Babaköszöntő 2018. november

Általános

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: PGizi

Kik vagytok? 2013 júliusában találkoztunk először, egy évre rá már egy pár voltunk, 2017-ben házasodtunk. Most 41 és 40 évesek vagyunk. A férjemnek már van 3 vér szerinti gyereke a korábbi kapcsolatából, mindhárman 10 év fölöttiek. Nekem két vesztett terhesség után kezdett el kitisztulni, hogy annyira tartok a terhességtől és a szülés közbeni komplikációktól, hogy a várandósság 9 hónapját végigstresszelném, a szülést végigrettegném, ezért inkább az örökbefogadás az én utam. Már így találkoztunk egymással, hogy ez egyértelmű volt számomra. Szóval lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de szinte komolyabban nem is esett szó róla, hogy belekezdjünk. Számomra az örökbefogadás volt az út, és bár a férjem eleinte nem tervezett több gyereket, aztán ő is becsatlakozott ebbe az útba. Vidéken élünk, kertes házban.

Miben vagytok mások, mint mások? Lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de számunkra nem az a fontos, hogy vér a véremből legyen, hanem, hogy összetartozzunk.

Ki érkezett? Flóra, 5 éves, félig roma származású, megyei listáról. Egészséges, szép, elképesztően vidám kislány. Kis lemaradás van a beszédfejlődésében, de ez már első találkozás óta is rengeteget fejlődött, plusz a helyi óvodában is kap fejlesztést. Röviddel születése után került, nagyon jó nevelőszülőkhöz. Sajátjukként nevelték. Elmaradó kapcsolattartás miatt lett örökbe fogadható.

Mennyit vártatok? 2017. június végén jelentkeztünk, 2017. november közepén kaptunk határozatot, 2018. áprilisában jött a telefon. Első kiajánlásunk volt.

Mennyit várt a gyerek? 2017 januárjában lett örökbe fogadható. Mi voltunk az első kiajánlása 2018 áprilisában.

Miért pont ő? 4-6 éves gyerekre várakoztunk, egészségügyi állapottal kapcsolatosan nagyon elfogadóak voltunk, származási kikötést nem tettünk. Nem éreztem magamban a vágyat egy csecsemőre és szerettem volna, ha láthatom a gyereken is a kapcsolat igényét.

Amikor először meghallottam a nevét, az volt az első gondolatom, hogy magamtól ez a név sosem jutott volna eszembe, de nagyon szép név.

Amikor a Tegyesz iratismertetés után ültünk a kocsiban és az útra hullott, rózsaszín virágszirmokat felkapta a szél és embermagas örvényt kavart belőle előttünk, akkor úgy éreztem, ez egy olyan jel, amit nekünk küldött valaki.

Miért pont ti? Megkérdeztem az ügyintézőnket, hogy miért pont mi és azt mondta, hogy „mert elfogadóak vagytok”.

Amikor az iratanyagot ismertették, kb. 1-1,5 órán keresztül sorolták a tudható dolgokat. Nem tűnt túl barátságosnak a háttér, de inkább sok, apró dolog volt, amik összességében ijesztően is hangozhattak volna. Ugyanakkor minden egyes dologra azt tudom mondani, hogy odafigyeléssel, gondossággal és óvatossággal elkerülhetőek, fejleszthetőek.

Hezitálás nélkül igent mondtunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: „Ne gondold azt, hogy felkészült vagy!” Arra, hogy szülő leszel egyik napról a másikra, ne számíts. Az érzés majd alakul. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem úgy működik, hogy „tudom, mit kell tennem”. Megpróbálsz rájönni, hogy mi és hogyan a leghatékonyabb, mi, hogyan működik. Ugyanakkor a legnehezebb az, amikor be kell látnod, ha valami zsákutca. Azt el kell engedni. És ettől én görcsös voltam.
Mostanra kezdek kiengedni és most érezhetően jobbak vagyunk együtt.

