Az ország talán egyetlen „gyermekvédelmi celebjével” beszélgetek. Illésné Áncsán Aranka nevét Oláh Ibolya énekesnő befutásakor ismerte meg az ország. Ő az állami gondozásban felnőtt, tehetségkutatós lány „Anyácskája”. Aranka két évtizedig vezette a tiszadobi gyermekotthont, ahol magatartási problémás, zömmel cigány származású állami gondozott kamaszok éltek, egy hátrányos helyzetű térségben. Két éve már új munkahelyen, a kecskeméti SOS Gyermekfaluban dolgozik. Arankának kifejezetten örökbefogadási tapasztalata nincs, de az intézményben felnövő cigány fiatalok identitás-nevelésében nagy gyakorlatot szerzett. Talán cigány gyermeket örökbefogadó szülők is tudják hasznosítani ötleteit.
– Második diplomádhoz szociálpolitika szakon a szakdolgozatot arról írtad, hogy az állami gondozásban felnövő cigány fiatalok nem rendelkeznek cigány identitással, nem érzik magukat annak, a környezet viszont cigánynak tekinti őket.
– A Gyermekvédelmi Törvény életbe lépése (1997) előtt az intézetekbe bekerülő cigánygyerekek tipikusan állami gondozásban nőttek fel, csecsemőként érkeztek és nagykorúként távoztak a rendszerből. Az őket nevelő magyar középosztálybeli pedagógusok értékrendjét sajátították el: legyél jó, viselkedj rendesen, a tanulás fontos, dolgozz becsülettel. Ezt hallották, ezt tették magukévá. A Gyermekvédelmi Törvény előtt egy sajátos gyerekotthoni identitása alakult ki a kicsiként bekerülő gyereknek, cigány identitása nem volt, sok közülük nem is vallotta magát annak. A szocializmusban én is azt tanultam, hogy minden ember egyenlő. Kezdetben én is azt vallottam, hogy mindegy, hogy cigány gyerek vagy magyar gyerek, ugyanazt a nevelést kell kapniuk. Mikor bekerültem a tiszadobi otthonba, meglepve láttam, hogy a gyerekek 90 százaléka cigány.
– Ezt mi alapján mondod? A kinézetük alapján?
– Igen.
– Ez nem előítélet? Nem csak azt szabad cigánynak nevezni, aki magát annak tartja?
– Sokat foglalkoztam a téma szakirodalmával, és az ezzel foglalkozó szociológusok azt tekintik cigánynak, akit a környezete annak tart.
– De a környezet csak az alacsony státusúakat észleli cigánynak, az egyetemi tanárt nem, akármilyen barna is a bőre.
– A vizsgálatok valóban ezt mutatják, de ez közelebb áll a valósághoz, mint amit az önbevallásos KSH-adatok mutatnak, mert ott meg nagyon kevesen vallják magukat cigánynak. Ha segíteni akarsz, tisztán kell látni.
– Úgy érted, hogy valaki hiába nem rendelkezik cigány identitással, a környezet előítéleteit azért meg fogja kapni?
– Igen. Én magam is megtapasztaltam, milyen cigánynak lenni, hogy mentem az utcán a gyerekekkel, és milyen tekinteteket éreztem a hátamban. Mert hiába nevelem arra, hogy ügyes legyen, dolgozzon, mikor kikerül az intézményből, hiába igyekszik, nem veszik fel egy munkahelyre, nem kap albérletet. Vagy a táborban a diszkóba nem engedik be a gyerekeim háromnegyed részét. Ha elloptak valamit egy koncerten, az én gyerekeimet motozták meg, noha ártatlanok voltak. Rossz tapasztalatokat szereztem, engem is megszégyenítettek a gyerekeimmel együtt. Ezer sztoriban éreztem meg a saját bőrömön, milyen cigánynak lenni a társadalomban. Akinek a kinézetén ezt látják, az részesülni fog a diszkriminációból. Olyan előítéletekkel kell majd szembenéznie a fiatalnak, amire ha nem készítem fel, meghal. Nekünk ezzel együtt kellett élni. Ezért írtam erről a szakdolgozatomat. Ezek a pofonok felnyitották a szememet, hogy hoppá, muszáj lenne nekünk a gyerekek származásával foglalkozni. Elkezdett érdekelni, utánaolvastam, ismerkedtem a kultúrával, cigány klubokba jártam, cigány értelmiségiekkel beszélgettem rengeteget.
– Hogy készíted fel a védett közegben felnövő kamaszokat az előítéletekre?
– Én cigány klubokat szerveztem a gyermekotthonban. Minden alkalommal meghívtunk egy vendéget, aki cigány származású volt és valami tudott: orvost, tanárt, szociálpolitikust, művészt… Hogy a gyerekek értsék meg, az nem feltétlenül rossz dolog, ha valaki cigány. Cigány együtteseket hívtunk, zenéltünk. A gyerekek feldolgozták a cigányság történetét, kultúráját, sütöttünk hagyományos ételeket.
– Sarkítva: ettől jobban beengedik majd a diszkóba?
– Ugyanúgy nem engedik be, de ad egy tartást. A gyerek számít rá, hogy nem engedik be, tudomásul veszi, hogy oké, cigány vagyok, ezért nekem többet kell teljesítenem, ha a talpamon akarok maradni, és ha leköpnek, attól ugyanolyan ember vagyok, mint a másik.
– Azt mondod, az intézményes nevelésnek feladata a cigány identitás kezelése is. Akkor is, ha a nevelők közül senki sem az, vagy a nevelőanya sem az?
– Ezt követően vettünk fel cigány nevelőket.
– De nevelőszülők közt ritka.
– Van néhány cigány nevelőszülő, de valóban kevés. Mindez a Gyermekvédelmi Törvény előtt volt így, akkor csecsemőkorban vagy kisgyermekkorban kerültek be a gyerekek, nem volt cigány identitásuk. 1997-ben a törvény nyomán létrejöttek a gyermekjóléti szolgálatok, kimondták, hogy a gyermek érdeke a családjában maradni, és csak nagyon indokolt esetben kerüljön ki onnan. Megpróbálták minél tovább a családban tartani a gyereket, és későn emelték ki őket, 9-12-16 éves korban, mikor már egész súlyos problémák voltak. De akkor már olyan lemaradásokat gyűjtöttek be, és úgy beléjük égett az otthoni értékrend, hogy azzal nem lehetett mit kezdeni. Az ezután bekerülő gyerekek már cigány identitással érkeztek, és tudták, mi a dörgés, mert otthon megtanulták. Ha nincs fád, lopni kell, ha leköpnek az utcán, üss vissza és menjetek tömegben. Megtanulja a túlélési technikákat.
