Ez az a gyerekkönyv, amit elrejtek a polcon, és erős cenzúrával olvasom fel.
A Babazseb örökbefogadós mesekönyv, egy gyermekre vágyó kengurupár történetét meséli el. Hogy a jókkal kezdjem: nagyon szép, eredeti, hangulatos rajzok díszítik és jó a fordítás:-) Viszont tele van olyan mozzanatokkal, amelyeket ijesztőnek tartok gyerekszemmel. Ráadásul a történetet végig felnőttszempontból meséli el, tehát ez nem a kisgyerek, hanem a meddőséggel küzdő szülőpár története.
A kengurupárnak nem lehet gyereke, mert a nőnek túl kicsi a zsebe. Bár azt javasolják, a gyerek felvilágosításánál ne a meddőségből induljunk ki, szerintem egyszer ezt is el lehet mondani. De aztán: a férfi elhagyja a nőt(!), az magányosan zokog(!), végül a barátok beszélik rá(!) a kenguruférjet, hogy visszatérjen a feleségéhez és fogadjanak örökbe egy ember-kisbabát(!), akit a tévében reklámoznak(!), hogy elárvult valamely harmadik világbeli katasztrófa(!) nyomán. Még a “megmentett szegény kisgyerek”(!) képzete is megjelenik. És persze a gyerek megmenti a párkapcsolatot(!). Nekem ez csupa horror. A történet teljesen szembemegy azzal, amit a tanfolyamon tanítanak az örökbefogadásról: érett, felelős döntés, a pár mindkét tagjától, a veszteségek feldolgozása után, a gyerek nem gyógyír a szenvedésekre, sem a párkapcsolati gondokra, és nem kell tőle nagy hálát várni a “megmentéséért”. Az a képzet különösen ijesztő nekem, hogy valaki a barátai győzködésére vállal gyereket.
Aztán hepiend, sőt kenguruék feltalálnak egy babahordozó eszközt, amivel sorozatgyártásba kezdenek, és sok pénzt keresnek, de itt már nem tudtam megenyhülni. Szerintem egy kisgyereknek ijesztő szembesülni vele, hogy miatta esetleg szétmehetnek a szülei. Meg amúgy is, felnőtt kenguru maga dönt az életéről, nem a barátaira hallgat.
Örökbe.hu 
Köszönöm! Amikor anno kutakodtam, válogatás nélkül gyűjtöttem bármilyen fellelhető magyar nyelvű mesekönyvet a témában. Meg akartam tudni, más hogy tálalja ezt az egészet. Minden jó valamire, ha másra nem, hátbelrettentő példának…
Most összefoglaltad totál frappánsan, mi volt az a rengeteg ellenérzés, amit tapasztaltunk a könyvvel kapcsolatban. Efölött fejvakarva ültünk az emberemmel, de csak részleteiben tudtuk megfogalmazni mi a bajunk vele. Nem csak a gyereknek ijesztő ezt olvasni.
KedvelésKedvelés
Jót nevettem a horrorsztori frappáns összefoglalóján , köszi! 🙂 mi ajándékba kaptuk a könyvet, azóta a kamránk eldugott polcán pihen. Nem tudom mi legyen vele, felolvasni a gyerekeknek sosem fogom.
KedvelésKedvelés
Én is mániákus gyűjtögető vagyok, de ez eddig valahogy kimaradt. Most már nem bánom… Nem is értem a könyv létjogosultságát…Kinek írták ezt?
KedvelésKedvelés
nem is hallottam erről a mesekönyvről..Nekünk a T-rex expressz című tv-s mese a kedvencünk, amiben mellékesen egy terranodon család örökbe fogad egy T-rexet.:)) nem ez a fő szál, a főcìmdalban van benne. A mese igazából a dinók életéről szól.
KedvelésKedvelés
Jesszus, gyermekhorror 😀
A T-rex expressz nálunk is nagy kedvenc, a gyerekek amúgy ezt olyan természetesen veszik, ki akartam faggatni a majdnem hatévesemet, hogy mit keres egy T-rex a fészekben, és teljesen természetesen válaszolta, hogy a család tagja és kész. Én hülye felnőttként rákérdeztem, hogy de miért nem olyan, mint a többi pteranodon, a válasza annyi volt, hogy mert csak, anya hagyjál már békén 🙂 Pajti a T-rex amúgy aranyos benne, a múltkor volt egy rész, mikor felvilágosították, hogy ha majd nagy lesz, hatalmas fogai lesznek, és veszélyes húsevő lesz, ezen az egész család jót nevetett.
KedvelésKedvelés
Nekem mondjuk a rajz sem tetszik annyira, a sztori meg tényleg horror. Értem én, hogy ez az ő saját meséjük, de 1. ha ilyen lenne a sztorink, a saját gyerekemnek is cenzúráznám, 2. nem olvastatnám el másokkal. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ha a kiadónál kellene döntenem ennek a sorsáról…
KedvelésKedvelés
Hogy álltok Grimmékkel, meg a gonosz mostohás mesékkel?
Boldizsár Ildikó meseterápiás módszeréről mi a véleményetek? Csinálja ezt valaki jelenleg?
Köszi a választ!
KedvelésKedvelés
Gonosz mostoha, meg sárkány, és más hasonlók jöhetnek (sőt, szerintem kellenek). Grimm-meséket nem szeretem, mert nem adják szerintem azt a katarzisélményt és a jó győzelmét a gonosz felett, inkább csak erkölcsi ítéletet, ami még nem kll egy picúrnak abban a formában, szerintem legalábbis. Azért néha olvassuk, mégiscsak a kultúra része, de nem szeretem.
KedvelésKedvelés
Magyar nepmeseket szeretjuk, de oda is kell cenzura, az egyik mese utan ejszaka tobbszor sirt a fiam, az a mese volt, ahol pipikenek a torkan akad az etel, kakaska szaladgal fuhoz-fahoz, h segitsenek pipikenek, de mindenki ker valamit a segitsegert. A vege az, hogy mire hazaer, addigra pipike mar a levesben fo :O.
Lazar Ervin mesei nagyon jok, a Negyszogletu kerek erdo Vacskamati viragjat szivesen ajanlom, de a tobbi meseje is aranyos.
Boldizsar Ildiko Kiralyfi szuletik mesejet olvastuk, egy csomo.kerdest hozott elo a gyerekbol, a beszelgetes utana eleg messzire vezetett.
KedvelésKedvelés
Akkor én leszek az ördög védőügyvédje 🙂
Nekünk megvan a könyv, olvastuk is többször a gyerekekkel. Megkérdeztem őket mint legilletékesebbeket. Vér szerinti kislányommal kezdtem (7 éves).
– E., emlékszel arra a babazsebes könyvre? Neked tetszett?
– Nagyon!
– El tudod mondani, miről szólt?
– Igen. A kengurumama nem tud szülni kisbabát, és akkor a kengurupapa veszekszik vele [itt szó szerint idéz – Keresek magamnak igazi feleséget, aki tud szülni!], és el is megy. De ez butaság, mert nem tehet róla, hogy nem tud szülni. Akkor a kengurumama nagyon szomorú, és sír a takaró alatt. És az olyan aranyos rész, amikor a barátai mindenfélét felajánlanak neki, pl. a csiga a házát, pedig abba nem is fér bele a kis kenguru.
– És emlékszel, mi lesz a vége? Jóra fordulnak a dolgok?
– Igen, örökbe fogadnak egy kisbabát!
– Szerinted nem ijesztő ez a történet?
[Őszintén meglepődik a kérdésen] – Nem! Miért?
– A felnőtt barátaimmal gondolkodtunk ezen…
– Nem, nem ijesztő egyáltalán.
Másnap örökbefogadott kisfiamat (5 éves) is kikérdeztem.
– Z, emlékszel arra a kengurus mesekönyvre? Emlékszel, miről szól?
Magam is meglepődöm, amikor elmondja a tartalmát, hiszen van talán fél éve is, hogy utoljára olvastuk. Külön kitér arra, hogy a kengurupapa motorral távozik (ilyenkor mindig beugrik egyik barátnőm vicces mondása, miszerint a kisfiúk „kerékgénnel” születnek 🙂 )
– És szereted ezt a könyvet? Szerinted milyen?
– Jó, csak az eleje szomorú… De miért megy el a kengurupapa? [előtte elmondta, a történet szerint miért, de tőlem akarja hallani az igazi okát]
– Tudod, amikor dühösek vagyunk, néha olyan dolgokat is csinálunk, amiket később megbánunk. Mérgünkben olyat csinálunk, amit máskor nem tennénk, és utána azt gondoljuk, jaj, ezt nem kellett volna! Az a fontos, hogy utána bocsánatot kérjünk, megbeszéljük azzal, akit megbántottunk.
– Aha, értem [gondolkozik]. A múltkor a Simonka is ilyen volt az oviban, amikor csapkodott engem…
– És emlékszel, mi lesz a történet vége?
Felcsillan a szeme, úgy kiáltja:
– Örökbe fogadnak egy kisbabát!
Ezzel azt szeretném illusztrálni, hogy nálunk például teljesen jól működött ez a könyv, tök jókat lehetett beszélgetni róla – és szerintem ez itt a lényeg. Egy ismerősöm mesélte nekem, hogy az ötéves forma kisfia e könyv hatására volt először hajlandó beszélgetni az örökbe fogadásáról , addig mindig hárította a témát. Nem az egészen piciknek kell természetesen elmesélni, hanem a nagyobbacskáknak, akikkel értelmezni lehet már az olvasottakat.
A saját történetünket úgysem fogjuk sehol egy az egyben viszontlátni, minden ilyen örökbefogadós mesekönyv arra való, hogy elindítson egy-egy beszélgetést. Minden mesében van konfliktus, majd feloldás – itt is, és ez a legfontosabb, hiszen van a feszültségnek pozitív kifutása. Nem reality showként olvassuk a meséket, ezek szimbolikus történetek, pont ezért működhetnek stresszoldóként. Ha nem ilyen szemüveggel néznénk, rengeteg horrort kiirthatnánk a könyvespolcunkról, a Vuktól elkezdve az Andersen- és Grimm-mesékig. Közhely, de ezeknek a rémisztő részeknek szerepe van.
Az utolsó bekezdésben azt írod, Zsuzsa, hogy egy kisgyereknek ijesztő lehet szembesülni azzal, hogy miatta szétmehetnek a szülei. De itt pont fordítva van, a szülők a gyerek hiánya miatt mennek szét, nem? Ő az, aki összerántja újból a családot, ez épp azt közvetíti számára, hogy ő a legfontosabb, a kapocs, a kulcs, a család kicsi kincse. A barátok szerepeltetése pedig a barátság fontosságáról szól itt szerintem, arról, hogy a bajban sosem maradunk egyedül.
Én mondjuk elfogult vagyok az illusztrátorral, Tom Schamppal szemben (tüneményes böngészői jelentek meg korábban már a Csimotánál, az „Ottó könyvek”, kisfiúknak különösen érdekesek, tele járművekkel, böngészni való részletekkel), nagyon szeretem a finom képi humorát, vicces utalásait (ahogy az orvosi szobában az Elle magazin címlapján egy elegáns madár van, a nőgyógyász krokodil nyuszis papucsot hord stb.) Az a kép pedig, ahol a kengurumama a paplan alatt zokog, a gyönyörű, ráncolódó csíkos takaró alól csak a füle látszik ki, a földön összegyűrt papír zsebkendők – hát szóval, mélységes bánatot ilyen szépen, finoman ábrázolni ritkán látni, hihetetlen ereje van annak a képnek.
KedvelésKedvelés
Szia ördög ügyvédje! Köszi a beszámolót.
Csak arra gondolok, ha később az örökbefogadó szülők szétmennek (ahogy minden második pár), akkor a gyerek esetleg arra gondol, hogy lám, azért, mert anya nem tudott szülni. A gyerekek hajlamosak úgyis mindent magukra venni.
KedvelésKedvelés
Ja, igen, ördög ügyvédje, nem pedig védőügyvédje 🙂
Persze, ebben igazad lehet, ezért is nagyon fontos beszélgetni, rászoktatni a gyerekeket, hogy az érzéseiket, félelmeiket verbalizálják. A gyermeki elme tényleg elég csavaros, bármit ki tudnak kombinálni. Én azért nem érzem ilyen súlyozottnak ezt a könyvet, mert rengeteg gyerekkönyvünk van, sokat olvasunk, és ez csak egy a többi között, azt hiszem, nem játszik ezért kiemelkedőbb szerepet talán. Persze meglátjuk majd, pár év múlva miket mond a kisfiunk, 7-8 évesen már megint más szemmel nézik a dolgokat, mint ötévesen…
KedvelésKedvelés
Nem, a nagyobb baj nem az, hogy azt gondolják, hogy azért, mert anya nem tudott szülni, hanem azért, mert rosszul csináltam, hogy én legyek a kapocs, a kulcs, meg a megmentő drága kicsi kincs.
Szóval, ettől igazán horror nekem a sztori, hogy rátestálták a gyerekre a megmentő szerepét, és ha ebben kudarcot vall, akkor azt ő személyes tragédiának fogja venni – de ha nem vall kudarcot, akkor is retteg, hogy vajon elég jól viselkedik-e, elég jól csinálja-e, és még egy jó kis ötéveskori világgámenést, vagy tizenötéveskori lázadást sem merhet előadni, mert akkor mi lesz az ő családjával, ahol ő a kapocs és megmentő?
Nálam a gyilkos mondatok toplistán eléggé élmezőnyben szerepel a “miattad maradtunk együtt/miattad jöttünk újra össze”.
Erre mondta egy gyerekjólétis barátom egyszer, hogy a szőr égnek áll a hátán attól, hogy miért gondolják azt az emberek, ha kettőnek szoros a cipő, akkor pont kényelmesebb lesz, ha csinálnak bele egy harmadikat… ezt én kiegészíteném azzal, hogy aki nem tud csinálni, hanem örökbefogadja azt a harmadikat, az sem ésszerűbb és tisztességesebb ilyen helyzetben.
Én mondjuk a kengurumama gyászának ábrázolásást sem tartom olyan jófejségnek, a gyerek ne az én fájdalmammal küzdjön az öf feldolgozása kapcsán. Persze, szomorú anya és apa, mert nincsen (elég) gyerekük, de az én kis érzékenyke gyerekem, ha azonosítana kengurumamával, aki a Niagarát sírja a paplan alá, szerintem bele is szakadna… Igaz, ő még pici, lehet, hogy ezzel csak az a bajom, később biztosan mesélek neki azért arról, hogy mennyire volt rossz nélküle, de egyelőre az is éppen elég neki, hogy szomorúak voltunk, amíg ő nem volt, mert már nagyon vártuk. Amikor ez tudatosul benne, akkor is rögtön vigasztal és simogat (“Anya, nem szomomú”).
Amúgy ez a kicsi zseb ez hatalmas ötlet, ez még tetszik is, amikor annak lesz ideje, hogy erről is beszéljünk kicsit, lehet, hogy én is kengurusat mesélek majd, de nem ezt, nem így, az biztos.
KedvelésKedvelés