A Lányanya (Mom at Sixteen) amerikai film, és azt a helyzetet boncolgatja, mikor a tinédzserkorú anya gyerekét a nagymama neveli fel. Spoilerezni fogok. (Itt látható magyar szinkronnal.)
Jacey középosztálybeli gimnazista lány, jó tanuló, jó sportoló, kortársaihoz képest komoly gondolkodású fiatal – aki terhes lett. Jacey anyja vállalja fel, hogy sajátjaként neveli fel a gyereket, és mindenki előtt úgy tesznek, mintha ő szülte volna. A történetbe akkor csöppenünk bele, mikor a család szembesül mindennek a következményeivel. A film elég reálisan mutatja be, milyen áldozatokkal jár ez a döntés még egy anyagi és egyéb erőforrásokkal viszonylag jól ellátott családnál is.
Hogy ne derüljön ki a titok, a család költözni kényszerül: új iskola, új város, új munkahely, új lakás. A középkorú anya nehezen bírja az éjszakázást a babával, nappal meg ő dolgozik, hogy eltartsa a családot, dühös a lányára, kicsit már bánja az egészet. Jacey hárít, próbál nem tudomást venni a csecsemőről, magába zárkózik, nem érzi jól magát otthon, és az új iskolában is idegen. A kiskamasz húga ebben a helyzetben kisebb kihágásokkal próbálja magára hívni a figyelmet. A lányok apja külön él, nem derül ki, tud-e egyáltalán az akcióról, csak a fogorvosi számla megfelezéséről tárgyal vele az anya. A külvilág csodálkozik, miért költözött ilyen hirtelen, tanév közben a kis család, és a titok sem marad sokáig titok…
A film nagy része Jacey iskolájában játszódik, ahol a kamaszokat a szex, a drog és a rock and roll foglalkoztatja (csak vicceltem, a rock and roll nem érdekli őket :-)). Fontos szerephez jut a tanárnő, aki civilben örökbefogadást fontolgat a férjével, az iskolában meg a nemi felvilágosítás-órát tartja. (A film szerint mintha legalább heti kettő lenne belőle ebben a suliban, de a diákokat elnézve még ez is kevés.) A traumán átesett, komoly, zárkózott Jaceyt elnézve az egyik hasonló korú örökbeadó mondása jutott eszembe: „A kortársaim csak most fognak elmenni rossz irányba, én már vissza is jöttem.”
Ne várjatok a Junohoz hasonló tűzijátékot, de összességében a film egy vállalható kedves darab a tinédzserterhesség és örökbeadás problematikájáról, némi szájbarágással. Két dolog szúrt szemet, és itt jön a spoiler, amit fehérrel írtam. Ha már láttad a filmet, vagy nem zavar, ha lelövöm a poént, akkor vidd a kurzort a sorok fölé és el tudod olvasni.
Az egyik fordulat, ami nem logikus a számomra, hogy a film utolsó tíz percében kiderül, Jacey a szülésig örökbe akarta adni a gyereket, ám úgy megszerette, hogy nem bírt megválni tőle. A film elején azt hittem, a mama akarta megtartani a gyereket, hisz egyedül ő törődött vele, a kamaszlány szemlátomást hárított és igyekezett elkerülni a baba társaságát. A másik logikátlan lépés, hogy Jacey pont akkor dönt mégis az örökbeadás mellett, mikor a család kezd felállni a krízisből, összeszedik erőiket, megértik egymás szempontjait, és már úgy néz ki, hogy sikerülni fog nekik felnevelni a kisfiút. Ilyen formában a film azt sulykolja, hogy egy kamaszlány még családi háttérrel, segítséggel sem képes felnevelni egy gyereket, és jobb helye van az örökbefogadóknál a bébinek.
Nagyon tetszett viszont a kamaszkorú anyák önsegítő csoportja. Jó lenne ilyen Magyarországon is.
Láttátok? Hogy tetszett?
Lányanya (Mom at Sixteen), amerikai film, 2005, rendezte Peter Werner
Örökbe.hu 
Nekem azt írja ki, hogy a videó nem elérhető, mert törölték a you tube fiókot.
KedvelésKedvelés
Köszi! Kicseréltem a linket, most működik?
KedvelésKedvelés
Igen,működik, most nézem.
KedvelésKedvelés
Na, megnéztem, nem tetszik a vége, hümm.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon.
Nekem se tetszik… Neked miért?
KedvelésKedvelés
Tök izgi volt ez a fehérrel írt rész! Persze nem bírtam ki, és rögtön elolvastam! 🙂
Köszönöm az ismertetőt, még csak nem is hallottam eddig erről a filmről, de felkeltetted az érdeklődésemet, meg fogom nézni.
KedvelésKedvelés
Nahát, most olvasom Eric Claptonról, pont idepasszol: “Eric Clapton 1945. március 30-án született, a Surrey megyében található Ripley-ben, az Egyesült Királyságban. Anyja, Patricia Molly Clapton tizenhat évesen hozta őt világra. Apja, Edward Walter Fryer, a kanadai hadsereg egyik huszonnégy éves katonája még fia születése előtt visszatért feleségéhez Kanadába. Eric a nagyszüleinél nőtt fel, mégpedig abban a hitben, hogy nagyszülei a szülei, anyja pedig a nővére.”
KedvelésKedvelés
Úristen, Jack Nicholsonnal is ugyanez történt, Hihetetlen, valószínűleg sokkal gyakoribb történet ez, mint gondolnánk…
“1937. április 22-én, New Yorkban született John Joseph néven. Anyja egy tizenéves táncosnő volt. A gyermeket családjában mindenki csak Jacknek hívta, s nagyszülei fogadták örökbe. Harmincegy éves koráig úgy élt, hogy a szülőanyját a nővérének hitte.”
KedvelésKedvelés
Azért ezt nagyon durva lehet 31 évesen megtudni…
KedvelésKedvelés
http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/mit-rejt-a-hirnev-15-hires-ember-akit-orokbe-fogadtak
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, a Jack Nickolson is pont így járt…
KedvelésKedvelés
Bocsi,lassú voltam 😉
KedvelésKedvelés
Ha nem egy délutáni pogácsázós filmek nézzük hanem a lányanyák helyzetét bemutató filmnek akkor természetesen nem kielégítő amit láttam. A főszereplő pont azt nem kapja meg amire a leginkább szüksége van,a lehetőségeiről való tájékoztatást. Ill. a döntéshozatalhoz nem kap támogatást nem is ő dönt saját helyzete felett csak a film végén.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Ebben teljesen igazad van. Ezért tetszett annyira a lányanyák klubja a film vége felé, ott legalább kap valami tájékoztatást és sorstársakra lel.
KedvelésKedvelés
Az én férjem is hasonlóan járt.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Ő is felnőttként tudta meg, hogy a nagyanyja nevelte fel?
KedvelésKedvelés
Nem. Tudta, hogy ki az anyukája csak a nagymamánál lakott 10 éves koráig és mondhatni Ő nevelte. Édesanyját heti 1x látta amikor felugrott fél órára. De csak a tudatban lett az édesanyja a nagymamához vannak erős anyai érzései. A nagymama valójában nem a nagymamája az édesanyját ( férjem édesanyját) örökbefogadták. Én azt látom amikor az érzések kavarognak amikor egy felnőttben, hogy kit hogy is kellett volna szeretni. Az a mai napig nem derült ki, hogy a nagymama elvette-e a lányától a fiát ( férjemet) vagy az anyuka hagyta ott a gyereket az anyjánál.
KedvelésKedvelés
Hú, ez nem szokványos történet! És ti is örökbefogadók vagytok?
KedvelésKedvelés
En nem tudtam megnezni a filmet. Nem tudtok olyan oldalrol, ahol siman lejatszhato plusz programok letoltese nelkul?
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon! Szerintem itt is, csak alul kattints a háromszögre, ne a képernyőre.
KedvelésKedvelés