Nem először, nem utoljára. A téma nemrég a Mózeskosár Klubban is szerepelt, az ott elhangzottakból idézek.
Az örökbefogadásra jelentkezők, amikor felmerül a cigány származású gyerek vállalása, általában két félelemre hivatkoznak: Hogy fogom megvédeni majd a támadásoktól? Hogy adhatok neki roma identitást, ha én nem vagyok az?
Néhány szempont a kérdésekhez:
- Fontos, hogy a gyerek tisztában legyen a saját származásával. Erről is kell beszélgetni, ahogy az örökbefogadásról.
- A környezet egész másképp kezeli a gyereket, amíg a (szőke, középosztálybeli) szülő társaságában van. Amikor kikerül a szülő védőburka alól, és egyedül közlekedik, magának kell megvédenie magát.
- Ehhez a bázist a kisgyerekkorban megszerzett önbizalom adja.
- Ha a gyerek látványosan másképp néz ki, mint a szülő, akkor a környezet folyamatosan érdeklődni fog a családi “felállásról”, ezt kezelni kell.
- Nem kell lováriul tanulni a szülőnek, nem kötelező cigány táncházba járni, ha magától nem tenné ezt.
- Nagyon hasznos viszont az identitás kialakulásához, ha a gyereknek módja van cigány családokkal barátkozni, lehetőleg az örökbefogadók társadalmi környezetéből, baráti köréből.
- Ha a gyereket a külseje miatt cigánynak csúfolhatják, akkor nagyon fontos, hogy először a szülőtől hallja ezt a szót, és legyen pozitív töltete a számára.
- Ha a gyereken nem látszik a származása, akkor viszont olyan helyzetbe kerülhet, hogy a füle hallatára “cigányoznak”.
- A rasszista beszédet ne tűrje el a szülő. Nem muszáj felfedni ilyenkor a gyerek származását, jól működik az “engem személyes érintettségem miatt zavar az ilyen beszéd” formula.
- A szülő példát mutat a gyereknek az ilyen helyzetek kezelésére.
- Ha a gyereken nem látszik a származása, vagy épp bizonytalan, akkor is meg kell őt ismertetni ennek lehetőségével.
És egy kis háttér: ki a cigány a magyar örökbefogadási rendszerben?
A jelentkezésnél az egyik eldöntendő kérdés, van-e származási kikötése az örökbefogadónak. De már ez sem egyöntetű. Megyénként, hivatalonként eltér, van, ahol egyenesen rákérdeznek, elfogad-e cigány gyereket a szülőjelölt. Van, ahol, ha szeretné, ezen kikötését az űrlap “Egyéb megjegyzések” rovatában rögzíthető, és van, ahol ezt nem is hajlandóak dokumentálni. De egy papírra bármit le lehet írni. Az sokkal nehezebb kérdés, hogy ki a roma, és ezt ki fogja megállapítani.
Egy gyerek csak akkor nevezhető hivatalosan romának, ha vér szerinti szülei nyilatkoztak róla, hogy ők azok. Titkos örökbefogadásnál eltérő a hivatalok hozzáállása. Van, ahol nem bocsátkoznak találgatásba a gyermek származásáról. És van, ahol cigánynak titulálnak például egy barna bőrű kisbabát. Nyílt örökbefogadásnál az örökbefogadók találkoznak a szülőanyával. Az apa gyakran ismeretlen, és az életadó anya nem feltétlenül akarja rontani a gyerek esélyeit azzal, hogy bevallja a maga, vagy az apa cigány származását.
Tehát az esetek nagy részében lesz egy bizonytalanság a származás körül. Egy szőke, kék szemű gyerekről is kiderülhet (például, mikor megkeresi a gyökereit), hogy az egyik felmenője roma volt, és később születhet neki sötét bőrű gyereke. Ha a gyerek ehhez még esetleg egy előítéletes, vagy kifejezetten rasszista légkörben nő fel, és 18-25-30 évesen szembesül a saját származásával, komoly önismereti válságba kerülhet. Ezt nem árt előre átgondolni.
Örökbe.hu 
A mi megyénkben kifejezetten számon tartották az örökbefogadni szándékozók származási kikötéseit és a gyerek (vélhető) származását. Nekünk mindkét gyereknél a kiajánló levélben megírták, hogy cigány származású a baba (ha a szintén leírt vezetéknevét látva esetleg még lett volna kétségünk efelől, de nem volt… 🙂 .
Szerintem ez így jó.
KedvelésKedvelés
Szép dolog,ha valaki egy roma kisbabát vesz magához. megmutatja,hogy lehet szeretni, színtől függetlenül és előítéletekkel szemben is. Persze, meg kell bírkózni majd a világgal. nyílván nem fogják mindenhol mosolyogva várni. Bár,ha jól szituált és rendes stb akkor is általában egy kalap alá veszik a többivel. Ezen a szülő se tud változtatni. Vannak kivételek persze.
KedvelésKedvelés
Szerintem meg pont nem. De ezt majd persze a jövő fogja ténylegesen megmutatni. De a tapasztalatom az, hogy az a cigány mások szemében, aki úgy viselkedik, és úgy öltözik, “mint a cigányok”. Nem a bőrszín számít. Sőt, ha egy nagyon sötét bőrű emberrel találkoznak, aki egyértelműen cigány, de választékosan beszél, iskolázott és normálisan fel van öltözve, annak nem kezdenek el nekitámadni, inkább nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert a viágképükbe nem illik bele a dolog. Egyszerűen lefagynak.
KedvelésKedvelés
Írtam,hogy vannak kivételek. Jó,hát tapasztalat nekem is,ha már te is azt írtad. Megyénként változó szerintem, Én pl Borsodról beszélek. ez azért sok mindent elmond. Hol mennyire előítéletesek az emberek.
KedvelésKedvelés
Vic az első felével maximálisan egyetértek. A végével nem egészen. Szerintem még csak nem is fagynak le. Ha valaki “választékosan beszél, iskolázott és normálisan fel van öltözve”, akkor nem hinném, hogy bárkinek bármilyen gondja lenne azzal, hogy egy picit sötétebb a bőre.
KedvelésKedvelés
Egy cigány származású, iskolázott, jól szituált férfi mesélte egyszer, hogy ha sétál a barátnőjével Budapest turisták által frekventáltabb helyein, akkor mindenhol angolul szólnak hozzá a boltosok, vendéglátósok. Ott a sötét bőrével és kulturált megjelenésével sokkal jobban beleillik “a turista” skatulyába, mint “a cigány”-ba.
KedvelésKedvelés
Öf, tanult, cigány származású (elég sötét bőrű) ismerősömnek is az a felnőttkori tapasztalata, hogy külföldinek nézik, őt nálunk élő küföldi család már ide született tagjának is vélték már többször és megkérdezték, hogy melyik országból érkeztek a szülei.
KedvelésKedvelés
Őszintén remélem, hogy ez az állítás ma, 2015-ben igaz. Mindenesetre a nyolcvanas években, egy átlagos kisvárosban felnőve nagyon nem ez volt a helyzet. Én félvér arab vagyok, és úgy nőttem fel, hogy kisgyerek koromban heti szinten értek olyan atrocitások, hogy mentem tiszta ruhában, fegyelmezetten, senkinek sem ártva az utcán, és utánam szóltak, hogy büdös cigány, vagy a boltban, hogy ‘aztán nehogy lopjál!’ vagy ‘Mivan kis purdé, jöttél lopni?’. Egyszer egy dühös képű öregúr nem engedte meg, hogy mellé üljek a buszon. Vagy mikor 4-5 évesen odaszaladtam a fagyizóban a sorba, véletlenül megelőztem egy felnőttet, aki úgy rámrivallt, és elküldött a sunyiba, mintha a tárcáját loptam volna ki a zsebéből. Ha mindezt egy szőke, kék szemű kislány teszi, csak mosolyogva figyelmezteti, hol a sor vége, vagy talán még azt sem. Szerintem az arcvonásaim nem hajaznak túlzottan a romára, elég volt nekik, hogy a színem olyan. Természetesen tisztában voltam vele, hogy nem vagyok cigány, de otthon eszébe sem jutott senkinek megkérdezni, szoktak-e bántani a származásom miatt, én meg zárkózott voltam, magamban dolgoztam fel az ilyesmit. És nem azért, mert tabu lett volna ez a téma a családban, egyszerűen csak nem jutott eszükbe. Ezért eszméletlenül fontos magunktól felvetni a dolgot, hogy ne felnőtt korban derüljön ki, hogy zaklatás érte a gyereket, mint nálam is történt. És még valami fontos! Ezek a beszólások engem legsűrűbben óvodás korban értek. Azok a drága, igaz, mélymagyar emberek bátran bele mertek rúgni verbálisan egy egyméteres kisemberbe, akiről tudták, hogy nem fog visszatámadni. Rajtam élték ki elfojtott dühüket, amiért valami nagydarab cigányember egyszer lelopta a kerti szárítójukról a tiszta ruhát, vagy ilyesmi. Az ilyen tanulatlan, rasszista, gyáva véglényeknek ahhoz nem volt elég mersze, hogy utánamenjen annak, aki őket bántotta, hát egy védtelenen vettek elégtételt. Egyébként, amint elkezdtem kamaszodni, elmaradoztak az atrocitások, mert akkor már tudták, hogy visszaszólnék, és helyre tenném őket. Ezért kell minél korábban elkezdeni beszélgetni a kicsivel, hogy akár már a középsőcsopis is el tudja mondani, ha ilyesmi történt vele. Egyébként lehet, hogy ez csak nálam volt így, de mivel nekem már egész kicsinek elmagyarázták a származásom, de nem igazán mentünk bele abba, ez pontosan mit jelent, bennem iskolás koromig nem tudatosult, hogy barnább vagyok a többieknél.Tudom, hülyén hangzik. 🙂 Emlékszem, egyszer egy ismerős felsóhajtott: ‘De szép bőröd van!’ én pedig egyszerűen nem értettem, miért lenne nekem szebb/csúnyább a bőröm, mint bárki másnak. Szóval a saját példámból kiindulva, a származástudat bevezetésére tök jó első lépés lehet, ha néha elmondjuk a kicsinek, hogy milyen gyönyörű, különleges a kreol bőre, sötét haja, mennyire tetszik nekünk. Ennél egyszerűbb önbizalomépítés nem hiszem, hogy létezik. Biztos vagyok benne, hogy manapság már nem ennyire sötét a helyzet. Mindig nagy megkönnyebbüléssel tölt el a tudat, hogy a lányom itt a fővárosban, a kétezer tizes/huszas években már egy egészen más világban fog felnőni, mint én. A fejlődést az is mutatja, hogy míg a nyolcvanas években rendszeresen kaptam rasszista beszólásokat, addig a kilencvenes években egyetlen esetre emlékszem a buszon, korombeliektől, ahol egy felnőtt azonnal leállította a gorombáskodó kamaszokat.
KedvelésKedvelés
Köszi, hogy ezt megosztottad. Rémes dolgokat írtál le, de nagyon tanulságos is. Én is bízom benne, hogy már más világot élünk, de nem zárom ki, hogy megtörténjen valami hasonló.
KedvelésKedvelés
itthon ez nehezebb,Igen szép történet,én is örülök,hogy ,jó olvasni tanulságos,érdekes történeteket. Persze a legtöbb emberben benne vam,hogy ha sötétbőrű ,akkor rossz. Igaz . Sokszor összekeverik más népekkel az embereket. Nem tudom,nekem sok olyan ismerős van aki összekapcsolja a feketéket,,tálibokat,arabokat a veszéllyel,robbantásokkal. Mint pl ami Franciaországban is volt.
KedvelésKedvelés
Nekem még az jutott eszembe, hogy jó, ha a gyerek rendszeresen találkozik más öf családokkal is, akik között azért szép számmal vannak már roma gyereket adoptálók is. Így látja, hogy nem ufó, egyrészt sok öf család van és azok között teljesen átlagos és normális a roma gyerekes család is.
KedvelésKedvelés
Ez is hasznos, igen!
