Több kérdést kaptam arról, milyen vér szerinti gyerek után örökbe fogadni, a helyzet előtt álló, aggodalmakkal küzdő családoktól. Szívesen írok erről, hisz kétszer is átmentem rajta. Ezt a posztot nem szakirodalom, szakértői vélemények alapján írom, ezek a saját vélekedéseim, tapasztalataim, pontokba szedve. Ezért a szokatlan tegeződős hangnem. Összességében nálunk jól sikerült a dolog, bár nekem eleve nem is volt ellenérzésem a helyzettel kapcsolatban. Ez nem garantálja, hogy másnak is így kell döntenie. Te ismered a gyerekedet, a családodat és hogy mit bírsz, mire vagy képes. A vér szerinti lányunk három és fél éves volt, mikor először fogadtunk örökbe, és öt és fél, mikor másodszor, és mindkétszer másfél éves kistestvér érkezett. Tehát kicsi gyerekekkel van tapasztalatom, nyilván sok szempontból más a helyzet, ha egy kamasz mellé érkezik az új családtag. Mivel Magyarországon meglevő gyereknél csak fiatalabbat lehet kapni, az egyszerűség kedvéért a vér szerintit nevezem nagynak, az örökbefogadottat kicsinek a fejtegetésben. A tapasztalatok egy része akkor is használható, ha egy örökbefogadott gyerek mellé vállalnak még egyet.
Az van, ami a fejedben van
A gyerekek azt követik, amit a szülő sugároz. Ha te azt érzed, hogy az örökbefogadás csak szükséges rossz, legvégső pótmegoldás, ha berzenkedsz tőle, vagy úgy érzed, nem is annyira fontos egy második gyerek, akkor ne csináld. Ha viszont te örömmel készülsz rá, a gyerekek is ezt fogják átvenni. Ha úgy érzed, hogy tudod őket egyformán szeretni, akkor tudod őket majd egyformán szeretni. 🙂 Ha nem, akkor inkább ne vágj bele. Ha a gyerekeknek magabiztosan azt sugározod, hogy ők tesók, akkor annak fogják magukat tartani.
Nem testvért vállalunk, hanem gyereket
A felnőtt dönt. Felelős szülő természetesen úgy igyekszik eljárni, hogy a meglevő gyerek ne sérüljön, de: ne a gyerek döntse el, legyen-e tesó. Nem azért vállalunk, mert a négyéves épp akarja, nem azért nem vállalunk, mert nem akarja. Nem ruházhatjuk rá a felelősséget egy ekkora döntésben. Arra sincs biztosíték, hogy jó pajtások lesznek majd gyerekként, és egymás támaszai felnőttkorban. Csak azért ne vállald, hogy a gyerek ne egyedül nőjön fel.
Felkészítés
Hogy készítsem fel a nagyot, hogy nem én fogom szülni a kistesót? Egy kicsi gyerek még nincs annyira tisztában vele, mi a bevett módja egy baba érkezésének. Mi elmondtuk, hogy lesz testvére, de nem az én hasamból, ez hároméves kor körül így előre elég is volt. Mikor már lehetett tudni, milyen gyerek érkezik, a gyakorlati készülődésben részt vett a lányom, együtt válogattuk a babaruhákat, elővettük a gyerekülést, megbeszéltük, hogy melyik lesz jó a kicsinek. Az örökbefogadás után egy jó félévig rengeteg kérdése volt a nagynak, töviről hegyire végigbeszéltük a dolgot. A második örökbefogadás előtt viszont már annyira természetes volt neki, hogy így érkezik testvér, hogy alig volt kérdése. A meddőség-témát én nem hangsúlyoztam annyira, mert hülyén veszi ki magát, hogy nem lehet gyerekünk, mikor van gyerekünk, de idővel, az ötvenedik keresztkérdés táján elmondtam persze.
Bőgő csomag
Nem fogja megviselni a gyereket, ha nem újszülött, hanem idősebb gyerek érkezik a családba? – hangzott az egyik kérdés. Szerintem ez felnőtt gondolat. Ha egy gyerek azt hallja, hogy kistesója lesz, akkor arra számít, hogy rögtön lehet vele majd focizni. A „kistesó születik” témájú könyvek is mind arra futnak ki, hogy milyen hosszú a terhesség, meg utána sem lehet mit kezdeni a bőgő kis csomaggal, de majd mire elkezd totyogni, akkor végre tudsz játszani a tesóddal. Nekünk is van ilyen könyvünk, én mindig hangsúlyozom, ők milyen jól jártak, hogy rögtön egy másfél évest kaptak tesónak. Természetesen egy újszülött érkezésének is vannak előnyei.
