Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Öt olvasó örökbe fogadott, egy interjúalanyunknak pedig kisfia született. Mindenkinek szeretettel gratulálok. Várom azoknak a jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született vér szerinti a gyerekük, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írhattok. 

Nicknév: nincs, csak olvasni járok az oldalra.

Kik vagytok? 13 éve vagyunk házasok, kertészmérnök vagyok, szakközépiskolában tanítok, a férjem technikus. Lilla lányunk 9 éves, a születése után nem sikerült több gyereket kihordanom. Pajzsmirigyproblémákkal és inzulinrezisztenciával küzdök. Lombikkal lehetne próbálkoznunk, de a vetélések miatt a lelki oldalát nem tudnám elviselni, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? Átlagos életet élünk, vidéki kisvárosban.

Miért pont ő? Bármilyen nemű ill. származású 1-4 éves gyerekre vártunk, országos listára is jelentkeztünk a Tegyesznél. Alapítványoknál nem próbálkoztunk, mert mindenképpen idősebb gyermeket szerettünk volna,
hogy minél kisebb legyen a korkülönbség a testvérek között. A megyénkben 86-ik helyről indultunk a folyamatnak, de az országos listán hamar sorra kerültünk. Első kiajánlásunk két és fél éves kisfiúról szólt, sok egészségügyi problémával – valószínűleg autista, és viselkedészavarral küzdött. Ővele a lányunkra való tekintettel nem
folytattuk a folyamatot. A következő alkalommal szintén kisfiút ajánlottak, majd három hét elteltével Panna aktájával kapcsolatosan kaptunk telefont. Csodálkozásomra elmondták, hogy a kisfiút valószínűleg másnak adják örökbe. Panna volt a harmadik kiajánlás a három hónap alatt. Két perc után igent mondtunk.

Ki érkezett? Panna, hároméves, részben roma származású kislány, Borsod megyéből viharos gyorsasággal, a határozat megszületése után három hónappal kaptuk a telefont. Igent mondtunk, de a munkám miatt egy hónap türelmi időt kértünk, így a nyári szünet elején kezdtük az ismerkedést. 10 napos intenzív, napi szintű barátkozás után hazahozhattuk a kicsi lányt. Neki egy évvel korábban már kerestek szülőket, de nem jártak sikerrel.
Panna egyébként születésétől fogva nevelőszülőknél élt, vér szerinti családjával csak akkor találkozott, mikor lemondtak róla. Szerető nevelőcsaládnál élt, kicsit féltem is eleinte, hogy nehezen fog elválni tőlük, de profi nevelőmamája jó előre felkészítette, így minket már Igazi Anyaként és Igazi Apaként várt. Egészséges, a tejcukor emésztéséhez segítség kell, emiatt kicsit elmaradt a súlyfejlődésben, de ez behozható. Okos, talpraesett, ügyes és hangos. Mindig mosolygunk, mert csak alváskor van csöndben.

Miért pont ti? Második körben csak egyedül nekünk szóltak, valószínűleg amiatt, hogy a kereslet és a kínálat találkozott: a nevelőszülők kérték, hogy kertes házba kerüljön a gyerek, ahol vannak háziállatok, mi meg beírtuk, hogy vannak nyulaink, kutyáink és macskáink. Egyébként hasonlít is rám néhány arcvonása, a mosolya. Egyszer a boltban mindkét lány velem volt, és az eladó lány megjegyezte, hogy a nagy is hasonlít kicsit, de a Picurt le se tagadhatnám!

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne várjunk arra, hogy a hivatalok majd végzik maguktól a dolgukat. Az állandó gyógyszerét nehezen tudtam kiváltani a patikában, mert inaktívvá vált a TAJ-kártyája. Azért, mert másfél hónapot kellett várni, mire többszöri telefonos felkérésre kiállították a szülőfalujában az új anyakönyvi kivonatát. A
TAJ-kártyára talán még ma is várnánk, ha az itteni hivatal nem segített volna. Egyébként három perc alatt a kezemben volt, csak jóindulat kellett az ügyintézők részéről.

Miről olvasnál szívesen? Idősebb gyerek családba illesztéséről, hisztikezelésről, ez most nagyon aktuális a kora miatt. A Lillánál bevált módszereket nem mindig merem alkalmazni Panna esetében, mert érzékenyebb lehet amiatt, hogy nemrégen csöppent a családunkba.

******

Nicknév: zsófi

Kik vagytok? 8 éve házasok vagyunk, első gyermekekre vártunk. Túl két lombikon és egy félidő utáni vesztésen. Eleve a két lombik volt a megbeszélt terv (megvan a probléma, csak lombikos fogantatás lehetséges), és ezen nem változtatott, hogy kvázi sikerült a második lombik. Mielőtt belevágtunk a kezelésekbe, már beszéltünk az örökbefogadásról.  A meddőségi kezelések előtt nem bánnám, ha lenne egy tanácsadás, ahol egy pillanatra szusszanhatna egyet az ember, és nemcsak az egyirányú útra lenne rátekintése, amit az orvosok mutatnak. Egy kicsit hasonlóan ahhoz, mint mikor terhességmegszakítás előtt részt kell venni egy tanácsadáson.

Miben vagytok mások, mint mások?  Talán abban, hogy nem mentünk végig, mind az 5 tb-támogatott lombikig, viszont nem is utasítottuk el a programot. Kipróbáltuk, de ennyi elég volt.

Ki érkezett? Barbara. Országos listáról érkezett, félroma (ez annyira hülyén hangzik) kislány. 14 hónapos volt az első telefonhíváskor, most múlt 18 hónapos. A vér szerinti a kórházban hagyta, 3 hónap csecsemőotthon után nevelőszülőkhöz került.

Mennyit vártatok? szinte semmit. Márciusban jelentkeztünk, júliusban kaptuk kézhez a határozatot és szeptemberben jött a telefon. November végén már együtt voltunk.

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti egyszer felvette a kapcsolatot, de utána nem kereste. 6 hónap után megindult az örökbeadhatósági folyamat, Barb ekkor 1 éves volt. Rögtön országos listára került, megyei listán nem volt, akinek kiajánlják, még aktaismertetésre sem, nem volt olyan várakozó, aki elfogadta volna a származását.

Miért pont ő?  Egészséges vagy korrigálható egészségügyi állapotú gyermeket vártunk, származási kikötés nélkül, 1,5 éves korig. A vér szerintinél viszont mi mindenről további tájékoztatást kértünk, nem utasítottunk el semmit, de tényleg semmit (alkohol, drog, betegségek). Barb koraszülöttként, 31 hétre, nagyon nehéz és gondozatlan terhességből született, komoly egészségügyi problémákkal. Barb hihetetlen akaratának, a fejlesztéseknek és nem utolsó sorban a nevelőszülőknek hála, most már csak egy picit van lemaradva. Őszintén, mi nem vállaltuk volna 3 vagy 6 hónaposan Barbot. Egyszerűen egy csoda, hogy most ő itt van és így van itt. De ezt piciként senki nem mondta volna róla. Nem haboztunk, de körbejártuk, hogy ilyen lehetséges-e, amit az aktája alapján információt kaptunk.

Miért pont ti? Rajtunk kívül egy pár volt még értesítve. Nem tudjuk, miért pont minket választottak, de szerintem a munkám miatt (családsegítő).

A tanács, ami jól jött volna utólag: az első telefontól, hogy fogadókészek vagyunk-e, három hét telt el a döntésig, hogy mi vagyunk az elsők. Nem tudtuk, hogy ez ilyen sok, nem is mondta az ügyintéző sem. Egy hétig bírtuk és akkor telefonált a férjem, akkor derült ki, hogy ez még több hét, ami nekem nagyon nehezen telt el. Közben volt egy repülőjegyünk is, indulás előtt derült ki, hogy mehetünk aktanézésre. Szóval a jó tanács, hogy vegyetek repülőjegyet 😀 Természetesen nem utaztunk el.

Miről olvasnál szívesen? Az intézményi diszkrimináció volt a kedvencem. Emellett az információk nagyon hasznosak természetesen, de egy kicsit több lelki téma, ki-mit-hogyan élt meg nekem érdekes lenne. Az mindig jó érzés, ha az ember tudja, hogy nincs egyedül az érzéseivel, kérdéseivel, mások is hasonlóan élik meg az egész folyamatot.

******

Nicknév:

Kik vagytok? 3,5 éve vagyunk egy pár. Júniusban volt az esküvőnk. Függetlenül az örökbefogadástól.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán, hogy két határozatunk volt. Már eljegyzett a férjem, és kitűztük az esküvőt egy évvel későbbre, mikor elkezdtük az örökbefogadást. Így volt egy határozatom nekem, majd esküvő után egy másik közösen.

Ki érkezett? Henrik, az országos listáról, Veszprém megyéből, egy pici faluból, nevelőszülőktől. 3,5 éves, egészséges, félig roma származású kisfiú. Beszédben van kb. egy év lemaradása.

Mennyit vártatok? Az első Tegyesz-látogatáshoz mérten 15 hónapot. A második határozatunk után szinte azonnal érkezett.

Mennyit várt a gyerek? Több mint egy évet. Már egy éve örökbeadható lett volna, csak elment a gyámja és egy évig nem jelöltek ki neki senkit. Így várakozott.

Miért pont ő? Mi 0-4,5 éves, egészséges vagy egészségi problémával küzdő, mindegy milyen nemű gyermeket vártunk, származási kikötés nélkül. Annyit írtunk ehhez, hogy lehetőleg ne mutasson erős rasszjegyeket. Mielőtt mentünk iratismertetésre, az ügyintézőnk felhívott, hogy roma kisfiúról van szó, mennyire értjük a rasszjegyeket. Mert ha most nemet mondunk, más kapja. Mondtuk, látatlanban ezt nem döntenénk el. Hosszú két nap következett. Rettegtem tőle, hogy én igent mondok és férjem esetleg nemet és hogy kit fogunk látni. Annyira izgultam az iratismertetés előtt, hogy izzadt a tenyerem. Amiket hallottunk, nagyon szimpatikus volt. Kis eleven, akaratos kisfiú. Kihívás, de tetszett. Aztán megláttuk a fotóját. Egy kis durcás arcú, gyönyörű kisfiú nézett ránk a monitorról. Nem volt kérdéses, hogy ő a miénk.

Miért pont ti? Igazából nem tudjuk. Nekünk még az első határozatunknál volt egy kisfiú, akit végül nem mi kaptunk meg. Ez májusban volt, júniusban volt az esküvőnk, majd a módosítás. Utóbb elmondta az ügyintéző, hogy csak az új határozatra vártak, mert Henriknek már kinéztek minket. Volt rajtunk kívül még valaki, ha mi nemet mondunk, akkor neki ajánlják fel. Henrik kemény dió volt. Nagyon kötődött a nevelőanyjához, azt hitte, neki az a családja. Riogattak minket, hogy mivel akaratos gyerek, nehéz lesz. Ehhez képest az ottani szakértők négy napot adtak nekünk a barátkozásra. Kedden mentünk és szombat reggel el kellett hoznunk. A második napon azt hittem, feladom. Kb. 4 óra győzködés és hiszti árán sikerült őt a kocsiba beültetni. Nagyon kemény volt. Onnantól minden ment, mint a karikacsapás. Az egész falu nekünk drukkolt. Nagyon rendes nevelőszülőktől hoztuk el, mindenben segítettek. Mai napig jó viszonyt ápolunk velük, tervezünk majd visszalátogatni is idővel. Szóval megcsináltuk a lehetetlent, hazaértünk. A neheze ekkor kezdődött. Két hét kellett mire úgy, ahogy szót értettünk egymással. Eközben meghalt a kutyusunk, borzalmas volt megélni az elvesztést, a gyászt, és az új örömöt egyszerre. Már 4 hónapja vagyunk együtt. Ma már minden más. Minden nap egy csoda, de már olajozottan megy minden. Jövő hónapban kezdi az ovit. Csodálatos gyereket szánt nekünk az élet!

A tanács, ami jól jött volna utólag: A hivatalos ügyintézések menete. Mire figyeljünk, mit mondjunk a különböző hivatalokban. Mennyi idő az átfutás, ez mit jelent munka és anyagi kiesésben. Mennyi tartalékra van szükség.

Miről olvasnál szívesen? Felzárkóztatás. Milyen konkrét módszerek, lehetőségek vannak kb. egy év lemaradás esetén?

******

Nicknév: Nem kommentelünk

Kik vagytok? Hét éve vagyunk együtt, két éve vagyunk házasok, mindkettőnk második házassága. Az én előző házasságomból származó két fiút neveljük közösen, ők 12 és 15 évesek.

Miben vagytok mások, mint mások? A két srácunk autizmussal él. Nekik papírjuk is van erről, nekem nincs, de száz százalék, hogy én is.

Ki érkezett? A 3 éves Dzsenifer Jázmin érkezett hozzánk, zöld megyéből (mi piros megyében várakoztunk, országos listáról kaptuk). Nagyon fiatal szülők gyermeke, makkegészséges.

Mennyit vártatok? Tulajdonképpen az ötlet felmerülésétől számított 10 hónap múlva együtt voltunk.

Mennyit várt a gyerek? A kislányunknak nehezebb sorsa volt. Első pillanattól örökbefogadhatónak számított, de nem nagyon kapkodtak utána. A múlt nyáron kezdte el látogatni egy házaspár, akik a barátkozási időszak legvégén egyszercsak leléptek.

Miért pont ő? Szinte semmilyen kizáró körülményt nem jelöltünk be és eszünkbe sem jutott válogatni, vagy visszautasítani. Biztosak voltunk benne, hogy szeretni fogjuk, még mielőtt láttuk volna. Aztán az első látogatáson be is bizonyosodott, hogy jól gondoltuk. A kislány gyönyörű, nyílt, barátságos, értelmes és kedves. Már az első alkalommal úgy indultunk haza, mintha a saját gyerekünket hagytuk volna ott.

Miért pont ti? Hivatalosan erről semmit nem tudunk, de eléggé favoritként kezeltek minket a gyámnál. Szolidak voltunk és nem válogattunk, nem sokat kellett velünk foglalkozni, tudtuk mit akarunk és fel is készültünk minden alkalomra.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ami nehézséggel találkoztunk, találkozunk, azon semmiféle tanács nem segít, csak az idő és a tapasztalat.

******

Nicknév: Nem kommentelünk a blogon, de rendszeres olvasók vagyunk.

Kik vagytok? 10 éves kapcsolatunkból 2 éve vagyunk házasok, éppen az alapítványokhoz való jelentkezés miatt házasodtunk össze. Még élettársakként jelentkeztünk örökbefogadásra, így három évet vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán semmiben, talán abban, hogy míg a legtöbb örökbefogadó számára ez az utolsó lehetőség arra, hogy családja legyen, mi ezt az utat választottuk. Ugyan természetes módon valóban nem lehet gyerekünk, de egyetlen beavatkozáson sem akartunk keresztülmenni.

Ki érkezett? Áront még pocakban ismertük meg, tehát nyílt örökbefogadással érkezett a családunkba, magánúton.  Már a szülőszobán is együtt voltunk, szerencsére a vér szerinti anyuka nagyon kedvesen és nyitottan állt a helyzethez, így a teljes folyamatot együtt éltük meg. Megszületése után én kaptam a kezembe először. A kórházban is én gondoztam, így valóban az első légvételétől együtt vagyunk. Magyar származású, okos, lassan 5 hónapos kislegény.

Mennyit vártatok? 3 évet.

Miért pont ő? Tavaly ősszel volt egy kiajánlásunk, ahol egy kétnapos roma származású csecsemőt nézhettünk meg. Nem volt származási kikötésünk, ugyanakkor a kisfiút látva döbbentünk rá, hogy mégsem tudunk azonosulni a helyzettel. Fél évvel később egy nagy hátizsákos, még pocakban lévő babát ajánlottak ki, akire igent mondtunk. Ott az alapítvány lépett vissza, máig nem derült ki, miért (mellesleg nem is szóltak, mi kerestük őket, hogy miért  van hírzárlat a babáról). Áront nem mi választottuk. Meggyőződésünk, hogy Ő választott minket. Szerintünk Ő jelezte a szülőanyja pocakjában, hogy minket szeretne szüleinek 🙂 Mi pedig rögtön éreztük, hogy ő a mi fiunk.

Miért pont ti? Leginkább egyszerű szimpátia. A vér szerinti szülei személyesen szerettek volna szülőket keresni neki, és az tetszett nekik bennünk, hogy nem akartunk minden áron gyereket.

A leg…

Az egyik legszebb élmény a szülésnél való jelenlét volt. Különleges élmény, amelyet nem lehet pótolni.

A legmeghökkentőbb az volt, hogy a korábbi kiajánlásunk során semmilyen információt nem akartak adni a vér szerinti családról. Még azok a szavak is kimondódtak, hogy nekünk semmilyen jogunk nincs abban a helyzetben. Ezzel úgy éreztük, hogy a nyílt örökbefogadás rendszerét és elvét hátba szúrták.

A hosszú távon is leghasznosabb dolog, hogy megismertük és megkedveltük Áron vér szerinti családját. Így valódi szeretettel tudunk majd neki mesélni róluk, amikor kérdez.

A legkedvesebb, hogy a szolnoki kórházban a szülés körül, Áron és a szülőanyja körül dolgozó szakemberek is nagyon kedvesek, empatikusak, segítőkészek és gondoskodóak voltak. Örök hálánk nekik a méltányos viselkedésükért azokban az izgalmakkal teli napokban.

A férjem számára a legnagyobb élmény az volt, amikor a szülőszobából kimehettünk vele találkozni. Először láthatta a fiát, még mázasan, alig 10 percesen.

A legnagyobb segítség a szűk családunktól és a budapesti Tegyesztől érkezett. Hálásak vagyunk mindkettőnek. A Tegyesznél a krízistanácsadás és az őszinte, segítőkész szakemberek is mind óriási biztonságérzetet adtak.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Szerencsére jó tanácsokat kaptunk korábban az egyik (Együtt az Életért) találkozón, így időben elkezdtük a bevásárlást. Valóban szinte mindent érdemes beszerezni előre, még ha nehéz is nézni a felhalmozott tárgyakat. Erre nagyon nagy szükség volt, hiszen csak így oldhattuk meg azt, hogy én a kórházban maradhassak Áronnal. A családi segítséget pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen ketten kevesek lettünk volna mindenre.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nagyjából minden beilleszthető a tanfolyamon hallottakba, kivéve néhány, alapítványokkal kapcsolatos tapasztalatot.

Miről olvasnál szívesen? Vér szerinti családdal való kapcsolattartás és felnőtt örökbefogadottak élményei érdekelnek bennünket.

******

Nicknév: eleven

Kik vagytok? Harmincas házaspár vagyunk, most már két vér szerinti gyerekkel, én felnőtt örökbefogadott vagyok.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolkozunk örökbefogadáson, nekünk más az utunk. Nekem időnként megfordul a fejemben az örökbefogadás gondolata, főleg így, hogy két fiam lett, elférne egy kislány is még a szívemben, de a férjem idegenkedik a gondolattól, így nem erőltetem. Kettőnk közül én vagyok az elfogadóbb, ő pedig két lábbal a földön álló.

Ki érkezett? Egészséges kisfiú érkezett, Zente lett a neve. Érdekesség, hogy a férjem születésnapjára voltam először kiírva vele, ezt utána többször módosították , mert mindig nagyobb volt, végül az apja születésnapja előtt két nappal jött a világra. Anyukám halálának az évfordulója is közel esett, végig izgultam, hogy csak nehogy azon a napon…

Mennyit vártatok? Két és fél évet vártunk, mire sikerült teherbe esni. Az elsőre másfél évet vártunk, tudtommal semmi egészségügyi problémánk sincs.

Mit szól a nagy? A  testvérféltékenység már a terhesség alatt megjelent, Keve már elmúlt nyolc éves, nehezen adta fel az egyeduralmát. Tipikus egyke, aki már az első héten közölte, hogy nyugodtan vihetjük a kicsit oda, ahová akarjuk, neki nem kell. Ha azt hiszi, hogy nem látom, megsimogatja, viszi neki a cumit, de ha hívom, akkor általában nem hajlandó segíteni. Sok beszélgetés vár még ránk, meg is fogalmazta, hogy neki ez a helyzet nagyon nehéz, nem akar féltékeny lenni, de mindig így sikerül. Amikor bejöttek a kórházba látogatni, sírva fakadt, nagyon tetszett neki a pici, másoknak nagyon szépen beszél róla, és büszke rá. Sokat kérdezi, hogy vele is így foglalkoztam-e, és hogy ő is ilyen volt, ennyit sírt, evett a ciciből?

A tanács, ami jól jött volna utólag: Egyelőre nincs ilyen, sokkal könnyebben veszem a második gyerek születését. Ez főleg annak tudható be, hogy helyére kerültek a dolgok bennem az örökbefogadásommal kapcsolatban, a vér szerintivel, és nem utolsósorban a blog segített. Nincsenek bennem olyan félelmek, mint az elsővel voltak, plusz egy könnyű, gyors szülés után egy álombabát kaptam, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott csecsemő, aki ha úgy alakul éjszaka hat órát is alszik.

Miről olvasnál szívesen? Felnőtt örökbefogadottakról olvasnék, jó lenne még olvasni olyanokról, akik sikeresek lettek valamiben, mint pl. Röhrig Géza. A róla szóló bejegyzés a kedvencem.