Örökbe.hu

A barátkozás, ismerkedés az örökbefogadásnak az a szakasza, mikor az ismeretlen gyereket magukhoz szoktatják az örökbefogadók. Nemrég a Mózeskosár Klubban is beszélgettünk a tapasztalatokról, és az derült ki, nagyon nagyok a különbségek az ország különböző részein a menetében.

Barátkozás jellemzően idősebb (nem újszülött) gyereknél szokásos, bár a kórházból kapott bébinél is gyakran adnak pár napot, hogy gondozhassák az új szülők, mielőtt hazaviszik. De itt most arról beszélünk, mikor a gyerek már él valahol, és ott barátkoznak vele össze az új szülők.

Ez ma az esetek nagy többségében nevelőszülőt jelent. 2014-ben az örökbefogadásra kerülő nagyobb gyerekeknek már csak 15 %-a érkezett otthonból, a többiek nevelőszülőtől, várhatóan a jövőben tovább zsugorodik az intézetből érkező kicsik aránya. Tehát nevelőszülős barátkozásra érdemes számítani.

A csecsemőotthonokban egyébként általában van egy protokoll, hogy zajlik a barátkozás, bevett gyakorlatuk van, és ideális esetben szorosabb szakmai felügyelet is kíséri a folyamatot, azaz a szülő kap segítséget. Itt olvasható Majoros Mária cikke a csecsemőotthoni barátkozásról, ő a Gárdonyi Géza Csecsemőotthon vezetője volt évekig. (A gyakorlatban az intézeteket folyamatosan építik le, sokszor erőforrás-gondokkal is küzdenek, tehát lehet, hogy aki a jövőben intézetből fogad örökbe, az is magára lesz hagyva.)

A nevelőszülős barátkozás teljesen esetleges. Az ismerősök történeteiből az rajzolódik ki, hogy megyék szerint nagyok az eltérések a szabályozásban, ajánlásokban:

• Van-e előírt ideje, tempója a barátkozásnak és az mennyi? Van olyan megye, ahol egy hét alatt szeretik lezavarni a barátkozást, máshol ragaszkodnak hozzá, hogy egy hónapnál előbb nem lehet hazavinni a gyereket.
• Van-e felügyelet, segítség a barátkozás során. Többnyire nincs, sajnos, erőforrás-gondok miatt. Ha valaki figyelemmel kíséri, akkor változó, hogy az örökbefogadási tanácsadó, pszichológus, a gyerek gyámja, a nevelőszülői tanácsadó-e, vagy más szakember, és az is, hogy minden alkalommal végig jelen van (ez nem jellemző) vagy csak néha benéz, esetleg telefonon segít. Előfordul, hogy teljesen magára van hagyva az örökbefogadó a folyamatban.
• Ki lehet jelen, kinek kell jelen lennie. Nincs egységes gyakorlat abban, hogy házaspárnál mindkét félnek mindig ott kell-e lennie, hogy ha van nagyobb gyerek, mikor lehet ott illetve kell ott lennie, ha egyedülálló barátkozik, akkor viheti-e az élettársát, anyukáját, barátnőjét.
• Mennyi idő után lehet elvinni a nevelőcsaládtól a gyereket, a barátkozás alatt ott alhat-e az új szülők szállásán (országos listánál), illetve az új otthonban a kihelyezés előtt.

A helyzet különbözősége is nagy eltéréseket okoz:

• Megyei vagy országos listás barátkozásról van-e szó. Megyén belül lehet szép fokozatosan, heti pár alkalommal látogatni. Ha több száz kilométerre él a baba, akkor vagy odaköltöznek egy-két hétre a szülők, vagy hétvégente látogatják, esetleg a kettőt kombinálják.
• Első örökbefogadása-e a szülőnek és főleg a nevelőszülőnek. Mivel az állami gondozásban élő gyerekek kis része kerül örökbefogadásra, előfordul, hogy egy tíz-húsz éve működő nevelőszülőnek is ez az első örökbeadása.
• A nevelőszülő mennyire támogatja a folyamatot. Vannak nevelőszülők, akik szívvel-lélekkel segítik az örökbefogadást (még ha meghasad is a szívük), és sajnos hallani olyan eseteket is, mikor a nevelőszülő nem engedi el érzelmileg a gyereket, vagy nehezíti a barátkozást. A gyereknek tudnia kellene, hogy a nevelőanya nem a vér szerinti anyja, és örökbe fogják fogadni, sajnos azonban előfordul, hogy a gyerek még a barátkozás alatt sincs ezzel tisztában. Ez nagyon megnehezíti a kapcsolat kialakulását. Jó lenne, ha ebben több szakmai támogatást kapnának a nevelőszülők. Itt olvasható cikkem arról, hogy segítheti a nevelőszülő az örökbeadást.
• Kis falu vagy nagyváros, tél vagy nyár, van-e gyerekprogram a közelben. Mi kétszer is barátkoztunk télen, kis faluban, ahol nagy kínszenvedés volt egész nap elütni 2-3 gyerekkel az időt.
• És persze: kisebb vagy nagyobb gyerekről van-e szó, egy vagy több testvérről, barátságos-e a gyerek vagy bizalmatlan és így tovább.

Röviden: nem kell megrémülni, majd adja magát a helyzet és ott improvizáltok. Idézném Anna, a tolmács gondolatát, aki külföldi barátkozásokban segít: „Tapasztalataim szerint az boldogul jobban, akinek olyan a személyisége, hogy egy extrém helyzetben feltalálja magát, illetve akiknek stabil a párkapcsolatuk.”

Ideális esetben ezek a barátkozás keretei:

• A gyerek tudja, hogy a nevelőcsalád nem az igazi családja, és hogy új szülőket fog kapni.
• A nevelőszülő támogatja a folyamatot (még ha nehéz is elszakadnia a gyerektől).
• Az örökbefogadók fokozatosan egyre több időt töltenek a gyerekkel, egyre sűrítve a látogatásokat.
• Először a nevelőcsaládnál találkoznak, aztán a nevelőanya fokozatosan „kivonul”, előbb a lakásában foglalkoznak a gyerekkel az új szülők, majd kiviszik a kertbe, sétálni, később egész napos kirándulásokra is.
• Kicsi gyereknél fokozatosan bekapcsolódnak az etetésbe, fürdetésbe, öltöztetésbe, nagyobbal lehet játszani.
• Akkor lehet hazavinni a gyereket, ha már nem sír, mikor az új szülők érte jönnek, szívesen megy velük, az etetés, altatás, fürdetés sem okoz nekik gondot.
• Csak akkor nevezze anyának, apának a gyerek az új szülőket, ha már biztos, hogy hazaviszik.
• És persze a barátkozás alatt még vissza lehet lépni.
• Eközben a nevelőszülő minden fontos információt is átad.
• A barátkozás a kötelező kihelyező határozattal zárul, ekkor költözik a gyerek az új családhoz, amire a nevelőszülő a számára fontos tárgyakat, ruhákat, emlékeket is átadja. Utána ő nem keresi a családot, de elérhető marad, ha azok jelentkeznek.

Érdekes módon a Tegyesz módszertani kiadványa azt javasolja, hogy a harminc napos próbaidőt mint „nyaralást” vezessük fel a gyereknek, és csak annak leteltével búcsúzzon el a nevelőszülőktől (mert azalatt még visszaléphet az örökbefogadó). Én nem hallottam még olyan barátkozást, ahol így intézték volna.

Nagyon fontos: nem szabad zokon venni, ha a gyerek először idegenkedik az új látogatóktól, és a nevelőszülőnél keres menedéket. Ez annak a jele, hogy kötődik hozzá, majd fog az új szülőkhöz is. Sokkal aggasztóbb, ha a gyerek elsőre elmenne bárkivel. Majd szép lassan a bizalmába férkőztök. Teljesen normális, hogy a barátkozás egy érzelmileg intenzív, esetleg megviselő időszak, s az összeszokás nem is ér véget a hazaérkezéssel.

Ha úgy érzed, nálad is hamarosan esedékes lesz a barátkozás, várlak a Finis csoportba, ahol online, egy közösségben készülünk fel a gyermek érkezésére.