KedvelésKedvelés
Én is így gondolom. A bizonytalan származású de barnás börű gyerekem épp tegnap találkozott sok-sok örökbefogadott gyerekkel. Volt mindenféle színárnyalat. A legjobb barátnője egy félroma származású és nála is barnább kislány, akivel nagyon örültek egymásnak 🙂
KedvelésKedvelés
Izabella, akkor még az is lehet, hogy mi ugyanott voltunk tegnap, mint ti. 😉
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Vic mellett szólalok meg én is, bár valahol, de emlékeim szerint nem itt, már elmeséltem: Hatodikos diákjaimból előjött órán “egy kis spontán cigányozás”. Elbeszélgettünk róla azon melegében, mi az, hogy cigány, kik ők, persze, előadták a sztereotípiák gazdag skáláját. Mivel az egyik lány együtt járt nagy szerelemben az egyik felsőbb osztályból egy cigány fiúval (kifejezetten sötét a bőre, és hagyományőrző stb. egyesületeken keresztül a cigány identitását őrző, ápoló fiú), mondtam nagy naívan, hogy nézzétek meg X-et, jól tanul, tiszta, sose verekszik, veletek focizik stb. Mire a gyerekek meglepetten kérdezték: …néni, komolyan, az X cigány? Mert ő nem “olyan”. A korábban belé szerelmes kislány, aki közelebbről ismerte, a családját is, rögtön mondta, hogy persze, hogy az, nézz rá, a többieknek ekkor kezdett el valami világosodni a fejében, hogy a cigányság nem ilyen sztereotípiákon alapuló kérdés. De engem akkor szembesített ez először azzal, hogy nyilvánvaló rasszjegyek alapján sem gondolnak valakit cigánnyak, ha “ő nem olyan”.
KedvelésKedvelés
Ki más mellett lehetne még megszólalni ? 😀
KedvelésKedvelés
Ó, nem úgy, bocs. Csak Vic gondolatához csatlakozott a példám.
KedvelésKedvelés
Semmi baj, csak én (sem ? ) értettem 🙂
KedvelésKedvelés
Engem mondjuk meglepett, hogy mindenhol mosolyognak ránk, megdicsérik őket, hogy milyen szépek, aranyosak. A kislányomra már többen mondták, hogy hazavinnék. 🙂 Én meg mondtam, hogy nem adom. 😀
Egyetlen kivétel az egyik közvetlen szomszédunk, aki aznap, mikor hazajöttünk már nem volt hajlandó fogadni a kisfiam hangos “szia, néni” köszönését. Komoly problémát jelent a számára, hogy a gyerekek nem tettek némasági fogadalmat és kint játszanak az udvaron, mert ez “eddig csendes környék volt” (Vannak más gyerekek, azok is hangosak, cserébe szőkék). Meg, hogy vigyük inkább a gátra őket (ott szoktak kutyát sétáltatni). De a mélypont az az volt, amikor a kétéves kislányomnak, aki köszönni mert, beszólt, hogy anyád.
Nem a gyerek, én nem tudom kezelni…
KedvelésKedvelés
A néni a leírtak alapján nem 100-as, szerintem önmagával van leginkább baja, nagyon keserű lehet.
Ránk is mosolyognak mindenhol, bár volt aki megemlítette, milyen szép színe van a fiamnak, majd megkérdezte, hogy szeret-e a szabadban játszani. 🙂 És a fiam sok-sok gyerekhez képest is jobban, tiszteettudóan viselkedik. A játszótéren sorban áll, ha kell, köszön.
KedvelésKedvelés
“Magyarországon valóban az örökbefogadásra jelentkezőknek csak 15-20 százaléka fogad el roma gyereket.” Engem ez a 15-20% nagyon meglepett és elkeseritett! Magyarországon, 2015-ben? De miért? Hogy gondolkozik akkor a 80-85%? Miért nem szivárog át Nyugatról a tolerancia a más etnikai jegyeket hordozókkal szemben? Gyönyörű, egészséges roma gyerekek fényképeit látom a befogadó ( és magukat a világ legszerencsésebb embereinek érző) skandináv családok FB oldalain…és nem tudom felfogni, hogy ezek a gyerekek miért nem kellettek a magyaroknak.
