Ma a Baptista Szeretetszolgálat örökbefogadási programját mutatom be. Bár az alapítvány két évtizede tevékenykedik, nyílt örökbefogadás közvetítésére két éve kaptak engedélyt. Szenczy Katalin szakmai vezetővel beszélgetek, aki Szenczy Sándornak, a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjének, baptista lelkipásztornak a felesége és maga is örökbefogadó szülő. Saját történetéről, az örökbefogadás feltételeiről, gyerekmentésről és a veszteségek feldolgozásáról is szót váltunk.
– Mutatkozz be, kérlek!
– Konduktor vagyok. Öt gyermekünk van, három örökbefogadott, egy befogadott és egy vér szerinti. A befogadott lányunk, Enikő tizennégy évesen került hozzánk, Erdélyből jött át, őt nem tudtuk örökbe fogadni, mert román állampolgár volt. Őt csak öt évig neveltük, akkor férjhez ment. A vér szerinti lányunk, Anna ma huszonkét éves, az örökbefogadott nagyfiunk, Áron huszonegy éves, és az ikerfiaink, Domonkos és Benjámin nyolc évesek.
– Miért fogadtatok örökbe?
– Mielőtt összeházasodtunk, megbeszéltük Sándorral, hogy a vér szerinti gyerekeink után szeretnénk örökbe fogadni, legalább egyet. Aztán másképp alakult. Mikor kétéves volt a lányunk, hallottunk egy nagyon nehéz körülmények között Erdélyben élő kamaszlányról. A férjem meglátogatta és felajánlotta, hogy átjöhet hozzánk, ha szeretne. Enikő igent mondott, hozzánk költözött, beiskoláztuk, ő is teljes jogú gyermekünk lett. Ugyanabban az évben fogadtuk örökbe a kisfiunkat hathetesen a Napsugár Gyermekmentő Alapítványtól, amelynek egy baptista lelkész volt a vezetője. Ő először baptista családokat keresett meg, hogy örökbe fogadnának-e gyereket. Akkor hirtelen ott élt körülöttünk három gyerek és kicsit „leálltunk”. Nem volt egyszerű a tizennégy éves kamasszal, a kétéves gyerekkel és a hathetes csecsemővel. Főleg, mert Enikő olyan nehéz családi helyzetből jött, hogy két-három év telt el, mire a múltját fel tudta dolgozni. Sok szeretetet kellett adni, hogy elfogadja, mi szeretjük őt. Visszagondolva nem is tudom, hogy mertem vállalkozni erre. De megérte! Áronról pedig konduktorként két hónapig azt hittem, mozgássérült, mert olyan feszes volt az izomzata, hogy nem tudtam „szétszedni”. Aztán amikor már biztonságban érezte magát nálunk, feloldódott benne a feszültség. Később szerettünk volna még gyereket, megpróbáltunk egy vietnami kisfiút örökbe fogadni az alapítvány egyik árvaházából, ez nem sikerült. Jelentkeztünk itthon örökbefogadásra, akkor már kellett tanfolyamot végezni, aztán Budai Ági (a Fészek Alapítvány vezetője) segítségével kaptunk egy ikerpárt. Amikor először beszéltünk az anyukával, akkor ő azt mondta nekünk, hogy már talált egy szülőpárt a gyermekeinek, akik örökbe fogadják őket. Aztán koraszülöttek lettek a babák, és akkor hívott, hogy akikre számított, azok nem tudnak hazajönni külföldről. Kérdezte, hogy még mindig fenntartjuk-e az örökbefogadási szándékunkat. Nagyon nagy örömmel azt mondtuk, hogy igen. Ez egy újabb megerősítés volt számunkra Istentől, hogy ő ezeket a gyerekeket nálunk akarja látni, nekünk akarja adni. Két hét múlva engedték ki a babákat a kórházból, azóta velünk vannak.
– A férjed Szenczy Sándor, aki a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjeként sokat utazik zűrös helyekre. Ilyenkor viszi a családját is?
– Voltak országok, ahová elkísértük, egyes országokban konduktorként is tudtam dolgozni sérült gyermekekkel: Vietnamban, Kambodzsában, Srí Lankán, Afrikában, vagy éppen Koszovóban. Például, Koszovóba rögtön a válság után mentünk. Nagyon sokan bolondnak és felelőtlennek tartottak minket ezért. De mi tudtuk, hogy nem a saját elgondolásunk miatt megyünk, hanem azért, mert Isten akkor éppen oda küld bennünket. Ez nagy biztonságot adott mindannyiunknak, pedig minden este voltak lövöldözések két utcával lejjebb a házunktól.
– Külföldön miként érint, ha nehéz helyzetű gyerekeket látsz? Egy interjúban egyszer elmondta a férjed, hogy egy észak-koreai árvaházból haza akartál vinni egy gyereket.
– Nehéz az ilyen helyzet, de megtanultam kezelni. Észak-Koreából valóban haza akartam vinni egy gyereket, de nem lehetett. Nagyon megrázó volt. Már az gyanút keltett, hogy beléptünk egy terembe, ahol negyven gyerek feküdt néma csendben. Télen egy rozoga kályha fűtött, vagy inkább füstölt, a gyerekek a linóleumpadlón feküdtek, és látszott, hogy több közülük már halott. Olyat nem szeretnék még egyszer látni. Nagyon megrázott, legszívesebben hazahoztam volna őket. De erre sajnos nem volt lehetőség, akkor ott annyit tudtunk segíteni, hogy utána vittünk oda támogatást.
– Ha jól értem, amikor Enikőt befogadtátok, lényegében „szembejött” egy nehéz sorsú gyerek, és magatokhoz vettétek. Később már nem akartatok minden szerencsétlen gyereket hazavinni?
– Sajnos ilyen értelemben nem tudunk minden gyermeket megmenteni, bármennyire is szeretnénk. Annak idején Enikő hatodmagával lakott egy húsz négyzetméteres földes szobában. Nekünk lehetőségünk nyílt, és gondoltuk, megpróbáljuk, felajánlottuk, hogy átjöhet tanulni. Ő elfogadta, és ma már tudjuk és látjuk az életén, hogy mi egy Isten által küldött lehetőség voltunk a számára.
Nemrégiben is nagyon gondolkodóba estem, mert egy nyolcéves örökbefogadott gyereket az örökbefogadó szülő örökbe akart adni. Elmentünk hozzájuk feltérképezni a helyzetet, és kiderült, az anyukának született egy vér szerinti gyereke. Gondolkodóba estem, hogy az örökbefogadottat, egy nagyon kedves, okos kislányt hazaviszem én. De hát azért ez sem annyira egyszerű dolog.
– De örökbefogadott gyereket nem lehet örökbe adni.
– Igen, előbb fel kellett volna bontani az örökbefogadást.
– De akkor már a Tegyesz dönt a gyerek sorsáról, nem a szülő.
– Persze. Az életkorunk alapján amúgy sem fogadhattuk volna örökbe, és nyilván nagyon nehéz is lett volna, de megint előjött bennem az, hogy van egy gyermek, akinek szeretetre van szüksége.
– Beszéljünk az örökbefogadási programról, amelynek te vagy a szakmai vezetője!
– A Baptista Szeretetszolgálat 2013 júniusában kapott engedélyt a nyílt örökbefogadások közvetítésére. Két év alatt 23 gyereket adtunk örökbe. Tavaly 16 válságterhes anya kereste fel az alapítványt, ebből kilenc eljárás zárult le örökbefogadással. Idén három örökbefogadás történt eddig, három pedig folyamatban van.
– Mennyi volt ebből az úgynevezett „magánutas” örökbefogadás, amikor a családok jelentkeztek a terhes nővel?
– A két év alatt összesen úgy hat-hét.
– Hány munkatárs dolgozik a programban?
– Ketten dolgozunk aktívan a budapesti központban, nyolcan végezték el a minisztérium által szervezett tanfolyamot, ők vidéken önkéntesként tevékenykednek, vagy anyaotthonokat vezetnek.
– Hány örökbe fogadni szándékozó várakozik jelenleg?
– Mintegy száznyolcvan. Azt szoktuk mondani, hogy akár 3-4-5 év is lehet a várakozási idő, bár ezt nem lehet tudni előre. Minket egyáltalán nem zavar, ha valaki máshová is beadja a kérelmét, sőt, ezt javasoljuk is.
– Hogyan lehet jelentkezni?
– Az első levélben kérjük a határozatot, a fényképet, az önéletrajzot, aztán minden jelentkezőt behívunk egy személyes beszélgetésre.
– Ez négyszemközt történik?
– Ezeken a beszélgetéseken a házaspár, a munkatársam, és én vagyunk jelen. Mivel elég sok a jelentkező, az első levél és a találkozás között el szokott telni 2-3 hónap. Ha minden nap fogadnék valakit, lehetnének sokkal többen is, de nem akarom becsapni őket sem. Nem szeretnék ötszáz várakozóval úgy beszélni, hogy közben nincs gyerek.
– De ez csak egy adminisztratív fék, előbb-utóbb vagy feltorlódnak a várakozók, vagy szelektálnod kell.
– Igen, lehet, hogy később valamilyen „szűrőket” vezetünk be.
– Most bárki jelentkezhet?
– Mivel 3-4-5 év a várakozási idő, ezért azt javasoljuk, hogy 42 év alattiak jelentkezzenek.
– Aki most kap gyereket, az kevesebb, mint két éve várakozik. De ha idén hozzájuk csatlakozik még háromszáz jelentkező, akkor lehet, hogy nekik már nyolc év lesz…
– Igen. De valamit akkor is mondanunk kell a várakozási időről.
– Egyedülállókat fogadtok?
– Igen.
– A gyerekek számára van korlátozás?
– Legfeljebb egy gyerekkel lehet jelentkezni.
– A Gólyahírnél ennél szigorúbbak a feltételek, ott 450 várakozó van.
– Lehet, hogy később még szigorítunk. Ehhez szükséges egyfajta tapasztalat.
– Magánutasokra ugye nem vonatkoznak ezek a szabályok? Őket akkor is vállalod, ha 43 évesek és van három gyerekük?
– Amennyiben egy krízisterhes kismama úgy dönt, hogy a születendő gyermekét nekik szeretné örökbe adni, akkor rájuk nem vonatkoznak.
– Miért vállaljátok a magánutas ügyeket?
– Mert az Alapítvány gyermekmentésben gondolkodik. Ha egy örökbe fogadni szándékozó pár értesül egy krízisterhesről, akkor minden esetben azt kérjük, hogy mielőtt ők bármiben döntenének, előbb mi szeretnénk találkozni a válsághelyzetben lévő anyukával. Azaz először fel kell hívnia, hogy az örökbeadás a szándéka. Ha az anyuka nem hív, én nem erőszakoskodom.
A legelső és legfontosabb kikötésünk, hogy az örökbefogadó még egy kiló banánt se vegyen az örökbeadónak, egyébről nem is beszélve.
– Ezt miként tudod ellenőrizni?
– Nem tudom, de nyomatékkal elmondom. A lelkiismeretükre van bízva, de a gyerekkereskedelem látszatát is el akarjuk kerülni.
– Azért is, nehogy az örökbeadó azt érezze, már tartozik azzal, hogy nekik adja a gyereket?
– Azért is, a végső döntés mindig az örökbeadóé, ezt nyomatékosítjuk minden örökbeadásnál. Továbbá, amíg le nem jár a hat hét, addig ő rendelkezik a gyerekkel.
– Azért ilyenkor is megpróbáljátok lebeszélni az örökbeadásról a krízisterhest?
– Ez az elsődleges cél, megteszünk érte mindent. Volt, hogy vállaltuk, fél évig fizetjük az albérletet neki, hogy meg tudja tartani a gyereket. És sikerült, megtartotta a gyermekét. Vannak lehetőségeink, tudunk anyaotthont biztosítani, vagy egyéb dolgokban segíteni, például élelmiszercsomag, ruhanemű adományozásában, vagy gyógyszer kiváltásában.
– Ez elég nagyvonalú ajánlat.
– Igen, ezek nagy segítségek lehetnek. Azonban az nagyon fontos, hogy mindig körültekintően járjunk el egy-egy esetben.
– A gyermekmentés a magzatvédelem szinonimája nálatok?
– Azé is, és a gyerek későbbi sorsára is vonatkozik. Nekem szívügyem a magzatvédelem. Tartottunk és tartani szeretnénk felvilágosító előadássorozatot iskolákban, ahol arról beszélünk, hogy miért kell és érdemes várni a testi kapcsolat létesítésével.
A Baptista Szeretetszolgálatnál van egy lelki tanácsadó szolgálat keresztény asszonyoknak, és látjuk, hogy az abortuszt sokan 20-30 évig is rejtegetik, nem tudják, nem merik elmondani senkinek. Óriási sebként ott van az életükben.
– De az örökbeadás ugyanilyen titok és trauma.
– Igen. Azt gondolom, az én örökbefogadott gyerekeim szülei sem tudták feldolgozni ezt. A fiam tizenhat éves volt, mikor felhívott a vér szerinti apuka és az mondta, nem akar semmit tőlünk, meg a gyerektől sem, csak akarja, hogy tudjuk, ő nem akarta örökbe adni a gyereket.
– Ezt hogy értette? Hogy tudott róla, beleegyezett, de csak azért, mert nem volt más választása?
– Igen, akkor nem volt más választása. Mi ebből arra következtettünk, hogy ő a mai napig sem tudta ezt feldolgozni.
Aztán, ha megszületik a gyerek, mi utána is védjük. Mi keresztény szervezet vagyunk, és az örökbefogadásnál előnyben részesítjük a baptista családokat, mert egy keresztény családban olyan szellemben nevelik majd, amit helyesnek találok.
– Akkor előnyben vannak a baptista jelentkezők?
– Ha úgy ítélem meg, akkor igen.
– Akkor nem feltétlenül tartod be a sorrendet.
– Nem feltétlenül. Nem is kell baptistának lenni, de aki hitvalló keresztény, aki a hétköznapokban is megéli a keresztény hitet, és ezt felvállalja, azt előnyben részesítem.
– Ezt hogyan tudod megállapítani?
– Soha nem kérdezek rá a jelentkező vallására, de van, aki magától is elmondja. De általában nem teszünk kivételt. Aki nem baptista, természetesen annak is van esélye.
– Előnyben vannak az egyház vagy az alapítvány munkatársai?
– Ez mindenhol így van, nem? Ha egy munkatársam, akit nagyon jól ismerek, szeretne örökbe fogadni, akkor neki „adom” a gyereket. De ez nem jelenti azt, hogy másnak nincs esélye. Nem sok munkatárs akar örökbe fogadni, eddig tán két ilyen esetünk volt. De ritka, hogy kiemelünk a sorból egy-egy családot, ez akkor fordul elő, ha azt látom, hogy ez az örökbeadót is megnyugtatja.
– Ha valaki bejön és elmondja, hogy ő kőkemény ateista, kizárja magát az örökbefogadásból?
– Nem (nevet). Embermentést végzünk.
– Van még bármilyen feltétel? Az egyedülállók nincsenek hátrányban?
– Nem, nincsenek. Nekem nincs jogom bírálni azt, amiért valakinek úgy alakult az élete, hogy nem talált társat, a másik pedig az, hogy van egy érvényes határozata arról, hogy örökbefogadó lehet.
– Fogadtok olyan házaspárt, ahol az egyik fél külföldi állampolgár?
– Van ilyen várakozónk. Amennyiben jogerős határozattal rendelkeznek, amit a Tegyesztől kaptak, jelentkezhetnek gyermekért.
– A személyes beszélgetésen tud valaki olyan rosszul szerepelni, hogy ne kapjon gyereket?
– Már említettem, hogy a határozatot nem én adom ki, tehát a családok már átmentek egy szűrőn, ahol alkalmassá nyilvánították őket az örökbefogadásra, de egy személyes beszélgetés során több minden kiderül még róluk. A megjegyzés rovatba a beszélgetés alatti benyomásunkról szoktunk néhány szót írni a házaspárról.
– Előny a munkában, hogy örökbefogadó vagy?
– Igen, látom a várakozókon is, hogy megkönnyebbülnek, amikor elmondom, hogy örökbefogadó vagyok és megértem a helyzetüket.
– Meg lehet a terhesség alatt ismerkedni az örökbeadóval?
– Igen, javasolni is szoktam egy egyszeri találkozást. Ez nekem is jó, az örökbeadó is látja, hová kerül a gyermek, és az örökbefogadónak is jó, hogy megkérdezhet bizonyos dolgokat. Ilyenkor elviszem az örökbefogadót az anyukához, bárhol is él.
– A szülésnél is jelen lehet lenni?
– Ha az anyuka kéri, lehetséges, talán egy ilyen eset volt eddig.
– Előfordult már, hogy a szülőanya visszakérte az első hat hétben a babát?
– Egy eset volt, tavaly. Egy húsz év körüli örökbeadó anyuka a lemondás után megbeszélte a szüleivel, hogy mégis vállalják, és egy hét után hívott. Az örökbefogadók valóságos tragédiaként élték ezt meg, főleg, mert nagyon biztosra mondta az örökbeadó, hogy neki nem kell a baba. Egy másik esetben pedig történt egy majdnem-lemondás, ahol még a gyámhivatalban, közvetlenül az aláírás előtt visszalépett az anya. De nincs mit tennünk. Mindig elmondom a várakozóknak, hogy erre számíthatnak. Úgy gondozzuk az anyákat, hogy ha megoldható, hogy ne adja örökbe a gyermekét, inkább ne tegye. Megtörtént, hogy négyszer-ötször elmentünk az anyukához, és mindig azt mondta, hogy neki nem kell a gyerek. Aztán ő gondolta meg magát az aláírás előtt.
– Ezek magánutas ügyletek voltak?
– Igen, mindkettő.
– Idősebb gyerekek örökbefogadásában segítetek?
– Abban az esetben, ha valamilyen okból a szülők nyíltan mondanak le róluk, akkor igen. Volt egy héthónapos baba is, akit az anyuka megpróbált maga nevelni egy védett házban, de aztán rájött, hogy nem képes rá. Őt örökbe adtuk.
– Hogy találnak meg az örökbeadók?
– Szociális munkáson, védőnőn, orvoson keresztül, vagy az egyház saját hálózatának segítségével. Nekünk vannak anyaotthonaink, védett házaink. Többen az emberkereskedelem áldozatai közül kerülnek ki.
– Ők külföldön dolgozó prostituáltak?
– Igen, de mi az emberkereskedelem áldozatainak hívjuk őket. Hivatalosan minket kérnek fel ilyenkor, hogy hozzuk haza az anyát. Volt 5-6 ilyen esetünk, amikor ők jelezték, hogy nem kívánják megtartani a magzatot, és kerestünk nekik szülőket.
– Utána is segítetek a szülőanyának?
– Igen. Több anya bekerült a védett házba (titkos szállás a hazamenekített áldozatoknak). Néhány nő utána még évekig bent él a házban, beiskolázzuk őket, segítünk munkát keresni, nekik.
– Lelki támogatást kapnak az örökbeadók?
– Igen, a védett házakban van pszichológusunk, lelkészünk,szociális munkásunk.
– A nemzetközi örökbefogadásba bekapcsolódtok?
– Szeretnénk, és a Baptista Szeretetszolgálatnak vannak is külföldön árvaházai, tehát lenne gyerek is, de Magyarországon erre a szabályozás miatt nincs lehetőség, úgyhogy egyelőre ilyet nem tudunk bonyolítani.
– Lenne rá igény?
– Lenne, az örökbe fogadni szándékozók sokszor jelzik, hogy elfogadnának külföldi gyereket is.
– Az rendben van, de akad rá ötmillió forintjuk?
– Ennyire nem megyünk bele, mivel úgysincs lehetőség rá. Mi a férjemmel tíz éve akartunk Vietnamból örökbe fogadni egy pár hónapos gyereket, és csak az itteni papírok hivatalos lefordítása is több százezer forintba került.
– Tudsz olyan magyarról, aki külföldről fogadott örökbe?
– Mostanában nem hallottam ilyenről.
– Miben vagytok mások, mint a többi, nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezet?
– Minden olyan szervezetet, akik ezzel a témával foglalkoznak, tisztelünk és becsülünk. Ugyanazon cél vezérli őket is, mint bennünket. Amiben talán mások vagyunk: mögöttünk áll egy intézményrendszer, vannak óvodáink, iskoláink, anyaotthonaink, védett házaink, sokféle területen jelen vagyunk. A Baptista Szeretetszolgálat 1996 óta működik. A többi szervezettől eltérően nálunk az örökbeadás nem a fő tevékenység, hanem csak egy pici szelete a működésnek. Az alapítványon belül meg tudjuk oldani a szállást az anyukának, nem kell máshonnan segítséget kérnünk, titkolt terheseket is el tudunk helyezni. A másik különbség, hogy mi gyerekmentésben, embermentésben gondolkodunk. A férjem komolyan gondolja, hogy minden külföldön bajba jutott magyart haza kell hozni, és ennek megfelelően tevékenykedünk.
– Van egy nevelőszülői hálózata is a Baptista Egyháznak.
– Igen, a Fészek Egyesület (nem tévesztendő össze az örökbeadást közvetítő Fészek Alapítvánnyal). De ott az örökbefogadásba nem kapcsolódunk be, azt a Tegyesz intézi, mert azok titkos örökbefogadások.
– „Az örökbefogadók ne a vér szerinti gyerek hiányát akarják pótolni, hanem megmenteni egy gyereket”- mondta a férjed egyszer egy interjúban.
– Igen, ezt így gondoljuk.
– Komolyan gyerekmentés, ha valaki beáll egy 180 fős sorba, ahol van évi néhány baba? Aki embert mentene, nem inkább idősebb vagy problémás gyereket kellene örökbe fogadnia?
– Ez így igaz, de mi ezeket a gyerekeket tudjuk megmenteni. De azzal egyetértek, hogy fel kell dolgozni a meddőséget, fel kell dolgozni a veszteségeket. Ez gyászfolyamat. Ha ez nem történik meg, akkor az örökbefogadott gyerek helyettesítő gyerek lesz. Nagyon le lehetne szűkíteni az örökbefogadók körét, ha ezt is vizsgálnánk…
– Ez a pszichológiai alkalmasság része.
– Igen. A nőkkel tevékenykedő szolgálatunknál foglalkozunk a gyászfolyamattal. Az egyik családban meghalt a kisgyerek, és rá egy évre született egy másik gyerekük. Ott járt a kollégánk, és a meghalt gyerekről mutatták a videót, ahelyett, hogy az élővel foglalkoztak volna. Ezt el kellene kerülni.
– És mit csináljon, aki fel akarja dolgozni a veszteségeit?
– Mi keresztény emberekkel foglalkozunk, ők előbb-utóbb megértik, hogy Isten segít nekik. Nem keresztény embereknek még nehezebb, mert nincs mibe kapaszkodjanak. Azt szoktuk javasolni, adjon neki nevet, aztán próbálja elengedni. Mert ha érkezik egy új gyerek, tönkretehetik az életét, ha mondjuk mindig az első gyerekhez járnak a temetőbe, és helyettesítő gyermekként kezelik. De a jelentkező szülőpároknál ezzel nincs lehetőség foglalkozni.
– Legfeljebb a 3-5 év várakozás, az idő tudja megtenni a dolgát… Mire vagy a legbüszkébb?
– A huszonhárom gyerekre, akit örökbe adtunk. Nagyon örülök, amikor sikeres egy örökbeadás. Minden családban, akár hívő, akár nem, nagyon jó helyre kerültek a gyerekek. Szeretném, ha még több lehetőségünk adódna, ha mindenkinek adhatnánk gyereket, de ez a huszonhárom gyerek révbe ért, és remélem, meg tudják állni a helyüket az életben.
Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány
Alapítás éve: 1996, de örökbefogadásokat 2013 nyara óta közvetít.
Örökbefogadásra várakozók száma: 180
Örökbeadások száma tavaly: 9
Várakozási idő: 3-4-5 év
A fennállás óta örökbeadott gyerekek száma: 23
Örökbeadási szándék ellenére hazavitt újszülöttek: 4
Kik jelentkezhetnek: házaspárok és egyedülállók, 42 év alatt, legfeljebb egy gyerekkel. Olyan házaspárok is, ahol az egyik fél külföldi állampolgár.
Egyéb kikötés: keresztény családok előnyben vannak
Lehet-e már a terhesség alatt megismerkedni az életadóval: igen
Segít-e magánutas örökbefogadások adminisztrációjában: igen
Regisztrációs díj: 15 ezer forint (egyszeri)
Közvetítési díj sikeres örökbefogadás esetén: 70 ezer forint
Honlap: http://segely.baptistasegely.hu/orokbefogadas/informaciok-of
Örökbe.hu 
Köszönöm az interjút. Kőkemény ateistaként nagyon szimpatikusnak tartom az alapítványt. Tényleg az önzetlen segítség nyújtás sugárzik a cikkből.
KedvelésKedvelés
Nekünk többek között a feltétel nélküli elfogadás, önzetlenség és optimizmus, ami elsőre szimpatikus volt. Nem csak Katalin, a szolgálat összes munkatársa kedves, segítőkész.
Mindenkivel törődnek, a szülőanyával és az örökbefogadókkal is. Mi magánutasok voltunk, de 100%-ban támogattak minket, tájékoztattak rendszeresen, hogy milyen vizsgálatokon volt az életadónk, mi van a gyermekünkkel. A találkozást az Életadóval nagyban segítették, hiszen mi is és Ő is eléggé feszültek voltunk, de Katalinék ezen is átsegítettek mindenkit. Kedden született a lányunk és pénteken már a gyámhivatalban voltunk, olyan gyorsan intézkedtek, szombaton pedig már hazavihettük a lányunkat. Náluk az örökbeadás után sem ér véget a “történet”, pl a mi Életadónknak ők segítettek hazajutni, mert nem tudott volna egyedül hazamenni. Az anyaotthonban megismerkedtünk más ottlakókkal is, volt köztük egy hölgy, akit külföldről menekítettek haza. Ő örökbe adta a gyerekét, de az örökbeadás után is még hónapokig lakott az otthonban.
Mi ugyan nem vagyunk baptista hívők, ennek ellenére évek óta támogatjuk őket (az örökbefogadás után meg mégúgy támogatjuk) és a lányunk egy éves korában megkértük Katalint, hogy segítsen abban, hogy a lányunkat áldják meg (náluk nincs gyermek keresztelkedés, a gyerekeket megáldják és majd felnőtt korban eldöntik, hogy meg akarnak-e keresztelkedni). Ebben is szívesen segítettek, és egy vasárnapi Istentisztelet keretében Sándor megáldotta az egész családunkat. 🙂 Az ő szavait idézem, mert teljesen egyetértek vele: “Ez a gyermek elutasításban született, mégis várva-várt gyermek”
Mi nem lehetünk elég hálásak Nekik, hogy segítettek nekünk egy családdá válni.
KedvelésKedvelés
Nagyon koszonom, hogy megosztottad a szemelyes tapasztalatodat es Sandor szavait!
KedvelésKedvelés
További eredményes munkát kívánok a szeretetszolgálatnak, tisztelem és becsülöm, amit csinálnak.
KedvelésKedvelés
Sokat gondolkoztam a múltkori kérdéseden, hogy mi lehet a továbblépés iránya a civil szervezeteknek.
Az egyik irány kétségkívül ez, amit a Baptisták mutatnak. Itt nem pár lelkes civil alapít szervezetet a “semmire”, hanem egy intézményekkel, forrásokkal ellátott nagy szervezet veszi fel a működésébe az örökbeadást.
A gyakorlatban ez egyházaknál reális lehetőség, nekik elég sok intézményük van, sokféle szálon kerülnek kapcsolatba emberekkel, és a költségvetési törvény sokkal magasabb támogatást ítél meg nekik, mint ha ugyanazt a feladatot civil végezné.
KedvelésKedvelés
Egyetértek, hogy a jól megalapozott háttér és a több lábon állás a fenti elfogadó, valóban keresztényi hozzáállással előre mutató példa.
KedvelésKedvelés
Én meg pont azon agyaltam, hogy ennek a hálózatnak a sikeres működtetéséhez modernitás is szükségeltetik. Ami a baptistánál megvan, az némely más történelmi egyházból hiányzik…
Hogy értsétek, ismét egy példa:
Amikor kiderült, hogy meddők vagyunk, elmentem a lelki vezetőmhöz, aki már évek óta ismert, egy kis útmutatásért, vigaszért vagy ki tudja miért. Néhány alkalom után nem tudott velem mit kezdeni, mert fel sem fogta, mit élek át. És én az az oldal vagyok, aki az ő szemükben a jóra törekedett, megpróbált sokasodni és szaporodni, ahogy az elvárt, erkölcsös és nemes… Ha én ezt kapom onnan, mit kapna egy vsz anya, netán egy abortuszon átesett nő?
Egy idő után már nem jártunk templomba sem, mert bárhová mentünk, valahogy mindig betalált az a szemlélet, hogy nem ember, akinek nincs gyereke…
KedvelésKedvelés
Ezért írtam én is, hogy valóban keresztényi hozzáállás is kell hozzá, mert fenntartásaim vannak szintúgy.
KedvelésKedvelés
Ez szerintem emberfüggő, nem egyházfüggő. Nyilván a baptisták itthon kis egyház, könnyebben modernizálódnak, nem ragadnak bele a régi dolgokba mint a többi történelmi egyház. De azokban is lenne olyan, aki tud segíteni egy arra rászorulón és a baptistáknál is, aki nem tudna. Ezért jó, hogy Szenczyék csinálják ezt, mert ők és a munkatársaik (már akiket ismerek) tényleg tudnak segíteni és nem kirekesztőek. Vártam már az interjút, nem csalódtam benne!
KedvelésKedvelés
Köszönjük az interjút! Mi személyesen is találkozhattunk Katalinnal és kolléganőjével, mivel hozzájuk jelentkeztünk még a TEGYESZ-en kívül. Nagyon szimpatikusak voltak. Sok erőt kívánok nekik, nagyra becsülöm a munkájukat.
KedvelésKedvelés
Koszonom az interjut! Nagyon szimpatikus. En is tovabbi aldast kivanok a munkajukra!
KedvelésKedvelés
Abszólút nem hívőként a legszimpatikusabb hozzáállást olvastam.Gratulálok nekik.
KedvelésKedvelés
Nekem kicsit szúrja a szememet az a mondat, hogy “az örökbefogadók ne a vér szerinti gyerek hiányát akarják pótolni, hanem megmenteni egy gyereket.” Ez a mentsünk meg egy gyereket-szemlélet belengi az egész örökbefogadásról alkotott képet, és szerintem egyáltalán nem jó a gyerekeknek. Én személy szerint rosszul voltam, amikor a kisfiam örökbefogadásakor folyton azzal jöttek ismerősök-ismeretlenek, hogy micsoda nemes gesztus, és milyen hálás lehet ez a gyermek(!), hogy ilyen helyre került. Nem szeretném, ha abban nőne fel, hogy mi őt megmentettük. De lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny.:)
KedvelésKedvelés
Azért ez a “gyerekmentés” “embermentés” itt ebben az interjúban kicsit árnyaltabb fogalom, mint amiről az ismerősök elmélkednek, sokszor előkerül ez a szó, rákérdezett erre Zsuzsa is…
KedvelésKedvelés
Szerintem ez elég kétélű. Mert egyrészt nyilván nem én mentettem meg a kisfiam és a kislányom (bár roma testvérpárként ők az esélytelenebbek között indultak), és nem várok tőlük hálát. Én akartam őket és nem ők engem.
Viszont ha azzal állítom szembe, hogy szegény én, NEKEM nem lehetett és annyira sajnálom magam, de hát ha máshogy nem lehet, legalább így pótolom, és kielégítem az ÉN igényeimet, mert ez NEKEM jár (és – nem itt, más fórumon – nem egy embertől találkoztam ilyen hozzáállással), akkor mégiscsak jobb, ha a gyereket akarom “megmenteni”.
Azt hiszem, talán úgy értjük jól azt, amit Katalin valójában mondani akart, hogy ha saját magunkban rendbe tettük az érzéseinket, gyászainkat, és már nem pótlékot keresünk, akkor tudjuk a gyerek igényeit és a gyereket központba helyezni a saját anyasági mítoszunk helyett. Legalábbis én így értettem.
(Ettől függetlenül én is utálom az elájulást, meg a milyenszéphogymegmentettétek, jajdenemesekésönzetlenekvagytok típusú hozzáállást. A magam részéről azt szoktam válaszolni erre, hogy nem, én nagyon önző vagyok, mert gyereket akartam, akkor is, ha nem lehet. És annyira jófej és szuper és gyönyörű gyerekeket kaptam, ami mi genetikánkból ki se tellett volna. Iszonyú hálás vagyok értük.)
KedvelésKedvelés
“Én nagyon önző vagyok, mert gyereket akartam, akkor is, ha nem lehet”- hát ez az, én is ezt éreztem, amikor jelentkeztünk örökbefogadásra, és őszintén: ki az, aki nem akar gyereket, de mégis örökbefogadónak jelentkezik? Szerintem a gond inkább az, amikor a gyereken akarjuk bevasalni az álmainkat (szép legyen/okos/jó sportoló/zenész,stb), és nem hagyjuk önmaga lenni. Például, mert úgy érezzük, ha megmentettük, azért neki hálából produkálnia kell. Szóval, ez a megmentős dolog ezért böki a csőrömet. Nem beszélve arról, hogy ha egy babáért 200-an állnak sorba, akkor ott szó sincs megmentésről. De szerintem a “senkinek nem kellő” roma gyerekeknél sem szabad innen megközelíteni a dolgot, nekik is jár az, hogy őket ne megmentésben tetszelegve fogadja be/el bárki is. Én is azt gondolom, amit írtál, Aktucs, hogy a szülő az, aki iszonyú hálás lehet. Szerencsére azért inkább erre látok példát.
KedvelésKedvelés
Szerintem már egy kicsit túl van ez bonyolítva. Mi a férjemmel szerettünk volna gyerekeket. A gyerekeknek meg családra volt szüksége, hiszen nem véletlenül voltak örökbeadhatóak. Nekik most családjuk van, és bízom benne, hogy jó emlékeik lesznek majd az együtt töltött időről. Mi pedig boldogok vagyunk, hogy ilyen csodás gyerekeink vannak 🙂
KedvelésKedvelés
Az álmokat elengedni vérszerintinél sem könnyű. Engem a nagyfiam (17, vsz) rengeteg mindenre megtanított, például erre. Egy értelmes, okos, melegszívű gyerek, ámde ADHD-s és diszgráfiás…
Ja, és vérszerintinél is bejöhet a képbe az “ezért neveltelek, meg taníttattalak, meg etettelek, ruháztalak?!” És az “amíg az én kenyeremet eszed”. Ezek ugyanarról szólnak, a gyerektől elvárt háláról. Néha nem is a szülő, hanem a környezet felől. A nagyfiamnak a tanára (aki mellesleg közölte velem, hogy szerinte az a baj a gyerekkel, hogy “nem egy várt és szeretett gyermek”) például családlátogatásnál elmagyarázta az akkor 10 éves fiamnak, hogy milyen hálásnak kellene lennie nekünk az otthonáért. – Csak hogy ne tartsuk ezt a kérdést örökbefogadás-specifikusnak.
KedvelésKedvelés
“Csak hogy ne tartsuk ezt a kérdést örökbefogadás-specifikusnak.”
Teljesen egyetértek!!!
Ugyanez a gond az egészséges és JÓ ELFOGADÁSsal kapcsolatban megjelenhet a “kiütközött a vére” típusú gondolatoknál is simán: pl. egy vsz anya / apa, aki nem tudja elfogadni pl. az anyósát / apósát / testvérét / egyéb rokonát…stb (és esetleg viszont, és elmérgesedik a helyzet) is retteghet olyantól, hogy a vsz gyereke elkezd az anyósra…stb hasonlítani (=”kiütközik a nemszeretem rokon genetikája…”) és próbál ez ellen mindenféle, sokszor szerintem főleg rossz dolgokat tenni… (sajnos nem egy megtörtént eset…).
KedvelésKedvelés
“Az álmokat elengedni vérszerintinél sem könnyű.”
Ugyanez, (ide is és az e heti gyász témához is) Cziglán Karolina pszichológustól @: http://divany.hu/poronty/2015/08/21/szulonek_lenni_ellentmondasos_erzes/
“A szülőségben komoly feladat elengedni, elgyászolni azokat a várakozásokat, fantáziákat, amik a családi életre vonatkoztak még a gyermek születése előtt. A legtöbb embernek van arról elképzelése (nem baj: legyen is!) mit fog máshogy, jobban csinálni, mint az ő szülei. Esetleg megjelennek életképek, milyen lesz az, mikor a család derűsen sétál a parkban, hogyan fog elaludni az ölében békésen szuszogva a baba. Ezek részben meg is valósulhatnak, de biztos, hogy nem minden úgy fog kinézni, ahogy a szülő vágyaiban.
Hiszen, amikor elképzeli ezeket az élethelyzeteket, még nem ismeri a csemetét. Lehet, hogy abban a valós, hús-vér gyerekben egész más dolgoknak lehet örülni, és nem jellemző rá, amit vártunk tőle. Azaz a szülőség egyfajta gyász is: a vágyfantáziák elengedése. A fantáziára szükség van: ez motiválja az embert. Ahogy azt is elképzeli az ember, milyen lesz, ha párkapcsolata lesz, ha a vágyott szakmáját űzheti, úgy azt is, milyen lesz anyának, apának lenni. Ezek a képek adják a motivációt, hogy kedvünk legyen elindulni abba az irányba, hiszen látjuk magunkat egy helyzetben, amiben jó nekünk. Szükség van erre, de szükség van arra is, hogy a vágyak helyett a valóságot szeressük meg.”
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Én ennek a mondatnak mindkét felét elkerülendő végletnek tartom.
