A barátkozás

Általános

A barátkozás, ismerkedés az örökbefogadásnak az a szakasza, mikor az ismeretlen gyereket magukhoz szoktatják az örökbefogadók. Nemrég a Mózeskosár Klubban is beszélgettünk a tapasztalatokról, és az derült ki, nagyon nagyok a különbségek az ország különböző részein a menetében.

Barátkozás jellemzően idősebb (nem újszülött) gyereknél szokásos, bár a kórházból kapott bébinél is gyakran adnak pár napot, hogy gondozhassák az új szülők, mielőtt hazaviszik. De itt most arról beszélünk, mikor a gyerek már él valahol, és ott barátkoznak vele össze az új szülők.

Ez ma az esetek nagy többségében nevelőszülőt jelent. 2014-ben az örökbefogadásra kerülő nagyobb gyerekeknek már csak 15 %-a érkezett otthonból, a többiek nevelőszülőtől, várhatóan a jövőben tovább zsugorodik az intézetből érkező kicsik aránya. Tehát nevelőszülős barátkozásra érdemes számítani.

A csecsemőotthonokban egyébként általában van egy protokoll, hogy zajlik a barátkozás, bevett gyakorlatuk van, és ideális esetben szorosabb szakmai felügyelet is kíséri a folyamatot, azaz a szülő kap segítséget. Itt olvasható Majoros Mária cikke a csecsemőotthoni barátkozásról, ő a Gárdonyi Géza Csecsemőotthon vezetője volt évekig. (A gyakorlatban az intézeteket folyamatosan építik le, sokszor erőforrás-gondokkal is küzdenek, tehát lehet, hogy aki a jövőben intézetből fogad örökbe, az is magára lesz hagyva.)

fortepan_85245

A nevelőszülős barátkozás teljesen esetleges. Az ismerősök történeteiből az rajzolódik ki, hogy megyék szerint nagyok az eltérések a szabályozásban, ajánlásokban:

  • Van-e előírt ideje, tempója a barátkozásnak és az mennyi? Van olyan megye, ahol egy hét alatt szeretik lezavarni a barátkozást, máshol ragaszkodnak hozzá, hogy egy hónapnál előbb nem lehet hazavinni a gyereket.
  • Van-e felügyelet, segítség a barátkozás során. Többnyire nincs, sajnos, erőforrás-gondok miatt. Ha valaki figyelemmel kíséri, akkor változó, hogy az örökbefogadási tanácsadó, pszichológus, a gyerek gyámja, a nevelőszülői tanácsadó-e, vagy más szakember, és az is, hogy minden alkalommal végig jelen van (ez nem jellemző) vagy csak néha benéz, esetleg telefonon segít. Előfordul, hogy teljesen magára van hagyva az örökbefogadó a folyamatban.
  • Ki lehet jelen, kinek kell jelen lennie. Nincs egységes gyakorlat abban, hogy házaspárnál mindkét félnek mindig ott kell-e lennie, hogy ha van nagyobb gyerek, mikor lehet ott illetve kell ott lennie, ha egyedülálló barátkozik, akkor viheti-e az élettársát, anyukáját, barátnőjét.
  • Mennyi idő után lehet elvinni a nevelőcsaládtól a gyereket, a barátkozás alatt ott alhat-e az új szülők szállásán (országos listánál), illetve az új otthonban a kihelyezés előtt.

A helyzet különbözősége is nagy eltéréseket okoz:

  • Megyei vagy országos listás barátkozásról van-e szó. Megyén belül lehet szép fokozatosan, heti pár alkalommal látogatni. Ha több száz kilométerre él a baba, akkor vagy odaköltöznek egy-két hétre a szülők, vagy hétvégente látogatják, esetleg a kettőt kombinálják.
  • Első örökbefogadása-e a szülőnek és főleg a nevelőszülőnek. Mivel az állami gondozásban élő gyerekek kis része kerül örökbefogadásra, előfordul, hogy egy tíz-húsz éve működő nevelőszülőnek is ez az első örökbeadása.
  • A nevelőszülő mennyire támogatja a folyamatot. Vannak nevelőszülők, akik szívvel-lélekkel segítik az örökbefogadást (még ha meghasad is a szívük), és sajnos hallani olyan eseteket is, mikor a nevelőszülő nem engedi el érzelmileg a gyereket, vagy nehezíti a barátkozást. A gyereknek tudnia kellene, hogy a nevelőanya nem a vér szerinti anyja, és örökbe fogják fogadni, sajnos azonban előfordul, hogy a gyerek még a barátkozás alatt sincs ezzel tisztában. Ez nagyon megnehezíti a kapcsolat kialakulását. Jó lenne, ha ebben több szakmai támogatást kapnának a nevelőszülők. Itt olvasható cikkem arról, hogy segítheti a nevelőszülő az örökbeadást.
  • Kis falu vagy nagyváros, tél vagy nyár, van-e gyerekprogram a közelben. Mi kétszer is barátkoztunk télen, kis faluban, ahol nagy kínszenvedés volt egész nap elütni 2-3 gyerekkel az időt.
  • És persze: kisebb vagy nagyobb gyerekről van-e szó, egy vagy több testvérről, barátságos-e a gyerek vagy bizalmatlan és így tovább.

Röviden: nem kell megrémülni, majd adja magát a helyzet és ott improvizáltok. Idézném Anna, a tolmács gondolatát, aki külföldi barátkozásokban segít: „Tapasztalataim szerint az boldogul jobban, akinek olyan a személyisége, hogy egy extrém helyzetben feltalálja magát, illetve akiknek stabil a párkapcsolatuk.”

Ideális esetben ezek a barátkozás keretei:

  • A gyerek tudja, hogy a nevelőcsalád nem az igazi családja, és hogy új szülőket fog kapni.
  • A nevelőszülő támogatja a folyamatot (még ha nehéz is elszakadnia a gyerektől).
  • Az örökbefogadók fokozatosan egyre több időt töltenek a gyerekkel, egyre sűrítve a látogatásokat.
  • Először a nevelőcsaládnál találkoznak, aztán a nevelőanya fokozatosan „kivonul”, előbb a lakásában foglalkoznak a gyerekkel az új szülők, majd kiviszik a kertbe, sétálni, később egész napos kirándulásokra is.
  • Kicsi gyereknél fokozatosan bekapcsolódnak az etetésbe, fürdetésbe, öltöztetésbe, nagyobbal lehet játszani.
  • Akkor lehet hazavinni a gyereket, ha már nem sír, mikor az új szülők érte jönnek, szívesen megy velük, az etetés, altatás, fürdetés sem okoz nekik gondot.
  • Csak akkor nevezze anyának, apának a gyerek az új szülőket, ha már biztos, hogy hazaviszik.
  • És persze a barátkozás alatt még vissza lehet lépni.
  • Eközben a nevelőszülő minden fontos információt is átad.
  • A barátkozás a kötelező kihelyező határozattal zárul, ekkor költözik a gyerek az új családhoz, amire a nevelőszülő a számára fontos tárgyakat, ruhákat, emlékeket is átadja. Utána ő nem keresi a családot, de elérhető marad, ha azok jelentkeznek.

Érdekes módon a Tegyesz módszertani kiadványa azt javasolja, hogy a harminc napos próbaidőt mint „nyaralást” vezessük fel a gyereknek, és csak annak leteltével búcsúzzon el a nevelőszülőktől (mert azalatt még visszaléphet az örökbefogadó). Én nem hallottam még olyan barátkozást, ahol így intézték volna.

Nagyon fontos: nem szabad zokon venni, ha a gyerek először idegenkedik az új látogatóktól, és a nevelőszülőnél keres menedéket. Ez annak a jele, hogy kötődik hozzá, majd fog az új szülőkhöz is. Sokkal aggasztóbb, ha a gyerek elsőre elmenne bárkivel. Majd szép lassan a bizalmába férkőztök. Teljesen normális, hogy a barátkozás egy érzelmileg intenzív, esetleg megviselő időszak, s az összeszokás nem is ér véget a hazaérkezéssel.

Nálatok hogy zajlott a barátkozás?

Reklámok

6 responses »

  1. Sziasztok!
    Nàlunk ideàlis volt a helyzet. Kisfiam tudta hogy nem a nevelőanya az anyukàja. Nevelőszülő csalàdja maximàlisan tàmogatott. 1 hónap volt a baràtkozàs és fel volt építve😊 Tartom a kapcsolatot a nevelőanyàval. Hàlàs vagyok az egész folyamatért minden résztvevőnek. Szakmai segítséget is kaptam.

    Kedvelés

  2. Nálunk is nagyon gyorsan és nagyon simán zajlott minden. (Borsod) Ehhez az is hozzájárult talán, hogy egyrészt másfél éves volt, másrészt a “hammán” kívül semmit nem beszélt, ennek köszönhető az is, hogy az anya szót is én kaptam meg először a szájacskájából. Egyedül voltunk, csak első látogatásnál jött le a gyámügyintéző, és ott volt a gyerek gyámja és a nevelszülői tanácsadó. Két hétre terveztük, mivel mi odaköltöztünk és mindennapos találkozást tudtunk megoldani. Én az első nap elég visszafogottan, csak ott voltam mellettük, de a kicsikém már az elejétől megengedte, húzta a kezem, hogy tisztába tegyem, sőt este én fürdettem meg. A nevelőszülőnek első örökbeadása voltunk, imádta a kicsit, de végig támogató volt, ő egy kicsit “belehalt”, de végig nagyon örül, hogy érzi, jó helyre kerül a kicsi. Már 4. nap megengedték a gyámmal megbeszélve, hogy elvigyük a mi szálláshelyünkre, örömmel jött, és este hazavittük. Egy hét telt el, amikor a nevelőszülő jelezte, sír utánunk, ha elmegyünk, nyugtalanul alszik, szerinte abba lehetne hagyni az ismerkedést, és elkészíthetjük a kihelyezési határozatot. Szólt is a gyámnak, így fogadtak a gyámhivatalban, és meg is kaptuk a kihelyezőt. Egy hónappal később, a véglegesnél mi visszamentünk újra a nevelőszülőhöz is, elbúcsúzni. Az eltelt egy évben is voltunk már náluk és tervezzük is továbbra is. Nagyon jó a kapcsolat, nem tudunk soha csendben maradni, annyi a mondanivalónk, mintha ezeréve ismernénk egymást.

    Kedvelés

  3. Mi pont a Gárdonyiból hoztuk haza a fiúnkat. Még Majoros doktornő volt ott a főnök. 6 hétig barátkoztunk, ami 5 hét lett volna, ha a gyámhivatali ügyintéző nem megy el nyaralni. A barátkozás szépen fel volt építve, ahogy a belinkelt írásban le volt írva, így nem is volt semmi gond hazaérkezés után.

    Kedvelés

  4. Mi ugyan nem igényeltük, hogy segítsenek a barátkozás alatt, mert én itt minden betűt kiolvastam és határozott képem volt arról, hogyan lehet ez sikeres, de utólag visszagondolva egy bizonytalanabb örökbefogadónak nagyon kevés lett volna ez a segítség. Mi csak telefonon beszámoltunk mindig, hogy mi történt, mit csináltunk, hogy haladunk, de ez csak amolyan pipálás volt sztem a tegyesz részéről és a dolgok menetét mi határoztuk meg a nevelőszülővel egyeztetve. (Egyébként nagyon jó volt a kapcsolatunk az ügyintézőnkkel.) Innen a napfényes nyárból visszagondolva hát huhh, örülök, hogy minden jól alakult.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s