Adrienn és Szilvia örökbefogadásra jelentkeztek, nyíltan vállalták, hogy leszbikus élettársi kapcsolatban élnek. Az alkalmasságot megkapták, hamarosan megismerkedhettek egy kislánnyal, majd a gyámhivatal rejtélyes okokból leállította a hetek óta zajló barátkozást, komoly törést okozva a gyermekben és a szülőkben is. A pár azt gyanítja, a szexuális orientációjuk miatt nem kerülhetett sor az örökbefogadásra, a hivatalok nem adnak magyarázatot, a kislány viszont súlyosan sérült a történetben. (A cikk korábban a Dívány.hu-n is megjelent, és közel 4 ezer megosztást kapott.)
Molnár Adrienn pécsi orvos és barátnője, Szilvia öt és fél éve éltek együtt, mikor úgy döntöttek, gyereket szeretnének (Szilvia nem szeretné nyilvánosan vállalni teljes nevét). A lehetőségek közül az örökbefogadás állt hozzájuk legközelebb, így jelentkeztek a Baranya megyei gyermekvédelmi szakszolgálatnál. „Rögtön nyílttá tettük, hogy leszbikus kapcsolatban élünk, és rákérdeztünk, hogy lesz-e fennakadás emiatt. Azt mondták, hogy azonos nemű pár még nem jelentkezett Baranyában, de aztán tisztáztuk, hogy ez nem lesz akadály.” Nem közismert, de melegeknek nem tilos örökbe fogadni Magyarországon, az örökbefogadást szabályozó törvények semmilyen előírást nem tesznek a szülők szexuális irányultságára. Sőt, Magyarország is átvette az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlását, miszerint az örökbefogadásnál tilos a szexuális irányultság alapján kizárni valakit. Több sikeres örökbefogadás is történt hazánkban, ahol a jelentkező nyíltan felvállalta, hogy meleg vagy leszbikus, és olyan eset nem is fordult elő, mikor a szexuális orientáció miatt nyilvánítottak volna valaki alkalmatlannak. Az elvi jog azonban nem jelenti, hogy mindenkit alkalmasnak is nyilvánítanak, az alkalmassági határozat pedig nem garantálja, hogy fog is gyereket kapni az illető. Az örökbefogadás magyar szabályozása nem vesz tudomást az élettársakról, csak házaspárokat és egyedülállókat ismer, az élettársakat is az egyedülállók közé sorolja. Az élettársi viszonyban élőket több hátrány is éri: csak egyikük lesz szülője a gyereknek, a másik félnek jogilag nincs köze a gyerekhez, és mivel a törvény szerint a házaspárokat kell előnyben részesíteni, csak olyan gyereket kaphatnak, akit előttük több házaspár visszautasított. Adriennék ezt vállalták, és úgy döntöttek, Adrienn lesz hivatalosan az anyja a gyereknek, ő indítja el az eljárást, de Szilvi az alkalmassági vizsgálat minden lépésén részt vett.
A gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási tanácsadói ellenőrizték a jelentkező pár lakáskörülményeit, jövedelmi viszonyait, egészségi állapotát, pszichológus vizsgálta őket és részt vettek egy felkészítő tanfolyamon. Minden lépésben alkalmasnak találták őket. A pár mindkét tagja bejelentett állásban dolgozik, jövedelmi viszonyaik átlagon felüliek, a gyerek kedvéért még kertes családi házba is költöztek. A pszichológus jelentése szerint Adrienn érett személyiség, a pár kapcsolata harmonikus, a gyerekvállalásra vonatkozó döntésük megalapozott, elképzelésük a gyereknevelésről reális. „A pszichológiai vizsgálattal feltártak alapján kifejezetten jó kapcsolatkészség, feszültségszabályozás, kreativitás, kitartás, önuralom, önbizalom, ellenállóképesség, a külső és belső realitáshoz való adaptációs képesség, megfelelő kontrollfunkciók jellemzik. Képes kölcsönös érzelmi elkötelezettségen alapuló párkapcsolatra, felelősséggel járó családi szerepek vállalására” – írja a szakvélemény. „A pszichológus és az örökbefogadási tanácsadó is pozitív volt. Nem éreztünk megkülönböztetést, legfeljebb szokatlan volt számukra a helyzet” – emlékszik vissza Adrienn. A pár megkapta az alkalmassági határozatot, öt év alatti, kisebb egészségi problémával küzdő gyereket vagy testvérpárt vállaltak, roma származásút is. Ezzel igen elfogadónak számítanak a hazai örökbefogadási gyakorlatban, hiszen a jelentkezők többsége minél kisebb babára vágyik, és kevesen vállalnak roma kisgyereket. Pár hónap múlva ajánlottak is nekik egy kislányt. Az akkor 16 hónapos Natáliát már előttük több házaspár elutasította a megyében, a gyerek roma származású, barna bőrű, az anya alkoholt és drogot fogyasztott a terhesség alatt, a baba koraszülöttként jött világra, de szépen behozta a fejlődését. Nyolc hónapig csecsemőotthonban élt, azóta nevelőszülőnél. A gyereket már legalább egy éve nem látogatta az anyja, így örökbe fogadhatóvá nyilvánították. Mindez egyben nem az a csomag, amiért kapkodnak a hazai házaspárok, az egyedülálló várakozók jellemzően ehhez hasonló hátterű gyerekeket szoktak kapni, így nem mondható, hogy Adriennel kivételeztek. „Mi egy nap alatt eldöntöttük, hogy szeretnénk megismerni.” Tavaly decemberben az első találkozásra a nevelőanya hozta el a szakszolgálat irodájába Natáliát, aki nagyon barátkozó, kedves, nyitott kislánynak bizonyult. A pszichológus eközben elmondta a nevelőanyának, hogy két nő fogja örökbe fogadni Natit, aki megdöbbent, de nem volt ellenséges. Adrienn és Szilvi úgy döntöttek, szeretnék folytatni az ismerkedést a kislánnyal. Már meg volt beszélve a következő találkozó időpontja, mikor az örökbefogadási tanácsadó felhívta Adriennt azzal, hogy problémák várhatók. A nevelőanya ugyanis már korábban kérelmezte, hogy ő fogadhassa örökbe a kislányt, ám ezt nem engedélyezték számára, mivel „túlkoros” volt. A törvény szerint az örökbefogadó szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, nála ennél több volt a korkülönbség. Ez alól a rendelkezés alól még sosem tettek kivételt, nevelőszülőnél sem. Miután a nevelőanya megtudta, hogy két nő fogja örökbe fogadni Natit, ügyvéddel fellebbezett a döntés ellen.
„A második találkozás már úgy jött létre, hogy tudtuk, ő nem szeretné elengedni Natit.” A nevelőszülő szerepe sajátos a gyermekvédelemben: egyfelől szülőként törődik a rábízott gyermekkel, másfelől azonban egy hálózat fizetett alkalmazottja, akinek a feladatába a gyerek elengedése is beletartozik. Hiszen, ha úgy adódik, a gyerek visszakerülhet a vér szerinti családjába, vagy örökbefogadókhoz, és ezt a folyamatot a nevelőszülőnek hitelesen segítenie kell. Épp ezért egyes szakemberek szerint aggályos, ha a hálózatok gyerektelen, esetleg épp gyerekre vágyó embereket vesznek fel nevelőszülőnek, hiszen ők várhatóan nehezen fogják elengedni a gyereket. Itt egy gyermektelen, egyedülálló 48 éves nőről volt szó, aki még nem adta fel a vér szerinti gyerek iránti vágyát, és ezzel párhuzamosan Nati örökbefogadásáért is harcolt, elodázva ezzel a gyerek sorsának rendezését.
Adriennékkel a tanácsadó közölte, az ismerkedést a gyerekkel bizonytalan időre meg kell szakítani, amíg a nevelőszülő fellebbezése le nem zajlik. Adriennékre bízták, ezt megvárják-e, vagy lemondanak Natiról. Kegyetlen döntés előtt álltak, hisz a pakliban benne volt, hogy akár egy évet is várniuk kell a kisgyerekre és esetleg meg se kapják. „Talán szerencsésebb lett volna az első találkozás után leállítani a barátkozást és nem ránk bízni ezt a döntést” – mondja utólag, az események ismeretében Molnár Adrienn. Januártól áprilisig várakozott a pár, akkor értesítették őket, hogy a nevelőszülő fellebbezését elutasították, és ha akarják, Adrienn és Szilvia folytathatják az ismerkedést Natival. Ők igent mondtak. A szakemberek igen gyors, egyhetes barátkozást javasoltak, aminek a végén már haza is vihették volna a gyereket. Adriennék vállalták, hogy az egy hét alatt berendezik a gyerekszobát, beszerzik a szükséges újabb igazolásokat, a munkahelyükről szabadságot vesznek ki és emellett a nap nagy részét Natival töltik, hogy a kislány megismerje, elfogadja őket. A barátkozás jól alakult, Nati könnyen teremtett kapcsolatot, talán kicsit túl könnyen is. „Feltűnt, hogy túl könnyen eljött velünk, nem volt dühös, nem sírt, nem kapaszkodott a nevelőszülő után, oda se ment hozzá.” Ez furcsa, hisz a gyereket addig a nevelőszülő gondozta egész nap, és az örökbefogadók mégiscsak idegenek a számára. Adriennék persze örültek, hogy jól alakul a kapcsolat, szép napokat töltöttek együtt a nagyon vidám, barátságos kislánnyal, a harmadik naptól kezdve reggeltől estig a saját otthonukban, és csak lefekvésre vitték vissza a nevelőszülőhöz. A nevelőanya viselkedését viszont furcsának találták. Bár a barátkozást nem akadályozta, egyáltalán nem érdekelte, hova kerül a gyermek, akit nemrég még ő maga akart örökbe fogadni. „Tőlünk semmit sem kérdezett, végig a saját sérelmeit ecsetelte, különösen azt, hogy ő nem fogadhatta örökbe Natit. A gyerekről se mesélt, csak ha mi forszíroztuk. Nem volt ellenséges velünk, de nem is igazán segítette a barátkozást.” Pedig a barátkozásnál nagyon fontos, hogy a gyermeket ismerő addigi gondozó minden fontos információt átadjon az új szülőknek, és megkönnyítse a későbbi közös életet. Adriennék próbáltak nem törődni a zavaró tényezőkkel és saját rossz előérzeteikkel. Április 13-án kaptak időpontot a gyámhivatalba, itt megállapították, hogy szépen alakul a kötődés a gyermek és a szülők között, megszületett egy tízoldalas határozat, hogy két nap múlva az otthonukba hazavihetik Natáliát. „Ott semmilyen akadályt nem jeleztek. És másnap délelőtt a tanácsadóink közölték, hogy nem helyezhető ki hozzánk Nati, mert újabb problémák vannak, pedig már másnap vittük volna haza a kislányt minden cuccával együtt. Utaltak arra, hogy megint a nevelőszülővel van gond, aki a minisztériummal levelezget. Akkor már rákérdezünk, hogy a szexuális orientációnkkal van-e baj, és burkoltan beismerték, hogy igen, valaki azon balhézik, hogy Baranyában leszbikusok hogy kaphatnak gyereket.”
A tanácsadó elmondta, ők sem tudják, ki áll emögött, csak egy végzést kaptak, hogy kérik a szakmai hiba kivizsgálását Natália ügyében, hogy a gyerek miért nem került fel az országos listára, hogy házaspárokat kereshessenek neki szülőnek. A magyar örökbefogadási rendszerben ugyanis egy gyereknek először a saját megyéjében keresnek szülőket (először a várakozó házaspárok, majd az egyedülállók között), és ha ott nem találnak neki családot, akkor kerül fel a gyermek az „országos listára”, ahol már az egész ország területéről keresnek neki szülőt (ismét először a házaspárok, majd az egyedülállók között). Natit azonban a helyi örökbefogadási csoport több házaspárnak is kiajánlotta Baranya megyében, akiknek nem kellett, azon kívül a jelenlegi rendeletek kimondják, hogy az országos szintre csak akkor kell küldeni a gyereket, ha a megyében nincs rá jelentkező. Adriennék ügye után pár héttel azonban egy minisztériumi továbbképzésen bejelentették a megyei gyermekvédelmi szolgálatoknak, hogy a jövőben a megyében élő házaspárok után az egész országban élő házaspárok között kell szülőket keresni egy gyereknek, és csak ha az egész országban nincs megfelelő pár, akkor jöhetnek az egyedülállók. Erről máig nem született írásos rendelet, viszont több megye máris alkalmazni kezdte és erről értesítették is a várakozó egyedülállókat. Mindenesetre furcsa egy konkrét ügyben egy még jogszabályba nem is foglalt változtatást számon kérni, amit a pletyka miatt pont Adriennék esete miatt vezettek be. Az egyedülállók örökbefogadása egyébként egyáltalán nem ritkaság idehaza, a jelentkezők 10-12 százaléka számít hivatalosan egyedülállónak, és általában kapnak is gyereket, ha nem ragaszkodnak a fehér bőrű újszülötthöz. Az is számos esetben előfordult már, hogy egy gyermek a saját megyéjében került egyedülálló szülőhöz, és ilyenkor minden gond nélkül lezajlott helyben, a gyermekvédelmi szakszolgálat és a gyámhivatal között az eljárás, nincs is jogi lehetőség „felülről” belenyúlni, például a minisztériumnak.
A bizonytalan helyzetben az örökbefogadási tanácsadók azt javasolták Adriennéknek, folytassák tovább az intenzív barátkozást Natáliával, abban a reményben, hogy akkor olyan erős kötődés alakul már ki a gyermekkel, amit senkinek nem lesz szíve széttépni. „Ekkor Szilvi már nagyon mondta, hogy szálljunk ki ebből, de én nem hittem benne, hogy vissza lehet fordítani az örökbefogadást, pláne, hogy ha megnézik a papírjainkat, mi jó esélyekkel induló szülőpár vagyunk, stabil egzisztenciával, nagyon pozitív pszichológiai véleményekkel, és ezt a gyereket már kétszer ajánlották ki nekünk, a helyi szakszolgálat jószándékát is éreztem. Szilvi meg kongatta a vészharangot. Féltünk, a gyereknek is nagy sérülést okozunk, ha mégse vihetjük haza, de a szakemberekben megbíztunk, ők tudják jobban.”
A pár végül folytatta a barátkozást a gyerekkel, egész napra hazavitték otthonukba a kislányt, játszottak vele, etették, a kertben voltak, délben náluk aludt, családként éltek, a gyerek a két kiskutyájukat is megszerette. Adrienn felhasználta az egész éves szabadságát. Ez így ment két hétig, de az utolsó 2-3 napban a kisgyerek viselkedése megváltozott, többször sírt, nem evett rendszeresen, felborult az alvása, „ha az én ölemben volt, a nevelőszülőhöz kéredzkedett, ha nála volt, hozzám.” A szakirodalom ismeri azt a jelenséget, hogy a túlnyújtott barátkozás bizonytalanságérzetet kelt a gyerekben, ez történhetett Natival is.
Április 28-án aztán – mikor a pár már három hete mindennap építette a kapcsolatot Natival – Molnár Adriennékkel közölték, hogy nem fogadhatják örökbe a gyereket. A beszélgetésen a gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási tanácsadói és szakmai vezetőjük volt jelen, „mindenki sírt, ők is, mi is. Átbeszélték, hogy mekkora hiba volt ennyi időt tölteni vele, most mindenkinek iszonyatosan nagy sérülés elválni, legfőképpen Natinak. Ők nem gondolták, hogy erre sor kerül”. Tulajdonképpen a helyi örökbefogadási csoport sem tudja, ki állította le a barátkozást, valahol minisztériumi-államititkári szinteken zajlott a történet, és ahogy mondják, ők is egy arctalan fantommal hadakoztak. Nekik szakmai hibára hivatkoztak, hogy Nati nem került fel az országos listára, de vélhetően inkább Adriennék homoszexualitása lehetett a gond. „Mikor elbúcsúztunk, sírva mondták, hegy ezek után nincs garancia arra, hogy legközelebb nem részesülünk ugyanilyen bánásmódban.”
Az elutasító határozatban viszont csak annyi szerepelt, hogy a gyermekvédelmi gyám visszavonta a beleegyező nyilatkozatát az örökbefogadáshoz. „Megtalálták azt az embert, akin keresztül bele lehet nyúlni a folyamatba.” Ugyanez a gyám két héttel korábban még javasolta az örökbefogadást a kialakuló érzelmi kötődésre hivatkozva. A barátkozás alatt egyébként a gyám egyszer sem volt jelen, Adrienn egyszer találkozott vele, 2-3 percre, „bemutatkozott és elhúzta a csíkot. Valószínűleg felülről utasították, hogy vonja vissza a beleegyezését.”
Adriennék ekkor elmentek a nevelőszülő házába és elbúcsúztak a kislánytól. „Annyit mondtunk neki, hogy mi csak egy átmeneti időre vigyáztunk rá, amíg a nevelőanyának sok dolga volt. Valószínűleg értette, hogy vége, mert mikor kimentünk az autóhoz, Nati sírt, és nem akart visszamenni a nevelőanya ölébe.”
Adrienn és társa a következő hetekben összepakolták a már kialakított gyerekszobát, és csalódottan és elképedten próbálták feldolgozni a velük történteket, gyászolták a gyereket, aki nem lett az övék. Pár héttel később véletlenül összetalálkoztak a városban a nevelőanyával, aki elmondta, Nati nagyon rossz állapotban van, a búcsú után alig evett, lefogyott egy kilót, a beszédben visszafejlődött, folyamatosan sírt, idegenek felé bizalmatlanná vált, és hogy azóta előírták neki a korai fejlesztőt és a gyermekpszichológust. „Azt is elmondta, hogy Natinak ezt a folyamatos „hisztijét” ő leállította azzal, hogy kétszer kicsit elverte, bár tudja, hogy mint nevelőszülő ezt nem lenne szabad megtennie, de ez szerinte használt is, mert a gyerek azóta helyrerázódott. Még hozzátette, hogy a köztársasági elnökkel levelez, hogy örökbe fogadhassa Natit, bár azt is mondta, milyen nehéz neki, ez a gyerek már nem ugyanaz, visszakapott egy kezelhetetlen gyereket.”
Adrienn ekkor felhívta az örökbefogadási tanácsadót, aki megerősítette, hogy a gyermek valóban rossz állapotban van a barátkozás megszakadása óta, fogyott, visszafejlődött és pszichológus foglalkozik vele. Egyébként a gyereket ki fogják ajánlani házaspároknak az országos listáról, és ugyanez a nevelőszülő fogja segíteni újfent a barátkozást.
