Megnézzük együtt Az igazi törődés című filmet.
2017. október 31-én kedden 18 órakor a Tabán moziban (Budapest, I. kerület, Krisztina krt. 87-89.) Utána beülünk egy közeli kávézóba beszélgetni. Jegyet ki-ki maga vesz, itt tudtok előre foglalni (elég pici a terem).
A film tartalma:
Kjetil és Camilla Norvégiában élnek örökbe fogadott kolumbiai származású gyermekükkel, akit Danielnek hívnak. Camilla váratlanul életét veszti egy balesetben, így Kjetil egyedül marad a kisfiával. A magára maradt apa nagyon nehezen birkózik meg a helyzettel, rádöbben, hogy nem elég szoros a kapcsolata kisfiával, és egyre jobban alkalmatlannak érzi magát az apai szerepre.
Kjetil kétségbeesésében úgy dönt, hogy elutazik Kolumbiába gyermekével azért, hogy felkutassa Daniel édesanyját. Úgy gondolja, hogy Danielnek talán jobb helye lenne az édesanyjánál, bár a nevén kívül semmit sem tud róla…
Az igazi törődés
Feliratos, norvég-holland-dán-kolumbiai dráma, 102 perc, 2017
Gyertek! Kire számíthatok?
November 11-én 16 órakor pedig egy felnőtt örökbefogadott és a vér szerinti családban felnőtt testvére lesz a vendégünk, ez is nagyon izgalmasnak ígérkezik.
Örökbe.hu 
Mi szeretnénk!
KedvelésKedvelés
Szuper, örülök! Remélem, maradtok beszélgetni is (nem muszáj a filmről).
KedvelésKedvelés
Szia Zsuzsi, én is nagyon mennék, viszont függ a beosztásomtól is. :((
KedvelésKedvelés
Én is jövök☺
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
megyek….
KedvelésKedvelés
már van is jegyem!!!!
KedvelésKedvelés
Gyors vagy!
KedvelésKedvelés
Szia, Zsuzsa! 🙂 ha meg tudom oldani a Manó-ügyeletet, jövök én is! (és beszélgetni is maradok 🙂 )
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Sikerült szabaddá tennem magam, megyek!
KedvelésKedvelés
Kis beszámoló. Kb. húszan voltunk, megtöltöttük a mozit (nem is tudom, jött-e olyasvalaki a vetítésre, aki nem velünk volt), aki rögtön hazament és nem tudtunk beszélni, attól elnézést. 15-en beültünk utána egy közeli étterembe, ahol vacsoráztunk, beszélgettünk, szokásosan nagyon szimpatikus és sokszínű társaság jött össze. Szimpatizáns, szakember, várakozó, épp barátkozó, 1-2-3 gyerekes szülő, egyedülálló, házas és elvált, újszülöttet és közel iskolás gyereket örökbefogadó szülő, két gyerek is eljött a vacsorára, szóval mindenki képviseltette magát.
A film nekem (és azoknak, akikkel beszéltem) tetszett. Szépen épített fel egy történetet, nagyon jó felnőtt- és gyerekszínészekkel. Nem fulladt giccsbe, nem használta ki a filmes kliséket. Érintőlegesen módot adott, hogy elgondolkodjunk a nemzetközi örökbefogadások, a “szegény gyereket gazdag országba adni” kérdésén, a vér szerinti anya szemszögén. De a fő téma az volt: mi történik, ha valaki csak a házastársa kedvéért megy bele az örökbefogadásba, majd megözvegyül? A beszélgetésben is felmerült, többeket aggaszt, mi történik a gyerekkel, ha egyik vagy mindkét szülő váratlanul meghalna. Nem árt erre is kidolgozni valamilyen forgatókönyvet.
Köszönöm, hogy eljöttetek!
KedvelésKedvelés
Köszönjük a szervezést, nagyon jó este volt!
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
És egy kis SPOILER.
Nekem az egyetlen gondom az volt a filmmel, hogy egy percig sem tudtam komolyan venni, hogy az örökbefogadó apa elviheti és otthagyhatja Kolumbiában a gyereket. Mivel egy teljesen reális környezetben játszódó történet volt, egész egyszerűen ezt nem lehet megtenni, a norvég gyerekvédelem nyilván keresné, tehát ha nagyon meg akar szabadulni a gyerektől, akkor is inkább Norvégiában tudja kezdeményezni a felbontást. Ezek miatt a dráma fő kérdésén nem tudtam izgulni.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy átugrottam valamin, de én nem úgy értettem, hogy (feltétlenül) akkor akarta otthagyni a gyermeket. Nekem legalábbis az egész film azt sugallta, hogy nem akárkinek vagy akárhol (pl. az intézetben, ahonnan elhozták) akarja hagyni, hanem a szülőanyát kereste kétségbeesetten, neki akarta megmutatni a gyermeket, és arra számított, hogy az a találkozás hozza el a megoldást. Végig feltételes módban beszélt az anyával kapcsolatos dolgokról – „talán rákényszerítették, hogy örökbe adja”, „talán megbánta és azóta van már több gyermeke is” stb. -, ami nekem azt sugallta, hogy ezekről előbb meg akart győződni személyesen, és pl. csak ezek után elindítani az ügy „lepapírozását”. Számomra az volt hihetetlen, hogy a felesége halála után egy évvel (!) vannak ekkora krízisben.
KedvelésKedvelés
Na, ez meg nekem nem jött le, hogy egy év eltelt a feleség halála óta. Még úgy tűnt, a férj a gyász legelső fázisában van, a tagadásban.
KedvelésKedvelés
Remélem, hogy nem vezetlek most félre, de mintha kétszer is elhangzott volna: amikor bevallja a barátjának meg a pszichológusnőnek, hogy meghalt, és ők visszakérdeznek, hogy mikor.
KedvelésKedvelés
Nem rémlik. De majd a többi 18 ember helyreigazít minket 🙂
KedvelésKedvelés
Miből gondolod, hogy egy év telt el a halála óta? Nekem ez nem így rögzült, amikor néhány hete láttam a filmet. Sokkal inkább csak hónapok (abból is csupán néhány) telt el a baleset óta.
KedvelésKedvelés
Nem gondolom, hanem így emlékszem, hogy ez konkrétan elhangzott a filmben, kétszer is. Amikor bevallja a taxis barátjának meg a pszichológusnőnek, hogy meghalt a felesége, és ők visszakérdeznek, hogy mikor. “One year ago” – ez volt a válasz. De már korábban is van utalás arra, hogy nem hetekkel előtte történt a baleset, mert amikor még Norvégiában beszélget a szülei házánál az édesapjával, akkor ő (Kjetil apja) mondja, hogy megértik, hogy nehéz volt az elmúlt időszak, de már ideje, hogy mindannyiuk élete visszatérjen a régi kerékvágásba. Azt hiszem, az okozza a zavart, ha lehet ezt mondani, hogy Kjetil emlékei a feleségéről meg az örökbefogadásról nagyon hirtelen villannak fel és teljesen beleolvadnak a filmbe (pl. nem lassítják vagy színezik át azokat a képsorokat).
KedvelésKedvelés
Igen, egy év telt el a felesége halála óta. Az apa a gyásznak abban a fázisában van, amikorra kiderül számára, hogy azt a fajta korábbi életét nem folytathatja tovább, amelynek a központi eleme a munkája, ezt a munkalehetőséget le is mondja, mert rájön, hogy most már neki magának kell megoldania a gyerek felnevelését. Viszont elbizonytalanodik a tekintetben, hogy megfelelő szülője lesz-e a gyerekének. Én is úgy éreztem, mint Erika, azért utaztak el, mert nem tudta hogyan tovább, voltaképpen arra kereste a választ, hogy ő az igazi szülője a gyereknek. És meg is találta, hogy igen☺. Nagyon tetszett a film, köszönöm a szervezést és a fantasztikusan jó társaságot!
KedvelésKedvelés
Engem is megérintett a film, mert foglalkoztat, h mi történik gyerekeinkkel a mi elmúlásunk után. Az apa gyász-fázisával kapcsolatban: nem tudtam megítélni, h éppen hol tart.. (Nekem nem a tagadási fázisnak tűnt – bár lehet, h az volt). Nekem úgy jött le, h biztos volt benne a főszereplő, h nem tudja egyedül megcsinálni.. és adminisztráció ide vagy oda (keresik-e a gyereket és mikor, stb), h teljesen önkívületi, kvázi már beszámíthatatlan állapotba került. Nekem azért nem “számított” a gyermek keresése a norvég rendszerben, mert a színész előadásából az jött le, h bármi áron jó helyet akar a gyereknek.. anyát, családot.. még akkor is, ha utána a vízözön. A film elején a két tanácsadóval való beszélgetést ne felejtsük el.. elég elszánt volt mindenki, mégsem jutottak dűlőre. Tehát mintha megpróbálta volna a norvég rendszerben és azért keresett más megoldást kétségbeesésében, mert a norvég tanácsadókkal nem sikerült megoldást találnia. Nekem az volt a benyomásom, h gyászfázistól kvázi függetlenül, akár az élete / egzisztenciája / börtön- vagy szabad élete árán is, de családot / anyát talál a gyereknek. Nem csak pszichológia, hanem pszichiátriai vonalon (alvászavarok, akut depresszió mentén), már közel nem volt beszámítható. Persze nem biztos, h így volt.. csak nekem így jött le a karakterből. Mindenesetre, a főszereplő színész fantasztikusan játszotta a szerepet. A többi színész is nagyon jó volt, pl “taxis” és a családja, és mások is. A főszereplő (is) tuti biztos beleásta magát a témába. Fantasztikus film. Köszönjük még egyszer a szervezést.
KedvelésKedvelés
Igen, minden megoldást megpróbált, a norvég gyerekvédelem, az árvaház, a taxisofőr, a szülőanya…
Én azért gondoltam, hogy a gyász legelején tart, mert egyrészt olyan helyzetekben is letagadta az anya halálát, ahol annak semmi tétje nem volt (pl. a film legelső jelenetében, ahol egy helyi örökbefogadói klubba megy el), illetve annyira nem volt még kialakulva a rutinja az életének a gyerekkel. Mindez ne egy évvel későbbi állapotra vall.
És igen, ezt ő abban az idegállapotban nem mérlegelte, hogy mi lenne ennek a jogi útja.
(Amúgy kb. az, hogy a gyerek Norvégiában lesz állami gondozott, esetleg felbontják az örökbeadást és odaadják másnak Norvégián belül, ilyenkor nem kerül vissza a származási országba a gyerek.)
KedvelésKedvelés
Nekem úgy tűnt, h azért nem mondja el senkinek, nehogy a “titkos terve” valahol kiderüljön.
KedvelésKedvelés
Nekem belefér az egy évvel későbbi állapot, mert nem gyászolt időben. Voltak erre utaló jelek, pl. hogy dolgozik és új állást keres (vagy új pozícióra számít – amit később lemond), tehát a munkába menekült. Aki a munkába menekül egy évig (vagy akár több ideig), az nem megy keresztül a gyászfolyamatokon. “On hold” a dolog. Tehát ő egy évvel később kezdte a gyászt – talán – mert van ilyen is. (Erre írta ugye a közös ismerősünk, h az idő nem gyógyít. Ha nem foglalkozunk a gyásszal, az idő úgy önmagában nem gyógyít.. sőt, én pszichológustól tudom, még ront a helyzeten.) De persze lehet, h nem így volt, csak pont a kommentekből is tök jól látszik, h mennyi mindent lehet érteni egy-egy jelenetből.. ami vagy úgy volt, vagy nem.. igazából ez is rólunk szól. (Mármint, ahogy én láttam, nem biztos, h a helyes.. sőt.. csak nekem így jött le.. mert én is halasztottam el anno gyászt.. és robbant egy idő múlva.)
KedvelésKedvelés
Nekem a gyerek miatt hihetetlen az egy évvel későbbi állapot. Ha csak arról lenne szó, hogy egy felnőtt megözvegyül és jegeli a gyászt, az egy dolog, de egy ekkora gyermekkel nem lehet úgy gyászolni (főleg egyszemélyes háztartásban), mint gyermektelenül vagy idősebb gyermekkel, mert gyakorlatilag már másnap elkezdődik az “anya nem így szokott betakarni” helyzetek sorozata, és nem tudom elhinni, hogy ez egy évig tartana… A kicsik ennél gyorsabban reagálnak, ill. mivel rugalmasak, elég hamar idomulnak is az új helyzethez. Nekem az az érzésem, hogy azért tervezték bele dramaturgiailag az egy évet a filmbe, hogy indokolják az apa érzéseit és elhatározását, miszerint teljesen kilátástalan a helyzet, ő nem tud már ezzel megbirkózni, tényleg nem maradt más megoldás…
KedvelésKedvelés
Igen, ezektől volt egy billegés a filmben, ahogy a bevágott emlékezésektől is. Folyamatosan keverve adagolták a következő információkat: él az anya, nemrég halt meg az anya, rég halt meg az anya.
KedvelésKedvelés
Illetve, az akut depressziót úgy értem, h bizonyos értelemben talán úgy volt a gyászfolyamat elején a tagadási fázisban (és ezért nem mondott el semmit pl. már a helyi öf-ó klubban sem), mert azt egy egyéves “sokk” előzte meg. (Lásd: “mindent a feleségére épített”.) Ilyenkor az eltolt első fázis nem úgy néz ki, mintha az első fázis 1-2 nap vagy 1-2 hét alatt lezajlott volna. Tehát “indokolatlan” volt a megnyilvánulása, de pszichésen meg logikus, mert nem ugyanaz az elmeállapot.
De persze nem biztos, h így volt.. ez csak nekem jött így le. Brutál jó film.
KedvelésKedvelés
Még egy témakör, ami megdöbbentett a filmen. Az apának évekkel később vissza kellett utazni a származási országba, kilincselni az intézet igazgatójánál, annak átlépni a szabályokat, hogy olyan alapvető kérdésekre választ kapjon, amelyeket szerintem már a gyerek örökbeadásakor tisztázni kellett volna egyrészt azért, hogy így is vállalják-e, másrészt hogy a szülők majd átadhassák a gyereknek az infókat. Arra gondolok: mikor került be az intézetbe? Ki vitte be? Miért hagyta el a szülőanya? Mi van most az anyával? Agyrém, hogy valaki úgy hazavihet gyereket, hogy ezeket nem tudja. És az nem válasz, hogy a gyerek, majd ha felnő, és visszamegy Kolumbiába, és áll még az árvaház, majd kikéri az aktáját és megtudja. Mi a csudát tudtak a gyerekről, ha ezek addig nem derültek ki?
KedvelésKedvelés