Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett gyermek. Kisebb és nagyobb korban örökbefogadott, Down-szindrómás kicsi és testvérpár is akad köztük. Sok boldogságot kívánok a családoknak! Aki egy éven belül fogadott örökbe, és szeretne szerepelni, írjon nekem a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Sztrapacska

Kik vagytok? 1992 óta vagyunk együtt, tíz évvel később házasodtunk össze. Természetes és mesterséges próbálkozások sora után első-második gyerekre vártunk. Első pillanattól testvérekben gondolkodtunk. Jelenleg falun élünk, és jó ott nekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Második nekifutásra, viszonylag későn vágtunk az örökbefogadásba; idősebbek vagyunk, mindketten negyven fölött. Az átlagnál jóval kötetlenebb az életvitelünk, ezt részint átalakították a gyerekek, de hozzá is kellett szokniuk.

Ki érkezett? Zoli 5, Julcsi 3 éves korában, egyszerre került hozzánk titkos örökbefogadással, nevelőcsaládból. Jó nevelőszüleik voltak, megadták nekik az alapokat. Vér szerinti szüleikre nem emlékeznek. Egészségesek, szépek, okosak, jó testvérek, szerencsések vagyunk velük.

Mennyit vártatok? Meglepetésre mindössze 2 hónapot. Januárban kaptuk meg a határozatot, márciusban hívtam fel a Tegyeszes ügyintézőnket, hogy megváltozott a telefonszámom. Éppen a mi leendő gyerekeink iratát lapozgatta. Utóbb derült ki, hogy mi voltunk az utolsó esete nyugdíjazás előtt, innen is köszönet érte! Sok látogatás után végül csak szeptemberben váltunk családdá.

Mennyit vártak a gyerekek? Amennyire tudjuk, semennyit, mi voltunk az első kiajánlásuk.

Miért pont ők? Testvérekre vágytunk, annyit kértünk, hogy az idősebbnek legyen ideje felkészülni örökbefogadás után az iskolára. Azóta sikerült még egy évet visszatartanunk Zolit az oviban, ahova együtt járnak Julcsival. Döntéskor nem haboztunk, szerelem volt, első látásra.

Miért pont ti? A megyében nem találtak nekik szülőket, az országos listáról kerültünk be, megfeleltünk, bővebbet nem tudunk. Nehéz volt az a bizonyos néhány hét a hírtől a döntésig.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Talán az, hogy ne vegyünk mindent komolyan. Pár hónap rengeteg energiájába telt, mire lelazultam, és képes lettem humorral kezelni a helyzeteket. Egyébként eddig sikerült mindent megoldanunk.

A legnagyobb problémátok most: Semmi, élvezzük a családosságot.

Miről olvasnál szívesen? Eddig minden betűt elolvastam itt, legjobban az interjúk, a személyes történetek érdekelnek.

*******

Nicknév: Csillagvirág

Ki vagyunk? Hódmezővásárhelyen élő házaspár, Csilla és Laci, 9 éve együtt, 8 éve házasok. Kalandos volt a megismerkedésünk, tesómnak mentem haza segíteni, mert műtötték. Ő kártyajóslást csinált nekem, ahol az jött ki, hogy megismerek valakit és hozzámegyek. Kinevettem, hisz egy rossz házasság után ezt elképzelhetetlennek tartottam. Bejött neki 🙂

Mindig akartam gyereket, 15 éves korom óta tudtam, hogy nekem a teherbeesés nehézkes, mivel volt egy orvosi műhiba egy műtétnél. Próbálkoztunk persze, hisz mind a ketten akartunk gyereket. Én immár 20 éve. Első gyermek érkezett.

Hogy miben vagyunk mások? Mi kifejezetten Down-szindrómás gyermeket akartunk 0-5 éves korig. Férjemnek mikor felvetettem ezt, kérte, hogy mutassak képeket, videókat ilyen gyerekekről. Ő is tájékozódott, mivel is jár. Én a szakmámból adódóan ismertem már őket. Rögtön elvarázsolta őt is 🙂

Anna érkezett, 4,5 éves kis csodabogár, aki Down-szindrómás. Gyermekotthonban élt és már nem is reménykedtek, hogy neki családja lesz. Ezek a gyerekek nem népszerűek sajna. Nekünk ő kellett. Már a fotóról tudtuk, ő nekünk született.

