Örökbefogadás adakozásból

Általános

Amikor nyilvános adománygyűjtő kampánnyal fedezik az örökbefogadás költségeit a leendő szülők. Magyarországon még szórványosan is alig létezik a jelenség, de Amerikában bevett dolog, aminek a netes crowdfunding felületek megjelenése új lendületet adott. Gyorsan tegyük hozzá, az Egyesült Államokban az örökbefogadás drága, még az ott élőknek is. A belföldi újszülött-örökbefogadás átlagos költsége 37 ezer dollár (9,3 millió forint), a nemzetközi örökbefogadásoké 42 ezer dollár (10,5 millió forint), persze a szórás nagy. Ezt az összeget általában elég rövid időn belül kell kicsengetni, és az egyéb módszerek (spórolás, hitel, családtagok segítsége) mellett itt jönnek szóba az adománygyűjtő kampányok.

Számos weboldal létezik, ami lehetőséget ad a nyilvános adománygyűjtésre, például a sokféle ügyet átfogó YouCaring, vagy a csak örökbefogadások donálására létrejött AdoptTogether. Ezeken az oldalakon a családok meghatározzák, mennyi pénzt szeretnének összegyűjteni, látható, ebből mennyi jött már össze, és persze megosztják a család és a gyerek történetét és fotókat. Adakozhatnak ismerősök és ismeretlenek, névvel és név nélkül. Minél ügyesebben marketingeli magát a család, annál hamarabb összejön a pénz. Ott egyébként sokkal piacszerűbb az örökbefogadás, mint nálunk: leendő örökbeadók és örökbefogadók is a neten keresik a másik felet, főleg utóbbiaknál nagy szerepe van a minél profibban kialakított hirdetésnek, az örökbe adható gyerekek fotós adatbázisa is elérhető a neten.

Az örökbefogadásra való kalapozás jelensége azonban a net előtt is létezett Amerikában, csak kisipari módszerekkel: garázsvásárt tartottak a család felesleges holmijaiból, jótékonysági sütivásárt szerveztek, vagy éppen pólót, naptárt, puzzlét készítettek, amit támogatói áron vásárolhattak meg az ismerősök. Az internet viszont kinyitotta a lehetőségeket. Számos tanácsadó cikk olvasható amerikai weblapokon arról, milyen szuperkreatív ötletekkel lehet adományokat gyűjteni az örökbefogadásra, a szakállvágástól kezdve a házi palacsintapartin át a tökfestő fesztiválig. A közösségi média pedig megtöbbszörözi ezek hatását. Egyébként az amerikaiak nem szívbajosak, más ügyekre is ugyanilyen lelkesen gyűjtenek, a lombiktól kezdve (ami szintén elég drága) a gyerek iskoláztatásán és a „bakancslistás” utazásokon át a hozzátartozó méltó temetéséig.

A Barker házaspár sikeres vírusmarketingje, szakállnövesztéssel egybekötött adakozásra buzdítanak

Magyarországon ez a jelenség még csak nagyon szórványosan létezik. Nálunk az örökbefogadás adminisztratív költsége nem összevethető az amerikaival, inkább az okoz gondot, hogy az otthon töltött időt kigazdálkodják a juttatásokból. Viszont sok esetben magyar gyerekeket fogadnak örökbe amerikaiak közadakozásból. (Nem tömegesen, évi 5-25 gyerekről van szó.)

Amerikában viszont komoly etikai vitákat vet fel az örökbefogadás „kalapozásból” való finanszírozása. Felsorolom a gyakori érveket és ellenérveket.

Mellette szól

  • Nem tesznek semmi rosszat az örökbefogadók.
  • Az ismerősök úgyis annyi értelmetlen ajándékkal lepnék meg a gyereket, költsék inkább arra a pénzüket, ami a családnak hasznos.
  • A kampányok segítenek emelni az örökbefogadás körül a tudatosságot.
  • Végső soron: lehetővé teszik az örökbefogadást.
  • És attól még, hogy valakinek nincs otthon a széfben több tízezer dollárja, lehet nagyszerű szülő.

Ellene szól

  • A kampányok során általában sok érzékeny információt tesznek közzé a szülők a gyerek örökbeadásának okairól, egészségi állapotáról, származási családjáról, az örökbefogadás költségeiről. Lehet, ha a gyerek felnő, maga szeretné eldönteni, ezeket kivel osztja meg.
  • Fokozza az örökbefogadottakban azt az érzést, hogy ők egy áru, amit megvettek.
  • Erősíti az örökbefogadás körüli sztereotípiákat a „megmentett kis árváról”, a „szent örökbefogadókról” és a „nemes cselekedetről”.
  • Az örökbeadó családok sok esetben a rossz anyagi körülmények miatt mondanak le a babáról, ugyanezzel a pénzzel őket is lehetne segíteni, hogy felnevelhessék. A nemzetközi örökbefogadás még érzékenyebb téma, és azt kellene támogatni, hogy a gyerekek az eredeti kultúrájukban nőjenek fel, ahonnan szintén többnyire a szegénység és a nyomor miatt kerülnek el.
  • Ha már az örökbefogadásra sincs elég tartaléka a családnak, később majd a gyerek iskoláztatására, gyógykezelésére is gyűjteni fognak?
  • Nagy figyelmet irányít a családra, és pénzköltési szokásaikra.
  • Nem muszáj Amerikában sem az örökbefogadás drágább útjait választani. Aki tényleg segíteni akar, az ottani nevelőszülői hálózatból szinte ingyen örökbe fogadhat gyereket, ehhez nem kell egy másik kontinensre repülni. Igaz, a belföldi rendszerben főleg idősebb, sérült és etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek és többes testvérsorok elérhetőek.

Itt olvasható egy felnőtt örökbefogadott véleménye a témáról: http://the-toast.net/2015/11/11/adoption-crowdfunding/

És az örökbefogadást harcosan ellenző Mirah Riben írása: https://www.huffingtonpost.com/mirah-riben/fundraising-for-adoption-_b_6228588.html

Sansa Arabella, akit amerikai szülei Magyarországról fogadtak örökbe, adakozásból. Azóta többször kiújult a kislány leukémiája, most a gyógykezelésére gyűjtenek

Most jöjjön egy kis szavazás!

13 responses »

  1. “Ebből a pénzből inkább azt kellene támogatni, hogy a vér szerinti család nevelhesse fel a gyermeket.”

    Ez azért nem választottam, mert azért legtöbbször nem az anyagi lehetőségeken múlik, hogy valakit örökbeadnak, vagy sem.
    És akár arra is ösztözhetne embereket, hogy szülök a semmire, majd összekalapozom a pénzt…

    Kedvelés

    • Sokféle történet van.
      Előfordul, hogy kicsivel több pénz segítene pótolni a hiányokat, például egy lányanyánál, vagy sokadik gyerekét nélkülözésben nevelő családnál. És az is előfordul, hogy már a pénz nem segítene, annyi rossz szocializációs minta, annyi önsorsrontó kör alakult ki…

      Kedvelés

  2. Kérdés, hogy ez a pénz elég lenne-e arra, hogy az eredeti szülők valóban fel tudják nevelni belőle a gyereket, mert ha igen, akkor erre szavaznék.

    Kedvelés

    • Azért kíváncsi lennék, ki nyomott “nem tetszik” gombot a hozzászólásomra… Semmi meg- vagy elvetendő nincs benne. Az szerintem szerintem mindenki számára alap kellene, hogy legyen, hogy egy normális, szerető családból származó gyereknek az a legjobb, ha a saját családjában nő fel. És vannak olyan részei a földnek, ahol tényleg önhibájukon kívül élnek nagy szegénységben a családok.

      Kedvelés

  3. “Erősíti az örökbefogadás körüli sztereotípiákat a „megmentett kis árváról”, a „szent örökbefogadókról” és a „nemes cselekedetről”.”
    szerintem az USA-ban messze nincsenek ilyen tipusu sztereotipiak (szemben Magyarorszaggal.)

    Kedvelés

  4. n nem tudom, mit szavazzak. Nekem vannak ellenérzéseim és okosak az ellene szóló érvek (amikkel egyet értek), de azt gyanítom – és a cikk is ebben erősít meg – hogy Amerikában máshogy vannak a dolgok. Ők a népek olvasztótégelye, talán kevésbé fontos nekik a származási kultúra és sokkal integrálóbb szemléletűek, ez a pénzkalapozás meg más dolgokra is nagy divat. Nem tudom, hogy amúgy mennyi nyíltság van általánosságban egy család belügyeit illetően (nem öf), itthon szerintem nagyon zárkózottak a családok. Egyébként ugyan a net nem felejt, meg nyilván aki az öf idején olvasta, tudja, de a honlapok letörölhetőek és minden csoda csak három napig tart, főleg egy olyan társadalomban, ami kevésbé előítéletes, ahol mindenki “jön valahonnan”, de mégis a társadalom egyik szervező ereje az ezek feletti nacionalizmus és a tudat, hogy a világ legjobb országában él.
    Én már azt látom, hogy – legalábbis bizonyos ismerőseim körében (nem öf családok) – már-már indokolatlan ez a “senki ne tudjon rólunk semmit” hiszti.

    Nekem tetszik az, hogy az örökbefogadást ez egy kicsit közüggyé emeli.
    Érzek egyfajta “társadalmi felelősséget” olyan emberekért, akik szociálisan hátrányban vannak, de nyilván személyesen nincs közöm az ő hátrányukhoz, de mégis, valahogy mindannyiunk ügye és felelőssége kéne, hogy legyen egy jobb társadalmi állapot, kevesebb leszakadó vagy éppen nehéz sorsú emberrel. A gyerekek rossz állapota (bármit is értünk ezalatt) nemcsak a problémákkal nem boldoguló szülők, de a társadalom szégyene is valahol, nem? Nem tudom ezt jobban megmagyarázni.

    (Már elküldtem ezt a hsz-t egyszer, de nem jelent meg. Bocs, ha most duplázódik.)

    Kedvelés

  5. Nagyon érdekes téma és cikk 🙂
    Számomra megdöbbentő, hogy mennyire drága mulatság ez. Mitől ennyire drága az egész? Csak a külföldi, vagy a belföldi is ennyire drága? Miből áll össze? Mekkora részt fölöz le ebből az ügynökség, és mennyi a járulékos költség (útiköltség, szállás, tolmács, fordíttatás, adminisztráció)?
    Magyarországon nem véletlenül nem terjedt el az adománygyűjtés, hiszen a lombikprogram nagy részét is állja a TB-t, az örökbefogadás költségei is maximum a tanfolyam költsége (bár ez megdrágult 😦 )és az esetleges alapítványi díjak, plusz a barátkozás miatti utazás, szállás; de ezek azért nagyságrendekben meg sem közelítik a cikkben szereplőt, és kigazdálkodhatók. A nemzetközi örökbefogadás pedig ugyebár nálunk nem jellemző, már csak a horribilis összegek miatt sem.

    Ami nekem bizonyos ellenérvekről eszembe jutott:

    A kampányok során általában sok érzékeny információt tesznek közzé a szülők a gyerek örökbeadásának okairól, egészségi állapotáról, származási családjáról, az örökbefogadás költségeiről. Lehet, ha a gyerek felnő, maga szeretné eldönteni, ezeket kivel osztja meg. -> Ez sajnos a szükséges rossz ahhoz, hogy meglegyen a pénz, és megvalósuljon az örökbefogadás. Cserébe itt teljes nyíltsággal, őszintén lesz kezelve a dolog, fel sem merül az elmondjuk vagy ne mondjuk el dilemmája.

    *Az örökbeadó családok sok esetben a rossz anyagi körülmények miatt mondanak le a babáról, ugyanezzel a pénzzel őket is lehetne segíteni, hogy felnevelhessék. -> Nekem pont ez erősíti a megmentő+szegény árva sztereotípiát. Kinek kellene nekik adniuk a pénzt? Az adakozóknak? Vagy a reménybeli örökbefogadók adhatnák oda az összegyűlt pénzt? Egyiknek sincs szerintem akadálya. Nagyon sok, szegény családokat támogató alapítvány is van, aki úgy dönt, szíve joga őket segíteni. (Akár maga a család is kérhet pénzt saját magának, akár alapítványok, segélyszervezetek révén is). Az örökbefogadók oldaláról pedig szerintem az a fő kérdés, mi motiválja őket: segíteni akarnak egy gyereken, vagy szeretnének egy gyereket. Előbbi esetben tényleg jobb a vér szerinti család megsegítésére gyűjteni, a másik esetben viszont szerintem joguk van “önző” módon a saját családdá válásukra fordítaniuk az összegyűlt pénzt, és szívből szeretni a gyereket, akit magukhoz vesznek. (És szerintem ez itt a lényeg. Nem a vér az elsődleges a gyerek számára sem, hanem a szeretet és a jövő, amit kap. Úgy gondolom, nem minden esetben az szolgálja a gyerek érdekét, hogy mindenáron a vér szerinti családjában maradjon.) Nem ők tehetnek az örökbeadó család rossz körülményeiről, így ez a pont nekem egy kicsit fölösleges lelkiismeretfurdalás-keltésnek tűnik. Azokról az esetekről nem is beszélve, mikor nem (csak) anyagi okokból került sor az örökbeadásra.

    *A nemzetközi örökbefogadás még érzékenyebb téma, és azt kellene támogatni, hogy a gyerekek az eredeti kultúrájukban nőjenek fel, ahonnan szintén többnyire a szegénység és a nyomor miatt kerülnek el. -> A szerető családhoz való jog szerintem ezt felülírja, tudtommal leginkább az kerül nemzetközi örökbefogadásba, akinek a szerető család a saját kultúrájában nem biztosítható. Ráadásul egy jó örökbefogadó nem tiltja a származási nyelv, kultúra, identitás megismerését a gyereke számára, akinek felnőtt korában szíve joga visszatérni a szülőhazájába, csak plusz egy nyelv ismeretével, szerető, stabil családi háttérrel, vagyis mindennel együtt sokkal jobb esélyekkel, mint amit egy helyi árvaházban felnőve kaphatott volna.

    Ha már az örökbefogadásra sincs elég tartaléka a családnak, később majd a gyerek iskoláztatására, gyógykezelésére is gyűjteni fognak? -> Elég hamar kihalnánk, ha a gyerekvállalás feltétele lenne az gyerekvállalás “normál” költségein felül pluszban egy lakás árának megfelelő összeg “csak úgy”. Végtelenül szomorú, hogy ilyen drága már csak az is, hogy egyáltalán meglegyen a gyerek. 😦
    Nem muszáj Amerikában sem az örökbefogadás drágább útjait választani. Aki tényleg segíteni akar, az ottani nevelőszülői hálózatból szinte ingyen örökbe fogadhat gyereket, ehhez nem kell egy másik kontinensre repülni. Igaz, a belföldi rendszerben főleg idősebb, sérült és etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek és többes testvérsorok elérhetőek. -> Itt is fontos, mi motiválja az örökbefogadót. Segíteni szeretne? Vagy “egzotikus” gyereket akar? Esetleg jobb esélyei vannak fiatalabb, egészségesebb gyerekre külföldről, mint a belföldi rendszerből? Ez utóbbit azért hiszem el nehezen, mert ha Magyarországot nézzük, itt is főleg “idősebb, sérült és etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek” kerülnek külföldre, nem tudom, van-e olyan ország, ahol ez nem így van. Vagy netán maga a folyamat gyorsabb így?

    Kedvelés

    • “Az örökbefogadók oldaláról pedig szerintem az a fő kérdés, mi motiválja őket: segíteni akarnak egy gyereken, vagy szeretnének egy gyereket. Előbbi esetben tényleg jobb a vér szerinti család megsegítésére gyűjteni, a másik esetben viszont szerintem joguk van “önző” módon a saját családdá válásukra fordítaniuk az összegyűlt pénzt, és szívből szeretni a gyereket, akit magukhoz vesznek.”

      Szerintem pedig etikátlan, hogy ha mód lenne arra, hogy a gyerek az eredeti családjában maradjon, de ők mégis magukhoz veszik, mert szeretnének gyereket. Akkor vegyék csak magukhoz, ha az eredeti család semmi módon nem tudja megtartani a gyereket, különben csak egy meredek nagy önzésről van szó. Bizonyára találnak olyat is, akinek tényleg senkije nincs, akkor inkább azt fogadják örökbe.

      Kedvelés

      • Nem az örökbefogadó tehet arról, hogy a család nehéz helyzetbe került, igazságtalan számon kérni rajtuk, hogy miért arra gyűjt, hogy örökbefogadhasson, ahelyett, hogy szegény gyerekek családban maradását támogatná, és erre gyűjtene, költene inkább. Ennyi erővel ugyanolyan önző az is, aki lombikra gyűjt/költ, vagy vér szerinti gyereket vállal, hiszen az orvosi költségek vagy a vér szerinti gyerek felnevelésének költségeiből is támogatható lenne a meglévő szegény gyermekek családban maradása… de tegyük fel, az összegyűlt pénzéből az örökbefogadó egy olyan gyereket vesz magához, aki ténylegesen árva és nincs senkije. Akkor már nem ugyanannyira önző? Azzal, hogy nem fogadták örökbe, megoldódott a “másik” gyerek problémája, lesz hol aludnia, lesz mit ennie, innia?
        Az, hogy egy gyerek mekkora eséllyel hazagondozható, netán örökbeadható, azt egyébként sem az örökbefogadók döntik el. Úgyhogy itt nem az ő “önzőségük” és a felelősségük a kérdés szerintem, sokkal több múlik az adott ország szociális ellátórendszerén, elsősorban nekik (meg esetleg segélyszervezeteknek) lett volna feladata a gyerek családban maradásának segítése, ha erre mód van. Annyira végletes ez a két kép az örökbefogadókról – vagy önzetlen, makulátlan csodatevő jótündér, a “megmentő”, vagy a pénzes, gátlástalan “gyerkerabló”, aki a pénze segítségével elszakítja egymástól az “igazi”, szegény édesanyát és szeretett gyermekét. Holott ők is csak egyszerű halandók, akik vágynak valamire, és élnek a rendelkezésükre álló, törvényes lehetőségekkel. Nem vehetik magukra mindenki baját, problámáját, van nekik elég 😦

        Kedvelés

      • Na, talán most. Még kora reggel írtam:

        Ez a dilemma nem jelenik meg direkt módon. Az örökbe fogadni kívánók (a titkos örökbefogadásoknál biztosan és a nemzetközi ilyen) csak akkor lépnek be az adott gyerek életébe, amikor az a gyerek már örökbeadhatóvá válik, nem látják akkor, amikor még az eredeti családjában él és mondjuk küszködnek vagy krízishelyzet van. Sőt, a gyerek családból való kiemeléséhez semmi közük azoknak a szakembereknek sem, akik az örökbefogadást intézik. Nem ugyanaz az ember dönt ezekről és pláne nincs a gyerek kiemelésével kapcsolatban döntési helyzetben az örökbefogadó. Ő csak arról tud dönteni, hogy a felkínált, már kiemelt és örökbeadhatóvá nyilvánított gyereket elfogadja-e. Illetve korábban dönthet arról, hogy egyáltalán elindítja-e az öröbefogadást vagy mondjuk (helyette???) támogat egy szegény családokat segítő alapítványt. Esetleg keres egy krízishelyzetben lévő családot és rajtuk segít az adott összeggel, hogy pl ne veszítsék el a lakhatásukat (ami sokszor (de messze nem mindig) oka lehet, hogy a család elindul a lejtőn és (jóval később) eljut oda, hogy esetleg kiemelik a gyereket. De egyáltalán nem biztos az ok-okozati összefüggés. Szó sincs arról, hogy vagy támogatom az adott családot, vagy (önző módon) elviszem a gyereküket – amit ez a feltételezés sugall. És ezt azért joggal érzik az örökbefogadó szülők sértőnek, főleg egy nemzetközi örökbefogadásnál, ahová olyan gyerekeket terjesztenek fel, akik már régebb óta állami gondozásban élnek, mert itthon nem találtak nekik öf szülőket.

        Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.