A legnagyobb problémátok most: A nevelőszülőhöz nagyon erősen kötődik, a vér szerintiekkel csak felszínesen találkozott. Bár felkészítette a nevelőszülő és mi is, tudta, mi történik, de kb. 1 héttel azután, hogy ténylegesen hozzánk került (az ideiglenes kihelyezővel) letisztult neki, hogy akkor ez most örökre szól, nem mehet vissza a régi életébe és beütött egy olyan krízis, amikor az egész napja arról szólt, hogy sírt és a régi életét hiányolta vagy erőt gyűjtött az újabb síráshoz. Ez a hónapok elteltével egyre enyhébbé vált és most már nincs sírás, csak ringatózunk és megbeszéljük, hogy hiányoznak a nevelőszülők és azért hiányoznak, mert akit szeretünk és nem láthatunk, az hiányzik. Bár javul a helyzet, de attól az ismeretlentől félek, hogy a későbbiekben ez milyen nyomokat hagy majd.

Miről olvasnál szívesen? Sokat olvasom a blogot és szívesen olvasnék hasonló korú, hasonló helyzetből családba került gyerekről. Arról, hogy hogy alakult a feldolgozása a változásnak, mikor mentek vissza a nevelőcsaládhoz.

******

Kik vagytok? Maminti es Apaszem nicknéven kommentelünk. Immár negyvenes fővárosi párként majd’ négyéves nagylányunkkal együtt egy kistestvért fogadtunk családunkba. Előéletünk a 2016. februári Babaköszöntőben olvasható, röviden: sokévnyi orvosjárás után kifejezetten felszabadulásként éltük meg, hogy belevághatunk az örökbefogadásba. Mindig is legalább két gyermeket szerettünk volna, és az első gyermekünk valóban annyi örömöt okozott, hogy szinte “postafordultával”, fél éven belül jelentkeztünk kistesóra.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán semmiben. A második határozat (az első tapasztalatai alapján) 0-2 éves, egészséges vagy korrigálható egészségügyi állapotú gyerekre szólt, származási, nemi kitétel nélkül. A Tegyesznél és néhány, második gyerekkel is foglalkozó alapítványnál álltunk sorban.

Ki érkezett? Réka, héthónapos kislány, a Tegyeszen keresztül országos listáról érkezett, citromsárga megyéből. Háromhetes kora óta szerető nevelőcsaládjánál lakott. Nyugodt, jókedélyű, barátságos és élénken figyelő baba, korának megfelelő fejlettséggel.

Mennyit vártatok? Kb. két évet vártunk. Egyszer négy hónapra felfüggesztettük a várakozást, a nagyobbik óvodai beszoktatása miatt. Előtte kaptunk egy kiajánlást, és egy pillanatra meg is inogtunk miatta, de utólag nem bánjuk a felfüggesztést. Amióta láttuk nagylányunk reakcióját az új helyzetre…

Mennyit várt a gyerek? Elég sokat várt, de biztos azért, mert ránk várt. Vér szerinti anyja ugyan születése előtt kijelentette, hogy nem viszi haza a kórházból, mégis hét hónapos lett, mire hozzánk került. Cigány származású, és megjárta az országos listát.

Miért pont ő? Réka nagyon szeretetreméltó jelenségnek tűnt az első pillanattól. Barátságos volt, kiegyensúlyozott és vidám: egy pillanatig sem gondolkoztunk. És hát baba: ha már úgy esett, hogy nagylányunkkal átugrottuk a gyerekség első 13 hónapját, ennek a felét most mégis megkaptuk, és élvezzük.

Miért pont ti? Csak annyit tudunk, hogy az országos listán kiválasztott négy pár közül egyedül mi bizonyultunk fogadókésznek. (Ennek ellenére egy hónapot vártunk a válaszra, hogy minket választottak.) Mondta is a Tegyeszes ügyintézőnk, hogy szereti, ha kb. félévente jelentkeznek a várakozói, mert akkor nincsenek ilyen fölösleges körök.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy minden örökbefogadás más. Hogy az egyik megyében szerzett örökbefogadási tapasztalat szinte semmit nem ér egy másik megyében. És hogy ezen nem érdemes bosszankodni.

Az a tanács, amit mindenki mondott, de csak menet közben tanultunk meg értékelni: Hogy két gyerek sokkal több, mint egy + egy gyerek. Mert az oké, hogy mindkettővel foglalkozni kell külön-külön – de ők egymással is folyton viszonyban vannak, és gyakran ez a nehezebb.

A legjobb tanács, amit meg is fogadtunk: Eredetileg (naivan?) úgy gondoltuk, hogy Réka hazahozatala után egy hétre az egész család otthon marad, úgymond, “összecsiszolódni”. A Tegyesz pszichológusa azonban határozottan azt mondta, hogy nagylányunknak egy teljes életnyi ideje lesz összecsiszolódni, de most menjen csak oviba. Úgyis alaposan fölfordul az élete, legalább amit lehet, azt tartsuk változatlanul. Persze a gyerekek habitusa és a korkülönbség számít, de nekünk tényleg ezt kellett tennünk.

A tanács, amit a magunk szája íze szerint fogadtunk meg: Szintén a Tegyesz pszichológusa javasolta, hogy a barátkozásra ne vigyük a nagylányunkat, mert az egyikünket teljesen le fogja kötni, és pont a kicsire marad kevesebb idő és energia. Mi ezt nem tartottuk megvalósíthatónak, mert a nagyot több napra otthon hagyni nem tudtuk, és a mindennapos utazás sem tűnt jó ötletnek. Ezért inkább magunkkal vittük az egyik nagyit. 🙂 Ő vigyázott a nagylányunkra, ha kellett, de tudta tologatni a kicsit is, ha úgy éreztük, hogy már a nagynak van rettentő anya- és apahiánya. Elsőre furcsának tűnhet ez a megoldás, de nálunk bevált.

A legnagyobb problémátok az örökbefogadás során: Egészen mások voltak a nehézségek, mint első örökbefogadásunk alkalmával. Akkor a barátkozás maga volt kimerítő. Most a barátkozás szinte problémamentesen haladt, annál több energiát vettek el a külső körülmények. Egyrészt csak nagyon lassan ismertük ki magunkat a hivatalok sok szereplőjének szempontjai között. Másrészt a nevelőanyának Réka volt az első örökbeadása, ezek a hetek-hónapok őt érzelmileg nagyon megterhelték, ami pedig minket sem hagyott közömbösen.

A legnagyobb problémátok a hazahozatal után: A két gyerek igényeinek, napirendjének összehangolása és hangulatának kezelése (értsd: robbant a testvérféltékenység).

A legnagyobb problémátok jelenleg: A mai napig nem tértünk magunkhoz, úgy elsodort a két gyerek. Nyilván lesz ez majd nyugalmasabb is, de most csak kapkodjuk a fejünket és minden este fáradtan dőlünk az ágyba. Ám mindeközben már hihetetlen távolinak tűnik, hogy éltünk egykor (három hónapja :-)) Réka nélkül is.

Miről olvasnál szívesen? Változó intenzitással követjük a blogot, de mindig találunk itt izgalmasat. Immár a nevelés kérdései iránt érdeklődünk, azaz kezdhetjük újraolvasni a bejegyzéseket.

******

Nicknév: nincs, csak olvasók vagyunk

Kik vagytok? Budapesti házaspár, Márta és Sándor. 8 éve vagyunk házasok, de eddig nem született gyermekünk. Mi is lefutottuk a szokásos orvosi köröket – eredménytelenül. Mindig is fontos volt nekünk a család, sok gyereket terveztük. Nem gondoltuk, hogy ez nehézségekbe ütközik majd.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán egy picit fiatalabbak vagyunk, mint az átlag: én 32, férjem 36 éves volt, amikor megkaptuk a határozatot. Amúgy teljesen átlagosak vagyunk. 🙂

Ki érkezett? Balázs, egy csodálatos kis csöppség. A Gólyahír Egyesület segítségével talált haza, újszülöttként fogadtuk örökbe, a „bizonyos” 6 hét után. Nyílt örökbefogadás volt, többször találkoztunk a vér szerinti szülőkkel, voltunk együtt ultrahangon is.  A terhesség 30. hetében találkoztunk, addig gondozatlan volt a terhesség, de Balázs egészséges, mint a makk. Most már 3 hónapos, szépen fejlődik, mosolyog és gügyög – mindenki olvadozik tőle és a szép nagy gombszemeitől.