Idén januárban jelentkeztünk és augusztus 3-tól velünk él.

2014-ben lett örökbe adható de már születésekor lemondtak róla, mert Down-szindrómás.

Ő volt az első kiajánlásunk és egy percet nem haboztunk.

Miért akartunk downos gyereket? Mert ők igazi huncutok és szeretetbombák. Tudom, hogy foglalkozással, fejlesztéssel képesek önálló életre. Az a sok ölelés és szeretet, ami Annában van, felér mindennel. Igazi móka és kacagás az élet.

Hogy miért pont mi? Szerintem ez kölcsönös egymásratalálás volt. Mi downos gyereket akartunk, ő meg az 🙂

Tanács, ami jól jött volna: felkészíthettek volna a bürokráciára, az ügyintézés menete katasztrófa

Legnagyobb probléma: a nevelőotthon elfelejtette közölni, hogy tejfehérje-allergiás és sajna ez élesben derült ki. Az volt a legnagyobb gondjuk, hánykor pelenkázzuk a lassan 5 éves gyereket, aki nálunk egy hét alatt lett szobatiszta. A barátkozás nem maradt jó élmény, de nem írnám le, miért.

Amiről szívesen olvasnék: A hivatali ügyintézés menetéről, illetve más fogyatékkal élő gyerek örökbefogadásáról.

******

Nicknév: Petra, Péter és Áron

Kik vagytok? Petra és Péter 🙂 12 éve vagyunk együtt, s már 10 éve házasok vagyunk. Megismerkedésünkkor Budapesten éltünk. Három sikertelen terhesség és hat gyermek elvesztése után fordult meg a fejünkben, hogy örökbefogadás útján leszünk családosok, szülők. Ekkor döntöttük el, hogy nem egy harmadik emeleti lakásban szeretnénk a gyermekünket/gyermekeinket felnevelni, hanem kertes házban. Úgy, ahogy mi is nevelkedtünk. Így Pestről elköltöztünk Fejér megyébe. Immáron három éve élünk itt, ahol minden adott egy harmonikus családi életre.

Miben vagytok mások, mint mások? Igazából szerintünk semmiben sem vagyunk mások. Mindig is az apróbb álmok felépítéséből léptünk tovább. Sosem adjuk fel azt, amit szeretnénk.

Szeretünk mindent még azon “melegében” elintézni. Így voltunk az örökbefogadással is. Amikor jelentkeztünk, mi sem gondoltuk volna, hogy ennyire gyorsan fognak pörögni az események. 2017. május 8-án jelentkeztünk először és 2017. július végén már a határozatot tartottuk a kezünkben. Már akkor szülőknek éreztük magunkat, pedig akkor még minden távolinak tűnt.

 

Ki érkezett? S megérkezett Áron :-), a szerelemfiunk. Hat és fél évesen került haza, roma származású, csillogó szemű gyönyörűségünk. Országos listáról választottak bennünket ki, mint megfelelő szülőket. Egészségügyi állapotában nem volt olyan dolog, ami bármiben is befolyásolt bennünket. A fülecskéje volt műtve, mert találtak rajta egy csomót, amit leoperáltak, de a későbbi életét nem befolyásolja.

Értelmi képessége pedig (nem elfogult szülőként írjuk) kimagasló. Nagyon szeret iskolába járni. Most kezdte a második osztályt. A verseket pillanatok alatt megtanulja, az írása pedig gyöngybetűs :-). Az első osztályt is (iskolaváltás után) jelessel végezte.

Mennyit vártatok? 7 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Három és fél évesen került nevelőszülőkhöz. Ötéves kora óta volt örökbe fogadható.

Miért pont ő? Származási kikötés nélkül, korrigálható egészségügyi állapotot írtunk be. Amikor 2017 októberében jött a hívás, hogy van egy hatéves kisfiú, befogadóak vagyunk-e, habozás nélkül igent mondtunk. (A jelentkezésünkkor 0-5 éves korosztályt jelöltünk meg, viszont a tanfolyam után felemeltük 7 évre.) Úgy voltunk vele, hogy első osztályos korig nyitottak vagyunk, és mivel nagy családot szeretnénk, ezért így kisebb gyermek később is tud a szívünkben születni. Az akta megtekintése után is igen volt a válaszunk. S már elkezdtük a kis szobáját berendezni, hisz mi éreztük, hogy Áron jön haza.

Novemberben volt az első személyes találkozónk a kisfiunkkal. Fél óra, ami olyan volt, mintha két perc lett volna. Már akkor nem akartunk nélküle hazamenni. Másnapra kellett volna választ adnunk, de mi már a kapuban igent mondtunk. Kicsit meg is leptük a gyámügyest.

Miért pont Ő? Szerelem , szerelem… olyan mint mi, kicsit anya, kicsit apa 🙂

Miért pont ti? Őszintén: nem tudjuk a választ, hogy miért mi. Csak azt, hogy az elmúlt kilenc hónap mindhármunknak maga a csoda. Most már mindannyian teljesnek érezzük magunkat. S olyan, mintha az elmúlt hét és fél évet is együtt éltük volna meg, csak azt átaludtuk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Szerencsére a pécsi tanfolyamon, az ügyintézőnk által és ismerős nevelőszülők által nagyon sok hasznos információt, segítséget kaptunk, így nem éreztünk, érzünk hiányt semmiben.

A legnagyobb problémátok most: “első nagy szerelem” ❤  (nem jelent problémát, csak a kis hercegnek, mert sokszor zavarban van <3).

Miről olvasnál szívesen? Mindenről, ami az örökbefogadásról szól. Ami segíthet a többieknek, akik az  örökbefogadás gondolatával jelenleg még csak barátkoznak. A már örökbefogadott gyermek származásának a felderítéséről. Testvérre várva…

******

Nicknév: Edy és Gaby

Kik vagytok? Férjem 35 éves, én 37 éves vagyok. Hat éve ismerjük egymást, öt éve vagyunk házasok. Első perctől kezdve tudtuk, hogy szeretnénk babát. Két év után elkezdtük kivizsgáltatni magunkat, de adódott egy lehetőség nyílt örökbefogadásra, amiből született a kisfiunk, Beni, aki idén hároméves. Második gyermekre várakoztunk, a Tegyeszhez és a Gólyahírhez adtuk be a papírokat.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán, hogy mire megérkezett hozzánk a csepp lány, költözködtünk más megyébe, majd vissza, és jól is tettük, mert itt hamarabb kaptunk gyermeket. Igaz, a nevelőszülő kicsit akadály volt, de az ügyintézőnk aranyos, kedves, segítőkész volt és 1.5 hét alatt lezajlott az ismerkedés, barátkozás.

Ki érkezett? Hozzánk Nóra Panna érkezett, megyei listáról, Miskolcról, nevelőszülőtől, aki most már 21 hónapos, de 19 hónaposan jött a telefon. Egy kis betegsége van, de csak kontrollra kell vele járnunk.

Mennyit vártatok? 2 évet vártunk pontosan.

Mennyit várt a gyerek? Sajnos ezt nem értem, hogy miért csak 19 hónaposan lett örökbe adható, mivel anyuka első perctől kezdve nem látogatta. A kicsi lány 4 hónapos koráig Nagybarcán volt csecsemőotthonban, majd kiadták nevelőszülőnek és itt se volt kapcsolattartás.

Miért pont ő? 0-3 éves kort jelöltünk meg, nemi kikötés nélkül, származásilag is elfogadóak vagyunk, egészségügyileg pedig bővebb felvilágosítást kértünk. Férjemnek szerelem volt első látásra, én még gondolkodtam volna, de csakis a nevelőszülő által elmondott dolgok miatt, ezért kértük az orvosi papírokat, hogy hadd mutassuk már meg a mi gyerekorvosunknak. Megkaptuk, elvittük, majd igent mondtunk hál’ istennek a kislányra.

Miért pont ti? Pontos választ nem tudok, szerintem mi jöttünk a sorban, vagy hogy elfogadóak voltunk, mert apa ismeretlen.

A legnagyobb problémátok most: A nagyobbik fiammal elfogadtatni az új helyzetet.

Miről olvasnál szívesen? Hasonló családokról, ahol van nagyobb gyermek, hogy hogyan fogadta a kis tesót, aki ráadásul hugica.

******

Kik vagytok: Fejér megyei házaspár. Én 40, férjem 43 éves. 17 éve vagyunk együtt, ebből 7 éve vagyunk házasok. Az én alapbetegségem miatt már a kapcsolatunk elején tudtuk, hogy vér szerinti gyermekünk csak nagyon kockázatos úton lehet. Én még vállaltam volna a kockázatot is, de a férjem nem szeretett volna semmiféle rizikót vállalni, ami veszélyezteti az egészségem. 2017 júniusában beadtuk a kérelmüket a Tegyeszhez, közben sok mindenkinek elmeséltük, hogy elkezdtük az örökbefogadást. Egy pár nap múlva egy ismerősünk szólt, hogy ismer egy lányt, aki most várandós és örökbe szeretné adni a babát. Nem akartuk elhinni, hogy ez velünk történik meg! Még aznap délután beszéltünk telefonon a kismamával. Megbeszéltük egy találkozót, nagyon vártuk a napot, de ő nem jött el. Innentől nem értük utol telefonon. Egy világ omlott össze bennünk, főleg bennem. Egy hét múlva régi gyerekkori barátnőmmel találkoztunk és elmeséltem neki, mi történt velünk, úgy váltunk el, ha hall valamit, keresni fog. Még azon a héten hívott, hogy a sógornőjének van egy ismerőse, és ránk gondoltak, mert örökbe szeretné adni születendő babáját. A végére kiderült, ugyanarról a lányról van szó! A kismama a 30-ik hétben volt, mikor először találkoztunk vele, elmesélte a történetét, megismerkedtünk, elmondta, miért döntött az örökbeadás mellett. Egy hét múlva beszéltünk újra telefonon, és azzal kezdte, hogy szeretné, ha mi lennénk a szülei a születendő babának!

Miben vagytok mások: Abban biztos, hogy én végig bent voltam a szülőszobán. Kimondottan az életet adó kérte, hogy én legyek ott vele. Óriási élmény volt! Én vágtam el a kisfiam köldökzsinórját! A fürdetésre már a férjem is behívták, ezt az élményt soha nem lehet elvenni tőlünk. Mi ott voltunk a gyermekünk születésénél, első lélegzetvételénél, első sírásánál és mi fogtuk a kezünkbe először, ránk nézett és együtt sírtunk.

Ki érkezett: Egy csodálatos kisfiú, Barnabás. Teljesen egészségesen.

Mennyit várt a gyerek: 6 napot voltunk a kórházban, mire minden papírunk elkészült, de mi végig ott voltunk mellette.

Mennyit vártatok: 2017 június elején adtuk be a papírjainkat a Tegyeszhez. Még nem volt határozatunk se, mikor találkoztunk a szülőanyával. Október végére volt kiírva. Miután jeleztük a Tegyesznél, hogy van egy magánutas lehetőségünk, nagyon segítőkészek voltak ők is és a gyámügynél is. Mindenki azon volt, hogy meglegyen a határozatunk időben.

Miért pont ő: Ő nekünk született és hozzánk akart jönni. Kétszer is jelentkezett!

Miért pont ti: magánutas örökbefogadásról beszélünk az esetünkben.

A tanács, ami jól jött volna: A baba születése után nagyon sok papírt kell elintézni. Tb-kártya, személyi igazolvány, családi pótlék stb. Jó tanács: mindenki vigyen minden papírt magával és korán reggel induljon útnak. Hosszú nap lesz!

Miről olvasnál szívesen: Engem nagyon foglalkoztat az örökbeadó anyák lelkivilága, hogy egyáltalán fel tudják-e dolgozni, hogy örökbe adták a gyermeket.

******

Kik vagytok? Vidéki városban élő házaspár vagyunk, fiatalon találkoztunk, 20 éve vagyunk együtt, ebből 2 év házasság. Mindig is szerettünk volna gyermekeket mindketten, ez soha nem is volt kérdés. Megismerkedésünk után 5 évre költöztünk össze és igazából már ezt követően vártuk a mi kis csodánkat, aki csak nem akart megérkezni. Mi is végigjártuk az utat, bár nem azonnal szaladtunk a „gyerekgyárak” irányába, mivel úgy gondoltuk, hogy fiatalok vagyunk (én 25, a férjem 31 éves volt), majd jön, ha jönni akar a kis trónörökös, ráérünk. Végül 3 év próbálkozás után mi is elkezdtük a kivizsgálások folyamatát, de semmi okot nem sikerült feltárni. Alternatív módszerek elől sem zárkóztunk el, sok mindent kipróbáltunk, megpróbáltunk. A vizsgálatok után kisebb nagyobb szünetekkel 2 inszemináció és 3 lombik után indítottuk el az örökbefogadást egy gyermekre 2016-ban, mivel az évek sajnos szaladtak. Megbeszéltük, hogy egy gyermekre beadjuk a kérelmünket, és ha majd lesz így családunk és úgy tudunk működni együtt, ahogy mi elképzeltük, akkor jöhet kistestvér is.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolom, hogy mások lennénk, mint mások, bár abban talán különbözünk más pároktól, hogy mi a kapcsolatunk 18. évfordulóján (ebből 13 év együttélés) házasodtunk össze, kicsit fordítva a megszokott sorrenden. Párszor megkaptuk, hogy mások ilyenkor válnak el. Természetesen mi papír nélkül is nagyon jól éreztük magunkat, de tudtuk a tervünket – házaspárként indítani az örökbefogadási eljárást -, így a családdal és a barátokkal együtt egy fergeteges bulival ezt is bepótoltuk az életünkben, legnagyobb örömünkre.

Mi csak megyén belül jelentkeztünk, az országos listára nem kértük a felvételünket, illetve civil szervezetekhez nem is terveztük a bejelentkezést, mivel a férjem a nyílt örökbefogadástól teljesen elzárkózott.

Mondjuk, abban biztosan különbözünk a nagy átlagtól, hogy mi nem tettünk származási kikötést, így biztosak voltunk benne, hogy roma származású gyermekünk lesz.

Ki érkezett? Izabella baba, akit 13 naposan láthattunk először a kórházban és rá egy hétre (20 naposan) hozhattunk haza az otthonunkba. Sajnos a kórház nem volt rugalmas, hogy abban az egy hétben látogathassuk őt és ismerkedhessünk egymással, így a gyámhivatali határozattal besétáltunk és beöltöztetve a babahordozóba befektetve „vehettük először a kezünkbe”. A dokumentumai alapján gondozott terhességből született, Apgarja 9/10 volt.

Mennyit vártatok? 2016 augusztusában jelentkeztünk a Tegyesznél, ekkor indítottuk el az örökbefogadási eljárásunkat és 2016 decemberében megkaptuk a jogerős határozatunkat, illetve megtudtuk a megyei szinten a sorszámunkat, ami ekkor 92 volt. Az ügyintézőnket 3-4 havonta igyekeztem kifaggatni a sorban haladásunkról, ami év vége felé haladva kb. 79-80. sorszám volt, így egy év alatt közel 10 helyet haladtunk előre. Ezután hirtelen felgyorsultak az események, 2017. december 22-én délután, karácsony előtti utolsó munkanapon megérkezett az a bizonyos hívás, amit mindenki vár. Még aznap megnéztük a mi kicsi lányunkat, és nem is kellett gondolkodnunk, azonnal igent mondtunk. Mivel az ezt követő két munkanap karácsonyra esett, így csak ez után indulhatott be a hivatali gépezet, melynek eredményeként a személyes találkozás után egy héttel hozhattuk haza babácskánkat a kórházból.

Mennyit várt a gyerek? Izabella babát a szülőanya jogkövető módon nem vitte haza a kórházból – eltiltó határozat miatt – és végül utána járva a dolgoknak 13 napos korában étesítette a gyámhivatal a Tegyeszt, hogy ő örökbe adható és családra vár. Még azon a napon érkezett hozzánk a hívás a létezéséről és meg is tudtuk őt nézni. Az eltiltás tényéről a Tegyesz munkatársától értesültünk.

Miért pont ő? Az eljárás megindításakor mi igazából két kikötést tettünk: lehetőleg egészséges és 0- 1 éves korú legyen a gyermek. Titkon mindig is újszülöttre vágytunk, hogy a legelejétől együtt élhessünk meg minden nehézséget és örömöt, láthassuk a fejlődést a kezdetektől. Nemre és származásra nem tettünk kikötést, így egyértelműen biztattak minket, hogy hamar sorra kerülünk, mivel a mi megyénkben kevés az elfogadó család. Valamiért mindig úgy éreztem, és arra vágytam, hogy elsőre kislányunk legyen. Iza baba az első kiajánlásunk volt, és azonnal szaladtunk megnézni, bár én már ekkor tudtam, hogy bármi fogad is a kórházban, ő a mi kislányunk. Olyan hihetetlenek voltak a körülmények – mindjárt karácsony, újszülött kisbaba, egészséges kislány –, hogy el sem tudtuk volna képzelni, hogy nem a mi gyermekünk vár ott a kórházban. Amikor hazahoztuk, akkor két dologra hívták fel a figyelmünket: hallásszűrésre visszarendelték mind a bal, mind a jobb fülére, valamint a bal oldali csípőjénél találtak valami eltérést, melyet további vizsgálatra javasoltak. A szükséges vizsgálatok és ellenőrzések során bebizonyosodott, hogy minden rendben van vele, teljesen egészséges.

Miért pont ti? Iza választott ki minket, mi hiszünk ebben. Kislányunk roma származású és hiába voltunk kb. a 80. helyen a megyei várólistán, roma származást elfogadó családként a 2-ak voltunk a sorban. Az előttünk álló elfogadó család fiatalabb tagja is betöltötte a 45. életévét, így ők újszülöttet nem kaphattak már a kislány születésekor. Nekik így már nem is ajánlották ki Izabellánkat, tehát így nézve mi jöttünk a sorban és neki is mi voltunk az első szülőjelöltek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az érzelmi sokk feldolgozása, ami egy újszülött érkezése esetén éri az ember lányát és fiát. Minden olyan hihetetlen gyorsan zajlik, hogy reggel még nem is tudsz a létezéséről és délután meg már tervezed, hogy másnap mit és hogy szerzel be, rendezel be, hogy mielőbb hazakerüljön a várt gyermeked. Kicsit érzékenyebb nőként kb. 2 napig hol sírtam, hol nevettem a boldogságtól és alig tudtam felfogni, hogy ez velünk most megtörténik, és egész másként éltük meg a karácsonyt is. Nekünk Izabellát hozta a Jézuska, bár csak karácsony után tudtuk betenni a karácsonyfa alá. Szóval nekünk ő mindig a mi kis karácsonyi csodánk fog maradni.

A szükséges tudnivalókat a tanfolyamon elmondták, illetve nagyon szuper a tanácsadónk, tehát az ügyintézés nagyon flottul ment a gyámhivatallal is, annak ellenére, hogy a két ünnep között zajlott minden ügymenet, szükséges dokumentumok kiállítása.

A legnagyobb problémátok most: Szerencsére csak apróságok vannak, amik előfordulhatnak bármely 9 hónapos babánál, akinek most nyílik ki a világ. Túl aktív a kicsi lányunk, akit annyira lenyűgöz, hogy mászva el lehet jutni A-ból B-be, és két lábra állva még több minden elérhető és látható, hogy igyekszik mellőzni a nap közbeni alvást. Persze estére ennek megvannak a következményei.

Miről olvasnál szívesen? Nagyon szívesen olvasnék olyan kezdeményezésről, találkozási lehetőségekről, szakmai tanulmányokról, ami a roma származású gyermekek elfogadását segítené, közelebb hozva őket az örökbefogadásra váró családokhoz, hogy a származás elfogadása ne okozzon ekkora gondot Magyarországon. Ők is ugyanúgy szeretetre és családra vágynak, okosak és élni akarnak, és sokan meg sem nézik őket már a nevük alapján sem, esélyt sem adva egy lehetséges „szerelemnek”. Pedig nem minden csak fekete vagy fehér.