Adriennék a melegek megkülönböztetése ellen küzdő Háttér Társaság segítségével kérték az ügyük felülvizsgálatát, homofób diszkriminációra hivatkozva, és arra, hogy az eljárás nem szolgálja a gyerek érdekét. A fellebbezést a gyámhivatal elutasította, érdemi indoklás nélkül, csak azt ismételve, hogy a gyám visszavonta a hozzájárulását az örökbefogadáshoz, ennek indoklására nem tértek ki. Az elutasító határozat is megemlíti azonban, hogy első nyilatkozatában a gyám még a kötődés kialakulását állapította meg Nati és a szülőjelöltek között.
Az ügy rengeteg szakmai problémát felvet. Miért vonta vissza beleegyezését a gyám, aki korábban még engedélyezte az örökbefogadást? Miért nem kapnak magyarázatot Adriennék arra, mi velük a gond? Ha a szexuális orientációjuk volt mégis a gond (ami alapján teljesen törvénytelen diszkriminálni), ezt miért nem az eljárás előtt gondolták át, mielőtt a gyerek megszerette őket? Akkor most fogadhatnak örökbe gyereket melegek Magyarországon? Hogy lehet a barátkozást, a gyerek elengedését egy olyan nevelőszülőre bízni, aki szemlátomást teljesen ellenérdekelt a folyamatban? Hogy lehet egy olyan szakmai elvet számon kérni az eljáráson, amiről máig nincs rendelet? Ha történt is szakmai hiba, nem lett volna-e fontosabb, hogy a gyerek azokhoz a szülőkhöz kerüljön azonnal, akiket már megszeretett, és nem majd sok hónap múlva egy másik házaspárhoz? Kinek fájt annyira egy leszbikus pár örökbefogadása, hogy a finis előtt percekkel közbelépett? És legfőképpen: ki nézte a gyermek érdekét ebben a folyamatban?
Az üggyel kapcsolatban megkerestük kérdéseinkkel az érintett szervezeteket. Az ügyben eljáró gyámhivatal (a Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatala Gyámügyi Osztálya) annyit közölt, hogy az újságíró az adatok megismerésére nem jogosult, ezért nem válaszolnak. (Maga Adrienn sem ismerhette meg a gyám elutasító nyilatkozatának tartalmát.) A minisztérium (az Emberi Erőforrások Minisztériuma Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága) válaszában ez állt: „A tárgyi ügyben nem érkezett a minisztériumba sem ügyféli panasz, sem szakmai kérdés.” A Baranya Megyei Gyermekvédelmi Központ pedig azt tudatta, hogy csak a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság engedélyével nyilatkozhat, ez máig nem érkezett meg.
Mire számíthat ezután Nati? A sikertelen barátkozással tovább nőtt a „poggyásza”. A vér szerinti családból való elszakadás és a csecsemőotthon után egy újabb elválás traumáját is cipeli, közben idősebb is lett, fejlesztésre szorul a történtek miatt. Elvesztette nyitottságát, egy következő örökbefogadónak már igen nehéz lesz a sokszor csalódott kisgyerek bizalmát megnyerni – ha ugyan nem riad vissza már pusztán ettől a történettől. Molnár Adrienn és társnője épp ezért úgy döntöttek, hogy az elutasított fellebbezés után az ombudsmanhoz fordulnak hátrányos megkülönböztetés miatt, de nem mennek bíróságra a gyermek örökbefogadásáért. Esélyt nem látnak, hogy megkapják Natit, és a bírósági eljárás egy-két évet is igénybe vehet, nem akarják tovább rabolni a gyermek idejét. „Ha pereskedünk évekig, és addig az ő sorsa függőben marad, akkor már mi vennénk el az ő esélyeit. Muszáj elengednünk, mert ezzel adjuk meg neki az lehetőséget, hogy bekerüljön egy családba, ahol elfogadják őt” – mondja Adrienn, aki bízik benne, a történtek a hivatalok után még fognak találni olyan házaspárt Magyarországon Natáliának, akik képesek begyógyítani a sérüléseit.
Örökbe.hu 
Ez az interjú iszonyúan felkavart. Rettenetesen sajnálom Natit, és mélységesen együttérzek Adriennel és Szilviával.
Azt hiszem, ez a történet a legélesebb látlelet arra vonatkozóan, hogy valami borzasztóan nincs rendben ebben az országban, a fejekben. Egy kicsinyes, beszűkült gondolkodású, ám jó kapcsolatokkal rendelkező nevelőszülő érdekei fontosabbak, mint Nati jövője. A végtelenségig felháborít, arról nem is beszélve, hogy ezek után még meg is veri azt a szerencsétlen gyereket, és valószínűleg még úgy is érzi, hogy ő tett jót.
Adrienn, becsüllek, hogy mindezt névvel vállaltad, hogy tudtatok reális döntést hozni a visszalépésről, és minden iszonyú fájdalmatok ellenére tesztek azért, hogy több hasonló eset ne fordulhasson elő.
Sok erőt kívánok.
KedvelésKedvelés
Veled értek egyet. Ez a történet ékes példája annak, hogy mennyire nincs jogbiztonság Magyarországon. Az érvényes alkalmassági mellett is elintézhető, hogy valaki kiessen, ha egyeseknek kapcsolatai vannak. Aláírtuk a nemzetközi egyezményt, de ezt a hatalomban lévők simán felülbírálják. Vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek.
KedvelésKedvelés
Megrázó cikk, mélyen egyetértek minden szavaddal Kata.
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik a kommented, különösen azért, mert mióta először láttam a cikket a sajtószemlében, azóta próbálom szalonképesen megfogalmazni a véleményemet, de még mindig nem sikerült.
És hogy egy ilyen ügyből kifolyólag országos hatállyal irányelvet lehessen kiadni arra, hogy ezek után feltegyék országos listára a gyereket, aztán vissza a megyéjébe, aztán megint országosra, arra végképp nem találok szavakat. De az országos házaspár a megyei egyedülálló előtt hogyan máshogyan???
Fel vagyok háborodva az egész történeten. Adriéknak és Natinak a legjobbakat. A történet többi szereplőjéről nem mondok inkább semmit.
KedvelésKedvelés
Nem mindent kell elhinni amit leírnak, pláne annélkül, hogy a másik félt meg sem halgatta!!!!
KedvelésKedvelés
Mindent megtettem, hogy a másik fél is elmondhassa az álláspontját, a cikk leírja, hogy megkerestem a gyámhivatalt, a gyermekvédelmi főigazgatóságot és a minisztériumot a kérdéseimmel, nem kaptam érdemi választ.
KedvelésKedvelés
Nagyon szomorúan olvastam ezt a cikket… úgy látszik ma Magyarországon hazudni kellene ,vagy legalábbis diszkréten hallgatni vagy nem forszírozni azt,ha egy ember homoszexuális.Bár férjem van,így neveljük a gyerekünket,én mindig kitartottam a mellett a véleményem mellett,hogy egy gyereknek családban a legjobb.Na de a mai világban sok fajta család létezik,van ahol csak anyuka,máshol csak apuka van.Van akinek két anyja,vagy két apja van,és van akinek anyja meg apja is van. Homoszexuálisok vannak és lesznek,és egyre jobban vállalják fel magukat,mert ma elfogadóbb a társadalom mint 50 éve. Tetszik nem tetszik,ez van. Gusztustalannak tartom,hogy bár sehol nincsen feltűntetve,hogy homoszexuálisok nem fogadhatnak örökbe,mégis megtörténhet egy ilyen eset.
Szegény kislányt (is) nagyon sajnálom 😦 a nevelőanya alkalmasságát is vitatom.Úgy tűnik már nem annyira akarja örökbe fogadni a kislányt,most hogy probléma van vele (amelyet elsősorban ő okozott) remélem Adrienn és Szilvia nem fogja annyiban hagyni ezt az egészet.Szívesen elolvasnám majd az újabb fejleményeket ha lesznek.
KedvelésKedvelés
Borzasztó történet. Hol van itt a szakma? Ki nézte a gyermek érdekeit? Pitiáner társaság… remélem a hivatal, aki ennyire bölcs felülvizsgálja a nevelőszülő alkalmasságát is… Adriennéknek kitartást kívánok és remélem, hogy hamarosan megérkezik az életükbe egy másik gyermek. Nagyon bízom benne, hogy Natinak sikerül mihamarabb egy olyan családba kerülnie ahol segítik eddigi veszteségeit feldolgozni.
KedvelésKedvelés
Micsoda kegyetlenség! Többször is elolvastam, olyan szinten hihetetlen volt, hogy ilyesmi megtörténhet. A legnagyobb tisztelet Adriennek és Szilvinek, hogy mindezt névvel vállaltátok és a kislány érdekében a visszalépésről döntöttetek.
KedvelésKedvelés
Mélységesen elszomorít ez a történet. Sajnos, azt nem tudom mondani, hogy meglepődtem, ugyanis a meddőségünk kiderülés óta eltelt 5 évben számtalan olyan dolgot tapasztaltam kicsiny hazánkban, amiből arra következtetek, hogy nagy bajok vannak.
