Embrióadományozás Magyarországon

Rövid áttekintés arról, mikor egy házaspár embrióját egy másik család hordja ki és neveli fel. Nálunk inkább adományozásnak nevezik, a szabályozás is ennek megfelelő, külföldön szokás embrió-örökbefogadásnak is nevezni. Sok közös vonása van az Örökbe.hu blog által taglalt gyermek-örökbefogadással.

A háttér: a lombik-eljárásnál gyakran több petesejtet szívnak le és termékenyítenek meg, mint amennyit be lehet ültetni, és a felesleget lefagyasztják. A felolvasztás, beültetés hatásfoka egyre javul, így az az irány, hogy csak az első lombiknál szívnak le petesejteket, a későbbiekben a fagyasztott embriókat használják, ami kisebb hormonterhelést jelent a nőnek. A jogi szabályozás szerint ma legfeljebb tíz évig őrzi ezeket a meddőségi központ, legkésőbb ekkor döntést kell hoznia a párnak a következő lehetőségek között:

  • beültetés saját célra
  • megsemmisítés
  • adományozás
  • felajánlás kutatási célra.

Ha a tíz év leteltével nem nyilatkozik a pár, az intézetnek meg kell semmisíteni az embriókat.

Ebben a tartályban őrzik a fagyasztott embriókat a Kaáliban Budapesten

Az adományozás anonim, csak IVF centrumnak lehet felajánlani, nem konkrét személynek (rokonnak sem!), és aki adja, nem tudhatja, ki kapta, és hogy született-e gyerek belőle. Pénz nem jár érte. Az adományozók korát, betegségeit és külső jegyeit megtudhatja az elfogadó, más adatot nem. A gyerek sem derítheti ki később, kik a genetikai szerinti szülei. A gyerek minden szempontból vér szerintinek számít.

Boga Péter, a győri Kaáli Intézet orvosa elmondta, náluk Győrben most 5-6 ezer fagyasztott embriót őriznek, és évi 5-10 embrióadományozás történik, amiből 2-4 gyerek születik, a legidősebbek már kamaszok. Mivel a győri intézet az országos lombikforgalom nagyjából tizedét adja, számításaim szerint idehaza évente egy iskolai osztálynyi gyerek születik embrió-adományozásból. Viszont, még nem „jártak le” tömegesen embriók, tíz évvel ezelőtt még jóval kevesebb lombik-eljárást végeztek, mint ma. Jelenleg a kereslet és a kínálat is csekély, és nagyjából egyensúlyban van. Ez azt is jelenti, hogy az embriót elfogadók „nem válogathatnak”, az intézet nem tud foglalkozni azzal, hogy hasonló kinézetű szülőktől érkezzen az embrió, az iskolai végzettségre nincsenek is adatok. S hogy miért dönt valaki az adományozás mellett? „Átérzik a sorstársaik helyzetét, a családtervezést már lezárták, és próbálnak egy hasonló családon segíteni” – foglalja össze a motivációt Boga Péter. Az emberek kevésbé akarják felajánlani is, elfogadni is az embriót, mint a pete- vagy hímivarsejtet, jobban „kész gyereknek” tekintik, így az embrióadományozás volumene jóval kisebb az ivarsejtdonációnál. Külföldön és itthon is az embriók pár százalékánál döntenek a szülők az adományozás mellett. Az elfogadók lehetnek házasok és egyedülálló nők is, általában ez az utolsó lehetőségük, akkor élnek vele, ha egyik félnek sem lehet genetikailag saját gyereke például ivarsejtdonációval. „Nem tudatosul bennük, hogy nem vér szerinti gyerek, megélik a terhesség, a szülés élményét, sajátjuknak érzik” – jegyzi meg Boga Péter.

Meglepő módon az embrióadományozást szabályozó Egészségügyi törvény is kimondja, hogy a gyereknek joga van ismerni fogantatása körülményeit, a felvilágosítás feladatát a szülőkre bízza. (Ez azért vicces, mert az örökbefogadást hasonlóan szabályozó Polgári Törvénykönyv nem kötelezi erre a szülőket.) Abban a hazai meddőségi klinikák szakemberei is egyetértenek, hogy a gyereknek tudnia kell az érkezése körülményeiről. „A többség elfogadja ezt az álláspontot, mégis nehéz elképzelniük, hogyan és milyen életszakaszban jelezzék gyermeküknek a donáció tényét” – közölte kérdésemre a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet. Hogy ez a közlés aztán milyen arányban történik meg, és egyáltalán hogy élnek ezek a családok, azt már nem tudják a klinikák. Ma – az örökbefogadással ellentétben – az embrió-elfogadók itthon semmilyen kötelező pszichológiai felkészítést nem kapnak, sok intézetben nincs is pszichológus.

Röviden összefoglalom, miben hasonlít az embrió-adományozás a már megszületett gyermek örökbefogadására.

  • a gyerek vér szerinti státusba kerül, ugyanazon jogokkal és kötelezettségekkel
  • a gyerek a szülőknek nem vér szerinti gyereke, annak következményeivel együtt: eltérő betegségeket örökölt, lehet, hogy egész máshogy néz ki
  • a gyereknek tudnia kell az érkezéséről, de nem evidens, ezt mikor és hogyan kell megmondani a szülőknek, ha eltitkolják, az feszültséget kelt
  • a szülők itt is veszteséggel érkeznek
  • felmerül az is, mennyire avassák be a környezetet, kinek kell tudnia, hogy kezeljék a kérdéseket
  • az adományozó (a titkosan örökbeadókhoz hasonlóan) nem fogja tudni, mi van a gyerekkel
  • végül a vérfertőzés halvány esélye is fennáll a vér szerinti családdal (emiatt egy házaspár embrióit itthon legfeljebb két másik család kaphatja meg)
Hannah Strege, az első amerikai Snowflake-baby, aki már 19 éves

Ez volt a magyar helyzet. Amerikában kétféle megközelítés figyelhető meg a fagyasztott embriók átadásával kapcsolatban: az egyik hozzánk hasonlóan inkább adományozásnak, a másik azonban inkább örökbefogadásnak kezeli. Ott működnek örökbefogadási ügynökségek, amelyek embriókkal is foglalkoznak, a befogadókat az örökbefogadási alkalmassághoz hasonló vizsgálatoknak vetik alá, lehetségesek olyan megállapodások, hogy az adományozó beleszólhat a család kiválasztásába és aztán tudja, hol cseperedik a gyerek. Sőt, a nyitott örökbefogadás mintájára olyan konstrukciók is léteznek, mikor a két család évente találkozik. Snowflake (hópehely) néven egész mozgalom indult, hogy a fagyasztott embriókat adományozzák el az emberek és szülessenek meg. Adataik szerint már 7000 gyermek él az USA-ban, aki ily módon jött világra, és több mint egymillió embriót őriznek az országban. Sok minden szól mellette: ha valaki úgyis örökbe fogadna, miért ne akarna „nullkilométeres” zigótát, megélve a terhességet, a szülést, minimalizálva a gyermek traumáját. Amerikában ez a megoldás olcsóbb is, mint az IVF vagy az újszülöttek örökbefogadása, a teljes lombikeljáráshoz képest pedig kisebb megterhelés a női szervezetnek. Sokan az embriót is már élőnek tekintik, nem szívesen semmisítik meg, gyakran emögött vallásos megfontolás is van, több keresztény ügynökség foglalkozik a témával. (Az más kérdés, hogy az Egyesült Államok nevelőszülői rendszerében százezernél is több már élő gyerek várakozik örökbefogadásra, de általában idősebbek, sérültek, több testvérük van.)

Végül egy kérdés azokhoz az olvasókhoz, akiknek még van lefagyasztott embriójuk. Több választ is beikszelhetsz.

 

Meséltek a saját történetetekről?

16 gondolat “Embrióadományozás Magyarországon” bejegyzéshez

  1. Vajda Katalin 2018. január 18. / 08:06

    Ugyan nem vagyok érintett, lehet azt mondjàtok, minek kotyogok bele, de îgy idősebb fejjel jól átgondolva ,azt mondom, mégiscsak jobb annak a gyereknek ha megszületik és végig éli az életét, mintha a megsemmisîtőben végzi.
    Tudom, nagy lelkierő kell az adományozáshoz és stabil személyiség, hogy kibírd, de az a tudat, hogy megsemmisítetted, az sem lesz könnyebb.

    Kedvelés

  2. Nita90 2018. január 18. / 17:26

    Nagyon-nagyon köszönöm a cikket, mintha csak nekem íródott volna 🙂

    Nemrég hallottam erről a lehetőségről, meg is örültem neki – járható útnak tűnt számunkra, kicsit örökbefogadás jellege van, mégis másabb, első látásra kevésbé tűnt hosszadalmasnak, nehéznek.
    Próbáltam is utánajárni a lehetőségnek, de több intézet (K****, D****, F****) is elküldött melegebb éghajlatra. :/ “Nincs erre lehetőség”, “nem szokott ilyen felajánlás történni”, stb. A S****-től meg enyhe iróniával megkaptuk, hogy ha a férfinak van egészséges spermája, akkor “nem indokolt” az eljárás (az, hogy petesejt/petesejtdonor nem áll rendelkezésre, az persze mellékes körülmény.) . Persze, értem én, hogy előnyt élvez az a pár, ahol mindkét félnél van probléma, de akkor mi legyen azokkal, akiknél valamiért a sajátsejtes embrió nem tapad meg x próbálkozás után sem, ők miért nem kaphatnak lehetőséget?
    Az ivarsejt-adományozás visszásságai is “megérnének egy misét”, például, hogy petesejt-adományozásért miért tilos a költségtérítés a hímivarsejt-adományozással szemben, és hogy miért nem létezhet spermabankhoz hasonló petesejtbank. És persze, ha hímivarsejt és petesejt adományozható rokon részére, akkor embrió miért nem? (Mondjuk az embrió “genetikai szüleinek” hozzájárulásával 😦 ) Valamint, hogy embrióadományozásért miért nem járhat költségtérítés? Úgy tudom, egy klinika régen a kezelések árából kedvezményt adott, ha a pár hajlandó volt felajánlani a feleslegessé vált embrióit, ebből bírósági ügy is lett.
    Szóval én örülnék neki, ha az embrióadományozás jobban elterjedne, ez tényleg méltóbb sors lenne a pici embrióknak is, mint a megsemmisülés. És persze ez csakis abban az esetben járható út, ha az eredeti pár már ezer százalék, hogy nem akarja igénybe venni a fagyibabáit.

    Bocsánat, ha kicsit kusza lett a komment, hirtelen felindulásból született.

    Kedvelés

  3. Móki83 2018. január 19. / 07:34

    Nálunk is szóba került annó (4 éve) az embrióadományozás, mint lehetőség, mert sajnos nincs petesejtem és a szigorú szabályok miatt családon belüli donorunk sincs. Rossznak gondolom olyan szempontból a rendszert, hogy míg hímivarsejtet lehet adományozni bárkinek, addig petesejtet nem. Hiába van makk egészséges hímivarsejtünk, ha nincs hozzá petesejt.
    Pécsre jártunk és ott annyit mondott a doktor, hogy várólista van az embriókra, mert keveset ajánlanak fel beültetésre, de minden további nélkül választhattuk volna ezt az utat.
    Végül is azért döntöttünk az örökbefogadás mellett az embrióadományozás helyett, mert úgy gondoltuk ha már vér szerint egyikünk babája sem lesz, akkor ússzunk meg egy nagy valószínűséggel komplikált terhességet. Arról nem is beszélve, hogy ugye nincs rá semmi garancia, hogy sikerül a beültetés.
    Ha elgondolkozom azon vajon mit tennék, ha a másik oldalon lennék, ha nekünk lenne lefagyasztott embriónk, nem tudom mi lenne a válaszom. Nehéz ügy….

    Kedvelés

  4. Menyhárt Zsanett 2018. január 19. / 08:26

    Én adományoznék igen , nekünk van még 7 db lefagyasztott ami petesejtdonorombol es a ferjembol van.
    Ezert én ugy erzem nem donthetek helyettuk, de azt hiszem oket sem zavarna ha fel ajánlanánk más pároknak.
    Beszeltunk mar rola, egyenlore viszont meg nem dontottunk a sorsukrol.

    Kedvelés

    • Örökbe 2018. január 19. / 12:55

      Ez is egy érdekes kérdés. És a donorral van alkalom erről beszélni?

      Kedvelés

  5. Kérdező 2018. január 19. / 18:19

    Mi az utolsó kis embriónkat adományoztuk valaki másnak/másoknak. Már nem volt erőm a sok lombik után még egyet megpróbálni. Örökbefogadtunk egy tündéri babát, és utána ajánlottuk őt fel. Milyen jó lenne tudni, megszületett-e:)

    Kedvelés

  6. Enigma. 2018. január 20. / 19:51

    Én érzek némi érzelmi párhuzamot az embrióadományozás és az örökbeadás között. Mindkettő a gondoskodás egy formája, csodálatos és nagylelkű tett, melyet nyilvánvalóan nehéz döntési időszak előz meg, jelentős lelki megterheléssel.
    Az embrióadományozás és az örökbeadás is új esélyt ad az életre egy olyan gyermeknek, akiről bármilyen okból lemondanak.

    Különösen azoktól a volt lombikosoktól lenne szép gesztus a fel nem használt embriókról való lemondás és eladományozásuk, akik már örökbefogadókként szülővé váltak. Lehetne ezt hálából is tenni talán, mintegy kicsit sorsközösséget vállalva az örökbefogadott gyerekük vérszerinti anyjával. Nem tudom, érhető-e, amire gondolok?

    Kedvelés

  7. alma 2018. január 20. / 23:28

    Szerintem nagyon rossz az hogy hiába támogatják állami szinten is a gyerekeket, és van lombikprogram, az egész nem átfogó, átgondolt. Mert van nő akinek egészséges petesejtjei vannak, de nem tud kihordani babát, van nő aki ki tud hordani babát, de nincsenek hozzá egészséges petesejtek. És a lombik csak egyre megoldás, de nem tisztázott a petesejt adományozás sem, külföldön lehet vásárolni nem kell messzire menni Csehország, Ausztria.. de ezek magánklinikák, itthon szürkezóna. A dajkaanyaság betiltásával meg aki nem tudja kihordani a picit, az örökbefogadáson kívül nem marad más lehetősége. Szerintem igenis jogos lenne fizetni az életet adó dajkaanyának egy éves fizetést, ez ugyanígy vonatkozhatna a petesejtdonorokra, csak épp olyan összeget kaphatna, ami havi szintű, és mivel veszélyesebb eljárás mint a hímivarsejt kinyerés, megérdemelné az ösztöndíjat.
    Természetesnek kellene lenni, és államilag finanszírozottnak. Mennyivel többet jelentene ha megfelelően kezelnénk ezt.
    A másik ami elszomorító, hogy az ember nem gondoskodhat a petesejtjeiről, nem lehet levetetni, csak ha kemoterápia előtt áll valaki, akkor is csak a János kórházban, mintha más élethelyzet nem indokolhatná..
    Visszatérve a cikkre, egyetértek az előttem szólókkal, ha lennének meg nem született fagyibabáim biztosan örülnék, ha valahova megszületnének ahol várják őket és szeretettel felnevelik minthogy a sok fáradozás után egyszerűen megsemmisítsék vagy kísérletezzenek velük.

    Kedvelés

  8. Kytice 2018. január 21. / 22:52

    Nekünk (Budai Meddőségi Centrum) évente kellett nyilatkozni a 4 lehetőség közül.

    Kedvelés

  9. bellabi 2018. január 25. / 16:13

    Nagyon örülök a cikknek! Több szempontból fontos témát boncolgat. Igen, az embrióadományozás és a donorsejtes lombikprogramok sok tekintetben hasonlítanak az örökbefogadáshoz, és sok olyan kérdés nincs tisztázva benne, ami öf-nél már tiszta, pl. a gyerekkel szembeni őszinteség szükségessége. Ami sokkal nehezebb ennél, mert elvontabb, hiszen egy 4 éves gyerek már megérti, hogy ő más néni pocakjában lakott, mert tudja, hogy a gyerekek születésük előtt pocakban laknak, de azt nem, hogy egy aranyos bácsi / néni adott egy sejtet anyának, hogy Te megszülethess, mert ezt a sejtes dolgot nem köti össze a gyerekszületéssel. Nekem donoros lányom van, néha próbálkozok, és látom, hogy nem megy át az infó. És én még próbálkozok, sok sorstársról tudom, hogy el akarja felejteni és titkolja.

