Néhány tipp az utolsó napokra-hetekre a kisgyerek érkezése előtt.
Van, hogy derült égből jön a baba, de sokszor már pár héttel előtte lehet tudni. Például már megismerkedtetek az örökbeadó anyával, aki nemsokára szülni fog, vagy hamarosan mehettek barátkozni. Vagy csak szóltak, hogy a lista legelején vagy. Kis ellenőrzőlista a finisre.
- Mi a következő lépés, mit kell intézni, milyen papírok szükségesek? Ezt a kapcsolattartó fogja megmondani. Egy friss környezettanulmány biztos kell a baba hazaviteléhez.
- Pénz, pénz, pénz. Megkeresni már késő, de átgondolni még nem, mi mindenre fog kelleni a következő hetekben. Országos listás örökbefogadásnál utazni kell, szállást bérelni, ez nyílt örökbefogadásnál is előfordulhat, utóbbinál ott a közvetítő szervezet díja is, némely szervezetnél a szülőanyának is szoktak adni támogatást. Nézz utána a juttatásoknak. Idősebb gyereknél meglepően kevés pénz jár, és csak több hónap múlva fog megérkezni. Újszülöttnél több, de ez is csak több hónap múlva fog megérkezni.
- Ha még nem történt meg, most már tényleg esedékes a gyerekholmik beszerzése. Én a barátoktól való kölcsönzést javaslom továbbra is, akár átmenetileg is, amíg kiderül, pontosan mi válik be nálatok (lásd 2. pont). És még mindig van egy leheletnyi bizonytalanság. Ha nem tudod a pontos méretet, indulj ki a gyerek életkorából. A nagyobb ruhákba még minden gyerek belenőtt.
- És a gyerekszoba berendezésére is itt az idő.
- Autósülésetek is van?
- Abból még sosem volt baj, ha tele volt a fagyasztó előre elkészített ételekkel, vagy a spájz tartósabb élelmiszerekkel.
- Ha eddig nem szóltál, a munkahelyeden ideje megmondani, hogy gyereketek lesz. Nyilván megkérdezik, mi a terv, meddig maradsz vele otthon. A barátkozást szabadságból/táppénzből/jófejségből kell megoldanod, a gyes/gyed attól a naptól jár, hogy hazavitted a gyereket.
- Ha idősebb gyerek érkezik, aki már érti, amit mondanak, különösen hasznos előre bejelenteni a hírt azoknak az ismerősöknek, akik várhatóan majd hülye megjegyzéseket tesznek. Inkább most, mint a gyerek füle hallatára.
- Ha szoptatnád a babát, szerezd be a kellékeket, tájékozódj a lehetőségekről.
- Szólj a védőnőnek, gyerekorvosnak, hogy hamarosan gyerek érkezik.
- Bármilyen csábító, ne tegyél fel képet a gyerekről a Facebookra. (Amíg jogilag nem a tied a gyerek. Utána nyugodtan lehet.)
- Vedd számításba, hogy esetleg még kútba eshet a dolog. Újszülöttnél visszaléphet a szülőanya, nagyobb gyereknél az ismerkedés alatt te mondhatsz nemet.
Ti hogy töltöttétek a finist? Szerintetek mit fontos még elintézni az utolsó hetekben?
Ha úgy érzed, hogy te is hamarosan sorra kerülsz, és szeretnél felkészülni a gyermek érkezésére, várlak a Finisben csoportra!
Örökbe.hu 
Köszi az összefoglalót!
Mi citromsárga megyében élünk. A határozat megszerzésekor meglebegtették, hogy már van is egy gyerkőc (legalábbis én bármire megesküszöm :-)), a férjem szerint semmi ilyen nem történt és csak én hallottam azt, amit hallani akartam. Valószínű ez utóbbi igaz, mert később egyértelműen megmondták, hogy senki a láthatáron. A lelkesedésem viszont töretlen. Azt tuti említették hogy ne izguljunk, nagyon gyorsan szülők lehetünk (nem túl toleráns a megye a cigány származást illetően), szóval mi már megrendeltük az autósülést (nagyobbacskának, ha újszülött lesz, akkor az még egy beszerzés, de a nagyobb 1 éves kortól úgyis kelleni fog). Épp a gyerekszobát tuningoljuk, vettünk ágyat, ágyneműt, takarókat, szőnyeget. Nagyon kevés játékot, amit pici kortól akár biztosan kihasználhat. Mesekönyvet párat, a többségét szülőktől orozzuk el, szerencsére el voltunk látva kiskorunkban mindketten. Vettünk multifunkciós etetőszéket, előkét, étkészletet, csőrös itatópoharat, egy sport babakocsit, kádat, fürdőkacsát….Én vadász üzemmódba álltam és ha meglátok olyasmit, ami a határozatunkban foglalt maximum életkorral kompatibilis, plusz szép, praktikus de nagyon akciós, lecsapok rá. Ha jön a telefon már tényleg csak az életkor specifikus dolgokkal kelljen foglalkozni (étel, gyógyszer, pelus, ruha), ne hirtelen az első boltban kelljen mindent megvenni a lehető legdrágábban. Illetve a legfontosabb: csak a kislányunkra tudjunk koncentrálni.
(Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy bármilyen okra nemet mondjak, de tudom, hogy benne van a pakliban. Csak nagyon nem szeretném :-))
Kellemes húsvétozást mindenkinek!
KedvelésKedvelés
Szia Lulukoci, melyik megye az?
KedvelésKedvelés
Szia Manuela,
JNSz megye.
KedvelésKedvelés
Ott tényleg gyors lesz, gondolom cigány kislányt elfogadók között első vagy második helyen vagytok. Több kislány került az országosra is onnan. Talán egy perc alatt, talán egy év alatt…
KedvelésKedvelés
Mi is eléggé elfogadók vagyunk, de tapasztalatból azt mondanám, hogy bizony nem olyan gyors az egész, viszont ahogy hallom a mi megyénkben különösen ügyes a bizottság és nagyon beletrafálnak, sikerül úgy összeválogatni a szülőket a gyerekhez, hogy maximálisan beillik a családba mind külsőleg mind belső tulajdonságokban.
KedvelésKedvelés
Szia Llulukoci! Mi is JNSZ Megyeiek vagyunk, és már több, mint egy éves a határozatunk, így vagyunk az idén a 33. helyen, és még mindíg várunk……. Mondjuk mi most módosítottunk és pénteken kaptuk meg a módosított határozatunkat, eddig 1 gyerekre volt, most testvérpárra is alkalmasak vagyunk! 😀
KedvelésKedvelés
Szia öem73,
Nektek sem volt etnikai megkötésetek?
Én úgy gondoltam (reménykedem), hogy egy év alatt összejön..
Mindig arra gondolok, hogy ez a karácsony végre hármasban telhet, igazi családként 🙂
KedvelésKedvelés
Legfrissebb élményem szerint, érdemes újra tisztázni az etnikai kérdést. Mi egyértelműen elmondtuk, hogy kifejezetten cigány babát szeretnénk, mivel a nagyobbak is azok (nekem már amúgy is sokkal jobban bejön a sötét hajú baba, szürke szemekkel), ehhez képest, mikor felhívtak a Pest Megyei Gyámhivatalból fél éves kapcsolattartásra és elkérdezték, hogy mi változhatott, változott-e, a nő örömmel jegyezte fel, hogy akkor mi elfogadók vagyunk. Ezek szerint ez valahogy nem szerepelt az aktánkban. Az egyéb itt hallott sztorikból úgy gondolom, érdemes ilyesmire rákérdezni utólag, mert néha az információ nem megy át vagy mellé megy.
KedvelésKedvelés
Mi első nekifutásra a sztenderd paramétereket mondtuk, utána jött ez a fórum (akkor fedeztem fel) és egy hónap múlva kértük, hogy korrigálhassunk. Külön rá is kérdeztek, hogy akkor ezek szerint cigány kislányt is elfogadunk-e. Ezt csak azért írtam, mert ha nem egyértelmű, szerintem is érdemes tisztázni. A határozatban nincs benne, de határozaton kívül nagyon fontos szempont.
KedvelésKedvelés
A határozatunkban semmiféle kikötés sincs, sőt az ügyintézővel konkrétan beszéltünk is róla….így várunk már több, mint 1 éve….
Nálunk még nemre sincs kikötés.
KedvelésKedvelés
Minek a hatására változtattatok, hogy elfogadtok roma gyereket is?
KedvelésKedvelés
Alapból nem volt kikötés, most csak annyit módosítottunk, hogy testvéreket is elfogadunk.
KedvelésKedvelés
Nem akarok kötekedni, de korábban azt írtad, hogy fehér bőrű gyerekre vártok. Ezt én nem úgy értelmezném, hogy nincs származási kikötésetek, lehet, az ügyintéző sem így érti. Nem ez a gond? Máskülönben nem értem, miért nem kerültök sorra egy olyan megyében, ami az elmúlt évben is több ilyen korú cigány gyereket küldött az országos listára.
https://orokbe.hu/2014/02/12/mennyit-kell-varni-a-gyerekre/#comment-13919
KedvelésKedvelés
Megnéztem a határozatunkat és nincs benne, hogy fehér bőrű……Illetve többször beszéltünk is az ügyintézővel erről legutoljára kb. 2 hete is, mikor a határozatunk módosítását intéztük, és akkor is átbeszéltük ezeket a dolgokat is.
KedvelésKedvelés
Nem, abban biztosan nincs senkinek semmi hasonló, csak eü. kikötés. Az a lényeg, hogy a Tegyesz tudja, hogy nincs etnikai megkötésetek..Ezesetben remélem már csak ti vagytok előttünk és ti sem sokáig 😀
KedvelésKedvelés
Öem73, egyèbként hanyas sorszámról indultatok?
KedvelésKedvelés
az idén és már csak 33. 🙂
KedvelésKedvelés
A 46. meg lemaradt….. Szóval 46-al indultunk.
KedvelésKedvelés
Egy kérdés: Tegyeszes örökbefogadásnál esélyesebb az idősebb gyerek vagy számítsunk újszülöttre is? Van itt olyan, hogy “jellemzőbb”? Én valamiért mindig úgy kezelem magamban, hogy 1-2 éves lesz. Pedig igazából nem lehet tudni.
Illetve alapítvány ügyben is bizonytalanok vagyunk. Életkori megkötések miatt mi már csak a Fészekhez tudunk menni, ott pedig nem áll 2 sor, be kell állnunk a végére (cigány származás elfogadása miatt máshol a rövidebb sorban állnánk). Nem tudom érdemes-e regisztrálni, szerintem a megyében előbb sorra kerülhetünk..
KedvelésKedvelés
A Tegyeszben is vannak újszülöttek. Minden évben kb. 60 újszülöttről mondanak le titkosan a szülők, és többségük vagy azonnal, vagy pér héten belül örökbefogadókhoz kerül. Ez még az évi 7-800 összes örökbefogadáshoz képest is jelentős szám. Ha 0-2 évest kérsz, még simán érkezhet újszülött is. Mióta is várakoztok?
KedvelésKedvelés
Mi még nagyon zsengék vagyunk, a határozatunk egy hónapos. Viszont a megyében állítólag 60-ból 59 pár nem fogad el cigány származású gyereket. Úgyhogy túl sokan nem lehetnek előttünk.
KedvelésKedvelés
Akkor roppant valószínű, hogy a megyében kerültök előbb sorra, persze azt nem lehet megmondani, hogy milyen idős lesz a baba a megadott sávon belül.
Jól csináljátok, ennyi jelentkezés elég, vagy legalábbis amelyik szervezet még fogadna, az nem javítana érdemben az esélyeiteken.
KedvelésKedvelés
Bennünket a Fészek és a Baptisták is elutasítottak, mondván 42 évesen már öreg vagyok az újszülött örökbefogadásához, mivel minimum 3-4 évet kell náluk várni egy újszülöttre, így visszaküldték az anyagunkat. 😛
KedvelésKedvelés
3-4 év a Fészeknél is? Hú. Ezesetben tényleg szinte felesleges jelentkezni..(én 41 vagyok).
KedvelésKedvelés
Ezt tavaly mondták nekünk is, holott még a 3 évben is simán belefértünk volna. Mi az idei értesítés szerint a 33.-ak vagyunk a listán, persze ez a nagy összlista, amiben mindenki benne van, az is aki nem a mi korosztályunkban vár….szóval reménykedem, hogy az idén mi már sorra kerülünk. 🙂
KedvelésKedvelés
Ó..én tényleg azt hittem gyorsabb..valahogy azt sugallták.
Ti mennyi időnként szoktatok érdeklődni?
KedvelésKedvelés
Igen, valahogy ez az érzésed, mikor beszélsz az ügyintézővel. Érdeklődni? Hm…viszonylag sűrűn, nem vagyok az a nyugton maradós típus, és az ügyintéző srác jól kezeli a helyzetet, a maga higgadtságával megnyugtat, hogy nem vagyunk elfelejtve, türelem….csak épp ebből van kevés. 🙂
KedvelésKedvelés
De itt tényleg igaz az, hogy utolsókból lehetnek az elsők, tudom, mert olyan körökben forgok, hogy nem számít a sorszám, ha a gyerekhez XY pár idomul leginkább akkor az a pár fogja megkapni, akkor is ha hátrébb van a sorban, itt nagyon megnézik, hogy a gyerek kihez illik a legjobban.
KedvelésKedvelés
Nekem ez a cikked volt ezek szerint az i-re a pont. https://orokbe.hu/2016/01/21/kotelezo-gondozasba-kihelyezo-hatarozat/
Amúgy pont úgy csináltuk, mint lulukociék. Jó érzés volt megtapasztalni az összetartást, ami az előkészületeinket kísérte. Az egyik barát kiságyat hajtott fel nekünk, a másik rucikat ad, ahogy növi ki a babájuk. Megdöbbentő élmény volt, ahogy alakult a lakás, és jöttünk rá fokozatosan, hogy lesz mindhármunknak a legjobb, nagy nevelési totemoszlopok hulltak porba.
Az asztalosmunkát meg érdemes a sejtett finish előtt legalább fél évvel megrendelni, mert azok a malmok nagyon lassan őrölnek.
Most épp az etetőszékre varrok huzatot, előtte babákat gyártottam, de még kinéz pár zoknikutya és medve is 🙂 Kicsit félek tőle, hogy elfogy a munka a kezem ügyéből, és még utána mindig sok lesz hátra…
KedvelésKedvelés
Jah, az kimaradt, hogy összebandáztunk a leendő védőnőnkkel is, aki megoldotta a gyerekorvos-dilemmámat. Ennek fél éve már. Azt mondta, bármikor hívhatom, ha fejlemény van, akár csak annyi, hogy kész a gyerekszoba. Velünk izgul…
KedvelésKedvelés
Én is próbálok mozgásban maradni :-), ezzel is telik az idő. Nálunk az etetőszék pl. az étkezőasztalnál van, egy pár pici papucs meg a mi cipőink mellett, ezzel is jelezvén, hogy Ő már itt van velünk lélekben.
Illetve ehhez a rendezkedéshez tényleg kell idő, menet közben jön rá az ember, hogy eddig mindent beterítettek a mi cuccaink, amiknek helyet kell csinálni, hogy ezután a minike cuccai teríthessenek be mindent. (Döbbenet mennyi marhaságot felhalmoz az ember). És a biztonság! Asztalsarkokra védő műanyag, fiókzár, lépcső elé kis ketrec….És millió dolog, ami még nem jutott eszünkbe.
A védőnővel haverkodás jó ötlet, ennek utánajárok!
KedvelésKedvelés
A lakás átrendezése nálunk olyan volt, mint egy költözés.
Az indukálta az egészet, hogy itt alvós vendégünk volt. Mi már nagyon megszoktuk, hogy csak ketten vagyunk, és iszonyú sokk volt (tényleg, még sikítottam is ijedtemben), amikor tettem-vettem, tudtam, hogy a férjem épp a lakás melyik szegletében van, távolabb, és egyszer csak hirtelen valaki elkezd beszélni nekem. A vendégünk. Persze. Tudtam, csak nem sejtettem. Aztán ennek kapcsán beszélgettük, hogy nem lesz az úgy jó az elején, ha egycsapásra, váratlanul leszünk hárman. Kellene tudatosítani, hogy hárman vagyunk, csak Valaki még nem ért haza…
Ez a kis cipő dolog nagyon tetszik!
Nekivágtunk, amikor fél évvel a rendelés után jelentkezett az asztalos, hogy készen van. Akárcsak egy műtét. 6 éve közlekedtünk becsukott szemmel is a lakásban, bármit pár másodperc alatt megtaláltunk. Aztán meglettek az új bútorok, átrakodtunk úgy, ahogy logikusnak tűnt, és hetekig nem találtunk semmit. Mint egy akadálypálya. Két hónapba telt, mire rendeztük sorainkat, és örülünk, hogy így esett, mert megint egy nehézséggel kevesebb…
A védőnő talán kicsit korán volt még, de az volt a célom ezzel a bejelentkezéssel, hogy mire oda jutunk, hogy itthon van velünk a gyerkőc, már legyen egy vele bizalmi kapcsolat, akihez bátran fordulhatok és a közelben van. Ne akkor lásson először félőrülten a boldogságtól meg a nemalvástól.
KedvelésKedvelés
😀 Érdemes időben elkezdeni 😀
Épp az imént volt itt a 4 éves unokahugi, 10 perc alatt 3 durva veszélyforrást került el (véletlenül) a kertben. Pl. teraszsarok lefejelés, boka kitörés, téglákon átesés. Rájöttem, hogy sehol nem tartunk 😀 😀
KedvelésKedvelés
Érdemes kérni a születési anyakönyvi kivonatok felvitelét az országos elektronikus rendszerbe, hogy utána az országban bárhol gyorsan le tudják kérni.
Mi ezt anno egy-egy levélben kértük, pár nap alatt meg is lett. És milyen jól tettük, rá néhány héttel már élesben kellett a születésink 🙂
KedvelésKedvelés
Megkérdezhetem, kinek kell írni a levelet? Előre is köszönöm!
KedvelésKedvelés
Szia! A születési helyünk szerint illetékes anyakönyvi hivatalnak írtunk. Szívesen!
KedvelésKedvelés
nálunk akkora meglepetés volt a telefonhívás (persze nagyon vártuk, de úgy éreztük, olyan régóta vártunk hogy már szinte belefásultunk…), és olyan gyorsan történtek a dolgok. egy szombaton jött a hívás, hétfőn mentünk ismerkedni a pocakos hölggyel, (32. hét) és azon a héten pénteken jött a hívás, hogy elindult a szülés, mehetünk. következő kedden jöttek ki a tegyesztől. péntektől keddig az összes cuccot beszereztük (mindent barátoktól), átrendeztük a házat… egyetlen dolgot kellett venni, azt is ráért később: bundazsákot a babakocsiba. nagyon jó érzés volt ilyen öregen (újra) szülővé válni, mert olyan segítőkész volt mindenki:)
KedvelésKedvelés
Ami kimaradt, és szerintem fontos, alapvető eü szerek gyereknek, lázcsillapító, orrszívó. A lázas, beteg gyerek az a helyzet, ami váratlan és gyors cselekvést igényel, ráadásul többnyire éjjel 😦 Amúgy a biztonsági felszerelésekről, én felpakoltam mindent a polcokra, a vegyszerekkel és a gyógyszerekkel kezdve, meg a hosszabbítókat vakdugóztam, de amúgy nem forgattam ki a sarkaiból a lakást, szerintem nem baj, ha a gyerek néha beveri a fejét és megtanul vigyázni magára, az elég hasznos skill.
KedvelésKedvelés
… néha meg rászólunk, hogy nem szabad… Nálunk a 2-3 éves már folyton egy széket hurcol magával, amivel bármit elér, marad a nevelés 🙂
KedvelésKedvelés
na igen, a lányomnak az első lecke volt a wc ajtóval kapcsolatban, az elején imádta csapkodni, és nem érdekelte, ha rászóltam, pedig felvillantottam a lehetőséget, hogy esetleg a saját kezére csaphatja rá, aztán amikor rácsapta, rájött, anya talán mégsem mindig dumál hülyeséget
KedvelésKedvelés
Akkor ezek szerint nem csak az enyémektől nincs semmi biztonságban. A 4 éves a ruháján a gombbal nem birkózik meg, a biztonsági zárral igen. A magaslat nem kihívás, ha épp arról van szó (és ez fél perc, annál, aki néha elmegy WC-re kivédhetetlen), a nagy székre felpakolt kisszék is játszik.
Mondjuk egyelőre a nevelés hatásosságát nem látom nálunk ez ügyben 😦
Amin még érdemes elgondolkozni: az ember a legjobbat akarja, megveszi a fürdető, testápoló cuccokból a legdrágábbat. Nem szabad. Gyógyszertári fürdetőt szerezzetek be, vagy pontosan azt a márkát, amit a nevelőszülő használ. Ha a legcsekélyebb allergiás hajlama is van, a költözés izgalma és az új cucc találkozása tuti viszkető bőrt eredményez. (Saját tapasztalat, erre én nem gondoltam)
KedvelésKedvelés
Én gyógyszert még nem merek venni (szav.idő), azt tényleg csak a finisben. De pl. a lázcsillapítót más is mondta, hogy alap. Sőt az alapok alapja 🙂 Magamtól sajna nem jutott volna eszembe. Viszont egyik netes rendelésem alkalmával hiányzott egy kis összeg az ingyen szállításhoz és a szemeim elé került egy macis sebtapasz. Na, azt megvettem 🙂
KedvelésKedvelés
Egyszer a Mózeskosárban tartott előadást egy anyuka, aki elmesélte, hogy talán karácsonykor vitte haza a gyereket, és az rögtön aznap délután belázasodott…
KedvelésKedvelés
Én sem hiszek a biztonság túlspilázásában, hálaistennek a gyerek jól veszi az akadályokat. Kb vakdugó van egyedül. Viszonylag kevés prompt tiltás van, de tudja, hogy az komoly.
Amúgy gyógyszert nem készletelnék előre, újszülöttet kell lásson gyerekorvos frissen, és akkor ír mindent; nagyobbnál meg a barátkozás alatt úgyis beszerezhető, amire nem allergiás és esetleg ismert, hogy jól hat nála. Ja, és korosztályosan stimmel. Meg legalább nem jár le 2x.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Nálunk is a pelenkán és a gyógyszereken kívül minden meg van. Nagy része családtól de vettem is pár dolgot:) hiába nem lehet megállni hogy egy kis zokni vagy rugi ne jöjjön haza velem 🙂 Mi Pest megyeiek vagyunk remélem az hogy nincs származási megkötésünk azért csökkenti az évek számát. Szerintetek a Gólyahírnél is két sor van? Bár ezt a két sort itt olvastam először.
KedvelésKedvelés
Igen, ott is két sor van. Mióta várakoztok náluk?
KedvelésKedvelés
Még csak tavaly november óta. Most megyünk az első talira szombaton. Már 3 kezdődő a sorszámunk sajna háromjegyű:) de igy is 27 ment lentebb azóta a sorszámunk.
KedvelésKedvelés
Ez semmit nem jelent. Ha elfogadsz roma babát, bármelyik pillanatban hívhatnak 300 feletti sorszámmal is.
KedvelésKedvelés
Valóban nem jelent sokat a sorszám, ha elfogadóak vagytok. Nekünk a szeptember elején feladott meghívónkon 281 volt a sorszámunk, hónap végén pedig jött tőlük a telefon. Szóval, ha majd már részt vettetek legalább egy találkozón, hamar felgyorsulhatnak az események. Kívánom, hogy így legyen!
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jól hangzik ! Akkor már csak két napot kell kivárni a találkozóig és utána várhatjuk a telefont bármikor 🙂
KedvelésKedvelés
Mi ne is voltunk találkozón, és így is hívtak minket, mintegy 9 hónap várakozás után.
KedvelésKedvelés
Meg volt ma a találkozó:) Sőt még 25 lentebb ment a sorszámunk:)
KedvelésKedvelés
Éljen!
KedvelésKedvelés
A baba megnézésétől számítva öt napunk volt felkészülni (hétfőn írtunk alá, pénteken vittük haza). Semmink nem volt, de határozottan állítom, hogy a mai világban nem is kell, mert annyi helyen van mindenféle, amit oda tudnak adni, csak az átadás-átvételt kell megszervezni. De ez ügyben mindenki olyan segítőkész egy ilyen helyzetben, hogy sok mindenre hajlandó. Úgy éreztem anno, hogy mindenki kicsit részt akar vállalni a nagy feladatban, hogy öt nap alatt meglegyenek a legfontosabb dolgok. Az Ikea meg este 10-ig nyitva van, így este is be tudtunk szerezni csomó cuccot, mint kiságy, ágynemű. A ruhára meg tök igaz, hogy amit vettem, az persze nem volt jó, mert hátulgombolós volt és azonnal kiderült, hogy a begomboláshoz hasra kell tenni a picit, amit Iza tök rosszul viselt és nehéz volt begombolni úgy, hogy ellenált és sírt. Tényleg ki kell tapasztalni, hogy mi jön be.
Arról meg, hogy egy lény megszokása: egy az egyben átkapcsolt az agyam, az ösztöneim babafigyelő üzemmódba. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön ösztönösen tudtam, hogy mit kell csinálni (fogalmam sem volt), de hogy minden apró nyikkanásra felébredtem az első éjjeltől kezdve, az tuti. Azt is tudtam, hogy ha valami nem stimmelt. Persze a megoldást nem volt könnyű megkeresni, az sokáig tartott, mire a megoldó üzemmód is bejáratódott, nagyon tanácstalan voltam eleinte. De hogy jeleztek az ösztönök, az tuti. Szerintem a babaellátó ösztönöket a baba léte maga bekapcsolja, ehhez nem szükséges a szülésen átesni. Legalábbis velem így volt. Az összeszokás meg mindenképpen idő kérdése, főleg egy első gyereknél.
KedvelésKedvelés
Csatlakozom. Nálunk ugyanígy történt: kiságy, ruha, hordozó, pelenka családból, barátoktól. Még anyatejet is kaptunk!
Fürdőkád ikea. Lakás átrendeés 4 óra alatt.
Kórházból 2 napi túlélő csomaggal jöttünk el (tápszer bekeverve is + babápolási cuccok).
Babára hangolódás hazaérkezéssel bekapcsolódott.
Minden ment mint a karikacsapás 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa! Miért írtad, hogy ne tegyünk fel FB-ra képet? Mi tettünk fel a kisfiúnkról is. Hogyan tudod elmondani különben a barátoknak egyszerűen, hogy eggyel többen lettetek hirtelen?
KedvelésKedvelés
Egy ismerősömék is így tudatták a nagyvilággal, hogy lett egy kisfiuk. Pár éve történt és mikor mi is belevágtunk, nekem jó volt, hogy hirtelen tudtam kihez fordulni a kérdéseimmel 🙂
Azt még nem tudom mi hogyan fogunk dönteni..tényleg nem tudom.
Érdekes, mert az ember büszkén és boldogan mesélné mindenkinek, hogy anyuka lett. De ha kicsit idősebb lesz a gyerkőc az örökbefogadáskor, akkor egyértelműen magyarázatra szorul. Az pedig nagy tanulság volt a tanfolyamon, hogy bár családi és ismeretségi körben az örökbefogadás ténye természetesen lesz kezelve, az mégis legyen később az ő döntése, hogy kivel osztja meg. Tekintve, hogy nem feltétlenül pozitív a megítélése a dolognak. Lásd egy nőgyógyász ismerősöm: “Minden öf. gyerek gázos, inkább szülj.” (Az empátia magasfoka).
Másik érdekesség: a munkahelyemen csak a 3 közvetlen kollégám tudja egyelőre, eddig kizárólag támogatást kaptam tőlük. A minap meséltem valami új történetet egyiküknek az örökbefogadással kapcsolatban, mire automatikusan benyögte, hogy “Minden cigányt sterilizálni kellene születéskor.” Aztán persze gyorsan rájött, hogy ez rossz helyre ment, de még csak elnézést sem kért (nem célom megszabni ki mennyire legyen rasszista, de ha már beavattam a bizalmamba, elvártam volna némi tapintatot).
Úgy gondolom csinálok majd valami FB csoportot, oda felveszem azokat a közeli/távolabbi ismerősöket, akik fontosabbak és velük tudatom.
KedvelésKedvelés
Majd meglátjátok, de meglepően sok ember fogja észrevenni, hogy eddig nem volt gyerek, és hirtelen lett egy.
KedvelésKedvelés
Hamar kiderül ki követi az életünket titokban 😀
KedvelésKedvelés
Mi inkább körmailben gondolkodunk, illetve lesz fenn a profiljainkon valami aranyos rajz vagy kéznyomat jelzésértékkel. Mondjuk, mi magunkról se rakunk fel képeket, pedig tudjuk, hol a szűrő…
KedvelésKedvelés
Akkor ez nem volt világos a cikkben, javítom is.
Ha már jogilag tied a gyerek, természetesen tehetsz fel képet bárhova, én nem is vagyok híve annak, hogy az örökbeszülők paranoiásak legyenek.
Itt arra vonatkozott, hogy amíg nem a tied a gyerek jogilag, hanem mondjuk már egyszer láttad a nevelőszülőnél vagy a kórházban, addig ne posztold ki.
Ha már egy hónapja nálatok van és hivatalosan örökbe fogadtátok, akkor lehet nyugodtan.
KedvelésKedvelés
ujszulott elsosegely tanfolyamon volt mar valaki? Mi nagyon szeretnenk menni, de egyreszt nem tudjuk mikor, masreszt nem is biztos, hogy ujszulott lesz, harmadreszt meg nem szivesen mennek varandos parokkal egyutt
KedvelésKedvelés
Amikor szitter voltam, én megcsináltam, de Németországban, szóval a magyar viszonyokról nem tudok. De ne tántorítson el, hogy úgy hirdetik a tanfolyamot, hogy újszülöttek vannak a homloktérben. Az enyémet is úgy nevezték anno, de aztán volt olyan feladat is, hogy nyugtassak meg egy 10 éves vérző kisfiút az utcán fekve egy biciklis baleset után, amíg jön a mentő. A lélegeztetésnél meg érdekes volt, hogy kb kamasz korig minden gyerek mellkasa nagyon könnyen és puhán nyomható, különböző életkornak megfelelő műanyag babákon gyakoroltunk. Szerintem kitérnek az idősebb gyerekekkel kapcsolatos dolgokra is, ha kéritek. Ne feledd, az övék is lesz majd annyi idős, mint amennyi idősen a tiéteket kapjátok….
KedvelésKedvelés
Én ajánlom a védőnőt és a nővéreket a kórházban. Mielőtt hazahoztuk kisfiunkat a főnővértől kaptunk egy intenzív képzést. A védőnő pedig folymatosan rendelkezésre állt, és életszerűszerű példákkal használható tippekkel segített. Egy éles helyzetünk volt, egy félrenyelés, a kórházi doktornőtől kaptam visszaigazolást, hogy mindent jól csináltam :).
KedvelésKedvelés
Én itthon a Vöröskereszt bébiszitter tanfolyamát végeztem el, ennek része volt a gyerek elsősegély (0-14 éves korig), az előadások-gyaxik fele ez volt. Persze ez tanárfüggő, de én nagyon elégedett voltam a tanárunkkal, viszont már vagy 7 éve volt ez, és nem emlékszem a nevére sajnos, egy nagymamakorú aranyos nő volt.
KedvelésKedvelés
Ja, senki nem volt várandós a résztvevők közül, párok sem voltak, csak nők, 18-60 éves korig.
KedvelésKedvelés
Óvónők? Bébiszitterek?
KedvelésKedvelés
A mi csoportunkban egyetemisták, tanár, postásnő volt, és a legtöbben olyan nyugdíjközeli nők voltak (egy könyvelő, egy adminos pl), akik már felnevelték a saját gyerekeiket, akár nagyik is voltak, és pénzkiegészítésnek kerestek bébiszitteri melót.
KedvelésKedvelés
Koszonom a szuper otleteket!
KedvelésKedvelés
Mindenkinek nagyon ajánlom a Magyar Gyermekmentő Alapítvány elsősegély-tanfolyamát, mert nagyon jó. Egy maratoni délelőtt, megéri elmenni. Gyakorlat-központú, nagyon sok hasznos infomrációt megosztanak. Végigmennek az általános veszélyhelyzeteken csecsemőkortól kezdődően, mindnél elmondják, mit javasolnak tenni. Teltházas előadások, időben kell jelentkezni, mert betelnek. És mindenki el is megy, aki jelentkezik, üres szék nálunk nem is volt. Én szülőként mentem, miután átéltünk egy vészhelyzetet, de a résztvevők többsége ennél sokkal hamarabb, sok volt a kismama. Az óvónőnk is részt vett, szerintem mindenkinek hasznos, aki gyerekkel foglalkozik. Mondjuk engem sokkolt ez a rengeteg veszélyhelyzet így listázva, az újraélesztési gyakorlatot nem is tudtam megcsinálni, de a férjem meg kifejezetten örült, hogy milyen sok mindenről volt szó és lehetett gyakorolni.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! 2015 januárban jelentkeztünk a Tegyesz-nél és júliusban sikerült megkapnunk a határozatunkat. Igazából szinte mindenünk megvan azóta már, részben véletlenek folytán, részben, mert megtetszett, nagyon jó áron volt, ezért megvettük, mert úgyis kell majd. Nem is szerettünk volna mindent az utolsó pillanatra hagyni. Az első időszakban úgy megindult a sorszámunk, hogy októberig 27 helyet léptünk előre, azóta viszont összesen hármat. Részben a gyors előrelépés miatt is kezdtünk el nézelődni, aztán hol az egyik ismerős jött, hogy tud vagy hoz valamit, hol a másik. A védőnővel illetve a gyermekorvossal való kapcsolatfelvételt akkora terveztem, mikor már kicsit előrébb kerültünk. (Jelenleg 34-dikek vagyunk Bács megyében). A facebook-ra való fénykép felrakást, de még a rokonok látogatását is (kivéve nagyszülő, testvér) úgy gondolom, hogy akkor szeretném csak, ha már véglegesítve lesz az örökbefogadás jogilag, addig nem szeretném semmiképp. Mi is jó kapcsolatot ápolunk más várakozó szülőkkel, kibeszéljük magunkból a nehézségeket. 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Mi 11 hónap alatt kerültünk 33.-ról 9.-re ugyanebben a megyében, csak más időszakban (októbertől-szeptemberig). Nem tudom, van-e olyan statisztika, hogy mely hónapokban több az örökbeadás/-fogadás, de én úgy láttam, hogy novembertől áprilisig nem nagyon fogyott a sor. Aztán vagy több a születés, vagy a visszalépés (ami valamiképp össze is függ), mindenesetre szorítok. Csak a megyében álltok sorban? Civilek, országos lista nem játszik?
Ami nekem még eszembe jutott, ötletelésként:
Zsuzsa a szoptatást említi, de csecsemő esetén próbáljatok találni valakit, akitől tudtok anyatejet kapni, ha nem találtok, járjatok utána, hogy ha nincs anyatejgyűjtő állomás a lakóhelyeden, akkor hogyan tudtok hozzájutni (már ha szeretnétek). Célszerű a gyerekorvossal, védőnővel előre tisztázni mindenféle ebbéli szándékotokat, ne akkor álljatok neki győzködni egymást, amikor már intézkedni kellene.
Zene: nem tudom már melyik fórumon olvastam, de nagyon tetszett, hogy legyen zenétek: ha látogatod, hallgathatod vele ott, aztán hazafelé, és otthon. Mi kiírtunk egy cd-t a szülőanyának, hogy hallgassa néha, vittük magunkkal a kórházba is, mikor látogattuk a kisfiúnkat, és szólt hazafelé az autóban, itthon…
Függetlenül attól, hogy kivel osztod meg, a fényképezőgép legyen hadrafogható (akár az üres kártya-tele aksi digitálisról van szó, akár az üres film-töltött elem analógról), ha nem telefonnal fotózol.
Szerintem célszerű az értesítéskor összerakni egy “kórházi csomagot”. Ez nem csak arra, ha ténylegesen mész a kórházba, mert születik a gyermeked, hanem ha látogatni mész idősebb kisgyereket, mert tuti, hogy ez marad el, és a kapkodásban nem lesz meg az ajándék, a kutya fényképe, a víz, a papucs…
Jó, ha van a tarsolyodban ringató (dal, vers, mese, akármi), ez kortól függetlenül szükséges lehet az első időszakban mindenképp, nekem eleinte mindig csak a marseilles dallama zúgott a fejemben, amikor a csiribiri csiribirinek kellett volna (nem mintha szövegügyben bármelyikkel jól álltam volna).
KedvelésKedvelés
Az anyatejjel teljesen igazad van.
KedvelésKedvelés
Szia! Igen valahogy mindenki azt mondja, hogy majd tavasszal fellendülnek a dolgok. Reméljük így is lesz. Országos listán is fent vagyunk.
Ezt az anyatej ügyet, köszi, hogy írtad, én is gondoltam rá, hogy utána járok, először a védő nőnél aztán a gyerek orvosnál. Remélem meg tudjuk oldani, hogy legyen valahonnan legalább az elején. Unokatestvéremnél is segített a védőnő szerezni.
A zene és a dal ötletet pedig köszönöm. Nem is gondoltam rá, pedig szeretjük a zenét, majd válogatunk össze valamit. 🙂
KedvelésKedvelés
A zene érdekes, mi a nagyobbikat hazahoztuk, próbálkoztunk 1000 zenével, hogy hátha megnyugtatja, csak a Budapest Bár jött be, de az nagyon, MINDENHOVA vittük magunkkal hónapokig. Persze logikus, cigánygyereknek cigányzene, mert biztosan azt hallott a pocakban, stb.
Aztán jött a kicsi, hallgattattam én bármit, míg a pocakban volt, nem szerette/nem érdekelte, egy volt, amire kicsit mozgott legalább, de amúgy azt a CDt egyszer hallotta összesen. Na, miután megszületett, elő kellett ásnom a föld alól, mert nem az kellett, amit sokat hallgattam, hanem az az egy…
Szóval szerintem nem kiválasztani kell a közös zenét, hanem megtalálni a gyerekét. Nagynál is érdemes megkérdezni szerintem, mi nyugtatja meg.
A gyerekdalok nagy ötlet, bár én egyedül a Bóbitát és a Lencsi lányt tudtam az elején, mert egy zenei antitálentum vagyok, de mire tanultam még hozzá újabbakat, arra nagyon untam ezt a kettőt.
KedvelésKedvelés
Ja, az eredeti anyag azóta nálunk is már kétszer átalakult. Ezt a zenét, nem is annyira megnyugtatásnak gondoltam, hanem összekapcsolni az addigi – akár magzati – életét a jelennel.
A ringatókkal/altatókkal én is hasonlóan voltam: volt kettő, amit tudtam, úgy ahogy, aztán lassan kialakult, hogy melyik az a három (véletlenül sem az eredeti kettő), amit tényleg szeret, és megnyugszik/elalszik rá.
Érdekes, hogy Vencelnek a nem magyar dalok jönnek be amúgy: francia, orosz, cigány nyelvűekre nagyon figyel, meg a jazzt, sok nagybőgővel is szereti…
KedvelésKedvelés
Csak pont azt mondom, hogy nem biztos, hogy az kapcsolja össze, amit te úgy gondolsz. Azt hittem, majd amit a terhestornán hallgattunk közösen, és jól érezte magát a pocok is közben, vagy amit én sokat hallgattam, és szívesen, az lesz majd kint is a nyerő. Nem. Az, amit egyszer hallott a pocakban, és én “kissé” hamisan énekelgettem a CD-vel. Arra nyugodott meg utána hetekig. Sőt. Hónapokig. Azóta cserélődött persze a repertoár (a nagyobbiknál sem maradtunk örökre a Budapest Bárnál), tulajdonképpen mindkét gyerek leginkább Gryllusra kattant rá, de azt már legalább valamennyire irányítottam. De az első “beakadt” zenét sem az öf, sem a vsz gyereknél nem én döntöttem el, csak igyekeztem megtalálni.
Nagyobbnál annyival könnyebb lehet, hogy a nevelőanya már tud ötleteket adni, hogy addig mi vált be.
Persze ebben az is benne lehet, hogy én a zenét annyira mélyre ható dolognak gondolom, hogy elsőre nem közöset akarok, hanem azt, ami neki működik, és én alkalmazkodok. Közös időnk lesz még bőven 🙂 Eddig ez 2elemű mintán bevált. 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Mi is ebből a megyéből várunk majd babára. Szomorúan olvasom, hogy nagyon lassan halad a sor. Áprilisba megyünk tanfolyamra. Nálunk kicsit könnyebb a helyzet, mert mi 2 kislány után várunk majd egy kisfiúra, így a lakást nem kell átrendezni. Gyerekorvost és a védőnőt már beavattuk a dologba. Megkérdezhetem milyen idős gyermekre vártok?:)
KedvelésKedvelés
Szia! Mi fél éves korig várunk első babára, nemre való kikötés nélkül. A tanfolyamot mi nagyon élveztük, jó volt a csapat és nagyon laza ugyanakkor nagy tudású volt a pszichológus is, alig vártuk a második alkalmat.
KedvelésKedvelés
Mi pont félévestől várunk 2 éves korig. Köszi a tapasztalatokat! Remélem hamarosan babázni fogtok!:)
KedvelésKedvelés
Köszi! Mi is nagyon bizakodóak vagyunk, lehet hogy néha túlságosan is :)!
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Nagyon jó a blog, képzeld, a tegyesznél ajánlottak! Mi tavaly októberben kaptuk meg a határozatot. Mivel a Gyámhivatalnál személyesen volt bent a férjem (így egyeztünk meg velük), mutatták neki, hogy a tegyesz átvette a levelüket. Mi meg azóta nem hívtuk, mármint a tegyeszt. Úgy vettem ki a hozzászólásokból, ez hiba. Főleg ha összekötöm azzal, hogy csak januárban értesítettek bennünket, hogy felkerültünk az országos listára. De naivan azt gondoltuk, a fogaskerék beindult. Vagy csak magamból indulok, ki mert én nagyon utálom, ha zaklatnak, kész-e a meló és semmivel sem csinálom meg gyorsabban. Nekem és később kiderült, hogy a férjemnek is olyan érzése volt az utolsó tegyeszes találkozón, hogy kiszemeltek már valakit, ezek szerint nem mi vagyunk az egyetlenek. Mi 0-5 éves korig, testvérpár esetén 2 gyermeket vállalunk. Narancssárga megyében élünk és nincs a határozatunkban semmilyen etnikai jegyzet, vagy csak én nem találtam… csak szóban került elő a téma az ügyintézővel. Meg is lepődtem, amikor itt olvastam, hogy másoknak igen. Lehet, hogy van egy láthatatlan lábjegyzetünk. Igen, minket is biztattak, hogy mivel így kitoltuk a korhatárt, lerövidülhet a 2-3 évnyi várakozás…. Üdv.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Örülök, hogy a Tegyesznél ajánlottak. Az országos listára felkerülés sebessége teljesen normális.
Előfordul, hogy a határozatba nem engedik beleírni az etnikai kikötést – szerintem hülyeség, jobb tiszta lapokkal játszani, és nem vesztegetni senkinek az idejét. Ha viszont roma gyereket nem vállaltok, akkor úgyis években mérhető a várakozás, felesleges sűrűn telefonálgatni… Mondjuk félévente szerintem elég, hogy éltek, megvagytok, fogadókészek vagytok.
KedvelésKedvelés
És annak is szerepelnie kellene így leírva, hogy nincs etnikai kikötésünk? Csak, hogy elkezdjek-e emiatt aggódni, hogy nincs benne. 🙂
KedvelésKedvelés
Én beleirattam, mert hallottam olyat, hogy ha nincs beleírva, hogy BÁRMILYET, akkor adottnak veszik, hogy romát nem. (Szó szerint az volt benne, hogy “eltérő etnikumút is”, mert végülis a pirézt se akartam teljesen kizárni :D) Egy év alatt kaptam 3 éves gyereket, de ez lehet tök független ettől.
KedvelésKedvelés
Na, akkor felhivom a heten az ugyintezonket, koszi. Pest megye, szoval nem rovid a sor, de 4 ev a felso korhatarunk, ez talan gyorsit.
KedvelésKedvelés
Még annyi, hogy az én gyerekem az országos listáról jött, az ország túlvégéből.
KedvelésKedvelés
Nalunk a hatarozatban nem volt benne. Minden extra infot kulon egyeztettunk az ugyintezovel, at is beszeltuk mit miert (nincs etnikai megkotes, kislany).
Mondjuk allitolag 60 parbol 59-nek itt volt etnikai megkotese, szoval nem volt bonyi helyzet 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem mindenképpen szerepelnie kell a határozatban, akár van, akár nincs.
Mi ügyeltünk rá, hogy többféle megfogalmazásban is bekerüljön, hogy “nincs etnikai kikötésünk”, “szívesen vállalunk roma gyereket” “színes bőrű gyereket is elfogadunk” stb. Évek múlnak rajta, ha ezt valaki félreérti!
KedvelésKedvelés
Rákérdezek ma mindenképpen és ha kell, módosítunk a határozaton.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a hasznos infókat. Szerinted ezt a területi Gyámügynél is külön kell jelezni?
Hétfőn megyünk pont.
KedvelésKedvelés
Mi épp “barátkozunk” a kis másfél évesünkkel (igaz szerelem! :D), ebben a megyében kötelező a 30 napos ismerkedés. Ebből mi a második 2 hetet már intenzív szakaszba tettük. Vagyis mi, a gyámügy engedélyével intenzív szakaszba tettük 🙂 Haza nem hozhatjuk, így aztán kirándulás, állatkert, parkban csavargás, nagy szunyálások a fák alatt (neki). Nevelőszülőknél reggeltől estig majszol valamit, ha velünk van annyi élmény éri, hogy akkor eszik, ha kínáljuk. Javaslom hasonló korúaknál, hogy legyen egy nagyi, aki a távolból összedobja a következő napi, akár hidegen is ehető ebédet (pl. meggyszósz). Hűtőláda, babavíz, előke, pelus és kiegészítői, strapabíró babakocsi, hordozó, képeskönyv az autóutakra, szúnyogháló és esővédő a babakocsira, váltás ruci, kényelmes cipő neki (mi együtt beugrottunk egy cipőboltba és vettünk olyat, ami szép is, jó is)..Persze nem kell mindent első nap prezentálni, pár nap alatt belerázódnak a szülők 🙂
KedvelésKedvelés
Gratulálok! 🙂
KedvelésKedvelés
De jó hír, sok jót! 🙂
És ez a szúnyogháló milyen jó ötlet, el is kezdtem beszerezni! Meg a többi ötlet is olyan szuper, itt végig mindenkitől. Köszi köszi 🙂
Mi épp beszereztünk cuki barnább bőrű babákat is, ettől a kézművesnőtől (mi vásárban, de meg lehet keresni) : https://www.facebook.com/WaldorfDollsByIren/ (A honlapja külföldieknek készült, az árak ott a világba mindenfelé történő kiszállítás postaköltségét is tartalmazzák…etc, a magyar árai jóval alacsonyabbak, levélben megmondja, ha bárkit érdekel valamelyik baba.)
KedvelésKedvelés
(Magyarországon élő, magyar kézművesnő, csak a honlap angol.)
KedvelésKedvelés
Húha! Gratulálok! 🙂 Ezek szerint elénk ugrottatok!
KedvelésKedvelés
🙂 Koszonjuk!
Minket illesztettek hozza, total hasonlitanak a ferjemmel egymasra.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Nevelőszülő vagyok egy csomó vérszerinti és nevelt gyerekkel 😀 Nem találom a számomra releváns elindított beszélgetést, kérlek titeket vezessetek oda, vagy csak simán segítsetek itt! 7 hónapos neveltkém heteken belül örökbeadható lesz. Ilyet, mint amit érzek, szerintem még nem öntöttek szavakba, nincs rá szó.. Belehalok és úgy várom, mint talán még semmit soha 😦 Napok óta pityergek, próbálom eljátszani, hogy ez az utolsó nap, amikor még csak mi vagyunk magunknak, ő nekünk, mi neki, de élesben elválni a világ legborzasztóbb és leszebb dolga lesz. Bátorítást és gyakorlati tanácsokat várnék olyan nevelőszülőktől, akik már adtak örökbe babát, hogy lehet túlélni, és ép ésszel megélni ezt az egészet. Nem akarok kiakadni, és napokig bömbölni a szobában, hanem a világ legboldogabb embere szeretnék lenni, amikor átadom Édeséletünket az anyukájának… És most megyek bőgni 😦
KedvelésKedvelés
Szia! Mi a másik oldalról szemléljük ezeket az érzéseket. Kislányunk nevelőszülei rajongással szeretik őt és az első pillanattól fogva látszik, hogy nem tudnak és nem is akarnak az elváláshoz közelíteni lélekben. Először ugye a nevelőszülőt kérdezik meg, hogy örökbe szeretné-e fogadni a gyermeket, ők nemmel nyilatkoztak. Én úgy látom, hogy tanfolyam, pszichológus, tanácsadó ide vagy oda, ők vagy nem mérték fel a valós esélyét annak, hogy hamar találnak szülőket, vagy abban reménykedtek, hogy hátha soha és velük maradhat. El sem tudom képzelni milyen fájdalom lehet őt elengedni. Abban sem vagyok biztos, hogy ebbe bele lehet jönni sokadjára.
Mindenesetre ebben a történetben mindenkinek van motyója: a gyereké már az a 9 hónap, amikor ki tudja miket élt át, majd egész életében a tudat, hogyan érkezett ebbe a világba. Az öf szülőknek a sok évi próbálkozás és kudarc, a meddőség, a küzdelem egy gyermekért. A nevelőszülőnek pedig a szeretett személy elvesztése.
Mi rendesen menekülünk már reggel tőlük. Folyamatosan azt hallgatni, hogy mi lesz velük és mennyire rossz..rendesen lelkiismeret furdalásunk volt eleinte, hogy gonosz módon elvesszük tőlük a kislányukat (később megbeszéltük a gyámmal, ő sokat segített nekünk kezelni ezt a helyzetet). Akkor fordult át bennünk a megértés és az empátia, mikor a barátkozás kellős közepén (épp a nevelőszülő házában) beszaladt a szobába, felkapta az ölébe, “adj egy puszit anyának”, össze-vissza csókolgatta, majd kiment. Annak most különösen örülünk, hogy még ilyen kicsike és talán szavakkal nem lehet jobban összezavarni ( a kis lelkében úgyis hatalmas a káosz).
Annyit olvastam itt szuper nevelőszülőkről, hogy abban a biztos tudatban indultam neki, hogy majd tartani fogjuk a kapcsolatot. Borzasztó fontos a nevelőszülő hozzáállása, kulcsfontosságú. Ha segítőkész, mind a gyereknek, mind az öf szülőknek óriási mértékben megkönnyíti ezt az egész, érzelmileg felkavaró időszakot.
Biztosan sokat fogok róluk mesélni a kislányunknak, kértem fotókat, apró emlékeket is. Ezt soha nem venném el tőle.
Egyébként nagyon jó ötletnek tartom, ha akár ezen a fórumon a nevelőszülők tudnak beszélgetni, segíteni egymásnak. Segítség nélkül szerintem nem megy.
Nem tudok semmilyen használható tanácsot adni :-(, kívánok nagyon sok erőt neked a következő időszakhoz és ha segít próbálj arra gondolni, hogy a pici baba szerető családba kerül, ahol ő lesz mindenki szeme fénye, hosszú-hosszú ideje várt kincse 🙂
KedvelésKedvelés
Többször leírtam már én is, hogy a nevelőszülő nagyon könnyen rossz emlékké tudja tenni a barátkozást, és ezzel tulajdonképpen semmit nem ér el, csak azt, hogy az utólagos kapcsolattartás sokkal hűvösebb lesz, mint amúgy lehetett volna. Mi is abban a reményben indultunk barátkozni, hogy a gyerekkel a nevelőszülőket is kvázi távoli rokonná fogadjuk, de a történtek miatt ez egyelőre nem lehetséges. Marad a havi egyszeri e-mailes kapcsolattartás, ahol csak ők kapnak infót tőlünk, de a gyerekkel még nem látogattunk vissza, pedig 1,5 év eltelt. Ha egy nevelőszülő jót akar magának, akkor segíti a barátkozást, akármennyire is fájdalmas, mert ebben az esetben a későbbiekben is részese lehet a gyerek életének valamilyen szinten. Vannak, akik már 1 hónap után visszamennek a gyerekkel, a gyerek telefonon beszél a nevelőszülővel, leveleket küld stb.
Egy nagyobb gyerek esetén még el tudom képzelni, hogy pszichológiai eszközökkel a gyereken keresztül az örökbefogadást megakadályozhatja a nevelőszülő, de egy kicsi (4 évesnél kisebb) esetén csak felesleges szenvedésnek teszi ki a résztvevőket.
Ráadásul a gyerekek megérzik a feszültséget, és minél nagyobb trauma a gyereknek az elválás, annál maradandóbb lesz az élmény, mely az egész életére befolyással lesz. Tehát a gyerek érdeke is, hogy az első örökbefogadás sikeres legyen és nyugodt körülmények között fusson le.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy abszolút megérthető a nevelőszülő fájdalma (mi sem vagyunk kőszívűek), és hivatalos úton valóban nagyon kevés segítséget kaphat. Talán a nevelőszülői hálózaton keresztül fel tudja venni a kapcsolatot olyan nevelőszülőkkel, akik már sokadik gyereket adták örökbe, és tőlük tud tanácsokat kapni a gyász feldolgozásában, meg abban is, hogy hogyan tudja a barátkozást segíteni.
KedvelésKedvelés
Túl vagyunk az elváláson, ultragáz volt 😦 Kiderült, hogy az utolsó napokban már maguk közt altatták (észre is vettük a viselkedésében, hogy az addig szépen kialakult összhangban nagy visszaesés lett + délelőtt félig alva szállt be a kocsiba). Másnap pedig szólnunk kellett a gyámnak, hogy próbáljon meg valamit tenni a telefonhívásokkal.
Tolerancia, empátia ide vagy oda, én nem fogom megkockáztatni, hogy egy esetleges találkozáskor rárobbanjon az addigra megnyugodott gyerekre és puszilgassa, hogy ittvananyadehiányoztál.
Szerencsére sokat segít a gyámügyes szakember, ha ő nem lenne..
Én úgy láttam, hogy a nevelőanyára ráborult a saját gyásza és senkit nem kímélve (itt különösen a gyerekre gondolok), csak ezt erőltette. Nagyon-nagyon-nagyon káros ez a hozzáállás.
Minden tiszteletem Furiskáé, aki a várható elválás terhe mellett próbál igazi nevelőszülő maradni, aki a gyerek kiegyensúlyozott boldogságát tarja szem előtt.
KedvelésKedvelés
Nálunk hasonló volt a szitu 😦 A nevszülőt te keresheted, viszont ő nem veheti fel veled a kapcsolatot. Rejtett számról kellett volna hívnod. Persze tudom, hogy így utólag könnyen okos az ember, de ilyen helyzetekre sajnos lehet számítani. Drukkolok, hogy a gyámnak sikerüljön megbeszélnie velük a dolgokat és abbamaradjanak a hívások.
KedvelésKedvelés
Velünk is pont ezek a dolgok játszódtak le. A Tegyesz állíttatta le a telefonhívásokat. Felénk még azt is elintézték a nevelőszülők, hogy a gyám Debrecenből felutazzon, és ellenőrizzen minket a próbahónap alatt. Persze csak jót tapasztalt.
KedvelésKedvelés
Hozzánk mindenképp jön a gyám, így ebbe nem tudnak bekavarni.
Úgy gondolom – mivel ez a nevelőszülős megoldás régebben nem volt ilyen elterjedt – sokkal alaposabban fel lehetne készíteni a leendő örökbefogadókat ezekre a helyzetekre is. Ez a szuperideális rózsaszín szappanbuborék csúnyán kipukkan és igencsak megkeserítheti az újdonsült család életét.
Persze nem biztos, hogy ez a jellemző, de előfordul. Mi pl. egyáltalán nem számítottunk ilyesmire.
Azt azért tegyük hozzá, hogy ezerszer inkább ez, mint intézetben felnőni. Mi felnőttek majd megoldjuk, ők pedig szerető családból szerető családba kerülnek.
KedvelésKedvelés
Nekem furcsa, hogy a nevelőszülő el tudta érni, hogy a gyám is látogasson. Hiszen valamilyen szinten a gyám a nevelőszülő felett áll. Az megint más lenne, mint lulukociéknál, hogy önszántából megy látogatni.
KedvelésKedvelés
Nemcsak a leendő öf szülőket kellene felkészíteni, hanem a nevelőszülőket is. Egyáltalán nem helyes, hogy egy nevelőszülő érzelmileg zsarol egy kisgyereket. Ha igazán szereti a neveltkéjét, akkor támogatnia kellene az elválást. Szerintem nem mindegy, hogy a végén milyen az elválás, mi marad meg ebből a gyerekben. Ha nem jó, akkor még jobban megkeseríti – az egyébként is nehéz – első napokat, heteket. Az se mindegy, hogy bennem, mint öf szülőben milyen emlék lesz a barátkozás és az elválás. Mi volt, hogy gyomorgörccsel mentünk, hogy ma épp mire megyünk. Amit reggeltől estéig felépítettünk, estétől másnap reggelig összedőlt. Ez így ment heteken át. Nehezen, de kibírtuk.
KedvelésKedvelés
A nevelőszülők is végeznek tanfolyamot, látogatja őket a gyám, a nevelőszülői tanácsadó… Sajnos ezek a problémák viszont azt mutatják, hogy a felkészítés, tanácsadás néha nem megfelelő. Vannak szuper nevelőszülők az országban, de az általatok említett problémakör is visszatérő panasz az örökbefogadóktól.
KedvelésKedvelés
Feltehetően mondott rólunk olyanokat, amelyek esetleges ellenőrzést indukáltak. De nem tudom, hogyan, csak azt, hogy országos listán örökbefogadókhoz a gyám nem szokott fellátogatni. Egy ismerősünkhöz sem jöttek, és az elején sem mondták nekünk, hogy ez a folyamat része lenne, főleg, hogy a helyi Tegyesz rögtön kijött, miután hazaérkeztünk.
KedvelésKedvelés
Ez a gyomorgörcs a mi látogatásainkra is igen jellemző volt. Egy idő után már be sem mentünk, szinte menekültünk onnan. A kihelyezés napjától rettegtem, bár az egészen gördülékenyen ment.
Ahogy elmesélte a nevelőszülő: tényleg minden fontos információt megkapnak a tanfolyamon, a gyám és a tanácsadó pedig sűrűn látogatja őket. Ráadásul erősen az együttműködés irányába terelik (próbálják) a nevelőszülőt. De ennek a hatása egy napig tart kb. És mintha mi sem történt volna.
Azért én nagyon hasznosnak tartanék örökbeadás után egy lelki gondozást, mondjuk pszichológus kimenne 1-2 alkalommal, hogy segítsen feldolgozni a veszteséget. Erre nyilvánvalóan nincs kapacitás, de legalább az első örökbeadásnál szerintem fontos lenne.
KedvelésKedvelés
Nekem egy teljesen nagyon nagyon más hivatás, de a kötődés szempontjából talán apróbb hasonlóságokat is tartalmazó, de azért tényleg nagyon más hivatás jutott az eszembe.
Egyszer alattunk lakott egy munkakutyákat kiképző nő. Kapott egyszerre vagy 10 cuki fehér kislabradort, kábé olyan 2 hónaposakat, és azután gondozta, tanította őket, és mindegyiket profi vakvezetőnek képezte ki, hol egyszerre sétáltatta őket, hol külön-külön, nagyon arik voltak, szétrajongták magukat a gazdiért, és a kutyuk azután jó egy-másfél év múlva egyszerre elkerültek tőle, külföldre. És ő akkor pár hétig vígasztalhatatlan volt, azt mondta olyankor mindig, hogy úgy érzi, hogy belehal, úgy fáj neki, hogy elvesztette ezeket az állatkákat. Azután pár hét szünet után mindig újrakezdte, új kölyökkutyukat hozott, mert azt mondta, hogy ő végülis szeret így élni, szereti, hogy értelmesen, ezzel telik el az élete: hogy vak embereknek segít, hogy ari kiskutyukat tanít, és végülis tudomásul vette, hogy neki ez a munkájának a legnagyobb nehézsége: az elválás fájdalma, és ezt megtanulta kibírni, újra és újra. Ő azt mondta, hogy sem elkerülni, sem csökkenteni, sem rendesen megszokni nem tudja ezt a fájdalmas részt, az elválást, mindig csak túléli…, de megbeszélte magával, hogy az az öröm, amit a vakoknak segítés öröméből, a találkozásból és a kutyukkal való életből, azaz a munkájából merít bő éven át, kell, hogy ezért a fájdalomért kárpótolja. Neki ez a munkahelyi ártalom, a terhelés, ez az ára, amit fizetnie kell a sok szeretetért és sok örömért, ami ebben a melóban van: az hogy nagyon fáj a vége. És hosszútávon van ez a kárpótlás, persze, nem rögtön ott a helyzetben, ott csak tudatosan tudja, hogy ezen át kell jól mennie, ki kell bírnia, “élve kell maradnia”. Aztán mindig pihen kicsit, és új kutyukkal új örömmel újrakezdi ezt a ciklust, mert neki ez az élete, ezt választotta.
Sok sok jót neked!
KedvelésKedvelés
Kedves Furiska! Az amiről írsz, pont az, ami miatt én nem tudnék nevelőszülő lenni. Nem tudom elképzelni, hogy tudnék közepesen szeretni egy gyereket, azaz úgy, hogy kap szeretetet, de azért el is tudjam engedni, amikor eljön az ideje. Főleg, ha kisbaba kora óta gondozom. Nagyon sajnálom, hogy ilyen traumán kell átmenned. Múltkor volt is interjú valakivel, aki nevelőszülő volt, aztán az első gyereket örökbe is fogadták, mert nem bírták volna odaadni, többet pedig eszükbe sem jutott vállalni ezt a feladatot. Nagyon nehéz lehet ez a “munka”, úgy kell szeretni egy gyereket, hogy közben el is kell tudni engedni. Talán a kutyás történet a legjobb ehhez a dologhoz. Ha tudod, akkor neked is valahogy ezt kéne tudatosítani magadban, hogy milyen jót teszel a gyerekkel. Ettől függetlenül teljesen megértelek, mert tényleg gondolkodtam már azon, hogy ez számomra megoldhatatlan feladat lenne, mármint nevelni és később elengedni.
Viszont ha nem fogadod örökbe azt a picit (amit nem tehetsz meg minden gyerekkel), akkor mindenkinek azzal teszel jót, ha azon dolgozol, hogy ő várja a leendő szüleit és amikor megérkeznek, akkor segíted őket a barátkozás alatt és a tőled való elszakadásban. A gyereknek ez az érdeke és ez szerintem minden mást megelőz, bár kegyetlenül hangzik, de még a te szenvedésedet is. Mert neki ez lesz a múltja, amiből építkezik. A te feladatot meg a szilárd alapok lerakása, hogy ő és leendő szülei tudjanak egy szép jövőt építeni maguknak és elsősorban a kicsinek.
KedvelésKedvelés
Igen, végülis aki meg gyerekorvosnak megy, az segít sok-sok gyereken, de biztosan találkozik akár több gyerekhalállal is. És ott is a figyelmet a jó oldalra kell tenni és arra, hogy mivel segítő szakmában dolgozik az ember: sokaknak sokat ad: szal erre a részre, a segítésre és annak értékére kell erőteljesen tudatosan rátenni, amikor érzelmileg nehéz helyzet van.
(Buddhisták kérdezték meg a Dalai Lámát, amikor itt volt a Stadionban, hogy ha egy fejvadász kilő egy sorozatgyilkost, akkor jár-e neki negatív karma ezért, és a Dalai Láma azt mondta, hogy igen, jár, az is ugyanolyan gyilkosság, és érzelmi teherrel is jár. De mondjuk megment közben 300 embert, és azért is jár érzelmi következmény is és ott meg pozitív karma, és öröm. A kettő eredője pedig 299 élet megmentése lesz a buddhista filozófia értelmezésében. De persze nem kell buddhistának lenni, csak ez is ugyanez a példa, hogy a jó oldalra teszi az ember a figyelmét tudatosan, és főleg hosszú távon, persze a nehéz eltagadása nélkül. De nem abba süpped bele, hosszútávon.)
KedvelésKedvelés
Szerintem ez teljesen rendben van, nagyon emberi, nagyon igaz. Az én kislányom nevelőszülei is megszenvedték az elválást, nekik is voltak ellentmondásos tetteik és szavaik a barátkozás alatt, nekem minden empátiámat és lelkierőmet latba kellett vetnem ebben az időszakban is. Mégsem tudok rájuk emiatt haragudni, nem érdekel, hogy a lányommal egyetlen használható cipőt sem adtak, mert minden kicsi volt rá, az sem, hogy egy csomót kellett ápolgatni a lelküket, pedig nem is az én dolgom lett volna, egyetlen dolog számít, hogy minden szempontból emberül gondját viselték a lányomnak amíg meg nem érkeztem hozzá, és hogy őszinte legyek, ezzel a szememben megvásárolták az összes múlt- és jövőbeli hibájukat. Nemrégiben visszalátogattunk hozzájuk, és csodálatosan viselkedtek, minden érdek nélkül örültek a lányomnak, vigyáztak minden szavukra és mozdulatukra, számomra nagy öröm, hogy továbbra is megmaradnak a gyerek életében, ez neki is nagy kincs. Én azt gondolom, hogy ez egy társasjáték, nem csak a nevelőszülőnek kell a barátkozás alatt mindent megtennie a jó kapcsolatért és a zökkenőmentes átkötődésért. hanem az öf szülőknek is. Igenis vegyük elő minden együttműködő készségünket, empátiánkat, toleranciánkat, és igyekezzünk meggyőzni, megnyugtatni a nevelőszülőt, hogy a gyerek a lehető legjobb helyre kerül.
KedvelésKedvelés
Persze, alapvetően ez a legokosabb hozzáállás. Az már egyéni toleranciaküszöb függvénye, hogy ki mitől sokall be. Velük mi is kedvesek vagyunk (ha leszámítjuk azt, hogy egy ideje nem ülünk le beszélgetni, persze így is megvan a napi adag).
Az pedig pótolhatatlan, hogy ilyen erős érzelmi alapokat kapott élete első másfél évében, el ezt is mondtuk nekik.
De a zökkenőmentes átkötődésben való együttműködés….az sajnos nyomokban sincs meg. Azóta haladtunk fényéveket, hogy egész napra elhozzuk.
Ahonnan mi hozzuk el a kislányunkat, nagyon sok család él ebből. Észrevehetően más a hangulat, ha épp ott van egy rokon vagy barát, aki már adott örökbe neveltet. Szerintem csak ez a megoldás Furiskának: találni más nevelőszülőket és beszélni róla minél többet. Illetve talán a második örökbefogadásnál, ha lesz már egy jó tapasztalat (kapcsolattartás az első babával és szüleivel), egy picit könnyebben megy majd. Talán.
KedvelésKedvelés
Furiska, szerintem nagyon klassz, hogy már foglalkozol ezzel.
Itt olvasható egy cikk a “tennivalókról” https://gyereksorsok.hu/2016/02/04/hogy-segitheti-a-neveloszulo-az-orokbefogadast/
Az érzelmi oldaláról pedig két tapasztalt nevelőszülő beszél: https://orokbe.hu/2015/05/07/neveloszulo-elvalas-orokbefogadas/
https://orokbe.hu/2014/12/18/tobbszor-almodtam-azt-hogy-lebukik-a-viz-ala-es-sir/
Te attól vagy jó nevelőszülő, hogy el tudod engedni a gyereket, az ő érdekében. Fájni fog, sírás is belefér. És valaki nagyon hálás lesz neked.
KedvelésKedvelés
Lenne igény egyébként egy nevelőszülőknek szóló fórumra?
KedvelésKedvelés