Monthly Archives: augusztus 2017

Babaköszöntő, 2017. augusztus

Általános

Öt család mutatkozik be a Babaköszöntőben. A történetek pont olyan változatosak, mint az olvasók! Nyílt örökbefogadás a megyei listáról, testvér civil szervezeten keresztül, kisfiú az országos listáról, örökbefogadás egyedülállóként illetve nevelőszülőként. Szeretettel gratulálok a családoknak, és várom az új történeteket a rovatba!

Nicknév: Nincs nicknevünk, csak olvasói vagyunk a blognak.

Kik vagytok? Negyvenes házaspár vagyunk, van már egy örökbefogadott kisfiunk, ő most lesz 8 éves. Őt is, és immár 8 hónapos kislányunkat is, nyílt örökbefogadással, újszülöttként fogadtuk örökbe.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy kétszeres örökbefogadók vagyunk. És hogy a férjemnek az első pillanatban sem volt semmilyen ellenvetése az örökbefogadás ellen. Nem kellett érlelnie magában, nem volt gondolkodási folyamat, ahogyan azt nagyon sokszor, – főleg az apák esetében – megelőzi ezt a döntést.

Ki érkezett? Egy egynapos, gyönyörű, jó kedélyű, állandóan mosolygós, nyugodt pici lány. Aki a mindig izgága, hebrencs és talán túlságosan is aktív kisfiunk után igen érdekes “tanulmány” számunkra. Nem gondoltuk, hogy egy gyermek ilyen is lehet…:-)

Mennyit vártatok? Három évet. Azért viszonylag kevesebbet, mert a Gólyahír Egyesület, – amelyen keresztül az örökbefogadás történt -, igyekszik figyelni arra, hogy a testvérek között ne legyen túl nagy korkülönbség. A kisfiam pedig már közel nyolcéves.

Miért pont ti? Ezúttal viszonylag megengedők voltunk. Mind az egészségi állapotot, mind pedig a származást illetően. Vállaltunk tehát roma gyermeket is, 0-2 éves korig. Annyit tudunk, hogy mi azért is ugrottunk előbbre a sorban, mert az az örökbefogadó pár, akik előttünk nézték meg a pici babát, a származására hivatkozva nemet mondtak rá. A mai napig nem értjük miért, elnézve a gyönyörű pofiját, arányos és szép termetét. De ennek így kellett történnie. Ha ők nem így döntenek, mi sosem ismerjük meg azt a kivételes kicsi lányt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Még nincs olyan élethelyzet, amit ne tudtunk volna kezelni, de számítunk rá, hogy hamarosan jönni fognak ezek is. Talán amivel kapcsolatban jó volna majd egy-két tanács, hogy hogyan kezeljük a Facebook nyújtotta lehetőségeket, amikkel valószínűleg mindkét gyermek élni fog majd a gyökereik felkutatásánál.

A legnagyobb problémátok most: Míg a bölcsődében, óvodában nem is volt kérdés, hogy meg kell-e mondanunk az örökbefogadás tényét, most, hogy a kisfiam kisiskolás, felvetődtek bizonyos kételyek bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi szolgálja a gyermek hosszútávú érdekeit. A tanítóknak, úgy gondoljuk, mindenképpen tudniuk kell, de hogy a szülőkre ez mennyire tartozik, az már egy bonyolultabb kérdés szerintünk. Read the rest of this entry

Reklámok

Örökbe.hu nagyszülős családi találkozó: szeptember 2., Grund

Általános
Örökbe.hu nagyszülős családi találkozó: szeptember 2., Grund

A nagy sikerre tekintettel ismét a Grundra megyünk, ami egy kerthelyiséget és játszóteret egyesít magában. Kötetlen családi beszélgetés a program. Ott lesz gyermekeim egyik nagymamája is, így jó alkalom, hogy a nagyszülőket, reménybeli nagyszülőket, egyéb érdeklődő rokonokat is hozzátok (ez bármelyik másik találkozón is lehetséges természetesen, de most biztos lesz ott sorstársuk, akivel tudnak beszélgetni). És persze a szokásos módon jöhetnek várakozók, érdeklődők, szülők mindenféle korú gyerekkel, felnőtt örökbefogadottak és bárki, aki az örökbefogadással kapcsolatos témákról szívesen beszélget.

A Grundon egy szuper játszótér szolgálja ki a gyerekeket, van homokozó, hinta és egy várrendszer, szerintem tízéves korig biztosan elszórakoznak. Az erre néző kerthelyiségben leszünk, a szülők nyugodtan kortyolhatják a limonádét eközben. Enni is adnak. Az eseményen fotók készülhetnek, amiket a blogra felteszek, aki ezt nem szeretné, szóljon a jelentkezésnél (fent az előző találkozó képei láthatók).  Fotózás most nem lesz, nem lesz rá erőm 🙂 És jelentkezzetek (mailben vagy kommentben).

Tehát: szeptember 2-án szombaton délután 5-től várlak. Lehet később jönni, előbb elmenni, hazavinni a gyerekeket fektetni és visszajönni. Cím: A Grund, Budapest, VIII. Nagytemplom u. 30. Térkép itt. Asztalt a nevemre foglaltam.

Kudarcos örökbefogadások

Általános

Sajtófigyelő. A spanyol La Vanguardia napilap cikkének összefoglalása a sikertelen örökbefogadásokról, amelyek azzal végződnek, hogy a gyerek állami gondozásba kerül. Mivel Spanyolországban akár 7-9 év is lehet a várakozás belföldön pici gyerekre, sokan inkább nemzetközi örökbefogadásban vállalnak idősebb, problémás gyerekeket. A cikk fordításában Limi segített.

Csendes bűntudat és a kudarc érzése kíséri azon családok életét, akik nem képesek teljesen elfogadni örökbefogadott gyermeküket.

„Nem tudom elviselni és nem is akarom” – fogalmazza meg kegyetlennek tűnő hangon Mercedes M.S. örökbefogadott lánya iránti érzéseit, annak ellenére, hogy nyolc éven át küzdött, hogy felülemelkedjen az örökbefogadással járó nehézségeken. „Szarnak érzem magam”.

Katalóniában az örökbefogadó családok 1,5 százalékát érinti a kérdés, a 6 év felett örökbefogadott gyerekek esetében pedig akár 6 százalék is lehet az arány. A szakértők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, mivel a pszichológusok, családterapeuták által kezelt gyermekek 30-40%-a örökbefogadott.

swing-174418_1920

Mit jelent a kudarcos örökbefogadás? „Olyan családokról van szó, akik nem tudják tovább vállalni a gyermek nevelését, és ezért a szociális ellátórendszerre bízzák őket. Ez a szituáció hasonlít ahhoz, amikor a vér szerinti szülők adják állami gondozásba a gyermeket” – mondja Marga Muñiz, családterapeuta, a nemzetközi örökbefogadások szakértője, és „A gyerekek nem Párizsból jöttek” c. könyv írója. „Mindkét eset nagyon traumatikus, de az örökbefogadott gyermekeknek duplán kell megélniük az elhagyottság érzését.” Read the rest of this entry

Utazások nagynénémmel

Általános

Graham Greene regényének első két fejezete.

Augusta nénémmel először több mint fél évszázad után édesanyám temetésén találkoztam. Anyám nyolcvanhatodik életévéhez közeledett, amikor meghalt, a néném vagy tizenegy-tizenkét évvel lehetett fiatalabb nála. Én két évvel ezelőtt vonultam vissza a bankból kielégítő nyugdíjjal és szolgálati éveim jutalmával. A Takarék egyesült a Westminsterrel, és az én fiókomat feleslegesnek ítélték. Mindenki szerencsésnek tartott, nekem azonban nehezemre esett eltöltenem az időmet. Nem nősültem meg, mindig magányosan éltem, és a dáliák iránti szenvedélyemtől eltekintve, hobbym sem volt. Ezek után érthető, hogy anyám temetése némi kellemes izgalommal töltött el.

Apám már több mint negyven éve meghalt. Építkezési vállalkozó volt, álomkórosan egykedvű ember, és délutánonként a legképtelenebb helyeken szundított el. Ez bosszantotta anyámat, aki igen energikus volt, és gyakran utánajárt rejtekhelyének, hogy felverje álmából. Gyermekkoromból emlékszem, egyszer beléptem a fürdőszobába – akkoriban Highgate-ban laktunk –, és apámat ruhástul találtam a fürdőkádban: szundikált. Meglehetősen rövidlátó vagyok, és azt gondoltam, hogy anyám egy ballonkabátot mosott ki, de egyszerre csak meghallottam apám suttogását: “Belülről húzd be a reteszt az ajtón, ha kimész.” Túlságosan lusta volt ahhoz, hogy kikászálódjon a kádból, és túlságosan álmos, hogy rájöjjön: ezt az utasítását lehetetlen teljesítenem. Egy másik alkalommal, amikor Lewishamben épített néhány új háztömböt, egy óriásdaru kabinjában dőlt le durmolni, és az egész munka leállt, amíg fel nem ébredt. Anyám, aki sosem szédült a magasban, sokszor létrákat is megmászott, a legmagasabb állványzatig, abban a reményben, hogy rábukkan valahol, pedig ilyenkor minden valószínűség szerint inkább egy föld alatti garázs valamelyik zugában találhatott volna rá. Én mindig meglehetősen összeillő párnak hittem őket: ikerszerepük – a vadászé és a vadé – minden bizonnyal megfelelt nekik, sőt anyám, ahogy legkorábbi emlékeimből elém tűnik, már hajdanán is éberen felszegett fejjel és fürgén cserkésző léptekkel járt, ami engem vadászkutyára emlékeztetett. Megbocsátható, hogy a múltból éppen ilyen emlékei élednek fel az embernek – temetés alkalmával óhatatlan, annyit kell várakozni mindenre.

13635_40

A szertartáson, mely egy híres krematóriumban ment végbe, kevesen vettek részt, mégis elöntött az izgatott várakozásnak az az enyhe bizsergése, melyet egy sír szélén sosem érezhet az ember. Kinyílnak-e rendben a kemenceajtók? Nem akad-e el a koporsó a lángokhoz vezető útján? És a hátam mögött nagyon tiszta, ódivatú kiejtéssel ezt hallottam: – Egy ízben részt vettem egy elsietett hamvasztáson. Read the rest of this entry

A Grund után, és előtte is

Általános
A Grund után, és előtte is

Gyors beszámoló a tegnapi találkozóról. 25 felnőtt és 10 gyerek érkezett, sok olyan olvasó előbújt, akik még sosem vettek részt találkozón, több várakozó vagy döntés előtt álló eljött, akik tudtak konzultálni a tapasztaltabb szülőkkel és egy felnőtt örökbefogadottal is. Én majdnem mindenkivel tudtam röviden beszélni (akivel nem, attól elnézést), mindenféle izgalmas téma felmerült: milyen betegségek elfogadása rövidíti le a várakozást? Van-e ideális testvér-korkülönbség? Mikor engedjük a gyereket egyedül közlekedni? Megváltoztassuk az örökbefogadott gyerek nevét? Nagyon szimpatikus szülőket és aranyos gyerekeket ismertem meg, szívmelengető a frissen örökbefogadott családok boldogságát látni. Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek. Külön riszpekt azoknak a családoknak, akik 200 km-t autóztak és vonatoztak a hőségben, hogy velünk lehessenek. A hely is szuper, a gyerekek egy várrendszerben bújócskáztak, hintáztak, homokoztak, mi pedig az italunk mellől szemmel tudtuk őket tartani.

Talált tárgyak: egy zöld uzsonnásdoboz és egy rózsaszín sapka.

Pár fotó a tegnapról (mobillal)

Gyertek máskor is! A hely annyira bevált, hogy legközelebb is ide megyünk. Következő találkozó gyerekeknek és felnőtteknek: szeptember 2., szombat 17 óra, A Grundon (Bp. VIII. Nagytemplom u. 30.) Remélem, el tudtok jönni.