Monthly Archives: június 2016

„Ötven gyereknek találtam családot”

Általános

Pataki Zita (42) televíziós műsorvezető, az RTL Klub időjósa pályája kezdetén, húsz évvel ezelőtt örökbefogadási tanácsadóként dolgozott. Erről az időszakról mesélt az Örökbe.hu-nak. Zita jóformán autodidaktaként vágott bele a munkába, sok mindenre ösztönösen ráérzett. Azóta sokkal szabályozottabb lett az örökbefogadás világa, ezeket a változásokat jeleztem az interjúban.

Mikor kerültél először kapcsolatba hátrányos helyzetű gyerekekkel?

A szüleim gyerekoromban karácsonyra kihoztak gyerekeket az egri gyerekotthonból. Sanyikát most kerestetem is a sajtóban. Ez volt az első ilyen élmény.

Aztán természetesen az általános iskolában is láttam nálam hátrányosabb helyzetű tanulókat. Én mindig jól tanultam, jól éreztem magam, de mellettem sokan nem. Figyeltem a többieket, hogy nekik miért nem megy a tanulás, és közben segítettem ott, ahol tudtam. Volt, hogy valaki helyett megírtam a dolgozatát, vagy épp megvédtem valakit, ha ő nem tudott kiállni magáért. Szerencsémre a szüleim gyerekkoromtól kezdve két elvet ültettek belém: az egyik, hogy a vélemény szabad, büszkén vállaljam azt mindig, a másik, hogy nincs felsőbb hatalom, minden ember egyenértékű. Az apukám katona volt, és anyukám mindig rámutatott a váll-lapjára, hogy a munkahelyen kívül ez nem számít, csak hogy valaki jó vagy rossz ember. Én ezzel a tudattal nőttem fel.

PatakiZita6

Hogy kerültél a GYIVI-be (Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet, a Tegyesz elődje)?

Váratlan helyzet volt. Elvégeztem a tanárképzőt, abban az évben magyar-könyvtár szakos tanárt Budapesten és Szentendre környékén nem kerestek. A GYIVI viszont meghirdetett egy örökbefogadási előadói állást, amihez pedagógusi végzettség kellett. Bementem, és megkaptam az állást.  Ma már kissé csodálkozom, hogy a főnököm rám bízta ezt a munkakört, bár amit csináltam, szerintem jól csináltam.  Akik akkor velem dolgoztak, tudják, hogy mit alkottam akkoriban: az egész archívumot rendbe tettem – hála a könyvtár szakos rendszerező ismereteimnek. Közben az összes örökbefogadásra várakozó házaspárral személyesen találkoztam, a dossziéjukat ellenőriztem, fenntartják-e még a szándékukat. És nemcsak a szülőket akartam megismerni, hanem a Pest megyei összes gyereket, aki örökbe adható, vagy az lesz valaha. Ellátogattam az összes otthonba, és folyamatosan kapcsolatot tartottam az ottani nevelőkkel, gondozókkal.

Ez mikor volt?

1996 és 1998 között dolgoztam ott.

Te voltál az egyetlen előadó?

Igen, egy titkárnő segített.

Ma egy ilyen méretű Tegyeszben van 5-6 tanácsadó.

Mellettem segített két pszichológus, és a vezetőknek hétről hétre beszámoltam.

Egy ekkora megyében van évi 30 örökbefogadás.

Igen, körülbelül 50 gyereket adtam örökbe a két év alatt. A párosítás is az én feladatom volt, és ezt meg kellett indokolnom a pszichológusnak és a gyámnak, hogy miért tartom ideálisnak.

Előtte volt bármi tapasztalatod az örökbefogadásról? Read the rest of this entry

Változás egyedülálló várakozóknak

Általános

Nemrég történt egy változás a magyar örökbefogadási gyakorlatban, ami a titkos örökbefogadásokat és az egyedülállókat érinti.

Eddig, ha egy gyermeknek szülőket kerestek, előbb a saját megyéjében ajánlották ki a szóba jövő házaspároknak, aztán a megyében élő egyedülállóknak. Ha nem sikerült, akkor a gyerek felkerült az országos listára, ahol már az egész országban élők közül kerestek neki szülőket.

Mostantól, ha a megyében élő házaspárok nem vállalják a kicsit, akkor először az országos listán szereplő házaspároknak kell felajánlani, és ha az egész országban nincs olyan házaspár, aki vállalja, akkor kerülhet sor a megyében élő egyedülállóra, majd ezután jönnek az egész országból az egyedülállók. Ez a minisztérium friss állásfoglalása, amit több megyei Tegyesz már alkalmazni is kezdett, és sok helyen erről értesítették is a várakozó egyedülállókat. Rendelet még nem született róla.

baby-carriage-798775_1920

Mit jelent ez a változás? A következőkre lehet számítani, ha az új rendszert valóban így fogják alkalmazni: Read the rest of this entry

Örökbe.hu olvasói találkozó július 16-án

Általános

Tetővel fedett részen fogunk ülni, de hideg lehet, öltözzetek melegen. Később, ha hideg van, esetleg átvonulunk a szomszédos Bookta Kávézóba. Aki később érkezik és nem talál minket, nézzen körül ott is.

Nyáresti kötetlen beszélgetős találkozót tartunk július 16-án szombaton a Margit utca 9-ben. 

Kezdés 6-kor, de később is lehet jönni, 10-ig biztos ott leszünk.

Örökbefogadók, várakozók, felnőtt örökbefogadottak, érdeklődők és családtagok is jöhetnek. Hozhattok gyereket is. Jöhetsz fektetés előtt vagy fektetés után, jöhetsz, ha van gyereked, vagy ha nincsen, ha még sose voltál, ha még sose kommenteltél, vagy ha te vagy az angol királynő… a lényeg, hogy szívesen tölts egy estét az örökbefogadásban érintett társasággal! Viszont jelezd előre, ha jössz.

12079517_1154944351186960_8220522280749984171_n

Helyszín: Margit utca 9., kerthelyiség, kisebb harapnivalókat is tartanak. Már többször voltunk. A Margithíd budai hídfőjénél van, a 4-6-os villamos közelében, a Bookta mellett. Térkép itt.

Várlak szeretettel!

A trianoni árva

Általános

Részletek Szabó Magda Für Elise c. regényéből.

Az a több sebből vérző, eszméletét hosszú ideig vissza nem nyerő, minden tekintetben sérült gyermek, akit már az új határon belül találtak meg, s akit menekülő szülei holttestei takartak, trianoni árva volt, egy, a háború mindenkijüket elvesztett kiskorú áldozatai közül. Mikor a Nemzeti Árvák Egyletét megalapították, a későbbi Revíziós Liga tevékenysége még csak ígérkezett, ám az árvaház nagy épületének azonnal hangsúlyt adott különleges társadalmi fontossága. A közvélemény nem ok nélkül állt a háború és a békekötés eltaposottjai mellé teljes segítőkészségével: amit az elkoldusodott országban még lehetséges volt, megpróbálta megadni nekik az emberségében sebzett jótékonyság. A kezdetben néma Bogdán Cecíliát viszonylag hamar sikerült azonosítani önmagával, a halott szülei ruháiban talált okmányok segítségével. Zentán született és ő is élete negyedik évében járt, mint én.

fortepan_39042

A jelzős főnév: Trianoni árva közismert fogalom volt. Az összegyűjtött, család nélküli otthontalanokat messziről meg lehetett ismerni az egyenruhájukról, ott jártak a mi városunkban is, ahová egyesek kerültek, Cili is az volt, trianoni árva. Azzá válásának körülményeit apám sose mondta el neki, csak amennyit mindenképpen tudnia kellett, felesleges volt Cili amúgy is sérült tudatát részletekkel terhelni. Később persze közölnie kellett: a kislányt úgy találták a déli határon a demarkációs vonalon már innen, minálunk, halott apja-anyja testükkel védték meg a kétfelől rájuk záporozó golyók elől, ő fejsérüléssel és sokáig tartó memóriakieséssel élte túl a szülők pusztulását. Egyébként Cilit annak idején apám hozta a házunkba, és mikor szüleim adoptálták, felvette a Szabók ritka családnevét is, férjhez is apám karján ment, a gyerekkorunktól kedvelt verestemplomba, amely talán nem is az ő felekezete szerinti imahely volt, hiszen mikor a trianoni árvákat átvevő bizottság rendszerezte a talált gyerekek adatait, beszélni még nem tudott, felekezete megállapításának kísérletekor csak a hitágazatok szimbólumait mutatták meg neki. A kereszt után nem nyúlt, nem is vetett keresztet, a református imakönyv tetején lévő kehely rajzára viszont már rátette a kezét, nyilvánvaló volt, hogy ezek szerint protestáns. Szabó Cecília sérült fejében a szétzilált emlékekből ez az epizód sajátságos véletlenből megmaradt. Apám örült, hogy a saját lánya és az adoptált együtt járhat hittani előkészítésre, hiába született Zentán, Cili nem óhitű, még igazán szerencse, mert akkor hogy oktathatná a mi lelkipásztorunk, velem együtt. Amikor egyszer ez az epizód szóba került, fogadott testvérem elkomolyodott, nyugtalan, majd érzékelhetően zavart lett. Nem értettem az okát, félrehívott és megmagyarázta. Dódi – így hívott egész életünkben – suttogta, én nem azt mutattam, azaz én nem mutattam semmit, semmi vallásosat, erre kivételesen emlékszem. Azt láttam, pohár van a fedelen, és szomjas voltam, vizet szerettem volna inni. Sohasem mondtuk el apámnak, anyámnak sem, akármi hitűnek született is Cili, a kálvinisták kátéját tanulta.

Apám, mikor megnősült, szőke lánygyereket kért a feleségétől, az barnát szült neki, s több gyereket már nem is akart, pedig apám vágyott a vidám nyüzsgésre, tizennégyen voltak ők testvérek a köröstarcsai parókián. A Központi Trianoni Árvabizottság debreceni képviselőjeként olykor értekezletre hívták fel Pestre, ahol a központ működött, mikor azon a bizonyos örökre emlékezetes napon felutazott, nem hitte volna, hogy sok teljesületlen kívánsága közül egy most váratlanul teljesül majd. Lefolyt az értekezlet, aztán a jelenlévők meg kívánták nézni az alighanem már alvó gyerekeket, apám nem hitte volna el senkinek, hogy mikor egy óriási, általános hálószobának kijelölt helyiségbe lép, egyfajta jóvátételt kap egy megtagadott, nagyon is emberi óhaj teljesülésével. A helyiségben párnákon, matracokon százfajta pokróccal, paplannal letakarva feküdtek az árvák, akiket akkorra már kikérdeztek az idegorvosok, képzett védőnők fürdettek, s a viszonyok lehetőségeit meghaladó minőségű koszttal is ellátták őket. Mihelyt hovatartozásukat vagy teljes árvaságukat kiderítették, és bebizonyosodott, hogy minden nyomozás meddő, mert nincs a talált gyermeknek olyan családtagja, akinél elhelyezhető, felekezeti hovatartozásuk szerint egyházi létesítmények árvamenhelyén helyezték el őket, onnan kerültek aztán az iskoláskorúak elemibe vagy felsőbb iskolába, a legkisebbeket meg átvették az óvodák. Ágyaik előtt ott volt az egyenruhájuk, szépen kiteregették a fekete vászon- vagy posztóöltözéket, amelyen szürke szalag piros hímzésű felírással jelezte, aki viseli, trianoni árva. Én láttam őket felvonulni, mert egy nagyobb csapat aztán városunkba került az ottani trianoni részlegbe, patyolattiszták voltak, igen ápoltak, egyforma ruháik miatt valóságos kis hadsereg, kétnemű Twist Olivérek egy nagy tömegtemetés után. Read the rest of this entry

A férjem külföldi

Általános

A feleség magyar, a férj külföldi állampolgár (de lehet fordítva is), Magyarországon élnek, és szeretnének örökbe fogadni. Nem nagy, de létező csoport, ma az ő lehetőségeiket járom körül.

Magyarország csatlakozott a hágai egyezményhez, amely szerint akkor nemzetközi egy örökbefogadás, ha a gyerek utána más országban fog élni, és erre csak akkor kerülhet sor, ha belföldön nem sikerült szülőket találni neki. Tehát nem az a döntő, milyen állampolgárok a szülők, hanem hol élnek. Ebből következően a Magyarországon élő magyar feleség és dodekanisztáni állampolgárságú férj jogosult nálunk belföldi eljárás keretében örökbe fogadni (sőt, egy itt élő dodekanisztáni pár is). Egy Svédországban élő magyar viszont nemzetközi jelentkezőnek számít, és a drágább, bonyolultabb nemzetközi örökbefogadással kaphat csak Magyarországról gyereket, olyat, akinek itthon nem találtak szülőt. A Gyermekvédelmi törvény viszont kimondja, hogy a nyílt örökbefogadást közvetítő civilek külföldi állampolgárokat nem fogadhatnak (ez a Czeizel-ügy hozadéka, mikor húsz éve amerikai párok a rendszert megkerülve fogadtak örökbe magyar újszülötteket). Ennek dacára az elmúlt évekig néhány civil fogadott vegyes házaspárokat. Read the rest of this entry