Monthly Archives: szeptember 2017

Babaköszöntő, 2017. szeptember

Általános
Babaköszöntő, 2017. szeptember

Itt a Babaköszöntő, ahol bemutatkoznak azok az olvasók, akikhez nemrég érkezett gyerek. Négy család örökbe fogadott, egyhez pedig örökbefogadás után érkezett vér szerinti gyerek. Két újszülött és három nagyobb baba szerepel a rovatban, és egy régi ismerőst is újra látunk.

Nicknév: nincs,  csendes olvasó vagyok

Kik vagytok? Szerintem átlagos házaspár vagyunk,  kertes házzal,  egy kutya- és egy cicagyerekkel.  Páromnak van egy 16 éves nagyfia az előző házasságából,  aki nem velünk él,  így végül is én első,  ő második gyermekre várt.  Nem lombikoztunk,  csak az inszeminációig mentünk el.  Közben kétszer műtöttek.  Azt mondták,  ha évente átfújatom a petevezetéket,  talán sikerül teherbe esnem.  Ezt inkább kihagytam.

Miben vagytok mások,  mint mások? Nem hiszem,  hogy mások lennénk,  bár az elhatározás és az örökbefogadásra való jelentkezés között eltelt több mint három év.

Ki érkezett? Levente,  újszülött,  gyönyörű,  egészséges kisfiú a Fészek Alapítványon keresztül.  Nagyon szépen fejlődik,  igazi kis szeretetbomba.  Aki ránéz,  egyből elolvad.

Mennyit vártatok? Arra,  hogy anya lehessek 13 évet.  Levire kevesebb mint egy évet.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől fogva mi látogattuk.  Hatnaposan már itthon volt velünk.

Miért pont ő? Én hiszem, hogy ő választott minket. Amikor arról volt szó, hogy milyen babát szeretnénk, nem tettünk nemi kikötést és a származása is mindegy volt. Olyan egészségügyi problémákat is elfogadtunk, amivel ő teljes életet élhet. Amikor csörgött az a bizonyos telefon, eszünkbe se jutott gondolkodni. Egyértelmű volt számunkra, hogy Levi lesz a mi kisfiunk.

Miért pont ti? Na erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem tudom, hányadikak voltunk, nem tudom, hívtak-e másokat. Egyszerűen ennek így kellett lennie.

A tanács, ami jól jött volna utólag: minden tanácsot megkaptunk az alapítványtól, ami az éppen adott helyzetben kellett. Nagyon felkészültek minden problémára és nagyon segítőkészek.

A legnagyobb problémátok most: lehet, mi vagyunk az egyetlenek, de nincs semmilyen problémánk. Egyszerűen csak boldogok vagyunk.

Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel a témával kapcsolatban, de még mindig a Babaköszöntő a kedvenc.

Read the rest of this entry

Reklámok

Nehéz kérdések az örökbefogadásban

Általános

Hogyan beszélgessünk a gyerekkel az örökbefogadás kapcsán felmerülő kényes témákról? Az írás a Mózeskosár Klub rendezvénye alapján készült, ahol Székely Zsuzsa pszichológus tartott előadást, majd közösen beszélgettünk.

Hogyan beszélgessen az örökbefogadó szülő a gyerekkel az örökbefogadásról?

3 éves kor alatt a legegyszerűbb fényképek segítségével beszélni róla. El lehet mondani a gyerek születése történetét: „te egy másik néni hasából születtél, nem ő lett az anyukád, úgy döntött, hogy ránk bíz/másokra bíz, ezért lehettünk mi a szüleid.” A gyereknek tudnia kell, hogy ő is született, kellett egy néni és bácsi, hogy a magjukból élet jöjjön létre. Az örökbefogadás szót is el lehet mondani, hogy ismerkedjen vele a gyerek, de ez önmagában kevés, ezt még nem fogja érteni.

Ez az időszak általában felhőtlenül telik, az örökbefogadás ekkor egy szép történet, annak örömét fejezi ki, hogy a gyerek a családba érkezett, még nem jelenik meg a veszteség érzete. Ha a gyerek a családban biztonságban érzi magát, még nem tudja összehasonlítani magát más gyerekekkel, nem észleli, hogy ez egy másság. Mire óvodába megy, hallania kell a saját születéstörténetét, tudnia kell, hogy minden gyerek egy néni pocakjából született, és ő egy másik néniéből.

3-5 éves korban rakjuk le a saját története alapjait. Fontos, hogy a szülő a valóságnak megfelelően beszéljen, ne mondjon olyan meseszerű történeteket, amiket később vissza kell vonni. Példa erre, ha a szülő azt meséli, hogy a gyerek tévedésből bújt be egy másik néni hasába – ez olyan, mint ha a gyerek döntötte volna el, hova akar születni. Az ő szintjén, de a konkrét történethez igazítva, a kérdéseire felelve ismertessük meg a történettel. Ha kérdez, előbb derítsük ki, mit akar tudni pontosan. Read the rest of this entry

“Egyszerre vagyok hálás és dühös a szülőanyámra”

Általános

Közös beszélgetés két felnőtt örökbefogadottal! Sára és Robi 21 és 22 évesek, most egyetemre járnak, és örökbefogadó családban nőttek fel. A Mózeskosár Klubban elhangzott beszélgetésben párhuzamosan elevenítik fel gyerekkorukat, örökbefogadásukat, az ezzel való megküzdés történetét. Az interjúból rövid idézetet közlök, a teljes írás a Gyereksorsok blogon olvasható.

A kamaszkorotok hogy zajlott?

Sára: Nagyon szociális ember vagyok, szeretek sokat beszélni, szükségem van társaságra. Tinédzserkoromban én úgy lázadtam, hogy magamra csuktam az ajtót, hogy mindenkit utálok. Nekem anyával nehezebb volt a kapcsolatom, mert teljesen mások az érdeklődési köreink. A kommunikáció kicsit nehéz, ettől függetlenül szeretjük egymást. Tinédzserként nem feltétlen a szüleinkkel akarunk lenni, hanem inkább egyedül vagy a barátainkkal. Én ilyen voltam. Magamra zártam az ajtót, ettem, aludtam, apával pár szót beszéltem és vissza a szobámba. Ez normális, nem tart örökké.

img_6444

Sára

Hazudoztál is?

Sára: Hazudoztam, lógtam. Ezek mindig kiderültek. Lehet, hogy két évre rá, de kiderülnek. Aztán ha sok ciki dolog összejön, akkor visszavesz az ember. Én nagyon temperamentumos vagyok. Nehéz féken tartanom magam, de ez ma már nem jelent nagy gondot.

Robi: Én nagyon konfliktuskerülő ember vagyok, otthon nem lázadtam, próbáltam mindig megfelelni az elvárásoknak és jól tanulni. Az általános iskolában azonban nagyon rosszul viselkedtem. Aztán a gimnáziumi felvételi előtt összeszedtem magam, mivel nagyon fontos volt számomra, hogy bekerüljek. Ez sikerült is, onnantól viszont megint visszaesett a lelkesedésem. Az egyetemi felvételinél ismét összeszedtem magam, ez azonban már tartósnak bizonyult, mivel már bennem volt a vágy, hogy helytálljak.

dscf9084_

Robi

Szerintetek kihat a személyiségetekre, hogy örökbe fogadtak titeket? Read the rest of this entry

20 ellentmondás a magyar örökbefogadási rendszerben

Általános

Ma a szabályozás hézagjait gyűjtöttem össze. Tehát nem azokat az eseteket, amikor valaki megszeg egy előírást, hanem ahol maga a rendszer is ellentmondásos, ahol egyik szabály szembemegy a másikkal vagy a józan ésszel.

  1. Az örökbefogadáshoz Magyarországon nem szükséges erkölcsi bizonyítvány.
  2. Ha a szülőanya mond le a gyerekről, és nincs férjnél, nem köteles apát megnevezni. Az esetek igen nagy százalékában ez történik, az örökbeadás a nemzőapa jelenléte, esetleg tudta nélkül zajlik le, pedig lehet, hogy néhány gyereket felnevelt volna az apa.
  3. A gyerekek származását nem lehet nyilvántartani, vélelmezni, de az örökbefogadók a jelentkezésnél kiköthetik, kérnek-e roma gyereket.
  4. A felnőtt örökbefogadott a vér szerinti szülője egészségi adatait kikérheti a gyámhivatalban, de az örökbefogadást megelőző saját egészségügyi adatait nem. Akkor sem, ha tízévesen fogadták örökbe.
  5. Az inkubátorba tett gyereket akkor is örökbe adják, ha az anya férjnél van, kiskorú, vagy külföldi állampolgár, pedig ilyen esetekben nem mondhatna le róla az anya.
  6. A gyámhivatal akkor is alkalmassá nyilváníthatja az örökbefogadásra jelentkezőt, ha a Tegyesz eltanácsolja.
  7. Minél idősebb gyereket fogad örökbe valaki, annál több problémára számíthat, és annál kevesebb juttatás jár neki. A gyerek mellett dolgozó örökbefogadók különösen rosszul járnak.
  8. A hágai egyezmény szerint nem az számít, milyen állampolgár az örökbefogadó, hanem hogy hol él. E logika szerint az itt élő külföldi állampolgárok elvileg ugyanolyan feltételekkel fogadhatnának örökbe, mint a magyarok, de a magyar törvények kizárják őket a nyílt örökbefogadásból. (További csavar, hogy egyes civilek egész a közelmúltig fogadták mégis vegyes házaspárok jelentkezését.)

    Fortepan, 1929

    Fortepan, 1929

  9. Read the rest of this entry

Október 7.: Örökbe.hu kirándulás

Általános

Változás: a kirándulás időpontja átkerült 7-ére, szombatra!

Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek a Grundra. 43 felnőtt és 25 gyerek jelent meg, a szokásos sokszínűségen kívül (várakozók, örökbefogadók, érdeklődők, felnőtt örökbefogadottak és kisgyerekek) a felhívásnak megfelelően érkeztek nagyszülők (7) és kamaszgyerekek (5) is. Sajnos nem tudtam mindenkivel elmélyült beszélgetést folytatni, de remélem, sikerült új ismeretségeket szerezni.

Következő programunk egy kirándulás lesz, amíg még szép az idő, aztán télen majd behúzódunk fedett helyre (november közepén egy előadás, december 27-én vagy 28-án egy karácsony utáni morzsabál a terv).

Október 8-án vasárnap 7-én szombaton 9:30-13 óráig várlak titeket szeretettel egy erdei kiránduláson.

Gyülekezés 9:30-tól a Görgényi úti erdei “macis” (vagy “baglyos”) játszótéren, Budapesten a II. kerületben.

A macis játszótér üresen

Innen később elsétálunk a Vitorlázó repülőtérre (1,5 km, kisgyerekkel, babakocsival sem okoz gondot). Ahol is szeles időben sárkányt röptetünk (hozzatok), szélcsendes időben tollasozunk, frizbizünk (hozzatok). Majd visszasétálunk a játszóra. Minden teljesen kötetlen, lehet később jönni, előbb elmenni, egész nap túrázni.

És amikor legutóbb ott voltunk

Hozhattok kutyát. Hozzatok szabadban játszható játékokat és olyan ételt, amit körbe lehet kínálni.

Várom szeretettel az örökbefogadókat, a várakozókat, a nagyszülőket, a kis- és kamaszgyerekeket, érdeklődőket, felnőtt örökbefogadottakat és bárkit, aki szívesen kirándul velünk.

Fotózás lehetséges, aki nem szeretne megjelenni itt a képével, szóljon a jelentkezésnél. Csapatépítő játékok elképzelhetőek. Jelentkezzetek mailben vagy kommentben.

A macis játszótér megközelítése:

Busszal a Batthyányi térről induló 11-es busz Nagybányai úti felső végállomásáig kell menni, onnan 800 m séta meredeken lefelé, aszfalt-, majd földúton. Babakocsival is járható.

Autóval ugyanígy, a Törökvész út-Nagybányai út sarok után lefelé a Görgényi úton be az erdőbe, 800 méter után egy parkolóhoz értek, és jobbra van a játszótér.

A Vitorlázó repülőtér a térképen.

Ha rossz az idő, akkor játszóházba megyünk, ezt előző nap kiírom a blogra.