Ma az első hazai kutatást mutatom be, amely szociológiai szempontból vizsgálta az örökbefogadás rendszerét. Témája a hátrányos megkülönböztetés volt az örökbefogadásban. Takács Judit szociológussal, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatójával beszélgetek arról, diszkriminatív-e a jelen örökbefogadási gyakorlat, miért vannak hátrányos helyzetben az élettársak, mi a helyzet a romák megkülönböztetésével és a civil szervezetek feltételeivel.
– Mihez készült a dolgozat?
– A „Halmozott diszkrimináció: személyes és intézményi percepciók, hatások, cselekvések” című hároméves, nagyobb ívű OTKA-kutatás része volt. A kutatást Tardos Katalin vezette, két fő fókusza a munkaerőpiac és az örökbefogadás volt, hogy ezeken a területeken hogyan jelenik meg a hátrányos megkülönböztetés. Ennek keretében Neményi Mária és én foglalkoztunk az örökbefogadással.
– Volt korábban tapasztalatotok az örökbefogadásban?
– Korábban volt egy projektünk, amit az Egyenlő Bánásmód Hatóság felkérésére készítettünk. Ott fókuszcsoportos interjúkban különböző hátrányos helyzetű csoportok vélekedéseit tártuk fel, és szerepelt egy történet, ahol egy fogyatékos házaspár szeretne örökbe fogadni, majd ezt a történetet megismételtük meleg és roma szülőpárral is. Akkor az LMBT-emberek (LMBT= leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) kapcsán belefutottunk, hogy vannak az egyenlő bánásmód követelményeinek nem megfelelő területek, főleg az egyéni bánásmód terén. Innen jött a gondolat, hogy később külön foglalkozunk az örökbefogadás diszkriminatív aspektusaival.
– Mit vizsgáltatok a mostani kutatásban?
– Első lépésként az intézményi aktorok működését próbáltuk feltérképezni, a budapesti Tegyesz működését vizsgáltuk közelebbről, vidéken körbenézni sajnos nem volt forrásunk. Emellett az örökbefogadásban tevékenykedő legnagyobb, illetve legaktívabb civil szervezetek képviselőivel beszéltünk még. A másik vetületként a rendszer felhasználóinak tapasztalatait próbáltuk bemutatni, az örökbefogadókét. Követtünk egy teljes évjáratot, persze csak az anonimizált adatok tükrében, akik 2011-ben kaptak örökbefogadási alkalmasságot a budapesti Tegyesznél, és megnéztük, hogy három évvel később mi történt velük. 259 embert adott be kérvényt ebben az évben Budapesten, és közülük 59 esetben történt meg az örökbefogadás három éven belül. Külön vizsgáltuk azokat a jelentkezőket, akik kiszolgáltatottabbak az átlagnál, kerestünk olyan fogyatékkal élőket és LMBT-embereket, akik megpróbáltak örökbe fogadni. Minket szociológiailag nem az örökbefogadás érdekelt, hanem a diszkriminatív aspektusok. Nem az egyéni döntéseket, hanem a társadalmi mechanizmusokat, csoportokat vizsgáltuk, amelyek ezt a diszkriminációt létrehozzák. Egy teljes szociológiai felméréshez a harmadik oldalt, az örökbeadókat is kellett volna vizsgálni, de erre nem volt kapacitásunk. De ez nem egy átfogó projekt volt az örökbefogadás szociológiájáról, viszont ez volt az első szociológiai kutatás Magyarországon a témában. Próbáltuk a nemzetközi szakirodalmat áttekinteni, és azt találtuk, hogy Magyarországon senki nem vizsgálta még szociológiai szempontból az örökbefogadást, és Európában is kevesen. Az örökbefogadás kutatása, úgy tűnik, leginkább a pszichológusok terrénuma.
– A diszkrimináció ellentéte az esélyegyenlőség. Ez azt jelentené, hogy mindenki egyenlő esélyekkel kaphat gyereket?
– Inkább az egyenlő bánásmód. Mi azt érzékeltük, hogy a megkülönböztetés egy területen válik kézzel foghatóvá, és ez a házaspárok preferálása.
– De ezt a törvény is kimondja. Ha ilyen szemmel nézed, a törvény is diszkriminál, hisz kimond egy csomó megkötést, például hogy a szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél. Ez akkor diszkrimináció, vagy egy jogos intézkedés, ami esélyt ad a gyereknek, hogy a nagykorúságakor még éljen a szülője?
– Igen, ez intézményes diszkrimináció: kimondja a törvény, hogy elsőbbséget élveznek a házaspárok. Mi nem akartunk igazságot hirdetni, csak azt akarjuk feltárni, hogy akik aktívan részt vesznek a folyamatban, ők milyen diszkriminációt észlelnek. De nem tudom megmondani, mi a rossz és a jó, és hogy a 45 éves korhatár diszkrimináció-e, és legyen inkább 50, vagy 40… Én azt tudom mondani, amire az alanyaink felhívják a figyelmet. Persze van egy realisztikus érvelés, hogy fel kell nevelni egy gyereket és ez egy csomó erőforrást igényel. De hogy ez miért pont 45 év, abba bele lehet kötni.
– A dolgozatban azt írjátok, az örökbefogadás hazai szabályozása nagyon szolgaian másolja a biológiai családot.
– Ez egy jól ismert paradigma, hogy ezeket a családokat ugyanúgy kell megalkotni, mint a vér szerinti családokat. Az örökbefogadás modern rendszerében nagyon sokáig alapvető elvárás volt, hogy ne tűnjön fel, hogy örökbefogadott a gyerek. Fontos választási szempont volt, hogy a gyerek fizikailag minél jobban hasonlítson az örökbefogadóhoz, és ez sokáig fennmaradt.
Az egy társadalmi preferencia, hogy inkább házaspárok fogadjanak örökbe, és ezt nyilván érvekkel alá lehet támasztani. A civilek ezt szépen el is mondták, hogy egy lányanya, aki életet ad a gyermeknek, nem preferálja, hogy egy másik leányanyához kerüljön a gyermeke. Magyarországon viszont közösen örökbe fogadni csak házaspár tud, élettársak nem. És ez nem is szexuális orientáció alapú megkülönböztetés, mert a heteroszexuális együttélőket ugyanúgy hátrányba hozzák. Ezt nehezen érezzük alátámaszthatónak.
– Szerinted ezt a diszkriminációt úgy lehet megszüntetni, ha házaspárok és egyedülállók azonos esélyekkel indulnának?
– Nyilván nehezebb helyzet, ha egy gyerekre egy gondozó jut, mintha kettő vagy több, ez alapvető belátás. Viszont azt problematikusnak látom, ha két ember, aki közösen vállalna gyereket, csak azért nem fogadhat közösen örökbe, mert nincsenek összeházasodva, akár külön nemű, akár azonos nemű élettársak. Itt sérülnek az ő egyenlő bánásmódhoz fűződő jogaik. Erre a demográfusok szokták hangoztatni, hogy a házasság tartósabb párkapcsolatot feltételez. A válási statisztikák azonban ezt megkérdőjelezik. Találtunk nem azonos nemű párt, akik összeházasodtak, mert az örökbefogadásban akkor kedvezőbb lesz a helyzetük, de úgy érezték, erre némileg rá lettek kényszerítve.
– De ha egy férfi meg egy nő együtt élnek, közösen akarják felnevelni a gyereket, tudják, hogy ez az örökbefogadás feltétele, akkor miért nem házasodnak össze?
– Végeztem korábban egy nagy apakutatást, ahol a kifejezetten aktív, törődő apákat vizsgáltunk, és voltak köztük élettársi viszonyban élők. Egy részük ideológiai megfontolásból nem házasodott, mert nem akarta, hogy az állam belemásszon a magánéletébe…
– De az örökbefogadásban ez úgyis megtörténik…
– Ebben igazad van. És itt eljutunk a következő problémához, hogy egy különnemű élettársi pár összeházasodhat az örökbefogadás miatt, de ez az azonos nemű párok számára nem opció.
– Ha sarkíthatok kicsit, a magyar rendszerben a leginkább preferált az A típusú jelentkező, aki házaspár, 40 alatti, mindkét fél magyar állampolgár, egészséges, nincs gyereke, és megengedheti magának, hogy elutazzon bárhova az országba egy gyerekért. Nekik a legszélesebbek a lehetőségeik, minden szervezet fogadja őket, bármilyen gyereket kérhetnek, és lesz is idejük kivárni. Hozzájuk képest szűkebbek a lehetőségei annak, – nevezzük B típusúnak – aki idősebb, egyedülálló vagy élettársi viszonyban él, meleg, mozgássérült, külföldi állampolgár vagy van több gyereke. Ők több szinten hátrányban vannak, például a civileknél. Gyerekekből is létezik a leginkább vágyott egészséges, fehér újszülött, amit szinte mindenki elfogadna, és a várakozók által kevésbé preferált gyerek: idősebb, roma, beteg vagy viselkedési problémás. Minél ilyenebb, annál kevesebb az esélye családot találni. Tapasztaltátok-e a kutatásban, hogy a B típusú felhasználók csak B típusú gyereket kapnak? És nagy nehézségeik vannak, ha mondjuk egy 43 éves egyedülálló nő fehér újszülöttet szeretne?
– Hosszabb megfigyelési időszak alatt nyert több adatra lenne szükség ahhoz, hogy e kérdésedre empirikusan alátámasztható válasz születhessen. A mi adataink alapján (59 megvalósult örökbefogadásról van ugye szó) nehéz lenne ilyen állítást megfogalmazni, de valószínűnek tartom, hogy számosabb megfigyelés alapján egy ilyen mintázat tárulna elénk. Erre utaló jeleket már az 59 eset alapján is felismerni véltünk, de a kicsi elemszám miatt nem vonhattunk le messzemenő következtetéseket.
– Esetleg a felhasználók annyira tudomásul veszik a rendszert, hogy rögtön “beárazzák magukat”, és nem is akarnak olyan gyereket, ami elérhetetlen számukra?
– Bizonyára ez mechanizmus is működik, de ezzel kapcsolatban sincs elég adatunk… Emellett arra utaló jeleket is láttunk, hogy nagyban felgyorsíthatja a menetet, ha mondjuk A típusú örökbefogadó B típusú gyereket vállal. Különösen ha “A mínuszos” szülőjelöltről és “B pluszos” gyerekről van szó…
– Tehát olyan szempontból nem diszkriminatív a rendszer, hogy mindenki kap(hat) gyereket, de olyan szempontból igen, hogy milyen gyereket kap(hat). Az összes olyan célcsoportnak van esélye, amelyről a közvélekedés azt tartja, hogy nincs esélye, csak éppen nem egészséges fehér kisbabára. De mivel a jelentkezők többsége nem vállal roma gyereket, a hátrányos helyzetű csoportok néha meglepően hamar sorra kerülnek, ha ez nem gond nekik. Még az általam ismert meleg örökbefogadók is jóval hamarabb kaptak roma kisgyereket, mint amennyit egy átlagos házaspár vár fehér gyerekre. Tehát jobb a helyzet, mint a közhiedelem tartja.
– Mi a problematikusabb felhasználókat próbáltuk megközelíteni, és a többségük valóban elégedett volt a rendszerrel. Nyilván a szőke, kék szemű csecsemő a legkeresettebb portéka, és a hátrányos helyzetű csoportok előre belátták, hogy erre nekik nincs esélyük. Egyébként egy strukturális diszkriminációt is feltártunk, a gyerekek jellemzően az alsóbb, depriváltabb néprétegekből kerülnek a középosztálybeli örökbefogadókhoz. Ha etnikailag is lehet árnyalni, akkor némileg sarkítva az mondható, hogy a szegény cigány gyerekeket elveszik és odaadják a fehér középosztálybeli szülőknek. Persze ezt teljesen biztosan nem mondhatjuk, hisz az etnikai jellemzőket nem lehet nyilvántartani az örökbefogadási rendszerben.
– Mit gondolsz a roma gyerekek megkülönböztetéséről?
– Az egyik oldalon ott a deprivált hátterű gyerek, aki új esélyt kap. A másik oldalon egy roma örökbefogadó szülő hangsúlyozta, hogy fontos lenne, hogy a roma kultúrával megtalálják a kapcsolatot a szülők. Az intézményes aktorok között volt, aki azt mondta, hogy jobb, ha kiderül, ha valaki nem vállal romát: felesleges rátukmálni olyan gyereket, akivel nem tud megbarátkozni. Ez nyilván rámutat az egész ország romákkal szembeni előítéletességére. Vannak országok, például Anglia, ahol ha valaki származási preferenciákat hangoztat, akkor nagyon hátra teszi magát az örökbefogadók listáján, nem fog gyereket kapni. Az örökbefogadás egy kulturális tanulás is, meg kell tanulni együtt élni.
– Ha ezt bevezetnék nálunk, az örökbefogadók 80 százaléka kiesne, és nagyon sok gyerek maradna család nélkül.
– Persze, és ebben nem is adnék tanácsot, mi is arra jutottunk, hogy itthon nem lenne praktikus ilyen rendszert bevezetni. Magyarország nem tart itt társadalmi szinten.
– Nálunk az örökbefogadásra jelentkező beírhat származási elképzelést, viszont a gyerekek etnikumát nem lehet nyilvántartani. Jó-e egy gyereknek, ha, a hivatalos utat betartva, felajánlják 4-5 várakozónak is, akik nem vállalnak romát? Ezzel sok idő elmegy az életéből. És mi van, ha valamelyik mégis igent mond, jó-e egy előítéletes családban felnőni, jól jár-e ezzel?
– Ez a kérdés a kutatás során megfogalmazódott az intézményes aktorokban és a felhasználókban is. Bár nem születtek erre konkrét válaszok, többen felvetették. Mivel nem lehet etnikai adatokat gyűjteni, ez valóban meghosszabbítja a gyerek elhelyezését. A felmérésünkben a visszautasításokat is lehetett rögzíteni, ha valaki nem fogadott el felajánlott gyereket. Két tipikus okból utasítottak vissza a gyereket: az egészségi állapota és az etnikai hovatartozása miatt. Már a jelentkező élethelyzetét nem számítva, ha ő épp beteg lett vagy esetleg gyereke született.
De rázós kérdéseket vetne fel az is, ha nyilvántartanák a származást, mert milyen alapon mondod azt valakire, hogy roma? Erre van jó szakirodalom, hogy a romák öndefiníciója és a nem romák által kinyilatkoztatott vélemények számos esetben nem fedik egymást. De a lemondó szülő elvileg nyilatkozhat arról, hogy a gyerek roma.
– Ez nem gyakori… A civil szervezeteknél néha előfordul, hogy az örökbeadó azt kéri, roma családba kerüljön a gyerek.
– De mivel nagyon előítéletes a társadalom, ezzel valószínűleg csökkentik a gyerek esélyeit. Ezt elmondták a civilek. Az egyéni interjúkban az is felmerült, hogy a roma gyereknél kell-e a roma kultúrával kapcsolatot tartani. Felmerült, hogy ezzel lehetne gazdagítani a szülő-gyerek kapcsolatot, a gyereknek joga van tudni a hátteréről, és lehet, hogy ez segítség. De erről nem tudunk többet mondani. Magyarországon nem szerepel a mai pedagógiai programokban, hogyan adhatsz át a gyereknek egy más kulturális hátteret.
– Mi a legnagyobb eredménye a kutatásnak?