Mennyit vártatok? 2015 szeptemberében jelentkeztünk a Tegyesznél, 2016 májusában lett meg a határozatunk, 2018 áprilisában hívott Gabi néni a Gólyahírtől, hogy szülők leszünk és július elején született meg Balázs.

Mennyit várt a gyerek? Nem sokat, negyedórás volt, amikor a kezünkbe adták. 🙂 Onnantól együtt vagyunk, még a kórházba is befeküdhettem vele.

Miért pont ő? Mert ő a mi kisfiunk. Az életet adójával beszélgettünk egyszer, hogy vajon miért ő várja a sokadik gyerekét, akiről nem tud gondoskodni, míg nálunk nem született gyerek, pedig nagyon vágytunk rá. Azt mondta, Isten tudja, mit csinál: ők ennek a terhességnek és a közösen meghozott döntésnek köszönhetően visszataláltak egymáshoz a férjével, nekünk pedig lesz egy gyerekünk. Nincsenek véletlenek, pont olyan szülőket képzelt el a gyerekének, mint amilyenek mi vagyunk.

Miért pont ti? Mi következtünk abban a sorban, ahol nem tettek származási kikötést és még nem volt gyerek a családban. A vér szerinti szülők olyan párra akarták bízni gyereket, ahol még nem született baba.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy a papírmunkához és a baba új igazolványainak beszerzéséhez türelem és kötélidegek kellenek…

A legnagyobb problémátok most: Nincs, úgy érezzük, álomszerű, ami velünk történik és Balázs tényleg egy problémamentes csodababa.

******

Nicknév: Heni

Kik vagytok? Pest megyében élő, az örökbefogadásban fiatalnak számító házaspár (én 26, a férjem 30 éves). A kapcsolatunk elejétől szerettünk volna gyereket, két spontán megfogant magzatot veszítettünk el még a 12. hét előtt. Nem akartunk ezen az úton próbálkozni tovább, megkockáztatva egy újabb veszteségélményt. Én úgy éreztem, nem bírnám ezt ki többször lelkileg, a férjem pedig rögtön mondta, hogy akkor fogadjunk örökbe. Ebben az útban találtuk meg a nyugalmat és boldogságot.

Miben vagytok mások, mint mások: fiatalabbak vagyunk az átlagnál, elfogadóbbak is, és talán rövidebb úttal értünk az örökbefogadáshoz, kihagyva sok kört. Sok minden máshogy történt velünk, mint a megszokott (például a tanfolyamon csak ketten voltunk, minden házaspár lemondta az utolsó pillanatban, így ott nem tudtunk megismerni senkit, de nagyon élveztük így is, szabadon kimondhattunk mindent). És keveset vártunk, főleg ahhoz képest, hogy végül fehér bőrű újszülött érkezett hozzánk.

Ki érkezett és honnan: Belián, GyMS megyéből, a Gólyahír Egyesület közvetítésével, nyílt örökbefogadással. Ami miatt sokakat beelőztünk a sorban, az az információ volt róla, hogy két testvére van, mindkettő autista. Ez így ijesztően hangzik, de minket érdekelt így is.

Mennyit vártatok: az első tegyeszes találkozótól számítva 11 hónapot.

Mennyit várt a gyerek: nem kellett várnia, a születése napjától mentünk be hozzá a kórházba minden nap, egyhetesen tudtuk hazahozni.

Miért pont ti: 0-1,5 éves korig vártunk nemi és származási kikötés nélkül, a legtöbb betegségre is a bővebb tájékoztatást jelöltük be, csak egy-két dolgot zártunk ki teljesen. Mi voltunk azok, akik annyi információ alapján is szerettünk volna többet tudni, hogy a két tesó autista. Ahogy Gabi néni mondta: “aki mer, az nyer”, így történt ez velünk is.

Miért pont ő: Rögtön éreztük, hogy ő az, ő készül hozzánk, minden annyira összeállt, ahogy haladtunk (az információk róla, az ismerkedés a vér szerinti anyával). Mikor Gabi nénivel beszéltem, levegőt se vettem, minden jel arra utalt, hogy ő az, semmivel nem tudtak volna minket elijeszteni. Vicces, de az volt csak furcsa számomra, mikor kiderült, hogy a vér szerinti szülők fehérek, erre nem számítottam, de tényleg mindegy is volt, nem a szín teszi a gyereket…

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne hagyjam, hogy ennyire kikészítsen az ügyintézés, mert kellett volna az energia mikor hazaértünk és elkezdődött az éjszakázás. A nagy rohangászás közepette is figyelnem kellett volna, hogy többet egyek/igyak, mire hazaértünk végre, teljesen lemerültem, ezért az első egy hét nagyon nehéz volt.

A legnagyobb problémátok most: nincsenek nagy dolgok, csak amik minden kisbabánál, azt várom, hogy többet tudjunk aludni egyhuzamban, és hogy a hasfájása is egyszer elmúljon, de boldogok vagyunk így hárman. 🙂

******

Nicknév: várakozó80

Kik vagytok? 30-as éveink vége felé járunk a férjemmel, 13 éve vagyunk házasok, 20 éve vagyunk együtt. Első gyermekre várakoztunk, újszülöttre, származási kikötéssel. Gyermeket körülbelül 10 éve szeretnénk, a lombikozástól idegenkedtünk, ezért végül nem vállaltuk.

Miben vagytok mások, mint mások? Teljesen átlagosak vagyunk szerintem.

Ki érkezett? Hanga titkos örökbefogadás útján érkezett hozzánk a Tegyeszenen keresztül (megyei lista). Egyhetes volt, mikor a várva várt telefonhívás befutott hozzánk. Kéthetesen hozhattuk haza a kórházból. Teljesen egészséges, gyönyörű kislány.

Mennyit vártatok? 4 év 1 hónapot.

Miért pont ő? Korábban volt két visszautasításunk. Egyszerűen akkor még nem álltunk készen sem lakásilag, sem lelkileg. Érdekes, hogy azonnal igent mondtunk (mondtam) már a telefonban is az ügyintézőnknek. Pedig akkor még nem is láttuk. Az anya előéletében volt, ami miatt esetleg haboztunk volna (alkalmi alkoholfogyasztás), de ez kb. 1 percig érdekelt, mert beleszerettünk az okos szemeibe.

Miért pont ti? Mert mi következtünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: a Kormányhivatal nagyon lassan dolgozik

A legnagyobb problémátok most: nincs ilyen, ha van is (pl. kialvatlanság), ez nem számit problémának ennyi várakozással töltött év után.

Miről olvasnál szívesen? bármilyen örökbefogadással  kapcsolatos téma érdekel, minden cikket el szoktam olvasni a blog indulásától kezdve.

******

Nicknév: gota

Kik vagytok? Férjemmel és 5 éves Ádám fiunkkal, aki szintén örökbebaba, vártuk a kishugit, aki titkos úton, de végülis hazatalált.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerencsések, boldogok, optimisták és elégedettek vagyunk 🙂

Ki érkezett? Anna országos listáról 2.5 évesen makkegészségesen pottyant a családunkba.

Mennyit vártatok? Kereken 2 évet

Mennyit várt a gyerek? Kórházból nevelőszülőkhöz került, kb. féléves korától volt örökbefogadható, majd egy év múlva egy másik igazán remek családhoz került ahol már nagyon vártak bennünket. De minden jól alakult és egymásra találtunk.

Miért pont ő? 1-4 éves korig fehér bőrű kislányra vártunk, aztán jött Ancsi a kis bongyor hajával, mosolyával, és máris nem fehér bőrű kislányra vártunk, hanem pont rá. 🙂
Egészséges, cserfes, imádnivaló, okos kislány.

