Magyarországon az örökbefogadás szabályai szerint a fiatalabb szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél. Ez a korhatár sok vitát vált ki, időnként örökbefogadók felvetik, hogy miért van szükség erre a megkötésre, és igazságos-e. Ma ezt vesézem. Illetve, arra nem lesz válasz, hogy igazságos-e, de megnézzük, hogy alakul a szülési esély 45 felett és mi a helyzet más országokban.
Az örökbefogadást szabályozó korhatárokról itt írtam: https://orokbe.hu/2014/07/28/hany-eves-korig-lehet-orokbe-fogadni/. A legtöbb fejtörést a 45 éves limit okozza. Házaspároknál elég, ha az egyik fél belefér a korkülönbségbe, napra nézik. Eltérni ettől csak rokoni örökbefogadásnál lehet (ez is oka lehet, hogy páran hamis apasági nyilatkozattal próbálják meg kicselezni a szabályozást), vagy ha egyszerre több testvért fogad örökbe valaki, akik közül a legidősebb még belefér a 45 évbe.
Mit mond a biológia? “45 felett is szülnek gyereket a nők” – hangzik a korhatárt ellenzők egyik érve. Ha egy-egy híresség idősebb korban szül gyereket, a hír körbemegy a bulvársajtóban (Fehér Anna színésznő például 53 évesen lett anya), de ez inkább kuriózum. A statisztikai adatok szerint Magyarországon 2013-ban 106 gyereket szültek a 45 és 49 év közötti anyák, és 4-et az 50 feletti anyák – 88689 gyerekből. Azaz a gyerekek egy ezreléke születik meg 45 feletti anyáktól. Arról nem szól a statisztika, ebből mennyi volt spontán teherbeesés, és mennyi “rásegített”, és első vagy sokadik gyerekként érkeztek-e a családba a bébik.
A 45 év a lombikeljárásnál is vízválasztó, nőknél ennyi idős korig finanszírozza a társadalombiztosítás a próbálkozást. Az esély azonban már jóval előbb elkezd csökkenni: “A lombikbébi eljárás (IVF) kezelésének sikerességét nagyon sokféle tényező befolyásolja, melyek közül az egyik legfontosabb a kezelendő hölgy életkora. A női életkor előrehaladtával a sikerességi mutatók folyamatosan csökkennek. Míg 35-37 év alatt a kezelések – a nemzetközi irodalmak statisztikái szerint – akár 40-50%-osak is lehetnek, addig 40 év felett ezen értékek már csak 5-10%-ot, míg 42 év felett 1-3%-ot mutatnak” – írja egy meddőségi orvos a honlapján.
Az örökbefogadás a természetnél jóval megengedőbb, hisz itt például egy 52 éves feleség és 40 éves férj is kaphat újszülöttet, ami azért “odakint” nem valószínű, ahogy az sem, hogy egy 53 éves embernek nyolcéves gyereke szülessen.
Komolyra fordítva, az örökbefogadás szabályozásában folyamatos szigorítás figyelhető meg Magyarországon. A 45 éves maximális (és 16 éves minimális) korkülönbséget 2003-ban vezették be, majd 2014-ben azt is rögzítették, hogy csak 25 év felett lehet örökbe fogadni (nem mintha huszonéves tömegek ostromolták volna a Tegyeszt.). 2003 előtt 45 évnél magasabb szülő-gyerek körkülönbséggel is előfordultak örökbefogadások – viszont akkor a mainál több gyerek és kevesebb várakozó volt a rendszerben. Budavári Zita például 48 évesen fogadta örökbe a második lányát, ám ő ma nyilatkozatai szerint ellenzi a magas szülő-gyerek korkülönbséget:
Bár a törvény szerint a fiatalabb házastárs kora számít, én elsősorban az anya korát nézem. Az örökbeadó anya meg esetleg azt mondja: de hiszen az anyám is csak 39 éves! Semmi baj nincs vele, ha valaki ötvenéves korára jut el az örökbefogadáshoz, de ne újszülöttet, hanem idősebb gyermeket fogadjon örökbe. Problémás, ha a nő kora megfelel, de jóval idősebb férje van. A kamaszkort nem ugyanaz kezelni 45 és 50 között, mint 60 és 70 között. Én is idős korban fogadtam örökbe a kisebbik lányomat, a gyermekünkben ma is nagy félelem él az elvesztésünktől.
“Ismeretlenek gyakran Dia nagymamájának néznek, így a bemutatkozáskor általában elmondom, hogy az anyja vagyok, ezt néha nem hallják meg, akkor elmondom másodszor. Az oviban, az iskolában körülbelül Dia társainak nagyszüleivel vagyok egykorú” – mondta egy anyuka, aki még a szabályozás előtt, közel 47 év korkülönbséggel fogadta örökbe a lányát. “Tavaly még szülői értekezletre jártam az érettségiző Benjáminhoz” – említette egy másik alanyom, a 62 éves Singer Magdolna, aki csak 43 éves volt az örökbefogadáskor.
A nevelőszülőknél is szabályozott a korkülönbség Magyarországon, ők ma legfeljebb 50 évvel lehetnek idősebbek a gyereknél – náluk ez régebben 45 év volt, de felemelték. (De az egy munka, és előfordulhat, hogy a nevelőszülőnél 58 éves korban ürül meg egy hely, s akkor is kell kapnia új gyereket.)
Más országokban, ahol van felső korlát, ott általában valahol 40 és 50 év között szabják meg a maximális korkülönbséget. Az eltérések országonként nem abból adódnak, hol mennyire fickósak a középkorúak, hanem hogy mennyire van túljelentkezés a gyerekekért. Néhány példa:
Hollandia: a gyerek és az idősebb(!) szülő között a korkülönbség nem haladhatja meg a 40 évet.
Németország: a törvény nem határoz meg felső korhatárt, de az ajánlások szerint a gyerek és a szülő közötti korkülönbség nem haladhatja meg a 40 évet, hogy kialakulhasson a természetes szülő-gyerek viszony.
Bulgária: a szülőnek legalább 15 évvel idősebbnek kell lennie a gyereknél, és a fiatalabb házasfél legfeljebb 50, az idősebb legfeljebb 55 évvel lehet idősebb.
Nagy-Britannia: nincs felső korhatár, de a fiatalabb gyerekeket a fiatalabb szülők kapják.
Egyesült Államok: nincs felső korhatár, de vizsgálják, hogy a jelentkező várhatóan képes-e felnevelni a gyereket.
Aki szeretne elmélyedni a kérdésben, ebben a tanulmányban országonként megnézegetheti a korhatárokat, bár nem a legfrissebbek az adatok (414. oldal). Érdekes módon az alsó korhatár rögzítése gyakoribb, sok országban, hozzánk hasonlóan, csak 25 éves kortól lehet örökbe fogadni.
Magyarországon a 45-ös szabály miatt a gyakorlatban két csoport van nehéz helyzetben. Az egyik, akik 40 és 45 között vannak és csak egészséges, fehér bőrű újszülöttet szeretnének. Hogy ez sikerül-e, az függ attól, melyik megyében élnek, és mennyi idejük van a 45-ig. Nekik érdemes mielőbb az összes szóba jövő alapítványhoz bejelentkezni, és átgondolni, tudnának-e valamelyik paraméterből engedni. A jó hír, hogy ha nem kerülnek sorra 45-ig, akkor még mindig kérhetnek kicsit idősebb gyereket. Ha meg valaki ebben az életkorban úgy gondolja, hogy neki vagy ilyen gyereke lesz, vagy semmilyen, akkor lehet, hogy az utóbbi jut neki.
A másik csoport azok az 50 körüli jelentkezők, akik a koruk miatt már csak idősebb gyerekre jogosultak, esetleg egyedülállók is, és netán csak lányt akarnak. Náluk a civilek nem jönnek szóba, marad a titkos örökbefogadás. Bár idősebb gyereket kevesebben akarnak, de kevesebb ilyen gyereket is adnak örökbe. A belföldi, nem rokoni örökbefogadások fele csecsemőt érint, 6 év feletti gyerekből pedig 2013-ban csupán 33 került magyarországi örökbefogadókhoz. Náluk tehát a “kínálat” is leszűkül. Nekik érdemes (az elfogadhatón belül) minél tágabbra nyitni a korosztályt, akit elfogadnak. Ha például egy 50 éves, egyedülálló nő csak 5-6 év közötti gyereket fogad el, egyáltalán nem biztos, hogy a következő egy évben lesz pont ilyen korú örökbefogadható gyerek a megyéjében, s ha lesz is, az őt elfogadó többi jelentkező mind fiatalabb vagy házasabb lesz nála, aztán egy év múlva majd ismét emelnie kell a korhatárt.
Ti mit gondoltok a korhatárról? Nektek okozott gondot?
Örökbe.hu 
Igazságosság kérdése helyett az életszerűségre helyezném a hangsúlyt. Egyrészt én nagyon türelmes embernek hittem magam, majd 35 éves korom óta, kb 5 év alatt megtanultam a gyerekeimtől hogy ez mennyire korlátos.
Másrészt a szülőkre vonatkozóan az “életmód váltásuk” mellett a hosszú távú nem/kevés alvásuk személyiség torzító hatását is érdemes figyelembe venni kortól függetlenül gyerek vállalásnál, azaz általánosságban véve, a gyerekek érkezése a párkapcsolat próbája is 😉
KedvelésKedvelés
És persze nem csak türelem témájában, hanem minden tekintetben nagy tanítók a gyerekek: önismeret, személyiség fejlődés, önmeghaladás és még sorolhatnám, ez egy más kaland 😉
Jó utazást mindenkinek !
KedvelésKedvelés
Veletlen volt a dislike. Bocsanat.
KedvelésKedvelés
Csatlakozom az előttem szólóhoz… teljesen azonosak a tapasztalataim. 🙂
Mi a 43. születésnapomon kezdtünk ismerkedni az akkor 27 hónapos kislányunkkal, és akkor is, de mind a mai napig időnként nagyon azt érzem, hogy “öreg vagyok én már ehhez!”…
KedvelésKedvelés
Most, immár két gyerek anyjaként az gondolom, hogy a 45 év tényleg a felső határ. Persze nem vagyunk egyformák, de a saját példánkból is látom, hogy mennyire más volt az első gyerekkel, majd most a másodikkal. A fiunk születésekor 29-39 évesek voltunk (a férjem az idősebb), gond nélkül vettük az éjszakázásokat, a korábbi szabad életünk korlátok közé való beszorulását stb. Tavaly, amikor a kislányunk 2 évesen megérkezett már 37-47 évesek voltunk és annak ellenére, hogy egy nagyon önálló, gyakorlatilag problémamentes kislányunk lett, azért vele is kell néha éjszakázni, sajnos sokat beteg, időnként babysitter segítségével kell megoldani a felügyeletét, mert nem tudunk ennyit elszabadulni a munkahelyünkről, sok-sok kompromisszumot igényel a betegségek alatti felügyelet. Igen, próbára tesz bennünket az, hogy van egy pici gyerekünk, sokkal fáradtabbak vagyunk mindketten. Azt gondoltuk, hogy mi szuper türelmesek is vagyunk, de be kell látnunk, hogy ez az évek alatt kopik… 🙂 A harmadik gyerekről már le is mondtunk, a férjem azt mondta, hogy kizárt, hogy lenne elég energiája, így ötvenhez közel. Pedig ő az a fajta, aki megy játszótérre, főzi a babaházban a teákat és megy ahová csak a kislánya szeretné, sőt még a haját is befonja 🙂 de, mint írtam, nem vagyunk egyformák…
KedvelésKedvelés
Pedig ebben a mezőnyben, pláne második gyerekre, vadul fiatalok vagytok 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem van értelme a korhatárnak. Persze vannak örök fiatalok, akik sportosak, de nem mindenki!A nevelési elvek sem egyformák egy 40 évesnél, mint egy 50-nél. A 9 éves lányom (4 hónaposan fogadtuk örökbe, akkor én 36, a férjem 41 volt) épp a napokban fejtette ki ,hogy az osztálytársainak mindegyiknek fiatalabb Anyukája van. Én ezt persze rég tudom és ezért is járunk össze 2-3 szülővel, akiktől szoktam néha tanácsot kérni. Nekem az is fontos, hogy ne nézzenek a nagymamájának!
KedvelésKedvelés
Mi olyan jókat szoktunk mosolyogni, amikor a bölcsiben a férjem egykori diákjai, mint anyukák, apukák hozzák a gyerekeiket és kérdezik, hogy a kislányunk a tanár úr unokája-e 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem meg a kellemesen hiú nagymamám, amikor ő a dédunokájával volt lenn játszón…stb, soha senkit nem javított ki, ha őt a dédunoka mellett lenagymamázták (sőt ilyenkor egy jelentőségteljes, “naugye” pillantást küldött a bölcsen csendben maradó rokonoknak) 🙂 .
KedvelésKedvelés
41 és 44 éves koromban fogadtuk örökbe újszülött lányunkat, majd fiúnkat. Egy gyerekkel gyaloggalopp volt az életünk. Jelenleg nemsokára 5 és 2 éves gyerekekkel úgy érezzük mindketten, hogy épp a határainkon vagyunk, de megéri, mert testvér nélkül mind Ők mind Mi kevesebbek lennénk! 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem nem igazságtalan. Időben kell észbekapni.
