Ma olyan szülőktől idézek, akik roma gyereket fogadtak örökbe. Identitás-nevelés, előítéletek, a környezet reakciói.
“Nekem annyit jelent a lányom roma származása, hogy gyönyörűnek látom. Fekete haja van, fekete szeme, szép bőre. Más identitást viszont nem tudnék bele nevelni, mint ami magam vagyok.”
“Nem foglalkoztam soha korábban a roma kultúrával. Nem tanultam lováriul, nem hallgattam romológiát az egyetemen, nem hallgattam ilyen zenét. Mégis, az örökbefogadásnál egy pillanatig nem volt kérdés, hogy elfogadunk bármilyen származású kisgyereket.”
“A barátaink az örökbefogadás előtt kicsit megütődtek, hogy ha már ilyesmire vállalkozunk, miért épp cigány gyereket akarunk. De mára azt látom, hogy teljesen elfogadták, már nem az örökbefogadott roma gyerekünket veszik ölbe, hanem Rózát.”
“Még nem érte támadás a kisfiamat, azt viszont mindenki elmondja, milyen aranyos kisgyerek. Többnyire azt is hozzáteszik: hogy hasonlít rám.”
“Az örökbefogadás mellett nekünk pluszfeladat a cigány származást is jól kezelni. Az óvodás fiammal már odáig jutottunk, hogy ő cigány néni hasából született. Ha látunk cigány embert, és a gyerekek rákérdeznek, elmondjuk, de erőltetve sincs a téma. Az óvodában tudják, hogy örökbefogadottak és cigány származásúak. Hamarosan elkezdjük vinni őket cigányzenei meg táncos eseményekre.”
“Az óvodában elmondtuk a történetét az óvónőknek, sőt a szülőtársaknak is, egyetlen esetben sült el ez rosszul, és sajnos pont egy pedagógusnál, aki egyértelműen előítéletesen kezelte őt, és ami még szomorúbb, ebben bennünket is cinkostárssá akart tenni. Csoportot váltottunk, a probléma megoldódott.”
“Abban szigorú vagyok, hogy nálunk nem lehet “cigányozni”. Az új bébiszittert is megkérdeztem, van-e gondja a cigányokkal. ”
“Az óvodás kisfiunk tudja magáról, hogy cigány, és erre büszke is. A romaságot egyelőre a sötét bőrrel azonosítja – ha kreol bőrű embert lát, előfordul, hogy megkérdezi, ő cigány-e – , de felismeri a cigány zenét is. Az identitását mindenki maga alakítja ki, mi a saját szerepünket abban látjuk, hogy lehetőségeket biztosítsunk neki megismerni a roma kultúra különböző oldalait, hogy ajtókat nyissunk neki, de azt, hogy belép-e rajtuk, neki kell eldöntenie. Ebből a szempontból másodlagosnak tartom, hogy nincs egységes roma kultúra, hogy sokféle cigány csoport él Magyarországon – majd ha ő el szeretné mélyíteni a roma identitását (ami csak egy lesz az identitását alkotó sok összetevő közül), megkeresi, melyik csoportból származhat.”
“Most én süssem rá a bélyeget erre a gyerekre, hogy ő cigány? Én annyit tudok tenni, hogy előítéletmentes környezetet biztosítok, aztán ha felnő, ő majd eldönti. Nekem fogalmam sincs, hogy kell cigány gyereket nevelni, pedig én is az vagyok.”
Ez a 100. bejegyzés a blogon. Várom gondolataitokat a témáról, szombaton pedig találkozunk a Balatonon!
Örökbe.hu 
Egyetértek az első idézettel; én is mindig azt mondom, adni abból tudunk, ami van nekünk. Nem is próbálok roma identitást adni a gyerekemnek, eleve esélytelen lenne. Információt, támogatást, ismerkedési lehetőséget szívesen, tájékozódom is, hogy legyen miből; de roma identitásom nincs, így nem is tudok azt adni. Félnék is megpróbálni, folyamatosan azon aggódnék, hogy a gyerekem megreked két világ között. Mert olyan romát nem tudnék belőle nevelni, aki annyira az, hogy befogadják azok, akiknek a hagyomány, a család olyan fontos (szerintem), viszont ha nagyon ezt erőltetném, akkor hátha úgy érezné, hogy “hozzánk sem fér be”. Úgyhogy én azt próbálom majd erősíteni benne, hogy közénk tartozik, a mi családunk identitását fogja tudni megkapni tőlünk; de természetesen amiben tudom, támogatom az érdeklődését a romák irányába. Meg toleranciára nevelem, de az meg akkor is így lenne, ha fehérebb bőre lenne.
KedvelésKedvelés
Vicq mentén gondolkozom én is. A gyerekem identitásának ez is egy része lesz, amiről tudnia kell, de az identitásának fő oszlopai azok lesznek, amiket tőlünk kap. Figyelünk majd arra, hogy találkozzon roma ismerősökkel, vannak is a körünkben. Megismertetjük majd a roma kultúra és művészet azon részeivel, amiket mi ismerünk (zene, festészet, vizuális művészet, divat stb.). De ennek feltehetőleg semmi köze nem lesz ahhoz, amivel a vér szerinti családjában találkozott volna. Nem tudjuk, hogy a vsz család a romák melyik csoportjához tartozik, az is lehet, hogy romungro. A nyelvvel nem sokmindent tudunk kezdeni, de ha meg akarja tanulni bármikor, semmi kifogásom nem lesz ellene. Az pedig természetesen alap, hogy nyitott és elfogadó legyen mindenfajta kisebbségi csoporttal.
KedvelésKedvelés
Az emberek általában az absztrakt dolgokkal előítéletesek. Az utcai járókelők, játszótéri ismerősök egy szép, kommunikatív, aranyos kisgyereket látnak. Ha megtudnák, hogy roma származású, amit fel sem tételeznek, akkor zavar keletkezne a gépezetben. Ugyanis szinte lehetetlen egy cuki kisgyereket “utálni”, viszont egy absztrakt népcsoportot, akikről egysíkú elképzelés él a fejekben, azt lehet–ha van rá igény 😦
KedvelésKedvelés
Mondjuk igen, az enyémen sem látszik nagyon, így nincs a fejekben, még azokéban sem, akik amúgy tudják. Ha szóba kerül, nem titkolom, de sosem hozom külön szóba. Nem szégyellem, hogy cigánylány, tényleg attól ilyen szép (igen, a barna szem a gyengém, a nagy barna szem meg főleg); de általában az sem téma a játszótéren, hogy nem én szültem (pedig azt is tudják, szerintem azok is, akinek nem mondtam külön, kis falu vagyunk). Egyszer került érdemben szóba a származása (azon kívül, hogy ha kérdeztek, válaszoltam, hogy igen, az), amikor egyik ismerős anyuka az egyik gyerekprogramon megjegyezte, hogy az ő gyereke sokkal inkább cigánynak néz ki, pedig a családjukban senki nem az; a többi anyuka meg bólogatott, és ennyiben maradtunk. Ezen kívül egy gyerekjólétis jóbarátomal volt téma, hogy így, a “határmezsgyéről” többet tud majd tenni az előítéletek leküzdésében, mint aki teljesen roma, vagy egyáltalán sem az – de erre is azt mondtam, hogy nagyon szívesen támogatom ilyesmiben, nagyon szép cél, meg minden, de akkor, ha ő akarja, ugyanis nem hiszem, hogy előre ekkora küldetést kell a gyerekre testálni. Kb. ennyiben került eddig szóba a származás kérdése; de nyilván nagyobb korában jobban téma lesz majd.
Ami viszont időnként nagyon tud fájni, az az, hogy ugyanazok az emberek, akik el vannak olvadva az én cukimuki lánykámtól, hogyan viszonyulnának hozzá, ha a vér szerinti anyja fogná a kezét… sok előítéletes ismerősöm van, tudom a véleményüket az “absztrakt népcsoportról”, meg látom, hogy hogy viszonyulnak a konkrét gyerekemhez; és nem tudom, mivel teszek jobbat, ha nem hozom szóba a származást, vagy ha megemlítem – bár akinek nagyon fix vélemény van a fejében, annak akkor is az lesz, hogy “annak ellenére” ilyen. Szóval, nem hiszem, hogy meg tudom váltani a világot, és akkor meg már inkább nem tolom előre támadási felületnek a gyerekemet.
KedvelésKedvelés
Nekem is mindig az az első gondolatom a kellemetlen szituációkban, hogy mi a gyerek érdeke. Nem mindig könnyű megtalálni, hogy hol a határ. A cigányozókat is le akarom állítani, de túlreagálni sem akarom, nehogy azt a benyomást keltsem a gyerekben, hogy valami gond van vele. Most például azon gondolkozom, hogy a 60 feletti távoli rokont hogyan állítsam le erről a témáról, aki az évi egy-két családi összejövetelen ebben a témában szeret anekdotázni.
KedvelésKedvelés
Érdekes kérdés, milyen jövőt választ egy örökbefogadott roma gyerek egy előítéletes társadalomban (talán mondhatjuk, hogy a magyar az):
Emigrál? Harcos érdekvédő lesz? Vagy éli az életét, és hagyják ezzel békén?
KedvelésKedvelés
Kérdés, hogy ebből a szempontból van-e különbség az öf és a nem öf roma fiatal között. Az egyik exem pl. apai részről roma származású, hordoz bizonyos külső jegyeket, de az édesapja egész kicsi korában meghalt és a nem roma édesanyja nevelte fel. Természetesen tartják mindkét családdal a kapcsolatot, de azért neki már nem olyan a beágyazottsága a roma társadalomba. Foglalkoztatja ez a kérdés, de harcos érdekvédőnek nem mondanám. Ha valaki a jelenlétében cigányozott, akkor azért beleszólt, hogy hé, én is az vagyok, erre mit lépsz, öcsi? Szóval szerintem normálisan kezelte 🙂 Néha azt gondolom, talán kissé túlaggódjuk ezt a kérdést. Persze ha sokat gondolkodunk ezen/beszélünk erről, az sose baj.
KedvelésKedvelés
A szülők szeretnék jól csinálni, ami érthető, és ez megint olyan helyzet, amire a közkeletű gyereknevelési okosságok nem vonatkoznak.
Bár mint a barátod esete mutatja, nemcsak örökbefogadók kerülhetnek ilyen helyzetbe.
KedvelésKedvelés
ezt mondjuk bármilyen elnyomott csoporthoz tartozás esetében meg lehetne kérdezni (nő, autista stb).
KedvelésKedvelés
Viszonylag kevés nőt és autistát tudok elképzelni, aki határra kerül két csoport között, bár valamilyen szinten az aspergereseket (főleg a jó értelmi képességgel bíró aspergereseket) tekinthetjük egyfajta határon mozgónak a neurotipikusok és a “klasszikus” autisták között, és tulajdonképpen egyre többüknél látom azt, hogy érdekvédőnek “szegődnek”, szóval, tulajdonképpen igaz is lehet. Nőknél ezt igazán azt hiszem, nem tudom értelmezni, mert a “kettő közti” állapottal szerintem a mi világunkban nehezebb érdekvédővé válni, mint a nőséggel. De lehet, hogy csak én nem látok eleget a világ ezen szeletéből.
KedvelésKedvelés
én az örökbefogadást valamiért nem határhelyzetnek értelmeztem, hanem szocializációs/társadalmi különbségnek az identitáscsoport többségéhez képest.
ennek viszont van analógiája: ha olyan közegben nősz fel, ami szabadabban, kevésbé sztereotip módon szocializál, akkor nehezen azonosulsz azzal, amit a társadalom nőként azonosít és elvár, és a lehetséges stratégiák is hasonlóak. azt hiszem, hogy valami ilyesmire gondoltam – asszem a felvázolt megküzdési stratégiák.
a klasszikus (nembeszélő stb) autisták között is sok az érdekvédő Nyugaton – pont azok, akiknek sikerült valami miatt megúszni, hogy internalizálják a társadalom véleményét a saját csökkentértékűségükről.
KedvelésKedvelés
Az örökbefogadás maga nem határterület, de abból indult a meditálás, hogy milyen útjai vannak egy többségi családba örökbefogadott roma gyereknek, Zsuzsa fenti hozzászólása erre a részre volt válasz: ” Ezen kívül egy gyerekjólétis jóbarátomal volt téma, hogy így, a “határmezsgyéről” többet tud majd tenni az előítéletek leküzdésében, mint aki teljesen roma, vagy egyáltalán sem az “.
Hogy a nyitottabb közegben történő szocializáció mennyire predesztinál, azt nem tudom, én, mint nőségem szempontjából (is) kimondottan nyitott közegben szocializálódott nő, például abszolút nem érzek késztetést arra, hogy harcos érdekvédő legyek; valahogy a női jogok kérdéskörét kevésbé tudom a magaménak érezni, mint az emberi jogokét általában.
KedvelésKedvelés
(Na most szerintem a női jogok kérdése tipikusan az a terület, ahol a legkevésbé képesek az alanyok objektívan szemlélődni, mert nagyon jellemző az elnyomás internalizálása, részben éppen azért, mert számszakilag nem tekinthető kisebbségnek (“ennyi légy csak nem tévedhet” alapon). Ez amúgy nagyon érdekes téma.)
KedvelésKedvelés
Ezzel együtt sem gondolom sem az eredeti, sem a jelenlegi közegemet elnyomónak, és talán pont azért, ha aktuálisan lereagálok is egy hímsoviniszta beszólást (mert persze nem állítom, hogy sosem találkoztam olyannal), akkor sem foglalkozok vele tartósan, mert nem talál igazán elevenembe. Azt hiszem, ezt a közeget szeretném megteremteni a cigánylánykámnak, hogy csak akkor kelljen ennél jobban belemennie a harcba, ha ő szeretne, ne egy belső sajgó kupacba találjanak be nála a rasszista kijelentések. Hogy ezt mennyire sikerül megvalósítani, az majd kiderül; de ezt szeretném elérni az ő cigányságával kapcsolatban. Hogy tudás legyen, de ne fájdalmas tudás, és így szabadon dönthessen, mihez kezd vele. Akar-e harcos érdekvédő lenni, vagy csak időnként elküd egy-egy beszólót melegebb éghajlatra és éli tovább az életét, ez döntés lehessen, ne kényszer. Nem kis cél, tudom, de nagyon szeretném.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, nagyon érdekes volt olvasni! Zsuzsa, volt olyan a nyilatkozók között, akinek óvodásnál nagyobb gyermeke van? Érdekelne, hogyan alakul ez az iskolában, középiskolában.
KedvelésKedvelés
Ez engem is érdekel, nagyon.
KedvelésKedvelés
Sajnos nincs.
Akinek a legnagyobb gyereke volt eddig a témában nyilatkozók közül: orokbe.hu/2014/05/13/egyszerre-kell-helyretennunk-az-orokbefogadas-es-a-ciganysag-kerdeset/
Ott tízéves volt a nagyobb gyerek.
De majd igyekszem…
KedvelésKedvelés
Az en vsz-i apam ha jol tudom 1/2 vagy 1/4 roma, pontosan nem tudom, de egy ismerosom ismerose egyszer “kisciganylanynak” nevezett. Rosszul esett, mert nem vagyok cigany, semmi kotodesem sincs, nem szeretem a ciganyzenet, nem vonz a kulturajuk. Ha vki rakerdez, letagadom, h lenne kozom a ciganysaghoz. Nem erzem, h vesztettem barmit is ezzel.
Nemcigany nem tud ciganyt nevelni, ahogy egy cigany csalad sem tudna nemciganyt. Egy baratnom nagyon megdobbent, mikor a szuloanyukajaval talalkozott, aki cigany, nem is tudott mit kezdeni vele. Azzal erzesem szerint nem segitunk a gyereknek, h elosegitjuk a ciganysaga kialakulasat, mert nem tudjuk, h milyen ciganynak lenni.
KedvelésKedvelés
Eleven, mielőtt te elkezdted a vér szerinti gyökereid megkeresését, felmerült benned, hogy cigány származású vagy-e? Ez szerepelt a kérdéseid között?
KedvelésKedvelés
Nem merult fel, nincsenek rasszjegyeim, akkor jutott eloszor eszembe, amikor a korhazi gyakorlat soran egy lany nem tudott valaszolni a szulok betegsegeire vonatkozoan. Mikor kiment a doki es a nover osszenezett, es azt mondtak, h jol szitualt ciganylany.
En ot sem lattam romanak.
KedvelésKedvelés
Nekem van láthatóan roma származású felnőtt örökbefogadott ismerősöm. Ö konkrétan kikéri magának, nem cigány, nem roma, ő magyar.
A mieink is romák lesznek. Illetve már romák, de a mieink még csak lesznek (legalábbis remélem). Persze, fogják tudni, de szerintem a nemzetiségi hovatartozás nem születés, hanem választás kérdése. A választásra a lehetőséget megkapják, a döntést meg úgyis ők hozzák majd meg..
KedvelésKedvelés
A cigány is magyar, ha itt él! Szerintem tudniuk kell a gyerekeinknek, hogy cigány családból származnak, nehogy meglepetés érje őket, de a többit már minden szülő a saját legjobb belátása szerint csinálja. Nem szeretem, ha valakinek ez negatív képeket hoz elő, mindig próbálom helyretenni. Az én fiam pl. egy tisztességes, rendes roma családból jött, akiknek a gyerekei taníttatása az egyik legfontosabb dolog. Ők is dolgoznak, de a kinézetük és körülményeik miatt nem kapnak jól fizető munkát, nagyon nehezen élnek meg, nem is tudnak feljebb emelkedni. Ugyanakkor, barna bőrrel, egy magasabb társadalmi pozícióban, általában az előítéletesek nem is feltételezik valakiről, hogy roma lenne. (Pl. az én családomban van rá néhány példa.)
Ugyanúgy vannak jó és rossz emberek is köztük, mint a fehér bőrszínűek között. Nektek hogy esne, ha azért, mert egy csomó hófehér bőrű, szőke/világosbarna hajú perverz van, titeket is utálnának?
KedvelésKedvelés
Ez a romakerdes azert visszafele is mukodik, az en feher boru, kek szemu, szoke gyerekemet is erte attrocitas roma ovonotol, aki koztudottan csak a roma szarmazasu gyerekeket szereti. A kinezet pedig nem fedi a valosagot mindig, ismerek olyan lanyt, ahol visszamenoleg valoban nincs roma a csaladban, megis ugy nez ki, es forditva is.
KedvelésKedvelés
Szerintetek hogyan lehet a gyerekeket felkészíteni, illetve ellenállóvá tenni a későbbi lehetséges sérülések ellen? Az bizonyára nem elég ha a család nagyon szereti + elfogadó környezetben nő fel, erre mondja a matek, hogy szükséges de nem elégséges feltétel. Engem nem fognak cigányozni, tehát mintakövetés nem lesz, ha jelenlétemben történik, reagálok, de jól-e, ha nem vagyunk ott, hogy lesz? Vagy csak túlparázzuk a témát?
Pl pozitív cigány példákat hogy lehet állítani? Vagy pszichológiai pajzsot tud e adni a pszicho-dráma? Stb stb
KedvelésKedvelés
Szerintem a tudatos és felkészült gyereknevelés és a saját előítéleteink könyörtelenül őszinte megvizsgálása a kulcs. A saját önismeretünk fejlesztése, mert enélkül a gyereket kb. hiába fejlesztem meg drámáztatom, legalábbis gyerekkorban. Lehet keresni a kapcsolatot cigány emberekkel, művészekkel, vannak rendezvények pl az Athe Sam, innen el lehet indulni, az hozza magával a többit. Nekem pl. rengeteg roma ismerősöm van, anélkül, hogy ezt különösebben kerestem volna, nekem az a furcsa, ha valakinek nincs 🙂 A túlparázásról: nem romaként megrázó szembesülni és érzékenyülni a romákkal (vagy más kisebbségi csoporttal) szembeni előítéletekkel kapcsolatban, “normál” esetben egy többségi, privilegizált csoport tagja ezt ritkán teszi meg, Innen ered szerintem sok félelem, ez a szembesülés sokkja (és azé, hogy hirtelen érintett lettem). Lehet, hogy most az a feladat, hogy nyitni kell, úgy általában.
KedvelésKedvelés
Javaslom Dr. Ranschburg Jenő könyveit elolvasni!! Rengeteget foglalkozik a genetika-környezet-nevelés témakörével, a személyiségfejlődéssel, hogy mivé válnak / válhatnak azok a gyerekek,akiket kiemelnek családjukból,akár újszülöttként is. Mennyiben viszik tovább családjuk genetikai struktúráját,legyen az bármilyen terhelt, ” más” identitású,kultúrájú,stb. közeg. ( börtönviselt,agresszív,pszichopata, cigány vagy afrikai…) Ajánlom elolvasni,mert rendkívül tanulságos látni a keserves jövőt. Azt,hogy hiába édes,aranyos kicsinek,hiába adunk, vagy próbálunk adni mi egy védett közeget,de felnőve bizony kiütközhetnek személyiségjegyeiben múltja örökségei!! Nem foglalok állást,mert rengeteg esetet ismerek,negatív-pozitív végkifejlettel, de a híres gyermekpszichológus szava azt hiszem mindennél hitelesebb képet tud mutatni!!
KedvelésKedvelés
Igaz, hogy en meg nem olvastam a konyveit, csak eloadasait lattam, de nem hinnem, hogy tenyleg ezt allitana…. Meg szerencse, hogy nem foglalsz allast, bar eleg eros kifejezeseket hasznalsz, mint ” látni a keserves jövőt.” ,”hiába adunk, vagy próbálunk adni mi egy védett közeget,de felnőve bizony kiütközhetnek személyiségjegyeiben múltja örökségei!!”. Nem akartalak megbantani, es nem szeretnek vitaba se bonyolodni, mert annyira tavol all egymastol a nezetunk.
KedvelésKedvelés
Én úgy látszik, pont ezeket az írásait nem olvastam, de ha belefutnék is ilyen tartalmúba, addig, amíg a saját ismereteim és tapasztalataim mást mondanak, nem fogok hasra esni egy vélemény hitelessége előtt akkor sem, ha celebpszichológus írta.
KedvelésKedvelés
Terhelt? Keserves jövő? Hiába édes kicsinek? De te nem foglalsz állást?
Kérlek, ne tegyél ilyen sanda célozgatásokat, és ne takarózz egy nagy névvel ehhez. A két felkiáltójel a mondataid végén pedig nem igazolja jobban az állításaidat.
KedvelésKedvelés
No, Zsuzsa megelőzött. Ez a klasszikus “Én nem akarok beleszólni, DE…” típusú érvelés, Klára. Arról nem beszélve, hogy milyen tapintatlan és bántó pont ez alá a bejegyzés alá írni ilyen hozzászólást. Ha már hivatkozunk, akkor pedig tessék idézetekkel és érvekkel alátámasztani egy ekkora súlyú kijelentést. Kötve hiszem egyébként, hogy Ranschburg erről beszélt volna…
KedvelésKedvelés
Majd én idézek a Tanár Úrtól.
“Dr. Ranschburg Jenő, gyerekpszichológus a Nyitott Akadémia Pódiumon 2009-ben így fogalmazott: „Azt soha nem tudtam elérni, hogy ha elültettem egy hamis ciprust, abból tuja nőtt volna. Mert ő hamis ciprusnak készült. Ő nem tujának. Ezért ő nem lehet más. Abban az esetben, ha kellőképpen gondozom, és kellőképpen szeretem – mert én hiszek benne, hogy azt a növény is érzi – ha megfelelő tápanyagot adok neki, és gondoskodok mindenről, amire szüksége van, akkor gyönyörűséges növény lesz belőle… És mélységesen az a meggyőződésem, hogy az ember gyerekénél is ugyanez a helyzet.”
A gyermekek is olyanok, mint a növények. Szeretettel, odafigyeléssel, gondoskodással gyönyörűvé fejlődnek. A genetika csak az út kezdete, de a nevelés maga az út, melynek végén ott van a felnőtté vált, kiforrott személyiség. És az út végét nagyban meghatározza maga az utazás. Tegyük hát csodálatossá ezt az utat gyermekeink számára, hogy olyan egyéniség születhessen, aki boldog, kiegyensúlyozott, határozott, szociábilis, értelmes! Akire büszkék lehetünk, hiszen mi neveltük.”
KedvelésKedvelés
Igen, ezt én is olvastam, de ez nekem sem azt jelenti, hogy börtönviselt szülőnek börtönviselt gyereke lesz, hanem inkább olyasmit, hogy ha valaki x-ben tehetséges, y-ban meg nem, akkor ne az y-t várjuk el tőle 1000rel. Meg persze azt is jelenti, hogy nem lesz a fekete hajú barna szemű gyerekből szőke, kék szemű. De attól még lehet ő a legszebb cédrus a környéken, a gond akkor van, ha én mindig inkább fenyőt akartam titokban.
Ez szerintem tipikusan a rút kiskacsa meséje, aki kacsának sosem tudott elég tökéletes lenni. De aztán az ő jövője sem lett keserves.
Szóval, én ebben az idézetben sem az eleve elrendelést érzem, hanem az elfogadás fontosságát.
KedvelésKedvelés
Ja, és persze azt tudom, hogy te magad is így gondoltad, eleven; csak ez pont egy olyan idézet, amit igen jól ki lehet forgatni más célra is, szerintem – tidom, hogy ezt is tudod, azért raktad ide, de kicsit muszáj volt hozzászólnom egyetértésem jeléül 😀
KedvelésKedvelés
Klára, Ezt a genetika vs nevelés témakört már körüljártuk és nem arra jutottunk, amire te, szakkönyveket is idéztünk. Biztos, hogy örökbe akarsz fogadni?
KedvelésKedvelés
Szerintem ő nem akar. http://en.wikipedia.org/wiki/Hit-and-run_posting
KedvelésKedvelés
Ja, vannak akik időnként ráugranak egy-egy témára aztán elfutnak, ahogy írod, mint az a csávó a meleg öf-ra…
KedvelésKedvelés
A blog nemcsak annak szól, aki örökbe fogad(ni tervez), érdeklődők is olvassák.
KedvelésKedvelés
Javaslom figyelmesebben olvasni a Tanar Ur konyveit.
KedvelésKedvelés
Tök érdekes lesz ezt a blogot visszaolvasni 20 év múlva 🙂 Remélem meglesz még!
Szerintem majd arról számolunk be egymásnak, milyen szuperek és boldogok a gyerekeink.
KedvelésKedvelés
Termeszetesen nem vicq-nek szolt a hozzaszolasom, vmiert az ove alatt latszik, Klaranak irtam.
KedvelésKedvelés
Tudom, előbb ott volt, mint az enyém, csak te új “füzért” kezdtél, én meg a meglévőbe csatlakoztam, így kerültem föléd. Onnan tudom, hogy előbb írtál, mert olvasva a hozzászólásodat, már megint kerestem a “Like” gombot, de hiába 😉
KedvelésKedvelés
😀 Javasoljuk a like gombot ide 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Négy roma származású örökbegyerkőcöm van: 12 éves fiú, 12 éves lány,8 éves lány és 6 éves kisfiú. 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Gratulálok a gyerkőcökhöz. A 12 évesek ikrek?
KedvelésKedvelés
Szia! Nem ikrek 4 hónap korkülönbség van köztük. 🙂
KedvelésKedvelés
És ez hogyan lehetséges?
KedvelésKedvelés
Úgy hogy semmilyen vérszerinti kötelék nincs köztük, csak egy intézeti csoportban nevelkedtek egy darabig. Ez a két év korkülönbség kőbe vésve nekem újdonság, mert rajtuk kívül is vannak olyan gyerekeim, akik között 11 hónap van. Ja és a nagyfiamat úgy fogadtuk örökbe három évesen, hogy volt egy szintén három éves és egy 6 hónapos babóm is, tehát nem ő volt a legfiatalabb. Egy kicsit több, mint egy év alatt lettünk 3 gyerekes szülők, vagyis minden lehetséges, ha a hivatal is úgy akarja…
KedvelésKedvelés
Hát ez érdekes történet lehet, egy év alatt három gyerek!
KedvelésKedvelés
“rajtuk kívül is vannak olyan gyerekeim, akik között 11 hónap van” – ez mit jelent?
KedvelésKedvelés
Szia Reni!
Neked négy gyereked van összesen, vagy még több? 🙂
KedvelésKedvelés
Úgy értem a 11 hónapot, hogy a nagyobb vérszerinti fiam és a kisebbik örökbelánykám között 11 hónap a korkülönbség….
Dunavirág: 4 örökbegyerkőcöm van és 2 vérszerinti 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Igaz, hogy régebbiek a hozzászólások, de én most fedeztem fel a honlapot.
Üdvözlöm a romadopt klub tagjait! Bárcsak 18 évvel ezelőtt lett volna. Csecsemőkorában fogadtuk nyílt örökbe fogadással a most már 18 és fél éves lányunkat, roma származású,
Sok mindenen túl vagyunk. Most keressük a “bio-szüleit” szüleit, mivel a régi címükön már nem laknak.
Azt gondolom, hogy cigányként élni ebben a társadalomban egyébként is nehéz, de örökbefogadott barna bőrű gyermekként nevelkedni egy fehér bőrű családban még nehezebb. Nem a családtagok miatt. A gonosz, előítéletes, más kultúrákat elutasító, ostoba felnőttek, az ő gyermekeik, az óvodapedagógusok, az iskolai pedagógusok, és sorolhatnám a rendőr, postás, villanyszerelő….az utcán sétáló ilyen emberek miatt.
Nagyon nehéz volt a lányunk mellett állni, segíteni őt önmagáért való kiállásban, az identításkeresésében, a mindennapi gonoszságok “túlélésében”.
De nem nekünk volt a legnehezebb, hanem NEKI!!!! Mi, akik nem éltük át közvetlen a megjegyzéseket, a kiközösítéseket, a megbélyegzéseket….stb,, csak közvetve, nem tudjuk meg soha, hogy milyen cigányként élni. Mi csak mellette álltunk, bátorítottuk, gyámolítottuk, igyekeztünk, hogy érezze mellette állunk, hogy ezzel együtt kell élnie, s próbáltuk arra terelni, hogy nem az egész világ ilyen gonosz…..Már nem hiszem el én sem, hogy a világ nem gonosz…. Vannak szigetek, néhány EMBERBŐL álló sziget, de ezek a szigetek sajnos nagyon kicsik . Erről, s a mindennapi előítéletes viselkedésről a cigány származású gyermekeket örökbe fogadó szülők biztos, hogy minden nap találkoznak.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon! Hol éltek? A roma gyereket örökbefogadó olvasók közül igazából csak páran számoltak be jelentős nehézségekről, ellenségességről, igaz, többnyire még kicsik a gyerekek…
KedvelésKedvelés
Szia!
Sajnos már óvodában is találkoztunk előítéletességgel, majd az iskolában. Kamaszkorban az identításkereső krízisből való kiutat nehezítette meg legjobban a társadalom elutasítása. Lányom legjobb barátnője például középiskolában nem üt mellé a színházba, mert a többiek előtt ciki volt “egy cigány mellett ülni”. De ez csak a legkevesebb. Az első nagy szerelme több hónap együtt járást követően csak este sétált vele az utcán, este mentek moziba, nehogy meglássák, hogy ki a barátnője.
Nagyon sokat mesélhetnék, de főleg Ő.
Mikor egy gyermek rájön, hogy azért nem ülnek mellé a buszon, mert barna a bőre, egy világ omlik össze benne. Nem is érti, hogy miért van ez……..
Azt gondolom, hogy a nehézségeken túl vagyunk. Az örökbefogadás ténye nem okozott problémát soha.
Kisfiunk most 7 éves. Őt is örökbe fogadtuk.
Mind a kettő gyerek nyílt öf-al, a kórházból hoztuk haza, egész pici koruk óta tudják, hogy nem az én”hasamból születtek. ” Lányom többet kérdezgetett, s így mindig, korának megfelelően többet mondtunk, meséltünk neki a bio szüleiről, a születése körüli eseményekről.
Fiunk kevesebbet kérdez, neki kicsit “direktebb módon mondtuk, úgy 2-3 éves korában, mikor a családban az öcsém feleségének a nagy pocakját nézegette, akkor mondtuk neki, hogy abban kisbaba van, olyan, mint ő volt, mert a gyerekek nénik hasából születnek, ő is egy néni hasából született meg, nem az én pocakomban volt, de neki így sokkal jobb, mert ő az én, és apa szívében született meg. Néha, ha éppen valami miatt ilyesmiről van szó a mesékben, vagy a tévéban…stb, akkor ő nem kérdez, hanem tényként elmondja, hogy ugye anya/apa én a szívetekben születtem, mert egy néni hasába voltam. Bio szüleiről még nem kérdezett, de őszinték leszünk vele is, mint a lányunkkal.
Mi mindig nagyon szépen beszélünk a bio szülőkről, hiszen nem is tudnánk másképpen. Nekünk ajándékozták a gyermekeinket, s ez nagyon nagy, és felelősségteljes döntés volt részükről. Fájdalmas döntés, mégis így teremtették meg gyermekei, és a mi számunkra a közös jövőt!
Kisfiunk nem cigány származású. Könyvet írhatnék a “FEKETE-FEHÉR” avagy milyen színnel könnyebb élni Magyarországon.
Már a bölcsődében is kézzel fogható különbség volt a gyermekeinkhez való hozzáálláson mind a dajkák, bölcsődei pedagógusok, szülők, és sajnos még a tágabb családunk néhány tagja részéről is.
Ha gondoljátok, írhatok még erről, de nem szeretek siránkozni, nem is jellemző rám.
Azt gondolom, hogy a családot összetartó szeretet ereje segítette lányunkat az útján, s a jövőjében is. Az előítéletesség miatti lelki megrázkódtatásokon ez tudta átlendíteni, mert segíteni nem tudtuk, de mellette állni, szeretni igen.
További szép napot nektek! Üdvözlettel: Timi
KedvelésKedvelés