Aki nem újszülöttet fogad örökbe a jövőben, az jó eséllyel nevelőszülőktől fogja elhozni. Mire figyeljek? Mit kérdezzek meg? – merül fel a kérdés az örökbefogadókban. Rövid választ: MINDENT.
Megpróbáltam összeszedni, milyen információkat érdemes megszerezni a barátkozásnál. Ezek egy része a későbbi gondozásban lesz hasznos, mások pedig a gyerek múltjának, gyökereinek átadásában. Örültem volna, ha nekem annak idején valaki feleennyit elmond, de pont ezért írom ezt a posztot. A felsoroltak nagy részének elvileg az akta megtekintése és az ismerkedés során ki kell derülnie, de nem árt, ha az örökbefogadó is tudja, mit akar megkérdezni. Lehet, hogy az örökbefogadási tanácsadó, aki felügyeli a barátkozást, korábban se a gyereket, se a nevelőszülőt, se a vér szerinti szülőt nem látta. Lehet, hogy a nevelőszülőnek ez az első örökbeadása, zavarban van, fáj neki az elválás, nem jut minden eszébe. Lehet, hogy az akta adatai elavultak vagy nem teljesek – inkább mindenre kérdezzünk rá a nevelőszülőnél is! Ha 1-2-3 évig nevelgette a gyereket, akkor ő ismeri a legjobban, ne hagyjuk veszni ezt a sok hasznos tudást!
A gyerek fejlettsége
- Mit tud most? Mennyi idősen kezdett forogni, kúszni, ülni, állni, járni? Volt valamilyen eltérés a fejlődésében? Vitték fejlesztésre, gyógytornára? Van fejlődési naplója? Kérjük el!
- Mekkora a súlya, magassága, hányas ruhát, cipőt visel?
A gyerek egészségi állapota
- Milyen betegségei, gyógykezelései, műtétei ismertek? Allergiás valamire? Szed gyógyszert? Kérjük el az oltási kiskönyvet és az összes leletet, zárójelentést! Ha lehet, beszéljünk a gyerekorvossal, védőnővel, tartós betegségnél a kezelőorvossal!
Gondozása, szokásai
- Milyen a napirend? Mennyit és mikor alszik, hol alszik? Van saját szobája? Mit szeret enni? Önállóan eszik? Hogyan fürdik? Egyedül öltözik? Mivel szeret játszani? Van-e valami, amit utál?
- Milyen énekek, mondókák nyugtatják meg? Hogy altatják vissza, ha éjjel felébred? Van cumija? Szereti a simogatást, babusgatást?
- Hogy szólítja a nevelőszülőt? És azok őt?
- Jóban van-e más gyerekekkel? Jár közösségbe? Szokott rá más vigyázni? Könnyen megszokja az új személyeket?
- Hogy közlekednek? Ült-e már buszon, autóban? Hogy bírja? Babakocsin viszik ki vagy sétál?
Kötődés. A felkészítő tanfolyam szerint ez a legeslegfontosabb!
- Kötődik-e a nevelőszülőhöz? Nehezen szokott be? Hányan laktak együtt, ki szokott még rá vigyázni? Ha valami baj éri, a nevelőszülőhöz fut vigaszért? Sír, ha eltávolodik a nevelőszülő? Könnyen el lehet vinni a lakásból? Elsőre felmászik mások ölébe?
Múltja
- Mennyit tud a vér szerinti családról? Mi a nevük, hogy néznek ki, látogatták-e a gyereket? Hogy viselkedett a gyerek a látogatások alatt, emlegeti őket? Van róluk fotó? Vannak testvérei? Hol élnek? Miért került állami gondozásba? Mit tud a lakóhelyükről, körülményeikről?
- Mióta él itt? Hogy került ide? Élt-e korábban másik nevelőszülőnél, intézetben? Hány helyen élt eddig? Élt a vér szerinti családban?
- A nevelőcsaládban megfordultak-e más gyerekek? Kiket szeretett?
- Fényképezzük le (persze engedélyt kérve) a nevelőszülőt, az ott élő gyerekeket, a házat, a kertet, a kutyát, a játszóteret, az addigi élete fontos személyeit, helyszíneit!
- Kérjük el az összes fotót a gyerekről!
Az örökbefogadás
- A gyerek tudja, hogy a nevelőszülők nem a vér szerinti szülei? Tudja, miért érkeznek oda az örökbefogadók? Emlékszik a vér szerinti szüleire? A nevelőszülő miért nem fogadta örökbe? Fontolgatta?
- Mikor lett örökbe adható? Mi történt azóta? Hányan nézték meg korábban az aktát? És a gyereket? Miért mondtak nemet? Volt már barátkozási kísérlet? Hazavitte valaki? Miért és mennyi idő után gondolta meg magát? Hogy vette mindezeket a gyerek?
- Kapcsolattartás megbeszélése a nevelőszülővel. Küldünk majd fényképet a gyerekről? Akarunk visszalátogatni?
Mit hagytam ki?
Ha remélhetőleg te is hamarosan sorra kerülsz, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/
Örökbe.hu 
Ez fantasztikus! Nagyon köszönöm, már el is mentettem a listát. Remélem, hogy hasznunkra válnak majd a válaszok, úgy értem, h nem riasztóak lesznek, hanem megoldandó feladat, vagy megnyugtató tudás.
Szerintem ezeket a gyermekotthonban élő gyerekeknél is simán meg lehet kérdezni, a gondozónak is tudnia kell válaszolni.
KedvelésKedvelés
Természetesen igen. Bár ott valószínűleg van egy rutinja az örökbeadásnak. Sőt, akár 5-6 ember is kapcsolatban lehet a gyerekkel, azokat mind meg lehet kérdezni.
De a csecsemőotthoni barátkozásról sok anyagot találtam, a nevelőszülősről meg szinte semmit, mikor a mi örökbefogadásunkra készültem.
KedvelésKedvelés
Erről hol lehet olvasni? ÚÚgy szeretnék! 🙂
Előre is köszi!
KedvelésKedvelés
Hú de jól fog jönni nekem holnap ez a lista. 🙂
KedvelésKedvelés
Azért nem kell egy óra alatt mindent megkérdezni, én úgy gondoltam, hogy a barátkozás ideje alatt apránként el lehet társalogni ezekről…
KedvelésKedvelés
Én se úgy gondoltam, kigyűjtöm belőle azt, ami az előkészületeknél már fontos. 🙂 Hogy alszik, hogy közlekedik, kell-e kiságy, kell-e babakocsi 🙂
KedvelésKedvelés
Ez igazán nagy segítség lesz. Köszönjük 🙂
KedvelésKedvelés
Amit még (ugyan nagyobbak örökbefogadásában nem érintett) gyakorló anyukaként hozzátennék: szokott-e lázasodni, mennyire, fordult-e elő lázgörcs (nem mindegy, hogy mennyire ijedünk meg egy 40C-tól, az neki kéthavonta úgyis van, vagy 39-nél már “veri a padlót”), mi szokott a lázára használni a legjobban; beveszi-e a gyógyszereket, vagy kúpban kell-e inkább adagolni, milyen betegségeket hajlamos inkább benyalni; van-e olyan kedvenc CD-je DVD-je, könyve, ami nélkül megáll az élet (gondolom, ha játéka/rongyija van ilyen, azt vele adják), legkedvencebb kedvenc kaja (akár recepttel, mert mindenki másképp csinálja még a tejbedarát is…), eszik-e még tápszert, ha igen, milyet, mit iszik általában (akkor is, ha nálunk csak vizet majd hosszútávon, de ne egy ilyen nehéz érzelmi helyzetben kelljen lemondania a kedvenc gyümölcslevéről, mondjuk), cumisüveget használ-e még; pelenkát használ-e még, bugyisat vagy simát, van-e, amelyik márka kiüti, bilit vagy wc-szűkítőt szeret-e inkább; mennyire hideg/melegkedvelő; mitől szokott félni; ha az új helyen esetleg állatok is laknak, akkor szerintem azt is érdemes előre tisztázni, hogy viszonyul hozzájuk (ne a bejárati ajtóban előadott sikítófrászból derüljön ki először, hogy retteg a kutyáktól, pl. ilyesmire gondolnék); általa használt “speciális” szavak (mint az én lányomnak a vonat sokáig fisziszi volt, de lehet ez hétköznapibb dologgal is, amit praktikusabb, ha az ember megért, mikor igény van rá).
Ja, meg én amilyen szórakozott, de parázós vagyok, tuti kérnék telefonszámot, hogy amit kifelejtettem, azt pótlólag is meg tudjam kérdezni szükséghelyzetben.
KedvelésKedvelik 1 személy
Annyit tennék hozzá, hogy minden nevelőszülőnek élettörténeti naplót kell vezetni, ami a gyereké, tehát oda kell adni a gyerekkel, bárhová kerül (vissza haza, másik nevelőszülőhöz, lakásotthonba, örökbe…). Az örökbefogadó keresheti a nevelőszülőt (telefon, látogatás…), a kihelyezés után egy hónapig mindenképp (utána lesz végleges az örökbefogadás), a nevelőszülő viszont nem keresheti az örökbefogadót semmilyen módon.
KedvelésKedvelés
Hogy néz ki ez a napló? Ha a gyerek egész életét a nevelőszülőnél töltötte, akkor mit tartalmaz?
KedvelésKedvelés
Bárhogy kinézhet, lehet egy kockás füzet, vagy egy fényképalbum bejegyzésekkel, egy naptár bejegyzésekkel…. Lehet mellette egy doboz tele emlékekkel, tárgyakkal, első bármikkel… Azt tartalmazza, amit aki épp vezeti fontosnak tart. Nincs megszabva se a forma, se a tartalom. A nagyobb gyerekek maguknak vezetik, csak segítséget ad a nevelő.
KedvelésKedvelés
Kedves Nevelőszülő! Köszönjük mindenki nevében az információt az élettörténeti naplóval kapcsolatban. Lenne egy másik kérdésem: Neked mi a tanácsod pl. egy olyan helyzetre, hogy sokszor előfordul, hogy pl. a nevelőszülőknek vannak saját gyermekeik és melléjük fogad 1-2-3 (x) évre nevelésre kihelyezett gyermekeket is – és így pl. egy olyan helyzet is kialakul, hogy (mivel a saját gyermekek nyílván anyának, anyukának, anyucinak hívja a anyukát), a nevelőszülőnél elhelyezett gyermek is így szólítja őt. Egy másfél, két éves (vagy idősebb) gyermek esetében, véleményed szerint, hogyan segíthet a nevelőszülő abban, hogy az örökbefogadó anyuka legyen a gyermek számára: “anya, anyuka, anyuci”? A nevelőszülő elmagyarázza, hogy “új anyukája van” és most már ő lesz “anya”.. ? mennyi idő kell egy gyermek számára, hogy ezt elfogadja? .. vagy inkább az örökbefogadó legyen először “mama”? .. Mi a meglátásod? Köszönöm előre is, ha van erről véleményed, javaslatod.
KedvelésKedvelés
Azt tanítják velünk, hogy ne engedjük a gyereknek, hogy anyunak szólítson. Ez a gyakorlatban szerintem sok esetben főleg a kicsiknél kivitelezhetetlen. Nálam is van saját (örökbe fogadott) és nevelt gyerek is, aki örökbe adásra vár (ő lesz az első). Még egyik sem beszél, de mindkettőnek anya, apa vagyunk. Én szoktam neki (1 éves) mondani, hogy volt egy másik anyukája is, és azt is, hogy nem mindig én leszek az anyukája, hanem lesz még egy következő. Szerintem ez személy függő, mind a nevelőnél, mind a gyereknél. Nincs mindenkire érvényes recept. Én pl a sajátomnál Zsuzsa anyunak hívom a vér szerintijét. Lehet, hogy ez sem helyes, mert így meg az él benne, hogy több anyukája van, de végül is ez az igazság. A kicsinek is szoktam mondani, hogy neked 3 anyukád lesz. Nagyobb gyereknél, aki beszél már én ugyanígy csinálnám. Mondanám, hogy eljött érted “keresztnév” anyu, és ezután ő lesz az anyukád. Lehet, hogy a gyerek nem fogja ezt egyből mondani, de én nem hívnám másképp, hisz tényleg ő lesz ezentúl az anyukája. Az idő megint érdekes kérdés, állítólag a kicsik (3 év alatt) nagyon hamar elfelejtik a nevelőszülőt (pár hónap), de szerintem ezt is gyereke válogatja.
KedvelésKedvelés
Nálunk úgy zajlott, hogy a gyerek anyának szólitotta a nevelőszülőt (ott is voltak testvérek), majd amikor mi megjelentünk, a mi nevünk elé (András apa, Bogi anya) megszólitást kezdte bevezetni, a maga nevé elé pedig szintén használta a saját nevét (Zita anya). Igy lett átmenetileg két anya és apa a gyerek életében, majd a mi nevünk elől kb 2 hónap alatt eltűnt a keresztnév, és maradtunk anya és apa.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
(Ezt most úgy kérdezem, hogy “tudjuk” mindannyian, hogy a gyermeknek elméletben tisztában kellene lenni azzal, hogy ki az anyukája és ki nem.. de gondolom, nem életszerű, hogy egy nevelőszülő rászól a 12-14-16-18 hónapos kisgyermekre, hogy “neked nem anya vagyok, hanem Marika néni”… )
KedvelésKedvelés
Zsuzsa, nagyon szépen és jól struktúráltan, tisztán, érthetően szedted össze a kérdéseket. Köszönjük szépen.
KedvelésKedvelés
Kedves Nevelőszülő! Köszönöm szépen a válaszokat. Még egy-két kérdést, ha szabad. 🙂 Az élettörténeti naplóba beraktok a vér szerinti szülőkről / testvérekről / rokonokról fotókat? .. már ha van? .. (Tehát azokról, akik esetleg addig látogatták is a gyermeket?) Illetve: amikor pl. a “keresztnév-anyu” megnevezés használatos a vér szerinti anyukára (és a naplóban is benne van), akkor ez a napló kisgyermek esetében – a titkos örökbefogadás “titkosságát” figyelembe véve – az örökbefogadó szülőhöz kerül..? és az örökbefogadó szülők döntenek a napló átadásának időpontjáról a gyermek részére..? Bocs, ha sután kérdezek, de gondolom, érted, mit szeretnék.. 🙂 Köszönöm szépen!
KedvelésKedvelés
Mindenki azt tesz bele, amit akar, tud. Nekem nehezen de sikerült szereznem egy képet anyáról mindkét gyereknél, de ez tényleg nem egyszerű, és van, aki nem küzd érte. Egy keresztnevet elárulni azt hiszem nem szegi meg a titkosságot 🙂 A napló a gyereké, de persze a fogadó szülő tudja neki odaadni, és nyilván akkor, amikor már tud vele mit kezdeni. Azt már nem tudja ellenőrizni senki, ha egyből a kukába dobja azt se kérik számon, mert nincs ki. Kérdezz bátran, ha tudok válaszolok. Érdekes dolgok ezek, és nagyon függ a hozzáálláson minden oldalról 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen. Még írok, ha eszembe jut valami. 🙂
KedvelésKedvelés
Mi nem kaptunk ilyen élettörténeti naplót. 😦 Lehet hogy még megvan valahol?
KedvelésKedvelés
Én inkább úgy kérdezném, hogy ki kapott?
KedvelésKedvelés
MI se kaptunk, sajnos, csak néhány fotót az első másfél évről. Szóban hangzott el minden egyéb információ.
KedvelésKedvelés
Mesélek kicsit akkor.
A mi barátkozásunkkor a megyei Tegyesz közölte, hogy a nevelőszülő ne adjon fényképet saját magáról(!).
Szerencsére észnél voltam, és lefotóztam őket.
A Tegyeszes elmondta, hogy a vér szerinti anya sosem látogatta a gyereket. A nevelőszülőknél is rákérdeztem, tényleg nem. Mindazonáltal csavarintottam egyet a témán, és megkérdeztem őket, találkoztak-e a vér szerinti anyával. Ja, találkoztak.
Mert volt tárgyalás, és arra elment. Így a kérésemre le tudták írni a külsejét. Nekik maguktól nem jutott eszükbe, hogy ez számomra egy fontos információ lehet, gondolom, a fenti hozzáállás mellett az végképp nem, hogy akár fotót is szeretnék róla.
Élettörténeti napló nem készült a gyerekről, legalábbis én nem tudok róla. Nem minden megye viseli ennyire a szívén a dolgot.
A fejlődési naplót pedig azért kaptam meg, mert az indulás előtti percekben rákérdeztem: nem kellett a nevelőszülőnek valami naplót vezetgetnie? Nem jutott senkinek eszébe rajtam kívül.
Szóval nem árt észnél lenni az örökbefogadónak, és nagyon tudatosan kérdezni. Nem kell rossz szándékot feltételezni. Lehet, a nevelőszülő nagyon meg van rendülve, vagy olyan a fenntartói hálózat/Tegyesz szemlélete, hogy eszébe sem jutnak bizonyos szempontok, vagy száz éve végezte a tanfolyamot, vagy úgy meg van félemlítve a hivatalos személyektől, hogy nem mer mesélni…
KedvelésKedvelés
Fejlődési naplót se kaptunk. Vagy a kettő ugyanaz? Érdemes még felhívni a megyei TEGYESZ-t? (két év telt már el)
KedvelésKedvelés
Nem ugyanaz. A fejlődési napló egy előre nyomtatott füzet, amiben ki lehet tölteni alapinfókat: születési adatok, súlynövekedés, először fordult-felállt-járt, óvodát ekkor kezdte. A nevelőszülőhöz nincs számod?
KedvelésKedvelés
De van. Tartottuk is sokáig a kapcsolatot, nagyon jóban voltunk. Kb egy évvel ezelőtt azonban teljesen megszüntettek velünk minden kommunikációt és nem válaszolnak se emailre, se telefonra, se FB-re…. ez még egy gond nekünk.
KedvelésKedvelés
Tudnék mesélni dolgokat, de nem teszem. Zsuzsa utolsó mondatának végét mindenki olvassa el még egyszer, mert fontos.
KedvelésKedvelés
Mi (3 évesen nevelőszülőktől fogadtunk örökbe országos listáról) kaptunk egy fotóalbumot a fiunkról. Ezt most is nagyon szereti nézegetni. Jó, ha vannak hozzá sztorik is, amit később én-meseként el lehet mesélni. (pl. hogyan kezdett járni, mi volt, mikor elesett és összevarták a száját, milyen furcsa szavakat használt…) Ez különösen akkor jön elő, ha a környezetbe kicsi baba kerül.
Utólag azt gondolom:
-érdemes megkérdezni, hogyan viselkedik az orvosnál. Ha nagyon sír, vagy nagyon fél, arra nekünk is fel kell lelkileg készülni.
-az intim testrészek, testváladékok megnevezése egészen furcsa lehet más családokban, más országrészekben.
– a fejlődési napló nagyon fontos! Már az oviban is vesznek fel fejlődési anamnézist, ha fejlesztés kell, akkor egészen aprólékosan. Mi kaptunk egy előregyártott füzetet, amit a nevelőszülő kézzel töltött ki. A legfontosabb dolgok benne voltak (fordulás, mászás, járás, szobatisztaság), de a fejlesztő pedagógus olyanokat is kérdezett, hogy mikor kezdett kacagni, mióta játszik a tükörképével.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Mesélj még.
Fejlődési naplót mi is kaptunk.
KedvelésKedvelés
Még egy: nagyobbacska gyereknek a legszebb rajzait is el lehet kérni.
KedvelésKedvelés
Na hát mit felejtettem el megkérdezni (azon kívül, hogy mindent)? A gyerekek ruha és cipőméretét… Egyébként Szept. 2-án kezdjük a 7 naposra tervezett barátkozást 😀 (Ez azért fontos lett volna előre, de lehet, hogy még addig megpróbálom megtudakolni.)
KedvelésKedvelés
És milyenek, milyenek, milyenek? 🙂
KedvelésKedvelés
Hú, hogy lehet leírni két picit? A kisfiú egy gyöngyözve kacagó csibész. A kislány egy visszahúzódóbb egyéniség, kis bújós, elmélyülten játszós. Erősen kötődnek a nevelőszülőkhöz.
Volt rajtam egy nyaklánc, a kislány elkérte, erre a kisfiúnak is kellett 🙂 Aranyosak voltak, nagyon. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Jól hangzik 😀 Ezek szerint folytatjátok? 🙂
KedvelésKedvelés
Persze 😀 Ha nem folytatnánk, annyira nem zavarna, hogy nem tudom a méretüket. Szeptember 2-án megyünk barátkozni és ha minden jól megy 9-én már hozzuk is őket haza 🙂
KedvelésKedvelés
Még egy kis homály oszlatás, mert szerintem ezt sem tudják sokan. Most átmeneti neveltnek hívjuk a gyerekeket, ezelőtt állami gondozottaknak hívtuk, ami találóbb kifejezés volt. A gyerekeket az állam “gondozza”: minden hónapban ellátmányt kapnak, meg családi pótlékot, nem a nev. szülő, hanem a gyerek. Ezzel a pénzzel el kell számolni, erre van egy elszámoltató füzet. Nekem úgy tanították, hogy ami abban van, az a gyereké, tehát ha a gyerek megy vele megy a cucca is (már ha kéri, aki hazaviszi a gyereket). Ily módon a gyereknek van aktuális ruhatára (törvényben meghatározott fajta, darabszám), játéka, cumija, cumisüvege, akár kiságya, ha azt is abból a pénzből vették… és még sorolhatnám.
Tehát nem egy pucér nincstelen gyereket kell, hogy hazavigyen az, aki örökbe fogad 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Így van, kedves Nevelőszülő, igen tájékozott vagy. 🙂 Én egyébként gyermekvédelmi szakember is vagyok egy részről, másrészt örökbefogadást tervezgetek, fontolgatok. 🙂 Most már “nevelésbe vett” gyermekről beszélünk, ami szerintem még távolabb áll a valóságtól. Állítólag az “átmeneti nevelt” terminussal az volt a probléma, hogy az állami nevelés gyakran nem átmeneti sajnos… 😦 Másrészt a gyermek számára egy-két év sem átmenet…
KedvelésKedvelés
Mi a baj az állami gondozottal? A “nevelésbe vett”-et szokták érteni földi halandók?
Az állami gondozottat még nagyjából értik, bár sok embernek nem evidens, hogy ez nemcsak az intézetben, de a nevelőszülőknél élőkre is vonatkozik.
KedvelésKedvelés
Mi nem kaptunk sem fejlődési naplót, sem élettörténeti naplót. Nem kaptuk meg a ruhatárat és a személyes holmikat. Kivéve a rajta lévő ruhákat és kabátot-sapkát (november volt), plusz egy bugyit, egy pólót, egy pulóvert, amiket “a kislány (7 éves) csomagolt magának”. (Próbáltam még kérni egy váltás bugyit, de nem volt. A nev. tanácsadó szerint nem is jár több ruha, csak egy “rend”). Kapott még egy régi babát, egy puzzle-t és egy könyvet a “saját” holmijából. (Még azokat az ajándékokat sem adták oda, amelyeket mi vittünk a látogatás alatt. Igaz, apróságok voltak). Kaptunk viszont egy DVD-t az összes addig készült képpel (ennek nagyon örültünk)! És két év múltával, amikor felvettük újból a kapcsolatot, és a nevelőanyuka meglátogatott miket, hozott egy fényképalbumot néhány bejegyzett mondással – igazi kincs, nagy becsben tartjuk, rendszeresen olvasgatjuk, a kislányom néhány nap múltán kívülről fújta mindegyiket!
KedvelésKedvelés
Mi hatévest hoztunk el nevelő szülőtől,ahol három évig élt. Fejlődési napló? Na ilyen nem volt, egy pár képet készítettünk és régebbi képeket úgy kellett elkönyörögni.
Az első három év csecsemőotthonban telt, onnan az igazgatónő küldött egy képet,ennyit találtak -három napos korától ott élt. Ami segített, hogy egy kockás füzetet is kaptunk,amiben legalább annyi benne volt, hogy mikor állt fel, miket szeret enni, de az egész három évről kb négy oldal. Ezt is mi kértük el magán levélben, és még örülhettünk ,hogy megkaptuk.
nevelő anyuka egy szál ruhában adta oda, igaz nem is hoztam volna el semmit abból a kupacból,amit kiszórt elém egy asztalra.Válogass, ha gondolod ! Mindezt a látogatások utolsó napján,amikor már hoztuk el lányunkat. Egy plüss se semmi személyes tárgy az három évről.
Én vittem egy csokor virágot, hogy megköszönjem, hogy vigyáztak a lányunkra.
Hát nagyon nem, aranyere volt hat évesen, lyukas dobhártyája, nem látta még az estét, a holdat,este hétkor alvás volt nyáron is. Még két gyerek volt ott testvérek, ma már nem emlegeti Őket, Sok fájó emlék ez nekünk, mit érezhet a gyerek? Nem beszél róla, pedig nem tabu téma.
Azóta eltelt 13 év, még most is sírhatnékom van, ha erre gondolok.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon.
Ez nagyon szomorú.
KedvelésKedvelés
Nálunk a nev. tanácsadó egyenesen ajánlotta, hogy készítsünk egy közös képet a nevelőszülőkkel. Sajnos ez elmaradt, pedig nagyon jó lett volna, hiába van képünk a nevelőszülőkről.
A mi esetünkben már iskolás gyerekről volt szó, ezért beszéltünk a tanító nénivel és az igazgatónővel is. Hasznos volt. Ez egyébként elengedhetetlen is, hiszen iskolát vált a gyerek, s ki kell kérni a papírokat, csak azzal lehet beíratni az új iskolába.
Az iskolatáskáját a könyvekkel természetesen elhoztuk. Egyébként a nev. szülő nem tudta megmondani a gyerek méretét, ezért a lábáról pl. méretet vettem (papíron körberajzoltam), hogy cipőt tudjak venni neki, magasságot, súlyt szintén lemértem, amikor ismerkedésre hazavihettem.