Miért pont ti? Három éve volt már egy sikeres örökbefogadásunk szintén ebből a megyéből, ami zökkenőmentesen zajlott (https://orokbe.hu/2016/02/29/babakoszonto-2016-februar/). A nevelőszülők, gyám, örökbefogadási és nevelőszülői tanácsadó is a lehető legjobbat hozta ki magából, így a barátkozás letelte után boldog családként térhettünk haza. Ádám nevelőszüleivel és egykori gyámjával azóta is jó kapcsolatot ápolunk, a mostani örörkbefogadás ideje alatt találkoztunk is párszor. Anna nevelőcsaládja is gyakorlott, rutinos, segítőkész család, a barátkozás minden napját imádtuk. Várták Anna szüleit és szeretettel bízták ránk.

Mit szólt a nagy? Ádámot az első telefonhívás után elkezdtük felkészíteni a kistestvér fogadására, óvónénik is segítettek bennünket, szerető odafordulást tanúsítottak családunk felé. Hálás vagyok minden segítségért, megerősítésért. Ezért Ádám felkészülten fogadta Annát.

A tanács, ami jól jött volna utólag: ne legyen előítélet.

A legnagyobb problémátok most: a szobatisztaságot gyakoroljuk, amúgy minden tökéletes.

Miről olvasnál szívesen? Mindent szívesen olvasok az oldalon. Hasznos, szerethető, szívhez szóló oldal, ami nagy segítség a mi “kis” örökbefogadó társaságunknak.

14 responses »

  1. Gratulálok minden családnak,sok sok boldogságot!
    Ami érthetetlenül megdöbbentő,hogy Anna fél(!!???)éves kora óta várt.Egyszerüen nem hiszem el hogy nem “kellett” senkinek.

    Kedvelés

    • Anna ránk várt😍egyébként tényleg hihetetlen…és szomorú,hogy különböző okokból ugyan,de sokat várnak a gyerekek,bár a másik oldal sem makulátlan…

      Kedvelés

      • Mikozben olvastam a bejegyzest nekem is eszembe jutott, hogy milyen sok megint az ertelmetlen, felesleges varakozas a gyerekek es sokszor egyben a szulok reszerol! Es kozben az is bevillant, hogy ez picit rosszul is eshet a friss orokbefogadoknak, hiszen eppen hozzajuk erkezett az, aki — ha nincs tulzo idohuzas — mashoz jott volna.

        Remelem nem kell kihangsulyozni, hogy itt termeszetesen a konkret esetektol elvonatkoztato, magat a rendszert ostorozo hozzaszolasokrol van szo, es semmikeppen sem a konkret esetrol, az uj, boldog csaladrol. Sok boldogsagot az uj jovevenyhez!

        Kedvelés

  2. Megint csupa szép történet. Minden munkanapomat így szeretném kezdeni 🙂
    Ugyanakkor – nem lehet elégszer leírni, hátha eljut valahová:
    “Mennyit várt a gyerek? 2017 januárjában lett örökbe fogadható. Mi voltunk az első kiajánlása 2018 áprilisában.”
    Mit csináltak 1 év és 4 hónapig? Mert 2017.01. hó után már örökbe adható lett jogerősen, onnantól már “csak” a listát kellett előrántani és meghatározni az első 3 (talán) versenyzőt? Ez tartott ennyi ideig?
    Nekem legutóbb egy hivatal 8 nap (nem munkanap) reakció időt hagyott valamire, borzasztó aránytalanságok vannak… és a legrosszabb, hogy a fenti esetben gyerek a vesztes.

    Kedvelés

  3. Én is gratulálok és sok boldogságot kívánok mindenik családnak! Nagyon aranyosak a bébik meg a nagyobbacskák is. A fenti hsz-ekhez még annyit tennék hozzá, hogy a gyermekek hosszú várakozási ideje mellett azt is nagyon felháborító olvasni, hogy milyen sokan panaszkodnak a hivatali útvesztőkre. Rendkívül szomorú, hogy még mindig nem tudták leegyszerűsíteni és/vagy olajozottabbá tenni az ügyintézést, és ezáltal valóban segíteni a családokat, hanem még ők is leszívják az energiájukat és idejüket…

    Kedvelés

  4. Erről jut eszembe? Nem tudja valaki mi van az 1-2 éve vagy hogy említett nagy informatikai beruházással? Anno nagyon hangoztatták, hogy készül egy központosított, sokféleképp lekérdezhető stb stb adattár + szoftver és az majd mennyit segít az ügyintézők munkájában. Gyorsabban mennének pont ezek a dolgok. (Ha tényleg jó rendszert építenek így is lesz. Amennyire innen látszik, ügyvitel-szervezés tekintetében ami most van, az nagyon elmaradott rendszer, a 90’es éveket idézi.)
    Ha Zsuzsának adhatok ötletet, én szívesen olvasnék cikket róla, hogyan is állunk:
    Elkülönítettek rá forrást? Esetleg uniós forrást hívtak le rá pályázat útján? Hol állunk, hol akadtunk el?
    Ne adj’ isten már pályáztatják a kivitelezést mert zsebben a pénz? Esetleg fejleszti valaki? Projektek, Határidők?
    Végül is több fórumon elhangzott az ígéret illetékesektől, és mivel közpénzről beszélgetünk, ez közérdekű adat – és mi vagyunk a köz 🙂

    Kedvelés

  5. sziasztok!
    Tudna nekem abban segiteni vki, hogy hogyan, milyen feltetelekkel tudok orokbefogadni gyereket Mo-rol ugy hogy mi Angliaban elunk?
    Olvastam vhol, hogy ugyan az a szabaly vonatkozik rank mint a kulfoldrol orokbefogadokra, de esetleg lenne esely arra hogy ne kelljen varni a nemzetkozi listara kerulokre?
    Koszonom a segitseget!

    Kedvelés

  6. Kedves Zsuzsa! Nagy örömmel olvastam a novemberi babaköszöntőt, remélem, már nem kell sokat várni a decemberire. 🙂 Még nem régóta, de nagy lelkesedéssel olvasom a blogot, az összes babaköszöntőt, szakemberekkel készült interjúkat stb. végigolvastam, most pedig a régi fórumot olvasom. 🙂 További sok sikert és jó kedvet kívánok ehhez a munkához! Az újabb bejegyzéseket pedig nagyon várom. 🙂 Szép estét mindenkinek!

    Kedvelés

      • Hát, egyelőre még annak tekintetében vagyunk várakozók, hogy lombik vagy örökbefogadás lesz a mi utunk, de a kettő kombinációja sem kizárt. 🙂 Még csak most megyünk az első lombik konzultációra, aztán kiderül, mi lesz. Maximum két lombikot vállalok, egyrészt az életkorom miatt (43), de ha fiatalabb lennék, sem tenném kockára az egészségemet több próbálkozással. Másrészt nagyon egyetértek azzal a hozzászólóval, aki talán az egyik babköszöntőben írta, hogy ő nem feltétlenül szülni szeretett volna, hanem egy gyereket. Én hiszek abban, hogy alapvetően a közös élmények hoznak létre egy családot, és látom a közvetlen családomban friss példán, hogy egy vér szerinti gyerek is mennyi szomorúságot, bánatot tud okozni a szülőknek. Nyilván sok örömet is, csak a negatívumokat azért emeltem ki, mert az örökbefogadást sokan (csak) a problémákkal társítják. A férjem maximálisan partner a lehetséges örökbefogadásban, már jó előre pedzegettem neki a kérdést, amikor még csak elkezdtük a próbálkozást, hogy mi lesz ha mégsem jön össze. Aztán kiderült, hogy a probléma a férjemnél van és nem is biztos, hogy áthidalható, azóta aztán többször szóba került az örökbefogadás. Egy biztos, nem vagyunk rágörcsölve a kérdésre, tudjuk, hogy így vagy úgy, de lesz gyerekünk, akár kettő is, így inkább valami izgatott várakozás van bennem, hogy vajon melyik út lesz a miénk, milyen megoldást ad nekünk az élet. 🙂

        Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.