Örökbe.hu

Ma az amerikai rendszert mutatom be madártávlatból. Az USA az örökbefogadásban is nagyhatalom, 2 millió örökbefogadott gyerek él az országban, lakói több gyereket fogadnak örökbe évente, mint a világ összes többi része együttvéve. Dolgozatom írásos forrásokon alapul, akinek személyes tapasztalata van, ossza meg bátran! Az egyes államok szabályozásában nagy különbségek lehetnek, de igyekeztem nagy vonalakban összefoglalni a közös pontokat.

Amerikában az örökbefogadásnak három fő típusa van.

Újszülöttek belföldi örökbefogadása (domestic adoption). Itt a gyermekről (szinte mindig újszülöttről) a vér szerinti szülők mondanak le, és döntik el, hova kerül. Ezzel a módszerrel lehet egészséges kisbabákhoz jutni, akiknek az orvosi, családi hátteréről is megvan minden információ, és értelemszerűen ezzel a megoldással szenvedi el a legkevesebb traumát a gyermek. Közvetíthet ügynökség a felek között (agency adoption), de az örökbefogadók maguk is kereshetnek terhes nőt (private adoption), néhány államban ügyvédek is közvetíthetnek. Itt lehet nézegetni hirdetéseket, ahol a leendő örökbefogadók próbálják szimpatikusan bemutatni magukat. Ismétlem, az örökbeadók válogathatnak, meg is teszik, itt látható egy ügynökség felsorolása az épp várandós szülőanyákról, akik mindenféle elképzelést megfogalmaznak, milyen családot akarnak a gyereknek. (Keresztény családot, fekete családot, katolikus, vidéki, nemdohányzó családot négyévesnél idősebb gyerekkel… olyan családot, akik engedik látogatni a gyereket…)

Évente 18 ezer ilyen örökbefogadás történik, a szám lassan csökkent, négy évtizede még 49 ezer volt. Ez őrült nagy szám, ha leosztjuk Amerika népességével, akkor is arányaiban több mint kétszer annyi újszülöttről mondanak le, mint Magyarországon. Tegyük hozzá, hogy az amerikai iskolák harmadában a szexuális felvilágosítás arra összpontosít, hogy maradjanak szüzek a diákok, az abortuszhoz való hozzáférés sok helyen nehézkes, vagy vallási okokból nem élnek vele. Az örökbeadók többnyire egyedülálló nők, akik vagy nagyon fiatalok (negyedük tinédzser!), vagy már nevelnek egyedül egy vagy több gyereket. Gyakran konzervatív környezetben élnek, amely nem fogadja el a házasságon kívüli gyerekvállalást. A nemi erőszakkal fogant gyerek, a nehéz szociális körülmények illetve a magzat sérültsége is az örökbeadáshoz vezető okok lehetnek.

Az ügyletek több mint fele nyílt örökbefogadás, ahol a felek találkoznak, és gyakran abban is megállapodnak, hogy később hogy fogják tartani a kapcsolatot. Sok szülőanya úgy keres családot, hogy előre kiköti, milyen kapcsolattartást szeretne majd, például hogy évi egy látogatás költségét állják neki az örökbefogadók. De éppen lehet titkos is az ügylet, bár a nyílt örökbefogadás egyre terjed. A terhesség alatti orvosi költségeket gyakran az örökbefogadók fizetik. Államonként változó ideig (pár hétig) a szülőanya visszaléphet az örökbeadás után. Az örökbefogadók családi állapotára nincs megkötés, de a szülőanyák többnyire előnyben részesítik a „nem túl fiatal, nem túl idős” házaspárokat, gyerek nélkül vagy kevés gyerekkel. Az örökbefogadás költsége átlagosan 20-40 ezer dollár (5,5-11 millió forint), de ennél több is lehet, ha egy örökbefogadónak „pechje van”, és több olyan kismama terhesgondozását is kifizeti, aki végül meggondolja magát. Az örökbeadást fontolgató terheseknek a fele hazaviszi a gyereket. A várakozási idő jelentősen függ az elképzelésektől, aki kapott gyereket, az átlagosan két évet várt, de ugye nincs „sor”, nem előrejelezhető a várakozási idő.

Örökbefogadás állami gondozásból (foster adoption). Ez eléggé hasonlít a magyar titkos örökbefogadáshoz, bár éppen lehet nyílt is. Itt az örökbefogadók olyan gyereket visznek haza, akit elvettek a családtól, és már eltöltött valamennyi időt állami gondozásban. Amerikában ez nevelőcsaládot vagy kisebb lakásotthont jelent, nagy intézetek nincsenek. Tavalyi adatok szerint 102 ezer gyerek várakozott a rendszerben örökbefogadásra, és közülük 51 ezret fogadtak örökbe. Ez a szám nagyjából állandó volt az elmúlt évtizedben. Itt csecsemők ritkán fordulnak elő, jellemzően inkább egyévesnél idősebb gyerekek elérhetők. Sok közülük nehezen talál új családra, mert már kamaszkorú, súlyos betegsége vagy magatartási gondja van, vagy többen vannak testvérek, akiket nem választanak szét. A gyerekeket fotóval, leírással is „hirdetik” weboldalakon, itt lehet például böngészni az örökbefogadásra váró kicsik között. (A fotókon szinte csak idősebb, problémás gyerekeket vagy testvéreket látni, a bölcsis-ovis korú egészséges gyerekek nyilván gyorsan szülőre találnak.) Az örökbefogadást akkor véglegesítik, ha a gyerek pár hónapot már eltöltött az új családban. A gyerekek 89 százalékát rokonok vagy nevelőszülők fogadják örökbe, de sok államban párhuzamosan futtatják a jelentkezéseket örökbefogadásra és nevelőszülőségre, hogy a gyerek rögtön olyan családba kerülhessen, akik, ha úgy alakul, véglegesen is örökbe fogadják. Emiatt nehéz megmondani, mennyi gyerek kerül „mezei örökbefogadókhoz” (a gyereket korábban nem ismerő, kifejezetten örökbefogadási szándékkel érkező jelentkezőkhöz). Olyan gyerekeket is ajánlanak örökbefogadásra, akiknél még nem vonták meg a vér szerinti szülők jogait, de az örökbefogadók nyilatkozhatnak, hogy vállalnak-e olyan gyereket, ahol fennáll az esély, hogy az visszakerül a vér szerinti családhoz.

Ez a „szegény ember örökbefogadása”. A nevelőszülőktől való örökbefogadás nagyjából ingyenes, itt állami ügynökségek segítik a gyerekek és szülőjelöltek egymásra találását. Az államok azzal is ösztönzik az állami gondozottak örökbefogadását, hogy az új családok nagy része továbbra is jogosult havi 400-700 dollár összegű támogatásra a gyerek nagykorúságáig vagy tovább is, ha „sajátos igényű” gyereket vállalnak. Ez a titulus az öt évesnél idősebb, az érzelmi, mentális vagy egészségi problémával küzdő gyerekekre, a többes testvérekre és a kisebbségi csoportok tagjaira vonatkozik. Sőt, sok gyerek jogosult ingyenes egészségbiztosításra örökbefogadása után is, ami szintén nem olcsó Amerikában. Itt van a legnagyobb esélyük a szingli szülőknek. Tavaly a gyerekek 30 százaléka egyszülős családba került.

A gyerekeket néha azzal a feltétellel adják örökbe, hogy azok továbbra is tartják a vér szerinti családból rokonokkal a kapcsolatot. Az állami gondozásból örökbefogadott „átlagos gyerek” 8 éves, és már 3 gondozási helyen élt előtte. A gyerekek múltjáról, családi hátteréről kevesebb információ elérhető, sokszor traumatizáltak a megelőző rossz élményeik miatt, gyakran egészségi problémákkal küzdenek. Az örökbefogadók többsége előnyben részesíti a pici, fehér bőrű lányokat, a legnehezebb az idősebb, fekete fiúkat örökbe adni. A várakozási idő ezért értelemszerűen az igényektől függ, lehet pár hónap (fekete fiúk esetén), de több év is.

