Milyen ajándékot vigyek az első találkozásra? – kérdezik az ismerkedés előtt az örökbefogadó szülők. Ma több szülő mesél, náluk mi vált be és mi nem.
“Az első találkozás előtt a nevelőszülővel egyeztettük, hogy mi az a plüssállat, amire Rolika vágyik. Fülest akart, mert korábban volt egy ilyen állata, ami a sok költözésben elveszett. A férjem egész éjszaka az internetet bújta, hogy a legmegfelelőbbet megtalálja, majd hajnalban felhívta az üzletet, hogy kapható-e az. Az időt egyáltalán nem érzékeltük. Szerencsére felvették a telefont és mondták, hogy kapható, de csak reggel 10 órakor nyit az üzlet. Nyitásra odarohantunk, így vettük meg Fülest, amit az első találkozásra vittünk, és mai napig ezzel alszik Rolika, később ezt vitte magával az óvodába is, ez a legféltettebb játéka.”
(Angéla, ötéves kisfiút fogadott örökbe)
„Amikor én mentem látogatni, szakértői tanácsra buborékfújót vittem, mert az egy olyan játék, hogy sok minden kiderül, ha a gyerek elkezd játszani vele, és olcsó, egyszerű. Hogy együttműködik-e, instrukcióra hogy reagál (autizmus), milyen hamar érti meg, hogyan kell vele játszani és mennyire fejlett a motoros készsége (persze életkornak megfelelően), egyáltalán, érzelmileg hogy reagál a játékra.”
(Háztartásbeli Andrea, hároméves kislánnyal barátkozott)
“Vittünk valami kis kemény lapos könyvet, járműveset, de nem különösebben váltott ki érzelmeket belőle, túl sok játék volt körülötte, és amúgy is nagyon izgága volt, rövid időre lehetett csak lekötni.”
(Buzsa, másfél éves kisfiút fogadtak örökbe)
„A gyerek teljes páni félelemben volt. Egy játszószobában találkoztunk, beült a sarokba, nem is mert ránk nézni. Nagyon félénk gyerek, ezt mondták, az utcára is alig lehet kimenni vele, mert fél mindentől. Egy szakember javasolta, hogy próbáljunk egy labdát bevinni és azt felé gurítani, hátha megnyílik. Rögtön vettünk egy labdát, az kicsit segített, de még mindig nagyon félénk volt.
Amikor kicsit feloldódott, akkor kapott tőlünk egy kis macit is, ezt tanácsolták, hogy legyen vele valami, amit tőlünk kapott, amikor már nem vagyunk ott. S figyeltük, hogy a macival hogyan viselkedik, ha nem vesztette el a macit, és vigyázott rá, akkor az azt jelezte, hogy fontos volt neki a velünk való kapcsolat.”
(Edit, négyéves kislánnyal barátkoztak intézetben)
„Az első alkalommal is készültem több dologgal, volt nálam filctoll, füzet, kifestő, plüssfigura, de végül a buborékfújót vittem be magammal, és azzal játszottunk a kertben. Ennek nagy sikere volt, és jól áthidalta az első percek zavarát. Ki tudtuk próbálni, hogy mennyire engedi át például a játékot, mennyire akaratos, és hogy tud-e koncentrálni valamire fél percnél tovább. A búcsúzásnál pedig otthagytam egy textilbabát, amit elnevezett rólam, és másnap már vitte magával az oviba is, ahogy a nevelőszülő mesélte.
A barátkozásra is igyekeztem többféle dolgot összekészíteni, mert mindenképpen az volt a terv, hogy nálunk legyen az apartmanban, és végig le tudjam kötni a gyereket. Ezért volt nálam színes ceruza és kifestő, gyümölcsöket ábrázoló memóriakártya, mesekönyv és DVD-n többféle mesefilm is. Igazából mindennek sikere volt, igyekeztem adagolva elővenni a dolgokat, de a mesekönyv (Boribon és a 7 lufi) annyira tetszett neki, hogy másnap már magától hozta oda, hogy most újra ezt szeretné.”
(Judit, ötéves kislánnyal barátkozott)
„Az első találkozásra egy plüssállatot vittünk, amit nagyon idegesen útközben vettünk meg egy benzinkútnál. Nem volt jó választás, Zsoltit nem érdekelte. Azóta is megvan ez a játék, de nem kötődik hozzá különösebben.
A második örökbefogadásnál már jobban készültünk, a plüssállat mellett vittünk szétszedhető kisautókat, és egy bemutatkozó albumot magunkról, a lakásról, a nagy gyerekekről, a játékokról. Utóbbit ma is szívesen nézegeti, és a nevelőszülőt is megnyugtatta, hogy jó helyre kerül a kicsi.”
(ez én vagyok, két másfél éves kisfiút fogadtunk örökbe)
“Két hasonló marok plüssfigurát vennék neki (vagy egyformát, de akkor az egyikre varrni valamit, amitől más lesz markánsan). Ha lehet, megtudnám előre a nevelőszülőtől, hogy milyen állat a kedvence, és azt. Az egyiket ajándékba vinném neki. De csak az egyiket, mert a másik meg itthon várja (és az ismerkedés egy pontján elmondani, hogy van egy tesója a plüssállatnak, és eljövetelkor-után megmondani neki, hogy a marok plüssállatka tesója már nagyon vár mindannyiunkat otthon, hiszen csak az egyik plüss jött el, a másik otthon “készülődik” és már nagyon nagyon örül, hogy jövünk).
Egy másik plüssfigurát is vennék, nagyot, akkorát, mint egy kétéves gyerek, és ez csak a mi szállásunkon van, amikor már ott tartunk ismerkedésben: erről mesélek majd neki, hogy itt alszunk a közelben, majd átjön hozzánk, és találkozik ott azzal a nagy plüssel, aki nagyon aranyos. Ez a plüss nem megy át a nevelőszülőhöz, csak velünk, a mi szállásunkon lakik, de ott mindig várja őt. (Ez a plüss – is – utazik majd mellette a kocsiban haza, nevelőszülőtől elbúcsúzás után kapja meg, hogy most már teljesen az övé.) Átvisszük 1-2 sapkáját, sálját a gyereknek, ami plüssre adható, amikor játszunk vele. Hazaúton is a gyerek egyik kis cuccát tesszük rá, ha gyerek ebbe beleegyezik.”
(iildiii, még csak tervezi az ismerkedést)
A téma nemrég a Mózeskosár Klubban is felmerült, ott Székely Zsuzsa és Dénes Zsuzsa pszichológusok még a következő tanácsokat adták:
- emléket, plüssállatot csak akkor adjon az ismerkedő, ha már biztos, hogy örökbe fogadja a gyereket
- addig inkább ennivalót adjon, annál is inkább, hogy ő is etesse a gyereket
- az ott élő többi gyereknek ne adjon ajándékot, ha mégis, akkor vigyen például egy zacskó csomagolt cukorkát, amit a látogatott gyerek kínál körbe a többieknek.
Ti mit vittetek? Mi vált be?
Örökbe.hu 
A mi babánk max 9 hós lesz, úgyhogy mi a rongyi mellett döntöttünk, a férjem választotta ki. Egyszerre kettőt vettünk, de inkább a használódás miatt. Egy jó ismerősünk azt mondta, hogy aludjunk egyet vele, hogy átvegye az illatunkat, és majd úgy adjuk oda.
Amúgy varrtam már neki egy egész babacsaládot, és a régi mackómnak is méltó tulajdonosa lesz, ők mind itthon várják az érkezést.
KedvelésKedvelés
Mi a majdnem kétéves kisfiunknak Lego Duplo-t vittünk az első találkozáskor. Nagyon örült neki, sokat játszottunk vele. Aztán mindig vittük a Brio favonat szettet (apuka gyerekkori játéka volt), amelyet felállítottunk, és azzal játszottunk, de amikor eljöttünk, elhoztuk, hogy az csak hozzánk köthető legyen. Mikor hazajöttünk ott várta az ágya mellett a szett.
Mi sokat ingáztunk (9-szer mentünk és jöttünk), és valamilyen apróságot/újdonságot (könyvet autókról, kirakós kocka, James a Thomas sorozatból, fürdős Verda autók, állatos dominók, autószállító fakamion) mindig vittünk neki, mindig ugyanazzal a szatyorral mentünk, és már nagyon várta, hogy a nagy lila szatyorból kipakolhasson, felfedezhesse, hogy mi van benne. Amikor eljött a gyerek velünk, jött vele minden, és még egy csomó más játék, amiket a nevelőszülők vettek neki. Itthon meg várták apa és anya gyerekkori játékai, amik ezidáig a pincében pihentek.
KedvelésKedvelés
Mi is két év körüli gyermeket – kislányt fogadunk örökbe (szerintem), még nem tudunk semmi konkrétumot. Körülbelül meddig tartott nálatok a barátkozás? Milyen volt az első alkalom? Mennyi idő telt el, amíg már várt titeket és örült nektek? Amikor már menni akart veletek? És otthon mennyire vette az akadályokat? Szomorkodott eleinte? Mikor éreztétek, hogy anyának és apának érez titeket? Tele vagyok ambivalens érzelmekkel, úgy sajnálom, hogy kiszakítjuk a megszokott és (remélhetőleg) boldog kis közegéből, szeretném ha minél előbb otthon érezné majd magát nálunk.
KedvelésKedvelés
A barátkozás hossza nagyon a megyétől függ. Van, ahol négy napod van rá és kész, van, ahol egy hónapnál rövidebb nem lehet, és van, ahol attól teszik függővé, mikor fogad el a gyerek.
KedvelésKedvelés
Komolyan? Ezt nem tudtam. 4 nap azért kicsit húzós. Én abban bízom, hogy a két kistermetű kutyánk majd áthidalja a kezdeti nehézségeket 😀 (milyen komoly, felelősségteljes szülőjelölt vagyok, mi? 🙂 ), összebújhatnak, bandázhatnak, ha néha úgy érezné, hogy túl idegen minden. (Ők a jellemzésünkbe is bekerültek, így az illesztésnél figyelembe vannak véve).
Bocsi, ha hülyeséget kérdezek (mikor élesbe tűnik fordulni a dolog, minden eddigi infó és olvasott tapasztalat törlődik az agyamból), de nyilván a gyerek reakcióit tiszteletben tartva, érdemes milliószor puszilgatni, megölelni? Mikor már itthon van. Belőlem tuti ömleni fog rá a szeretet, de megijeszteni sem akarom..
KedvelésKedvelés
Mi kb. 3-4 hétig ingáztunk, úgy, hogy az utolsó hetet ott töltöttük. Közben mindennap hívtuk, otthagytuk a fényképünket. A harmadik alkalom után már magától ment a zacskóhoz, és jött a telefonhoz és a maga módján beszélgetett is. Eljönni az utolsó héten jött el velünk. Mentünk játszóházba, meg villamosozni, beült az ölünkbe, puszikat dobáltunk egymásnak a levegőben, reggeltől, altatásig vele voltunk. Eljött a szállásunkra, ott összebújva aludtunk egy nagyot ebéd után.
Hazaérkezéskor a szobája ismerős volt neki, mert képeket mutogattunk neki, de úgy két napig sokat járt kelt a lakásban sóhajtozva és nézelődött. Minden új volt a számára. Ilyenkor érdemes full programot csinálni, amivel elterelitek a figyelmét. A sok újdonság lefárasztja. Anyának és apának az elhozatala pillanatában már érzett minket, hiszen attól a perctől kezdve csak mi voltunk a biztos pont, és belénk csimpaszkodott.
Mi jártunk vele Ringatóra, Csiri-Biri tornára, zenebölcsibe. Ezek mind építik a kötődést. Velünk is aludt sokáig. Sok gyengédség, sok figyelem, és játék.
Az érzéseid ismerősek.Épp az imént írtam. A gyerekek ebben a korban még nagyon rugalmasak.
KedvelésKedvelés
Köszönöm! 🙂
Még nekünk is félelmetes (hogy mindent jól tudunk-e csinálni), hát még nekik! Feltérképezek minden gyerekprogramot a városban.
Ha kész lesz a szobája, mindent lefotózok neki, ez nagyon jó ötlet!
KedvelésKedvelés
Nekunk nehez volt a baratkozas, mert nagyon kotodott a neveloszulohoz, foleg a mamahoz es mivel o pont az ellentetem, engem haza jovetel utan is csak bo ket het mulva fogadott el Anyanak. Ennek fo oka a szoke haj es kek szem, elotte szerintem ilyet nem is nagyon latott 🙂 Akinek sotet haja es szeme volt hamar elfogadta.
Gyerek fuggo, es ez a mi tortenetunk, de ha nagyobb mar a gyerkoc az orokbefogadaskor, akkor szerintem az elso par hetben nem szabad vele programokra menni, meg kell szoknia a mikroklimat. Az ujszulotett is csak 2 het mulva viszik ki, megha verszerinti is (bar meglepodom, hogy az IKEA-ba gyakran olyan picik, mintha elozo heten szulettek volna.)
Elso idoben otthon (kezzel festes, epitokockazas, satorozas a szobaban es piknikezes, mese olvasas, zsipp-zsupp, s foleg ugralas az agyon :):)) illetve a kozeli jatszoteret ajanlom, setakat, de mindig ugyan azon az utvonalon. Nalunk a kutyus is nagy segitseg volt, ki be pakolta a kosarat allandoan es bebujt hozza a kosarba (en meg kozbe majd fraszt kaptam, de felesleges volt :))
De ez az en meglatasom, bar nekunk tanfolyamon is ezt mondtak. Mi csak egy bo felev utan kezdunk el kozossegi programokra menni, amikor mar eleg eros volt a kotodes es megismerte a kornyezetet (lakokat, gyerekeket, tomegkozlekedest, buszoztunk pl a boltba), igaz, hogy kozbe szolt a tel is. 🙂
KedvelésKedvelés
Mi egy kis konyvet vittunk, de mivel en adtam oda, ra se hederitett. 🙂 Majd a baratkozas alatt egy kis huzhato kacsat, ami hangokat is adott ki, az meg most is nagy becsben van tartva es meg most is jatszik vele, pedig mar reg kinote 🙂
KedvelésKedvelés
Mi egy közel kétéves kislányt fogadtunk örökbe. Csodálatos, nagyon szerető nevelőszülei voltak, és ő erősen (és biztonságosan) kötődött hozzájuk. Az első találkozás után el sem akartuk hinni, hogy valaha elszakad tőlük, a 8. napon mégis hazajött velünk. Sírás nélkül. A gyerekek tényleg sokkal rugalmasabbak nálunk. Hozzáteszem, óriási vonzerőt jelentett a 10 éves nagylányunk, de minket is nagyon megszeretett addigra. A barátkozás ideje alatt az egyszerűség kedvéért mindenki vagy “apa” vagy “anya” volt a számára – nemre, korra tekintet nélkül. 🙂
A szobájában már járt a barátkozás ideje alatt (a mi megyénkben ez kvázi elvárás is – mármint, hogy mutasd meg neki a későbbi lakóhelyét), és néhány nap után otthon is érezte magát benne. Az első két hétben előfordult, hogy néha tétova, kereső mozdulatokat tett, és olykor sírt is, de ha ölbe vettem, könnyen vigasztalódott.
Nálunk nem működött a “30 napig csak a szűk családdal legyen!” intelem. Kislányunk legszívesebben már a pizsamájára húzná a csizmát. Imád jönni-menni, akkor a legboldogabb, hogyha széles közönséget szórakoztathat. Szóval, ez is gyerekfüggő. A nagylányunknak ennyi idősen elég voltam én napközben. Bár lehet, hogy ahogy öregszem, egyre kevésbé vagyok szórakoztató egy kétévesnek. 🙂
KedvelésKedvelés
En is azt irtam, hogy gyerekfuggo 🙂 🙂 A mienk is csak egy pelda, se nem jo se nem rossz. 🙂 Csak arra jo, hogy, ha valaki hasonlo helyzetbe kerul esetleg segithet, ha olvassa.
Peldaul nalunk komoly siras kerekedett abbol, amikor az elso ajton akartam kimenni a lepcsohazbol, mert addig mindig csak a hatsot hasznaltuk, Eszembe se jutott, hogy ez egy uj vilag neki.
Peldaul a tanfolyamon nekem nagyon megmaradt, hogy a huto, mikor mutogatjuk a gyereknek, hogy betesszuk az etelt, hogy el ne romoljon stb.., az milyen felemetes lehet egy gyereknek, mert azt gondolhatja, hogy, ha majd rossz lesz, beteszik oda ot is. Azon csak mosolyogtam en is, aztan, a kesobbiekben milyen nagy hasznat vettem. :):), hogy kicsit mas szemszogbol lassam a gyerek vilagat. 🙂
Egyebkent, ahol nagyobb gyermek van mar a csaladban ott is egeszen mas, peldaul az unokatestvervel gondolkodas nelkul elmenne a vilag vegere is, es nem is erdekli, hogy hol vagyok :), csak ok messze laknak sajnos. Illetve biztos vagyok benne, hogy, ha mar valaki egyszer vegig elte a szulove vallast, a masodiknal mar lazabban csinalja. Ez olyan mint a furdoviz, az elsonel meg homeroznek a szulok a masodiknal mar csak konyokot teszik bele ellenorizni, majd a harmadiknal, ha piros a feneke a gyereknek kiveszik a vizbol.:)
Egy biztos, hogy mindenki jol csinalja es ugy, ahogyan O a legjobban tudja :):)
KedvelésKedvelés
hosszasan kellett gondolkoznom, nehezen idéztem fől ezt.
nagylányomnak és fiamnak napokig nem vittünk semmit, nem tudom, miért. emlékszem a második héten már szóltak a gondozók, hogy illene valamit. akkor vittünk valamit, a gyerekek emlékeznek, hogy valahol a kertben elhagyták. kértek sokmindent, de mindig azzal a hozzáfűzéssel, hoyg ez legyen majd otthon, amire jönnek. minden nap masik könyv volt nalam, mindig elolvastuk, de kertek, ne hagyjam ott, mert eltépik a kicsik.
kisebb lányommal első találkozásra úgy mentünk, hoyg a nagyok vittek neki egy nyulat, és náluk is volt egy éppenolyan. akkor ez sokat jelentett, ma már nem veszik elő. amikor a családhoz menünk, nyár volt, vittünk dinnyét. a nevelőmamma megsúgta, édességre vágyik nagyon, vittünk egy üvegben mindenféle cukorkát, ha lányom lát iylen csatos üveget, akkor mondja, hogy ilyenben kapott cukrokat.
KedvelésKedvelés
Én a pszichológiai vizsgálat sikeressége után már nem bírtam ellenállni a babacuccoknak, így van egy nagy plüssmacija, egy nagy lila plüss vízilova, bilikéje és egy Miki egér morzsolgatója, amit azért vettem meg, mert mikor megláttam, hogy “morzsolgató” a neve, elbőgtem magam 😀 (az a fej-kendőtest, nulla éves kortól plüss). Ismerkedésre ezt fogom vinni, mert elég kicsi, tud vele aludni vagy rohangálni (0-2 éves). Illetve most már tuti viszek buborékfújót is, zseniális ötlet!
KedvelésKedvelés
🙂 ennek a morzsolgatónak annyi neve van, minden fórumon máshogy hívják! Alig találtam meg a neten, mert nem tudtam a kulcsszót: rongyi, így legalább a google a barátom lett. 😀
KedvelésKedvelés
🙂 🙂 🙂 A rongyi is cuki! Sőt, még cukibb, mert könnyebb így hívni (neki). Nekem sem volt fogalmam arról, hogy mi a neve, sőt, hogy egyáltalán van neve.
KedvelésKedvelés
Nyüsszrongy, bömbirongy, hisztirongy, nyunyó, nyunyi, alvóka, csicsi
Hirtelen ennyi, de tutti van még…
KedvelésKedvelés
Mi szundikendőnek ismerjük.
KedvelésKedvelés
😀 😀
KedvelésKedvelés
Végül buborékfújót vittünk és a morzsolgatót. Az előbbi akkor is, azóta is nagy szám. A morzsolgatóhoz igazából nem fűztem nagy reményeket, de állítólag az első perctől ragaszkodott hozzá, azzal aludt el. Itthon is Mikike (Miki egér) az első, akit magához ölel az ágyikóban alvás előtt, tényleg nem hittem, hogy egy 17-18 hónapos gyereknél ez ennyire beválhat. A nagy plüssmacit 2 napja szedtük elő (eddig is a szobájában volt, egy hercegnős sátorban ücsörgött), teljes volt a döbbenet 😀 Pont akkora, mint Ő, folyamatosan szuszogva hurcolássza a kanapétól a fotelig és vissza.
Hozott el a nevelőcsaládtól talán 2-3 plüss állatot. Itthon várta egy tonna, zömmel az én régi cuccaim (kimosva, kicsinosítva). Érdekes módon az első perctől kezdve az újakat szeretgeti, kiszemel 1-2 kedvencet, azokat gyömöszöli és puszilgatja. Nagyon ritka, hogy a régi játékaival foglalkozzon.
KedvelésKedvelés
Gondolkoztam ezen, mióta kérdezted Zsuzsa, és mi is készítettünk fényképeket neki a lakásról, udvarról, az autónkról, de esetünkben az se nagyon működött. Sokkal nagyobb jelentősége volt és van a mai napig viszont annak a kispárnának, amit a nevelőszüleitől hoztunk el, öt és fél év telt el azóta, de még mindig féltve őrzi, azzal alszik és teljesen tisztában van vele, honnan van.
Zozó esetében egyébként valószínűleg egy elromlott távirányítóval, régi mobiltelefonnal, vagy bármi olyan dologgal értünk volna el sikert, amit lehet nyomkodni, birizgálni, esetleg világít, hangot ad ki. Ő a törpeműszerész típusú kisfiú volt mindig is 🙂
KedvelésKedvelés
Nálunk is nagy sláger a Boribon és a 7 lufi 😀
KedvelésKedvelés
En kaptam vmi kis barna macit, meg egy babat, de egyiket sem adtak haza velem, igy csak anyu meselesebol tudom.
Viszont itthon meglattam egy kirakatban egy Vuk plust, meg egy kutyat, es lekozoltem, h azok az enyemek, igy megvettek nekem. De nem ezek voltak a kedvenceim, hanem egy csacsi, amit elso karacsonyra zsakbamacskan nyertem. Most megint a tul jo memoriam jatszik be, de emlekszem a karacsonyi vasar hangulatara, a standra a nenivel, ahol egy remiszto boszorkany volt kiteve, es en nagyon, de nagyon izgultam, h csak ne a boszorkanyt kapjam. 😃 Mr. Csacsi azota is velem van.
KedvelésKedvelés
A hozzászólásom nem teljesen releváns, mert mi mindkétszer újszülöttet fogadtunk örökbe. De már az első öf előtt kaptam valahonnan egy reklámajándék plüss macit, amit azelőtt elajánédkoztam volna, de akkor már nagyon a gyerek járt a fejemben, így elraktam, hogy az övé lesz egyszer. Amikor Izához mentünk, otthagytuk a kiságyában a kórházban, persze ennek nem volt jelentősége. De amikor elővettük,akkor kérdezték, hogy ez azt jelenti, hogy visszük a babát?
Én úgy képzeltem, hogy ez a maci jelkép lesz, meséltem is Izának róla, hogy otthagytuk neki a kórházban. De neki nem lett különleges. Annyira, hogy el is ajándékozta egy barátnőjének. Én vissza akartam kérni, de valahogy azóta sem sikerült, pedig nekem fontos az a maci, mert már előbb megvolt, mint Iza, ezért a leendő gyereket jelképezi, akire még csak gondolunk, de már tudjuk, hogy lesz,
KedvelésKedvelés
A “rápillantás” és az első látogatás során kiderült, hogy a kislányunk nagyon szereti a (női) táskákat. Vittünk hát neki egy sajátot, amibe beletettünk néhány apróságot. Az átnyújtást követően azonnal visszaadta, ezzel mintegy jelezvén, hogy ő bizony nem megvásárolható… Talán, ha vittünk volna egy színben hozzá passzoló cipőt is, nagyobb sikerünk lett volna. 🙂
A barátkozás ettől függetlenül jól sikerült, de a táska itthon is érintetlenül maradt.
KedvelésKedvelés
Üdv a kommentelők között!
KedvelésKedvelés
Mi 4 éves vsz fiunk után fogadtunk örökbe egy 2 évest. Volt a nagynak egy meséje, egy kutyacsaládról, akik befogadtak egy árva kiskutyát, ezzel készítgettük őt az örökbefogadásra. A kicsinek egy plüss kutyust vittünk az ismerkedésre. Tetszett neki, de végülis nem lett nagy kedvenc (már volt alvókája, amihez kötődött nagyon, a “maci”, ami egy szakadt, gusztustalan rózsaszín halacska volt :).
Azóta eltelt 3 év, és úgy alakult, hogy az első ajándék kutyus a nagytesóhoz vándorolt (aki azelőtt sosem kötődött semmilyen plüsshöz), azóta is az a legkedvencebb alvókája. Érdekes, de egyik gyerek sem köti az örökbefogadáshoz, és nincs vita, fel sem merül, hogy az ne a nagyé lenne. A kicsinek pedig egy nagy plüssmaci lett a kedvenc alvókája, amit még ismerkedésünk első évében vettem egyszer a férjemnek, és viccesen azt mondogattuk, hogy ő (mármint a maci) az első gyerekünk, be volt öltöztetve az esküvőnk napján hamis menyasszonynak. A nagyot sosem érdekelte, a kicsi viszont beleszeretett és nagyon ragaszkodik hozzá. Szóval megkeverték a szálakat a srácok meg a plüssök rendesen. Amit az örökbefogadottnak vittünk első találkozásra, az lett a vérszerinti kedvence, ami pedig végigkísért minket a kapcsolatunk legelejétől, az lett a pici örökbefogadott kedvence 🙂
KedvelésKedvelés
Egy kicsi plüss cirmos cicát vittünk magunkkal már az első találkozásra (a “megtekintésre”), de valahogy akkor nem volt olyan a helyzet, hogy odaadjuk. A második alkalommal viszont megkapta a kislányunk és nagyon jó választásnak bizonyult. Mivel kicsi, könnyen tudja hurcibálni, el lehet vele játszani a “Cirmos cica, haj” kezdetű mondókát, és gyakorolni a nyávogást. Utóbb a macska lett a kislányunk kedvenc állata (valószínűleg, mert a nagyi cicája kisebb és így kevésbé félelmetes, mint a kutyája) és a plüss cica azóta is nagy becsben van tartva. (1 éves kislányt fogadtunk örökbe)
KedvelésKedvelés
Azt tapasztaltuk, hogy a “talalo” jatekon felul nagyon fontos szerepe van a neveloszuloknek is a helyzet sikeressegeben. Nem csak nekunk kell azon erolkodnunk, hogy megkedveljen bennunket a gyermek, hanem nekik is azon kell faradozniuk. Folytatniuk kell az erositest, de ennek megleteben nem lehetunk biztosak. Megerne ez is egy posztot Zsuzsa.
KedvelésKedvelés
Mi azt hallottuk, hogy elő-előfordul, hogy a nevelőszülő trükközik és negatív irányba befolyásolja a gyereket (Tegyesznél mesélték), mert ragaszkodik hozzá. Ez azért nem túl szerencsés kezdet, remélem mi nem ilyennel találkozunk majd.
KedvelésKedvelés
Írtm erről is a Gyereksorsok blogon, ez a cikk a nevelőszülő szemszögéből szedi össze a tudnivalókat: http://gyereksorsok.hu/2016/02/04/hogy-segitheti-a-neveloszulo-az-orokbefogadast/
KedvelésKedvelés