Barátkozás
Hogy és mikor vegyen részt a nagytesó a barátkozásban? Én azt mondanám, hogy akkor vonják be, ha már a szülők egész biztosak benne, hogy hazaviszik a kicsit, és szerencsés, ha a barátkozás második felében kapcsolódik be. A gyakorlatban ezt sok minden befolyásolhatja: milyen messzire kell utazni, hányszor, van-e kire bízni a nagyot, és van olyan megye is, ami ragaszkodik hozzá, hogy végig mindenki ott legyen. Általában két gyerekkel fokozottan nehéz a barátkozás fizikai megoldása, mert nemcsak a kicsi szükségleteivel ismerkedünk, hanem a nagyot is el kell látni. Ugyanakkor mindkétszer azt láttam, hogy a kicsit idősebb gyerek óriási vonzerő az örökbe fogadandó gyerek számára, előbb kapcsolódik hozzá, mint a szülőkhöz, nagyon megkönnyíti a beilleszkedését a családba.
Összehasonlítani, nem összehasonlítani
Bármilyen korú gyerek is érkezik a családba, a saját lábnyomodba lépsz: már volt ilyen korú gyereked. Ki tudod gombolni a bodyt, elmentetted a gyerekorvos számát, és főleg: tapasztaltabb szülő vagy. Le tudod hántani a gyerek viselkedéséről, mi az, ami nagyjából normális ebben a korban, és mi nem. Kevesebbet aggódsz, vagy éppen jobban felfigyelsz arra, ami tényleg probléma.
Közben persze minden gyerek más. Nem szabad ugyanazt elvárni a kicsitől, amit a nagy már tudott ennyi idősen. És azért nagy vonalakban lehet arra számítani, hogy az örökbefogadott gyerekkel lesznek sajátos nehézségek, amik a vér szerintivel nem voltak. Én azt tapasztaltam, a vér szerinti gyerek magabiztosabb, pont ott, ahol az örökbefogadottat a sérülés érte.
Nincs igazság
Az egyik gyerekre fogantatása óta vigyáztál, szedted a vitaminokat, Mozartot hallgatott az anyaméhben, babaúszásra vitted, fejlesztő játékokkal vetted körül. A másiknak a szülőanyja esetleg éhezett a terhesség alatt, vagy több traumát megélt rövid kis éveiben. De ha nem is, akkor is kimaradt a terhesség, a szülés, az első napok, hetek vagy évek. Ez megint annyira probléma, amennyire neked az. Nincs igazság a földön, két gyerek sosincs azonos helyzetben, ha egy családban születnek, akkor sem. Az elsőszülött több figyelmet, törődést kap, a második tapasztaltabb szülőt és egy nagytestvért. A lényeg, hogy mindkettőnek az igényeit lásd el.
Megmondás a köbön
A vér szerinti plusz örökbefogadott kombó sokkal több beszélgetéssel jár az örökbefogadásról. A nagy végigasszisztálja a kicsi érkezését, lesz egy csomó kérdése, tehát rögtön élesben kell beszélgetni az örökbefogadásról, még ha újszülött is érkezik. A kicsi ezeket hallja és belenő.
Másfelől, az örökbefogadás témája előjöhet annak kapcsán is, ha a nagy születéséről, szoptatásáról, kisbabakoráról beszélgetünk. Várható, hogy ilyenkor a kicsi megkérdezi: és nálam hogy volt? Én is a hasadban voltam? Nyilván az nem járható út, hogy innentől a nagynak sem beszélünk a születéséről vagy az első pár hónapjáról, tehát fel kell készülni sok beszélgetésre. Nálunk a nagynak van egy albuma az első három évéről, ebből logikusan következett, hogy a kicsinek is készítek egy albumot az első három évéről, még ha ennek a felét nem is nálunk töltötte. Ez egyébként sokat segít a beszélgetésekben is.
Félelem, féltékenység
Az örökbefogadás a nagyban félelmeket indíthat: lehet, hogy engem is örökbe fogadtak, csak nem mondták meg? Nem fognak visszavinni? A kicsi pedig lehet féltékeny a nagy „kiváltságaira”: engem miért nem te szültél, ha őt igen? Engem miért nem szoptattál? Az első problémakör nálunk nem jelent meg, de a második igen. A jó hír, hogy elég gyorsan, Zsolti két- és hároméves kora között lezajlott, de akkor látszott, hogy nehezményezi a dolgot. Mi igyekeztünk mindig őszintén felelni, de az örökbefogadást mint pozitívumot mesélni. A lifebook ezen is sokat segített, ilyenkor mindig elmondjuk, hogy akkor ő épp ezt és ezt csinálta a nevelőszülőknél, és mára elfogadta, hogy ez az ő története.
Aki hasonló felállásban fogadott örökbe vagy erre készül: nálatok milyen volt? Mitől fél(te)tek? Mit tapasztaltatok?
Ha most várakozol, és készülnél a gyermek érkezésére, akkor gyere a Finisben csoportba, ahol együtt vesszük át az ismerkedéssel, összeszokással kapcsolatos helyzeteket, és a testvérhelyzetről is beszélgetünk. Online, 8 óra. https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/finisben/
Örökbe.hu 
Szuperül összefoglaltad! Nálunk is vér szerinti után jött az örökbe baba, aki már nem is volt annyira baba, hiszem majdnem két éves volt. Az biztos, hogy minden fejben dől el. Amit mi közvetítünk az a legfontosabb, mondhat bárki bármit. Mi gyereket és testvért szerettünk volna. A fiunk nem akart tesót, ő jól elvolt nélküle is 🙂 de ugye nem ő dönti el a mi gyerekvállalási szándékainkat. Készülni kell, nem csak kisággyal, ruhákkal egyebekkel, hanem sok-sok beszélgetéssel is, különösen ha nagyobb korkülönbségre lehet számítani. Nálunk pár hét híján 6 év van a gyerekek között. Ez sokszor jó, sokszor nehezítő. Jó, mert a naggyal már mindent meg lehet beszélni, kell is kérdez sokat, sokszor kellemetlen helyzetbe hozva bennünket 🙂 Nehéz, mert most pont abban a korban vannak, hogy nemigen játszanak együtt, a nagy iskolás, a kicsi meg bölcsis, másról szól az életük. A féltékenység szerintem mindenhol előjön/előjöhet, nem kell ahhoz örökbe fogadni. Nálunk ez most már mindkét gyerek részéről érezhető. Én egy dolgot nem tudok levetkőzni (de törekszem rá), ez az összehasonlítás. Óhatatlanul megteszi az ember, sokszor azért is, mert a nagy kérdez: én ilyenkor már szobatiszta voltam? többet beszéltem? stb. Nálunk megfogalmazódott a 3. gyermek iránti vágy is, bár még vannak kérdőjelek, annyira jól sikerült, az első, hogy félek csalódnék… viszont egy dologban biztosak vagyunk, a következő sem újszülött lesz, egy 1-2 év közötti lurkónak örülnék a legjobban.
KedvelésKedvelés
Érdeklődőként is nagyon jó volt olvasni, a képek is nagyon tetszenek!
KedvelésKedvelés
nekünk többször volt olyan, hogy úgy van, oár napon belül jön az örökbefogadott baba, aztán valami miatt mégsem jött. (egyik esetben anyuka hazavitte, másik esetben nővérke egy másik alapítványhoz irányította a szülés után, harmadik esetben anyuka eladta interneten a babát…). mivel a két vér szerinti gyermek már tudott róla hogy fog jönni a baba, meg kellett magyarázni, hogy miért nem jön. A gyerekek kérdése ez volt: meghalt?
ez azért elég kemény volt.
(még mindig várunk).
ezen események kapcsán sokszor előkerült nálunk, hogy ha ők az én hasamban voltak, akkor mért nem lesz az új baba is az én hasamban? erre azt mondtam amikor kisebek voltak, hogy azért, mert már nem fér el rajtuk kívül másik babab a hasamban, de az új baba is a mi gyermekünk lesz, de mivel én nem tudom megszülni, egy másik néni szüli meg nekünk. ez elég is volt. azóta nőttel sokat, így most már tudják, hogy volt a hasamban egy testvérkéjük aki sajnos meghalt, és lett emiatt egy betegségem ami miatt nem fér el az új baba a hasamban ( a többi duma ugyanaz.) ezt el is fogadták, már van hogy ők mondják egymásnak el a történetet ha erről beszélünk.
az egyiküket nem tudtam szoptatni, ez is téma sokszor. de mindig elmondom, hogy őt is ölbe vettem amikor etettem, és nincs ebből gond.
KedvelésKedvelés
Ez nehéz lehet. Rég várakoztok?
KedvelésKedvelés
Az van, ami a fejedben van…
Mi várakoztunk örökbefogadásra, amikor kiderült, terhes vagyok. Egyetlen percre sem jutott egyikünk eszébe sem, hogy azt mondjuk, akkor itt megálltunk, szólunk, nem vagyunk várakozók tovább.
Nem testvért várunk, hanem gyereket./és egy kicsit a Felkészítés
Így gyakorlatilag várakoztunk a szívünkben a kislányunkra, közben pedig a szívem alatt hordtam a fiunkat. Teljesen egyértelmű volt számunkra, hogy körülbelül három év múlva megszületik a kislányunk is. Így a fiunk már eleve abban élte első három évét, hogy jönni fog a húgi, nem anya pocakjából fog születni.
Soha nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem tőle, szeretne-e kistestvért. Én nem is értem azokat a szülőket, akik ilyen kérdést feltesznek. A fiam úgy 5 évesen mondta egyszer, hogy ő nem is akart testvért (éppen ment a vita valamiért), amire én azt válaszoltam, hogy ha te leszel apa, eldöntheted, hány gyermeket szeretnél. Most éppen iskolai feladat volt, hogy írják le és rajzolják le a saját három kívánságukat, ő azt írta: legyek felnőtt, legyen feleségem, és szeretnék három gyermeket.
Bőgő csomag
Nálunk újszülött volt, így elvileg része volt az életünknek a bőgő csomag effektus, de valahogy nem volt probléma. Egyrészt azért, mert a fiunk nagyon mély alvó volt, egyszer nem zavarta fel a három óránként ébredő kicsi. Napközben pedig a kicsiként olyan jókat aludt, és játék kellős közepén képes volt a zajban elaludni, hogy nem volt ok a “bőgő csomag” miatti problémázásra… Óvodába nem járt a nagy az első évben, több szakértőt is megkérdeztünk, az volt a válasz, a szocializáció szempontjából sokkal fontosabb, hogy a testvérek szokjanak össze, mint hogy idegen gyerekekkel élje meg a testvér érkezésének első évét. Így együtt voltunk itthon. Kislányunk nagyon gyorsan végigment a mozgásfejlődésen, egy kicsit nehéz is volt őket időkre különválasztani, hogy a már építeni kezdő nagynak legyen ideje elmélyülni a saját játékaiban. A kicsi ugyanis állandóan a nyomában volt, mindig partner volt a játékra.
Összehasonlítani, nem összehasonlítani
Nem jutott eszünkbe, éppen azért, mert minden gyerek más. És ugye nagyon sok olyan családot láttunk már (saját testvéreinkhez is volt viszonyítási alapunk), ahol a vérszerinti gyerekek is gyökeresen mások, nemcsak személyiségre, de külső kinézetre is.
Valahogy az összehasonlítás inkább a gyerek és szülő között ment, mint a két gyerek között. Hihetetlen, de a kicsiben rengeteg olyan tulajdonságot, képességet fedezünk fel az évek során, amelyekben saját magamra ismerek, és ez azon túl, hogy konstatáljuk, igen, ez van, semmi sem véletlen, még az sem, hogy örökbefogadás során miért éppen az a lélek érkezik meg hozzánk, valahol pótolja azt a kimaradt 9 hónapot, amit nem élünk meg a terhesség során, és részévé válik az örökké egymáshoz tartozunk érzéshez. (Egy kicsit hülyén fogalmaztam, de remélem senki nem érti félre.)
Előfordul ugye, hogy ők saját magukat hasonlítják össze, gyakorlatilag versengenek egymással, hogy a nagy ilyenkor már olvasott és számolt, de a kicsi még nem tudja a betűket, stb. Ilyenkor én arról kezdek a nagynak mesélni, hogy a kicsi mikor állt fel, milyen hamar elkezdett beszélni, verset mondani, milyen szépen énekel. És oda lyukadunk ki, hogy a tudással, képességgel nem kérkedünk, mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága, mindenki a saját adottságaival gazdálkodhat, de minden hátrány pótolható kedvességgel, figyelemmel, jó szóval. Remélhetőleg ahogy megnőnek, megértik, miről beszélünk nekik.
Nincs igazság / Félelem, féltékenység
Ez így van. Mi nyílt örökbefogadással fogadtuk örökbe kislányunkat. Így volt rálátásunk egy kicsit az előző 9 hónapjára. Sok kérdést tehettünk fel vérszerinti anyukájának, apukájának. Érezhető volt a kicsi iránti érzelmi törődés, ami meg is látszott születése utáni életében: kiegyensúlyozott, életvidám, mosolygós baba volt, és most sem változott meg, csak már 5 éves nagylány. 2 és fél évesen érkezett az első kérdés tőle, hogy miért nem az én pocakomba lehetett. De sokat játszottunk bújósat, és újra és újra megszületett, és nagyon örültünk egymásnak. Ilyenkor magamhoz öleltem, úgy csináltunk, mintha szopizna, ilyenkor saját ujját szopizta, de ugye szoptató pózban feküdt. De hogy lenne benne harag a nagy felé, mert ő a pocakomból született, nem érzékelem.
És ha már igazság, akkor itt kell megemlítenem e szó másik aspektusával kapcsolatos gondolatomat: sokszor merül fel bennem, hogy mikor fordul majd elő, hogy a kicsi kirohan egy testvérvita során, és azt mondja, azért a nagynak adtam igazat, mert őt a pocakomban hordtam. Ezt elkerülendő, kettejük vitájába igyekszem nem belefolyni, nem hallgatom meg az éppen kirohanó panaszost, ilyenkor inkább külön választom őket, hogy higgadjanak le, aztán egy kis idő múlva összegyűlünk, és ha még mindig ott a szívükben a harag, akkor jó esetben mindkét gyereket közösen meghallgatjuk, és egymás javaslatát is kérjük, hogy oldjuk meg a dolgot, rossz esetben senki nem mond semmit, és megy a duzzogás és mosolyszünet, aztán egyszer csak megint hallom, hogy vidáman játszanak. De többnyire a távolság elég szokott lenni, alig várják, hogy újra játszhassanak, meg is ölelgetik egymást, hogy lássam, megbocsátottak egymásnak, és szent a béke. És azt is elmondom nem egyszer, hogy igenis haragudhatnak egymásra, de rám is. A harag egy érzés, joguk van így érezni, el is mondhatják, de szerencsére gyógyítható öleléssel, kacagással, énekléssel, zenével, mesével, játékkal, idővel mikor mivel…
Van, hogy visszakapom, túl “felnőttesen” viszonyulok hozzájuk, nem lenne szabad túl hamar komoly dolgokat megfogalmazni és elmondani nekik, megterheli a gyermeki lelket, de nehezen megy nem elmondani, mit érzek, mit gondolok, gyermekkoromban sokáig figyelmen kívül hagyták, hogy én is érző és gondolkodó lény vagyok, és valahogy akkor megfogadtam, ha nekem lesznek gyerekeim, én mindent elmondok nekik. Arra azért igyekszem figyelni, hogy azt és annyit, amire a kérdésük vonatkozik és amennyit meg tud emészteni.
(Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy nagyobb testvéreknél hogy van ez. Egy kiskamasz sok mindent kimond, kombinál, sokszor csak azért, mert tudja, hogy fájna a szüleinek, így bár lehet, hogy nem gondolja úgy, mégis kimondja… Hogy lehet erre felkészülni, ki hogyan kezeli az ilyen kirohanásokat, mint a nem te szültél és társai…)
Megmondás a köbön
Már írtam ezzel kapcsolatosan. Nálunk még nincs album egyelőre. Titok doboz van, amiben mindkettőjüknek gyűjtjük eddigi életünk fontosabb dolgait, képeket, rajzokat, hajfürtöket, papírokat, leveleket. És minden este van egy “Mi volt ma a jó napod?” program, az esti mese után, ahol beszélgetünk az aznapi eseményekről, vagy olyan gondolatokról, ami foglalkoztatja őket, sokszor éppen a születésük története, amit ilyenkor mindkettőjüknek elmesélek esti mese gyanánt akár. Aztán hónapokig semmi, majd újra napokig azt kell mesélni, hogy születtek, mit csináltak pici baba korukba…
A kicsi most sokat foglalkozik azzal, hogyan nézett ki a szülőanyukája, vérszerinti apuka eddig nem került még szóba, úgy látszik, számára nem egyértelmű, hogy ha nem én szültem, valószínűleg a vérszerinti apukája is más, és nem Apa – de ezt még nem fogalmazta meg soha, így mi sem foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel, csak ha rákérdez. Érdekli, hogy nézett ki, mit szeretett, mi a neve, hol lakik, mikor találkozhat vele. Ha azt mondja majd, hogy képet szeretne látni róla, megmutatom neki, addig viszont elmesélem, milyen magas volt, milyen színű a szeme, haja, hol él, és hogy ha nagy lesz, megkeressük, és megkérdezzük tőle, szeretné-e ő is a találkozást.
KedvelésKedvelés
Zsuzsa,nagyon tetszik a blog! Mindazonaltal biztosak vagytok abban,h a verszerinti gyerek valoban tesonak tekinti az of.gyereket?
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon, örülök, hogy tetszik.
Biztosak vagyunk benne 🙂
KedvelésKedvelés
Amúgy szerinted mi annak a jele, ha egy hatéves gyerek NEM tekinti tesónak az örökbefogadott gyereket?
KedvelésKedvelés
Nekünk is most nyáron jött a tesó. A nagyfiúnak megmondtuk, hogy ő a testvére, és neki ez így természetes, hiszen olyan régen várt tesóra. Az első pillanattól oda vannak egymásért. És mi is értük. Jól felkészítettük mind a kettőt, és már alig birták kivárni, hogy találkozhassanak. Ez csak nekünk felnőtteknek olyan bonyolult megérteni. 🙂
KedvelésKedvelés
Gratulálok. És írjatok a Babaköszöntőbe 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem ‘hozott anyagbol’ volt ‘testverem’ (apuka es anyuka uj hazastarsai…),de soha nem tudott a felszinesen tul kialakulni semmi. A helyzet teljesen mas, igy elnezesedet is kerem a komment miatt. Ettol fuggetlenul szuper a blog. Oszinten szolva mindegyik nagyon tetszik.
KedvelésKedvelés
Semmi gond, nincs rossz kérdés 🙂
Így már értem. Egy mozaikcsalád egész más helyzet, mint egy örökbefogadó család.
Ha van “anya lánya” meg “apa fia” meg képben van egy másik apa/anya, ha az egyik szülő nem is tekinti magát a másik gyerek anyjának, apjának, az egész más, mint nálunk, ahol a férjem és én közös gyerekként neveljük az összeset pici kortól.
http://gyereksorsok.hu/2015/07/02/mozaik-csalad-konyv-fischer-eszter/
Arra jó volt a kérdésed, hogy alaposan elgondolkoztam, de akárhogy forgatom, a gyerekeink kifejezetten jó és összetartó tesók.
A lányom nagyon ragaszkodik a testvéreihez, sokat játszanak együtt. Bárhova megyünk, büszkén mutatja, hogy “ő a tesóm” (és soha nem azt, hogy “az örökbefogadott tesóm”). Az összes rajzán szerepel Zsolti. Az iskolában osztottak gumicukrot, ő kettőt vett el és az egyiket hazahozta Zsoltinak. Soha nem hangzott el olyan a családban, hogy “te csak örökbefogadott vagy”, vagy “biztos azért ad neked igazat, mert te vér szerinti vagy”.
Előfordulnak viták, de ha nagyságrendekkel több konfliktus lenne, még az is beleférne a normál testvéri viszonyba.
Férjem üzeni, hogy a posztból kimaradt, hogy a nagylányunk nagyon toleráns, jó természet, aki sokkal könnyebbé tette az egészet.
KedvelésKedvelés
Na az én nagyfiam nem toleráns jó természet, hanem olyan ami a szívén az a száján típus. 17 éves. (Anya, én nem bunkó vagyok, csak meglepően őszinte)
A kicsik 2 és fél és 3 és fél, egy éve vannak velünk. A nagyfiam az első perctől úgy emlegeti őket, akkor is, ha azt hiszi, nem hallom, hogy a tesóim. Amikor a szomszéd beszólt nekik, teljesen ki volt akadva, az ő testvéreit senki sem bánthatja, és – habár nekem már évek óta nem ad puszit – nem megy el úgy itthonról, hogy a kicsiktől ne zsaroljon ki egyet. Pedig ekkora korkülönbségnél a testvérkapcsolat még vérszerintiség esetén sem egyértelmű.
KedvelésKedvelés
Mi mesével készültünk a kicsi érkezésére. A kutyacsalád (apa-anya-és kiskutya) befogadtak egy kiskutyát, akinek nem voltak szülei. Nagyon megszerették egymást, és persze mindenféle kalandon mentek keresztül. Ezt mesélgettük rendszeresen mindenféle verzióban, meg mondtuk a nagynak, hogy egyszer majd lesz tesója, csak még nem tudjuk, hogy anya pocakjából születő kisbaba lesz-e, vagy egy bölcsis korú tesó, akit nem én szülök. Amikor barátkozni mentünk a 2 éves kisfiunkhoz, akkor egy plüss kutyát vittünk neki ajándékba, ami aztán végül mégis a nagyhoz vándorolt és az ő kedvence lett 🙂 (szerintem ebbe a kutyás mese is közrejátszhatott, amihez a nagy már kötődött, és ugye aztán megélte, hogy velünk is megtörténik ugyanez).
Mi is úgy láttuk, hogy a kicsinek nagyon nagy biztonságérzetet és húzóerőt, meg követendő mintát adott a nagyobb gyerek jelenléte a családban, szerintem nálunk nagyon segítette a beilleszkedését.
A nagyban nálunk fel sem merül, hogy a kicsi ne lenne a tesója, soha nem mond ilyet, bántásból sem. Mivel az egyik szőke, a másik sötétbarna, ha együtt látják őket, rendszeresen megkérdezik idegenek, hogy a gyerekek testvérek-e. Mindig mondjuk hogy igen, és egyik gyerek sem érzi úgy, hogy ilyenkor magyarázkodni kellene, teljesen természetesnek veszik.
KedvelésKedvelés
Mi egy távolabbi ismerős 4 egymásra eléggé hasonlító, mára már egyetemista korú gyermekeit láttuk egyszer együtt egy pár órás rendezvényen (2 fiú, 2 lány), és amikor megtudtuk, hogy egyikük a 4ből örökbefogadott, nem tudtuk kitalálni, hogy melyikük, még óvatos tipp szintjén sem.
(Mi a vsz tesómmal sem kívül, sem belül nem hasonlítunk, és persze a felnőtt életviteleink is gyökeresen mások, de sok ilyen egyáltalán nem hasonlító vsz testvérpárt láttam már.)
KedvelésKedvelés
Mi két kamasz fiú mellé szeretnénk egy kisbabát örökbefogadni. Egyenlőre nagyon várják főleg a fiatalabb Ő most 14 . Tanul pelenkázni el mondja egy nap többször hogy majd fürdetni szeretné meg sétáltatni meg hasonlók. Reméljük aha már itt a pici akkor is ilyen lelkes lesz 🙂 Ők azt mondták eddig, nem baj hogy nem tudja anya meg apa létrehozni a kistesót attól az még a testvérük lesz. Már minden készen várja a picit , ezért szerintem ha látják és velünk készülnek akkor nem lesz gond az elfogadás . 🙂 Majd meg irom azt is mi történt mikor haza hoztuk a picit. Remélem nem tíz év múlva :)))
KedvelésKedvelés
Úgy legyen 🙂 Mióta vártok?
KedvelésKedvelés
És ilyenkor sosem merül fel a vér szerinti gyerekekben, hogy ha apa és anya nem tud újabb vér szerinti gyereket “létrehozni”, akkor ő miért nem elég nekik?
Én egyszer beszélgettem a lányommal, már nem tudom honnan indultunk ki, de eljutottunk oda, hogy mondtam, hogy én már nem bírnék ki még egy terhességet (lelkileg), ezért nem lesz több testvérük. Erre ő maga mondta, hogy örökbe is fogadhatnánk. Pedig soha nem beszéltünk előttük erről addig, és nem is tudom honnan tudja, hogy örökbefogadás, mint dolog létezik.
KedvelésKedvelés
Az enyémekben nem merült fel, de még kicsik.
Szerintem ez, hogy “belátjuk, mi nem megy és beérjük azzal, ami van”, nagyon felnőtt gondolat. Az én gyerekeim még azt sem tették magukévá, hogy nekünk valószínűleg nem lehet gyerekünk, pedig nem titok, elmondtuk sokszor, de simán rákérdeznek ötvenedszer is, hogy terhes vagyok-e.
Közben vidáman rendelkeznek, hogy ők még hány meg milyen korú és nemű tesót akarnak, és ezen elképzelések sem állnak összhangban a realitással, családunk mindenféle erőforrásaival.
KedvelésKedvelés
Ebben igazad lehet, még a lányod is kicsi. Az én lányom lassan 11 éves lesz, bár ez a beszélgetés kb. 2 éve történt, de akkor is jóval nagyobb volt, mint a te gyerekeid. Ő amúgy is egy nagyon érett kislány, ovis korában megtanult magától olvasni és azóta olvas, olvas és olvas, ezzel rengeteg információt szed magára, amit aztán szerencsére a velünk való beszélgetésekkel finomít.:-)
Na azt meg méh nehezebb megérteni, hogy lehetne fizikailag, de még sem akarjuk.
KedvelésKedvelés
De a te lányod sem azt mondta, hogy “Érd be ennyi gyerekkel, amennyi van, törődj bele stb.” Ő javasolt egy megoldást:-)
KedvelésKedvelés
A két nagy fiam az első házasságomból van . Sokáig voltunk csak 3 .-ban . Majd találkoztam a párommal aki ma már a férjem. Nagyon szeretik a fiúk is , meg beszéltük velük hogy szeretnénk kisbabát. Velünk izgulták végig mikor lesz. Kiderült orvossal sem lehet csak ha örökbe fogadunk. Ezt is megbeszéltük velük. Azt mondták rendben . Mindig is szerettem volna több gyereket kettő azonnal összejött a többiért többet kell dolgoznunk. De mind egyformán a miénk lesz 🙂 Még most kezdtünk várni még a festék nem száradt meg a határozaton :)) 0-2 korig szól nem és származási kikötés nélkül. De újszülött lenne a szívünk vágya. Mennyi néz ki nekünk. 3 alapitvánnyal.
KedvelésKedvelés
Melyik alapítványoknál álltok sorba?
KedvelésKedvelés
Várva várt, babtista , meg most akarom a gólyahirhez küldeni. Még nagyon friss minden . Meg lehet a bölcső is mert van ismerős és azt mondta oda is beadhatom. Lehet aztán nem kapunk vissza jelzést de meg probáljuk 🙂
KedvelésKedvelés
Itt azt irta a gólyahir be küldhetem mert ebben a házasságban nincs közös gyermek .
KedvelésKedvelés
Ilyen feltételekkel feltehetően nem kell sokat várnotok, de lehet, hogy előbb hívnak egy 1-2 éves gyerekkel az országos listáról.
KedvelésKedvelés
Nem vagyunk az országoson .
KedvelésKedvelés
Akkor a Gólyahír tűnik leginkább esélyesnek.
KedvelésKedvelés
Sziasztok, nagyon örülök a blognak, érdeklődőként már jó ideje olvasom, és ez az írás most különösen célba talált: ma voltunk a tegyeszben, egy 10 éves kisfiú és egy 8 éves kislány után szeretnénk egy 1,5-4 év közötti kislányt, nincs származási kikötésünk. Nagyon várjuk mi is, és a gyerekek is! 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Sok sikert és üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Nagyon tartalmas osszefoglalo, koszonjuk. A lanyotoknal jobb nagytestvert nem is kivanhattak volna a fiaitok. Csupa szeretet es elfogadas.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Már régóta olvasgatom a blogot, nagyon tetszik, köszönet a hiánypótló információkért, és a lehetőségért, hogy egymásra lelhetünk.
Nekünk van egy vérszerinti hétévesünk, és három éve várunk örökbefogadásra. Nagyon sok kérdésem volna, amit szívesebben beszélnék meg élőszóban veletek – talán majd a következő találkozón – vagy szívesen leveleznék is valakivel, aki átment hasonlón, ha van kedve hozzá.
Egyetlen kérdésem volna viszont így nyilvánosan: szerintetek hátrább vagyunk így a sorban, hogy van egy vérszerinti gyermekünk? CNem kötöttünk ki sem származásbeli korlátokat, illetve nem csak egészséges gyermeket jelöltünk meg,és mégis három éve semmi. Egyedül a zárt örökbefogadás volt a kérésünk – így alapítványokhoz nem is mentünk.
Kétszer felhívtak minket, hogy készen állunk-e, mondtuk, igen, majd vissza sem hívtak. Én néhány hónap után betelefonáltam, mondták, hogy jaj nem minket választottak – ezzel nincs is bajom, csak az érzelmi hullámvassúttal.. miért nem hívnak vissza…
KedvelésKedvelés
Szia Dalma! Üdv a blogon!
Mennyi idős gyerekre vártok? Az országos listán rajta vagytok?
Én határozottan gondolom, hogy nem hátrány a vér szerinti gyerek. Ha jól értem, az országos listáról jöttek az eddigi hívásaitok.
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
Igen, az országos listáról kaptuk a két hívást. 0-3 éves közötti volt a papíron, most telefonáltam be, hogy szeretnénk ezt módosítani, azt javasolta a tegyeszes hölgy, hogy majd a határozatunk májusi lejárta előtt pár hónappal menjunk be és az új eljárás elején kérjük az új korosztályt, addig már ne kezdjük el a módosítást, mert nincs értelme.
Köszi, hogy mindenkivel foglalkoztok, olyan jó, hogy van ez a blog!
KedvelésKedvelés
Dalma, én nem nagyon értem, miért vártatok ennyit. Itt a blogon aki ilyen paraméterekkel elfogadott roma gyereket, az az országoson általában egy éven belül sorra került.
Beszélj a tanácsadóddal, mi a gond. A nagyobb gyerek nem akadály, itt is van többeknek. Talán nincs egyértelműen leírva a papírokban, hogy roma gyerek is oké nektek?
KedvelésKedvelés
Hát ez tök érdekes, mind a két alkalommal a kiajánláskor roma kisgyerek volt, és nem is gondolkodtunk, hanem egyből mondtuk, hogy készen állunk. A pszichológustól nagyon jó szakvéleményt kaptunk, ráadásul én erősen asztmás vagyok, direkt mondtuk, hogy ilyesmi nem probléma, vagy cukorbetegség, érzékszervi probléma egyáltalán nem akadály. Tudom, hogy beszélgettünk a szerzett diszfunkciókról is, ezt is megerősítettük, hogy vállaljuk. Félévente felhívom a kapcsolattartónkat, aki nagyon kedves, mindig jól elbeszélgetünk, legutóbb azt mondta, hogy már az előttünk kb. fél évvel jelentkezők vannak teamekben.
Hát most lehet, hogy felhívom, és direktben rákérdezek, hogy pontosan ezek nekik egyértelműek-e, a papírokon miként szerepelnek.
KedvelésKedvelés
Mondjuk az jó, hogy kétszer hívtak már, eszerint nem felejtettek el, és bármikor jöhet egy következő. Mennyi ideje voltak ezek?
KedvelésKedvelés
Ni ismét itt vagyok, az első kb. 1,5 éve, a második 1.Nagyon örülök a találkozónak, úgy néz ki, el is tudunk menni, de természetesen visszajelzek e-mailben is.
KedvelésKedvelés
Nálunk meg éppen fordítva. A nagy az örökbebaba a kicsi meg vérszerinti. 😉
KedvelésKedvelés
Sziasztok. Mikor legutóbb írtam még varakoztunk. 1 év 3 hónap után még született a gyönyörű kislányunk tényleg a Gólyahir volt a befutó 😍 . Ma már lassan 3 éves lesz. Most már vannak tapasztalataim. A két nagy fiam időközben 20 és 18 éves lett, nagyon imádják a kishúgukat. A kisebbik fiam tényleg pelenkázta, sétáltatta büszkén tologatta a baba kocsiban ahogy ígérte, a nagyobbik sokat játszik vele babusgatja. A bölcsiből a kisebbik hozzá haza ha kell délben altatja. Nálunk fel sem merült egy pillanatra sem hogy Ők hárman nem testvérek. Mint a vérebek úgy vigyáznak a kishugira. Eddig semmi negatív megnyilvánulas nem volt a családban az örökbefogadás miatt, mindenkinek természetes hogy a gyerekek mind a 3 a miénk ☺️ Üdvözlettel. Bea
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon jó olvasni! Gratulálok nektek!
KedvelésKedvelés