Egy közülük az volt, amikor leállították Magyarországon úgy a külföldi donorspermium behozatalát (egy hibás minta miatt, egyébként a külföldi spermium jobban vizsgált és jobb minőségű, mint a magyar donorminták és még olcsóbb is volt), hogy semmilyen alternatívát nem kínáltak helyette. Egyszerűn nem érdekelt senkit, hogy több párnak – köztük nekünk is – ez az egyetlen lehetősége arra, hogy legalább félig vér szerinti gyermeke legyen, valamint átélhessék a terhesség korszakát. Nőként úgy éreztem, hogy ezzel a döntéssel megfosztottak engem a terhesség és szülés élményétől, ami azért szerintem nem kis dolog. Én is az ombudsmanhoz fordultam, úgy tudom, a helyzet változatlan azóta is. A szerencse ebben a helyzetben az volt, hogy itt felnőtt emberekről volt szó, akik ugyan nehezen, de fel tudják dolgozni a veszteséget, azonban ebben a történetben sérült egy gyermek is, akivel sajnos azok nem foglalkoztak, akiknek jogukban állt a sorsát irányítani.
Nagyon sajnálom a kis Natit és csak remélni tudom, hogy egyszer sikerül feldolgoznia az Őt ért traumákat. Adriennek és Szilviának pedig így ismeretlenül, de teljes szívemből kívánom, hogy hamar boldog szülők legyenek!
KedvelésKedvelés
Régen hallottam ilyen szomorú és elkeserítő történetet. Azon gondolkodom, vajon a nevelőmama felfogja-e, mekkora kárt okozott. Nemcsak a pici lánynak, hanem Adriennéknek, és saját magának is. Abból kiindulva, hogy az utcán összefutva azzal a nővel, akit megakadályozott abban, hogy Nati anyukája legyen, még nekiáll elmesélni, mennyire kifordult magából a gyerek, ő meg egy kis veréssel igyekszik helyrehozni a dolgot, erősen kétlem.
Egyébként a a kislány hátterét és a történteket nézve elég sanszos, hogy a kislányt házaspár nem fogja bevállalni, úgyhogy egy stabil háttérel rendelkező orvosnő és párja helyett egy egyedülálló fogja megkapni, vagy ha sokáig húzzák az időt, megy majd külföldre. amivel részemről nincs probléma, de vajon az majd jobban fog tetszeni a nevelő mamának?
Azt megfigyeltétek, hogy ha ilyen kényes téma merül fel a blogon (melegek/egyedülállók örökbefogadása, abortusz, stb.), mindig megjelenik pár csendes harcos, akik szorgalmasan dislike-olják az összes hozzászólást, amik nem tetszenek nekik? Olyan cuki! 😀 Itt például mindenki hozzászólásánál van lefelé ujj, aki minden jót kíván a doktornőnek és párjának a jövőben.
Képtelenség valakit megítélni szimplán abból, hogy milyen embercsoporthoz tartozik (meleg, piréz, stb.), magát a személyt kell megismerni ahhoz, hogy valós képet kaphassunk róla. A heteró párokról annyit, hogy az én lányomat első körben egy ‘jóravaló’ házaspár vitte haza, akik két hónap után egyszerűen visszavitték a nevelőcsaládhoz, mint egy megunt kismacskát. Gondolhatjátok, milyen remek hatással volt ez a gyerekre…
KedvelésKedvelés
A 3 dislike-val én vezetek. Pont azon gondolkodtam a dislike-k után, hogy miért kaphattam.
KedvelésKedvelés
Welcome to the club! 🙂
KedvelésKedvelés
Fatika,
egy nevelőszülőnek alapesetben NINCS SZAVA az örökbefogadásban. Nem ő dönti el, örökbe adható-e a gyerek, azt se, kinek ajánlják fel. Ha szeretné örökbe fogadni, ő ezt jelezheti, de ha elutasítják, azzal se tud mit tenni. Ha pedig már elindult az örökbefogadás, nem dönthet úgy, hogy mégis ő fogadja inkább örökbe. A gyámhivatal hozza meg a döntéseket. Normális esetben egy nevelőszülő nem tudja megakadályozni, hogy Kovácsék vagy Nagyék fogadják örökbe a nála élő gyereket. A kekeckedő nevelőszülőket általában figyelmeztetik, ha nem használ, akkor elbocsátják. Itt az a döbbenet, hogy hogy lehetett egyáltalán ráhatása az ügyre, és itt lép be, vélhetően, az intézményi diszkrimináció. Ha egy szabályos házaspár barátkozott volna, senki sem szentel figyelmet a panaszoknak. És fordítva, egy normális nevelőszülővel pár hét alatt lement volna a dolog, anélkül, hogy bárki felfigyelt volna Adriennék ügyére.
Viszont “A heteró párokról annyit,” félmondatod elég szerencsétlen, nem az volt a bajuk, hogy heterók voltak, nem minden heteró ilyen stb., és Hitler is heteró volt tudtommal.
KedvelésKedvelés
Ezt a félmondatot azoknak szántam, akik szerint Adriennék alapból alkalmatlanok az örökbefogadásra pusztán azért, mert melegek. Azt akartam bemutatni, hogy heterok és melegek között is pont ugyanúgy vannak teljesen alkalmasak, mint alkalmatlanok. Elnézést kérek, ezt érthetőbben kifejthettem volna. Semmi esetre sem azt akartam mondani, hogy a heterok alkalmatlan szülők. 🙂 A feltételezett intézményi diszkriminációban teljesen egyetértünk!
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa! Nagy tisztelőd vagyok és kérlek, ne érts félre most engem, de ebben a hozzászólásban engem zavar a “szabályos házaspár” kifejezés, pedig én is “szabályos” házasságban élek. Bocsánat!
KedvelésKedvelés
Rögtön feltűnt a lefelé mutató kezecske nálam és azoknál is,akik megpendítették,hogy tulajdonképpen semmi gondjuk azzal hogy melegek fogadnak (fogadhassanak) örökbe…
KedvelésKedvelés
Számomra ebben a történetben a lényeg, és erre felhívom mindenkinek a figyelmét, mert mintha a sok felháborító részlet között elveszett volna: MI VAN ITT, HOGY EGY NÉVTELEN-ARCTALAN VALAKI EGY ILYEN HORDEREJŰ DÖNTÉST MEGHOZHAT MINDENFÉLE KÖVETKEZMÉNY NÉLKÜL?? Senkinek nem tartozik elszámolással? Milyen alapon? És milyen következményekkel fog ez járni az örökbefogadásokat bonyolító szervezetek, személyek, és az abban érintett laikusok számára? Miféle erődemonstráció ez és milyen üzenete van? Miért nem hallatják a hangjukat az úgynevezett szakértők? Vagy nyilatkozott valaki?
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek. A nevelőszülő csak egy kis részlet a történetben, akit normális körülmények között (miután elutasították jogtalan kérelmét az örökbefogadásra) alkalmatlannak kellett volna nyilvánítani Az igazi kérdés az arctalan döntéshozó itt, akire csak utalás van (minisztérium, államtitkár…valaki, aki a gyámot használja és közvetlenül utasítja), s akit maga a gyerek a legkevésbé sem érdekel. Szép történet, amit egészen magas emberjogi szintig lehetne vinni. (Mellesleg, ti tényleg foglalkoztok a dislike-ot nyomókkal? Én észre sem vettem, hogy van ilyen opció :-)) Kit érdekelnek!!??)
KedvelésKedvelés
Egy másik bejegyzésnél én véletlen nyomtam egy dislike-ot. Sajnos nem lehet visszavonni.
KedvelésKedvelés
Ha utána nyomsz egy likeot,törlődik, nemrég tanultam. Félremegy néha, megesik.
KedvelésKedvelés
Megtettem. Így lett egy like meg egy dislike. Legalább kihoztam döntetlenre.
KedvelésKedvelés
Ez tényleg nagyon szomorú történet, mindenki sérült benne, kár volt. A nevelőszülő nem tudom, hogy gondolja, hogy beleszólása van, hogy kinek adj oda a gyereket.
Egyébként meg úgy gondolom, hogy a gyereknek anyára és apára van szüksége. Innentől nincs értelme az egyedülállók vagy homoszexuálisok diszkriminációjáról beszélni. Azt olvasom, hogy “több házaspár” is nemet mondott a gyerekre. Itt van a legnagyobb gond szerintem. Mennyi az a több? Kettő vagy három? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem lehetett volna a kislánynak (a barna bőr, alkohol stb. ellenére) egy házaspárt találni, csak sokkal hatékonyabban kellett volna keresni. Persze nem csigatempóban, de jóval több várakozót meg lehetett volna kérdezni. (Nekünk volt olyan kiajánlásunk, amilyen babát eredetileg nem vállatunk volna, azután mégis igent mondtunk rá)
Azt meg fölösleges ezredszer is leírni, hogy jobb szülő lehet egy homoszexuális vagy egyedülálló, mint egy borzasztó házaspár. Elvileg mindenki “jó szülőjelölt”, aki megkapja az alkalmasságit, a gyakorlatban meg mindegyik csoportban lehet nagyon jó és kevésbé jó szülő.
KedvelésKedvelés
Számomra az derül ki a történetből, hogy a nevelőszülő alkalmatlan NEVELŐSZÜLŐ-nek.
KedvelésKedvelés
Nekem az a benyomásom, h jelenleg Mo-n első sorban az az alkalmas nevelőszülő a rendszerben, aki elvégzi az 500 órás (vagy akárhány órás) tanfolyamot, (ideértve, h a tananyag tartalmaz olyan dolgokat is, mint pl. hogy működik egy mosógép.., .továbbá, ideértve, h érdemi tanulás helyett néha-néha beesik csak egy kötelező fotózkodás, ruhaváltással, h leigazolják a felettes szervnek, h jaj de tényleg milyen sokan tanultak itt a pályázati pénzekből..). Szintén elsődleges alkalmassági szempont, h ki az, akinek megvan az x nm-es háza, lakása, férőhelye, stb.
Továbbá: a nevelőszülői tanácsadó hálózatoknál több olyan ún. tanácsadó van, aki fiatal pályakezdő (mert járulékkedvezmény van egy darabig utánuk), és több olyan tanácsadó és pályakezdő nev-sz-i pszichológus is van a nevelőszülők “megsegítésére”, akiknek sem saját, sem nevelésre kihelyezett gyermekek nevelésében nincs tapasztalata. Nagyon sok nevelőszülő van így magára hagyva, és ennek a következménye, h többen mennek a saját fejük után, a saját értékrendjük alapján. De ne felejtsük el azt sem, h nem egy jól fizetett szakma, ezért az igazi motiváció sokszor hiányzik.
Az, h valakiből olyan fantasztikus nevelőszülő váljon, mint akik itt egy-két interjúban megszólaltak, nem elég(gé) általános – szerintem – és ez nem feltétlenül csak egy adott nevelőszülő hibája.
Személyes tapasztalatom, h a nevelőszülők egy részét sem a tanult tananyag, sem a tanácsadói hálózat nem készíti fel az örökbefogadási eljárásra. Vannak olyan esetek is, ahol pl. a nev.-sz-i tanácsadó a több hetes ismerkedési procedúra alatt egyszer sem jelenik meg.
Ebben a fenti történetben egyébként tényleg az arctalan valaki a legsunyibb. Legszívesebben megkérdezném tőle: “na akkor most hogyan tovább, szerinted, kisokos?” Borzasztó ez a történet. A Divány-on is olvastam. Teljesen kiakadtam. Mert akkor vállalja az arcát és írja le, h mi a gond. Vagy, ha nem gond, h valaki meleg (és alkalmasnak nyilvánították az öf-ókat), akkor mondják el és tanfolyamon is adják elő, h ezzel a diszkriminációval nem élhetnek..tetszik vagy nem tetszik, meleg párokkal is tessék együttműködni. Döbbenetes egy történet. Nagyon sajnálom az összes szereplőjét. 😦
KedvelésKedvelés
Igen, nem kapnak elég támogatást. Vannak nagyszerű nevelőszülők, de az örökbefogadással kapcsolatos problémák is ismétlődnek.
A 10 óra nem kevés, mit tanítanak pontosan?
Amúgy az örökbefogadás ritka esemény egy nevelőszülő életében, előfordul, hogy valaki már 10-20 éve van a pályán, mikor először sor kerül rá. (13 ezer gyerek él nevelőszülőnél, közülük évi 300-400 kerül örökbefogadásra.)
KedvelésKedvelés
Igen, tudom, h relatíve ritka esemény az örökbefogadás a nevelőszülők esetében. Amit írtam, csak azért írtam, mert esetleg itt vannak olyan várakozók is, akik majd nevelőszülőknél elhelyezett gyermek(ek) örökbefogadását tervezik és esetleg meglepődnek, mert másképp közelíti meg az örökbefogadás témakörét egy örökbefogadási tanfolyam, és másképp egy nevelőszülői tanfolyam. (Nem véletlenül kell elvégeznie az örökbefogadási tanfolyamot a nevelőszülőknek is, ha/amikor örökbe szeretnének fogadni.)
Nem tudom, h az ominózus nevelőszülői tanfolyamon a szóban forgó oktató pontosan mit tanított a 10 óra alatt, de az alábbiakat biztosan (mert anno rákérdeztem):
az első találkozás (az oktató szerint) ne a gyermek megszokott helyén legyen, hanem egy semleges területen, pl. egy játszótéren
a nevelőszülői tanácsadónak min. két alkalommal jelen kell lennie az ismerkedés alatt
együttműködőnek kell lenni az örökbefogadókkal és a tanácsadóval is (különben az örökbefogadás akadályoztatása terminológus jelenik meg, és nev.szülői működési engedély bevonása a következmény)
a gyermekről minél több információt át kell adni (írásban, szóban)
a gyermekkel fokozatosan kell ismerkedni
kötelező dokumentumok átadása az öf-ók részére: pl. taj-kártya, egészségügyi- és oltási kiskönyv
lévén titkos örökbefogadás, ún.”teljes hírzárlat”, azaz sem ismerősök, sem szomszédok, stb.előtt az örökbefogadókról információt kiadni tilos
vendégeket hívni vagy más személyekkel az ismerkedés alatt találkozni tilos
ezen oktató szerint, amikor a gyermek “kicsi”, ha jól emlékszem egy év alatti (?), a nevelőszülőnek nem kell a gyermekkel közölnie, h új családja lesz, mert “a memóriájuk rövid távú, úgyis elfelejtenek mindent két hét alatt” (ezzel én nem értek egyet, de most csak listázom, ami eszembe jut)
a nagyobbacska gyermekeket fel kell készíteni, azaz kb.másfél éves kor felett már meg kell mondani, h az örökbefogadók lesznek a szülők.. miért jöttek, miért vannak ott ismerkedni
természetesen egyéb adminisztráció a hálózat felé, ideértve, h milyen dátumig jár a nev.szülőnek gondozási díj, milyen dokumentációk alapján kell lemondani családi pótlékot, egyebeket
a lélektani felkészítés tartalmáról nem tudok, csak annyit, h volt ilyen is. De nekem az a benyomásom, h több olyan lélektani dolgokról van szó, ami (logikusan?), a nevelőszülők veszteségét érinti
Igen, a 10 óra elég sok. Én az 500 órás tanfolyamhoz képesti arányát emelném ki (mert nem sok). És van ahol ez 2-4 óra. Pont ezért is kérdeztem rá a további elmélet-frissítésre, mert én is pont azt kérdeztem, h mi van, ha pl. 2013-ban vki elvégzett egy tanfolyamot, de csak 2018-ban van örökbefogadási esete. Erre a válasz az évente 2x továbbképzés. A továbbképzés tartalma (itt), ami szerintem nagyon hasznos, h megtörtént eseteket mondanak el és azokat kielemzik.
Az ismerősöm egyébként egy budapesti hálózatnál van (és ő még nem készített fel örökbefogadásra gyermeket). Hogy más megyékben ez hogy megy, nem tudom. Azt tudom, h amikor én végeztem még a 60 órás nev.sz-i tanfolyamot, szinte semmit nem tanítottak a témáról. (Örökbefogadóként, én adtam egy félórás előadást a többieknek, amivel “csak” az volt a gond, h akkor nyílt örökbefogadáson voltunk túl.. tehát a témába nem igazán illett bele.) Illetve, titkos úton való örökbefogadóként az a tapasztalatom, h más megyé(k)ben az oktatás hiányos. Pl. nagyobbacska, 18-20 hónapos gyermeknél tőlem hallja először a nev.szülő, h neki el kellene mondani a gyermeknek, h mi zajlik, az örökbefogadó kicsoda és h mi történik a gyermekkel. Szintén furcsának és kellemetlennek találtam – és nem tudom, h mi a tananyag – , h idegen vendégek is megjelentek ismerkedéskor, továbbá, nev.sz.tanácsadó nem jelent meg, vagy pl. meglévő, már nagyobbacska gyermek feje fölött olyan dolgok hangoztak el, aminek szerintem nagyon nem kellett volna, vagy egyéb személyekről olyan információt kaptam, amelyek sértik egy általam nem is ismert nevelt gyermek vagy szüleik személyiségi jogait (és ezért nem vagyok biztos benne, h rólunk ilyen nem fog kimenni), és hát boldog-boldogtalan tudta a környéken, h ki vagyunk. Az idevonatkozó oktatást és gyakorlatba helyezést hiányolom.
A fenti cikk témájához visszatérve: a nevelőszülők egy része nem kap elég oktatást és támogatást – úgy általában sem -, ezért bármilyen, számukra eltérő “dolog” kvázi visszás. Eltérő és furcsa nekik az is, ha az örökbefogadó külföldi, ha városi, ha falusi, ha nem tud pelenkázni, ha nem úgy készíti el a töltött káposztát, ha panzióban alszik, ha művész, ha versenyszférás. Ha pedig meleg, akkor meg teljes ziziség van. Fogalmam sincs, h hogy fordulhatott elő ez a homofób akció. A jogrendszer kérdőjeles. Számomra borzasztó volt olvasni. Érdekes, h más örökbefogadók esetében nem vizsgálják, h büntetett előélete van-e (és h örökbefogadott gyermeket hagy el hosszabb időre, mert börtönbe kell ismét vonulnia.. ugye.. vagy amikor tényleg halálos beteg az öf-ó.. és most nem rákra gondolok). Felháborítónak és nagyon szomorúnak tartom, ami történt. 😦
KedvelésKedvelés
Egyébként az, h egy nevelőszülői tanfolyamon hány órát foglalkoznak az örökbefogadással kapcsolatos tudnivalókkal,oktatója válogatja. Ismerek olyan esetet, ahol az 500 órából 10 órát foglalkozott a témával az oktató, és a nev.szülő szerint ez már más esetekhez viszonyítva egy szép óraszám, ugyanis van, ahol még ennyit sem szán az oktató a témára. Az is igaz, h évente kétszer van elméletben olyan továbbképzés, ahol a hazagondozásról és örökbefogadásról van szó, de h mennyi óraszámban és milyen tartalommal, az megint egy-egy hálózat saját gyakorlata.
KedvelésKedvelés
Felháborító… szomorú… döbbenetes… (nem találok szavakat az egészre…) 😦 😥
KedvelésKedvelés
Te vagy a 18.000. hozzászóló.
KedvelésKedvelés
Lakmag vagy én? 🙂
KedvelésKedvelés
Lakmag…
KedvelésKedvelés
Hát, bárcsak valami pozitívabb lenne… :S 🙂
KedvelésKedvelés
Kerdezem en, hogy a gyam, tiszta az ugyben? Nekem fura, hogy nem volt kapcsolatban az orokbefogado szulokkel. Nalunk ő volt aki folyamatosan kontrollalta a baratkozasunkat. Kijott a neveloszulo hazaba, sajat szemevel gyozodott meg arrol, hogy hol tartunk. Amikor haza hoztuk a gyermekunket pedig jott rendszeresen ellenorizni a harminc nap letelteig. Letezik az, hogy ez is megyenkent valtozik? Nekem gyanus. Ő az aki jogilag felel a gyermekert, a neveloszulonek gondozoi szerepe van. Sajnalom nagyon, hogy ilyen elofordulhat, mint ami tortent. De ez edes keves, a felelosoknek utana kellene jarni!
KedvelésKedvelés
És ki járjon utána? Valószínűleg épp a felettese – aki a munkáját ellenőrzi – adta neki az utasítást, hogy vonja vissza a hozzájárulását. Szerinted?
KedvelésKedvelés
Mogyi, írnál nekem egy mailt? Más ügyben.
KedvelésKedvelés
Nálunk nem volt kint a gyám a 30 nap alatt egyszer sem, szerintem, ha kihelyezik a gyereket, akkor már nem ő a gyám…
KedvelésKedvelés
Mi sem találkoztunk a gyámmal, egyszer beszéltünk telefonon (mintha, de erre sem tenném le a nagyesküt, rég volt); ettől függetlenül ő volt a gyámja, míg örökbe nem fogadtuk; titkos öf-nél szerintem mindig így megy, nem csak újszülöttnél, de a nagyobbakkal tapasztaltabbak javítsanak ki, ha nem. Meg is lepődtem anno, mikor megtudtam, hogy nyíltnál a gyám is a leendő öf szülő lesz. Hát titkosnál nem így volt.
KedvelésKedvelés
Én találkoztam a gyámmal többször is az ismerkedés alatt, kijött a nevelőszülőkhöz is, és a kihelyezésnél és a végső határozat átvételénél is ott volt. Láthatóan fontos volt neki, hogy meggyőződjön, jó helyre kerül a gyerek. De nem tudom, ez mennyire átlag.
KedvelésKedvelés
Ö. A kérdésem inkább arra vonatkozott, hogy ugye titkosnál senki nem volt, aki gyámja lett volna a kihelyezett gyerekének. Közben amúgy rájöttem, hogy nem is lehetne, mert a gyámnak kell tudnia azokat az adatokat, amiket mi (elvileg) nem tudunk.
Azt nem tudom, mennyire átlag, hogy találkozik-e az ember a gyámmal, vagy nem; csak tippelem,hogy egy nagyobb, már a szívéhez nőtt gyerek sorsát jobban követi egy gyám, meg azért egy nagyobbnál már jobban lehet látni az interakciókat is, egy újszülött esetén (aki neki magának kb. egy iktatószám, mert érdemi időt nem töltött vele) szerintem többet tud a minket jól ismerő tegyeszes ügyintézőtől, mint amit látott volna együtt töltött negyed órából. Amikor kellett valami, akkor amúgy elérhető volt, mert arra viszont emlékszem, hogy a háziorvos felhívta taj-szám miatt.
KedvelésKedvelés
Szerintem a gyámnak tuti meg kell jelennie, mert ő az, aki ellátja a vér szerinti szülő szerepét, képviseli őt, így mikor az öf szülők megjelennek a hivatalban, akkor legalább egyszer ott kell lennie a gyámnak, hogy elfogadja őket, mint azokat az embereket, akik gondját fogják viselni a kicsinek. Ezt teszi ugye nyíltnál a vér szerinti szülő.
KedvelésKedvelés
Konkrétan meghatalmazást küldött. Emlékeznék, ha ott lett volna 😀
KedvelésKedvelés
Több szervezet is összefogott az ügy kapcsán és szeptember elején figyelemfelhívó akciót szerveznek az EMMI Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságához:
http://canadahun.com/temak/egy-p%C3%A9csi-%C3%B6r%C3%B6kbefogad%C3%B3-leszbikus-p%C3%A1rt-%C3%A9s-a-roma-kisl%C3%A1nyt-%C3%A9rt-diszkrimin%C3%A1ci%C3%B3-%C3%BCgy%C3%A9ben.56749/
KedvelésKedvelés
Mano7, ismered őket?
Ha valaki olvasna minket itt a fenti linken található szervezetektől, javasolnám: a figyelemfelkeltő akcióba bele kellene venni, h az ügy kapcsán azt is jó lenne tudni, h a kislány jelenleg milyen állapotba került, a jelenlegi állapota alapján mikorra várható javulás, a javulás érdekében ki foglalkozik ilyenkor a kislánnyal, (pályakezdő pszichológus, vagy bevonnak-e tapasztalt szakembert), milyen szakember foglalkozik a nevelőszülővel (mert szerintem ő is sérült az ügy kapcsán, és ez kihat a nála lévő összes mostani és jövőbeni gyerekre), a szóban forgó kislány vajon mikor terjeszthető fel újra örökbefogadásra (mikor kerül olyan állapotba), h családot találjon (egy év múlva? két év múlva?), és addig mi lesz vele (vagy bent ragadt a rendszerben?).
Én ezt a tájékoztatást várnám el nagyon az EMMI-től. Valaki hozott egy döntést a háttérből. Rángatott vele kiszolgáltatott, alacsony fizetésből élő, munkahelyüket nagyon féltő “kisembereket”, (nevelőszülő,gyám,stb.) de nincs információ arra vonatkozóan, h végig fogja-e csinálni felelősséggel, a háttérből, amit tett.
KedvelésKedvelés
Szia! Én nem ismerem őket, egyik szervezetet sem, csak a neten bukkantam rá véletlenül erre a cikkre.
KedvelésKedvelés
Ja, értem. Hát.. hátha olvas valaki minket. Félek (lehet, h alaptalanul), de ma,ebben az országban leszbikusok jogait egy ilyen témakörben követelni, egy elvérzett dolog. (De lehet, h nem.)
A kislány ügyének helyrehozatala viszont tuti érdekli a közvéleményt. Az,h eddig mi jelent meg a sajtóban, az egy dolog, de egy ilyen médiahullám után ott percről percre változhat a szitu. Lehet, h nem olvastam el figyelmesen mindent, de nem tartom kizártnak, h a gyermeket áthelyezik esetleg egy másik nev.szülőhöz..vagy a trauma túl sokáig tart.. és/vagy, x év múlva autistának nyilvánítják és intézetbe teszik. I(Nagy divat le-autistázni nevelőszülőknél elhelyezett gyerekeket..) Jó lenne látni, h megpróbálják helyrehozni a dolgot az EMMI-ből.
KedvelésKedvelés
Az EMMI semmit sem fog elismerni, főleg azt nem, hogy valaki visszaélt a hatalmával, és hatáskörét átlépve hátrányosan megkülönböztetett egy párt. Magát a hátrányos megkülönböztetést sem fogják elismerni. A vita (amúgy a Díványon is) abba az irányba fog elmenni, hogy homoszexuálisok fogadhassanak-e örökbe, és a gyereknek jó-e, ha homoszexuálisok nevelik. Pedig a nemzetközi szerződés aláírásával, ez a kérdés már eldöntetett, és ez az ügy nem is erről szól. Ez az ügy a jogtalanságról szól, a mutyizásról, a befolyással való visszaélésről és egyéb hasonló nyalánkságokról szól. És sajnos nemcsak ez az ügy, hanem sok dolog így működik itthon. Az óvodai/iskolai elhelyezéstől kezdve, a beszerzésekig, az álláspályázatokig. Szerintem, mindenki tudna mesélni. De ez már messze mutató dolog, és a blogon nem is szabad politizálni, ha jól tudom.
KedvelésKedvelés
Szerintem is így van. Nagyon nagy kár, ha a vita a leszbikusság megítélése irányába megy el, holott normálisan nem ez volna a lényeg. Két ember (behelyettesíthető házaspárra, vagy egyedülállóra) abszolút jogszerűen, minden vizsgálat és alkalmassági engedély után elkezdett egy barátkozási folyamatot, amit minden magyarázat nélkül a háttérben megszakítottak, a rendszer ellenük fordult, holott róluk semmilyen negatív információ nem derült ki, s minden jól haladt. S mindez akkor, amikor a gyerekben már kialakult a kötődés.Ezért sokkal inkább kérdés a jogrendszer állapota és a gyerek és a felnőttek emberi jogai.
KedvelésKedvelés
Helyettesítsük be egy másik szituval: egy házaspár (mondjuk mi) épp a harmadik gyerekével barátkozik, mikor valaki felülről leállítja a folyamatot, mondván, nézzék csak meg jobban, biztos van gyerektelen pár is, aki áll még a sorban, és nem felháborító, hogy más meg a harmadikat kapja, és jobb lenne a gyereknek ott, ahol osztatlan figyelmet kap.
Más dolog elvi síkon vitázni a gyerekvállalás feltételeiről, mint egy kialakult kötődést elvágni.
KedvelésKedvelés
Számomra is döbbenetes volt ezt a történetet olvasni. Én úgy értettem, hogy nem is a barátkozási időszak alatt jött a „központi” beavatkozás, hanem akkor, amikor a sikeresnek minősített barátkozási időszakot követően már elkészült a gyámhivatalnál a kihelyező határozat . „Április 13-án kaptak időpontot a gyámhivatalba, itt megállapították, hogy szépen alakul a kötődés a gyermek és a szülők között, megszületett egy tízoldalas határozat, hogy két nap múlva az otthonukba hazavihetik Natáliát.” Visszagondoltam én is milyen nagy öröm volt számunkra, mikor megkaptuk a gyámhivataltól az ideiglenes kihelyező határozatot és végre hozhattuk haza a kisfiunkat, fel sem merült bennünk, hogy a végleges örökbefogadást bármi megakadályozhatja, hiába van ez a 30 napos próbaidő a végleges határozat meghozatala előtt, lélekben ekkor válik véglegessé az örökbefogadás. Más örökbefogadókkal is ahogy beszélgettem, mindenki azt az időpontot ünnepli „második születésnapként”, amikor az ideiglenes kihelyező határozat alapján hazahozza a gyermekét, legtöbben a végleges örökbefogadási határozat dátumára nem is emlékszünk. Persze tisztában van vele az ember, hogy ebben a szakaszban is jönnek a tegyesztől családlátogatásra, nálunk is voltak, de ezek is inkább segítő jellegű látogatások, nem volt bennünk félelem emiatt. Én eddig azt hittem, hogy az örökbefogadásnak ebben a szakaszában – hacsak nem történik valami egetrengető dolog – csak a szülőanyának van a hathetes meggondolási ideje (ez is csak újszülöttek esetében), de hogy a gyermekvédelmi gyám is meggondolhatja magát indoklás nélkül?
Sokan kérdezték már, hogy idősebb gyerek örökbefogadásakor mik a nehézségek, és én úgy szoktam fogalmazni, hogy nekünk az volt a legnagyobb nehézség, hogy a gyermekünk bizalma (ideértve az önbizalmát is) sérült, nem nulláról kellett felépíteni, hanem mínuszból. Ez a történet azért is ilyen végtelenül szomorú számomra, mert a kislány esetében is úgy érzem, hogy pont a bizalmát rombolták szét, ráadásul mindezt intézményes formában. Nagyon fájdalmas és nehéz lehetett Adriennék búcsúja tőle, amikor próbálták neki megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, amit nekik sem indokoltak, hogy miért nem fogadhatják örökbe. Vajon mit értett ebből a kislány? Én azt gondolom, hogy az a szakember, aki úgy döntött, hogy a kialakult kötődés ellenére mégsem támogatja az örökbefogadást, a kislánynak, akinek az érdekeit képviselte mindenképpen tartozik magyarázattal. Nekem azt szokta mondani a kisfiam, hogy annál nincs rosszabb, mintha nem mondanak neki igazat, ha becsapják, az mindennél jobban tud fájni.
KedvelésKedvelés
Én továbbítottam a javaslatodat a Labrisznak.
KedvelésKedvelés
A címre válaszolva.Egy állami gondozástól bármi jobb egy gyereknek.Akik nem így gondolják, menjenek egyszer és nézzenek végig egy napot a csecsemő vagy bármely részlegen…Nem az ott dolgozókat szapulom…A leszbikus párnál szeretetet , biztonságot kapott volna. A fejlődéséhez való megfelelő környezetben nőhetett volna fel.Szörnyű lehet a kisgyereknek most.A nevelőszülő meg marhára nem fair ebben az ügyben. Már említettem itt korábban…egyszer vittem újszülött osztályról gyereket az intézetbe…Teljesen kikészültem tőle, hogy ott kellett hagyjam..nekem, akinek idegen volt tulajdonképpen, hisz csak 3 hónapos koráig lehetett nálunk.Fiatal voltam, pályakezdő…persze, hogy rám lőcsőlték ezt a feladatot az ottani “vén rókák”.Mert azt látni nagyon nehéz.
KedvelésKedvelés
Én is nagy tisztelőd vagyok, Zsuzsa, engem se érts félre, de a címet picit manipulatívnak érzem. Az “állami gondozás” rögtön az ötszázfős árvaházat juttatja az ember eszébe, és hogy annál aztán biztos minden jobb. De ebben a konkrét esetben nem ez van. Ha Nati “beragad” a rendszerbe, az alighanem azt jelentette volna, hogy marad a nevelőszülőnél, aki szerette volna, hogy a sajátja legyen. Szigorúan Nati szempontjából (vagyis nem a korrekt, önzetlen pár szempontjából) a nevelőszülő eredetileg nem lett volna rossz megoldás. Legjobb lett volna Natinak, ha a nevelőszülő örökbe fogadhatta volna. Ha be akarjuk vasalni a szabályokat a korkülönbségről meg arról, hogy a nevelőszülő lehetőleg egyáltalán ne fogadhasson örökbe (ami nem Nati személyes érdeke, hanem a rendszeré!), akkor még mindig maradhatott volna nála, nevelt gyerekként ugyan, de egy stabil és szerető kapcsolatban. Vagy felkerülhetett volna az országos listára, az sem áll meg, hogy vagy “állami gondozás”, vagy leszbikus szülők. Utóbbinak azért vannak hátrányai Nati szempontjából. Szerintem vannak objektív hátrányok is, de hogy még hozzá ufóként néznének rá az oviban-suliban, az tuti, és már csak ez az egy is nagy teher.
KedvelésKedvelés
Nyilván egy gyereknek az a jó, ha minél kevesebb váltás van az életében. De a nevelőszülő is állami gondozás. Ha ott marad nevelt gyerek státuszban, az évi 1-2 millió forintjába kerül az államnak, és a gyerek elkerülhet tőle, ha nyugdíjba megy, ha más megyébe költözik, ha ő felhagy ezzel a foglalkozással vagy a hálózat válik meg tőle…
KedvelésKedvelés
Gyakorló szülőként mondhatom, hogy a szülők nagyrészétől az oviban már az is nagy szó, ha reggel/délután, mikor összefuttok az öltözőben, hajlandóak rádköszönni. Mindenki fülig el van merülve a saját életében, úgyhogy hidd el, senki nem nézné ufónak a kislányt. Mert egyszerűen nem érdekli őket. Vagy ha az elején érdekli is, minden csoda három napig tart. Csodálkoznak, esetleg megütköznek rajta, aztán továbblépnek. Az a mindennapokban biztosan több problémát vet viszont fel a gyerek életében, hogyha nevelőszülőnél nő fel. Csak gondolj bele, hogy a nevelőanya semmilyen komolyabb dologban nem dönthet a kislány életével kapcsolatban. Nem döntheti el például, melyik iskolába járassa. Ha látja, hogy tehetséges valamiben, azt gondolom jelezheti, de végső soron vagy engedélyezik, hogy olyan tagozatos suliba/külön órára járjon, vagy nem. És ez csak egy példa a sok közül. Hidd el, a nevelőszülő klasszisokkal jobb, mint egy intézet, de az is egyértelműen állami gondozás. Értem én, hogy szereti a kislányt, de akárhogy is nézem, annyi stabilitást, amit ez az ötvenvalahány éves, egyedülálló hölgy biztosít neki, a doktornőnél és a társánál is megkapta volna. Vagy persze lehet neki tovább keresni a megfelelő házaspárt -jelenleg úgy tűnik, nem kapkodnak érte-, amivel csak megy és megy az idő, a gyermek sérülése pedig egyre csak nő és nő.
KedvelésKedvelés
Kedves Callis!
Ilyen már nincs. A gyerekek nagy része nem olyan családból érkezik, ahol van anya-apa és össze is vannak házasodva, ha a legjobb forgatókönyvet nézzük, akkor nem azért, mert már úton volt a gyerek. Sok gyerek már nem ilyen családból érkezik. Nyilván a leggyakrabb az elvált szülő, de vannak félvér gyerekek (több arab apától származót ismerek), olyanok, akiket az anyjuk egyedül vállalt és nevel, apát esetleg soha nem látva, olyan akinek az egyik szülője nem vér szerinti, és mondhatjuk a blogolók esetét, hogy a gyerek örökbefogadott (ezen belül esetleg még cigány is). Persze kereshetnék még példákat, de talán ezek a leggyakoribbak. Ezek mind olyan dolgok, ami miatt az a gyerek valamiért nem a nagykönyvben megírt háttérrel rendelkezik. Szerintem ezek már nem meglepőek. Amikor én általánosba jártam, egy, azaz egy osztálytársunknak váltak a szülei, mindenki döbbenten nézte őt, hogy most megy a szétköltözés. Azóta ugye ez nem nagy sztori, mindennapos. Régen én is azzal magyaráztam, ha valamit nem mertem felvállalni, hogy jaj, a gyerek érdeke nem ez. Most már tudom, hogy ezzel csak átteszem a döntésem felelősségét egy külsőleg meghatározott okra. A gyereket ilyen miatt nem nevetik ki, hacsak nem a többi gyerek szülei gondosan elérik, hogy a gyerekeik így reagáljanak valamire. De szerintem inkább az lett volna, hogy az ovistársak szülei megismernek egy párt, aki csodák csodája, melegsége ellenére tud szeretni és nevelni egy gyereket.
Az állami gondozás, az állami gondozás: nincs senki, akit anyának hívhat a gyerek, nincs senki, akiről tudná, hogy ő a legfontosabba. Ő ott csak egy a sok közül. A végén meg kiengedik a világba és nem kapja többé az otthon támogatását.
KedvelésKedvelés
Én kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, ami kimutatja, h hány nevelésre kihelyezett gyerek maradhatott a nevelőszülőnél 18-23 éves kora után, cca. 25-30, illetve, esetleg betegen, sérülten 40-60 éves koráig.. szeretetben.. és 2016-tól ennek vajon mennyi az esélye 2030-2040-es évekre vonatkozóan..
KedvelésKedvelés
Szeptember 2-án 17 órakor több civil szervezet szervez demonstrációt az ügy miatt.
KedvelésKedvelés
Van ehhez valami link?
KedvelésKedvelés
Egyelőre mailt kaptam:
“Szept. 2. 17 órára szervezünk az EMMI családügyi államtitkársága elé egy figyelemfelhívó akciót, rövid beszédekkel az ügy különböző vonalai mentén. (Labrisz, roma és szocmunkás szervezet, ill. Tompa Andrea és Tóth Krisztina)”
KedvelésKedvelés
https://www.facebook.com/events/326248467711171/
KedvelésKedvelés
Van bármilyen fejlemény a demonstráció kapcsán, vagy változás a történtekben?
KedvelésKedvelés
Ez borzasztó.
A nevelőszülő pszichésen sérült és nem alkalmas a feladatára. (48 éves nőként nem adta fel a vér szerinti gyerek utáni vágyát???? Megveri a gyereket mert az átélt traumáktól nyűgösebb????)
Valaki fentről csak úgy belenyúl a rendszerbe lazán átlépve a jogkörén, törvényen, aláírt nemzetközi egyezményen???
Számon kérik a TGYESZ-en egy olyan szabály alkalmazását, amit csak hetekkel később találtak ki??? Adtak előtte nekik kristálygömböt vagy mi?
Jézusom….
Szegény kislány… Lehet egy életre tönkrevágták. A párt is sajnálom, de ők felnőttek, érettek, értelmesek, rendbeszedik magukat. Remélem hamarosan boldok szülők lesznek.
Nekem a végéről – ahogy a leszbi pár elengedte Natit – Salamon király története jutott az eszembe. Amikor a két nő veszekszik, melyiké a gyerek, és a király úgy ítél, vágják ketté, hogy mindkettőnek jusson. Ekkor az egyik nő felkiált, hogy ne, ő lemond róla, csak ne bántsák. És Bölcs Salamon neki ítéli a gyereket…
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon! Salamon története nekem is eszembe jutott.
KedvelésKedvelés
Ne vedd rossz néven, hogy szólok: a “leszbi” szónak a nem-heterók számára lekicsinylő, pejoratív kicsengése van. Kb. úgy hangzik, mint a cigó (cigány) vagy a hajlesz (hajléktalan). (Tudom, hogy nem akartál a kifejezéssel senkit se megbántani, én se kioktatlak, csak tájékoztatlak.)
KedvelésKedvelés
Még jó, hogy valaki észnél volt,(nevelőszülő, gyám, bárki) és megakadályozta ezt az örökbefogadást!
Gyereknek APA (FÉRFI) és ANYA (NŐ) kell, ilyen egyszerű!!!!!!!
KedvelésKedvelés
Tegyük fel, hogy igazad van (habár gondolhatod, hogy ezen az oldalon a többség nem ért egyet az álláspontoddal). De jelenleg mit kapott a kislány? Egy nőt, aki nem az anyja, nem is az apja, meg egy államot, ami nem fogja szeretgetni, gondozni, csak arról gondoskodik, hogy éhen ne haljon. Tehát szerinted ki járt jól? A kislány? Vagy te és azok, akik most elégedettek lehetnek, amiért egy nektek nem tetsző helyzet számotokra elégségesen oldódott meg? Az állam, aki továbbra is viselheti a kislány felnövésének (szánt szándékkal nem használom a felnevelés szót) költségeit? Mi mindannyian, akik majd amikor megnő és a rendszerből kikerülve magára maradva esetleg segélyre szorul ahelyett, hogy adófizető állampolgár lett volna belőle?
Nagyon jó lenne, ha elmondanád a szokott mantra helyett (a család csak nő és férfi házasságából született gyerekekkel együtt tekinthető annak), hogy mi lenne a megoldás a kislány helyzetére. Azt ugye tudod, akkor amikor ilyeneket írsz, hogy nagyon csekély annak az esélye, hogy ezt a gyermeket valaha is a számodra elfogadható pár örökbe fogadja. Azzal egyetértesz, hogy ha nem valósul meg az álomcsalád Mo-on (ahol hozzád hasonló intoleráns emberek többsége él), akkor külföldre fog kerülni. Ez oké?
KedvelésKedvelés
Vagy még külföldre sem kerül (bár kívánom neki, hogy így legyen és kerüljön egy elfogadó társadalomba), hanem bennragad a rendszerben lelki traumákkal. Jól megbüntették a kislányt azért, mert a visszautasító házaspárok után egy leszbikus párnak tetszeni mert és kötődni próbált hozzájuk! De végül is Magyarországon vagyunk: “Cigánynak – főleg akin látszik a származása – nem jár semmi. Nem kár érte. …” De mondom, ez az egész nem erről szól. Nem a gyerek érdekeiről szól. Ezzel a törvénytelen döntés meghozatalakor senki nem foglalkozott.
KedvelésKedvelés
Sok-sok igazság van ebben: http://index.hu/index2/#bloghu/kettosmerce/2016/09/08/_nem_a_massag_hanem_a_hasonlosag_zavarja_oket_csaladokat_a_szivarvany_minden_szineben
KedvelésKedvelés
Egyáltalán nem biztos, hogy a kislánynak lehetetlen lenne magyarországi házaspárt találni. Ezt csak a cím sugallja.
KedvelésKedvelés
“Ha a szomszéd utcában lelépett az apuka, akkor onnan is be kellene gyűjteni a gyereket, nem ? – Hisz így nincs apja… – most akkor mi lesz??? 😦 – Jobb lenne nekik “családban”… “
KedvelésKedvelés
Szia Ficsor, üdv a kommentelők között.
KedvelésKedvelés
Sémákban gondolkodni a legelemibb szükséglet, ha az ember csak a felszínen akar választ adni egy kérdésre. Egyszerűbb. Nem kell belemerülni. Itt egy pajzs, feltartjuk, védve vagyunk, nem kell megkérdőjelezni az ismereteinket a világról. Biztonságra törekvés ott, ahol amúgy is minden napról napra megkérdőjeleződik. Kikötő, hogy a hajónk ne sodródjon a szélben.
A határaink, jogaink és a hatáskörünk viszont a testünk körvonaláig érnek, ezért nem szerencsés ítélkezni.
Az a helyzet, hogy a sémákkal rögtön baj van, ha mélyebb a téma, mint a felszín. Az ilyen mesterhármas megállapításokból valahogy mindig kimarad, hogy apa v anya lehet alkalmatlan, szeretetlen, lehet ez a tökéletes hármas súlyosan diszfunkcionális. Nem mindegy, hogy azt a gyereket társadalmi elvárásból “szerezték be” vagy tényleg akarták is, küzdöttek érte, esetleg púp a hátukon, hogy már az alkoholizmus és a mélyszegénység hatásait és problémakörét ne is emlegessem. Mélyen belemászhatnánk mindenféle társadalmi problémába, elvárásokba, jogokba, kötelességekbe, a szabadság korlátaiba.
Magam úgy gondolom, hogy a család az, ahol szeretnek és szerethetek, és mindkét irány viszonzást talál a másikban függetlenül nemtől, kortól, vértől, szexuális irányultságtól. Együtt, egymásért.
KedvelésKedvelés
Kata, ezzel megint maximálisan egyetértek. Főleg azzal, amit a családról írsz: “ahol szeretnek és szerethetek, és mindkét irány viszonzást talál a másikban” 1000 like.
KedvelésKedvelés
Fejlemény:
http://www.hatter.hu/hirek/sajtokozlemeny-vizsgalatot-inditott-az-ombudsman-az-azonos-nemu-parok-orokbefogadasi-lehetoseg
KedvelésKedvelés
Zsuzsi nagyon jó, ez a cikket. Ez szörnyü, megrázó történet egy kisgyerekkel szemben igazságtalan, hogy csak eszközként használják és abszolút nem az ő érdekeit nézik.
KedvelésKedvelés
Nagyon megrázott ez a történet, és már nem először olvastam. Igen, a fejleményt is, Most arra lennék kíváncsi, történt e valami ezek után. Mi lett a nagyon szimpatikus párral és a kicsi lánnyal. Köszönöm
KedvelésKedvelés
Na szóval! van ez a történet, elszomorító, és felháborító! Viszont azzal nem értek egyet, hogy általánosítsunk a nevelőszülőkkel kapcsolatban! valószínű, hogy hibázott a nevelőszülő, de nem MINDEN nevelőszülő ilyen! Mi is azok vagyunk, nevelőszülők, és örökbefogadók is egyben, így nekünk nem kell megmagyarázni a bürökrácia hiányosságait
!
KedvelésKedvelés
Jogellenes volt a pécsi leszbikus nő örökbefogadási kérelmének elutasítása
http://hatter.hu/hirek/sajtokozlemeny-ombudsman-jogellenes-volt-a-pecsi-leszbikus-no-orokbefogadasi-kerelmenek
KedvelésKedvelés