    A másik az embrióadományozás. Nekem első kistesóért való lombiknál elég sok embrió lett, és akkor gondoltam először arra, hogy lehet, hogy néhanynak dönteni kell majd a sorsáról, lévén, hogy pl 7 gyerek felneveléséhez nincsenek meg az anyagiak, szeretetből pedig nem lakunk jól. Én átgondolva az adományozás mellett döntöttem volna, hadd éljenek, később tudtam meg, hogy mivel elmúltam 35 éves a sejt leszívás időpontjában, nem adományozhatnám el őket. Kutátasi célra is tilos itthon felhasználni, szóval csak az értelmetlen megsemmítés marad. Illetve maradt volna, mert nálam sajna nem maradtak meg az embriók, még egy kitesó sem jött össze belőlük. De van olyan sorstárs, aki adomanyozni akart és a kora miatt nem engedték, pedig neki abból a stimulációból született gyereke.

    Az infóáramláson is lehetne javítani, bár én a jelen helyzetben is adományoztam volna, azért egy infó, hogy van egy gyerek, él, egészseges, jó helyen van nem esett volna rosszul, ha úg
    alakult volna. Talán az elfogadás is magasabb lenne, ha a genetikai szülőknek több paramétere lenne ismert. Nekrm pl sperma donor választásnal jobban érdekelt a foglalkozása meg a hobbija, mjnt a szeme színe meg a nagyapja cukorbaja és ezek sem teszik azonosíthatóvá a donort.

    Kedvelés

    • Örökbe 2018. január 26. / 04:26

      Embrió is csak 35 éves kor alatt adományozható?

      Engem nagyon zavar, hogy a gyerek később sem keresheti meg a genetikai szüleit.

      Mennyi idős a lányod? Ismeritek a donort?

      Kedvelés

      • Kérdező 2018. január 30. / 13:57

        Én bízok benne, hogy változni fog a szabályozás, és megkereshetik a genetikai szüleiket a gyerekek. Mi annak is örülnénk, ha megtudhatnánk, hogy megszületett-e a kis embriónk. Eszembe jutott már, hogy megkérdezem…
        Mint örökbefogadók, mi szeretnénk, hogy majd a fiúnk találkozzon a vér szerinti anyával, és ugyanígy gondolunk az embriónkra, csak mint “örökbeadók”.

        Kedvelés

    • Ha 2018. január 30. / 15:53

      Érdekes, hogy kutatási célra sem ajánlható fel 35 éves kor felett.

      Nekem Belgiumban volt lombik kezelésem egy egyetemi kutatókórházban és itt minden érdekli őket, függetlenül az életkortól. Még arról is külön kellett nyilatkozni, hogy a nem megtermékenyült petesetekkel vagy azokkal amik egy bizonyos ponton túl nem osztódtak tovább, mi legyen. A saját sejtjeimről magam rendelkezhettem és én fel is ajánlottam mindent kutatásra. Az embriókról viszont közösen kell a leendő apával. Mivel az apa nem akarta a kutatási célú felajánlást, ilyenkor az ő akarata az “erősebb” azaz megsemmísítették őket.

      Én azt találtam furcsának az itteni szabályozásban, hogy az apának nyilatkoznia kellett arról, hogy az ő halála után én beültettethetem-e a maradék embriókat. Fordítva viszont nem lehetséges, azaz ha én halok meg, akkor ő nem kereshet valakit, aki vállalná a beültetést.

      Kedvelés

  10. Nóra 2019. február 25. / 15:28

    Én szeretném ha rokonnak tudnám majd adni. Szeretném ha családban maradna. És ha elég idősek lesznek tudni fogják.

    Első beültetésem megvolt eddig sikerrel. Várjuk hogy majd kezünkben tartsuk, utána szetetnénk egy felébresztéses beültetést. És ha még marad, akkor testvéremnek felajánlani. Remélem mire eljutunk oda már lesz rá lehetőség.

    Kedvelés

    • Örökbe 2019. február 25. / 19:01

      Reméljük, minden rendben lesz. A cikk szerint csak anonim lehet adományozni, rokonnak sem.

      Kedvelés

  11. Edit 2020. október 28. / 13:28

    Hello, én Biotexcom-ban voltam lombik programon. Ők nyilt donor bázissal rendelkeznek, szóval tudtunk választani több mint 1000böl.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .