Üdv a blogon!

Gyorstájékoztató új olvasóknak.

Fortepan
Fortepan

Ha először jársz itt, pár alapvetés.

  1. Ez a blog az örökbefogadásról szól. Ha érdekel a téma, itt minden hasznos infót megtalálsz.
  2. Egy ember írja: Mártonffy Zsuzsa, azaz én. Újságíró vagyok, három gyerekkel, akik közül kettőt örökbe fogadtam. Nem én vagyok a Tegyesz, nem áll mögöttem semmilyen szervezet. Nem közvetítek örökbefogadásokat, és nem is célom mindenkit rábeszélni az örökbefogadásra. A blog minden tartalma nyilvános, de ha szeretnél támogatni, azt köszönettel fogadom. Sok e-mailt kapok olvasóktól, és minden kérdésre válaszolok (az e-mailemet az oldalsávban találod).
  3. A blogon már több száz poszt található. Hol találod meg, ami téged érdekel? A fejlécben találsz egy Tartalomjegyzéket, ebben csoportosítva minden eddigi cikk szerepel. Műfajok és témák segítségével is tudsz böngészni, ehhez itt találsz segítséget. A témákat az oldalsávban is megtalálod. Az örökbefogadásra készülők leggyakoribb kérdéseit itt találod válaszokkal együtt. Az oldalsávban fel tudsz iratkozni az új bejegyzések követésére, és a kommentekre is fel lehet iratkozni (érdemes!). A Facebookon is közzéteszem az új posztokat, és minden nap egy-két régebbit is, így szép lassan be lehet pótolni a korábbi írásokat.
  4. Ha van kérdésed, az olvasók is szívesen segítenek. Hogy kell kommentelni? Nem kell hozzá regisztráció, a Hozzászólás mezőbe írd be egyszerűen a kérdésedet, véleményedet, majd az E-mail mezőbe az e-mail címedet (ez nem fog nyilvánosan látszani), a Név mezőbe pedig válassz egy szimpatikus nicknevet. Az első hozzászólásod moderációra várakozik (általában gyorsan beengedem őket), utána szabad a pálya és bármikor kommentelhetsz. Nicknévnek lehetőleg ne a keresztnevedet válaszd (van már több Juditunk, Szilvink és Katánk a blogon), hanem valami csavarosabbat, amiből nincs más. (Példák jó nicknévre: Háztartásbeli Andrea, Queen Missy of Missylandia, Stuffy, Csicseri, Delfinsors, Pakinyanya, ezek persze már foglaltak. Ha végképp a keresztnevedet szeretnéd, akkor legalább Szilvi1976 legyél vagy Tündér Szilvi, ne csak simán Szilvi.) Tisztelettel beszélgetünk egymással, de ezzel nem szokott gond lenni. Több fórum is van, ezekben is lehet beszélgetni. Jelszó csak az Örökbeadók fórumához kell (ahova értelemszerűen csak azok mehetnek be, akik örökbe adtak egy gyereket), és a Problémás a gyerekem csoporthoz, minden más szabadon kommentelhető.
  5. Ha az életben is találkoznál velünk, jobbra fenn az oldalsávban megtalálod az Örökbe.hu rendezvényeket, amelyekre bárki jöhet, és más szervezetek nyilvános eseményeit is.
  6. A Gyereksorsok blogot is én írom, ha érdekelnek a gyerekvédelmi, gyereknevelési témák, oda is nézz be.

Üdv a blogon, érezd itt jól magad!

20 gondolat “Üdv a blogon!” bejegyzéshez

  1. Terkamami 2016. március 29. / 11:54

    Kedves Zsuzsa!

    Heti rendszerességgel olvasom az írásokat és a hozzászólásokat, némelyikben igazán magunkra, magamra ismerek. 🙂 Nem tudtam még minden elolvasni, tudnál segíteni? Volt már esetleg téma, az örökbefogadás utáni válás?

    Köszönöm,

    Kata

    Kedvelés

      • Terkamami 2016. március 29. / 12:13

        Sziasztok,
        örökbefogadó vagyok, most már 8,5 éve, másfél éves volt a fiatalember mikor örökbe-
        fogadtuk, és 6 éves, mikor elváltunk.
        Nem haraggal, ha lehet ezt mondani, elég jó a kapcsolat, bár van még mit javítani rajta.
        Ha van időm, örömmel olvasok minden ide kapcsolódó témát. A problémákat, mert vannak, nincs mit szépíteni. a konfliktusok kezelését, tanulási nehézségeket, származásról való beszélgetést, szóval tényleg mindent.

        Köszönöm a befogadást Nektek, szép napot

        Kedvelik 1 személy

        • Örökbe 2016. március 29. / 12:22

          Nálad él a fiú?
          A problémák, konfliktusok a válással kapcsolatban vannak, vagy az örökbefogadással, vagy “csak” gyerekneveléssel?

          Kedvelés

          • Terkamami 2016. március 29. / 12:28

            Nálam, ám heti rendszerességgel látja az apukáját, illetve a kistesóját. Igazából, “csak” a gyerekneveléssel kapcsolatban, első körben persze.
            🙂

            Kedvelés

  2. AnniPanni 2016. március 29. / 13:41

    Kedves Mindenki!
    Kb. 2 hónapja akadtam a blogra, majdnem véletlenül, de azóta a szabadidőm tetemes részét itt töltöm. 🙂 Szerbiából olvaslak benneteket, nagy érdeklődéssel. (Tényleg, innen tőlünk még senki nem jelentkezett, hogy megosztaná a történetét? Amennyire én látom, errefelé nagyobb homály övezi ezt a témát, mint Magyarországon, bár a környezetemben egyre több érintett családról tudok.) Az örökbefogadás egyelőre elméleti szinten érdekel, de nem kizárt, hogy ez változhat.
    Köszönöm a sok-sok tartalmas cikket, s nem utolsó sorban a rengeteg hasznos hozzászólást! Maradok! 🙂

    Kedvelés

    • Örökbe 2016. március 29. / 14:03

      Szia! Üdv a blogon! Valóban, Szerbiából még senkit sem ismerek, és az ottani rendszerről sincsenek ismereteim.

      De hátha te többet tudsz.

      Kedvelés

      • AnniPanni 2016. március 29. / 14:45

        Sajnos még csak általánosságokat, amelyek nem sokban különböznek a magyarországi gyakorlattól. A helyi szociális központban kell jelentkezni, hasonló dokumentumokkal együtt, mint nálatok. A felkészülési folyamat kb. 2 hónapig tart. A legtöbb örökbefogadásra váró gyerek nevelőszülőknél él, kevesebben gyermekotthonban. A várakozási idő itt is rövidebb, ha roma gyereket is elfogadsz, de ilyen család errefelé is jóval kevesebb van. A korkülönbség szülő és gyerek között max. 45 év lehet. A sérült és idősebb gyerekek, akik nem találnak szülőkre, szintén külföldre kerülnek, legtöbben Svédországba és Amerikába.
        Egy kicsit összetettebbé teszi a dolgot, hogy a magyar örökbefogadó családokhoz sok esetben olyan idősebb, beszélni már tudó gyermekek kerül, aki addig szerb nevelőcsaládban élt, de ennek a részleteiről nem tudok semmit. Bizonyos vonásaiban hasonlíthat egy külföldi örökbefogadáshoz, persze annál mégis egyszerűbb.

        Kedvelés

        • Örökbe 2016. március 29. / 14:48

          Érdekes. Egy többnemzetiségű országban mennyire veszik figyelembe a gyerek gyökereit? Tehát egy szerb gyereket próbálnak szerb, egy magyar gyereket magyar családba helyezni, vagy ez nem szempont?

          Kedvelés

          • AnniPanni 2016. március 29. / 15:01

            Egészen biztos, hogy törekszenek erre, amennyire lehetséges, de az is biztos, hogy vannak kivételek. Szeretnék mélyebben utánajárni a témának.

            Kedvelés

  3. Mancuska14 2016. március 29. / 19:48

    Kedves Zsuzsa!
    Leendő örökbefogadók vagyunk a férjemmel. Egy kislány boldog szülei leszünk egyszer valamikor. Már több mint egy éve beadtuk a kérelmet, és még nincs egészen egy éve határozatunk. Gyakran gondolunk a leendő kislányunkra. Arra lennék kíváncsi, hogy kb. hány nap múlva lehet hazavinni a kórházból a babát, mennyi idő mire minden ügyet elintézünk az értesítéstől a baba hazaviteléig?

    Kedvelés

    • Örökbe 2016. március 29. / 21:45

      Szia! Üdv a blogon.
      Általában pár nap alatt el szoktak mindent intézni lóhalálában. Újszülöttre vártok?

      Kedvelés

      • Mancuska14 2016. március 30. / 15:36

        Köszönöm szépen!
        Igen, újszülöttre várunk. Tudjuk, hogy nagyon sokat kell rá várni, de próbálunk türelmesek lenni. Gyakran nézek be bababoltokba, tervezgetem a közös kis életünk, milyen lesz, ha velünk lesz. Nagyon várjuk már!!! Nagyon szeretem olvasni az örökbefogadással kapcsolatos történeteiteket: első találkozás, a közös élet, nehézségek. Ezekből nagyon sok mindent megtanulhatunk. Sajnos a mi megyénkben nagyon hosszú a várakozási idő, de annyi baj legyen!!!

        Mancuska14

        Kedvelés

        • Mancuska14 2016. március 30. / 15:53

          Kedves Zsuzsa!
          Közben eszembe jutott egy “nagy” kérdés. 🙂 Mi úgy tervezzük a férjemmel, hogy a nagyobb babaholmikat (kiságy+pelenkázó, babakocsi) megvesszük előre, mert más örökbefogadóktól azt hallottuk, hogy nekik egy-két nap volt ezeket beszerezni. Nekünk konkrét elképzelésünk van, hogy mit szeretnénk, és nem olyat szeretnénk, amit éppen abban a pillanatban kapunk. Vannak néhányan, akik azt mondják, hogy nem szabad előre vásárolni. Sajnos ők nem értik a mi álláspontunkat, hogy azért ez a helyzet egészen más, mint az, amikor valaki tudja, hogy kilenc hónapja van rá, hogy tervezgessen, és mindent beszerezzen. Mi a véleménye erről?

          Kedvelés

          • Örökbe 2016. március 30. / 17:35

            Roma babát elfogadtok? Hol éltek, és álltok sorban civileknél?

            Kedvelés

            • Mancuska14 2016. március 30. / 17:44

              Nem, mi magyar származású, egészséges vagy korrigálható egészségi problémával küzdő 0-12 hónapos kislányt szeretnénk. Békés megyében élünk. Civil szervezethez nem jelentkeztünk.
              És mi a véleményed arról, hogy több dolgot előre megvegyünk? Természetesen ruhákat, illetve kisebb holmikat majd csak a baba megismerésekor vásárolunk.

              Köszönöm a gyors válaszokat!!!

              Kedvelés

            • Örökbe 2016. március 30. / 17:54

              Ez azért még több év lesz…
              Te döntsd el, mi a jobb lelkileg: az az érzés, hogy megvan a kiságy stb., vagy nem akarod évekig nézegetni, ha egyszer még a gyerek sehol.
              Nyilván elképzelhető, hogy menet közben felemelitek a korhatárt, de ezek kicsit nagyobb gyereknél is jól jönnek.
              Én is kicsit babonás vagyok, másfelől ha jön a baba, lesz épp elég kiadás egyben, nem rossz, ha pár dolog megvan.

              Ahogy ti szeretnétek, ahogy jobban esik készülődni.

              Kedvelés

  4. Mancuska14 2016. március 30. / 18:15

    Nagyon szépen köszönöm a véleményed! Azaz igazság, hogy nem nálunk lennének a holmik, így nem kellene naponta szembesülni velük, azonban megnyugtatna a gondolat, hogy bármikor is születik meg a kicsink, mi készen állunk, és nem kell azon szomorkodni, hogy nem ilyet képzeltünk el.
    Bizony még sok-sok év van előttünk, de mögöttünk is a várakozás szempontjából. A sok sikertelenség után, most csodás, nyugodt babavárás van. 🙂 Jó érzés tudni, hogy vannak mások is, akik hasonló cipőben járnak velünk. Nagyon szeretem olvasni a babavárásról szóló történeteket, hiszen ebben vagyunk mi is, de szívesen olvasom azokat is, amelyek a várakozásról, a találkozásról és a mindennapi eseményekről szólnak.
    Az örökbefogadás tényének közlése a gyermekkel is érdekel, hiszen mi is szeretnénk elmondani neki, mennyire vártuk őt, és hogyan született nekünk stb. Még sok-sok téma érdekel, amit szívesen olvasnék, de hirtelen ezek jutottak eszembe.
    Szívesen segítenénk, beszélgetnénk olyan párokkal, akik még csak gondolkodnak az örökbefogadáson, pl., hogy mi hogy jutottunk erre a döntésre, illetve megosztani a tapasztalatainkat az eddig átélt eseményekről: kérelem beadása, pszichológiai vizsgálat, házi orvosi igazolás, tanfolyam, stb. Tabuk nélkül ezekről beszélni!!!

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .