Ma egy különleges háromszögbe pillanthatunk bele. A történetben szerepel egy örökbeadó, aki még a szülés előtt áll, és két örökbe fogadni szándékozó család. Az alanyok nevét megváltoztattam.
Margó (40)
Húsz éve élünk házasságban a férjemmel, van két kamaszfiunk, és sorozatos orvosi műhibák miatt nem lehet több gyerekem. Nagyon vágyom egy lányra. Húsz éve kislányhiányom van, a fiaimnál is mindig reménykedtem, hogy majd lány lesz. Másfél éve kaptunk örökbefogadási határozatot, 4 év alatti kislányra várunk, származási kikötés nélkül. Több alapítványhoz is jelentkeztünk, eddig nem kaptunk kiajánlást.
Lénát úgy ismertük meg, hogy ő tavaly nyáron együtt dolgozott a keresztlányunkkal. Mi nem csinálunk titkot az örökbefogadásból, és köztük is ez szóba került. Mikor Léna terhes lett, minket keresett meg. Ez egy hónappal ezelőtt történt, akkor ideköltözött hozzánk. Az ultrahang szerint lányt várt. Velünk madarat lehetett volna fogatni. Mikor először megláttam Lénát, kételkedtem abban, hogy már nyolc hónapos terhes. Ez nem létezik! Ha jól bekajálok, nekem is nagyobb hasam van. Mondta is a nőgyógyász, hogy ezek a babák bujkálnak az anyjuk hasában. De mióta itt lakik nálunk Léna, ötszáz grammot hízott a baba. Nagyon büszke vagyok magamra.
Hirtelen nem tudtam, hova tegyünk egy ismeretlen, terhes nőt, hogy döntsük pillanatok alatt. Végül a közelben egy panzióban béreltem neki szobát, hisz akkor még idegenek voltunk, el kellett nyernünk egymás bizalmát. Közben nagyon összebarátkoztunk, a férjemmel is remek a kapcsolata, most már csak aludni megy oda. A napot velünk tölti, elkísér a munkahelyemre, segítő foglalkozásom van. Most már bármikor beindulhat a szülés, ezért mondtam Lénának, holnap már költözzön át hozzánk. Azt mondta, ő képes húsz perc alatt megszülni.
A húszhetes ultrahang még kislányt mutatott, közben kiderült, hogy kisfiú. Léna nagyon csalódott volt, sírt. Sajnáltam. Én a magam bajával is el voltam foglalva, mert csalódás volt, hogy mégsem kislány, de láttam, hogy szenved szegény Léna. Mondtam neki, nem gondolod, hogy kidoblak ezek után az utcára. Az a lényeg, hogy a baba egészséges legyen, a többit megoldjuk.
Akkor nagyon elbizonytalanodtunk.
Nekünk kislányra szól a határozatunk és a tanfolyamon is azt mondták, hogy ne alkudjunk meg. Könnyű mondani. De mikor itt van, a jövő héten a miénk lehetne? Még ma is volt egy nagy beszélgetésünk a férjemmel arról, hogy vállaljuk esetleg mégis, mert imádnánk… De úgy érzem, pár hónap vagy év múlva akkor is vágynék egy kislányra, és az már nem fér bele az életünkbe.
Léna nagyon rendes lány, rokonszenves, talpraesett, gyönyörű. Csak elbánt vele az élet. Sose ítéltem el azért, ami történt, csak segíteni próbáltam neki. Végül abban maradtunk, hogy kerüljön egy másik párhoz a kisfiú, és akkor mi Lénával megmaradunk egymásnak. Ha a kisfiú idekerül, nem lett volna egészséges, ha mi a szülőanyával tartjuk a kapcsolatot, közben meg nagyon megszerettük egymást.
Most már biztos, hogy fiú lesz, már a harmadik ultrahang folyamatosan fiút mutat, voltunk 4D ultrahangon is.
Én javasoltam egy másik örökbefogadó párt, az egyházközösségben ismertem meg Tímeáékat, nagyon jó helyre kerül a baba. Léna azt mondta, száz százalékig megbízik a döntésemben. Én már körbejártam őket. Léna nem nagyon akart velük találkozni, de én mondtam, hogy legalább egyszer muszáj. Hogy miért én kerestem másik szülőket? Kicsit már a lányomnak érzem Lénát. Része lettem az életének.
Léna nem akart alapítványhoz fordulni, azért is várt ilyen sokat, mert szétnézett, kutakodott a neten. Ő egy távoli megyében lakik, a lakhelye szerinti gyámhivatalban kéne lemondani, de pont azért jött el onnan, hogy titokban maradjon a terhessége. Most azon gondolkozunk, hogy bejelentjük őt magunkhoz, és akkor itt tudna lemondani. A másik pár majd a jogi részbe bevon egy civil szervezetet, azt választották, ahol ilyen esetben nem kérnek közvetítési díjat. Hetvenezer forint a közvetítési díj a legtöbb alapítványnál, inkább azt a pénzt is a babára költik.
Én továbbra is gondoskodom Lénáról. Remélem, ha most segítek, majd az én kislányom is eljön hamarosan. Most őszintén, te mit tettél volna a helyemben?!
Önző vagyok, szeretném ezt a kisfiút, meg az anyával is jóban lenni, meg egy kislányt is. Mindent magamnak akarok. De nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy nem lenne hiányérzetem, hogy nem kislányom lett. És ez a baba megérdemli, hogy száz százalékos apja és anyja legyen. Így viszont a szülés után jóban lehetek az anyával és a gyerek szüleivel is kapcsolatban maradhatok. Léna azt mondta, hogy ő soha se az apjától, se az anyjától nem kapott ilyen gondoskodást, mint tőlem meg a férjemtől. Szerette volna nekünk adni a babát, de ha már így alakult, akkor legyen Tímeáéké, mondta, és akkor mi megmaradunk egymásnak. Ő most azon gondolkodik, hogy a szülés után ide akar költözni a környékre, munkát keresni. Mi segítünk neki, ha bármire szüksége van.
A férjem azt mondta, hogy ő nem akar istent játszani, a baba sorsáról dönteni, dobáljuk ide-oda azt a gyereket…
A kamaszfiaimat is mindenbe beavattuk. Tőlük is kértem tanácsot. A kisebbik fiam azt kérdezte: na jó, és hol van a lány?
A kisfiú egy hét múlva születik. Bízom benne, hogy hamarosan a mi kislányunk is megérkezik…
Léna (25)
Egy hét múlva egy kisfiút fogok szülni, akit örökbe adok egy házaspárnak. Van már két kislányom, albérletben lakom édesanyámmal, aki segít nevelni a gyerekeket, néha a testvérem is támogat minket. A lányok apja elhagyott, nem segít. Én vendéglátózom, gyakran vagyok távol tőlük. Nem férne bele az életünkbe egy kisbaba sem anyagilag, sem máshogyan.
A gyerek apja nem tudja, hogy terhes vagyok. Megcsalt egy másik nővel, és őt választotta, azóta együtt élnek. Náluk is jön a baba, pont egyszerre az enyémmel. Nem mondtam neki, hogy gyerekünk lesz, ismerem őt, tudom, hogy nem érdekelné.
A két lány között volt egy abortuszom, de nem szeretnék többet, nem jó tapasztalat. A második szülésnél azt mondták, nem lehet több gyerekem, ezért nem is védekeztem. Most nem merült fel bennem az abortusz. Boldoggá tette az életemet a két kislányom, én is egy családot boldoggá szeretnék tenni. Nem vagyok hívő, de azt gondolom, hogy mindennek oka van. Nem veszem el a lehetőséget ettől a gyerektől, hogy ő is elérjen valamit az életében, hisz neki is jönnie kellett valamilyen oknál fogva.
Az nem merült fel, hogy felnevelem. Nem tudnánk még egy gyereket vállalni, ezt a két kislányt még el tudom nagy nehezen tartani egyedül, harmadikat már nem. Édesanyámmal se tehetem meg, hogy még egy babát is rábízok, míg én az ország túlfelében dolgozom.
A terhességet mindenki elől titkoltam, az édesanyám, a barátnőim se tudják. Terhesgondozásra ezért nem is jártam, rettegtem, hogy valaki észreveszi. A nyolcadik hónap közepéig dolgoztam, nem vette észre senki a terhességet, pedig sportos alkatom van. A baba is érzékelte, hogy titkolom, és én is olyan ruhákat hordtam, úgy viselkedtem, hogy ne gyanakodjon senki. Most már megnőtt, mert nem olyan helyen vagyok, ahol titkolnom kell. Egy hónapja Margóékkal lakom. A két lányomra anyám vigyáz, és azt hiszi, az ország másik részén pincérkedem.
Alapítványhoz nem akartam fordulni, valahogy nem bíztam bennük, magam akartam megkeresni a gyerekem szüleit. Tavaly nyáron együtt dolgoztam egy lánnyal, aki mesélte, hogy a keresztanyjáék örökbe akarnak fogadni. Találkoztam is Margóékkal akkor, meglátogatták a keresztlányukat. Úgy éreztem, náluk jó helyen lesz a gyerekem, jó élete lesz, és mindent megadnak neki. Őket kerestem meg.
Rengeteg támogatást kaptam Margóéktól. Most már kínos is lenne visszakozni, hogy ennyit segítettek, de bennem nincs bizonytalanság. Aztán mégis jött ez a csavar: eredetileg azt mondták, hogy kislányt várok, aztán kiderült, hogy fiú, de Margóéknak kislányra van határozata. Így egy másik családhoz fog kerülni a baba, Margó szerezte őket. Tímeáék is nagyon boldogok, nagyon kedvesek, de már nincs idő őket jobban megismerni a szülésig. Margó révén sok örökbefogadó családot ismertem meg. Azt mondhatom, ha valaki már felvállalja ezt a nehéz döntést, hogy örökbe adja a babáját, akkor fantasztikus családokba kerülnek a gyerekek.
Örülök, hogy szerető család várja a kisfiamat, másrészt meg sajnálom, hogy nem Margóékhoz kerül. Nagyon megszerettem őket. Szurkolok, hogy nekik is összejöjjön egy kislány, mert nagyon jó családba kerülne. Örültem volna, ha én tehetem őket boldoggá, és nem másvalaki.
Margóék pár hétig bizonytalankodtak, megértettem őket. Annyit támogattuk egymást lelkileg ezalatt a hónap alatt, hogy nem esett rosszul. Végül vállalták volna a kisfiút is, én mondtam nekik, hogy akkor ne, ha kételyeik vannak. Úgy megszerettük egymást, hogy nem tudtuk eldönteni, mi legyen. Margó és a férje nem engedték el a kezemet, nem tettek ki az utcára, hanem mellettem állnak mindenben. Ha nekik adom a babát, el kellett volna vágni velük a kapcsolatot, ami nehéz lett volna mindannyiunknak.
Tisztában vagyok a lehetőségeimmel: nyílt örökbefogadás, titkos lemondás, állami gondozás… Ha Margóék nem lettek volna, akkor is a nyíltat választom, hogy lássam, milyenek a szülők, valóban jó helyre kerül-e a gyerekem.
A szüléstől nem félek, a lányaim is gyorsan jöttek világra. Vagy egyedül csinálom végig, vagy Margót kérem meg, hogy jöjjön be. Nevet majd Tímea és Péter ad neki. Ha meghallgatják a véleményemet, én Botondnak nevezném el. Remélem, majd mondják a gyereknek, hogy őt örökbe fogadták, és nem mondanak rólam rosszat. És bízom benne, ő se gondolja majd, hogy rosszat tettem vele. Én azért adom örökbe, hogy neki jó legyen.
Szülés után megnézem a babát, de később képeket nem szeretnék róla, magamat meg a szülőket sem szeretném stresszelni ezzel. Próbálom úgy felfogni, mintha az édesanya szülte volna. Ha a kisfiú keres majd, persze nem zárkózom el tőle, és elmondom a teljes igazságot, hogy ez miért történt.
Tudom, hogy meggondolhatom magam a szülés után hat hétig. Én nem fogom. Ha már hat hétig ott van a kisgyerek az örökbefogadóknál, nem tartom tisztességesnek visszakérni, hisz az örökbefogadó is érez már valamit a baba iránt. Én biztos nem gondolom meg magam. Ezt el lehet előre dönteni.
A terveim? A szülés után megyek haza és átölelem a lányaimat. Hiányoznak. Egyfelől szeretnék túllenni az egészen, a lányaimmal lenni, visszamenni dolgozni, másfelől jól érzem magam, nincsen semmi gond, Margóék nagyszerű emberek, biztonságban vagyok náluk.
Sok minden tanultam Margóéktól, mit lehet okosabban csinálni a családi életben. Változtatni szeretnék pár dolgot, hogy a gyerekeim ne csak akkor lássanak, ha lefekszenek meg felkelnek. Szeretnék magamra is odafigyelni, hogy még egyszer ilyenbe ne menjek bele, mert nem könnyű. Szeretnék odafigyelni a lányaimra is, nehogy így titkoljanak bármit is. Pedig én is titkolom ezt most az édesanyám elől, ő nem áll erre készen.
Engem apukám nagyon hamar elhagyott, anyukámnak én voltam a társa. A gyerekeim apja elhagyott engem, a lányaimnak én voltam az apjuk és az anyjuk, és meg tudtam érteni anyukámat, hogy min ment keresztül. Ezért vagyok most ennyire határozott meg erős, tudom, nem lenne jó megint egyedül elkezdeni egy gyerek felnevelését.
Tímea és Péter (31)
Tíz éve ismerjük egymást, hat éve vagyunk házasok, és két-három éve tudjuk, hogy egészségügyi okok miatt biztosan nem lehet gyerekünk. Nagy családot szeretnénk, ezért másfél éve jelentkeztünk örökbefogadásra. Fiút és lányt is elfogadunk, két éves korig, magyar származásút, testvérpárt is. Egy alapítványnál állunk sorban. 4-5 év várakozást mondtak, eddig nem törtük magunkat, hogy ennél előbb legyen babánk. Nehéz volt erről beszélnünk, a családon belül is, fél éve mertük először elmondani, hogy örökbe akarunk fogadni. Aztán egyre több embernek elmeséltük, egyszer csak valaki szólt a gyülekezetből, hogy Margó ismer egy lányt, aki örökbe adná a babáját. Mi Margót ismertük látásból, egy templomba járunk. Akkor felhívtuk, ő mesélt magáról meg Lénáról, meg az egész helyzetről. Elmondta azt is, ők gondolkodtak, hogy megtartsák a kisfiút.
Pár telefon után jött létre a személyes találkozó. Léna nagyon szimpatikus nekünk, határozott, vagány, jó kedélyű lány. Nagyon akarjuk a babát.
Most kezdjük felfogni, hogy egy hét múlva szülők leszünk. Eddig sok intéznivalónk volt, most ocsúdunk fel. Eddig nem tudtunk gondolkodni, hogy mi lesz velünk. Mivel a Tegyesz még nincs felkészülve a nyílt örökbefogadásra, ezért egy alapítványhoz fordulunk.
Tisztában vagyunk vele, hogy Léna meggondolhatja magát, akár a szülésnél, akár még utána hat hétig. Nekünk csak így lehet gyermekünk, így felvállaljuk ezt a kockázatot, ez a nyílt örökbefogadásban mindig ott van. Ezt elfogadtuk, mikor jelentkeztünk, joga van hozzá. De persze nem könnyű. Ha esetleg Margó gondolná meg magát, hogy mégis kell neki a kisfiú? Nem lepődnék meg, de ezen nem aggódom. Nagyon határozottnak tűnt, hogy kislányt akar.
Margó, most, hogy átadja nekünk a babát, ugyanúgy gondoskodik Lénáról, továbbra is náluk lakik. Szép dolog, hogy felkarolta. Margó tyúkanyó-típus, segít mindenkinek, akinek tud. Láttuk a munkahelyén, ott is ilyen. Mondta, hogy majd szeretne a kórházban ott lenni, megnézni a babát.
A babakelengyével már jól állunk, mi három helyen keresztszülők vagyunk, a barátaink már összedobták mindazt, ami az első hetekben kell. A múlt héten az ügyeket intéztük, de most, hogy a bizonytalanságok kitisztultak, lehetünk izgatottak. Egyik pillanatban már tervezgetem a napjainkat hármasban, aztán nyugtatom magam, hogy van még idő, és próbálom észben tartani, hogy Léna még meggondolhatja magát. Botond Máté lesz a neve, a Botondot Léna javasolta, és nagyon tetszett nekünk, a Mátét meg mi adjuk, azt jelenti: Isten ajándéka.
Rajtunk nem múlik semmi, már csak a kisbabát várjuk…
Márciusig a Tegyesz és az alapítványok, egyesületek közvetítése mellett magánúton is megállapodhatott egymással örökbeadó és örökbefogadó, azóta ilyen esetekben is be kell vonni közvetítő szervezetet. Hamarosan közlök egy cikket arról, mire érdemes figyelni a résztvevőknek, ha magánúton ismerkednek meg.
A történet szereplői beleegyeztek, hogy pár hónap múlva újra megkeressem őket, hogy alakul a későbbiekben az életük.
Továbbra is szeretettel várom örökbeadók jelentkezését interjúra.
Örökbe.hu 
Először el akartam sírni magam, de most inkàbb fülig ér a szàm.
Nagyon várom a tündérmese folytatàsát, remélem, jól alakul!
Sok erőt kívànok Lénának, Margónak meg minden tiszteletem!
KedvelésKedvelés
Csatlakozom – ebből is lehetett volna egy filmet forgatni…
Remélem, hogy minden továbbra is ilyen szépen fog alakulni.
Margó, nagy vagy. Erre sokan nem lennének képesek.
Léna, köszönöm ezt a tisztán látást és határozottságot, a gyerek büszke lehet rá, hogy ilyen szülőanyja van.
Tímea, én a te szituációdba éltem bele magam legjobban. Ez a hidegvér bennem még nincs meg, azt hiszem, én minden biztató és jó jel ellenére jobban rettegnék. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy is lehet ezt jobban kezelni. Csodaszép neveitek vannak.
Mindhármótoknak kitartást kívánok, és persze sok sok örömet és boldogságot.
Zsuzsa, hogy csináltad az interjút? Kérdéseket tettél fel? Mindenki elmesélte külön és te egymás után rendezted őket, vagy az anyák tudtak egymás papírra vetett gondolatairól is, amikor a sajátjukat fogalmazták? Sajna, nem bírom normálisabban megfogalmazni a kérdést, szóval a technika érdekelne. Köszi!
KedvelésKedvelés
Mindenkivel külön beszéltem telefonon, tettem fel kérdéseket, de aztán adta magát ilyen formában a szöveg.
Elég gyorsan zajlottak a beszélgetések, nem tudom, ők egyeztettek-e egymással. Mindenesetre nagy szó, hogy mindenki vállalta ebben a nem egyszerű szituációban!
A nevek nem az eredetiek:-)
KedvelésKedvelés
Hogy a nevek nem eredetiek, az csak természetes – ők is olvassák majd, remélem.
Fognak reagálni? Lehet tőlük majd kérdezni?
Tetszik a forma 🙂
KedvelésKedvelés
ja, a “csodaszép neveitek vannak” mondat a kisfiú nevére: Botond, Máté vonatkoztak
KedvelésKedvelés
Általában igyekszem hangulatilag hasonló neveket adni, szóval Quintilianust nem Tasra nevezem át:-) Az eredeti név is szép volt.
Nem tudom, jönnek-e, elég sűrű most arra az élet, bármikor születhet a kisfiú.
KedvelésKedvelés
Világbéke! Meglátszik, hogy ma péntek van… 🙂 Most esett le, hogy a kisfiú nevei sem az eredetiek 🙂 De akkor is szépek! 🙂
KedvelésKedvelés
na, hát ez szép nagyon. 🙂
KedvelésKedvelés
Érdekes történet. Nagyon közel vannak egymáshoz lelkileg a szereplők, ami ebben a helyzetben talán nem szerencsés, bár beállítottság és szituáció kérdése is a dolog, nyilván nem véletlenül alakult így. Azt kívánom mindhárom családnak, hogy úgy alakuljon az élete ahogy elképzelték. A kérdésem, hogy hogy lehet, hogy a gyermek neme rajta van a határozaton? Tudtommal (és a mi határozatunk is ilyen), csak a korosztály és az egészségi állapot van feltüntetve.
KedvelésKedvelés
Persze, van, aki csak fiút vagy lányt szeretne, ott ezt feltüntetik, hogy ne is ajánljanak ki neki feleslegesen mást.
KedvelésKedvelés
Azért kérdeztem mert mi is elsősorban lányt szeretnénk, de erre azt mondta a Tegyesz-es tanácsadónk, hogy ő felírja, és az alapítvány(ok)nál is jelezhetjük, de a határozaton nincs nem (nem lehet) megjelölés.
KedvelésKedvelés
A határozat szerintem is gyermekről szól és csak külön lehet jelezni a nemi preferenciát. Az alapítvány pl. rákérdezhet az extra adatlapján, de az nem a határozat.
KedvelésKedvelés
Jé.
Most megnéztem a Tegyesz módszertani kiadványát, ezt írják (http://mek.oszk.hu/11400/11415/11415.pdf): “A törvény nem írja elő a gyermek nemével kapcsolatos nyilatkozattételt, de ezt is
fontos rögzítenünk a későbbi sikeres kiajánlások érdekében, illetve azért, hogy a pszichológiai
tanácsadás során megbeszélésre kerüljön.”
Eszerint ezt is különbözőképpen értelmezik az egyes megyékben.
KedvelésKedvelés
Mondjuk nálunk “vakargatta” a pszichológus, hogy milyen neműre gondoljon minket alkalmasnak. (hogy tényleg komolyan mindegy-e a második is…)
KedvelésKedvelés
Nekunk nagyon jo pszichologusunk volt, mert nekem voltak ketsegeim a 2. gyereknel, hogy nem gond-e kesobb, ha kulon nemuek. Hulyesegnek hangozhat, de nekem volt egy olyan gondolatom, hogy mi van, ha kesobb nem testverkent neznek egymasra, es esetleg szerelem alakul ki koztuk. Viszont azt mondta a pszichologus, hogy mivel testverkent nonek fel, ez felulir mindent, es meg nem hallott ilyen esetrol of. kapcsan. Igy a hatarozaton a neme mindegy szerepelt. Aztan a sors ugy hozta, hogy fiuk lettek, es ennek nagyon orulunk. 🙂 Mi inkabb fiu partiak vagyunk. 🙂 De pesze egy kislanynak ugyanugy orultunk volna. 🙂
KedvelésKedvelés
Mi nem akartunk ilyet megjelölni, az első határozaton nem is volt. Aztán kiderült, hogy voltaképpen mind a ketten lányra vágyunk (és nem csak szerelemből, bár abból is, hanem azért is mert van két vér szerinti fiú, és azt mondta a férjem, hogy három fiúnál amúgy is rossz a verseny, nemhogy ha az egyik hátrányból indul) és kifejezetten azt mondta alapítványtól pszichológusig mindenki hogy akkor bizony írjunk inkább csak lányt. Úgyhogy a mostani határozatunkon már lány van.
KedvelésKedvelés
Mostani határozat? Mióta vártok?
KedvelésKedvelés
Így jár aki szülöget közben. 🙂 (Persze ennél még eggyel bonyolultabb, de az már olyan egyéni hogy nem akarom részletezni.)
KedvelésKedvelés
Csodaszép és példaértékű mese! Sok boldogságot a történet minden szereplőjének. És váljék valóra minden álmuk!
KedvelésKedvelés
Nekem ez a történet újabb megerősítés abban, hogy nem butaság, hogy csak ezzel foglalkozó szakemberek közvetíthessenek. Itt a ki kit ismer, ki kivel van lelki bevonódásban, ki mit szeretne a hogyantovábbról és ebből mi az, ami várhatóan változik az idővel, az ad egy plusz bonyolultságot a történetnek, amiben én sok veszélyhelyzetet és buktatót látok. Drukkolok, hogy mindezeket elkerüljék, de biztosan nem lesz könnyű. Remélhetőleg szükség esetén időben fordulnak majd szakemberhez, aki segít feldolgozni a nehézségeket.
Én nem a megható és szép történeteket szeretem, hanem a szép végű történeteket; remélem, idővel majd ezt a történetet is szeretni fogom. Egyelőre nekem inkább ijesztő.
KedvelésKedvelés
Vicq, nekem is hasonló érzéseim voltak a történetet olvasva.
KedvelésKedvelés
Ebben a történetben kivételes empátiával rendelekező emberekről van szó, de sülhetett volna el rosszabbul is. Ezért nekem is az a véleményem, hogy jobb a hivatalos utat járni. Ehhez persze az kell, hogy a bajba került anyák tudják, hová kell fordulni, legyen bizalmuk az alapítványokban. Egy alapítvánnyal van tapasztaltunk, de az 100%-ban korrektül és erőn felül segít azoknak a nőknek, akik örökbe adnának és a terhesség alatt hozzájuk fordulnak.
KedvelésKedvelés
Igen, itt kivételes emberek szerepelnek. A magánutas örökbefogadás számos kockázatot rejt (ezek egy része itt is megjelenik), úgyhogy még vissza fogok térni a témára.
KedvelésKedvelés
Nekem is…
KedvelésKedvelés
Köszönjük a cikket, nagyon érdekes.
Meg szeretném kérdezni, hogy miért írta Tímea, hogy “Mivel a Tegyesz még nincs felkészülve a nyílt örökbefogadásra..” ? Mi történt? Ezt milyen tapasztalat alapján mondta?
És Léna zsigerből félt az alapítványoktól vagy történt valami? Kapcsolatba lépett egyáltalán civilszervezetekkel?
Ha szabad róla írni.. köszönöm!
KedvelésKedvelés
hú, hát ez nagyon regényes, drukkolok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy azt a szereplők szeretnék! Érdekes kérdés, hogy ki mit tenne ebben a helyzetben, mikor kvázi bekopogtat egy szülőanya, hogy szívesen odaadná a babáját? Mert az egy dolog, hogy valaki azzal nem ért egyet, hogy vannak, akik hirdetések útján keresnek babát az alapítványokat kikerülve, de itt – ha jól olvasom – Margóék szépen álltak a sorban, mikor egyszer csak jött Léna, hogy hallotta, hogy babát szeretnének, mit szólnának az övéhez…? Vajon lenne-e ilyenkor valaki, aki ezt elutasítaná, még akkor is, ha Léna egy esetleges rábeszélés ellenére sem akarna alapítványhoz menni? Az erkölcsös énem azt mondja, hogy ez lenne a helyes, de éles helyzetben nem igazán tudom elképzelni, hogy ne a Gondviselés/Sors kezét lássam a dologban? Pláne ha még különösen szimpatikusnak is találnám a szülőanyát…jó kis dilemma:)
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Engem az a kérdés érdekel, milyen lehet a kamaszfiúknak, hogy a szüleik mindenképpen kislányt akarnak. Rave, ha olvasod, kíváncsi vagyok a véleményedre, hiszen, mint írtad ti is hasonló helyzetben vagytok. Nagyon remélem, nem érzik ettől kevesebbnek magukat a fiúk. Persze másrészt meg érdemes legalább saját magával őszintének lenni az embernek, és bevallani, mit szeretne igazából.
KedvelésKedvelés
Hát én is szeretnék egy kislányt a kamasz fiam mellé. Akit lehet öltöztetni, lehet vele babaruhát varrni, meg úgy általában, lányos dolgokat csinálni.Ettől a fiamat nem szeretem kevésbé, egy ajándék számomra. Nem helyette szeretnék kislányt, hanem mellette. Anno ezt megbeszéltük vele is egyébként.
KedvelésKedvelés
Mi elmeséltük a fiúknak, hogy mi úgy futottunk neki, hogy három gyereket akarunk, és legyen benne fiú is és lány is ha lehet (és tényleg így volt). Ehhez pont egy db lány hiányzik. 🙂
Tehát mi nem mindig is lányt akartunk, hanem mindkettőt, úgyhogy (remélem) nekik ez nem gáz.
KedvelésKedvelés
Ja, most látom, hogy Margónál nagyon más a helyzet: “Húsz éve kislányhiányom van, a fiaimnál is mindig reménykedtem, hogy majd lány lesz”. Hát nálunk nem ez volt, én mind a két fiúnál azonnal tudtam, hogy fiú van a hasamban, és nagyon elégedett voltam a dolgok alakulásával (lánnyal is az lettem volna).
KedvelésKedvelés
OFF. Valaki kérdezte tőlem nemrég, miért akarnak többen lányt, mint fiút. Ami tény, de nem tudok rá választ. Viszont sok párt ismerek, aki 1-2-3-4 fiú után mindenképpen lányt akart örökbe fogadni. És így hirtelen nem jut eszembe példa arra, mikor lányok után valaki csak fiút akar. Ti tudtok ilyet?
KedvelésKedvelés
Hát, a szomorú magyarázat, amit én hallottam, az az, hogy a fiúknál jobban félnek, hogy “kitör belőle az örökölt agresszív hajlam”. 😦
KedvelésKedvelés
Mert a lányok szelídek és simulékonyak (vagy legalábbis ebben a hírben állnak). Az anyukák meg sokan “babázni” szeretnének: öltöztetni, copfot fonni neki, sütit sütni vele és minden egyéb csajos programokat.
(Nekem édesmindegy!)
KedvelésKedvelés
Igen, szerintem is valami olyasmi van a dologban, hogy sok anyuka vágyik “babázni” a lányával (köztük én is, bár fiúnak is örültem volna), és ilyen esetben kevésbé sarkallatos kérdés, hogy ki szüli, de ha valaki kimondottan nagyon akar egy fiút (is), ott sokszor van a háttérben a “trónörökös” utáni vágy, meg hogy “ne haljon ki a család”, és ahhoz meg valahogy jobban “passzol”, ha a vér szerintiért küzdenek még tovább.
KedvelésKedvelés
Végül is teherbe eséskor se lehet “rendelni” 🙂
KedvelésKedvelés
Mindig is azt tartottam, hogy egy fiú sokkal anyásabb tud lenni, mint bármelyik lány. Egy helyesen nevelt fiú mindig is tisztelni fogja az anyját, egy kamasz lány, bármilyen gondosan nevelték, rivalizálni fog az anyjával, csak az a kérdés, milyen mértékben.
Eleve nem minden kislány babázgatós-molyolós. Ezerszer könnyebb kezelni és fegyelmezni még egy “hiperaktív” kisfiút is, mint egy hisztis, dacos, manipulatív kislányt. Óvónőként így látom, s ebben sok “csupafiús” meg “vegyes” családos anyuka is megerősített már.
Lehet, hogy ezzel sarkalatosnan tűnök, de úgy vélem, a fiúk közmondásos “vadsága” abból fakad főképp, hogy nekik össztársadalmilag jobban elnézik ezt (ha anyuka próbálja is fegyelmezni, lehet, hogy apuka, nagypapa, nagybácsi “férfias” viselkedésnek titulálja ugyanazt a cselekedetet, s ezzel persze hogy erősíti azt…
), másrészt a sok “fiús” rajzfilm és TV műsor is fokozza az idegrendszeri terhelésüket (ami meg orvosilag alátámasztottan sérülékenyebb, mint a lányoké), s ez túlmozgáshoz és agresszióhoz vezet.
KedvelésKedvelés
Megkérdeztem Székely Zsuzsát, ő is a te magyarázatoddal indokolta.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy utánajártál.
A férjem családjában nagyon erős (volt?) a “csak legyen, aki tovább viszi a nevet” őrület, én ebből indultam ki, amikor megdöbbentem ezen a nemi aránytalanságon. Azt hittem, a fiú utáni vágy más családoknál is megvan hasonló okokból (engem kifejezetten irritál), én inkább a fiú többségre tippeltem volna.
KedvelésKedvelés
Szia MCsilla, üdv a blogon!
A “legyen, aki továbbviszi a nevet” elvet örökbefogadós helyzetben még nem hallottam.
KedvelésKedvelés
Nálunk van olyan rokon, aki komolyan elgondolkodott, hogy két lány után nem rizikózik a természettel és örökbefogad egy fiút. Végül csak vágyálom maradt, de nekik azért volt fontos, hogy valaki továbbvigye a vidéki gazdaságot, amiből élnek.
KedvelésKedvelés
És ha annak a fiúnak nincs kedve?
KedvelésKedvelés
Persze, nyilván erőltetni nem lehet. Lehet, hogy meglátták ebben is a rizikót és azért nem lett belőle semmi …
KedvelésKedvelés
De a lányoknak reméljük, van 🙂
KedvelésKedvelés
A lanyokrol nem is felteteleztek, hogy kepesek lennenek ra? Szomoru…
KedvelésKedvelés
A lányok azóta már felnőttek és elmentek a háztól 😉
KedvelésKedvelés
Ja, bocsi. 🙂
KedvelésKedvelés
Ne viccelj, gyerekkorukban ezt még nem lehetett tudni. Miért ne lehetett volna valamelyikük gazdasszony? 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok!Én vagyok Léna a történetben!Láttam vannak kérdések én felém is és ezekre válaszolnék!Nem féltem az alapítványtól de én is néztem hogy az örökbefogadó szülőknek mennyi mindenen mennek amúgy is keresztül és már elnézést de mennyi pénzbe kerül ez nekik és ezt úgy gondolom ez az ami helytelen és igen is ezek után azt javaslom hogy ha ilyen van vegyék fel az anyával a kapcsolatot mert mind két félnek szüksége van egymásra akár hiszik akár nem, mint lelkileg és mint azért hogy mindent megtudjanak a másik féltől!Én úgy gondoltam hogy helyettem ne döntsék el azt hogy ha már ilyen helyzetbe kerültem hogy muszáj lemondanom a babáról akkor kinek adnám szívesen!Úgy döntsem el hogy a kezembe nyomnak egy képet és ítélkezzek bárki felett hogy ha esetleg egyáltalán nem szimpatikus!?Nekem Margóék egy csodálatos emberek akik csodálatosan nevelik a két fiúikat akik szintén remek emberek lettek és azok is maradnak!Még egyszer nagyon sokat gondolkoztak mi legyen és végül így döntöttünk közösen!Senkinek nem volt könnyű dönteni!A másik láttam kérdezték hogy a két kamasz fiúnak milyen lehet hogy kislányt akarnak akár Margóék vagy bárki más és úgy kérték a határozatot hogy mindenképp kislány legyen.Én a mostani tapasztalatomból kiindulva és látva a Margóéknál egyáltalán nem zavarná őket (a fiúkat) sőt örülnének egy kis Huginak!Ez nevelés kérdése!
Köszönöm a jó kívánságokat és remélem hogy lesznek olyan örökbeadók akik ezt a cikket olvassák és segítettem valamiben!
És lesznek olyan örökbefogadó szülők akik ugyan így fognak viselkedni és tenni mint Margóék mert fontos hogy mindkét fél annyira megnyíljon hogy a szülőanya minden kételyek nélkül letudjon mondani a babáról az örökbefogadó szülőknek hogy ne keljen minden nap úgy letenni a fejét a párnára hogy biztos hogy jól döntés volt………
KedvelésKedvelés
Szia Léna, szuper, hogy felvállaltad ezt a történetet, és itt vagy, és még válaszoltál is a kérdésekre! Én megértem, hogy magad szerettél volna meggyőződni arról, hogy kihez kerüljön a kisfiú! Nagyon-nagyon ritka az, hogy mi örökbefogadó / örökbefogadás előtt álló szülők beleláthatunk egy kicsit az életadó anya fejébe, szóval köszönjük szépen!!
Könnyű, gyors szülést kívánok! És hogy minél hamarabb mehess vissza a lányokhoz, és könnyebb legyen egy kicsit az életed!
KedvelésKedvelés
Szia Léna!
Köszi a választ a fiúkérdésemre is. További két kérdés merült fel bennem:
Te nagyon jól átlátod az örökbefogadást. Azt is írtad, hogy az apának úgyse kell a gyerek. De egyébként mik az apák jogai? Örökbe lehet adni egy gyereket a tudtuk nélkül? Ez inkább elméleti kérdés, mert mint írtad úgyse kell neki, de mi van ha más apa nem tud róla, de kellene?
A másik (és bocs a lerágott csontért, tuti végigbeszéltétek Margóval is), hogy sok kutatás írja, hogy örökbeadó anyukák azt nyilatkozták, ha tudják milyen rossz lesz utána inkább nem adnak örökbe. Na persze arról meg nincs adat, hogy milyen rossz lehet anyának is gyereknek is (meg a többi gyereknek) ellenkező esetben nyomorogni. Meg látszik, hogy tényleg végiggondoltad (abortuszt nem akartál tudatosan stb), csak nem akartam, hogy utólag úgy érezd, még interjút is adtál, mégse szólt senki.
Remélem minden rendben lesz, sok sikert!
Üdv: Dunavirág
KedvelésKedvelés
Az apa joga nagyon érdekes kérdés, majd igyekszem utánanézni.
KedvelésKedvelés
Ha jól tudom, az apának akkor vannak jogai, ha az anyával házasok. Vagy rossz az infóm?
KedvelésKedvelés
Budavári Zita azt mondta, ha az apa igazolni tudja, hogy nem tudott a terhességről, akkor visszakérheti a gyereket, de a gyakorlatban a gyerek 2 éves kora fölött a bíróság már a családban szokta hagyni, hogy ne bolygassák.
Igyekszem majd ennek utánajárni, elég szürke területnek tűnik. Ha szingli anya mond le a gyerekről, többnyire ismeretlen apát jelöl meg.
KedvelésKedvelés
Hasonlo volt a szitu a “Mint gyermeklancfu bobitaja” cimu filmben. Mikor neztem elkezdtem azon filozni, hogy mi lenne, ha vmelyik gyerekunknel kiderulne, hogy a vszi apa nem tudott a terhessegrol, de kesobb vhonnan tudomasara jut es akarja a gyereket. Borzalmas erzes lenne. Egyaltalan jogilag lenne lehetosege lepni vmit? Gondolom, hogy ilyenre kicsi az esely, de mi van ha vkivel ez megtortenik? Hatha van itt jogasz. 🙂
KedvelésKedvelés
Attol, hogy szingli es ismeretlen apat jelol meg, van vhol az a ferfi, es ha csinaltat egy apasagit (ha van ra lehetoseg), akkor mi a helyzet? Ezt lenne jo tudni. Nagyon kivancsi vagyok ilyen esetben mi tortenik.
KedvelésKedvelés
Megszületett már a baba? Hogy vannak?
KedvelésKedvelés
Csatlakozom. Nagyon kíváncsi vagyok!
KedvelésKedvelés
Sziasztok Léna vagyok!
Én úgy gondolom hogy ha az apát elég és kellőképpen ismeri az anya és látja fölöslegesen járja be azt az utat hogy elmondja neki akkor ne is erőltesse azt senki mert ha egyszer valami végett ér valami vagy valaki miatt akkor kár egy babával megfogni mert azt úgy is a baba meg az anya szenvedi meg utána ha esetleg a fejéhez vágja egy idő után hogy “csak ezzel akartál megfogni”!
Nem biztos hogy így történik mindenkivel de velem velünk biztos és én inkább a gyermekeim és a baba boldogságát néztem és gondoltam át az örökbeadást!Én sajnos vagy nem sajnos ez nézőpont kérdése ilyen embert választottam magam mellé aki nem lett volna jó apa sem társ az életemben életünkben!Így lesz és volt a legjobb a döntés az életemben hogy esélyt adjak a babának a boldog élethez és esélyt a gyerekeimnek és a családomnak hogy ők is azok legyenek!
Még amúgy nem született meg a baba nagyon jól érzi magát ezek szerint hogy nem akar kibújni de már nagyon várják a szülők meg persze én is mert már nagyon hiányzik a családom az örökbefogadók meg már várják hogy babázhassanak de megígérem ahogy meg van a baba írni fogok róla!
KedvelésKedvelés
Sziasztok!Megszülettünk jún.2-án!Mindenki nagyon boldog volt és én is hogy végre túl vagyok rajta!Nagyon könnyen ment a szülés hála égnek és nagyon ügyes volt a pici is!
Mindenkinek köszönöm a jó kívánságokat és ha esetleg kérdés vagy bármi akkor írjatok!
KedvelésKedvelés
Szívből gratulálok, Léna, kitartást és sok erőt kívánok s mind Neked, mind a babànak egészséges, hosszú, boldog életet!
KedvelésKedvelés
Gyors felépülést kívánok neked és minden jót a továbbiakban! Az új szülőknek pedig sok örömet a babában! Nyugodtan hajthatod le a fejed minden nap, átgondolt döntést hoztál és biztos vagyok, hogy jó helyre kerül a baba.
KedvelésKedvelés
Gratulálunk!
KedvelésKedvelés
Gratulálok és jó egészséget Lénának, a babának, és a leendő szülőknek!
KedvelésKedvelés
GRATULÁLOK!!! 🙂
KedvelésKedvelés
Gratulálok! Nagyon sok egészséget kívánok a babának és neked. Az örökbefogadó szülőknek pedig nagyon sok boldogságot.
KedvelésKedvelés
Köszi a visszajelzést, sok boldogságot mindenkinek!
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Csatlakozom az előttem szólókhoz, és én is sok boldogságot, jó egészséget kívánok a babának, Lénának és természetesen a baba új családjának is! (Nem különben sok sikert Margónak álmai valóra váltásáért tett erőfeszítéseihez).
Az apa kérdésről annyit tudok, hogy az esetek többségében az apának nem is nagyon van tudomása a terhességről, vagy ha mégis, abbéli meggyőződésében (vágyában?), hogy a gyermek nem az övé, nem tesz erőfeszítéseket az apasági kérdés tisztázásához, Ilyen módon az ahhoz való jogáról is lemond, hogy a baba sorsának további alakulásába (esetleges örökbefogadásába) beleszólhasson. A Nők Lapja egyik cikke valamikor, a nyár elején szólt egy nagyon érdekes esetről, ahol egy középkorú házaspár úgy szánta magát az örökbefogadásra, hogy a férfinak valahol már volt egy örökbe adott, azóta felnőtt lánya. A lányát annak idején szó szerint a megkérdezése nélkül, sőt beleegyezése ellenére adták örökbe. Igaz, a fiú hivatalosan nem (“csak” biológiailag) volt apa, miután tizenkilenc éves fejjel beleszeretett egy férjes asszonyba, aki nem vált el a férjétől, úgy szült neki gyermeket. Közben a fiú – egy kocsmai verekedés miatt, melynek során beszólogatásos attrocitástól védte meg barátnőjét – börtönbe került, és mire szabadult, a kislánya már örökbefogadókhoz került, noha a srác minden követ megmozgatott, hogy megkaphassa, és (édesanyja segítségével, akivel együtt élt) maga nevelhesse fel. (Nyilván a gyámhivatali ügyintéző nem sok bizalmat szavazott a fiatal, egyedülálló fiúnak, akit idősödő édesanyja félig-meddig még maga is “nevelt”). Szívhez szóló volt a férfi fájdalma, aki még akkor is felnőtt lányát siratta, amikor már a feleségével egy örökbefogadott gyermek felnevelésével nyitottak volna az életüknek új távlatokat.
KedvelésKedvelés