Babaköszöntő

Új rovat indul a blogon. Bemutatkozik néhány olvasó, akik a közelmúltban fogadtak örökbe gyereket. Szeretettel gratulálunk nekik! Később is szeretném időnként összegyűjteni a szülővé vált olvasók gyors beszámolóit, várom mások jelentkezését is, akikhez a közelmúltban érkezett meg az új családtag. Nemcsak kisbabák, hanem nagyobb gyerekek örökbefogadását is szívesen olvassuk, és nemcsak kommentelőktől!

Nicknév: Rlupin

Családi helyzet​: a férjemmel első gyermekre vártunk​.

Mióta olvassa a blogot:​ 2014. november​ óta.

Kedvenc cikk:Hétéves gyermek örökbefogadása.​

Mióta vártak:​ 2013. december 13. óta, 0-6 éves gyerekre vagy testvérpárra​.

Ki érkezett: Eszti, ​kétéves kislány, az országos listáról, egy Nógrád megyei intézetből, egészségügyi gondokkal.

5986_k

A leg…

A legviccesebb Eszti férjem láttán adott reakciója volt az ismerkedés második reggelén. Meglátta őt, elvigyorodott és boldogan elkezdett rohanni felé – majd hirtelen megtorpant és bömbölni kezdett.

A legmeglepőbb ugyanezen a napon, kicsivel később a gondozónő távozása után az volt, hogy egyszer csak egyik pillanatról a másikra abbahagyta az addigi tele szájas bömbölést, a nyakamba ugrott, befészkelte magát a vállamba, és egész délelőtt rajtam aludt.

A legérdekesebb pedig az a tény, hogy a gyereket ismerő szakemberek nehéz barátkozásra, és még nehezebb itthoni beilleszkedésre készítettek fel minket – Eszti pedig mindenkit megcáfolva engem nagyon gyorsan teljesen elfogadott, és hazaérkezve is nagyon hamar otthonosan érezte magát.  A leírt szelíd, visszahúzódó, csöndes gyerekből pedig egy pár nap alatt igazi kis vadorzó lett. Most aztán szelídíthetjük. 🙂

*******************************

Nicknév: kisslidi

Mióta olvassa a blogot: kezdetektől

Kedvenc írások: Tóth Krisztina: “Akkor tudok ideális anya lenni, ha a saját életemet élem” és az “Úgy hívom őket, csoki és vanília”.

Családi háttér: férjemmel első közös gyermekre vártunk.

Mennyit vártak: A kérvény beadása óta 2,5 év telt el.

Hányadik kiajánlást fogadták el: a harmadikat. Vártunk az országos listán is, volt is kiajánlás, amit nem fogadtunk el, mert az egyik még nagyon hamar jött és úgy éreztük, hogy még nem vagyunk teljesen felkészülve, a másik pedig egy beteg kisfiú volt, akit még többször kellett volna műteni, ezt nem tudtuk vállalni.

Ki érkezett: 20 hónapos kisfiú, a megyei listáról. Nevelőszülőknél élt egyhetes kora óta, a vérszerinti szülő soha nem látogatta, nem érdeklődött.

A leg…

A legnagyobb öröm: amikor először elmentünk meglátogatni, rögtön lehetett látni, hogy tetszünk neki, velünk maradt egy szobában játszani, önfeledten nevetgélt.

A legviccesebb: másnap felhívott a Gólyahír, hogy lenne egy újszülött kislány, de akkor nekünk már volt egy kisfiunk.

A legnehezebb: nem számítottam arra, hogy egyik napról a másikra anyának lenni ennyire nehéz. Hiába a sok könyv, cikk, a nevelőszülőtől kapott tanácsok, saját szokásrendszert kellett kialakítani.

Miről olvasna szívesen a jövőben: az örökbefogadás utáni stresszről, bár már szerencsére nem aktuális. Szerencsére a régebbi cikkek közül tudok szemezgetni (pl. evési gondok, lifebook, a nevelőszülővel való kapcsolattartás).

********************************

Nicknév: Zsófi

Mióta olvas: kezdetektől

Kedvenc cikk: Csoki és vanília, mert sejtettem, hogy nálunk is ez lesz.

Családi háttér: férjemmel és a most négyéves vér szerinti kislányunkkal várakoztunk második gyerekre.

Mióta vártak: egy éve, fél év alatti gyerekre.

Ki érkezett: féléves kisfiú az országos listáról. Mikor felhívtak, hogy fogadókészek vagyunk-e, még csak négyhónapos volt. Mire miket választottak, már öt és fél hónapos. Épp akkor hívott a Gólyahír is, egy kisfiú miatt, de azon a hétvégén nem tudtuk megoldani az utazást. De nem is bánom, mert így kisebb a korkülönbség és Dávid babát semmiért nem adnám! Végül egy gyors ismerkedés után két nappal a féléves szülinapja előtt hozhattuk el Dávidot.

