Nézzük együtt! Ma közösen vesézünk ki egy örökbefogadással kapcsolatos filmet.
A film: Mint a gyermekláncfű bóbitája (Like Dandelion Dust)
Itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=hUpgh_-bbkI (magyar felirattal)
Rövid ismertető a filmről:
Az amerikai filmben két házaspár küzd egy örökbefogadott gyerekért, egy hat év körüli kisfiúért. A vér szerinti anyát, Wendyt súlyosan bántalmazta az alkoholista férje, Rip, ezért börtönbe került. A nő ekkor fedezte fel, hogy terhes, és a férj tudta nélkül örökbe adta a gyereket. A férfi hét év után más emberként szabadul ki a börtönből, leszokott az italról, jó útra tért, Wendy megvárta és új életet próbálnak kezdeni. Wendy elárulja neki, hogy örökbe adta a gyermeküket. A pár elhatározza, hogy visszaszerzik a kisfiút. A kisfiú, Joey eközben mit sem sejt, boldogan nevelkedik egy gazdag, kiegyensúlyozott házaspárnál, Jacknél és Mollynál. A bíróság a vér szerinti szülőknek ad igazat, és az örökbefogadó szülőknek vissza kell adniuk a kisfiút…
Amerikai film, 2009.
Rendezte: Jon Gunn
Főszereplők: Mira Sorvino, Barry Pepper, Cole Hauser, Kate Levering, Maxwell Perry Cotton, L. Scott Caldwell
Beszélgessünk együtt! Várom a véleményeteket!
Néhány szempont a filmhez (és bármely más meglátást is írj le bátran!):
- Miért fogadta vissza Wendy a bántalmazó férfit?
- Miért akarják visszakapni a kisfiút?
- Miért ítéli nekik a bíróság a gyereket?
- Wendy és Rip alkalmasak a gyereknevelésre?
- Ki írta alá Rip nevében az örökbeadási papírokat? És a bíróságon mit mond Wendy?
- Titkos vagy nyílt örökbefogadás történt?
- Szerinted ki figyel a filmben igazán a gyerek érdekére?
- Milyennek látod a két házasságot?
- Hogy érzi magát a kisfiú a vér szerinti szülőknél?
- Mi az ütemterv az átszoktatására?
- Hogy zajlik a fektetési jelenet a két családban?
- Milyen megoldásokkal próbálkozik Jack és Molly a kisfiú visszaszerzésére?
- Miért nem próbál a két pár egymással beszélni?
- Joey tud róla, hogy őt örökbe fogadták?
- Melyik házaspár követ el több törvénytelenséget a film során?
- Szerinted a szociális munkás, Allyson kivel van?
- Mit gondolsz Molly nővérének szerepéről?
- A film végén Wendy a pitypang bóbitájáról beszél Joey-nak. Te ezt hogy érted?
Még annyit, hogy a filmbeli esemény magyar szemmel valószínűtlen, Amerikában viszont létező ítélkezési gyakorlat, hogy ha az örökbefogadás körül jogi aggály merül fel, akkor még akár iskoláskorú gyereket is visszaadnak a vér szerinti szülőnek. Jellemzően az apának, aki nem tudott a terhességről, az örökbeadásról, vagy börtönben volt épp. A gyerekek átadása gyakran mindenféle átszoktatás nélkül történik, és az örökbefogadó szülőknek látogatási joga sincs ezután. Több ilyen eset volt a múltban, néhány most is zajlik. Arra is van példa, hogy az örökbefogadó szülőknek ítéli meg a gyereket a bíróság.
Örökbe.hu 
Wendy nem ismer mas eletet. Nagyon durva a kontraszt, a ket par szorakozasi szokasai kozott, a of szulok mar mar idegesitoen sznobok, a masik par pedig fajoan primitivnek van bemutatva.
A meglepo az a furcsa makacssag, amivel Rip kuzd, es kozli Wendivel, hogy helyre hozza a dolgokat.
Az of szulok, foleg az anya fajdalmat konnyu volt atelni, megis Wendy mondta ki, hogy szornyu volt mikor a korhazban kivettek a gyereket a kezebol, es ezt erezheti, vagy meg rosszabbat most a masik anyuka.
Az of anyuka szajabol nem emlekszem a kisfiu erzeseinek megertesere, errol nagyon keves szo esik, h Joey mit gondol. Nyipvan felkeszuletlenul eri ez az egesz, az mondjuk tetszett, amikor az of apukajaval beszelgetett az orokbefogadasrol. Kisse a gyerek szajaba adta a jo valaszokat, demondhatjuk ugyis, h ravezette.
Molly novere egy elvakult, alacsony erzelmi intelligenciaval rendelkezo,,ostoba no.
Allyson szerintem pontosan tudja, hogy Rip nem fog megvaltozni, (en vegig annyira drukkoltam neki), de megerti Wendyt is, bar ott nekem kisse zavaros a dolog, h Rip bantotta a ksfiut, Allyson latta a not, nyilvan segitett meghozni a dontest, de nem kellett volnaautomatikusan legalabb szuneteltetni a visszaadast?
A pitypang nagyon szep volt, nekem azt (is) jelentette, hogy a kisfiu a pitypang, ott fujta mindenki, mindenkit ot szerette volna, mint kivansag. Es Joey tehetetlenul, valasztas nelkul vergodott a ket csalad kozott, mint akit a szel fuj.
Nekem egyertelmuen Wendy a kedvencem, messze a legerzelmesebb, es legokosabb szereplo mind kozott, es Joey minden bizonnyal ugy jart volna a legjobban, ha Mollyek odaveszik Wendyt is. Kivesznek neki egy kis lakast, szereznek neki munkat, es soha tobbet nem talalkozik Rippel. Es a kisfia mellett lehetne. Nagyon sajnalom, hogy Joeynak egy fenykeppel kell bernie Wendy helyett.
Huh, rengeteget lehetne meg irni, tobben irtatok, hogy siros a film, en melyen ateltem a szuloanya, es Joey fajdalmat, Mollyet nekem nehezebb volt, utaltam, hogy Wendyek ennyire nyomorognak a masik csaladhoz kepest, uraltam, hogy nyikorog a kerites, es imadtam a szobafestest, es a kishaz epitest, bar vegig aggodtam, hogy le ne essen a gyerek, es egy baleset miatt nehogy elveszitsek Joeyt. Gondolom ez is hivatott bemutatni, hogy mennyire felelotlenek.
Joeyt en sokkal vidamabbnak lattam, es sokkal szomorubbnak is egyben Wendyeknel. Olyan terhet kapott a kisfiu, amivel nem szamoltak, Molly hamar rajon erre, de ugye Rip ismet meggyozi.
Abbahagyom, irjatok 😊
KedvelésKedvelés
Nekem a kisház meg a szobafestés azt ábrázolta, hogy nemcsak saját vitorlással lehet szórakoztatni egy gyereket…
KedvelésKedvelés
Es a szimpla csonakazas is pont akkora oromet okoz a kisfiunak, mint a vitorlazas. Amit az of szulok ugy reagalnak le, hogy “magukhoz edesgetik a gyereket”
Persze azt nem mutatjak, hogy csonakaznak, de az elejen a vitorlazas nagy hangsulyt kap.
Egybol megjelenik a felelem, hogy majd a gyerek vissza akar menni, mert jol erezte magat.
A lefektetes koruli hercehurcaban Ripnek van igaza, de nagyon rossz modszereket valaszt, Wendy pedig lathatoan nagyon aggodik, nem is alaptalanul. Ezt persze egybol leveszi a kisfiu, es a helyzetebol, eletkorabol adodoan teljesen erthetoen reagal. Az orokbeszuloknel is voltak nyilvan problemak a lefektetesbol, furdesbol, ( jelentkezzen akinel nincsenek 😃 ), de ok egyutt dolgozva, jatekosan megoldjak. Persze azt nem latjuk, mikor ordibalnak a gyerekkel, csak idilli kepek vannak.
KedvelésKedvelés
Igen, igen, igen!
KedvelésKedvelés
Nekem a könyv megrázóbb volt, mint a film, itt inkább arra fókuszáltam (a sírást elkerülve, az megvolt a könyvnél), hogy mik a különbségek.
Kettőt találtam:
-a könyvben a két apa nem találkozik, és nem a bizonyos pénzfelajánlás indikálja, hogy Rip visszaesik, hanem az, hogy a gyerek elutasító vele. Hatalmas elvárásokkal várja a találkozást, és amikor a gyerek nem hagyja abba a sírást, elszakad nála a cérna, ami addig is elég vékony volt.
-az örökanya és a testvére szoros érzelmi kapcsolatban álltak egymással, egészen addig, amíg a testvér férjhez nem ment, és nagyon sok szó esik a vallásról meg Istenről, de ezt a könyvajánlónál már írtam.
És most jöjjenek a kérdések:
Miért fogadta vissza Wendy a bántalmazó férfit?
Ahogy eleven írja, nem ismer más életet. A könyv tisztázza azt is, hogy ez nem az első eset volt, de Wendy mindig visszafogadta Ripet, mert nem tudta nélküle elképzelni az életét, kötődött hozzá. Tipikus bántalmazó kapcsolat, erről már többen írtatok máshol.
Mert fiú, Rip mindig fiút akart. Mellesleg mert tudja, hogy ő szúrta el, és él benne a bizonyítási vágy, a megjavulni vágyás, viszont nem lát tisztán, csak egy oldalt vesz figyelembe, a sajátját.
Ez egy pontosan kitervelt mese volt. Az írásszakértő azonnal rájött, hogy az aláírás hamis. Ez pedig a jogrend szerint semmissé tesz minden iratot. Az ügyintéző sejtette is ezt, a könyv szerint Wendy írt alá – de azért nem szólt az ügyintéző a bírónak, hogy erről tudomása van, mert akkor Wendyt lecsukják. És mivel a bíróság úgyis megsemmisíti a végzést, a gyereknek nagyobb szüksége lesz az anyjára egy ilyen valószínűleg bántalmazó apa mellett.
Wendy igen (bár gyereklélektan egyes), Ripnek még odáig rögös út vezetett volna, ha ad magának időt.
Ez egy jó kérdés…
Az öf szülők próbálják nagyon óvni a gyereket, Wendy is, az ügyintéző is. Valahogy mindenki magából kiindulva akarná segíteni/gátolni a történet folyását.
Az öf család hármasa jó felállás. Ez az egész olyan, mintha egy ép papírlapból kiszakítanánk egy darabot, és megpróbálnánk vele összerakni egy másik, már cafatjaiban álló lapot, nem fog menni, esetleg ragasztóval, de a részek sose fognak teljesen passzolni.
Mint egy kis csiga. Összehúzza magát, nagy nehezen kicsit kidugja a szarvacskáit, de amint eljár Rip keze, vissza is húzódik a csigaházba.
3 találkozó, de az öf szülők csak annyit mondanak neki, hogy látogatóba megy, mert próbálnak tenni valamit az ellen, hogy elvegyék tőlük.
Az öf szülőknél rutinosan, szépen, meghitten, hiszen már 5 éve ezt csinálják, és előtte évekig álmodoztak róla. A vsz családban érezhető a feszültség.
Először a hivatalos út, aztán kezdődik az ügyvédkeresés, szenátornak könyörögnek, hogy álljon az ügyük mellé. Végül nem marad más, csak a titkos szökési terv, amit az örökanya testvére megneszel, és számomra őrület, hogy felnyomja őket, én nem tettem volna…
A két apa vált szót, csúnya vége lesz. Nem tudtak volna objektívan tárgyalni, mert itt érzelmek vannak, az meg nem tárgyalási alap, pláne, hogy a bíróság nem igazságot, hanem jogot szolgáltatott.
Egyértelműen nem.
Az öf házaspár, ez is egyértelmű, de sztem ebből is csak az látszik, ki teper jobban a gyerekért. Az a baj, hogy a film nagyon amerikai.
A könyvben egyértelműen az öf párral, a filmben is inkább tűnik így, pláne, amikor kimegy környezettanulmányra Wendyékhez, ott is folyton beszólogat.
Eleven ezt csodásan megfogalmazta előttem, vele értek egyet.
KedvelésKedvelés
El fogom olvasni a konyvet, koszi Kata, hogy osszeszedted a ket verzio kulonbsegeit.Wendybol jo anya lett volna, kar, hogy az elejen megbukott, a segitseg alapveto hianya miatt. 😞
KedvelésKedvelés
Allyson kozli veluk a szabalyokat, eloszor csak latogatas, masodszor a masik szulok titulust kell lekommunikalni a gyereknek, harmadszor mar ott marad.
Orulet amugy az, hogy vegig rangatjak a gyereket az orszagon, ugy, hogy a gyerek pontosan tudja, hogy valami nagy baj van, megsem beszel vele senki. Vajon a repuloutakon Allyson mit beszel a gyerekkel?
Egyik csalad sem kap semmi segitseget? Oldja meg mindketto, ahogy tudja?
Allyson felig viccesen kozli a vegen, hogy most szemelyesen latta,ahogy Rip alairta a papirokat, de vajon ez eleg megnyugtato mindenkinek? Vajon a gyerek, es az of szulok elhiszik, hogy ez mar tenyleg vegleges?
KedvelésKedvelés
Ezt én sem értem, miért nem bír odajönni, és elköszönni, lemondani személyesen.
KedvelésKedvelés
A könyv szerint azért, mert visszakerült a börtönbe, mivel megint bántalmazta Wendyt. A film ezt a kérdést nyitva hagyja, de nem tudom eldönteni, h azért, h találgassunk, vagy azért mert elfelejtették elvarrni a szálat.
KedvelésKedvelés
Olyan jókat írtatok, nehéz kiegészíteni.
Szerintem egy ember volt a filmben, aki elejétől a végéig Joey érdekeit tartja szem előtt, ez pedig Jack. Ő láthatóan attól őrült meg, hogy egy börtönviselt, erőszakos férfihoz kerül a fia, és rettegett, hogy nem tudja ettől megvédeni. Igaz, hogy volt egy megtorpanása a filmben, de végül végsőkig elmegy a fiáért.
Wendy, egészen addig, amíg el nem kezd kötődni Joeyhoz, szerintem azt gondolja, hogy ez a kisfiú eszköze lehet Rip jó útra térésének, illetve azon maradásának. Csak Ripet nézni, nem a gyerek de még csak nem is a saját érdekét. Amikor visszaadja a kisfiút, akkor is arra hivatkozik, hogy Rip nincs felkészülve az apaságra. Úgy tűnik egy percig sem gondolkozik el azon, hogy a fiú mellett kellene maradnia, elhagyni Ripet és a gyerekével új életet kezdeni, ha már kapott egy újabb esélyt erre.
Rip, ahogy Kata írta, bizonyítani akar.
Molly pedig lefagy ebben a helyzetben, tehetetlen, rábízza Jackre, hogy ő oldja meg a helyzetet. Passzív szemlélő. Csak akkor ébred fel, mikor rájön, hogy Joey egy erőszakkal fenyegető környezetbe kerülhet, ha nem lépnek. Egészen odáig csak a saját fájdalmával törődik.
Az, hogy Molly nővére feljelentette őket, ahelyett, hogy mondta volna a testvérének „hé húgi, szerintem hülyeséget csinálsz!”, tényleg valami mélyről jövő féltékenység? utálat? nem tudom.
KedvelésKedvelés
Nem, ő azért jelenti fel, mert úgy hiszi, ez a helyes, a biztos út, a “szűk kapu”, az Istenítélet. Ha Isten nekik szánta ezt a kisfiút, akkor az övék lesz, még akkor is, ha ő a törvényt tekintve jár el. Legalábbis a könyvből ez jön le. Nem féltékeny, hanem nagyon szeretné, ha a testvére is hinne, és megtalálná Istenben, amit ő megtalált. Naivan szemléli a környezetét, szemüvegen keresztül. Ezt viszont a film nem magyarázza elég konkrétan, csak utalás van rá.
KedvelésKedvelés
Ezt még értem is. Mármint a szándékot. Csak azt nem értem, hogy miért hátba támadja a testvérét a feljelentéssel, miért nem szemtől szembe próbál meg beszélni vele? Volt rá lehetősége, egyrészt megérezte, hogy készül valamire a tesó, másrészt ki is nyomozta, hogy hazudott neki. Idő és alkalom is volt a szembesítésre.
KedvelésKedvelés
En azt hiszem, hogy azert, hogy Isten megbuntesse, bortonbe keruljon, mert szamara mar az is bun, hogy egyaltalan gondolt ra, hogy megszokjenek.Nem lebeszelni akarta, hanem buntetni, meg sem probalta.
A tortenet szempontjabol jobb igy a helyzet, legalabb Wendy el tudott koszonni a gyerektol.
Az, hogy a gyerek eszkoz lett volna Rip megvaltoztatasara benne van a noben, de szerintem elsosorban a gyereket szerette volna visszakapni, kotodott hozza, annyira szomoru volt az a pillanat, amirol beszelt, hogy utoljara latta az ujszulott Joey buksijat. A no martir, bantalmazott, a legvegen ugy erezte, hogy Rip mellett a helye, neki van szuksege ra, a gyerek jo helyen, biztonsagban van.
Ezen sirtam a legjobban, nagyon betalalt:
“van egy anyukaja, aki annyira szereti, h nem tudja elengedni, es egy masik, aki annyira szereti, h elengedi”. Nagyon fajdalmas mondat.
KedvelésKedvelés
Engem az döbbentett meg, hogy a jogrend ugyanolyan árucikknek tekinti a gyermeket, mint bármi mást. Én azért bízom benne – önző módon, hogy a magyar jogrend nem ilyen. Ha jogosulatlanul eladod a szomszédod házát, még jó, hogy visszajár, de egy gyerek, főleg 7 év után?! Tegyük fel, hogy Rip valóban jó útra tér, elfelejti az agresszív énjét. A gyereket akkor is hihetetlen traumának teszik ki, hiszen amit eddig magáénak hitt, azt elveszíti. Nem ismerem az amerikai jogrendet annyira, hogy a bírónak ilyenkor van-e mérlegelési kötelezettsége, dönthetett-e volna másképp. Sajnálom, hogy ezt mondom, de a vérszerinti szülőknek nem lett volna szabad visszakapniuk a gyermeket. Már azzal bizonyították érzelmi és értelmi alkalmatlanságukat, hogy ilyen céllal pert kezdeményeztek, és ezt a családsegítőnek is tudnia kellett volna, és le is kellett volna írnia a jelentésében. A jelentésben arról írnak, hogy magániskolába jár, meg jó anyagi körülmények között él, de a gyerek által várhatóan elszenvedett lelki traumára már csak akkor térnek ki, amikor viszik a gyereket a vérszerinti családhoz.
KedvelésKedvelés
Miután kiderül, hogy az 50-es 60-as években Ausztráliában, az NDK-ban és Kanadában (ezekről az országokról tudok) kényszer-adoptáltak csecsemőket, a családjogi helyzetet akkor sem próbálták megváltoztatni. (Mondjuk azok a gyerekek már mind felnőttek és a vérszerinti anyák pedig elég idősek már). De a lényeg, hogy valahogy máshogy próbálták a rendszer visszásságait “orvosolni”. Ausztráliában azt hiszem a Miniszterelnök nyilvánosan bocsánatot kért, és ha jól tudom fizettek is valamit a vérszerinti anyáknak. Persze ez nem oldja meg a traumát, fájdalmat, de vannak esetek, amikor a korábbi döntéseket már nem lehet visszacsinálni.
KedvelésKedvelés
Sőt: ha egy másik, ugyanilyen kulturált, jómódú családhoz kerül, akkor is őrületes trauma.
KedvelésKedvelés
Igen, mert nem az a lènyeg, hogy melyik csalàd a jobb szülô, hanem az, hogy kiszakìtjàk a szeretô csalàdbòl.
KedvelésKedvelés
na pont ezen anyáztam én is végig, nem sírtam(nem vagyok érintett, tán ezért) de iszonyúan dühös voltam,hogy ezt meg lehet tenni egy kisgyerekkel!!!!!
KedvelésKedvelés
A gyereket meg nem kérdezik meg, és ez számomra meglepő. Egy másik filmben: I am Sam – szintén arról van szó, hogy elvegyenek-e egy kb 7 év körüli kislányt a szellemileg visszamaradott apjától. Ott pontosan vizsgálja pszichológus a gyereket is, beszélgetnek vele, és a beszélgetések alapján hozzák a döntést.
KedvelésKedvelés
Ilyen filmek kapcsán azért eszembe jut, hogy a magyar örökbefogadás eljárások lassúsága tekintetében mennyi kritika fogalmazódik meg, ugyanakkor a filmben lezajlott aktusok kapcsán látszik, hogy sok szempontból nagyon is fontos a bürokratikus óvatosság. Nálunk szerintem elképzelhetetlen, hogy magánál a lemondásnál ne győződjenek meg arról, hogy valóban az írja alá, aki erre jogosult, és elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy hat év után bármelyik bíró hasonló esetben az örökbefogadás felbontása és a vér szerinti szülőköz való visszarendelés mellett döntene. És abban is biztos vagyok, hogy nem az lenne a gyámügyes fő érve a bíró felé, hogy az örökbefogadó szülőknél a tehetséges kisfiú magániskolába jár, míg a vér szerintieknél csak állami iskolába járhat, mert nem ez a lényeg. Ahogyan a vér szerinti szülők kontra örökbefogadók pere kapcsán az Emberi Jogok Eu. Bíróságának ítéleteiből kitűnik számomra, alapvetően az kerül megfontolásra, hogy „mi szolgálja az érintett gyermek legfőbb érdekét, ami minden ilyen típusú ügyben elsődleges fontosságú; és a gyermek legfőbb érdeke – annak természetétől és súlyától függően – felülírhatja a szülők érdekeit.” („Consideration of what lies in the best interest of the child concerned is of paramount importance in every case of this kind; depending on their nature and seriousness, the child’s best interests may override those of the parents.” -48494/06. számú ügy) . És mi az a gyermek legfőbb érdekét jelentő érv, ami egy születésétől hat éve az örökbefogadó család által nevelt gyermek esetében felülírja a vér szerinti szülők érdekeit:„a deep social and emotional bond had evolved between the child and his foster family and a separation from the latter would lead to severe and irreparable psychological damage on the part of the child.”- 74969/01 számú ügy)
További kételyeket keltett bennem: valóban az amerikai gyámügyi gyakorlat azt az elvet alkalmazná egy ilyen esetben, hogy a gyerek úgy menjen barátkozási látogatásra a vér szerinti szüleihez, hogy nem mondják el neki az igazat, a gyerek még csak azzal sincs tisztában, hogy őt örökbe fogadták? Az egészen megdöbbentő, ahogy ez számára kiderül miközben a vér szerinti apa bántalmazza. (ez egy olyan rettenetes lélektani hiba, amiből szinte kizárt, hogy egy bizalmi kapcsolat tudjon kifejlődni, illetve az öf szülők tekintetében is jogosan rendül meg a bizalom)
Ha eltekintek attól, hogy ez esetünkben jogilag képtelenség, de mondjuk valami miatt mégis látogatóba kellene mennie a kisfiamnak a vér szerinti szüleihez, ahova mi nem kísérhetnénk el és még csak el sem mondhatnánk, hogy hova megy hétvégére (bár én ezt vélhetőleg megszegném), az egész biztos, hogy egy vadidegen gyámügyes hölggyel csak fizikai erőszak alkalmazásával ülne be az autóba, hogy ismeretlen helyre utazzon. (a pörgős gyerekeknek megvan az a szokása, hogy minden ilyen helyzetben igencsak kifejtik az ellenállásukat!)
Ami miatt meg tetszett a film, az az, hogy az ember végiggondolta a határait: egy rettenetes helyzetben milyen lépésekig menne el a küzdelemben, én valószínűleg kerestem volna egy másik ügyvédet, fellebbeztem volna minden létező fórumon és ha az nem menne, akkor én is menekülnék, a pénzzel való zsarolás nem fért volna bele, legalábbis most azt hiszem. Azért ebből a kiinduló helyzetből – a film úgy kezdődik, hogy a vér szerinti apa azért kerül börtönbe, mert keményen bántalmazta a terhes feleségét- igazából nekem sem hiszem, hogy a beszélgetéssel való indítás jutott volna eszembe, pláne azt követően, hogy a gyerek karján is nyomot hagyott.
Ami pedig az utolsó mondatokat illeti, nekem nem jött be a vér szerinti anya érvelése, akárhogy nézem ő bizony a bántalmazó férjét választotta a gyerek helyett, én nem éreztem valósnak az ő határtalan szeretetét, pláne nem az örökbefogadó anyáéval való szembe állításban.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy másban is kételyeket keltett a bírói döntés. Személy szerint a kiindulási alapot a valóságtól elrugaszkodottnak tartom, és ezért nem is tudtam igazán beleélni magam a filmbe, mert – mint fönt írtam – más örökbefogadási témában íródott filmben sokkal inkább képbe kerül a pszichológus szerepe, a gyerek érdeke. És ez is amerikai film, tehát az USA-ban is megvannak a mechanizmusok, amelyek a gyerek érdekét hivatottak biztosítani. Bár nem zárom ki, hogy született ilyen ítélet, de nem tartom valószínűleg, hogy a filmben leírt tényállás esetén a való életben ez az ítélet született volna. Már csak azért sem, mert az örökbefogadó család olyan jó anyagi helyzetben van, hogy a vérszerinti családot képviselő ügyvédnél sokkal jobb kaliberű ügyvédet tudtak volna fogadni, és az amerikai jogrend sokszor torzít a jobb ügyvédet felsorakoztató irányába (lásd O.J. Simpson ügy). És azt is kizártnak tartom, hogy a döntés elleni jogorvoslat kizárt lett volna.
Beszélgettünk a férjemmel, és mi az örökbefogadó család helyében, biztosan beköltöztünk volna a vérszerinti szülők melletti házba. Biztosan fogadtunk volna magándetektívet, aki kellő kompromittáló információt összeszed ahhoz, hogy a döntést érvényteleníteni lehetsen.
KedvelésKedvelés
Ha jól értem, ott ha az örökbefogadás nem volt jogilag teljesen tiszta, akkor úgy veszik, mintha gyerekrablás történt volna.
A belinkelt bírósági döntésekben minden ismerkedés nélkül átadták a gyereket a sosem látott vér szerinti szülőnek és kész.
KedvelésKedvelés
Bocs itt lemaradtam. Milyen bírósági döntésekben és hol adták át ismerkedés nélkül a gyereket a sosem látott vér szerinti szülőnek?
KedvelésKedvelés
A cikk végén belinkeltem amerikai eseteket.
KedvelésKedvelés
Igen, azok elkerülték a figyelmemet. Most átfutottam őket. Viszont ha jól értem, akkor a bírónak van mérlegelési lehetősége, és fellebbezés is van. A Tennessee ügy viszonylag tiszta, mert (ha jól értem) hivatalosan az örökbefogadó szülők sosem lettek örökbefogadó szülők, csak nevelőszülői státuszok volt. A chicago-i eset furcsa a számomra, mert azt írják a gyerek jól van, és nem akarja látni az örökbefogadó szülőket. Tehát ott valami olyan dolog is szerepet játszhat, amit nem írnak le. A chicago-i esetben privát örökbefogadásról írnak. Ebből nekem az tűnik ki, hogy ügyvédek előtt kötött szerződésről lehet szó, ahol a gyermekvédelmi szolgálat nincs jelen. Szóval csak hasonlítanak a filmes esethez, de attól lényeges szempontból el is térnek. Persze ez a gyerekek, és az örökbefogadó család traumáján nem változtat.
KedvelésKedvelés
Igen, láttam. Van azért a magyar, meg az eu jognak is előnye:) A magyar örökbefogadási gyakorlatban azért az megnyugtató, hogy csak tiszta, jogilag rendezett helyzetekbe engedi be az örökbefogadókat.
KedvelésKedvelés
Sajnos nem, hallottam én szakembereket arról beszélni, hogy kell a vér szerinti apát kijátszani. (Nem szólsz neki és képzelt apa.) Nagyon durva. Ezt nem hívom jogilag rendezett helyzetnek, bár sajnos Magyarországon valóban soha nem lesz következménye, de ez konkrétan csalás.
KedvelésKedvelés
Rave, én nem a joggal való visszaélésekre gondoltam, vannak ilyenek is nyilván, magából a Ptk. indoklásából is idéztem már, hogy hogyan próbálják például azt az esetet jogilag levédeni, hogy örökbefogadói oldalról kamu apasági nyilatkozatokkal, majd családi örökbefogadásokkal tegyenek legálissá örökbefogadásokat.
Arra céloztam, hogy ha a filmbeli házaspárnak születne gyereke Mo-on, akkor azt gondolom, hogy az apai lemondó nyilatkozatnál meggyőződnének az apa személyazonosságáról. Nálunk a felkészítő tanfolyamon erről volt szó, saját tapasztalat alapján is úgy láttam, hogy a gyámügyesek magát a szabályok betartását tartják elsődlegesnek, és nem a kijátszását. Én csak ezzel a tudattal tudtam örökbefogadóvá válni, hogy biztos lehettem benne, hogy a gyereket úgy nyilvánították örökbe fogadhatónak, hogy minden dokumentum esetében meggyőződtek az aláírók személyazonosságáról, úgy nem lehet szülőként működni, ha az ember arra számíthat, hogy egyszer csak felbukkan a vér szerinti szülő és joga lesz visszavenni a gyereket, mert hamisították az aláírását a lemondásnál. (Ez olyan lenne, mintha tudtomon kívül gyerekrablásba keveredtem volna.)
Most egy kicsit provokatív leszek: Azt gondolod, hogy az gyakori, hogy az életadó anyák harmonikus párkapcsolatokból fogant gyerekek esetében, ahol azt érzik, hogy az apa szeretné a gyereket és minden támogatást megadna a felneveléséhez, arra játszanak, hogy eltitkolják és a képzelt apa intézményével kijátszva őket örökbe adják és ehhez a gyermekvédelem asszisztál?
Itt az életadós riportban olvastam, hogy a 14 éves kislány – ahogy utóbb kiderült, hogy maga a fogantatás jogilag erőszaknak minősült – nem avatta be a biológiai apát, ezt a fajta eltitkolást egyáltalán nem érzem joggal való visszaélésnek.
Többségében szerintem inkább arról van szó, hogy egyedülálló, minden támogatást nélkülöző nők adják örökbe a gyerekeiket, a képzelt apa emiatt van.
KedvelésKedvelés
Szerintem, nálunk elképzelhetetlen, hogy visszavegyék a gyereket ilyen esetben, még akkor sem, ha az életadó az apa aláírását meghamisította. Javítsatok ki, ha nem igaz, de a gyámügyi határozat jogerőre lépése egyben jogvesztő határidő is. Az átvert apa legfeljebb annyit tehet, hogy kártérítést követel az államtól az őt ért sérelem miatt, esetleg hamisításért feljelentést tesz az anya ellen stb.
KedvelésKedvelés
Az én gyerekemnél sem írtak be apát, anya nem kívánta megnevezni, joga van hozzá elvileg; tudom, hogy azért volt, hogy minél gyorsabban örökbeadható legyen. Viszont azért annyira nem érzem jogfosztottnak azt az apát, akivel ugyanezen felállásból született egy idősebb gyerek, akit anya eredetileg megtartott, de aztán orvosi ellátás elmulasztása miatt elvették, nevelőszülőhöz került,és nem az apjának kellett, aki őróla viszont biztosan tudott. (Én azt gyanítom, hogy az én gyerekemről is, csak épp különösebben nem érdekelte a kérdés…)
Szóval én azt gyanítom, hogy néha azért a pasik is sárosak abban, hogy a nők nem akarják őket beavatni. Persze, biztosan nem csak ilyen van. De azért azt gondolom, hogy ha egy szülőanya ki akarja hagyni az apát teljesen a történetből, akkor annak oka van, nem csak a szakemberek esetleges rábeszélése…
KedvelésKedvelés
Magyarországon, konkrétan a tanfolyamon, konkrétan a szakemberek arról beszéltek, hogy van amikor jobb, ha az apa nem is tudja, hogy ő apa (lesz). A gyomrom forgott. Ennyit arról, hogy itt meggyőződnénk arról, hogy valóban az apa írja alá. 😦
KedvelésKedvelés
Én nem szeretnék a feltett kerdések mindegyikére, egyesével válaszolni, de továbbra is felfoghatatlan a bírói döntés, meg ha az apa nem is tudott róla, és itt van egy kis baki, szerintem, ha apa börtönben volt nem lehetett ott a korházban, nem is vallotta magáénak a gyermeket, tehát szerintem nem is kell lemondania róla). Borzasztó bűntudatom volt amiért kárörvendeztem a vsz. anya bántalmazásnak és örültem, amikor újra inni kezdett a vér szerinti apa(„7 évig várni egy ilyen alakra?) OK, nem ismer mást, de annak miért a gyerek igya meg a levet, az ilyenektől elveszik, nem vissza adjak… Azt hiszem ha gondatlanságból elkövetett gyilkosság miatt ült volna a férfi inkább értenem vagy ha a gyermek sokkal kisebb lett volna, vagy ha az apuka egy rendes pasi aki egyedül ment volna a gyerekért, mert az anyának nem kellett, de így…
Végig az öf. szülőknek drukkoltam. Persze a film is így állítja be az öf. szülőket, hogy nekik drukkoljon az ember, meghat részlehajló vagyok.
A film jól bizonyítja: nincs jog, csak jogalkotás, ebből a szempontból tetszik, figyelem felkeltő. Egyszer láttam egy reklámfilmet, egy rendőr leállít egy kocsit, bent egy anyuka és kislánya. A nő bevándorló, a gyerek az USA-ban született, a nőt letartoztatják. A kisfilm végén az adat: XY számú gyermek nevelkedik állami intézetben az USA-ban, mert a szülőket kitoloncoljak, de a gyerek, amerikai állampolgár révén nem mehet velük (!). Persze a jogalkotás dolog mindenhol igaz…
Személy szerint csak a két anyukás jelenéten hatódtam meg, összességében nem mondanám hogy tetszett, olyan „hogyan legyünk jó keresztények” – katolikusfilm szaga van, ahogy olvastam a könyvről írt kommentben a könyv még inkább. Nem is hiszem, hogy el fogom olvasni valaha, de filmnek elment.
KedvelésKedvelés
Házasok voltak a szülők,muszáj volt lemondania.
Volt valaki, aki a vér szerinti szülőknek drukkolt?
KedvelésKedvelés
En, de ezzel a velemennyel nyilvan egyedul maradok.
Jo lett volna elhinni,hogy letezik a MESE.
KedvelésKedvelés
Milyen mese? Számomra cseppet sem mese, hogy egy gyereket kiszakítanak a szeretett családjából, mert a bántalmazó apjának jogorvoslatot kell szolgáltatni. Megértem a vér szerinti szülők fájdalmát, elképzelhető, hogy jogtalanul “vették el” tőlük a gyermeket, de a gyerek szempontjából ez lett volna a legrosszabb döntés.
KedvelésKedvelés
Az a MESE, ahol a kutyából mégis szalonna lesz. Ahol egy volt bántalmazó, felülemelkedve önmagán, meg tud változni, hogy újra egy család tudnak lenni, és a gyerek boldog lesz velük.
De ez szinte egyenlő a lehetetlennel sajnos.
KedvelésKedvelés
Igen, de a gyerek maradandó károsodást szenved. Igen, javuljon meg, igen legyen apává, egy új gyerek apjává, igen legyenek boldogok a feleségével, igen kapjanak pénzt a gyámügytől az eljárási hiba miatt, de a gyereket ne traumatizálják. A vér szerinti szülők boldogsága nem áll a gyerek boldogsága felett, véleményem szerint.
KedvelésKedvelés
Koszonom Kata,latom te erted. Igenis jo lenne ebben hinni. Qween Missy mas a szemuveg, amivel latjuk.
KedvelésKedvelés
Semmi gond eleven. Csak beszélgetünk. És gondolom a film alkotóinak is ez volt a célja, hogy szempontokat ütköztessenek. Szerintem a végén Wendy mondja ki az igazat (nem tudom pontosan idézni): a gyereknek két anyja van, az egyik aki annyira szereti őt, hogy nem tudja elengedni, és a másik, aki annyira, hogy lemond róla. Sok esetben a lemondás a szeretet valódi bizonyítéka. Salamon is így gondolta, és ez alapján döntött a két anya között.
KedvelésKedvelés
Én emiatt azt éreztem, hogy az összes szereplő a film végén jut el oda, ami minden örökbefogadás kiindulópontja kellene legyen.
KedvelésKedvelés
Ide irom, lent mar nem lehet hozza szolni, pont azt idezted a filmbol Missy, amit fenrebb en is 😊
KedvelésKedvelés
🙂 Akkor mégsem nézzük annyira különbözően a dolgot 😉
KedvelésKedvelés
Nem vagy egyedül!
KedvelésKedvelés
Volt olyan része a filmnek, mikor nekik drukkoltam. Nagyjából akkor, mikor ültek a frissen festett gyerekszoba padlóján. Akkor nekik drukkoltam, ha már így történt a dolog, legalább jól süljön el. Picit elhittem, hogy valaki megváltozhat.
Ugyanakkor persze egyszerre sajnáltam mindenkit, a gyerektől kezdve az összes szülőig, de mégis feléjük húzott a szívem.
KedvelésKedvelés
Ha egy nő férjnél van és gyereket szül, akkor jog szerint a férj az apa. Más kérdés, hogy ilyen esetekben szerintem nem a nőre bízzák, hogy vigye el a börtönbe a férjéhez a lemondást aláíratni. Meg egyébként, ha nem írná alá, és a gyerek állami gondozásba kerül, akkor az is jó kérdés, hogy ilyen esetekben a kapcsolattartás tekintetében mit ismer el a jog. Gondolom azért az USA-ban is úgy van, hogyha nincs kapcsolattartás x ideig, akkor a gyerek örökbe fogadhatóvá válik. Nem tudom Magyarországon, ha egy szülő börtönben van évekig és ezért nem tudja látogatni a gyerekét (gondolom csecsemőnél a levélírás sem játszik), akkor a gyerek nem is örökbe adható vagy ilyen esetekben a kapcsolattartást hogyan szabályozzák?
KedvelésKedvelés
Én úgy tudom, nálunk figyelembe veszik, hogy azért nem látogatod, mert nem tudod, vagy azért, mert nem érdekel.
KedvelésKedvelés
Ha a szülő börtönben van, akkor nem válik örökbeadhatóvá a gyerek, mert “önhibáján kívül” nem látogatja… Nyilván ez alól kivétel, ha a gyerek terhére követett el bűncselekményt. Hogy ez jól van-e így, az más kérdés. Talán 1-2 éves büntetésnél akár, de 8-10 év után család már nem lesznek, az újrakezdés is kérdéses, a gyerektől meg elvették az esélyt.
KedvelésKedvelés
Az örökbefogadó anyuka nővéréről írnék, kicsit árnyaltabb legyen a kép. Nem tudom, milyen a könyvben, nekem a filmben egy szimpla protestáns amerikai feleség. Jártam amerikai gyülekezetbe, a nők nagy többsége ilyen volt. Ezerszer elmondják, hogy “szeretlek” , de ha a gyülekezeti tanítással (és direkt nem írok bibliait mert nem mindig fedi egymást a kettő) ellentétes dolog (hazudik a testvére, hamis okmányokat használ, gyereket rabol- tehát törvényeket szeg, amit a tanítás tilt) és a szeretett személy között választani kell, a tanítást választja. Mert ezt nevelték bele, ezt tartja a jónak.
Nekem nem az jött le, hogy bármi rosszat akarna a testvérének, hanem az, hogy nem tartja helyesnek a testvére viselkedését és ezért lépett, ahogy ezt jónak látta. Szólt a gyerekvédelmisnek. Mert ez a törvény. És ő jó ember, betartja azt.
Ha igazán jó lenne, akkor beszélt volna erről a testvérének. (Bár voltak előtte neki próbálkozásai, csak az akkor már titkolózott, hazudott.)
Érdekes volt a film, a legszomorúbb volt azt látni, hogy a kisfiú mennyire egyedül van ebben a problémában és ez nekem nem lett feloldva a végén sem.
KedvelésKedvelés
Iggen!!! Pontosan ilyen volt a könyvben is! 😀
Valami hasonlót akartam én is írni, de ez a tökéletes megfogalmazás.
Amúgy a könyvben a nővér sokat tépelődik, és a vallás az addig meghitt viszonyukat távolságtartóvá tette. Nem tudták, mennyit mondhatnak, mert elveszíteni se akarták egymást.
Amikor kitervelik a szökést, az örökanya azon kesereg a legtöbbet, hogy a nővérét örökre ott kell hagynia, és soha többé nem léphet vele kapcsolatba.
KedvelésKedvelés
Hát nem tudom. Nekem két nővérem van, ha azt látom, hogy hazudik, vagy titkol valamit (már régen volt ilyen, de azért vol), én rákérdezek és ők is fordítva. Ha kell többször is, ha olyat tesz, amivel nem értek egyet, akkor azt megmondom, he kell finoman, ha kell erősebben. Nem lehet azt mondani, hogy nem volt jó a kapcsolatuk, nem fért bele az őszinteség. Elég arra gondolni, mikor Mary a kanapén feküdt, a nővére lábára hajtva a fejét és sírt. Ha valakinek ilyen a kapcsolata a tesójával, annak szemtől szemben is van lehetősége kiállni érte, nem pedig Isten nevében hátba támadni.
KedvelésKedvelés
Nehéz megérteni (elfogadni meg pláne és nem is kell) a nővér gondolkodását. Én is csak azért tudom, értem mert jártam ilyen közösségekben. Láttam a működésüket. Nem feltétlenül rosszak és láthatjuk, hogy nem is mindenkire vannak ugyanolyan hatással – a saját férje nem ért vele egyet, segít a szökésben. De a nővér a közösség normáival gondolkodik, ez kényelmes is amúgy, nem kell önálló döntéseket hozni mindig mindenben. És egy idő után félelmetes is kilépni ezekből emiatt.
KedvelésKedvelés
Hm…én meg a technila 🙂 Látom, az előbb kiírtam a teljes nevemet 🙂
KedvelésKedvelés
Köszi Zsuzsa, hogy módosítottál és megmentettél a világhírnévtől! 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem a film közben eszembe jutott Majoros Máriának ez a tanulmánya:
Click to access acsecsemootthonban_nevelkedogyereke.pdf
Ő írja, hogy a gyermek átszoktatásához idő kell, ezt az örökbefogadók általában elfogadják, a vér szerinti szülők kevésbé, mikor visszakapják a csecsemőotthonból a gyereküket…
KedvelésKedvelés
Amíg nekünk azt kell feldolgozni, hogy a gyerek nem a mi vérünk, és sérült, évekig készülünk a találkozásra. A vsz szülőknek viszont azzal kell szembesülniük, hogy megvannak a feltételek a hazavitelre, de hiába a vérük, a gyerek elutasító. Mert ez nem csak arról szó, hogy én szültem van nem, mert az csak mindennek a nullpontja.
KedvelésKedvelés
Engem kivert a víz, hogy három hétvége alatt és így kommunikálva / nem kommunikálva a gyereknek, hogy mi történik vele, elvben vissza kerülhetett volna a vsz családba. Mindamellett, hogy bele tudtam élni magam a vsz érzéseibe is, az nagyon furcsa volt, hogy nem látják be hogy egy ekkora gyereket nem lehet simán visszakapni, a lelkét nem lehet jogilag átkapcsolni 3 hétvége alatt… Én a film minimum felét végigbőgtem…
Nem tudom Magyarországon mi lenne a jogi döntés egy ilyen helyzetben, de ne felejtsük el hány ismeretlen Apás örökbeadás van…Magyarországon is előfordulhat, hogy belép az Apa a képbe , nem tudom erre mi lenne a magyar jog válasza. Egy perről hallottam de nem tudom mi lett a vége. Azt is hozzátenném, hogy az USA államai között is különbség van joggyakorlásban.
KedvelésKedvelés
Zsuzsa! Sajnos nekem a magyar felirat nem működik a film alatt! Tudsz ebben segíteni? Előre is köszönöm!
KedvelésKedvelés
A CC gombot kell bekapcsolni.
KedvelésKedvelés
Lepj be,(regisztralj) a youtube-ra, es a beallitasoknal allitsd at az oldalt magyarra. Utana tudod a cc gombbal a feliratot bekapcsolni.
KedvelésKedvelés
Nagyon köszönöm, megpróbálom! 🙂
KedvelésKedvelés
Ilyen körülmények között nekem mindig az tűnne a legnormálisabbnak, (mint elcserélt gyerekeknél is stb) ha úgy, mint a válásoknál, valamiféle közös gyermekgondozás valósulna meg. Esetleg egy ilyen esetben az örökbefogadó család hangsúlyával, de megadva a lehetőséget a kapcsolattartásra, valódira, nem csak hogy ha majd nagy leszel egyszer keress meg. (Nekem egyébként abban az esetben is ez lenne a normális, amikor a vér szerinti anyák Magyarországon csak anyagi okokból nem tudják felnevelni a gyereket, de lehetnének egy kvázi nagynéniszerepben a gyerek életében, ami nyilván ezer problémát vet fel, de a gyerek eltaszítottságérzését meg az identitásproblémáját azért jórészt, ha nem is teljesen, de szépen megoldaná… )
KedvelésKedvelés
Ahol csak repulovel lehet ezt megoldani, es a vsz-i szuloknel anyagi problemak is felvetodnek, ez nagyon nehez lenne. De egyetertek veled, ezert irtam, h Wendy odakoltozhetett volna. 😞
KedvelésKedvelés
Igazán elgondolkodtató film volt és szívszorító. Hogy kinek szurkoltam? Ez egy jó kérdés,mert sokszor változott bennem a mérleg. Hol ide,hol pedig oda dőlt a súly. Wendyt nagyon szerettem az elejétől kezdve. Nagyon szerette, szerethette a gyerekét. Ahogy a film végén is mondja, Ő annyira szerette,hogy elengedte. A film egyik legmeghatóbb pillanata.Viszont a férje az elejétől kezdve nem volt szimpatikus. Talán ahogy Wendy is mondta,nem volt felkészülve az apaságra. 7 év börtön sok lehet, megváltoztatja az embert, nincs olyan nagy kommunikáció stb. A fürdőkádas jelenetnél legszívesebben lekevertem volna neki egyet,hogy azért álljon meg a menet ( szépen fogalmaztam *) Az ÖF szülök tényleg szerették,mindent megtettek érte. Ugyanakkor voltak olyan pillanatok amikor nem gondoltam azt,hogy jó helyre került a kisfiú. nagy gazdag család. Megvan mindene, megadnak neki mindent. DE látszik,hogy őszintén szeretik. Nem tudom, őszíntén nem tudom. Annak örülök,hogy RIP nem teszi ki a részét az életének. De Wendyt el tudnám képzelni,esetleg egy másik férfival. Nekem valahogy RIP nem passzolt hozzá. De ez csak szvsz.
🙂
Sajnálom nagyon,hogy a kisfiú ilyen sok mindenen át kellett menni,de nem lehetett mit tenni ellenne. Ennek így kellett lennie.
Alyson hű, ez jó kérdés. Nekem úgy tűnt,hogy Wendyékkel van, de nem biztos 🙂
KedvelésKedvelés
Most a film kapcsán is, de már más posztoknál is többször éreztem, hogy az örökbefogadók kapnak egy nagy feketepontot talán még ebben a körben is, mert (átlagban) jobb módban élnek mint az örökbeadók. A filmben az örökbefogadók valóban sajátjukként szerették a kisfiút, és foglalkoztak vele, mem arról volt szó, hogy drága ajándékokkal és utazásokkal akarták elkápráztatni, hogy megvásárolják a szeretét.
KedvelésKedvelés
Nekem az volt a furcsa, hogy mindkét szülőpár jogairól, érzéseiről szó van, de a gyerek érdekeit senki nem nézi. Nagyon drukkolnék Wendyéknek, hogy normalizálódjon az életük, készen állok hinni a mesében, hogy eljön az idő, amikor Rip nem esik többet vissza. Az anyagi helyzetük meg számomra nem tűnik olyan borzasztónak. De akármilyen fantasztikusak is és akármennyire joguk is van hozzá, nem tudom elképzelni, hogy a gyerek érdekét szolgálná egy számára idegen családba való helyezése, úgy, hogy az eredeti család megfelelő számára. Nem tudom felfogni, hogy ilyet hogy lehet tenni.
KedvelésKedvelés
Szia!
Üdv a blogon.
KedvelésKedvelés
Szívemből szóltál. Tökéletesen egyetértek.
KedvelésKedvelés
Angéla (fent nem lehet már válaszolni), azt mesélték, hogy ezt így csinálják. Én pedig azt gondolom, hogy a vér szerinti apáknak is vannak jogaik (már csak a gyerekek érdekében is). Kiderült, hogy csinálnak ilyet direkt, nem egyszer. Nem gondolom, hogy csak a harmonikus párkapcsolatban élő apának vannak jogai, szerintem annak is vannak, aki egyéjszakás kapcsolatban lett apa, meg annak is aki megcsalósban, meg annak is aki először nem örült a gyereknek. Azt gondolom, hogy attól még, hogy az apa nem akar az anyával élni, joga van ahhoz, hogy ne tűnjön el előle végleg a gyerek. Még ahhoz is joga van, hogy ezért a gyerek ne legyen örökbe adható, és állami gondozásban nőjön fel, bár nyilván rágnám az apa fülét ha én lennék az illetékes szakember a környéken. (Érdekes, hogy az anyáktól nem várjuk el, hogy beleegyezzenek az örökbefogadásra, ott jobban megértjük, ha nem tudja ő nevelni de nem akarja végleg elveszteni.) Ezekre az esetekre is gondoltam, hogy sokkal emberibb lenne, ha lehetne örökbe fogadni valamiféle kapcsolattartással a vér szerintiek felé.
KedvelésKedvelés
Szerintem az anyának is a gyerek érdekét kellene néznie. Persze ha esetleg átmenetileg rossz helyzetbe kerül a család, akkor adhassa állami gondozásba/átmeneti nevelésbe, de a hosszú éveken át a gyerekről le nem mondó, a helyzetén hosszú éveken át változtatni nem tudó, vagy nem akaró, és a gyereket maximum fél évente látogató szülő megfelelőségét is megkérdőjelezném. Ez az anya is a saját önzése rabjává teszi a gyereket. Akkor inkább már mondjon le róla, mert a gyereknek elementáris érdeke, hogy végre szerető örökbefogadó családba kerülhessen, vagy ehhez esélye legyen. Ott, ahol csak félévente azért keresik a gyerekkel a kapcsolatot, hogy ne kerülhessen örökbefogadásra, biztosan nem a gyerek érdekeit nézik. Sokszor a nevelőszülőnek kell figyelmeztetnie az anyát/apát, hogy ugyan már nézz a gyereked felé. Ha egy állami gondozott gyermeket az apja rendszeresen látogat, akkor szerintem (ezt nem tudom, de feltételezem) nem örökbeadható. A nyugati fejlettebb országokban azért nincsenek gyermekek hosszút távon tömegesen állami gondozásban, mert a bajba jutott családoknak az állam “alányúl” és segíti az anyákat/apákat a lakhatás, munkakeresés, óvodáztatás stb. kérdésében, mert az állami gondozás átmenetileg elfogadható opció, de hosszú távon ugyanolyan lelki károkat okoz, mint akit örökbeadtak. Ráadásul elveszi a gyerektől a jövőjét, hiszen sem képzésileg sem emocionális kompetencia szempontjából nem úgy fejlődik, mint a vele egykorúak. Aztán 18 évesen kiteszik a szűrét, és ott áll szerencsétlen, alacsony képzettséggel, a világon senkije sincsen. Hihetetlen nehéz lehet a számára.
KedvelésKedvelés
“…az állami gondozás átmenetileg elfogadható opció, de hosszú távon ugyanolyan lelki károkat okoz, mint akit örökbeadtak.”
Ezt elég fura olvasni, mit értesz ezen pontosan?
KedvelésKedvelés
Azt értem, hogy ha mondjuk a gyerek lakhatási körülményei olyanok, akkor elfogadható számomra, hogy az anya beadja állami gondozásba, amíg mondjuk munkát és megfelelő szállást tud találni. Közben látogatja, fenntartja a kapcsolatot. Az viszont nem elfogadható számomra, hogy az állam neveli a gyereket, az anyja meg nem mond le róla, félévente néz felé, hogy ne legyen örökbefogadhatóvá nyilvánítható, de igazából nem foglalkozik vele.
KedvelésKedvelés
Ezt értem, de Te azt írtad, hogy az állami gondozás ugyanolyan lelki károkat okoz, mint az örökbeadás. Ez a mondat így megfogalmazva nem tesz különbséget az állami gondozásba kerülés és az örökbeadás/fogadás lelki következményei között, egyformán káros következményeket sugall mindkét esetben.
KedvelésKedvelés
Akkor pontosítok, mert valóban félreérthető. Ezt úgy értettem, hogy állami gondozottnak lenni is hihetetlen lelki trauma, meg azzal megküzdeni is az, hogy valakit örökbefogadtak. Az állami gondozottság azonban rosszabb opció az örökbefogadáshoz képest, mert lelkileg, és szellemileg is hátrányosabb helyzetet hoz létre. Tehát az az anya, aki “mesterségesen” fenntartja a gyereke állami gondozottságát az örökbefogadás lehetőségével szemben, önző módon cselekszik.
KedvelésKedvelés
Nyilván nem úgy értette, hogy ugyanakkorákat és nyilván úgy értette, hogy ahhoz képest, ha a vér szerinti család szeretetben felnevelné. Ahhoz képest meg ugye sajnos mind a kettő tényleg, ha nem is ugyanakkorát.
KedvelésKedvelés
Hehe, látom jól beírtam mielőtt elolvastam volna a folytatást.
KedvelésKedvelés
Rave, ez egy őrült nagy joghézag. Ha az anya nincs férjnél, többnyire “ismeretlen apát” írnak be. És innen nem tudni, hogy nem tud a gyerekről, nem elérhető, nem akarja stb. Majd fogok írni erről egy külön cikket.
KedvelésKedvelés
Zsuzsa, én arról beszélek, amikor külön arról volt szó, hogy hogy kell direkt kijátszani az apákat, nehogy keresztbe tegyenek az örökbefogadásnak. Az ismeretlen apát amúgy tudom, az oké, azzal nincs semmi bajom, amíg nem direkt valaki jogát veszik el a saját gyerekéhez.
KedvelésKedvelés
Rave, ebben igazad van, maga a képzelt apa dolog engem is nagyon idegesít, mert tartok tőle, hogy sosem találjuk meg. Abban is igazad van, hogy joguk van nem lemondani a gyerekükről, akkor is, hacsak átmenetileg nem tudják nevelni. Viszont ahhoz is joguk van, hogy apasági elismerő nyilatkozatot tegyenek, kétségtelen, hogy nem tudom, hogy erről a jogukról tudnak-e és hogy érvényesül ez a gyakorlatban és könnyű nekem a saját érdekérvényesítő pozíciómból nézni a dolgokat.
Ez a kapcsolattartás, amiről írsz, nagyobb gyereknél, akinek erről már vannak tapasztalatai, azért számos problémát vethet fel, az én kisfiam például az első években kifejezetten szorongott attól, hogy nehogy megint érte jöjjenek és elvigyék majd visszahozzák, stabil „ egyotthonra, egyanyára, egyapára” vágyott nem valamiféle „lebegésre” a kettő között. (a lebegés az ő kifejezése erre a helyzetre). Vagy például a kezdeti időszakban volt konkrétan ilyen kérdése, hogy „ha rossz leszek, elvisztek a játszóházba?”. A játszóház nála onnan jött, hogy a tegyesznél van egy játékokkal berendezett szoba, ahol a vér szerinti szülőkkel találkoznak a nevelőszülőnél élő gyerekek, ez a kapcsolattartás helyszíne. Persze ahogy az emlékei, vesztesége feldolgozásban halad, már más érzései is vannak, szerencsére előjönnek a pozitív emlékek, érzések is, nemcsak a harag és a félelem, illetve a féltés is (nem történt-e valami bajuk, nem betegek-e stb). Ha már stabilnak érzi a helyzetét (nem tudom ehhez hány év kell?) meg a veszteség feldolgozásban már ott tart , akkor lehet persze meghatározott időközönként találkozni, azt én is el tudnám képzelni. Jelenleg még (három év után), ha arra vonatkozó kérdései vannak, hogy ugye majd ha nagy lesz, megkeressük és találkozhat, rögtön utána az az első kérdése, hogy utána hazajövünk? Szóval csak annyit akartam érzékeltetni, hogy nagyon nehéz ezt a dolgot elég jól vagy emberségesen kezelni. Csecsemő nyílt örökbefogadásánál biztos egész másképp van.
KedvelésKedvelés
Igen, bevallom én csecsemőben gondolkodtam. És nyilván minden esetet egyénileg kéne iszonyatosan alaposan mérlegelni. De én ufo vagyok, én eldöntöttem még régen, hogy ha úgy adódik, inkább hajlandó vagyok a vér szerinti anyát is elviselni a képben mint egy exanyóst vagy exférjet (nyilván nem anyai szerepben, de rokonként), ha az a legjobb a gyereknek.
KedvelésKedvelés
Felmerült fenn, hogy milyen állami gondozottnak lenni, önző-e a szülő, ha nem mond le a gyerekről.
Mióta írom a másik blogot (http://gyereksorsok.hu/), jobban belelátok, sok állami gondozott gyerekkel beszéltem. Nem egyszerű helyzetek. Van, ahol a szülő egyértelműen alkalmatlan. Van, amikor szereti a gyerekét, ragaszkodik is hozzá, de a körülményein nem tud változtatni. Ha változtat is, nagyon nehéz visszakapni a gyereket, mert egy mélyszegénységben élő család nehezen tud olyan körülményeket felmutatni, amik az erről döntő gyámügyes fejében überelik az állami gondozás körülményeit. Csomó gyerek idősebb korban kerül be. Sokan 3-4-5-6 testvérrel érkeznek. Van, aki 7-8-12 éves korára lesz örökbe adható, mondjuk 3 testvérével együtt.
A gyerekek 90%-a beragad a rendszerbe, sem a családjához nem kerül vissza, sem örökbefogadókhoz.
KedvelésKedvelés
Hát igen ez jó kérdés. Minden esetet külön-külön kell megítélni, és szerintem mindig a gyerek szemszögéből kell nézni azt szem előtt tartva, hogy melyik megoldással lehet belőle boldog ember, aki képes az önálló életre, a felelős döntésekre, és nem viszi tovább a maga hányattatott sorsát. Sajnos a nagy számok miatt ez nehézkes, és a jog is csak általánosságokban tud gondolkozni, de ugye mi egy erkölcsi megítélésről beszélünk: önző-e az anya.
KedvelésKedvelés
Az első kérdéssel kapcsolatban (hogy miért fogadta vissza Wendy Rip-et, nekem az a véleményem, hogy egyszerűen azért, mert szerette. Ez nagyon szépen látszott is abban a jelenetben, amikor a kanapén ült mikor Rip hazaért, és a férfi azt hitte, most el fogja hagyni, de nem tette, hanem megfogta a kezét. Nem azt mondom, hogy nincs igazság abban, hogy sok bántalmazó kapcsolat azért marad fenn, mert a nő nem ismer mást, vagy jobb neki a megszokott rossz, vagy nem mer lépni. De szerintem igenis vannak olyan esetek, amikor szívből szereti a férfit, mert látja az igazi énjét, nem csak azt, amikor az alkoholtól eltorzulva agresszívvá válik.
Magában a történetben számomra érthetetlen volt, hogy egyáltalán hogy jut eszükbe “visszakérni” egy 6 éves gyereket, kiszakítani egy szerető családból, csak azért, hogy az övék legyen. Szerintem ez határtalan önzőség.
KedvelésKedvelés
Mert nyilván ott sincs olyan opció, hogy láthatást kérjenek, vagy joint custody-t vagy hasonló. Persze egy bántalmazó apa nem finom dolog, nyilván a film is azért így készült, mert különben sokkal kevésbé lenne hepiend hogy az örökbefogadóknál marad oszt a vér szerinti mehet isten hírével.
KedvelésKedvelés
7 év alatt találhatott volna mást. aki tán nem veri, de akkor nem lett volna ilyen a film 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem a Miért akarják visszakapni a gyereket? kérdésre az volt a benyomásom, hogy Wendy és Rip is a másik miatt érzett bűntudatból.
Wendynek bűntudata van, hogy felnyomta a férjét a rendőrségnél, és hogy tudta nélkül örökbe adta a gyereket. (És még ki tudja, mi történt a hét év alatt, amíg a férfi távol volt..)
A férfinek azért, hogy bántalmazta a nőt, hogy miatta vesztette el a gyereket…
Mindketten nagyon akarják kárpótolni a másikat, jóvátenni az elmúlt hét évet, és pont emiatt nem figyelnek a gyerek szempontjaira.
KedvelésKedvelés
Egyetertek, ez is motivalta oket.
KedvelésKedvelés
ez egy szörnyű film :(((
KedvelésKedvelés
jajdenagyon sírtam a végén..
én végig a kisfiúval voltam – amikor úgy tűnt, hogy muszáj lesz mennie, akkor annak drukkoltam, hogy akkor már legalább ott is legyen boldog – amennyire tud -, de persze végig hihetetlen borzalomnak tűnt, hogy ilyen megtörténhet. Abban a helyzetben érthető volt, hogy mi vezette erre a vérszerinti szülőket – Rip egyrészt tényleg családot akart, másrészt “jóvá tenni” azt, hogy miatta (is) alakult így a helyzet 7 éve, ahogy. Én pont annak drukkoltam, hogy ez legyen a film vége, ami lett: Annak, hogy Wendy és Rip maradjanak együtt – és annak, hogy Wendy szeretete – és a kapott segítség – meg tudja gyógyítani Rip-et, mert bármilyen is, megérdemli (mindenki megérdemelné a gyógyulást) (ezt mondjuk nem tudjuk, hogy így lett-e, de remélem:). És hogy belássák, hogy bármennyire is fáj, csak ez lehet a történet vége, hogy a kisfiú az örökcsaládjánál marad. Szerintem tényleg eljutottak odáig, hogy annyira megszerették, hogy végre a kisfiú szempontja lett a lényeg, és vállalták a sorsukat, elengedték a gyereket.
Az örökszülők helyében én is megszöktem volna. A nővér meg hibázott, de legalább a férje okosabb volt nála, és végül is belátta, hogy hibázott.
KedvelésKedvelés
Őelőttük nem egy hatéves, “kész ember” lebegett, hanem a baba, akit szinte tegnap vesztettek el…
Senki nem felelt, hogy nyílt vagy titkos örökbefogadás történt. Szerintem titkos, hisz a végén Wendy bemutatkozik a párnak. Ha nyílt az örökbefogadás, ha évente kapnak egy fotót a gyerekről, akkor szerintem jobban el tudják képzelni, hogy egy teljes életből ragadják ki. És nem utolsósorban, talán a két pár jobban tud beszélni egymással.
Wendy és Rip semmit nem tudtak arról, hova került a gyerek, hihették azt is, hogy rosszul megy a sora…
Én az örökbefogadók helyében megpróbáltam volna beszélni a másik párral, akár meg is hívni őket magamhoz egy hétvégére, lássák, milyen az élet itt, miből ragadják ki a gyereket…
KedvelésKedvelés
és az örökszülők Ohio-ról sem tudtak, úgyhogy biztos titkos:)
KedvelésKedvelés
Nekem olyan érzésem volt, hogy ők törvényes keretek között nem találkozhattak volna semmilyen formában. Valami ilyesmi hangzik el a bunyós jelenet előtt.
KedvelésKedvelés
Mármint hogy a börtönt kockáztatják találkozás esetén. Bár ennél jobban nem emlékszem.
KedvelésKedvelés
Engem két dologért készített ki ez a film:
1. Pont az ellen “küzdünk” nagyon sokan, hogy mi, örökbefogadó szülők vagyunk a gyermekeink igazi szülei. Ez a film (amerikai törvény?) viszont a vér létjogosultságát tartja szem előtt. De ha ez így van, akkor egy örökbefogadás soha nem lehet végleges, valóságos és lehetséges családdá válási aktus?
2. A gyermekvédelemnek mindig a gyermek védelmét kellene szem előtt tartania. Egy családból gyermeket kiszakítani indokolatlanul, csak azért mert van egy pár, aki évek után így akar egymás előtt bizonyítani?!? Számomra ez csak azt jelentette, a gyerek a rendszernek egyáltalán nem számít. Darab, darab. Csak max. egy másik államba kerül, a társadalom szempontjából számossága nem változik, egy darab tárgy, amely ide-oda tehető, egy pitypang bóbitája, elfújom, arrébb száll, valahol fenn akad, gyökeret ver, új növény keletkezik. De ha ez így van, akkor miért van szükség intézményekre, fejlesztésekre, védelemre, bíróságra, ítéletre, pszichológiára, ha ilyen könnyen megy egy embernek, gyermeknek az alkalmazkodás (a gyakorlat szerint)?!?
Kiszakítani egy gyermeket az őt övező szerető környezetből nem szintén bántalmazás???
KedvelésKedvelés
Ez a film (arrol a sokmindenrol is, amirol itt mar irtatok) nekem arrol is szol, h akinek penze van, annak mindene van. Alkoholista, bantalmazo, de leginkabb szegeny.
A jog azt mondja, h a gyereknek joga van a verszerinti csaladjaban felnonie. Pont azert, h szegeny emberek ne kenyszeruljenek eladni a gyerekeiket.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
A vér szerinti család csak amerikai léptékben volt szegény. Mindketten dolgoztak, nem éheztek, kertes házuk volt…
Magyarországon ezzel a háttérrel (persze a börtön, alkoholizmus nélkül) akár még örökbefogadónak is alkalmasak lehettek volna.
KedvelésKedvelés
Nekem pont az ellenkezôje jött le, mert a jog a szegèny oldalàra àllt. Nekem az jött le, hogy hiàba vagy gazdag, hiàba vannak kapcsolataid, a törvèny elôtt ugyanolyan vagy.
KedvelésKedvelés
Érdekes gondolatkísérlet: mi lett volna a vélemény, ha az örökcsalád nem ennyire szerető (azért azt nem mondom, hogy bántalmazó, de mondjuk kicsit elhanyagoló), viszont a vér szerinti pedig valóban olyan, mint amilyen az első találkozásnál (vagyis Rip tényleg teljesen felgyógyult, nem agresszív, igazán szerető környezet)? Tehát ha az egyértelmű lenne, hogy jobb egy gyereknek Wendyéknél, mint Mollyéknál (tegyük fel, hogy ilyen hatalmas anyagi különbség sincs) – “csak” az a zavaró momentum van, hogy a gyerek Mollyékat tartja családjának, hisz ott nőtt fel?
KedvelésKedvelés
Nekem csak nemrég sikerült megnéznem a filmet. Én a vérszerintieknek drukkoltam. Nagyon tetszett, ahogyan készültek a gyermek fogadására, s az első találkozás is. Sajnálom, hogy a folytatás olyan szörnyű lett. Az örökbefogadók helyében pedig természetesen megszöktem volna. A happy end után viszont tartottam volna a kapcsolatot a vsz. szülőkkel, főleg az anyával. És persze a vsz. anya is hajthatott volna jobban a gyerekért. (Ld. Mózes történetét a Bibliából). Rögeszmém, hogy az öf. gyermek egy “kicsit” a vsz. szülők gyermeke is. Tehát “közös gyerek”. Azt hiszem, minden öf. gyermeknek az volna a legjobb, ha – amennyiben megoldható – a vsz. szülőkkel is lehetne legalább minimális kapcsolata. Bocs.
KedvelésKedvelés
En is ezt preferalnam.
Zsuzsa, lesz meg kozos filmezes?
KedvelésKedvelés
Ha van rá igény 🙂
KedvelésKedvelés
Reszemrol van 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm a filmet, tetszett. Hasonló helyzetben az egyetlen észszerű és emberséges megoldás a gyerek szempontja, a gyerek érdeke. Az pedig az, hogy ne rendítsük meg a jelen világát, ne bizonytalanítsuk el abban, kikhez tartozik. Ő az, aki nem tehet a legkevésbé sem a felnőttvilág zűrzavarairól és zsákutcáiról, amelyből ha igyekeznek is kievickélni, jóvá tenni, ezt sosem volna szabad más kárára, főleg nem a gyerek kárára tenni. A gyerek nem tulajdon, még akkor sem, ha mi szültük, és az, hogy ép lelkű felnőttekké nőjenek, mindenki érdeke. Sajnos, számos szempont van ma is, amikor a törvénykezés a felnőtt érdekét védi, és nem a gyerekét. Furcsa, sőt tragikus, hogy a tudományára annyira büszke fehér ember a legkevésbé sem veszi figyelembe a lélektan eredményeit, tudását akkor, ha a jog a felnőtt érdekeit védi.
KedvelésKedvelés