Megvan a határozat, már csak várni kell a gyerekre. Hogy töltsem a várakozási időt, hogy készüljek fel az érkező gyerekre? – merül fel sok szülőjelöltben a kérdés. Összeszedtem pár ötletet, végülis én is átmentem ezen az időszakon. Semmi sem kötelező, ezek csak lehetőségek. Temperamentumtól, és a kinéző várakozási időtől is függ, hogy izgatottan vagy nyugodtan vár-e valaki, folyton erre gondol, vagy félre tudja tenni a témát. A tippek inkább azoknak szólnak, akiknek még nincs gyerekük, második-sokadik gyerekre várva nyilván gyorsabban repül az idő, és többet is tud már a jelölt a gyereknevelésről. A “csinálj karriert-utazz-bulizz-aludd ki magad előre” típusú ötleteket mellőztem. Lássuk, hogy lehet eltölteni a várakozást! 
- Érdemes félévente felhívni a kapcsolattartót vagy a kiszemelt civil szervezetet. Jó benyomást kelt, ha valaki érdeklődik, látszik, hogy még mindig komolyan gondolja az örökbefogadást. Nyugodtan rá lehet kérdezni, milyen gyakran érdemes jelentkezni.
- Örökbefogadóknak szóló rendezvényeken általában várakozókat is szívesen látnak. (Itt a blogon az oldalsávban ajánlok nyilvános programokat.) A nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezetek is szerveznek találkozókat, érdeklődni kell, hogy várakozók mehetnek-e.
- Hasznos kialakítani kapcsolatot néhány örökbefogadó családdal, akiknél látni, hogy zajlik az élet, akiktől majd lehet kérdezni. Akik együtt végezték a tanfolyamot, azok is kapcsolatban maradhatnak, ha megérkezik a gyerek, jól fog jönni néhány sorstárs.
- A baráti, rokoni körben levő gyerekes családoktól is sokat lehet tanulni. Mik a tipikus helyzetek, problémák nem örökbefogadott gyereknél is, milyen nevelési eszközök válnak be, aztán majd a kinőtt babacuccok is jól jönnek, mire a pici megérkezik.
- Szakirodalmat, fórumokat olvasgatni, vagy az Örökbe.hu blogot 🙂
- Pénz, pénz, pénz. Érdemes félretenni pénzt. Ha valaki nem a megyei listán kerül sorra, akkor lehet, hogy 1-2 hétre vidékre kell költözni, utazni. A gyerek érkezése is hirtelen kiadásokkal jár. A korábbi fizetésnél alacsonyabb lesz a gyed, két év feletti gyereknél pedig csak a havi 25 ezres gyes jár. Mindig jól jön egy kis tartalék.
- Aki úgy jutott el idáig, hogy netán még nem dolgozta fel a veszteségeit, itt az ideje. (Tudom, könnyű mondani, de hogyan. Erről még fogok írni.) Ha valaki sírva fakad, mert a legjobb barátnője terhes lett, az mutatja, hogy még van tennivaló ezen a téren.
- Szabad naplót írni az érzéseinkről, a várakozásról, akár a szülőnek magának, akár a leendő baba számára. A várakozó is várandós!
- Lehet készülni a gyereknevelésre. Habitustól függ, hogy ez gyereknevelési könyvek olvasását, gyerekdalok tanulását jelenti, a gyerekszoba kicsinosítását vagy babaelsősegély-tanfolyamot. Babacuccok beszerzésével csak óvatosan, főleg, ha szélesebb korosztály van kilátásban (pl. 0-3 éves korig).
- A családdal, baráti körrel hasznos beszélgetni az örökbefogadásról. Többször is jó alkalmat teremteni, hogy ők is felkészülhessenek, elmondhassák a kérdéseiket, aggályaikat. A szülőjelölt tanfolyamot végzett, de lehet, hogy a hozzátartozók ötven évvel ezelőtti rémtörténetekből tudnak csak az örökbefogadásról. Könnyebb a gyereknek beilleszkedni, ha előre tisztázzák ezeket, és a rokonság, baráti kör is elfogadja őt.