– Inkább exploratív kutatás volt, nem voltak alapvető feltételezéseink. Első nekifutásban a magyar rendszerről akartunk mondani valamit, és ez a rendszer elég jól működik az összes hibájával együtt, még ha egyes aspektusait a felhasználók diszkriminatívnak is tartják. Az volt a kérdésünk, van-e diszkrimináció a rendszerben. Létezik intézményes pozitív diszkrimináció a házaspárok felé és létezik strukturális diszkrimináció, hogy a szegény, nem fehér rétegekből a jobb sorsú fehér rétegek felé áramlanak a gyerekek. De mindezek ellenére az örökbefogadásban nagyon elkötelezett emberek dolgoznak, és mindent megtesznek, hogy megküzdjenek a rendszerbe épített nehézségekkel. Sok múlik a gyakorlati ügyek intézőin, a kiszolgáltatottság bele van kódolva a rendszerbe. De például a meleg, leszbikus vagy fogyatékkal élő alanyok is azt mesélték, hogy legtöbbször nagyon együttműködő és empatikus szakembereket és ügyintézőket találtak.
– Hány fogyatékos várakozóval beszéltél?
– Hárommal.
– Kaptak is gyereket?
– Nem. Ketten még várakoztak, egynek gyereke született a várakozás alatt.
– A melegek kaptak gyereket, akik szerepeltek?
– Egy meleg férfi, egy egyedülálló leszbikus nő és egy élettársi kapcsolatban élő leszbikus nő szerepelt, ők mind kaptak gyereket.
– Ha már a Tegyeszt is diszkriminatívnak találod, mit gondolsz a nyílt örökbefogadást közvetítő két legnagyobb civil szervezet, a Bölcső és Gólyahír gyakorlatáról? Ők a határozattal rendelkezőket is szelektálják. Sokkal szigorúbb feltételeket fogalmaznak meg, mint a Tegyesz, és ők adják a gyerekek krémjét, az újszülötteket. Csak 40 év alatti házaspárokat fogadnak, a nő korát nézik, a Bölcső csak gyermekteleneket fogad, a Gólyahír legfeljebb egy gyerekkel, és a Bölcső még ezeket is tovább szűri a saját elképzelései alapján.
– Sok esetben a civilek sokkal restriktívebbek a Tegyesznél: ők még jobban szűrik az örökbefogadásra várakozók körét a saját szempontjaik szerint. Ez a kendőzetlen szelekció felvállalása. Miután ezek civil szervezetek, ehhez joguk van. Az ügyfél eldöntheti, fordul-e hozzájuk, ez a hozzáállás elfogadható-e, szimpatikus-e számára. Mi azt láttuk, hogy van, aki egyetért ezekkel az elvekkel, hogy minél jobban szűrjük ki a legmegfelelőbbeket. Mások pedig nagyon erős kritikával illették, és önkényesnek nevezték a szűrés szempontjait. Abban egyetérthetünk, hogy ez egy sokkal szűkítőbb, és ilyen értelemben megkülönböztető gyakorlatot mutat.
– Igen, de a Gólyahírnél így is van 450 várakozó és évi ötven-hatvan gyerek. Valami alapján kell válogatniuk. Vagy az lenne a korrekt, ha mindenkit fogadnának, létrejönne egy iszonyú hosszú sor, és aki kiállja, az kap gyereket?
– Nem mernék a civileknek tanácsot adni. Ezeknél a szervezeteknél a vezetők személyes meggyőződése is sokat számít. Akik ilyet működtetnek, azok nagyon elkötelezettek és határozott elképzelésük van arról, mi a jó, és az ő személyes véleményük áthatja az egész szervezetet. De mivel ezt ők évtizedek óta csinálják nagyon elkötelezetten, az ez életük, ezért sok várakozónak ez megfelelő érv, hogy őket válassza, hisz nagy tapasztalatuk van a kérdésben. Privát szervezetként joguk van válogatni. Lehet kritikával illetni őket, lehet elmondani, hogy bizonyos csoportokat ezek a gyakorlatok hátrányosan érinthetnek, de egyébként nem lehet beleszólni az amúgy törvényes működésükbe.
– Összességében szerinted az lenne az üdvös, ha a rendszer kevesebb külső paramétert szabályozna, úgymint kor, családi állapot, és nagyobb tere lenne az alkalmasság egyedi elbírálásának, a tényleges szülői képességeknek?
– Legfeljebb szubjektív véleményem lehet erről, de nem tudom megmondani, mi lenne az üdvözítő. Szociológusként akkor tudnék erre valami használhatót mondani, ha lennének olyan kutatások, melyek például az örökbefogadók útját követnék például az elmúlt tíz évben, és így meg lehetne nézni, mi történt velük, mi történt mondjuk azokkal, akik nem roma gyereket akartak és romát kaptak, és megnézni közelebbről mondjuk ötven ilyen esetet.
– Nagyszerű ötlet!
– Ha most elindítanánk egy ilyen utánkövetést, akkor annak az eredményei alapján mondjuk tíz év múlva lehetne ilyen jellegű tanácsokat adni az államnak meg a civileknek. Ezek az esettanulmányok bizonyos aspektusokra felhívhatnák a figyelmet, de több kutatás kéne, longitudinálisan, például öt év múlva visszatérni a mi alanyainkra.
Hollandiában például viszonylag hamar engedélyezték a melegek örökbefogadását, amit ott is sok támadás ért, de az volt a válasz, hogy olyan komoly az utánkövetés, hogy hamar kiszűrik az anomáliákat. Monitorozzák az örökbefogadásokat, vannak adatok, amik alapján később intézkedéseket lehet bevezetni.
– A gyerekvédelem mantrája: „A gyereknek keresünk családot”. Ha longitudinális kutatások nem is léteznek, a szakemberek látják, milyen problémákkal fordulnak hozzájuk az örökbefogadók, mik a felbontások okai, és az alkalmasság feltételeit ennek megfelelően szabják meg. Márpedig egyre több a jelentkező, míg a gyerekek száma nem nőtt. Valami alapján kell szelektálni a jelentkezők között, nem?
– A jelen kutatás fókusza nem terjedt ki az örökbefogadás megvalósulása után felmerülő problémákra, illetve az örökbefogadások felbontásának okaira, de ezek is olyan kérdéskörök, melyek további kutatói figyelmet érdemelnének. A jelentkezéshez szükséges alkalmassági dokumentumok megszerzésével kapcsolatban az általunk megismert adatok alapján az volt a benyomásunk, hogy a jelentkezők szinte mindegyikét örökbefogadásra alkalmassá nyilvánították. Ami Magyarországon elég kevéssé tapasztalható, az a három évesnél idősebb vagy beteg, illetve fogyatékos gyermekek iránti érdeklődés: az ő örökbefogadásukra nagyobb az esély külföldön.
– Fogtok később ezzel a témával foglalkozni?
– Nagyon szívesen foglalkoznék ezzel a témával a későbbiekben is: például tanulságos lenne tovább követni a 2011-ben a budapesti Tegyesznél indult örökbefogadói csapatot, ha sikerülne erre forrást szerezni. Nagy szükség lenne ilyen kutatásokra, mert az örökbefogadás ugyan keveseket érint, de az így létrejövő családoktól sokat lehetne tanulhatni a magánéletek mai átalakulásának korszakában. Itt ugyanis emberek tudatosan vállalják, hogy megtanulnak együtt élni, ami társadalmi szinten is hasznos gyakorlat. Egyébként most épp a gyermektelenséget kutatom, velünk párhuzamosan Romániában és Olaszországban is folyik gyermektelenségi kutatás, melyek keretében a mesterséges megtermékenyítés is szóba kerül. Nagyon fontos és több ponton összeérő kérdéskörök ezek, egyre növekvő aktualitással.
Az elkészült dolgozat a neten itt olvasható.
Örökbe.hu 
Köszönöm a cikket. Nagyon érdekes volt, épp ezért kérlek, engedjetek meg nekem egy asszociációt Romhányitól. Mert vhogy úgy érzem, ki vagyunk szolgáltatva, a tetraéder bármelyik oldalát nézem…
ÁLLATI JOGOK
Törvényről és jogról vijjogott a héja,
és ettől égnek állt a jérce taréja.
Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok,
ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.
KedvelésKedvelés
Szerintem az OTKA ennél értelmesebben is felhasználhatta volna a pénzt.
KedvelésKedvelés
Szerintem is elég értelmetlen volt ezt kutatni. Hogy az örökbefogadásnál nem mindenki indul azonos eséllyel, az egyrészt következik a “gyereknek keresünk szülőket” elvből, másrészt a statisztikákból is könnyen kimutatható, ehhez nem kell többéves longitudinális követés. Ehhez csak annyit tettek hozzá, hogy a hátrányban levők maguk hogy élik ezt meg, de itt nagyon kicsik az esetszámok, úgyhogy ez a rész se használható.
Viszont a “diszkriminatív” ma szitokszó. Úgyhogy egyvalamire jó ez a munka, az esélyegyenlőség nevében segíthet fellazítani a “gyereknek keresünk szülőt” elvet – amiben eddig, a gyerekek szerencséjére, a nagy többség egyetértett.
KedvelésKedvelés
Jo nagy marhasag ez a kutatas.
KedvelésKedvelés
Nagyon hasznos kutatás!
Egy meglátásom van: szerintem a döntéshozónak a saját preferenciát (akar-e valaki roma / más nemzetiségű gyereket nevelni) tisztelnie kell(ene).
Egyrészt, mert van, aki magától vállalja ezt a szcenáriót, és legyen elég őket (bennünket) tartani a társadalmi célú üzenetnek. Másrészt: az egyén nem minden ponton áldozható fel a társadalmi érdek érdekében, hiszen pont ez is a demokrácia lényege, szemben az autoriter társadalmi berendezkedésekkel, hogy az egyén is egysége a társadalomnak, nemcsak az össztársadalmi jó (elképzelt vagy valós valósága). Harmadrészt, ez a döntéshozó racionális érdeke is, mert az alulfunkcionáló életek sokba kerülnek az államnak.
A cél pont az az örökbefogadásban, is, hogy a (szubjektív és objektív) lehetőségeken belül mindenki a lehető legjobban boldogulhasson (jobban, mint e nélkül a lehetőség nélkül lenne). Az pedig, hogy ki kit fogadna be szívesen, pozitív érzelmekkel családtagnak: már nagyon erősen érinti az egyén szabad akaratának, individuális érzelemvilágának és egyéni teherbírásának kérdéskörét, ami nem erőltethető külső szabályokkal senkire (hanem nagyrészben adott és egyénenként más-más).
Én amúgy pont a választás lehetőségét tartom a fejlettebb rendszernek, és ebben akkor Anglia le van maradva mögöttünk. Anglia akkor lenne mérhetően fejlettebb társadalom ebben a kérdéskörben, ha lehetne náluk is származási preferenciát megfogalmazni, de az angolok a választási lehetőség ellenére is alig élnének vele. A valós társadalmi nyitottságukat azonban nem tudjuk számosíthatóan mérni itt, ha náluk ebben a kérdésben kényszer van.
Köszönöm én is az interjút mindenkinek!
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon szépen mondtad.
Azért a gyakorlatban úgy néz ki többnyire Nyugat-Európában, hogy csekély a belföldi örökbefogadás, külföldre mennek, de ki-ki eldöntheti, melyik ország várólistájára iratkozik fel. Ha Kínába, akkor kínai gyereke lesz, ha Etiópába, akkor etióp, ha Oroszországba, akkor meg orosz.
És igen, nyilván a kényszer nem működik, csak a lassabb társadalmi tudatformálás.
KedvelésKedvelés
Javitson ki valaki, aki mar elt Angliaban, de szerintem nem arrol van szo, hogy nincs valasztasi lehetoseguk/nem elnek vele, hanem arrol, hogy ugy altalaban nem elfogadott az ilyesfajta megkulonboztetes egy atlag kozeposztalybeli csaladban.
Abban meg Zsuzsanak van igaza, hogy ritka eset lehet az orszagon beluli of, nekik inkabb valoban arrol kell donteniuk, hogy mit tudnak megoldani/megengedni maguknak, kinai, kelet/europai vagy afrikai of/t.
KedvelésKedvelés
Sziasztok 🙂
Én eddig csak olvastam és nagyon tetszenek a cikkek meg a hozzászólások is, Sokat tanulok belőlük. Én magam semmilyen szempontból nem vagyok érintett (a koromnál fogva sem, “kinőttem” a gyerekvállalásból és van egy vsz. gyerekem, aki a párjával az ő első babájukat várják), de mindig érdekelt az örökbe fogadás, mert kislány koromban volt egy játszótársam, akiről a szüleim azt mondták, örökbe fogadták, de nem szabad erről beszélni neki. Nem is tettem, de nagyon fúrta az oldalamat az egész ügy, érthetetlen volt.
Most konkrétan az angol örökbe fogadási szokásokra vonatkozóan: én úgy tudtam, ott kifejezetten azt preferálják, (országon belül örökbefogadás esetében, értelem szerűen ), ha a kisgyerek a magáéhoz hasonló etnikai környezetbe kerül.
Egyébként elgondolkoztatott a roma gyerekek esetében ajánlatos kultúra átadás, mivel az én fiam félig roma, az apja után Viszont nálunk szó sem volt semmilyen kultúra átadásról, identitása szerint nem is érzi magát cigánynak (ez egyébként nem rajtam múlott, az apja nem fordított gondot erre, én meg nem tudtam, mégis mit tehetnék ez ügyben). Amikor erről volt szó egy korábbi bejegyzésben, majdnem megkérdeztem, miért kell ekkora problémát csinálni ebből.
Gondolom, ez azért más eset, mert az apjával együtt neveltük fel és kiskorától ismeri a rokonait (egy részüket), de a saját vidéki környezetükben sosem töltött velük fél napnál hosszabb időt. Szval, a gyökereit ismeri ugyan, de nem képezik az identitásának részét.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy provokatívak a kérdések, és ettől lehet jó és valós válaszokat kapni, de az alábbi kérdések engem bántanak.
“Esetleg a felhasználók annyira tudomásul veszik a rendszert, hogy rögtön “beárazzák magukat”, és nem is akarnak olyan gyereket, ami elérhetetlen számukra?” – Olyan, mintha aki idősebb, roma gyereket vállal, csak azért teszi, mert mondjuk esélye sem lenne fehérre. És ez valahogy fenntartja a társadalmi megkülönböztetést, mert mintha az idősebb, roma gyerek nem ugyanannyit érne, mint a fehér újszülött.
Ugyanez volt az érzésem akkor, amikor arról volt szó, hogy a fehér újszülött a gyerekek krémje. 😦
Amúgy meg én az állam helyében nem adnék közvetítési jogosultságot olyan civil szervezeteknek, amelyek a törvényt felülírva szigorúbban diszkriminálnak. Mert egy dolog, ha az örökbeadó anya diszkriminál, de hogy a civilek egy hivatalos aktus során a törvényt felülírják, és bizonyos embereket eleve kizárnak. Ezzel az erővel, az a a boltos, aki bizonyos embereket nem szolgál ki, sem ítélhető el?
KedvelésKedvelés
Teljesen megértem, borzalmas, és remélem, nem gondolja senki, hogy én különbséget teszek a gyerekek között, vagy jobbnak tartom egyiket a másiknál.
Ugyanakkor szerintem ezeken a pontokon “ugrik ki a nyúl a bokorból”, és nagyon élesen feltárul a magyar örökbefogadási rendszer lényege. Ezek nélkül egyszerűen nem lehet érvényes állításokat megfogalmazni a magyar rendszerről. Nagyon sok kis (jogos) egyéni döntésből, preferenciából mégiscsak az áll össze, hogy egy kétéves, egészséges cigány kisfiúnak nagyon nehéz szülőket találni, a fehér újszülöttekre (meg nagyobbakra is) meg öt év a sorállás, még úgy is, hogy megszűrik a várakozókat.
Ha ezt valaki nem érti, nem tudja, akkor felháborodik, hogy mi az hogy valaki pár hónap alatt sorra került, mikor az ő sógora meg három éve várakozik hiába. De nem egy sorban állnak.
KedvelésKedvelés
Az óvatos válaszokból is látszik, hogy ez egy látlelet a jelenlegi helyzetről és nem annyira egyszerű megfelelő javaslatokkal előállni.
KedvelésKedvelés
Annyi talan latszik a felmeresbol, hogy az orokbefogado csaladoknak a vsz csaladok alapjan, azaz a leheto legjobb hasonlatossag alapjan valo letrehozasa tulhaladott elmeletnek tunik. Ez nem lehet a fo vezerelv es talan sok ertelme sincs, hiszen manapsag a gyerek mar a kezdetektol tudja, hogy of, nem egy eletre szolo titkolozasra keszul fel a csalad. Ahogy a szakerto megallapitotta, az of csaladok jo peldai az elfogadasnak /nem feltetlenul a mas etnikum, csupan egy vagy tobb nem vsz gyerek elfogadasanak/, ebbol masok is tanulhatnak.
A masik dolog, ami eszembe jutott, hogy ugyan a civil szervezeteknek megvan a szabadasaguk a mukodesi strategiajuk kialakitasara, de ezt a szabadsagot szerintem arra kellene hasznalniuk, hogy akar a Tegyesznel progresszivebb elmeletek alapjan operaljanak. Igy megvaltozhatna az of paradigmaja, ugyanis, aki ujszulottet szeretne, kenytelen lenne elgondolkozni azon, hogy ezt elfogadja/e. A civil szervezetekben amugy is tuljelentkezes van, nem kell attol tartaniuk, hogy nem talalnak szuloket.
Ugyanakkor az orokbeado szulonek tudnia kell szerintem arrol a lehetosegrol, hogy meghatarozhatja, kit/kiket preferal szuloknek. Azaz, ha nem hatarozza meg, akkor a gyerek szuloje elmeletileg lehet hazaspar, egyuttelo par, LGBT par, egyedulallo stb.
KedvelésKedvelés
Egyetértek, hogy a civil szervezeteknek a kapott “hatalommal” sokkal inkább a társadalmi megkülönböztetés ellen kellene fellépniük, mintsem azt erősíteni. (És van olyan szervezet, amelyik ezt komolyan is veszi, és nem írja át a törvényi szabályozást, még akkor sem, ha történetesen mondjuk nem ért vele együtt.) Mi zárja amúgy ki teoretikusan azt, hogy mondjuk egyes civil szervezetek ne fogadjanak bizonyos etnikumú jelentkezőket arra hivatkozva, hogy az örökbeadók nem adnák oda a gyerekeiket ilyen embereknek? Miért lehet mondjuk kor, családi állapot alapján a törvényt felülírni, míg mondjuk vallási és etnikai alapon nem? Az államnak meg simán lenne lehetősége a civil szervezetek működését még inkább keretek közé szorítani, hiszen tulajdonképpen egy állami jogosultságot/szerepet ruháztak át rájuk.
És Angliát én abból a szempontból mindenképpen példaértékűnek tartom, hogy ott hivatalosan is megpróbálnak a megkülönböztetés ellen fellépni, tudatot formálni. Az állam felelőssége, hogy nálunk arra hivatkozva, hogy a társadalom előítéletes, vissza lehet utasítani gyerekeket. Mert az állam által fenntartott intézményeknek az elfogadást kellene támogatniuk, és nem lenne szabad elfogadni, hogy a mi társadalmunk már csak ilyen.
KedvelésKedvelés
Ha arra gondolsz, hogy a civilek nem fogadnak külföldi állampolgárokat, ezt a Gyermekvédelmi törvény tiltja meg nekik. Ezzel együtt van olyan civil, ami fogadja őket.
KedvelésKedvelés
A külföldiek kizárása mondjuk a törvényben van, és bizonyos szempontból meg is értem, hogy nehogy gyerekkereskedelemmé fajuljon a dolog. De milyen jogon mondja egy civil szervezet, hogy nem fogadja a 41 éves egyedülálló jelentkezését vagy egy 41 éves házaspár jelentkezését? Más kérdés, hogy nem sok esélyük lenne 45 éves kor előtt sorra kerülni, de azért eleve kizárni…
KedvelésKedvelés
Miért lenne jobb, ha fogadná a jelentkezést, de soha nem adna gyereket? Ha a civilek megítélése szerint nem ő a legjobb szülő a gyereknek, és ez igen valószínűen minden gyerekre igaz lesz?
KedvelésKedvelés
Mert akár össze is jöhet, ugyanis a civilek sem látnak előre 4 évre, és ha a törvény lefekteti a kereteket, akkor ők milyen alapon diszkriminálnak.
KedvelésKedvelés
A civilek vedelmeben: zomeben onkentesekkel dolgoznak, nagyon sok ingyen munkat tesznek egy-egy orokbefogadasba. Igy is tudjuk, hogy a jelentkezok kozul sokan nem fogadnak kesobb orokbe, viszont a megvaltozott allaspontjukrol-korulmenyeikrol ritkan ertesitik a szervezetet. Szamomra elfogadhato a szervezetek reszlerol, hogy olyan varakozokat nem fogadnak, akik nagy valoszinuseggel nem fognak toluk orokbefogadni (korosztalyos korlat). Ezzel sok felesleges pluszmunkat usznak meg.
A masik felvetesem: azt diszkriminacionak tekintjuk, ha egy tobb gyerekes szulo nehezebben fogadhat orokbe. Szerintem masik oldalrol az is egyfajta diszkriminacio, ha egy gyermektelen nehezebben juthat gyermekhez.
KedvelésKedvelés
Azért ez az egész származási kérdés Magyarországon is fű alatt megy. Hivatalos papírokon nem szerepel, nincs ilyen rubrika se a gyereknél, se a szülőnél. A gyakorlatban viszont a döntő faktor.
Viszont nem gondolom, ha egy olyan családot, aki nem akar cigány gyereket, köteleznének, hogy márpedig cigány gyereket fogadjon örökbe, abból bármi jó kisülne. A gyerek számára különösen nem.
KedvelésKedvelés
Nem kell kötelezni, Angliában sem kötelezik, de ha gyermeket akar valaki, akkor nem teheti meg, hogy diszkrimináljon. Újabban van rubrika a jelentkezésen, hogy van-e származási kikötésünk. Korábban ezt az egyébben kellett megjelölni. Most mondták, hogy ott nem szabad feltüntetni, hanem van egy rubrika, hogy nincs származási kikötés 😉
KedvelésKedvelés
Ez komooooly??? Bizisten? A két szemeddel láttad?
KedvelésKedvelés
Nem láttam, hanem amikor a jelentkezést töltöttük ki, mondta az ügyintéző, hogy így kell feltüntetniük. Mi kértük, hogy az egyébbe írják bele, nincs származási kikötésünk, erre mondta az ügyintéző, hogy az egyébben már nem szabad, hanem van egy rubrika, amit be kell x-szelniük.
KedvelésKedvelés
Budapest?
KedvelésKedvelés
Igen.
KedvelésKedvelés
Tőlünk is megkérdezték és volt erre vonatkozó kérdés a tegyeszben a hivatalos papíron. Pest megyei. Én is meglepődtem, de feltételeztem, hogy változtak a törvények. Ezek szerint ez nem általános?
KedvelésKedvelés
???
KedvelésKedvelés
Most ez tenyleg egy teoretikus kerdes, de erdekes lehet elkepzelni, mi tortenne, ha az of-ra jelentkezok azt az infot kapnak a jelentkezeskor, hogy a gyermek szarmazasa barmi lehet, ezzel nem foglalkoznak. Radikalisan lecsokkenne-e az of-ra jelentkezok szama? Termeszetesen az egy orok kerdes, hogy jo-e a szinvak of? Jobb-e inkabb tudni a szarmazast es az informacio birtokaban kulturalisan diverzebb nevelest biztositani a gyereknek? Erre egyelore nincs valasz.
KedvelésKedvelés
Több gyereket utasítanának el megtekintés alapján, azok tovább állnának a rendszerben, a roma gyerekek hátránya fokozódna.
KedvelésKedvelés
Ez az egész cigány gyerek kérdés gyomorforgató. Ezt két öf kisfiú anyukájanként mondom, akikről kiváncsi lennék, hogy ki állapítaná meg, hogy cigányok vagy nem. (A kisebbiket egy hónapja hoztuk el 🙂 )
Ez a kutatás tényleg értelmetlen. Az életben sosincs esély egyenlőség, és nem is kell. Csak azok a jó kosarasok akik magasak, azok kapnak doktori diplomát akik sokat tanulnak és okosok….stb…. mindenkinek mások az esélyei és a lehetőségei. Ez miért lenne diszkrimináció???? A doktori diploma sem jár csak úgy …. a gyerek sem!
Love and Peace 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Nyilván valami alapján szűrni kell, hisz túljelentkezés van a gyerekekre. De ha nem lenne, akkor is elképzelhető olyan jelentkező, akitől isten mentsen meg egy gyereket.
Azon lehet vitatkozni, hogy a jelenlegi rendszer képes ezt legjobban kiszűrni vagy valami más.
Egyébként gratulálok a gyerekekhez, szeretnél szerepelni a Babaköszöntő rovatban?
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek, szűrni kell, és szigorítani a feltételeket. Valamint jobban képezni azokat akik már sorban állnak. A budapesti TEGYESZ remek munkát végez, profik, és nagyon kedvesek. Legalábbis azok, akikkel mi találkoztunk az elmúlt 4 évben, a két kisfiúnk kapcsán. Miért kellene egyedülálllóknak és alternatív életmódot előknek gyereket adni?? A gyerek az nem állampolgári jog. A gyerekeknek kell esélyt biztosítani, nem a felnőtteknek jogokat. Természetesen vérszerinti szülők is maradhatnak egyedül és sok probléma adódhat. De itt most nagyon sok emberből lehetne kiválasztani a gyerekek számára legjobbakat. Nekem is van olyan örökbefogadó szülő ismerősöm, aki már megbánta, túlvállalta magát… dehát ezt látni lehetett az elején. Most a szegény kisgyerekeknek így kell majd felnőniük.
KedvelésKedvelés
Kedves Janka, egy kicsit azért számomra sántít ez a párhuzam. A testmagasság mérhető, az orvosi egyetemre megfelelő pontszám kell stb. Az alkalmasság megítélésében viszont nagyon sok a szubjektív elem.
KedvelésKedvelés
“Ugyanakkor az orokbeado szulonek tudnia kell szerintem arrol a lehetosegrol, hogy meghatarozhatja, kit/kiket preferal szuloknek. Azaz, ha nem hatarozza meg, akkor a gyerek szuloje elmeletileg lehet hazaspar, egyuttelo par, LGBT par, egyedulallo stb.” Az utolsó három mind “egyedülálló” címke alatt fut Magyarországon, és volt kb. összesen négy eset, hogy egyedülálló kapott újszülöttet civiltől az életben.
KedvelésKedvelés
Igen, akkor meg mar jobb lenne a helyzetet legalizalni, meg ha nincsenek is sokan ebben a cipoben.
KedvelésKedvelés
Az is nyilvanvalo, hogy a tendenciak hiteles forrasbol torteno megertesehez tobb kutatasra van szukseg az of temaban altalaban. Mivel az emberek nem boldogok az utankovetestol, anonim felmeressel talan konnyebb lenne oyan adatokat gyujteni, ami segitene a szakertoket abban, hogy a tarsadalmi valtozasokra reagaljanak es kovetkezteteseket levonjanak, a rendszert modernizaljak.
/bocsanat, kulfoldon vagyok es a szamitogepen nincs ekezet, mobilon meg kinlodas tobbet irni/
KedvelésKedvelés
“Nyilván a szőke, kék szemű csecsemő a legkeresettebb portéka….” : (((
ÁÁÁÁÁ!!! : /
KedvelésKedvelés
Lehet vitatkozni a megfogalmazáson, de ez a nagy büdös helyzet.
KedvelésKedvelés
Ne haragudjatok, de nekem furcsa, nem először kerül elő a: “szőke, kékszemű” megjegyzés. Magyarországon az átlag népesség nem szőke, kékszemű. Vajon hogy került be a leginkább használt fordulatok közé, mégis? Ezen morfondírozom….
KedvelésKedvelés
A népesség nem, de a kicsi gyerekek jellemzően világos hajúak, még azok is, akik később besötétednek.
KedvelésKedvelés
Erre rácáfol az a rengeteg példa, amikor a gyerekek fekete hajjal születnek és késöbb lesznek szöszik.
Nálunk (is) tele van ilyenekkel a család : P
KedvelésKedvelés
Ha jól értem, akkor a “szőke, kékszemű” az a nem roma származású újszülött szinonimája akar lenni? Akkor miért nem azt használjuk? A “szőke, kékszemű” megfogalmazás nekem Magyarországon kicsit életszerűtlen.
KedvelésKedvelés
Mostanában én nagyon sok szőke hajú roma kisgyereket látok Budapesten. És sok nem roma kisgyerek pedig fekete vagy barna hajú.
KedvelésKedvelés
hát ez az… nem megfogható a származási téma. De kívánni olyan mint álmodozni, csak itt a gyerek, egy ember élete a tett… nemek is szőke kék szemű a fiam, pedig nem kértünk, hogy ilyen, vagy olyan legyen…
KedvelésKedvelés
A “szőke-kék szemű” gyerek kifejezés ebben a kontextusban tényleg nagyon alap szintre viszi a dialógust. Ha arról van szó – és szerintem igen – hogy a többség kizárólag magyar származású gyereket szeretne örökbefogadni, akkor nevezzük inkább ennek mentén a dolgot. Mondjuk ettől még nem lesz számomra megfoghatóbb, hogy ez hogyan bizonyítható valamint az sem, hogy miből gondolja bárki is, hogy a 100% magyar származás garancia valamire.
KedvelésKedvelés
Szakirodalomban én olvastam olyat, hogy természetes, hogy Magyarországon született, magyarországi felmenőkkel rendelkező magyar állampolgárságú, magyar anyanyelvű (vagy a magyart anyanyelvi szinten beszélő), magyar iskolarendszerbe járt ember magyarnak vallja magát, nemcsak cigánynak. Mmagyar cigánynak vagy cigány magyarnak, azaz magyarnak és cigánynak egyszerre: “összetett identitásúnak”, vagy magyarnak is és cigánynak is: kettős identitásúnak.
Mert amúgy ki a magyar? Aki itt született? Aki magyar anyanyelvű (is)? Aki állampolgár? Akinek itt van a hazája? Akinek ez az ország az otthona is? Aki annak vallja és-vagy érzi magát: “magyar kultúra szerint (is) él” (bármit is jelentsen ez)? Aki itt nőtt fel és járt iskolákba hosszabban? Aki a magyar himnuszra érzékenyül el pl., vagy magyar sportolóknak drukkol (magyar származásúnak vagy magyar színekben versenyzőnek?)? Akinek a felmenőire ezek mind vagy részben jellemzőek? (És melyik rész…?)
Például csak a származás (és részben a genetika): csak a magyarság letelepedéséig közös élet pl. törökökkel (az egyik elmélet szerint), letelepedés után: a magyarokba beolvadt kárpát-medencei őslakosok: avarok…etc, azután betelepítések a tatárjárás után: többek között a kunok, Mária Terézia idején meg betelepítések mindenhonnan, a rengeteg vegyes házasság szerbekkel, horvátokkal, szlovénokkal, osztrákokkal, ukránokkal, románokkal, cigányokkal, zsidókkal, svábokkal, görögökkel…etc, mind a mai napig, száz meg száz évek óta folyamatosan, és ezeknek az ősöknek a keveredései…
A “magyar” definíciója sokkal bonyolultabb, és akár lehet bántóbb is, szerintem, ha abból kizárunk könnyedén egész társadalmi csoportokat, én ezt semmiképpen nem használnám ilyen kontextusban, itt.
Viszont, ha van egy jelenség, akkor jó róla beszélni, sőt kell is, és lehet, hogy nehéz megtalálni a jó szavakat, vagy kompromisszumot kell kötni bizonyos szóhasználatokban (hogy a legkevésbé bántóbbat használja az ember). Szerintem.
KedvelésKedvelés
Á, én án bloc tök gáznak tartom, ha valaki megkülönbözteti a gyerekeket (vagy mást) a bőrszínük miatt. Én erre nem és nem tudok igazán elfogadható indokot találni, a szalonképesebbnek tűnő magyarázatok közül sem. (Hozzátenném, a sors fintora, hogy részben ennek a mentalitásnak köszönhetem a gyerekemet.)
KedvelésKedvelés
Elítélés, megbélyegzés… és a különbségekről beszélgetés (=”ártatlan és nem előítéletes” megkülönböztetés) nem ugyanazt jelentik.
Pl. van több cigány, szívemnek kedves távoli rokonom is (beházasodás és öf révén), akiknek fontos a cigányságuk. Ők maguk is megkülönböztetik magukat, mindenki számára nyilvánvaló, hogy sötétebb a bőrük is (nekik), de sem én nem ítélem el őket, nyilván, sem ők magukat…stb, és e mellett az identitásuk is más, mint mondjuk nekem, akinek meg szláv felmenői is vannak, de cigány pont nincsen (vagy nem tudok róla). Felesleges lenne ezt elhallgatni, de ebben semmi rossz nincsen számomra, nem tabu a cigányságukról beszélni (viszont találkoztak már előítéletekkel, sajnos az is egy valóság.)
Lényegileg, természetesen, mind testvérek vagyunk, az egész Földön, igen, igen. De nem vagyunk ettől még 100%ig identikusak, a nem lényegi dolgokban ott vannak a különbségek is persze (de az is mindenkinek a része), plusz és nem baj, ha szó eshet a különbségekről és az élet valós helyzeteiről is (-aminek persze nem feltétlenül örül az ember…, attól, még hogy az is realitás). Meg az is fontos, hogy szerencsére, ha még nem is mindenki, de azért már nem kevesen gondolkodnak abban, hogy tesókból áll az egész emberiség…
KedvelésKedvelés
Öf esetén szó sincs semmiféle identitásról, legalábbis ha kisebb gyerekekről beszélünk, egyszerűen bőrszínről van szó, talán bizonyos jellegzetes arcvonásokról, de én még ezzel is úgy vagyok, hogy tudja a franc, meg igazából tényleg nem érdekel.
KedvelésKedvelés
“Egyébként egy strukturális diszkriminációt is feltártunk, a gyerekek jellemzően az alsóbb, depriváltabb néprétegekből kerülnek a középosztálybeli örökbefogadókhoz” Ez sem valami nagy felfedezés. Azért a természettudományokban komolyabb kutatási eredmények kellenek egy OTKA jelentéshez.
KedvelésKedvelés
Elgondolkoztam azon, amit Cosima írt fenn (csak nem volt hely), hogy a civilek kihasználhatnák a népszerűségüket arra, hogy a Tegyesznél progresszívebb elméletek alapján működjenek.
A civilek rengeteg pozitív változást hoztak eddig is a magyar örökbefogadásba. Hogy mást ne mondjak, meghonosították a nyílt örökbefogadást, amivel a baba rögtön családba kerül. Gondozzák a terheseket, diszkréten, lehetővé teszik, hogy tudják, hova kerül a baba. Lehet szidni őket, hogy nem minden várakozót fogadnak, de eddig még minden gyereknek találtak családot. És nem fordult elő, hogy félévekig elfelejtik felülvizsgálni egy gyerek státusát.
Ne felejtsük, a nyolcvanas években nem lehetett egyévesnél fiatalabb gyereket örökbe fogadni. A civilek megjelenése a titkos örökbefogadások szabályozására is kihatott. Nekik is köszönhető, hogy a belföldi, nem rokoni örökbefogadók közel fele pici babát visz haza. A tavalyi törvénymódosítás pedig, minden szigorítás dacára, elismerte, hogy a nyílt örökbefogadás egy szervezetek által végzett, szabályozott ágazat. Például a magánutas örökbefogadás megtiltása tekinthető a civilek munkájának, tudásának elismerésének is.
Emellett a közösségépítésben is nagy szerepük van, teret teremtenek a várakozóknak a találkozókra, több civil tart saját képzéseket, és örökbefogadás után is lehetővé teszik, hogy a családok összejárjanak.
Az egy jó kérdés, hogy merre tovább, mi a jövője a nyílt örökbefogadásnak. Különösen, hogy több szervezet élén egy-egy karizmatikus alapító áll tíz-húsz éve, aki a hatvanas éveiben jár.
KedvelésKedvelés
Igazad van, ezek vitathatatlan eredmények, örülök, hogy osszefoglaltad és én valóban arra gondoltam, hogy merre tovább. A civilek a legalkalmasabbak arra, hogy progresszív és transzparens irányba mozduljanak.
KedvelésKedvelés
Úúristen mennyi idegen szó egy cikkben. Én egy hót egyszerű ember vagyok, és megőrülök, hogy nem magyarul beszélünk, de a lényeg nem ez. A társadalom alapja a család. Férfi, nő, gyerek(ek). Egy gyermeknek kell női és férfikép. Nem reklám, de nagyon jó cikk van erről a múlt heti Nők lapjában. A negatív diszkrimináció miatt elsőbbséget fognak élvezni majd a melegek és az egyedülállók? Mert ez lesz belőle. A melegekről nem akarok vitát nyitni, az egyedülállókkal kapcsolatban csak annyit, hogy családban is nehéz felnevelni a gyermeket, és itt most nem csak az anyagiakra gondolok. Nekünk az is problémát okoz, ki maradjon otthrha beteg a gyerek, hogy oldjuk meg, hol legyen a fiunk ha nincs ovi? Én már megkaptam a munkahelyemen hogy nem lehet rám számítani, mert gyerekem van! 21 évig természetes volt, fél éve van kisfiam, már megszóltak. Persze férfi kollégák és főnökök. Na erről kellene dolgozatot írni.
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek veled abban, hogy a család a társadalom bázisa.
A házasság igenis számít, két ember elkötelezettségét jelenti egymás felé és gyermekeik felé. Persze, van legetöség elválni, de nem azért mondunk igent, hogy majd elválunk, ha nem müködik.
Ez még mindig a legmagasabb rangú elkötelezettség.
Az alternatív együttélési formák legalizálásával a társadalom elkezdte maga alatt vágni a fát.
S lesz ez még így se:
a hajam égnek áll a svájci javaslattól, hogy ezentúl ne apának és anyának nevezzék a gyerekek a szüleiket, hanem mindkettöt a semleges ‘szülöm’ néven. A gyereknek se mondjuk meg, hogy ö fiú-e vagy lány, majd ö eldönti maga, hova szeretne tartozni. Hova tart a világ…..
KedvelésKedvelés
Hova tart a vilag? Egy elhetobb, elfogadobb forma fele szerencsere es a te nezeteid a dinoszauruszok benne halistennek.
KedvelésKedvelés
Kérlek, ne minősítsétek egymást.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, Zsuzsa! Nálam minden rendben : )
Ebben a globalizált világban otthon, érdekes olvasni a hozzászólásokat, tükrözik a mai magyar helyzetet, a kultúra rapid transzformációját. Mazsolázok kicsit az újabb hozzászólásokból:
magzat életének kioltása ok
az életvédő elmaradott
a spermadonor nem vérszerinti apa
az egyedülálló esélye legyen egyenlő a házasokéval
a csonka család ugyanolyan klassz, mint a nem csonka
az életadó naív, mert idealisztikus családképet dédelget, amikor ő családot, apát és anyát akar biztosítani a kisbabája számára….
… ez lenne az élhetőbb világ? Én nagyon-nagyon szívesen maradok dinoszaurusz. Ezzel el is búcsúztam.
KedvelésKedvelés
Cak legutolsó mondat miatt nem nyomok a tetszikre, de egyébként egyetértek Klompjes.
KedvelésKedvelés
A világ változik, az értékek alakulnak, és nem külső tényezők alakítják, hanem mi magunk emberek, akik itt élünk. Amikor a nők gyámság alatt voltak, vagy nem volt választójoguk, és ezek változtak, akkor sem értett egyet ezzel mindenki, de élhetőbb lett a világ a számukra. Szerintem a kérdés az, hogy mondjuk a gyerek sérül-e attól, hogy azonos nemű pár neveli, vagy egyedülálló. Eddig ilyenre vonatkozó bizonyíték nincs, sőt úgy tűnik működik.
KedvelésKedvelés
Ezek általánosítások, és nem egyedi helyzetek. Az a baj, hogy minden háttérismeret nélkül általánosítunk, és klisékben gondolkozunk. Sajnos sokszor én is. Azt hiszem, hogy sokkal élhetőbb lenne a világ, ha megpróbálnánk nyitottabb szívvel létezni benne!
KedvelésKedvelés
Én is hagyományos nézeteket valló ember vagyok, ha úgy tetszik maradi, vaskalapos, és ahogy öregszem egyre jobban húz a szívem a régi dolgokhoz. Ez lehet az én bajom, de a családmodellel kapcsolatosan még a jegyesoktatásunkon halott idézetet osztanám meg veletek. A Jóisten azért adott két kezet a kisgyermeknek, egyikkel az anyja, másikkal az apja kezét fogja. Ezt az oldalt, a cikkeket és hozzászólásokat nagyon szeretem, mert a többi oldallal ellentétben nincs, eddig nem volt visszaszólás csak azért, mert valaki más nézetet vallott. Lehet véleményt kifejteni, lehet nem egyetérteni emberi módon. Zsuzsi gondolom nem értesz velünk egyet, ez is egy vélemény.
KedvelésKedvelés
Szerinted ott, ahol valamelyik szûlő hiányzik a szép kerek képből, az már nem egy család?! Vagy miért ” családabb” család az, ahol mondjuk apuka is ott él ugyan – elvileg – csak épp mondjuk a rengeteg munka miatt nem is látják őt a gyerekek? Közvetlen környezetemben is van ilyen ” család”. Vagy a munkája miatt más városban, esetleg külföldön él? Vagy otthon él, de konkrétan nem foglalkozik a gyerekkel? Szintén látok ilyeneket…sajnos. Vagy mondjuk, ahol valamely szomorú esemény kapcsán elveszítették valamelyik szülőt?
Én elvált szülők gyermekeként nőttem fel és már ne is haragudj, de nem éreztem soha, hogy nem mintacsaládban élek…
A válási statisztikát pedig már nem is említem, mert lerágott csont… ( Kis hazánkban 50% körüli)
Szóval, véleményem szerint ez a sztereotip mintacsaládozás legalább olyan dilettáns megközelítés, mint a szőke kékszemű újszülött…
KedvelésKedvelés
Dilettáns? Ha tudnád!
‘Mintacsaládozás’, hmmm…
Ha Férfi+ Nö= gyerek, akkor Férfi+Nö= Család.
Persze, ettöl van eltérés, de az egy gyereknek nem jó. Az örökbefogadott eleve hátránnyal indul, de hát hadd fokozzuk, igaz?!
Itt arról van szó, hogy az életet adó milyen környezetbe adja (vagy szerinted álmodja) a gyermekét.
Minden öf gyermek sérült gyermek. Ki jobban, ki kevésbé. Ezek a gyermekek a legjobb lappal egy ‘apa-anya családban’ indulnak. Ez van.
Ja és igen, holnap elüthet a vonat, rám zuhan egy repülö, ételmérgezést kapunk és bla-bla-blaaa, mert ugye a hosszú életre sincs garancia, meg arra sem, hogy fel tudok nevelni egy gyereket, meg Mo-on rossz a válási statisztika, úgyhogy minek is vállalnék…. no, most akkor én is mintatúloztam.
KedvelésKedvelés
Sokféle család van. Mi is család vagyunk a lányommal, és van még benne nagypapa, nagymama, nagybácsi, nagynéni, unokatestvér, keresztanya, keresztapa, sőt, szomszéd, meg az editnéni, meg a gézabácsi, ez nekem eléggé családnak tűnik, noha nekem nincs férjem.
KedvelésKedvelés
Ezt a törvény így kategorizálja: egyedülálló. Utalok ezzel az interview címére.
KedvelésKedvelés
Ezzel mit akarsz mondani?
KedvelésKedvelés
Nos, kedves Kompjes, én nem kívánok veled vitázni, mert úgy gondolom, hogy én képes vagyok elfogadni mások eltérő véleményét…
Azért előlegezd meg nekem kérlek, hogy nyilvánvalóan nem szeretném a gyermekem hátrányait fokozni – ahogyan Te írod.
Mi több, Édesapám ugyan nem élt velünk gyermekkoromban, de ennek ellenére Édesanyámmal, Nagyszüleimmel csodálatos családot alkottunk! Nem attól válik ám családdá egy életközösség, hogy egy hímnemű és egy nőnemű egyed együtt lakik…
Azonban továbbra is úgy gondolom, hogy néhény “CSALÁD”- ra az aranyhalamat sem bíznám…
KedvelésKedvelés
El tudom képzelni, hogy például egy családjából kiemelt, esetleg bántalmazott gyereknek jobbat tesz, ha csak egyetlen szülő fogadja örökbe, kezdetben csak egy emberhez tanul meg kötődni. Ez csak egy példa, lehet más, egyszerűbb eset is, vagy olyan hátrányokkal indult gyerek, akire nincs igazán házaspár jelentkező. És aki egyedülállóként jelentkezik vagy fogad örökbe, később találhat párt is, akár egy másik egyedülálló szülőt. De nem vagyok szakember. Azonban ha én egyedülálló lennék vagy lettem volna, akkor is jelentkeztem volna és akkor is szeretnék gyereket és képesnek érezném magam rá hogy felneveljem, családomban a gyerek elegendő férfi mintát kaphatna így is. Persze társsal sokkal könnyebb.
KedvelésKedvelés
A döntés, hogy a gyerek kihez kerüljön, ki nevelje fel, nyílt örökbe adásnál az ÉLETETADÓÉ !
Mondhat nemet a “bemutatott családra” (és mond is!) Ők nem szeretnék egyedülállóknak, melegeknek, stb. örökbe adni, CSALÁDOT apát, és anyát szeretnének a gyereküknek, ha már Ők nem tudják, vagy nem akarják felnevelni. (Ez 15 év tapasztalata 778 örökbe adás után!)
Semmi se tiltja, hogy olyan közvetítő szervezetet hozzanak létre, akik egyedülállóknak segíti az örökbefogadást!
KedvelésKedvelés
Anélkül, hogy pálcát törnék bárki felett, azért csenben megjegyzem, hogy néhány CSALÁD-tól a hajam az égnek áll, ahol nem szívesen lennék gyerek, miközben több olyan egyedülálló anyát ismerek, aki példásan, nagy szeretetben neveli gyermekét/ gyermekeit. A szülőanya, kiszolgáltatott helyzetében nyilván egy idealisztikus képet dédelget, amelyben anya és apa is szerepelnek, ezzel nem lehet vitázni, nem is kívánok. De azért az kimondható lenne, hogy nem kizárólag ez az idealisztikus családmodell lehet egyedül üdvözítő…
KedvelésKedvelés
A tisztánlátás kedvéért azért megjegyezném, hogy én egy olyan egyedülálló vagyok, akinek a párkapcsolata sajnos úgy alakult, hogy nem született gyermek és a kapcsolat sem állta ki ezt a próbát. 43 évesen, egyedülállóként nem tudok újszülött babát vállalni, így a civil szervezetek kiesnek. A TEGYESZ-nél, 41 évesen jelentkezve pedig a “sor végén” várakozom, mert a házaspárok előnyt élveznek. Megyei listán nem valószínű, hogy még ebben az életben 🙂 sorra kerülök, az országos lista pedig olyan, mint a lutri…
Nehéz így rátekinteni az úgynevezett ideális családmodellre… szóval nem vagyok leszbikus, sem nem vagyok rosszabb bárkinél, aki házasságban él. Mégis jelentős hátránnyal indulok. Elfogadtam, várakozom kisebb-nagyobb türelemmel, de mindenképpen kijelenthetem, hogy úgy tekintenek rám, mintha egy idegen bolygóról érkeztem volna…
KedvelésKedvelés
Nyilvánvaló, hogy óriási szórás van a házaspárok közt is és az egyedülállók közt is, aminek részei a szörnyű párok és szuper szülőnek való egyedülállók. Mégis az életadó (naiv? kulturálisan örökölt?) ideálképe a házaspár – miért? A múltban is voltak egyedülálló szülők, köztük szuperek (Bartók Béla édesanyja pl), és szörnyű párok is (tele a szépirodalom velük).
A helyzetedet azonban őszintén sajnálom.
KedvelésKedvelés
Egyedülállóként bizony nem könnyű egy kisbabát bevállalni, ismerek olyat akinek sikerült és elég kevés segítsége volt az első időkben, és az anyagi okok miatt (a GYED maximálva van, és rezsit is kell fizetni, pelenka, tápszer kell, gyerekruhák, egyéb dolgok!) rájött, hogy hamar vissza kell mennie dolgozni. Tehát fizikailag is, anyagilag is csak segítséggel oldható meg, ez egyéntől is függ, de lehet, hogy még egy problémásabb nagyobb (óvodás) gyerekkel is jobban fog boldogulni és arra nagyobb is az esélye. Őket is nagyon lehet és kell is szeretni.
KedvelésKedvelés
Nos, hát pont ezért jelöltem meg 4 éves korig, származási kikötés nélkül, sokféle betegséggel is 🙂
KedvelésKedvelés
Akkor szerintem van esélyed, országos listán is! Drukkolok!
KedvelésKedvelés
Szerintem hangosabban is megjegyezheted 🙂
Valóban, a krízisterhesek valószínűleg egy idealizált képet vetítenek maguk elé, és az sem kizárt, hogy egy olyan személy vagy személyek, akinek ez a szakmája, bevallottan ezer év tapasztalata van ez ügyben és egy krízishelyzet sem homályosítja el a tisztánlátását józanabb, okosabb és informáltabb döntést tud(na) hozni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bár az életadó hozza meg ezt a döntést, ez még nem azt jelenti, hogy ez a lehető legjobb és -legitimebb döntés. Szóval szerintem kicsit fals erre hivatkozni, főleg nagybetűkkel, ez nem elég nyomós érv. Itt valószínűleg a döntéshozók egyéni világnézete az, ami egy civil szervezet arculatát és szabályait formálja, amivel tényleg nincs probléma, de akkor ezt ki lehet mondani, és nem szükséges – jelen esetben – az életadók mögé bújni.
KedvelésKedvelés
Az életetadók 90% egyedülálló, egyedül nem tudják vállalni a gyerekük felnevelését, ezért adják Őket örökbe!
KedvelésKedvelés
Én is egyedülálló vagyok, mégis vállalok gyereket, nem önmagában az egyedülállóság az oka, nem vitatkozni meg okoskodni szeretnék, de feltételeztem, egy tapasztalt szakember árnyaltabban látja ezt a kérdést.
KedvelésKedvelés
Erről még az jut eszembe, hogy köztudott, hogy egy jó része a várakozóknak az örökbefogadási procedúra előtt és kifejezetten amiatt házasodik össze, hogy ne legyenek hátrányban. Azért én szívesen megnéznék statisztikát arról, hogy ezek a “kikényszerített” házasságok mennyire tartósak. A döntéshozók szemében mégis elég jók, mivel megfelelnek a törvény betűinek.
KedvelésKedvelés
Nehéz elképzelni, hogy egy egyedülálló (vagy akár családos) örökbeadó pont egy egyedülállónak akarja örökbe adni a babáját, ha választhat házaspárok közül is. Csak nagyon ritka esetben tudom elképzelni. Ez nem diszkrimináció, a kisbabájának akar jobb életet, családot, ha már ő nem tudja felnevelni akármilyen okból. Persze család lehet apa nélkül is, lehet nagynéni, nagybácsi, testvér, nagyszülők stb. is ebben a családban, de sokan fontosnak tartják hogy legyen apja is a gyereknek, legtöbben a vér szerinti apa miatt (mert ő nem vállalja fel) sodródnak ilyen nehéz helyzetbe.
KedvelésKedvelés
Szerintem itt ezzel senki nem vitatkozott (én biztos nem). Csupán azt elemezgettük, hogy ez a döntés miről szólhat valójában.
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes poszt, köszönjük Zsuzsa!
Per pillanat nem vagyok olyan passzban, hogy teljesen kifejtsem a vélemyényemet, de azokat, akik szerint az egyedülállók, alternatív családmodellben élők és gyermekeik nem igazi család, emlékeztetném, hogy manapság is rengetegen vannak, akik szerint egy örökbefogadott gyerek nem igazi gyermek, csak pótlék, és az örökbefogadott gyerek ‘rossz mag’, selejt, aki sosem lesz a vér szerintivel egyenértékű. És miért? Azért, mert egyet sem ismernek személyesen, vagy esetleg volt egyetlen rossz tapasztalatuk, és ebből vonnak le messzemenő következtetéseket. Döbbenet, hogy örökbefogadó szülők, akik valószínűleg maguk is nap mint nap ki vannak téve a hátrányos megkülönböztetésnek, a saját bőrükön érzik, mennyire rosszul tud esni a diszkrimináció, ennyire elítélően és általánosítva tudnak nyilatkozni olyan embercsoportokról, akiket jó eséllyel nem is ismernek. Értem én, hogy sokan találkoztak pl. túlterhelt, kimerült egyedülálló anyuka problémás, boldogtalan gyerekével, de az nem én és a lányom vagyunk. (Persze még lehetünk, mint ahogy bármelyik tradicionális családdal előfordulhat, hogy összeroppan.) Ezért tisztelettel kérem, ne sértegessenek azzal, hogy azt állítják, mi nem vagyunk egy legitim család, anélkül, hogy ismernének. Túlzottan nem érint meg lelkileg, mikor ilyesmit hallok, hiszen az egyedüli személy, akinek bármit is bizonyítanom kell, az a gyerekem, de ha én szó nélkül hagyom az ilyen lekicsinylő megjegyzéseket, a lányomtól sem várhatom majd el később, hogy kiálljon magáért. 🙂
KedvelésKedvelés
Minden szavaddal egyetértek!
KedvelésKedvelés
Szia! Én is egyetértek veled! 🙂 Mi 10 éve vagyunk házasságban a párommal, de nem gondolom, hogy ezáltal többek vagyunk másoknál! Esetleg inkább úgy gondolok erre, hogy ebben szerencsésebbek talán! 🙂
KedvelésKedvelés
Én azért érzem diszkriminatívnak az egyedülállók megítélését, mert nem törvények, emberi vélemények fogják meghatározni az én sorsomat. Sokan nem azért egyedülállók, mert azok is akarnak maradni. Emberek a házaspárok sorsába sem látnak bele.
Én 5 éve várok egyedülállóként. Barátom 2 napja kérte meg a kezemet, és igent mondtam.
KedvelésKedvelés
Gratulálok, sok boldogságot!
KedvelésKedvelés
Jaj, de örülök! Sok boldogságot és mielőbb egy kisbabát hozzá!
KedvelésKedvelés
Már sokszor elhagzott, hogy vannak olyan kétszülős családok, amelyikre legszívesebben a kutyánkat sem bíznánk. Tényleg van, de az egyedülálló szülők sem mind szuperek. Meg meg is halhat az apa, vagy elválik, vagy nem jön majd ki jól a kamaszodó gyerekkel. Bármi rossz történhet a jövőben, de ez igaz az egyedülállóra is. Szóval ez nem érv, nem érdemes a lehető legrosszabb házaspárt a legszuperebb egyedülállóval összehasonlítani. Minden eset más, de általánosságban jobb ha a gyereknek van apja is, mintha nincs. Ezért döntenek az örökbeadó anyák is úgy, ahogy, és TEGYESZ-nél sem véletlenül vannak előnyben a házaspárok.Fölösleges többször leírni, hogy de bizony vannak szörnyű kétszülős családok is.
KedvelésKedvelés
A mi életadónkank fontos volt, hogy anyja és apja is legyen a lányunknak. Látni szerette volna, hogy hová adja örökbe a gyerekét, és én teljesen egyetértek vele. 4 naposan amikor hazahoztuk a lányunkat, letettük az ágyra és csak néztünk egymásra, hogy huhhh, mostmár itt van ez a csöpp lény, és csak ránk támaszkodik. És hiába nagy a család ,és a nagyszülők sokat ott vannak, segítenek, akkor is a férjemmel kettőnkenek kellett megoldani az éjszakázásokat, a védőnőhöz, orvoshoz járkálást, és én nem tudom mit csináltam voltna a férjem nélkül, mert rengeteget segített/segít most is. Mindenkinek szíve joga, hogy hogy él, egyedül, élettársakként, egynemű párral vagy nem, azonban azt érzem a hozzászólásokból, hogy a harmadik személyt, aki a gyerekünket világra hozta, azt nem veszi senki figyelembe (kivétel a civil szervezeteket). Nem kell azon fent akadni, hogy ő beleszól a döntésbe. Joga van hozzá, ahogyan nekünk jogunk van eldönteni, hogy milyen babát vállalunk. Aki ezt nem tudja elfogadni, ne jelentkezzen nyílt örökbeadásra.
KedvelésKedvelés
Emitt a nőből és férfiból álló házaspár az ideál, amott a minél kisebb, fehér bőrű, egészséges gyermek. Közben az országban van nem kevés örökbe fogadható gyermek, és szintén nem kevés örökbe fogadni akaró felnőtt. Az évek telnek, és jó későn vagy sohasem találkoznak…
KedvelésKedvelés
Köszönöm a cikket, köszönöm az őszinte kérdéseket. Azt gondolom, hogy annak kell nagyon örülnünk, hogy van választási lehetőségünk! Mindenkinek az az érdeke, hogy olyan gyereket választhasson, akit maximálisan el tud fogadni.
Szerintem nagyon jó, hogy az életadónak van lehetősége kiválasztani, hogy kik legyenek a baba szülei, akit ő szült, hiszen így van esélye megnyugodni döntésében. Ne feledjük, itt azokról az életadókról van szó, akik gondoskodni kívántak a gyermek jövőéről, nem azokról, akik a kórházban hagyták őket, akár lemondó nyilatkozat nélkül.
A család fogalmával kapcsolatban pedig nekem az fáj, hogy mi a férjemmel sem férünk bele, mert nincs gyerekünk. Pedig mi akkor is egy család vagyunk, mi így érezzük. Ugyan úgy családnak tekintem az egyedülálló szülőt a gyermekével, és még azokkal a személyekkel együtt, akit ő családtagjának érez. Ezt megkérdőjelezni senkinek sincs joga, legyen az jogalkotó, vagy egy ismerős, minthogy azt sincs senkinek joga megkérdőjelezni, hogy az öf. gyermek egyenértékű, ugyanolyan igazi, mint a vérszerinti. Ezek mindenkinek a saját érzései.
Igen is jó, hogy az egyedülállók is fogadhatnak örökbe, ha elég erősnek érzik magukat a feladathoz. Lehet, hogy több segítséget kap a tágabb rokonságtól, mint egy házaspár kapna. Egy gyereknek annál nincs jobb, hogy szerető családba kerül. Szerencsére az egyedülállóknak is meg vannak a lehetőségeik, igaz korlátozottabban, mint a házaspároknak, főleg a fiatal házaspároknak.
Talán nem leszek népszerű a véleményemmel, de akkor is szerettem volna leírni minden bántó szándék nélkül.
Ne ítélkezzünk mások felett, hanem a saját helyzetünkből hozzuk ki a lehető legjobbat! Sok oka lehet annak, ha valaki nem párkapcsolatban/klasszik családban él, amit mi nem tudhatunk.
KedvelésKedvelés
A “házaspár vagy egyedülálló a jobb szülő” vitát szeretném lezárni, minden érv elhangzott.
Még annyit, hogy a blogon kommentelő egyedülállók mind a törvényt betartva fogadtak örökbe olyan gyereket, akire több házaspár nemet mondott előttük. Nem egy házaspár “elől” vitték el a gyereket.
Illetve felidézném, amit Rózsa Krisztián mondott a meleg örökbefogadásról szóló interjúban, hogy az összes meleg és leszbikus ismerőse kapott 2-3 éves cigány gyereket. Na, ez nem azért van, mert a Tegyesz annyira lelkesedik a szivárványcsaládokért, hanem azért, mert ezeknek a gyerekeknek ennyire nem találnak más szülőt. https://orokbe.hu/2014/05/19/en-hetero-szulokkel-nottem-fel-megis-meleg-lettem/
KedvelésKedvelés
Erdekes (es elszomorito) volt olvasni nemely kommentet, de ugorjunk.
Angliaban elek es nincs kozvetlen orokbefogadasos tapasztalatom, neveloszulonek jelentkeztunk par evvel ezelott ( azzal a titkos hatso szandekkal, h kesobb a tartosan neveltet esetleg orokbe fogadjuk), nem jutottunk messzire a tortenetben, a sajat eletunk is eleg bonyolult.
Angliaban a rasszok kerdese joval szelesebb koru, mint az otthoni roma-magyar. Szinte minden hivatalos papir melle adnak egy nem kotelezoen kitoltendo kerdoivet a hovatartozasrol, amin csak feherbol van negyfele, akit erdekel, itt megnezheti https://en.m.wikipedia.org/wiki/Classification_of_ethnicity_in_the_United_Kingdom
Ebbol a rasszbeli sokfelesegbol kovetkezik, h az of reszrol megadni kikoteseket elegge ertelmetlen lenne, hiszen minek kategorizalna be vki egy nagyszuloi reszrol ir-olasz-kinai-bangladesi gyereket??? Ez elo pelda, a bnom gyereke, azon viccelodtunk, h akar zold szinu is lehetne vagy pepita, ennel a mixnel akarmi elofordulhat. Siman latni tipikus(nak tuno)angol nagymamat tejcsokiszinu rasztagondor unokaval hintazni a jatszoteren.