Az óvódáskorú vagy nagyobb gyerek egyébként sokat mesél magától is, óvatosan lehet kérdezgetni. Sőt, érdemes odafigyelni, amikor pl. fürdetés közben énekelget, vagy amikor szerepjátékokat játszik. Mi így szereztünk tudomást bizonyos félelmeiről, rossz emlékeiről, vágyairól. (A mi kislányunk kezdetben mamás-babásat szeretett játszani: ő volt az anyuka, én a kisgyerek. Döbbenetes, miket tudtam meg!)
Nálunk a nevelőszülőket a kislányom kezdetben Anyunak-Apunak szólította, minket Maminak-Papinak (a vsz. lányom “mintájára”). Viszont viszonylag hamar elkezdte a nev. szülőket magától X néninek és Y bácsinak emlegetni. A vsz. anyukáját mindig is “Kisanyukámnak” emlegette, valószínűleg a termete és fiatal kora alapján, később – szintén magától – a keresztnevén emlegette. Az oltási kiskönyvben és egyéb orvosi leletekben egyébként benne van a vsz. szülő neve és címe – legalábbis esetünkben így volt. Ennek alapján, bár már elköltözött, de megtaláltam a facebook-on (természetesen nem jelöltem be), így vannak onnan letöltött képek is.
KedvelésKedvelés
Mi kapcsolatban vagyunk a nevelőszülővel, elég gyakran levelezünk. Amit elmulasztottunk megkérdezni, azt utólag pótoltuk. Igy még az emaileket is ki tudjuk nyomtatni és majd átadni, amikor eljön az ideje.
KedvelésKedvelik 1 személy
Egy nevelőszülő:Igazán jó örökbefogadó szülő vagy!!!Én is ilyen szülőt szerettem volna de sajna nem ilyen volt.Már lassan kettő éve,hogy elment a gyermek és semmit nem tudok róla,de a remény hal meg utoljára.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon. Sajnálom. Mennyi ideig nevelted a kicsit?
KedvelésKedvelés
Én, ha lehet azt javasolnám mindenkinek, hogy ismerkedés alatt beszéljenek erről is. Olyan nev szülőt is ismerek, aki azt mondja jobb, ha nem tud utána semmit, és olyat is, aki egy életen át várja, hogy halljon róla valamit. Mindenki másképp dolgozza fel az elválást. Szerencsés eset, ha egy véleményen van a két szülő, de talán vannak megoldások akkor is, ha nem…
KedvelésKedvelés
Érdekes, amit mondasz kedves Nevelőszülő, mi erről az ismerkedés során nem beszéltünk, de valahogy teljesen ösztönös volt, hogy amikor a gyerek már nálunk volt, felhívjam a mi maminkat:) Meg az is, hogy a későbbi fordulópontoknál – oviba mentünk, iskolába mentünk, a megismerkedésünk évfordulóján – vagy csak ha történt valami jó, pl. megnyerte a kisfiunk a versmondó versenyt. Én nagyon szeretek a mi nevelőszülőnkkel beszélgetni, olyan jó érzés, hogy mindig annyira érdekli, hogy mi van a kisfiunkkal,
KedvelésKedvelés
Nálunk is kicsit hasonlóan játszódtak le a dolgok, ahogy Dutkáéknál.
A nevelőszülőket maminak és papinak szólította a kisfiunk, minket pedig kezdettől fogva anyának és apának. A szülőanyukáját kezdetben első anyukámnak. Például amikor először voltunk együtt a Városligetben, akkor megszólalt, hogy itt már jártam az első anyukámmal is, és elmesélte, hogy mit csináltak. Később, amikor megkaptuk a végleges gyámhivatali határozatot – együtt mentünk be érte személyesen – és kijöttünk az utcára, nagyon örültünk, igaz hideg január volt, de hirtelen még a nap is kisütött. Nagyon emlékezetes nekem, ahogy álltunk a villamos megállóban és a kisfiam önfeledten körbetáncolt és becézgetett: édesanyám, kedves anyám, anyucikám. Ezt követően ugyanúgy ahogy Dutkáéknál mind a szülőanyuka, mind a nevelőszülők esetében magától átváltott a keresztnéven való emlegetésre, a Mami pedig az anyukám lett. Örülök Dutka, hogy leírtad ezt a keresztnévre való átváltást, mástól ezt még nem hallottam.
Mi kaptunk ruhákat a nevelőszülőtől, azt például nagyon jónak éreztem, hogy amikor első éjszaka lefektettem már itthon a kisfiam, hogy a megszokott pizsamájában fekhetett le, és a megszokott papucsát húzta a lábára, az ágya körül is igyekeztem minél több megszokott, régi tárgyat, plüss állatokat helyezni, hogy amikor felébred, azokat is lássa, kicsit ellensúlyozzam, hogy minden annyira más vagy új körülötte. Még a barátkozás ideje alatt beszereztük, azokat a mesekönyveket, amikből a nevelőszülő mesélte a kedvenc meséket, később a gyerekotthonban is megtudtam, hogy mik voltak a kedvenc versikék, mondókák, ezeket is sokat mondogattuk együtt, emlékezett rájuk. Szerintem ezekre is érdemes rákérdezni a nevelőszülőnél, a megszokott dolgok sokat segítenek a kezdeti időkben.
A nevelőszülője által készített kis naplóját kezdettől úgy raktam, hogy bármikor maga elővehesse, nézegethesse a fényképeket, beírásokat, rajzokat. Nálunk a nevelőszülő úgy vezette, hogy a gyerek nevében egyes szám első személyben, mintha ő írná a saját képes naplóját, amit azóta is ugyanígy vezetünk. Benne van a szülőanya fényképe is (a nevelőszülő készítette), a mellette lévő beírás: ő az én szülőanyukám.
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik! (Az “első anyukám”, a határozat átvétele utáni szituáció a megállóban, az első éjszaka, a kis napló, a szülőanya fényképe…) Mit gondolsz, mit gondoltok, jó ötlet-e, ha a gyerek kisbaba koráról szóló fényképalbumába belerakunk most utólag egy szülőanya képet? A facebookról töltöttem le. De mi van, ha megkérdezi, honnan van???
KedvelésKedvelés
Hát szerintem ki kellene puhatolni, hogy szeretne-e egy képet a vsz anyukájáról. Biztos szeretne, csak azért jobb, ha előre felkészül rá. Arra mondjuk nincs ötletem, hogy mit mondjál, honnan van…
KedvelésKedvelés
Dutka, az FB nálunk is nagyon nehéz dolog! Mert hát nyilván én is megtaláltam a szülőanyát, de nagyon nem szeretném ráengedni a kisfiam az FB-re még. Sem a veszteség feldolgozásban, sem érettségben nem tart ott. Úgy érzem, hogy akik megállapították a 14 éves korhatárt mind a gyámhatósági megkeresésben, mind az FB-nél azért tudtak valamit.
És nyilván Te is őszintén akarod ezt a fényképet odaadni, kitalálni valamit arról, hogy honnan van, nem túl szerencsés, mert úgyis megérzi a gyerek, ha nem mondunk igazat és nem hiszem, hogy működne az a válasz, hogy ha majd érettebb leszel, elmondom.
Sokat gondolkoztam rajta, de nem tudom, hogy mi a jó megoldás.
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértünk, Angéla, Isten ments, hogy az FB-re engedjem! Igazad van, Cosima, a fényképpel megvárom majd, ha magától felhozza a témát, s óvatosan kiszedem belőle, szeretne-e képet róla. Ha igen, akkor “hivatalos verzió” szerint kérek neki egyet a Hivataltól – vagy valami ilyesmi.
KedvelésKedvelés
A mi kisfiunkat olyan nagy szívű nevelőszülők nevelték, hogy nemcsak rengeteg ruhát és játékot adtak, de autós ülést (!) is akartak adni, sőt, kaptunk tőlük egy láda almát és egy csomó zöldséget, ami épp akkor termett a kertjükben. A nevelőanyuka a barátkozás alatt még arra is figyelt, hogy amikor elmentünk sétálni, kirándulni a kisfiúval, a napi kis csomagjába a vér szerinti kislányunknak is tett valami finomságot mindig. Nagyon jó szívvel gondolok rájuk a mai napig.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon kedves! (Én fordítva hallottam olyanról, hogy az öf. szülő fizetett a nevelőszülőknek “lelépési díjat” – elég nagy összeget, persze jószántából…)
KedvelésKedvelés
Köszönet a listáért és a kiegészítésekért, mi már ez alapján kérdezgetjük a nevelőszülőt:)
KedvelésKedvelés
ez mennyire hasznos cikk. Teli olyan információval aminek jó ha a fele eszembe jutott volna magamtól. Köszönet
KedvelésKedvelés
Nagyon örülök!
KedvelésKedvelés