… és még? Nektek mi vált be? Hogy töltöttétek a várakozást? Mi volt hasznos? Mi volt felesleges? Mit sajnáltok, hogy nem tettetek meg a várakozás alatt?
Örökbe.hu 
Eddig mind pipa, és minden ötlet kiváló, és használ! Eltelt két év, egyre nehezebb a túlélés.
A barátnő terhessége kapcsán hozzátenném, nem mindegy, miért zendítünk rá. Én iszonyatosan szoktam örülni annak, aki kevesebb tortúrával jut utódhoz. De azt már nehezebben viselem, ha nem örül neki. Joga van nem örülni, csak azér tapintat is van a világon.
Nekem már a 15. barátnőm terhes. (Huhúú, férfi lennék, ez a mondat mást jelentene…😊) Ilyenkor mindig az az érzésem, h na, talán ő lesz az, akivel majd együtt babázunk, aztán sorra elérik a mi 9 hós korhatárunkat, nőnek szépen felfelé, nálunk meg még mindig nem csörgött a nyüves telefon. Na ez nehéz….
KedvelésKedvelés
Összenőnek ám a gyerekek, később egy-két év korkülönbség nem akkora ügy, attól még lehet összejárni. Kinőtt gyerekcuccok szempontjából meg jó is.
Meg aztán majd jönnek a második gyerekek, lehet, azzal lesz egykorú a tied.
Más semmi, ami neked bevált a várakozásban?
KedvelésKedvelés
🙂 Dede, igazából mind nagyon jól bevált, főleg a szakirodalommal ment nagyon jól az idő 🙂
Az utóbbi időben sajnos sok olyan dolog történt, ami háttérbe szorította a témát, és most úgy érzem, hogy csak úgy lézengek. Persze járunk össze rendszeresen barátokkal, családokkal, nagyon jó velük lenni, gyöngyörgetni az ő babáikat, csak most már ott tartok, hogy már nagyon de nagyon de nagyoooon gyorsan jöjjön a mienk is, mert még az is el lesz intézve, amit 10 év múlva kéne csak 😀
A cuccokból már most örököltem egy csomót 🙂 de rájöttem, hogy az üres, ám fullra berendezett babaszoba kikészítene, szóval azt most parkoltatom 🙂
KedvelésKedvelés
Én takarókat horgoltam. Jó kis monoton tevékenység, ami közben lehet mindenfélén agyalni, feldolgozgatni a feldolgoznivalókat, és édes volt a tudat, hogy tuti lesz kit betakargatni vele, csak ki kell várni. És így is lett 🙂
KedvelésKedvelés
Ja, meg mi jártunk Ágacska gyerekváró csoportba. Mindenkinek ajánlom, aki térben-időben-anyagilag megengedheti magának. Szuper!
KedvelésKedvelés
A várakozós talik nagyon jók voltak. Nagyon jó volt olyanokkal beszélgetni, akik ténylegesen is értették, amit mondok, nem csak megpróbálták elképzelni. Maradandó barátságok is születtek ebben az időszakban ☺
Mi keresztények vagyunk, így nekünk a hitünk is sokat segített. Minden nap imádkoztunk és üzentünk a születendő kis léleknek. Mindent elmeséltünk Neki, ami aznap történt ☺
De amikor a másodikra vártunk, az sem volt sokkal könnyebb, csak nyilván más volt, mert már ott volt a nagy, de ugyanolyan izgalommal és türelmetlenséggel vártuk mint az elsőt. Ugyanúgy voltak nehéz, sírós időszakok a várakozás alatt.
KedvelésKedvelés
Ez olyan jó. Mi sajnos pont hogy kiszorultunk hitügyben. Tudod, sehová sem fértünk bele abban a közegben a nagy idillbe. Elég adys a kapcsolatunk az Úrral (az én imáim kb úgy szoktak kinézni, hogy “HA MÁR KÍNTATSZ, NEM LEHETNE LERÖVIDÍTENI?”), és szenvedünk tőle, de nem igazán látjuk az utat. A lelkivezető meg inkább rontott a lelkiállapotunkon, mint javított.
Aztán ezt az egészet én úgy fordítottam át, hogy elkezdtünk másfelé kapcsolatot keresni és megtaláltuk a lelki társainkat más, egyébként nem vallásos baráti örökcsaládok kebelén.
Egyelőre én ezt most annyival intéztem el, hogy megmaradunk az Istennel a békés egymás mellett élés taktikájánál, aztán majd eldöntjük, ha megjött a gyerek, hogy merre tovább…
Más is van így?
KedvelésKedvelés
Kata! A hit lényeg nem az, hogy melyik intézményesített vallás szabályait követed, hanem, hogy van-e személyes kapcsolatod Istennel 😉 Minden esetre nekünk a várakozás alatt sokat segített, hogy minden nap meg tudtuk beszélni (vagy éppen kiordítani, sírni, dühöngeni, stb.) Istennel és egymással a gondolatainkat, érzéseinket. A gyerekeinknek pedig minden nap üzentünk, hogy mennyire szeretjük és várjuk Őket ❤
Ez volt a mi történetünk, amit megosztottam Veletek. Lehet nem egyet érteni, lehet máshogy gondolkodni, de kérem, hogy mindenki tartsa tiszteletben a mi véleményünket, ahogy mi is ezt tesszük mások veleményével kapcsolatban. Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Nekünk a vallásunk is nagyon fontos volt. Néha elgondolkodom azon, hogy talán épp ez tett jót nekünk. Hogy nem jött minden úgy össze, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Talán tényleg szakítani kellett azzal a vonallal. Viszont engem bánt, hogy lazult, adyasodott a kapcsolatunk az Istennel, csak még nem tudom a jó megoldást – már két éve nem tudom… 🙂
Üzenni én is szoktam, csak a csatorna más – erről majd egyszer máskor. 🙂
Inkább csak utat keresek, túlélést, de szerencsére van alattunk háló 🙂
KedvelésKedvelés
Én is Istennel várakozom hívőként. Így maradok kiegyensúlyozott. 5 éve várok.
Emellett gyermekruhákat varrok és elajándékozom, és patronálok egy afrikai kislányt.
KedvelésKedvelés
Remélem az idén már sorrakerülsz 🙂
KedvelésKedvelés
Mi két éve várakozunk. Munkával, sporttal, minél kevesebb üres járattal… Ez most nálunk a túlélésről szól. 😦 Akikkel anno a tanfolyamot végeztünk, próbálunk velük kapcsolatba maradni legalább levelezés szinten.
KedvelésKedvelés
Én nem akartam túl rápörögni, így gyúrni jártam. Most nagyon jól jön, amikor a 12 kgos fiamat kell emelgetni, meg dobálni, meg napi 4 órát sétálni vele, rohanni utána. Azt olvastam, hogy egy ekkora korú gyerek napi 4,5km-t fut átlagban, szóval érdemes a fittségen dolgozni 🙂
KedvelésKedvelés
🙂 Bár mi újszülöttre várunk, lehet beiktatok súlyzós edzést is! A futás teljesíthető! 😉
KedvelésKedvelés
Pénz, pénz, pénz… (és munka, persze, minél jobb állás) – igen, az kellett legjobban, mi azzal készültünk. Félretettünk, hogy bármikor, ha jön a gyerek, legyen egy nagyobb összeg. (Kellett is az utazásra, szállásra, babaholmikra) És valóban a GYED se túl sok, főleg, akinek fejlesztésekre is kell járnia, igaz, a legszükségesebb esetben azért a fejlesztés ingyen is elérhető, de utána kell járni.
Persze várakozós találkozókra is jártunk, néhány civil szervezet szervez ilyet is, mi egyet sem hagytunk ki, még most is járunk újra. Második gyerekre sem sokkal könnyebb várakozni.
Én fórumokat is olvasgattam, és a végén már elég türelmetlenül vártam.
A félévenkénti telefonálgatásnak, érdeklődésnek számunkra semmi haszna nem volt, még csak elő sem vették az “aktánkat”, hogy megtudhassuk, hányadik helyen vagyunk, nem is tudták igazán beazonosítani szerintem, hogy ki érdeklődik, mert nem is érdekelte az ügyintézőt. (Megkérdezte, melyik évben jelentkeztünk, majd közölte hogy még az 5 évvel ezelőtti “igényeket” teljesítik, egyébként meg ne akarjam tudni úgyse jelent semmit.)
A szűkebb családot már a kezdetektől készítettük fel folyamatosan beszélgetéssel (pl. hogy milyen származású és korú unokákra, unokatesókra, unokaöcsre stb. számíthatnak, és mit szólnak hozzá), aztán a tanfolyamon tanultak alapján még inkább. (Pl. hogy mit mondjanak, és hogyan a család legkisebb tagjainak.)
Mi nem rendeztük be a gyerekszobá(ka)t előre, mivel elég tág korhatárt jelöltünk meg, és akár 2 testvért is fogadtunk volna egyszerre. De mint kiderült, a családunk mindent félretett nekünk (pedig mondtuk, hogy adják másnak nyugodtan a pici holmikat, a kiságyat, mert valószínűleg nem kisbaba lesz), így a berendezés gyorsan ment.
KedvelésKedvelés
Nem vagyunk egyformák, én azt mondom, azért második gyerekre sokkal könnyebb várni. Tud ugyanúgy fájni a második gyerek hiánya is, tud ugyanolyan nagyon hiányozni, de azért az elsővel telik közben az idő. Más, nagyon más a várás úgy, hogy közben napról-napra követni lehet a nagyobbik fejlődését. Akkor is, ha az ember már türelmetlenkedik; sőt, akkor is, ha nem várt bonyodalmak adódnak.
Persze az is lehet, hogy valaki nem olyan nehezen várja ki az elsőt, mint mi annak idején. 🙂
KedvelésKedvelés
A ‘mennyire-telik-nehezen-a-várakozás’ kérdés tekintetében gondolom az is egy erős faktor, mennyi idősen adja be az ember a kérvényt. Én 31 voltam, és a vége felé így is elég nehéz volt már, pedig tudtam, hogy bőven van még időm, el tudom képzelni, milyen lelkiállapotban lehet valaki, aki már a negyvenöhöz közelít, és nem csörög a telefon.
KedvelésKedvelés
Ez attól függ, hogy milyenek az “igényei”. Én is elég későn lendültem neki a dolognak, de próbáltam reálisan felmérni az esélyeimet (többek között ez a blog is sokat segített ebben), mert az egyik fő szempontom az volt, hogy ne kelljen sokat várni. S lőn 🙂
KedvelésKedvelés
Én is így gondolom, pont a saját helyzetemet nézve. 27 vagyok, néhány hónapja házas. Ugyanúgy megéljük a gyászt és a veszteséget, de azt gondolom, hogy sokkal könnyebb út így, hogy kisebb kálváriát járunk be. Esküvő előtt is tudott szívbetegségem miatt döntöttünk így, akkor még csak lógott a levegőben, de tudtuk, hogy sokkal ésszerűbb és biztonságosabb döntés az örökbefogadás. Tökéletesen egészségesnek érzem magam a gyógyszeremet szedve, sportolok, minden eredményem tökéletes, de egy terhességet vállalva le kéne mondanom a kezelésről másfél évre leaglább, amit nem tartok elképzelhetőnek. Nem arról van szó, hogy ne lenne súlyos, amit megélünk, megvannak a saját problémáink, de nekünk ennyi idősen és így, hogy ez egy tudatos döntés, nem kényszer, sokkal egyszerűbb, mint másnak, aki túl van évek lombikozásán, műtéteken, saját harcokon. El kellett engednünk egy elképzelt ránk hasonlító kis babót göndör hajjal, hatalmas szemekkel, de van időnk mindenre és 3 évnél hamarabb egyébként sem terveztünk gyereket. Időben vagyunk. Kiakadtunk, sírtunk, szabadságot vettem ki, végigbeszéltük milliószor a dolgainkat és csak megerősödve jöttünk ebből ki, tudjuk, hogy mit szeretnénk és ez nem egy kényszerpálya. Nagyon sokat segít(ett) ez az oldal is, hogy kialakuljanak az elképzelésein. Most azt csináljuk, amit egyébként is csinálnánk gyerekvállalás előtt, gyűjtögetünk, utazgatunk, tervezgetünk, családi autóra cseréljük a mostanit és babázunk a testvéreméknél. Nagyon örülök, hogy idetaláltam, megerősített, hogy ezt szeretnénk és időben lépjünk. Azért az 5 év megijesztett, remélem, hogy 3-4 év alatt azért sorra fogunk jutni Baranyában erős megszorításokkal is (fehér babát szeretnénk titkos örökbefogadással).
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Már van egy másik Molly a blogon, nem akarsz másik nicknevet?
Civilekhez nem jelentkeztek? Már van határozatotok?
KedvelésKedvelés
Akkor Lotti leszek. 🙂 Most állunk neki és kérünk időpontot, tanfolyamot legkorábban ősszel tudunk végezni, mert a nyár kaotikus, idénymunkából (is) élünk (esküvőzés) és ha nem tervezünk be valamit 1 évre előre, csak nagyon nehezen tudjuk bezsúfolni, most ráadásul több hetet is külföldön leszünk a munka miatt. Talán egy kicsit tovább fogunk várni, mert erősen gondolkodunk rajta (pont emiatt), hogy őszi/téli babát várjunk elsősorban, akkor mindketten szinte munka nélkül lehetnénk otthon vele hármasban, nyugalomban. Lehet túlságosan eltervezem, aztán majd márciusban esünk szerelembe egy kiajánlott babával, szerencsére az is megoldható lenne, az esküvőzés elsősorban a férjem munkája és az idő 80%-ában otthonról dolgozik (fel képeket) csak ideálisabb lenne a holt szezonban otthon lenni közösen.
Az alapítványokon erősen gondolkodunk, úgy gondoljuk, hogy a tanfolyamon hallottak alapján alaposan végigvesszük magunkban a dolgokat, de most inkább a csak titkos örökbefogadás felé hajlunk mindketten (szeretnénk, ha a megkeresés csak és kizárólag a gyerekünk döntése lehetne és nem tudná megtalálni a vsz anyuka, bármilyen rossz is ezt leírni). Ez még változhat. Mielőtt ide kerültem volna, az “elmondjuk-nemondjuk” kérdést is egészen másként gondoltam, biztosan nem én vagyok az első, aki mondom, de nagyon jó, hogy vagy nekünk!
KedvelésKedvelés
Hát a tanfolyam remélhetőleg ezen még árnyalni fog.
Azért ez nem úgy megy, hogy kérek egy fehér bőrű kisbabát, titkosan, ősszel. Van évi 60 újszülött, akiről titkosan mondanak le, ezek egy része nem egészséges illetve nem fehérbőrű. Lehet, hogy egy kisebb megyében akár 2 évig sincs titkosan lemondott nem roma újszülött. És lesz egy csomó ember, aki boldogan elvisz egy nyári babát is.
KedvelésKedvelés
Biztosan sokat fog változni minden. Korrigálható állapotún sokat gondolkodunk, az egyik testvérem súlyosan sérült, vannak gondok, amiktől nem rémülünk meg (persze van, amitől igen). Még a félroma származás nagy kérdés, én sem vagyok patyolat, dédmamám volt oláh, egy kis vonó van a családban, minimálisan látszik is, ha nagyon akarom. Biztosan át fogunk még gondolni mindent, őszig is van még időnk és a tegyesznel is biztosan segítenek majd, hogy reális álmokat kergessünk. 🙂 Egy kicsit úgy vagyok vele, hogy hiába gondolkodunk ideális számokban és adatokban, ha ott lesz egy kiajánlott baba, egészen más dönteni. A nyílt örökbefogadással barátkozunk, de nagyon sok az ellenérzésünk és a félelmünk. Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál.
KedvelésKedvelés
Pont ma ezen gondlkoztam uton haza az elso tanfolyami talalkozorol, hogy ugy szeretnek ilyen tippeket, mar orokbefogado szuloktol, hogy hogy eltek tul a varakozast… en naplot irok, leveleket a leendo gyerekunknek, meg pszichologushoz jarok, feldolgozni a multat es felkeszulni a jovore, konyveket olvasok, sajat konyvet tervezek, rajzolok, ami a mi tortenetunket meseli majd el a gyerekunknek (ezt itt nalunk ajanlak, es a baratkozasi ido allattt megkapja a gyerek)… a takaro varrason/kotesen en is gondolkoztam es sajat kis plussallat varrasat is tervezem… de nem konnyu…
KedvelésKedvelés
Mi másfél éve várunk, két hét múlva 42 leszek. Egyre nehezebben viselem a várakozást, pedig a szakirodalmat bújom, itt is napi látogató vagyok, meg el is foglalom magam, de valahogy nehéz elhinni, hogy beleférünk az időbe 240-es szorszámmal… Aztán eszembe jut, hogy milyen gyorsan eltelt ez az idő és újult erővel bizakodok. 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Ez a Gólyahír, gondolom. Ott azért figyelnek rá, hogy kapjon babát 45-ig a jelentkező.
Én nem vártam ennyire sokat, és nem tudom, hogy lehet öt év várakozásra berendezkedni. Mint egy egyetem… De erről mások biztos tudnak mesélni…
KedvelésKedvelés
Ha van már meglévő gyerkőc, őt is érdemes készítgetni a várakozási időben. Nálunk sokszor esténként a kutyacsaládról szólt a mese, ahol persze a kisebbik kutyust befogadta a kutyacsalád, és mindenféle kalandos (meg hétköznapi) dolog történt velük :).
KedvelésKedvelés
Ezek nagyon jó ötletek. Mi a dekoráción gondolkozunk, meg azon hogy miket lehetne akár együtt is csináln majd 🙂 ezen az oldalon szoktam cikkeket olvasgatni és ez a cikk is segített: http://lakberinfo.hu/wow/csinald-magad/2015-06-22-csinaljuk-egyutt-gyerekszobai-dekoracio-papirbol/
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Nekem is a napló írás vállik be. 🙂
Bár mi még csak az elején vagyunk,de nagyon reménykedünk abban,hogy hamarosan hárman leszünk.
Hisz tudjuk,hogy jön majd egy reggel amit épp úgy fogok utálni mint az összes eddigit.Ám a napkelte és a napnyugta között történi fog valami….
Csörögni fog a telefon és jön a hír amit annyira vártunk.
Este már másképp fogok gondolni a reggelre,mert abba már benne lesz Ő!!
A következő években már nem csak ketten leszünk,miatta lesz értelme az életünknek,család leszünk! 🙂
KedvelésKedvelés
Mi kifestettük a lakást.
Már két és fél éve várunk, új kérvényt kell beadnunk, hogy jogerős legyen a határozatunk.
A könyvolvasáson már túlvagyok, most inkább a beszélgetés az, ami segít, és rengeteget sportolok. Biciklizem egyedül és a férjemmel, kondizunk a barátnőmmel. Azt hiszem, a legtöbbet azzal tehetek a leendő gyerekemért, hogy minél energikusabb maradok és a lelkemet is igyekszem erősíteni: a vallásgyakorlással és azzal, hogy minden rossz hangulaton igyekszem hamar túl lenni.
KedvelésKedvelés
Ez is jó készülés.
De rég nem kommenteltél, azt hittem, kiszálltatok…
KedvelésKedvelés
jó a cikk
KedvelésKedvelés
Köszi! És üdv a blogon! Te is várakozó vagy?
KedvelésKedvelés
Sziasztok! A férjemmel egy éve van határozatunk. Nagyon szeretem olvasni ezeket a hozzászólásokat. Mi is nagyon várjuk a mi kis csodánkat. Habár nem biztatnak bennünket gyors családdá válással, de bizakodunk. Hol a férjem, h én viselem nehezebben ezt a hosszú várakozást. Csak egymás segítségével lehet ezt végig csinálni. Beszélgetünk, tervezgetünk, eszmét cserélünk más párokkal, akik szintén nehezen viselik a várakozást. Mi így próbálunk “túlélni”.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Milyen gyerekre vártok? Itt jó helyen vagytok.
KedvelésKedvelés
Szia! Köszönöm a befogadást! 0-1 éves korú, magyar származású kislány, narancssárga megyéből. Kb 3-4 évvel biztatott az ügyintézőnk, aki egy tündér. Rendkívül segítőkész, kedves. És már eltelt egy év, így már csak 2-3 év, és jön a mi kisbabánk.
KedvelésKedvelés
Mi is sokat olvassuk a blogot. Nagyon sok érdekes és hasznos dolgot lehet itt olvasni. Mind egytől-egyig fontos információkat tartalmaznak. A hosszú várakozás alatt nagyon jól esik néhány biztató szó.
KedvelésKedvelés
Civil szervezeteknél nem álltok sorban?
KedvelésKedvelés
Szia! Nem állunk, mert a titkos örökbefogadás mellett döntöttünk. Gondolkodtunk, beszélgettünk róla, de végül erre az elhatározásra jutottunk. Nagyon nehéz a várakozás, de megéri. Tervezzük, hogy elkezdjük megvásárolni a nagyobb, drágább holmikat, hogy arra már ne legyen gondunk. Beszélgetünk a rokonainkkal, barátainkkal a leendő babánkról. Most készülünk egy találkozóra, ahol a tanfolyamon megismert “sorstársainkkal” töltenénk egy kevés időt, átbeszélni a gpndokat, nehézségeket, és kikapcsolódásnak sem rossz!!!
KedvelésKedvelés
Kataval is egyetértek abban, hogy azok az ismerőseink, akik nem tudják átérezni, hogy mit meg nem tennénk egy gyermekért, elég tapintatlanul tudnak fogalmazni a saját várandóságukkal kapcsolatban. Pl. a mi ismerősünk azt találta nekem mondani, amikor közölte velem, hogy babát vár, – aminek persze nagyon örültem, mert minden gyermek egy csoda -, szóval, amikor a legmélyebben voltam, akkor közölte, hogy ő nem akarta, de becsúszott. Most is minimum hét ismerősöm vár babát, van olyan akiknél ikrek jönnek. Sokat tanulok tőlük a babák gondozásáról. Mire a mi kislányunk megérkezik, ők már tapasztalt anyukák lesznek, így lesz kihez fordulni, ha kérdésünk lenne.
KedvelésKedvelés
Az, hogy neked nem lehet, neki meg “becsúszott”, semmilyen relációban nem áll egymással. Szerintem ahogy halad az ember a saját útjának elfogadásában, egyre kevésbé veszi ezeket magára.
KedvelésKedvelés
Ez pont így történt. Már nagyon régen nem zavar, ha egy várandós kismamát látok. De bizony két-három éve belesajdult a szívem. Ma már újra tudok örülni mindenki boldogságának. A legrosszabb korszakomban sem az “zavart”, hogy más babát vár, hanem az, hogy mi nem. De szerencsére sikerült a férjemmel közösen túltenni magunkat, egymást a legnehezebb dolgokon, és nagyon várjuk a mi kis gyönyörű kislányunkat, akit egyébként már a nagyszülők, nagynéni is nagyon vár velünk.
KedvelésKedvelés
Nagyszülőknek van véletlenül lehetősége valamilyen tanfolyamra?
KedvelésKedvelés
A Mózeskosár Egyesület szokott Örök Nagyi tanfolyamot tartani, ahol mindenféle rokont, ismerőst, szomszédot szívesen látnak, aki szeretne többet tudni az örökbefogadásra. A nyilvános rendezvényekre is mehet nagyszülő (meg bárki:-), ezeket a blog oldalsávjában megtalálod.
KedvelésKedvelés
Nagyon köszönöm, ezeket jó tudni! 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Újra olvastam a cikket. Immár 2,5 éve várakozunk. Ahogy egyre közeledünk, úgy lesz számunkra egyre nehezebb. Érzem, hogy hamarosan itt lesz velünk a kislányunk, mégsem könnyű. 😊 A cikk nagyon jó! Már igazából túl vagyunk szinte mindenen. Beszereztünk minden fontosabb dolgot a babának. Most készül a mesekönyve kolléganőm illusztrációjával, ami egyenlőre a “Hogyan vártunk?” résznél tart, majd, “Amikor megérkeztél” fejezet készül, és ezután együtt íródik majd a történet. 😊 Szóval lassan telnek időnként a napok, hetek, hónapok. De kitartunk!!! 😊
KedvelésKedvelés