Vallomások: vicces bemondások

Továbbra is az örökbefogadás vidám oldalán járunk. Ma néhány örökbefogadó szülő oszt meg velünk derűs epizódokat.

Szabó-Barnabás

Jött hozzánk egy szerelő, a kisfiam érdeklődve nézte a munkáját. Közben elment mellettünk a férjem. A pasi megszólalt: “Hát ez a gyerek kiköpött apja, itt tuti nem kell apasági teszt!”

A kisfiammal a piacon sétálgatok, egy árus néni nagyon dicséri a gyereket: “De szép kislegény, gyönyörű szeme van…” majd hozzám fordul: “Megérte sorban állni, anyuka!”

Egy év korkülönbség van a gyerekeim között. Egy taxisofőr végigmérte őket, majd ennyit mondott: “Apa nem hagyta békén anyát”. A faluban egyébként az emberek fele nagy bikának tartja a férjemet, hogy a szülés után pár héttel ismét teherbe ejtett engem, a másik fele meg szentként tiszteli, hogy a két, szemlátomást balkézről való gyereket ennyire magáénak neveli. 

A kifőzdében, ahova hetente egyszer beugrunk immáron három éve, a pultos lány megkérdezte, hogy mennyi idő alatt szültem meg a csecsemő kisfiamat. Úgy néztem rá, mint egy ufóra. Amikor döbbenten mondtam, hogy dehát nem én szültem, akkor kikerekedett szemmel mondta, hogy hiszen ő látott terhesen. 

Mikor a kisfiam három hónapos volt, elkezdtük a kisszobáját kialakítani, és ez brutál meló volt. A finom por megragadt az arcomon a ráncokban, volt egy órám elszaladni az Ikeába, elmentem szutykosan. Előtte 2-3 hónapig fodrásznál sem voltam, a hajam lenőtt, elég szakadtan néztem ki. Hazafelé taxit hívtam. A sofőr meglátta a szatyorból kikandikáló gyerekcuccokat és megkérdezte: “Csókolom, unokának lesz?”

A strandon a gyerekem együtt pancsolt egy afro-félvér kislánnyal (saccra. Biztos nem én leszek az, aki megkérdi, külföldi-e a papája!). Egy anyuka megkérdezi: “A nagypapájukra hasonlítanak?” “Melyik gyerekre gondol?” – kérdezek vissza. “Hát unokatestvérek, nem?”

Egy taxi hátsó ülésén ültünk, a rádióban megszólalt egy Depeche Mode-szám. Az egyéves lányom elkezdett táncolni az ölemben. A férjem megszólalt: “Amikor anyád hasában voltál, és Depeche Mode-koncerten voltunk, már akkor is nagyon szerettünk”. Azon a koncerten nyolc éve voltunk…

Veletek történtek vicces esetek?

29 gondolat “Vallomások: vicces bemondások” bejegyzéshez

  1. háztartásbeli andrea 2014. június 14. / 12:16

    🙂 Az utolsót nem értem. Valamint: megdöbbentő, mennyire nem érzékelik az emberek a határokat. Apasági teszt wtf??? Szerintem otromba vicc. A piacos és a nagymamás a kedvencem.

    Kedvelés

    • cosima 2014. június 15. / 07:45

      Az apasági tesztest nekünk is mondták már páran…

      Kedvelés

        • cosima 2014. június 20. / 10:08

          Igen, hogy itt biztos nem kell apasági tesztet végeztetni–mondták tök idegenek, ezen jót szoktunk nevetni vagy azt mondjuk, hogy nem is terveztünk ilyesmit.

          Kedvelés

    • Aranykulcs 2014. június 16. / 18:12

      Az apasági tesztes szerintem nem bántó, egyszerűen vicceskedni próbált az illető. Nálunk mondjuk csak olyan formában fordult elő, hogy a férjem “le sem tagadhatná, hogy az övé”. Ezeken mi csak jót mosolygunk, és szerintem az ilyenek jólesnek mindenkinek, még ha teljesen véletlen is a hasonlóság.
      Viszont úgy tűnik ezekből a vicces esetekből, mintha a gyerekek többsége nem lenne tisztában a helyzettel. (Csak nehogy majd mástól kelljen megtudnia.)

      Kedvelés

      • Örökbe 2014. június 16. / 20:09

        Miért tűnik úgy? Inkább a külvilág nincs vele tisztában. Akikkel én beszélgettem, ott mind tudja a gyerek.

        Kedvelés

  2. Rave 2014. június 14. / 19:01

    Na már kezdtem nyafogni, hogy hol sose lesz következő poszt, de megérte várni, mint a kislegény szép szemére. 🙂

    Kedvelés

    • Örökbe 2014. június 14. / 19:30

      Elvonási tünetek? 🙂

      De hétfőn kivel lesz interjú? Na kivel?

      Kedvelés

      • findusz 2014. június 14. / 19:51

        Budavari Zitaval? 🙂

        Kedvelés

      • Rave 2014. június 14. / 20:36

        Óóó, csak nem??? 🙂

        Kedvelés

        • Kata 2014. június 15. / 17:44

          Szerintem deee, tuttira 😀 De ha mégsem, akkor majd! 🙂 Mindegy, mi a téma, isszuk, majd emésztjük a szavaidat, Zsuzsa!!! 😀
          Amúgy nekem is elvonási tüneteim vannak, azért is, mert most ritkábban tudok ránézni a blogra, éljen a költözéééés! 🙂

          Kedvelés

    • Örökbe 2014. június 14. / 19:31

      A kétnaponkénti posztolásról átálltam a heti kettőre, ez hosszabb távon is fenntartható.

      Kedvelés

  3. gingallo 2014. június 15. / 07:32

    Akkor meg egy :). Kisebbik gyerekemmel setaltam a kornyeken. Egy utcai ismeros, akivel ossze szoktunk koszonni, megjegyzi, hogy “maga mindig uj testorrel setal, tudom am, van harom”. Mondom neki, csak ketto van. Erre o: fogadjon orokbe, akkor lesz harom!

    Kedvelés

  4. Bobo 2014. június 15. / 09:59

    Kislanyunknal megkerdeztek, hogy kenyai szarmazasu-e? Ezen en mindig olyan jot mosolygok, ha eszembe jut, hogy miert pont ezt kerdeztek? Egyebkent a vilagon a legszebb cigany kislany. 🙂

    Kedvelés

    • cosima 2014. június 20. / 10:11

      Tőlem már kétszer is kérdezték, hogy arab-e a gyerek, pedig roma származású nagyon szép kisfiú 🙂

      Kedvelés

  5. Aktucs 2014. június 16. / 08:02

    Nálunk is mondták már a boltban, hogy apuka le sem tagadhatná 🙂
    De a csúcs az volt, amikor a fiam véletlen rendet rakott, és a férjem megdicsérte, hogy szép rend van a szobájában. Mire a gyerek rávágta: “Tudod, apa, a rendszeretetemet tőled örököltem”. 😀

    (Nekem vsz, apának öf a fiunk, Természetesen tudja, 12 éves volt, mire lezajlott, tehát bele is kellett egyeznie.)

    Kedvelés

  6. ginaszelena 2014. június 21. / 18:07

    🙂 nem tudok hirtelen vicceset amit mások mondtak, de az 5 éves kisfiam megígértette velem, hogy legközelebb én szülöm meg!

    Kedvelés

  7. Barbara 2014. július 21. / 22:20

    Savanyùs néni a piacon:hát te nagy legèny tiszta anyukád vagy.
    A lassan 3éves fiam(9.hònapja van velünk): pedig nem az ő pocijánában volt.közben hallkan azt is hozzá teszi:á nem is kaptam volna levegőt
    🙂

    Kedvelés

  8. Esztergomi Andrea 2014. december 12. / 16:03

    Nekem is van egy aranyos sztorim. A második öf. kicsihez jártunk barátkozni, amikor öf. fiam ovis csoporttársával és párhetes kistestvérével futottunk össze. Fiam reakciója: “De aranyos! Honnan hoztátok?”

    Kedvelés

  9. Esztergomi Andrea 2014. december 12. / 16:25

    És volt még egy aranyos. Második öf. kislányom szeme árpás lett. Anyukákkal (akik már előtte ismertek minket, így tudták, hogy öf.) beszélgettünk a kezeléséről, mondtam, hogy nekem is volt már többször árpám. Mire egyik anyuka: “Igen, a hajlam öröklődik.” Kis szünet után én: “No igen, a genetika.” Csak akkor jött rá, mit is mondott, és mindketten nevetni kezdtünk.

    Kedvelés

  10. Ernus 2014. december 15. / 14:31

    Falun lakunk, általában tudják az emberek, hogy örökbe fogadtuk a kisfiúnkat. A környéken az idős nénik mind szeretik, örülnek, hogy kisgyermek van az utcában.
    Ősszel sétáltunk hazafelé, mikor 2 néni megállt velünk beszélgetni. Magdi néni tudta az örökbefogadást, Sári néni nem. Hazaértünk, az udvaron játszottunk tovább, mikor megjelent Sári néni a kerítésnél.
    – Mióta megszületett ez a kisgyermek gondolkodom rajta, kihez hasonlít, mert olyan szép!
    – Kihez hasonlít?
    – Hát a dédapjára!
    – Kire?! – kérdeztem elképedve.
    – A nagyapádra, az nagyon szép ember volt, mint ez a kisgyerek! Ti sem vagytok csúnyák, nem azért mondom, de Sándor, a nagyapád, az igazán szép legény volt! – folytatta a 90 feletti néni kipirult arccal, én meg alig bírtam ki nevetés nélkül, amint az én kis félcigány gyermekemre néztem. (Aki tényleg szép :-)) – Hát csak ezt akartam elmondani, 1 éve gondolkodtam, hogy kire hasonlít, de rájöttem!

    Kedvelés

  11. Andi 2015. december 16. / 11:07

    Nálunk a kisebbik olyan kis kerek fejű, mosolygós, mint az apja. Még akik tudják, hogy messziről hoztuk, azok is azzal húznak, hogy “biztos nem volt ott a zenekar előtte éven?” (Apa zenél.)
    Ezen jókat nevetünk.
    Amúgy NEM voltak arra!!! 😀

    Kedvelés

  12. Ildikó Poteczki 2020. június 7. / 09:59

    Mikor csípő szűrésre vittem újszülött öf kisfiamat, a rendelőben mondtam, hogy a beutaló még a régi nevére szól. Ez után kérdezi a vizsgáló orvos:
    – Volt a családban csípő probléma?
    – Nem tudok róla.
    – Hány hétre született a kisfiú?
    – Azt mondták a kórházban, szerintük nem koraszülött. (itt már furán nézett rám)
    – Hányadik gyermek?
    – Azt hiszem, a harmadik. (na itt szakadt el nála a cérna, nézett rám, hogy ez a nő-bár nem latszik rajtam- nem normális!!!!!!
    Megkönyörültem rajta:
    – Ő örökbefogadott kisfiú, azt hittem a név változás miatt egyértelmű.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .