Monthly Archives: május 2016

Babaköszöntő, 2016. május

Általános

Olvasók, akiknek bővült a családja. Ezúttal csupa rendhagyó történetet olvashattok a Babaköszöntőben. Sok boldogságot minden családnak! Továbbra is várom az olvasók történeteit, akik nemrég fogadtak örökbe.

Nicknév: Sterretje

Családi felállás: Nyolc éve vagyunk házasok, öt éve kezdtük a babaprojektet. Kezdettől fogva vér szerinti és örökbefogadott gyermekre is vágytunk. Első gyermek mindkettőnknek.

Miben vagytok mások, mint mások: Nem hiszem, hogy mások lennénk bármiben is. Vetélés, műtét, diéta, víz-, tea- és vitaminkúra után nem mentünk lombikra, képtelen vagyok ekkora testi-lelki gyötrelemre. 0-2 éves nem roma gyerekre vártunk, beteg gyermeket, tesókat és ikreket is vállaltunk volna.

Miért fogadtatok örökbe: Kezdettől fogva így terveztük, csak azt hittük, először szülni fogunk, utána fogadunk örökbe.

Mennyit vártatok: 1,5 évet álltunk sorba a Tegyesznél és két alapítványnál.

Noé2

Ki érkezett, honnan: Noé, egyéves kisfiú, magánutas nyílt örökbefogadással, de gyerekotthonból. A vér szerinti anya nem mondott le róla születésekor, mert remélte, hogy javulnak körülményei és magához tudja venni őt, de ez 9 hónapig nem következett be. A szülőanya nagymamája viselte szívén a gyerek sorsát, ő keresett örökbefogadókat. Nagyon sok bürokratikus akadályon kellett átküzdeni magunkat, de megérte. Egészséges kisfiú, kruppos, de ennél súlyosabb  betegségeket is vállaltunk volna.

A leg…

Legnehezebb: Látni, hogy a vér szerintinek sem könnyű a lemondás – ez érthető, engem mégis meglepett és megterhelt. Ezen kívül nehéz volt az első (napközben kettesben/este hármasban, a négy fal között töltött) hónap is, amikor a taknyos-kruppos gyereket próbáltam megismerni és gondozni úgy, hogy magam is magas lázzal, arcüreggyulladással küzdöttem.

Legkedvesebb: Második névként a Noét kapta tőlünk, melynek jelentése: “nyugalom, vigasztalás”. Mint kiderült: valóban ilyen jellem. Mindig mosolygós, gyengéden simogatós (“Simisimi”-re odamászik és megsimogat, mélyen a szemembe nézve), amikor sírtam a gyermek bemutatásán, fogta a zsebkendőt, és törölgette a szememet!

A legjobb tanács, amit kaptatok: Türelem! Csak szeresd!

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Kicsit féltem, milyen éjszakáink lesznek, vagy, hogy nem akar enni, játszani velünk. Ehhez képest az első naptól végigalussza az éjszakákat, eszik, játszik, nyoma nincs traumának… (Teszem hozzá, az otthonban nagyon szerették, féltőn gondoskodtak róla!)

Miről olvasnál szívesen: Különféle korú sérült gyermeket örökbe fogadók tapasztalatait (továbbra is szeretnék egy látássérült gyermek anyukája lenni).

******* Read the rest of this entry

Gyereksorsok cikkajánló 2016. május

Általános

Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjáról ajánlok pár, ide kapcsolódó cikket a közelmúltból.

“Sosem bántottak a szüleim, csak szegények voltunk”

Barbi állami gondozásban nőtt fel, de több testvére örökbefogadókhoz került.

“Összesen tizenketten vagyunk már testvérek. Mi voltunk heten az SOS-ben, a többiek utána születtek. Ketten intézetben vannak, a többiek örökbe lettek adva, mert róluk már anyu lemondott. Kettő kivételével titkos örökbeadás volt. Egyszer voltam az önkormányzatnál, szerettem volna megtudni, mi lett velük. Volt egy segítőkész ügyintéző, aki utánanézett, mondta, hogy hol kell utánakérdeznem. Írtam az illetékes önkormányzatnak, hogy szeretném tudni, hol vannak, de még csak nem is válaszoltak.” Read the rest of this entry

„Az örökbefogadás miatt nem áll szóba velem az öcsém”

Általános

Milyen lehetőségei vannak egy egyedülálló nőnek a gyerekvállalásra? Szandra negyvenévesen döntötte el, hogy belevág egyedül. Sikertelen inszeminációk és lombikok következtek, majd örökbefogadás révén érkezett meg a kislánya. Lombikozás spermadonorral, mesés egymásra találás a kétéves Fannival, majd a család szétszakadása a gyerek roma származása miatt. Szandrával beszélgettem. (A képek nem őket ábrázolják.)

– Mióta akartál gyereket?

– Mindig is akartam gyereket, de nem jutottam el senkivel a próbálkozásig, és véletlenül sem estem teherbe. A negyvenedik születésnapomon döntöttem el, hogy elég volt a várakozásból, gyereket akarok. Rögtön jelentkeztem a Kaáli Intézetbe, végigcsináltam két inszeminációt, majd három lombikprogramot.

– Vannak ilyen paradigmák, hogy ha egy nő gyereket akar, menjen el egy diszkóba és szedjen fel valakit…

– Utólag már jól tudom, hogy ha beléd rakják a megtermékenyült petesejtet és úgy sem tapad meg, akkor elég kicsi az esély, hogy felszedsz valakit pont a peteérésen belüli 12 órában és megfogan. Ez csak azoknak sikerül, akik nem szeretnék.

– Simán fogadtak a meddőségi intézetben?

– Igen. A Krio Intézetből vettem hímivarsejteket, ötvenezer forint volt egy adag.

– Akkor még volt elég donorsperma a rendszerben?

– Amikor harmadszor vettem, akkor már csak dánok voltak, legalábbis az általam megadott paraméterekkel. Nem voltam maximalista, csak a magasságot adtam meg, és hogy diplomája legyen, de akkor már annyira rossz volt a magyar felhozatal, hogy nem találtak megfelelőt. Csomó vizsgálatot meg kellett csinálni előtte nekem is.

– Volt valami probléma?

– Az egyik petevezeték el volt záródva, de minden más működött. Elvileg. Aztán az első két inszemináció nem sikerült.

– Mondtak esélyeket, hogy 40 felett mennyi a terhesség valószínűsége?

– Öt százalékot mondtak a lombik sikerére. A tb öt próbálkozást fizet.

– Egyedülállóknak is?

Read the rest of this entry

Miért adnak örökbe egy gyereket?

Általános

Múltkor megnéztem, milyen okok vezethetnek rá valakit az örökbefogadásra. Most azt sorolom, milyen körülmények vezethetnek ahhoz, hogy egy gyereket nem a vér szerinti szülei nevelnek fel. A listán az összes hazai társadalmi és egyéni probléma megjelenik, köztük hangsúlyosan a nők kiszolgáltatottsága. Sokszor több körülmény is közrejátszik a döntésben.
Azért, mert…

  1. Az anya még kiskorú.
  2. … netán még 14 éves sincs (11-12 éves gyereklányok is adnak örökbe gyereket!)
  3. A szülei nem vállalják a gyereket, nem támogatják.
  4. A férfi már a terhesség alatt elhagyta, nem vállalja a gyereket.
  5. Konzervatív környezetben él, ahol a lányanyaság szégyen.
  6. Az anya már több gyereket nevel nehéz körülmények között, vagy egyedül.

    Fotó: Fortepan, Uvaterv, 1952

    Fotó: Fortepan, Uvaterv, 1952

  7. Már a többi gyerekét is az állami gondozás fenyegeti.
  8. Vagy már ott is vannak, és azokat próbálja meg visszakapni.
  9. Nincs bejelentett munkája, nem jogosult gyedre, muszáj dolgoznia.
  10. A család nagy nélkülözések között nevel 1-2-3-4-5-6 gyereket, még egy gyereket nem akarnak ennek kitenni.
  11. A magzat nem a férjtől, élettárstól van, aki hajlandó folytatni a kapcsolatot, ha a gyereket örökbe adják.
  12. Esetleg már több közös gyerekük is van, akik miatt marad a nő.
  13. Az új élettárs nem fogadja el a korábbi kapcsolatból való gyereket.
  14. Az anya (és az apa) hajléktalan.
  15. … munkanélküli.
  16. … alkoholista.
  17. … droghasználó.
  18. … prostituált (és esetleg egy kuncsafttól van a gyerek).
  19. … börtönben van.
  20. mentális beteg.
  21. … értelmi sérült.
  22. … állami gondozásban nőtt fel.
  23. Az anya kamaszlány, aki a babával együtt él állami gondozásban, és mikor eléri a nagykorúságot, otthagyja.
  24. Az anya olyan helyen él (pl. hajléktalanszálló), ahova a gyereket nem viheti.
  25. A gyerek nemi erőszakból fogant.
  26. A gyerek vérfertőzésből fogant.
  27. Az anya eredetileg nem akarta örökbe adni a gyereket, de a terhesség alatt történt valami (elhagyta az apa, meghalt).
  28. … de a gyerek sérülten született (például Down-szindrómás).
  29. … de a védőnő megmondta, hogy úgyse viheti haza.
  30. … de gyámság alatt áll, és a gyám így döntött.
  31. Az anya későn ismerte fel a terhességet.

    Fortepan

    Fortepan

  32. Időben felismerte a terhességet, valamilyen magzatelhajtó módszerhez is folyamodott, mégis terhes maradt.
  33. Elvi okokból ellenzi az abortuszt.
  34. Nem volt pénze abortuszra, nem tudott eljutni kórházba.
  35. Kései, nem várt terhesség, a gyerekei már felnőttek, nem akarnak újra babázni.
  36. A szülők meghaltak.
  37. A szülőknek sose kellett a gyerek, egy darabig rokon, ismerős nevelte, aztán nem bírta tovább.
  38. A nagyszülők már nevelnek 1-2-3 gyereket, többet nem vállalnak.
  39. A szülők olyan súlyosan bántalmazták ezt vagy egy másik gyereküket, hogy megvonták a jogaikat.
  40. A szülők nem mondtak le a gyerekről, de a gyerek bekerült állami gondozásba, és ott nem látogatják.
  41. Vagy átlátják, hogy nem fogják visszakapni, és akkor mondanak le.
  42. Az örökbeadás valójában egy béranya-ügyletet fedez.
  43. Más országban: háborúban vagy természeti katasztrófában eltűntek a szülők.
  44. Más országban: az abortusz nem legális.

Ti miket tudtok még?

Gyászhír

Általános

Nagyon szomorú hírre találtam a Fészek Alapítvány honlapján. Dr. Budai Ágnes, az alapítvány vezetője életének 66. évében elhunyt, írja a család közleménye.

Itt sokan ismerték Ágit, sok olvasó köszönheti neki a gyerekét. Legalább 120 kisbabának talált családot. Ennél is sokkal több embernek segített. Aki hozzá fordult, annak mind adott tanácsot, hivatali ügyintézésben, barátkozásban, gyereknevelésben. Segített kitaposni a reménytelen ügyeket is, függetlenül attól, melyik szervezettől fogadott az illető örökbe. Ha valaki nála várakozott, de máshonnan fogadott örökbe: örült, hogy egy baba családba került. Igazi harcos volt, szívvel-lélekkel harcolt az örökbefogadókért, a gyerekekért. Határozott nézetei voltak a származásról, küzdött azért, hogy ne különböztessék meg a gyerekeket, de aki nem értett egyet vele, azt is fogadta az alapítványnál. Saját magát háttérbe helyezte, “nem én vagyok a lényeg, az ügy a fontos”, vallotta. Gyűlölte a bürokráciát. Amit ő sem tudott elintézni, azt nem lehetett elintézni. Zseniális metódusát csak Budai-módszernek neveztem el. Ha egy ügy elakadt, ha a hivatal nem volt hajlandó valamit megcsinálni, ő csak szelíden annyit kért: akkor ezt tessék írásba adni, hogy nem hajlandóak elvégezni. Ettől mindig elintéződött az ügy végül.

budai ágnesItt olvasható Ágival a két évvel ezelőtt készült interjú, ahol az örökbefogadással, származással kapcsolatos nézeteiről és a Fészek munkájáról beszélgettünk: https://orokbe.hu/2014/04/15/vegyen-kutyat-ott-lehet-pedigret-kerni/

Karitatív örökbefogadás?

Általános

Ma egy tipikus kérdést vázolok fel. Több hasonló levelet kaptam. Adott egy házaspár, két kicsi vér szerinti gyerekkel, általában a kisebb még olyan korú, hogy otthon van vele az anyuka, és szeretnének örökbe fogadni még egy gyereket. Jó az anyagi helyzetük, lehet, hogy voltak kisebb orvosi problémák a terhesség alatt, lehet, hogy nem, de ha megerőltetik magukat, tudnának még szülni is. De ők örökbe szeretnének fogadni, él bennük egy elkötelezettség eziránt, szeretnének segíteni egy gyereken, van még egy hely az otthonukban és a szívükben. És jön a sok kérdés, hogy ez lehetséges-e, kaphatnak-e harmadik gyereket.

Fortepan

Fortepan

Megpróbálom sorra szedni először a tényeket, aztán kicsit filozofálgatok a kérdésről. Ezek csak szempontok, a döntést nekik kell meghozniuk, belevágnak-e. Read the rest of this entry

Barátkozás apaszemmel

Általános

Ismerkedés és hazatérés totyogó korú gyerekkel. Gergely és Zsófia (Maminti néven kommentel) egy 13 hónapos kislányt fogadtak örökbe az országos listáról.  Erős kötelék a nevelőanyával, altatás babakocsiban, zokogásroham az új otthonban. Hogy lehet beszoktatni egy totyogó babát? A történetet Zorka apukája, Gergely meséli el.

Sok év orvoshoz járás után jutottunk arra feleségemmel, hogy az örökbefogadás felé fordulunk. Az elhatározás nem egyik pillanatról a másikra született, sok vizsgálat és az első lombik lezajlott, amíg formálódott a gondolat. Nagyon vonzó volt azonban, hogy bizonytalan helyzetünkben egyfajta bizonyosságot ígért: ezen az úton biztos lesz gyerekünk, legfeljebb ki kell várni.

Tulajdonképpen elég hamar, egy évvel a határozat után megkaptuk a Tegyeszes kiajánlást: az egyéves Zorkát országos listáról. Már az iratismertetés után is csak egyetlen kétely volt bennünk: hogyan lehet, hogy eddig senki sem kérte őt? (Úgy tudjuk, hogy a Tegyesz nem is keresett Zorkának a megyében szülőt, mivel roma vagy félroma származású. Az nem egyértelmű, hogy másnak kiajánlották-e előttünk az országos listáról, de az biztos, hogy látni mi láttuk először.) A személyes látogatás pedig mindkettőnket meggyőzött arról, hogy bele kell vágni. (Miután végre kettesben maradtunk, feleségem nézett rám óvatosan, hogy mit gondolok, és én állítólag ezt válaszoltam: „Hát ez nem kérdés.”) Egy barátságos, vidám, kiegyensúlyozott, egészséges és mozgékony babát ismertünk meg, aki a születése óta ugyanabban a szerető nevelőszülői házban lakott. És itt kezdődtek a nehézségek.

Az ismerkedés intenzív szakaszát a határozat módosítása (Zorka már éppen kicsúszott a 0-1 éves életkorra szóló határozatunkból) és a munkahelytől való elszakadás miatt három héttel későbbre tudtuk időzíteni, addig hétvégenként látogattuk reménybeli kislányunkat. Ezalatt két problémánk merült fel. Az első egy gyakorlati: alkalmassá kellett tenni a lakásunkat és életkörülményeinket egy egyéves kisgyerek befogadására. Mindaddig ugyanis inkább csecsemőben gondolkoztunk, ami azért egész más igényeket támaszt: más ruhatár, babakocsi, autósülés szükséges, a szórakoztatásához játékok, könyvek. Mivel Zorka az első gyerekünk, nekünk tényleg nem volt itthon semmi, amihez nyúlni tudtunk volna. Az is nagy különbség, hogy egy izgő-mozgó, járó egyéves számára egy méter magasság alatt majdhogynem ki kell üríteni a lakást, a lépcsőre rácsot szerelni, fiókzárakat, elpakolni az éles, szúrós, mérgező dolgokat, a növényeket. Tényleg sok időnk elment mindezzel, mivel nap közben dolgoztunk, hétvégén látogattuk Zorkát, és a fennmaradó időben kellett mindent beszerezni, megszerelni. Persze így sem lett gyerekbiztos a lakás, Zorka rögtön felfedezte a legérdekesebb dolgokat. Már ez a probléma sem volt egyszerű, ennek nyomán jelenleg el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha egy alapítványtól két-három nap alatt befogadandó babára kapunk felajánlást. A második probléma inkább elméleti jellegű volt: sehogy sem tudtam elgondolni, hogyan lehet egy egyéves kisgyereket kiszakítani a számára csecsemőkora óta természetes közegből, és új szülőt adni neki. A hétvégenkénti barátkozások jól alakultak, de az is nyilvánvaló volt, hogy babánk számára az elsődleges kötődést a nevelőanya jelenti. Nagyon féltem az ismerkedés intenzív szakaszától – pontosabban nem értettem, hogyan lehetséges egyáltalán átlépni ezt a küszöböt. Igyekeztem művelődni: olvastam könyvet és ezt a blogot (jellemző módon végigvettem a „barátkozás” tárgyszóval jelölt összes bejegyzést), továbbá nagyon segítőkészen válaszolgatott a kérdéseinkre minden Tegyeszes ügyintézőnk és a nevelőanya is. Összességében annyit szűrtem le mindebből, hogy egy-két hét alatt menni szokott a dolog, persze intenzív és fárasztó napok várnak ránk. Csak az egész hogyanját és mikéntjét nem értettem. Hogy ha odaköltözünk a közeli panzióba, akkor onnantól vajon mi fog történni. Read the rest of this entry