A vér szerinti gyerek hiányát pótolni – itt az örökbefogadó csak “magára gondol”, a saját hiányait próbálja pótolni, egy illúziót kergetve.
Megmenteni a gyereket: ez meg olyan, mintha egyáltalán nem gondolna saját magára, hanem elvinné a legproblémásabb gyereket, aki van a rendszerben, mert hisz annak kell legjobban a megmentés.
Szerintem a sikeres örökbefogadás valahol “középen” van, mikor a saját igényeinkre is gondolunk, a gyerekre is, a realitást is figyelembe véve, saját teherbírásunkat felmérve alakítunk ki egy működő családi életet.
Ez a két félmondat amúgy az örökbefogadókkal kapcsolatos tipikus sztereotípiákat is belövi: az egyik, hogy önzetlenül, glóriával a fejükön megmentenek egy szegénykisárvát, de a másik is megvan (csak nem mondják a szemünkbe), hogy a gazdag meddő pár “vesz magának” egy gyereket.
KedvelésKedvelés
Meg azt se felejtsük el, hogy a baptistáknak azért elég nagy kitekintesuk van. Nem itthon, de a világ más pontjain valóban gyerek-és embermentésre van szükség háborús és krízishelyzetben.
KedvelésKedvelés
Dettó, dettó. Csak egyetérteni tudok a szavaiddal. Én sem bírom, mikor piedesztára emelnek, mert nem vagyunk mi olyan jó és nemes emberek. Ezen kívül viszont nagyon tetszik a hozzáállásuk. És persze a cikk is szokás szerint. Mostanában folyton az örökbe.hu-t bújom, ismerősök meg nem értik, mit olvasok annyit:-)
KedvelésKedvelés
Köszönöm én is az interjút!
Szívesen megkérdezném, hogy a preferencia a baptista/keresztény elvekre vonatkozik a szervezetnél, amikor arról van szó, hogy a vallásgyakorlás alapján következtethet a szakember az életvitel helyességére (szerinte persze), vagy pedig ez általánosabban az Istenben való hitet jelenti?
Tehát más vallások is szóba jöhetnek (mindegyik, vagy pl a nagy világvallások igen, vagy a nem térítő vallások igen, de a térítőek már nem…)? A buddhista például nem térítő vallás, az emberre nézve az egész földön általános humanisztikus értékeket terjeszti „csak” (empátia, segítés…etc), de ezen túl mindenkit a maga világképében akar meghagyni alapvetően: a Dalai Láma pl. vagy 5 féle szöveget mond amikor imát vezet fel (a keresztények most ezt mondják, a buddhisták meg ezt, és az ateisták meg ezt és ezt… – utóbbiaknál nincs istenséghez fordulás, hanem „csak” „jókívánság”), és nem csak buddhisták járnak el őt meghallgatni.
Vagy a keresztény vallások közül mindegyik, vagy pedig a nagyon más elvek szerint működőek pl. nem? A nazarénusok, egy régi eredetű kiskeresztény ág: pl. ők nem nézhetnek semmilyen médiát: tv-t, netet, rádiót, újságokat, semmilyen világi szórakozási formában nem vehetnek részt, nem olvashatnak irodalmat…stb, egyetemen szinte csak orvosnak tanulhatnak /de általában nem tanulnak tovább/, előírt ruházatuk van, az életük a lehető legegyszerűbben értelmezett önfenntartás- valamint a munka-gyereknevelés-vallásos tevékenységek négyszögben zajlik kizárólag, és a kisgyerekes anyák kivételével este heti 6 nap járnak imaházakba / betegápolásra együtt: mint homogén közösség, és a teljes vasárnapot is szinte végig az imaházban / akörül töltik, ahol a nemek nem keverednek: külön részekben tartózkodhatnak: tehát a mai világtól és a más vallásúaktól is teljesen elforduló teljesen zárt, homogén közösséget alkotnak. (Nazarénus imaház közelében laktam egy ideig…) Ez a típusú keresztényi életforma is előny?
És mi a vélemény azokról az un. ezoterikus közösségekről, akik mélyen hisznek Istenben, meditálni járnak, és van több is, amelyik anyaotthont is fenntart vagy kórházi látogatást csinálnak (embermentésel foglalkoznak), de nem tartoznak egyik nagy világvallás alá sem (mert a magukénak vallják Jézust is, Krisnát is, Buddhát is…stb)?
Bár nálunk nem általános, hogy valaki részben vagy nagyon mélyen gyakorló buddhista, zsidó, hindu, bahai pl. vagy épp mohamedán, ezoterikus…stb. legyen, és a nazarénusok (és a többi keresztény kisegyház tagjai) sincsenek sokan külön-külön, de azért létező magyarországi egyházaik-közösségeik vannak, összességében pedig már bőven sok-sok ezren lehetnek az Istenhívő emberek a maguk sokféleségében. Vagy a vallások között is van preferáltabb?
Nagyon jó volt olvasni a szépen élt, humanisztikus segítésről és elvekről, nagyon sok jót kívánok én is a szervezetnek és minden tagjának!
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik az interjú!! Nagyon szimpatikus szervezet, és vezetők.
KedvelésKedvelés
Nagyon szimpatikus holgy, mennyivel szegenyebb lenne a vilag ilyen emberek nelkul. Azert nekem maradt egy elvarratlan szal: mi tortent vajon azzal a 8 eves of kislannyal, az anyja (anyja?) orokbe akart adni, miutan vsz szuletett? Szivfajdito, akarhogy is vegzodott.
KedvelésKedvelés
Hát igen, az eléggé wtf. Mondjuk én a vér szerinti gyerek helyében se lennék szívesen.
KedvelésKedvelés
Rákérdeztem, de nem tudták meg, többet nem jelentkezett az anya.
KedvelésKedvelés
Mi néhány hete jelentkeztünk újra náluk (testvérért), és ma ezt a levelet kaptuk tőlük: ” Időközben sajnos szigorítani kellett a feltételeket a várólistára való felkerülésről”… “A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány jelenleg évente mintegy 10 újszülött gyermek nyílt örökbefogadását segíti elő. Szervezetünknél az örökbefogadásra jelentkezők száma nagyon magas, a várakozási idő 4 évnél is több, ezért a szeretetszolgálat évente 16 új jelentkezést tud fogadni.
Az örökbefogadásra jelentkezőket arra kérjük, hogy e-mail-en küldjék el jelentkezésüket. Az e-mailben csatolják érvényes határozatuk másolatát, rövid bemutatkozásukat és egy róluk készült fényképet, illetve baptista lelkipásztor ajánlását amennyiben van baptista felekezeti kötődésük (a lelkipásztori ajánlás természetesen nem „kötelező”). A szeretetszolgálat elsősorban 40. életévüket még be nem töltött gyermektelen házaspárok jelentkezést várja.
Tekintettel arra, hogy már ismerjük Önöket (Benneteket), a fenti dokumentumokat nem kérjük. A várólistára való felkerülésükről a beérkező jelentkezések alapján októberben döntünk, addig is kérjük szíves türelmüket (türelmeteket)!”
KedvelésKedvelés
Köszi, ez hasznos kiegészítés, eszerint az interjú elkészítése óta is módosultak a feltételek.
KedvelésKedvelés
Sziasztok, mi is jártunk náluk, elég furcsa volt. Jelentkezés, papírok küldözgetése, telefonok után kaptunk időpontot 1-2 hónappal későbbre. Katalin nem is jelent meg, a kolléganője szerint nem is kell a beszélgetéshez, hát nem vártunk rá. Megkérdeztem, mennyivel van komolyabb esélyünk annak tükrében, hogy anyaottonaik vannak. Szerinte nincsenek anyaotthonaik. Kérdeztem tőle, lehet-e esetleg önkéntes munkát vállalni náluk, ezzel kiküszöbölve a csorbát, miszerint nem vagyunk babtisták. Nem lehet. Azért átnézte a papírjainkat, amit szemmel láthatóan nem értett elsőre, de mikor leesett neki, hogy mi idén negyedik éve várunk, ezért van annyi határozatunk, azt mondta, náluk is ki kell várni plusz négy évet, de ha ez nekünk sok, próbálkozzunk magánutas örökbefogadással. Pl. a villamoson(!) szólítsak le terhes nőt, hogy lemondana-e a gyerekéről a javunkra. Mivel ő maga is előrehaladott terhes volt, elgondolkoztam rajta, hogy megkérdezem lemondana a gyerekéről a javunkra, de ezt kihagytam, inkább hazajöttünk.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Nekem tetszett a cikk es nagyon szimpatikus volt, nem is igy akartam hozzaszolni, de ez most ugye csak vicc es esetleg tulzo? Ha nem, akkor…. szerintem nagyon szomoru. A villamosos maganutas reszre gondolok.
KedvelésKedvelés
Nem vicc, valóban elhangzott a villamos (is), ez van. Biztos rossz napja volt és így nekünk is. Egyébként semmi gondom velük, de jó tudni, hogy ilyen is előfordul náluk.
KedvelésKedvelés
Szia Zoli! Koszonom, hogy valaszoltal. 🙂 Sajnalom, nem is talalom ra a szavakat. Azt hiszem sokfele rossz nap lehet, de ez azert…. Lehet, hogy az en felfogasom teves ebben a kerdesben, de most azert ez kiverte a biztositekot. Az is erdekes, hogy nincs szukseg onkentesekre egy szervezetnel. Nem tudom, en picit most elvesztettem a bizalmamat, es
nem is szeretnek porogni a teman, de a magam reszerol tobbszor onkenteskedtem ennek a szervezetnek, pedig semmi kozom a Baptistakhoz, csak tetszett, amit kepviseltek. Igaz ez mar par eve volt, minden valtozik….
Mielobbi boldog csalad bovulest kivanok Nektek. :):)
KedvelésKedvelés
Hú, ez nagyon megdöbbentett! Mi magánutasok voltunk az ő hivatalos segítségükkel, de nem volt semmi ilyesmi, elképesztő élményünk. Kíváncsiságból megkérdezhetem, ki volt az a kolléganő? Z.-vel kezdődik a keresztneve?
KedvelésKedvelés
Sajnálom hogy ilyen tapasztalatod volt. Mi is jártunk náluk de mi Katalinnal találkoztunk, és nagyon szimpatikus volt, bár szerintem tényleg nagyon minimális esélyünk van a sorrakerülésre, nagyon kevés örökbeadás van, ennek ellenére én nem sajnálom azt a kevés regisztrációs díjat (nem biztos, hogy így nevezték, bocsánat, ha más a neve) egyik civil szervezettől sem ahová jelentkeztünk, biztos vagyok benne hogy jó helyre kerül, jó célra fordítják (és igen, akár épp egy baba megtartását segítik egy anyának, erre nem is elég egyébként). Nem az a céljuk, hogy nektek vagy nekünk gyerekünk lehessen, hanem hogy a szülőanya nevelhesse fel elsősorban, elindulhasson vele együtt az életben, az örökbeadás csak “melléktermék” ha nem lenne más lehetőség. Egyébként sosem lehet tudni honnan jön majd a babánk (a tesó), ezért jelentkeztünk ide és máshova is, ahová csak tudtunk, bárhol előfordulhat hogy az előttünk álló 50-100-300 várakozó nemet mondana rá de mi tudjuk hogy nekünk ő kell.
Elég bántó lehet egy ilyen kérdés egy civil szervezet lelkes munkatársának is hogy “mennyivel van komolyabb esélyünk annak tükrében, hogy anyaotthonaik vannak”- mintha üzletről lenne szó, az “anyaotthon” pedig ugye “rontja ezt az üzletet”!
KedvelésKedvelés
Szia, régi olvasód vagyok, már az indexes öf .fórumról “ismerjük” egymást. itt a kezdetek óta veletek vagyok. remélem, lassan ránk kerül a sor és akkor kicsit aktívabb leszek.
KedvelésKedvelés
Mióta vártok? És hol? Akkor pici babára?
KedvelésKedvelés
4 éve várunk újszülöttre a Gólyahírnél. időközben született egy kislányunk, lassan 3 éves.
KedvelésKedvelés
Gratulálok! Akkor hamarosan már sorra kerültök.
KedvelésKedvelés
A tesó születése után 3 évet kell várni, és akkor kerülhetnek sorra, ha akkor érvényes engedélyük van. (persze csak a második gyerekig)
KedvelésKedvelés
Nekem is az jött le az interjúból, hogy nagyon hitelesek, önazonosak, szépen csináljak es ráadásul óriási hozzáadott értéke van szerintem is az intézményrendszernek, több más szervezet nehezen küzd meg ennek hiányával. Gratulálok és további jókat!
Esetleg a munkatársakkal érdemes lenne egyeztetni, mit es hogyan érdemes kommunikálniuk (Zoli fele esetre gondolok), akar jo akar rossz napjuk van.
KedvelésKedvelés