét-születését amúgy hivatalosan is lehet tudni, csak az anyáét nem; azért is jutott eszembe, hogy asszem nem a régi nevére szóló saját taj-számával volt a gond, hanem előtte a képzetessel, amiből nem kell kódfejtőnek lenni, hogy visszakódolhasuk az anyjáét; azt nem tudhattuk volna, asszem. Viszont viszonylag sokáig az volt érvényben, mert késve kapta meg a gyerek a “saját régijét”, annyira, hogy azt alig használtuk, mert már majdnem le is járt a 6 hét.

          Kedvelés

  18. angéla 2014. május 1. / 09:16

    Érdekes volt olvasni az illetékek kapcsán az ügyintézői 1. vagy 2. kiadás számítási szabályt. Ha esetleg másnak is hasonló logikával próbálnának illetéket kiszabni a születési anyakönyvi kivonat kiállításáért, érdemes lehet megkérni az ügyintézőt, hogy inkább tekintse át az illetékekről szóló törvény tárgyi illetékmentességre vonatkozó szabályait, mivel az e tekintetben elég egyértelműen meghatározza, hogy a születési anyakönyvi kivonat örökbefogadó részére kiállítása illetékmentes és talán így egységessé válhat a gyakorlat.
    Vicq, igen nem a kártya kell, hanem a taj szám, csak hát a számot a kártya igazolja, voltaképpen ez a funkciója. Nehezen tudom elképzelni azt a szituációt egy szakorvosi rendelőben, hogy kártyával ugyan nem tudom igazolni, de gondoltam egy számot …
    Ami pedig az ellátások visszamenőleges igénylését illeti, persze minden ügyintéző készséggel elmagyarázza, hogy mennyivel egyszerűbb lesz neked,de voltaképpen inkább azoknak, akiknek ez munkát jelent, ha csak utóbb egyszer kell foglalkozniuk a végleges papírokkal. De azt nem tudom, hogy arra az „aprócska” kockázatra felhívják-e a figyelmet, hogyha úgy mész el fizetés nélküli szabira, hogy közben még nincs igényelve részedre a gyerek gondozásával kapcsolatosan tgyás, gyed vagy gyes, akkor bizony szünetel a társadalombiztosításod. Persze lehet visszamenőleg rendezni ezt is, de mondjuk, ha a függő időben szükséges számodra valamilyen egészségügyi szolgáltatás, akkor elég nehéz elmagyarázni, hogy igen, neked most éppen szünetel a biztosításod, de higgyék el majd visszamenőleg biztosított leszel. (Sajnos láttam erre egy nagyon szomorú példát egy „visszamenőleg” GYES-en lévő asztmás kismama esetében).

    Kedvelés

    • vicq 2014. május 1. / 13:25

      Én mint szakorvos egészen jól el tudom képzelni azt a szituációt egy rendelőben, hogy valaki csak a számát tudja, a kártya épp nincs nála, ugyanis nagyon jól kell tudni számot gondolni, hogy az valós taj-szám legyen, nem minden 9 jegyű szám alkalmas erre, megvan a képzési képlet, ami alapján simán elgépelésnél is kidobja a számítógép, hogy ez nem lehet valós taj. Mondjuk persze kevesen tudják amúgy a taj-számukat, de aki már bent van a rendszerben, azt név és születés alapján is meg szoktuk találni és ellátni, igaz, hogy nem egy Bp. méretű város, nem jellemző, hogy ugyanazzal a névvel ugyanaz a születési dátum, meg még az anyja neve is.
      Ha szünetel az ellátás, akkor piros lesz a taj-számod, igen, de ennek átfutási ideje is van, konkrétan az enyém nem lett az közben, és mivel visszamenőleg ígyis-úgyis rendezve lett a jogviszonyom, végig biztosított voltam. Ha ellátásra van szüksége valakinek, akinek piros a taj-száma, akkor pont ugyanúgy ellátjuk a jelen jogszabályok szerint (nálunk az egészségügyi ellátás még mindig jár alanyi jogon), csak kap egy A5-ös méretű sajtcédulát, hogy bizonyára elkerülte figyelmét, hogy jelenleg érvénytelen a taj-száma, kérjük szíveskedjen elfáradni az illetékes NAV-hoz és tisztázza le velük, illetve szükség esetén fizesse be a tb havidíjat. Nyilván megértjük, hogy visszamenőleg rendezve lesz, de a papírt akkor is ki kell adnunk, ha piros a szám, majd megmondjuk, ha ő biztosra tudja, hogy amúgy rendben van, akkor mindjárt ott az ajtó mellett a papírkosár… Az az asztmás kismama, aki nem volt ugyanúgy ellátva, mint bárki más, minimum a betegjogi képviselőt keresse meg ezügyben, de ha van indíttatása, pereskedjen is. Jelenleg hatályos tb-rendszer szerint azokat is ugyanúgy ellátjuk, akik életükben nem voltak biztosítottak azóta, mióta kinőtték az alanyi jogon járó kort.
      Ha valakinek egyáltalán nincs érvényes magyar taj-száma (piros sem), az viszont már egy másik eset, azért csapkodtam az asztalt a gyerekem taj-számáért az oepnél. Sürgős ellátást amúgy akkor is kapna, de halaszthatót nem.

      Kedvelés

  19. angéla 2014. május 1. / 15:34

    Jaj Vicq, sajnálom, hogy megbántottalak, nem volt szándékos. Természetesen minden tiszteletem az orvosoké, nem velük volt a gond az általam említett esetben sem. Nem hiszem, hogy van olyan orvos, aki egy fuldokló asztmást ne látna el, függtlenül attól, hogy van-e biztosítása vagy nincs. Csupán arra próbáltam utalni, hogy milyen kockázattal jár, ha valaki fizetés nélküli szabira megy ellátás igénylése nélkül. Erre kötelező lenne felhívni a figyelmet, de ritkán történik meg.
    Azért hidd el, hogy a begyulladt piros lámpa rendbetételében meg nekem van szakmai tapasztalatom és az sem olyan egyszerű ügy.

    Kedvelés

    • vicq 2014. május 1. / 22:25

      Nem, egyáltalán nem bántottál meg. Csak fontosnak éreztem azt, hogy tudhassa mindenki, hogy ugyanúgy el kell hogy lássák piros taj-számmal is. Egyelőre akkor is, ha épp nem fuldoklik.
      Pont a piros taj rendbetételével kapcsolatos tapasztalataim (páciensek is, kollégák is, de a saját anyukám is, aki 35 éves munkaviszonnyal – végig egyazon állami cégnél – bizonygathatta a tb-nek fél éven keresztül, hogy neki van jogviszonya, lassan már vicces volt, viszont ugyanúgy ellátták, ugyanúgy felírták a kedvezményes gyógyszereit, sőt, még a nav sem akarta tőle behajtani a tb-havidíjat), szóval ezek alapján én azt mondom, hogy mire a hivatali illetékes egyáltalán kinyitja a mappát, arra letelik a 6 hét, és simán tudom bizonyítani a jogviszonyom visszamenőleges folytonosságát. Félre ne érts, én sem bántásnak szánom, csak tapasztalat, hogy 6 hét alatt tuti nem fog senki csekket kapni a tb-járulékról (ha meg mégis, akkor sem jár még le a fizetési határidő, mire be tudja bizonyítani, hogy nem jogos).
      Tényleg azt gondolom, hogy nem csak a tegyesznek bonyolultabb a dupla intézés, hanem nekünk magunknak is (2×2 napban gyerekezés helyett), nekem ez így egyszerűbb volt, és nem féltem attól, hogy mi lesz a jogviszonyommal, de ha féltem volna, és fontosnak gondoltam volna, hogy ez ne visszamenőleg legyen rendezve, úgy éreztem, akkor partnerek lettek volna ebben. Tényleg azt gondolom, hogy kértek, nem utasítottak, és ránk bízták a döntést – elmondta az ügyintéző, hogy valóban, nekik kényelmesebb, de tudomásul vette volna, ha én másképp gondolom.
      Most is igyekszünk úgy készülni amúgy, hogy majd egyben, utólag elég legyen igényelni, legyen annyi tartalék.
      Azt sem tudom, hogy a gyerek születési helye szerint, a gyám lakhelye szerint, vagy a mi lakhelyünk szerint illetékes hivatalokban kellett volna intézkedni, mert az sem mindegy; ha újabb 2 napig bolyongnunk kellett volna az egész megyében, akkor olcsóbb lett volna 2 havi csekket kikérni a navtól, mint intézkedni (és akkor még nem is az országos listáról volt a gyerekünk.)

      Kedvelés

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .