Interjú a melegek örökbefogadásáról! Nem közismert, hogy melegeknek is joga van örökbe fogadni Magyarországon. A téma nemrég a választási kampányban is felmerült. Rózsa Krisztiánnal beszélgetek, aki pszichológusként, melegjogi aktivistaként és örökbefogadó szülőként is képben van.
– Mesélj magadról!
– Pszichológus vagyok, az Affirmatív Pszichológiai Műhelyben dolgozom. Ez olyan szemléletet közvetít, ami a melegek teljes elfogadását szorgalmazza. Ahogy a melegség lélektanával foglalkoztam, egyre közelebb kerültem a szülőség témájához, illetve a saját szülői álmaimhoz. Mivel magam is információhiánnyal szembesültem, ezért arra jutottam, másoknak is szükségük lehet ezen a területen segítségre. A Szivárványcsaládokért Alapítvány egyik vezetője vagyok, a meleg közösségen belül, illetve kifele, szakmai fórumokon is tartunk előadásokat. Másfél éve magam is örökbefogadó szülő vagyok. Párom munkája miatt nemrég Norvégiába költöztünk, de online illetve hazalátogatásokkor igyekszem fenntartani az otthoni tevékenységemet.
– A melegeknek eszerint joga van Magyarországon örökbefogadásra?
– Egyedülállóként szexuális orientációtól függetlenül lehet örökbe fogadni gyereket. Viszont a meleg pár hiába él akár bejegyzett élettársi kapcsolatban, jogilag mindig csak az egyikük lesz az örökbefogadó.
– Az alkalmassági vizsgálaton nézik a szexuális orientációt? Nehéz melegként megszerezni a határozatot?
– Tilos a szexuális orientáció miatt diszkriminálni, ezért nem zárhatják ki a jelentkezőt. Nem ismerek olyat, akit meleg volta miatt utasítottak el. A gyakorlatban ugyanaz érvényes, mint az egyedülállókra: ha van partnere, az alkalmasságnál őt is vizsgálják a környezettanulmányon és a pszichológusnál. A tanfolyam az élettársnak nem kötelező, de elvégezheti ő is. Mi egyébként a saját örökbefogadásunk során mintegy tizenöt hivatali emberrel kerültünk kapcsolatba, és senkivel sem volt problémánk. Nyugaton már elfogadottabb, hogy a szexuális orientáció nincs összefüggésben a szülői képességekkel.
– Előfordulhat, hogy valaki eltitkolja meleg voltát az alkalmasságon?
– Ezt így nagyon nehéz megtippelni. Talán egy lány könnyebben átvághatja a rendszert, de az egyedülálló férfi jelentkező nagyon kevés. Őket valószínűleg alaposabban kikérdezik a motivációjukról, családi állapotukról, így hamarabb kiderülhet. Azt gondolom, ma Magyarországon férfiként sokkal inkább kell bizonyítani, hogy rátermett vagy a szülőségre.
– Milyen gyereket kaphatnak?
– Nemzetközi kutatások is bizonyítják, hogy a melegek elfogadóbbak a gyerek egészségi állapotát, származását tekintve. Akiket ismerek idehaza, mind 2-3 éves roma gyereket kaptak az országos listáról (ide azok a gyerekek kerülnek, akiket a megyéjükben nem sikerült örökbe adni). Nekünk egy kétéves, roma származású kisfiút ajánlottak fel, kisebb egészségügyi problémákkal, akiről már nálunk derült ki, hogy hallássérült. Nem azért kaptuk meg, mert hallássérült, ezt a rendszer nem vette észre, egyszerűen a roma volta miatt volt kevesebb jelentkező rá. Az ismerőseink viszont mind egészséges gyereket fogadtak örökbe.
– Mennyi a várakozási idő?
– Akiket ismerek, mind nagyon rövid idő alatt kaptak gyereket, mi kilenc hónapot vártunk. Persze olyan is akad az ismerőseim között, aki nem került sorra a határozat érvényessége alatt. Fontos hangsúlyozni, hogy nem a melegekkel diszkriminatív a rendszer, hanem általában az egyedülállókkal szemben.
– Hány meleg örökbefogadót ismersz?
– Öt családot és 3-4 várakozót.
– Mennyire van igényük a hazai melegeknek az örökbefogadásra? Általában, mennyire akarnak gyereket?
– Mi 3-4 éve szervezünk workshopokat a melegek örökbefogadása témájában. A saját közösségünk, a melegek az egyik célcsoport. Ők maguk sem tudják, hogy ez lehetséges. Sokan azt gondolják, hogy ez tiltott. Sokan meg tudják, hogy nem tilos, de félnek, hogy sose kapnak gyereket. De fontos nekik a gyerekvállalás. Magyarországon feltehetően néhány száz szivárványcsalád élhet. Amerikában a leszbikus pároknak 40-50 százaléka nevel gyereket, a fiúpároknak 20-30 százaléka. Egy érdekes adat, hogy Dániában az örökbefogadó párok fele azonos nemű pár.
– Honnan van gyerekük az amerikai melegeknek?
– Változatos családformák léteznek Az egyik a társszülőség, mikor egy leszbikus nő vagy pár egy fiúpárral közösen vállal gyereket, a gyereknek ilyenkor 2-4 szülője van. Leszbikus nőknek sok lehetősége van, változatos apai szerepvállalással: spermadonor, nyilatkozattal elismert apa, vasárnapi apuka. Külföldön vasárnapi anyukára is van példa, mikor a nő megszüli, és az apák nevelik. Több államban legális a béranyaság, dajkaanyaság, és persze a belföldi vagy nemzetközi örökbefogadás is opció.
– A téma a választási kampányban is előkerült. Gyurcsány Ferenc nyilatkozata bejárta a sajtót, hogy pártja, a Demokratikus Koalíció (DK) támogatná a melegek örökbefogadását. Eszerint erre eddig is joguk volt.
– Amiről Gyurcsány beszélt, az arra vonatkozott, hogy párként is fogadhassanak örökbe, ne csak egyedülállóként, azaz a pár mindkét tagja a gyerek szülője lehessen jogilag. A DK ezt támogatta, de az MSZP nem vállalta fel, ezért végül nem nyújtottak be törvénymódosítási javaslatot.
– Hogy akkor jogilag két apja lenne a gyereknek?
– Azokban az országokban is, ahol engedélyezett a melegek gyermekvállalása, ott vagy párként fogadnak örökbe, vagy később „partner gyermekének örökbefogadása” címen rendezik a család jogi helyzetét. Nálunk ez nem adott egyelőre, ezen akart változtatni a DK és lehetővé tenni, hogy ahol a pár mindkét tagja azonos nemű, de párkapcsolatban élnek és mindketten szülőként élnek együtt a gyerekkel, ott jogilag is kapcsolódhasson a gyerek a nem-biológiai vagy nem-örökbefogadó szülőhöz.
– A ti gyereketeknek jogilag ki az anyja?
– Képzelt anyát jegyeztek be.
– Ha a meleg pár szakít, a másik félnek semmilyen joga nincs utána a gyerekkel kapcsolatban?
– Eddig így volt, de az új Polgári Törvénykönyv ad bizonyos jogokat az exélettársnak. Nem biológiai gyerek után is járhat láthatás vagy tartás szakítás után, ehhez legalább egy év együttélés kell. Ezt persze nem a melegek kedvéért módosították, hanem az egyre gyakoribb élettársi viszony miatt. Az viszont lényeges különbség, hogy egy heteró pár maga döntött úgy, hogy nem házasodik össze! A meleg párnak viszont nem is volt ilyen lehetősége.
– Térjünk vissza Gyurcsány elgondolására! A melegek örökbefogadása olyan téma ma Magyarországon, amivel szavazatokat lehet szerezni?
– Valószínűleg amennyi szavazót ezzel szerezni lehet, annak a többszörösét veszítheti el egy ilyen kijelentés miatt. Egyébként a Fideszen és a Jobbikon kívül valamilyen formában minden más parlamenti párt támogatja a melegek gyereknevelését.
– Milyen a magyar társadalom hozzáállása a melegek gyerekvállalásához?
– Nagyon nehéz mérni a melegekkel szembeni attitűdöt. Bizonyos felmérések alapján ellenséges a hozzáállás, de rád mint húsvér emberre kevésbé mondják, hogy te ne vállalj gyereket. Azt szoktam mondani, hogy mérések szerint az emberek 3-8 százaléka meleg, tehát ha van 300 ismerősöd a Facebookon, akkor tíz biztos van köztük. Csak persze nem tudod róluk.
– Magyarul minden iskolai osztályban van egy.
– Igen. És ha a volt osztálytársad odaáll eléd, akit jól ismersz, hogy meleg vagyok és én szeretnék gyereket, akkor már sokkal támogatóbb az attitűd. A melegekről az emberek véleménye úgy általában negatív, de ha konkrét személyre kérdezel rá, ott támogatják. Ezen segítene, ha többen vállalnák nyilvánosan a melegségüket. Valószínű, hogy társadalmi szinten a homofóbia jelentősen csökkenne, ha mindenki felvállalná magát. De persze az egyén számára ez bonyolultabb kérdés, és érthető az is, ha valaki a rejtőzködés mellett dönt.
– Melyek a fő ellenérvek, előítéletek a melegek gyerekvállalásával kapcsolatban?
– Az egyik, hogy a gyerek maga is meleg lesz. Erre azt tudom mondani, hogy én heteró szülőkkel nőttem fel, és mégis meleg lettem. A gyerek pszichoszexuális fejlődése nem mintaalapú. A szerelmed tárgyát nem a minta dönti el, legfeljebb az intimitás mértékét és kifejezését. Erre vannak kutatások, a meleg gyerekek aránya csak minimálisan magasabb a meleg szülők által neveltek között, és ez is azért van, mert liberálisabb közegben nő fel, nem szégyelli felvállalni.
A másik tévhit, hogy a meleg szülő majd szexuálisan molesztálja a gyereket. A homoszexualitás nem azonos a pedofíliával, a melegek is a felnőtthez vonzódnak. Ennyi erővel egy heteró apuka sem teheti tisztába a kislányát, hisz legalább annyira vonzódik hozzá, mint én a fiamhoz.
– Hogy hat a gyerekre, ha például két apja van, de nincs előtte anyai minta?
– Ugyanaz történik, mint egy egyedülálló anya vagy apa által vezetett családban. A gyereknek nemcsak a szülők biztosítanak mintát, hanem a környezet felnőtt tagjai is. Egyedülálló anyuka fiúgyereke sem lányként nő fel. Ott sem csorbul a gyerek fejlődése, nem vákuumban cseperedik. A férfi és női szerep amúgy is képlékeny terület. Nincsenek százszázalékos női és férfi kvalitások. Vannak családok, ahol a feleség domináns meg határozott, vagy ő keres többet, ő vezeti az autót. Ott is sérül a gyerek? Ezen érdemes volna túllépnünk. Vannak szerepek, amelyek köthetők nemhez a társadalmi hagyományok alapján, de ezt ideje lenne felülvizsgálni.
– Kutatták ezt külföldön, hogy alakul az ilyen családokban felnőtt gyerekek fejlődése?
– Számos ilyen kutatást végeztek. Néhányuk nem talál jellemző eltérést az ilyen családokban nevelkedő gyerekeknél, de van olyan is, amelyik három területen találta különbözőnek ezeket a gyerekeket a heteroszexuális családokban növekedőkhöz képest: nyitottabbak, jobb tanulók, és kevésbé agresszívek. Az is igaz ugyanakkor, hogy több diszkrimináció éri őket a családformájuk miatt. A kutatások azonban azt is megállapítják, hogy ez nem terheli meg őket pszichésen, tehát nincs negatív következménye. Ha a család biztos hátteret tud nyújtani, az megfelelő erőforrás a negatív hatások ellen. Természetesen ezek az eredmények annak köszönhetők leginkább, hogy a gyereket nevelő azonos nemű párok rögösebb úton jutottak el a szülőséghez, motiváltabbak, egymással is együttműködőbbek.
– Ahogy elmondtad, egy meleg családban cseperedő gyereknek itthon rögtön három előítélettel is meg kell küzdenie: hisz ő roma, örökbefogadott, és melegek a szülei.
– Ez ennél komplexebb kérdés, hiszen egyébként intézetben vagy nevelőszülőknél nőtt volna fel. A gyereket arra kell felkészíteni, hogy a világ sokszínű. Ha ebben nő fel, nem fogja jobban zavarni a szülei melegsége, mint az, hogy örökbefogadott.
– Milyen ma egy meleg pár gyerekének lenni Magyarországon? Hogy lehet ezt kezelni óvodában, iskolában, játszótéren?
– Magyarországon melegként a gyerekvállalás sokkal nagyobb elfogadással jár, mint simán csak melegnek lenni. A szülőség erősebb csoporttagságot biztosít, mint a szexuális orientáció. Mi is ott ülünk a játszótéren, a mi gyerekünk is elesik a motorral, és sír a hazamenésnél. Az intézmények is egyre inkább tudják ezt kezelni, ahogy egyre több ilyen család van. De nálunk ott is jól kezelték, ahol mi voltunk az elsők.
– Mennyit tudjon ilyen esetben a gyerek a szüleiről? Mikor célszerű megmondani, hogy a szülei melegek?
– Erre szokták az örökbefogadást példának felhozni. Ugyanúgy a nulladik perctől kell mondani, a gyerek korának megfelelő nyelvezettel, ez legyen természetes dolog otthon. Ezt nem kell szégyellni, a titok lélektanilag mérgezőbb.
– El kell magyarázni a gyereknek, hogy a családok többségében egy apa meg egy anya van?
– Egy gyereknek mindenképpen az adja a biztonságot, ha érti a saját helyzetét a világban. Az viszont egyéni habitus kérdése, hogy a szülő mennyire hangsúlyozza, hogy mi mások vagyunk. Ahol az apa harminc évvel idősebb a feleségénél, ott mindig elmagyarázza a gyereknek, hogy az iskolában esetleg őt majd a nagypapának fogják nézni, és más családokban egyidősek a szülők? A gyerek fejében mi szülők vagyunk. Ha a szülő „rendben van” saját magával, a gyerek számára is biztonságot sugároz. Idővel meg majd érzi a gyerek, mikor, hol, kivel osztja ezt meg.
Krisztián néhány tanulmányt is kigyűjtött a témában, kommentben pedig szívesen válaszol további kérdésekre.
http://www.aifs.gov.au/cfca/pubs/papers/a145197/07.html
http://www.livescience.com/17913-advantages-gay-parents.html
http://thechart.blogs.cnn.com/2013/03/21/no-evidence-same-sex-marriage-harms-children-docs-say/
http://www.szivarvanycsaladokert.hu/
Update: Ezt a cikket a Cink.hu és a Mandiner.hu is átvette.
Örökbe.hu 
Jól sejtem akkor gyes-re sem lehetett menni? Gyerekvállalás kezdeti összeszokós időszaka, így hogy oldható meg? Elég nehéz, ha “csak” nagyszülői / bébi szitter segítséggel, vagy mondjuk fizetés nélküli szabival…
És hol élnél legszívesebben (ha adódna mondjuk álláslehetőség ott) örökbefogadó meleg szülőként? Ország/város/falu/kontinens?
Van speciális mesekönyv mint az örökbefogadáshoz kapcsolódóan a blogon már említettek? Vagy sesame street rulez?
Egyébként meg hajrá és a legjobbakat a családotoknak!
KedvelésKedvelés
Mr. B., apák is mehetnek gyesre, ezeket a juttatásokat már “egyenjogúsították”.
KedvelésKedvelés
Sőt, ha az azonos nemű pár bejegyzett élettársi kapcsolatban él, akkor a nem-örökbefogadó apa is mehet gyesre. Nálunk én voltam gyesen, de a párom is elmehetett volna gyakorlatilag.
KedvelésKedvelés
Én ismerek oylan egyedülállót, aki még az öf gyes előtti időszakban fogadott örökbe 3 és fél éves gyereket. Fizetett és fizetés nélküli szabadságra ment, máshogy nem lehetett megoldani. Na nem mintha az öf gyessel annyira ki lennénk segítve, de azért mégis.
KedvelésKedvelés
Ismét egy szuper poszt, gratulálok! Krisztiánnak pedig köszönjük az őszinteségét és a nyitottságát!
KedvelésKedvelés
Nagyon hasznos és szívet melengető volt ezt a posztot olvasni. Krisztiánnak és Zsuzsának is nagy köszönet érte.
Azt gondolom, hogy ilyen mértékű nyitottság az átlag családokban elképzelhetetlen. Ezt a kapcsolati dinamikát a heteroszexuális pároknál sok-sok ponton béklyóba köti a Rend és a szocializáció.
Krisztián! Sok szépséget, boldogságot nektek! Üdv.
KedvelésKedvelés
Köszönjük szépen! 🙂
KedvelésKedvelés
Krisztian! Kerdesem- mi van akkor,ha az orokbefogado apa meghal- hova kerul a gyermek? Maradhat a masik apukaval? Gondolkodtatok-e azon ,hogy baby sittert fogadjatok a kicsitek melle( holgyet)?biztos erted miert kerdezem:) azoknak irom a kovetkezot,akik megkerdojelezik az apukak fontossagat a gyerekek eleteben- Belgiumban,ha a szulok elvalnak( nincs drog,se alcohol problema) dolgoznak a szulok,berelt lakasuk van- a gyerek 1 hetig apukanal van egy hetig anyukanal!! Birosag Belgiumban a gyerek erdekeit nezi,es nem kerdojelezi meg apuka alkalmassagat:) Krisztian nagyon sok oromet kivanok a ‘kis csaladjanak’!!
KedvelésKedvelés
Én mondjuk soha nem kérdőjelezem meg az apák fontosságát, viszont Magyarországon is sikerül néha így megoldani a gyerekelhelyezést (ilyen egy hét itt-egy hét ott, vagy két hét itt-két hét ott rendszerben), és azt látom, hogy általában a gyerekek ezzel nem két helyen vannak otthon, hanem egyen sem, és ennek megfelelően tele vannak bizonytalanságérzéssel, zavarodottak, nem jó nekik. Igaz, hozzá tartozik a történethez, hogy ha valakinek ez így jól működik, annak a gyerekével én nem találkozom, nem is tudok róla. (Ahogy a férjem szokta volt mondani, mindenből csak az árnyoldallal szembesülök, a jól sikerült történetek nem a pácienseim.) Mindenesetre a tapasztalataim alapján nem csinálnám így. És nem az apák miatt nem, mert viszont olyan történetet is láttam már többet is, ahol egyedülálló apa semmivel sem neveli rosszabbul a gyereket, mint egyedülálló anya. A biztonságérzet hiánya miatt nem.
KedvelésKedvelés
Kedves Ildikó! A létbiztonság egyik alapja sok embernél a “falakhoz” való kötődés. Négy év kollégiumban töltött idő “kétlakiság” vagy inkább otthontalanság után mondok véleményt. Szerintem szörnyű két helyen lenne örökké vendégségben, soha nem otthon. A szülőknek kényelmes, a bíróságnak “igazságos” csak a gyerek létbiztonsága nem fontos. Csináljuk fordítva: gyerek lakik lakásban, és hetente felváltva költözik oda Anya és Apa! Miért a gyerekek fizessnek a mi válásunkért.
Az eredeti témához: Anya és Apa a legjobb a gyereknek. De ha nincs akkor a meleg házaspár nagyságrendekkel jobb, mit az otthon. Krisztiánék: sok- sok örömötök legyen a kisfiatokban.
Szép napot mindenkinek!
KedvelésKedvelés
Szia Timi!
Azt hiszem, talán Némnetországban már dívik a “háromlakásos válás”, egy lakás a gyereknek, ahol apa és anya váltja egymást.
KedvelésKedvelés
Nekem első olvasásra annyira kerek ez az interjú, hogy semmilyen konkrét kérdés nem jut az eszembe, egyelőre.
Nyílván, többször átsuhant a fejemen – ahogy olvastam a cikket -, hogy Magyarországon nem / sem könnyű vállalni a melegséggel kapcsolatos atrocitásokat, és hogy az örökbefogadott kisfiúnak egy idő múlva nem fog jólesni – hogy enyhén fejezzem ki magam – ha játszótéren, oviban, iskolában stb – beszól neki majd valaki, hogy meleg az apád.. (kiegészítve egy-két kacifántosabb megjegyzéssel).
A gyerekek többsége még akkor is szégyelli magát és/vagy szüleit, ha azok rendetlenül öltözve érkeznek meg értük pl. az óvodába, iskolába.. vagy kiabálnak.. vagy verekednek.. vagy kövérek.. vagy öregek és le-nagymamázzák őket.
Mi, örökbefogadók, még akkor is zavarba jövünk néha, ha gyermekünk örökbefogadásával kapcsolatban tesznek fura megjegyzéseket – mindezeket a gyerek jelenlétében, annak feje fölött. A roma-kérdést nem is említem. Magyarországon ez egy külön téma. Én borsodi vagyok és nézem a tv-ben, hogy hogyan szeretnének Miskolcról most kitelepíteni családokat.
Nekem ebből az interjúból az jön le, hogy Krisztián részben felkészült az ilyen bántó szituációkra, részben majd fel fog.. illetve, áll elébe, hogy a gyermekét is felkészítse, sok-sok szeretettel.
Köszönjük az őszinteséget és a bizonyos témákkal, szituációkkal kapcsolatos magyarázatokat, melyek pl. nekem segítettek megérteni dolgokat.
KedvelésKedvelés
Atrocitások? Kasszandra szakállára! Itt egy film, amelyet a gyerkőc osztályában készítettem, akit a partneremmel nyilvánosan “pótapák”-ként nevelgetünk hét éve, anyja mellett, az elhúnyt apa helyett (a gyerek “többlaki”): http://www.youtube.com/watch?v=9IyBknpkCUQ
Több optimizmust!
KedvelésKedvelés
Szia Arkadiusz! Biztos ezt akartad linkelni? Semmit nem értek a filmből.
KedvelésKedvelés
Igen, ezt. A film mutatja, hogyan viszonyulnak a gyerekek az osztálytársukhoz (harmadik fiúként jelenik meg, a film második felében), akit egy meleg pár nevelget, és hozzám (a “pótapa”), aki kamerázok. Az igazság az, hogy egy ez négy órás beszélgetés volt, a netre csak a sziléziai zászló rajzolását tettem ki, mert a többi kínos volt, amikor arról beszélgettünk, kinek mikor haltak meg vagy elváltak a szülei.
Lényeg az, hogy eleddig több gyerek tiltakozott az ellen, hogy valakik így kicsit kellemetlenül mindenféléket jósolnak konkrét gyerekekről: “bántani fogják”, “csúfolni fogják”. Se nem bántják, se nem csúfolják, hanem jómóka a szivárványcsalád, és maguk kérték, rakjam ki a filmet, mindenki lássa, nem gonoszak a melegek nevelte osztálytársukkal, SŐT!
KedvelésKedvelés
Ismét egy elgondolkoztató írás, köszönet érte. Nekem lenne kérdésem.
Én a nehézségeket leginkább abban látom, hogy amennyire én értem, a gyerekvállalást mindkét oldalról közös akarat előzte meg, amit nyíltan vállaltatok is, papíron azért csak egyikőtök lehetett a gyermek szülője. Igazából mi alapján döntöttétek el, hogy ki lesz jogilag is a szülő, s a pár másik felének ezt mennyire nehéz feldolgozni? Azt írtad Krisztián, hogy mindkettőtök alkalmasságát vizsgálták, s gondolom a környezet tanulmány során is kiderült a párkapcsolat, s felkészítő tanfolyamon is részt vehetett mindkét szülő. Nekem még kérdés az is, hogy amikor a barátkozás történt a gyerekkel, akkor is mindketten ott lehettetek vagy csak az „egyedülálló” örökbefogadó barátkozott össze a gyerekkel, azaz mennyire lehetett nyíltan, őszintén végigcsinálni az örökbefogadási folyamatot? Azért azt gondolom, hogy biztosan nehéz lehet, hogy hivatalos ügyekben (iskola, betegség, útlevél, külföldi utazás) azért csak a jogilag is örökbefogadó intézkedhet, mindez megspékelve egy képzelt anyával. Vagy ezek igazából nem problémák, csak én máshonnan látom a dolgokat?
KedvelésKedvelés
Feltételezem, ezen nehézségek elfogadását megkönnyíti, ha az embernek vagy így lehet gyereke, vagy sehogy.
KedvelésKedvelés
Látom, átvette a cikket több oldal is. Az ottani hozzászólások elég gyomorforgatók… 😦
KedvelésKedvelés
Bizonyára sok mindenki előtt ismert (hiszen a fejlődéslélektan egyik ismert vizsgálati területe) a csecsemő korú gyermek és az anya közötti anya-gyermek kapcsolat. Ez tömören összefoglalva azt jelenti, hogy a csecsemő számára legfontosabb lény az édesanya. (Aki ugye nőnemű személy.) Ha ilyen nincs a közelében (pl. otthagyta a kórházban az anya) az érdeklődése mindig egy női személy (pl. ápolónő felé) fordul. Sosem férfi felé. (A kutatások szerint a hangja alapján ismeri fel hogy nőről van szó nem férfiről.). Az anya-gyermek kapcsolatban tehát az anya nem pótolható hímnemű személlyel. (pl. apa-gyermek kapcsolat). Itt a férfi nem helyettesítheti a nőt. Ez egy biológiai adottság, ezen nem tudunk változtatni. Ennek fényében is helyénvaló, hogy 0-3 éves gyereket meleg férfi párok neveljenek? Illetve lehet, hogy vmit félreértettem az anya-gyermek kapcsolat vonatkozásában, de Krisztián pszichológus, biztosan tud szakmai választ adni a kérdésemre.
KedvelésKedvelés
sok ilyen kutatást olvasol?
KedvelésKedvelés
Nem sokat. De vizsgáztam belőle fejlődéslélektanból. Ha van róla cikk a neten (pszichológus által írt), elolvasom.
KedvelésKedvelés
Hajjaj, mi minden volt már fejlődéslélektani tananyag 😀
KedvelésKedvelés
Én is tanultam fejlődéslélektant, teljesen másképp. Szó se volt arról hogy csak és kizárólag az édesanyával tud megfelelően szoros kapcsolatot kialakítani a baba.
A gondozójához fog kötődni, bármilyen nemű,bőrszínű, életkorú legyen az. Lehet, hogy ösztönösen nő felé fordul, de ha egy férfi látja el, szereti, eteti, stb akkor ugyanúgy tud hozzá kötődni mintha nő lenne.
Legalábbis én ezt tanultam, az eltén ebben a félévben, és ebben is hiszek 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Pszichológián végeztem én is, de erről még sosem hallottam, és utána nem nézve nem hangzik valami tudományos dolognak. Mély hangú nők és magas hangú férfiak problémája, egyáltalán mit jelent az, hogy “felismeri”, hogyan mérik ezt.
KedvelésKedvelés
Hoppá, most látom, hogy elnéztem a dátumot, és ez nem egy friss bejegyzés 😀
Köszönöm a beengedést, nagyon tetszik a blog.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon! Semmi gond, régi cikkekhez is lehet hozzászólni.
KedvelésKedvelés
A modern gyermeklélektani könyvek elsősorban “első számú gondozóról” beszélnek már, hozzátéve, hogy ez legtöbbször természetesen az anya, és persze időnként előfordul, hogy nem. És arról nem beszélnek, hogy ennek a személynek mindenképpen nőnek kell lennie. Nem a gondozó neme, hanem a szülői magatartása (válaszkészség, empátia stb) befolyásolja a gondozó-gyerek viszonyt.
Az pedig, hogy 0-3 évig az anya legyen a gyerekkel, nyugati országokban ritka gyakorlat. Máshol a gyes sokkal rövidebb, a gondozók a bölcsiben pedig nem csak nők, hanem sokszor férfiak (nálunk is itt Oslóban egyébként).
És még egy érdekesség: itt 1 évig jár a gyes, de ebből 12 hetet csak az apa tud igénybe venni. Ezzel is arra ösztönzik a családokat, hogy a szülők osszák meg a gyes idejét egymás között.
Na és arra már rengeteg új kutatás van, hogy ez milyen jót tesz az apa-gyerek viszonynak, illetve az egész családnak. Kiragadva egy dolgot: ha az apa otthon marad valamennyit, az csökkenti a későbbi válás esélyét. 🙂
KedvelésKedvelés
Szia, én megértem, hogy biológiailag hogyan működünk, ebben van valami. De erre 2 dolgot tudok mondani: 1. Ha valaki alapból árva, tehát nincs anyukája sem, akkor inkább ne fogadjuk örökbe, mert rosszabb neki 2 apukával? Nem hiszem. Egy szerető családban az ilyen akadályokat előbb-utóbb le lehet győzni. Biztosan nem könnyű, de nem gondolom, hogy károsítaná a gyermeket. 2.Rengeteg olyan dolgot csinálnak a hetero párok is, amik “biológiailag” meg evolúciós szempontból nem lennének adaptívak, ha barlangban laknánk, de nem lakunk. Az sem lenne adaptív az állatvilágban, hogy a gyengébbeken segítsünk, mégis megtesszük, mert társadalomban élünk, ahol viszont igenis adaptívabb egy olyan környezetet teremteni, ahol a lehető legtöbb ember biztonságban érzi magát. És eszembe jutott még egy dolog: A szülővé válás és család alapítás hatalmas kihívás, és tele van nehézségekkel, kudarcokkal és örömökkel is, mindannyian úgy csináljuk, ahogyan a legjobbnak gondoljuk, és persze ebben az is benne van, hogy elkövetünk rengeteg hibát. Ez vonatkozik anyukákra is, apukákra is, hetero párokra és meleg párokra is. Ezen a szinten már mit sem ér a biológiai ösztön, ebben a társadalomban a tudatosság az, ami előre visz, és ez érvényes minden családra.
KedvelésKedvelés
A cikk végén levő tanulmányokkal kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy ezeket mennyire lehet komolyan venni? Más világnézetű pszichológus csoport más eredményeket hoz ki. Egy szivárvány családokért alapítvány által felbérelt pszichológus társaság nyilván azt hozzák ki, hogy semmi káros hatása nincs a meleg örökbe fogadásnak a gyermek pszichéjére, sőt még jó is, mert a gyermek elfogadóbb lesz. Míg egy keresztény alapítvány által felbérelt pszichológus szakértő csoportnak más a véleménye, idézem:
“…az eddigi kutatások kis minta felhasználásával készültek, általában magas végzettségű, fehér, leszbikus párok körében, ráadásul a megkeresett résztvevők jól tudták, hogy olyan kutatásban vesznek részt, aminek politikai következményei lehetnek…”
teljes cikk:
http://www.csaladhalo.hu/cikk/hatter/vajon-milyen-hatranyok-erhetik-gyereket-ha-meleg-parok-nevelik-oket?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201307
Kinek higgyünk?
KedvelésKedvelés
Csatlakozom ahhoz a gondolathoz, hogy a pszichológiának rengeteg irányzata van, és egyáltalán nem biztos, hogy ez a sokfelé ágazó elmélet minden hajtásának valóban pozitív a hatása.
Bennem van még a korábbi poszt a filmmel (a két etióp gyerek örökbefogadása), a szülők pszichológus végzettségűek voltak, és – finoman szólva – nem tudták az elméletet jól átfordítani a gyakorlatba. Minden foglalkozás esetében találkozhatunk azzal, hogy vannak tagjai, akik nem állnak a hivatásuk magaslatán. (Persze ezt egyáltalán nem személyeskedésből írom, hiszen az interjúalanyt nem is ismerem).
Ugyanakkor mégis azt gondolom, hogy sem a lélektanban, sem a pedagógiában (gyereknevelésben) nem mindegy, mit képviselünk. Engem nem győzött meg ez az írás arról, hogy jó, hogy egy gyereknek két egynemű szülője van. (Akkor sem tenné, ha háromszor annyi hivatkozás szerepelne alul.) Persze sokminden intelligencia kérdése is – hiszen nevelhet egyedülálló nagymama és anya, vagy akár anya és nagynéni együtt gyereket – az egyneműség ott is adott. Pont egy ilyen eset ismerek is (vérszerintiek voltak a gyerekek), igaz, néhány éves kortól becsatlakozott egy nevelőapa, de egyértelmű volt, hogy érzelmileg a fiúk a nők felé húztak, egyikük sem lett ettől homoszexuális. Ugyanakkor megnehezítette a lelki értelemben való felnőtté válásukat ez a helyzet, tehát egyetértek a gyakorlattal: egyedülállónak adnak gyermeket, de a heteroszexuális kapcsolatban élőket részesítik előnyben (jól értelmezem?). Ugyanakkor egy gyereknek még az egyedülálló szülő is sokkal jobb mint az intézet.
KedvelésKedvelés
Szreintem nem az egyetlen létező igazságot kell keresni a tanulmányokat olvasva, mert valóban különféle világnézetű emberek mást emelnek ki pozitívumként és negatívumként. Ezek a cikkek azoknak segítenek, akik érintettek lehetnek a témában, nekik adhatnak fogódzót és megerősítést. Meg azoknak, akik szeretnék megérteni őket vagy tágítani a látókörüket egy másik szempont átgondolásával.
KedvelésKedvelés
A csaladhalo.hu Mark Regnerus tanulmányát idézi.
Regnerus, Mark. 2012. “How Different are the Adult Children of Parents who have Same-Sex
Relationships? Findings from the New Family Structures Study.” Social Science
Research 41: 752-770.
Ezt többen támadták, erre az alábbi cikkben válaszol.
Regnerus, Mark. 2012. “Parental Same-Sex Relationships, Family Instability, and Subsequent Life
Outcomes for Adult Children: Answering Critics of the New Family Structures Study with
Additional Analyses.” Social Science Research 41: 1367-1377.
Egy statisztikai vizsgálat a kutató által feltett kérdésre válaszol. A tanulmány a címben megfogalmazott, valójában nem túl érdekes kérdést vizsgálja: hogyan hat a gyerek életére, ha valamelyik szülőnek azonos neművel van kapcsolata. A válasz nem meglepő: rosszul. De ez nagyrészt valószínűleg abból következik, hogy a vizsgált esetek döntő többségében egy ilyen kapcsolat a család szétesésével jár és nem két állandó szülővel nő fel a gyerek.
Among those who said their mother had a same-sex relationship, 91% reported living with their mother while she was in the romantic relationship, and 57% said they had lived with their mother and her partner for at least 4 months at some point prior to age 18. A smaller share (23%) said they had spent at least 3 years living in the same household with a romantic partner of their mother’s.
Among those who said their father had a same-sex relationship, however, 42% reported living with him while he was in a same-sex romantic relationship, and 23% reported living with him and his partner for at least 4 months (but less than 2% said they had spent at least 3 years together in the same household), a trend similarly noted in Tasker’s (2005) review article on gay and lesbian parenting.
Az első tanulmány nem próbál választ adni arra a kérdésre, hogy pl. egy stabil leszbikus kapcsolatban felnövő gyerek szenved-e valamilyen hátrányt. A második cikkben az szerző ezt elismeri és próbál valamit kihámozni az adatokból (különválasztva azokat, akik nem éltek együtt a leszbikus anya partnerével), de elismeri, hogy túl kevés az adat ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns következtetéseket lehessen levonni a hosszú, stabil leszbikus kapcsolatokban felnövő gyerekekről. A stabil meleg kapcsolatokról meg pláne: kb. 50 résztvevő számolt be meleg apáról és (lásd fent) kevesebb, mint 2% élt együtt legalább három évet az apa partnerével, ami ha jól számolom, 1 fő…
KedvelésKedvelés
‘Őz’ egy részét már megválaszolta a kérdésnek, én most a kutatásban részt vevők végzettségére, attitűdjére szeretnék reagálni.
Én is próbáltam utalni arra, hogy a meleg szülők nem “veleszületetten” jobban a heteroszexuális társaiknál:
– “Természetesen ezek az eredmények annak köszönhetők leginkább, hogy a gyereket nevelő azonos nemű párok rögösebb úton jutottak el a szülőséghez, motiváltabbak, egymással is együttműködőbbek”.
Te pedig a végzettséget említetted. Ez mind ugyanoda vezet vissza. Mivel a melegeknél leginkább tudatos tervezés eredménye a gyermekvállas, ami sokszor idő/energia/pénzigényes már az előkészítési szakaszban is, ezért ezt leginkább a magasabb végzettségű azonos nemű párok képesek véghezvinni.
Ahhoz, hogy egy kutatás szakmailag megalapozott és elfogadott legyen, ahhoz azért az egy minimum feltétel, hogy családok összehasonlításánál odafigyel arra is, hogy középosztálybeli, fehér amerikai család gyermekét nem veti össze bevándorló, szegénységi küszöbön élő család gyerekével.
Az általam belinkelt cikkek egyébként inkább olvasmányos, érdekes részleteket bemutató írások akartak lenni, kevésbé szakmai cikkek (bár legtöbbjük az alapján készült).
A legkomolyabb és legelfogadottabb összesítés az Amerikai Pszichológiai Társaságé (röviden mi más, mint APA 🙂 ), akik szakmai állásfoglalása irányadó nyugaton.
Ők ezt mondják:
“…results of research suggest that the development, adjustment, and well-being of children with lesbian and gay parents do not differ markedly from that of children with heterosexual parents.”
Tehát: “a kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek fejlődése és pszichológiai jólléte nem különbözik lényegesen a heteroszexuális szülők gyermekeivel összevetve”
Forrás: http://www.apa.org/about/policy/parenting.aspx
KedvelésKedvelés
A kutatás amit belinkeltél egy nagy hazugság. Nem is vettek részt benne meleg párok gyerekei. Kizárólag olyan különnemű szülők, akik valaha szexeltek azonos neművel (egyszer kipróbálták, vagy hülyültek egyet a kollégiumban), illetve problémás családok. Ez a két típus egy halmazba került, így jött ki az eredmény.
KedvelésKedvelés
Elég nagy szégyen, hogy a családháló oldal ilyen hazugságokat közöl.
KedvelésKedvelés
Igen, ez fontos kiegészítés, ansre1bp. Az interjúban nem igazán volt idő elmondani, de többféle ‘szivárványcsalád’ definíciót alkalmaznak a kutatók.
Az általam linkelt oldalak mind olyan családokról szólnak, amik un. “tervezett családok”. Azaz a pár már együtt volt és együtt határoztak arról, hogy szeretnének gyermeket.
A Regnerus kutatás ezzel szemben sokszor olyan gyermekek vizsgált, akik korábbi heteroszexuális házasságban születtek, és később valamelyik szülő azonos nemű párkapcsolatra lépett.
És persze nem volt szó arról, hogy eleve a válás mit okozott, hogy fogadta a másik szülő/család/gyerek azt, hogy az egyik szülőnek már azonos neművel van párkapcsolata.
Tipikusan “almát a körtével” kutatás, megrendelésre…
KedvelésKedvelés
Köszönöm az interjút. Őszintén szólva, nem csak az a kérdés elfogadjuk-e a homoszexualitást, hanem az a kérdés számomra el tudjuk-e fogadni, hogy egy meleg férfi is lehet intelligens, megfelelő erkölcsi normákkal… Szerény véleményem szerint, ez a cikk segíti a társadalmi elfogadást.
Manuela
KedvelésKedvelés
Szerintem sokan még ott ragadnak le, hogy férfi lehet-e első számú gondozója egy gyereknek. Magyarországon az is ritka, hogy egy átlagos kapcsolatban a férfi komolyan kivegye a részét a gyereknevelésből. Innen meg egy meleg pár elfogadása szülői szerepben fényévekre van.
Érdekes volt bepillantani egy ilyen családba és a záró mondatok szerintem univerzálisan vonatkoznak minden öf családra: “Ha a szülő „rendben van” saját magával, a gyerek számára is biztonságot sugároz. Idővel meg majd érzi a gyerek, mikor, hol, kivel osztja ezt meg.”
KedvelésKedvelés
Kedves Cosima, ezzel teljesen egyetértek. Sokszor éreztem különböző helyzetekben (pl kórház), hogy inkább a miatt néznek rám furcsán, hogy egy ilyen korú gyereket férfiként el tudok egyáltalán látni.
KedvelésKedvelés
sziasztok, új vagyok a blogon, ezúton is sziasztok, ha még olvassa valaki ezt a bejegyzést 🙂 hozzám most jutott el.
Csak annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy mi egy heteró pár vagyunk, két gyerekkel. A másodiknál úgy alakult, hogy a férjem volt az “első számú gondozó”. Ez három dolgot eredményezett:
a kisebbik gyerek úgy ragaszkodik hozzá, mint a nagyobbik gyermekem hozzám. azaz ahhoz ragaszkodik, aki elsődlegesen válaszol az igényeire.
férfi ugyanúgy lehet első számú gondozó, ha ő is akarja, ez egy olyan szerep, amit meg lehet tanulni, ha valaki akarja
a házimunka megoszlása és önkéntes elvégzése megváltozott
Sóval én mindenkit csak bíztatni tudok a saját tapasztalatomból, hogy egy apa ugyanúgy alkalmas mindenféle szempontból, csak a társadalmi konvenciók és pénzügyi viszonyok azok, amelyeket le kell győzni.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Szuper poszt, gratula 🙂
Kezdjük ott, hogy vannak meleg barátaim, és számomra sosem volt kérdés, hogy ők is egy család, pont annyira sokszínű mint bármelyik hetero-család. Nyilván nem csak férfi közegben él az a kisfiú, két apja van, pont ugyanúgy, mintha az anyukája elvált volna, és újraházasodott volna. Nagyon intelligens, és szimpatikus az interjúalany, inkább egy ilyen családban nőjön fel a kisfiú, mint intézetben, vagy állandóan nevelőcsaládokat váltogatva.
Az állandóság ott van az életében, szeretetben nő fel, elfogadásra tanítják, valószínűleg stramm kissrác lehet.
KedvelésKedvelés
Gratulálok! Nagyon örülök, hogy ez a téma is felmerült!
KedvelésKedvelés
Istenem, ha annyi százforintosom lenne, ahány heteroszexuális párkapcsolatot láttam, amelyikben a gyerekek egészséges pszichés fejlődése enyhén szólva nem volt maximálisan biztosított – a saját szüleimét és nagyszüleimét is beleértve – milliomos lennék. Ennyit a fejlődéslélektani tananyagról (is).
KedvelésKedvelés
Igen, de nagy különbség, hogy míg a heteroszexuális párkapcsolatban vér szerinti gyerekek vannak (tehát a természet vagy Isten – kinek mi a világnézete – “tette oda” azt a gyereket) az örökbe fogadásnál már az állam teszi oda egy-egy párhoz (meleg párhoz) azt a gyereket! Az államot pedig mi működtetjük adónkkal, szavazatunkkal. Így a mi felelősségünk is mennyire jártuk körül az adott témát, hogyan döntöttek e témában a törvényalkotók (akiket ugye mi küldtünk szavazatunkkal a parlamentbe stb) a hatóságok (amelyek ugye a mi adónkból dolgoznak).
KedvelésKedvelés
A gyerek szempontjából mindegy, hogy hogyan került oda, így is úgy is vonatkozik rá az ENSZ gyermekjogi egyezmény. A szülőket nem mentesíti az sem, ha ők szülték.
KedvelésKedvelés
“A gyereket arra kell felkészíteni, hogy a világ sokszínű.” A kedvenc mondatom. 🙂 Nagyon jó cikk, köszi Zsuzsa, hogy erről az oldalról is megismerhettük az örökbefogadást.
KedvelésKedvelés
Pár ember hozzászólásában felmerül, hogy mi az ideális egy gyermeknek.
Az ideális nyilván az, ha a szülei szeretik egymást, várják őt, képesek szeretetben nevelni, értenek a gyerekneveléshez, nem válnak el később, és sosem kell dönteniük a gázszámla és az osztálykirándulás befizetése között.
Aztán van a valóság, ahol a gyerekek ötven százaléka valamilyen szempontból nem ideális környezetben nevelkedik.
A gyerekvédelem nagy kérdése, hogy bizonyos adott, az ideálistól távoli helyzetből hogy lehet valami optimumot kihozni.
Adott egy kétéves, roma, hallássérült, állami gondozott gyerek. A vér szerinti családjába nincs esély visszailleszteni. Belföldi házaspárok nem tolonganak érte. Mi a legjobb neki ebben a helyzetben? Fogadja örökbe egy meleg pár? Kerüljön külföldi örökbefogadókhoz? Maradjon állami gondozott? Az ideális már elúszott neki, mi lehet az optimális?
A magyar gyerekvédelemben nagyon szépen kirajzolódik, hogy mit tart kisebb rossznak a rendszer. Valahogy így:
vér szerinti családban felnő > nevelőszülő örökbe fogadja > megyéjéből házaspár fogadja örökbe > megyéből egyedülálló > országból házaspár > országból egyedülálló > külföldi örökbefogadás > marad állami gondozott.
KedvelésKedvelés
Bár itt mellékszál, de hozzáteszem, ami a beszélgetésekből bennem kirajzolódótt, hogy a vázoltan többlépcsős, ámde igen kevéssé hatékony gyámügyi rendszer olyan lassan hoz döntést, hogy már néhány potenciális nevelőszülők érdeklődésével járó aktatologatás alatt félévek szállnak tova, a gyerek elhagyja a csecsemőkort, és rohamosan romlanak az esélyei.
Tehát ilyen “triviális” dolog miatt, mint gyámügy rossz szervezettsége illetve az elavult technológia miatt (számítógépes adatbázis helyett papírdossziék utaznak 201…-ben) sok gyermekből válik jól képzett, adófizető polgár helyett állami gondozásban felnőtt, vagyis nagy eséllyel minimálbéren, esetleg segélyen élő ember. Persze örülök, ha valaki megcáfolja.
KedvelésKedvelés
Hát ez az interjú jó ötlet volt, Zsuzsa, és köszönöm a felvilágosítás! Karácsonyra jött haza egy jó barátom aki most külföldön él, és én nem igen tudtam neki mit mondani erről, őszintén szólva nem is tudtam, hogy MO-on ugyanolyan “könnyen” tudnak a melegek is örökbe fogadni, Krisztián, te azt mondod, hogy ezt nyíltan kell elmondani az első perctől a Gyámos ügyintézőnek és akár az óvodában, iskolában is (gondolom a tanároknak). Mindenesetre jómagam nem vagyok túl bizakodó a magyarok elfogadási szint illetően, de örülők, hogy tévedtem, ezek szerint. Norvégiában pl. mindketten szülői jogokkal éltek? mármint ott pl. elhozhatja a gyereket az oviból, felügyeleti joga van? Másik országban van lehetőség utólag rendezni azt, ami itthon még nem lehet? Mármint a családon belüli örökbefogadásra gondolok.
KedvelésKedvelés
Igen, Norvégiában az itthoni bejegyzett élettársi kapcsolatunk házasságnak számít. Így gyakorlatilag a párom is mindent el tud intézni a gyerkőccel kapcsolatban.
Egyébként a legtöbb ügyintézéssel itthon sem volt gondunk.
KedvelésKedvelés
Nálunk az oviból az hozhatja el a gyereket, akinek a nevét felírtam év elején, a szomszéd is lehet.
KedvelésKedvelés
Ha már olvasgatunk a témában szakemberektől, talán nem is kell olyan messzire mennünk, hiszen az örökbefogadók körében Dr. Fischer Eszter pszichológus neve eléggé ismert. Szeretném ajánlani “Nehéz együttélés Homoszexuálisok a heteroszexuálisok társadalmában” című írását.
(a neten itt érhető el: http://www.fischereszter.hu/irasok/nehez_egyutteles.pdf)
KedvelésKedvelés
Ez tök jó cikk, az alapokat helyreteszi. Ajánlom én is.
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa,
Gratulálok, hogy megint nagyon színvonalasan feldolgoztál egy érzékeny témát. Ennek ellenére engem nem győzött meg arról, hogy egy gyerek számára optimális az, ha meleg szülők fogadják örökbe.
1. Egy társadalomban nyitottnak kell lennünk arra, hogy mindenki szabadon választhassa meg az életmódját a törvényi kereteken belül, ezt a közéletben tolerálni is kell, de nem kell egyetérteni vele, vagy elfogadni. Ha valaki a meleg életmóddal nem ért egyet attól még nem homofób, maradi vagy intoleráns, hanem más az értékrendje, világnézete.
2. Az rendben van, hogy mindenki szabadon megválaszthatja az életmódját, mások életével viszont nem jó kísérletezni. Még nem nőtt fel olyan sok, melegek által örökbefogadott gyerek, hogy biztosan lehessen látni, hogy ez hogyan befolyásolja a fejlődésüket.
3. Nem az a lényeg, hogy a melegeknek is joga van örökbefogadásra/gyerekre, hanem az, hogy a gyerekeknek joga van szülőkre. Lehetőleg anyára és apára is. Olvastam az ’ideális’ és ’optimális’ hozzászólásodat is, de biztos, hogy egy örökbe fogadható gyereknek azért még van egy pár, a meleg szülőknél optimálisabb lehetősége.
4. Az hogy ’képzelt anyát jegyeztek be’ az gondolom azt jelenti, hogy az anyakönyvi kivonatba. Ez a hazugság is végig fogja kísérni a gyerek életét. Mikor az iskolában, a naplóba bejegyzik az adatait, az orvosi papírjain, személyi igazolványán is ott lesz a képzelt anya, vagy bárhol ahol le kell írnia, hogy mi az anyja neve.
5. A források eléggé hiteltelenek, ahogy egy előttem szóló is megjegyezte, hiszen mindenre lehet ’ellen’ kutatási eredményeket találni. És amit Krisztián állít, hogy ezek a gyerekek ’nyitottabbak, jobb tanulók, és kevésbé agresszívek’ az is egy eléggé hiteltelen általánosítás (kíváncsi lennék, hogy hány családot vizsgáltak meg).
6. Sok cikk jelent már meg arról is, hogy a meleg szülők, mennyire károsan befolyásolják a gyerek fejlődését. És nem azért mert nincsenek szülői képességeik, vagy nem elég intelligensek. Hanem pl. mert instabilabbak a kapcsolatok, gyakoribb a családon belüli erőszak vagy abúzus, stb. Egy korábbi hozzászóló csatolt linkeket.
Köszönöm Krisztiánnak, hogy megosztotta a véleményét, és köszönöm, hogy én is megoszthattam az enyémet.
KedvelésKedvelés
1. Nem az a homofób, aki nem ért egyet azzal, hogy meleg párok gyereket neveljenek, hanem aki ezt elítéli és üldözi.
3. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok, a kisbaba kort kinőtt roma gyerek kerül külföldre, mert itthon nem találnak neki elfogadó hetero családot. A gyerek szempontjából lehet mérlegelni az optimális megoldások tekintetében.
4. Egyedülálló nő esetében is képzelt apát jegyeznek be, ez nem csak férfiak esetében van.
6. Most hirtelen nem tudom, melyik linket kellene nézni, de én azt fenntartásokkal fogadom, hogy a meleg párok között több lenne a családon belüli erőszak. A magyar társadalomban gyakori a családon belüli erőszak, főként a nők és a gyerekek ellen. A társadalom nagy része nem lát kivetni valót egy-két vagy több pofon kiosztásában (természetesen a gyerek vagy az asszony érdekében).
KedvelésKedvelés
Én inkább a pszichológus szakembernek hinnék. Jelen esetben a témában tapasztalt Rózsa Krisztiánnak.
Sajnos a családhálónak sem lehet hinni, tele van finom csúsztatásokkal amiknek nagyon könnyen fel lehet ülni.
KedvelésKedvelés
instabil a meleg kapcsolat;
és instabil a heteroszexuális kapcsolat is;
mitől lenne stabilabb az egyik, mint a másik. mert Ön a heteroszexuálist tudja elfogadni, a meleget pedig nem? ez lenne az alapja ennek a kijelentésnek? akkor ugye nyilvánvaló, hogy ez egy elég instabil álláspont.
KedvelésKedvelés
Árnika, Ha ez a kérdés nekem szól, akkor az, hogy a meleg kapcsolatok instabilabbak azt jelenti, hogy gyakrabban váltogatják a parnereket. Nem azt, hogy az épp meglévő kapcsolat instabilabb.
KedvelésKedvelés
gyakrabban váltogatják?
ezt mire alapozod?
de inkább hagyjuk. nem szeretnék erről beszélgetni ezen a blogon.
köszönöm, hogy válaszoltál.
KedvelésKedvelés
Kedves Krisztina!
A legtöbb pontra más már válaszolt, én most csak kettőt ragadnék ki gyorsan:
2. “még nem nőtt fel olyan sok, melegek által örökbefogadott gyerek”
Ugyan eltérő statisztikák születnek, de az USA-ban pl. milliós nagyságrendű a meleg szülőknél felnőtt gyermekek száma.
Itt egy link 6 millióról:
http://williamsinstitute.law.ucla.edu/research/census-lgbt-demographics-studies/lgbt-parenting-in-the-united-states/
6. Az instabil kapcsolatokról: azokban az országokban, ahol lehetőség van az azonos neműeknek is házasságot kötni, ott tartósabbak(!) a meleg párkapcsolatok.
Persze az oka ennek is a környezeti hatásokban keresendő. Ott, ahol nincs jogi kapocs, ott könnyebben szakítanak a párok (csakúgy egyébként, mint a heteroszexuális párok 🙂 ). Amikor pedig végre van rá lehetőség, akkor a melegek igyekeznek nagyon örülni annak, hogy végre ők is házasodhatnak, és picit talán jobban meg is becsülik ezt a lehetőséget.
De ha van házasság, ha nincs, ha csak azokat vizsgálják, akik már legalább három éve együtt vannak, akkor nincs különbség meleg és heteroszexuális párok együttmaradási valószínűsége között. Ergo csak az elején instabilabb a kapcsolat, aminek szintén inkább szocializációs és környezeti okai vannak (jövőkép hiánya, kapcsolat külső elismerésének hiánya stb).
KedvelésKedvelés
Ne haragudjon kedves Krisztina, de egyáltalán nem értem, miből gondolja, hogy sűrűn váltogatom a partnereimet?
20 éves lány vagyok, az ex-barátnőmmel 1,5 évig voltunk együtt, illetve a jelenlegi (abszolút harmonikus) kapcsolatom 2 éve tart, és remélem sose ér véget 🙂 a
Rajtuk kívül semmilyen kapcsolatom, kalandom nem volt. A kalandozás nem igazán nekem való.
Nem szabad feltétel nélkül hinni a statisztikáknak, felméréseknek.
Bocsánat, hogy kicsit eltértem a tárgytól 🙂
KedvelésKedvelés
Tudom, régi komment, azért leírom a válszt…
“mindenki szabadon választhassa meg az életmódját a törvényi kereteken belül, ezt a közéletben tolerálni is kell, de nem kell egyetérteni vele, vagy elfogadni.”
Az életmódokkal ez a helyzet, de a homoszexualitás kb annyira életmód, mint a láb nélküliség, vagy az, amikor valaki négy fajta színérzékelő receptorral születik, nem hárommal. Elég szürreális elképzelés egyetérteni az ilyesmivel, vagy nem egyetérteni, pláne elfogadni vagy nem.
Persze az lehet életmód hogy valaki a szexuális orientációjának megfelelő partnert választ, vagy örökre egyedül marad, esetleg belemegy egy kamu alibi-kapcsolatba, de innentől ez nálam már a szemétség-kategória, nem helyeselni hogy valaki nem nyomorítja meg magát, csak mert mások kényes ízlésének nem tetszik hogy ő az, aki.
KedvelésKedvelés
De rég jártál erre! Üdv újra itt.
KedvelésKedvelés
C.E., Szeretnék valamit kérdezni, írnál nekem egy levelet? Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Kedves Krisztina. Az a kijelentés, hogy nincsen elég elérhető adat, nem igaz. Vannak országok, ahol már szivárvány gyerekek komplett generációja nőtt fel, dolgoznak, saját családjuk van, úgyhogy csomó adat, szociológiai felmérés áll róla rendelkezésre.
Az én örökbefogadott lányomnál is képzelt apa van beírva, bizonyos esetekben ez a törvény. Ettől még a gyerek pontosan tudni fogja, hogy az a név nem a valódi szülőt takarja, nincs ebben semmi hazugság. Azért kell, hogy ne a ‘szülő ismeretlen’ kifejezés álljon a dokumentumban, megkímélendő a szülőt/gyermeket a későbbi kellemetlen szituációktól hivatalos helyeken. Puszta adminisztráció.
Hallgattam szociológiát az egyetemen, és nincsen egyetlen hitelt érdemlő statisztika sem arról, hogy meleg családokban nagyobb arányban lenne erőszak, abúzus, mint a heteroszexuálisokban. Ön Krisztiánnak nem hisz,de annak a linknek, amit egy ismeretlen ide tett, igen.
Azt állítani, hogy egy rendezett szociális körülmények között élő, tanult személy veszélyt jelentene a gyerekére, pusztán mert meleg, nem csak megalapozatlan, de rendkívül sértő is. Épp úgy, mint az, hogy a meleg kapcsolatok instabilabbak. Én személyesen ismerek olyan meleg párokat, akik évtizedek óta boldog, monogám párkapcsolatban élnek. A homoszexuális kapcsolatok épp olyan különbözőek, mint a heterók. Pont Ön írta, hogy általánosítani helytelen dolog.
Sokan, akik kritikákat fogalmaznak meg a melegekről, nem is ismernek személyesen egyet sem, márpedig ez így csak megalapozatlan előítélet. A legszomorúbb pedig, hogy egyesek rengeteg energiát fektetnek abba, hogy a melegek gyermekvállalását támadják, de a kisujjukat sem mozdítják, ha a szomszédjukban a heteró, alkesz apuka napi rendszerességgel veri agyba-főbe, és teszi tönkre a családját.
Zsuzsa, Krisztián, nagyon köszi az írást, erre már régen vártam! 🙂
KedvelésKedvelés
Fatika, egy kis pontosítás:
1. Azt állítani, hogy egy rendezett szociális körülmények között élő, tanult személy veszélyt jelentene a gyerekére, pusztán mert meleg, nem csak megalapozatlan, de rendkívül sértő is. – én nem egy konkrét személyről állítottam ilyet, semmiképpen nem személyeskednék, vagy bántanék meg senkit.
2. Se a fenti ismeretlennek, se az általam szintén nem ismert Krisztiánnak nem igazán hiszek, hanem csak arra utaltam, hogy az előttem szólók tettek fel linkeket. Én nagyon sok angolszász szakirodalmat tanulmányoztam korábban, mert érdekelt a téma (már nem érdekel) de mivel ez egy blog, nem egy tudományos lap, nem gondoltam, hogy be kéne ezeket idézni. Aki akar úgyis utána néz.
3. Az általánosítás magában nem nagy probléma, a hiteltelen kis létszámmal elvégzett kutatásokból levont általánosítás az igen. Pl. Ismerek két barnahajú angoltanárt, aki olyan jól tanít, hogy a gyerekek nagyon hamar leteszik a nyelvvizsgát… TEHÁT a barnahajú angoltanárok eredményesebbek. 🙂
4. Az hogy ismerek olyan melegpárokat, akik ….. ebből most milyen általános következtetést lehet levonni. Én is ismerek olyan barnahajú angoltanárokat akik…. 🙂
Én az általam korábban ismert melegeket nagyon kedveltem emberileg, de ettől még nem vagyok arra kötelezve, hogy elfogadjam a választott életmódjukat, vagy hogy egyetértsek vele. Most remélem ebben nem volt semmi sértő 🙂
KedvelésKedvelés
“Én az általam korábban ismert melegeket nagyon kedveltem emberileg, de ettől még nem vagyok arra kötelezve, hogy elfogadjam a választott életmódjukat, vagy hogy egyetértsek vele.” Szerintem ez sértő. Úgy beszélsz róluk, mint ha bűnözők lennének. Miféle életmód?
KedvelésKedvelés
Andrea, ne haragudj, de nem olvass bele olyat, ami nincs ott… mert ez tényleg sértő és rágalmazás! … hogy úgy beszélek róluk mint ha bűnözők lennének. Ezt nem állítottam. A bűnöző törvényellenes dolgot cselekszik. A homoszexualitás nem törvényellenes. De mint út/életmód/tett/szerelem (vagy kinek hogyan udvarias), nem értek vele egyet, mint még egy pár más dologgal sem az életben. Az ehhez a részhez való hozzászólásokat én be is fejezem, mert kezd eldurvulni. Akit jobban érdekel, az higgadt fejjel tanulmányozza a témát. Nyilván ennek a remek blognak itt nem ez a célja. A melegek örökbefogadásáról osztjuk meg a véleményünket. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Kedves Krisztina! Az hogy vki meleg, az szerintem nem valasztas kerdese. Lehet ugy tenni, mintha hetero volna, de az szerintem rengeteg kart okozhat. Mivel nem valasztas kerdese, szvsz igy nem is lehet egyeterteni vagy nem egyeterteni vele. Csak elfogadni.
Kivancsi lennek, hogy akik ennyire “nem ertenek egyet ezzel az eletmoddal”, mit tennenek, ha pl. a gyerekukrol kiderulne, hogy meleg. Tuzzel-vassal a “jo iranyba” terelgetnek oket???
KedvelésKedvelés
Ez nem egy “életmód” és nem választás kérdése. Bízom benne, hogy ez elírás volt!
KedvelésKedvelés
Fatika ezt jól megfogalmaztad, a vége pedig a legjobb: “Sokan, akik kritikákat fogalmaznak meg a melegekről, nem is ismernek személyesen egyet sem, márpedig ez így csak megalapozatlan előítélet. A legszomorúbb pedig, hogy egyesek rengeteg energiát fektetnek abba, hogy a melegek gyermekvállalását támadják, de a kisujjukat sem mozdítják, ha a szomszédjukban a heteró, alkesz apuka napi rendszerességgel veri agyba-főbe, és teszi tönkre a családját.”
Zsuzsa, Krisztián, köszönjük a cikket!!! Köszi az őszinte nyitottságot Krisztián, a legjobbakat kívánom!
KedvelésKedvelés
A köszönetnyílvánítások sorához szeretnék én is csatlakozni, más szempontból. Nekem az elfogadás zsigeri élmény, legyen ez bármilyen mássággal kapcsolatos dolog is. A meleg családokat pedig kifejezetten támogatom.
Ugyanakkor tudjuk, hogy nálunk (és nyugatról keletre egyre fokozottabban) az egyik legelutasítottabb kisebbség a melegek. A negatív attitűdök, a rasszizmus, a homofóbia mélyen húzódó, a szocializációnkhoz, mentalitásunkhoz, kultúránkhoz, szubkultúránkhoz kötődő “zsigeri” élmény, amint nagyon nehezen írnak felül még akár személyes pozitív példák is.
Ezen a blogon egy olyan beszélgetés folyik, ahol megszólalnak olyanok is, akiknek kételyeik vannak azzal kapcsolatba, hogy hogyan lehet egészséges lelkületű egy meleg szülők által nevelt gyermek. Ez nagyon jó, hogy felmerül, de leges legjobb, hogy olyan módon lehet erről itt beszélni, ami nem jellemző, általában. Ezekkel a témákkal kapcsolatban a zsigeri gyűlölködő beszédmód szokott a meghatározó lenni. Kérdések, kételyek pedig vannak, és ezeket ki kell mondani, meg kell hallgatni egymást, itt pedig kialakult egy olyan közeg, ahol egymást tiszteletben tartva, ezt meg lehet tenni. Köszi, és hajrá!
KedvelésKedvelés
Én is pont most jutottam el addig, hogy örömködjek azon, hogy mennyire kulturáltan lehet itt nagyon nem egyetérteni is. AZ azért feltűnt, hogy az eddigi tegeződés helyett több helyütt magázódásra váltott a kommentfolyam, de inkább csak ez a távolodás van, és nem nyers bunkóság, és ez nagyon jó.
A cikket köszönjük, szerintem is érdekes és gondolatébresztő.
KedvelésKedvelés
Szeretném kérni, hogy továbbra is tegeződjünk.
Egy “lányok” is megütötte a szemem, már sok férfi is kommentel az oldalon! 🙂
KedvelésKedvelés
Én is köszönöm a cikket. Örülnék, ha Krisztián mesélne egy kicsit magáról az örökbefogadásról is, mikor és pontosan hogy zajlott, kicsi fiának van-e bármi, az örökbefogadottsággal kapcsolatos nehézsége (pláne, hogy már nem kisbabaként került hozzájuk), hogy alakult eleinte a közös életük, és hogyan most, stb. Bevallom, nekem is furcsa a helyzet, biztos, hogy kis időbe telne, míg teljesen természetes lenne, hogy egy ovis szülőtárs mindkét tagja férfi (vagy nő, bár az kevésbé “feltűnő”), de szívesen olvasok ilyenről, és biztos vagyok benne, hogy nem ezen múlik, hogy milyen szülők ők, és valóban, a szeretettel teli, harmonikus környezet a legfontosabb. És most elgondolkoztam, hogy mit és hogyan mondanék a saját gyerekeimnek. Nincs a közelünkben olyan meleg pár, akivel a gyerekek is találkoznának, bennük egyelőre ez a lehetőség fel sem merül, annyira természetes, hogy a szerelem, majd a családalapítás egy férfi és egy nő között jön létre. Hisz minden klasszikus mese erről szól, és az életben is ezt látják maguk körül. Úgyhogy emiatt én elsőre picit attól félnék, hogy megzavarná-e a világukat, ha muszáj lenne erről beszélni, mert egy ovistárs révén bekerülne a látómezejükbe egy ilyen család. De valószínűleg, hogy csak én gondolom ezt nehézségnek, ők pedig egy mondat után elfogadnák a dolgot. Na, szóval ezért is nagyon jó ez a cikk, hogy ezen most elgondolkoztam, köszönöm:)
KedvelésKedvelés
Most akkor egy kicsit hangosan gondolkozom: nem tudom, hogy az én hozzáállásom a melegség kérdéséhez mennyire elfogadó vagy sem, én azt gondolom, hogy azt mondani, hogy az azonos neműekhez való vonzódás ugyanolyan természetes, mint az ellenkező neműekhez, az így nem állja meg a helyét. Mi erről a melegek véleménye? Kőkorszaki vagyok?:) Ettől még teljesen elfogadom a jelenséget, de kb úgy tekintek rá, mint mondjuk az aspergeresekre. Ha valaki nem tudná, ez az autizmus egy magasan funkcionáló esete. Ez sem betegség, hanem úgy mondják, hogy egy állapot, egyfajta működési zavar, amitől az érintettek mondjuk úgy, hogy “máshogy vannak bekötve” – ami a szociális életben való eligazodás képességét illeti -, mint a “neurotipikus” többség (akik a nem autik:). Így gondolni a homoszexualitásra is, hogy az egy működési zavar, ez milyen? Ebbe nincs semmi lenézés vagy kirekesztés, egyszerűen egy állapot leírása. Nem jelenti azt, hogy az illető beteg, csak azt, hogy a “neurotipikustól” eltérően ő máshogy van bekötve, ami a szexuális orientációt illeti, vannak ilyen emberek, és kész, nincs velük semmi baj. Egyik gyermekem aspergeres, róla is így beszélek, nem tekintem betegnek, sőt, azt gondolom, hogy teljes mértékben az a kategória, aki igazán színessé teszi az életet – de semmi bántót nem találok abban, hogy egyfajta működési zavarként lehet leírni az ő állapotát. -és a melegekről is ezt gondolom. Ahogy nézem, kb az arányuk a társadalomban is egyforma. Persze ha ez az arány változna, akkor akár eljöhet az a pont, hogy az aspiság vagy a homoszexualitás lesz a “neurotipikus”; ismerve az aspik különleges nyílt szívűségét, a rosszindulatra való képtelenségüket, ez nem is biztos, hogy rossz világ lenne (hm – és a túlnépesedési problémára is bizonyos megoldást jelentene a homoszexuálisok magasabb aránya, de lehet, hogy a frissen olvasott új Dan Brown könyv beszél csak belőlem:)
Mindez most onnan jött, hogy elképzeltem, mit mondanék a gyerekeimnek. Úgy képzelem, hogy valami ilyesmit, hogy bár a legtöbb ember úgy működik, hogy…., vannak emberek, akik pedig úgy működnek, hogy….Ők nem betegek, csak máshogy működnek. Talán az is szóba jönne, hogy ebben biztos nehéz, hogy két férfi nem tud gyereket szülni, de pl milyen jó, hogy ha szeretnének szülők lenni, akkor ők is örökbe tudnak fogadni. És hogy szomorú, ha emiatt bántás ér valakit.
KedvelésKedvelés
Egy olyan meleg pár, akik már évtizedek óta együtt vannak nem fogják működési zavarnak tekinteni a kapcsolatukat.
KedvelésKedvelés
A működési zavart nem is úgy értem, hogy valami átmeneti, ami elmúlik. De valóban, mondjuk csak azt a zavar helyett, hogy más (én is jobban örülök, ha a kisfiamra csak így gondolok, a zavar szó nekem se tetszik), vagyis a “másság”-ot képviselők táborába tartozik. Szerencsére egyre jellemzőbb, hogy fontosnak tartjuk a másság elfogadását. Nem értem, hogy miért másabb egy fél karral született (egyébként teljes életet élő embertársunk), mint egy homoszexuális? Vagyis inkább azt mondom, hogy szerintem egyformán mások. Mindketten teljes életet tudnak élni, arra van szükségük, hogy a társadalom ne nézze ki őket, hanem elfogadja, hogy ők ilyenek, és kész. És minél jobban elfogadja ezt a társadalom, annál könnyebb az életük. Szóval nekem ennek a megértése okoz kicsit nehézséget, hogy egyrészt örömmel támogatom a másság elfogadásának mindenféle törekvését, de ugyanakkor azt látom (de lehet, hogy rosszul látom), hogy a homoszexuálisok esetében ott tartunk, hogy nem is mások, hanem kb csak olyannyira pici különbség az emberek között, hogy ki melyik nemhez vonzódik, mint az, hogy milyen színű a hajunk. De pont ezt írom, hogy nem is tudom, hogy ezt hogy kéne politikailag korrekten gondolni, vagy mit gondolnak maguk a melegek, bántó-e, ha azt mondják rájuk, hogy mások?
KedvelésKedvelés
Szerintem félre értettél. Nem arra gondoltam, hogy átmeneti, hanem arra, hogy az egész kapcsolatuk egy “működési zavaron” épül. Az érintettek csodának tekintik, hogy egymásra találnak,nem pedig hibának.
Rózsa Krisztián családos ember. A párja, a gyereke nem lehet egy zavar következménye.
Egy szerelmes ember képtelen az érzéseit ennyire ledegradálni.
Én is meleg vagyok. Képtelen lennék úgy élni, hogy valami meghibásodásnak tekintsem azt, ami az egész életemet, a kapcsolataimat, a családomat meghatározza. Még nincs párom, de ha lesz az azért lesz, mert a sors úgy akarta, hogy egymásra találjunk, nem pedig azért, mert működési zavar lépett fel.
Akinek fél karja van, az 2 karral szeretne újjászületni, én viszont meleg akarok maradni.
KedvelésKedvelés
Az utolsó mondatodban tévedsz. Pont nemrég néztem meg több videót is egy fiatal magyar félkarú lányról, olimpiai úszóbajnok. Tökéletesen boldog, hangsúlyozza, hogy neki ez így teljesen természetes, és teljes az élete, egy kicsit sem álmodozik arról, hogy bárcsak két keze lenne, sőt, biztos benne, hogy épp ennek köszönheti, hogy ennyire boldog az élete (vagyis igen, akár így is mondhatod, hogy az egész csodálatosnak gondolt élete egy zavar következménye, bár ez tényleg furán hangzik így, mégis valahol igaz) Ugyanúgy egy született siket teljes életet tud élni, a boldogsága egyáltalán nem függ attól, hogy mit nem hall. Persze azért lehet ez így, mert elfogadó környezetben van, ő, a félkarú lány paralimpikon, és a “sérült” emberek elfogadásáért tesz rengeteget, előadásokat tart iskolában, úgy is mondhatnám, hogy a tolerancia egyik nagykövete. Nyilván egy olyan fél karral született, akit bántanak emiatt, megbélyegeznek, ő valóban arról álmodik, hogy milyen jó lenne 2 karral születni. Ahogy biztos egy nem elfogadó környezetben élő meleg is gondol arra, hogy bárcsak heteró lenne…De írtam, hogy ne is működési zavar legyen, hanem csak annyi, hogy más. Ez így oké? Vagy ez is bántó? (hisz mondhatod, hogy mi jogon mondom, hogy más, hisz ezzel az erővel mindannyian mások vagyunk, én a diótortát szeretem, te a mákosat, én szőke vagyok, te barna stb).
Egyébként egy szóval sem írtam, hogy Krisztián ne lehetne csodálatos apa – így ismeretlenül egyébként nagyon szimpatikusnak tűnik -, vagy hogy melegek ne fogadhassanak örökbe. A gondolataim a homoszexualitás másság-nem másság kérdésének kutatásáról szólnak.
KedvelésKedvelés
Egyszerűen like!
KedvelésKedvelés
Szerintem nem kell aggódni, hogy a gyerekek ezt hogy fogadják, nálunk valahogy került már szóba, hogy vannak akik azonos neműbe szerelmesek. Szeme se rebbent. Az, hogy a Petyát veri az apja szíjjal, az kiakasztotta a gyereket rendesen, mikor megtudta, na de hogy emberek szeretik egymást? 🙂
KedvelésKedvelés
“orokbe” hozzászóló (vélhetően a honlap részéről) említette a magyar gyermekvédelem legkisebb rossz szisztémáját. Ezt kicsit részletesebben kibontva:
Az örökbe fogadás a félreértések elkerülése végett nem a szülőről szól, hanem a gyerekről. Ő a védtelen, akinek a sorsáról helyette az állami szervek döntenek. Itt nem lehet szempont, hogy a “melegeknek is lehessen gyereke” hogy ne csorbuljon valami joga. Hanem arról, hogy a lehető legjobb szülőt megtaláljuk egy kisgyerek számára.
A kommentekben olvastam ezt az intézet dolgot, tehát hogy inkább így legyen a gyerek sorsa elrendezve, mint hogy intézetben legyen. Miközben nincsenek is intézetek! Csak nevelőszülők vannak, akik saját gyerekükkel együtt nevelik az állami gondozottat, meg (a nagyobbaknak, akik tartják a vér szerinti szülőkkel a kapcsolatot) lakásotthonok. Örökbe fogadásra meg több száz, örökbe fogadásra alkalmas, hetero pár várakozik évekig! (Persze azt is elismerem, hogy egy hallássérült kis roma gyerekért nem kapkodnak az örökbe fogadó szülők.)
KedvelésKedvelés
Előbbre is sorolják mindenhol a házaspárokat. Ne féltsd te a jogaikat. Akikre ezek a hú de alkalmas párok olyan nagyon várnak (hófehér újszülött) azokat a gyerekeket nem szokták meleg párok kapni.
A lakásotthon intézet. Kisebb, családiasabb, de intézet. Több műszakban váltott lovak nevelik a gyerekeket, a csoportokban kicsit kevesebb gyerek van de a lényeg ugyanaz.
A legjobb szülő pl az, akinek kell a gyerek. Így kerülnek a visszautasított gyerekek az országos listára, így szoktak meleg párokhoz, egyedülállókhoz kerülni.
Ha választanom kéne, hogy olyan fogadja örökbe a gyerekemet, aki utálja a melegeket/cigányokat, vagy egy meleg pár, na akkor egy pillanatig nem haboznék. Inkább a világgal kelljen kicsit megküzdenie a gyereknek, mint hogy a saját szülei legyenek ennyire nem elfogadóak.
KedvelésKedvelés
Rave, köszi, szívemből szóltál, like!
KedvelésKedvelés
Akkor csak a tisztázás kedvéért: “orokbe” írja a blogot, amely mindenkinek szól, aki eziránt a téma iránt érdeklődik. Itt nincs vagdalkozás meg kioktatás, szeretnénk egymástól tanulni még akkor is, ha egy adott téma kívül esik a “komfortzónánkon”.
Kérlek, olvasd el a korábbi bejegyzéseket, érdemes az “Ha először vagy itt” füllel és a tartalomjegyékkel kezdeni. Amiket írsz, azzal az itt olvasók nagy százalékban tisztában vannak, sőt, nagyrészt maguk is friss szülők, vagy éppen sorban állnak, de vannak itt szülőanyák, örökbe fogadottak, nevelőszülők és más szakemberek is. (bocs utólag is, ha valakit kihagytam)
Hidd el, “orokbe” tudja, miről beszél, de nem kell minden posztban ugyanazt leírni ezerszer, mert már egyszer túltárgyaltuk, nosztalgiázni meg elmélkedni érdemes visszaolvasással.
Igen, sokan várnak, érdemes lenne elolvasnod, mik a sorban állás feltételei (segítek, jelentkezési sorrend és sorszám van, de csak azután, hogy a megyeileg illetékes tegyesz megállapította az alkalmasságot, és ezt a gyámhivatal határozatban jóvá hagyta).
Amúgy ez a hangnem számomra elég visszatetsző, kérlek, fogalmazz kicsit lágyabban.
Köszönöm
(ja, és én is csak olvasó vagyok)
KedvelésKedvelés
Mi a baj a hangnemmel? Mindenre pszichológus által írt tanulmányt írtam, linket adtam, fősulis fejlődés lélektani tankönyvemből idézek. Szakmai alapon közelítem a témát. Nem kell mindig mindenben egyetérteni, ez a demokrácia. “Mindenkinek szól, aki eziránt a téma iránt érdeklődik….” Én érdeklődöm. “szeretnénk egymástól tanulni még akkor is, ha egy adott téma kívül esik a “komfortzónánkon”. Úgy van, én is így gondolom, ezt teszem. Be voltak linkelve tanulmányok a cikk végén, én erre reagáltam. Jogom van tehát hozzászólni, egyet nem érteni részben vagy egészben, amíg azt kulturáltan teszem. Sajnálom, ha az ájtatos hangulatra rossz hatással vagyok, de nem játszhatom meg magam, ha nem értek mindennel egyet. De ezt a hozzászólási szabályok nem is követelik meg.
KedvelésKedvelés
Az a baj ezzel a hangnemmel, hogy a haszontalankodó, gondolkodni és a fejét használni nem akaró gyerekkel beszélnek ilyen stílusban, hogy a keménységtől érezze már, hogy itt nem egészen minden olyan kerek, ahogy azt ő úgy gyermeki tudatlanságból és nemtörődömségből képzeli. Holott azért itt olyan népek leledzenek, akikről az előbbi pár sor egyáltalán nem mondható el.
Demokrácia van, az azt jelenti, hogy a véleményed miatt nem kerülsz többé dutyiba, és még el is mondhatod. Mellette pedig szabadon választhatsz, bizonyos törvényi kereteken/normákon és elvárásrendszereken belül. Itt elvárás a semleges beszédmód, mert a demokrácia az itt olvasókra is vonatkozik, nem csak a véleményt nyilvánítókra. Jogod van szólni, örömmel vesszük, ha elmondod, amit gondolsz, de a kötekedés itt nem pálya.
KedvelésKedvelés
Köszönöm válaszát. Az egyet nem értés egyébként nem kötekedés. A “nem kerek” kifejezést csak azért használtam, mert korábbi hozzászóló azt írta, hogy neki ez a történet “kerek”.
KedvelésKedvelés
Stanley, semmi baj a hangnemeddel, és nagyon jól összefoglaltad a lényeget. Csak itt valami már nagyon nem a tényekről szól. (Mint általában ebben a témában elég gyakran.) Nem is érdemes ezt folytatni, mert mindig is te (és a hozzád hasonlók) lesznek az intoleránsak és kiokatók.
Mi is országos listáról fogadtunk örökbe egy gyönyörű gyermeket, akit az ottani pszichológus úgy prezentált, hogy ‘nem kellett senkinek’. Hát így jártak! 🙂 Mi pedig örülünk, hogy anyut és aput is adhatunk neki, és megfelelő mintákat.
KedvelésKedvelés
Egyetértek, Kriszina, nekem sem volt gondom, Stanley hozzászólásával sem a tartalmát sem a hangnemét tekintve.
KedvelésKedvelés
Mark Regnerus nem pszichológus, csak egy keresztény aktivista, aki egy oly n, használhatatlan kutatást tett közzé, amihez a meleg pároknak semmi közük, hiszen nem is vett részt benne egy sem.
Jogod van hozzászólni, egyet sem kell .érteni, de nincs jogod hazugságokat terjeszteni fals, a szakma által komolytalannak ítélt kutatásokkal.
KedvelésKedvelés
ansre1bp: Bocsánat. Szociológus professzor, nem pszichológus.
http://www.markregnerus.com/
Már csak ezért is fogadom kételkedéssel a cáfolatot: egy szociológus professzor csak két embert kérdezne meg egy felmérésben? Ő maga is egy képtelen állításra reagált, tehát hogy a meleg szülők jobbak, eredményesebbek, mint a heterok. És őt is “megcáfolta” valaki, akiről fogalmunk sincs innen, hogy ki, hiszen az USA-ban sokkal lazábban osztogatják az ilyen-olyan egyetemek tudományos címeit. Nyilván van valahol a cáfolatnak ellen cáfolata, stb. Én ezért írtam, hogy kinek higgyünk?
KedvelésKedvelés
Lehet kételkedni, meg minden, de esetleg el kéne olvasni magát a tanulmányt. Ezt maga Regnerus írja a második cikkben:
“Indeed, only two cases of LM/MLRs reported living with their mother and her partner uninterrupted from age 1 to 18.”
Vagyis a leszbikus anya kategóriában csak két olyan válaszadó volt, aki 18 évig együtt élt az anyjával és annak partnerével. Ezt Regnerus írja, függetlenül attól, hogy az esetleges cáfolók milyen lazán kapták a tudományos címüket (hihetetlen arrogancia az el nem olvasott cikk nem is ismert esetleges cáfolói alkalmatlanságára az USA tudományos rendszerének hiányosságait felhozni…) Regnerus módszere az volt, hogy több ezer véletlenszerűen kiválasztott 18-39 éves személyt megkérdezett. Úgy látszik, ezek közül ilyen keveset neveltek leszbikus párok (20-30 évvel ezelőtt), vagyis ezekről nem lehet statisztikailag releváns állításokat megfogalmazni. Másra esetleg használható a tanulmány, pl. ha valakit érdekel, az derül ki, hogy a biológiai szülőknél nevelkedett válaszadók 90 százaléka tartja magát teljesen heteroszexuálisnak és 4 százalék van azonos neművel kapcsolatban.
Ezt Krisztián biztos tudja tisztázni: ugye a korábbi tanulmányok határozottan a meleg párok által tartósan nevelt gyerekekről szóltak? És gondolom utána újságírói pongyolaságból és direkt félremagyarázásból lett úgy leegyszerűsítve, hogy “nem baj, ha meleg a szülő” és Regnerus formálisan ezt cáfolta meg.
KedvelésKedvelés
Nem tudok nem szóvá tenni azt a jelenséget sem, hogy pl. az öregekkel szemben tilalom van megfogalmazva a törvényben (ha 45 évnél nagyobb a korkülönbség, az örökbe fogadó és az örökbe fogadott között nem lehet engedélyezni, mert ugye lehetséges, hogy ilyen életkorban már nem tudja felnevelni). Míg a melegek esetében szóba sem illik hozni az aggályokat, egyből van vagy 15 teljesen elfogulatlan friss pszichológiai kutatás, ami “bizonyítja” hogy semmi baj nem lehet. Míg a családhálós link természetesen “csúsztatás” (egy kommentelőt idézve). Én ezeknek a furcsaságoknak a figyelembe vételével (is) gondolkodom erről a témáról.
A riportban egyébként feltűnt néhány dolog, aminek a jelentőségét(vagy konkrét számadatot) nyilvánvalóan kicsinyíti vagy nagyítja a riportalany. (Aki egyébként is érintett a témában, így objektív vélemény tőle ennek a fényében várható.)
Pl. “A gyerek pszichoszexuális fejlődése nem mintaalapú.” Mármint a szexuális orientációja nem az! A pszichoszexuális fejlődése (részben legalábbis) mindenképpen minta alapú. Pl. apámról “veszem le” hogyan közeledik a nőkhöz, hogyan udvarol, bókol stb. Kutatások sora bizonyítja, hogy a hetero gyerek ellenkező nemű szülőjéről veszi le a mintát, amit ő is keres felnőtt korában párválasztáskor. Ezen kívül a pszichoszexuális fejlődésnél (alap tétel fejlődés lélektanból, egy tankönyvből idézek) az ellenkező nemű szülő kiemelt szerepet játszik: „ Fallikus szakasz: Negyedik évtől. A fiúk lányok fejlődése szétválik. Másik nemű szülő irányába szexuális érzések, az azonos nemű szülőre féltékeny. Ödipusz-komplexus /fiúk/, péniszirigység /lányok/. A konfliktusok feloldása eredményezi a nemi identifikáció legalapvetőbb formáit… stb.” Meleg párnál ez hogyan alakul? Semmiféle káros hatása nincs egy kisfiú pszichoszexuális fejlődésére? „Nemi identifikáció LEGALAPVETŐBB formáit”-ról van szó! Melegekről hogy veszi le a hetero mintát a hetero gyerek? Ráadásul a melegek ismeretségi körében nagyrészt szintén melegek vannak, ami tovább nehezíti a gyerek dolgát.
Nem gondolom, hogy egy meleg azért fogad örökbe, mert melegnek akarja nevelni a gyerekét, vagy meg akarja rontani. Ez szamárság. Viszont a riportban és a válasz hsz-ben leírtak (több évtizede a fejlődéslélektan többszörösen bizonyított tételeiről van szó pl. korábban említett anya-gyermek kapcsolat, ill. itt említett fallikus szakasz) egyáltalán nem bizonyították számomra, hogy ezeket figyelmen kívül lehetne hagyni. Még a legnagyobb jó szándék mellett is történhet baj, ha egy világnézet elhomályosítja a látásunkat. Különösen, amikor olyan adatot olvasok a riportalany szájából, hogy a társadalom 8%-a meleg. Ez az adat nyilvánvalóan hamis. Lehet hogy nem manipulálni akar vele, de akkor is egy vágyat tükröz. Ha 10 millió emberből 800 ezer meleg lenne, mi értelme lenne pl. a rejtőzködésnek? Ha egy városban szinte minden 10. ember meleg lenne, minek játszanák meg magukat heterónak, minek mennének bele hetero kapcsolatba, miért titkolnák, miért maradnának inkább agglegények vénlányok stb stb?? Számomra egyáltalán nem kerek ez a történet. Végezetül: Kíváncsian várom kimoderálnak-e, kapok-e választ. A magam részéről betartottam a szabályokat, szakmai alapon közelítettem: pszichológusok kutatásait, egyetemi tankönyveket idézve. Szólás szabadság jegyében, volt tanárként, volt gyermekvédelmisként. Hiszen nem kell mindennel mindig egyetérteni. Peace.
KedvelésKedvelés
milyen érdekes dolgokat olvasol?
KedvelésKedvelés
Miért csúsztatás a családháló cikke?
– Már a címe is manipulatív: “Vajon milyen hátrányok érhetik a gyereket, ha meleg párok nevelik őket?” Mint korábban írtam, a kutatásban rendkívül kevés olyan személy volt, akit ténylegesen meleg párok neveltek fel, ezért az eredményeket nem lehet ilyen módon értelmezni és reklámozni.
– Így az ilyen mondatok, hogy „Konkrétabban: a homoszexuális vagy leszbikus pártok által nevelt gyermekek közt (akik az egyik fél korábbi, heteroszexuális kapcsolatból származó biológiai gyermekei) később háromszor annyi a munkanélküli, mint a hagyományos családokban nevelkedettek között, és csaknem négyszer annyian szorulnak szociális segítségre.” teljesen hibásak, ugyanis a tanulmányban semmilyen adat sincs a homoszexuális párok által nevelt gyerekekről.
– A cikk írója felböfög mindenféle statisztikai adatokat a tanulmányból, de nem hasonlítja össze pl. azokkal, akik az anyuka új férjével éltek együtt. Érdekes módon az „igazán sokkoló” molesztálási stb. adatokban nincs statisztikailag szignifikáns különbség a leszbikus anya és az anya újráházasodott csoportok között. Ezt azért meg kellett volna említeni.
Szerintem nagyon veszélyes gondolat, hogy „mindenre van tanulmány, meg az ellenkezőjére is, nem kell hinni senkinek, gondolhatok, ami nekem tetszik”. Vannak hibás vagy félrevezetően prezentált tanulmányok, vannak manipulatív cikkek, de ettől még lehetnek szakértők, akik kutatják a témát és többet tudnak a dologról, mint mi.
Egyébként a http://www.regnerusfallout.org oldal szépen leírja a tanulmány hibáit és történetét. Érdemes megnézni, akár csak a nyitó grafikont, ami mutatja, hogy nagy mintaszámúnak (15000) beharangozott kutatásban összesen két válaszadó volt, akit 18 évig nevelt egy leszbikus pár.
KedvelésKedvelés
Őz : Miért veszélyes? Mert nem a maga véleményét igazolja?
KedvelésKedvelés
“Mert nem a maga véleményét igazolja?”
Nem. Azért veszélyes, mert nettó hazugság az egész.
Mellesleg a kutatásban összesen 2 (!) meleg pár vett részt. Külön mások megvizsgálták őket, semmi bajuk sincs, vagyis ők a normális oldalra sorolhatók.
KedvelésKedvelés
Maga talán szociológus és pszichológus szakértő egyben, hogy meg tudja ítélni innen, hogy melyik kutató hogy manipulál az adatokkal az USA-ban? Mi a véleménye arról az állításról (pszichológus szakértők felméréséről), amit Regnerus cáfolni próbált, tehát hogy a meleg szülők jobbak, mint a heterok?
KedvelésKedvelés
A konkrét témától és esettől függetlenül (amiben egyébként az én véleményemről nem is volt szó, csak Regnerus és a családinet csúsztatásáról) tartom veszélyesnek, ha úgy gondoljuk, hogy világban vannak mindenféle vélemények, ezek teljesen egyenértékűek és ezért azt gondolhatunk amit akarunk. Sarkítva: “én így gondolom, a Nobel-díjas szakértő úgy gondolja, tehát egy-egy, vagyis a kérdés nem eldönthető”. Igenis van olyan, hogy két ellentmondó vélemény közül az egyik tudományosan megalapozott, a másik meg nem.
KedvelésKedvelés
Pedig így van. Éppen Krisztián írja le pl. a gyermek pszichoszexuális fejlődésével kapcsolatban, hogy vannak olyan pszichológusok, akik Freud elméletét ósdinak tartják, míg vannak neo-freudi irányzatok. Hány tonna példát hozzak a tudományos életből, amit az egyik tudóscsoport így gondol, a másik meg úgy?
KedvelésKedvelés
Kicsit meddő ez a vita, de abban talán egyetérthetünk, hogy vannak tények. Pl. hogy jelenleg hány lakosa van Budapestnek. Aztán ezt világnézeti/politikai stb. szempontból persze változatosan interpretálhatjuk. Lehet, hogy valakinek ez kevés és szeretné, ha többen lennénk, más meg túl zsúfoltnak tartaná a várost. De attól még az alap tény az tény.
KedvelésKedvelés
“Míg a melegek esetében szóba sem illik hozni az aggályokat”
Nincsenek aggályok, mivel Mark Regnerus sem talált egyet sem.
KedvelésKedvelés
Kedves Stanley!
A pszichoszexuális fejlődés ügyében szerintem egyetértünk. Én is ezt mondom az interjúban:
“A gyerek pszichoszexuális fejlődése nem mintaalapú. A szerelmed tárgyát nem a minta dönti el, legfeljebb az intimitás mértékét és kifejezését.”
Tehát azt, hogy valaki meleg vagy heteroszexuális lesz, azt nem a látott minta dönti el. Abban viszont egyértelműen van szerepe a szülőnek, hogy milyen az általa mutatott intimitásszint, egymás kölcsönös megbecsülése, a konfliktuskezelés módja stb.
Ezt azonban egy meleg pár is ugyanúgy meg tudja adni a gyereknek.
Az általad említett freudi elméletek viszont tényleg nehezen alkalmazhatók a meleg családokra (ödipusz/elektra komplexus). Azonban Freud máshol is csődöt mond ezzel: mi a helyzet az egyedülálló szülőkkel, mozaik családokkal az intézetben felnövő gyerekekkel, esetleg ha szélesebb körben vizsgálódunk a kommunákban, törzsi közösségekben cseperedő gyerekekkel. Itt sincs 1anya-1apa modell, ahol az ellenkező nemű szülővel szerelembe kell esni…
Freud elméletei ebben a formában finoman szólva is kezdenek kikopni a modern, gyakorlati pszichológiából. Számos neo-freudi irányzat él tovább, meg ezekből is sokat lehet tanulni, de szó szerinti alkalmazásukra ma már kevesen szorítkoznak.
KedvelésKedvelés
“A szerelmed tárgyát nem a minta dönti el.” Erre is lehetne ellenpéldát hozni. Pl. az ókori görög társadalomban a homoszexualitás preferált, támogatott minta volt, és lám a társadalom nagyobb része gyakorolta is. Pedig te írtad, hogy a melegek aránya 3-8%. Ezen kívül (visszatérve a mai világhoz) a gyermeket megítélésed szerint meleg örökbefogadásnál nem frusztrálja, hogy a szeretett szülők nem olyanok mint ő szexuálisan? Nem kell feltétlenül az örökbe fogadásra gondolni. Pl. a meleg gyereket a hetero szülők (elvárása egy szexuális magatartásra), vagy a hetero gyereket a meleg szülők (elvárása). Ha van ilyen. Nem gondolom, hogy a meleg melegnek akarja nevelni a gyerekét, de a téma kapcsán olvastam melegektől olyan hozzászólást (más poszton) hogy majd felnőtt korában kipróbálja a gyerek mindkettő féle aktust, és majd eldönti melyiket választja.
KedvelésKedvelés
Illetve még írtál a melegek társadalmon belüli arányáról.
Már a melegség fogalmát is nehéz meghatározni (együttélés? szex? vágyak? egyszeri alkalom? identitás?), de ezt a kérdést jó néhány évtizede kutatják már, úgyhogy van adat rá bőven.
http://en.wikipedia.org/wiki/Homosexuality_in_society alapján:
– melegség, mint identitás aránya 1 és 12% között változik.
– melegség, mint szexuális gyakorlat gyakorisága néhány országban:
Anglia: 6.1%
Franciaország 4.1%
Norvégia: 12%
Új-Zéland: 20%
Én magam is 3-8 százalékról beszéltem, de a példáinkban 3%-kal számoltunk. Az pedig a fenti számok alapján egy szerény becslés inkább. (És nem az én vágyam. 🙂 )
KedvelésKedvelés
Először is köszönöm udvarias válaszod. Értem, tehát beleszámoltad azokat is, akik biszexuálisok, vagy pl. életükben mondjuk két alkalommal volt meleg kalandjuk (kipróbálták, milyen az). Pl. Új-Zélandi adat.) Viszont ők nem melegek sztem. Az igazi meleg (szerintem) biztos abban, hogy kizárólag saját neméhez vonzódik.
KedvelésKedvelés
Te Freudot idézel, és Freuddal nem mindenki ért egyet, rengeteg tétele meg lett cáfolva, igaz, ugyanennyi működik is. De Freud mondta azt is, hogy gyerekekkel nem is történik szexuális erőszak, mert amit ők elmesélnek arról, az igazából csak az ödipális vágyak megfogalmazása.
És pl.: az se hiszem, hogy attól lesz valaki zsugori, mert a szobatisztaságra szoktatásnál problémák voltak.
Szóval tisztelem Freud munkásságát de kritikusan nézem.
Én sokkal jobban szeretem Erikson fejlődéselméletét, szerintem több benne az igazság.
Azt viszont soha nem említik, hogy csak nővel alakulhat ki a szükséges kapcsolata a gyermeknek. A gondozóval alakul ki az a kapcsolat, ami aztán később lehet ambivalens, biztonságos stb. a gondozó “minőségétől” függően. De a nemétől ez nem függ, igaz, a korától sem 🙂
A többire amire kitértél most én nem térek ki, mert félek, hogy nagyon eltérnénk a tárgytól.
És attól függetlenül, hogy nem értünk egyet, örülök, hogy ilyen hangnemben és stílusban írsz ellenvéleményt, már ez is jól esik az embernek! 😀
KedvelésKedvelés
Hehe, látom ez nem csak nekem volt már sok. Viszont mérgemben eléggé összevissza fogalmaztam, a címzettet leszámítva bárkit esetlegesen sértő bármi nem úgy értendő.
KedvelésKedvelés
Nos, tényleg nem kell mindennel egyetérteni, viszont…
1. A törvényi rendelkezést nem mi írtuk, reklamáció lehetősége a minisztériumban.
2. Olvasd vissza a kommenteket, voltak másoknak is aggályai, kérdései, de meg tudták fogalmazni semleges hangon. Nekem ez a te hangvételed még mindig elég kemény.
3. Minden, amit a tankönyvből idézel, valóban írva vagyon. Az elmélet meg a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, gyakorlatilag van. Ki állítja, hogy egy meleg párnak nincs szoros, napi kapcsolata ellenkező nemű emberekkel? – A család, reméljük, nem csak elvileg, nem zárt közösség, hanem kiindulópont és hátország, egy bátorító szeretetközösség.
4. Valóban, jó szándék mellett is történhet baj. De csak ezért nem lehet egy embert kizárólag a nemi identitása alapján szemügyre venni. Attól, hogy valaki homo, még lehet jó ember, attól, hogy valaki hetero, lehet egy közveszélyes figura és fordítva.
5. Pontosan ezért titkolják azok, akik titkolják. Akik fel merik vállalni, már elég erősek ahhoz, hogy szembe nézzenek a környezet és a társadalom reakcióival. Kapnak is rendesen, mert mások, mint a megszokott.
KedvelésKedvelés
Stanley, A 45 év a korkülönbségre vonatkozik, tehát egy 55 éves egy 10 évest örökbe fogadhat. Az átlagéletkort tekintve valószínűleg van értelme egy felső korhatár megállapításának. Szavaidból úgy tűnik, mintha semmilyen akadály nem gördülne a meleg öf elé. Ugyanakkor ők eleve hátrányból indulnak (Mo-n), mert egyedülálló öf-nak minősülnek a házasság tilalma miatt. Csak szeretném elkerülni azt a benyomást, hogy egy átlagembernek mennyi mindennek meg kell felelnie és még ki is zárhatják, az öf-ből, míg egy meleg pár “vígan” örökbefogad. Egy átlag hetero pár ma Magyarországon gond nélkül örökbefogadhat, ennek az időtartamát csak a saját kikötéseik tehetik hosszúvá.
Amúgy mi a véleményed a leszbikus pár általi adoptálásról? Ott meglenne az anyaminta és a nőkép stb.
KedvelésKedvelés
Ja, és bár én is tanultam fejlődéslélektant az egyetemen, konkrétan ezzel a témával nem foglalkoztunk. Nem valószínű, hogy mi kommentelők szakmailag meg tudjuk válaszolni azt a kérdést, hogy hogyan alakul egy gyermek pszichoszexuális fejlődése egy szivárvány családban. De mivel téged nagyon foglalkoztat ez a téma, olvass utána az angolszász szakirodalomban és foglald össze nekünk a jelenlegi álláspontot, mik a nehézségek, mik a könnyebbségek, mire kell odafigyelni, mik a lehetséges előnyök és hátrányok. Szerintem érdeklődve olvasnánk.
KedvelésKedvelés
Köszi lányok, hogy sikerült ilyen józan fejjel helyretenni a családháló cikkének mindenhatóságát alátámasztó kommentelőt, mert nálam is kiverte a biztosítékot, amire még rátett az újabb gyermekvédelmi jártasság alapon tett kijelentések sora. Mert milyen szép, tartalmilag helytálló kijelentésekkel kezdődik az általa hivatkozott cikk: „A családot vizsgáló legtöbb kutató a mostanáig megerősítette azt a nézetet, miszerint a legsikeresebb és legstabilabb a férfi-női, kétszülős családmodell, amiben a házasságot kötött, nem elvált, együtt lakó biológiai szülők nevelik a gyermeküket. Ezzel szemben az egyszülős „családmodell”, a házasságot nem kötött, csupán együtt élő (vagy élettársi kapcsolatban élő) szülők által alapított család vagy az örökbefogadáson nyugvó család, esetleg azonos nemű párok alkotta „szülők”, mind rosszabbul teljesít általánosságban.”
Köszi Stanley, hogy idehoztad ezt egy örökbefogadós oldalra, minden mondatát – hiszen még nyelvtanilag is oly kiválóan szerkesztett – tanítani kellene, ahogy a fejlődéslélektani vizsgád tankönyveiből való idézeteket is. Nem tudom milyen szakirányú képzésben részesülsz, de talán hamarosan sorra kerülnek az előítéletek kialakulásának okai, s azokkal való megküzdési módok is. Reményeim szerint a pedagógusok és a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek ilyen irányú képzésben is részesülnek, mert úgy tűnik erre igen nagy szükség lenne.
Sajnos nagyon elment a téma ebbe az irányba, jó lenne, ha visszakanyarodnánk az eredeti témához. Krisztián engem is nagyon érdekelnének Fici által feltett kérdések, hogyan alakult a kisfiúval a barátkozás, hogyan alakult a közös életetek, milyen örömök, nehézségek vannak? Nekem már az is érdekes, ha nem gond rá válaszolni, hogy a kisfiatok hogyan szólít titeket, mindketten apák vagytok vagy keresztnéven? Nekem vannak meleg barátaim, akik nagyon óvatosan ugyan, de kérdeznek a mi örökbefogadásunkról és nem igazán tudtam eddig, hogy Magyarországon hogyan is megy ez meleg pár esetében.
KedvelésKedvelés
angéla: A családháló által idézett tanulmányt pszichológus írta, nem velem kell vitatkozni. Ez éppenséggel nem “mindenható”, éppen a mainstream pszichológiai állásponttal próbál szembe menni, ami 2000 körül az USA-ban az volt, hogy a meleg párok jobban nevelik a gyerekeket, mint a heterok! Éppenséggel a Krisztián által említett APA (Ameriaki Pszichológia Társaság) véleménye tűnik mindenhatónak, hiszen Krisztián ezt írja: e szervezet “szakmai állásfoglalása irányadó nyugaton”. Ebben a cikkben viszont (legvégén) azt olvasom, hogy az APA álláspontját sem osztja minden pszichológus hiszen az ” APA kutatásainak a 77 százaléka minimális mintával (például száz emberrel) és rossz metodológiával készült.” A cikk végén vannak hivatkozások is.
http://www.magyarkurir.hu/hirek/rengeteg-szempontbol-hatranyban-vannak-melegparok-altal-nevelt-gyermekek
Így a cáfolatot (Őz) nem hiszem el, mint ahogy ő sem hiszi el az általam linkelt cikket – joga van hozzá. Megdöbbentőnek tartom, hogy itt csak olyan véleményt lehet megfogalmazni, ami egyezik az oldal törzslátogatóiéval. Ez a poszt is pl. olyan ember véleményét közli, akitől objektivitás nem várható el a témában való érintettség miatt. Javaslom Mártonffy Zsuzsának, hogy a kiegyenlített, objektív tájékoztatás érdekében a meleg örökbefogadással kapcsolatban készítsen riportot a hasznos linkek rovatban felsorolt, nyílt örökbe fogadást közvetítő keresztény alapítványokkal (Alfa Szövetség – római katolikus, Baptisat Szeretetszolgálat – baptista).
KedvelésKedvelés
Ezen a blogon az az egyik cél, hogy különféle öf családokat életközelbe hozzon. A meleg örökbefogadás létjogosultságáról a kommentekben alakult ki beszélgetés. Attól, hoy valaki megkérdőjelezi, ez egy létező s működő jelenség itthon és a világban. Nem gondolom, hogy itt most világnézeti szempontból ütköztetni kellene ezt a családot egy római katolikus állásponttal.
KedvelésKedvelés
Pedig a különféle örökbefogadó családok között nagyon sokféle világnézetű van.
Engem például pont érdekelne, hogy ők mit mondanak, éppen azért, mert én is vallásos vagyok. Ugyanakkor olvastam egy könyvet (Tízezer könnycsepp – már nem is tudom hányadikat olvasom, de érzem, hogy hasznosak a negatív történetek is), ahol meg a ‘keresztény’ világnézet tette tönkre az öf életét.
Így tudnánk egymást gazdagítani, és mindenki levonhatná a következtetéseket.
KedvelésKedvelés
Ősasszony, tervezek írni az örökbefogadás vallásai szempontjairól, fogok ehhez értő alannyal is beszélgetni.
KedvelésKedvelés
Stanley, és azon elgondolkoztál, hogy vajon azokban az országokban – például Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Portugália, Svédország és a legújabb hírek szerint Németország is -, ahol engedélyezik az azonos neműek örökbefogadását tényleg nem kellően körültekintőek vagy lehetséges, hogy náluk nem a gyerekek érdekeit veszik figyelembe elsődlegesen?
KedvelésKedvelés
Én pl. nem tartom teljesen elképzelhetetlennek.
KedvelésKedvelés
Lehetségesnek tartom.
KedvelésKedvelés
A kutatásban amit belinkeltél nincsenek is gyereket nevelő meleg párok. Különneműek vannak, csak néhányuk kipróbálta a szexet azonos neművel. Ennyi. Csak azért, mert hokibajnokságot rendezett a gimiben 40 évvel ezelőtt még nem szivárvány családban élő ember. Mark Regnerus egy keresztény aktivista, azért csúsztat annyira. Az egész egy nagy hazugság.
KedvelésKedvelés
És majd megjön a cáfolat cáfolata is. Az USA-ban az APA azt nyilatkoztatta ki, hogy “a kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek fejlődése és pszichológiai jólléte nem különbözik lényegesen a heteroszexuális szülők gyermekeivel összevetve”. Majd jön egy orosz vagy indiai testület pl. aki meg mást mond. A pszichológia nem olyan tudomány mint pl. a fizika. Én nem állítottam egyébként hogy R-nek igaza van hanem azt állítottam, hogy minden egy ilyen tudóscsoport a világnézetének megfelelően fogja manipulálni az eredményt. De ha már így bele melegedtünk maga szerint pl. a témával kapcsolatban milyen világnézet van most nyugaton? (Ahol az APA véleménye a mérvadó?) Ha már a cikkben is említve van a politika: teljesen objektív, tárgyilagos volt pl. annak idején az szdsz témához való közelítése, vagy egy nagyon jól definiálható világnézet szemüvegén nézték?
KedvelésKedvelés
Stanley, az összes alapítvány sorra fog kerülni interjúban, de azt hadd döntsem el én, mit kérdezek tőlük.
Olyan embert nagyon sokat találok, aki még sose látott meleg örökbefogadó családot, de nagyon határozottan ellenzi, ezért nem kell messzire menni:-)
Én nem akarok senkit “meggyőzni”, semmilyen irányban. Az interjúalanyokat sem. Igyekszem bemutatni a tényeket, az adott alany álláspontját, a véleményét meg ki-ki leszűri maga. Mint látod, minden vélemény megjelenhet kommentben, ha kulturáltan van megfogalmazva.
Az interjúban olyan információk jelentek meg, amelyek a magyar sajtóban sem ismertek, nem véletlenül vette át a Cink és a Mandiner is az írást.
Az is nagyon érdekes, hogy a Mandineren kapott az írás 177 kommentet, de csak 44 olvasó kattintott át onnan ide a blogra, hogy a teljes interjút elolvassa.
A melegek örökbefogadása klasszikus politikai téma, önmagán túlmutató szimbolikus ügy, amiről mindenkinek van véleménye. Olyasmi, mint a halálbüntetés eltörlése/engedélyezése. Egy párt három-négy ilyen állásponttal már nagyon határozott politikai arculatot alakíthat ki magának, pedig mindkettő érint(ene) évi pár embert.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a válaszát, számomra megnyugtató és korrekt volt.
KedvelésKedvelés
Elég tanulságos, hogy csak olyan kutatásban lehet csak rossz színben feltüntetni a meleg párok gyereknevelését, amiben nem is szerepelnek meleg párok.
A keresztény aktivista Mark Regnerus sem tudta megcáfolni azt a tényt, hogy a meleg párok rosszabb szülők lennének, hiszen ilyen kutatást nem sikerült csinálnia.
KedvelésKedvelés
Stanley: “Így a cáfolatot (Őz) nem hiszem el, mint ahogy ő sem hiszi el az általam linkelt cikket – joga van hozzá.”
Ez elég érdekes hozzáállás. Én elolvastam a magyarkurir/családiháló cikket, elolvastam Regnerus eredeti tanulmányát és a “magyarázom a bizonyítványomat” második cikket, átfutottam a kutatásban felhasznált kérdőívet (hogy lássam, pontosan milyen kérdéseket tettek fel). Ezek alapján néhány konkrét példát mutattam, hogy a kutatásból miért nem következik az “egynemű párok örökbefogadása káros a gyerekeknek” tézis, ami a magyarkurir/családiháló cikk fő mondanivalója lenne. Tudja esetleg ezeket az állításokat cáfolni, hol értettem félre valamit stb.? Le lehet söpörni ezeket az állításokat azzal, hogy “Őz nem hiszi el a cikket, Stanley elhiszi a cikket”, de így értelmetlen bármilyen tényeken alapuló vita.
KedvelésKedvelés
Kedves Angéla és Fici!
Végre eljutott oda, hogy a Ti kérdéseitekre is próbálják érdemben válaszolni. 🙂
Szóval az örökbefogadás menete viszonylag zökkenőmentesen kezdődött. A jogerős engedélyig tényleg nem volt semmilyen problémánk abból, hogy meleg párként élünk együtt. Azért döntöttünk egyébként a mellett, hogy én legyek az örökbefogadó hivatalosan, mert én akartam gyesen is maradni majd, illetve azt gondoltuk, hogy talán én könnyebben végig tudom majd csinálni a folyamatot (nem tudhattuk előre, hogy valahol nem lesz-e mégis gond a melegségünkből).
Kb. 4-5 hónap alatt lett meg a papír, és már nagyon hamar, kb. fél éven belül csörgött a telefon, hogy lenne egy kisfiú, ahol szóba kerültünk. Végül második helyre kerültünk, úgyhogy előttünk volt egy pár, akik barátkoztak már a fiunkkal, de végül ők visszaléptek.
A barátkozás is jól indult. Az első személyes találkozón/bemutatkozáson mind a ketten ott voltunk, de én maradtam barátkozni, a párom csak eljött néhányszor egy-egy fél napra. Inkább akkor volt gond, amikor néhány nap után észrevettük, hogy valami nem stimmel a hallásával… Kb. az utolsó előtti napon lett biztos, hogy tényleg van valami, amikor már majdnem indultunk haza. Viszont egyáltalán nem voltunk erre felkészülve, úgyhogy kértünk egy vizsgálatot a következő hétfőre (ez talán csütörtökön volt). És itt elindult egy másfél hónapos kálvária, mert a kórház minden héten lemondta (a gyerek megfázására stb. hivatkozva) ezt az altatásos műszeres vizsgálatot. Ez iszonyú időszak volt, mert egy darabig ilyenkor is találkoztunk hetente kétszer, de nem haladt az ügy, nem tudtuk, hogy mikor tudjuk már elhozni végleg.
Aztán végül Pesten intéztünk egy maszek helyett, ahol a gyerek délutáni alvását kihasználva megcsinálták az amúgy 10 perces mérést. Ott akkor az jött ki, hogy az egyik fülére egyáltalán nem hall, a másikra pedig középsúlyos a hallásvesztése. És hogy mindkét érték javulhat még, mert folyamatosan középfül gyulladása van (egyébként tényleg javult, most mind a kettőn enyhe-közepes a hallásvesztés).
Innen viszont már gyorsan ment minden, néhány nap múlva ismét mentem, és pár nap újabb intenzív barátkozás után jöttünk haza. 🙂
Két éves volt ekkor a fiunk, és a hallásvesztése miatt beszélni egyáltalán nem tudott. Egyébként a legnagyobb nehézségeink még mindig e körül forognak. Azóta többször műtötték a füle miatt (tubust kap a középfül gyulladások megelőzésére), meg rendszeresen járunk hallásfejlesztésre. A hallásfigyelme már rendben van, a beszédértése is sokat javult, de még mindig nem beszél, inkább csak egyszavas mondatokban fejezi ki magát.
Itt Norvégiában voltunk jelnyelvi tanfolyamon (otthon ezt nem ajánlják a hallásfejlesztők), és itthon meg az oviban is sokkal könnyebben megérteti magát vele. Korábban sok volt a konfliktusunk, frusztrálta egy csomó helyzet, amikor nem tudta kifejezni magát, ezek töredékére csökkentek.
Apu és apa vagyunk egyelőre egyébként, aztán majd ha nagyobb lesz, akkor lehet, hogy ő maga választ valami mást, vagy marad ennél.
Úgyhogy kb. így vagyunk, röviden összefoglalva. 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Krisztián! Nagy örömmel és érdeklődéssel olvastam a beszámolódat.
Azért nagyon nehéz lehetett ezzel a hallás sérüléssel és a középfül gyulladásokkal megbirkózni, közben még összebarátkozni, le a kalappal, hogy ilyen szépen haladtok.
A mi kisfiúnkra azt szokta mondani a doktor néni, hogy makk egészséges, viszont ha megbetegszik, az szinte mindig a fülére megy (még a csecsemőotthonból maradt velünk ez az érzékenység), és az olyan nagyon tud fájni, nekünk a gyógyszerek mellett egy nagyon aranyos melegítős bagoly párna szokott leginkább segíteni. A Bárczin nekem is volt egy hallássérült csoporttársnőm, aki minden hogyan tudott kommunikálni, meg szájról olvasni, de azt mondta, hogy a legjobban jelnyelven szeret beszélni, abban érzi magát a legotthonosabban. Aranyos ez az apa és apu megszólítás, tetszik 🙂
Sok örömet és további nagyon boldog családi életet kívánok nektek!
KedvelésKedvelés
Üdv. Krisztián!
Köszönöm a nekem írt válaszaidat, és a mindennapokról írtakat is.
Kicsit meg is könnyeztem, annyi szeretet van benne, ahogy írsz!
KedvelésKedvelés
Köszönöm én is a beszámolót, további javulást kívánok a kisfiatoknak, és sok boldogságot nektek a közös élethez!:)
KedvelésKedvelés
Krisztián, gratulálok, mind az örökbefogadáshoz, mind az interjúhoz, és köszi az update-et! Szerintem még simán behozza a kisfiatok a lemaradást, a “némaság” nemcsak a(z eddigi) csökkent hallóképesség következménye lehet, hanem a kétnyelvű környezeté is! Mindenesetre nagyon drukkolok, és sok boldogságot kívánok nektek!
KedvelésKedvelés
Szerintem (laikus) az a legfontosabb, hogy a szülők szeressék a gyereket és tisztességgel, becsülettel felneveljék. Teljesen mindegy, hogy fekete, fehér, hetero vagy meleg, a lényeg, hogy EMBER legyen.
Kedvenc filmem a Madárfészek, ahol egy meleg pár nevel fel egy fiút (igaz nem örökbefogadott gyerek). Nagyon jó, jó szereposztással. Ha valaki még nem látta, feltétlenül nézze meg.
KedvelésKedvelés
A színdarab, amiből készült, az Őrült nők ketrece 1973-as! Már negyven éve is téma volt:-)
KedvelésKedvelés
Szerencsém volt azt is látni színházba. 🙂
Úgy látom jó év volt a ’73-on! 🙂
KedvelésKedvelés
Zsuzsa, nagyon úgy tűnik, hogy ez a bejegyzés fogja kitermelni a legtöbb kommentet, bár lehet, hogy ezt már az elején is sejtetted. 🙂
A többi oldalhoz képest, ahol megjelent az interjú, itt a a hangnemmel szerintem nincsen nagy baj a kommentekben. Evidens, hogy mindenki elmondhatja ami kikívánkozik belőle, nekem csak egyetlen megjegyzésem lenne az ellenzők felé. Térden állva könyörgöm, hogy ha akár a családjukban, akár a munkájuk során gyerekek/fiatalok között vannak, nagyon fontolják meg, hogy a kritikájukat milyen módon fogalmazzák meg, ha ez a téma felmerül. Évente meleg kamaszok tömegei lesznek öngyilkosok a világban azért, mert a környezetük (család, iskola) azt közvetíti feléjük, hogy melegnek lenni annyira deviáns/beteges/borzalmas, hogy úgy már nem is érdemes élni. Ha meleg vagy, jobb, ha inkább megszabadulsz földi szenvedéseidtől. Néhány olyan tárgyilagosnak szánt megjegyzés, mint amilyen itt is elhangzott, hatalmas károkat tud okozni egy fiatalban, aki esetleg sokkal drámaibb módon értelmez egy kijelentést, mint amilyennek azt szánták. Tudom, hogy sokak szerint a melegek nem élhetnek teljes életet, de gondolom azt azért ők sem akarják, hogy a rokonuk/diákjuk eldobja magától az életét. Vagy legalábbis nagyon remélem, hogy nem!
KedvelésKedvelés
“nagyon fontolják meg, hogy a kritikájukat milyen módon fogalmazzák meg, ha ez a téma felmerül”
Ez valóban fontos. Az ellenzők (akik közé tartozom) fő szempontja nem annyira az, hogy mit gondolnak a melegekről/melegségről, hanem hogy mi lesz azzal a jóléti civilizációval, amelynek az alapja a keresztény értékrend, a hagyományos családmodell, és amely idáig a megfelelő gyermeklétszámnak köszönhetően fenntarthatónak bizonyult. Páronként 2,1 gyereket kellene a demokratikus jólét fenttartásához vállalni. Ha terjed a melegség, akkor ez felmegy 2,3-2,5 gyerek/párra, és annál nagyobb lesz a különbség, annál nagyobb lesz a jóléti társadalom stressz-szintje, amely előbb-utóbb robbanáshoz, stresszválaszhoz vezet. Ez előre kiszámítható, ne vállaljunk kezelhetetlen kockázatot, főleg a melegek érdekében, ha valóban fontos számunkra a jólétük.
Ebből pedig az következik, hogy célszerű meghúzni az ésszerű határt, és nem átlépni: valószínűleg elérhető egy olyan egyensúlyi helyzet, amelyben a melegek már eléggé jól érzik magukat, és a hagyományos családmodellben fontos értéket látók is elég jól érzik magukat, továbbá megőrizhetők a keresztény jóléti demokrácia vívmányai, más szóval, fenntartható a nyugati civilizáció. Erre az egyensúlyi állapotra érdemes törekedni.
KedvelésKedvelés
Elgondolkodtató, amit írsz, és érthető az alapgondolat, köszönet érte.
Viszont kimaradt a képből, hogy környezeti és társadalmi hatások és okok miatt sem tartható a demokratikus jólét: 2,1 gyerek páronként. Én úgy szülnék ötöt is, de most komolyan. De nem tudok, mert meddő vagyok. Más nem talál párt, vagy ha talál, akkor sem biztos, hogy szándékukban áll legalább 2 gyereket nevelni (mert pl nincs rá anyagi keret, munkahelyi/karrier szempontok stb.).
Csak az én környezetemben tízből nyolc nő küzd valamiért a gyerekkérdéssel a fent említett dolgok legalább egyike fennáll.
Ez rögtön két olyan indok, amivel borul a fenntarthatóság, és független attól, hogy ki milyen irányultságú.
KedvelésKedvelés
Akkor most minden x. meleg terjen at onkent “hetero eletmodra”? 🙂 Vagy hogyan tervezned ezt megvalositani? Jesszusom.
KedvelésKedvelés
Ja es amit Kata is itt irt elottem, a nepessegfogyas valodi oka nem hiszem hogy a homoszexualisok novekvo szama (amugy is szerintem nem no a szamuk, csak tobben vallaljak fel nyiltan), inkabb az egyre tobb meddo par, a bizonytalan gazdasagi helyzet, a kitolodott szulesi eletkor.
KedvelésKedvelés
A népességfogyásért a melegeket nem tehetjük felelőssé. Ez egy komplex folyamat Európában. Minden örökbefogadó családban adott a lehetőség, hogy értékes és felelős gyerekeket neveljünk, akik hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Függetlenül a szexuális orientációtól.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a toleráns fogadtatást, nem számítok rá, hogy egy-egy csodálatos érvvel majd hirtelen meggyőzzük egymást, és a fehéret feketének kezdjük látni, vagy fordítva. De legalább viszonylag ésszerű eszmecserét folytathatunk.
Ez egy összetett témakör, pár dologra van egyszerű válasz, pár dologra meg nincs, azt szerettem volna tárgyilagosságra törekedve felvetni, hogy egy hajóban evezünk: ha ez a civilizáció összeomlik, az nem csak a heterók problémája lesz.
Amire könnyű a válasz: aki meddő, de heteró párkapcsolatban él, azonos kategória a nem meddő heterókkal, elfogadott alibije van társadalomfenntartási szempontból. Aki egyéni preferencia alapján egynemű kapcsolatban él, az elvi döntést hozott, miszerint hátat fordít a társadalmi fenntarthatóság szempontjának, vagyis nincs azonos kategóriában egy meddő heteróval, nincs elfogadott alibije.
Mennyiben jogos a társadalom fenntarthatóságának szempontja? Ezen lehet vitatkozni, de úgy tűnik, a többségnek fontos, és ez nem fog változni. Van, akinek az emberiség fenntarhatósága nem fontos, de ez egy csökkenő kisebbség, vesztes álláspont. A melegség bizonyos fokig nem ütközik a fenntarthatósággal, de ezt a mértéket szerintem már meghaladtuk, innét értelmesen csak visszalépni lehet.
Tényleg nem a melegség a népességfogyás egyetlen oka, inkább a sokféle ok egyike. Minden okkal egyszerre kell foglalkozni, nem lehet az egyiket elütni azzal, hogy van még más, tessék azt kezelni, tessék mindenki mást vegzálni, és majd után kritizálni a melegséget. Összességében azon töprengek, hogy elvben mindenki a hagyományos családmodell érvényesülésében érdekelt, mert ha a gyerekfogyás nem fenyeget, a társadalom sem stresszel, kevesebb az érzelmi feszültség. Csak hogyan lehet egyszerre melegjogokat fokozni, és hagyományos családmodellt erősíteni? Tartok tőle, hogy sehogy, de hátha nektek van ötletetek.
KedvelésKedvelés
Kedves László!
Én személy szerint alapvetően nem értek egyet a népességfogyási aggodalmakkal (amikor a világ másik felén túlnépesedés és e miatt éhínség, szegénység van, eközben pedig Magyarországon eu-s összehasonlításban az egyik legkevesebb a bevándorlók száma).
De ha elfogadjuk, hogy ez egy probléma, ami ellen tenni érdemes, akkor akár az is lehetne a megoldás, hogy az állam elősegíti az azonos nemű párok gyermekvállalását. Lánypároknál a mesterséges megtermékenyítés, fiúpároknál az örökbefogadás, dajkaanyaság megkönnyítése szuper utak lennének ehhez. És akkor mi is kivesszük a részünk a munkából. 🙂
A konzervatív, hagyományos, keresztény világról pedig néhány gondolat:
Más országokban kereszténynek és melegnek lenni egyszerre egyáltalán nem kizáró ok. Nagyok sok olyan egyház van, amelyik sokkal elfogadóbb a melegekkel, mint a magyar mainstream egyházak. És manapság már Ferenc pápa is sokkal elfogadóbban nyilatkozik, mint bárki korábban.
David Cameron, a brit konzervatív párt korábbi miniszterelnöke mondta egyszer:
“So I don’t support gay marriage despite being a Conservative. I support gay marriage because I’m a Conservative.”
“Nem annak ellenére támogatom a homoszexuális házasságot, hogy konzervatív vagyok, hanem éppen azért, mert konzervatív vagyok.”
A “hagyományos családmodell”, abban az értelemben, ahogy Te használod, kb. 150 éves. Korábban a szerelemből házasodás, a apa-anya-gyerekek életközösség szinte teljesen ismeretlen volt.
Sokkal korábban volt e helyett ugye többnejűség (gyakorlatilag a biblia tele van ilyen példákkal, de abban még béranyaság is van, lásd Ábrahám, Sára és Hágár történetét), meg vagyonok és rangok házassága, meg aztán nagycsaládok együttélése, meg vidékre leadott gyerekek, meg háborúkban meghalt apák gyermekének mindenféle továbbnevelése stb.
Meg válás se volt, meg női egyenjogúság se a házasságon belül (lásd szeretőtartás), meg semmi olyan, amit most “többezer éves” hagyománynak tartunk.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy a gyermeket nevelni akaró, házasságban élő meleg párkapcsolat értékrendje sokkal közelebb áll a konzervatív, hagyománytisztelő értékrendhez, mint sok egyéb életforma, függetlenül a szexuális orientációtól. 🙂
KedvelésKedvelés
“kb. 150 éves. Korábban a szerelemből házasodás, a apa-anya-gyerekek életközösség szinte teljesen ismeretlen volt”
– Újdonság számomra, hogy Jézus ezek szerint 1860 táján tanított. Én azt gondoltam, kb. 2000 éve.
“Ezzel együtt azt gondolom, hogy a gyermeket nevelni akaró, házasságban élő meleg párkapcsolat értékrendje sokkal közelebb áll a konzervatív, hagyománytisztelő értékrendhez, mint sok egyéb életforma, függetlenül a szexuális orientációtól.”
– Ez szintén egy érdekes egyéni álláspont. 🙂
Azt gondolom, hogy a racionális párbeszéd szép eredményekhez vezet, de ahhoz nem árt a realitások talaján maradni.
KedvelésKedvelés
Egy érdekes cikk a homoszexualitással kapcsolatos bibliai utalások értelmezéséről, mind konzervatív keresztény, mind liberális keresztény szempontból: http://www.otkenyer.hu/bibleandhom.php
A cikk írója külön felhívta a figyelmet arra, hogy a „homoszexualitás” szó a Biblia eredeti nyelveiben nem fordult elő (sokkal későbbi szülemény). A Biblia fordítás! A ma homoszexualitás-ellenesként értelmezett részei feltehetően nem az azonos neműek közötti elkötelezett kapcsolatokra vonatkoznak.
KedvelésKedvelés
Kedves László! Nem áll szándékomban senkinek a hitével vitatkozni, de a realitások és a tények időnként erősebbek a hitnél:
– szerelemből házasodás:
“Új családot a házasság megkötése hozott létre. A 18. században – és később is – ez jórészt „csoportos döntés” volt, a társadalmi, foglalkozási csoport, a felekezet, illetve a helyi társadalom hagyományainak, normatíváinak eredményeként jött létre, s csak kevéssé függött a két fél személyes {II-188.} elhatározásától.”
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/192.html
– 150 év és apa-anya-gyerek életközösség (ergo nukleáris családforma):
“1. kezdeti állapot: csoportházasság- szabályozatlan szex – nem volt korlátozva a szaporodás (nem biztos, hogy így volt! – lehet, hogy az ember párválasztása biológiailag determinált!)
2. fokozatos korlátok megjelenése: vérségi tabuk (közeli hozzátartozóval ne!), partnerek számának korlátozása
3. a házasság intézményének megjelenése – még nem monogám!
4. monogám házasság megjelenése (az elmélet szerint ez a típus ki kellett szorítsa az előzőket, de a valóságban ez nem így van, a különböző családtípusok egyidejűleg vannak jelen a világon!)”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csal%C3%A1d_(szociol%C3%B3gia)
“A polgárosodás, a kapitalizmus fejlődése a családok, háztartások fejlődésére nézve sem volt hatástalan. Annak következtében, hogy a családdal együtt élő szolgák, a cselédség és rokonság aránya igen lényegesen lecsökkent, s a többgenerációs családi együttélési formák lassan megszűntek, az ún. kiscsalád (nukleáris család) egyre inkább elterjedtté vált…A változások a 19. század végére, a 20. század közepére az európai országokban többé-kevésbé végbementek.”
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/192.html
Ezzel nem arra akartam utalni, hogy a korábban a gyereket nem egy anya szülte, hanem arra, hogy a manapság sokat emlegetett nukleáris, önkéntes, szeretet és összetartozás alapú családforma, amiben a gyerekek központi szerepet töltenek be, csak a modern családokra jellemző, melyek a XIX sz. végén, a XX. sz. elején alakultak ki.
Persze értem, hogy nagy változásnak tűnik a meleg családok megjelenése, csak szerintem másként is tekinthetünk erre a kérdésre, ha azt vesszük alapul, hogy csak az elmúlt néhány évszázad alatt is mennyit változtak a családformák, és leginkább az azokat összetartó értékrendek.
KedvelésKedvelés
Cameron valóban megfogta a lényeget. Egy stabil párkapcsolat gyerekkel a konzervatív értékrend alapja. Még akkor is, ha a pár egynemű. A mozaikcsaládok, a töbszörösen elváltak és az egyedül gyereket nevelők vagy anélkül élők ezen a skálán mindenképpen a gyengébb oldalon helyezkednek el és nehezebben illenek a konzervatív világnézethez.
KedvelésKedvelés
László, Mit értesz az alatt, hogy “egyéni preferencia alapján egynemű kapcsolatban él”? Kicsit úgy tűnik, mintha az emberiség fennmaradásáért felelősséget vállalók hetero, míg a felelőtlenek homoszexuális kapcsolatot választanának szabad akaratukból 😀
KedvelésKedvelés
Kedves Cosima, krisztian, Ildi! Ennyi félreértelmezést már rég olvastam egyhuzamban, javaslom a saját linkjeitek kritikai újraolvasását.
Tömören: Jézus óta monogámia van a keresztény világban. A NAGYCSALÁDból az anya-apa-gyerekek modellbe való átmenetet írják a forrásaitok viszonylag újnak. Ám a nagycsalád ugyanúgy monogám heteró volt, mint az anya-apa-gyerekek modell, nem ez a változás, hanem hogy a fiatalok külön tudnak költözni az előző generációktól. A cselédlányokkal való félrelépés legfeljebb ott sikerülhetett, ahol volt cselédlány, és a háztartások döntő többségében nem volt, a populáció főszabályként monogám heteró házasságban élt. A rend kedvééért: Jézus óta szerelemből házasodnak a keresztények. Előtte volt szerzett házasság, illetve más kultúrákban van ma is, de nem a keresztény kultúrkörben.
Talán konstruktívnak találjátok a javaslatomat, hogy közösen a társadalmunk fenntartásáról érdemes gondolkodni, mert ebben egyetérthetünk, a többi területen legfeljebb a tényeket gyűjthetjük be, eloszlathatunk tévkoncepciókat, de a tartalmi nézeteltérések valószínűleg nem hidalhatók át. Ez nem baj, a közéleti viták ellenlábasai nem szoktak összeházasodni egymással, és ettől függetlenül működik a demokrácia. (Szóval nem fogunk randizni, de attól még értelmesen eszmét cserélhetünk, c’est la vie.) 🙂
KedvelésKedvelés
László, Sokminden volt Jézus óta a közelmúltig, ami nem volt jó és megváltoztattuk. A nők nem szavazhattak, nem tanulhattak. A feketék nem szállhattak fel bármelyik buszra, a gyerekek verése elfogadott volt. Attól, hogy még valami régóta hagyomány, nem biztos, hogy annyira jó. Ugyanakkor senki nem beszél arról, hogy a hetero kapcsolatoknak vége lenne vagy veszélyben lennének. Tehát szerintem nagyon védeni sincs mit.
KedvelésKedvelés
A nyugati civilizáció és jóléti társadalom főképp egyrészt szegény országok és lakóik kizsákmányolásán (gyarmatosítás) és az olcsó vagy ingyen munkerőn (pl. a mai napig a nők, mert ugye rabszolgaság az már nincs) alapul.
KedvelésKedvelés
Ez egy lényegesen bonyolultabb kérdés, mint elsőre tűnik: a szegény országok a történelmük minden pontján nyertek a “kizsákmányolással”, legfeljebb azt kifogásolhatják, hogy miért nyert a feljettebb partner si, panaszt emelhetnek a win-win felállás ellen. 🙂 Gondolj bele, hogy miközben következetesen gondolkodó magyar rég nem hiszi, hogy a gazdasági lemaradásunknak Trianon a tényleges és kizárólagos oka, a volt gyarmatoknak simán elhisszük, hogy tényleg és kizárólag a gyarmatosítás miatt vannak ma is pocsék állapotban? Ez nem vall következetes gondolkodásra.
A htb-k fizetést kellene, hogy kapjanak, a férjük jövedelmének a felét, hiszen a férj a htb-nak köszönheti, hogy dolgozhat és kereshet. Azt gondolom, hogy ez megoldja az általad jelzett, és szerintem is jogos problémát. Azt a részét viszont nem oldja meg, hogy miért a nő szül (biosz miatt), és szoptatás-pelenkázás közben miért nem lehet egy multi vezérigazgatója (mert nem ér rá este tízig és hétvégén is hivatali ügyeket intézni). Ez nehéz probléma, mert nem a végzettség, hanem részint az ambíció, részint a konfliktuskeresés, részint a készségkészlet hiányzik hozzá (ennek nem csak a biosz az oka). Gyereknevelés után is szép karriert lehet befutni, paradox módon a fő akadály a keresztények kiszorulása a gazdasági irányításból. A nem keresztények ugyanis kiégethető fűtőelemnek tekintik a munkaerőt, és úgy is bánnak vele. A nők emiatt tudják olyan nehezen összeegyeztetni a családot a munkával, a férfi pedig úgy nő föl, hogy ritkán akarja a kettőt összeegyeztetni, őt jobban ki lehet égetni, ezért vonzóbb munkavállaló. Vagyis maga ellen dolgozik az esélyegyenlőségi aktivista, aki a kereszténységet ki akarja szorítani a közéletből. A keresztény etika képes fenntartható módon valódi esélyegyenlőséget biztosítani.
KedvelésKedvelés
Semmiképp nem tekinteném semmilyen szempontból nyereségnek, ha bármely ország lakóit halomra ölik, erőszakolják és adják-veszik. A win-win mást jelent, kedves László.
KedvelésKedvelés
itt elég jól összefoglalják, hogy melyek az okok, (pont melegekről nem esik szó):
http://www.nlcafe.hu/ezvan/20140521/nok-gyerekvalallas-szuletesi-szamok-fertilitas-osztonzes-a-szulesre/
“mi lesz azzal a jóléti civilizációval, amelynek az alapja a keresztény értékrend, a hagyományos családmodell, ”
– a jóléti civilizáció alapja már nem a keresztény értékrend és a hagyományos családmodell, hanem a sokszínűség, a nyitottság, a demokratikus értékek.
– a hagyományos családmodellnek (már ha jól értem a keresztény alapokon nyugvó és ezen értékeket tiszteletben tartó modell) a nyitottság, az elfogadó, őszinte és egyenrangú párkapcsolat nem alapvető jellemzője, ezért ez ma már ebben a formában nem tartható fenn.
aki mégis a visszarendeződést szeretné az a kor ellen tesz, amiben él. nehéz harc, főleg akkor, ha a harc közben azokat az emberi jogokat, szabadságjogokat kérdőjelezi meg (legtöbbször a nők tekintetében), melyeket úgymond már “kiharcoltnak” hittünk.
KedvelésKedvelés
Volt egy előérzetem, hogy több komment lesz, mint a “jogszabályi változások” című kis lektűrhöz!
KedvelésKedvelés
Kedves Krisztian! Koszonom a cikket es az oszinteseget. Nagyon szimpatikus mind a cikk, mind a valaszaid, amiket a kommentekben adsz. Tetszik a kisugarzasa az irasaidnak.
Maga a tema nagyon elgondolkodtato, es kellenek az ilyen cikkek, posztok, beszelgetesek, hogy tobb informacionk legyen. Hiszen az ember csak attol tart, amit (meg) nem ismer. Az en velemenyem is kardinalisan valtozott, foleg a poszt szinvonala illetve valaszaid miatt. Koszonom, mert en is tobb lettem ezaltal. Nektek kivanok nagyon sok boldogsagot, es jo egeszseget.
KedvelésKedvelés
Ehhez a cikkhez nagyon sok új kommentelő szólt hozzá, engem meg elsodortak az események.
Üdvözlöm az új olvasókat!
Egy kérésem van: tegeződjünk.
KedvelésKedvelés
Rendben, tegeződjünk. Hasznos a poszt és a tevékenységed, még ha a melegek örökbefogadásával nem is értek egyet. De legalább felpörögnek a kommentek. Jó a cím, fordítva még érdekesebb lenne: “Melegek neveltek, és mégis heteró lettem” – ez ígéretes gondolatmeneteket indítana el. 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Cosima! Köszönöm az érveket, nagyon hasznos az általad felvetett szempontot végiggondolni.
Ezt írod: “Sokminden volt Jézus óta a közelmúltig, ami nem volt jó és megváltoztattuk.”
Nos, az érv ütős lenne, ha Jézus tanította volna azokat a dolgokat, amiket megváltoztattunk. Csakhogy nem Jézus tanította őket, hanem önálló újítások voltak, határozottan Jézus ellenében. Nem szavazhattak a nők? Jézus emancipálta a nőket. Az ójudaistáknál a mai napig csak a nőt büntetik házasságtörésért, a férfit nem. Jézus mit tett? Egyenjogúsította a nőt, amikor megakadályozta a házasságtörő asszony megkövezését – de hozzátette, hogy többet ne vétkezzen.
Jézusra hivatkozhattak a feketéket szegregálók? Aligha, hiszen Jézus tanítása szerint minden ember embertárs, szemben az ójudaista felfogással, amelyben a zsidó ember übermensch, ez a nézet sajnos a mai napig él és rombol világszerte. Amit tehát – nagyon helyesen megváltoztattunk az utóbbi időben – azt Jézus tanítása szerintire alakítottuk. Ilyen értelemben már nem világos, mire fut ki az érved. Szokás Jézust szakállas konzervatívnak tartani, miközben Jézus polgárpukkasztó reformer volt, folyamatos tartalmi megújulást kér, ma is kihívás mindenki számára.
Senki sem beszél a heteró kapcsolatok végéről? Igazad van, én sem beszélek erről. Arról beszélek, hogy ha egy társadalom gyerek-utánpótlása vészesen lecsökken, akkor stresszhelyzet alakul ki, és ez stresszválaszhoz vezet. A gyerek-utánpótlást kell megoldani, és máris mindenki jobban fogja érezni magát, nem a szomszédai hálószobájával foglalkozik majd. Jelenleg viszont stresszhelyzet van, ezt nehéz nem észrevenni.
KedvelésKedvelés
Megnyugtatásul: ezen a portálon mindenki gyereket akar vagy már van neki 😉
KedvelésKedvelés
Nyugtass meg: fejenként 1,05 gyereket akar, vagy annyi van már neki? (A páronkénti 2,1-hez.) 🙂
KedvelésKedvelés
Egy pillanatra gondold végig, hogy milyen blogon vagy és kiknek erőlteted ezt a témát. Köszi.
KedvelésKedvelés
Nya, akkor ezt most vegyük humorra, mert másra már nem tudom/nem akarom…
Mi vagyunk az ideális ökobiomagyar pár, mert 3 magyar gyereket tervezünk megmenteni az elskandinávosodástól azzal, hogy mi fogadjuk örökbe, és nem kerül külföldre, ezzel tervek szerint 0,9-del (fejenként 0,45) túlteljesítjük nagyonmagyar kötelezettségeinket a fogyás megállításának terén. Viszont ebbe a globálisan túlnépesedő világba éppen nem produkálunk fejenként egy új életet sem, ezzel is csökkentve ökológiai lábnyomunkat.
Ja, igen, és ha összejön a 3 gyerek, akkor már 9 meleg párnak elég lesz csak páronként 2-2-t örökbefogadni ahhoz, hogy meglegyen a 2,1-es közös átlagunk 😉 Szóval, mint látod, a gondod matematikai részét is pont a meleg családok örökbefogadása fogja megoldani. QED.
Esetleg ha itt elfogynának az örökbefogadható gyerekek a melegek miatt, és emiatt nem jutna a vallásos, fehér hetero pároknak (meg nekünk), akkor a világ nálunk túlnépesedettebb feléből importálunk, jól magyarrá neveljük őket, és a probléma megoldva. 🙂
(Amúgy TUDOM, hogy előbb kerülünk sorra, mint a homoszexuálisok, még ha vallásosak nem vagyunk is 😉 , mert törvény adta jogunk, hogy a mi esetünkben a kettő párosnak számítson – ez csak egy gondolatkísérlet volt, annak bizonyítására, hogy nem veszélyesek a meleg párok örökbefogadási törekvései a népesedésre…)
KedvelésKedvelés
Ezen most jól mulattam 😀
KedvelésKedvelés
A 2,0 nekunk mar megvan, csak az a franya 0,1 hianyzik. Honnan tudnek egy olyat szerezni? 🙂
KedvelésKedvelés
Sőt, az itteni gyerekek duplán számítanak:-) Az örökbefogadó meg az örökbeadó is tiszta lelkiismerettel térhet nyugovóra.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Bocsánat, a vita közepétől “kiszálltam”, mert a homofóbok ebben a kontextusban (is) zavarnak, más blogon volna a helyük (én itt az örökbefogadással kapcsolatban szeretném az ismereteimet bővíteni) – és ezért lehet, hogy már írta valaki: nemcsak örökbefogadás esetén, hanem apát megnevezni nem tudó szülő anya esetén is képzelt apát írnak be az akiv.-ba. Az én örökbefogadott kislányom esetében sem volt anno vér szerinti apa (helyesebben nem volt ismert). Krisztiántól kérdezem: hogyan szólít benneteket a kisfiú? Mindketten Apa vagytok?
Egyébként nagyon örültem az írásnak, köszönet érte Zsuzsának is és főként neked, szuper, hogy felvállaltad!!! Gratulálok a kisfiúhoz, és kívánom nektek a lehető legjobbakat!!!
KedvelésKedvelés
Homofóbok: én sokkal rosszabbra számítottam, szóval szerintem egészen jól csapatjuk. 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Vértes László gondolataihoz szólok hozzá.
Volt egy olyan félmondatod, hogy “ha terjed a melegség”. Úgy tűnik, hogy annyi előnnyel jár melegnek lenni, hogy bárki ezt “önként”, mérlegelés után választja?
Felveted a 2,1-es “elvárt” gyerekszámot és a népszaporulat kérdését.
Krisztián az interjúban pont azt mondja, a melegek szívesen vállalnának több gyereket kedvezőbb szabályozás és elfogadóbb társadalmi légkör esetén, akár biológiai úton, akár örökbefogadással. Ily módon idővel ők is elérhetik a társadalomban szokásos gyerekszámot.
A népszaporulat, népességfogyás szerteágazó kérdésköre nehezen alkalmazható az örökbefogadás témájára. Itt a már megszületett gyerekeket osztják el újra. (Emlékeztek a régi OTP-reklámra? A Tegyesznek meg lehetne ez a reklámja: “Van, akinek nincs gyereke, ezért jön hozzánk. Van, akinek túl sok, ezért ránk bízza.”) Néha elfilozofálok rajta, mi most növeltük-e a népszaporulatot. Számszakilag nem.
Viszont ha a jövő nagy ellátórendszereiért (nyugdíj) aggódsz, akkor a puszta számszerűen, esetleg mélyszegénységbe, kilátástalanságba megszülető “átlagos” 2,1 gyerek nem elég – az kell, hogy majd adófizető váljon belőle. (Ez a szemlélet a jelenlegi családpolitikai ösztönzőkben is megfigyelhető, például a családi adózásban.)
Kevés ember vállal azért gyereket, hogy a demográfiai válságot elhárítsa. Azért vállal, mert szeretne, esetleg mert jön. A cukrászdában se azért veszek krémest, hogy felpörgessem a belső fogyasztást és ezáltal növeljem a GDP-t.
Krisztiánék egyébként egy olyan gyereket fogadtak örökbe, aki egyébként külföldi örökbefogadókhoz került volna. Ily módon megmentettek egy magyar állampolgárt.
KedvelésKedvelés
“Kevés ember vállal azért gyereket, hogy a demográfiai válságot elhárítsa.”
Teljesen igaz, egyetértek. A fenntartható társadalom egy jól működő ökoszisztéma. A Balatonban nem azért úszkál a ponty, hogy fenntartsa a kényes biológiai egyensúlyt, hanem mert jól érzi ott magát. A “hagyományos” értékrend úgy is megfogalmazható, mint az adott társadalmat fenntarhatóvá tevő értékrend, amelynél elvben mindig lenne szebb, jobb, igazságosabb, csak az az adott társadalom hanyatlásához vezetne. Ezt a hanyatlást szeretnék a józan ésszel gondolkodó emberek elkerülni, és valójában minden “haladás” körüli vita erről szól. Ha egy haladó nézet jobb és fenntartható társadalmi állapothoz vezet, miért ellenezné bárki? Ha egy “haladó” nézet a társadalmi ökoszisztéma összeomlásához vezet, akkor meg miért nyomná bárki, és miért követné bárki – legyen bár a legaranyosabb, legkedvesebb ember?
KedvelésKedvelés
ez a téma egy csoda! két férfi nevel szeretetben egy gyermeket.
milyen motívumok vezérlik a homofóbokat, hogy egy örökbefogadással foglalkozó blogon is megjelenjenek?
nekem ez túl van azon, hogy minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő.
nekem ez elkeserítő úgy ahogy van, szomorú.
KedvelésKedvelés
Árnika, tudnád definiálni azt, hogy homofób?
És mi az elkeserítő és szomorú? Az, hogy valakinek eltér a véleménye a tiedtől. Nekem úgy tűnik, hogy itt mindenki próbálta nagyon kultúráltan megfogalmazni a véleményét az ideillő témával (örökbefogadás) kapcsolatosan. Olyan emberek akik maguk is örökbefogadók vagy valami módon érintettek a témában.
Érdemes inkább ezekhez az emberekhez csatlakozni, és nem indulatból írni.
KedvelésKedvelés
Szia Krisztián!
Köszi az interjút. Nagyon jó látni, hogy azért érvényesül a demokrácia és egyenlőség. Bár az olvasás előtt nem merült fel bennem, hogy melegeknek ne lehetne gyerekük, de érdekes módon eszerint sok meleg párban viszont igen.
Engem az érdekelne, mennyire hallássérült a kisfiatok, és ebben hogyan segítetek neki. Egyszerűen hallókészüléket hord? Vagy súlyosabb a probléma, esetleg megtanultátok mindannyian a jelbeszédet?
Terveztek kistetvért is? (Ha kérdezték már bocs, sok hozzászólást átugrottam). A kistestvér-kérdést (ha szeretnétek) mennyire befolyásolja, hogy jelenleg külföldön éltek?
Üdv: Dunavirág
KedvelésKedvelés
Kedves Dunavirág!
Hallókészüléket hord, egyelőre azt reméljük azzal jól boldogul majd. Két évig egyáltalán nem hallott, úgyhogy a nulláról kezdtük vele a hallásfejlesztést másfél éve.
A legnagyobb baj, hogy gyakran van középfül gyulladása még mindig, és e miatt a hallásküszöbe is állandóan ingadozik. Nehéz eltalálni a jó hangerőt a készüléken, ő meg még elég kevés visszajelzést tud még adni.
Ami érdekes még, hogy a magyar rendszer nem javasolja, hogy jelnyelven is tanuljon a gyerek, úgyhogy bő egy évig csak a hallás- és beszédfejlesztésre jártunk. Államira is, de az annyira kevés (heti 1×2 óra) volt, hogy vittük külön is. Viszont közben meg iszonyúan hiányzott, hogy valahogy érthetően kommunikáljunk egymással a korának megfelelően. 🙂
Viszont itt Norvégiában más a helyzet, itt rögtön elvégeztünk egy jelnyelvi tanfolyamat mi is (és egyébként a csoportja három óvodapedagógusa is), úgyhogy most azzal is beszélgetünk. Értem persze, hogy miért nem kéne használni (így kevésbé motivált a gyerek a beszédre), de nekünk nagyon bejött, hogy végre ki tudja magát fejezni.
A másik kérdésre amúgy nem is nagyon tudom a választ így hirtelen. Nem tudom, hogy tudnánk-e úgy örökbe fogadni, hogy hivatalosan nem otthon élünk, de azt gondolom, hogy nem.
KedvelésKedvelés
Az milyen durva, hogy két teljes évig, míg hozzátok nem került, nem vették észre, hogy probléma van a hallásával?! Ha jól értem…
KedvelésKedvelés
Igen, sajnos jól érted. 😦
Elég kuszák a szálad, én sem látom pontosan, mi történt. Mivel koraszülöttség miatt kötelező volt/lett volna a vizsgálat, ezért akár ki is derülhetett volna hamar. Viszont a körzeti kórház mindig elhalasztotta a mérést valamilyen indokkal. Ekkor még a nevelőszülőknél volt, és kb. 2-3 havonta kaptak egy időpontot altatásos vizsgálatra. Ez ugyan az a társaság, amiről egy korábbi hozzászólásban én is írtam, hogy mi néhány hétig bírtuk ezt és kerestünk inkább másik orvost. Aztán, mivel a kórházi mindig elmaradt, másfél évesen egy közeli kisváros fül-orr-gégésze csinált egy “szubjektív” hallásvizsgálatot (kb. tapsolt, meg csörgött), amin megállapította, hogy kutya baja a fülének.
E miatt többé nem is foglalkozott senki a kérdéssel, hittek a dokinak.
KedvelésKedvelés
Köszi a választ!
Ugyan nem vagyok szakember, de a norvég rendszerrel értek egyek – meg hát nektek is bejött :). Ha neten rákeresel babajelnyelvre, ott is mindenhol azt írják, nemhogy gátolja, hanem elősegíti a beszédet. Persze ezt nehéz objektíven kutatni, hiszen nem tudhatják mikor beszélt volna amúgy is a gyerek. És persze megint más kérdés, hogy a hallási nehézségek miben befolyásolják ezt. Saját példánkból kiindulva a kislányunk 1.5 eves kora körül kezdett babajeleket használni, és 2 évesen már 5 szavas mondatokat is mondott. De a jelek sokáig nagyon sokat segítettek, pl azt mondta baba és mutatta hozzá, hogy kocsi, így nem kellett találgatnom, mire is gondol pontosan.
Ezek szerint még nem beszél a fiatok de már jelel? Szerintem nemsokára beszélni is fog 🙂
A fülgyulladás miatt megy a szimpátia nekem is állandóan az volt gyerekkoromban, hát nem kellemes.
Bocsi a második kérdést, nem tapintatlan akartam lenni, csak nekem ilyenek járnak a fejemben. Amúgy úgy gondoltam ott fogadnátok örökbe ahol épp vagytok – feltéve ha az nem nagyon rövidtávú. De nyilván nektek szülőként az az első most, hogy a kisfiatok fejlődését segítsétek, több gyereken gondolkodni még bőven ráértek ha egyáltalán szeretnétek majd.
KedvelésKedvelés
A korábbi, a jóléti országokban alkalmazott azonos neműek örökbefogadásának jogi szabályozására vonatkozó felvetésem kapcsán kicsit átnéztem az idevágó érveket, ellenérveket.
Több érdekes szempontot láttam, ezek közül az egyik elég meggyőző az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2013-as ítélete. A per a miatt indult, hogy az élettársi kapcsolatban álló azonos nemű pár által nevelt gyermek esetében Ausztriában nem engedték a pár másik tagja általi örökbefogadást, ezért perelték be az államot Strasbourgban. (Ausztriában nemcsak házastársak, hanem hetero élettársak is jogosultak örökbe fogadni Magyarországtól eltérően.)
Itt most idéznék az ítélet ismertetéséből:
„The Austrian government argued before the Court that its laws were designed to uphold a traditional model of the family.
But in its majority ruling, the Court said “there is not just one way or one choice when it comes to leading one’s family or private life”, and noted that the Austrian government had failed to provide any evidence or even argument to show that an LGBTI couple could not adequately provide for a child’s needs.”
„Az osztrák kormány azzal érvelt a Bíróság előtt, hogy törvényei a hagyományos családmodell fenntartását szolgálják.
A Bíróság azonban többségi döntésében úgy ítélt, hogy „nincs egyetlen mód vagy egyetlen választási lehetőség azt illetően, hogy valaki hogyan éli a saját családi- és magánéletét.” Ezen kívül azt is megjegyezte, hogy az osztrák kormány elmulasztotta bármiféle bizonyíték vagy egyáltalán érv felmutatását, azt igazolandó, hogy egy LMBTI pár alkalmatlan lenne egy gyermek szükségleteinek ellátására.”
A másik dolog, aminek próbáltam utána nézni, hogy azokban az országokban, ahol legális az azonos neműek örökbefogadása, a jogi szabályozás kapcsán mennyiben indultak ki a gyerekek elsődleges érdekéből. Nos, amennyire én értettem, kifejezetten ebből indultak ki. Ugyanis az érvelések kiindulópontja éppen az volt, hogy a társadalomban jelen vannak olyan szivárvány családok, ahol bizony azonos neműek nevelik a gyerekeket, ugyanakkor az, hogy nem engedélyezik a pár másik tagja számára az örökbefogadást, az elsősorban a gyerek számára okoz hátrányos megkülönböztetést, hiszen nem illetik meg mindazon jogok, mint a hetero családban nevelkedő gyerekeket.
Például a német alkotmánybíróság a 2013 februárjában hozott ítéletében arra hivatkozott, hogy a szabály, amely kizárja az azonos nemű párok szukcesszív örökbefogadását, „sérti az egyenlő elbánás elvét az érintett gyermek és az örökbefogadásból kizárt személy esetében is. Hozzátették, hogy a különböző nemű és az azonos nemű párok megkülönböztetése nem indokolt a szukcesszív örökbefogadás esetében, mert a partner örökbefogadott gyermekének örökbefogadása mindenképpen a gyermek javát szolgálja, elsősorban jogi értelemben, és mindenekelőtt az öröklési jog területén.
Az egymás utáni örökbefogadás továbbá “fejlődés-lélektanilag is stabilizáló hatást fejthet ki” a gyermekre – indokolta döntését a az alkotmánybíróság.”
(forrás: http://www.jogiforum.hu/hirek/31469)
KedvelésKedvelés
“there is not just one way or one choice when it comes to leading one’s family or private life” Nyílvánvalónak tűnik és hány embernek nem az.
KedvelésKedvelés
Bátorságot merítve Krisztián írásából, hozzászólok én is, hogy ne csak elméletben beszéljünk a melegségről: két nagy gyerekem van, egyetemre járnak, egy lány egy fiú. Mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk, akkor is mindent megbeszéltem velük, amikor hosszú vívódás után eldöntöttem, hogy elválok az apukájuktól. Az ő nyelvükön, a koruknak megfelelően mondtam el nekik hogy mi történik velünk, mert egyet értek azzal, hogy a titok és az ismeretlen a legfélelmetesebb a számukra. Abban az időszakban, tolmácsként részt vettem egy külföldi hölgy örökbe fogadásában és nagyon megérintett a gyermekotthonban megismert gyerekek sorsa. Visszamentünk többször a saját gyerekeimmel, játékokat vittünk és már akkor azt éreztem, hogy nagyon sok szeretet tudnék adni egy olyan kisgyereknek is akit nem én hoztam a világra. A válásom után egy második, évekig tartó párkapcsolat következett, amelyből nem született gyermek, bár én szerettem volna. Mindezt azért írtam le, hogy világos legyen, megtettem a tőlem társadalmilag elvárhatót: férjhez mentem, gyermeket szültem, felneveltem őket. Két és fél éve megismerkedtem a jelenlegi párommal, akivel kiegyensúlyozott boldogságban élünk, és ő történetesen egy gyönyörű, értelmes, érzékeny nő. Neki is van két gyereke, és csakúgy mint nekem, nem működött a házassága. Mindketten követtük a hagyományos családmodellt, de ha őszintén magunkba nézünk, mind a ketten régóta tudjuk, hogy a nőkhöz vonzódtunk mindig is, de csak most adatott meg nekünk egy olyan párkapcsolat, ahol ezt meg tudjuk élni. A szexuális orientáció tényleg nem döntés kérdése. Az ideális az lenne, ha nem kellenének évek ahhoz, hogy az ember “megérkezzen” a saját identitásába és nem lenne természetes elnyomni magunkban az érzéseket.
De akkor most hogy is van? Mi egy meleg pár vagyunk, ketten négy gyereket szültünk és ha szeretnénk örökbe fogadni egy kisgyereket, ő vajon nem kapna nálunk megfelő családmodellt mikor a saját életünk is azt példázza, hogy a szeretet a legfőbb összetartó erő, függetlenül a nemtől?
KedvelésKedvelés
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a történetedet! Az öf rendszer nem gördít akadályt elétek, inkább némi társadalmi ellenszélre lehet számítani (ld. fönt), de szerintem van elég önbizalmatok és élettapasztalatotok ahhoz, hogy ezt kezeljétek. Az a magánvéleményem, hogy senkinek nem kell igazolnia, hogy miért és hány gyereket vállal, valamint milyen formációban. Főleg nem önjelölt “szaporodásellenőröknek”.
KedvelésKedvelés
És mi lett a volt férjeddel? Vele is sikerült beszélni? Jó a kapcsolatotok? Neki is van új párja? Bocsi, csak örök naiv optimista vagyok, és abból ítélve amilyen a gyerekeiddel a kapcsolatod, azt remélem a volt férjeddel is jó. Az lehet a gond, ha nagyon megbántva / becsapva érzi magát.
KedvelésKedvelés
Tűzkecske, köszi a beszámolót.
Engem érdekelne, milyen volt egy férfi-nő házasságban élni úgy, hogy közben a saját nemedhez vonzódtál. Mert ha jól értem, akik “ellenzik a melegséget”, azok nagyjából ezt várják el a melegektől. Milyen a szex, a szerelem, a gyereknevelés akkor, ha leszbikusként élsz egy hetero kapcsolatban?
Mit szólnak a gyerekek a kapcsolatodhoz?
Ha megvan az alkalmassági, mesélj majd, nálad is minden olyan simán ment-e, mint Krisztiánnak.
KedvelésKedvelés
“Milyen a szex, a szerelem, a gyereknevelés akkor, ha leszbikusként élsz egy hetero kapcsolatban?” Nem inkább egy másik blog témakörébe illene ez a kérdés?
KedvelésKedvelés
Engem is nagyon érdekel a válasz. Ez egy fontos emberi kérdés, mert áttételesen és konkrétan is arról szól, hogy hogyan birkózik meg az ember egy olyan helyzettel, amit lényegében tévedésből, külső nyomásra választott, és számomra szól arról is, hogy miféle önmegtagadásokkal élhetnek emberek a párkapcsolatukban, márpedig az önmegtagadásaink, visszafojtott titkaink nem csak minket gyalulnak, hanem az egész családra, a gyerekeinkre is hatással vannak.
KedvelésKedvelés
ráadásul a blogger kérdezi.
KedvelésKedvelés
Láttam, de azt gondoltam, udvariasan kérdezni nem tilos.
KedvelésKedvelés
Persze értem.
KedvelésKedvelés
Nem tilos kérdezni:-) Én is kérdeztem:-)
Többen felvetették, hogy ők “nem helyeslik a meleg párkapcsolatokat” vagy valami hasonló. Ezt én csak úgy tudom értelmezni, hogy szerintük az lenne a helyes, ha egy meleg ember is férfi-nő párkapcsolatra törekedne. Ha ezen megjegyzéseknek volt itt helyük, akkor annak is van, hogy valaki, aki maga megpróbált megfelelni ennek az elvárásnak, mesél a tapasztalatairól.
KedvelésKedvelés
A szexualitás olyan összetett téma, hogy valóban megér egy külön beszélgetést. Ami az itt felmerült kérdést illeti: én azt “hoztam otthonról” hogy a szerelem a legszebb érzés a világon és hogy két ember szerelemben történő szexuális összekapcsolódása adja a teljesség érzését. Ezt kerestem minden korábbi kapcsolatomban is és nem mondhatom, hogy szexuális nyomorban éltem, de most, a jelenlegi párommal érzem azt, hogy minden, hangsúlyozom, minden együttlét a teljesség megélést adja.
…és még csak annyit, hogy aki nagyon harciasan védi a pozicióit, hogy csak a heteró párkapcsolatnak van létjogosultsága, annak nagyon kellene “befelé” figyelnie, mert lehet, hogy a témával neki lenne éppen dolga. Lehet hogy olyan elfojtásban van, ami megnyomorítja őt és a környezetét.
KedvelésKedvelés
A volt férjemmel normális a kapcsolatunk. Nem gondolom, hogy becsapva érzi magát, mert nem jött ez ki ilyen élesen, hogy akkor egy nap arra ébredtem, hogy leszbikus vagyok….
És ez válasz Zsuzsa kérdésére is. Amikor vége lett a második párkapcsolatomnak, a “gyógyulás” után csak azt tudtam, hogy milyen párkapcsolatot szeretnék: játszmák nélküli, őszinte kapcsolatot. És azt is meg tudtam fogalmazni, milyen embert keresek hozzá, de azt nem kötöttem ki, hogy nő legyen vagy férfi… Utána, amikor már együtt voltunk a jelenlegi párommal, akkor éreztem azt, hogy nagyon sok minden a helyre került, olyan volt, mint “haza érkezni”. A társadalmunkban annyira természetes, hogy egy lány egy fiúhoz vonzódik, hogy meg sem próbáljuk értelmezni a jeleket, amelyek másra utalnak. Pedig vannak.
Ha általánosan elfogadottabb lennének az egynemű párok, kevesebb lenne az “elrontott” életpálya.
A gyerekeimet úgy neveltem, hogy nyitottak, elfogadóak legyenek. Amikor beszéltem nekik az új kapcsolatomról, azt mondták, hogy a lényeg, hogy én boldolg legyek. Ismerik a páromat, jóban vannak. Mivel ő fiatalabb nálam, korban közelebb áll hozzájuk, több szempontból könnyebb a kapcsolat teremtés. Édesanyámmal már jóval nehezebben ment, de múlt karácsonykor már egy asztalnál ültek.
KedvelésKedvelés
Azért azt tegyük hozzá, hogy nem a társadalomban természetes, hogy egy lány egy fiúhoz vonzódik (és fordítva), hanem a természetben az. Egyneműek között a szaporodás nem működik, a természetben ez így van. Tény, hogy ma már több téren egyre távolabb vagyunk a természettől.
Természeti népeknél ez hogy van? Azt tudja valaki? Bár ez elkanyarodik az eredeti témától, de érdekelne, hogy természeti népeknél is jelen van-e a homoszexualitás, és ha igen, azt a törzs hogyan kezeli?
Sokat agyaltam amúgy ezen a témán, hogy mi is a bajom vele (mert valami zavart vele kapcsolatban, csak nem tudtam, hogy mi). Alapból azt mondanám, hogy az igenis jobb egy gyermeknek, hogy szerető családban, és nem intézetben van, ill nem nevelőszülőknél, hanem örökbefogadó szülő(k)nél. De akkor is, egy meleg pár által nevelt gyermek sztem hasonló helyzetben van, mintha egyedülálló nevelné, akit még támogat valaki. Mert ok, hogy van két apukája, de hol az anyuka? Hiányzik. Meg ok, hogy két anyukája van, de hol az apuka? Hasonló hiányt érzek, mintha egyedülálló szülővel nevelkedne, és ilyen téren tök korrektnek érzem a TEGYESZ rangsorát, miszerint egyedülállónak minősül egy meleg pár, ha örökbe kíván fogadni. Ok, nincs ez így kimondva, de Mo-on így jön ki, mivel (még) nem házasodhatnak össze az egyneműek.
No, csak leírtam, ami bennem kialakult így a végére. 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Vera!
A homoszexualitas bizonyos termeszeti nepeknel, torzseknel ma is megfigyelheto jelenseg, ritus.
A masik dolog pedig, hogy azert az hogy vki egyedulallo nem azt jelenti, hogy egyedul neveli a gyereket es nincs apai, vagy anyai minta, vagy esetleg kesobb nem lep hazassagra. A melegek eseteben sem csak ketten vannak a gyerek kornyezeteben, vannak nagyszulok, nagynenik, nagybacsik, keresztszulok stb. De ezt mar tobben leirtak elottem. Es az hogy vki ma epp hazassagban el nem garancia arra, hogy kesobb nem valik el. Mi a jobb, egyedulallo, aki kesobb megtalalja egy eletre a parjat, vagy egy hazaspar, aki par ev mulva csunyan elvalik? Mert minden benne van a pakliban…
KedvelésKedvelés
Kedves Vera, az egyneműek a csigák. Akikre te gondolsz, azok az azonos neműek. 😀
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
😀 Bocs.
KedvelésKedvelés
Beszélgetés Székely Zsuzsával, Szőnyi Szilárddal és Dombos Tamással. http://mno.hu/civilizacio/homoszexualitas-es-orokbefogadas-1270641
KedvelésKedvelés
Köszi, nagyon tetszett ez a beszélgetés! Amikor a végén Székely Zsuzsa megjegyzi, hogy a pszichológusi tankönyvében fél oldal volt az öf-ről, az meg egészen hihetetlen.
KedvelésKedvelés
Kedves Mindenki, különösen Krisztián!
Lelkes olvasója vagyok a blognak, és egy vér szerinti (5 éves, lány) és egy örökbe fogadott (9 hónapos, fiú) gyermek anyukája. 🙂 Emellett hívő, vallását meggyőződésből gyakorló, római katolikus felekezetbe tartozó személy, és, mint ilyen, nagyon bocsánatot kérni mindenkitől, akit a homoszexualitást vallási alapon elítélő emberek hozzászólásaikban megbántottak (még, ha jó régen is).
Tudom, hogy nincs rá szükségetek, mert nagyon jó fejnek tűntök, és helyén tudjátok kezelni a dolgot, de nekem különösen fáj, hogy az életemet vezérlő eszmét kiforgatva olyan embereket támadunk, akik feladják korábbi életüket egy gyermekért, és az ő szükségleteit helyezik középpontba. Nem tudom, nem is akarom megítélni a homoszexualitás kialakulását, hatását a gyermekre, de nem hiszem, hogy így kell “harcolni” ellene, vagy egyáltalán harcolni kell pont ez ellen.
Csak árnyalni szerettem volna a képet: nem minden kereszténynek jelenti a hite azt, hogy homofób is, és nem akar keresztes hadjáratot indítani ellenük…
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Nagyon ide kívánkozik ez a tegnapi hír:
KedvelésKedvelés
Sziasztok!Krisztiántól szeretném megkérdezni,hogy Norvégiában mennyivel elfogadóbb a társadalom mint itthon.Sajnos nálunk nem megy ennyire “egyszerűen” az örökbe fogadás.Mindig csak falakba ütközünk.Növekedett azóta kicsi családotok?Mennyi idős a fiatok?
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Légyszi válassz másik nincknevet, már van egy Kata a blogon…
Örökbefogadással próbálkozol?
KedvelésKedvelés
Az a baj, hogy az emberek többsége még elolvasni sem volna hajlandó pl. ezt a beszámolót a durva előítéletei miatt.
Nagyon friss tapasztalatom: munkahelyen beszélgettünk az aktuális politikai/gazdasági..fogalmazzunk úgy bulvárhírekről, mikor az általam okosnak, humorosnak, lelkiismeretesnek tartott nagycsaládos, katolikus fiatal kolléganőm benyögte, hogy “Mégis mennyivel jobb ez, mint amikor buzik fogadnak örökbe.” Az első pillanatban köpni-nyelni nem tudtam, utána olyan szinten bepöccentem, hogy villámokat szórtak a szemeim és csak annyit bírtam mondani, hogy: “Ezt soha többé nem akarom hallani, most zárjuk le a témát”. Ő még hőbörgött egy kicsit (de csak kicsit, szerintem ő is meglepődött, hogy ennyire kiakadtam), azután egy napig nem beszéltünk, de mára szent a béke (mégiscsak együtt kell dolgoznunk).
Akkor írtam egy nagyon kedves hölgy ismerősömnek, aki református lelkész, hogy segítsen megérteni a helyzetet. Elviekben nem úgy kellene lennie, hogy aki hívő, az a szelíd, könyörületes, nagylelkű, elfogadó? Nem pedig én, a 70-es évek pártrendszerének végterméke :-)? Egészen konkrétan azt látom, hogy a kolléganőm szeret és tisztel minden fehér bőrű, középosztálybeli, heteroszexuális, nagycsaládos embert, aki még nem vált el.
És ez a szemlélet sokkal általánosabb, mint gondoltam. A homofóbia és a rasszizmus egyszerűen elborítja az emberek agyát. Fogalmam sincs mitől/kitől félnek, de látszólag teljesen kiegyensúlyozott “átlagemberekben” olyan szintű gyűlölet él undor él, amitől én néha megijedek. Vagyis nem konkrétan tőlük ijedek meg, hanem a tehetetlenségtől, hogy én ezen nem tudok változtatni.
Vajon az ilyen ember, hogyan fog reagálni ha megtudja, hogy cigány származású babánk lesz (egyszer)? Akarok én mindenkinek magyarázkodni? De ha kiiktatok minden hasonló hozzáállású ismerőst az életemből, a legközelebbi családon és barátokon kívül tök egyedül maradunk 😀 Azért az sem megoldás. Pedig pont nekem kell majd okosnak lenni, példát mutatni a gyerkőcnek, hogy ha betámadják, nem leüvöltjük a másik fejét, hanem …..hanem? 😀
KedvelésKedvelés
Mondhatod villámló szemekkel, hogy nem akarod ezt halani, de azért négsem lehet előírni, hogy ki mit gondol, eseleg mivel kapcsolatben él benne undor.
KedvelésKedvelés
Anélkül, hogy az aktuálpolitikát bevonnám ide, ugyanez a tapasztalatom. Normálisnak tűnő emberek tömegeinek van masszív előítélete a romákkal, homoszexuálisokkal, más vallásúakkal szemben. Ezen túl nem akarok ákosozni, de a nők szerepéről és a XXi. században elfoglalt helyéről is hatalmas tömegeknek van régen túlhaladott álláspontja.
Az egyetlen dolog, ami segít szerintem az, ha konkrétan megismernek olyan embereket, akikkel szemben előítéletük van. Ez nem egyszerű, mert a diszkrimináltak általában rejtőzködnek érthető módon.
KedvelésKedvelés
Erről a “milyen szörnyű, ha buzik fogadnak örökbe” véleményről mindig egy régi emlékem jut eszembe. Lehettem 13-14 éves, amikor a 3. emeletről becsengetett hozzánk egy pici fiú vérfoltos pólóban. Annyit mondott, hogy “Apa mérges, anya meg a padlón fekszik”. Ők egy normális (heteroszexuális) házaspár voltak egy normális lakókörnyezetben. Nem tudom mi lett velük, nem sokkal később elköltöztek. Az apától tartottam, mert az esetet követően lejött és kifejezte nemtetszését, hogy kihívtuk a mentőket.
Nem értem miért merül fel bárkiben is, hogy egy kiegyensúlyozott, szerető, gondoskodó családban rossz helye van egy gyereknek, csak mert nem a megszokott családmodell. Míg a fenti esetben a társadalom szemet huny, elfordítja a fejét: majd lesz valami, nem az én dolgom. És gyerekek százai ebben a pokolban nőnek fel. Szerintem ez nem normális.
KedvelésKedvelés
Ez itt az n+1-edik kedves, szimpatikus, meleg és szerető családot biztosító homoszexuális pár – bunkó, durva, elhanyagoló, alkoholista, agresszív heteroszexuális szülők szembeállítás…… 😦
KedvelésKedvelés
Szerintem nagyon jól kezelted a helyzetet. Nekünk van egy projektünk, én ebben önkéntes vagyok, és főleg iskolákba járunk vele, nagy sikere van! 🙂
http://www.budapestedu.hu/felsomenu/rend/iskolai_elo_konyvtar.html
https://www.facebook.com/IskolaiEloKonyvtar
KedvelésKedvelés
Ez milyen nagyszerű dolog! Reklámozni fogom 🙂 🙂
KedvelésKedvelés
Régebben történt, mindig is azt hittem, hogy én nagyon nyitott vagyok, vannak barátaim hidegek, melegek, nincs gondom azzal, hogy ki kit szeret, amikor egy utazás során szóba került a melegek örökbefogadása, amit nem tartottam jó ötletnek. Az egyik barátom kiakadt hogy hogy mondhatok ilyet amikor borzasztó emberek nevelnek gyereket és hogy is lehet csak ez alapján elvenni a jogot nagyszerű emberektől akik történetesen melegek.
Nagyon elszégyelltem magam és rá kellett jönnöm, hogy teljesen igaza van.
Csakis az számít, hogy ki milyen jellem. 🙂
KedvelésKedvelés
Természetesen ezt nem szabhatom meg sem én, sem más. A cikkben utalt rá a szerző, hogy sokszor általánosságban ítélkeznek az emberek és ha egy konkrét személyről van szó, enyhül az a hozzáállás. A környezetemben nagyon kevesen vállalják fel a másságukat és azt is inkább csak egy szűkebb (egy elfogadóbb) körnek teszik meg. Tehát sokan (azt hiszik) nem ismernek melegeket. Nincsen kellemes csalódás, homoszexuális személyhez köthető pozitív kép. Nem azt mondom, hogy minden homoszexuális jó ember (mint ahogy sok heteroszexuális sem az), speciel akiket én ismerek jó emberek. Így számomra ez az előítélet értelmezhetetlen. Ha valakit nem kedvelek, biztos nem az lesz az oka, hogy homoszexuális.
KedvelésKedvelés
Kutatás az azonos nemű párok családalapításáról:
Click to access jelentes.pdf
Pár meglátás az örökbefogadásról:
Akiknek gyereke van, azok 2%-a örökbefogadással vált szülővé.
“A magyar adatok is megerősítik, hogy az LMBT személyek különösen fontos
erőforrást jelenthetnek a nehezebben örökbeadható gyermekek örökbeadása
során. A gyermeket tervezők 57%-a szívesen örökbefogadna 3 évesnél
idősebb gyermeket, 36%-a roma gyermeket. Fogyatékossággal élő gyermeket
az LMBT válaszadók 11,4%-a fogadna örökbe.”
“Egy örökbefogadási tanfolyamon az előadó kijelentette: „EVIDENS, hogy
az egyedülállók az utolsó helyre kerülnek”. Nyilván úgy értette, hogy a
jelenleg hatályos törvények ezt így szabályozzák, de a kijelentése mögött
egy cseppnyi empátiát sem éreztünk (pedig tudta, hogy mi azonos nemű
párként veszünk részt a tanfolyamon). A kérdésünkre, hogy mi lesz a
gyerekkel, ha a hivatalos örökbefogadó (jelen esetben a párom) az
örökbefogadás után néhány hónapon belül elhunyna, azt felelte, hogy
„TERMÉSZETESEN a gyereket a gyermekvédelem elveszi”.
Melinda, 37 éves, partnerével örökbefogadásra készül
KedvelésKedvelés