Örökbe.hu

A rovat akkor tud megjelenni, ha a friss örökbefogadók elküldik a történetüket. Szeretettel várom mindazokat, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, és azokat is, akiknek örökbefogadás után született gyerekük. Címem: zsuzsa.martonffy@gmail.com. És most lássuk a friss történeteket! Ma két újszülött és két ötéves családba érkezésének történetét követhetjük. Kellemes ünnepeket az olvasóknak!

Nicknév: Bogárka

Kik vagytok? 13 éve vagyunk házasok, hívő reformátusok, vér szerinti fiunk, Áron 2013-ban született, mi előtte 2 évvel, 2011-ben adtuk le a határozatunkat a Gólyahírhez és a Tegyeszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? A mi történetünk drámával kezdődött, mert 2010-ben IVF-vel fogant ikerkislányaink a 25. héten megszülettek. Veronika 8 órát élt, Dalma pedig 21 napot. Rá egy évre indítottuk el az örökbefogadást, és ősz elejére meglett a határozatunk. 2013-ban szintén IVF-vel fogant meg kicsi Áron. Bejelentettük a Tegyesz felé a családi állapot változást a születése után, a telefonban kérdezték, hogy akkor ugye töröljük Önöket? Mi csak annyit tudtunk, hogy nem, szeretnénk tovább sorban állni. Majd ha felhívnak, akkor megimádkozzuk a választ. Így is lett. És a történetünk hepienddel végződött, kétgyermekes boldog család vagyunk.

Ki érkezett? Második fiunk, Marci most 3 és fél hónapos, újszülött babaként fogadhattuk örökbe. Inkubátorba tették őt. Ezért nagyon könnyű és egyben nagyon nehéz az ő sorsa. Biztos sokan szeretnének ilyen “tiszta hátterű” kicsit, emellett viszont a gyökérkeresésben szinte semmit nem tudunk majd lépni. Hacsak nem az internet csodája segít.

Mennyit vártatok? Szinte napra pontosan öt évet. De Áron születésekor állítólag valamilyen módon megállították az órát nálunk, hogy imitálják a természetes korkülönbséget a testvérek között. Így 2 év és 10 hónap van Áron és Marci között.

Mennyit várt a gyerek? 5 napos korában kaptam a telefonhívást róla. Másnap reggel igent mondtunk rá, de persze azonnal látni szerettük volna. Így aznap bemehettünk a kórházba, megerősítettük az igenünket, és azt a délutánt már vele töltöttem a PIC-en.

Miért pont ő? Isten nekünk küldte őt. Égből pottyant mennyei ajándék. Az első valódi telefonhívás volt. Előtte fél évvel felhívott a Gólyahírtől Gabika, és kérdezte, hogy készen állunk-e, mert lehet, hogy lenne egy kisfiú. Aztán mikor Áront megtudta, elkezdett kislányra rábeszélni. Én olyan zavarban voltam, hogy nem tudtam, mit mondjak, elhittem neki, hogy fiú mellé jobb a kislány. Később a Gólyahíres találkozón lenyomoztam, és azt a kisfiút nem adták végül örökbe, aki miatt minket februárban hívtak telefonon.

Miért pont ti? Második család voltunk, akit hívott Bernadett, de az elsők nem voltak fogadóképesek. Ez nem lehetett másképpen, a Nagy Rendező így tervezte meg.

A leg… 

A legnehezebb a testvérféltékenység volt. Áron tombolt nagyjából két hétig. A Marci hazaérkezése utáni héten a férjem egy hetes kiküldetésbe ment, egyedül maradtam Anyukámmal a két kicsivel. Az volt a mélypont Áron és Marci kapcsolatában és az én reakcióimban. Tudtam, hogy így nem mehet tovább, imádkoztam, hogy hogyan kellene kezelnem az indulatkitöréseket. Aztán hazajött a férjem, és onnan kezdtünk helyrebilleni. Áron nagyon akarja szeretni Marcit. Sokat formálódott a kicsi szíve. Szinte naponta elmondja, hogy “Anya, köszönöm, hogy lett nekem kistestvérem.”

A legkedvesebb: ez a párbeszéd a születésnapomon:

“Anya, boldog születésnapot!

Köszönöm kicsim! Tudod, mi nekem a legnagyobb ajándék?

Nem, Anya.

Hát Te, Apa és Marci.

Igen Anya, nekem is a Marcim a legnagyobb ajándék.

És tudod kicsim kitől kaptuk Marcit ajándékba?

Kitől Anya?

Istentől.

Igen Anya, Marci lepottyant az égből és a doktornéni elkapta…”

A legemlékezetesebb: Amikor bementünk a kórházba először Marcihoz, egyszerre akartuk őt meglátni, így is lett, a férjem lépett be elsőnek a kicsi szobába, ahol egy bevásárlókocsiban ott feküdt az ici-pici Marci teljesen betakarva, csak a feje búbja látszott ki. Antoska odalépett az ágyához és azt mondta: “Szia kisfiam, Apád vagyok.” Én pedig elsírtam magam… A férjem előbb született meg ott Apának, mint én Anyának.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Minden olyan gyönyörűen ment. Szeretném megköszönni  Pluhár Bernadettnek a Tegyesznél és a gyámhivatalban Sipos Csillának azt az extra gyors és figyelmes ügyintézést, amit számunkra adtak.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nagyon régen volt a tanfolyamunk. Az Örökbe.hu-n olvasgattam sokat az elmúlt évben, onnan tanultam a legtöbbet. Számunkra sokkal könnyebb volt az ügyintézés, mint gondoltam.

Miről olvasnál szívesen? Testvérkapcsolat, gyökérkeresés segítése inkubátoros babánál.

*******

Nicknév: nem kommentelek

Kik vagytok? 8 éve vagyunk házasok. Fiunkat újszülöttként fogadtuk örökbe a Bölcső Alapítványtól, most 7 éves. Második gyerekre vártunk.Férjem 42, én 40 éves vagyok. Vér szerinti gyermekünk nem lehetett, nem lombikoztunk. Ezért valahogy mindig benne volt a levegőben az örökbefogadás, nem sokat gondolkodtunk rajta.

Ki érkezett? Koraszülött kislány (36. hétre, 1970 g, 42 cm), az országos listáról, Békés megyéből. Kis súlya ellenére nagyon jó állapotban, gyönyörű, formás hajas baba. Kéthetes volt, mikor jött a telefon a Tegyesztől, másnap már meg is néztük és egy hét múlva haza hoztuk. A babáról születése előtt lemondott a szülőanya, ezért lett ilyen hamar örökbe adható. Titkos örökbefogadás volt, nem tudunk többet az előzményekről. Ahol tudtam, érdeklődtem, de teljesen ellentmondó információink vannak, nem tudjuk, mi az igaz.

Mennyit vártatok? Kicsit több, mint 4 évet vártunk. Jelentkezéskör magyar származású, bármilyen nemű, egészséges vagy korrigálható állapotú, 0-1 év közötti babára vártunk. Ezt egy éve módosítottuk bármilyen származású, 0-20 hónaposra. A származási kérdésben sokat segített a Fészek Alapítvány Váróterem programja, addigi kétségeink elmúltak, válaszokat kaptunk. Féltünk, nem tudunk megvédeni egy roma származású gyereket a piszkálódástól, nem tudjuk megmutatni a hagyományait, hiszen nincs ilyen ismeretségünk. A baba elfogadásával nem volt gond.

Miért pont ti? A megyében a származási bizonytalanság miatt nem merték vállalni. Bár azt nem tudjuk, kiajánlották-e ott másnak. Az ügyintéző szerint amint végigment a módosítási kérelmünk, máris sorra kerültünk. Egyáltalán nem haboztunk, mikor jött a telefon, látatlanban tudtuk, hogy ő a miénk.

 A leg…

A legérdekesebb: Ugyanabból a kórházból 3 újszülött babát is örökbe adtak egymás után, kb. másfél hónap alatt és mindegyik Budapestre került.

A legfurcsább: Annyira pici és könnyű volt, a testvéréhez képest ez szokatlan volt nekünk.

A legnehezebb: A várakozás. Az elsőhöz képest sokkal kevesebb helyen állhattunk sorba. Hiába voltunk a sor elején, a szülőanyák többsége első gyereknek szerette volna gyermekét, nem testvérnek.

A legmeghatóbb: Mikor megláttuk.

A legbosszantóbb: Mikor a patikában szóltak, hogy nem érvényes a TAJ- kártyája. A régi. De az új papírjai még sehol nem voltak.

A legviccesebb: Mikor Budapesten orvosi vizsgálatra mentünk és a doki megkérdezte, miért ide jöttünk, nem itt született a baba. Erre a férjem rávágta: “Mert itt lakunk.”

A legkedvesebb: Mikor kérdezik az ismerősök, hogy hol rejtegettük eddig. És mikor elmondjuk, kiderül, hogy nekik is van örökbefogadott ismerősük, rokonuk.

A legszuperebb: Nem kellett várni a kihelyező határozatra, aznap megkaptuk, amikor aláírtuk a papírokat és mehettünk haza. Köszönet a gyámhivatalnak.

Mit szólt a nagy? Nagyon várta ő is. Imádják egymást. Hihetetlen látni, hogy a kicsi hogy mosolyog, figyel, amikor meghallja, meglátja. A nagy bohóckodik, a kicsi meg nevet. ❤ Tartottunk a féltékenységtől de minden várakozásunkat felülmúlta.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Régen végeztük a tanfolyamot, nehéz visszaemlékezni. De jól jött volna egy rövid (írásos, letölthető?) eligazítás a titkos örökbefogadás menetéről. Ahol le van írva, kitől mit kell igényelnünk, milyen iratokat küldenek, melyikért mi megyünk és mikor. Sok volt az ellentmondó információ.

Miről olvasnál szívesen? Szeretjük a Babaköszöntőt. Miben más örökbefogadott gyermeket nevelni. Felnőtt örökbefogadottak történetei, gondolatai.

******

Nicknév: –

Kik vagyunk? Igazán egy teljesen átlag, jókedvű, egymást nagyon szerető pár voltunk. 8 éve élünk házasságban, 4 éve adtuk be a kérelmünket az örökbefogadásra, 0-5 éves korig.  Az örökbefogadás a világ legtermészetesebb dolga volt mindig nálunk. Persze mi is megjártuk a hadak útját, de én mindig azt éreztem, hogy annyira természetellenesek ezek a procedúrák, hogy ebből nem is csoda, hogy nem lett gyerek.

Miben vagyunk mások? Talán abban, hogy mi örültünk az első pillanattól, hogy megvan az utunk. Nem sírtunk, nem nyavalyogtunk. Csináltuk, amit kellett. Intéztük a papírokat, és az elvárt dolgokat.

Ki érkezett? Sankó, ötéves fiú a megyénkből. Ő egy csoda. Már a második nevelőszüleinél lakott, amikor megismertük. Az elsőtől elhozták, mert nem kapta meg a megfelelő törődést. (Bölcsibe járt 4 évesen.) De a második nevelőszülők csodálatos emberek. Sankó mindent megkapott, amit csak lehetett. SNI-s papírja van, a beszéde miatt, de már ez is szépen javul. Asztmás is volt állítólag. 1,5 éve nincs rohama. Valószínűleg tavasszal teljesen elhagyhatjuk már a fújókát is.  Heti háromszor jár az oviban logopédushoz, meg otthon heti négyszer tsmt-zünk. Kivülállók is azt mondjak, csoda, ami benne rejlik.

Mennyit vártatok? 4 éve adtuk be a kérelmünket, 2 gyerekre 0-5 éves korig. A hosszabbításnál a pszichológus csak egy gyerekre adott határozatot. Azt mondta, hogy túlságosan lebegek. Örüljek a férjemnek, mert az ő realitása miatt kaphatunk egyet. Rosszul esett. Én óvónőként dolgozom 4 éve. Ez az álommunkám. Tény, hogy repkedek, lelkem mindig szárnyal, de, ha megtehetem, mert a férjem hozza a realitást az életünkbe, akkor ez olyan nagy baj? Na mindegy, a férjemnek köszönhetően legalább egyre lett végre határozatunk.

Mennyit várt a gyerek? Sankó decemberben lett örökbeadható. Minket június közepén hívtak fel. Pont akkor, amikor a megelőlegező CSOK papírjainak intézése után beültünk egy kávéra egy balatoni város cukrászdájába. Minket hívtak először (és utoljára). Még 3 párt választottak ki, de mi kaptunk először lehetőséget.

Amikor megláttam az első beszélgetésen a fényképet, elsírtam magam. A férjem annyit kérdezett, mikor találkozhatunk vele. Nyár volt, szabadságolások. Két hét múlva, augusztus 2-ára kaptunk időpontot.  Nagyon féltem, és izgultam. Mi van, ha nem Ő az? De legbelül éreztem, hogy Ő az… Két hétig ez a dilemma volt a fejemben.

Találkoztunk. Azt mondták, érthetetlenül beszél, lehet, hogy semmit nem fogunk érteni…  Hát tényleg nem küldtük volna el szavalóversenyre aznap, de sokkal rosszabbra számítottunk. Vittünk kekszet és kindertojást. Ezt mindenkinek ajánlom, nem biztos, hogy a legegészségesebb kapu a gyerekhez, de működik 🙂 Még kétszer találkoztunk vele a nevelőszülőknél, aztán már elmehettünk hármasban külső programokra is. Augusztus végén, az 5. születésnapján költözött hozzánk.

Miért pont ő? Mindig éreztük, hogy mi nem újszülöttet kapunk az élettől. Óvónőként nem volt kérdés, hogy elmehetünk 5 éves korig.

Február elején egy civil szervezet hívott minket. Egy újszülött babához. Nem hoztuk őt haza. (Valószínűleg roma származású volt, és mi azzal nem tudnánk megbirkózni.) Nem mozdult meg semmi, és ezért is izgultam annyira, hogy mi van ha most sem fog. Lehet, hogy akkor mégsem ez az utunk? Nem így lett:-)

Miért pont mi? Fogalmam sincs, de nagyon örülök. Talán azért, mert a Tegyeszben a lányok nagyon jól végzik a munkájukat, és tudták, hogy ez a gólya mifelénk köröz épp.

Sztorik:

Egy nagyobb faluban lakunk. Óvónőként kötelességemnek éreztem, hogy elmondjam a szülőknek, hogy valószínűleg kiesek egy pár hónapra, mert bővül a család. Következő hét csütörtökén beállítottak 3 láda 5 évesnek szóló játékkal.  Egy kültéri játszóteret is kaptunk.

Amikor a barátkozás ideje alatt egyeztettük, hogy mikor jön először hozzánk, kérdezték, hogy megvan-e az ágya, mert holnap jönnek környezettanulmányra. Mondtuk, persze. Este rohantunk munka után az Ikeába, és hajnali 3-ig ágyat szereltünk.

Amikor kitettem a face-re a családról a képet, valaki az írta, hogy úristen, ez a gyerek tiszta apja.

Amikor már ugyanazokat a szófordulatokat használja, mint mi. 🙂

Legnehezebb: talán az, hogy hogyan éreztessem vele, hogy mindig számíthat ránk.

Hogyan tartsam meg az egészséges határt a kényeztetésnél? Már ötéves, teljesen önálló mindenben. De tudjuk, hogy eddig nem babusgatták… Biztos hiányzik neki, vagy lehet, hogy nem, mert azt sem tudja, mi az. De biztos tudja, hiszen ez bennünk van…

Ami még nagyon hiányzik: Egy olyan mese, ami nem újszülött örökbefogadásáról szól….

******