Ma darázsfészekbe nyúlok. A magánutas örökbefogadás az egyik legvitatottabb terület a témában. Nem véletlen, hogy a visszaélések miatt megszigorították, ugyanakkor ezt a blogot is sokan olvassák, akik jól sikerült és tisztességesen lezajlott magánutas örökbefogadások résztvevői.
Az alapok: a magánutas (vagy szervezeten kívüli) örökbefogadásnál nem az erre feljogosított közvetítő szervezetek (a gyermekvédelmi szakszolgálat és a hét civil szervezet) hozza össze az örökbeadót és az örökbefogadót, hanem ők maguk ismerkednek meg valahol. Általában a krízisterhes nő és az örökbefogadásra várakozó (pár). Tehát a magánutas örökbefogadás nyílt, és újszülöttről van szó.
Tavalyig ez nem volt tilos, és a felek egyszerűen besétálhattak maguk a gyámhivatalba aláírni a lemondást. Az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-től egyebek mellett ezt is megszigorította, minden örökbefogadásnál kötelező közvetítő szervezetet bevonni. Ez lehet a Tegyesz, vagy civil szervezet. A Tegyesz – ha törvényi akadálya nincs az örökbefogadásnak – akkor köteles mindenkit fogadni, a civilek eldönthetik, jelenleg tudtommal a Baptisták, a Fészek és az Együtt az Életért vállalnak bizonyos feltételekkel ilyen ügyleteket.
A keretek:
- A szülőjelöltnek érvényes alkalmassági határozattal kell rendelkeznie, és megfelelnie az örökbefogadás egyéb feltételeinek (például maximum 45 év korkülönbség).
- A terhes nőnek krízistanácsadáson kell részt vennie.
- A megállapodás kötését a civil szervezet vagy Tegyesz végzi.
- Az örökbefogadás az anyagi haszonszerzését nem szolgálhatja senkinek.
- Egyébként ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a nyílt örökbefogadásra (hat hét meggondolás).
- A civilek az ilyenkor szokásos közvetítési díjat kérhetik el, a Tegyesz ingyenes.
Magyarországon az összes nyílt örökbefogadás harmada magánutas, évi 50-70 eset, ez a törvény bevezetése óta is így maradt, csak igénybe veszik kisebb részben a civilek, de főleg a Tegyesz segítségét a lepapírozásban.
A szigorítás nem véletlen, a közvetítő nélkül megismerkedő felek kapcsolata számos kockázatot rejt magában. Adott a kétségbeesett krízisterhes, aki nincs tisztában a lehetőségeivel, valószínűleg rossz az anyagi háttere, és váratlanul csöppent ebbe a helyzetbe, ő nem végzett felkészítő tanfolyamot. A másik oldalon ott van a gyermekre évek óta áhítozó, a (másik félhez képest mindenképpen) jó anyagi helyzetű pár, akinek a hivatalos csatornákon 3-4 évet kéne várnia. Esetleg ez az utolsó esélye, ha mondjuk 43 évesen döbbent rá, hogy szeretne gyereket és csak fehér bőrű újszülöttet tud elfogadni.
A gyakorlatban sokszor nem is ők ismerkednek meg, hanem van a képben egy közvetítő személy is, aki erre nem feljogosult. Általában a krízisterhesekkel hivatásból kapcsolatba kerülő, más szakember (szülésznő, orvos, ápolónő), de volt olyan is, hogy az iskolaorvos ajánlotta ki egy hozzá forduló terhes kamaszlány gyermekét a saját ismerősének. Mint leírtam, csak az erre jogosult szervezetek közvetíthetnek. Ezek a személyek, ha jót is akarnak, nincsenek tisztában az örökbefogadás hazai rendszerével.
A net segítségével sokszor direktben is keresik egymást a felek, illetve főleg az örökbefogadók hirdetnek. A világhálóról kifolynak az ilyen típusú felhívások:
“Jogerős alkalmassági határozattal rendelkező, jó anyagi helyzetű házaspár vagyunk. Olyan terhes nőt keresünk, aki nem tudja felnevelni születendő gyermekét. Írj, hogy kölcsönösen segíthessünk egymásnak!”
A krízisterhes nem feltétlenül van tisztában a lehetőségeivel. Örül, ha egy szimpatikus párt bemutatnak neki, holott, ha besétálna egy civil szervezethez, ott több tucat, vagy több száz várakozó boldogan elfogadná a gyerekét. A civilek nemcsak az örökbefogadó megkeresésében segítenek, hanem abban is, hogy megtarthassa a gyerekét. Tájékoztatják az egyéb lehetőségekről, elszállásolják a terhesség alatt, keresnek neki anyaotthont, ha megtartja a gyereket. Lelkileg támogatják a folyamatban, szükség esetén szakembert találnak neki.
Egy örökbefogadó, akármilyen jó szándékú is, ezeket nem tudja nyújtani. Ha a terhesség alatt anyagilag támogatja kismamát, azzal növeli a függőségét, nehezebb önálló döntést hoznia a magzat sorsáról, ha hónapokig az örökbefogadók tartották el. Természetesen, a kismama visszaléphet a terhesség során, vagy a szülést követő hat hétben. Vagy kiderülhet, hogy beteg a magzat, esetleg fiú, ők meg lányt szeretnének. És a hónapok alatt kialakult érzelmi kapcsolatot sem könnyű elvágni, ugyanakkor a szülés után ezt nem feltétlenül szeretnék fenntartani a felek.
Beszéljünk külön a hat hétről, amíg a gyermekről lemondó szülő meggondolhatja magát. A visszalépések száma nem túl magas, tavaly 4 ilyen eset volt összesen, többségük magánutas ügyletnél. A civil szervezetek által gondozott és előkészített örökbeadásoknál előre végigzongorázzák a lehetőségeket, hagynak időt dönteni, ezért ott kevésbé fenyeget a visszalépés. Természetesen, ha civil szervezetnél kerül sorra a várakozó, akkor is előfordulhat, hogy beteg magzat születik, vagy meggondolja magát az anya. Ezek mindenképpen traumák, de ekkor már a sor elején van a szülőjelölt, tehát hamarosan fog kapni egy másik kiajánlást.
Itt említeném meg azt a sokáig létező, illegális gyakorlatot, hogy az örökbefogadó apa hamis apasági nyilatkozatot tett a magzatról az ügymenet felgyorsítására, illetve ezzel több törvényi megkötés is kikerülhető (korkülönbség, tanfolyam). Az ilyen ügyletek nem a nyílt, hanem a családon belüli, házastársi örökbefogadások közt jelennek meg. A törvény ezt is megszigorította, bekerült egy passzus, hogy a gyámhivatal jogosult az apasági nyilatkozat megtámadására, ha azt jogszabály megkerülése céljából tették. Valamint fennáll az a kockázatot, hogy ha a szülőanya mégis megtartja a babát, akkor a hamis apa évtizedeken át fizetheti a gyerektartást.
Sajnos az a tapasztalatunk, hogy ide már csak a papírokért jönnek az ügyfelek. Előtte már mindenben megegyeztek… Hiába próbáljuk mi tájékoztatni a vér szerinti anyát egyéb lehetőségeiről, mire hozzánk eljut, már meggyőzték őt, és tőlünk bármit hall, azon nem változtat. (megyei Tegyesz örökbefogadási tanácsadója)
Utólag már értem azt, ami a felkészítő tanfolyamon elhangzott: hogy nem az anyát kell örökbe fogadni. És nem kell előre megpróbálni megmenteni a babát azoktól a körülményektől, amelyeket az szülőanyja létrehozott a számára. Mi tényleg örökbe fogadtuk a terhességét, támogattuk őt érzelmileg, és ettől megerősödött. Végül úgy döntött, lesz ereje felnevelni a babát, nem adja örökbe. (örökbefogadó szülő, sikertelen magánutas próbálkozással)
Mit tegyen egy örökbefogadásra várakozó, ha a sors útjába sodor egy krízisterhest, aki pont neki szeretné adni a gyerekét? A szakemberi tanács szerint ilyenkor a terhesgondozást bízza egy civil szervezetre, próbálja függetleníteni magát érzelmileg, amennyire lehet, anyagilag pedig teljesen.
Örökbe.hu 
Köszönöm, korrekt, és minden előnyre és hátrányra kiterjedő írás.
Minden eset természetesen más egy kicsit, a felek is állhatnak hozzá különleges módon, de sztem ez pont egy olyan rendelkezés, ami tényleg mindkét felet védi.
KedvelésKedvelés
Megértem, hogy miért kellett a törvényen szigorítani. Azzal nincs is bajom, hogy gyakorlatilag megszűnt a magán úton történő örökbefogadás. Így legalább van egy jó esetben pártatlan közvetítő a két fél között. Azonban ez a kényes egyensúly csupán addig marad meg, amíg mindhárom fél tisztességesen jár el.
KedvelésKedvelés
Ezt hogy érted? A közvetítő szervezet pont azért van, hogy ügyeljen a törvény betartására.
KedvelésKedvelés
Mi a helyzet, ha rokon akar örökbe fogadni? Akkor is ugyanazon eljárás és jogszabály alá esik, mint a nem rokon? Pl akkor is kell alkalmassági vizsga?
KedvelésKedvelés
Az előző postnál le lehetne venni a teljes nevemet? Azt nem tudtam, hog kiírják. 😦
KedvelésKedvelés
Persze, de nem választanál másik nincknevet? Már van egy Ani kommentelőnk.
KedvelésKedvelés
A rokoni, házastársi örökbefogadás teljesen más, sokkal egyszerűbb, én a blogban nem is foglalkoztam még vele, az itt leírtak mind a nem rokonira vonatkoznak.
Úgy tudom, rokoni örökbefogadásnál
– nem nézik a korkülönbséget
– és nem kell tanfolyam.
Az alkalmasságot vizsgálják.
Hogy kell-e közvetítő szervezet, na ezt nem tudom, de utánanézek! Jó kérdés!
KedvelésKedvelés
Nem kell közvetítő!
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen a gyors választ 🙂 lehetne SWL a nicknevem? Átírni az előző postoknál is?
KedvelésKedvelés
😉
KedvelésKedvelés
Mi a Baptistákon keresztül fogadtunk örökbe-ha lehet így hívni félig magánutasan. Az EÜ ismerősünk szólt, hogy jelentkezett náluk az anya, hogy nem kívánja megtartani a gyereket, a terhesség titkolt volt. Mi ekkor felhívtuk a Baptistákat, ők azonnal intézkedtek, anyaotthonban helyezték el, beszélgettek az anyával, majd ezután történt meg a találkozás Vele. Korrekt, tiszta ügyintézés volt, elmondták az anyának, mik a jogai, elmondták nekünk is, figyeltek mindkét félre. Megmutatták nekünk any anyaotthont, sokat beszélgettünk A szülés után még segítettek az anyának hazajutni. A Baptisták tényleg a gyereket nézik, utánunk következő örökbeadásuknál a szülőanya a gyámügyön gondolta meg magát, és akkor abban segítettek neki, hogy megtarthassa és hazavigye a gyerekét. Szerintem semmi rossz nincs a magánutasban, ilyen feltételek mellett. Nem értem, a nagy civil szervezetek miért nem nyitottak erre.
KedvelésKedvelés
Igen, ti pontosan a javasolt utat követtétek, és egy szervezetre bíztátok a terhesgondozást.
KedvelésKedvelés
Szerintem az még ide tartozik, hogy nemcsak újszülött került eddig családba nyílt örökbefogadással, de valóban a legtöbb, ill. majdnem minden nyílt öf. újszülöttel történik.
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa!
Örülök az írásodnak!!
Már a tanfolyamon éreztem mennyire ellene van mindenki.
Mi is magánutas örökbefogadók vagyunk, egészségügyben dolgozó ismerős volt a kapcsolat.
Tavaly áprilisban megkaptuk a alkalmasságit és októberben örökbefogadtuk a kisfiúnkat.
Mivel ötödik gyermek és az életetadó tisztában volt mindennel ezért azonnal szólt, hogy nem akarja a babát. Meg sem nézte nem is szoptatta sőt a szülés napján hazament a kórházból. Kisfiúnk csütörtökön született hétfőn aláírtuk a nyilatkozatokat és szerdán már vittük is haza Őt!
A rengeteg idegeskedés ellenére ami mondjuk 3-4 év várakozás után is természetes semmilyen akadályba nem ütköztünk. Volt egy momentum amit mondjuk furcsálltam. Mondták, hogy hívjam fel az egyik szervezetet ahova jelentkeztünk és kérjem meg Őket legyenek ott a gyámhivatalban a nyilatkozat aláírásakor. Biztos ami biztos ha közbejönne valami.
Na én fel is hívtam és azt a választ kaptam, hogy ha ilyen jól elintéztünk eddig mindent akkor intézzük továbbra is magunk. Pedig a jelentkezésünk megvolt feléjük sőt a csekket is befizettük.
Hát ennyit arról a bizonyos szervezetről.
KedvelésKedvelés
De ez tavalyelőtt történt, ugye? Tavaly már kellett közvetítő.
KedvelésKedvelés
Igazad van!! Tavaly előtt 🙂 csak úgy repül az idő.
KedvelésKedvelés
Szerintem abban is rengeteget változott a helyzet, hogy pár évvel ezelőtt lényegesen nyitottabbak voltak az eü-s dolgozók az olyan segítségere, hogy összehozzák az örökbe adókat és örökbe fogadókat. Ismerünk a közvetlen környezetünkben is ilyen örökbefogadást. Mi is körbejártuk ezt a lehetőséget, kellő figyelemmel és tapintattal, de mindenki egyértelműen elzárkózott a dolog elöl…
KedvelésKedvelés
Az összefoglalóból nekem az derül ki, hogy a szülőanyának nem ez a legjobb megoldás és valószínűleg kiszolgáltatottságában és tájékozatlanságában választja, mert úgy érzi, hogy így gyorsan és biztosan megoldódik a krízis, amiben van. Nincs információja arról, hogy egy civil szervezet mennyi mindenben tudna neki segíteni, őt támogatni és ugyanúgy gyorsan és zökkenőmentesen adhatná örökbe a gyerekét a szülés után, mint “anno” magánutasan.
KedvelésKedvelés
Én úgy gondolom, a törvényváltozás óta a szülőanya számára elvileg nincs különbség, hiszen a Tegyesz vagy a civil szervezet tájékoztatja, ellátja őt, sőt, ha az örökbefogadók valamilyen oknál fogva visszalépnének, örökbe tudja adni a babát másnak. Ezeken túl viszont minden eset más. Mi is magánutasok vagyunk, a szülőanyát régóta ismertem. Ő azért döntött úgy, hogy nekünk szeretné örökbe adni a gyermekét, mert “minket legalább ismer, és megbízik bennünk”. Akkor fél éve volt határozatunk, majd több hónapig kísértük a terhességet, civil szervezettel együtt. Ami számunkra nehéz volt: jobban ismertük az anyát, mint a civilek, az egész folyamatot az eleve adott kapcsolatunk, viszonyunk is meghatározta. Ennek voltak jó és rossz oldalai, például, igen, már a terhességet és kicsit az anyát is örökbe fogadtuk. Sok probléma adódott, és úgy éreztem, illetve úgy gondolom, a szervezet nem tudott mindenben biztonságot nyújtani. A Tegyesz egyébként még kevésbé tudott volna, mert ők csak pszichológiai segítséget adtak volna a szülőanyának, ha hozzájuk fordulunk, de egyebekre is szükség lett. Kötéltánc volt az egész érzelmileg, és minden szempontból. Szorongást okozott az is: mi lenne ha súlyos betegséggel születne a baba? Korrigálhatóra volt határozatunk, de több hónap kísérés után nem tudtam volna visszakozni ilyen esetben. Aztán a kapcsolattartás-nem tartás megint külön téma. Meg a vélt, vagy valós gyanakvás a magánutasokkal szemben örökbefogadói körökben. Az tiszta volt, amikor a kórházban az egyik csecsemős egy esti beszélgetés folyamán megkérdezte, hogy van-e pénz az ilyenek mögött? Szóval, van egy csodás (egyébként nem is szőkekékszemű 🙂 gyerekünk, és van egy laza kapcsolat a vérszerinti anyával, és ennek így kellett történnie. Viszont ha még egyszer hasonló helyzetbe kerülnénk (például vérszerinti tesóval), megpróbálnánk kicsit nagyobb távolságot tartani, ha lehet.
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa. Mit értesz visszaélésen? Az anyagi oldalát, vagy azt, hogy hamis apát írtak be a gyámhivatalba? Én elmondtam a nőgyógyászomnak, és az asszisztensének is hogy örökbefogadó szülői határozatunk van, mondták, hogy évi 1-2 esetről Ők is tudnak a szülészeten, tudnak szólni, segíteni, természetesen most már közbeiktatva a Tegyeszt. Szerintem többet kellene beszélni az örökbefogadásról nyíltan, közérthetően. Az ismerősi körben tapasztaltuk,hogy egyszerűbbnek gondolták az egész folyamatot, és nem olyan bonyolultnak, mint a hazai rendszerünk. Nem ítélem el azokat, akik korábban és most is a magánutas örökbefogadást is támogatják. Sajnos nagyon hosszú a sor, mi az elsőre várunk, remélem nem sokáig…
KedvelésKedvelés
Szia!
Üdv a blogon. Mindkettő visszaélés, igen.
KedvelésKedvelés
Kedves Bea!
Először is mielőbbi babázást kívánok.
Igen szerintem Zsuzsa arra gondolt, hogy egyeseknek minden pénzt megér egy gyerek.
Nekünk is volt egy esetünk, amikor is volt egy nő akinek a terhességét végigkísérte egy idősebb házaspár akik örökbe akarták fogadni a gyermeket. Mivel volt egy kis gond a babával (nem szállt le az egyik heréje) ezért elvonultak gondolkodni mit tegyenek. A védőnő viszont nem akart tovább várni ezért behívtak minket is. Beszéltünk az anyával de ő azt mondta mindenképp annak a házaspárnak adná örökbe.
Aztán kiderült, hogy pénzt kért a fiáért. Így azonnal kiszálltunk az ügyből.
Az pedig, hogy hamis apát írnak be a gyámhivatalban eléggé megnehezíti a későbbiekben ha a gyermek meg akarná ismerni a felmenőit.
A többi dologgal amit leírtál teljesen egyetértek!!
KedvelésKedvelés
Cseppben a tenger. Ebben minden kockázat benne volt: a magzat nem olyan, ahogy elképzelték, anyagi igények, a védőnő közvetít… És ha már nem tökéletes az áru, akkor át kell gondolni, megéri-e?
KedvelésKedvelés
Szerintem akinek konkrét elképzelése van a gyerekről, az nem fogadjon örökbe. Értem ezalatt, hogy szőke legyen és csakis kék szemű… Ha időközben bebarnul, akkor hibás az árú és nem is kell már? Én sosem képzelődtem arról, hogy fog kinézni a gyerekem, hiszem minden gyerek tökéletes a maga nemében, és pont jó úgy, ahogy van 🙂
KedvelésKedvelés
Hát, ha egy olyan elváltozástól, ami a fiúk elég magas százalékánál akár kisiskolás koráig tök normálisan fennáll, már “hibás áru”, akkor vajon ágondolt volt-e kellően a szándék?
(a magánútról inkább nem írok véleményt, nem akarok én bántani senkit, ahhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy ha nem is mindig a legtökéletesebb sikerrel, de azért a jogi szabályozások arra vannak kitalálva, hogy védjenek)
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa! Kedves Örökbe.hu olvasók!
Mi is magánutas örökbefogadók vagyunk,mi is még a “régi” szabályok szerint.
Rövid történetünk annyi,hogy a gyermekem szülőanyja árva+ testvérével élnek albérletben. A szülőanya igen fiatalka.Nem tudják vállalni a babát,ők kerestek meg minket. Erre nem tudtam nemet mondani.
Elkezdődött a szervezkedés,mi is felhívtuk segítségkérés miatt az egyik civil szervezetet, de közölték,hogy azonnal mondjam meg hol van a kismama és majd ők elintézik a baba sorsát. Elkeseredtem,hogy akkor ez nekünk nem fog sikerülni.
Ekkor kerestem fel a TEGYESZ munkatársát,aki elmondta,hogy mi is a teendő. Itt jöttek a buktatók (amiket hála a felvilágosításnak) elég könnyen vettünk.
-Nálunk nem is jöhetett szóba,hogy a férjemet írassuk be apaként,mert nem akartam egy babával egyedül maradni,míg apát lekasznizzák akár évekre a lányka fiatal életkora miatt megrontásért.
-Szülőanya gyámja a testvére volt,így őt is össze kellett kutyázni,hogy intéződjenek a dolgok.
-Megjártuk a rendőrséget a 8 hónapos terhes kismamáért, aki minket adott meg értesítendőnek.
-Megkaptuk ezerszer,hogy minek nekünk ez a gyerek, ez gondozatlan terhesség,akármi baja lehet. Sőt! Ami nálam biztosítékkiverős volt, amikor a genetikai UH végén megkaptam a képet a babáról és akkor hátrafordult a székkel az addig igencsak bunkón viselkedő orvos,és azt mondta: Miért nem mondták,hogy örökbefogadás lesz?- Itt megkérdeztem azért,hogy mit csinált volna másképp,de nem kaptam választ 😦
Én itt már feladtam volna,de a férjem tovább kísért az úton,mentünk,csináltuk,miközben csak az a mondat járt a fejemben,amit a szülőanya az első találkozásunkkor mondott: Én nem szeretem ezt a gyereket.
Ha ő nem,akkor nekünk kell szeretni.
Végigcsináltuk, ott voltunk a szülésnél,nem érdekelte a szülőanyát a baba,egy hetesen tudtuk hazahozni a kórházból és azóta a világ legboldogabb családja vagyunk.
KedvelésKedvelés
Szia!
Köszi a történetet. Hogy talált meg titeket a szülőanya?
És üdv az olvasók között.
KedvelésKedvelés
A szülőanya testvére és a férjem főnöke ismerték egymást. A főnök tudta,hogy szeretnénk örökbe fogadni és megadta a telefonszámunkat neki. Egyszer csak csörgött a férjem telefonja és elkezdődött a történetünk 🙂
KedvelésKedvelés
Tisztelt Cim
Kérdezném ha 18 eves anyát a picijével együtt szeretnénk örökbe fogadni
Hova milyen civil szervezethez kellene dordulnunk
BNE
KedvelésKedvelés