Két zseniális alkotó, és egy szaftos botrány. Woody Allen múlt héten ünnepelte a 80. születésnapját, emlékezzünk meg róla egy poszttal. Kezdjük a számokkal: Mia Farrow 10 gyereket fogadott örökbe és 4 vér szerinti gyereke van. Woody Allen 4 gyereket fogadott örökbe, és nulla vagy egy vér szerinti gyereke van, erre még visszatérek. S kettejüknek három (vagy kettő) közös gyereke van. A cikk végén adok egy felsorolást a 16 gyerekről. Minden, amit tudni akartál Woody és Mia gyerekeiről!
Mia Farrow (70) amerikai színésznő és emberijogi aktivista első férje a nála három évtizeddel idősebb világhírű jazz- és popénekes Frank Sinatra volt. A rövid házasság gyerek nélkül zárult. Második férje André Previn zeneszerző volt 1970 és 1979 között, akivel három közös gyerekük született (köztük egy ikerpár), és három gyereket örökbe fogadtak. Két lányt Vietnamból, és a Soon-Yi nevű kislányt Koreából, aki akkoriban hatéves lehetett.
A házasság válással végződött. Ezután következett egy hosszú kapcsolat a világhírű rendező-színész-forgatókönyvíró Woody Allennel 1980 és 1992 között, akinek tucatnyi filmjében játszott is. Ezalatt Mia egyedül örökbe fogadott egy fiút és egy lányt, Mosest és Dylant, akiket 1991-ben, kapcsolatuk végnapjaiban Woody is örökbe fogadott apaként. (Ehhez nagy protekció kellett, Amerikában sem szokásos, hogy két nem házas ember közösen fogad örökbe valakit.) 1987-ben pedig megszületett közös gyerekük, Satchel Farrow (azóta Ronan Farrow néven fut, és azért az anyja vezetéknevét kapta, hogy ne ő legyen az egyetlen Allen egy családban, ahol hat gyerek vezetékneve Previn és kettőé Farrow). A pár sosem házasodott össze, és nem is éltek együtt, de Mia az örökbefogadás idején úgy nyilatkozott, hogy Woody nagyon aktív apaként vesz részt a gyerekek életében. Aztán a szakítás után úgy emlékezett, hogy nem tudott mit kezdeni velük.
A botrány 1992-ben tört ki. Kiderült, hogy Woodynak viszonya van a nála 36 évvel fiatalabb, akkor 21 éves (vagy 19 éves) Soon-Yival. Erre úgy derült fény, hogy Mia talált egy csomag pornográf fotót a lányáról, amiket Woody készített. Mint fent írtam, Soon-Yi nem Woody saját lánya, hanem Mia Farrow előző kapcsolatában örökbefogadott lánya. Viszont kétségtelenül a barátnőjének a lánya, akivel közös gyerekeik is voltak, és a gyerekek testvérként nőttek fel. Mia választás elé állította a lányát, vagy ő, vagy Woody. A leány Woodyt választotta. Pár hónap múlva közösen örökbefogadott lányuk, az akkor hétéves Dylan azt állította, hogy Woody szexuálisan bántalmazta őt. Woody hamisnak találta a vádakat, szerinte ez csupán Mia bosszúja Soon-Yi miatt, és azonnal pert indított a közös gyerekekért. Készült egy szakértői jelentés, miszerint az abúzus nem történt meg, ám az ügyben döntést hozó bíró nem tartotta megbízhatónak a véleményt, szerinte a szakértők túl lojálisak voltak Allen felé. A bíró végül úgy ítélte meg, hogy a szexuális abúzus megtörténte nem bizonyítható, de Allen viselkedése Dylan felé “nem megfelelő” volt, és meg kell védeni tőle a kislányt. Nem engedélyezték, hogy Allen látogassa Dylant, a másik gyereket is csak felügyelet mellett, amivel Satchel nem akart élni, és az akkor már kamasz Moses sem. Mia pert indított, hogy Woody örökbefogadását bontsák fel, de ez nem sikerült, jogilag Allen maradt a gyerekek apja. Woody Soon-Yivel való kapcsolatát nem érezte problémásnak, a lány nagykorú, ezen túl különösebb gondot nem látott. Tagadta, hogy ő apafigura lett volna a lány vagy a többi gyerek életében. A család ezután kettészakadt, Woody Allennek nem volt kapcsolata a Miánál maradt három gyermekkel, Mia pedig Soon-Yival szakította meg a kapcsolatot. Mia egyik fia még a régi családi fotókról is kiretusálta Allent. Woody és Mia egyik közös gyereke, Moses felnőttkorában az apja pártjára állt. Dylan tavaly a sajtóban ismét megerősítette, hogy a szexuális bántalmazás megtörtént, Allen ismét tagadta. (Nem az ügyről, de a szexuális abúzus természetéről és kezeléséről olvasható egy sorozat a Gyereksorsok blogon.)
Mia Farrow még a per körüli években öt további gyereket fogadott egyedül örökbe. Jelenleg tizenkét élő gyermeke van. Szinte mindig problémás hátterű bébiket vállalt: vak, mozgássérült, agyi bénulással küzdő és tíz éven felüli gyerekeket is, vagy drogos anya csecsemőjét. Arra is ügyelt, hogy minden gyereknek legyen társa a családon belül, tehát a vietnami gyereknek szerzett vietnami testvért, a vaknak vakot és így tovább. A szintén emberijogi aktivistaként tevékenykedő Ronan (Satchel) fia hangsúlyozta, milyen szemléletformáló volt egy ilyen sokszínű családban felnőni, mindenféle bőrszín és egészségi kondíció előfordult a testvérei között. A gyerekek nagyon szépen kikupálódtak, nehéz hátterük dacára a többség diplomát szerzett. Itt egy húsz évvel ezelőtti riportfilm Mia Farrowról, a vége felé a gyerekek is felbukkannak.
Woody Allennek a korábbi kapcsolataiból, házasságaiból nincs gyereke. Soon-Yival való kapcsolata 1992 óta tart, később össze is házasodtak. Két kislányt fogadtak örökbe közösen, az egyiket Kínából, a másikat Amerikából, akik ma már nagykamaszok. Woody nemrég úgy nyilatkozott, azért működik ilyen jól a dinamika kettejük között, mert “atyai” a kapcsolata a feleségével.
Az izgalmas családban az utolsó fejlemény 2013-ban történt, mikor Mia Farrow egy interjúban bevallotta: “lehetséges”, hogy Woodyval közös vér szerinti gyermekének, Ronannak (Satchel) valójában a legelső férj, Frank Sinatra az apja, akivel sosem szakadt meg a kapcsolata. A lapok rögtön össze is montírozták Ronan és Sinatra képét. Ronan a Twitteren így reagálta le a hírt: “*Lehetséges*, hogy mindannyian Frank Sinatra gyermekei vagyunk.” Woody Allen azzal kommentálta a bejelentést, hogy ha ez igaz, akkor Mia évtizedeken át hazudott neki, és potyára fizette a tartásdíjat két évtizedig. DNS-vizsgálat nincs tervben a kérdés eldöntésére.
Most jöjjön egy exkluzív lista Woody és Mia összes gyerekéről, hogy minden világos legyen. Egy két évvel ezelőtti családfa itt tekinthető meg.
Matthew és Sacha Previn. Az 1970-ben született fiú ikerpár Mia Farrow és André Previn vér szerinti gyermeke. Matthew jogász, Sascha gyógypedagógus, mindketten apukák mára.
Lark Previn. Lány, 1973-ban született, és ebben az évben adoptálta Vietnamból Mia és André Previn. A Woodyval való harcban az anyja oldalára állt. Később kicsit félrecsúszott a pályája, az iskolából kibukott, anyagi nehézségei voltak, és 35 évesen AIDS-ben halt meg.
Fletcher Previn. Mia és Previn vér szerinti fia, 1974-ben született. Informatikus, ő retusálta ki Woodyt a családi fotókról.
Summer Previn. Lány, 1974-ben született Vietnamban, 1976-ban adoptálta Mia Farrow és André Previn. Később Daisyre nevezte át magát. Larkhoz hasonlóan botrányos ifjúsága volt, iskolai kicsapásokkal, ma irodavezető egy vállalatnál. Lark mellett ő is Mia hangos szószólója volt a botrány idején.
Soon-Yi Previn. Lány, 1970 körül született Koreában, de pontos életkora nem ismert. A vér szerinti anyja prostituált volt, aki bántalmazta, majd az utcán “felejtette”, Mia Farrow és André Previn nagyjából hatéves korában fogadták örökbe. A traumák miatt tanulási nehézségekkel küzdött. Woody Allennel való viszonya 1992-ben robbant ki, előtte nem is volt más kapcsolata. Azóta együtt vannak, 1997 óta házasok, anyja megszakította vele a kapcsolatot. A botrány idejében pszichológiát tanult, azóta különösebb tevékenysége nem ismert, két gyerekét nevelgeti.
Moses Farrow. Fiú, 1978-ban született Koreában idegbénulással, Mia Farrow egyedülállóként 1980-ban fogadta örökbe. 1991-ben Woody Allen is örökbe fogadta. Ma pszichológus. A válás idején nem akart találkozni az apjával, felnőttként aztán az ő oldalára állt, azóta az anyjával nincs kapcsolata. Szerinte a molesztálási vád hamis.
Dlyan Farrow. Lány, 1985-ben született Amerikában, Mia újszülöttként fogadta örökbe. 1991-ben Woody Allen is örökbe fogadta. Ő vádolta meg az apját molesztálással, ezt a vádat azóta is tartja. Nevét később Elizára, majd Malonéra változtatta. Grafikus és családanya, Woodyval azóta nem beszél.
Satchel Farrow. Fiú, 1987-ben született, sokévi próbálkozás után, Mia és Woody vér szerinti gyerekeként. Újabban felmerült, hogy az apja talán inkább Frank Sinatra, Mia első férje. Nevét később Ronanra változtatta. Emberijogi aktivista, a vitában anyja mellett foglalt állást, Woodyt nem akarta látni. Többször hangoztatta, hogy szerinte az apja feleségül vette a nővérét.
Tam Farrow. Lány, 1978-ban született Vietnamban, egy intézeti fertőzés miatt megvakult. Mia Farrow 1991-ben fogadta örökbe, mikor 13 éves volt, pár héttel a Woodyval való szakítás után. (Eredetileg közösen tervezték.) Tam súlyos szívbeteg is volt, 2000-ben meghalt.
Isaiah Farrow. Fiú, fekete bőrű, egy drogfüggő amerikai anya újszülöttjeként adoptálta Mia 1992-ben, Tammal egyszerre. Informatikai egyetemet végzett.
Gabriel Wilk Farrow. Fiú, deréktól lefelé lebénult. 1989-ben született Indiában, Mia Farrow ötéves korában fogadta örökbe. A Wilk nevet a Woodyval való perben döntő bíróról kapta. Később Thaddeusra változtatta az első keresztnevét.
Khaeli-Shea Farrow. Lány, fekete, 1993-ban született, Mia 1994-ben fogadta örökbe. Kezdetben nem tudta mozgatni a karjait. Nevét később Quincyre változtatta.
Frankie-Minh Farrow. Lány, vak, 1989-ben született Vietnamban, Mia 1995-ben adoptálta.
Bechet Allen. Lány, 1999-ben született Kínában, Woody és Soon-Yi csecsemőként fogadták örökbe.
Manzie Tio Allen. Lány, 2000-ben született az Egyesült Államokban, csecsemőként fogadta örökbe Woody Allen és Soon-Yi.
Végezetül vegyük át Woody Allen azon filmjeit, amelyekben megjelenik az örökbefogadás motívuma. Az életművet ilyen szemszögből böngészve feltűnő, mennyire nem érdekli Allent a gyerek. A gyereknevelés mint főtéma szinte sose jelenik meg, a gyerek legfeljebb zavaró probléma, mellékkörülmény a filmjeiben. A gyereknemzés körüli nehézségek néha felbukkannak, de általában a nő akarja a dolgot, a férfi csak kelletlenül belemegy. Itt olvasható egy gyűjtés angolul az abúzus és pedofília referenciáiról a filmjeiben, e téren kicsit többet felmutathat.
Hatalmas Afrodité (1995). Woody Allen játssza a főszerepet is, egy sportriportert, akinek a felesége hirtelen ötlettől vezérelve örökbe fogad egy kisfiút, mert “most nincs ideje szülni”. A férfi nem túl lelkes az ötlettől. A fiúcska azonban olyan ügyes, okos, tehetséges lesz, hogy az apát megszállja a gondolat: ennek a gyereknek az anyja is bizonyára nagyszerű nő, meg kellene keresni, képzeletben már beleszeret az ismeretlen szülőanyába. Akit sikerül is megtalálni, egy butuska prostituált (Mira Sorvino játssza), akivel sajátos kapcsolata alakul ki. Az örökbefogadott gyerek szemszöge nem jelenik meg a filmben, szerintem az apáé is elég komolytalan. Érdekesség, hogy majdnem Mia Farrow kapta az örökbefogadó anya szerepét, pedig akkor már jócskán rosszban voltak.
Blue Jasmine (2013). A vágy villamosának adaptációja, ahol két, igen különböző életszemléletű és társadalmi hátterű nővér találkozik újra. Az eredeti színdarabban a nők simán testvérek, Woody Allennél mindkettejüket örökbe fogadták, ezért különböznek ennyire. (Mintha vér szerinti testvérek nem lehetnének nagyon mások!) Ezen túl nem jelenik meg a motívum a filmben.
Hannah és nővérei (1986). A többszálú családi drámában megjelenik a meddőséggel folytatott küzdelem. A filmben Woody által játszott figura, Mickey visszaemlékezéseiből derül ki, hogy volt feleségével gyereket akartak, ám a férfi terméketlensége miatt ez nem sikerült, végül spermadonációval fogantak ikreik. A film idejére a pár már elvált, Mickey semmilyen érdeklődést nem mutat a közösen vállalt gyerekek iránt. Egyetlen rövidke jelenetben látjuk őket együtt, amikor születésnapjukon felköszönti az ikreket, ezt is igen kelletlenül, a volt felesége, Hannah noszogatására (Mia Farrow játssza). Később meg is említi, hogy legalább nem fizet tartásdíjat. Mickey egyébként a filmben végig az élet értelmét, a halandóság ellenszerét keresi, de még említés szintjén sem kerülnek be a “saját” gyerekei, vagy a gyerekvállalás, az értékek továbbadása ebbe a kérdéskörbe, a film során nem is találkozik velük többet. Hannah a mostani férjével gyereket szeretne, a férfi azonban csak felületes veszekedéssel üti el a kérdést, mert valójában Hannah nővérével van viszonya (ezen a filmbeli szereplők elég könnyen átsiklanak). Megemlítődik még, hogy Hannának már úgyis van négy gyereke, de nem derül ki, honnan. Nem látjuk az új férj, sőt Hannah viszonyát sem a gyerekeivel. Valószínűleg Woody egyáltalán nem tud semmit mondani a gyereknevelés témájáról. A filmben Mia Farrow több gyereke statisztál a Hálaadás napi vacsorákkor, Soon-Yi is feltűnik. És ebben a filmben hangzik el ez a poén is: “Gyerekmolesztálás? A fél ország csinálja.”
Kihagytam valamit?
Örökbe.hu 
En mindig is Woody Allen partjan alltam ebben a vegtelen tortenetben (koromnal fogva a kezdetektol tudtam kovetni), de igazan a gyerekek szemszogebol most lattam eloszor. Erdemes megnezni a gyerekek testbeszedet mindegyik kepen, elgondolkodtato.
Nagyon jol koruljartad a temadat, mint mindig. 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm. És üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Azta nem is tudtam ennyire bonyolult a családi sztori, bár hol az? 😉
Állást foglalni nem lehet szerintem, még saját életünk történéseit is átértékeljük közép/hosszú távon (mi vitt előre, melyik volt jó döntés?), ahol ott se voltunk végképp esélytelen nem is szabad ítélkezni.
WA filmjei teljesen más szinten mozognak, egyszerűen bizonyára más rugóra jár az agya, de baj ez?
KedvelésKedvelés
A művészi út és az életút nem feltétlenül fedi egymást, szerintem sem. Van természetszerető festő, aki ettől még csapnivaló tájképfestő lenne, ezért nem is csinálja: más témák mozgatják a művészi világát. És ugyanakkor az ellentéte is igaz: a gyereknevelésről az egyik első tudományos értékű európai munkát Rousseau írta (és nem zavarta őt meg ebben az a tény, hogy folyamatosan születő gyermekeit eközben egymás után adja be árvaházakba).
KedvelésKedvelés
Nyilván a filmek alapján nem foglalnék állást a kérdésben.
Viszont nála élet és mű kicsit közelebb van egymáshoz, mint más alkotóknál.
KedvelésKedvelés
Érdekes szempont. Az, hogy mit hagy ki, szerintem nem tudható amúgy, senkinél.
Amit beletesz: hát nagy kérdés, hogy mi ebből a jól kicsiszolt, sikeresre túningolt írói hangja, mi az ehhez hozzáillesztett profi PR póz a nyilvános megjelenésekhez – és ehhez képest mi lehet a személyes magánvalóság. Megérzésre szerintem is valszeg közel lehet a kettő, de valszeg nem identikusak. Miből gondolod amúgy, hogy nála ez tényleg közel van?
KedvelésKedvelés
Hát lényegesen közelebb, mint egy olyan embernél, aki hol a Cápát rendezi, hol az E.T.-t, hol a Schindler listáját. 🙂
Sok filmjében feltűnik az a gátlásos, vicces, hipochonder figura, aki vagy író vagy humorista, és akit gyakran ő maga is játszik. Ettől még nyilván fikció, de a távolság kisebb.
KedvelésKedvelés
Azta! Csak ebből egy olyan sokszázrészes szappanoperát lehetne írni, hogy az Esőisten siratná Mexikót. Az is nagyon érdekes, hogy szinte minden gyerek megváltoztatta a keresztnevét. Szerintetek ez miért van? Valahogy úgy érzem, nem divatból.
KedvelésKedvelés
Egy nyolcrészes sorozat simán kijön!
KedvelésKedvelés
Á, hát ez egy szabályos kabaré. Szerintem az, hogy Woody és Soon-Yi azóta is együtt élnek, nem igazol és érvényesít semmit, még ha figyelmen kívül is hagyom, hogy a lány a férfi nevelt lánya, egy alig felserdült fiatal nő és egy nála 36 évvel idősebb férfi viszonya semmiképp sem működhet azonos alapokon, érdemes belegondolni a felek lehetséges motivációiba.
KedvelésKedvelés
A Mia története nekem fekete-fehéren kettős.
Egyrészt van bennem egy nagy nagy csodálat: nagyon szép bátor élet szerintem ennyi gyereket nagyrészt egyedül, életszerűen jól felnevelni, úgy, hogy komolyabb problémákkal küzdő gyerekeket is szívesen vállalt. Másrészt pedig az, hogy a lánya felnőttkori döntésével nem ért egyet, és ezért megszakítja vele a kapcsolatot, az nagyon húzós, főleg úgy, hogy ebben a helyzetben a lányát kihasznált, befolyásolt áldozatnak értelmezte – ilyen módon cserben hagyta őt végülis! Szerintem ez megfélemlítőleg hat a többi gyerekre is, nekem ebben az “elhagylak, ha nem jól viselkedsz” üzenete van.
Woody Allen 1-2 filmjét nagyon szeretem, az “Éjfélkor Párizsban” az egyik kedvencem is. Azt azonban kevésbé, hogy a munkáiban időnként egy-egy poén kedvéért egy határ alá bemegy, több témában is. Ahogyan pedig ő egy nagyon fiatal rokonával összejött, és ahogyan a molesztálással őt vádoló lányának üzenget nyilvános fórumokon: meg nagyon húzós, szerintem. Viszont a szerelem nem egy pragmatikus és racionális döntés eredménye, és ezt csak ők ketten érintettek tudhatják, hogy közöttük mi is történt tényleg, és miért is élnek azóta is együtt. A Mia mindig azt nyilatkozza róluk, hogy nincsen felszabadultan mosolygó arc egyetlen képükön sem, a gyerekek is és a feleség is boldogtalanok, persze kérdés, hogy ez a mosolytalanság a paparazziknak szól-e vagy ez a családi légkör náluk… Nem tudhatjuk.
KedvelésKedvelés
Szerintem a nagykorú (!) Soon-Yi – és persze Woody Allen – hagyta cserben Mia-t, hiszen Mia volt a WA élettársa. Mia bizalmával kétszeresen visszaéltek, ráadásul az egyik a lánya volt. Én meg tudom érteni a döntését, hogy számára ez olyan viselkedés, amit nem lehet megbocsátani.
KedvelésKedvelés
Igen, Mia szempontja is van, nemcsak a lányáé. De Mia a lányát áldozatnak tartotta ebben (Woody áldozatának), és mégis megszakította vele a kapcsolatot: nekem ez az aspektus nem tetszik Miával kapcsolatban. Az, hogy az egészen megbántódott, viszont telj jogos – ezek akár egymással ellentmondó érzelmek is lehetnek. Mia Woodyval kapcsolatos döntésével, érzelmeivel kapcsolatban teljesen egyetértünk.
KedvelésKedvelés
Én még párhuzamosan is el tudom képzelni ezeket az érzelmeket. Vagyis – mind az élettársa, mind a lánya alapos ismeretében – tudja, hogy abban az egyenrangúnak semmiképp sem tekinthető kapcsolatban ki hol és miért “gyengült el”, de a felelősség alól nem tudja felmenteni a lányát sem.
KedvelésKedvelés
Én is kb így értettem, hogy együtt fut a két ellentmondó érzelem (vagy több, ahogy írtad, mert meg is érti őt akár). És még bármekkora mértékű haragja, számonkérése… a lánya felé is teljesen jogos. Az erre a teljesen jogos haragra az a rácselekvése a lány felé, hogy a lányát “kizárja” az nem okés. Ez a tette a lánya felé nem helyes “csak”, és csak ebben, szerintem.
KedvelésKedvelés
De akkor a gyermek bármit megtehet a szülőjével, minden megbocsátható vagy megbocsátandó? Hogyan lehet találkozni, szembenézni egy olyan emberrel, aki ennyire visszaélt az anya-gyerek kapcsolattal, ill. a családon belüli (sokrétű) intimitással?
KedvelésKedvelés
Szerintem a család az nem opcionális hanem van, a szülő-gyerek kapcsolat életre szól, mindkét irányba, és nem felbontható, akármi is történik, és pláne szülő nem zárhatja ki a gyerekét, akár tetszik a tette, akár nem. Korlátozni lehet (pl a kiskorúakkal nem engedi találkozni felügyelet nélkül a lányát ezek után). És attól még lehet haragudni, sajnálni is, és hordozhat akár egy életen át is mély megbántottságot valaki, beszélhet vele keveset, dönthet úgy, hogy csak köszön… vagy dönthet úgy, hogy csak korlátozottan nyitja meg az otthonát (pl csak ünnepekre jöhet)…stb, vagy akár úgy is, hogy nem segít neki (többet), hiába a lánya, de egy családból közeli családtagot kizárni nem lehet. Szerintem egy bizonyos szinten túl nem lehet senkit megítélni emberileg (mert még nem jártunk az ő cipőjében…), de attól még védeni kell magunkat társadalmi szinten és családi szinteken is, nem szabad áldozattá válni, ezt hagyni, és fel is kell lépni a “rossz” ellen. És ezeket a szinteket kell összehangolni, valahogy. Persze a más életében könnyű mindig profinak lenni…
Egy tömeggyilkos fiú anyukája jut eszembe, aki azt mondta, hogy nincs mentség a fia tettére, mindezt nem lehet teljesen megbocsájtani, a fia beteg, veszélyes és nem is szabad szabadlábon maradnia. De összetörve látogatta a fiát a kivégzéséig, és utána alapítványt hozott létre az áldozatok segítésére. Semmilyen módon nem értett egyet a fia tettével, egy életre traumatizálódott ő is, de attól még a fia maradt a fia, gondozza a sírját, nem tagadta őt meg vagy ki. A szűk családi kapcsolatok nem felbonthatóak.
KedvelésKedvelés
Jaja, szűk család alatt a (nagy)szülő-gyerek, a testvéri kapcsolatokat értem. És a házasságot, amíg fennáll, ha felbomlik: utána pedig a szülői szerepeket csak, ha született gyerek. Szerintem persze.
KedvelésKedvelés
(Csak ide tudok válaszolni, a legutolsó hozzászólásodhoz már nincs ilyen lehetőség.) A tömeggyilkos fiú példáját, bármilyen rettenetes is a tett, ehhez a történethez nem tudom párhuzamnak tekinteni. (Pl. mert nem egy másik családtagra irányult. Ha a testvérét öli meg, akkor biztosan bonyolultabb a helyzet). De eszembe jut, hogy hányszor gondolunk megértően azokra a gyermekekre, akik pl. nemi vagy egyéb abúzus miatt örökre kitörlik a szülőt (vagy nagyapát, testvért stb.) az életükből. Én nemcsak erkölcsi, de lélektani szempontból is nagy tehernek érzem “a szűk családi kapcsolatok nem felbonthatóak” kijelentést, de persze elfogadom, hogy ez a véleményed.
KedvelésKedvelés
Én is ide tudok válaszolni.
Én is nagy tehernek (is) érzem, baromi nagynak, és mindkét szempontból, amit írtál.
De én magát az életet is részben elég nehéznek látom, mindenki számára (és egyszerre nagyon szépnek is, mindkettőnek, pepitában – ezt is mindenki számára, legalább, mint lehetőséget. Persze az egyes sorsok között hatalmas aránybeli különbségek lehetnek). De nem vagyunk 7 milliárd egypetéjű ikrek, hogy ugyanaz legyen a fejünkben 🙂 , igen-igen.
Amúgy (és ez is szerintem) traumát többé-kevésbé feldolgozni lehet, kitörölni nem. Az embernek az az élete, ami, annak minden történésével, és ami a múltunk az a múltunk. És bármilyen nehéz is az igazság, még mindig az igazság a legkönnyebb. Az lehet, hogy az ember nem tesz sok figyelmet a múltjára, a bántalmazó akárkijére, és nem éli azt újra, hanem feldolgozza, de attól még tudja, hogy ővele mi történt. És ugyanakkor a reményre teszi az energiát, a tanulásra…stb, pozitív dolgokra. Ha kitöröljük a negatív élményt, azzal “csak” lenyomjuk a tudattalanba, és nagy pszichikus energia ott tartani egy történetet, arról nem is szólva, hogy bármikor visszarobbanhat, akár nagyon rosszkor is. Azt mondják, hogy ha a bántalmazót is áldozatnak tudjuk látni (a saját idegrendszere, születési sérülése, gyerekkora, rossz hormonális egyensúlya, tudatlansága, gyengesége…stb áldozatának), akkor lehet nem teljesen, de olyan életszerűen megbocsájtani, és utána lehet elengedni úgy, hogy ne hasson többet az a történet erősen, max csak kicsit. Ez pont az a megértés, amit te írtál fentebb.
Ugyanakkor az is lehet, hogy valaki nem tud valami miatt feldolgozni valamit a jelenében MÉG (élethelyzet miatt, vagy mert még gyerek, vagy még nem elég erős hozzá…stb), és önvédelemből nyom le egy történetet, hogy elbírja a jelenét, és várja vele, hogy majd egyszer megbírkózhasson azzal a történettel. Ez nagyon sok lelki energiát elvehet tőle, de legalább tud a jelenben működni. Ilyen értelemben azt lehet tenni, ha a kérdésedre gondolok, hogy ha a szülő nem bírja el a gyereket, mert annyira bántotta őt: hogy relativizálja a “nem”-et és “még nem”-re változtatja, hogy pl. “most még nem tudok veled találkozni, mert most még nem bírlak el”, ha a Miára gondolunk pl., és ez nem egy végleges “nem” így, hanem egy korlátozás. Szerintem ez is…
KedvelésKedvelés
A szülő-gyerek kapcsolat nem felbontható… ezt nekem vicces egy örökbefogadási oldalon olvasni. Akkor az örökbeadás micsoda?
KedvelésKedvelés
Végül is jó helyre mennek a válaszok, úgy látom. 🙂 No, a “kitörlést” nem úgy értettem, hogy lenyomni tudatalattiba, hanem épp ellenkezőleg: tudatosan megszakítani a kapcsolatot (ahogy te írtad fentebb: “kizárni” az illetőt), mert valamilyen (sorozatos) cselekedete már nem fér bele a családi kapcsolatba. Úgymond megengedni ezt az érzést, hogy nem fér bele, annyira fáj, annyira méltatlan, stb. De az is biztos, hogy az élet dinamikus, minden (érzés) változhat, lehet hallani nemcsak nagy bűnökről, de nagy megbocsátásokról is…
KedvelésKedvelés
És el tudják felejteni a felek? De jogos 🙂 . Mindenesetre szülő alatt azt értettem, akivel stabil érzelmi kapcsolat alakult már ki. Nem a biológiai szülőséget, hanem az érzelmi szülőséget. Tehát, pl hogy a Mia felnevelte azt a lányt nagyon nagyon sok éven át, és ő a mamája.
KedvelésKedvelés
“Az és el tudják… kezdetű” Zsuzsa kommentjéhez ment válasznak.
KedvelésKedvelés
Erika “a “kitörlést” nem úgy értettem” kommentedhez: mindennel egyetértek, én is pont így gondolom. 🙂
KedvelésKedvelés
Csak nem én véglegesíteném (mert, szerintem, azt nem lehet). És akkor ott korlátozást mondanék, azaz nem végleges, hanem időleges kizárást. De, ha az ember nem tudja ezt kezelni, akkor tarthat egy életen át is, de, számomra a remény ott maradna a visszatérésre-visszavevésre akkor is, a kommunikációmban is. Persze ne adja az élet, hogy ilyesmit kelljen letesztelnem, hogy hogyan bírnám…
KedvelésKedvelés
Erika: köszönöm ezt a beszélgetést. (nekem) olyan, mintha ugyannanak a kétszólamú dalnak a két szólamát vittük volna végig, egyet te, egyet én, és mindkét szólam egyformán fontos (szerintem, ahogy én megéltem). 🙂
KedvelésKedvelés
Iildiii: nem először érzem azt, hogy oldalakat képes vagy írni az ÉN fejemből, és ez brutál durva élmény. 🙂
A traumás-tudatalattis fejtegetésed teljesen fejbe kólintott, nem azért, mert egy szó is meglepő volt belőle, hanem mert minden betűjét írhattam volna akár ugyanígy. Jááááj 😀
KedvelésKedvelés
iildiii: Köszönöm, számomra is érdekes volt olvasni egy más szemszögből kiinduló gondolatmenetet. És különösen jó élmény kulturált hangnemben, bántás nélkül vitatkozni. 🙂
KedvelésKedvelés
Vicq: 😀 de jó. hol máshol egy WA poén: “Csaltam a metafizika vizsgámon, belenéztem a mellettem ülő fejébe”… 😀 . bennem is van ez az “aha, igen, igen, igen, tök jó” bólogatás a te véleményeid eddig olvasott jónagy részével kapcsolatban. ez olyan jó élmény! 🙂
KedvelésKedvelés
Erika: 🙂 nagyon jó élmény! amikor kialakul egy számomra sokat adó, szép beszélgetés, én azt a lelkes örömet élem meg, mint amikor utazok, és érdekes, szép új helyeken járok, és tanulni is olyan jó egy jó beszélgetésből! 🙂
KedvelésKedvelés
Woody Allen filmjeit mindig is kedveltem, a karakterek, amiket játszik, filmen szórakoztatók. Azon, hogy ő az életben milyen lehet, még soha nem gondolkodtam, de a poszt alapján erős a gyanúm, hogy az életben egyáltalán nem olyan szórakoztató.
A Soon-Yivel való kapcsolatát erősen problematikusnak tartom.
Az a kép pedig Sinatráról és a mellette lévő fiúról mindent elmond szerintem. Az egész történetet először hallottam, de mikor a görgetésben a képhez érkeztem, hangosan felnevettem, annyira nagy a hasonlóság.
A cikk pedig alapos, igényes, és kellőképp távolságtartó, jó volt olvasni.
KedvelésKedvelés
Köszönöm.
KedvelésKedvelés
A mamára is nagyon hasonlít.
KedvelésKedvelés
Személy szerint nem bírom Woody Allent.
Alapvetően a családi tragédiáért ő maga felelős: igenis tragédiának tartom a család szétszakítását, amiben nagyobb részt ő a felelős, hogy miért? Mert egy gyereket csábított el. Akár honnan is nézzük, a család fogalma az szülők és gyerekek csoportra oszlik és a kettő nem keverhető.
Egy ki nem fejlett gyereklány (fizikailag talán de lelkiekben, identitásban semmiképp) és a vén perverz apa…
Teljesen más lenne a történet, ha Allen elvált volna a feleségétől, majd a nagy szerelmét visszatartva kivár, míg a nem vérszerinti de gyerekeként nevelt kislány felnő, és maga eldönti, hogy még mindig más érzéseket táplál apa” iránt. Szerintem az hogy nincs vérségi kapcsolat, ez ugyanolyan beteg és elítélendő mintha az lenne. Gyerekként nevelte aztán…
Perverz és beteges, nem is értem hogy hogy lehettek elnézőek ezzel az emberrel.
Nekem sem művészileg sem emberileg nincs sehol. Főleg emberileg nem.
Nem is értem hogy adhattak a kezébe 2 lánygyereket, 90 éves korára eszébe jut megrontani őket, a felesége ítélőképességeire sem apellálnék az örökbefogadásnál.
Nagyon szomorú történet úgy ahogy van.
KedvelésKedvelés
UI.: annyit tennék még hozzá, hogy lehet hogy a gyerek összekeverte az értzelmeit, hormonok, adoptálás előtti idők satöbbi, de a felnőtt felelős szülőnek még ha csábító is a gondolat (borzalom) akkor is vissza kellett volna terelnie a gyereket a helyes irányba.
Olyasmiről olvastam hogy gyereklányok akiket zaklattak korábban, felkínálják magukat a környezetükben lévő férfiaknak, mert azt hiszik csak akkor szerethetőek, stb, ki tudja itt mi történt, de csakis Woody a hibás.
KedvelésKedvelés
Abszolút egyetértek a helyzetmegítéléseddel, bár az én véleményemet bonyolítja, hogy szeretem a filmjeit, szerintem marha viccesek, de pl egyszer olvastam is tőle valamit, az viszont teli volt izzadságszagú poénokkal, el is ajándékoztam azt a könyvet.
KedvelésKedvelés
gratulálok a cikkhez, nekem többször újra kellett olvasnom mert elvesztettem a fonalat 🙂 érdekes volt olvasni, köszi!
KedvelésKedvelés
Én azt a momentumnak találom meglepőnek, hogy még pornóképeket is készített Woody Soon-Yiről, pár héttel azután, hogy Miával közösen örökbe fogadott két gyereket. Egy lányról, akinek ő volt az első kapcsolata. Szerintem aki ilyet tesz, az vagy nincs tisztában azokkal a bizonyos finom határokkal, vagy úgy gondolja, rá nem vonatkoznak. Netán le akart lepleződni? És ha mások kezébe kerülnek a képek?
KedvelésKedvelés
Én arra tippelnék, hogy saját részre, szexuális fantáziálás céljából készítette a képeket.
KedvelésKedvelés
“Szerintem aki ilyet tesz, az vagy nincs tisztában azokkal a bizonyos finom határokkal, vagy úgy gondolja, rá nem vonatkoznak.”
Vagy beteg. Mentálisan minimum.
KedvelésKedvelés
Nem tudom ki védte WA-t, nekem sem dolgom őt védeni. Viszont szerintem egy 22 éves lány már nem “döntésképtelen kislány”. Ezzel együtt is, számomra sem életszerű egy sokkal idősebb pasival a párkapcsolata, főleg nem, ha előtte szülő / gyerek viszonyban voltak. De ha akarna bizonyára elválhatna WA-től, ki tudja kinek milyen mozgatórugói vannak.
Pedofilia témában teljesen nyilvánvaló a normális emberi hozzáállás. Az ítélkezéstől viszont itt is óva intenék. Erre jó példa egy zseniális film, egy dán színészekkel (Pl. Mads Mikkelsen) végigvitt brutál erős dráma, mindenkinek nagyon ajánlom: itt egy később beismert “ártatlan” gyermeki füllentésből hihetetlen lavina indul, senkinek nem kívánom, hogy bármelyik oldalon valaha is állást kelljen foglalnia.
http://www.imdb.com/title/tt2106476/
http://www.port.hu/a_vadaszat_jagten__the_hunt/pls/w/films.film_page?i_film_id=130602
Végül WA filmjei attól, hogy közük nincs a “gyereknevelés” témájához, még lehetnek jók. Tényleg érdekes tény, hogy nála többet kevesebben pszichologizálnak ennyire expliciten a filmjeikben, de láttunk már magas kreativitású és / vagy intelligenciájú embereket igen alacsony érzelmi intelligenciával…
KedvelésKedvelés
Erős érzelmi és anyagi függés, ami ebben az esetben több mint elképzelhető, elég sok embert benntartott már romboló kapcsolatban. Lehet, hogy teljesen önállótlan és komolyan azt gondolja, hogy enélkül a férfi nélkül véget érne az élete. A szülő és a szerető figurája valószínűleg eléggé erősen összemosódik benne. Ezeket a körülményeket és motivációkat és nem nevezném sem szerelemnek, sem felnőtt döntésnek.
KedvelésKedvelés
Nekem az is elég meredek, hogy az egyik gyereknek a Woody-val való per döntőbírójának nevét adta Mia.
Amúgy alig bírtam követni a sok gyereket. Mintha semmilyen szabály nem lenne érvényes, hol születik egy, hol nagyon rövid időn belül adoptálnak egyet-kettőt.
Soon-Yi valószínűleg jóval túl fogja élni Woody-t, úgyhogy meglátjuk, hogy alakul majd az élete azután.
Teljesen egyetértek, hogy ez egy beteg dolog volt, elcsabitani a nevelt lányt, aki mindenképpen sérülékeny volt és az érzelmi érése így egy terhelt fordulatot vett, amiben máig benne van. A világon az összes nő közül miért pont őt kellett elvenni? Mert ott volt a családban, könnyen hozzá lehetett férni, mivel sérülékeny, elfogadtatni vele, hogy ez normális.
KedvelésKedvelés
Igen, ez nekem sem tetszett, hogy a bíró nevét adta, hát mi köze ahhoz a gyereknek.
Ha a gyerekek érkezésére gondolsz, Tegyesz ezt így nem hagyta volna jóvá 🙂 Az is meglepő, hogy a szakítás után 3 éven belül 5(!) erősen problémás gyerek érkezett hirtelenjében.
KedvelésKedvelés
Igen, erre gondoltam. A gyerekek szempontja elég korlátozottan lett figyelembe véve.
KedvelésKedvelés
A filmjeiből természetesen semmit nem vesz el az, hogy a magánélete milyen. A világ legjobb gitárosán kívül a többit mind szórakoztatónak találtam.
KedvelésKedvelés
Érdekelne nagyon, hogyan vélekedtek Mia Farrow-ról? Nőként, anyaként, örökbefogadó szülőként, feleségként? Bizonyára hihetetlen energia kellett ennyi, ilyen különleges körülmények közül jövő gyerkőc felneveléséhez, amellett hogy elfoglalt színésznő és közéleti szereplő volt.
Egy biztos, WA bizonyára leitta magát aznap este, amikor a volt felesége a “sajtón keresztül megüzente” hogy, ja bocs, Ronan nem a Te gyerked, hanem mégis inkább Sinatrától van…
KedvelésKedvelés
Woody Allen szimplán nemnormális, és Mia Farrow-tól sem vagyok elájulva. Senkitől, aki így halmozza a gyerekeket. 12 gyerek?? Uramatyám! Értem én, hogy van pénze, segítsége, lehetősége ennyi gyerek ellátásra, de az anyukájuk tud így lenni, ha kvázi egyik-napról a másikra hordja össze a gyerekeket a világból???
Kíváncsi lennék egyébként Mia Farrow vagy Josephin Baker gyerekeivel készült interjúkra, hogy ők hogy élték meg a szivárványcsaládságot, örökbefogadást, híres szülőt.
KedvelésKedvelés
Ronan nagyon dicsérte, mennyire formálta a toleranciáját.
Amúgy jobban vesézgetve a történetet, Ronan nagyon határozott állásfoglalása a történtekről nem alapulhat a saját emlékein, hisz 4 éves volt a botrány idején, feltehetően nincs korábbi emléke az apjáról és a nővéréről, főleg, hogy a családban az emlékek szisztematikus megsemmisítése folyt. Ez inkább az anyjával való lojalitását tükrözi.
KedvelésKedvelés
az “emlékek szisztematikus megsemmisítéséhez”: szerintem ez kívül ugyanaz a folyamat, utólag, mint belül lehetett előtte: egy hárítás = nem akarom látni, ami nem tetszik / nem tetszett. 12 évet élt ezzel a pasival, csak feltűnt neki ez-az, ha más nem akkor meg ez-az hiánya, mert kizártnak tartom, hogy a WA minden nő álmát megtestesítő férj+apa lett volna – hiszen össze sem költöztek, és akkor mégis együtt fogadnak örökbe, közös gyerekek…stb.
válás után meg elfogadja a tartásdíjat, de amikor a gyerek felnő, meg belengeti, hogy “ja, jut eszembe, most hogy már nem fizet egy vasat sem az ex: neked amúgy más is az apád”, és ez már jogi kategória is: bűncselekmény: ha annyira tutira tudja, hogy nem a tartásdíjat fizető manusz az apa. nem is szólva arról, hogy a gyerek mit érezhet, hogy egyik nap ezt olvassa a világsajtóban. amire Kata utalt, hogy nem véletlen a gyakori, akár többszörös névcsere a gyerekeknél: hogy nincs egy lelki stabilitás valszeg jelen ott. (mint ahol ott is nagy a bizonytalanság, ahol erős hárítások garázdálkodnak a tudatban.) sajátos fintor, hogy a vastag hárításokról, és az így kialakuló instabilitásról WA filmjei jó kis összefoglalókat adnak (viccesen tálalva)…
ugyanakkor valószínű, hogy a gyerekek jó része, még így is jobban járhatott, mint ha nem kerülnek oda. de persze nincs “mi lett volna ha”, szal ezt nem lehet tleg tudni.
KedvelésKedvelés
A 14 gyereket azért ne egy háromszobás lakásba képzeld, és 25 évre leosztva érkeztek, és nyilván volt több bébiszitter meg háztartási segítség… de még így is nehezen elképzelhető.
KedvelésKedvelés
Ma száz éve született Frank Sinatra, ami újabb aktualitást ad a cikknek.
KedvelésKedvelés
Épp őt hallgatjuk, az az ürge tudott valamit! 🙂
KedvelésKedvelés
Sohasem bírtam Woody Allent, és ez a cikk is megerősített benne hogy számomra ő egy abberált…….. nemíromkimicsoda 😦 Igaza van az egyik hozzászólónak aki azt írta hogy a gyerekek arckifejezése és testbeszéde mindent elárul. Én nem is értem miért engedték hogy újabb gyerekek életébe gázoljon bele a perverz kapcsolatával együtt…. 😦 Mia Farrow-nak minden elismerésem, ha annyi pénzem lenne mint neki valószínűleg én is gyerekek tucatjait próbálnám ilyen módon is megmenteni, segíteni. Nagyon érdekes volt a cikk
KedvelésKedvelés