Masreszt a tobbsegi tarsadalom es ezzel a az orokbefogadok tobbsege feher angol, a rendszerbe kerulo gyerekek azonban sokkal kevesbe kovetik a tobbsegi trendet, tehat az orokbefogadok nagyon leszukitenek a sajat lehetosegeiket. Es nem elhanyagolhato az a szempont sem (bar ez az ismeretem jopar eves, azota valtozhatott ez), h itt is a gyereknek keresnek, az o eredetehez minel jobban kozelito eredetu orokbefogadot. Tehat egy karibi gyereknek karibi szulot.
Aki szeret statisztikakat nezegetni, annak itt van egy http://www.baaf.org.uk/res/statengland
A vegere hagytam az angol rendszer legnagyobb kulonbozoseget a magyarhoz kepest, ami az, h az orokbefogadassal a gyerek eredeti csaladi kapcsolatai csak a legritkabb esetben szakadnak meg. Tehat az orokbefogado gyakran nem csak a gyereket, hanem annak szelesebb csaladjat is orokbe fogadja. Ez alatt nem napi kapcsolatot kell erteni, nem kopognak az ajton, de joguk van tudni a gyerekrol, akar talalkozni is vele. Ez alol kivetelt csak nagyon durva, mar buneset kategoriaba tartozo esetek kepeznek (fiamnak volt egy osztalytarsa, akit nem volt szabad fotozni, a rola keszult kepeket sehol publikalni). Ennek leginkabb az az oka, h gyereket orokbefogadasra csak a legvegso esetben itel a rendszer, elotte minden lehetoseget megprobalnak megadni a csaladban maradasra.
A preferalt megoldas a neveloszuloi, ahonnan igyekeznek visszagondozni a gyereket.
Meg valami es valoszinuleg nem leszek nepszeru. Angliaban csak azert mert valaki szegeny, nem kell lemondania a gyerekerol. A magyar orokbefogadasok tulnyomo tobbsege a szegenyseg miatt tortenik. Itt olyan h krizisterhes igazabol nincsen, mert a gyerek a szocialis tamogatasok alapja. Lathato a statisztikabol is, h az egy ev alatti gyermekek aranya a rendszerben csak 6%.
A statisztikak egyeb erdekessegeket is elarulnak. A 60millios lelekszamu UK -ban 68e vedelembe vett gyermek van (nem csak orokbeadas), a 10millios Mao-n 21e. A veszelyeztetett gyermekek szama majdnem 150e.
Bocs, h hosszu volt.
KedvelésKedvelés
Köszi ezt az értékes hozzászólást. Nagyon érdekes.
Az nem lep meg, hogy szegénység miatt nincs örökbeadás, általában ez a helyzet Nyugat-Európában.
Annyit tennék hozzá, hogy Magyarországon melyik gyereket vesznek védelembe vagy állami gondozásba, az nagyon szubjektív, függ az adott megye, hatóság, szakember hozzáállásától. Újabban körbejárták a médiát olyan sztorik, hogy néha azért elvesznek kisbabát, mert nincs otthon kiságy, máskor pedig nagyon durva veszélyeztetés vagy bántalmazás esetén sem lépnek közbe évekig, lásd szigetszentmiklósi ügy.
És nincs igazán hathatós forma annak a támogatására, hogy a gyerek a családban nőhessen fel. Az állami gondozás költsége évi 1-4 millió forint/gyerek, de nincs arra mód, hogy ennek az összegnek akár a töredékét megkaphassa a vér szerinti család, ha mondjuk csak szegénység miatt emelik ki a gyereket.
KedvelésKedvelés
Hát ez nagyon informatív és érdekes hozzászólás, köszönjük szépen. Megvallom, én irigykedve figyelem az ilyen társadalmakat, ahol a bőr színének és a származásnak kérdése ennyire másmilyen, mint nálunk.
Az első mondattal is teljesen egyetértek.
KedvelésKedvelés
Jó volt ezt olvasni, mert olyan személytől jött a hozzászólás, aki tényleg kompetens, és össze tudta hasonlítani a két rendszert. Személy szerint az örökbeadó család kvázi “örökbefogadását” kicsit problémásnak érzem. Hogyan tud a gyerek és az örökbefogadó így erős érzelmi kapcsolatot kialakítani, mikor a gyerek tarthat kapcsolatot a vér szerinti családjával, és feltehetően úgy éli meg a dolgot, hogy az örökbefogadó csak neveli? Nagyon érdekelne, hogy ezzel hogyan küzdenek meg.
KedvelésKedvelés
Bizonyára Zsuzsi is fog válaszolni, és elnézést, hogy belekontárkodom, mert nem éltem külföldön, mindössze olvastam ezekről a dolgokról. De ez nem csak Angliában van így, Amerikában is nyomon követik az örökbeadót és örökbefogadottat kölcsönösen, vagy akár a béranyáról is úgy tud a gyerek, mint ahogy mi mesélünk a mi gyerekeinknek a vérszerinti szülőkről, nem ritkán a gyerek szoba falán van a képe azoknak, akiktől származik, vagy akinek a méhében éltek, még akkor is, ha biológiailag valóban a szüleitől származnak. Erre is fel lehet készülni, gondolom ott erről is több olvasmány van, ahogy az egész témában sokkal több az irodalom. Valamint ha belegondolsz ez nap mint nap megtörténik olyan esetben, amikor mondjuk szülők elválnak, új kapcsolatba lépnek, esetleg új családot alapítanak, de nem dobják el a régit, hanem az előző házasságból született gyerekek is részei az új családnak és az új családban születettek is részét képezik a korábbi frigyből származó gyerekek családjának. Van ilyen a környezetemben és működik.
KedvelésKedvelés
Igen, de a válásnál az új feleség/férjet – már ha jó a viszony a vér szerintivel – mégsem kezeli ugyanúgy a gyerek érzelmi szempontból. Ráadásul a válásnál – jó esetben – nem azért kerül a gyerek másik szülőhöz, mert a vér szerinti veszélyezteti. A leírtak alapján viszont Angliában igen, hiszen nem anyagi okokból kerülnek örökbe adásra, hanem mert mondjuk anyuka börtönben ül, vagy drogos, alkohol beteg stb. Nagyon nehéz lehet ezt a helyzetet kezelni. Nem tudom, csak hangosan gondolkodom, vitatkozom, vívódom, és a saját érzelmeimet írom le.
Kicsit azért másnak érzem, hogy a mi esetünkben mesélünk az életadóról/nevelő szülőről a gyereknek, vagy rendszeres kapcsolat van. Főleg, hogy mondjuk a mi értékrendszerünk és a vsz értékrendszere elég eltérő, és nagyon nem szeretném, ha a gyerekem azt az értékrendszert követendő példának tartaná. Mi mondjuk ezért is zártuk ki a nyílt örökbefogadást.
KedvelésKedvelés
Én úgy tudom, hogy nem feltétlenül ilyen súlyos eset miatt határoznak az örökbe adás mellett, hanem mondjuk lányanya, 14 éves, aki felméri, hogy nem alkalmas még a gyerek felnevelésére, vagy nem akarja az eltervezett jövőjét felrúgni miatta.
Azért úgy gondolom, hogy az értékrendet attól kapja a gyerek, aki neveli. Nálunk nyílt öf volt és természetesen én sem szeretném, hogy felnőve putriba kívánkozzanak a gyerekeim, de őszintén hiszek benne, hogy a környezet, amiben felnőttek és a tanításunk ad nekik egy olyan alapot, ami kilengések esetén is jó visszatérési pont lesz számukra. Ha belegondolunk a legtöbb tinédzsernél vannak olyan dolgok, mint például a lopás – bevallom, hogy nagy heccnek tartottam 13-14 éves koromban ellopni boltból egy-egy csokit, Popcorn újságot, nem azért, mert nem telt rá, csak meg tudtuk csinálni, nem kaptak el, kaland volt, jó móka. Aztán kinőttem és felnőttként eszembe sem jut nem fizetni a boltban és természetesen a gyerekeinknek is azt tanítjuk, hogy nem vesszük el a más tulajdonát. Volt kilengés, de az alap mégis az volt, hogy nem lopunk, ezt tanították otthon. (Mellesleg a drogozás nem feltétlenül függ össze az erkölcsökke, de ezt már tényleg csak zárójelben írom ide.)
Viszont a nyílt öf-nál nagy előny, hogy lesz valaki, akiről tudsz beszélni, mikor a gyerek kérdez és ha ő nem is látja a szülőt, te el tudod neki mondani, hogy kb. milyen volt. Abba már próbáltam beleélni magam, hogy megyek az utcán és minden embert úgy fürkészek, hogy ő is lehetne az anyám, ő is lehetne az apám, mert semmit de semmit nem tudok róluk. Szar lehet. Felmértem, hogy én is beazonosítottam magam aszerint, hogy miben hasonlítok anyukámra, miben apukámra, miben nagymamámra, akár fizikailag, akár belsőleg. Ha nincs hová visszavezetni, azért nehéz lehet.
KedvelésKedvelés
Húúú én nem erkölcsi alapon nem szeretném, ha a gyerek a lelki problémái megoldásaként a droghoz/alkoholhoz fordulna a pszichológus helyett. Egyszerűen mert hosszú távon megoldást a pszichológus jelenthet, míg az alkohol/drog stb. átmeneti, tüneti kezelése a problémának, és ráadásul folyamatos kezelés 😉 Szerintem a vsz minta erősen befolyásol, főleg amikor a gyerek elkezd lázadni az örökbefogadó szülők ellen.
Persze megértem, hogy érdekli a múltja, és minden támogatást meg akarunk adni neki ahhoz, hogy ezt felfedezhesse, de más az amikor a gyerek erre készül, érzelmileg erős stb-stb. vagy az örökbeadó állandóan ott van a képben.
KedvelésKedvelés
Én az amerikai gyakorlatot ismerek valamicskét, ott létezik a “teljesen nyílt” örökbefogadás, mikor a szülőanya távoli rokonként jelen van a gyerek életében, majd írok is erről cikket. Persze, ha mindkét fél egyetért vele. És ott ezek zömmel középosztálybeli fiatal anyák, akik a terhesség alatt döntik el az örökbeadást.
Magyarországon ez nem létezik, amúgy egy lehetséges továbbfejlődési irány lehetne.
Sok félelmet felold, “nem alakul ki a lufi a vér szerinti családról”, ahogy Fischer Eszter
KedvelésKedvelés
Köszönjük az érdekes beszámolót! Már régen keresek valakit, aki jártas a brit gyermekvédelemben, mert érdekelne, valóban létezik-e abban az országban ‘forced adoption’.
Magyarországon, ha a vér szerinti szülők tartani kívánják a kapcsolatot a gyerekkel, és nem jelentenek rá veszélyt, akkor nem adják örökbe, hanem állami gondozásban él a kicsi, a család pedig látogathatja, nem veszítik el. Ezzel szemben ez a dokumentumfilm más gyakorlatot mutat be Nagy-Britanniában. Hallottál esetleg ilyen történetet?
Elnézést kérek, hogy offolok, de mikor láttam ezt a filmet, eléggé sokkolt.
KedvelésKedvelés
Én a külföldi állampolgárok, ill., ún. vegyes házaspárok helyzetéről szeretnék itt egy mini-tanulmányt írni, illetve a velük szemben tanúsított negatív diszkriminációról és logikátlanságról, mely egyébként érinti a civil szervezeteket is.
Most azokról a külföldiekről beszélek, akik itt élnek Magyarországon, itt van állandó tartózkodási címük, TAJ-kártyájuk, adóazonosítójelük, vagy cégüknek adószáma, itt fizetnek adót és egyéb járulékokat – hosszú éveken vagy évtizedeken keresztül, azaz, jogi terminológiával: Mo-n van ún. szokásos tartózkodási helyük, továbbá, feleségük vagy férjük magyar állampolgár, és a témával kapcsolatban: itt szerezenek a magyaroszági Tegyesznél alkalmasságot az örökbefogadásra, és magyarországi gyámhivatali határozattal rendelkeznek.
Ezen külföldi állampolgárok adózás, járulékfizetés, jogszabály-betartás és több szempontból belföldinek (kvázi magyarországinak) minősülnek.
A Tegyesznél a jelentkezésnél, azaz örökbefogadási regisztráció alkalmával, a Tegyesz által kiállított papíron, NYÍLT ÉS TITKOS örökbefogadásra kapnak alkalmasságot.
Ugyanazon tanfolyamon vesznek részt, ugyanúgy környezettanulmány van náluk, ugyanúgy pszichológiai elbeszélgetés van velük, stb., mint a magyarok esetében, csak egyébként jóval drágábban, mint a magyar állampolgároknak. (Amit egyébként én elfogadok, mert angol nyelven megy.) További költségük, ami szintén a magyar államkasszában és szervezeteknél landol, hogy OFFI által hitelesített anyakönyvi kivonatot és honosított házassági anyakönyvi kivonatot stb kell beadniuk, mely dokumentumok ügyintézése és beszerzése egyébként már magában százezres nagyságrend lehet forintban.
A törvény mégis azt mondja, hogy csak magyar állampolgár fogadhat örökbe nyílt örökbefogadás keretében. Pedig:
Mint fent említettem, a külföldi állampolgár is Mo-n nyílt és titkos öf-ra kap alkalmasságot.
A gyámhivatalok többsége szerint, egy ilyen külföldi, tulajdonképpen belföldi, hiszen magyar határozata van. (Jogértelmezés kérdésköre?)
Érdekes, hogy a civil szervezeteknek nem engedik törvényileg, hogy külföldi ill. vegyes házaspárokat fogadjanak, holott maga a Tegyesz vállal a külföldieknek is nyílt öf lebonyolítását. (Ez egyébként szerintem a civil szervezetek felé negatív diszkrimánicó. Ha a Tegyesz ezt teheti, a civil szervezetek miért nem?)
Kb. öt évvel ezelőtt, egy magas beosztású Tegyeszes mondta nekem, hogy eme külföldiekkel szemben a törvény negatív diszkriminációt tanúsít.
Szintén Tegyeszes szakember mondta nekem még évekkel ezelőtt, hogy belső gyakorlat (volt), hogy amennyiben a külföldi EU-tagállamból származik, és/vagy az anyaországa aláírta az öf-ról szóló Hágai Egyezményt, akkor tulajdonképpen belföldinek kezelik, ezért nyílt öf-t civil szervezeteknél megtehet. (Ez egyébként szerintem anno negatív diszkrimánció volt azon külföldiekkel szemben, akik nem EU-tagállam állampolgárai voltak és/vagy országuk nem írta alá a Hágai Egyezményt, mert akkoris itt kaptak Mo-n határozatot. Egyébként pedig ez egyik Tegyesznél gyakorlat volt, másiknál nem, szóval össze-vissza.)
Hágai egyezmény: a Hágai Egyezmény fő alapja egy ún. New York-i egyezmény. Azon országok, melyek a Hágait nem írták alá, anno a New York-it vagy más, idevonatkozó, megfelelő egyezményt viszont aláírtak. Nem csak a Hágai Egyezmény létezik gyermekek örökbefogadása ill. családok egyesítése kapcsán.
Ugyanakkor, a Hágai Egyezmény első mondata az, hogy azt akkor kell alkalmazni, ha a gyermeket ki akarják vinni az országból, pl. egy harmadik országba akár. Egy itt élő külföldi vagy vegyes házaspár nem feltétlenül akarja elvinni a gyereket, hiszen itt élnek, a gyerek is itt marad, a feleség, vagy a férj magyar állampolgár. Max. annyi esély van a külföldre való távozásra és külföldön való élésre – akár a külföldi személy anyaországában, akár egy harmadik országban – mint bármelyik magyar állampolgárnak. Ebben a globalizált világban, nem egy magyar állampolgár költözik külföldre és lesz külföldön szokásos tartózkodási helye.
Tapasztalatból az alábbi teoratikus kérdéseim vannak, melyeket egyébként nem is kell megválaszolni, csak elgondolkodtatásra:
Ha egy külföldi, ill. egy vegyes házaspár alkalmas az öf-ra Mo-n, akkor azt első sorban miért a titkos úton? A titkos úton öf-tt gyermek nem annyira fontos? Egy titkos úton öf-tt gyermekkel nem lehet kereskedni? (Nonszensz..)
Miért is gondoljuk, hogy a külföldi állampolgár kereskedne a gyerekkel? Pl. egy multinacionális vállalatnál dolgozó francia jogász miért is kereskedne gyerekkel?
A magyar állampolgár nem kereskedhet gyerekkel? Nem hallottunk már olyat, hogy akár civil szervezetek kezéről, akár a Tegyesz kezéről, magyar tehetős család csapta le a gyereket a kórházban, magánutasként? Súlyos pénzeket ajánlva fel a vér szerinti anyának, orvosnak, nővérnek.
Magyar állampolgár nem mehet külföldre? Dehogynem. Miért is jobban megfelelő a nyílt öf-ra az a magyar házaspár, aki már a határozat megszerzésekor (nemhogy a civil szervezethez való jelentkezéskor) rég tudja, hogy az öf-kor vagy közvetlenül utána már külföldön élnek és dolgoznak, gyerekestűl, mindenestűl. Azaz, pillanatokon belül külföldi szokásos tartózkodási hellyel fognak rendelkezni.
Miért van az, hogy magyar állampolgár házaspárt elhajtanak egy Tegyesznél, mert azok külföldön élnek és dolgoznak (tehát szokásos tartózkodási helyük külföldön van, ezért még a Tegyesznél sem jelentkezhetnek titkos öf-ra sem), míg más megyében lévő Tegyesz, annak ellenére, hogy kezdettől tudja, hogy az öf-ó külföldön él és dolgozik, beveszi a regisztrációba, környezettanulmányt csinál a öf-ó nagyszülőknél, és az öf-tt gyerek kihelyezés után 30 nap elteltével, ideiglenes személyigazolvánnyal már el is hagyja az országot?
Ha már van Hágai, NY-i és egyéb egyezmény: nem az a jogi hierarchia (a teljesség igénye nélkül), hogy: kormányrendelet, törvény, országok közötti egyezmény..?
Ha pedig így van, akkor legális megtiltani a civil szervezteknek, hogy Mo-n élő, magyar határozattal rendelkező vegyes házaspárokkal szerződjenek? Nem übereli a törvényt az egyezmény? És egyébként sem a Hágai, sem más egyezmény – tudtommal – nem tesz különbséget nyílt vagy titkos öf. között. Csak öf-t említ.
Miért van az, hogy ma, 2015-ben, a Tegyeszes és Gyámhivatali ügyintézők 90%-a nem is tudja, hogy a vegyes házaspároknak is meg van tiltva törvényileg a nyílt öf civil szervezeteknél? Tanácsokat osztanak, hogy melyik civilnél jobb jelentkezni..
Miért van, hogy a gyámhivatalok egy nagy része belföldinek minősíti a fent említett külföldieket és ezzel potenciálisan tragédiákat is okozhatnak jóhiszeműségükkel, hiszen pl. egy X megyében lévő gyámhivatalos jóváhagyja a nyílt öf-t, a pár hazaviszi a babát, majd a lakhelyükön lévő Y Tegyesz vagy Gyámhivatal feljelentheti őket törvényszegésért?
Ha egy vér szerinti szülő, aki a (nyílt) örökbeadás mellett döntött, azt szeretné, hogy gyermeke majd 2-3 nyelvet beszéljen anyanyelvi szinten, az a Tegyeszt kérje meg, hogy segítsen..? és ha lehet, akkor hétköznapokon reggel 9 és délután 16 óra között legyen csak krízisben, mert akkor van munkaidő? És ha lehet, ne akkor telefonáljon, amikor ügyfélfogadás van, értekezlet van, szabadság és betegség van, stb.
Ha egy titkolt terhességnél a terhes azt szeretné, hogy a gyermeke minél messzebbre, ha lehet, külföldre kerüljön majd egyszer – mert ilyen is van – az mit is tegyen?
Határon túli magyar, de magyar állampolgársággal rendelkezve, mit csinálhat egy Mo-n öf-tt gyerekkel? Az elképzelhető, hogy a határozatig szerez magyarországi albérletet, csinál egy egyéni vállalkozást 10,000 ft-ért, kreál egy kereseti kimutatást, szerez egy orvost..? Majd országhatáron túlra kiviszi a gyereket? És egyébként nagy szeretetben fel is neveli..?
Hallottunk-e már olyanról, hogy magyar vagy külföldi személy, számítógépes vagy kereskedelmi munkát végez, több országban lévő ügyfeleinek, néha utazgat a világban, mert a munkája megköveteli, (de felesége vagy férje itt van Mo-n), Euro-ban számláz, szlovák rendszámú autója van, vagy ÁFA-hatékonyság miatt Angliában van a cége bejegyezve? Ő most egy UFO? Alkalmatlan?
Most, hogy már utánkövetés is van, és úgy tudom, hogy ha azon nem jelennek meg az öf-ók a gyerekkel, akkor a szülői felügyeleti ill. gyám-jogokat is megvonhatják tőlük, akkor mi indokolja ezt a megkülönböztetést? Hogy a civil szervezetek valamivel visszaélnek?
Attól fél a minisztériumban valaki, hogy a külföldiek pénzt adnak majd a gyerekért a civileknek? Külföldi csak rosszindulatú gazdag lehet, aki kilóra vesz gyereket?
Attól miért nem félnek, hogy akkor – akár magyar, akár külföldi – a Tegyeszes tanácsadóknak, gyámhivatali ügyintézőknek, stb is ugyanúgy adhatnak titkos öf-ért? Az elméleti lehetősége megvan.
Attól miért nem félnek a törvényhozók, hogy magyar terhesek interneten licitáltatják a magyar öf-ókat és az viszi a gyereket, aki többet ígér? Vagy Facebookon keres gyereket egy öf-ó magyar házaspár..? (És talál.) Az miért nem probléma, hogy egy terhes nőt hónapokig segít egy civil szervezet, majd mire az öf-ra kerülne a sor, közli a civil szervezettel, hogy már másnak adta a babát? (Egybéként magyarnak.. a magyar orvos közvetítésével anno.)
Az megvan, hogy külföldi vagy vegyes házaspár sok esetben elfogadóbb a származást és egészségügyi állampotot tekintve..?
Ja, és mi van, ha csak a magyar személy köt megállapodást a civil szervezettel, örökbefogad és majd a külföldi fél később családba fogadás útján egy másik körben örökbe fogadja ugyanúgy, ugyanazt a gyereket? Akkor már egyből legális, mert a civil szervezet egy magyarral kötött megállapodást?
Szóval külföldi és külföldi állampolgár között is van különbség. Itt tehát én azon külföldiekről beszéltem, akiknek férjük vagy feleségük egyébként magyar állmapolgár, több szempontból belföldinek minősülnek, aki mo-i határozattal rendelkezik, ergo, le van csekkolva, alkalmas, tehát valószínűsíthetően nem gyerekkereskedő. A civil szervezetek pedig vannak annyira kompetensek, hogy ugyanúgy kiszűrjék a nekik nem megfelelő külföldi ill. vegyes házaspárt, mint némelyik magyar házaspárt. Természetesen az is elfogadható lenne, hogy egy civil szervezet azt mondja: nem szerződök külföldi állampolgárokkal (és pl. egyedülállókkal sem, vagy stb.), mert a szabad akarutakat és eljárás-rendjüket tisztelni kell, természetesen. De hogy ők ebben korlátozva vannak, szerintem nem fair.
Tudom, nem sok mindenkit érint a problémakör, de gondoltam, azért ezt leírom, mert a joggyakorlat nem logikus, sem gyámhivatalok egy része szerint, sem nemzetközi jogászok szerint, sem bíró szerint, sem bizonyos tegyeszes tanácsadók szerint, sem a civil szervezetek egy része szerint.
Én nagyon kíváncsi lennék, hogy a Minisztérium miért hozta meg ezt a törvényt és mit remél tőle a 21. században adta globalizált világban.
KedvelésKedvelés
Köszi a “tanulmányt”. Valóban, ez egy érdekes hézag. És a hágai egyezmény azt is kimondja, hogy mindenki ott fogadhat örökbe, ahol él, azonos feltételekkel, mint a helyi állampolgárok.
Sok külföldön élő magyar egyébként emiatt hazaköltözik, hogy kapjon gyereket itthon. Ez az egyik tipikus kérdéskör, amiben szoktak kérdezni, fórumozni.
Józan ésszel gondolkodva, ahol felsorolom, ki mindenki van hátrányban az örökbefogadásban, az nem igazán érthető, miért olyan rossz egy gyereknek olyan családban, ahol az egyik fél külföldi állampolgár.
És van olyan civil is, aki azt gondolja, ha nyíltra alkalmasságot kap a vegyes házaspár, akkor ő miért ne fogadná.
KedvelésKedvelés
Szerintem a gyerekkereskedelemtől féltek. Más kérdés, hogy ez a félelem irracionális, de akár el is képzelhető egy olyan szcenárió, ahol ez előfordulhat. Mi pont egy általad fent leírt család vagyunk, EUs eredetű, de 20 éve itt élő férj, magyar feleséggel. Nekünk is mondták, hogy a civilek nem fogadnak, bár utólag kiderült a Fészek fogadott volna minket. Nem volt különösebb probléma a számunkra, mert mi nem akartunk újszülöttet és nyílt örökbefogadást sem, bár a határozatunk arra is szólt. Alapvetően igazad van, ez ellentétes a jogelvekkel.
KedvelésKedvelés
Mi is egy hasonló család vagyunk, 13 éve itt élő EU-s férj és én mint magyar feleség. A Gyámhivatal nekünk egyáltalán nem akart határozatot adni. Végül a Tegyesz közbenjárására sikerült megtalálniuk azt a jogszabályt, ami alapján kiadták a határozatot, hogy örökbefogadhatunk. A civil szervezetek egy része elmondta, hogy ez egy tisztázatlan kérdés, hogy miért nem fogadhat nyíltan örökbe egy itt élő, dolgozó, adózó, járulékokat fizető házaspár, ha ez egyik fél EU-s, de nem magyar állampolgár. Azt is említették, hogy a Minisztériumban ez időről időre napirendre kerül. Valószínűleg ez egy védhetetlen törvény, amit eddig még senki nem támadott meg.
KedvelésKedvelés
Szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket (a neten találtam). Nagyon jól összefoglalja a napjainkban zajló változásokat, amelyek a “hagyományos családmodellt” érintik.
http://nol.hu/belfold/20121009-egyszemelyes_haztartasok-1338029
Röviden, a hagyományos családmodell egyre ritkább, lefelé menő tendencia figyelhető meg.
A házasság akkor élte fénykorát, amikor a nők még nem dolgozhattak, muszáj volt férjhez menniük, hogy valaki eltartsa őket. Ma a társadalmi változások rohamtempóban zajlanak, a nők dolgoznak, néha sokkal jobban keresnek, mint a férfiak, meleg és leszbikus polgártársak vállalják egyre többen a hovatartozásukat és egyre kedveltebb a lazább szövetség, az élettársi viszony. Sajnos, vagy szerencsére a Családjogi Törvény a hagyományos rendszert igyekszik konzerválni, viszont ezzel láthatóan nem tart lépést a társadalmi változásokkal. A Tegyesz a változásokhoz még nem idomult törvény betűjét tartja be, amikor a házaspárokat preferálja.
Félre ne értsetek, én is úgy gondolom, hogy bárcsak mindenki házasságban élne, élhetne és nevelhetne több gyereket békében. Csak sajnos a világ már nem így néz ki, nem erre megy. Személy szerint a jelen helyzetben jobban örülnék egy olyan változásnak, amiben az élettársi közösség vagy az egyedülállóság nem kizáró tényező, például az örökbefogadásnál.
KedvelésKedvelés
Nem akarom túlbeszélni a témát, sokan és sok mindent elmondtak már a házas kontra egyedülálló örökbefogadók kérdéséről az előttem hozzászólók. Annyi gondolatom lenne még csak, hogy mint már többször is leírtam, én a gyermekvédelemben dolgozva, kicsit jobban belelátok abba, hogy ezekkel a gyerekekkel mi történt, történhet mielőtt örökbe fogadják/ha nem fogadják örökbe. Azt gondolom, hogy az örökbefogadás egy “elég jó szülő” által is sokkal kedvezőbb a gyermek számára, mint az, hogy állami nevelésben nőjön fel, akár egy elég jó nevelőszülőnél is. Mert ha az egyedülálló sem fogadná örökbe, akkor nagy valószínűség szerint a házaspárok sem jelentkeznének érte, és akkor ez lenne a másik opció. Vagy a külföldi örökbefogadás, amit én a magam részéről csak akkor tartok jó megoldásnak, ha tényleg annyira problémás gyermekről van szó, hogy a magyar örökbefogadók közül a hátrányos helyzetűek között sincs, aki vállalná (nagyon idős, nagyon roma, nagyon beteg). Ha sikerül, akkor még mindig jobbnak tartom, ha belföldön fogadja örökbe akár egy egyedülálló is. És ezt nem azért mondom, mert a nevelőszülői hálózat tele van Frász nénikkel vagy gonosz mostohákkal. Nem! Szó sincs erről. Nagyon sok jó, vagy “elég jó” nevelőszülő van, akik tényleg szívüket-lelküket beleteszik ebbe a munkába, és egyáltalán nem(csak) a pénzért csinálják, köszönet érte! De a gyereknek ez is egy félmegoldás, egy átmenet, olyan, mint a tovább indulásra várakozni egy hosszú vonatút egyik állomásán, hatodmagaddal egy szűk fülkében. (Annak sem álmai netovábbja, aki egyébként pedig szeret utazni). Ezért én azt mondom, hogy az arany középút a házasok előnyben részesítése és az egyedülállók hátrányos megkülönböztetése között lenne az ideális megoldás, azaz ha presszionálnák őket valamennyire az elfogadás felé (úgy azonban, hogy ne csak azért mondjon igent, hogy kapjon már végre gyereket, de a szakember felelőssége és az ő gyakorlatán múlik, hogy meglátja-e ezt). Ilyen módon a rendszerben igenis van helyük és létjogosultságuk az egyedülálló, vagy egyéb szempontból hátrányos helyzetű (fogyatékos, LMBT stb.) várakozóknak is. Arról nem beszélve, hogy az eljárás során kismilliószor megkérdezik tőlünk, hogy kitől kapunk majd a gyerek nevelésében és ellátásában segítséget, és joguk és lehetőségük van utána a kapott válasz alapján (is) kiosztani a helyünket.
KedvelésKedvelés
Engem nagyon érdekelne, hogy mindezen véleményed mellett, hogyan oldanád fel azt a mindenki által világosan látott paradoxont, amit valójában a rendszer jelenlegi működése produkál. Azaz, hogy a kiválasztás/kiválasztódás/elfogadás tengely mentén pont az egyedülálló örökbefogadókhoz kerülnek – ha egyáltalán…- többnyire az idősebb, betegebb, “romább” gyerekek, azok, akiknek fejlesztésre, még több odafigyelésre, időre, anyagi forrásra, etc. lenne szüksége. Vagyis ami egy házaspár erőforrásaiból könnyebben megoldható lenne… Miért azt látod ideális megoldásnak, hogy az egyedülállókat “presszionálni” kellene – ahogyan fogalmazol – az “elfogadás felé”. Pontosan az egyedülállók azok, akik ebben a rendszerben abszolut elfogadóak! Aki egyedülállóként eljut a tanfolyam végéig, sőt a várakozás vėgéig, az az egyedülálló fentiek tudatában fogad örökbe. Vagy visszalép. Ilyen is van. Azokat a gyerekeket fogadják örökbe az egyedülállók, akiket a kevésbé elfogadó házaspárok egyébként visszautasítanak… Így azt gondolom, hogy talán inkább a házaspárokra lenne célszerűbb (??? Bocsánat, nem találtam jobb kifejezést) a nagyobb terheket rakni, az ő elfogadásukat kellene jobban “presszionálni”. (Ha egyáltalán presszionálni szükséges valakit, bár ezt kétlem)
Bizonyára én értettem félre, de kicsit úgy írsz az egyedülállókról, mintha valami furcsa különálló csoportképződmény lennénk. Ha a soron következő adott ideális házaspár visszautasítja az idősebb, roma, beteg gyermeket, akkor még egy egyedülálló is jobb a semminél… ? Ne érts félre kérlek, nem vitázni szeretnék, mindössze megérteni a gondolatmenetedet.
KedvelésKedvelés
Szia Beja!
Tényleg alaposan félreértettél. Miután én is egyedülálló örökbefogadásra jelentkező vagyok, emiatt különösen is sajnálom, hogy ellenségesnek éled meg a hozzászólásomat az egyedülállók irányában. Egyáltalán nem mindenki elfogadó (ez sajnos tapasztalat), ne abból indulj ki, hogy itt a hozzászólók között milyen várakozók vannak, mert (ahogyan egyszer Zsuzsa is említette már) mi tudatosabbak vagyunk az örökbefogadók átlagánál.
A házaspárok előnyben részesítésével én sem értek egyet. Igazából arra gondoltam, hogy egyfajta kontraszelekcióként a házaspárok előnyben részesítése mellett az egészséges, nem roma, újszölőtt kislányoknál mi pedig előnyt élvezhetnénk (mármint az erre nyitott egyedülállók) a roma, kicsit nagyobb, (esetleg fiú?), kisebb egészségi problémával küzdő gyerekek kiajánlásánál. Ugyanis ilyen gyerekekből van a sok, és ha a házaspárok itt is, ott is elsőként vannak megkeresve, akkor mi hol jövünk? Arra gondoltam, hogy a házaspárok várják csak ki a maguk sorát az általuk preferált “A” típusú gyerekekre, ne élvezzenek előnyt az összes típusnál. Mi egyedülállóságunk folytán éppen eleget várunk a “B” gyerekekre is, éspedig szerintem pontosan azért, mert nekik is első-, másod- és többed sorban házaspárokat keresnek. Azzal a gondolatoddal is egyetértek, hogy pont az egyedülállók rendelkeznek kisebb teherbíró készséggel, így talán inkább a házaspárok elfogadását kellene elősegíteni. Hidd el, az ügyintézőmnek én is fél órát magyaráztam, hogy egyedülállóként, idős édesanyám segítsége mellett, autó és jogosítvány nélkül, egy fejlődő, de még nem túl fejlett megyeszékhelyen (vidéken) élve miért is nem ikszeltem be az élet és halál mezsgyéjén lebegő gyereket. Én még pluszban azért is le lettem torkolva, mert “szakemberként” tudhatnám, hogy nekünk egyszerűen “nincsenek” jó státuszú gyerekeink. (Nincsenek a fenét! Max. nem örökbeadhatóak. Már bocsánat!) És még azt is el kellett magyaráznom, hogy én ebben az esetben nem “szakember” vagyok, és mi nem szakmai vitát folytatunk éppen, hanem egy magánember vagyok, aki gyermekre vágyik, következésképp marhára a szívével gondolkodik, és a közös döntés meghatározza az egész hátralévő életét.
Kedves Beja, sajnálom, ha felbőszítettelek, biztosan csak nem fogalmaztam egyértelműen. Szokásom túlmagyarázni a dolgokat. 😛 Nekem tetszenek a kommentjeid.
KedvelésKedvelés
Kedves Melangi! Sokadszorra jön elő a blogon a kontraszelekció és a gyerekek közti válogatás kérdése. Tényleg nem akartam támadólag fellépni, ne haragudj, ha esetleg így sikerült volna mégis!
Engem annyiban kissé megvisel lelkileg a hosszú várakozás, hogy a korábban vadul burjánzó igazságérzetem az egyenlő esélyek és elbírálás kapcsán kedz teljesen elhalni… Megadom magam a rendszernek…és várok kisebb- nagyobb türelemmel. Már nem firtatom, hogy pl. az országos listán, velem megegyező preferenciákkal várakozó vajon miért kerül sorra (?) fél éven belül, miközben magam és a hozzám hasonlóak 2-4 éve várakozunk. Felfogtam, hogy a rendszer egyáltalán nem transzparens.
De úgy érzem, hogy a házaspárok preferálása csak egy mozaik a sok közül.
Örülök, hogy kedveled a hozzászólásaimat, köszönöm! 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Beja! Kissé megijeszt a hosszú várakozás lehetősége az országos listán. Én is arra jelentkeztem, és van jogerős határozatom is, de még elején vagyok a várakozásnak. Ezek szerint rám is ez várhat. Pedig az országos listától többet reméltem. Megkérdezhetem, hogy milyen gyermeket szeretnél? Volt már kiajánlásod? Nekem még nem… Létezik szerinted, hogy a különbségtétel a “hasonló preferenciákkal várakozók” között kizárólag a családi állapotuknak szólna (egyedülállók kontra házaspárok)? Vagy belejátszhat a nemet mondás is egy-egy kiajánlásra? (Vagy ezen belül, hogy hányszor és miért, milyen gyerekre mondott nemet a jelentkező?) Mert azt nem garantálom, hogy lecsapok az első kiajánlásra, az attól függ, ugye…
Sok kitartást és türelmet kívánok neked, és hogy mielőbb tiéd legyen a gyerkőc, akire vágysz! 🙂
KedvelésKedvelés
Korábban borzasztóan szerettem volna megérteni az országos lista működését, de ahány embert megkérdeztem, annyiféle választ kaptam. A saját eddigi tapasztalataim között szerepel hozzám hasonló korú, végzettségű, lakhelyű, anyagi hátterű egyedülálló várakozó, aki fél, maximum egy éven belül több alkalommal is szóba került több gyermek esetében is ( értsd: leküldték az aktáját az adott megyébe), illetve örökbe is fogadott. Két-három ilyen eseményről hallottam az utóbbi fél évben. Nem tudom, hogy milyen szempontrendszer érvényesül az országos lista esetében, sajnos. Valaki itt a blogon azt mondta, hogy esetleg lesz meghívott a Mózeskosaras összejövetelen, aki a témában releváns válaszokat tud adni, illetve talán Zsuzsa is ír majd róla bejegyzést egyszer.
Kérdésedre válaszolva, sajnos nem tudom a válaszokat. Én 2 éve és két hónapja várok, 1,5-4 éves korú kislányra, származási kikötés nélkül, sokféle, de nagyrészben korrigálható, vagy szintentartható betegséggel is. Az ezirányú elfogadásomnak értelemszerűen financiális és logisztikai gátat szab az, hogy egyedülálló vagyok. Volt egy kiajánlásom az országos listáról 11 hónappal ezelőtt. A gyermek nemi betegséggel fertőződött magzati korban, hiányos dokumentáció mellett nem mertem felvállalni ezt a komoly szövődményekkel is járó betegséget. Egy magánutas megkeresésem is volt 9 hónappal ezelőtt, de a szülőanya végül házaspárnak szerette volna adni a gyermekét.
Te mióta várakozol és kire? 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Beja!
Igazából meglep, amit írtál, ennél én is többet vártam az országos listáról. Tisztellek azért, hogy nemet tudtál mondani a nemi betegséggel magzatkorban fertőződött kisgyermekre, remélem, engem sem visznek bele az érzések értelmetlen megalkuvásba. (Kicsit félek ettől, főleg, ha sokat kell várnom). A másik eset végül is nem nemet mondás, hiszen az életet adó döntött másképpen. Én az országos listánál ennél jóval kevesebb várakozási időre számítottam (igen, még egyedülállóként is), főleg elfogadó, tágan értelmezett paramétereket megadó várakozónál. Nagyon-nagyon kíváncsi lennék én is a témában akár blogbejegyzésre, egy előadásra, vagy bármire, még ha nem is tudna konkrét válaszokkal szolgálni, csak az eshetőségeket venné sorra.
Én 0-3 éves korú, korrigálható egészségi állapotú kisgyermekre várok, nemi és származási kikötés nélkül.
Azt megkérdezhetem, hogy hol élsz? Én Szolnokon. 🙂
KedvelésKedvelés
Annyi lemaradt, hogy április vége óta van jogerős határozatom. Csak az én esetemben az is bonyolította a dolgot, hogy mivel a helyi TEGYESZ-nél dolgozom (mely lakóhelyem alapján az illetékes lenne eljárni az öfo-nál), átirányított egy másik TEGYESZ-hez (etikai kifogásokra hivatkozással), ahol így nekem még plusz köröket kell futnom (ismerkedés az ottani tanácsadóval, beszélgetés a pszichológussal). 😦
Egyébként az a gondolat is felmerült bennem, hogy ha a gyermek érdekét nézik, akkor is az kellene legyen a felfogás, hogy az örökbefogadott szülő legyen a legelégedettebb a gyermekkel, hiszen így motivált a közös életre, nagyobb az esélye, hogy jó szülővé válik, mint akkor, ha küzdelmeket (ezzel együtt félelmeket) zúdítunk a nyakába, amelyekkel valószínűleg max. sokkal nehezebben tud megküzdeni. Itt megbukik az a vissza-visszatérő gondolat, hogy a gyereknek keresnek családot, mert hiszen ez a kettő összefügg: ha az egyik fél elégedett és boldog, csak akkor lehet az a másik is. Az öfo. szülő érdekvédelme így tulajdonképpen a gyerek érdekvédelmét is szolgálná. Na tessék, már megint jól túlmagyaráztam. 😛 🙂
KedvelésKedvelés
Szia megint, Budapesten élek. Annak esélye sincs, hogy megyei listán egyedülállóként az elkövetkező évszázadban sorra kerülnék Budapesten… 😦 Így igazából szinte teljesen mindegy, hogy hol élek, az országos listában bizakodom! 🙂
De láthatod a friss blogbejegyzést, van olyan egyedülálló sorstársunk is, akinek jelentkezéstől pár hónap alatt megérkezik a gyermeke. Őrült szerencsés! Gratula! 🙂
KedvelésKedvelés
Beja, ahogy látom a hozzászólásaidat és ismerem egy kicsit a sorsodat, valahogy úgy érzem, hogy mi egyedülálló várakozóként egy cipőben járunk. Hogy értem ezt? Úgy, hogy a folyamat során valószínűleg valamit elrontottunk és ezért nincs esélyünk. Nem vagyunk rosszabbak a többi várakozónál, pusztán valahol, valamikor, valamivel “kihúztuk a gyufát” a döntéshozóknál.
Én nagyon szívesen és megköszönném bárki segítségét, aki tud tippet adni, hogy van-e vajon esély ilyenkor “javítani” és ha igen, akkor mi lehet ennek a módja? Előre is nagyon köszönöm annak, aki segít.:)
KedvelésKedvelés
Kedves Marina, sajnálom, ha fentieket komolyan gondolod. Ha az országos listára gondolsz, ott az úgynevezett ” döntéshozók” mindig mások, hiszen mindig az érintett megye szakemberei ülnek össze az adott gyermek esetében. Én azért bizakodó vagyok ( mindemellett, sajnos türelmetlen is, az élet minden területén…) Pont valamelyik poszt hozzászólójának kommentjében olvastam, hogy ő pl egyedülállóként 3év, 3 hónapot várakozott. Próbálj ebből erőt meríteni. Múlt héten pedig megtudtam, hogy megint “utazott” az aktám valahová egy 3 éves kislányhoz, de sajnos az érintett megye nem szerette volna őt egyedülállónak adni… Az örök problematika… De már a gondolat is boldoggá tesz, hogy esélyt kapok! 🙂 Te mióta várakozol, milyen gyermekre? Ne haragudj, de nekem nem ugrik be a te történeted.
KedvelésKedvelés
Ez jó hír, Beja, akkor van mozgás, nem “halt be” az ügyed, és talán legközelebb te leszel a befutó.
KedvelésKedvelés
Köszi Zsuzsa! 🙂 Én is új erőre kaptam a – félig jó – hírtől! 🙂 🙂 🙂
Hátha legközelebb…!
KedvelésKedvelés
Kitartás Beja! Nagyon drukkolok neked. Én anno abba kapaszkodtam a várakozás alatt, hogy már anya vagyok gyerek nélkül és hogy juszt is boldog leszek azzal, amim van. Mondjuk ennyit nem vártunk és könnyebb volt házaspárként.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a kedves bíztatást! Nagyon jólesik! Az utóbbi időben nagyon nehéz volt a várakozás. De ha jobban belegondolok, nem is a várakozás a nehéz, hanem a bizonytalanság elviselése. Olyan sokmindent kaptam már, van szerető családom, barátaim, klassz munkám, tanulhattam, van tető a fejem felett, egészséges vagyok! Az ember nem sűrűn gondol ezekre a természetesnek tartott dolgokra, csak, ha hiányoznak! Igazán nem panaszkodhatok! Hiszek benne, hogy megérkezik a kislányom is egyszer! 🙂
KedvelésKedvelés
Beja, nagyon drukkolok neked, természetesen miattad is, és külön azért, mert boldogságod, sikeres örökbefogadásod nekem is erőt ad(na) majd. 🙂
KedvelésKedvelés
Szia Beja! Bocs, hogy csak most válaszolok, de elutaztam. Kicsit hosszú lenne most itt mindent leírni, a szeptember végi találkozón majd tudunk személyesen beszélni, remélem te is jössz.:)
KedvelésKedvelés
Szerintem ez egy nagyon jó cikk…persze, nekem mint laikus.
Én is tervezem előbb utóbb beállni a sorba és bízom benne, hogy szerencsésen fogom az akadályokat venni.
Köszönöm a cikket 🙂
KedvelésKedvelés
Szia Mik! Üdv a blogon!
Ez a blog legelvontabb cikke, de örülök, hogy tetszik. Olvasgasd el a többit is.
KedvelésKedvelés