Közben a világ is megváltozott. A rendszerváltás előtt a cigányember is dolgozott, olyan százalékban, mint a magyar ember. A rendszerváltás után kevesebb lett a munka, ők szorultak ki, nem volt megfelelő a végzettségük. Most nincs munka, de ha van is, nem őket fogják felvenni, nincs pénz, a gyerek meg ott van – elvárjuk tőlük, hogy haljanak éhen, fagyjanak meg? Ilyen helyzetben én is kivágnám a fát, még ha védett is az erdő. Nem nézném végig, hogy megfagyjon a gyerekem. Elvárhatjuk, hogy viselkedjenek szépen, tessék szépen meghalni. A társadalom itt tart.
– Mit tudtál elérni egy kamaszkorban, ilyen háttérrel bekerülő gyerekkel?
– Annyit lehetett náluk elérni, hogy a bekerülő 16 éves cigány kamasz megtanuljon magyarul, mert addig otthon lováriul beszélt, megtanuljon írni-olvasni, és valami kis tanfolyamos szakmát beleverni a fejébe esetleg. De az értékrendjével már nem tudtunk mit kezdeni. Hiába látta ő maga, hogy a jövő nem a telepen van, mert visszacsúszik abba, hogy nincs megélhetés, lopjuk a fát, lopjuk az áramot, de ott van az élete, ott nőtt fel, visszahúzza a közeg. Másfelől látjuk a nagyon durva, végletes megnyilvánulásokat a cigánycsaládokkal szemben. Ha egy társadalmi csoport nagyon rossz helyzetben él, nyomorban és megaláztatásokban van része nap mint nap, akkor nem azt mondja, hogy mi vagyunk a szegény kisebbség, hanem életben akar maradni. Ehhez megtalálja a módokat és arra tanítja a gyerekét.
Elkezdtek bejönni ezek a típusú gyerekek az otthonokba. Addig értettem a gyerekekhez, de ezeknek nem értettem a nyelvét, nem értettem, mi a baja, mi ez a harag velem szemben. Eltelt egy kis idő, amíg leesett nekem is. Mikor összeállt a kép, akkor kezdtünk gondolkodni, ezzel mit kezdünk.
– Mi segít egy ilyen gyereknél?
– Ha felveszem a kapcsolatot a szülővel, ha próbálok nekik segíteni, arra nagyon tudnak nyitni. Bemegyek a cigánytelepre, és megkérdezem, mi a bajuk. Ha a szülők elfogadnak, könnyebb a gyerekre is hatni. És idő kell hozzá. Ha bejön egy gyerek, eleinte azt mondja: utálom az összes magyart. Később hozzáteszi: utálom az összes magyart, de magát nem annyira. Még később azt mondja: lehet, hogy van egy-két rendes ember is a magyarok között.
– Ők nem tartják magukat magyarnak?
– Nem gondolják úgy, hogy ők magyarok. A gyerek azt mondja: „nekem is jogom van itt élni”, de belül tudja, hogy ő itt kitaszított kisebbség. Ott az olaszliszkai eset, nem érted, miért verik agyon a gyerekei szeme láttára a tanárt, aki elsodort egy gyereket és semmi baja nem lett. Nem érted, honnan ez az indulat. Ez csak a jéghegy csúcsa, amivel találkozunk. Óriási gyűlölet van bennük, aminek van alapja.
Mikor azt láttam, hogy ilyen típusú gyerekek jönnek be az otthonba, akkor multikulturális klubokat csináltam: volt japán est, ukrán est, erdélyi est. Minden kultúrát, ami megérintett minket, vagy találkoztunk valakivel, aki azt képviseli, meghívtunk. Megismerkedtünk egy japán tanárnővel és meghívtuk, hozta a kimonót, pálcikát. Volt egy blokk, ami a magyar kultúrával foglalkozott, hívtam táncegyüttest. Jöttek mindig cigányzenészek, vagy valaki a cigányságból. Erdélynél beszéltünk a gáborcigányokról. A cél az volt, hogy lássák, sokféle kultúra van a világon, és tartsuk egymásét tiszteletben. Tanulja meg a magyar kultúrát, mert ő magyar ember is, attól, hogy a származása cigány.
– Beszéljünk az örökbefogadásról! Az örökbefogadó szülők dilemmája roma gyerek esetén, hogy adjanak-e neki cigány identitást. Két végletes álláspont létezik. Az egyik szerint a gyerek úgyis a befogadó család értékrendjét veszi át, mást nem is tudna, felesleges a szülőknek műcigánnyá válniuk. A másik szerint fontos a cigány hagyományokkal, kultúrával való megismertetés, még ha nem is cigány családban nő fel.
– Én ilyen helyzetben nem próbálnám meg cigánynak nevelni, mert nem tudnám, viszont megismertetném vele a kultúrát, és megmondanám, hogy ő cigány. Bemutatnék neki olyan embereket, akik nagyon klasszak és cigányok.
– Itt felmerül, hogy mi az a cigány kultúra, amit bemutatsz? Lehet, hogy a vér szerinti családja sem ismerte a cigány himnuszt, és nem beszéltek lováriul, gyakran azt sem lehet tudni, melyik népcsoportba tartoztak pontosan.
– Kevesen beszélnek lováriul. De tudja a gyerek, hogy vannak cigány írók, költők, muzsikusok, lásson jó példákat. Tudja, kik a cigányok, honnan érkeztek, milyen helyzetben vannak a világon, és legyen vele tisztában, hogy ő is az.
– Eszerint kell ezzel foglalkozni.
– Kell, mert később a képébe vágják.
– Egy esetleg középosztálybeli családban felnövő, nem cigány vezetéknevet viselő fiatalnál is észlelni fogja a környezet a származását?
– Ha látszanak a rasszjegyek, akkor leveszik. Ha máshogy viselkedik, akkor esetleg elgondolkozik a környezet, hogy arab-e, vagy olasz, de leveszik, hogy nem magyar. Beszólnak neki. És azt megélni úgy, hogy ő nem tudja, hogy cigány, nehéz. Mert ha beszólnak, akkor mondhatja, hogy igen, és? Nagyon klassz dolog cigányembernek lenni, ugyanolyan, mint magyarnak. Láttam, mennyire védtelenek voltak azok a gyerekek, akik ezzel a semleges identitással kerültek ki. És persze meg kell vele beszélni, hogy örökbefogadott gyerek.
– Igen, ez evidens. Örökbefogadással kapcsolatban van tapasztalatod?
– A gyermekotthonban nem volt, ott már idősebb gyerekek éltek. Egyet viszont én hoztam tető alá. Pár éve felhívott egy nagymama, hogy ő neveli a két unokáját, a nagypapa nagyon beteg, ő is öreg már, és ha meghalnak, kerüljenek az én intézetembe a gyerekek. Én mondtam, hogy nem ez lenne a legjobb a gyerekeknek, elmentem beszélgetni velük. És pont azon a héten szólt egy kollégám, hogy szeretnének örökbe fogadni gyerekeket, de nem csecsemőt, hanem idősebbet, mert a párja epilepsziás. Hihetetlen véletlen volt. Ezt a történetet végigvittem, és ők fogadták örökbe a két gyereket.
– Mennyi idősek voltak?
– 10 és 12 évesek. Nem volt könnyű.
– Nem érezted úgy, hogy túl nagy felelősséget vállalsz?
– Láttam, hogy mi történt volna egyébként, ezek a gyerekek egy borsodi gyerekotthonban kötöttek volna ki. Most a kissrác már szakmát tanul, ugyanazt, mint az örökbefogadó apuka, együtt járnak a vásárokba. Jól megvannak együtt. Tartom velük a kapcsolatot. Ez szép történet.
– A nagyszülők tényleg meghaltak?
– A nagypapa meghalt, a nagymama még él, de már rossz állapotban. Nagyon betegek voltak, nem tudtak már mindent előteremteni a gyerekeknek, nem tudtak már otthonról kimozdulni sem. A gyerekek ma is kapcsolatban maradtak a nagymamával, nyílt örökbefogadás volt. Ez egy ajándék sztori, a mai napig mosolygok, ha rágondolok.
Február 22-én 15 órakor Illésné Áncsán Aranka lesz a RomAdopt Klub vendége.
Örökbe.hu 
Sose találtam volna ki, hogy ki lesz az interjúalanyod 🙂 Kőkemény téma ez. Rendkívül szimpatikus nő, reálisan gondolkozik, hisz van tapasztalata bőven. Nekünk nincs származási kikötésünk (Már, mivel pár hónapja módosítottunk, az elején még volt. Ezt részben a blog hatására történt), így igen jó eséllyel cigány/félcigány kistesó érkezik majd hozzánk. Ha szóba kerül ez ismerősök, barátok között, akkor mindig meglepődnek, és nem értik. Hiányzik ez nektek? – talán ez a “legfinomabb”, de aztán egészen bunkó megnyilvánulásokkal is találkoztunk. (Lopni fog, rossz tanuló lesz stb.) Nem tudom hogyan tudunk majd megbirkózni az előítéletekkel, de szeretem a kihívásokat 🙂
KedvelésKedvelés
Úgy fogtok vele megbírkózni, ha tiszta szívvel elfogadjátok és nyíltan kezelitek, így a környezet és a gyerek is fogja érezni, hogy ez nem támadási felület, Persze a világot és minden embert nem lehet megváltoztatni, ezt is tudni kell elfogadni…de én pl. azt tudom szabályozni, hogy itthon mi történik, a mi házunkban tilos a cigányozás, de a zsidózás, stb. is, kedvesen de határozottan “rendre utasítok” bárkit ha szükséges 🙂 Hozzáteszem, nekünk még nem volt rossz tapasztalatunk a származás vagy az örökbefogadási kérdés kapcsán — és ezt biztatásként írom.
KedvelésKedvelés
Kedves Judit! Köszi a biztatást! Hasonlóan gondolkozunk 🙂 mi magunkban már rég helyretettük ezt a dolgot, amitől tartok az az, hogy hogyan tudom, tudom-e minden alkalommal, minden helyzetben helyretenni a dolgokat, mert amíg kicsi, addig viszonylag védve van. Később, főleg már iskoláskorban nem. A szűkebb környezettel elbánok én, de nem lehetek ott mindig, mindenhol.
KedvelésKedvelés
Minden alkalommal , és mindig nem biztos, hogy helyre tudod tenni, amint oviba kerül, már nem csak a Te szárnyaid alatt lesz…és bármilyen bántás vagy igazságtalanság érheti, nem csak a származása miatt, talán ez egyik a legnehezebb a szülőségben, hogy nem tudsz mindig ott lenni 😉 úgy gondolom, a szülők feladata a gyerekeiket megerősíteni, hogy a nehezebb helyzetekben önállóan is helyt tudjanak állni, de lesznek nehéz helyzetek. Nekünk már most van, hogy oviból morcosan jön haza az egyik és alig tudom kideríteni mi történt… csak simítani tudom a lelkét és vagy elmondja vagy nem.
A cigány gyerekek örökbefogadása annyival több, mint egy nem cigány gyerek örökbefogadása, hogy beletartozik az is, hogy a származásról nyíltan beszélünk, és megtanítjuk mit jelent az. És időben elkezdjük tanítani, mielőtt a társadalomból esetleg kisikolás korban felszed egy-két negatív véleményt…hogy addigra fel legyen “vértezve”.
Nagyon egyetértek Arankával:
” Én ilyen helyzetben nem próbálnám meg cigánynak nevelni, mert nem tudnám, viszont megismertetném vele a kultúrát, és megmondanám, hogy ő cigány. Bemutatnék neki olyan embereket, akik nagyon klasszak és cigányok.”