David

A leg…

A legviccesebb: Dávid már most 9 kiló, Viola kétévesen volt ennyi.

A legkedvesebb: a nevelőszülő, akiknek örökre hálásak leszünk, olyan szeretetben nevelték Dávidot, vissza is megyünk nyáron látogatóba.

A legaranyosabb: Viola úgy meséli, hogy egy felhőn üldögélve nézelődött, kinézett minket magának és bukfencezett egyet a hasamba. Ezt magától mondta kétévesen. Ez lett az ő meséje. Aztán persze érdeklődött, hogy mi a Dávid meséje: Dávid is üldögélt a felhőn, kinézett minket, de őt rossz helyre fújta a szél. A néni, akinek a hasába került, nem is értette, hiszen ő nem akart kisbabát. Így meg kellett őt keresnünk. És sikerült.

Mit szólt Viola: az első hetekben az újdonság varázsa nagy volt, etette, befeküdt mellé az ágyba, a kiskádba is bepréselte magát hozzá, fürdette, pelenkázásban asszisztált. Aztán lassan minden visszatért a régi/új kerékvágásba és természetes neki.

Miről olvasna a jövőben: a cigánysággal kapcsolatos kérdésekről, az előítéletek kezeléséről.

***********************

Nicknév: (nincs)

Családi felállás: férjemmel két vér szerinti kisfiú után fogadtuk örökbe Timit (3 éves). Beni 9, Peti 6 éves.

Mióta olvasod a blogot: Mióta elterveztük, hogy örökbe fogadunk gyereket, azóta biztosan.

Kedvenc cikk: Egyszerre kell helyretennünk az örökbefogadást  és a cigányság kérdését.

Mióta vártak, milyen gyerekre: 13 hónap után érkezett Timi. Mi csak kislányt akartunk származási megkötés nélkül, enyhe korrigálható betegséggel.

Milyen gyerek, honnan érkezett: Timi BAZ megyéből érkezett, háromévesen, egyéves kora óta nevelőszülőnél élt.

timi

A leg…

A legérdekesebb az volt, amikor kiderült, hogy Timi több mint egy évet várt örökbefogadó szülőre. Mi voltunk az elsők, akinek szóltak.

A legmeglepőbb: Timi papírján az állt, hogy enyhén fogyatékos és további vizsgálatok szükségesek, mert nem beszél, illetve halandzsázik. Mikor megérkeztünk hozzá látogatóba, akkor sziával fogadott minket és szépen mondott néhány szót. Valóban van egy kis beszédelmaradása, de nem fogyatékos. Nagyon gyorsan vette az itthoni szabályokat és gyönyörűen alkalmazkodott. Két hónapja van nálunk, egy hónapja jár óvodába! Már kerek mondatokban beszél, a szakemberek szerint a közösségben be fogja hozni a lemaradást.

A testvérek reakciója: Beni már nagyfiú, ő teljesen jól fogadta. Peti kicsit “megbolondult”. Azt mondta: „Timit csak úgy  tudom szeretni, mint barátomat”. Aztán eltelt néhány hét, átölte és azt mondta neki. „Timi! Szeretlek, úgy, mint a testvéremet!”

Mit olvasnál szívesen a jövőben: családi történeteket, interjúkat szakemberekkel.

Később melyik család történetét ismernétek meg részletesebben?

Akihez a közelmúltban érkezett meg a kisebb vagy nagyobb gyerek, és szeretne szerepelni (a jogerő után), írjon nekem a zsuzsa.martonffy gmail.com címre.

25 gondolat “Babaköszöntő” bejegyzéshez

  1. Ella 2015. június 15. / 08:13

    Tetszik nagyon!!!! Szerintem ezt a témát mindenki szívesen olvassa!

    Kedvelés

  2. Erika 2015. június 15. / 08:18

    Kedves arcok, jó leg…-ek. Sok boldogságot kívánok mindenik családnak, és mindannyiuk története érdekel.

    Kedvelés

  3. anyina 2015. június 15. / 08:22

    Nagyon tetszik Zsófi Violájának magyarázata a saját és a tesó érkezésére ☺ Lopom az ötletet a sajátjaimnak 😉
    Ahogy Peti testvérre fogadja Timit, egyszerűen szívmelengető ❤
    A gyerekek mennyivel egyszerűbben kezelik és magyarázzák meg egy mondatban vagy mozdulatban, amiről mi, felnőttek bonyolult elemzéseket és könyveket írunk 👍
    Szívesen olvasnék még több családi sztorit! Zsuzsa! Szuper az ötlet 😎

    Kedvelés

  4. Zsófi 2015. június 15. / 08:47

    Köszönjük az írást Zsuzsa! 🙂

    Kedvelés

  5. emama 2015. június 15. / 09:12

    Gyönyörűszép gyerekek!

    Kedvelés

  6. Erkaberka 2015. június 15. / 10:28

    Gyönyörű gyerekek! Tényleg a legjobb szó a történetekre, ahogy Anyina írta, “szívmelengető”. Köszi Zsuzsa! Hogy a kérdésedre is válaszoljak, én bármelyik család történetét szívesen megismerném részletesen is, mindegyik különleges és más miatt érdekes.

    Kedvelés

  7. Cosima 2015. június 15. / 12:36

    De jó kis történetek! Mindegyikről szívesen olvasnék még, de talán leginkább a Timi nevű kislányról 🙂

    Kedvelés

  8. Gyöngyi 2015. június 15. / 13:37

    Sziasztok! Tetszik ez a rovat! 🙂 Én leginkább “kisslidi” történetére lennék kíváncsi részletesebben,de a kis Timiről is szívesen olvasnék még!

    Kedvelés

  9. Aktucs 2015. június 15. / 14:14

    De jó, örülhetünk mindenkinek. 😀 Mindegyik gyerek tüneményes.

    Kedvelés

  10. Bobo 2015. június 15. / 18:40

    Gratulalunk es mindenkinek nagyon jo egeszseget, sok boldogsagot es soksok oromot kivanunk. 🙂
    Nagyon JOOO rovat. 🙂 Nagyon Jo kedvem lett tole. 🙂 Tetszik. Koszi Zsuzsa. :).
    Olyan Jo orulni a csaladoknak. Tudom, h aki meg az elso gyerkocre var, annak nem konnyu varni, viszont nalunk is gond volt ezzel, h mi van, ha nagyobb gyermek erkezik a csaladba, ki hogy reagal.

    Kedvelés

  11. buzsa 2015. június 15. / 23:42

    Ó, de jó, hogy megcsináltad, Zsuzsa! Ez a legvidámabb rovat! 🙂 Olyan fantasztikus mások örömébe kicsit beleélni magunkat! Mennyire klassz az is, hogy a sok elképzelt, “elméleti” gyerek helyett itt hús-vér gyerkőcöket láthatnak az olvasók – ez egy teljesen más vigaszt nyújthat a várakozóknak is, gondolom.

    Kedvelik 1 személy

  12. Örökbe 2015. június 16. / 05:27

    Örülök, hogy tetszik.
    Lehet ám jelentkezni a következő fejezetbe, aki nemrég kapott gyereket! Nemcsak kommentelőknek!

    Kedvelés

  13. Adrika 2015. június 16. / 14:59

    ez nagyon jó. kérünk még ilyet!

    Kedvelés

  14. iildiii 2015. június 16. / 17:13

    De jó volt olvasni ezt a posztot (is 🙂 ), és látni a gyerkőcöket, sok sok köszönet! ❤

    Kedvelés

  15. Ernus 2015. június 17. / 15:27

    Jaj, eza rovat (is) nagyon tetszik! Köszönöm!!!

    Kedvelés

  16. Andi 2015. június 18. / 10:15

    Nagyon tetszik a rovat! Csak azt sajnálom, hogy mi lecsúsztunk róla. Szívesen látnék a “régebbi” gyerekekről is egy-egy képet. Vagy 2-2 képet, egyet, amikor hazaértek, és egyet arról, amilyenek most… annyira jó látni őket, olyan megfoghatatlan harmónia árad a tekintetükből, és mindannyian olyan SZÉPEK! 🙂

    Kedvelik 1 személy

  17. erenya 2015. június 18. / 20:00

    Húú, ha régebbi gyerekekről lehetne olvasni, én Angéláék Rolijára lennék a legkíváncsibb!

    Kedvelés

      • erenya 2015. június 19. / 21:50

        Igen, imádom a cikket, épp ezért lennék kíváncsi rá, mi történt vele azóta 🙂

        Kedvelés

    • angéla 2015. június 19. / 15:56

      Én nagyon büszkén tennék ki róla fényképet, mert ugyan tudom, hogy minden örökgyerek gyönyörű, de nekem ő a legszebb, viszont a kisfiam nem szeretné. Időközben ő már egy hihetetlen jóképű 150 cm. magas, 40-es lábú, 9 éves erős egyéniségű nagyfiú lett, hatalmas gyönyörű mosolygós szemekkel. Ismeri az örökbe.blogot, nagy örömmel nézi más gyerekek képeit – Dutka kislánya a kedvenc és Zsuzsáék Éva magazinos cikkét is elrakta magához, annyira tetszett neki -, de ő maga elég határozottan ellenzi a képének a megosztását. Pedig nagyon szeret közönség előtt szerepelni, verset mondani, énekelni, de ez saját elhatározása, úgyhogy kivárom, amíg maga szeretné, hogy képestül szerepeljen a blogon:-)

      Kedvelik 1 személy

      • erenya 2015. június 19. / 21:52

        Jaj, most bearanyoztad az estém ezzel a kis szösszenettel, köszi 🙂 Nem is képet akarnék én , hanem inkább történeteket 🙂

        Kedvelés

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .