Ma amerikai forrásokból válogatok, amelyek a rasszok közti örökbefogadáshoz nyújtanak segítséget. Jellemzően arra gondolnak, ha amerikai fehér családba fekete baba kerül, illetve ha nemzetközi örökbefogadással érkezik valamely fejlődő országból a gyerek. Ott ez nagy téma, minden örökbefogadással foglalkozó weboldalon létezik egy szekció a más rasszból való örökbefogadásról, és több évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. Az amerikai szak- és ismeretterjesztő cikkek nem mondják, hogy mindenki képes és alkalmas más rasszból való gyermek felnevelésére. Viszont nem helyeslik, ha az örökbefogadó „színvaknak” tetteti magát, azaz egy fehér család úgy nevel fel egy fekete gyereket, hogy semmilyen módon nem reflektál az eltérő származására. Lehet, hogy a többségi társadalomhoz tartozó fehér szülő úgy érzi, a rasszizmus ma már “nem téma”, a színes bőrű gyermekek azonban beszámolnak előítéletekről, akár sértő megjegyzések, akár pozitív sztereotípiák formájában érték őket. Az sem kellemes, ha a gyerek az egyetlen fekete egy fehér osztályban, és minden mozdulatát mint a népcsoport szimbolikus megnyilvánulását figyeli a környezet.
Magyarországon a más rasszból, vagy fejlődő országból való örökbefogadás igen-igen ritka, bár meglepően sok jelentkező nyitott lenne ázsiai, afrikai babára. Komoly téma viszont a cigány gyerek vállalása a nem cigány örökbefogadók számára. A hazai örökbefogadási rendszer felemás: a keresleti oldalon a szülőjelöltek megfogalmazhatnak származási, etnikai elképzeléseket, kínálati oldalon ugyanakkor ezeket tilos számon tartani a gyermekekről.
Talán a szempontok a hazai várakozóknak is segítenek körüljárni a témát. Lássuk az amerikai tanácsokat!
A döntés előtt:
- Vizsgáld felül a saját hozzáállásodat a mássághoz, a rasszizmushoz és az adott népcsoporthoz!
- Milyen a család, a rokonok hozzáállása? Van köztük rasszista? Milyen gyakran találkoztok vele, szoros a kapcsolat? Meg lehet győzni az illetőt? Hajlandó vagy korlátozni vele a kapcsolatot?
- Tudod kezelni a rasszizmust, az előítéleteket a tágabb környezetből, fel tudod vértezni ellenük a gyereket?
- Fel vagy készülve rá, hogy mindenki látni fogja a gyerek „másságát”, és ezáltal az örökbefogadás ténye is szembeötlő lesz? Kész vagy naponta megválaszolni a kérdéseket, még ha azok jóindulatúak is? („Kire hasonlít?” „A papája külföldi?”)
- Etnikailag sokszínű környezetben élsz? A gyermek látja majd a saját népcsoportja tagjait a környéken, az iskolában, a játszótéren, a templomban? Ha nem, hajlandó vagy-e költözni emiatt?
- Vannak barátaid az adott csoportból? Lát majd maga körül a gyermeked felnőtteket a saját csoportjából, akik a példaképei lehetnek?
- Ismersz hasonló vegyes családokat? Örökbefogadókat, akik más rasszból való gyermeket nevelnek?
- Általában is kulturálisan nyitott vagy? Jársz más népek fesztiváljaira, szoktad-e enni más népek étkeit?
- Mennyit tudsz az adott kultúráról? Hajlandó vagy vele megismerkedni? El tudod érni, hogy a gyermek majd büszke legyen a származási kultúrájára? Nem kell gyökeresen átalakítani az életedet, de egy kis nyitottság nem árt.
- Fontold meg testvérek örökbefogadását, akkor a gyermek lát valakit a családban, aki úgy néz ki, mint ő. Külföldi örökbefogadásnál pedig egymással tudják gyakorolni a nyelvet.
- Készen állsz az adott csoport bőr- és hajápolási, egészségügyi teendőire? (Emlékeztek, mikor a Mercy, mercy című filmben az afrikai kislány haját a vér szerinti anya órák hosszat fonogatta, az örökbefogadók meg egyszerűen rövidre vágták?)
A döntés után:
- Légy tudatos szülő, olvass a témáról, beszélgess más szülőkkel, vegyes családokkal, járj ilyen klubokba.
- Barátkozz azokkal, akik támogattak a vegyes örökbefogadásban.
- A gyerekkel folyamatosan, életkorának megfelelően beszélgess a származásáról, rasszról és rasszizmusról, az ellene való kiállásról.
- Jelezd a környezetednek, hogy nem tűrsz el semmilyen rasszista megjegyzést, tréfát.
- Tanítsd meg reagálni a gyereket a tipikus megjegyzésekre. („Miért ferde a szemed?” „Minden ázsiai emberé ilyen. Neked miért zöld a szemed?”)
- A pozitív sztereotípiákat is tedd helyre, nehogy a gyermek csalódott legyen, hogy nem felel meg nekik. („Biztos nagy zenész lesz.”)
- Ne engedd, hogy idegenek a gyereked arcát, haját tapogassák, csak mert olyan különleges.
- Legyen olyan baba, mesekönyv otthon, amiben a gyerek a saját bőrszínét látja viszont.
- Olyan óvodát, iskolát keress, ahol a gyermek találkozhat a saját népcsoportja tagjaival is.
- Keress felnőtteket a környezetedben az adott népcsoportból, akik a gyerek példaképei lehetnek.
- Barátkozz más örökbefogadókkal, még jobb, ha olyanokat találsz, akik szintén az adott csoportból vállaltak gyereket.
- Legyen alkalma a gyereknek megismerkedni a származási kultúrájával, művészetével, ételeivel.
- Látogassatok el a gyermek származási országába.
- Más kultúrákra is legyetek nyitottak, a gyerek találkozzon a sokszínűséggel.
- Ne csak a gyermek különbözőségét hangsúlyozd, hanem a hasonlóságokat is. Az egyik cikk számarányt is közöl: 1:2 legyen a különbségek és hasonlóságok említésének aránya a családban. („Neked sötétebb a bőröd, mint Apunak, de ugyanúgy szerettek zenélni és ugyanúgy szeretitek az epres jégkrémet.”)
- A többségi társadalom tagjaként állj ki mindenfajta megkülönböztetés és szegregáció ellen. Ha módod van rá, ne csak beszélj róla, hanem cselekedj is, vegyél részt akcióprogramokban.
Hasznosnak találtátok a szempontokat? Lehet a magyar helyzetre alkalmazni őket?
Végül belinkelek néhány érdekesebb cikket a témában. Rengeteg tartalom van a neten, ha az „interracial adoption” vagy „multiethnic adoption” kifejezésekre rákerestek.
https://www.childwelfare.gov/pubs/f_trans.cfm
http://www.pactadopt.org/resources/transracial-adoption-interracial-adoption.html
Köszi a cikket, meg a linkeket. Mindenképpen igyekszünk megfogadni a leírtakat.
KedvelésKedvelés
köszi már nagyon vártam ezt a cikket, persze mert a romadopt klub fő témája is 🙂
ez különösen tetszik, köszönöm!
“Ne csak a gyermek különbözőségét hangsúlyozd, hanem a hasonlóságokat is. Az egyik cikk számarányt is közöl: 1:2 legyen a különbségek és hasonlóságok említésének aránya a családban. („Neked sötétebb a bőröd, mint Apunak, de ugyanúgy szerettek zenélni és ugyanúgy szeretitek az epres jégkrémet.”)”
a cikkeket is elolvasom, amint van egy kis időm!
KedvelésKedvelés
Nagyon hasznosak a szempontok!!! Köszönöm, én részemről törekedni fogok az öf. utáni tanácsok betartására! Különösen fontos, amire Judit is felhívja a figyelmet, az 1:2 arány. Ezt most hallom először, de abszolút jogos!
KedvelésKedvelés
Szerintem nagyon is használható a magyar helyzetre. Nálunk most nagyon aktuális a téma, valahogy kezdem újra “várandósnak” érezni magam. Beindult az a bizonyos fészekrakó ösztön, ahogy közeledik egy gyermek érkezése. Valahogy úgy érzem, hogy már közelebb van az előre, mint ami mögöttünk van. És roma baba fog érkezni hozzák, így sok olyan apróságra rávilágítanak az ilyen beírások, amire az ember nem is gondol.
Bennem most a “színvakság” mondat maradt meg nagyon. Nem is oly rég hallottam egy anyuka szájából, hogy ő nem tekinti romának a babáját, a környezet számára viszont egyre inkább az. És bár valóban, az vagy, akinek tartod magad, így érthető, az anyuka miért mondja, de színek, arcvonások hihetetlen mennyiségű sztereotípiát cipelnek magukkal, így talán tényleg nem tehetjük meg, éppen a gyermek érdekében, hogy nem “látjuk” a másságot, nehogy épp az ellenkező érzést keltsük a gyerekben (tagadás, szégyen és társai).
Úgyhogy én minden olyan témát és beszélgetést üdvözlök, amely ezt a témát járja körül, köszönöm.
KedvelésKedvelés
Ti vártok egy harmadik gyerekre, ha jól értem? És ő lesz az első roma baba a családban?
Az amerikai cikkekből nekem az derült ki, hogy a fehér, többségi szülőknek persze hogy “nem téma” a rasszizmus, mert ő nem találkozik vele. Bezzeg majd a gyerek!
KedvelésKedvelés
Igen! 🙂 Már alig várjuk! A kicsi úgy határozott, inkább kettőt fogadjunk örökbe, mert ő már olyan nagy, hogy kettőre is tud vigyázni. Csak arra kért, hogy amíg ő körhintázik, azért olyankor vigyázzak rá én. 🙂
KedvelésKedvelés
A várakozók közül van olyan, akit elriasztott a cikk?
KedvelésKedvelés
csak erositett a cikk.. koszonom!
KedvelésKedvelés
Köszönjük a linkeket, egyik-másikat már rengetegszer átolvastuk, de így egyben látni őket csudajó, mindjárt rájuk is szabadítom a jobbik felemet!
Nekünk azért könnyebb dolgunk van külföldön, a másság a gyerekek között nem nagy téma, ill. nagyon mindennapos dolog, a hófehér bőrű lánykánk nem a legfehérebb, a tejeskávé színű kisfiunk pedig nem lesz a legsötétebb az ovis csoportban.
Érdekes az, hogy az első találkozásnál szinte mindenkinek megvan a teóriája arról, hogy hogyan történhetett az meg, hogy én, a sötéthajú és sötétszemű, de nagyon fehérbőrű anyuka, tejeskávé színű kisbabát tartok a karomban. Ezek fele megdől, amikor skandináv típusú párom ( viking szekrény) megjelenik a színen. Ekkor válik a dolog érdekessé igazán. Ha érdekel valakit, szívesen mesélek…
Az örökbefogadásra rákérdezni eddig senkinek sem jutott eszébe.
KedvelésKedvelés
Hogy is van? Ti Magyarországon fogadtatok örökbe két gyereket és utána költöztetek külföldre? Nyugat-Európában éltek, ugye?
KedvelésKedvelés
Így van. Igazából a gyerekek miatt költöztem vissza pár évre, illetve ingáztam/ingáztunk sokáig. Szeretnénk még egy gyermeket, azt fontolgatjuk, belefér-e?!
KedvelésKedvelés
Engem érdekel!
KedvelésKedvelés
Klompjes, engem is érdekel:)
KedvelésKedvelés
Minket is érdekelnek a történeteid. Nálunk is hasonló a felállás (nagy viking – sötét hajú, sötét szemű, fehér bőrű kombó).
KedvelésKedvelés
Az egyik kedvenc történetem:
Rendezvényen, hétvégén, endtime chitchat… a fél terem felénk tódul, a szerencsés nyertesek már a kezünket rázogatják. Lánykánk forgószél stílusban eltűnik, majd fel-felbukkan.
Mi álljuk a sarat, babó karon ülve kukucskál. Hamarosan ő lesz a téma; ‘Jujj, de cuki ez a kisgyerek, látom sokat napozott, ő jól érzi magát odakint, ugye?!’
‘?????!! Igen, jól’-mondom én azon filózva, hogy most itt ki is a hibbant.
Következő kézrázogató: ‘Milyen szép gyermek!!! Honnan is származnak Önök? Ah, értem! Már értek is mindent. Hát nagyon kiütközik rajta a gyarmati ősök jegyei, főleg a színén látszik, milyen érdekes!!’
Megjelenik a férjem ( ahogy már említettem, egy kedves viking szekrény megjelenésű) …. zavart csend három másodpercig, majd kivágja a nő, ‘tőle biztosan nem jött ez a szín, akkor elmondhatom, hogy nála a mongol ősök színe ütött ki! De a szeme, csodaszép szeme van, azon nagyon látszik, hogy az anyukáé!!’
Sok ilyen storynk van, hazafelé átbeszéljük mindet az autóban, ha elaludtak a gyerekek: )
KedvelésKedvelés
Sokat napozott 😀 Ez nem kint történt ugye, hanem itt?
KedvelésKedvelés
ez pl. Németországban történt, három hét borongós idő után : )
KedvelésKedvelés
Hmmm, meglepő számomra, pedig a németek hozzászokhattak a multikultihoz.
KedvelésKedvelés
Persze, hogy hozzászoktak. Csak az előttük álló családot próbálják beazonosítani.
KedvelésKedvelés
Olyan is van, hogy rá sem kérdeznek, csak egyszerűen beszúrják a beszélgetésbe, hogy ‘mert neked, ugye, sötétek az őseid?’
KedvelésKedvelés
Valszeg az örökbefogadás fel sem merül bennük, de azért meglep, hogy nem tapintatosabbak. Persze megértem, hogy megeszi őket a kíváncsiság.
KedvelésKedvelés
Az én szemöldököm a ‘mongol őseimnél’ szaladt fel : )
KedvelésKedvelés
Ja, mert nem tudtad, de tatár vagy 😀 A skandinávoknál nem tapasztaltam ilyen tapintatlan viselkedést. Persze az ember háta mögött ott is megy a pletyó, de amiről nem tudsz, az nem fáj.
KedvelésKedvelés
Egyetértek!
Abban is, hogy fogalmam sem volt tatárságomról.Arrafelé többször is beszélünk az örökbefogadásról, ill. mi is hamarabb szóba hozzuk.
Barátságosabb az atmoszféra.
KedvelésKedvelés
Szerintem a német kérdezősködők sem akartak semmi rosszat mondani. Egyszerűen hihetetlenül kíváncsiak voltak. Lehet, hogy ha tudnak az örökbefogadásról, elveszti újdonságértékét a dolog, és nincsenek kérdések. Persze az ember nem úgy kezdi, hogy kiírja a homlokára, hogy örökbefogadó.
KedvelésKedvelés
Ja, a ‘jól érzi magát odakint’ a szabad levegőre vonatkozott, nem egy másik országra.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az írást, megerősítő volt, tiszta, világos.
Eszembe jutott a hajkérdésről, hogy egyszer belefutottam egy olyan blogba, amelyet egy afrikai kislányt örökbe fogadó fehér bőrű amerikai anyuka ír. A blogja és az azóta megjelent könyve a hajápolás és a frizurák körül forog, nagyon tetszik, hihetetlenül komolyan veszi, hogyan lehet a gyönyörű göndör fekete hajból extrábbnál extrább fonatokat készíteni, hogyan kell ápolni stb. Chocolate Hair / Vanilla Care a címe 🙂
Ha valakit érdekel ez itt a blog:
http://www.chocolatehairvanillacare.com/
Ez pedig a Fb oldala:
https://www.facebook.com/ChocolateHairVanillaCare/timeline
Ja, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy újra megköszönjem Bakó Juditnak, hogy vette a fáradságot és megszervezte a Romadopt klubot, ebből az írásból is kiderült, mennyire fontos a hasonszőrű családok megismerése! Köszi, Judit, még egyszer, asszem mindnyájunk nevében mondhatom ezt!
KedvelésKedvelés
köszi 🙂
KedvelésKedvelés
Kicsit zavar, amikor meg akarják tapizni a gyerek haját (göndör, sötétbarna) és most, hogy szakmai háttér is van a tapizás ellen, nagyobb önbizalommal tudom majd visszautasítani. Don’t touch my hair 😉
KedvelésKedvelés
Hol vannak a többiek?
KedvelésKedvelés
mézeskalácsot sütnek ; )
KedvelésKedvelés
Este hazajött a párom és elmondtam neki az 1:2-es arányt- és végre tetszett neki valami! Ő az a típus, aki nem foglalkozik azzal, hogy a kisfiúnk kreol és fekete hajú (teljes ellentéte külsőleg a férjemnek). Nem is érti, hogy én ezzel miért foglalkozom tudatosan. De ez végre nekem is tetszett és neki is. El is kezdte gyakorolni mindjárt. 🙂
KedvelésKedvelés
Kéne egy ilyen könyvtárnyi-infó-letöltő, mint a mátrix c. Filmben volt, ennyit olvasni nehéz :))
Abszolút nagyon hasznosak a döntés előtt/után felsorolt kézzelfogható mankók !
KedvelésKedvelés
Nekem egyelőre olyan kicsik, hogy még nem is értik. Még az örökbefogadást sem. A “nagy” 3 éves talán valamit. Azt hiszem, inkább a szavakhoz tudom őket szoktatni egyelőre. Hallják, hogy cigány, és ne szitokszóként hallják.
De egyébként ahogy telik az idő, úgy látom egyre kevésbé cigánynak őket. Az én gyerekeim. És a kislány ugyanolyan rendmániás, mint az apja, a kisfiú ugyanolyan dobmániás, mint a bátyja, de a nagypapára is hasonlítanak, meg a teljes pereputtyunkra, és nem tudom, hogy hogy születhettek másik nő hasából, annyira én vagyok az anyjuk. Csak a bőrük színe, meg az alacsonyságuk emlékeztet a vsz. anyára.
KedvelésKedvelés
Úristen, minden 2 hasonlóságra kellene találnom 1 különbséget??? 😉
KedvelésKedvelés
A Sors Minket egy ázsiai tündérkével ajándékozott meg.Egy perces korától a miénk.Amikor ránézek nem látom a különbséget,velünk növekszik és annyira hozzászokott a szemünk ,hogy észre sem veszem.A család és a barátok imádják,és ez a szeretet meg fogja őt erősíteni,ha majd kilép a nagybetűs életbe.
KedvelésKedvelés
Szia! Honnan érkezett?
KedvelésKedvelés
Magyarországi nyílt örökbefogadás
KedvelésKedvelés
http://hir.ma/kulfold/szines-hirek/meghato-video-eloszor-latja-orokbefogadott-gyerekeit-egy-fiatal-par/529654?utm_source=JMHe&utm_medium=JMHe&utm_campaign=JMHe
KedvelésKedvelés
Képzeljétek, én a múltkor találkoztam egy afroamerikai hölggyel, aki egy eszkimó (!) örökbefogadott kislánnyal volt. Turisták voltak. Nagy volt köztük az összhang, nagyon helyesek voltak!:)
KedvelésKedvelés
Mai történet: sétálunk a lányommal az utcán, éppen lomtalanítás van a környéken, és az egyik sarkon ül két cigányasszony, “vigyázzák a holmit”. Ahogy megláttak minket, a következpő párbeszéd hangzott el köztünk:
-Ez a kislány olyan, mint egy cigánylány!
– Mert az is!
– Tényleg?? De az anyja nem az!
– De az apja igen!
😀 😀
KedvelésKedvelés
Olyan érdekes, sosem gondoltam volna, hogy egyszer amiatt kell magyarázkodnom, mert a gyerekem túlságosan hasonlít ránk 🙂 Viszont amióta Norvégiában élünk, lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az ittenieknek az örökbefogadás szinte 100%-ban azt jelenti hogy a gyerek jól láthatóan más népcsoportból származik. Nekik az a furcsa ha ugyanúgy néz ki mint a szülő. Emiatt többször kellett már magyar örökbefogadási gyorstalpalót tartanom 🙂
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés