Örökbe.hu

Merre halad a magyarországi örökbefogadás világa? Összeszedtem azokat az irányokat, amelyek az elmúlt években megfigyelhetőek, és várhatóan a jövőben is folytatódnak.

1. Több a várakozó. A meddőség össznépi probléma, és talán az örökbefogadás társadalmi elfogadottsága is javul. Míg 2012-ben 1600 család várt örökbefogadásra az országban, tavaly már 2200. (2000-ben még csak 1100.)
2. A gyerekek száma nem csökken. Az évi örökbefogadások száma másfél évtizede nagyjából állandó, 7-850 között mozog (ebben a rokoni és a külföldre irányuló akciók is benne vannak). A fejlett országokban általában az örökbefogadások száma csökken, nálunk nem. Ez az örökbefogadóknak jó hír, a társadalom egésze szempontjából azonban nem. Továbbra is őrületes probléma a szegénység, a szociális háló nem képes segíteni a nehéz helyzetbe került családoknak. Fájó, hogy sok kisgyerek beragad a gyermekvédelmi rendszerbe, akiknek pedig a vér szerinti családba sincs esélye visszakerülni, ám nem, vagy csak késve nyilvánítják őket örökbe fogadhatónak.
3. A sor végére tessék! A fentiekből következik az egyre hosszabb várakozás. Ma az országos átlag 4 év, de ez várhatóan nőni fog. A jelentkezők vagy türelemmel tudják felvértezni magukat, vagy tágabb kritériumokat szabnak a vágyott gyerekre. (Az eddigi tapasztalataim szerint egyedül a roma származás elfogadása az, ami lényegesen lerövidíti a várakozást.)
4. A jogsihoz sem adnak autót. Egyre több olyan várakozó lesz a rendszerben, aki határozatot kap, de gyereket nem fog.
5. Szigorodás, szabályozás. Az elmúlt években az örökbefogadási rendszer egyre fokozódó szabályozása, a feltételek szigorítása figyelhető meg. Az utolsó lényegi változás a 2014-es törvénymódosítás volt, ami létező kiskapukat igyekezett befalazni, például azzal, hogy a magánutas örökbefogadásnál is kötelezővé tette a közvetítő szervezetet, vagy a hamis apasági nyilatkozatok retorzióját tette lehetővé. Míg 2000-ben még nem volt életkori megkötés, azóta bevezették a 45 évben maximált korkülönbséget, majd két éve azt is, hogy csak 25 éves kortól lehet örökbe fogadni. Néha megkérdezik várakozók, nem fogják-e a 45 éves szabályt eltörölni. Ez nem valószínű. Általában a rendszer a szigorítás felé tart, ha egy szabályt megalkotnak, azt már nem nagyon fogják visszavonni. Ami ma szakmai ajánlás, abból holnapra esetleg törvény lesz, így került jogszabályba például, hogy az örökbefogadott gyerek keresztnevét nem szerencsés megváltoztatni.
6. Szabályosok előnyben. A túljelentkezéssel párhuzamosan a rendszer egyre inkább válogat a jelentkezők között. Azt nehéz mérni, ki milyen jó fej vagy milyen jó szülő lesz, így a szelekció külső paraméterek alapján történik. Jelenleg a favorit az egészséges házaspár, ahol mindkét fél magyar állampolgár, 40 alattiak, és legfeljebb egy gyerekük van. A többiek kimondva vagy kimondatlanul valahol hátrányt szenvednek a rendszerben, nekik nehezebb lesz gyerekhez jutni, hacsak nem nagyon elfogadóak. A civilek is egyre inkább szűrik a jelentkezőket a hosszú várólisták miatt, míg régebben a Gólyahír 42 éves korig fogadta a jelentkezőket, ma csak 40 éves korig. Korábban több civil fogadta azon házasokat, ahol az egyik fél külföldi állampolgár, azóta ezt a tiltást is komolyan veszik.
7. Többet foglalkoznak az örökbefogadókkal. Még a tanfolyam is csak 13 éve létezik, két éve bevezették a kötelező utánkövetést, ami felemás formában valósult meg, (mivel jelentés megy a gyámhivatalnak, nem feltétlenül beszélnek őszintén a problémákról a szülők), de a szándék üdvös. Jelenleg tervben van a kötelező 21 órás felkészítő tanfolyam kibővítése, ezt én melegen támogatom.
8. Önszerveződés. Több civil szervezet és baráti társaság jött létre a témával kapcsolatban, például itt van az én blogom és a körülötte kialakult és aktívan találkozó olvasói csapat is. Szerencsére egyre kevésbé tabu az örökbefogadás, az érintettek keresik egymás társaságát, megosztják tapasztalataikat, a civil önszerveződés egyre erősebb a téma körül, ami szuper fejlemény.
9. Több információ. Az örökbefogadás téma lett, egyre több tudás elérhető, egyre több cikk foglalkozik vele, meg ugye itt van ez a blog is  :-). Nem légüres térben kell belevágni, egyre több az olyan jelentkező, aki úgy megy be a Tegyeszhez, hogy már nagyon sokat tud az örökbefogadásról. Örömteli trend.
10. Beszéljünk a származásról! A rendszer egyik nagy tabuja a gyerekek cigány származása. A hivatalos statisztikákban csak gyerek létezik, a valóságban viszont két diszjunkt magyar örökbefogadási rendszer létezik egymás mellett: az egyik, ahol romá(nak vélt) gyereket lehet kapni, sok a gyerek és rövid a várakozás, és a másik, ahol viszont jelentkezőből van sok és ők tényleg 4-5 évet várnak. Bár hivatalosan továbbra sem létezik roma gyerek, legalább elindult egy közbeszéd a kérdésről, a felkészítő tanfolyamokon már szóba kerül a cigány származás kezelése, a szakma és a civil szervezetek is reagálnak a témára, létrejött a Romadopt Klub. Jó hír, hogy a szülők is egyre nyitottabbak, talán kicsit nőtt a cigány gyereket elfogadók aránya. A blog olvasói között mindenképpen. A többi információ ebben is segít, sok olvasó számolt be arról, hogy az itt látott történetek hatására elfogadó lett a származás terén. A következő lépés, hogy kell-e roma identitást adni a nem roma családban felnövő gyereknek, hogyan érdemes foglalkozni ezzel a mindennapokban, ebben egyelőre a szülők is egymást támogatják és járatlan utat taposnak ki.
11. Központosítás, államosítás. Magyarországon erős központosítás figyelhető meg az elmúlt években, a gyermekvédelem sem kivétel ebben. 2013-ban államosították az addig önkormányzatoknál lévő nevelőszülői hálózatokat, és a megyei Tegyeszek is egy országos főigazgatóság alá kerültek (addig a megyei önkormányzatokhoz tartoztak). Ebből az örökbefogadási gyakorlatban nem sok érezhető, a megyei Tegyeszek eddig – a törvényben megszabott kötelező alapokon túl – eléggé a saját szájízük szerint végezték az örökbeadásokat.
12. Egyházak előtérben. Egész Magyarországon megfigyelhető az egyházak térnyerése. Ennek egyik oka az egyházaknak adott 71 százalékos kiegészítő normatíva, amiről a költségvetési törvény rendelkezik. Azaz, míg például egy civil szervezet 100 forint támogatást kap egy adott tevékenységre, egy ugyanilyen egyházi kézben levő intézmény 171 forintot. Ezzel nehéz versenyezni. A nevelőszülői hálózatok között ezért egyre inkább teret nyernek az egyházak, míg 2006-ban a gyerekek kevesebb, mint 1 százaléka élt egyházi nevelőszülői hálózatnál, 2014-ben már 37,4 százalékuk. (A nevelőszülői hálózatnak arra nincs ráhatása, ki fogadja örökbe a gyereket.) A két utoljára alapított, nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezet is szorosabban illetve lazábban kötődik egy-egy egyházhoz. Egy olyan egyház, amelynek számos intézménye van, nyilván több segítséget tud adni a krízisterheseknek. Másfelől, mivel náluk is nagy a túljelentkezés, elképzelhető, hogy az örökbefogadásnál előnyben részesítik saját híveiket vagy általában a hívőket.