Blogajánló! Amerikai családok, akik Magyarországról fogadtak örökbe gyereket, és blogot írnak róla.
A múltkori poszt kapcsán felmerült a téma, és elkezdtem ilyeneket keresgélni. Meglepően sok blogot találtam, mindet az elmúlt két évből. Tavaly és tavalyelőtt 23-24 magyar gyerek került az USA-ba (ez nagy fellendülés a megelőző évekhez képest) és úgy tűnik, a szülők jelentős része blogol.
Sok közös vonást találtam a családokban. A tipikus történet: mélyen vallásos házaspár, akinek nincs meddőségi problémája, karitatív megfontolásból fogad örökbe idősebb testvéreket vagy beteg kisgyereket, többnyire romákat, nevelőszülőtől. Vagy idősebb vér szerinti gyerekek mellé, vagy rögtön házasságkötés után, a családalapítás kezdeteként. A blogok beszámolnak az adminisztratív folyamatról, a magyarországi barátkozásról és az első hónapokról otthon. Az örökbefogadás költségét (30-40 ezer dollár) adománygyűjtésből fedezik, ennek reklámozására is szolgál a blog. A hangvétel általában amerikaiasan lelkes, pozitív, gyakran az olvasót is imára buzdítják. Nagyon vicces az amerikai úti beszámolókat olvasni Miskolc vagy Nyíregyháza szépségeiről. Amazing. A gyerekek gyorsan beilleszkednek és hamar megtanulnak angolul. A gyerekprogramokról, ünnepekről, az első hónapok családi eseményeiről is beszámolnak.
Persze nem minden egyes eset pont ilyen, de a többség. A különbségeket jelzem a leírásban.
Nagyon érdekes mindaz, amit meg lehet tudni az amerikai-magyar örökbefogadásokról a blogokból. Az amerikai alkalmassági vizsgálat elég strapás, gyakran egy-másfél évre elhúzódik, például az összes korábbi lakhely rendőri adatbázisában lecsekkolják a párt. Ha elküldték az aktát Magyarországra, onnan felpörögnek a dolgok: általában pár hónap után kapnak kiajánlást. Ez kétféle módon történhet: az egyik lehetőség, hogy egy közvetítő átnézi a szóba jövő magyarországi gyerekek anyagát. A másik, hogy az ügynökség a honlapján meghirdeti a szülőre váró gyereket, és arra “csap le” a pár. Többen az utóbbi, konkrét lehetőség miatt döntenek hazánk mellett. Általában az első lépéstől a gyerek érkezéséig két év telik el. Természetesen, ezek a párok olyan gyerekre várnak, aki elérhető Magyarországon, illetve a magyar feltételeknek meg kell felelniük (életkor, a családban levő gyereknél csak fiatalabbat kaphatnak). Sok házaspár először más országból akart örökbe fogadni, de annak a feltételeit túl szigorúnak találták vagy egyéb probléma merült fel, és menet közben módosítottak Magyarországra. Az érvek a magyar örökbefogadás mellett: a Hágai Egyezmény tagja, a testvéreket együtt tartják, korrektnek találják az eljárást, a gyerekbarátnak a rendszert, a gyerekek nem durván hospitalizáltak. A barátkozás pedig úgy zajlik, ahogy azt egy tolmács elmondta: rövid, egy-két hetes ismerkedés a nevelőcsaládnál, majd egyhónapos összeköltözés Magyarországon. A véglegesítés után irány Amerika, a gépről már amerikai állampolgárként száll le a gyerkőc.
Külön téma az örökbefogadás finanszírozása. Akiket találtam, mind olyan családok, akiknek nem figyelt a 30-40 ezer dolláros költség a bankszámláján. Bevett gyakorlatai vannak a szellemes adománygyűjtésnek: puzzlék, pólók készítése, amit a támogatók megvesznek, garázsvásár, adománygyűjtő parti. A blog ezek reklámozására és az elszámolásra is szolgál.
Nekem szemléletformáló volt ezeket az oldalakat olvasgatni. Tudjuk, hogy külföldre csak olyan gyerek mehet, aki a hazai örökbefogadóknak nem kell: idősebb, roma, többen vannak testvérek, vagy súlyos beteg. Döbbenetes látni, hogy ezek az amerikai családok milyen lelkesen várják, szeretettel fogadják ezeket a gyerekeket, súlyos adósságba verik magukat. A gyerekek pedig a fotók szerint kivirulnak, a beszámolók boldog családi életről tanúskodnak. Azért is érdemes átnézni legalább a fényképeket, hogy milyen gyerekek azok, akiknek idehaza nem sok esélyük van családba kerülni.
Íme a lista, a végén majd kérdezek. Jó böngészést!
1. Montrey Adoption
http://brianandmichellemontrey.wordpress.com/
Brian and Michelle négy kamasz gyerek mellett döntött az örökbefogadásról, karitatív okokból. A vallásos család négy testvért fogadott örökbe Magyarországról, 4 és 8 év közötti kislányokat. A lendületes, optimista hangvételű blog leírja az előkészületeket, a barátkozást, és az első hónapokat Amerikában.
2. The Rosetta’s Adoption
http://therosettasadoption.wordpress.com/
A mélyen vallásos alabamai Rosetta házaspár egy testvérpárt fogadott örökbe Szabolcsból tavaly: a 6 éves Tibit és a 7 éves Dorinát. A házaspár korábban elvesztette a kislányát. A blog részletesen beszámol az előkészületekről, az adománygyűjtésről, a barátkozásról, majd az amerikai mindennapokról a gyerekekkel. Az apukának gyorsétterme van, amit a gyerekekről nevezett el! Azóta mindkét gyerek befejezte az első osztályt.
3. The Bonner Adoption Journey
http://thebonneradoptionjourney.blogspot.com/
Kimberly és Gareth friss házasok, mindenképpen akartak örökbefogadott gyerekeket is. Az anya maga is örökbefogadottként nőtt fel. Idén nyáron vittek haza három testvért Miskolcról, két lányt és egy fiút, 6 és 10 év közöttiek. A blog eleinte az adománygyűjtést dokumentálja, majd sok fotóval és vicces haikukkal számolnak be a barátkozásról. Később még szeretnének vér szerinti gyerekeket is.
4. Journey To Our Daughters
http://journeytoourdaughters.wordpress.com/
Tim és Jodie két lánytestvért (4 és 5 évesek) fogadtak örökbe tavaly Budapestről, ők kivételesen csecsemőotthonból. A blog a magyarországi összeszokást írja le, azt igen részletesen, sok fotóval. Vallásosak, nem lehetett biológiai úton gyerekük.
5. Hungary Adoption Adventures
http://hungaryadoption.blogspot.com/
Melissa és a férje egy 9 éves vér szerinti fiú mellé akartak örökbe fogadni egy gyereket. Eredetileg Dél-Amerikából tervezték, aztán módosítottak Magyarországra. Egy hét év körüli kislányt vittek haza tavaly. A felkészülést, a barátkozást és az első otthon töltött hónapokat írja le a blog.
6. Our Road to Adoption… and Back Again
http://ourperuadoption.blogspot.com/
Várakozók. Mark és Erika három vér szerinti gyerekük mellé karitatív megfontolásból szeretnének örökbe fogadni. Két éve indult a blog, egyelőre várakoznak. Bár a címben Peru szerepel, időközben módosították elképzeléseiket és Magyarországról szeretnének gyereket, a blog a felkészülésről, az alkalmasság megszerzéséről szól, és beszámolnak az adománygyűjtés lépéseiről is.
7. Let’s Talk about our Adoption
http://letstalkaboutouradoption.blogspot.hu/
Várakozók. Nick és Elisa fiatal, vagány, gyermektelen házaspár, és hamarosan örökbe fognak fogadni Magyarországról egy kétéves, leukémiás kislányt. Eredetileg más kelet-európai országokban gondolkoztak, majd hallottak erről a kislányról, és kifejezetten miatta döntöttek Magyarország mellett. Hívők, karitatív okokból akarnak örökbe fogadni. A blog az előkészületekről szól, a barátkozás feltehetően mostanában zajlik…
Update: Sikeresen örökbe fogadták a kislányt, Sansa Arabellát, akinek nemrég kiújult a betegsége, és a kezelésekre gyűjtenek:
http://www.cmoma.org/happy-birthday-sansa/
8. Obeying HIM
http://obeyinghim.blogspot.com/
A Hamn házaspár két kamaszgyereke mellé fogadott örökbe két éve egy hatéves, Lizzie-nek elnevezett kislányt Magyarországról. A Lizzie név már a procedúra elején megvolt. A kislány extrém koraszülött volt, súlyos egészségi problémákkal, mára jól van. Hamnék vallásosak, otthon oktatják a gyerekeket, a blog azóta is követi életüket.
9. Looking for the Stork
http://lookingforthestork.blogspot.com/
Kate és férje eredetileg Bulgáriából akartak adoptálni, ahova erős szálak fűzik őket, de aztán hallottak Gabikáról, és ez felülírta a terveket. A hároméves kislány extrém koraszülött volt, fejlődésében visszamaradott és erősen kancsal. A szemét azóta megműtötték, a fejlődése is nekilódult. A család most egy újabb gyereket szeretne örökbe fogadni.
10. Getting Robi
http://gogetrobi.blogspot.com/
Mary és férje Alabamából egy hároméves, Robi nevű kisfiút fogadtak örökbe 2010-ben. A blog csak a budapesti barátkozásról szól.
11. Where’s My DAMN Answer?
http://www.wheresmydamnanswer.com/WP02/tag/adopting-from-hungary/
http://www.wheresmydamnanswer.com/WP02/tag/hungarian-adoption/
Linda és férje egy négyéves kisfiút fogadott örökbe Magyarországról 2011-ben, egy kicsit idősebb, Guatemalából adoptált fiú mellé. Érdekesség, hogy a szerző örökbeadó is, egy felnőtt fiúé, akivel tartja a kapcsolatot, bár erről kevés szó esik. Ez a blog kakukktojás a bevezetőben leírtakhoz képest: a hangneme vicces, ironikus, (emiatt nekem nehezebben volt érthető, mint a többi), nem buzdít imára, viszont gunyorosan humoros képet rajzol a magyarországi tapasztalatokról egy kívülálló szemszögéből. Sokat nevettem a megállapításain. A gyerekről nem találtam fotót. A blog négy nő (egyikük szintén örökbefogadó) közös műve számos témáról, az örökbefogadással kapcsolatos posztokat nehéz megtalálni az egyéb bejegyzések között, érdemes az összes adoption-nal kapcsolatos címkét megnézni.
Kérdezek: mennyire olvastok angolul? Érdekes ez a téma? Melyik családról szeretnétek egy hosszabb összefoglalót olvasni? Esetleg interjút? Ha találtok még olyan blogot, amit nem vettem észre, írjátok le kommentben!
Örökbe.hu 
Zsuzsa, küldöm hozzád reklamálni a páromat, ha a következő pár napban mem lesz vacsora :DD
De komolyan,hogy képzeled h kora reggrl kiteszel egy ilyet, egész nap nem fogok tudni kpncentrálni semmire, alig várom, hogy hazaérjek és átböngésszem mindet!!!!!
Eleve kerestem már motivációs eszközt az angoltudásom felfrissítésére, de ráadásul mindig érdrkelt, mi jár a más népből származók fejében.
Vajon külföldön miért nem félnek attól, hogy a gyerek majd “elzüllik”, “kitör belőle a vére”? Csak mert ott nem találkozik más cigányokkal?
A hazai cigányok jelentős részének szubkultúrája alapján én em szeretném, ha az ÖF gyerekem hozzájuk húzna, őket tekintené példaképnek 😦 Kamaszkorban normál esetben is épp eleget aggódik ezen a szülő. Én pl ezért nem mernék örökbefogadni roma babát. Ha külföldön élnék, akkor simán.
KedvelésKedvelés
Erenya,
nem azt mondtam, hogy az összes amerikai ilyen, vagy az összes amerikai örökbefogadó ilyen. Mindössze, hogy akik a közelmúltban magyar gyereket fogadtak be, azok valahogy ilyenek. Nyilván nem véletlenül, biztos ott is van, aki csak fehér bőrű babát szeretne, de az más országba megy örökbe fogadni.
A felvetésed meg nagyobb falat. Csak annyit: a hazai nemcigányokkal mind nyugodt lélekkel engeded barátkozni gyerekedet?
KedvelésKedvelés
Dehogyis.
KedvelésKedvelés
Egyébként a 11 blog egyben több ezer oldal olvasmány. Hogy kicsit fényezzem magam, az összeszedett információk el voltak dugva bennük a több tucat/több száz bejegyzés között.
KedvelésKedvelés
Ez tényleg nagy munka lehetett. Láttam, amikor elkezdtem nézegetni őket, hogy némelyik valóban nagyon hosszú és szerteágazó. Köszi 🙂
KedvelésKedvelés
Nyílván nem akartál minden roma embert egy negatív kalap alá tenni, amikor ezt írtad, ugye?
KedvelésKedvelés
Amúgy egy gyerek tekinthet egy drogost is a példaképének vagy egy életművészt, egy vándorcirkuszi artistát–ezekre pont akkora esély van, mint hogy a szegénységi küszöb alatt élő, iskolázatlan romákat fogja. Hogy ez megtörténik-e, az a ami felelősségünk, szülőké.
KedvelésKedvelés
Cosima, cseppet sem. Eleve tudom, hogy senki nem szidja úgy a dologtalan cigányt, mint a beilleszkedni akaró becsületes cigány.
Csakhogy. Ismeretségi körben 3 saját mellé fogadtak örökbe cigány kislányt. A kislány kamaszkorában egész egysuerűen megszökött, s elment megkeresni a “magafajtákat”. Most hasonló körülmények közt neveli a gyerekét, mint ahonnan őt kiemelték csecsemőként.
Pedig a család a legjóindulatúbban sajátjaként nevelte. Mi történhetett?
KedvelésKedvelés
Neked mi a tipped?
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy előjött ez a téma. Ez az a sztori, amit szerintem minden örökbefogadó hallott legalább egyszer. Én is. Marha idegesítő. Egyszer megbeszélhetnénk ezt a sztorit.
Másik verziója egy aggódó kérdés: És nem félsz, hogy ha felnő, visszamegy a vér szerinti szüleihez?
KedvelésKedvelés
Nem akarlak idegesíteni, se kötözködni. Indulatot kelteni pláne nem. Nem vagyok cigánygyűlölő sem. Nem urban legendet meséltem el, a sztori egy egykori pasim családjában esett meg. Örülnék,ha megvitatnánk. Tényleg.
KedvelésKedvelés
Nehéz így egy részleteiben nem ismert sztoriról vitatkozni. De miért épp azt a tényezőt emeled ki, hogy cigány volt? Ennyi erővel lehetne arra is fogni, hogy a három nagyobb tesó mellett nem kapott elég figyelmet, vagy a szülők rontottak el valamit, vagy a testvérei piszkálták. Lehet, hogy túl sokat hangsúlyozták, micsoda fertőből mentették ki.
Az egyik Mózeskosár-rendezvényen mondta egy pszichológus, hogy ha a szülők nagyon riasztó képet festenek a vér szerinti családról, akkor kamaszkorában, mikor úgyis lázad a gyerek, kvázi ki van kövezve ennek az útja is a számára. Akkor majd olyan lesz, mint a vér szerinti szülők.
KedvelésKedvelés
Kivételből ne csináljunk szabályt. Ez olyan, mint amikor azt mesélik, hogy valaki azért maradt életben, mert nem volt bekötve az autóban, ergo ne kössük be magunkat, mert egy az egymillióból emiatt menekült meg.
KedvelésKedvelés
Ja, meg én is hallottam ám valakiről, aki 70 évig láncdohányzott és 95 éves korában úgy halt meg, hogy elütötte a villamos.
KedvelésKedvelés
Sziasztok, nagyon jó az új bejegyzés! Az elmesélt történetről azt gondolom, hogy a lánynak nem volt megfelelő élettapasztalata és szörnyű kimondani, de iszonyat peches volt ,már ami a teherbeesést illeti. Azt gondolom azért kereshette a “maga fajtáját”, mert mélyen legbelül szolidális volt a vér szerinti gyökereihez. Nehéz belelátni egy ismeretlen család érzelmi hátterébe. Az is előfordulhat, hogy nem kapott a szüleitől elég érzelmi kimutatást. Az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem támogatták az örökbefogadó szülei a vér szerinti gyökerek megismerését ,ami olyan, mint egy bumeráng, a visszájára fordul, ha túlzott a féltékenység, a vér szerinti gyökerek nem elismerése.
KedvelésKedvelés
Na ez lehet. Talán annyira a sajátjukként akarták kezelni, hogy (mivel tükör azért volt a házban) ezzel még inkább felhívták a figyelmét arra, hogy más, mint ők.
Igazából kiemelhetnék mást is, mondhatnám, hogy visszament a mélyszegénységbe, de vajon ha szőke kékszemű mélyszegénységből kimentett kislány lett volna, akkor is ugyanekkora eséllyel szökik meg? Azt valahogy nehezebben tudom elképzelni, hogy egy barna hajú családban felnőtt szőke vagy vörös ÖF gyerek kerekedik útnak, hogy keressen egy másik szőke családot, mert úgy érzi, hogy az ÖF családból kilóg…
KedvelésKedvelés
A külső jegyek egyeseknél jobban, másoknál kevésbé mutatják a származást. Hányan fogadnak örökbe ázsiai vagy afrikai gyereket a világon, aki sokkal jobban “kilóg” külsőleg egy európai vagy amerikai családból, mint itthon egy roma. Ez egy olyan faktor, amit el kell fogadni, tudni kell kezelni és ennek ellenére segíteni a gyereket, hogy teljes értékű és boldog családtag legyen. Ez egy külön téma, amiről van angolszász szakirodalom.
KedvelésKedvelés
Az szerintem nem baj, ha valaki örökbefogadóként sajátjaként kezeli a lányát. Az már inkább az, ha nem hagyja, hogy saját véleménye legyen, a saját életét élje ( persze nem gyerekként). Szerintem akkor lóg ki a ö. gyermek, ha nem fogadják el teljes értékű emberként a szülei. Akkor pedig szinte teljesen mindegy a bőrszín…Nem azért nem találhatja a helyét. A gyerek teljes elfogadását egyebek mellett szerintem az is jól érzékelteti, ha meghagyják a nevét, amit a vér szerinti gyökereitől kapott. Egy dologgal fontos megbékélni szerintem, az örökbefogadott gyermeknek mindig is volt, van és lesz is vér szerinti gyökere, akkor is, ha ő az örökbefogadó szülő előtt elutasítja. Paradox módon előfordulhat az is, hogy a volt nevelőszülőt teszi piedesztálra, róla áradozik, az ö. szülő pedig kellemesen nyugtázza, nahh, mégse olyan fontos a vér szerinti anya, közben kijön súlyos betegség formájában a nem beszélgetés a vér szerinti gyökerekről, aztán történik egy fordulat és elkezdenek beszélgetni a vér szerinti édesanyáról, a gyerek betegsége pedig elmúlik.
KedvelésKedvelés
Szerintem egy dologgal kell megbékélni, hogy az örökbefogadott gyermeknek mindig is volt, van és lesz is vér szerinti gyökere. Ha, van már az örökbefogadottnak neve érdemes megtartani, mert ez is a tisztelet jele az ő kis lénye felé. Az a viselkedés ártalmas, amikor nem fogadják el őt a maga természetes valójában. Pl.: mindig kritizálják, azt mondják, nahh, ez olyan cigányos…Lehetne még különböző minősítő jelzőket írni. Szerintem ez nem bőrszínfüggő, tegyük fel, van egy magyarnak kinéző kislány/ kisfiú, honnan tudhatod, hogy nincs benne egy kis vonó? Az örökbefogadott gyermeknek rengeteg érzelmi háttér kell, ha ez nincs meg lehet valaki fehér vagy barnabőrű. Az a kulcs, hogy a szülő képes-e érzelmileg támogatni a gyerekét ( bármiben). Amikor a szeretet feltételes azt a gyerek nagyon megsínyli, pl. szeretlek, ha te is szeretsz… Szeretlek, ha a legjobb jegyeket hozod az iskolából, szeretlek, ha… Miközben mennyire jó azt érezni, szeretlek, mert te olyan vagy, te …a tulajdonságaidat is szeretem.
KedvelésKedvelés
Manuela, nagyon tanulságos, amiket írsz. Egyébként is megrázó volt olvasni a veled készült interjút, rákényszerített sok mindenre, hogy szembenézzek vele, amit nem akartam meglátni. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez is lehet probléma, hogy a “sajátjukként akarták kezelni”. Én az én cigánylánykámat nem akarom a sajátomként kezelni, ő nekem a sajátom és kész. Persze lehet, hogy könnyebb attól, hogy nem szültem előtte 3 vér szerintit, nem tudom. Mindenesetre “sajátjukként kezelni” egy “mélyszegénységből kiemelt” gyereket, az szerintem elég jó megágyazás egy ilyen történtnek.
KedvelésKedvelés
Mellesleg a párom pl olyan szép kreol, hogy lehet, hogy ha cigány babát fogadnánk örökbe egyszer, azt mondanák: tiszta apja.
Mindig is a kreol típus vonzott: a spanyolok, az arabok sőt a feketék is, de leginkább (kövezzenek meg, le merem írni!) a zsidó típus: nagy, karakteres orr, érzéki száj, hatalmas fekete szem, hullámos sötét haj. Három nagy szerelmem is volt, aki ez a fajta volt, egyik ténylegesen zsidó származék, a másik kettőt csak lépten-nyomon annak nézték öltönyben az utcán :)))
Alapvetően mindig kíváncsisággal vegyes jóindulattal tekintettem a cigányokra, csak mivel sajna befolyásolható vagyok, megijedtem a sok rémtörténettől. Pedig szeretem a cigányzenét (mit szeretem, imádom!), szeretem, ahogy öltöznek, irigyen nézem, milyen jól mutat rajtuk a sok csilivili csetresz, ami nemcigány nőn közönséges lenne, de az ő szépségüket csak még inkább felragyogtatja.
Összességében elmondható, hogy mindig is vonzottak a “másfajta” emberek, és főleg szerettem volna megérteni, miért utálják őket sokan. Valami homályos szemtelen dac lehet ez talán részemről, miszerint ha utálják őket, meg félnek tőlük, akkor én juszt is inkább megnézem közelről, miért ez a nagy zrí…
Kaotikus lehet ez a hsz, de jó kiírni magamból. Ne haragudjatok érte.
KedvelésKedvelés
Semmi baj. Nekem is mindig a hozzám hasonló férfiak tetszettek, nagy orral. :))
KedvelésKedvelés
Hát ez engem is nagyon érdekelne. Egyben jelzem, hogy egy kolléganőmtől megkaptam A kakas éve című könyvet, amit most nem szeretnék még egyszer elolvasni. Ám aki foglalkozna negatív örökbefogadási történettel, ahhoz eljuttatom. (Kölcsönbe. )
KedvelésKedvelés
Hát ezzel az erővel én magyar babát nem szeretnék, jó eséllyel visszamegyünk külföldre, és nagyon nem örülnék, ha a gyerekemből kiütköznének a magyar adózási, munka-, BKV-n lógás és egyéb hajlamok, civilizált országban ezekért börtönben szokás végezni. Ne ez legyen a példakép, csak bajba kerül vele.
(féligkomoly jeligére a kiadóba)
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
😀 A vér szava! 😀 Biztos benne van az adóelkerülés génje.
Mi szoktuk mondani a férjemmel, a “genetika” kérdéskörnél, hogy ha én netán szülnék a férjemtől egy gyereket (mondjuk elég nagy csoda lenne, de tegyük fel), és az véletlenül kettőnk rossz tulajdonságait egyesíti, hááát, na, annál csak jobb lehet. És akkor a távoli családot még nem is néztük.
KedvelésKedvelés
Igen, mikor megkérdezik, hogy nem félek-e a genetikájától, én is el szoktam mondani, hogy ha valami isteni csoda folytán én szülném meg: én hiperaktív-figyelemzavaros vagyok, szerintem az egyik nagybátyám is. Anyám depressziós, nagyanyám és dédanyám bipoláris volt. Volt egy alkoholista nagyapám és 2 alkoholista nagybátyám. A férjem és az anyósom kényszeres (ki mennyire), a tágabb családban van autista és értelmi fogyatékos; és ezek csak azok, akikről tudok; ehhez képest mitől féljek még? 😀
KedvelésKedvelés
En ertem amit eranya mondott, nem volt ez rasszista hozzaszolas, csupan a felelem szolt belole, hogy hiaba nevelne egy roma gyereket nemromanak, ha vegul a romatarsadalom aljaba kerulne. Rz valahol meg is tortenhet, ha nem elfogado a of csalad, pont a felelmei miatt. Ugyanez a felelem lehet akkor is az emberben, amikor mondjuk azt fogalmazza meg, hogy egyetemista anya, egyetemista apa legyen az orokbefogadott gyerek anyja, apja. Nem akar aluliskolazott szulok gyereket, mert nem tudna elfogadni, ha esetleg a gyerek nem fog egyetemre menni.
Az meg, hogy kivel “engedjuk” baratkozni a gyereket, ideig-oraig mehet, aztan ugyis maga valogatja meg a baratait.
Eleg sokat vittem a fiam az itteni “romatelep” egyik jatszoterere, mert az a legvaganyabb jatszi, ahol ott jatszanak a romagyerekek is, soha nem volt konfliktusunk. Mostanaban mar nem megyunk, mert ott drogoznak a 10-12 eves sracok, es ott hagyjak a kellekeket.
KedvelésKedvelés
Ezen szoktak szörnyűlködve nevetni az alapítványvezetők, amikor valaki ennyire parás, hogy még a s
KedvelésKedvelés
szülők végzettségét is meghatározná.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy értesz.
Engem nem érdekel, hogy megy-e egyetemre a gyerekem. Ne legyen drogos, ne a káromkodástól érezze magát nagyembernek, legyen tekintettel az embertársaira és ne mások bőrén akarjon megélni felnőttkorában. Ennyit szeretnék.
Belegondolva ezt talán még egyszerűbb is megvalósítani szobafestőként, mint multi-vezérigazgatóként 😛
KedvelésKedvelés
Biztosan lehetséges ilyen, de nem én nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy örökbefogadott cigány gyerek, aki “babaúszásra járt, meg ovisangolra, aztán kéttannyelvű suliba, klarinétórára, lovastáborba vagy hittanos táborba, elit gimibe” (lehet, hogy kicsit túlzó a felsorolás, de talán nem annyira) stb. stb. az közel kerüljön a hazai cigányok egy részének számunkra nem szimpatikus szubkultúrájához, mert ő nem abban a világban él.
KedvelésKedvelés
Én meg sajnos igen. A konkrét példát, amit láttam, valahogy így jellemezném: nem volt a gyereknek kitartása, és egy idő után a szülőknek is elfogyott.
KedvelésKedvelés
Ne aggódj, nem igazán jellemző, hogy a roma gyerek a másik romához húz, vagy példaképnek tekinti. Inkább az történik (velünk), hogy a roma családban növő romák utálják az örökbefogadott romát, és a ÖF gyerek is utálja őket, mert idővel rájön, hogy miattuk van előítélet vele szemben is. Ezt elég nehéz kikerülni, a gyerek, ugye nem hülye. De lehet vele dolgozni, és ma már néha hajlandók az általunk támogatott roma családok meglátogatására, segítésére is, bár kicsit mindig morognak…:) (Az a legnehezebb időszak, amikor a cigány osztálytársak a jobb módja miatt utálják, a magyarok meg a bőrszíne miatt vannak előítélettel— de ez is elmúlik, mint minden…)
KedvelésKedvelés
A-MA-ZING 🙂
KedvelésKedvelés
A poszt?
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes cikk! Cukik a képek 😀
Lehet, hogy valami hiba van nálam. Reggel 6kor egy másik bejegyzés jelent meg nekem a telefonon olvasva, “második gyerek örökbefogadása, első gyerek mellé annak testvérének örökbefogadása” stb témában, 10 pontba szedve.
KedvelésKedvelés
Nem nálad van a hiba, szórakozottságból egy későbbre szánt posztot tettem ki, aztán gyorsan bevontam.
KedvelésKedvelés
A poszt is (naná!), és hogy ennyire lelkesek az amerikaiak, és ilyen szeretetteljesen felkarolják ezeket a gyerekeket!
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik a poszt, máris megváltoztattad egyik előítéletemet, eddig nagyon nem szerettem, ha külföldre adtak örökbe magyar gyereket… De lám, vannak jó példák! De mindig a kamaszkor a szakítópróba, én is végigkövettem egy délfrancia házaspár örökbefogadását, egy kiskőrösi 4 éves cigány kisfiút vittek haza, egy nagyobb, saját lányuk mellé. A házaspár nagyon szimpatikus volt. De a kamaszkori zűröket nem bírták egy idő után, sajnos..
KedvelésKedvelés
És akkor mi történt?
KedvelésKedvelés
Amúgy mi is amazingnek találtuk Nyíregyházát 🙂
KedvelésKedvelés
Én más ügyből kifolyólag voltam ott, nekem a halott életfa kivételével kifejezetten tetszett a város hangulata 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok, Azért könnyebb külföldön a roma számazású honfitársainknak, mert legtöbbször spanyolnak, portugálnak, latin-amerikaiaknak nézik őket. Az én ismerőseim nagyon is élvezik ezt, itt Angliában. Nagyon is egzotikusnak számítanak.
Megkérhetlek ha linket raksz be a honlapra, akkor úgy tedd be, hogy egy új ablakban nyíljon ki? Így nem kell mindig visszalépegetni, hanem több mindent meg lehet nyitni egyszerre. Köszike 🙂
KedvelésKedvelés
Jobb gombbal kattintasz rá, és kiválasztod a legördülő menüben, hogy új ablak/új fül, én pl. csak jobbgombosan nyitok linket, így áll kézre is már. Amúgy a böngésződben is be tudod állítani, hogy minden külső hivatkozást új ablakba pakoljon.
KedvelésKedvelés
Amerikában van sokféle bőrszín meg náció, és felteszem, a romákhoz nem kötődnek társadalmi problémák, negatív sztereotípiák.
Magyarországon is, mondjuk, ha lehetne észt származású babákat örökbe fogadni, nem hiszem, hogy sok problémája lenne ezzel az örökbefogadóknak. (Valami olyan nációt akartam írni, amihez nem kötődnek különösebb előítéletek.)
Ja, és üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Én piréz babát szeretnék 😉 (ha már az előítéleteknél tartunk)
KedvelésKedvelés
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pir%C3%A9zek (biztosan emlékeztek)
KedvelésKedvelés
Ezzel nem feltétlen értek egyet. Igaz, a hazai cigányság nagy részével én sem szeretném, ha azonosulna a gyerekem, de nem gondolnám, hogy ennek törvényszerűen így kell lennie. Nekem sváb gyökereim vannak, de ez már csupán pár használt szót, kifejezést takar. Gyakorlatilag nem tartom a családommal a kapcsolatot. Minden okom meglenne a gyökérkeresésre, az identitásom másfelé vivésére, mint ami eredetileg volt. De mégsem jutott eszembe soha “diszsvábként” elkezdeni viselkedni.
Kicsit úgy érzem, mi ezeket a gyereknevelési dolgokat – vagy akár már a csecsemőgondozást is – nem vesszük elég természetesnek. Túl sokat agyalunk rajta, túl sokat készülünk, olvasgatunk előre – persze, hisz baromi sok idő van erre, több, mint egy “hagyományos” szőlü esetében. Kicsit olyanok vagyunk, mint pl egy orvos szülő: az első tüsszentésnél ő már a végső komplikációs agyvelőgyulladást látja, míg egy civilnek fogalma sincs, hogy ennek lehetne komplikációja. Nyilván az öf-ból fakadóan lesznek plusz gondjaink, de nem gondolom, h ez ennyire törvényszerűen gondok halmazát jelentené. Szerintem mi ezt túlkomplikáljuk.
Az már csak egyéb szociológiai kérdés, h kit hívunk bármilyen kisebbségnek? Szerintem azt, aki az adott népcsoport szokásai, hagyományai alapján el. Aki nem így él, csak hangoztatja magáról, az nem az. Vagy max, annyira amennyire én vagyok sváb.
KedvelésKedvelés
Akkor megismételném a kérdést: melyik családdal ismerkednétek meg mélyebben? Melyikkel szeretnétek interjút?
KedvelésKedvelés
Én azzal, amelyik a leukémiás kislányt választotta.
KedvelésKedvelés
En az utolsorol, Lindarol, erdekel nagyon a dolog, hogy tudta ezt magaban rendezni, potcselekves-e a reszerol, en tuti dobtam volna egy hatast, ha a verszerintirol kiderult vna, hogy miutan engem orokbeadott, mast orokbefogadott.
Azt is nehez elfogadni, ha testverek a verszerintinel maradnak, igy vegkepp elkepeszt a dolog.
KedvelésKedvelés
Linda 20 éves volt a lemondásnál, és 45 az örökbefogadásnál. Sokat változhat egy ember meg a körülményei is. És az is lehet, hogy egy ilyen eset után óvatos volt, és nem siette el a teherbeesést, aztán kifutott az időből.
Hallottam hasonló magyar esetről is.
KedvelésKedvelés
Nekem is ő. Kicsit talán segítené az örökbeadók szélesebb körű elfogadását.
KedvelésKedvelés
Ha a fenti mondat helyett azt olvasod, hogy húszévesen volt egy abortusza, aztán húsz évvel később örökbe fogadott, az miben más?
KedvelésKedvelés
Annyiban mas, hogy megengedobb vagyok az abortusszal szemben.
Jo ez a poszt, egy csomo kerdest felvet.
Annak idejen a fosulin romologia oran a tanar meselt egy kezdemenyezesrol. A melyszegenysegben elo roma gyerekeket hetes (tkp havonta egyszer jarhattak haza) iskolaba gyujtottek, ahol megtanitottak oket kessel, villaval enni, szemelyi higieniara, alapveto viselkedesi formakra.
Minden szepen mukodott, de az otthoni latogatasok utan a legtobbel ujra kellett mindent kezdeni, mert sokkal erosebb volt az otthonrol hozott minta.
Ezt leforditva megallapithatjuk, hogy nyilvan az of gyerek of csaladjanak a mintaja sokkal erosebb lesz, mint a verszerinti, es nem fog visszavagyni a gyokerekhez. Meg a legvadabb kamaszkoromban sem jutott eszembe, hogy a vsz-i anyamat megkeressem, es hozza koltozzek…Olyan teveszme elt a fejemben, hogy apu eljon ertem, de ot is csak vartam, nem kerestem, es ha akkor vmi csoda folytan eljott volna, vszinu nem megyek vele.
KedvelésKedvelés
Én a kancsal kislány szüleivel. Hogy milyen rendellenességei voltak, hogy speciálisan sérült babát akartak-e a szülők, hogy találtak rá a babára. Annyira édesek a képek!
KedvelésKedvelés
Hamn házaspárról, Nickről és Elisáról. Kimberly és Gareth, valamint Melissáról és a férjéről szívesen olvasnék többet. Sorry, de nem tudok csak egyre rá bökni.
KedvelésKedvelés
Tibi és Dorina történetéről olvasnék szívesen, de a többi is érdekes 🙂
KedvelésKedvelés
Szia!
Bármelyikkel! Biztos vagyok benne, hogy szívesen is adnak interview-t.
Valami engem nagyon zavar. Egyáltalán nem politically correct azt mondani, hogy ezek a családok mélyen vallásosak, ez szerintem őket nagyon zavarná, ha látnák ezt leírva. Bár még nem volt időm az összeset átolvasni, szerintem hívő családokról van szó.
Nagy a különbség!!
Ha találok közöttük vallásosat is, majd korrigálok : )
Puszi mindenkinek!
KedvelésKedvelés
Ezt kifejtenéd kicsit?
KedvelésKedvelés
Szerintem arra gondol, hogy hinni többet jelent, mint vallásosnak lenni. Sokan mondják magukat vallásosnak, de a szeretet cselekedeteit nem gyakorolják. Aki valóban hívő keresztény/keresztyén -tetszés szerint-, annak az életét a biblia tanítása határozza meg: Jézus szavait tettekre váltja. Bár lehet hogy tévedek, és másról van szó 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Az amerikai középosztály egy része nagyon komolyan gondolja azt, hogy nekik tartozásuk van a közösséggel szemben, amit karitatív és önkéntes tevékenységgel kell leróniuk, én olyan emberekkel beszélgettem, akik a nevelőszülőséget választották erre, szerintem az szerencsésebb erre a célra, mint az örökbefogadás. Persze lehet, hogy ott nincs annyi állami gondozott. Az amerikaiak amúgy is nagyon családcentrikusak, és jobban hozzá vannak szokva az etnikai sokszínűséghez mint mi, valamint nem utolsósorban anyagilag is jobban megengedhetik maguknak a sok gyereket. A fogyatékossággal, testi hibákkal szemben is elfogadóbbak, meg is vannak hozzá a körülmények, míg nálunk kb. belegebedsz, ha sérült gyereked születik. Persze a fentiek nagy általánosságban érvényesek, nem mindenkire, de azért ez a tendencia.
KedvelésKedvelés
Sok család leírja, hogy kifejezetten egy templom prédikáció erősítette fel bennük a szándékot.
Az örökbefogadást hazai viszonylatban én sem tartom jócselekedetnek, de itt szó szerint olyan gyereket vállaltak, aki másnak nem kell.
Engem megdöbbentett, hogy ezek nem kőgazdag családok, a 6-8 millió forint részletekben történő kifizetése igenis falhoz vágja őket, és mégis akarják a dolgot.
KedvelésKedvelés
Azert kivancsi lennek, h itthon mennyien kalapoznanak ossze a penzt nekem, ha mondjuk egy afrikai arvat keszulnek orokbefogadni 😃
KedvelésKedvelés
Nem vadidegenek, de az iskolatársaid, a munkatársaid, az edzőtársaid, a gyülekezeti társaid stb. szerintem adnának egy kisebb összeget, főleg, ha jól meg van szervezve az egész, pl. rendezel egy nagy bulit, amire a barátaid sütik a sütit, és mindenki rákölti egy színházjegy árát…
KedvelésKedvelés
Szia Zsuzsa!
Nyugodtan hozzál idegen nyelvű érdekességeket, annyian olvasunk, ki ilyen, ki olyan nyelven tud, valakinek tuti érdekes. Te milyen nyelveken olvasol? (A német és angol tuti, arra már rájöttem)
Interjú: engem legjobban a 2-es, 5-ös, 10-es és 11-es valamelyike érdekelne, mert az olyan “átlagos” örökbefogadás, akár bármelyikünk is lehetne.
A személyes kedvencem a 2-es, amiatt, hogy nemcsak, hogy megtartották a nevüket, még iszonyatosan büszkék is rá. Remélem jól megy az étterem.
A 9-es azért lenne jó, mert szeretem a meséket, és az már csodálatos mese, milyen jól rendbejött a kislány kancsalsága. Ilyen meséket a magyar örökbefogadóktól is szívesen olvasok 🙂
A 4-es fantasztikusan izgalmas amiatt, hogy a már nagyobb gyerekek még csecsemőotthonból jöttek.
Az 1-es azért, mert abba már picit beleolvastam. És összesen nyolc gyerek!
A 3-as azért, mert gyermektelen révén rögtön 3-at fogadtak örökbe.
A 7-es és 6-os várakozók azért, mert valamilyen folyamaton át jutottak el Magyarországig, és persze remélem, hogy a leukémiás kislány története is tündérmese lesz. De még egy szép tündérmesének is lehet esetenként szomorú vége, de akkor is fontos.
Szóval mindegyik és bármelyik jöhet. Köszi 🙂
Amúgy felmerült bennem, hogy nagyobb gyerekek esetében mennyire veszik figyelembe a vallási hovatartozást, illetve a korábbi vallási nevelést örökbeadáskor? Amúgy bár karitatív okokból fogadnak örökbe, mindegyiknél azt éreztem, megvan a vágy a gyerekek iránt, a karitatív ok ezt inkább csak felerősítette, lehetővé tette a megvalósítást. Hiszen mindenki másnak önző okokból lesz gyereke, így talán könnyebb „még többet akarni”. Szóval nem aggódom, hogy nem megfelelőek az okaik 🙂 És biztosan kitartóak akkor is, ha nehézségek akadnak.
KedvelésKedvelés
Magyarul mind érdekel:-) Egyetértek:-)
Hát, mivel mindenki mélyen vallásos, felteszem, hogy a gyerek is ilyen irányú nevelést kap. A négy kislányos történetben már a barátkozáson előkerült, hogy a lányoknak volt Bibliája.
KedvelésKedvelés
Még az orosszal is elboldogulok, de ahhoz kell szótár.
Viszont vannak segítőim. Például a Google Translate:-)
KedvelésKedvelés
Mindegyik gyerek annyira helyes!!!Hihetetlen hogy Magyarországon nem kellettek….
KedvelésKedvelés
Magyarországon nagyon kevesen vállalnak 2-nél több testvért. Aki két testvért, az is 3 év alattiakat. A roma származás/kinézet tovább rontja az esélyeket. Pláne közepes egészségi problémával karöltve. Iskolás korú gyereket is kevesen akarnak. De szerintem is nagyon tanulságos látni, hogy néznek ki élőben ezek a gyerekek.
KedvelésKedvelés
Sokan gondolkodtam azon, hogy írjak-e ebben a témában, mert tudom, hogy szakmabeliek is olvassák, de azért mégis megírom: A mi gyerekeinket előttünk egy amerikai házaspárnak lett felajánlva, állítólag bürokratikus problémák miatt nem vihettek mégsem el őket Amerikába. Én mai napig nem értem miért egyből nekik lett ajánlva. Nekünk azt mondtak, hogy Magyarországon nincs vagy alig akad olyan aki két testvérpárt fogadnának örökbe. A sikertelen barátkozás után 8! hónapig nem hívtak be más várakozókat, hogy az akkor 1 éves és 2 és fél éves gyerekek feldolgozzák a “traumát”. Másfelől olyat is ismerek akiket lebeszéltek 3 ill 4 gyerek felvallásáról, ezek a testvércsoportok rendre külföldre lesznek kiajánlva elsőre, valamint sok koraszülött, egészségi problémákkal küzdő kisbaba is, sőt olyanról is tudok ahol pár hónapos baba ment ki külföldre, igaz, hogy nagyon sötét volt a bőre, de nem tudok róla, hogy más baja lett volna (nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni, de én láttam azt a babát nevelőszülőknél, és nem értem miért nem lett itthon kiajánlva).
Semmi sem fekete vagy fehér. És őszintén szólva nem tetszik az amerikaiak ajnározása sem, hiszen pl. az Oroszok pár éve meg is szüntettek az örökbeadást USA-beli állampolgároknak, mert több esetről is értesültek ahol szó szerint halálra vértek őket. Nem szép, de igaz, sajnos. Nyilván akikről te itt írsz nem feltétlenül amazok, de azért ez a hozzáállás, hogy karitatív megfontolásból fogadjanak örökbe, aztán pedig inkább mégis idejöjjenek mert túl bonyolult a háborús árvákat örökbefogadni, azért elgondolkodtatott. Őszintén szólva mindig is furcsálltam, hogy egy népességcsókénessel küzdő országról miért adnak ki gyerekeket külföldre, nyilván ez ellen akkor lehetne hitelesen felszólalni, ha itthon kevesebb lenne az előítélet, de azt gondolom a szakmabeliekre is igaz ez, nemcsak az örökbefogadásra várókra.
KedvelésKedvelés
A poszt nekem is nagyon tetszett, de én is elgondolkodtam ezekről a dolgokról, amiről Ginaszelena írt. Különösen annak kapcsán, hogy Zsuzsa azt írod, hogy az esetek egy részében, az ügynökség kirakja a honlapjára a gyerekek fényképét, és arra „csapnak” le a szülők. Én nem végeztem búvárkodást, de vajon minden esetben a szülők előre megjelölték, hogy akár négy gyerek is jöhet vagy testvéreket jelölnek és a fényképek hatására mondják, hogy akár négy is lehet. Ez már az első négy gyönyörű kislány esetében is felmerült bennem, hogy biztos, hogy Magyarországon senki nem vállalta őket a több ezer várakozóból, ha meglátta volna egy örökbefogadást közvetítő ügynökség honlapján a fényképüket? És itt a belinkelt nol. cikkben foglaltakra is gondolok, ahol egy mozgássérült kisfiút húsz éve meghirdettek a Nők Lapjában is így találtak neki egy szintén mozgássérült örökbefogadót. (Egyáltalán a mai alkalmassági procedúra mellett egy mozgássérült fogadhat-e örökbe vagy más oldalról egy hasonlóan beteg kisfiú napjainkban már csak külföldre kerülhet?) Tudom, a szakmai érvek azt támasztják alá, hogy ne fénykép alapján mondjanak igent vagy nemet az örökbefogadók, de más oldalról nézve, lehet, hogy bizonyos esetekben lenne létjogosultsága és nem is amiatt elsősorban, hogy hogyan alakul a népesség Mo-on, hanem a gyerekeknek is csak jobb, ha a saját hazájukban, a saját anyanyelvükön beszélő családdal nőhetnek fel.
KedvelésKedvelés
Ezen én is meditáltam, hogy kell lennie valamilyen megoldásnak arra a gyerekcsoportra, akik jelenleg a “senki nem fogja elfogadni őket, mert nagyok vagy sokan vannak” kategóriába tartoznak, hogy itthon találjanak családra. Ahogy korábban már felmerült, nagy különbség van az “absztrakt” gyerek és a valós gyerek között, így ha a konkrét gyerekek történetét féynképpel valahogyan mégis meg lehetne ismerni, akkor talán többen vállalnák őket. Ha belegondolunk, a nehézségek mellett sok pozitívuma is van, ha nagyobbacska gyerek kerül a családba, nem egy pici. Gondolkoznak ezen a szakmában? Lehet erről tudni valamit?
KedvelésKedvelés
p.s. Ja, csak ne olyan fényképet csináljanak róluk, mint amikről eddig hallottunk 😉
KedvelésKedvelés
A sztorik, a képek hatására bárkiben felmerült a gondolat, hogy egy idősebb gyereket örökbe fogadna? Egy várakozóban, hogy bármilyen tekintetben tágítja a kritériumait?
KedvelésKedvelés
Én legszívesebben minden nemből és korosztályból örökbe fogadnék, legalább hármat, de sajnos a lehetőségeim korlátozottak. Ez akkor is így lenne, ha vér szerintiben gondolkodnék 😦
KedvelésKedvelés
Megnéztem a Lifeline, a Magyarországra közvetítő ügynökség weboldalát. Villámgyors regisztráció után valóban látható az örökbefogadásra váró külföldi gyerekek fotója, neve, kora.
Akik a négy testvért vállalták, ők korábban hoztak elvi döntést arról, hogy négy gyereket is elfogadnak.
KedvelésKedvelés
Mi először 0-6hónap között jelöltük meg és ahogy elkezdtük olvasni ezt az oldalt felemeltük 0-2éves korra 🙂
KedvelésKedvelés
Az Örökbe.hu-t?
KedvelésKedvelés
Csak ide engedi hogy írjak… Igen az örökbe.hu-t :-). Igaz a határozat még nincs a kezünkbe,most várunk rá.
KedvelésKedvelés
Gina, én sem gondolom, hogy a külföldi örökbefogadás mindig hepiend. Blogot az ír, akinek rendben mennek a dolgai. Az itteni családok még mind az elején vannak, a gondok nyilván kamaszkorban jönnek. Ezzel együtt aki elolvassa őket, az szerintem sokkal többet tud a nemzetközi örökbefogadásról, mint előtte. Ha túl szirupos, oda lehet tenni mellé a Vegelerzsi által hivatkozott cikket.
KedvelésKedvelés
Nyilván, én inkább azért reagáltam, mert olyan sokszor elhangzik a ” jó amerikaban, és jó az amerikaiaknak mert….és itthón pedig nem, mert…” szerintem ha itthón is lehetné válógatni azok között a gyerekek között akik “nem keltek el”, úgy ahogyan az amerikai öf-ra vároknál, legalább a felenek találnanak szülőket itthón, de az is lehet, hogy egyés eseteknél túl kockazatos, mivel túl közel vannak a gyermekek vérszerinti családtagok. De egyben azt is gondolom, hogy ige is többet kellene kopogtatni a magyar öf szülők ajtajan, ezzel szemben még azt látom, hogy a szakmabeliek gyakran kihelyezik őket a nemzetközi listákra. pl. nekünk is többször elkelett mondani, hogy elsődlegesen 2 gyereket szeretnénk egyben, mivel a határozátunk egy kislány 3 éves korig, vagy két bármilyen nemű testvérpárra 5 éves korig. De ők akkor is inkább azt hittek, hogy egy gyereket akarunk. Lenyegében azt látom, mintha a rendszer kevésbe bízná a magyarokban mint a külföldiekben, engem ez zavar leginkább.
KedvelésKedvelés
Természetesen a te kutatási munkád nagyon megnyerő, de jó, hogy lehoztad a postot, csak az eddig olvasottak alapján gondoltam leírom és mit gondolok erről. Sok baki van a szakmában és nem hiszem, hogy azok a gyerekek úgy nőnek fel, hogy milyen csodás az az ország ahonnan “jó indulatú, hívő házaspárok adományokból kimenekítettek őket”. Én ezt egyszerűen cikinek tartom, és azt gondolom, hogy az illetékesek nem tesznek meg mindent, hogy elsősorban itthon, de családban nőjön fel az a gyerek, már kérdés, hogy feltehetőleg aki külföldre kerül nagyobb eséllyel fog jobb körülmények között is élni, de ezt csak valószínű. nem biztos. Sajnos az említett saját és felhozott példán túl is tudok, de most nem sorolnám.
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszett a cikk,a Rosetta házaspár kifejezetten szimpatikus beleolvasgattam a blogjukba,de a többiek is.Hihetetlen,hogy az a gyönyörű 4 szőke kislány itthon nem kellett senkinek,bár gondolom anyagi okok miatt.Szerintem mindegyik gyerek bájos,és aranyos,én bár nem érint az örökbefogadás,de ha érintene cigány gyermeket is örökbe fogadnék minden problémázás nélkül.Tudom,hogy a cigányság egy jelentős részével igen komoly problémák,és gondok vannak,de nem hiszek a vér szavában,csak a neveltetésben.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Négy gyereket egyszerűen nem vállal senki itthon.
KedvelésKedvelés
Nekem, így utólag, ha nem volnának meg a gyerekeim és most kezdenem az egészet talán hárommal is megbirkóznék egyszerre, a képek láttán és a mostani eszemmel, de így ez csak feltételezés. Azért egyre jobban vágyok a harmadikra.
KedvelésKedvelés
Picit beléjük néztem és a a második legjobban a pici Gabika története (9-es) érdekel. Ráadásul ők éppen újra várakoznak, ezúttal helyi gyerekre (vagy háborús árvára ezt nem teljesen értettem).
A 2-esekről (gyorséttermes apuka, őrájuk vagyok a legkíváncsibb) olvastam, hogy próbálják a gyerekeknek megőrizni a magyar nyelvet, időnként mutatnak nekik magyar videókat. Vagy legalábbis 2013-ban mutattak. Gondolom, ha nagyon akarnak, összeismerkedhetnek egy helyi magyarral, magyarok mindenhol élnek.
KedvelésKedvelés
Ami nagyon tetszik mindegyikben, hogy a nem esnek kétségbe, ha a gyerek fejlődésben eltér a kortársaitól vagy egyéb korrigálható gondja van. Az első család eljárt a négy lánnyal fogorvoshoz, Melissáék biciklizéssel és tornával erősítik a kislányt, a kancsal kislányt megműttették… Itthon elég szkeptikusak vagyunk és nem nagyon bízunk az egészségügyi ellátórendszerben, talán ezért is vagyunk hajlamosak nagyobbnak látni ezeket a fizikai dolgokat, mint amik.
KedvelésKedvelés
Jó látni, hogy jó helyre kerül a legtöbbjük. Ugyanakkor rossz, hogy elmennek az országból, de hát ez van. A Miskolci gyerekekről szívesen olvasnék / hallanék még. 🙂
KedvelésKedvelés
Èn is!!!
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Beleolvastam pár blogba (pl. Tibi és Dorinába) és nagyon szívet melengetőek.
De olvastam ezt a cikket is, most melyik az igazi vagy az éremnek két oldala van? http://hvg.hu/vilag/20130919_Az_Interneten_hirdetik_a_megunt_adoptalt
KedvelésKedvelés
Nézd, én találtam tíz blogot. Az teszi ki az életét a nyilvánosság elé, akinek rendben mennek a dolgai.
Ettől még a másik oldal is létezik, a cikkben vázolt jelenségek is.
KedvelésKedvelés
Ez a poszt meglepően sok látogatót vonzott, nagyon sokan megosztották, likeolták,és rekordszámú kattintás érkezett.
KedvelésKedvelés
Most döbbentem rá, hogy ismerem az egyik kisfiút!!!!
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Igen, gondoltam, hogy itthoni ismerősök felismerhetik őket.
KedvelésKedvelés
És közben elértük az 5000. hozzászólást és az 1000 likeolót a Facebookon, amit köszönök a lelkes olvasóknak!
KedvelésKedvelés
Tiszteletem ! Küldtem e-mailt arra sem kaptam választ. Itt viszont reménykedek, hogy kapok választ a hozzászólásomra. 😉 YW
KedvelésKedvelés
Szia! Úgy érted, nekem írtál mailt? Mert azt nem kaptam meg. Küldd el kérlek újra.
KedvelésKedvelés
Melissáék további története is érdekel, főleg, hogy a kislány hogy érzi magát, mert a beszámoló szerint a kezdetektől megviselte ez a nagy változás és sokat volt szomorú.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Egy amerikai ismerosomet erdekelne ez a cikk. Megvan esetleg angolul is?
Köszönettel,
Ildi
KedvelésKedvelés
Szia!
Nincs meg angolul, de ha beteszed a Google Translate-ba, akkor kapsz egy tűrhető fordítást, a lényeg benne van. Amúgy is amerikai blogokat mutat be a cikk, azokat tudja olvasni eredetiben.
KedvelésKedvelés
Szia! Tetszik a blogod! Én egyedülállóként várakozok örökbefogadásra.
Nézegettem a külföldre kerülő gyerekeket is. Aranyos, ahogy a két Szabolcs megyei kislány halandzsázik, kántál magyarul, amikor még nem tudnak angolul.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa!
Ismerem a négy lányt jó volt ismét látni őket a szívem szakadt meg, amiket olvastam róluk megnyugtatott, hogy jó helyen és jó emberek között vannak.Ha lehetséges továbbra is figyelemmel kísérném őket .GRATULÁLOK a blogodhoz.
KedvelésKedvelés
Szia! De jó! Üdv a blogon. És köszönöm.
KedvelésKedvelés
A FB Humans of New York sorozatában ma egy öf család szerepel, akik Etiópiából fogadtak örökbe két nagyobbacska gyereket crowdfunding segítségével 🙂
KedvelésKedvelés
Link: https://www.facebook.com/humansofnewyork/photos/a.102107073196735.4429.102099916530784/754994281241341/?type=1&theater
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa!
Nagyon örülünk ,hogy ismételten Láttuk a Montrey családba került lányokat.Megnyugtató hogy jól alakul a sorsuk. Az elmúlt több mint 1 évben nagyon sokat gondoltunk rájuk.A képeken látszik ,hogy mennyit fejlődtek és természetesen szépültek.Köszönjük Michaelnek a pozitív visszajelzéseket az együtt töltött időszakról.Ezt a tájékoztatást nagyon jónak tartom az örökbe adott gyerekekről. A későbbiekben is szívesen vennénk ha láthatnánk a gyerekek sorsának alakulását.Azért még azt megemlíteném ,hogy a blogot nem volt egyszerű végig nézni mivel könnyeink elhomályosították szemeinket.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon! A lányok nevelőapja voltál?
KedvelésKedvelés
Igen, 3 évig.
KedvelésKedvelés
Szia Balázs,
de jó, hogy írtál! A Montrey család blogját olvasom, leginkább a 4 gyönyörű kislánynak a történte fogott meg. Fel is merült bennem néhány kérdés. Ha lehet (publikus) és tudsz, akkor válaszolnál rá?
Miért változtatták meg a kislányok nevét? A legkisebb lányka is elmúlt már 3 éves és mégis új keresztneveket adtak nekik? Miért? Mindegyiküknek az amerikaiak által is kiejthető „nemzetközi” keresztneve volt. Nekünk anno azt mondták még a felkészítő tanfolyamon, hogy ha újszülöttet is fogadunk örökbe, és a vérszerinti anyja adott neki nevet, akkor ha lehet, akkor azt inkább ne változtassuk meg a gyermek identitása érdekében.
Tényleg nem találtak Magyarországon egyetlen párt sem, akik örökbefogadták volna a lányokat és a világ másik végére kellett kerülniük? Az amerikaiak voltak az elsők akik találkoztak velük?
Azt írtad, hogy 3 évig voltatok a lányok nevelőszülei, akkor Barbika még csecsemőként került hozzátok, miért lettek csak 3 évvel később örökbeadhatók?
És még egy kérdés, azt megfejtettem a blog olvasása közben, hogy Bolage=Balázs de Gorjana=??
Köszi szépen!
Sugi
KedvelésKedvelés
Csak egy kis “update”. A 6. számmal bemutatott család már nem várakozik, hanem éppen mostanában (3-4 napja) érkeztek haza az új kislányukkal. Lengyelországból. Merthogy átváltottak a Poland programra amikor az ügynökség megkérdezte őket, már egy “unofficial match” ajánlattal. Akit érdekel, elolvashatja a lengyelek nemzetközi örökbefogadási menetét. Számomra nagyon hasonlónak tűnik a magyar folyamattal.
KedvelésKedvelés
A 7. pár, aki Sansát örökbe fogadta, újra gyógykezelésekre gyűjt, mert a kislánynak 2017. nyarán újra kiújult a betegsége: https://www.youcaring.com/sansarichard-931886
KedvelésKedvelés