Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan lehet jelentkezni, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Nicknév: nusianyu

Kik vagytok? A férjemmel 2012 óta élünk együtt, mindkettőnknek első házasság, s mivel hívő keresztények vagyunk, remélhetőleg az utolsó is 🙂 Annán kívül nincs gyermekünk. Orvosi okot nem találtak a meddőségünkre, de se a lombikok, se az inszeminációk nem sikerültek. Már 2014-ben elindítottuk az örökbefogadást, párhuzamosan az eljárásokkal.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban különbözünk másoktól, hogy eleve a megismerkedésünkkor terveztünk örökbefogadást is, bár akkor még nem tudtuk, hogy vér szerinti gyerekünk nem lesz.

Ki érkezett? Anna 2018. április 4-én született, 7-én találkoztunk először, 12-én hoztuk haza. Teljesen egészséges, gyönyörű kislány, a kórházban lemondott róla a szülőanyja.

Mennyit vártatok? 4 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Anna újszülöttként került hozzánk.

Miért pont ő? A jelentkezéskor maximum 2 éves, akár korrigálható egészségi állapotú gyermeket jelöltünk meg, sem a nemre nem volt kikötésünk, sem a roma származást nem zártuk ki.

Miért pont ti? Előttünk 3 párt értesítettek. Kettő meg se nézte Annát, egy pár pedig megnézte, de nemet mondott. Egy éve volt egy sikertelen örökbefogadásunk, a kétéves kisfiú annyira kötődött a nevelőanyához, hogy nem volt mit tenni. Megviselt, el is zárkóztam a nevelőszülős újabb bármilyen kísérlettől bármilyen gyerekkel, azt hiszem, ezért is szerencsés volt újszülöttet “kapnunk”.

A legnagyobb problémátok most: A férjem maradéktalanul boldog, problémám inkább csak nekem van. Teljesen magamra vagyok utalva. A férjem dolgozik, nagyszülő, tesó nincs, idegent nem szeretnénk bevonni, így aztán a háztartás, a baba ellátása teljesen rám marad. Hat napom volt kiszállni a munkámból, ezzel magam mögött hagytam egy életformát, egy karriert. Agglomerációban lakunk, a közeli városból származom, ott, dolgoztam – gyakorlatilag napok telnek el úgy, hogy a férjem az egyetlen felnőtt társaságom 🙂 Feldolgozom, nyilván többet nyertem, mint amit vesztettem, de mindenesetre ez most feladat.

******

Nicknév: MelussKane

Kik vagytok? 40-es házaspár, akik nagyon rég vártak gyermekre. 22 éve vagyunk házasok. Eleinte még a karrier és az otthon megteremtése nagyobb szerepet kapott az életünkben, azután kezdtünk el csak gyermekre gondolni. Többször futottunk neki a lombiknak. Először a családban történt betegség miatt abbahagytuk, majd 8 évvel később édesapám halála után újra kezdtük. “Természetesen” sikertelenül. Testileg és lelkileg teljesen kikészültem. Tíz év hercehurca után abbahagytuk. Kimondtam, hogy nem csinálom tovább, a család folyamatosan nyüstölt, hogy ne adjam fel, de én már tudtam, hogy nincs tovább. Szembe kellett nézzünk, hogy nekünk más utat szánt a sors. Én már korábban gondoltam az örökbefogadásra, de a férjem családjában volt már rá példa és sajnos nem túl szép történet. Emiatt előítéletei voltak. Volt egy kutyusunk, akit gyermekünkként szerettük. Rajta keresztül értette meg a férjem, hogy lehet úgy szeretni valakit és elfogadni, hogy nem a saját genetikánkat hordozza. Belevágtunk végül, és a legjobb döntést hoztuk meg. Most boldog családként éljük a mindennapokat.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem nem vagyunk mások. Családot szerettünk volna, ami az örökbefogadás nélkül nem ment. Nagyjából mindenünk megvolt ami egy átlag középosztálybeli párnak kell (ház, autó), de ami igazán tökéletessé teszi, az hiányzott. A gyermekünk csicsergése, mosolya és persze a hisztije is. Nehezebb sok mindenben, hisz nem vagyunk fiatalok, de ha fáradtan is telnek a mindennapok, mosolyogva ébredünk és fekszünk.

Ki érkezett? Bence érkezett 23 hónaposan. Hipotón és miopátiás (izombetegséggel küzd). Budapestről, gyermekotthonból, a megyéből. Az a bizonyos telefon január 11-én szólalt meg. Az ügyintéző azt mondta, lehet, nem erre a telefonra vártunk, de van egy kisfiú. Ne ijedjünk meg a sok orvosi papírtól… Így már az akta ismertetésre úgy mentünk, hogy tele voltunk aggodalommal. Ugyanakkor a felolvasás után egymásra néztünk a férjemmel, és nem elbagatellizálni akarjuk, de egyszerre mondtuk, hogy nincs különösebb baja, csak szeretethiánya. A fényképét látva tudtuk, hogy sosem akarjuk elengedni többé a kezét, bármi is történjen. Az ismerkedés lassan ment, mert Bence befelé forduló, zárkózott gyermek volt, aki rettegett mindentől. A két év bezártság, a nemfoglalkozás vele sajnos nagyon látszott rajta, de napról napra engedett át a kis falon, amit maga köré épített. Közel hat hét után hazahoztuk, és ma már egy nyíltszívű, boldog kisfiú. Természetesen vannak még nyomai és biztosan sokáig lesznek az otthonban “elszenvedett” két évnek, de próbálunk mindent megtenni, hogy boldog legyen és ne rettegjen mindentől.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számított 2,5 évet. Én év végét tűztem ki, hogy anya leszek, mindenki bolondnak nézett. Vásárolni kezdtem és szinte mantráztam, hogy márpedig anya leszek. Igaz év végén el is törött a mécses, de a január meghozta a várva várt kisfiamat.

Mennyit várt a gyerek? Bencét fél évig rendszeresen, majd egyre ritkábban látogatta meg a vér szerinti anyukája, apukája nem vette a nevére. 2017-ben lett örökbeadható. Az első pár akinek kiajánlották, nem merte bevállalni (állítólag meg sem nézték szerencsére), igaz az otthonban is azzal riogattak minket, hogy nem biztos, hogy járni fog, de Bence cáfolja a dolgokat. Ő akar, csak szeretni kell. Jó, azért heti háromszor fejlesztő tornára járunk vele, de lassan már kimehetünk babakocsi nélkül is a közeli helyekre.

Miért pont ő? 0-2,5 éves korig vártunk származási kikötéssel a férjem családjában történtek miatt. A nemét nem határoztuk meg, bár valahogy mindig azt gondoltuk, lányunk lesz. A sors fiút szánt nekünk. Volt két telefon korábban (mindkét esetben lányok), de egyiküket sem mi kaptuk meg. Talán ők csak próbatételek voltak a várakozás során. Igaz, nagyon megviselt mind a kettő. Tudom, azt mondták, ne éljük bele magunkat, de egy gyermekre váró párt csak a remény élteti. Megtanultam elengedni és várni. Ma már tudom, hogy miért. Bence a mi kisfiunk és bármennyit is kellett rá várni, megérte. Várnék rá százezerszer is.

Miért pont ti? Pontosat nem tudunk, ráadásul nem is mi voltunk az elsők, akiknek kiajánlották. Szerintünk hasonlít ránk. Elfogadóak vagyunk a betegséggel szemben és türelmesek. Sok a bepótolnivaló, de ha szükséges, tudok maradni vele még itthon többet is.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Sokat olvastam, mire megérkezett, de az otthonból hozott félelmekre és annak hatásaira nem voltam teljesen felkészülve. Nemrég volt egy írás itt az otthonból hazahozott gyermekekről. Az első történetben szereplő kislány reakciói kísértetiesen hasonlít Bencéére. Lesz még dolgunk, hogy feldolgozza ezt az időszakot. A félelmek a legrosszabbak, hogy mekkorák a kis lelkének sérülései.

A legnagyobb problémátok most: Bence nem kapott darabos ételt az otthonban, igaz már rágcsál kekszet, ropit vagy almát, de a főtt ételt csak pépesítve hajlandó megenni. Ezzel még küzdünk és a szeparációs szorongásával. Kizárólag velem érzi magát biztonságban. Még a kádba is nehezen tudom lerakni időnként. Ez persze egyrészről jó érzés (ahogy bújik, a szeretetéhsége), de apukájának nehéz, illetve ha bármit kell csináljak, az kifejezetten kihívás. Jelenleg kb. 3/4 évvel van már csak lemaradva a korosztályától, reméljük hamarosan felzárkózik teljesen.

Miről olvasnál szívesen? Jelenleg a lemaradások bepótlásáról, ki hogyan oldotta meg, mivel ösztönzi gyermekét.

******

Nicknév: Mártika

Kik vagytok? Fiatal házaspár vagyunk, férjem 32 éves, én 27. 2012-ben úgy házasodtunk össze, hogy már ismertük a meddőségemet. Már akkor folyamatban volt az orvosról-orvosra való járkálás. 2015-ben vetettem fel az örökbefogadást először. Férjemnek egy év kellett ahhoz, hogy ő is magáénak érezze ezt az utat. Ez idő alatt én soha nem hoztam ezt szóba. 2016-ban magától mondta, hogy kezdjünk bele. Abban az évben a pszichológusig jutottunk csak, párkapcsolati gondok miatt. 2017 nyarán újra kezdtük a folyamatot. Peti első gyermek.

Miben vagytok mások mint mások: Nagyon fiatalon házasodtunk össze és nagyon fiatalon kezdtünk bele az örökbefogadásba másokhoz képest. Lombikkal nem próbálkoztunk, nem a mi utunk. Ezen kívül ugyanolyanok vagyunk 🙂

Ki érkezett? Péter, csecsemőotthonból, a megyénkből. 2,5 éves, egészséges, gyönyörű kisfiú. Mindenkit másodpercek alatt vesz le a lábáról. Nagyon értelmes, okos és extrán rafinált 🙂

Mennyit vártatok: a jelentkezéstől számítva 9 hónapot.

Mennyit várt ő? 2,5 évet. Születésétől kezdve az otthonban élt. Bár nem értjük, hogy miért ennyit, hiszen gyakorlatilag több mint 2 éve nincs vér szerinti kapcsolattartás. Biztos ránk várt.

Miért pont ő? Mert tökéletes. 🙂 0-3 éves egészséges vagy korrigálható állapotú gyermekre vártunk. Származási kikötés nélkül. Tudomásunk szerint nem volt még kiajánlva, bár volt aki mást mondott.  Mi rögtön azt éreztük, hogy mindenestől el tudjuk őt fogadni.

Miért pont mi? Nem tudjuk, nem is feszegettük a kérdést, örültünk, hogy ilyen gyorsan kiajánlást kaptunk.

A tanács ami jól jött volna: Ne várjuk rögtön a lángoló szülői érzéseket, igenis szabad elbizonytalanodni magunkban. Kialakulnak az érzések, nem kell és nem is lehet rögtön anyává, apává válni. Amíg a gyermekben nem vagyunk bizonytalanok, addig nincs gond. Illetve rápillantást követően ne kezdjük el azonnal az ismerkedést, mert kell egy hét beszerezni mindent. Nekünk erre 1,5 napunk volt 🙂

A legnagyobb problémátok most: Dac, hiszti, határok feszegetése, evés. Ezenkívül igyekszünk minél előbb a saját házunkba költözni. (Jelenleg szüleimnél lakunk.)

Miről olvasnál szívesen? Mindig az aktuális gondokról. Változó. Talán ami a leginkább foglalkoztat, hogy milyen friss örökbefogadás után költözni, tehát újra kirángatni a megszokottból a gyermeket. Illetve óvodába szoktatás örökbefogadás esetén.

******

Nicknév: nincs

Kik vagyunk: 11 éve vagyunk házasok. Három sikertelen lombik után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben különbözünk: Nem hiszem, hogy különböznénk másoktól.

Ki érkezett: Lili 3 évesen érkezett hozzánk a Gárdonyi Géza utcai csecsemőotthonból, megyei listáról (Budapest). Azt mondtak, a legrosszabb verzió, hogy gyengén értelmi fogyatékos lehet. Mindenben el volt maradva a kortársaitól. Azóta folyamatosan fejlődik, 100-nak mérték az IQ-ját, részképességekkel el van maradva, de ezek fejleszthetőek. A józan paraszti esze megvan, és nem dőlök kardomba, ha nem lesz diplomája.

Mennyit vártunk: Határozattól 5 hónapot vártunk rá.

Mennyit várt ő: Ha jól emlékszem, 2017 májusában lett örökbeadható, mi október 6-án jöttünk haza.

Miért ő: Igazából nem voltak elvárásaink, azt mondták, betegségileg nagyon elfogadóak voltunk. Az anyagismertetésnél picit megrémültünk, de mikor fényképen és utána a rápillantáson megláttuk, nem volt kétség bennünk.

Miért mi: Első kiajánlásunk volt. Lili kiajánlása előtti héten hívtak egy kisfiú miatt országos listáról, de Lili kiajánlása felülírta. Lilit előttünk több párnak kiajánlottak, emlékeim szerint két pár eljutott a rápillantásig, de visszaléptek.

A tanács: Nem tudom, milyen tanács jött volna jól utólag, nem érezzük hiányát. A csecsemőotthonhoz is bármikor fordulhatunk, illetve a fejlesztések során is nagyon jó emberekkel találkoztunk.

Probléma: Nem tudok kiemelni problémát, éljük a kisgyerekes családok életét.

Miről olvasnék: Tinédzserkor kezeléséről 🙂

******

Nicknév: Kiscsibe

Kik vagytok? Öt éve vagyunk együtt, és lassan két éve vagyunk házasok. Fontos számunkra a család, ezért nem is volt kérdés nálunk, hogy lesz-e gyerek. Aztán kiderült, hogy egyikőnknek se lehet természetes úton, nagy pofon volt ez a sorstól, de ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy szülők legyünk.

Miben vagytok mások? Semmiben. Mi is csak arra vágytunk, mint bárki más, egy kis csodára itthon, akivel teljes az életünk.

Ki érkezett? 3 éves egészséges kisfiú országos listáról. Igazi kis rosszcsont. Teli élettel, vidámsággal.

Mennyit vártatok? Határozattól számítva 7 hónapot, előtte 3 hónappal volt egy kiajánlásunk, amire nemet mondtunk.

Miért pont ő? Nagyon egyszerű a válasz, mert ő nekünk született. Sorsszerű volt az is, amikor telefonált az ügyintézőnk, hogy van egy kisfiú… Pont akkor és pont olyan élethelyzetben történt, hogy egyértelmű volt számunkra, hogy Isten ajándéka ő nekünk.

Miért pont ti? Sajnos ezt nem kérdeztük meg.

A tanács, ami jól jött volna: Barátkozáskor elvesztünk nagyon, csak sodródtunk az eseményekkel. Jól jött volna akkor pár jó tanács.

A legnagyobb problémánk most: A kisfiunk a nála kisebb gyerekekkel nagyon agresszív. Képes csak úgy lepofozni egy totyogó babát a boltban. Se játszótéren, se látogatóban nem kedvesebb a kisebb gyerekekkel.