Tóth Krisztina író, költő örökbefogadó szülő is, itt a blogon hosszú interjút adott a saját szülői tapasztalatairól. Most írt egy témába vágó mesét.
Ezt rögtön helyesbítem is, mert A lány, aki nem beszélt nem klasszikus örökbefogadós mese, az örökbefogadás szó le sem íródik benne. Bár ez a témája, nem az ilyen típusú könyvek közé illeszkedik. Már sokszor szóba került itt a blogon, hogy a magyarul elérhető mesék általában a szülő szemszögéből mutatják be a történetet, és a „meddő-házaspár-hosszú várakozás után-első gyerekként-újszülöttet fogad örökbe-akiről a vér szerinti anya önként lemondott-és innentől már csak boldogan élni kell” sémát követik. Holott számos család és gyerek története más, a mi családunké is, és a családba érkezéssel nincs is vége még a történetnek.
Nos, Tóth Krisztina a fenti séma szinte összes elemét felborítja.
Itt a történet a vér szerinti szülők és a gyermek szemszögéből mesélődik, az örökbefogadók háttérben vannak, végre nem az ő terapikus feldolgozásuk a könyv, és végre, végre! szó esik az örökbeadók veszteségeiről is. Itt a nem beszélő leányt nem felelős döntéssel adják örökbe az “erdei szülők”, csak úgy elveszítik az erdőn, tudatában sem léve elvesztésének, ahogy én szoktam mondani: kicsúszik a kezükből. Az örökbefogadók nem meddők, legalábbis ez nem kerül elő, van egy nagyobb gyerekük, a véletlen sodorja útjukba a kislányt. Egy kivetett teknőbe szüli meg az erdei asszony a lányát, ám mikor az új család megtalálja, az már ül a teknőben, ez akár arra is utalhat, hogy eltelt már idő a szülés óta, ahogy annyi örökbefogadásnál. És a mese nem ér véget ott, ahol új családba kerül a gyermek. Mesenyelven szó esik a traumáról és titokról, s bizony a leány addig nem beszél emberi nyelven, míg ezeket fel nem dolgozza. Majd felnő a leány, meg kell találnia a gyökereit, viszontlátja vér szerinti szüleit és az ő örökségüket is megkapja, sőt, ezen az úton a bátyja is elkíséri. Mindez összhangban van az örökbefogadásról szóló mai pszichológiai elméletekkel (és fényévekre van az örökbefogadásról való mai magyar közgondolkodástól). Ezt a könyv tagolása is követi, a mese három fejezetből áll, a csecsemőkor-kamaszkor (az identitás keresésének oly fontos ideje!)-felnőttkor mentén, még a szöveg olvasásiránya is megváltozik középen.
A fenti fogalmak elég bicegősen írják le ezt a könyvet. A lány, aki nem beszélt klasszikus mese, amelyet az a gyerek is élvez, akinek semmi köze az örökbefogadáshoz. A népmesék nagy sötét erdejében járunk, ahol a cigány asszony az emberével vándorol (a plasztikus leírások nyomán szinte látjuk fára emlékeztető, barázdált barna törzsüket, de Makhult Gabriella illusztrációi meg is testesítik előttünk), ahol elveszett gyerekeket lehet találni, ahol pislogó szemet szül egy asszony, ahol beszél a bagoly és kéken könnyezik a tó, s egy serdülő leány a levágott búzakalász hangján sírdogál.
Jó, hogy bővült vele a hazai meseválaszték.
Egy részlet a meséből:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cigány asszony, aki az emberével lakott kint az erdőn. Nem volt semmijük, még házuk se. Mentek álló nap az úton, és ha rájuk esteledett, megaludtak a sűrű bokrok tövében. Azt ettek, amit találtak: gyökereket, bogyókat, gombákat. Néha, ha falu mellé értek, loptak csirkét is, de csak ritkán, mert féltek a kutyáktól. Jól megvoltak ott, az erdőn, különösen nyáron, amikor nem volt hideg. Télen rosszabb volt, olyankor bizony fázott a kezük meg a lábuk, hiába csináltak maguknak földbe vájt üreget, hiába fedték azt le ágakkal. Ilyenkor mindig azt gondolták, hogy meg fognak halni, de végül sose fagytak meg. Amint kiderült az idő, az első tavaszi nap megint az úton találta őket. Mentek soványan, sárosan, hosszú hajjal a fák között, néha leguggoltak a fűbe.
Egyszer az asszony azt érezte, hogy nagyon megnőtt a hasa. Az ember azt mondta, biztosan valami rosszat evett. Hányja ki egy bokor tövébe, tanácsolta, egyen rá leforrázott csalánlevelet, aztán majd elmúlik. Az asszony úgy is tett, de a hasa csak nem ment le.
Mentek, mentek az úton, a has meg csak puffadt, mintha a szél dagasztaná.
– Ne haljál meg – mondta az ember -, mert nagyon megverlek!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt. Makhult Gabriella illusztrációival. Móra Könyvkiadó, 2015, 2699 forint
Örökbe.hu 
Az orokbeado szulok a ciganyok?
KedvelésKedvelés
Igen.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon durva. Karacsonyra szerettem volna a fiamnak orokbefogados meset, mert mostanaban sokat kerdez, foleg az apamrol, de nem ezt a konyvet kerestem. Varro Danit szeretem, ez viszont nalam tenyleg kiverte a biztositekot.
KedvelésKedvelés
Nem birom szo nelkul hagyni, Zsuzsa es a tobbiek!
Az orokbeado szulok hajlektalan, babonas, tudatlan, koszos ciganyok a meseben? Most tenyleg hianypotlo ez a mese? Nem tudom, h mikepp folytatodik, bar a teknobe kirakasbol lehet kovetkeztetni, de ez most engem nagyon sziven utott, miben segit ez mondjuk egy of gyereknel? Az en fiam nem erintett ebbol az aspektusbol, de tuti, h ha elkezdenem ezt a meset neki, sirva kerne, h ne folytassam. Azonkivul nekem is borzaszto ez a tortenet, hat meg azoknak a gyerekeknek, akik valoban esetleg egy hasonlo helyzetbol jottek, egy falusi ciganytelep egyik szobajabol.
KedvelésKedvelés
Hát ettől függetlenül nincs mit tenni, ha valaki ilyen helyről jön, akkor ilyen helyről jön és valahogy ezt is tudatni kell vele, mert az nem megoldás, hogy majd 20 évesen, amikor úgy dönt, megkeresi őket, akkor látja meg a saját szemével, hogy hol nem nőtt fel. A gyerekeinknek nagyon jó dolga van, mert szerencsére nem kell filléres gondokkal küzdenünk. Nagyon nagy a kontraszt aközött, ahogyan élhettek volna és ahogy ehelyett élnek, miközben egyszer azzal találkoznak, hogy azok, akik ottmaradtak (testvérek), mit kaptak (vagyis inkább mit nem kaptak) az élettől. Szerintem igenis kell erről is tudni. Nem mindenkit érint ez a mese, de a mi gyerekeink pont ilyen vérszerinti szülőktől származnak és sok más ilyen gyerek is van. Akit másmilyen emberek adtak örökbe, az persze nem azonosulhat ezzel. Annak meg azzal kell majd egyszer küzdenie, hogy mondjuk értelmiségi szülők, nem megfelelő élethelyzetben döntöttek arról, hogy örökbeadják. Az sem lehet egyszerű, lehet arról is érdemes lenne mesét írni. A legszörnyűbb az lehet, ha valakit kukában találtak. Hát nekem az olyan, hogy nem is tudom, hogyan tájékoztatnám erről a gyerekemet.
KedvelésKedvelés
Akik Varró Danin kiakadtak, ezen is ki fognak? 😀
KedvelésKedvelés
Akik a Varrón kiakadtak, azok nem tudják megkülönböztetni a viccet a komolyságtól. Akik viszont erre hördülnek, azok a mesei elnagyolt sztereotípiára fognak ráugrani.
Olvashattátok a véleményemet a babaköszöntő meg a Balázsék története alatt is.
Nekem ez a műmese (hivatalos, irodalmi kategória) sajnos a mai magyar helyzet miatt áthallásos.
Értem, hogy népmesei vonal, meg jó az irány, hogy az öf szülők a háttérben vannak, de nekem a vsz szülők ábrázolása nagyon erős negatív, elnagyolt, ami egy irodalmi műben vagy egy népmesében a helyén van.
De annak, aki reálisan olvassa, nem elemezve, annak rögtön az fog szembeszökni, hogy vannak ezek az emberek lefestve: egyszerű, igénytelen, tudatlan. Csúnya szavak ezek.
Ha már azért megy a negatív véleménynyilvánítás, mert valaki meg meri mondani, hogy nem érzi magát alkalmasnak egy roma gyermek örökbefogadására, nem hinném, hogy ezt szó nélkül fogják hagyni.
Nehéz megtalálni azt az ösvényt, ahol még polkorrekt vagy, de ez nem a művészet rovására megy. De ezt az ösvényt egy művész csak akkor keresi, ha ezt akarja elérni, és akar tudni arról, hogy ki mit gondol a művéről. De van olyan nézet is, amely szerint a megírás után a szöveg elválik az írójától és önálló életre kel.
KedvelésKedvelés
Ezt itt csak zárójelben írom, hogy ez szinte az egyetlen fórum, ahol olyan vélemény megkövezés nélkül kikerülhet, ami a származás tekintetében elfogadó. Csakis azért, mert ez egy öngerjesztő folyamat: minél többen vállalnak származási kikötés nélkül gyereket, annál elfogadottabb lesz . Minél kevesebben, annál zártabbá válik a helyzet. Bízom benne, hogy ezek a viták nem személyeskedők. Természetesen mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit szeretne magának és a családjának és ez végülis rá tartozik. Ugyanakkor nagyon örülök, hogy itt tudunk ezekről a témákról nyíltan beszélni.
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek veled, Cosima! Megfogalmaztad minden témába vágó gondolatomat. Fontos a nyíltság és személyeskedést kerülő véleménycsere.
KedvelésKedvelés
Kedves Kata!
Idézlek: “Ha már azért megy a negatív véleménynyilvánítás, mert valaki meg meri mondani, hogy nem érzi magát alkalmasnak egy roma gyermek örökbefogadására, nem hinném, hogy ezt szó nélkül fogják hagyni.”
Te valamit félreértettél… A (sokak által jogosnak vélt) reakciónkat az “amennyiben nem viseli magán a rasszjegyeket, el tudjuk fogadni” hozzáállás és annak tárgyilagos közlése egy örökbefogadási fórumon (ahol a szülők legalább fele roma gyermeket nevel) váltotta ki, nem a “nem érzi magát alkalmasnak”. Mi a két álláspont között meglehetős különbséget érzünk.
KedvelésKedvelés
Nem látom a kapcsolatot Varró Danival. Ott van egy fajta humor, ami valakinek bejön, másnak nem és jónéhányan túlreagálták.
KedvelésKedvelés
Szerintem ott nem a humorral volt baj, inkább az irodalmi rutintalansággal.
KedvelésKedvelés
Hát, emlékeim szerint többek között véresszájú kommentek ecsetelték, h az ilyen nem apának való, csak mert faragott egy rímet. A pasas egy formai zseni, nézd csak meg a Maszat-hegy hexametereit, és anyagini strófáit, a Dante tercinairól meg az átköltött betétversekről nem is beszélve….
KedvelésKedvelés
Nem az író, hanem az olvasó rutintalanságáról 😀
KedvelésKedvelés
Elsőre az zavar a mesében, hogy szerintem borzasztóan erősíti a sztereotípiákat. Vándor cigányok, akik azt esznek, amit találnak, néha lopnak, fogalmuk sincs a terhességről, végül elveszítik a gyereket…. Huh….
Megmutatták a történetét roma értelmiségieknek, mielőtt kinyomtatták? Vannak ilyen régi mesék, de újakra nincs szükség, ami így mutatja be ezt az amúgy is nehéz szituációt. És itt kizárólag arra gondolok, hogy miért pont egy ilyen sztereotipikus cigány történetet kellett kitalálni.
KedvelésKedvelés
Csak félve merem kérdezni… Szerintetek nem lehetett volna kihagyni a könyvből a “cigány” jelzőt? És erdei embernek, erdei asszonynak vagy vándor(ló) embereknek nevezni őket. Az etnikai hovatartozás mellőzésével sem roma olvasó, sem roma gyermek szülője nem lenne érzékenyen érintett. Piroskának, Hamupipőkének sem tudjuk a nemzetiségét. De még a farkasnak sem. Én gyermekként sem és szülőként sem örültem volna, ha a gonosz mostoha vagy Jancsi és Juliska mézeskalács házas boszija, vagy Pinokkiót becsapó róka magyar származásúnak lett volna titulálva.
KedvelésKedvelés
Itt jegyzem meg, hogy Astrid Lindgren (világhírű) írónő is sztóikus nyugalommal vette amikor a 90-es években a Harisnyás Pippi apját már nem lehetett a svéd TV-ben néger királynak hívni és megkapta helyette a Déltenger király nevet. (Merthogy Európa ezen részén már akkor sem és most sem “szalonképes” a “néger” kifejezés használata. A gyerekek ezt egész Skandináviában már az iskolában is tanulják, és a helyettesítő alternatív szavakat is. Astrid Lindgren úgy nyilatkozott, hogy így utólag a néger király nem hangzik elég viccesnek és kedvesnek, úgyhogy ha ma írná a könyvet, akkor Pippi apja kapitány vagy kalóz lenne.
KedvelésKedvelés
Erre akartam kilyukadni.
KedvelésKedvelés
Mármint, hogy az erdei asszony vagy egyéb sokkal jobb lett volna és nem lenne terhelt a történet.
KedvelésKedvelés
Sztereotipizál, borzasztó? Mint ahogy a Piroska és a Farkas, a Hamupipőke és a többi mese is. Filmben egy az egyben horror kategória lenne a legtöbb.
Mielőtt kijelentem, hogy ez aztán és nem kéne, azért én előbb elolvasnám az egészet. Ad egy, ez egy kiragadott kép, ami még simán árnyalódhat. Ad kettő,a cigány népmesék hasonló alakjaihoz akkor mit szóljunk? Saját magukat is sztereotipizálják?
Egyébként sokszor a sztereotípiák felerősített, mesei változata késztet szembenézésre, segít feldolgozni a saját démonainkat, emléktelen emlékeinket és legyőzni az előítéleteinket.
Persze ennyiből nem tudom, hogy ez jó mese-e, vagy hogy hány éves gyereknek adnám a kezébe, stb., de könyörgöm, ne akarjunk már két sorból megítélni egy egész meseregényt…
KedvelésKedvelés
Valóban, jogos, el kell olvasni az egészet, én is meg fogom tenni 🙂
De! És itt megint a szakember szól. A népmese meg a műmese között pont az a különbség, hogy míg a népmesét egy kollektív közösség rakta össze, csiszolta és formálta évszázadokon keresztül, majd valaki összegyűjtötte, addig a műmese szerzői termék, egy ember írja..
Valahogy úgy gondolom, hogy ez az ő estimeséjüknek otthon a családi körben, ahol van mód oszlatni a homályt, tökéletes, mert kell a gyereknek saját mese, félelmekkel, hogy a jó mindig győz, de ezt lehet, hogy a lakásban tartottam volna.
Így a kevésbé értő vagy jószándékú (nem)olvasók céltáblájává válik a történet.
KedvelésKedvelés
Én pont nem gondolom, hogy TK a négyéves lányának ezt meséli esténként. Ez irodalmi alkotás.
KedvelésKedvelés
A Piroska és társaiban tisztán elválik a jó és a rossz és mindig a jó győz. Bár az eszközei horrorisztikusnak tűnhetnek, 4 év felett olvasható 😉 Nem látom benne a sztereotípiát.
De igazad van, olvassuk el, irány a könyvesbolt. Mondjuk sok jót nem várok.
KedvelésKedvelés
Itt pont az a lényeg, hogy nem rossz és jó van. Egy archaikus, vándorló életforma és egy falusi életforma él egymás mellett, át lehet sétálni egyikből a másikba, és lehet tanulni egymástól.
KedvelésKedvelés
Olvastam, sőt, a Színes a világ gyűjteménybe felvettük. Jó könyv. A részlet, amit Zsuzsa ide választott, erősen félrevezető. Úgy tűnhet belőle valóban, hogy a sztereotípiákat építi a mese, de ez nem így van. Sőt. Nagyon gyönyörűen megmutatja a kulturális különbségeket, miközben a történet végére – de nehéz ezt megfogalmazni – erkölcsileg felemeli a vérszerinti családot. Amikor elkezdtem olvasni először én is megijedtem. De a végére mindenre olyan finom feloldást ad, ami miatt helyére kerül az egész. Érdemes elolvasni! Ami még tetszik benne, hogy annyira távolivá teszi a történetet, hogy egyáltalán nem kell a gyereknek direkt magára értenie. Talán csak annyira, amennyire a Mazsola is örökbefogadós mese. Viszont az egész viszonyrendszer nagyon-nagyon tiszta és egyértelmű benne. A Színes a világban mi ezt az idézetet választottuk belőle (szerintem ez a jellemző a könyvre):
“Ők az én szülőanyám és nemzőapám, és ő az én kék szemű forrástestvérem, ő pedig az én kerek szemű bagolytestvérem – sorolta a lány gyönyörűséges emberi beszéddel – Ti pedig – fordult az apjához és az anyjához – az én drága szüleim vagytok, akik hazahoztatok engem a teknőben, és emberi szavakra tanítottatok.”
Azt azért hozzáfűzném, hogy inkább 8 éves kortól ajánljuk. (Bár a könyvesboltok 6 éves kortól ajánlják, szerintünk ez korai.)
KedvelésKedvelés
Igen, valóban nem kell magára vennie a gyereknek, ahogy a Piroska és a farkast sem.
KedvelésKedvelés
Orsi, 10-12 éveseknek még ajánlanád, vagy nekik már dedós?
KedvelésKedvelés
Abszolut! Nem dedos, annyira szep motivumokkal dolgozik, hogy nagyoknak, meg kozepiskolaba is beviheto.
KedvelésKedvelés
Húha. Nem számítottam rá, hogy ekkora vitákat gerjeszt egy könyvkritika. Akkor nem sikerült jól megírnom a beszámolót, én csendes extázisban olvastam végig a mesét.
A könyv nem ítélkezik, nem mondja, hogy “tudatlan, büdös, koszos cigányok” a szülők. Bemutat egy nomád életformát, ami valóban más, mint amit megszoktunk, de nem mondja, hogy ez rosszabb. Más. A könyv végén az derül ki, hogy a faluban felnőtt lány tud tanulni is az erdei szülőktől. Idézek még egyet, abból a részből, ahol a felnőtt lány és a bátyja megkeresik az erdei szülőket.
“Az erdei asszony szeretettel nézett rájuk.
– Most már tudjátok, hol lakunk. Ha meglátogattok bennünket, megtanítunk benneteket az erdei titkokra. Segíthetsz az öregnek tüzet rakni és gödröt ásni. Fogytán már az ereje, feketedik szegény, száraz a karja, mint a faág, csoda, hogy lángra nem kap. Gödröt ásni már alig bír, olyan gyönge. Én pedig megtanítom majd a húgodat, hogyan főzzön csalánt, ha megfájdul a hasa, mit tegyen a sebre, ha felsértette a bőrét. Öreg vagyok már, mint ez az erdő, Kinek meséljem el, amit tudok, ha nem tinektek?”
A szülők, ha tudnának a leányról, nem hagyták volna el.
Ez a könyv sokkal közelebb áll sok idősebb korban, titkosan örökbefogadott gyerek történetéhez, mint a “szülőanyád nem tudott felnevelni, ezért ránk bízott”. Erről nincs szó egy olyan gyereknél, akit a kórházban hagytak, akit kiemeltek a családból, ők sokkal jobban magukra ismerhetnek egy ilyen történetben, ami meseileg el is távolítja a nomád cigány szülőpár életét, és ezzel együtt nem hibáztatja őket.
KedvelésKedvelés
Tudomásom szerint ez az egyetlen magyar örökbefogadós mese, ahol sor kerül arra is, hogy felnőve a gyerek megkeresi a vér szerinti szüleit. Kincs ez a könyv.
KedvelésKedvelés
Amikor a poszt elejét olvastam, örültem, és azt fontolgattam, hogy megveszem. Nagyon örültem, hogy végre egy olyan írás, ami nem a sémára készül.
Aztán az az idézet – próbáltam megmagyarázni legfőképpen magamnak, vajon miért írhatta ilyenre. Huh, de így akkor már értem, vagy érteni vélem. Tényleg egyben kell látni, tényleg jó az irány, csak hát az áthallás azokban a sorokban…
KedvelésKedvelés
Az örökbefogadástól teljesen függetlenül szerintem a romák unják a sztereotíp ábrázolásukat. Ld. pl. ezt az 1959-es könyvet: Madeline and the Gypsies, írta L. Bemelmans. Két gyerek vándorcigányok közé keveredik és marhára örül, hogy nem kell fogat mosni, iskolába menni stb. aztán végül honvágyuk támad és valahogy hazajutnak, bár a cigányok nem akarják elengedni őket.
Nem tudom, érthető-e, amit mondani akarok.
KedvelésKedvelés
Beleolvastam az egyik könyvesboltban, nekem felnőtt örökbefogadottként nem tetszik, nagyon durva véleményem szerint, én biztos nem olvasnám el egy gyereknek sem.
KedvelésKedvelés
Neked miért nem?
KedvelésKedvelés
Szerintem egyáltalán nincs jó hatással ez a mese egy örökbefogadottra. Nekem az a rész se tetszett, ahol valami olyasmit ír, hogy bántalmazza az édesanyát…. Most nem tudom pontosan idézni, de beleolvastam és több ilyen rész volt benne. Kár, mert én is vártam a könyvet, de ehhez képest kissé csalódás volt.
KedvelésKedvelés
Igen, érthető, ezt el tudom képzelni.
KedvelésKedvelés
Szerintem a romáknak a magyar mainstreamben szinte semmilyen ábrázolása nincsen.
Persze, vannak cigány mesekönyvek meg irodalom, de azt az veszi elő, akit érdekel. A közoktatásban, általános és középiskolában mennyit tanulnak a gyerekek a cigányokról? Van-e szó arról, a történelem különböző szakaszaiban mit csináltak a magyarországi cigányok? Tanulnak-e cigány híres emberről? Tanulják cigány alkotók műveit? A többségi szerzők műveiben megjelennek-e a cigányok?
Én az emlékeimben túrva egyedül az Egri csillagokat találom, abban szerepel egy cigány hős. A többi néma csend. Szóval nem sztereotíp az ábrázolásuk, hanem agyonhallgatott.
KedvelésKedvelés
Mi magyar órán próbálkoztunk a kolléganővel 5. osztályban. A népmesék kapcsán adtunk a gyerekek kezébe cigány mesegyűjteményt. Félelmetes, hogy már az ennyi idős gyerekek fejében is mennyi sztereotípia volt. Kézbe se nagyon akarták venni, csak mert rá volt írva ez a szó.
Szabályosan lázadtak a téma ellen. A kolléganő volt szociológiai és nyelvi gyűjtésen Baranyában az egyetemi évei alatt, és mesélt nekik arról, amit ott látott. Akkor lett kicsit nagyobb nyugalom, próbáltuk őket együttgondolkodásra ösztönözni, talán sikerült.
De megmondom őszintén, hetekig aggódoztunk, nem jön-e be valamelyik szülő asztalt verni, nem voltunk ugyanis biztosak benne, hogy mindenkinek oda került értelmében a mondanivaló és a téma, hogy az mondjuk otthon elmesélve ne csapjon át valami egészen másba, ahogy azt már más, ennél kevésbé darázsfészek témánál is tapasztaltuk.
Ezért van agyonhallgatva többek között, mert olyan sok oldalát kellene felvillantani egy nagyon nem tabula rasa társaság előtt, külön tantárgyat érdemelne amúgy, de hová már…
KedvelésKedvelés
Tiszteletre méltó kísérlet. Úgy érted, a gyerekeknek már előítéleteik voltak? És a cigány gyerekek az osztályban mit szóltak?
KedvelésKedvelés
Abban az osztályban nem voltak kimondottan cigány gyerekek. Én egyik-másik kapcsán úgy gondolom, hogy lehet egy ilyen háttér, de az osztályban nem érződött, hogy megkülönböztetnék a társaikat ilyen alapon, vagy esetleg bántanák egymást. De azt is látom, hogy nem is téma ez közöttük, még azok is elviselik egymást, akik amúgy nincsenek pusziban. Ezért mertük bevinni a témát.
Valahogy úgy működik ez az egész, de nemcsak gyerek szinten, hanem a társadalomban is (ez saját vélemény, meglátás nem ez a tutti), mintha a cigány, mint fogalom egy nagydarab, homályos ELLENSÉG lenne, akit lehet szabadon utálni, aki bűnbakként magára veszi a világ rosszát.
De abban a pillanatban, hogy az ember megismer, megszeret valakit, aki elvileg ehhez a naaagy homályhoz tartozhatna, akkor hirtelen már nem tekinti a homály részének. Ilyenkor jönnek azok a megjegyzések, amik az itteni roma babákat örökbefogadó szülőktől tapasztalatként jönnek, hogy arabnak nézik a gyereket meg indiainak meg indiánnak, meg ki tudja még, minek.
Kérem, ezt ne vegye senki magára. Egyszerűen arról van szó, hogy én ezt látom ebben, mint kívülálló, aki igyekszik mindenkit egyenlőként kezelni, értelmesen, előítéletmentesen beszélni arról, hogy az ember színe nem csak a fehér. Valljuk be, hiába igyekszem, fehérként ez az én számból csak akkor nem álságos, ha nekem ezt elhiszi az, akinek mondom. Fehérként rám lehet sütni, hogy nem vagyok hiteles, mit tudhatok én róla.
Azért továbbra is próbálkozunk lelkesen tovább, mert a csendet beszéddel kell megtörni, csak nagyon kell vigyáznunk közben a saját bőrünkre is, ami azért jelentősen megnehezíti ezt. Hozzátenném, hogy elég faramuci, hogy mindenről amit alapjáraton otthon, családi körben kellene intézni és megbeszélni, már nekünk is kell egy konkrét, a saját, iskolai és egyházi értékrenddel korreláló véleménnyel rendelkeznünk, gondolok itt a szexualitásra, a kapcsolatokra, a házasságra, a másikhoz való viszonyulásra, de akár a politikára, rasszizmusra. Kicsit olyan, mintha folyamatosan köpönyeget forgatnánk, és zsonglőrködnénk, hogy mindenkinek mindig megfeleljünk, ez szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Azért csak megoldjuk valahogy, de nem szerethet mindenki. Amellett meg van, aki ezt a konfliktusforrást, meg sok minden más témát is pont a zsonglőrködés miatt nem akarja/tudja felvállalni.
KedvelésKedvelés
Zsuzsának válasz: hát épp ezért rémes, hogy egy 2015-ben megjelenő mese még jól ráerősít a negatív képre. Egyáltalán nem jelennek meg a romák a mainstreamben, de ha igen, akkor csak a rossz és abból szépen lehet általánosítani, mivel más infó nincs.
Itt-ott kivételek akadnak, pl. szívós munkával Varga Erika divattervező kezd betörni a mainstream médiába pl. Joy, Éva stb női magazinok, közkedvelt tévé csatornák, celebek kezdik hordani a ruháit, kiegészítőit. Sok ilyen kellene.
Kérjük a cigányasszonyt erdei asszonyra javítani! Semmit nem venne el a történetből, de nem lenne megbélyegző.
KedvelésKedvelés
Nekem felnőttként nagyon tetszik ez a költői nyelvezet, szépnek találom, és a poszt abszolút felkeltette az érdeklődésemet, nem kevésbé a beszélgetés, ami itt kialakult!
KedvelésKedvelés
Csatlakozom Buzsához, engem is nagyon érdekel a könyv.
Amúgy Orsi annyira elgondolkoztam azon, amit a javasolt életkor tekintetében írtál. Legutóbb a már kilenc éves fiammal vitatkoztunk, hogy való-e neki már egy könyv (Bud vagyok, uram) vagy nem. Ő azzal érvelt, hogy átélnie négy évesen szabadott olyan dolgokat, meg emlékeznie szabad rá, meg rémálmai lehetnek tőle, közben meg nem akarom neki megengedni, hogy olvasson ilyen témában könyvet?
KedvelésKedvelés
Emlékszem, az általános iskolában azt mondta egyszer a magyartanárnőnk (akinek egyébként három gyermeke is volt): ha egy gyerek/fiatal nekifog olvasni egy könyvet, akkor érdekli. Ha pedig érdekli, akkor neki való.
KedvelésKedvelés
Ebben teljesen nem értünk egyet, 15 év alatt hevertem ki az óvodás korban zugban olvasott Mikszáthot…
KedvelésKedvelés
Hm, érdekes, melyiket?
KedvelésKedvelés
Az Az a fekete foltot.
KedvelésKedvelés
Hát A fekete folt nem is kisgyereknek való…
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
Szerintem az a magyartanárnő álmában sem gondolt óvodás Mikszáth-zugolvasókra, Vicq 😀
KedvelésKedvelés
Öreg hiba, mert pont emiatt nem igaz a mondata – hiszen csak azokra igaz, akik eszébe jutottak. 🙂 Lehet, hogy az csak 1 gyerek volt 🙂
KedvelésKedvelés
En is egyetertek Vicq-kel (milyen meglepo… 🙂). En 5 evesen lattam Andersen meset, amit 8 eves kor utanra javasol a szakirodalom, es en egy evig nem mertem felnezni az egre, ha egyedul voltam, akar csak par percre is, annyira szorongtam, h ott lesznek esetleg a mese karik. Rossz volt.
KedvelésKedvelés
A like nem a rossz érésednek szól, hanem az állandó egyetértésünknek 🙂
KedvelésKedvelés
🙂 gondoltam, de simán én is írom ezt a típusú mentegetőzést 🙂 . lassan létrehozhatunk egy “vicq és-vagy iildiii” nevű közös nicket, és aki olvasó szereti a szerencsejátékot, tippelhet, hogy vajon melyikünk írhatta az adott bejegyzést, Zsuzsa meg látja az ip címből a helyes választ! érdekes amúgy, mert lett volna ikertesóm, és pláne így, mindig vágytam egyre, és ez valamennyire az az érzés. a vélemény- és szóhasználat mellett az is hasonló még, szerintem, hogy én is szeretek pl. drasztikus, karikaturisztikus, valamennyire sokkoló példákat is felhozni, ha épp úgy adódik. én egy jellemzőbb különbséget látok eddig, szerintem persze. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem sosem készült ikertesóm (legalábbis akkora korú nem, hogy már szüleim is tudjanak róla), de mindig nagyon szerettem volna egyet (bár többen említették, hogy isten ments, belőlem még egy… 😉 )
Mi a különbség, amire gondolsz? Ha részedről a gyerek nemléte, akkor az múló állapot 🙂
KedvelésKedvelés
Köszi a bíztatást! 🙂
A szóhasználatban látok különbséget, a tiéd vagányabb-erőteljesebb, itt-ott, az enyém általánosabban konzervatívabb-puhább, vagy hogy mondjam (de ebben nincs sem pozitív, sem negatív értékítélet, — sem feléd, sem felém. Hanem ez csak egy definíció, egy körülírás). 1 pl: “szarok rá” előfordul nálad – én a “totálisan nem érdekel”-ig jutok el max, de a kettő ettől még teljesen ugyanarra az érzésre utal, ettől még…
Ja, és nagyon is kell “belőlünk” minimum kettő!!!! Minimum!!! 😀 🙂
KedvelésKedvelés
Látod, nekem nem tűnt fel, mert az nem feltűnő, hogy te nem írod le az ilyeneket, nyilván fordítva feltűnőbb. A csúnya a sztoriban, hogy tudatos stíluselemként alkalmazom, nem csak “kicsúszik”, de egyetértek avval, hogy nem negatív vagy pozitív, ha más másképp oldja meg. 🙂 Egyébként kllemes ünnepeket, mg a többieknek is 🙂
KedvelésKedvelés
Gondoltam, hogy tudatosan használod, eléggé letisztultak a gondolataid (a gondolatAINK… 😀 😀 ) ahhoz, hogy ez a tudatosság egy meghatározó jellemző legyen. Ha lenne egy olyan gomb, hogy Vicq-kel egyetértek, pl minden utolsó megmukkanásom óta írt dolgodhoz kattintottam volna. De lehet, hogy bevezetem, hogy csak azt jelzem majd, ha nem értenék egyszer egyet, a többi az automatikus yes-yes… 🙂
Köszi köszi a jókívánságot 🙂 , gyorsan előkapok egy ortodox Julián naptárt, és akkor még bőven teljesen időben vagyok én is ahhoz, hogy én is jókor kívánjak boldog új évet és sok sok jót, neked is, és mindenki másnak is! ❤ 🙂
KedvelésKedvelés
Igen. Kérek egy “egyetértek iildiiivel” gombot 🙂
KedvelésKedvelés
Ilyeneket én is csináltam. Mármint nem óvodás korban, mert nem voltak hajlandóak megtanítani olvasni. De mondjuk Camus Pestis-ét 8 évesen olvastam, az sem pont annak a korosztálynak szól. Én nem éreztem, hogy ártott volna, sőt, kifejezetten tetszett, aztán ki tudja, lehet, hogy az összes hülyeségemnek az az oka. 😀
KedvelésKedvelés
Én is ritkán olvastam pont korosztályosakat, a többi többnyire nem bántott (na, jó, előfordult olyan, amitől hetekig nem aludtam, de annyi belefér) – csak azért hoztam föl az én példámat, hogy látsszon, nem minden való egy gyereknek, amit olvas/csinál. Akkor sem, ha szívesen.
Neked való volt 8 évesen Camus, nekem való volt 10 évesen Anna Frank, nem is azt mondtam, hogy minden csak annyi idősnek jó, amennyi rá van írva. Csak épp egy gyereknek attól még durván odavághat egy mű, hogy önként olvassa el.
KedvelésKedvelés
Nem a tema miatt ajanljuk idosebbeknek, hanem a nyelvezete es a motivumai miatt.
KedvelésKedvelés
Olvastam a könyvet, egy könyvesbolt csendes zugában, elejétől a végéig. A történet beszippantott (nem tudtam letenni), és lenyűgözött. A nyelvezete, a képi világa is. Épp’ olyan, mint egy jó mese: feszültségekkel teli, de a végén minden jóra fordul. Nem ítélkezik, azt az olvasó teszi. Szerintem szép könyv, meg is fogom venni, a könyvespolcomon a helye. (Varró Dani kötetek mellett…)
KedvelésKedvelés
Még annyi, hogy ma sok örökbefogadó szülőnek tabu a cigány származás. Olyanoknak is, akik vállalták, akik nem tettek származási kikötést, és nem azért, higy előbb sorra kerüljenek. Aztán ott a gyerek, akin esetleg erősen látszik és, és már 6-8-10 éves, és a cigány szó még nem hangzott el otthon. Jó esetben azért, mert azt gondolják, a származásnak nincs jelentősége. Rosszabb esetben azért, mert maguk sem tudják, mit mondjanak róla. Ilyen szempontól tehát tabudöntögető a könyv.
Könyhai becslésem szerint a Magyarországon örökbefogadott gyerekek legalább fele valamennyire cigány származású, és nincs erről egy mese.
KedvelésKedvelés
Titkos örökbefogadásnál, ha nincsenek a gyereknek egyértelmű rasszjegyei, honnan tudja a kedves szülő, hogy a gyerek milyen származású? Csak mert például a mi esetünkben is pont ez van.
KedvelésKedvelés
Nyilván nagyon sok esetben nem lehet “egyértelműen tudni”, de a téma teljes elhallgatása ebben az esetben sem feltétlenül jó megoldás, hisz bármi kiderülhet, ha felkeresi a vér szerinti szülőket. A pakliban ott van.
De sokszor megsúgják az örökbefogadást közvetítők vagy a nevelőszülő.
KedvelésKedvelés
Ütöm a vasat tovább: igen, beszéljünk róla, de ne így legyenek bemutatva, ez rémes. Ez azt jelentené, hogy hát ilyenek a cigányok, ők így élnek, gondolkoznak, ha valaki elhagyja a gyerekét, az pont ők és így élnek. Durva általánosítás és megbélyegzés.
KedvelésKedvelés
“– Ne haljál meg – mondta az ember -, mert nagyon megverlek!” — Nálam egy ilyen mondat kiveri a biztosítékot. Persze nem tudom, hogy ezt viccből mondta-e a szereplő, mert nem ismerni meg egy rövid idézetből a szereplőket. ” De 2 felnőtt fiú tesó jut eszembe, akik az apjukat nem tudták lebeszélni “az asszony verve jó” népi “igazságáról”, és egy napon kimentek a kedves papához, miután az édesanyjukat újfent megverte, és igazán összeverték, azután megkérdezték tőle, hogy jó-e, mert ha a papa nem áll le ezzel a mamájuk felé, ők se fognak. Leállt. Én ilyen mondatoknál nem tudok (és igazából nem is akarok) elvonatkoztatni a fogható valóságtól, hiába költői a szöveg. (De tleg lehet, hogy csak viccelt a karakter, csak ennyiből nem derül ki, viszont a teljes szövegből egyértelmű esetleg, hogy soha de soha nem tenne ilyet).
(Elnézést, hogy időnként elütöm az emilcímet, és akkor másik mandalát kapok, a másik gép nem jegyzi meg, és el-elbénázom időnként.)
KedvelésKedvelés
Tényleg megverte 😦
KedvelésKedvelés
Láttátok? Egy fantasztikusan jó beszélgetés Tóth Krisztinával Veiszer Alinda műsorában:
http://hirtv.hu/alinda/toth-krisztina-1322013
Az írónő mesél A lány, aki nem beszélt könyvéről is, hogy hogyan született meg a mese, meg szó van benne Zsuzsának adott interjújáról és az örökbe.hu-ról is:-)
KedvelésKedvelés
Nagyon köszi, hogy belinkelted. És tényleg 🙂
KedvelésKedvelés
Recenzió a kötetről:
https://www.facebook.com/notes/t%C3%B3th-krisztina/recenzi%C3%B3-az-a-l%C3%A1ny-aki-nem-besz%C3%A9lt-c%C3%ADm%C5%B1-k%C3%B6tetr%C5%91l/948541105255492
KedvelésKedvelés