Nemzetközi örökbefogadás (international adoption). Mikor más, általában fejlődő országokból visznek haza gyereket az amerikaiak. Volumene évről évre csökken, tavaly 6441 külföldi gyerek érkezett az Egyesült Államokba, tíz éve azonban még háromszor ennyi. A küldő országok egyre szigorítják a feltételeket, több ország bezárta a külföldi örökbefogadási programját botrányos ügyek vagy a nemzetközi szabályozás miatt. Oroszország például megtiltotta, hogy Amerikába adják örökbe a gyerekeket. Egyre kevésbé lehet egészséges kisbabát hazavinni külföldről, minden tizenkettedik így örökbefogadott gyerek volt csak csecsemő (és azok se mind egészségesek). A gyerekek hatvan százaléka bölcsis korú (1-4 éves). A legnagyobb küldő országok, ahonnan amerikaiak örökbe fogadnak: Kína, Etiópia, Ukrajna, Haiti, Dél-Korea. Kelet-Európát kivéve általában színes bőrű kicsiket lehet kapni. Az utóbbi időben megugrott a Magyarországról Amerikába adoptált gyerekek száma, a korábbi évi ötről 25-re, persze ez csepp a tengerben. A várakozási idő egyre nő, az átlag két év, egészséges gyerekre 3 évet is kell várni. Az örökbefogadás költsége 20-50 ezer dollár (5,5-14 millió forint) között van, de akár több is lehet, az utazási költségektől, feltételektől függően. A költségek jobban tervezhetőek, mint a kockázatos újszülött-örökbefogadásnál. Az örökbefogadást ügynökségek közvetítik, az örökbefogadók eldönthetik, melyik országban próbálkoznak. A jelentkezés feltételei országonként változnak, de általában 25 és 45 év közötti szülők kaphatnak kisbabát, az idősebbek idősebb gyereket. Sok ország nem fogad egyedülállókat és meleg párokat, gyakran a házasokra is kikötéseket szabnak, hogy mióta kell együtt élniük, hány válásuk lehetett a múltban. A gyerekek előéletéről, egészségi állapotáról kevés információ áll rendelkezésre, gyakran hospitalizáltak, egészségi problémákkal küzdenek. Ahogy egyre több ország csatlakozik a Hágai Egyezményhez, csak azok a gyerekek kerülnek nemzetközi örökbefogadásra, akiknek belföldön nem találnak szülőt – ők sokszor a sérült, beteg gyerekek.

Az örökbefogadáshoz Amerikában is alkalmassági vizsgálat kell (home study). Ezt többnyire egy ügynökség végzi el, és a következő elemeket tartalmazhatja:

• felkészítő kurzus
• alkalmassági beszélgetések szociális munkással, a házaspárral együtt és külön az örökbefogadásig vezető útról, a meddőség feldolgozásáról, a gyereknevelési elképzelésekről. Az együtt élő családtagokat is felmérik.
• a lakás ellenőrzése, hol lesz a gyerek helye, biztonságos-e a gyerek számára. Egészen addig, hogy a tisztítószereket és a fegyvereket (Amerikában vagyunk!) a gyerektől elzárt szekrényben helyezték-e el. Egyes államok tűzvédelmi ellenőrzést is kérhetnek.
• orvosi ellenőrzés
• jövedelemigazolás, mely a hitelek, befektetések, megtakarítások ellenőrzését is magában foglalhatja,
• a jelentkezők büntetőjogi ellenőrzése, különös tekintettel a gyerekek elleni bűncselekményekre
• önéletrajz írása, esetleg bemutatkozó album készítése a leendő gyerek számára
• referenciák ismerősöktől

A végeredmény egy komoly tanulmány lesz a családról, és ha valaki nem az állami gondozásból fogadna örökbe, akkor már ennek elkészítése 1-3 ezer dollárt kóstál.

Az örökbefogadási költségekből 13 ezer dollár adókedvezmény formájában visszaigényelhető.

Jó hír, hogy az öt éven felüli örökbefogadott gyerekek 97 százaléka tisztában van vele, hogy örökbe fogadták, és ez ráadásul 2007-es adat. Ugyanezen felmérés szerint az újszülöttként örökbeadott gyerekek kétharmada, a nevelőszülői hálózatból örökbefogadottak harmada tartja valakivel a kapcsolatot a vér szerinti családjából. A gyökérkeresés szabályozása államonként eltérő, de nagyjából abba az irányba tart, hogy a nagykorú örökbefogadott kikérheti vér szerinti szülei adatait, sok helyen a testvérek és az örökbeadók is keresheti a már nagykorú gyereket.

Tízből négy örökbefogadott gyerek más rasszba tartozik, mint a szülei, a rasszok közti (transzraciális) örökbefogadás főleg a külföldi ügyletek között gyakori. Érdekesség, hogy miközben amerikai családok külföldről hoznak haza színes bőrű gyerekeket, becslések szerint évi 500 amerikai baba kerül más országok (Nyugat-Európa és Kanada) örökbefogadóihoz – szinte mind feketék.

Hogy hányan várakoznak örökbefogadásra, arról nincs nyilvántartás. Az amerikai felnőtt nők harmada fontolóra vette valaha, hogy örökbe fogadjon, de csak egy százalékuk fogadott örökbe ténylegesen gyereket. A kettő között lehet azok száma, akik tettek is lépéseket a jelentkezésre. A problémát itt is az elképzelések és a realitás eltérése okozza. Az emberek többsége egy darab, két év alatti, egészséges gyereket fogadna örökbe, míg a szülőre váró gyerekek jellemzően idősebbek, egészségi problémájuk van és többen vannak testvérek.

Az örökbefogadás társadalmi elfogadottsága jó. Rengeteg könyv, kutatás, weboldal foglalkoznak az örökbefogadással, klubok, önsegítő csoportok segítik az érintetteket, örökbeadóknak is vannak csoportok. Az örökbefogadás nem tabu, celebek sem titkolják, egyre inkább az örökbeadás is felvállalható nyilvánosan.

Hogy legyen arca is az amerikai örökbefogadásnak, végezetül bemutatkozik egy olvasónk, aki az Egyesült Államokban várakozik örökbefogadásra. Átadom a szót Krisztának.

 

A férjem amerikai állampolgár, én magyar állampolgár vagyok, Pennsylvaniában élünk. 2007-ben házasodtunk össze, én 33 éves voltam, és ugyan mindketten akartunk gyerekeket, a férjem, Scott úgy gondolta, ez nem sürgős, hiszen “negyvenévesen, sőt afölött is szülnek nők manapság”. Nem tudtam meggyőzni, hogy a gyereknek akkor kell jönni, amikor – 30 fölött főleg nem lehet halogatni, ő teljesen jó szándékból úgy gondolta, teremtsük meg a fizikai hátteret előbb (direkt nem anyagit mondtam, mert nem szimplán pénzről van szó) – ház, kocsi, biztos munka… Négy éve kezdtünk bele végül a gyerekvállalásba. Az eredeti terv az volt, hogy amíg próbálkozunk a genetikailag is saját gyermekkel, elkezdünk várakozni az örökbefogadottra is, hisz nem tudjuk, melyik mennyi idő múlva jön, és minimum kettőt szerettünk volna mindig. Akkor azonban kiderült, olyan kevés az esélyem, hogy a vizsgálatok alapján engem még a lombikprogramra sem ajánlottak. Bennem akkor annyira összetört minden, hogy nem voltam biztos benne, az örökbefogadott baba nem fog-e folyton a meg nem született sajátomra emlékeztetni. Mindig is a család, gyerek volt a legfontosabb, “legbiztosabb” pont a jövőmben, így az elmúlt három év nagyon nehéz volt, én rengeteget küzdöttem magammal és a férjemmel a (számomra mindig is nyilvánvalóan) rossz döntés miatt. Scottnak nem okozott nehézséget lemondani a biológiailag, genetikailag is saját csemetéről, de nekem ez eddigi életem legsúlyosabb vesztesége. Hosszú, lassú volt a gyász folyamata, aztán idén márciusban lezárult, áprilisban beadtuk a jelentkezést, és mostanra gyakorlatilag minden dokumentumot megszereztünk.
Az örökbefogadás mindhárom iránya érdekelt minket. „Home study”-val rendelkezünk újszülött örökbefogadásához, bejelentkeztünk egy kis, helyi ügynökséghez, ami olcsóbban dolgozik (15 ezer dollár lesz a várható kiadás). Itt kevesebb az örökbeadandó baba, de kisebb a konkurencia is. Emellett nevelőszülőségre is jelenkezünk, azzal a szándékkal, hogy örökbe fogadhassuk a hozzánk érkező gyereket. Itt 15 hónapja van a vér szerinti családnak rendezni a körülményeit, és szeretik olyan családba helyezni, akik utána véglegesen is vállalják. Persze az a kockázat is fennáll, hogy a gyerek mégis visszakerül a családjába, de remélem, az elszakadással meg tudunk küzdeni, amikor hazakerül egy pici.
Az is felmerült, hogy kifejezetten Magyarországról kérjünk magyar gyereket nemzetközi örökbefogadás keretében, de mivel az ehhez szükséges összeget egyszerre kellett előteremteni, ez kiesett a lehetőségek közül. Hiába vagyok magyar, mindent ügynökségen keresztül kellene intéznünk, és sajnos nincs 40 ezer dollárunk erre a bankban…
Egy vagy két, minél kisebb, újszülött vagy óvodáskorú gyereket szeretnénk, nagyjából egészségeset és fehér bőrűt (ebbe a latinó is benne van). Azért ragaszkodunk a fiatal gyerekekhez, hogy magyarul is megtanuljanak, és az én szüleimmel is teljes értékű nagyszülő-unoka kapcsolat alakulhasson ki. A fehér babához pedig azért, mert magyar-amerikai házaspárként nem vagyunk benne biztosak, hogy be tudunk vállalni egy harmadik, teljesen más kultúrát.
Most már csak várni kell, ami a legnehezebb…