Megérkeztek azoknak a családoknak a beszámolói, akik nemrég fogadtak örökbe. Szeretettel gratulálok mindenkinek! Továbbra is várom a jelentkezéseket a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre.
Nicknév: iildiii
Kik vagytok? Első gyerekünkre vártunk, negyvenes házaspár vagyunk, nem fiatalon találkoztunk. Nekem az örökbefogadás mindig is ott volt a fejemben, ahogy az is, hogy bármilyen származású lehet a gyermekem. A páromnak hosszabb út vezetett ide, de miután pár év alatt a vér szerinti gyerekre elmúlt az esély, végigjárta az örökbefogadás elfogadásának útját és igazán lelkes lett ő is.
Ki érkezett? Első kiajánlásra egy hároméves tündéri kislány érkezett hozzánk, nagyon megszerettük, és jött az az érzés is, hogy ilyen aranyos gyereket nem is biztos, hogy mi magunk össze tudtunk volna hozni. Aányunk őt nagyon szerető (részben roma) nevelőszülőktől, egy nagy, bennünket is elfogadó, biztató és segítő nevelőszülői családból, saját megyénkből érkezett, születésétől a nevelőcsaláddal élt, a vér szerinti anya egy ideig látogatta. (A nevelőcsaláddal emilben rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és ők is, mi is szeretnénk ezt folytatni, később látogatások szintjén is.)
A korához képest le van maradva beszédben, mozgásban (viszont hatéves szinten rajzol, és meglepő módon, ha a helyzet úgy kívánja, időnként egy idős ember empátiája és türelme is jellemzi), majd visszük fejlesztésekre. Jó egészségi állapotban van, persze pár orvosos kör még ránk, de szerintünk egyik sem “vészes” (gondozatlan terhességből született koraszülött volt, de szerencsére időben megkapott minden kezelést, és mára már nincs komoly gond).
Mennyit vártatok? Az első telefonhívástól (az első időpontért a Tegyeszhez) számítva bő egy évet.
Mennyit várt a gyerek? Őt azonnal örökbe fogadhatóvá nyilvánították, amint lehetett, és csak két nyári hónapot várakozott a rendszerben (a legleterheltebb piros megyében!). Az érdekeit jól képviselő gyámja volt, de minden segítő szakember a megyénk Tegyeszétől és a gyámhivataltól annyira kedves és szakmailag is kiváló és lelkiismeretes volt, hogy egyszerűen nem lehettek volna ennél jobbak, emberibbek. Nagyon hálásak vagyunk nekik!
Miért pont ő? Miért pont ti? Amikor az első ügyintézőnk felhívott, én olyan megmagyarázhatatlan boldogságot éreztem, amit nem tudok leírni. Azután ahogyan hallgattuk az aktaismertetést, a gyám személyes élményeit, véleményét, majd láttuk a fotót, beleszerettünk. Én azonnal, a párom lassabban (= pár óra alatt). Azután az első találkozásnál teljesen elolvadtunk tőle. Később az egyik segítő szakember megjegyezte, hogy szerinte jól sikerült az illesztés (mi amúgy nem kérdeztük meg a sorszámunkat), valószínűleg mi passzolhattunk a gyerekhez a legjobban. A kislányunk nyugodt, érzékeny, finom lélek, művészi adottságokkal, és mindkettőnknek van művészi útja is. Mindkettőnkre hasonlít természetében, megvan, hogy melyikünkre miben, szóval nagyon “passzol” hozzánk habitusban, és még kicsit fizikailag is hasonlít is (most a páromra, viszont az én kisgyerekkori fotóimon én néztem ki hasonlóan). Olyan részletes szakvélemények készültek rólunk (csak a pszichológus volt 5 óra…), hogy anno leesett az állam, és a bennünket “vizsgáló” első ügyintézőnk is rendkívül alapos volt, és tapintatos, humánus, ő is. A kislányunk gyámja pedig nagyon jól ismerte őt, a hivatalos részeken túl több olyan “szerintem” kategóriás tippje, feltételezése is volt, ami nagyon bejött, viszonylag gyorsan, és ő is ott volt az akta ismertetésénél, ahol beszélt a saját tapasztalatairól is a gyerekkel kapcsolatban. Emellett a lányunk friss, részletes orvosi és pszichológusi felmérésen volt a Tegyesznél pár héttel előtte. Az örökbefogadási folyamatban részt vevő második ügyintézőnk is nagyon gondos, figyelmes, és érzelmileg is nagyon támogató volt, mindenben számíthattunk rá. Nagyon sok pontos adatot, sok fényképet kaptunk a Tegyesztől, előre felkészítettek mindenre, még a nevelőcsaláddal való találkozásra is. Nem tettünk származási kikötést, van roma családtagunk, beleírtuk a jelentkezésbe azt is, hogy el-eljárunk a Romadopt rendezvényeire is, és a lánykánk félig roma származású, közepesen látszó rasszjegyekkel. Mindketten kislányra vágytunk, ezért kislányt is kértünk (és szinte mindenki, a Tegyesz pszichológusát is idevéve, tipikus lányos szülőknek aposztrofált bennünket), és mindig azt éreztük, hogy egy kétéves jön majd hozzánk (de bővebb határt adtunk meg persze, viszont mi nem jelentkeztünk újszülöttre).
Tanács, ami jól jött volna: Nagyon sokat tanultunk önszorgalomból előre, innen a blogból is, könyvekből, kedves emberektől is, és nagyon sok jó tanácsot is kaptunk, tőled a cikkekből, a barátoktól, családtagoktól, kommentelőktől, a segítő szakemberektől, rengeteget, és szuperjókat. Nagyon hálásak vagyunk mindenért! De az “instant” szülővé válás, egy kétéves mellett, maga az életmódváltás: sokkal nehezebb volt, mint amire számítottunk. Lelkileg nehéz volt a végén a jogerő kivárása is, ami az ünnepek miatt elhúzódott, és a végén, amikor már nagyon családnak éreztük magunkat, de közben mégsem voltak még meg a papírok, én elkezdtem ezt egy vizsgahelyzetnek megélni, teljesítményfeszültséget éreztem (teljesen feleslegesen, persze, de akkor is, hiába tudtam ezt az eszemmel). Meg rögtön az elején, még az ismerkedés alatt, amikor először az otthonunkban volt: volt lázas-fosós-hányós vírusunk (szép sorban mindenkin, ő kezdte), azután hozott egy fertőzést még az első napokra, aztán oltás miatti lázasság pár napig, majd nem olyan régen magas lázzal járó torokvírus, ami szintén mindhármunkon végigment, és nagyon ijesztő volt az első, órákig semmivel sem csillapítható 40 fokos láz egy ilyen kisgyereknél, a majdnem kórház, amikor az ügyeletes orvos sem tud érdemben segíteni, hanem végül egy idősebb anyai barátunk tanácsai jöttek be. Ez így egyben sok(k) volt az első másfél hónapra, nem számítottam ennyi feszkóra, nyavalyára, és jobb lett volna, ha “mentálisan” erre is ráhangolódok, hogy ez is benne lehet töményen is, rögtön az első időszakban is…
A nagy ötletedet, a gyerek méretű plüssfigurát betettétek végül az autóba? Nem volt rá szükség, mert kezdettől nagyon megszeretett bennünket, és szívesen és lelkesen jött velünk (a nevelőszülőknél sok a gyerek, ő örült a személyes és kizárólagosan neki szóló figyelemnek), hozzám is nagyon bújós volt az elejétől (most már az apjához is bújik, végre). (De mindig tök sok játék volt nálunk, amik érdekelték.) Ehhez tartozik, hogy a nevelőszülői család nagyon alaposan megismerkedett először velünk, de utána megbíztak bennünk, az egész nagycsaládból mindenki (rokonokként viselkedtek onnantól velünk), és onnantól végig mondták neki, hogy igazi anyukája apukája lett, jó dolga lesz nálunk, kedves emberek vagyunk, és ő tanult ember lehet majd így, könnyebb élete lehet, mint nekik, vagy mint amit ők tudnának adni neki, és ez is nagy könnyítés volt, mert érezte, hogy “küldik” is, és elengedik (noha nagyon nehéz volt nekik ez, majd megszakadt a szívük is, mert szerették).
Kedvenc cikkem: én a blogra a Rózsa Krisztiánnal készült interjú kapcsán jutottam el, ami három különböző helyről is “bekopogott”: és ott, akkor teljesen lenyűgözött a blog is, és az az okos, szelíd türelem is, ahogyan Rózsa Krisztián megnyilvánult, és ez így egyben egy különleges, feledhetetlen szellemi élmény volt.
********
Nicknév: Lina
Ki érkezett? Fanni, csecsemőotthonból, két hónaposan, Veszprém megyéből (narancssárga), ahol élünk. Gondozatlan terhességből, teljesen egészségesen született, fiatal anya sokadik gyerekeként. Azóta is szépen fejlődik.
Mennyit vártatok? Az elhatározástól, hogy akarunk még egy gyereket, közel 12 évet. 13 lombik, saját és donoros után adtuk fel. Azt hiszem, mi mindent megtettünk… A határozat megszerzése után majdnem pontosan 3 évre érkezett a kislányunk.
Mennyit várt a gyerek? Pontosan nem tudom, de azt hiszem, csak a kötelező 6 hetet. 10 napos koráig volt a kórházban, majd a születését követő 7. héten már szóltak, hogy megismerkedhetünk.
Miért pont ő? 0-1,5 éves korú, korrigálható egészségi állapotú, akár koraszülött babára vártunk. Nemre való kikötés nélkül. A második kiajánlást fogadtuk el. Az első egy 14 hónapos kislány volt, akinek a szülőanyja enyhén értelmi fogyatékos, és a testvérek között is több enyhén értelmi fogyatékos volt. Nem mertük bevállalni… A kislányunk egy nagyon fiatal lány sokadik gyereke, egyiket sem neveli, mind vagy nevelőszülőknél él, vagy örökbe adták. A gondozatlan terhesség csak addig aggasztott, amíg az orvosi papírokat, születési zárójelentést nem láttuk, illetve a csecsemőotthonban a gondozókkal nem beszéltünk. Teljesen normális fejlődést mutatott eddig, semmi probléma nincs vele.
Miért pont ti? A sorszámunk nem indokolta volna, hogy minket válasszanak, még kétszámjegyű volt. Viszont az apa személye nem ismert, ezért olyanokat nem hívtak fel, akik ragaszkodtak a teljesen ismert szülői háttérhez… (de ezt nem kérdeztük meg, csak mi gondoljuk így).
A tanács, ami jól jött volna utólag: nem volt ilyen, azt hiszem a fellelhető összes írásos anyagot végigolvastam a várakozás alatt, felkészültnek éreztem magam. Nekem viszont lenne egy: nem kell aggódni a babaholmik beszerzése miatt! (Nem tudtuk előre milyen korú/nemű gyerek érkezik, ill. elég korlátozottak a tárolási lehetőségeink, mivel panelban lakunk, ezért semmit sem vettünk meg, amíg nem volt biztos a dolog!) Nekünk összesen 7 napunk volt rá, munka mellett, de minden szükséges kezdő készletet sikerült beszerezni! A rávalót, na azt kell a várakozás alatt gyűjtögetni! 😀
Miről olvasnál szívesen? Sztorik a környezet reakcióiról a baba/gyerek érkezése után. Rosszindulatú megnyilvánulások kezelése. Hogyan mondták el mások az örökbefogadás tényét.
*******
Nicknév: Moro
Kik vagytok: Mi egy teljesen átlagos kis család vagyunk. 2006 augusztusában ismerkedtünk meg, és decemberben már eljegyeztük egymást. Gyakorlatilag onnantól kezdve tőlünk jöhetett volna a baba. De nem jött… gyógyszerek, kivizsgálások, inszemináció (ebből a 2. “sikerült”, 13 hetesen vesztettem el a picit). Majd jöttek a lombikok… szám szerint 4. Ezek közül kettő sikeres, egészen a 12. ill. 16.hétig. Az utolsó missed ab-ba majdnem belehaltam, vérmérgezést kaptam. Ez volt az a pont, mikor a párom azt mondta, elég.Valahol a szívem mélyén én is tudtam,nem szabad tovább rizikózni. Igaz, hogy teljesen egészségesek vagyunk, genetikailag sincs akadálya hogy közösen legyen gyerekünk, de valamiért mégsem sikerült.
Miben vagytok mások: szerintem semmiben. Teljesen normális, átlagos család vagyunk. Túl pár veszteségen, ami még jobban összekovácsolt minket.
Ki érkezett: májusban egy gyönyörű, barátságos, okos kisfiú 15 hónaposan. Ő Dominik Kristóf, aki jövő hónapban lesz 2 éves. Egészséges, a megyénkből érkezett (Bács-Kiskun).
Mennyit vártatok: 2014 szeptemberében adtuk be a papírokat. 2015 júniusában lett határozat. Én másfél évnek számolom.
Mennyit várt a gyermek: Neki nem volt várakozás. Két héttel azután hogy örökbe fogadható lett, megkaptuk.
Ő egy mentőben született, kórházban hagyott kisbaba, aki kéthetes kora óta nevelőszülőknél volt.
A vér szerinti anya két nappal a szülés után úgy döntött hazamegy. Majd három nappal később visszament, hogy kéri a kisfiút. Természetesen nem adták ki neki. Soha többet nem látogatta.
Miért épp ő: mi 0-3 év közötti egy, illetve testvérek esetén két magyar származású, egészséges ill. korrigálható betegségű gyermeket szerettünk volna, nemi megkötés nélkül.
Mikor Domit megláttuk, egy másodperc alatt tudtuk, ő a miénk. Szeme, orra az enyém, akarata az apjáé 😀 Az első találkozásnál odajött hozzám és kéredzkedett fel az ölembe. Puszihegyek, ölelések… Nem volt kérdés, akarjuk-e.
A tanács, ami jól jött volna: talán hogy ne akarjak 0-24-ben tökéletes anya lenni. Mert míg a páromnak első perctől nem okozott gondot, én iszonyúan rágörcsöltem mindenre. Eleget eszik-e, eleget játszik, eleget alszik?
Éjjel nem aludtam, mert figyeltem. Nappal csak vele voltam. Az első két hét iszonyú volt. Nem neki, nekem… Mindenben tökéletes akartam lenni, ezért volt, hogy két napig csak egy szendvicset ettem, mert bebeszéltem magamnak, hogy nincs rá időm.
Miről olvasnál szívesen: arról, ki hogyan mondja meg a gyerkőcnek, hogy örökbe fogadták. Mert habár tudjuk, meg fogjuk mondani, de a hogyan és a mikor nagy kérdés.
*******
Kik vagytok? 20 éve kötöttünk házasságot, majd 12 év várakozás után érkeztek a vér szerinti iker lányaink. Ma nyolcévesek.
Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben nem vagyunk mások ha csak abban nem, hogy én egy hatgyermekes családból származom. Így egy igazi nagycsalád része vagyunk. A harmadik lombik kezelésből születtek a lányok, utána még volt egy próbálkozás, ami sikertelen volt, majd az ötödik kezelés indulásának a reggelén közölte velem a dokim, hogy mégsem vállalják, mert nem lát esélyt rá, hogy sikerülhet. Így mire hazaértem Pestről autóval (kb. 20 perc) telefonon a párommal már meg is beszéltük, hogy örökbe fogadunk. Habár előtte ez szóba sem került köztünk.
Ki érkezett? Zolika, a saját (piros) megyénkből. A kétéves szülinapját már nálunk töltötte, és addigra minden papír meg is érkezett. Egy gyönyörű, értelmes kisfiú érkezett családunkba aki tisztán beszél, és olyan szókincse van, ami állandó újdonságokkal szembesít minket még négy hónap elteltével is. Gondozatlan terhesség, váratlan születés háznál. Édesanya és gyermek külön kórházba került. Édesanya a kórházból való távozás után elérhetetlen volt. Többször próbálták az édesanyát megkeresni sikertelenül, ezért húzódott az örökbe adhatóság idáig.
Mennyit vártatok? A nyár elején hosszabbíttattuk (3 év letelte után) a határozatunkat. Határozathosszabbításkor megsúgták, hogy a nevünk felmerült egy gyermek kapcsán, de hivatalosan telefonon a nyári nyaralásunk közepén hívtak minket. Rögtön igent mondtunk, de még várni kellett a pszichológus szakvéleményre.
Mennyit várt a gyerek? Tavasszal lett örökbe fogadható, de mire minden papírja, és minden vizsgálata elkészült, jött a nyári szabadságolások ideje. Így szeptemberben kezdődött a barátkozás – párhuzamosan a tetőtér-beépítésünkkel – így a barátkozás ideje alatt munkások dolgoztak a házban, minden megváltozott körülöttünk két hónap alatt. A barátkozás ezért is volt hosszabb a kelleténél. Mi voltunk az első család, akiknek megmutatták az aktáját. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattunk 20. házassági évfordulónkra.
Miért pont ő? Ő volt az első kiajánlásunk, és nem sokat gondolkoztunk az aktában elmondott adatok és a fénykép megnézése után sem. Véleményünk nem változott akkor sem, amikor személyesen találkoztunk vele, viszonylag hamar oldódott és első alkalommal már játszott is velünk.
Miért pont ti? Talán azért, mert egy többgyerekes családban nevelkedett (három 3 év alatti gyerek + 1 kisiskolás) kertes házban, és ebben mi hasonlítottunk, habár nálunk két kisiskolás van.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Mikor és milyen gyakorisággal beszéljek a nevelőcsaládról neki…
Ami bevált szerintünk: Ismerkedéskor Gyöngyi anyucinak és Gábor apucinak hívtuk magunkat, majd mikor már nálunk volt, akkor fokozatosan elhagytuk a keresztneveinket.
Miről olvasnál szívesen? Gyakorlati tanácsokat a hétköznapokra, örökbefogadottak történeteit, babaköszöntő
Legkedvesebb meglepetés: A nevelőszülőktől olyan mennyiségű fényképet és videót kaptunk, amire gondolni sem mertünk. Eltették a karszalagját, a kis sapkáját, amiben a mentősök vitték be a kórházba. Mindenben a segítségünkre voltak. Minden tiszteletem az övéké.
Legviccesebb: mentünk a lányokért az iskolába autóval és Zolika mondja hogy kiszállunk az autóból, én mondom, hogy most nem. 5-6 oda-vissza “feleselés” után azt mondja: ” utoljára mondom, kiszállunk.” Köpni-nyelni nem tudtam
Legmeglepőbb: Az akta ismertetése után a párom sokkal hamarabb biztosabb volt, mint én.
Legtöbbször használt mondat: Anyuci mindig visszajön.
A sors fintora: A mi lányunk keresztneve és az ottani másik nevelt gyermek neve ugyanaz. Pedig egy ritka női névről van szó: Ráhel.
A legnehezebb: Amikor a lányok rivalizálnak, hogy kit szeret jobban a Zolika, és aki alul marad, az zokon veszi, hogy őt nem is szereti. Állandóan dögönyözni, ápolni, ellátni akarják, de ő saját akarattal rendelkezik már.
Legfájdalmasabb felismerés: Én aki nem kifejezetten pártolom a bölcsődét, sőőőőőőőőőőőt….. Zolika viszont igényli a korosztályának társaságát, így most bölcsisek leszünk.
*******
Nicknév: Sziszandra
Kik vagytok? Zoltán és Alexandra 2000 óta egy pár, 2007-ben házasodtunk. Onnantól kezdve folyamatosan próbálkoztunk a családalapítással. Négy elvesztett terhesség után 2013.12.30-án jelentkeztünk örökbefogadásra. Mindketten egyetértettünk abban, hogy ha saját gyermekünk nem születik, egy örökbefogadott gyermeket fogunk sajátunkként nevelni. A jelentkezéskor nem kötöttünk ki nemi illetve származási feltételeket. Felhívták rá a figyelmünket, hogy ez esetben valószínűleg roma származású gyermeket fognak ajánlani nekünk, ami számunkra egyáltalán nem okozott problémát, sőt! Én 3/4 részben roma származású vagyok, így kifejezetten reméltük is, hogy egy gyönyörű kreol bőrű gyermeket fogadhatunk örökbe. Életkor tekintetében 0-4 évet határoztuk meg.
Miben vagytok mások, mint mások? Mi minden tekintetben átlagos házaspárként éltük az életünk 2016.06.21-ig. Ez volt az első találkozásunk időpontja. Azóta mi vagyunk a világon a legszerencsésebb pár.
Ki érkezett? A kisfiunkat 2,5 évesen ismertük meg. Mélyen egymás szemébe néztünk a férjemmel, mikor megtudtuk, hogy születési keresztneve pont az, mint a férjemé. Zoltán. Decemberi baba, ahogy én magam is decemberben születtem, sőt, a házasságunk is decemberben köttetett. A kisfiúnkat négy hónapos korában kiemelték a családból, ahová 4. gyermekként született. A róla való gondoskodás, ellátás meghaladta a vér szerinti szülei lehetőségeit. Nevelőszülőhöz került, ahol végtelen szeretetben, nagy odafigyeléssel nevelték Zolikát. Mondanom sem kell, hogy egészségileg, lelkileg egy maximálisan kiegyensúlyozott kisfiút neveltek belőle. Másfél éves kora körül indulhatott meg a gyámhivatali eljárás, miszerint örökbe adható lehessen a kisfiam. A végzésig majd egy év kellett elteljen, de végül is ez már nem is számít.
Mennyit vártatok? Mivel 2,5 éves, roma származású gyermekről volt szó, így csak 2,5 évet várakoztunk. Érdekességként mesélem el, hogy az utolsó – negyedik- terhességemet 2013. november végén veszítettük el – rá 10 napra, hozzánk földrajzilag is nagyon közel megszületett a kisfiam. Mi ezt követően 1-2 héten belül adtuk be a jelentkezésünket a Tegyesznél. A saját megyénkből érkezett (narancssárga), az országos listára nem jelentkeztünk.
Mennyit várt a gyerek? Gyakorlatilag a határozatra várt a Tegyesz, hogy nekünk bemutassa a kisfiút. Mi is pár hete tudtuk már, hogy készül valami, úgyhogy ilyen tekintetben nem volt várakozás.
Miért pont ő? A férjemmel mindketten az első pillanattól kezdve éreztük, ő a mi gyermekünk. Az első pillantásra szerelem tipikus esetei vagyunk, és meggyőződésünk, hogy a kisfiam is valami ilyesmit érezhetett, hiszen az első perctől összhangban vagyunk, lényegében minden olyan simán ment az ismerkedéskor, amit tán még álmodni sem mertünk volna. Persze azért vannak apróbb nehézségeink, de ez leginkább a hároméves dackorszakból adódóan van jelen az életünkben.
Miért pont mi? Meggyőződésem, hogy a megyei Tegyesznél jól felkészült, tapasztalt szakemberek dolgoznak, és a kettőnk mentalitása, illetve a gyermekről kialakult képük alapján jó párosításnak ítéltek meg minket. Telitalálat volt! No és persze mi voltunk a sor elején.
Miről olvasnál szívesen? Eddig minden cikk, bejegyzés nagyon tetszett a blogon, de legszívesebben a roma származású gyermekek társadalomba való beilleszkedéséről olvasnék szívesen.
*******
Nicknév: nincs
Kik vagytok? 42 éves vagyok, a civil szektorban dolgozom, a párom, aki idén lesz 39, multimédia területen dolgozó szakember. 4 éve vagyunk együtt, nem vagyunk jogi értelemben házasok, de a család és a barátok előtt összekötöttük az életünket, mert családot akartunk alapítani. Számomra évek óta egyértelmű, hogy örökbefogadás útján akarok gyermeket, a páromnak ez viszonylag új felismerés volt, mellettem hozta meg ezt a döntést.
Miben vagytok mások, mint mások? A leszbikus párok általában mesterséges megtermékenyítés útján vállalnak gyereket, aminek többek között az oka a társadalmi előítélet. A több éven keresztül is elhúzódó hivatalos ügyintézés az ismeretlenből riasztó lehet. Kevesen akarnak kellemetlen helyzetbe, vagy a ki nem mondott vagy mutatott előítéletek miatt parkolópályára kerülni. Mi örökbe akartunk fogadni, mert úgy éreztük, hogy így fog a gyermek mindkettőnkhöz egyenlő mértékben tartozni. A mások között mi abban is mások vagyunk, illetve azon kevesek közé tartozunk, akik a kapcsolatukat a folyamat során nyíltan vállalták a hatóságok előtt. Számunkra természetes volt, hogy a gyámügy tisztában legyen vele, hogy a gyermek egy azonos nemű kapcsolatra épülő családban fog felnőni.
Ki érkezett? Melissa Anna, országos listáról, két éves és nyolc hónapos volt amikor megismertük. Születése óta állami gondozásban élt, nevelőszülőknél. Amikor kiajánlották nekünk, a szakemberek nem tudták biztosan megmondani, hogy értelmi sérült-e, vagy csak az ingerszegény környezet miatt maradt le kortársaitól. Nyitott, barátkozó és kedves kislány volt, de nehezen rágott, a járása bizonytalan volt, a tartása rossz volt, figyelemzavarral küzdött és a beszédkészségben is bőven voltak lemaradások a korához képest. Érkezése után két hónappal a Tegyesz pszichológusa megállapította, hogy a kislány teljesen egészséges és legalább egy évet fejlődött két hónap alatt, pedig akkor még nem jártunk semmilyen speciális fejlesztő foglalkozásra.
Mennyit vártatok? Két és fél évet.
Mennyit várt a gyerek? Ő is ennyit. 🙂
Miért pont ő? Szerelem első látásra volt ez hármunk között. Sokat hallottunk a tanfolyamon erről az érzésről, ami majd segít eligazodni, de én nem igazán hittem benne. Amikor megláttam a csetlő-botló, bugyután vigyorgó, kedvességtől és szeretettől túlcsorduló kislányt, ahogy tárt karokkal rohan a párom felé, akit életében először látott, a mellkasomban egy határozott melegséget éreztem és tudtam, hogy ő az. Ő pedig egyértelműen a tudtunkra adta, hogy nem választ közöttünk, hanem együtt kellünk neki. Hamar megéreztük azt, hogy ha átjutunk a bürokrácia és a hatóságok labirintusán, mi hárman mindent meg fogunk tudni oldani az életben.
Miért pont ti? Származása és életkora miatt Melissát egy házaspár sem akarta megnézni és az országos listán mi voltunk a soron következők. A gyermekvédelmi szolgálatban dolgozók szakértelme és profizmusa volt az alapja annak, hogy ki merték nekünk ajánlani a kislányt. Amikor látták, hogy ez hármunk között működni fog, akkor pedig minden eszközzel segítettek, hogy sehol se ütközzünk falakba. A kislány ügyintézője, aki 17 éve van a gyermekvédelemben, egyszer azt mondta: Melissának jó lesz, ha két anyukája lesz, mert az anyai szeretet teljesen kimaradt az eddigi életéből. Egy életre hálásak leszünk neki, amiért nem hagyta, hogy a társadalmi előítéletek elnyomják szakmai véleményét, és azért is,mert több évtizedes tapasztalatát és tudását latba vetette a családunkért. Minket csak pozitív élmények értek a gyermekvédelemben dolgozókkal kapcsolatban.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Azt hiszem mindent tudtunk, amire elméleti szinten szükségünk volt, a többit meg kellett tapasztalnunk. Szeretnénk ezúton is megköszönni Rózsahegyi Nórának az Ágacska Alapítványnál a sok-sok történetet és az alapos felkészítést.
Miről olvasnál szívesen? Felnőtt örökbefogadottak visszaemlékezéseiről, gondolatairól. Meleg örökbefogadásról, akár külföldi tapasztalatokról, tanulmányokról is. Ezen felül érdekelnének személyes tapasztalatok arról, hogy hogyan beszéljük meg az örökbefogadást gyermekünkkel.
*******
Nicknév: nincs, olvasók vagyunk
Kik vagytok? Nyolc éve vagyunk házasok, sajnos nem lehetett gyermekünk, ezért az örökbefogadás mellett döntöttünk, mivel szerettünk volna nagy családot. Első gyerekként érkezett családunkba.
Miben vagytok mások, mint mások? teljesen átlagosak vagyunk.
Ki érkezett? András. Majdnem négyéves volt, amikor hozzánk került. Nevelőszülőktől érkezett, akik nagyon segítőkészek és együttműködőek voltak. Voltak lemaradásai a kortársaihoz képest, főként beszédben (tőmondatokban és keveset beszélt). Most viszont látványosan napról-napra új szavakat használ. Azzal biztatnak, hogy iskolakezdésre ez teljesen eltűnik.
Mennyit vártatok? A jelentkezéstől fél év volt a határozat megszerzéséig. Ezt követően másfél év múlva már velünk volt. A második gyermek örökbefogadását is elindítottuk és várjuk a telefonhívást.
Mennyit várt a gyerek? Kétéves korától volt nevelőszülőknél, akár már egy éve is nálunk lehetett volna.
Miért pont ő? A határozatunkban 0-5 éves bármilyen nemű gyereket szerepeltettünk. Ő volt az első kiajánlásunk. Országos listáról érkezett. Szerelem volt első látásra, nem haboztunk. Kaptunk egy hétvégét dönteni, mert pénteken szóltak. Gyorsan ment minden. Ő született nekünk.
Miért pont ti? Erről nincs semmi információnk, de apára nagyon hasonlít.
Olyan gyorsan ment minden, hogy azt vettük észre, az autó gyerekülésében egy gyerek ül.
Miről olvasnál szívesen? A gyerekek otthoni fejlesztési lehetőségeiről.
Szeretnék egy olyan Babaköszöntőt, amiben nyílt örökbefogadások szerepelnek, aki a közelmúltban nyíltan fogadott örökbe, jelentkezzen. A családoknak sok boldogságot kívánok!
Örökbe.hu 
Szívből gratulálok minden családnak ❤ Mindig pityergek a beszámolókon 🙂
Megkönnyebbülten olvastam, hogy a “tökéletes anyaság”-ra való ráfeszülés nem csak nálam merült fel. Én vagy 2-3 hónapig nem bírtam elengedni ezt az alszikeeleget-eszikeeleget-játszikeeleget dolgot. Ha mosogatnom kellett már lelkiismeret furdalásom volt, hogy elhanyagolom. 4 kilót fogytam, mert “nem volt időm enni” (ezt persze utólag nem bánom). Mondjuk hozzátartozik, hogy az első időszakban (másfél éves volt) nagyon erősen előjött a szeparációs szorongása, tehát tényleg nem tűnhettem el egy pillanatra sem, mert jött a zokogás. Így 7-8 hónap elteltével már helyreállt a rend, anya főz, mosogat, porszívózik, mindig szakít időt egy kis közös játékra és kér segítséget a saját anyukájától, ha úgy alakul 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, engem is mindig gyötört a lelkiismeret, amikor mosogattam 🙂 Nem élünk nagylábon, de azóta van fizetett takarítónk, igaz, hogy csak havonta egyszer jön, viszont óriási teher szakadt le vele a testemről és a lelkemről.
KedvelésKedvelés
Köszönünk szépen minden jókívánságot, gratulációt! ❤
A várakozóknak sok erőt és reményt!
A papírok megérkezése előtti vizsgafeszkó alatt én is ezt a tökéletes anyaságra való ráfeszülést éltem meg (spékelve azzal, hogy szakemberszemmel néztem magamra…), és a jogerőig nem is tudtam ezt elengedni teljesen, sajnos. Az “elég jó anyának kell lenni, és nem tökéletesnek” mantrával tettem tele a fejem, és tudomásul vettettem magammal, hogy nem lehet 2 hónap alatt 2 évet bepótolni, ő 2 éves, és innen élünk tovább, természetesen, lazábban. Nem kell minden percét maximálisan kihasználni valamire, nem tanárszerep az anyaság, nem tanóra a vele való időm, hanem lazább… Amikor már több ember szólt óvatosan a környezetemben, hogy esetleg tölthetnék kis időt nélküle is, és úgy, hogy nem róla van szó abban a kevés kis időben is ráadásul, azt egy ponton komolyan vettem. Először olyan érzés volt, mintha elárulnám, de azután belejöttem, hogy nemcsak egy szerepben kellene élnem mostantól… + Meg én is kértem segítséget a háztartáshoz.
KedvelésKedvelés
Nagyon örülök én is a kicsiknek, és sok boldogságot kívánok mindenik családnak!
KedvelésKedvelés
Nagyon gratulálok mindenkinek és sok örömet kívánok!
Jól indul ez a nap 🙂
KedvelésKedvelés
Gratulálok én is! Mindig jó ilyenről olvasni 🙂
KedvelésKedvelés
Gratulálok mindenkinek! Személyes kedvencem iildii, és a kis Melissza családja, így kell ezt csinálni, kérem ❤
KedvelésKedvelés
Bizony, jó hír, hogy a csúfos pécsi diszkrimináció után ezúttal a gyerek érdekét nézték, és inkább adták egy leszbikus családnak, mint külföldre.
KedvelésKedvelés
❤
KedvelésKedvelés
Minden apróságnak örülök Rólad és az édes kis borzasról 🙂
KedvelésKedvelés
Iildii: Itt is gratulálok!
Vártam már, hogy itt lássalak, ha már egyszer úgy eltűntél (én meg hülye tapintatból “nem akartalak zavarni”, de veszettül kíváncsi vagyok ám továbbra is mindenre 😉
Nagypuszi a kis gyönyörűnek is 🙂
KedvelésKedvelés
❤
azóta írtam, majd folytatom 🙂
KedvelésKedvelés
Ö. Egyel feljeb sikerült tennem, de ide szántam. Na mindegy, leírom ide is, hogy várok minden hírmorzsát 🙂
KedvelésKedvelés
Egyébként tudok helyesen is írni, meg gyorsan is, de úgy látom, a kettő együtt nem megy, a két ütést egynek veszi, és nem figyeltem eléggé h kijavítsam. Írd a lelkesedés számlájára (neeeem, nem a kialvatlanság, az mi? 🙂 )
KedvelésKedvelés
Gratulálok minden családnak!
Köszönjük szépen, tényleg mindig nagyon jó olvasni 😀
KedvelésKedvelés
Gratulálok minden családnak! Nagyon remélem, hogy az áprilisi-májusi babaköszöntőben mi is benne leszünk 🙂
KedvelésKedvelés
Azta! Ez nagyszerű hír! Mikor érkezik a kicsi?
KedvelésKedvelés
Szívből gratulálok a családoknak, nagyon jó érzés volt olvasni ezt a babaköszöntőt is, a gyerekek képeivel a ködös, szmogos időben megjelent egy kis melengető napsugár !
KedvelésKedvelés
És tényleg nagyon várom a nyílt örökbefogadókat, bármelyik szervezettől is fogadtak örökbe.
KedvelésKedvelés
Zsuzsa, csak nálam nem jelenik meg a poszt?
Egy pillanatra felvillan, utána csak a hozzászólásokat látom. 😑
KedvelésKedvelés
Lehet, a kommentekre mutat a link. Nálam nincs gond.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Szívből örülök minden csalàddal😊 Hamarosan mi is bekerülünk remélhetőleg a köszöntőbe.😊
KedvelésKedvelés
Hűha. Van valami konkrét… ? 🙂
KedvelésKedvelés