KedvelésKedvelés
Bennem nem sok optimizmus van a mai valósággal kapcsolatban. Az én kislányomat már érte atrocitás az iskolában (alsó tagozatban) amiatt, hogy cigány. (Valahol, valamelyik fórumon már írtam erről.) Fatikával értek egyet, a rendezett külső nem feltétlenül véd meg a támadásoktól, és igen, beszélni kell a származásról! Abban viszont nem értek egyet, hogy a rasszizmus abból táplálkozna, hogy “egy nagydarab cigányember” ellopta valakinek valamijét. Nem kell hozzá különösebb indok…
KedvelésKedvelés
Én úgy gondoltam, nálunk jellemzően nem nagyon foglalkoznak ilyesmivel az emberek, volt egy-két kérdés, lerendeztük, minden csoda 3 napig, stb…
De aztán pont a héten gondolkodtam el, hogy a kislányom ovis barátnőjének az anyukája szemmel láthatóan nem nagyon pártolja ezt a kapcsolatot. Mivel kb. még egy hétig lesznek együtt, nem is erőltetem a kérdést, valószínűleg sosem fogom megtudni, neki konkrétan mi baja a dologgal, de felmerült bennem (több más lehetséges ok között) az is, hogy vajon a lány barnasága miatt van a szájhúzogatás? És most kezdek el tartani tőle, hogy itt lesznek még “rejtett hatótényezők” az életünkben, miközben a szavak szintjén meg mindenki szerint milyen helyes gyerek.
Sokkal jobban szeretem a nyíltan megfogalmazott kérdéseket-aggályokat, még ha tényleg csak ilyen szintűek is, hogy “biztosan szeret kint lenni a napon”.
KedvelésKedvelés
Még sok bölcset erről a témáról, drága sorstárs komentelők!
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Az, hogy az emberek fejében mekkora katyvasz van cigányság témakörben, a múltkor újra nyilvánvaló lett számomra. A kisebbik fiam (örökbegyerek, 13 éves, valószínűsíthető a min. részben roma származás, de biztosat nem lehet tudni, a gyerek romák között romagyereknek látszik, fehérek között meg kreolbőrű fehér gyereknek)) az utóbbi időben főleg roma srácokkal barátkozik, mondjuk a 8. kerületben lakva ez annyira nem is bonyolult. Az egyik srác naponta itt van nálunk, többnyire itt is alszik. A szomszédok múltkor úgy azonosították be, hogy “az a cigányképű fiú”. Na most a srácon első ránézésre egyértelműen látszik a cigánysága, de a szomszéd nem tudta hova tenni a fehér, középosztályi mivoltommal együtt azt, hogy befogadok egy romagyereket, ez tökröződött a “cigányképű” megállapításból. Viszont, hogy mindenféle mássággal kapcsolatban létezik ez az effektus, mutatja, hogy ez a cigány fiú fejtette ki nekem, hogy ő mindig idegenkedett az örökbefogadott gyerekektől, nem szereti őket. És amikor mondom, hogy de hát tudja, hogy a fiam,a barátja is az, sőt a fiam másik barátja is az, akivel szintén jóban van, erre azt tudta csak mondani, hogy na de ők nem olyanok. Szóval, hogy a fejekben mi van, az valami nagy kéosz.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
És a fiad barátja mondott valamit, miért gondolja ezt az örökbefogadottakról?
KedvelésKedvelés
Nahát, hogy ezt hogy nem vettem észre másfél évvel ezelőtt! Nem nagyon tudott mit mondani az örökbefogadottakkal szembeni ellenérzésére. Valami olyasmit vettem ki, hogy azt nem tudja hova tenni, hogy valakiről lemond az anyja, ez feldolgozhatatlan számára. És ezt vetíti ki a gyerekre.
KedvelésKedvelés
Tegnap eléggé sokkolt, amikor a nagycsoportos kisfiamat az egyik ovis barátja úgy fogadta reggel, hogy azt kiabálta felé, “na mi van, te cigánygyerek?” Zozó csak mosolygott, nem reagált semmit, így nem tudtam eldönteni, bántásból hangzik-e el a dolog. Nem hagyott nyugodni a kérdés, ma rákérdeztem, hogy a kisfiúval beszélgettek-e az ő szármázásáról, vagy csúfolódásból mondta-e. Z azt mondta, hogy csúfolódásból mondta, és aznap még több konfliktusa is volt a gyerekkel. Két dolgot tudtam reagálni, az egyik, hogy mondtam neki, hogy nyugodtan válaszolja azt, hogy “Miért? Mi ebben a különös? Ezzel nem tudsz bántani, én tényleg cigány vagyok, teljesen természetes dolog számomra.” Próbáltam úgy segíteni neki, hogy az ilyenek peregjenek le róla. Közben persze belül egyre idegesebb lettem a kisfiú szüleire, és azt is mondtam még, hogy képzelje el, a csúfolódók úgy megsavanyodnak, hogy olyanok lesznek, mint egy citrom a végére…
Szerintetek így kellene valahogy? Van esetleg más ötletetek ovis gyerekek felvértezésére?
Köszi előre is!
KedvelésKedvelés
Ez a “te …” ritkán szokott pozitív töltetű lenni 😦
KedvelésKedvelés
Szerintem ennél jobb reakciót nem mondhattál volna Zozó felé. Meg is jegyzem, hogy ha nekünk egyszer szükség lenne rá, felkészült legyek. Fel a fejjel, azért ezek a rasszisták akkor is kisebbségben vannak, még akkor is, ha ők a hangosabbak és nem a normálisak.
KedvelésKedvelés
Ez engem is érdekelne, mert látom, hogy az óvodás korosztálynál mindennaposak a csúfolódások.
KedvelésKedvelés
Ott kezdődnek, és az általános iskolás folytatják, annak is épp a napokban voltam fültanúja… Egyébként aranyos ez az ovis korosztály, mert a kisfiamon úgy láttam, sokkal inkább bántotta az, hogy a barátja azt mondta a gumidínójára, hogy ronda, mint az, hogy lecigánygyerekezte.
KedvelésKedvelés
A másodikos lányomat “büdöscigányozta” le pár hete az osztálytársa. A lányomat nem rengette meg, valószínűleg azért, mert már sokszor beszéltünk erről és itthon mindig pozitív kontextusban hallja a cigány szót. A tanítónő viszont sokkot kapott, a szülőket berendelték az igazgatóhoz, komolyan vették. Egy időre meg is szűnt az egész, aztán kezdődött újra, pl. köszönés helyett “hé, csajé! ” meg ilyesmi. A lányom erre vissza válaszolt, hogy szia, paraszt! (Cigányoknál a paraszt=magyar, nem sértés) A suliban büntetésbe került, én pedig gratuláltam neki és büszke vagyok rá. 🙂
KedvelésKedvelés
Uh, ezt csak most olvasom. 😦 Ha nem egyszeri eset, hanem rendszert csinál belőle a kisfiú, akkor beszélnék a szülőkkel. Első körben sztem nem kell óvónénit, igazgatót, vagy bárkit bevonni, csak a a szülőket kontaktálni. De remélem, azóta nem fordult ilyen elő.
KedvelésKedvelés
Fatikához hasonlóan, én sem kerítenék nagy feneket a dolognak, főleg, ha csak első eset, vagy nagy ritkán történik meg. Arra gondolok, talán a “botrány” olykor többet árt a helyzetnek, vagy legalábbis csak átmeneti megoldást hoz, azután kezdődik megint minden elölről. Ami nagyon tetszik a hozzászólásokban, hogy a gyerekek milyen bátrak, erősek és rugalmasak! Biztosan fel is lettek szépen készítve mindnyájan otthon, de az is igaz, hogy a gyerekek sokszor még rugalmasabbak és kreatívabbak egy ilyen szituációban a felnőtteknél. Gratulálok Zozónak, Laura kislányának, a többi hétköznapi kis hősnek és a szüleiknek! 🙂
KedvelésKedvelés