KedvelésKedvelés
Mi pont ebből kifolyólag (is), nem is akartunk újszülöttet. A fizikai tortúrát (emelgetés, mászókázás, csúszdázás, futkosás stb.) még bírjuk is – meg tudatosan edzettünk rá -, de az éjszakázásba belerokkannánk. Az nem megy 35 éves korom óta. Szerencsére apuka éjszakai bagoly fajta, így ha kell ő éjszakázik a gyerkőccel, és a kora reggelek az enyémek.
KedvelésKedvelés
Nekem egészen más érvem van. Az én apukám 45 éves volt, amikor születtem. Abban az évben halt meg, amikor Iza született. Akkor voltam 30. Előtte már évek óta tartott az, hogy apu hol kórházban volt, hol hallucinált, nem tudta ki vagyok. Egyszer ilyen állapotában olyan dolgokról mesélt, amikről hála a jó égnek tudtam anyukámtól, így nem taglózott le sok olyan hír, ami azért durva, ha az ember így hallja először. Úgy 25-től 30 éves koromig ment ez folyamatosan, de már jóval korábban is voltak alkalmak, amikor kórházba kellett menni látogatni őt. Arra jutottam, hogy ez sokkal időszerűbb lett volna, ha már idősebb vagyok, kialakult élettel. Rajtam kívül az ismerősök között senki nem volt hasonló helyzetben, rossz volt, hogy én már a folyamatosan betegeskedő apukámat látogatom. Persze soha nem igazán időszerű, de ha belegondolunk, hogy mondjuk ugyanezt egy 12-18 évesnek kell csinálnia, akkor egyértelmű, hogy az ő élete nem abban a szakaszban van, amikor egy idős szülő ápolása jól beilleszthető. Tudom, hogy soha sem alkalmas ez, de az még az identitás keresés, önállósodás ideje, nem a szülőtől való hosszú búcsúzásé.
Most attól tekintsünk el, hogy vannak váratlan betegségek, amikor ugyanilyen helyzetbe kényszerül egy kisgyerek, de azért ez tipikusan az az eset, hogy “senki nem számít a spanyol inkvizícióra”. Egy idős szülőnél pedig már benne van a pakliban.
KedvelésKedvelés
Ez fájdalmas lehetett.
Mondjuk a szülők betegsége sose jön jókor. Nálunk az összes nagyszülő 74 éves lesz idén, szerencsére jól vannak, és részt vesznek a gyerekezésben. Ha most ápolni kéne őket, nagyon nehezen tudnám megoldani kisgyerekek mellett.
KedvelésKedvelés
Persze, ezért írtam, hogy soha nem lehet alkalmas. De különösen nem egy tizenéves korba való lelki teher.
KedvelésKedvelés
Ezt nem érzem valós és igazságos ellenérvnek a kései gyermekvállalás kapcsán.
Én 21 voltam amikor meghalt apukám aki akkor az 50-ik szülinapja előtt állt…. szóval ez engem egyáltalán nem tántorítana el a kései gyermekvállalástól…. tudni kell az élethelyzeteket kezelni, igen, ez is benne van a pakliban, de ez még nem ok arra, hogy aki szeretne, de már elmúlt 40 esetleg 45 az ne vállaljon (örökbe fogadást se).
KedvelésKedvelés
50 évesen kaptam 7 éves kislányt 2. gyermekként. Egészen biztos, hogy egy fiatalabb szülőpáros sokkal türelmesebben, kiegyensúlyozottabban tudná nevelni. Többször volt már szó ezen a blogon arról, hogy ezek a gyerekek nagy mentális batyuval, handicap-pel érkeznek, amelynek a kezelése kemény feladat, erős érzelmi, idegi, fizikai megterhelést jelent, maximális rugalmasságot, esetleg teljes életmód-átszervezést, tudati átformálódást, stb. stb. igényel. Erre minden bizonnyal alkalmasabbak a fiatalok. Másrészt viszont vannak “későn érő szülők”, én pl. ezt a kislányt a világ minden kincséért nem adnám, pedig tényleg nagyon nehéz eset. Harmadrészt vannak kiváló nagyszülők, akik prímán felnevelik a gyermekeik “lepasszolt” gyerekeit. A nagyszüleim pl. 60 ill. 70 évesen kapták meg a disszidens nagynéném 6 és 8 éves gyerekeit. Tisztességesen felnevelték őket. Én a nagyobb örökbe adható gyerekek tekintetében megszüntetném a korkülönbségre vonatkozó kikötést. Az ilyen gyerekek nagy része külföldön landol, mert “nem kell senkinek” (más kérdés, hogy sok potenciális öf. szülőhöz el sem jut a kiajánlás!), pedig kaphatnának nagyon jó “öf. nagyszülőket”, s felnőhetnének szeretetteljes családi légkörben Magyarországon, ahelyett, hogy kultúrát, nyelvet, hazát, identitást váltva kell magukra találniuk külföldön, egy egyébként minden bizonnyal befogadó, szerető öf. családban.
KedvelésKedvelés
Másfelől, neked már volt gyereknevelési tapasztalatod. Hogy érzed, ez többet segített, mint a korod “rontott” a helyzetek kezelésében? A férjed idősebb nálad, ugye?
Én nem azt érzem kérdésesnek, hogy egy 45 éves el tud látni-e egy újszülöttet, hanem hogy egy 50-55 éves ember, akinek nincs gyereknevelési tapasztalata, hogy kezel egy traumatizált, extra kihívást jelentő, iskoláskorú gyereket. Aztán persze nagyon sok feladatba belenő az ember.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó felvetés. Bár azt is nehezen tudom elképzelni, hogy valaki 50 évig egész jól elvolt gyerek nélkül, aztán mégis kell. Szerintem az ilyen kérdéseket ildomos 45 éves korunkig eldönteni. Én legalábbis úgy éreztem, hogy legkésőbb 40 körül döntést kell hoznom ez ügyben, lesz ami lesz.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy valaki ötvenévesen tudja meg, hogy ő még fogadhat örökbe.
KedvelésKedvelés
Igen, tökéletesen egyetértünk! Gyermeknevelési tapasztalat valóban nem árt, ha van, s ez jelentősen kompenzálhatja az életkor miatti hátrányt… Az 1. lányom – ebből a szempontból szerencsére – szintén nem volt sétagalopp csecsemőként, úgyhogy a 2. gyermek fogadására kellőképpen megedződtünk az apukájával, aki 56 éves volt akkor, ráadásul az ő 1. házasságából származó gyerekek kamaszkori problémáit is végigasszisztáltam addigra “hétvégi anyukaként”. Másrészt addigra az “öreg szülő” kategóriába is belenőttünk, hiszen a nagylányom 41/47 éves korunkban érkezett.
KedvelésKedvelés
Ja, bocsánat. Másik tapasztalatom apukám kapcsán a generációs különbség. Nagyon nehezen értette a növekvő lányát és fiát. Teljesen távol áll egy 60 éves és a kamasz gyereke látásmódja.
KedvelésKedvelés
Mondjuk, nem biztos, hogy a kamasz látásmódja az üdvözítő (legalábbis saját kamaszkori erősen lázadós időszakomra gondolva) 😉 Utólag visszagondolva, az “őskövületnek” gondolt szülők látásmódja sok igazságot rejtett.
KedvelésKedvelés
Ezt nem is állítottam. Csak azért az sem baj, ha meg tudja érteni a szülő a kamasz világát azon túl, hogy tisztában van azzal, hogy gyereke még ahhoz is fiatal, hogy felfogja, hogy még túl fiatal. (Ez szép mondat lett, remélem érthetőre is sikerült a kacifántossága mellett.) Ez pedig annál nehezebb, minél távolabb áll tőle korban. Mint ahogy nagymamámnál soha sem került elfogadásra, hogy az örökbefogadást elmondjuk, mert ő még úgy nőtt fel, hogy ilyesmihez a gyereknek semmi köze. Apukám pedig a nagymamámnál három évvel volt csak fiatalabb.
KedvelésKedvelés
Van összefüggés az életkor és a világkép között, de csak azért, mert az emberek többsége robotpilótán éli le az életét, ha van kellő nyitottság, önismeret és rugalmasság, akkor a korkülönbség önmagában nem okoz problémát szerintem
KedvelésKedvelés
Pontosan ezt gondolom én is.
És ez is a tapasztalatom is. 6-7 nagyon idős ember is meghatározó (volt) az életemben, és az egyik pl. már nyolcvan fölött volt, amikor én találkoztam vele 14 évesen.
KedvelésKedvelés
Fordítva is igaz. Nem 20 évesen voltam fiatal egy kisbabához, hanem 33 évesen éreztem magam túl fiatalnak a problémás kamaszomhoz. 🙂
KedvelésKedvelés
Erről az jut eszembe, hogy kamaszkoromban mondogattam, én már tudnék gyereket nevelni – mindig egy pont olyan korút, mint amilyen én vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem 3 nagyon jófej, vagány, életteli nagyszülőm volt, akikkel együtt töltöttük 2-3-an az összes szünetünket és a betegségeknél is mindig ők voltak velünk, és hétvégeken is többször. Nagyapámmal sokat együtt is szerepjátszottunk, simán ott hasalt velünk az indiántáborunkban a száraz fűben a bölénylesen… 🙂 , és sok sok hasonló történés kötődik hozzájuk, egy nagyon nagyon gazdag élményrendszer. Éppen ezért gyerekkoromban többször is gondoltam arra, hogy a “mi szeretnél lenni, ha nagy leszel” kérdésre azt válaszoljam, hogy nagyszülő, természetesen 🙂 . Persze tényleg nagy a szórás abban, hogy kiből milyen idős ember válik, és hogy mennyi idősen milyen állapotú a szervezete, de ők életerősek voltak idősen is, és ezt a részt a gyerekekkel szuperül csinálták.
KedvelésKedvelés
Igen, de neked ők a nagyszüleid voltak. 🙂 Akik lehet, hogy szülőként is szuperül megállták volna a helyüket, na de mi van akkor a nagyszülőkkel? (De én is kicsit vérlázítónak érzem ezt a kérdést, mert ugye ne legyünk telhetetlenek, tényleg ne, a saját életünkben se.)
De az nekem is eszembe jutott, hogy oké, elsődlegesek az örökbefogadó szülők és az ő alkalmasságuk, de pont a Kisrigók blog szerzője nyilatkozta – és milyen igaza van – hogy a gyerek az öf-sal egy viszonyrendszert is kap: nagyszülőket, nagycsaládot, barátokat, barátok gyerekeit, stb. És itt talán szerencsésebb, vagy statisztikailag valószínűbb, hogy fiatalabb szülők esetében fiatalabb nagyszülők vannak (akik amúgy még mindig leszarhatják az unokákat, szóval azért ez nem érv, de mégis valahol számít), a baráti körben is hasonló korúak a gyerekek, hasonló korú unokatestvérek, lehet együtt bandázni, nyaralni, ilyesmi. Bár lehet, hogy ez a vsz családok esetében is nagyrészt csak vágyálom, meg persze a gyerek kapcsán is lehet új barátokat szerezni… Egy kedves barátnőm sokgyermekes anyuka, többet is szült 40 felett (egyet 45 felett) és nálunk pl nagyon látszik, hogy bár a szülők fiatalosak, de a nagyszülői, baráti kör bizony kiöregedett és egyszerűen messze nem tudják a később született gyerekeknek megadni azt az élményt, amit a fiatalabb korban szült gyerekek bőven kaptak: unokatestvéres bandázásokat, nyarakat a nagyszülőknél, több családdal közös nagy nyaralásokat, kirándulásokat. Persze, ez nem létszükséglet egy gyereknek, és sokaknak nincs meg, akkor sem, ha fiatalabbak a szüleik, de nekem nagy áldása az életemnek és a gyerekeimének is, hogy nálunk megvan.
KedvelésKedvelés
A fiatalos, energikus nagyszülőkre hoztam őket példának, Dutka válaszához csatlakozva és semmiképpen nem kisbabás-kisgyerekes szülőknek akartam javasolni a nagyszülői korosztályt.
Szerintem sokféle élményt lehet (be-)szerezni is és megszervezni is, nemcsak beleszületni lehet élményrendszerekbe. Pont egy olyan fiatal szülőpár jut eszembe, akik nagyon ketten maradtak többféle ok miatt a 2 gyerekükkel, és pl Waldorf suliba járatják a gyerekeiket, amit imádnak a gyerekek, ahol szuper osztályközösség és iskolai csapat van, és a gyerekek nyáron (is) többféle táborban is vannak együtt, évközben sok a kirándulás (szülős és csak gyerekek típusú vegyesen), és nyáron még van egy (megfizethető) 10 napos tábor a szülőkkel együtt is, amit imádnak, az egész család. Így ők megteremtették ezáltal maguknak ezt az élményrendszert, amiről írtál, hogy te abba, “beleszülettél”.
KedvelésKedvelés
Ui. Nagyszuloi korosztaly alatt en az 55 felettieket ertettem.
KedvelésKedvelés
Noha én is a “vénlány” kategóriába tartozom, szóval Budavári Zitának a közelébe se mehetnék (bocs, ezt nem tudtam kihagyni :D), semmi bajom nincs ezzel a szabállyal, életszerűnek találom, és azért ne felejtsük el, hogy a fiatalabb szülő korát nézik. Így aztán, bár tavaly örömmel és boldogan hazahoztam a majdnem három éves lányomat, akár még újszülöttre is lehet esélyem a jövőben, ha mondjuk férjül veszek egy ifjú daliát.
KedvelésKedvelés
Ez az! 😀
A fiatalabb férj igen jól jön az örökbefogadásban. Nálunk a férjem két évvel fiatalabb. Ki is számolta, hogy ha ilyen tempóban folytatjuk, még négy gyereket tudunk örökbe fogadni kétévente 🙂
KedvelésKedvelés
Hajrá!
KedvelésKedvelés
Nálunk is ez a helyzet, két év korkülönbség a javamra. Kár, hogy mikor szerelembe estünk nem tudtam, hogy mi törvény, kereshettem volna még 1-2 évvel fiatalabb férjet. 😀 😛
KedvelésKedvelés
A 45 évet én is jó és reális korkülönbségnek tartom.
40+-osként én magamról azt tapasztaltam, hogy nyilván a fizikai energia tényleg fogy, én például testvéreket nem is vállaltam. De közben ami plussz, az az, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, türelmesebb, bölcsebb és nyugodtabb lettem általában, lett egy átgondolt élettapasztalatom, érzelmi és életvitelbeli stabilitásom, és könnyedebben látom, hogy mi nagyon fontos és mi meg egyáltalán nem vagy a kettő között hol van számomra valami, és felesleges dolgokon már nem rugózok sokat, és ez egyfajta nekem jó értelemben vett lazaságot, belső békét hozott el. Idős szülőkről (ez a 40+-ot jelenti) azt olvastam, hogy ilyesmikben adnak plusszokat.
KedvelésKedvelés
Hozzánk a kisfiunk újszülöttként nem egészen másfél hónappal a 48. szülinapom előtt érkezett. S valóban, a jóval fiatalabb férjemnek köszönhetően volt ez lehetséges 🙂
Azóta még nem telt el 4 hónap sem, tehát a fentiekben felvetett kérdések többségében elég korai lenne még nyilatkozni, de:
– a véletlenekben nem hiszek, sőt egy korábbi megjegyzésre reagálva kifejezetten TUDOM (és nem csak hiszem 🙂 ), hogy ennek így kellett történnie, és Ő pont fiúként, pont újszülöttként, pont akkor és pont hozzánk akart jönni
– az általánosításban sem hiszek, azaz szerintem van olyan, aki már 25-30 évesen is koravén, megfáradt, és nincs energiája és elég nyitottsága egy csecsemőre, illetve – nyilván hazabeszélve 🙂 – negyven iksz évesen is bírja a tempót… Lehet, hogy ezt az alkalmasság megállapításánál árnyaltabban meg kellene nézni, nem tudom…
– pont a minap gondolkodtam el azon, hogy a 25-30 éves önmagam nézve anno mennyivel bizonytalanabb, parásabb, önállótlanabb és bizony türelmetlenebb anya lettem volna… belegondolva, hogy azóta milyen szemléletváltáson mentem keresztül, mennyi tapasztalatot és tudást gyűjtöttem, amivel Őt gazdagíthatom, sem véletlen, hogy eddig türelmesen várt :)…
Ja, és úgy tűnik, ez nálunk valami családi vonás: a szemtelenül fiatal férjem mellett ugyanis ott vannak a 75 illetve közel 80 éves szüleim, akiknek és akikért kimondhatatlanul hálás vagyok… Ők is tele vannak energiával, imádják az unokájukat és fáradhatatlanul segítenek nekünk nap mint nap 🙂
Mr B-hez viszont mindenképpen csatlakozom abban, hogy a nem / kevés alvás egyelőre azért komoly kihívást jelent 🙂
KedvelésKedvelés
Az első hozzászólással teljesen egyetértek.
Mi 38/39 évesen fogadtuk örökbe első és egyetlen gyerekünket, aki most 3 éves. Időnként megkérdezik, hogy vállalunk-e még 1-2 gyereket. Erre azt szoktam mondani, hogy ha a nagy család lett volna az életünkben a fő prioritás, akkor valoszinuleg nem vártunk volna a 30-as éveinek közepéig a gyermekvállalással kapcsolatos döntésre 😉 De ez a mi életünk, mindenkinek megvan a maga útja.
KedvelésKedvelés
Azért az is kérdés, mióta vagytok együtt, 20 vagy 34 éves korotok óta? 🙂
KedvelésKedvelés
Én az alsó korhatárral nem értek egyet. Ezt miért kell szabályozni? Én például 23 éves voltam, mikor kiderült, hogy nekem nem lehet vérszerinti gyerekem. Most akkor a jelenlegi állapotok szerint, 2 évig otthon malmozhatnék, mire szóba jöhetnék mint örökbefogadó szülő.
Mi egyébként 26, illetve 30 (férjem) évesek voltunk,mikor jelentkeztünk a tegyeszhez. És rá egy évre megérkezett hozzánk a most már 5 éves kisfiunk. Most állunk sorba tesóért, és már nagyon jöhetne 🙂
KedvelésKedvelés
Én sem értek vele egyet, azaz túlbuzgóságnak találom. De ha a férjed idősebb, akkor már 23 évesen is fogadhatsz örökbe, ha ő elmúlt 25. Meg úgyis van várakozási idő. Egyszer megkérdeztem, akkor a kétezet hazai várakozóból kettő olyan volt, akik 25 alatti házaspárok. Azt a kettőt szerintem az alkalmasságin is meg lehetne szűrni, hogy elég érett döntést hoztak-e.
KedvelésKedvelés
Én 31, a férjem 33 éves volt, amikor a kislányunk született. Most 2 éves, és lassan 1 éve várjuk a testvérét, aki remélem, hogy 35 éves koromig meg is érkezik. A férjem már most bizonytalan, hogy mekkora nagy generációs különbség lesz a kicsi és köztünk, mire tinik lesznek. A minap lement a barátaival bulizni, és sokkolódva jött haza (35 évesen), hogy “ezekamaifiatalok” miket csinálnak. Regisztràlt az instagramra (habár nem tudja pontosan hogyan kell hasznàlni még), mert lépést akar tartani a generációval :).
KedvelésKedvelés
Szerintem ezek ma nem magas korkülönbségek. Ahogy körülnézek az oviban, iskolában, a szülők jellemzően harmincasok, egy-két fiatalabb van csak, de idősebbnek kinéző is van pár.
KedvelésKedvelés
Jelenleg szerintem már nem is tanácsos firtatni, hogy egy gyerek az illető gyereke vagy unokája. Kollégám 62 éves és másfél éves a fia, másik kollégám 52 és áprilisra várják a gyereküket. Csomó nőt látok, aki akár nagymama is lehetne, nyáron hallottam is ahogy egy anya azt mondta a gyerekének, hogy korom szerint lehetnék a nagymamád is. Szóval ahogy régen az keltett feltűnést, hogy valaki 40 fölötti és kicsi gyerekkel van, most szerintem kirívóbb egy 30 alatti pár kisgyerekkel, ez kezd a kevésbé gyakori lenni. Egy 24 éves, aki szül, egyenesen feltűnést kelt lassan.
KedvelésKedvelés
Pontosan.
KedvelésKedvelés
Nálunk a bölcsiben van anyuka, aki két évvel idősebb nálam, és a kislánya saját vére. 40 felett szült. Meg van olyan is, akinek 6 gyermeke van, a legnagyobb 26 éves a legkisebb, meg 3 lesz. és van olyan is, ahol a nagyapa saccra 45 körüli 🙂
KedvelésKedvelés
Érdekes volt, amikor együtt sétáltunk egy nemrég megismert lánnyal és mindketten az egyforma korú kisfiúnkkal voltunk. A kicsik 6 hónaposak, a lány majdnem 20, én majdnem 40! Először nagyon furcsán (szinte rosszul) éreztem magam, hogy a kisfiam simán az unokám is lehetne és hogy milyen kár, hogy nem ilyen fiatal anyukája lesz az én Kisfiamnak. Aztán belegondoltam, hogy sokkal boldogabbak lehetünk így! Hosszú éveken át megélhettem azt, amire igazán vágytam, ami a korom “sajátja” volt. Buliztam, csavarogtam, külföldön éltem, tanultam nyugodtan, karriert építhettem és még sorolhatnám. És már évek óta csak rá vágytam! Csak Gellértre! De ha nem 39 évesen lettem volna Anyuka, hogy is lehetne pont Gellért a mi Kisfiunk? 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon és gratulálok Gellérthez! Mennyi idősen érkezett hozzátok?
40 év ebben a műfajban (örökbefogadás) nem is sok,sokan akkor kezdik a jelentkezést.
KedvelésKedvelés
Az jutott még eszembe, hogy a férjem szülei idősek, az anyja 40 felett szülte, ő most 73 éves, az én anyám 56. Ég és föld a 2 nagyszülő, pedig mindketten aktívak, de minőségben nagyon megérzik az a 15 év! A lányom is érzi, a férjem anyukájával nem szeret lenni, nem érzi magát jól, pedig a nagymama imádja.
KedvelésKedvelés
Nálunk is hasonló a helyzet 🙂 Anyukám 53 éves, férjem édesanyja pedig 72. Míg az én anyukám kúszik-mászik, katonázik, legózik az unokával, a másik nagyi pogácsát süt. De érdekes, hogy a fiunk ezzel valahogy tisztában van és nem kér olyan dolgokat az idősebb mamától, amit mondjuk a fiatalabban játszanak. De mindkét mamát szereti 🙂
KedvelésKedvelés
Én abból jöttem rá, hogy nem csípi az idősebb nagyit, mert mikor jött, a gyerek elbújt :). Az a baj, hogy nagyon “merev” erőszakos és értetlen. Hiàba mondjuk, hogy ne süssön pl sütőtököt, mert a gyerek nem szereti, akkor is süt és hozza. Persze ez nem kor függő, de tény, hogy szegény mindenhol reumás, lassú, szédül mindig és míg anyumra szó nélkül rà merem bízni egyedül a gyereket, anyósomra nem, mert egy 2 éves fénysebességgel közlekedik, anyós meg felállni is 5 perc alatt áll fel.
KedvelésKedvelés
Azt az utolsó mondatot nagyon jól megfogalmaztad 😀
KedvelésKedvelés
Ez nem mindenhol van így. Az én 71 éves anyukám simán lecsúszott a gyerekkel a nagy csúszdán a Ligetben. A hátán is sokat lovagol. Anyósom 69 éves és leteker 120 km-t versenybringán. Szóval ezt embere válogatja.
KedvelésKedvelés
Igen, sztem is. az enyém is hetvenes és kis csini, jógázik, biciklizik, kertészkedik, kirándul, és hatvannak (se) néz ki… Nagyapám nyereg nélküli lóra pattant fel még 65 évesen: ez az, hogy futni kell mellette, átöleli, lendület és fel rá… (és amit nekem pl soha nem sikerült abszolválnom, még huszonévesen se…)
KedvelésKedvelés
A 45 évet elfogadhatónak tartom, bár néha az élet nem így hozza, és azt is el tudom fogadni. Egyébként meg van olyan 25-30 éves, aki fizikailag kevesebbet bír, mint mi, most már 40 felett. Nekünk sokat kellett várni az első gyerekre, de még bevállalnánk a 2.-3.-at (3 a maximum, és jó lenne 45 éves korig.) Próbálunk vigyázni az egészségünkre, a mi családunkban nem ritka a 95-100 éves feletti kor (Igaz a legidősebbre azt mondják azért ért meg ennyit mert nem volt gyereke.) Nekem nem okozott problémát az éjszakázás, bármikor jöhet újra! Igaz, hogy párom segítsége nélkül nagyon nehéz lett volna, és a mi babánkkal kölcsönösen nagyon jól tudtuk alakítani egymás napirendjét, ami végül mindkettőnknek optimális lett. Most is előfordult éjszakai sírás újabban (ez most egy ilyen kor), én mindig felébredek, párom már nem annyira, de ő sokat dolgozik, neki fárasztóbb is. Amúgy ez sem fárasztó, nagyon hamar megnyugszik és visszaalszik, így én is alhatok eleget.
Azt azért érzem, hogy egy fiatal (de már nyugdíjas) nagymama többet tudna segíteni, mivel mi a párommal nagyon késői gyerekek vagyunk. (És a családunkban másoknak is 40 év felett született csak gyereke.)
Az sokkal inkább elkeserít, hogy a civilek egyre lejjebb vitték az évek során a korhatárt, hiába tudom, hogy ez az egyre több új jelentkező miatt van. Meg nem is egységes, mert mindig hallok olyanokat, hogy pl. olyan helyről “kaptak” 3. gyereket ahol 2 gyerekkel és X év felett elvileg jelentkezni sem lehet, sőt amiről ezt hallottam ott már 1-gyel sem lehet jelentkezni.
Vannak, akik tényleg “öregek” már 40 évesen, és én is jóval fiatalabb korban szerettem volna gyereket, azért annak is van előnye, hogy mi már sokat utazhattunk, eljárhattunk ide-oda, karrierben is kipróbálhattuk magunkat, bölcsebbek is, türelmesebbek is lettünk, így ezt a pár évet, amíg bizonyos helyekre nemigen jutunk el, könnyebben vesszük, mint azok, akik még nem annyira várták, csak úgy “becsúszott” fiatalon a baba.
KedvelésKedvelés
Igaz, így azt is biztosan tudjuk, hogy akartuk. Tényleg. Őt. Nem úgy, de úgy esett. A köztes időt meg próbálja az ember kitölteni. Néha túléléssel, néha munkamániával, máskor utazással meg élményszerzéssel.
KedvelésKedvelés
Ez a korkérdés nagyon érdekes. Mi 28 évesen túl fiatalnak lettünk titulálva ehhez. Pedig akkorra azért már másfél éve porondon volt a téma.
Én most azt érzem, hogy ugyan kapcsoltunk időben, rabolják az időnket meg az erőnket, DE FŐLEG A GYEREK IDEJÉT a bürokratikus tököléssel.
KedvelésKedvelés
De nem azért kell várnotok, mert fiatalok vagytok.
KedvelésKedvelés
Direkt ezért használtam az “érzem” kifejezést.
Amúgy meg de. Ha van szerencsém korábban születni egy 10 évvel, még potyogott volna az áldás. 😉
KedvelésKedvelés
De nem lett volna ez a blog! 😉
KedvelésKedvelés
Akkor neked is előbb kellett volna születned, nincs mese! 😛
KedvelésKedvelés
OFF, de mit szóltok a fotóhoz? Mármint, ha mostantól ilyen illusztrációk lennének a blogon?
KedvelésKedvelés
Nekem tetszik.
KedvelésKedvelés
Nekem is tetszik. Kit ábrázol?
KedvelésKedvelés
Egy archívumból van, senki konkrétat, csak idősebbnek kinéző anya gyermekkel a század első feléből.
KedvelésKedvelés
Támogatom! Kiváló képek vannak a Forteplan-on!
KedvelésKedvelés
Imádom a Fortepant, de nagyon fognak hiányozni az igazgyöngyös gyermekmunkák csodaszép színei, egyszerűen lenyűgöznek, mindig ámulok-bámulok, és szinte könnyekig hatódom, ha a totális mélyszegénységben élő gyerekek festményeit, rajzait látom. Miért szeretnél váltani?
KedvelésKedvelés
Én is szeretem őket, de valahogy újítani akartam. A fekete-fehér régi képeknek is van egy hangulata, nem?
KedvelésKedvelés
Én iildii-hez csatlakoznék negyvenöt évesen. 2004-ben fogadtuk örökbe a két éves lányunkat, és akkor született meg a kisfiam is. Majd eltelt röpke 9 év és megérkezett hozzánk a legkisebb kislányunk. (Meg közben még hárman 🙂 Sokkal, de sokkal türelmesebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok így a negyven közepén, mint majdnem tíz éve. A kamaszaimnak anyukája és haverja, a kissebbeknek anyukája vagyok. A szülőin meg külön élvezem, hogy egy két anyukának az anyukája lehetnék… Mindenesetre simán bevállalnék még picibabát, lenne rá erőm és hát a szeretet meg sokszorozódik ugye 🙂
KedvelésKedvelés
Én azt gondolom, hogy különbség van két 45 …vagy 49 éves ember között. Sőt még két 36 éves személy is lehet nagyon eltérő vitalitású, gondolkodású. Van aki fittebb, van aki kevésbé.
Ezért sem lehet teljesen reális egy külső megítélés. 50 felé nem vinném a határt, de én picivel 45 felett még simán mernék vállalni újszülöttet.
Másik. Egy külső megítélést sokszor szubjektív dolgok is befolyásolnak. Pl. ha valakinek már van gyermeke, sokszor más szempontok szerint gondolkodik…
Sok kérdésben nem lehet általánosságban dönteni, mivel minden helyzet egyéni. Fontos pl., hogy egy szülő lelkileg is érett legyen (bár itt is elmondható, hogy gyermek mellett is érik az ember 🙂 .
Ezek a határok pedig általánosságban meghúzott elveken alapulnak. Nincs például különbség aközött, hogy valaki 45 éves kora előtt van egy hónappal van, vagy 45 és fél éves. Az utóbbi viszont már nem fogadhat újszülöttet.
Az is könnyen elhangzik, miért nem tért valaki előbb eszhez. Ez sem mindig az illetőn múlik. Rengeteg körülmény befolyásolhatja, ki miért nem vállalt fiatalabban gyermeket…..
Határokra szükség van ugyan, de az mindig sérteni fogja egy réteg jogait.
KedvelésKedvelés
Sziasztok 🙂
Szerintem a “gyereknek keresünk megfelelő szülőket és nem a szülőknek gyereket” mantra itt is érvényes kellene, hogy legyen: pont olyan diszkriminatív a kor/látozás mint a nemi identitás esetében.
Minden ember más habitus, vannak akik bizony 40 felett érnek szülővé, mások elöregszenek” 40-ig. Épp ezért a viszgálatoknak erreckellene fókuszálni. Van olyan 70’es aki 20 évet letagadhat, olyan dinamikus, derűs. Itthon még mindig az a nézet dívik hogy 60 fele bizony vége a dalnak nem való már ‘vénnek ez az amaz. De a statisztika azt nem mutatja hogy mennyi nagyi neveli a gyereke porontyát, az nincs benne mennyi idős nő válik így kései szülővé és bizony sokszor remekebb munkát végez mint fiatalabb társai.
Alig 20 éve még a várható élettartam is jóval lejjebb volt, most 78 körül cirkál. Ami fontos, míg külhonban európa nyugatabbik felén és az óceánok partjainál az emberek 90felé is terveznek élnek, itt mindent leadunk.
Szerintem nem lenne szabad kor alapján szűrni, hiszen a fent idézett idősebb örökbefogadó is fantasztikus anya, és kár lett volna ez alapján megfosztani egy esetleg kisebb gyerektől.
Nem vagyok ennyi idős de ha benne lennék ebben az életkorban bizony rosszul érezném magam, hogy ez a vélekedés az elfogadott.
KedvelésKedvelés
Szerintem van az életkor kikötésnek egy normatív hatása is, azaz valamennyire nyomást gyakorol a potenciális örökbefogadókra, hogy ne húzzák a végtelenségig a döntést, és hogy átgondoltan mérlegeljenek a vágyak és a lehetőségek közepette. Arról nem is beszélve, hogy nehéz elképzelnem, milyen indoklással utasítanának el egy kevésbé virilis negyvenes-ötvenest, azzal, hogy öreges és úgysem éri meg a gyereke 18. születésnapját? Így legalább egyértelmű a helyzet, és az idősebb gyermekre még mindig van esély kicsit korosabban is. Nekem sokkal több bajom van például a házasok és az egyedülállók megkülönböztetésével, de most nem ez a téma.
KedvelésKedvelés
Annyi előnye van, hogy az idősebb gyerekek is esélyt kapnak, az idősebb párok által.
Másfelől,egy 51 éves nem azért vállal 6-8 évest, mert átgondolta és erre a korosztályra vágyik, hanem mert csak ilyet kaphat. Nagyon nem az a helyzet, mint ha egy 35 éves vállal, lehetőségei teljes tudatában, szándékosan iskolás gyereket.
KedvelésKedvelés
Miért más egy 35 évesszülőnek elsőre 7éves gyerekkel indulni mint egy 50 évesnek? A munkahelyi tapasztalaton kívül a két embert csak egy számadat különbözteti meg. 🙂
És azzal sem értek egyet, hogy ha ló (baba) nincs, jó a szamár (kisgyerek) is, mert arra tiszta szívből vágyni kell. Egy nagyobbacsks gyerek meg különösen érzi ha pótlék”.
Szerintem inkább egészségi állapot felmérés és személyiségteszt kellene, nem pedig mindenféle határok. Legyen valaki ember, felelős etc, akár házas akár egyedülálló akár idősebb valaki ha a jó ember, egészséges (nem halálos beteg vagy olyan betegséggel küzdő ami megakadályozza a gyerek ellátásában) és a személyisége is megfelelő akkor simán kapjon babát is.
Amúgy mi párommal elvittünk egy 10-12 éves kislányt az állomásról be a városba mert egy barátjával találkozott, kiderült hogy otthonban él, na ő olyan volt hogy miatta kerültem erre az oldalra mert simán örökbefogadnám.
Értem hogy szükséges keretet adni az örökbefogadásnak, de megfelelő rugalmasság mellett tudnak a korlátok támaszt és nem akadályt jelenteni.
KedvelésKedvelés
Alma, szerintem azért más, mert mások a lehetőségeik, az élethelyzetük, a tapasztalatuk és a világlátásuk. Anyám most 50, én 30. Ég és föld!
Egy 35 éves, ha 7 éves korig húzza a határt, akkor ezzel a döntésével kicsukja magát abból a körből, ahol újszülöttet adnak. Tendencia, hogy mindenki a felső határához életkorban közel álló gyereket kap. Ezt a tanfolyamon is elmondják, meg az ügyintéző is külön felhívja rá a figyelmet. Ahogy arra is, hogy 50 évesen, ha van szabály meg korhatár, ha nincs, hogy ildomos volna megérni a gyerek érettségiét egészségben.
Szerintem lehetetlen a mostani apparátussal olyan személyre szabott és mindenre totálisan tekintettel lévő vizsgálati módszert bevezetni, amely abszolút objektíven, ám az adott jelentkező helyzetére fókuszálva, és annak érdekeit figyelembe véve tudna reális határozatot hozni arról, kinek milyen gyerek való.
És itt a csavar!!!!! Mert nem nekünk keresnek gyereket, hanem egy gyerek számára a legmegfelelőbb szülőt szeretnék kiválasztani.
Hányszor elmondtam már itt, hány cikk alatt, hogy itt te, mint öfre várakozó az utolsók között vagy a sorban. Nem te vagy a fő problémájuk, hanem a gyerekek védelmét kell megoldaniuk, és mivel ráadásul sokan is vagyunk, akik sorban állunk, még inkább leértékelődünk: 12 egy tucat… Így a számukra legegyszerűbb megoldás a korhatár felállítása. Eszi, nem eszi, ez van.
KedvelésKedvelés
Mert egy ötven évesnek nincs más lehetősége, mint idősebb gyerek, akkor is, ha szíve mélyén pici babára vágyik.
Egy 35 éves csak akkor vállal idősebbet, ha tényleg elfogadja, semmi kényszer nincs.
Kevés örökbefogadót ismerek, aki idősebb korban jelentkezett, de azok ezt a mintázatot mutatták:
jelentkezett 45+x évesen, és nem azonnal kapott egy x éves gyereket, hanem várt 1-2-4 évet, és akkor se a lehető legfiatalabb gyereket kapta, akire jogosult, hanem annál 2-4 évvel idősebbet. Pl. Dutka jelentkezett 49 évesen, és 50 évesen kapott 7 éves gyereket.
KedvelésKedvelés
“Mit mond a biológia? “45 felett is szülnek gyereket a nők” – hangzik a korhatárt ellenzők egyik érve. Ha egy-egy híresség idősebb korban szül gyereket, a hír körbemegy a bulvársajtóban (Fehér Anna színésznő például 53 évesen lett anya), de ez inkább kuriózum.”
Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a hírességek “hirtelen teherbeesése” jóval a 40. életév után sajnos inkább az orvostudomány vívmányainak, mint a biológiának köszönhetők. Bizony csak ezrelékben mérhető a 43-45 feletti anyáktól születő egészséges gyermekek aránya. A hírességek nagy része fiatal nők petesejtjeivel (“egg donation”) létrehozott embriókból lett terhes, esetleg saját petesejtjeit jóval korábbról lefagyasztatta. A nők termékenységi korlátai az életkor előrehaladásával -sajnos- keveset változtak az évezredek során.
Egyébként szerintem igazságos a 45 év korkülönbség, de természetesen mindig akadnak kivételek, akik esetében igazságtalannak/irrelevánsnak érezzük ezt a kormeghatározást.
KedvelésKedvelés
Mondjuk az is más, ha egy nagyon termékeny nő 45 felett szüli a negyedik-ötödik-sokadik gyerekét, de az elsőt ennyi idősen világra hozni valószínűtlen.
KedvelésKedvelés
Igen, de ők a nagy kivételek…a kis ezrelék. A “gazdag észak-nyugati államokban” annyira nincs örökbeadható újszülött (prevenció és abortusz miatt a nem kívánt terhességből nincs gyerek), viszont pénz van…hogy a petesejtért bizonyos országokba utazni nem ritkaság. Szentpétervár, Finnország és Görögország egyes városai a leginkább hirdetett klinikák a skandináv nők számára. Mivel minden szigorúan titkos, így valószínűleg már sok száz gyermek él úgy hogy a szülőanya, életadó és igazi anya ugyanaz a személy, de genetikailag csak az apja az apja…vagy az sem ha az is donor volt. Őrült világban élünk…
KedvelésKedvelés
Így van, de valahol mégis meg kell húzni a határt. Egyszerűen lehetetlen teljesen személyre szabottan elbírálni minden jelentkezőt, és ez rendben van szerintem.
KedvelésKedvelés