Mese: Csokó anyukája

Új mesekönyv az örökbefogadás témájában! Csokó egy csíkos lábú, kerek arcú, sárga madárka, aki anyukát keres magának. Sorra próbálkozik különböző állatokkal, akiket hasonlónak lát magához, míg végül rájön, hogy nem azok lesznek egy család, akik hasonlítanak, hanem akik szeretik egymást.

_vyr_68csoko-magyar-001

 

A Csokó nem az örökbefogadós mesék szokásos sémáira épít (meddő – házaspár – gyereket szeretne – hosszas várakozás után – hazavisz egy kisbabát – első gyereknek), itt a keresést Csokó indítja, nem derül ki, miért nincs anyukája, Mackó mama egyedülálló, és több állatkát nevel már. Szóval itt magukra ismerhetnek azok a gyerekek is, akiket idősebb korban fogadtak örökbe, akiket egyedülálló nevel, vagy akik sokadik testvérnek érkeztek, egy sokszínű családba, és a mese játékosan azzal is foglalkozik, miért nem baj, ha a szülő és a gyerek nem hasonlít egymásra. A Csokó nem szájbarágós, megmarad állatmesének, az örökbefogadás szó nem is szerepel a könyvben. A történet jól használható örökbefogadott testvér érkezésekor, nevelőszülőnél élő gyerekekre is, vagy más olyan helyzetre, ahol egy gyerek nem a vér szerinti családjában él átmenetileg vagy tartósan. De ha a gyerek nem érintett és nincs is ilyen ismerőse, akkor meg egy érzékenyítő mese arról, hogy nem csőrünk színe vagy a lábunk csíkjai döntik el, kit szeretünk.

A mese a bölcsis-ovis korosztálynak szól, nekem a három- és ötéves gyerekeim nagy lelkesedéssel követték a történetet.

img_5236

A japán származású, Amerikában élő szerző könyvét Bakó Judit javaslatára a Színes a világ könyváruház hozta el Magyarországra, Ungvári Bélyácz Betti fordításában.

Keiko Kasza: Csokó anyukája, 2016, 16 oldal, 1900 forint

12 gondolat “Mese: Csokó anyukája” bejegyzéshez

  1. enigma. 2016. december 8. / 09:53

    Köszönjük a tippet, megy is a fa alá 🙂

    Kedvelés

    • enigma. 2016. december 15. / 00:38

      Update
      Meghozta a postás!

      Gyönyörűek benne a képek, jól sikerült a fordítás is, nincs benne semmi erőltetett “magyarítás”. Nyelvezete egyszerű, a kétéves fiam is simán megértette. A képek és a szöveg szorosan követik egymást, néhány olvasás után szerintem a képek alapján a gyerek is mesélni tudja majd a sztorit.

      Persze nem bírtam vele kivárni a karácsonyt, így már ma elolvastuk, elsőre háromszor egymás után, és nagyon tetszett a kicsinek.

      (Amúgy inkább füzetnek mondanám, mint könyvnek, de mindenképp megérte az árát.)

      Kedvelés

  2. Mohabea 2016. december 8. / 12:15

    Szuper, Zsuzsa! Ezek szerint már magyarul is kapható!
    Annyi jó örökbefogadós könyv van pl. angolul vagy franciául is, és szerintem a fordítást is sokan vállalná(n)k, de valamiért a magyar kiadók ódzkodnak tőlük 😦 …

    Kedvelés

    • buzsa 2016. december 8. / 13:40

      Túl szűk piacnak tartják sajnos az örökbefogadók csoportját, nem éri meg nekik ennyire speciális könyveket kiadni.

      Kedvelés

        • buzsa 2016. december 9. / 12:53

          Igen, ez valóban elég sokaknak szól. Amennyire én belelátok a dolgokba, az az érzésem, hogy nagyon óvatosak a könyvkiadók, küszködnek a fennmaradásért, hiszen egyre kevesebben vásárolnak könyvet (ez alól egyetlen kivétel a karácsonyi időszak), ezért nem mernek túlzott kockázatokat vállalni. A külföldi könyvek magyarításánál ráadásul még ott van a jogdíj is, ami jócskán megdobja a költségeket. Hét-nyolc évvel ezelőtt házaltunk Dáviddal pont egy pöpecül összeállított mesekönyvsorozat tervével kiadóról kiadóra, és már akkor is elhajtottak bennünket mindenhonnan. Egyébként pont a Csokó is köztük volt, nagyon megörültem, amikor láttam, hogy Juditék keresztülverekedték magukat vele a könyvpiac dzsungelén, gondolom nem lehetett egyszerű…

          Kedvelés

  3. Borsnéni 2016. december 9. / 10:27

    Nekünk ezt a könyvet hozta a Mikulás. Még aznap reggel elolvastuk a mesét ovi előtt, aztán délután egymás után 3-szor egyhuzamban. Boró a második mesélésnél mondta, hogy szerinte a Mackó én vagyok 🙂 Ma reggelizés közben -teljesen váratlanul- megkérdezte, hogy mikor sütök almás pitét, mert azt olyan régen ettünk. (Megj.: Dom allergiás az almára, ezért nálunk kb. másfél éve nincs alma a háztartásban… ezt Boró is tudja, sokszor ő figyelmezteti Domonkost vendégségben, hogy ha valamiből nem ehet.)
    Nagyon tetszik a mese, a történet és a rajzok is magával ragadóak! Nagy köszönet a magyar megjelenésért Juditnak és Bettinek (és Orsinak :))!

    Kedvelés

  4. Raize 2016. december 12. / 21:34

    De jó, köszönjük szépen, meg is rendeltük! 🙂

    Kedvelés

  5. Ragány Szilvia 2016. december 26. / 11:13

    Nekünk nagyon bejött. Apa úgy olvassa, hogy Csokó apukája. 🙂

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .