Örökbe.hu

Nagyon sok olvasónak sikerült mostanában örökbe fogadnia, csak a nyár miatt még nem mindenki tudott beszámolni róla. Íme négy történet azoktól, akikhez nemrég érkezett kisgyerek, és várom a többiek beszámolóját is, akiknek a közelmúltban (mondjuk az elmúlt évben) bővült a családja. Gratulálunk mindenkinek!

Nicknév: nincs ilyenünk 🙂

Családi felállás: Férjemmel közösen vállaltuk kisfiunkat. Ő az első gyerekünk.

Miben vagytok mások, mint mások:  Valószínűleg mi képviseljük a nagy átlagot az örökbefogadó szülők terén. Hétköznapi család, hétköznapi elvárásokkal és gondolatokkal.

Miért fogadtatok örökbe: 4 év után döntöttünk úgy, hogy ha már vér szerinti gyereket nem ad nekünk a Jóisten, azzal együtt, hogy mindketten makkegészségesek vagyunk, örökbe fogadunk egy kisgyereket. Tökéletes házaséletet éltünk korábban is, és úgy éreztük, ez csak egy gyerekkel lehet még kerekebb.

Mennyit vártatok: Két és fél évet.

Ki érkezett, honnan: Gáborkát egy gyermekotthonban ismertük meg, Budapesten, ahol mi is élünk (piros megye). Nagyon tetszett nekünk az első pillanattól kezdve, és a barátkozások alkalmával egyre inkább megszerettük. Gáborka majdnem 3 éves, egészséges, gyönyörű szemű és lelkű kisfiú, aki egész addigi életét a gyermekotthonban töltötte.

A leg…

A legnehezebb a bürokratikus része volt számunkra. A jelenlegi jogszabályok alapján a területileg illetékes kormányhivatal, a gyermekotthon, valamint a  Tegyesz részéről kihelyezett gyám, illetve egy tanácsadó szerepelt a jogi procedúrában. Fölösleges izgalmak emésztettek fel minket ebben az amúgy gyönyörű élethelyzetben.

A legjobb tanács, amit kaptatok: Amikor már hazahoztuk Gáborkát, és nekikezdtünk a gyereknevelésnek, a nagyszülők óva intettek minket, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan. Nem kell tökéletesnek lenni. Senki sem az.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A mai napig nagy szomorúsággal tölt el, hogy nekünk az első hetek rémálomba illően zajlottak. A barátkozás tökéletesen ment, ahogy a Naaaaaagy Könyvben meg van írva. Szeretettel fordultunk egymás felé, maga volt a csoda. A hazahozataltól számítva bő két hétig a hiszti- és dührohamok felváltva értek bennünket. Ütött, rúgott, elmondta, hogy nem szeret minket. Persze, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy ez nagy változás az életében, ami még számunkra is felfoghatatlan, nemhogy az ő lelkének. De!!! mivel a barátkozás olyan csodálatosan zajlott, fel sem merült bennünk, hogy ilyen előfordulhat. Erről a felkészítés során nem hallottunk, így nem is számítottunk rá. Nagyon jó lett volna, ha az elejétől kezdve tudjuk, nem mi csináljuk rosszul , és nem is a gyereknek van kettős személyisége. Egyszerűen ez egy ilyen időszak és pont. Utólag hibának tartom, hogy a barátkozás alatt, bár megtehettük volna, egyszer sem hoztuk el a későbbi otthonába Gáborkát, ez megkönnyítette volna az átállást.

******

Nicknév: Aloe Vera

Családi felállás: Egyedülállóként fogadtam örökbe, első gyermekem ő. Várakozás közben ismertem meg a jelenlegi vőlegényemet, pedig előtte évekig nem volt párkapcsolatom.

Miért fogadtál örökbe: Mert szerettem volna anya lenni, megélni a gondoskodást, szoros kapcsolatot. Még nem voltam házas, ezért 40 évesen beadtam a kérelmet.

Milyen gyereket kértél: max. 4 éves, bármilyen nemű, bármilyen származású, egyedülállóként is vállalható egészségi károsodással

Mennyit vártál: a határozattól a tényleges örökbefogadásig 15 hónapot.

Ki érkezett, honnan: az országos listáról, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Luca, 22 hónapos roma, enyhén visszamaradott, de nagyon cuki kislány. Beszéd- és mozgásfejlődésben van lemaradása, nagyjából fél év.

A leg…

A legemlékezetesebb talán az első komoly pillantása, ahogy első találkozáskor a kezemben lévő ajándék után mélyen a szemembe nézett.

A legkedvesebb: ahogy örülni tud apróságoknak, és érti a poénjaimat.

A legnehezebb: elviselni a hisztijét, és ilyenkor megőrizni a nyugalmamat.

A legjobb tanács: a vőlegényem is nézze meg a gyermeket, mielőtt megírom az elfogadó nyilatkozatot.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultad: a “rápillantás”, az ismerkedés, az ügyintézés és az itthoni élet. Azt előre tudtam, hogy hazahozatal után egy hónapig “bezárkózni” irreális.

A legmeglepőbb: persze titkon reméltem, de anyukám, akinek eleinte elég nehéz volt elfogadni, hogy ilyen úton lesz unokája, most lelkes nagymama, és nagyon jó a kapcsolatuk.

A legviccesebb: hogy nekem is olyan vezetéknevem van, ami roma származásúaknak szokott lenni.

Miről olvasnál szívesen? Korábban olvastam volna: Hogyan készüljek az intenzív hétre? Mit vigyek magammal? Mi legyen meg otthon indulás előtt, amikor egy hét múlva a gyermekkel érkezünk haza?

Bármikor aktuális lehet: Kihez forduljak probléma esetén, ha a bizalmasaim tapasztalatlanok ilyen téren? Mennyire kell extra kényeztetés, engedékenység egy frissen elszakított gyermeknek? Ha még nem beszél a gyermek, de “mindent ért”, mit mondjunk a nevelőszülőkről és a korábbi életkörülményeiről? Szóba hozzuk?

Nicknév: Idli

Családi felállás: pár éve vagyunk házasok, negyvenes éveink elején esküdtünk, ha sikerült volna vér szerinti, akkor is fogadtunk volna örökbe. Egyikünknek sem volt gyermeke.

Miben vagytok mások, mint mások: semmiben, teljesen átlagos középosztálybeli, dolgozó emberek vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe: nagyon szerettük mindig a gyermekeket, férjem előző kapcsolatában nevelt egy kislányt ideiglenesen, és szakításkor nem anyucit sajnálta. Ezért kértünk lányt, bár nekem mindegy volt. 0-3 évesig, és egészséges vagy korrigálható állapotú kislányt kértünk.

Mennyit vártatok: mivel számunkra sosem volt kérdés a származás, így egy (részben?) roma kislány volt az első kiajánlásunk, akit el is hoztunk, a jelentkezéstől számítva másfél év múlva, titkos örökbefogadással. A 66. helyen álltunk, és mi voltunk az elsők, akik vállalták őt.

Ki érkezett, honnan: a megyénkből (narancssárga) kaptunk egy tüneményes, egészséges 2,5 éves kislányt, Beát, aki élete felét nevelőszülőknél töltötte, előtte a vér szerinti családjában élt. A nevelőanyuka vérprofi volt, nagyon sokat köszönhetünk neki, az ismerkedés, és a kiadatás is teljesen simán ment, magunk is meglepődtünk, mennyire. Annyi szép ruhát összepakolt a gyereknek, játékokat, könyveket, pokrócot, ezekre szintén nem számítottunk. Azóta is kapcsolatban állunk, valamikor vissza is fogunk látogatni. 

A leg…

A legviccesebb, hogy állandóan azt halljuk, hogy akár vér szerinti gyerek is lehetne, nagy a hasonlóság, annak ellenére, hogy mi a férjemmel nagyon fehér bőrűek vagyunk, Bea kreol és szerintem arcra sem hasonlít, de már kezdjük megszokni….

Legnehezebb az ismerkedés volt, Balatonnal határos megyében lakunk, a nevelőszülők szintén, két hétig mégis napi 3 órát autóztunk, nagyon szép, de nagyon fárasztó időszak volt.

Legkedvesebb: Első találkozásnál illetődtünk meg a férjemmel, ugyanis a kislány kb egy órával a kezdeti tartózkodás után egyszerűen felkéretőzött az ölembe, az nagyon-nagyon jó érzés volt! Mintha ráérzett volna valamire…

A legjobb tanács, amit kaptatok: Nagyon szeressétek! Nevelőanyuka mondta a búcsúzásnál könnyeivel küszködve. Igen, nagyon szeretjük.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A mi picikénk áldott jó természetű gyermek, persze kellő akarattal, és huncutsággal, soha nem volt vele semmilyen gond, segítséget sem kellett kérnünk, persze azért a tanfolyamon hallottak hasznosak voltak.

Miről olvasnál szívesen: Örökbefogadott roma származású gyermekek sorsáról, akik felnőttek, a vér szerinti szülőkkel való kapcsolatról. 

******