KedvelésKedvelés
Judit, neked mi a stratégiád a cigányozás/zsidózás leállítására? Mondok egy szituációt: évente egyszer elmegyünk egy nagyobb rokoni összejövetelre, ahol kb. 20-25 különféle ember jön össze, sokan tényleg távoli rokonok, de így tartjuk a kapcsolatot. Nagyon vegyes társaság és a házigazda előszeretettel hoz elő ilyen “vicceket” és konspirációs teóriákat. Kissé bajban vagyok, hogy egy nálam 30 évvel idősebb embert, hogyan kezeljek a saját otthonában? Már régóta nem jártunk náluk, de előbb-utóbb eljön ismét az alkalom és valamit kezdenem kell vele. Az is egy megoldás, hogy kerüljük őket, de jobb lenne ezt a feszültséget – ami csak részemről feszültség, senki másnak nem okoz gondot sajnos – feloldani.
KedvelésKedvelés
egyszerű a stratégiám és 2x alkalmaztam is, tehát élő példa: kedvesen és udvariasan újra megmondtam hogy a gyerekünk cigány származású és nem szeretnék ilyen jellegű vicceket és konspirációs teóriákat hallani. Ennyi, működött…
KedvelésKedvelés
🙂 🙂 🙂 Judit, köszönöm. Sokszor az egyszerű megoldás a legjobb.
KedvelésKedvelés
Ne is mond, mi sok ismerőst, barátot, családtagot hárítottunk el, anno, még amikor gyerekek nem is voltak, de sajnos az apósom követeli a nagy családi találkozókat, most én is azt terveszem, hogy már az elején kikötöm, hogy mindenki kerülje az “ilyen jellegű vicceket és konspirációs teóriákat”, de attól meg nem kedvelem azokat a szerencsére távoli rokonokat…
KedvelésKedvelés
A pozitív minták kapcsán jutott eszembe, hogy a Facebookon (nem tudom, ki mennyire használja) követek néhány olyan oldalt, amelyet másnak is jó szívvel tudok ajánlani.
Van például egy “Híres roma származású emberek” oldal:
https://www.facebook.com/pages/H%C3%ADres-roma-sz%C3%A1rmaz%C3%A1s%C3%BA-emberek/316960414984648
vagy a Buvero, amely roma nőkből álló civilszervezet:
https://www.facebook.com/buvero/info?tab=page_info
de nagyon érdekes dolgokkal foglalkozik a Romedia Foundation is, amely a kisebbségeknek szeretne hangot adni:
https://www.facebook.com/romediafoundation/timeline
A Romani Gastro oldal pedig a hagyományos és modern roma gasztronómiát közvetítő blog:
https://www.facebook.com/pages/Romani-Gastro/1538402006386616?sk=timeline
Persze ezeknek a szervezeteknek van honlapja is, rá lehet keresni, ha valaki nem Fb-felhasználó.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó összeállítás, kösz! Máris órák óta rajta csüngök, pedig zömében már ismertem is őket. 🙂
KedvelésKedvelés
Hozzáadhatom a listához Varga Erika roma divattervező munkásságát, a Romani Design-t? 🙂 http://www.romani.hu FB-n is fent vannak.
KedvelésKedvelés
Cosima, de jó, köszi, nem ismertem!
KedvelésKedvelés
És ha már belejöttema témába, ajánlom még a Kugler Art Szalont a Sütő utcában. Érdemes benézni hozzájuk. Céljuk teret adni a cigányság képző-, nép- és iparművészetének, tele van a galéria festményekkel, tárgyakkal és programokat is szerveznek. Nézelődni, vásárolni is lehet. https://www.facebook.com/kuglerartszalongallery
KedvelésKedvelés
még-még-még-még! 😀
Egyébként most bukkantam véletlenül rájuk is: Amaro Trajo “Életünk” Roma Kultúráért Alapítvány: https://www.facebook.com/pages/Amaro-Trajo-%C3%89let%C3%BCnk-Roma-Kult%C3%BAr%C3%A1%C3%A9rt-Alap%C3%ADtv%C3%A1ny/213609625458288?sk=timeline
Ők is jónak tűnnek, céljuk, hogy segítsék a roma gyerekek és fiatalok esélyegyenlőségét, részt vegyenek abban a civil munkában, amely a roma kultúra megőrzését, a roma közösségek népszerűsítését a romák társadalmi integrációját tekinti feladatának.
KedvelésKedvelés
Az Amaro Trajo adja ki a Glinda nevű ifjúsági/gyerekmagazint roma témákkal 🙂
KedvelésKedvelés
Akkor ide is elküldöm, mert nem biztos, hogy mindenki levelez a romadopt-listán:
az Uccu alapítvány egyik szuper kezdeményezése a Gyere velünk a nyóckerbe (http://www.adjukossze.hu/projekt/projektadatlap/154?uzenet=1), melynek célja, hogy párbeszédet teremtsen a roma és nem roma középiskolások között, ezzel bővítve ismereteiket, segítve egymás elfogadását, egyúttal csökkentve az előítéleteket és a sztereotípiákat a roma társadalommal kapcsolatosan.
KedvelésKedvelés
Hogy tovább színesítsük a palettát, az első roma lakásétterem a Romani Platni: http://romaniplatni.blogspot.hu/ Ettem ott, érdemes kipróbálni egy menüsort!
KedvelésKedvelés
Kelet-Magarországon működik a Bhim Rao Egyesület, az ő munkájukat is érdemes megnézni. https://bhimrao.hu/
KedvelésKedvelés
Na jó, mégegyet írok, aztán leviszem a gyereket a játszóra 🙂 Lakatos Erika fotóművész, jazz énekesnő: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lakatos_Erika
KedvelésKedvelés
Cosima, szuper vagy, leszünk barátok? 🙂 Köszi, mindent mentettem, egyre jobb kis adatbázisom kezd lenni!
KedvelésKedvelés
Cosima, tudsz valami közelebbit a Glinda magazinról? Mi egy számot szereztünk belőle kb. egy éve, s a folytatásról azt hallottuk, nem lesz. Ha mégis van, hol lehet beszerezni?
KedvelésKedvelés
Dutka, Azt javaslom, írj Varga Erikának az info kukac romani pont hu email címre és érdeklődd meg. Ha nem lesz mostanában folytatása a Glindának, akkor is biztos tudtok venni régebbi számokat és azokat használni.
KedvelésKedvelés
Buzsa, This is the beginning of a beautiful friendship 🙂
KedvelésKedvelés
Hogy hagyhattam ki a színész Csányi Sándort?? ❤
KedvelésKedvelés
Cosima, Buzsa, csatlakozhatok a klubhoz? Néhány adalék (kicsit más oldalról is):
Magyarországi cigány kultúra:
http://cigany.lap.hu/cigany_muveszet/11253518
cigány irodalom:
http://www.kethanodrom.hu/
országos cigány műv. kp:
http://ocmk.blogspot.hu/
Esélyegyenlőség:
http://www.romapage.hu/F%C5%91oldal
Nemzeti Roma Összefogás (a roma közéletről, a romák élethelyzetéről) https://www.facebook.com/groups/264506183673233/
Komplex szociális, oktatási, családgondozói, preventív gyermekvédelmi, egészségügyi esélyteremtő program. Célja, hogy egyenlő esélyű hozzáférést biztosítson a roma/ hátrányos helyzetű családoknak és gyerekeinek:
http://www.kedveshaz.hu/
https://www.facebook.com/pages/Kedvesh%C3%A1z/360169894079969
A roma holokauszt emlékét megőrző oldal:
https://www.facebook.com/groups/264506183673233/
KedvelésKedvelés
Egyetértek. Mi most vagyunk iskolások, és nem mindig könnyű. De ha felkészült rá a gyerek, akkor könnyebb…
KedvelésKedvelés
köszi lányok, mennek a linkek a romadopt.com-ra 🙂 szuper gyüjtemény!
KedvelésKedvelés
Éppen ebben a pillanatban ajánlott valaki valamit, ami figyelemre méltó::
http://mandiner.hu/cikk/20150224_bencsik_gabor_kiut_a_szegenysegbol_szaz_tanodat_ezeret
KedvelésKedvelés
Nemrég találtam:http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/aranydiploma_a_ciganysorrol/2388565/
KedvelésKedvelés
A blogon pontosan mi volt az, ami befolyásolt, hogy ne tegyetek származási kikötést?
KedvelésKedvelés
Inkább megfordítanám. Amikor jelentkeztünk, akkor nem voltunk még kellően tájékozottak, nem olvastam a blogodat, sem semmilyen szakirodalmat. Addig csak arra koncentráltunk, hogy magát az örökbefogadást el tudjuk-e fogadni, mint megoldást arra, hogy legyen még gyerekünk (feldolgozni azt, hogy vérszerinti már nem lesz, hogy a lombik már nem megoldás, hogy a vérszerinti fiunk hogyan fogadná, hogy a család hogyan fogadja (apám jegyzőként igen sok gyámhivatali ügyet látott, elég negatívan áll magához az örökbefogadáshoz is), stb.) Sodródtunk és igazából át se gondoltuk. Picit az ügyintéző is sugalmazta, hogy tegyünk kikötést (mert én nem írtam a kérelembe csak annyit, hogy 0-2,5 éves egészséges gyermek, mert nem is gondoltam még bele, hogy kell/lehet kikötést tenni) és akkor abban a helyzetben úgy gondoltuk, hogy ez nem véletlen. Igazán nem is értem, hogy miért, de a tanfolyamon is olyan kicsengése volt a témának, hogy adta magát, hogy ezt mi nem akarjuk, féltünk az ismeretlentől, előítélettel voltunk. Aztán rátaláltam a blogodra, elkezdtünk olvasni a témában és rájöttünk, hogy ez hülyeség. Gyereket akarunk. Fehéret/barnát, nem számít. Nincs jelentősége, csak egy állapot a bőrszín. Mi hiszünk a nevelés erejében, a szülői mintában. Biztosan sokat számít a genetika is, de mire ad garanciát egy fehér/magyar szülő genetikája? Másrészt kb. a határozat megszerzésekor megismerkedtem egy nevelőszülővel is. Pici babák vannak nála, cigányok mind, de amikor elmegyek hozzájuk én nem látok mást, mint bárhol máshol. Édesek, aranyosak, játszanak, építenek, mondókáznak, hisztiznek. Okosak, ügyesek, barnák. Ráadásul az egyik pici lányba teljesen beleestünk 🙂
KedvelésKedvelés
Erről a hatásról egyébként a Herczog Mária interjúnál található „Fenntartott érdektelenség: roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben” tanulmányban is sok szó esik. Picit idézek belőle:
„A fókuszcsoportos beszélgetés néhány résztvevője elmondta, hogy az általuk vezetett alkalmassági tanfolyamra meghívtak olyan családokat is, akik roma származású gyermeket fogadtak örökbe:
„Az alkalmassági tanfolyamon mindig hívunk be olyan családokat, akik már fogadtak örökbe. Az látszik, ha olyan családot hívunk be, aki roma gyereket fogadott örökbe, akkor esetleg rájönnek ezek a sorban álló szülők is, hogy a roma gyerek is gyerek, és jobban elfogadják. Ha nagyobb gyereket hívunk bemutatni, annak általában az a hatása, hogy kitolják az életkort a befogadásnál”. Pozitív példákkal és megfelelő tájékoztatással tehát megváltoztatható az örökbe fogadni szándékozó szülők negatív, sztereotipikus és előítéletes hozzáállása, illetve oldhatók félelmeik. Bár a helyzet ennél nyilvánvalóan bonyolultabb, és megoldása komplex, hosszú távú programokat kíván, nem szabad elfelejteni, hogy a jó irányba tett legkisebb lépés is fontos lehet.”
De most őszintén Zsuzsa, a blogon megjelent cikkeket megelőzően én nem találkoztam olyan interjúkkal, ahol cigány származású gyerekeket örökbefogadó családokról olvashattam volna, pláne nem ilyen őszinte, bensőséges hangnemben, és nem az amúgy divatos mainstream módon. Volt a Kakas éve mint elérhető irodalom, ami leginkább pont az ellentétes hatást váltja ki. Tulajdonképpen szinte áttörte a jeget a Csoki és vanília, majd sorra jöttek elő a többiek. Itt írtad valahol korábban Zsuzsa, hogy te „csak” hobbiból interjúkat készítesz egy blogra, miközben ez egy nagyon is jelentős dolog, hiszen azzal, hogy a blog betekintést ad az örökbefogadó családok életébe nagyon is sokat tesz az örökbefogadók hozzáállása tekintetében. Valószínű egyébként, hogy ezt a tanulmányt sem olvastam volna el, amiből most már idézni is tudok, és ez a mostani interjú is nagyon elgondolkoztató. Annak idején én végig drukkoltam Oláh Ibolyának a megasztárban, nagyon szeretem a mai napig a hangját, a dalait és emlékeztem is rá, hogy mennyire szeretettel beszélt az ő anyácskájáról, hogy mit jelentett neki a tőle kapott első ölelés, de látod, mikor arról volt szó, hogy gyermekvédelmi szakember, sajnos eszembe sem jutott Aranka, nem is emlékeztem a nevére. Nagyon jó volt elolvasni ezt az interjút, jó, hogy ilyen nagyszerű emberek is dolgoznak a gyermekvédelemben.
KedvelésKedvelés
Igen, a Csoki és vanília egy meghatározó írás volt számunkra is. Rengetegszer olvastam el 🙂 visszagondolva az volt az első lökés, hogy módosítsunk.
KedvelésKedvelés
Kedves Angéla és Kata78, nem is tudjátok, milyen megható volt olvasni, hogy tényleg ilyen hatása lehetett a beszélgetés a családunkról, én tényleg nem is gondoltam volna, hogy ekkora ereje lesz! Köszönöm nektek a kedves visszajelzést, és Zsuzsának, ezredszer is, a munkáját, mert én is úgy gondolom, hihetetlenül fontos, amit csinál.
KedvelésKedvelés
“…a mai napig mosolygok, ha rágondolok” – mondja Aranka. Én pedig sírok. Úristen, micsoda (cigány) sorsok vannak és lehetnek! És persze a másik szemem nevet. Zsuzsa, ha Aranka nem olvassa a kommenteket, mondd meg neki, légy szíves, hogy nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a tőle kapott üzenetet, rendkívül fontos és hasznos információkat kaptam! Rendkívül tisztelem a munkásságát, a heroikus küzdelmét. Sok irodalmat olvastam már a cigány identitásról, annak felvállalásáról, de ilyen szemléletesen, ilyen frappáns, kompakt és igaz módon még nem hallottam összefoglalni. “Elvárhatjuk, hogy viselkedjenek szépen, tessék szépen meghalni. A társadalom itt tart.” “Óriási gyűlölet van bennük, aminek van alapja” – és ez csak “a jéghegy csúcsa, amivel találkozunk”. “Nagyon klassz dolog cigányembernek lenni”… “életben akar maradni”. Nagyon felkavaró. Neked is köszönöm az interjút és le a kalappal Aranka előtt.
KedvelésKedvelés
Köszönjük ezt az interview-t!!
Kinyomtatom és felteszem a nagyon fontos dolgok közé, talán még a hűtőre is; ) . Annyira józan és őszinte, egyben nagyon-nagyon szomorú, az is, hogy még ezen a társadalom nem
lépett túl és ’ember embernek farkasa’.
Én próbálom felvértezni magam az előítélettekkel szemben, de őszintén mondhatom, hogy nem megy mindig olyan jól. A gyerekeknek is szeretnék útmutató lenni és szolid értékrend, amire építhetnek, de belül szinte zokogva robban a lelkem, amikor a gyönyörű kisfiamat kicsomagolom a gyermekorvosnál, aki megjegyzi:
” Maga tudja, honnan jött ez a gyerek?”
“Igen, tudom”- válaszolok rosszat nem sejtve.
“Nehogy már valamelyik piszkos nyomortanyáról legyen ám, mert ami azokban van generációk óta, azt sosem veszi ki senki! Azok csak a mocsokban ülnek és a gyerekeik nem fognak soha rendesen fejlődni! Valami jobb helyről jött ez a gyerek, remélem, maguk miatt is??!!
…. lélegezz, Anya, lélegezz….
Ilyen a rasszista értelmiségi??? Vagy adja fel mindenki és ne adjunk esélyt sem egy élhető életre?
Isten előtt mindenki egyenlő. Az Alkotmány szerint is ( jó esetben)!! Amíg élek felszólok a faji megkülönböztetés ellen, s tudom, hogy nem húzom az igát egyedül.
Olyan jó, hogy van ez a blog! Tudom, hogy nem tudjuk teljesen kisöpörni a fejekből a problémát, de sok kis gyertya vagyunk, melyeknek együtt nagy a fénye!! Üdv mindenkinek és ebben y szellemben egy Boldog, Sikeres Új Évet Kívánok!
KedvelésKedvelés
Hát erről beszélek. hasonló élményem volt, szintén gyerekorvos. Elmondtam neki, hogy örökbefogadásra várunk. Tettem ezt azért is, mert ő a helyi kórház neonatológusa. Érdeklődtem, hogy van-e olyan, hogy esetleg az anyuka gondolkozik azon, hogy örökbe adja, nem tudja valamiért hazavinni stb. Erre ő: van, de maga olyat nem akar. És elkezdett cigányozni, de nagyon csúnyán. Csak álltam ott és hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. Az biztos, hogy ilyenhez nem viszem a gyerekem, de egy másik jobb lesz?
KedvelésKedvelés
Mi szerencsére nem találkoztunk ilyen gyerekorvossal, de csak azért mert a belvárosban élünk, ahol mindenféle család megfordul. Ezért védve vagyunk az ilyen szituációktól. Amiket leírtok, az egy rémálom és egyszerűen felfoghatatlan, elfogadhatatlan.
KedvelésKedvelés
Nem biztos, hogy jobb lesz. Egy idő után Te fogod másképp kezelni. Nem mondom, hogy mindig szuverén vagyok, bár a szintén örökmami barátnőm azért (is) jön velünk szívesen sétálni, mert rengeteg olyan szituáció adódik, amiből elmondása szerint tanul : ) Csak tapasztalatról van szó különben, ez még neki nincs sok, de ahogy nől a gyermek, mindig más lesz a kihívás úgyis. Sok dolgon átmentünk már, ő ebből profitál, szerintem ez így jó, hogy tudjuk támogatni egymást.
Itt a blogon is ugyanígy van.
Tapasztalat és véleménycsere, mely aranyat ér! Olvasunk, mesélünk, kérdezünk…. kis virtuális család ; )
Vagy már nagy? Mennyi olvasó fordul meg itt naponta Zsuzsa?
KedvelésKedvelés
Hány olvasó: naponta több száz, témától függően, mondjuk 300 és 1000 között, de persze nem mindenki néz be minden nap, nem mindenki kommentel.
Havi 10 ezer körüli egyedi látogatót mér a szoftver, és kb. 5-600 olvasó kommentel.
KedvelésKedvelés
Igen, ilyen a rasszista értelmiségi. A volt lakhelyemen a gyermek fül-orr-gégész főorvoshoz (akit magántanárként tanítottam) protezsáltam be egyszer egy cigány gyermeket. Röviden az volt a véleménye, hogy ha rajta múlna, minden cigány nőt elköttetne. Szerintem se adjuk fel, sok kis gyertya van!
KedvelésKedvelés
Köszi, Zsuzsa, ez megint szuper volt!
KedvelésKedvelés
Zsuzsa, Aranka , nagyon köszönjük az interjút! Arankával nagyon várom a találkozást 🙂
KedvelésKedvelés
Annyit tennék hozzá, hogy igaz, hogy egyes szociológusok szerint az a cigány, akit a környezete annak tekint viszont ahogy Zsuzsa is érzékeltette (ha jól értettem), ez a gondolkozás tévútra vezet. Az a cigány/roma, horvát, kínai vagy katalán, aki annak érzi magát, ahhoz a közösségnek tartozónak tartja magát. Ez mindenkinek elidegeníthetetlen joga. Gondoljunk csak bele, hova vezet ez a logika. Pl. a volt jugoszlávia területén élő macedónok a görögök szerint nem macedónok, kizárólag politikai okok miatt. Aztán emlékezzünk arra a rémálomra, hogy minden erdélyi magyar román. Nem is folytatom.
Ugyanakkor értem, hogy Aranka honnan jön ezzel a gondolatmenettel, amit végig is visz az interjúban. Azaz, hogy mivel a többségi társadalom külső tulajdonságok alapján azonnal ítél, neki ezzel kell kezdenie valamit. És itt nyílik ki a bicska a zsebemben, hogy egy fiatal felnőtt még jónapotot sem köszönt és már félredobták az önéletrajzát, kizárták az éjszakai klubból stb. csak azért, ahogy kinéz. Esélyt nem kap, akármennyire akar. Itt (is) kellene kezdeni az integrációt, hogy legalább egy fél esélyt kapjon az, aki akar. És akkor talán a többiek sem adnák föl már a rajtvonalnál, látva, hogy mire számíthatnak.
KedvelésKedvelés
Még egy jó párszor el fogom olvasni ezt a posztot! 🙂 Elsőre is nagyon sokat tanultam belőle. Köszi Zsuzsa az interjút!
Arankát korábban csak Oláh Ibolyával kapcsolatban ismertem. Csodálatos ember! Le a kalappal előtte!
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Múltkor újdonsült szomszédaimmal egyikük lakásában boroztunk, mikor pár pohár után valakiből kicsúszott a zsidózás. Másik szomszédasszonyom, (hívő katolikus), kedvesen csak ennyit kérdezett: na de XY, te mit tettél azért, hogy ne szüless zsidónak?
Ennyi. Az illetőnek egy szava sem volt erre.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó! Alkalmazni fogom!
KedvelésKedvelés
Ezt én is elkérném:-)
KedvelésKedvelés
Igen ezek a dolgok amitől még kicsit félek… Végig gondoltam már több lehetőséget ami az öf-sal kapcsolatba felmerülhet a környezetben kérdésként, támadásként,beszólásként. És azt is tudom hogy a származásával kapcsolatban ez plusz feladat lesz.De az oviban,suliban,buliban nem leszek ott és vajon hogyan fogom azt úgy belenevelni hogy ő teljesen felkészült és higgadt hozzáállással ezt kezelje?!Honnan tudom hogy mi a jó módszer?De ez a cikk inkább megerősített abba hogy jó döntés volt hogy nem tettünk származási kikötést 🙂
KedvelésKedvelés
Érdekes, én azt gondoltam, hogy elriaszt a cikk.
KedvelésKedvelés
Igen, engem például elriaszt, megdöbbent. Aranka olyan példákat hoz, amire egyszerűen nem tudom, hogyan lehet egy gyermeket felkészíteni, de nemcsak egy gyereket saját magamat is. Ezt pedig tovább tetézi az a sok példa amit Ti is írtok itt. Orvost, tanár stb. Mióta tegnap délelőtt elolvastam a cikket, azóta gondolkozom rajta, hogy ez a Rikárdó sztori, meg a párizsi események kommentjeinek olvasásának hatása-e, hogy most valahogy kicsit fokozottabb a hangulat. De számomra most nagyon riasztó. És nagy tisztelet mindannyitoknak, akik ezt ilyen ügyesen, okosan tudjátok csinálni!
Az interjú most is nagyon szuper, és érdekes természetesen! 😉
KedvelésKedvelés
Először megijedtem,ill még most is félek de inkább attól hogy jól csinálom e majd…Viszont azért erősített meg…és ezt tudom hogy nem szabadna mondani/írni de ez az igazság hogy a tudat hogy ha csak a sok gyerek közül egy gyermek akin segíthetek boldoggá tesz.És nem ezért fogadok örökbe és ez a cikk tényleg rémisztő és durva.Sajnálom őket. De talán a világ egyre nyitottabb lesz és ha csak mi akik örökbefogadunk a környezetünkben- ha picit is- sikerül talán ehhez hozzájárulnunk.
KedvelésKedvelés
Az oviban, suliban, buliban nem leszel ott, hogy vértezed fel előre arra, hogy mi legyen, ha dagizzák, pápaszemesnek, elálló fülűnek, szeplősnek, répahajúnak, babkarónak, égimeszelőnek, kertitörpének csúfolják? Azt mondják rá, hogy két anyja van? Hogy még annak a nőnek sem kellett, aki szülte? Hogy lelencházi?
Meg kell tanulnia otthon, hogy értékes ember, úgy szerethető, ahogy van, és a szüleire feltétel nélkül számíthat. Szerintem legtöbbet ez segít a csúfolódások elviselésében. Lehet, hogy nem fogja mindig higgadtan viselni. Nem biztos, hogy mindig PC módon reagálja le. De ha nem a csúfolódások által sugallt képet építi be magába (pláne nem legfontosabbként), akkor az már jó. És igen, az információ véd, itt is. Ha ő biztosra tudja, mert a szülő hiteles forrásként rendszeresen megerősíti abban, hogy az ő cigányságából legalább annyi előny származik, mint hátrány, szerintem már könnyebb lesz neki.
Én legalábbis így próbálom.
KedvelésKedvelés
Engem is állandóan csúfoltak, pedig se cigány, se örökbefogadott nem vagyok, viszont a mai napig nem tudja a jobb kezem, hogy mit csinál a bal, és olykor elesek a saját lábamban.
Én most azon vagyok, hogy a cigány ne szitokszó legyen a számára, hanem egy hétköznapi, általunk is használt szó. Akkor nem fogja csúfolásként megélni.
A kisfiam mondogata: Jaus (pirospont, aki kitalálja milyen nevet takar) cigány. Vica cigány. Apa nem cigány. Jaus okos, Vica okos, Apa okos. Ez mindig így hangzik el, egymás után, ebben a sorrendben – és ő rakta össze.
KedvelésKedvelés
Nagyon édes, és mennyire okos és igaz megállapítás a kisfiadtól! Büszke lehetsz rá, és persze magadra is: hiszen a te nevelésed! A nevére nem tudok rájönni, de nagyon érdekel! (Esetleg Gyulus?)
KedvelésKedvelés
Hihi, mondtam, hogy nem egyszerű. 🙂 Samu névre hallgat egyébként.
KedvelésKedvelés
Jaj, nagyon szép neve van!
KedvelésKedvelés
Józsira v. Lajosra tippeltem, de mint látható, messze jártam a megoldástól 🙂
KedvelésKedvelés
De jó, hogy előkerültél 🙂 Mi újság? Sikerült dűlőre jutni a ki kit szeret és mi módon fejezi ki kérdéskörben? 🙂
KedvelésKedvelés
Mindenki mindenkit szeret, és mindenki mindenkire féltékeny 😀 Per pillanat. A két gyereke egymásra is. Azt hiszem, ez tulajdonképpen előrelépés, mert eddig nagyon egymásba kapaszkodtak. Most viszont teljes a káosz, de azt hiszem ez pont így normális. 🙂
A mi módon fejezi ki olykor még mindig problémás, de alakul.
KedvelésKedvelés
Raize, én nem vagyok benne biztos, hogy most fokozottabb lenne a hangulat cigánykérdésben, ahogy írod, csak esetleg a mi látóterünkbe került bele jobban ez a téma, s jobban odafigyelünk rá. Voltak régebben is szörnyű események, sajnos, és lesznek is. Ezért fontos, hogy megtanuljunk “bánni” a diszkriminációval, mert egy öf. gyermek is bármikor céltáblává válhat. Itt a blogon olyan jó ötleteket, megerősítéseket, technikákat hallunk, tanulunk egymástól is és a meghívott “vendégektől” is, amiből bőven meríthetünk. Szerintem tehát megfutamodnunk nem kellene, hanem ehelyett felvértezni magunkat a jövőre nézve.
KedvelésKedvelés
Jó napot kívánok mindenkinek!
Én nem tudom, miért kell mindig a többségi társadalmat hibáztatni. Az én falumban a lakosság 1/3-a roma, 10 éve élek ott, még a munkahelyemen is az ügyfelek nagy része cigány. Még sohasem tapasztaltam, hogy a boltban, óvodában, orvosi rendelőben, stb. helyen egyetlen egy alkalommal is ért volna roma gyereket-felnőttet bármilyen negatív megkülönböztetés. Egyedül a rendőrök igazoltatnak aktívabban cigányokat, de aki ártatlan, semmilyen bántódása sem esik. Szerintem nagyon közhelyes és kártékony a magyarokra kenni a roma viselkedési kultúra negatívumait. Egy biztos, a vádaskodás nem segít, csak gyengíti a törékeny együttélési lehetőségeket.
Köszönöm, ha indulat nélkül végig tudták olvasni a hozzászólásomat!
KedvelésKedvelés
Jó, ha van jó példa. Ennek szólt a like. Sok ilyen hely kéne, ez mindenkin múlik!
KedvelésKedvelés
A jó példának mindig örülünk 🙂 Mondjuk a bőrszín alapján történő igazoltatás (ethnic profiling) súlyos megkülönböztetés és ezen az sem változtat, hogy aki ártatlan, annak bántódása nem esik…
KedvelésKedvelés
Én is pont ezt akartam mondani! Milyen jó, hogy van pozitív ellenpélda is, még akkor is, ha ez a magyar társadalomra összességében nem jellemző. Meg kell becsülni! Egyébként meg az igazoltatással kapcsolatban tökéletesen egyetértek Cosimával. Tehát csak az egyik szemem örül, sajnos…
KedvelésKedvelés
Klasszikus példa a mai sajtóban a “kisebbségi igazoltatásról”. Egy a többszázezerből, aki felemelte a hangját.
http://index.hu/belfold/2015/01/22/kisebbsegi_igazoltatasa_folyik/
KedvelésKedvelés
Gratulálok az interjúhoz, és Aranka munkájához, legnagyobb tiszteletem!
Az lenne a kérdésem Arankához, hogy a Gyermekvédelmi Törvény, leginkább azt a részét, amiről ír, hogy a gyerekeket minél tovább és “minden áron” a vérszerinti családjaikban tartsák, inkább jónak, vagy inkább rossznak tartja?
Köszönöm előre is!
KedvelésKedvelés
Beszélgetés Arankával az RTL Klub Portré műsorában: http://rtl.hu/most/63555_portre_egy_kedves_ismeros_sok-sok_gyermek_anyukaja_neveloje_
Regisztráció kell, de egy e-mail elég hozzá.
A bevezetőben Barabás Évi azt mondja: “akit egy interjúban nemrég az ország talán egyetlen gyermekvédelmi celebjének neveztek”. Idézgetik a poénomat 🙂
KedvelésKedvelés